Itt - Könyvmolyképző

murván, és az autó szinte repült az úton; Jade-et megint lenyűgöztea sebesség.– Vic vagyok – szólt a sofőr.– Én meg Todd – mondta a mellényes. Rowan is bemutatkozott:– Én Rowan vagyok, ő Kestrel, elöl pedig Jade.– Barátnők vagytok, lányok?– Nem, testvérek – válaszolta Jade.– Nem látszotok testvéreknek.– Mindenki ezt mondja! – Jade a „mindenkin” azokat az embereketértette, akikkel a szökésük óta találkoztak. Otthon mindenkitudta, hogy nővérek, ez ott nem volt beszédtéma.– Mit csináltok itt kinn ilyen későn? – kérdezte Vic. – Ez nem épprendes kislányoknak való hely!– Mi nem vagyunk rendes kislányok! – kottyantotta ki Kestrelmeggondolatlanul.– De próbálunk azok lenni! – sziszegett rá Rowan megrovóan, aztánVichez fordult: – A nagynénikénket, Opalt vártuk, hogy majdfelvesz bennünket a buszmegállónál, de nem jött. A Burdock-tanyánfogunk lakni.– Az öreg Burdock mama a nagynénétek? – kérdezte Todd, kivévea szájából a fogpiszkálót. – Az a bolond, vén bőregér?Vic hátranézett rá: a két fiú hangosan nevetett, a fejüket csóválták.Jade elkapta tekintetét Vicről és lenézett a macskakosárra, ahonnana kiszűrődő halk nyivákolás jelezte, hogy Tiggy felébredt. Egykicsit kényelmetlenül érezte magát. Valami rosszat sejtett. A fiúk barátságosnaktűntek ugyan, de volt valami zavaró a viselkedésükben.Ám túlságosan álmos volt, és már szinte szédült az éhségtől, hogyrájöjjön, mi az.• 14 •