Itt - Könyvmolyképző

•Mary-Lynnette sírt.Gyönyörű, tökéletes éjszaka volt. A inverziós réteg – a csendesés meleg felső légréteg – kitűnő átlátszóságot biztosított. A fényszennyezésjelentéktelen volt, közvetlen fényforrás nem világított.A domb alatti viktoriánus udvarház legtöbbször sötét volt. Erre Mrs.Burdock nagyon odafigyelt.A Tejút átlósan átszelte az égboltot, mint egy folyó. A lány a távcsövétdélebbre, a Nyilas csillagképére irányította, ami szerinte inkábbteáskannához, mint íjászhoz hasonlított. A teáskanna csőre felettegy halvány rózsaszínű folt kifejezetten gőznek látszott…De nem gőz volt az, hanem egy hatalmas csillagközi gázfelhő, egyműködő csillaggyár: a Lagúna-köd, ahol a halott csillagok pora ésgázai beépülnek a forró, éppen most születő fiatal csillagokba.Négyezer-ötszáz fényév távolságban történt az, amit ő abban apercben nézett. Egy tizenhét éves lány a használtan vett Newtonrendszerűtükrös látcsövével figyelte a születő csillagok fényét. Néhaolyan nagy, félelemmel vegyes áhítattal és igen: elvágyódással volttele, ami majd’ szétvetette. Mivel senki sem volt a közelében, hagyta,hogy könnyei végigcsorogjanak az arcán – most nem kellett azallergiára fognia. Aztán visszaült, és a trikója vállába törülte a szemétés az orrát. „Na, hagyd ezt abba! – hordta le magát. – Nem vagy normális!”Bárcsak ne gondolt volna Jeremyre korábban! Mert most, valamilyenoknál fogva állandóan őt látta maga előtt, úgy, mint azon azéjszakán, amikor eljött, hogy együtt nézzék a holdfogyatkozást. Akkorjózan, barna szemében felcsillant az érdeklődés, mintha őszinténérdekelné mindaz, amit lát. Mintha annak a pillanatnak az erejéigmeg is értette volna.• 30 •