Itt - Könyvmolyképző

Jade előrenyújtotta a nyakát, hogy a dzsekigöngyölegen túlra lásson,és lenézett.Félhomály volt. Ő maga állta el a konyha felől beszűrődő fény útját,de azért ki tudta találni, mi lehet az: régi ruhák kupaca. Jó nagykupac…Jade-nek rossz, nagyon rossz érzése támadt.Az egyik lábával megbökte a ruhaköteget, ami kicsit arrébb csuszszant.A lány mély levegőt vett, és jól belerúgott. A kupac egybenmaradt, csak arrébb gurult. Jade lenézett, egy pillanatig levegő utánkapkodott, majd felsikított. Hangos, éles, figyelemfelkeltő sikításaszavak nélkül, telepatikusan küldte az üzenetét, olyan hangosan,mint egy sziréna: „Rowan! Kestrel! Azonnal gyertek le!”Húsz másodperccel később fény gyúlt a pincében, nővérei lerobogtaka lépcsőn. – Hányszor mondtam már neked – sziszegte Rowan–, hogy nem használjuk a mi…! – Hirtelen elhallgatott.– Szerintem ez Opal néni – állapította meg Jade.• 26 •