1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Prohászka Péter 17 Kárpát-medence kincseivolt vágva. Sótartó forma kettő. Két szarvas, és egy ökör forma de nagyobb a szarvasoknál,valami, olly görbe formájú is volt, mint a Posta síp négy darabrul, nem emlékezikmizsoda féle eszközök voltak, hanem a mint meg mérettetlek kilentz fontnaktaláltattak, aszok a darabok pedig mellyekbe adattak Felvalter Urnak [Barczelini Jakab],az ökörnek szarvaibul voltak öszve olvasztva.Mind ezeket elöszer Nagy Sz. Miklosi kereskedőknek úgy mind Frandosirnak, ésMarkonak jellentették meg, és harmad részit ajándékba azoknak adtak, hogy kinejelentséka talált kintset, egy darabot ismét pénzben adott Markonak, melyírt obligatoriat adott,a többit mint Naum Bétsi kereskedő vette által, mellyért is fizetett valamit, és adottobligatoriat, 1800 frnt."A talált aranyakat Vuinék tehát nem szolgáltatták be a hatóságoknak, s ennek okárólaz egyik hivatali levélben nyilatkoztak: évtizedekkel korábban a család az Aranka folyónálmár talált egy éremleletet, mely kincsért azonban a hatóságtól semmiféle jutalombannem részesültek.56 Ezért ők maguk próbálták értékesíteni az aranytárgyakat, demivel azok súlyuknál fogva nem találhattak vevőt Nagyszentmiklóson, így segítségülhívták ismerőseiket, egy Jankovics István nevű aranyművest és két helyi kereskedőt:Dimitrievics Markót és Pandovics Trandaphilt. Jankovics kisebb darabokat próbált eladni,melyeket az edényekről törtek le, például egyes kancsók fülének aranybevonatátés a nautilus csésze szarvait. Jankovics volt az, aki vevőt talált a többi tárgyra is NaumNitta, Bécsben élő gyapjúkereskedő személyében, aki akkor éppen Nagyszentmiklósontartózkodott." Eközben a két szerb kereskedő sem tétlenkedett, ők a család fiaivalmegjárták a péterváradi vásárt, azonban vevőre nem akadtak. Nem maradt más lehetőséga sok arany értékesítésére, mint a pesti országos vásár. Naum Nitta, miután Jankovicsközvetítésével 320 forintért megvásárolt két csészét, egy poharat és a csemegés szilkét,megtudta az aranyművestől a találók személyét.58 Felkereste őket és megállapodtakabban, hogy a két helyi kereskedővel megosztozik az edényeken, melyekért 2822 forintotajánlott, rögtön kifizetve készpénzben 1020 forintot. Ezen összegért sikerültmegszereznie a lelet 2/3-át, a többi a kereskedőké lett. Ezt követően mind Naum, mindpedig a szerb kereskedők elindultak Pestre.59 A kincs megtalálása azonban nem maradttitokban: értesültek róla Nákó Kristóf uradalmában, s a hatóság is tudomást szerzettróla. Az uradalom intézője a még Nagyszentmiklóson lévő töredékeket lefoglaltatta éslevélben fordult Nákó pesti megbízottjához, kérve közbenjárását. Ő a hatóságok segítségévelelőször a Naumnál lévő tárgyakat, majd a két kereskedő Pestre érkezését követőena többi edényt is lefoglaltatta. Ezt követően Neumann abbé már említett levelénekhatására intézkedtek a kincs mielőbbi Bécsbe szállításáról. A leletért járó jutalombanazonban sem a megtalálók, sem pedig a bejelentők nem részesültek, csupán a földtulajdonosa kapta meg több mint egy évtized késéssel a neki járó harmadot.60Az Érem- és Régiségtár aranyban gazdag évtizedét az 1800-ban a bécsi csatornaépítkezések(Kannalbau am Rennwege) során talált római éremleletek zárják.61 Az egyiklelet 274 darab aranypénzből, a másik 1446 darab ezüst dénárból állt, sajnos azonban -a korábbi gyakorlatot követve - az elsőből csupán 191, míg a másodikból mindössze964 darabot tartottak meg a gyűjtemény számára. Bár a Magyar Nemzeti Múzeummegalapításával újabb közgyűjteménnyel gazdagodott a Habsburg Birodalom, ennekellenére a fontosabb leletek ezt követően is - egészen az 1867-es kiegyezésig - Bécsbekerültek. Így például 1805-ben a római aranypénzekből és fibulákból álló petrijanecikincset a magyar,62 az 1814-ben talált kuczurmarei, 7. századi ezüstedényeket a buko-