1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Serlegi Gábor 59 Római emlékekugyanarra az előképre támaszkodik, a gorsiumi veret alakjainak kivitelezése azonbansokkal gyengébb. A tavasz megszemélyesítőjének teste egybefolyik az előre lépő jobblábával. Virágot tartó jobb karja aránytalanul rövid, feje kicsi. Két oldalán fodrozódóruházatának redői kidolgozatlanok. A tél perszonifikációjának megformálása is nehézkes.A lellei vereten jól látszik, hogy az alak testsúlyát jobb lábára helyezi, bal lábáthátrébb húzza. Ezzel szemben a gorsiumi veret alakja esetében ez a finom részlet nemérzékelhető, kissé görbe bal lába szinte párhuzamos a jobbal, a leilei ábrázolás mozdulatánakkevéssé sikerült kivitelezésével állunk szemben. A nyúl és a madár kidolgozásais sematikus, valamint hiányzik a növényi motívum is. A tavaszt megszemélyesítő alakfejének két oldalán jól kivehető két szárny, amely a tavasz genius jellegét erősíti, ezviszont az említett salonai verethez közelíti a darabot.Az architektonikus elemek teljes hiánya, a leromlott kidolgozás és a különálló verőtövekhasználata, szemben a lellei, valamint a salonai veretek alakjainak ábrázolásbeliazonosságaival, szintén mutatják, hogy a motívum és annak jelentéstartalma megmarad,azonban a jelenetek egysége megbomlik, ezt már csak az évszakok sorrendiségetükrözi.A ládikaveret keltezéseA lellei ládikaveret keltezéséhez mindössze egyetlen biztosnak mondható adat állrendelkezésünkre: a földbe kerülésének legkorábbi időpontja. A veret közeléből, a máremlített késő római rétegből I. Valentinianus és Valens császároknak a Kr.u. 360-asévek közepétől a 370-es évek közepéig vert pénzei kerültek elő.34 Készítési idejénekmeghatározásához figyelembe kell vennünk, hogy a lemez hulladékként került a földbe,ami azt bizonyítja, hogy eredeti funkcióját addigra elveszítette, ezen felül számolnunkkell a ládika használati idejével is. Nem szabad elfeledkeznünk arról a tényrőlsem, hogy a tordasi lemez földbe kerülésének idejét a Kr.u. 4. sz. utolsó harmadára, dea Kr. u. 375 előtti időszakra keltezik,35 valamint arról sem, hogy ugyanez a datálásmerül fel a gorsiumi veret kapcsán is.36Mindezt figyelembe véve el kell gondolkodnunk azon, hogy - elfogadva H.Buschhausen keltezését37 és feltételezve leletünk szoros rokonságát a salonai darabbal -a szarkofágplasztikából átvett motívumkincs a Kr. u. 4. század eleji római toreutikában,így a pannóniai ládikaveretek készítésében is még egységesen jelentkezett. Idővel, amotívumok másolásával az alakok és környezetük elszakadt egymástól, a provinciálismesterek gépiesen másolták a jelenetrészeket és ezek elemeit anélkül, hogy igazán tudatábanlettek volna, vagy törődtek volna az előképek összetettségével. Ebben az esetbena lellei ládika a többi pannóniai darabhoz képest szokatlanul hosszú ideig, minimumötven évig volt használatban. A másik esetben nem fogadjuk el a salonai veretdatálását, és a pannóniai ládikák földbe kerülésének időpontjából indulunk ki. Megközelítőlegazonos használati időt feltételezve, a vereteket közel azonos időben készítették,amelynek időpontját nem keltezhetjük a Kr. u. 4. sz. közepénél korábbra. Ebben azesetben az egységes ábrázolások részleteinek önkényes kiragadása, az egység felbomlásanem időrendi kérdés, hanem a készítő műhely kérdése. Egyes, jobb kvalitású ötvösökkelrendelkező műhelyek jobban kapcsolódtak a korszak nemesfém művészetéhez -ez az esquilinusi kincs ládikáin is megnyilvánul - és ezt a motívumkincset ültették át azáltalánosabb, bronzveretekkel díszített faládikák vereteire. Ennek eredményét fedez-