Itt - Könyvmolyképző

tettem őket ebbe a bőröndbe! – Csuklott egyet. – De legalább Tiggyjól van. – Letérdelt, és benézett a macskakosárba, hogy megbizonyosodjonafelől, hogy tényleg jól van. A kandúr füle hátrasimult,aranyló szeme kiragyogott a fekete szőrtömegből. Fújt egyet. Jadefelült az ágyra: a cicus remekül volt.– Öt dollárért gondoskodom az „elhunytakról” – ajánlkozottKestrel.– Nem! – Jade felugrott, és védelmezően eléjük áll. Ujjai karomszerűenbegörbültek.– Nem úgy értem – mondta Kestrel megbántódva. – Nem vagyokdögevő! De figyelj, ha nem szabadulsz meg tőlük, Rowan ráfog jönni! Az isten szerelmére, te, lány! Te vámpír vagy! – tette hozzá,miközben Jade az élettelen testeket dajkálta. – Hát viselkedj isahhoz méltóan!– El akarom őket temetni! – hüppögte Jade. – Temetési szertartásjár nekik!Kestrel a szemét forgatva kiment. Húga a dzsekijébe burkolta akis testeket, és lábujjhegyen kilopakodott a nővére mögött. – Ásó iskell! – jutott eszébe. – De vajon hol lehet?Vigyázva, hogy Rowan észre ne vegye, lesettenkedett a földszintre.Valamennyi szoba a nappalihoz hasonló volt: méltóságteljes, méghanyatlásában is előkelő… A konyha óriási volt. A hatalmas, nyitotttűzhely mellett egy hátsó ajtó takarásában külön helyiségben lehetettmosogatni. És innen nyílt a pinceajtó is.Jade óvatosan lépdelt le a lépcsőn. Nem tudta felkapcsolni a villanyt,mert mindkét kezével a dzsekijébe csomagolt kismacskákattartotta, s emiatt azt sem látta, hogy hová lép. A lábával tapogatta kia következő lépcsőfokot. A lépcső alján aztán a lábujja valami puha,ruganyos dologba ütközött, ami elállta az útját.• 25 •