Itt - Könyvmolyképző

kapu keményfából készült, a sérülés még mindig sajgott. Egyébkéntúgy tűnt, hogy itt minden fából készült, ami kellemes izgalmat okozotta lánynak. Náluk, otthon, a fát különösen tisztelték – és kerülték…„Rettentő óvatosnak kell lenni egy ilyen világban – gondolta Jade–, különben könnyen pórul járhatunk!”A két idősebb lány kopogtatott az ajtón. Rowan finoman begörbítettujjal, Kestrel hangosan, az öklével. Válasz nem jött.– Úgy látszik, nincs itthon – állapította meg Rowan.– Úgy döntött, mégsem kér belőlünk! – jegyezte meg Kestrel sugárzószemmel.– Lehet, hogy egy másik buszmegállóhoz ment – találgatta Jade.– Ó, ez az! Fogadok, hogy erről van szó! – helyeselt Rowan. –Szegény öreg, ki tudja, hol várhat minket, és már biztosan azt hiszi,hogy nem is jövünk!– Néha mintha nem is lennél teljesen hülye! – mondta KestrelJade-nek, s tőle ez nagy elismerésnek számított.– Na, menjünk be! – javasolta Jade, leplezve az elégedettségét. –Valamikor csak hazajön!– Az emberek otthonain zárak vannak… – kezdte magyarázniRowan, de ez a ház nem volt bezárva. Az ajtógomb elfordult Jadekezében. Mindhárman beléptek.A helyiség sötét volt, sötétebb, mint kinn, a holdvilág nélküli éjszakában,de Jade szeme néhány másodperc alatt alkalmazkodottehhez.– Hé! Ez nem is olyan rossz! – lelkendezett. A kopottas, de szépenberendezett nappaliban hatalmas, masszív bútorok terpeszkedtek.Természetesen fából készültek, sötétek és fényesre polírozottak voltak.Az asztalokat márványlapokkal fedték le.• 23 •