Itt - Könyvmolyképző

„A lányok! – jutott az eszébe. – Az unokahúgai! Bizonyára mostérkeztek meg, és Mrs. Burdock megmutatja nekik a házat.” Mary-Lynnette szórakozottan nyúlt a látcsövéért; erre kíváncsi volt.Jó minőségű, erős és könnyű Celestron Ultimas látcsöve volt.Mindent lehetett ezzel látni: a távoli égitestektől a holdkráterekig.Most Mrs. Burdock házának hátsó részét pásztázta tízszeres nagyításban.A nénit azonban nem látta. Látta a kertet, a pajtát és a sövénnyelkörbevett részt, ahol Mrs. Burdock a kecskéit tartotta. És jól látta ahárom lányt a higanygőzlámpa fényénél. Egyiknek barna haja volt,a másiknak aranyszőke, a harmadiknak pedig olyan, mint a Jupitergyűrűinek színe: ezüstös. Akár a csillagfény. Egy műanyag zsákba csomagolttárgyat cipeltek. Fekete, erős műanyag… „Szemeteszsák, hanem tévedek – vélte Mary-Lynnette. – De mi a fenét akarnak azzal?”Eltemetik!Az alacsony, ezüstös hajú lánynál ásó volt. Ügyesen dolgozott vele.Néhány perc alatt kiforgatta Mrs. Burdock íriszeinek többségét. Utánaa közepes termetű aranyszőke vette át az ásót, végül pedig a magasbarna. Aztán felemelték a szemeteszsákba csomagolt tárgyat, amiugyan másfél méternél is hosszabb volt, de nagyon könnyűnek látszott– és betették az éppen kiásott gödörbe. Aztán elkezdték viszszalapátolnia földet.„Na ne! – intette le magát Mary-Lynnette. – Ne légy nevetséges!Ne őrülj már meg! Kell, hogy legyen valami hétköznapi, egyszerűmagyarázat erre!” A probléma az volt, hogy egy sem jutott eszébe.„Nem, nem, nem! Ez nem a Hátsó ablak, és nem az Alkonyzóna!Egyszerűen csak elásnak valamit. Valami… mindennapos dolgot…”De mi más lehet az a másfél méter hosszú, merev valami, amit azeltemetés előtt be kellett csomagolni egy műanyag zsákba – mintegy holttest?• 32 •