1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Limes 21 Kárpát-medence kincseiFalko DaimA nagyszentmiklósi kincsaz újabb kutatások tükrébenBevezetésTöbb mint 200 évvel ezelőtt került napvilágra az európai kora középkorkutatásegyik legjelentősebb kincslelete - a nagyszentmiklósi aranykincs. Lelőhelye a Kárpátmedencedélkeleti részén, a Bánságban fekvő Nagyszentmiklós (németül Gross St.Nikolaus, románul Sannicolau Mare) ma Romániában található, 1799-ben - a leletekmegtalálásakor - azonban az Osztrák-Magyar Monarchia részét alkotó Magyar Királysághoztartozott. A lelet 23 aranyedényből áll: főképpen kancsókká átalakított palackokból,csészékből, illetve két pohárból, két nyeles csészéből és egy ivókürtből (1.kép). A tárgyak együtt majdnem 10 kilogramm súlyúak és legtöbbjük tiszta aranybólkészült, néhányat pedig üvegberakással díszítettek. E berakás maradványai azonbancsupán az egyetlen tömzsi csészén (19. sz.) maradtak meg (16-17. kép). A kincsetelsősorban mégsem az anyaga teszi oly értékessé, hanem a megmunkálás magas színvonala,az egyes edények szépsége, de mindenekelőtt az a tény, hogy a 7. és 8. századiközép- és délkelet-európai kulturális kapcsolatok kutatása terén egyedülálló forrást jelent.A lelet előkerülésének történeteA kincset 1799 júliusában egy parasztgazda és fiai árokásás közben találták meg acsalád szőlőskertje mellett.1 A család a kincs előkerülését eltitkolta a hatóságok elöl, ésmegpróbálta annak egyes részeit egy helyi aranyművesnek, két helyi s egy bécsi görögkereskedőnek (aki véletlenül éppen Nagyszentmiklóson tartózkodott) eladni. Szerencséreaz aranyak előkerüléséről a hatóságok tudomást szereztek, és így mind a 23 edénytbiztonságba tudták helyezni. 1799. augusztus 28-án készült egy jegyzék a lefoglaltértékekről. Szeptember 10-én, a helyszínen folytatott vizsgálatok során jegyzőkönyvetvettek fel a parasztgazda és feleségének kihallgatásáról, így a leletkörülményekről isértesülünk és ennek köszönhetően megbízható forrás áll a rendelkezésünkre. A helyihagyomány és mindenekelőtt a feleség későbbi nyilatkozatai sokkal kevésbé hihetőek,mégis ismételten hivatkozik rájuk a szakirodalom, mivel a nő kétszer is Bécsbe utazotta megtalálónak járó jutalom ügyében, elérve végül célját.A bécsi császári és királyi Régiségtár vezetője, Neumann abbé már 1799. szeptember18-án értesítette a kabinetkancelláriát és a szép régiségek szenvedélyes gyűjtőjét, II.Ferenc császárt a kincs előkerüléséről. Így már október 1 -én Pestről Bécsbe érkeztek azaranyedények, melyeket a császári gyűjteménybe szállítottak, és ma a bécsiKunsthistorisches Museum fényét jelentik.