Langó PéterHonfoglaláskor<strong>1.</strong>kép. Az utemil<strong>sz</strong>ki tál (Marschak 1986 nyomán).2. kép. A <strong>sz</strong>alehardi Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeumban őrzött lovas solymá<strong>sz</strong>t ábrázoló tál(Fedorova 1996 nyomán).
Langó Péter 89 HonfoglaláskorA ló kantárját egy kisebb emberi alak tartja a jobb kezével, miközben az alak bal lábaa ló lépésre emelkedő elülső bal lábához simul. A talajt lendületes vonásokkal megrajzoltpalmetták jelzik. (<strong>1.</strong> kép.)Lá<strong>sz</strong>ló Gyula az alábbi érvek alapján kapcsolta ös<strong>sz</strong>e a korai magyarsággal a tálat.<strong>1.</strong> A lovas fején lévő sapka. Véleménye <strong>sz</strong>erint a fiatal solymá<strong>sz</strong> fején egy fülrehajtható prémsapkát akart megformázni az ötvös. A sapkát Lá<strong>sz</strong>ló Gyula azonosította anémet püspök, Ratherius által említett „galerus Ungaricus"-sal. Úgy gondolta, hogy aprémes sapka divatját a magyarság honosította meg Európában, s ez a viselet mégév<strong>sz</strong>ázadokkal később is megmaradt,39 amire - <strong>sz</strong>erinte - a Zsigmond király képeinmegfigyelhető prémes sapkaviselet is utal.402. A csizma és a tegez dí<strong>sz</strong>ítése. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula, művé<strong>sz</strong>i látásmódjából adódóan, azábrázolt <strong>sz</strong>emélyt újjáalkotta, így nem csak a magyarnak tartott palmettás motívumokkaldí<strong>sz</strong>ített csizmát, hanem annak kialakítását is leírta: „csizmája való<strong>sz</strong>ínűleg nemezcsizma, s nomád <strong>sz</strong>okás <strong>sz</strong>erint két, hos<strong>sz</strong>ú <strong>sz</strong>árból varrták egybe, a varrás vonala pediga palmettalevél ritmusát követi".413. A ló sörénye és farka. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula megfigyelései <strong>sz</strong>erint a ló sörénye tincsekbenlóg a nyakán, míg a rövid, felfelé pederedő farka spirálisan végződik, mintha bekötöttlenne, s ez - véleménye <strong>sz</strong>erint - megvolt a 9-10. <strong>sz</strong>ázadi magyar lótartásban is.424. A ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámzat csüngős veretei és a farmhám mintája. Az utóbbi dí<strong>sz</strong>ítése Lá<strong>sz</strong>lóGyula <strong>sz</strong>erint megegyezik a kenézlői 39. sír íjtartó tegeze palmettadí<strong>sz</strong>es csontlemezének<strong>sz</strong>egélydí<strong>sz</strong>ével, valamint a tarcali tarsolylemez <strong>sz</strong>egélydí<strong>sz</strong>ével.435. A tál témája. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula a vadá<strong>sz</strong>atra induló solymá<strong>sz</strong> ábrázolását egy, a perzsa(<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida) művé<strong>sz</strong>etből levezethető elemnek tartotta, a lovast vezető ember képré<strong>sz</strong>letétpedig - az antikvitás nyomán - a <strong>sz</strong>tyeppén is megjelenő „győztes hadvezér" képtípushozkapcsolta. Ez utóbbi esetében a különbség az antik előképektől annyiban tért el,hogy a ló előtt álló győzelmi istennő helyett itt egy férfi fogja a ló kantár<strong>sz</strong>árát.44A solymá<strong>sz</strong>atot a későbbi, kárpát-medencei analógiák alapján a honfoglaló magyarok„elsőrendű kedvtelésének" tartotta. Úgy vélte, hogy a kelet-európai területeken amagyarok kedveltették meg a környező népekkel a vadá<strong>sz</strong>at e fajtáját.456. A tálak, csé<strong>sz</strong>ék megléte a 10. <strong>sz</strong>ázadi kárpát-medencei leletanyagban. A gégényilelet és a Nemzeti Múzeum Agnus Dei ábrázolást mutató ezüstcsé<strong>sz</strong>éje alapján feltételezte,hogy a honfoglaló magyar emlékanyagban voltak <strong>sz</strong>tyeppei eredetű csé<strong>sz</strong>ék. Úgyvélte, hogy a kere<strong>sz</strong>ténység felvétele után is megmaradt ezeknek a tárgyaknak a kulturális<strong>sz</strong>erepe - amit az Agnus Dei ábrázolású csé<strong>sz</strong>e bizonyítana -, csak a hozzájukkapcsolódó gondolatvilág értelmeződött át.7. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula a tárgyak é<strong>sz</strong>aki elterjedésére is adott magyarázatot. Fettich Nándor- akkor nép<strong>sz</strong>erű -, kereskedelemmel kapcsolatos elképzeléseihez igazította véleményét,46s az írásos forrásokból ismert cserekereskedelemmel (ezüstöt prémért) magyaráztaaz előkerülési helyüket. Az írásos források - elsősorban Anonymus adatai - alapjánhangsúlyozta a magyarság 10. <strong>sz</strong>ázadi kereskedelmi kapcsolatait, s egy „Kieven ésCernigovon át s Vjatkán kere<strong>sz</strong>tül Permigívelő"47 kereskedelmi utat vélt, amely közvetlenülkapcsolódott a Vereckei-hágón kere<strong>sz</strong>tül a Kárpát-medencéhez.48Lá<strong>sz</strong>ló Gyula érveit két kutató - Szőke Béla, valamint Bori<strong>sz</strong> Marsak - egé<strong>sz</strong>ítetteki a továbbiakkal.
Change language