1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Falko Daim 24 Kárpát-medence kincseiilletően nagyfokú eltérések állapíthatók meg. Így míg a „bikafejes csészék" művészetiés technikai tekintetben teljes mértékben egyenértékűeknek tekinthetők, addig az ábrázoltállatok sörénye különböző megformálású (11-12. kép).Régiségtani/antikváriusi kiértékelésA lelet legtöbb edényét magas technikai és művészeti kidolgozottság jellemzi. Afigurális motívumok, valamint a további díszítések, mindenekelőtt az inda- éspalmettaszegélyek, illetve az egyes darabokon található keresztény szimbólumok s azegymástól eltérő különféle feliratok alapján az edények három nagy csoportba sorolhatók.Ezek alapján a mindenkori kulturális háttérre is lehet következtetni."Így például az I. csoport a már említett különleges formájú edényekből - a kelyhekből,a poharakból és az ivókürtből - áll, amelyeket (a később rájuk poncolt rovásfeliratokkivételével) nem lehet a többi darabbal összekapcsolni, mivel hiányoznak róluka többieknél megfigyelhető díszítések. A II. csoportba a palackok, a kancsók és a 7. sz.korsó tartoznak. A III. csoport a csészékből és a nautilusz formájú edényből áll, melynekkarakterisztikusan szarvakkal díszített oroszlánfeje a „bikafejes csészékkel" kapcsolhatóössze.A II. csoport edényein egész jelenetek láthatóak; ezek az antik mitológia jó ismeretérőlárulkodnak, még ha némely ábrázolás nyilvánvalóan egyéni ízlést is tükröz, s ígyúj mondanivalót hordoz. Ezért nem meglepő, hogy a kívánt üzenet közvetítése érdekébenaz előképek ügyes alkalmazása mind a régészeti, mind pedig a művészettörténetikutatást gyakran tanácstalanul hagyja. Mit jelent például a „Ganümédész-jelenet" a 2.sz. palackon és (kétszer) a 7. sz. kancsón? A 2. sz. palackon látható, nyilvánvalóan női,meztelen alakot egy széttárt szárnyú sas tartja, miközben a nő egy palmettát tart magasra(6. kép). A 7. sz. kancsón szintén emberi, azonban inkább férfialak látható, aki egyikkezében egy ágat, a másikban egy csészét tart, s ebből a sas éppen inni készül (7. kép).Mivel Ganümédész, akire az ábrázolás vonatkoztat, Zeusz pohárnokaként szolgált, ajelenet ábrázolásának egy előkelő asztali edénykészleten van értelme. Ennek azonbanelőfeltétele, hogy a jelenet megtervezője, a megrendelő, a tanácsadó vagy az aranyművesaz antik mitológiát jól ismerje. Az ábrázolásnak csak egyetlen hasonló példájaismert a kora középkori művészetben, méghozzá az oroszországi Perm vidékéről.12Azonban ezen az ábrázoláson a női alak a sast szőlővel (?) eteti, és az ábrázolás alsóperemén, a sas két oldalán egy nyilas és egy baltás alak látható. Meglehet, hogy ez azezüstcsésze és a nagyszentmiklósi medaillonok végül is azonos gyökérből származnak,azonban mégis különböző jelentéstartam kapcsolódik hozzájuk, mivel a jelenet lényegesrészeit megváltoztatták.Bizonyos ismertséghez jutott a 2. sz. palack két további medaillonja: az egyiken egysisakos, páncélos, lándzsás vagy dárdás győztes harcos látható, aki egy foglyot vezet,nyergéhez az ellenség levágott feje van erősítve (4. kép). A másikon egy vadász van,aki egy szárnyas, koronás, emberfejű nagymacskán ül, és - a kezében íjjal - hátrafordulvaegy vadmacskára céloz (5. kép). A szasszanida ikonográfia előképei éppen ennélaz ábrázolásnál nyilvánvalóak, még ha a Szasszanida Birodalmat az arabok legalább kétgenerációval az edény elkészítése előtt meg is hódították. A 2. sz. palack negyedikmedaillonja egy tipikus állatküzdelmet ábrázol, amelyen a griff (oroszlántest, szárnyakés sasfej fülekkel) egy szarvast vagy őzt ejt el (13. kép).