Itt - Könyvmolyképző

„Az éjnek ismerője voltam én” 2 – skandálta romantikusan egy halk,szentimentális belső hang, ismét sírásra késztetve. „Ja, persze” – torkoltale Mary-Lynnette a belső hangot. Elővette a Cheetos-zacskót,amit a széke alatt tartott. A Cheetos-evés lehetetlenné teszi a romantikusérzelmeket és a nagyság előtti leborulást.„A Szaturnusz a következő” – gondolta, és letörölte a ragadós, narancssárgachipsmorzsákat az ujjairól. Ez remek éjszaka volt a bolygómegfigyelésére, mert túlhaladt azon a fázison, amikor a gyűrűinekcsak az élüket lehetett látni. Sietnie kellett, mert a Hold 11:16-korkelt. Mielőtt a távcsővel megcélozta volna a Szaturnuszt, még egypillantást vetett a Lagúnára – pontosabban a Lagúna-ködtől keletre,hátha megtalálja azoknak a halványabb csillagoknak a halmazát,amiről tudta, hogy ott kell lennie.De nem látta. A szeme nem volt elég jó hozzá. Talán ha lenne egynagyobb távcsöve – vagy ha Chilében élne, ahol szárazabb a levegő– vagy ha felül tudna kerülni a Föld légkörén – akkor talán lenneesélye. De így – az emberi szemre kell hagyatkoznia. Csakhogy azember pupillája nem tágul 9 mm-nél nagyobbra. Ez ellen nincs mittenni. A távcsövével éppen befogta a Szaturnuszt, amikor lent, azudvarház mögött fény villant. Nem egy kis elemlámpa volt az, hanemaz udvari higanygőzlámpa, ami fényszóróként világította mega ház hátsó részét.Mary-Lynnette bosszúsan hátradőlt. Tulajdonképpen nem voltrá oka, hiszen látta a Szaturnuszt, látta a gyűrűket. Ma este olyanokvoltak, mint egy finom ezüstpenge, amely körbeöleli a bolygót. Ezazonban furcsa volt: Mrs. Burdock soha nem kapcsolta fel éjjel ahátsó világítást!2Robert Frost verse, Weöres Sándor fordítása.• 31 •