1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 37 Kárpát-medence kincseiSzende LászlóA „kincskereső" műszerés a leletbejelentésekA földbe rejtett kincsek megtalálásának szándéka mindig is élénken foglalkoztattaaz embereket. A mesés vagyon pontos, vagy vélelmezett helyét különböző segítő-erőkrévén kívánták megtalálni. A néphagyományban ennek számos formájával találkozunk.Egyik lehetőség az volt, hogy az illetőnek álmában látomása volt, és az ott kapottinformációk alapján képes volt meghatározni a pontos helyet.1 A kincset szellemalak isőrizhette. Sokfajta alakváltozata ismert, a leggyakoribb az ősz öregember.2 A másikelképzelés szerint a lidércek és a hozzájuk kapcsolódó fényjelenségek révén lehetettismereteket szerezni a vagyon hollétéről.3 Megjelenési formájuk összefüggésbe hozhatókazzal az általánosan elterjedt hittel, hogy az elásott kincs időnként tisztul, „tisztítjamagát". Ilyenkor kékes láng csap ki belőle.4Az elrejtés helyszíne is igen változatos lehetett. Az egyik legkézenfekvőbb rejtekhelya kút volt, amelybe a falu harangját (harangjait) is elhelyezték.5 A pincék, alagutak,üregek, várromok előfordulása még tovább árnyalja a képet.6 Az alföldi betyárvilágnakfontos kellékei voltak a gémeskutak. Ezek többnyire egy-egy híres vagy hírhedtcsárda mellett helyezkedtek el. A néphagyomány szívesen „helyezett oda" hirtelen elrejtettkincseket.7Számosan gondolták úgy, hogy a vagyontárgyakat érdemes lenne a föld mélyébőlkiásni. Ennek érdekében levelek, felhívások sokaságát intézték az illetékes hatóságokhoz.A Magyar Nemzeti Múzeumhoz is szép számban kerültek ezekből.8 A beküldőkmindegyike úgy gondolta, hogy jelentős kincset talált, aminek feltárása érdekében akáraz egész régésztársadalmat érdemes mozgósítani.A technika fejlődése a kincsek megtalálásának lehetőségében is éreztette hatását. Aszellemalakok, lidércfények mellett megjelent az igény a műszeres kutatásra is. Eznagyrészt a Csanda Ferenc ötletén alapuló fémkereső szerkezetnek köszönhető, amelynekhíre gyorsan terjedt el. A népnyelv gyakran a „kincskereső" jelzővel illette. Azeszköz Csanda Ferenc, Molnár Lajos és Zalavári Tibor szabadalmán alapult, és eredeticélja a földalatti vezetékek felkutatása volt.9 A találmány lényege az, hogy a vezetékáltal kisugárzott elektromágneses hullám mágneses összetevőjét speciális antennávalfogják fel, és különböző helyeken figyelik a vétel erősségét. A vétel erőssége arányos afejhallgatóban hallható hang erősségével.10 A műszer két fő egységből áll: egy adóból,amely lényegében villamos rezgéseket gerjesztő generátor, és egy vevőből, amelynekelemei a keretantenna, az erősítő és a fejhallgató.Ezt az alapelvet fejlesztették tovább a fém, illetve a „kincsek" keresésére. A műszerelső régészeti bemutatkozása 1963 decemberében történt, amikor is Hódmezővásárhely-Szikáncson1439 darabból - II. Theodosius és III. Valentinianus pénzeiből - állókincslelet került elő." (A dolog érdekessége, hogy a lelőhely közelében tollászkodópulykákat is megvizsgálták, mivel attól tartottak, hogy a madarak lenyeltek pár solidust.)1966-ban Szigetcsépen 3651 db. ezüstpénzt találtak a műszer segítségével.12 Így tehát