Itt - Könyvmolyképző

Rowan megtalálta a villanykapcsolót, és a szoba máris fényárbanúszott. Jade hunyorgott, de így is látta, hogy a falakat halvány almaszínűrefestették, a faragványokat és a díszléceket pedig ugyanannaka zöldnek egy sötétebb árnyalatára. Jade-et valami különös békeárasztotta el; úgy érezte, megérkezett: mintha mindig is ide tartozottvolna. Talán a sötét bútorok miatt…?Rowanre pillantott, aki éppen körbenézett; magas, kecses alakjánmár nem látszott a feszültség. Mosolygott, amikor a tekintetük találkozott.Bólintott: – Igen!Jade egy pillanatig sütkérezett a dicsőségben, hogy öt percen belülmár másodszor adtak neki igazat, de aztán eszébe jutott a bőröndje.– Nézzük meg, milyen a ház többi része! – javasolta sietősen. – Énfelmegyek az emeletre, ti meg nézzetek körül itt!– Persze, mert a legjobb hálószobát akarod! – füstölgött Kestrel.A lány, mintha meg sem hallotta volna, felrohant a széles, szőnyeggelborított lépcsőn. Sok hálószoba volt, mindegyik nagyon tágas. Nema legjobbat akarta ő, hanem a legtávolabb lévőt…!A hallban az utolsó ajtó egy tengerkékre festett szobára nyílt. Jadebecsapta maga mögött az ajtót, és az ágyra tette a bőröndjét. – Ó…!Jaj! Jaj, ne!Három perccel később hallotta, ahogy kattan mögötte az ajtó, denem vette a fáradságot, hogy megforduljon. – Mit csinálsz? – hallottaKestrel hangját.Jade felnézett, de továbbra is elkeseredetten próbálkozott a kétkismacska életre keltésével. – Meghaltak! – sírta.– Miért, mire számítottál? Nem kaptak levegőt, te idióta! Hogygondoltad, hogy kibírják a kétnapos utazást? Jade szipákolt.– Rowan megmondta, hogy csak egyet hozhatsz el! Jade még hangosabbanszipogott, és haragosan nézett rá. – Tudom! Éppen ezért• 24 •