Itt - Könyvmolyképző

azokhoz a helytelenítő arcokhoz, akik azonnal elítélnek mindent,ami más, ami nem azonos azzal, amit 400 év óta gyakorolnak?– Nem mehetünk vissza – szögezte le.– Nem, nem tehetjük. – Kestrel hangja száraz volt. – Semmiképpen!Hacsak nem akarjuk úgy végezni, mint Opal néni. Vagy… –jelentőségteljes szünetet tartott – vagy úgy, mint Hodge bácsi!Rowan felnézett: – Azt ne is említsd!Jade gyomra ökölnyire szorult össze. – Ők nem tennék…! – jelentetteki, erőszakkal elnyomva az előbukkanó emlékképet. – A sajátunokahúgaikkal nem! Velünk nem!– A lényeg – állapította meg Kestrel –, hogy nem térhetünk vissza,tehát előre kell mennünk! Ki kell találnunk, mit fogunk itt csinálniígy, Opal néni segítsége nélkül, különös tekintettel arra, hogy egyvámpírvadász is van a környéken! De először is: ezzel mit csináljunk?– intett fejével a holttest felé.Rowan tanácstalanul rázta a fejét. Úgy nézett körül a pincében,mintha az egyik sarokban rejlene a válasz. Pillantása Jade-re esett, ésrajta is maradt; a lány tudta, hogy a nővéri radar letapogatja…– Jade! Mi van a dzsekidben?A lány túlságosan is elgyötört volt ahhoz, hogy hazudjon. Szétnyitottaa dzsekijét, és megmutatta Rowannek a kismacskákat. – Nemgondoltam, hogy a bőröndöm lesz a gyilkosuk.Rowan is túlságosan elgyötört volt ahhoz, hogy haragudjon. Az égfelé emelte tekintetét és sóhajtott. Aztán ismét élesen Jade-re nézett:– De minek hoztad őket ide le?– Nem ide akartam, csak egy ásót kerestem, hogy eltemessem őketa hátsó kertben!Csönd lett. Jade a nővéreire, azok pedig egymásra néztek. Aztánmindhárman a kismacskákra – és végül Opal nénire…• 29 •