1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Prohászka Péter 15 Kárpát-medence kincseiA szilágysomlyói lelet tárgyai ezt követően az Éremtárba kerültek, ahol Eckhelabbé, aki éppen az érmek miatt mutatott irántuk nagyobb figyelmet, mint a többi régészetilelet iránt, az egészet - szerencsére válogatás nélkül - megvásároltatta.49 Ugyanazonév októberében az erdélyi kolozsmonostori, 16. századi érmekből és ékszerekbőlálló leletből ezzel szemben már csak egyes darabokat tartottak meg.50Alig egy évvel később, 1799. szeptember 18-án a császári és királyi Régiségtár újigazgatója, Neumann abbé, levélben értesítette az udvari kabinetiroda igazgatóját egy,a Bánságban talált, párját ritkító aranykincsről.* Kérte, hogy a császár rendelje el azaranyak Bécsbe szállítását és azok megszerzését a Régiségtár számára.51 Az aranyedényekbőlálló kincs a Torontál megyei Nagyszentmiklós területén került elő; a hatóságokközbenjárásának köszönhetően nem kallódott el és nem semmisült meg egy ötvösolvasztótégelyében.52 A nagyszentmiklósi kincs szerencséjére ugyanis a bécsi császáriés királyi gyűjtemények struktúrájában és irányításában időközben változások történtek.Eckhel abbé 1798-ban bekövetkezett halálát követően jött létre a császári és királyiÉrem- és Régiségtár, melynek élére a modern érmek korábbi gyűjteményének vezetőjét,Neumann abbét nevezték ki. Eckhellel ellentétben Neumann a régészeti leletanyagnakis kiemelt figyelmet szentelt, és így számos fontos lelettel gazdagodott haláláig agyűjtemény. Talán neki köszönhetjük, hogy a nagyszentmiklósi aranyedényeknek mássors jutott, mint az osztrópatakai leleteknek. Mivel a nagyszentmiklósi leletben számosedénynek nagyon hasonló párja is van,53 ezért ezek közül Eckhel feltehetően csupánegyet tartott volna meg. Neumann azonban tisztában volt a tárgyak mind művészeti,mind pedig tudományos jelentőségével, és így sikerült elérnie, hogy az akkor igenkomoly összegnek számító 10 068 forint 25 krajcárt a kincstár kifizesse értük.54A kincs modern kori története azonban pár hónappal ezt megelőzően kezdődött el,amikor is 1799 júliusának elején Neza Vuin és gyerekei árokásás közben aranytárgyakrabukkantak. Erről és a később történtekről a Csapó János kincstári ügyész által 1799.szeptember 10-én felvett jegyzőkönyvből55 értesülünk:„A leg közelebb el múlt Nagy Szent-Miklósi országos Vásár előtt egy héttel, mellyesett Júliusnak első hetiben.Neza Vuin á szőlős kerti mellyet, a Fiaival együtt árkot csinált, és a mint az ásónakaz ároknak oldalát szélesíteni akarván, taszigálta, ki eset egy jó nagy csésze, annakutanatovább próbálgatván egy más után találtak, 17 darabat különibb külőnbb féléket, demitsodák voltak, ő maga sem tudja, volt a többek közt olly forma is, mint az élőszarvas, melynek vastagsága olyan volt, mint az ő kesze szára, hoszsza valami egyaraszt magossága fél araszt, és a lába alatt mellyen állot, valami tányér forma', melyeketmidőn égy más után ki hánytak a főldbűl, a Fiai bé hordták az Anyoknak, mellyezután meg beszélvén, az ide való kereskedőnek Frándosirnak, és Markonak, azok elmentek a Házokhoz és minekutána meg látták a talált jószágokat, mondották hogyhozzájok vinnék, a mint a Felesége elis vitte, és, mit cselekedett ott véle, tovább semmitsem tud a dologba.A Felesége pedig azt vallya, hogy talált jószág, mely is mind aranybul volt, 17.darabbul állott, úgy mint volt 4. Kandli, olly vastagságú, mellyet az ember két markávaláltal foghat, valami másfél araszt nagyságúak 3, fintsa, kettejere, ahol, felül keresztA nagyszentmiklósi kincsről e számunkban lásd még Falko Daim: A nagyszentmiklósi kincs az újabbkutatások tükrében című írását. (A szerk.)