Itt - Könyvmolyképző

égbolton. Összetolta volna a távcsövet, de még indulás előtt újra akezébe vette a látcsövet. Csak egy utolsó pillantásra…!A kertben nem volt senki. Csupán egy nemrég felásott, sötét, téglalapalakú folt jelezte, hol forgatták fel a földet. Mialatt ezt nézte, ahiganygőzlámpa is kialudt.„Azért nem árt átmenni holnap! – morfondírozott Mary-Lynnette.– Amúgy is az volt a szándékom! Illik üdvözölni az új szomszédokat!Visszaviszem a metszőollót, amit a papa kért kölcsön, meg azt a kést,amit Mrs. Burdock adott, hogy levegyem a tanksapkát. Akkor majdtalálkozom vele, és láthatom, hogy minden rendben van!”•Ash a kanyargó út tetejére ért, és megállt, hogy megcsodálja a délenfénylő pontot. Ezekből az elszigetelt vidéki városokból sokkal többetlehet látni. Innen a Jupiter, a bolygók királya úgy néz ki, mintegy ufó.– Hol voltál? – kérdezte mögötte valaki. – Már órák óta várlak!Ash meg sem fordult, úgy válaszolt: – Hol voltam? Te hol voltál?Abban maradtunk, hogy ott, azon a dombon találkozunk, Quinn!– A kezét nem vette ki a zsebéből, csak a könyökével mutatott adomb felé.– Nem igaz! Erről a dombról volt szó, és én egész idő alatt itt ültem,és vártalak! De hagyjuk! Itt vannak, vagy nincsenek itt?Ash megfordult, odasétált a nyitott sportkocsijához, ami lekapcsoltlámpákkal állt az út mellett. Egyik könyökével könnyedén azajtajára támaszkodott, nem nézett Quinnre.– Itt vannak. Mondtam neked, hogy itt lesznek. Ez az egyetlenhely, ahová jöhettek.– Mind a hárman?• 34 •