1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Szende László 39 Kárpát-medence kincseilotta, hogy a határban - egy régi kúttól 13 lépés távolságra - három láb mélyen vanegy vasajtó, amely egy nagy pincébe vezet. Itt egy-egy hordó arany, ezüst és réz található.Mindegyik nemesfémnek megvolt a maga „jelzése": aranyból kiöntött taliga jelezteaz aranyat, hat ökör, jármuk ezüstből, mutatta az ezüstöt, és réz agárkutya őriztea rezet. Arra kérte a muzeológusokat, hogy a műszer segítségével derítsék ki, a hallottakmegfelelnek-e a valóságnak. Bárkit szívesen látott volna szerény hajlékában.Az emberek bíztak abban, hogy az idő múlásával a műszerek is fejlődnek. Egyszentesi dohányárus annak a reményének adott hangot levelében, hogy van már olyan,kb. két vagy két és fél méterre a talajba behatolni tudó műszer, amely a földben régeltemetett kincseket fel tudja deríteni. Világosan utalt a rádióban hallott információkra,mivel a hódmezővásárhelyi határban talált pénzleletek felkutatásánál még csak 80 cmretudott hatolni a műszer. Az eszközre azért lett volna szüksége, mert 44 évvel azelőttegy idős asszony mutatott neki egy helyet. Itt - egy régi írás szerint - királyi kincstárvan eltemetve, amely egy hordó arany, egy hordó ezüst és egy hordó bronz pénzből áll.Emellett van még 15 kisebb hordó bor, fegyverzet, és egy aranyveretes királyi köntös.A nagyobb mélységre azért volt szükség, mivel a kamra lejárati ajtaja fölött 140 cmvastag a föld. Természetesen az iránt is érdeklődött, hogy az akció sikere esetén a kincsmekkora hányada jár neki. A válaszlevélben sajnálattal értesítették, hogy korszerűbbműszer még nem készült.Nehezen értelmezhető az a Seregélyesen kelt levél, amelynek írója igen sok információtközölt az illetékesekkel. A levélből egy török vezér sírjának a helye olvashatóki. Az oszmán előkelő eszerint egy vízmosásban nyert végső nyugalmat, amit egy kőlapés egy kakas jelölt. Az információk forrását nem egyszerű kibogozni. Állítása szerinta Keleti pályaudvar környékén található kocsma vendéglőse árulta el a pontoshelyet. Az ő tulajdonában volt ugyanis az a térkép, amelyet a Dréher-birtok intézőjeegy padláson talált. A levélíró bízott a műszerek segítségében, amelyek „már mindentmegmutatnak" a föld alatt.A következő, Berettyószentmártonban kelt levél írója jól bizonyítja, hogy milyenfeltételezések születtek a kincskereső műszerről. A környéken ugyanis több falu18 is atörök pusztításának esett áldozatul.19 Az egyik település temploma a víz szélén volt, ésa tornya, két haranggal, a Berettyóba zuhant hajdanán. 1910-ben a folyó teljesen kiszáradt,és az épületmaradványok láthatókká váltak. Próbálták is kiemelni a harangokat,de az ökrök nem voltak képesek erre a műveletre. A műszerek azonban ma már olyanfejlettek - vélte a levél írója -, hogy a vízbe sem kell bemenni az igazság kiderítésevégett. Azért lenne jó kiemelni ezeket, mert a harangok elárulnák azt, hogy mi volt afalu neve - állt a levélben.A bejelentések visszatérő motívuma volt, hogy a mesés kincs egy üregben található,ami -jellegénél fogva - „természetesen" kongó hangot ad ki. Egy ceglédberceli lakosszerint Biharkeresztes és Told között egy ilyen üreget fedezett fel az úttest alatt. Errőlő már beszámolt a debreceni múzeumnak, ahonnan elutasító választ kapott. Ezért kértea Magyar Nemzeti Múzeum munkatársait, hogy végezzenek a helyszínen műszeres kutatást.Egy jászberényi lakos „pontos információkat" közölt egy vélt lelettel kapcsolatban,ami szerinte valami koporsószerűség lehetett. 1945 nyarán Szolnokon dolgozott a Tiszapartján, ahol oszlopokat tartó gödröket ásott ki társaival együtt. Amikor egy ilyen,négyzet alakú mélyedést alakított ki, két méter mélységben egy kemény tárgyra buk-