1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Prohászka Péter 12 Kárpát-medence kincseicsek közül. Valójában ezen tárgyakkal kezdődött el a Császári és Királyi Érem- ésRégiségtár aranyban gazdag évtizede.A hivatali jelentések alapján 1790 áprilisában számos arany- és ezüsttárgy került előPéchy Antal osztrópatakai lakos birtokán. A kincsleletről maga Péchy értesítette a MagyarKirályi Kamarát, amely a leleteket összegyűjtötte és egy eperjesi aranyműveshez szállította,aki - felmérve értéküket - egy listát készített róluk.28 A Magyar Királyi Kamararendeletére a tárgyakat először Budára, majd Bécsbe szállították, ahol 1791 júniusábana császári Pénzverő Hivatalban felbecsülték értéküket, amely 2892 forint 16 krajcárttett ki.29 Ekkor készült a tárgyak súlyadatait tartalmazó lista, mely alapján a lelethez akövetkező aranytárgyak tartoztak: két pohár, egy nyak- és egy karperec, három gyűrűés kilenc fibula, melyek között ott volt a világhírű Utere felix feliratos és az onyx kövescsászárfibula. Hozzá tartozott még egy bronzból készült háromláb mellett két ezüstkanálés hét különféle méretű és súlyú ezüst edény, illetve több kilogramm súlyú különféleezüstdísz és töredék.30 A leletből Eckhel abbé válogatta ki a Régiségtár számárahasználható darabokat (die für die Antikenkabinett brauchbaren Stücke),31 éspedig abronz háromláb mellett két ezüstedényt, egy ezüstkanalat, illetve az arany kar- és nyakperec,az aranypohár és az öt fibula mellett a gyűrűket.A hivatali akták tanulmányozása a lelet összetételének megállapítása mellett lehetőségetnyújtott arra, hogy a lelettől az 1790-es években elkeveredett és ismeretlen lelőhelyűtárgyként a gyűjteményben található arany fibula és három gyűrű ismét visszakerüljöna többi tárgyhoz, amelyek közül azonban ki kellett emelni egy odakeveredettőskori ezüst fibulát.32 A többi, meglehetősen nagyszámú és -súlyú arany- és ezüsttárgyrakezdetben a legjelentősebb hazai gyűjteménnyel bíró hédervári Viczay Mihály tartottigényt, aki mellett Péchy is jelezte, hogy a neki járó kétharmadot tárgyakban szeretnémegkapni.33 Mivel közben Viczay visszalépett a vásárlástól és a kamara ragaszkodotta pénzbeli kifizetéshez, így a felbecsülhetetlen tudományos értékkel bíró tárgyakat1799-ben Bécsben beolvasztották.34Háromnegyed évszázaddal később a birtok új ura Bánó József kertjében egy szinténgazdag mellékletű temetkezésre bukkant, melynek mellékletei a Magyar Nemzeti Múzeumbakerültek. A két lelet Összetételének, illetve az előkerülési körülmények vizsgálataalapján megállapítható, hogy a két lelet egyetlen sírnak volt a része, mely egy 3.században élt vandál királyé volt, akit a Tarcza partján lévő magaslaton temettek el.35Míg a sír egyik felét 1790-ben, addig a másikat 1865-ben bolygatták meg, és a sajátostörténelmi helyzetből adódóan egyik része Bécsben, a másik Budapesten van.Az osztrópatakai ritka tárgyak után ismét az éremleletek játszották a fő szerepet agyűjteménygyarapításban, még ha a beérkezett leletek nagy részét, mint például a tyrnovoiérmekből és arany-, illetve ezüsttöredékekből állót, teljes egészében visszaküldték aPénzverő Hivatalnak.36 Ugyanakkor az ambrasai kastélyban őrzött és Eckhel abbé általkiválogatott antik érmek és gemmák Bécsbe szállításával tovább bővült a glyptikaianyag is.37 Az éremleletek sorából kiemelkedik az 1796-ban a Pest megyei Bián találtköztársasági és eraviscus ezüstpénzekből álló éremlelet, amelynek 533 darabjából mindösszehárom tucatot tartottak meg.38 Ezeket részben már a következő évben közöltealapvető munkájában Eckhel abbé.39Eckhel még megélhette, hogy gyűjteménye olyan numizmatikai emlékekkel gazdagodik,melyekre a világ bármelyik múzeuma büszke lehetne. 1797. augusztus 3-án aSzilágysomlyó határában fekvő Magura hegy lejtőjén két pásztorgyerek: Bokor Simon