1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya

Prohászka Péter 11 Kárpát-medence kincseikében több gyűjteményt, mint az ambrasai maradékát, Bécsbe szállíttatta, valamint aBirodalom egész területéről a legkülönbözőbb korú numizmatikai, művészettörténetiés régészeti emlékeket szerezte meg a gyűjtemény számára.17 Neumann elképzelésébenugyanis az elsődleges szerepet az Éremtár játszotta, még ha mellette egy kis, elsősorbangemmákból, illetve a beérkezett és megvásárolt régészeti leletből álló Régiségtár islétezett. E törekvésében támogatásra lelt az antik emlékek nagy tisztelőjében, II. Ferenccsászárban.18 Ez irányú céljait a gyűjtemény későbbi vezetői: Steinbüchel, majdArneth továbbra is követték, és a nagyfokú gyarapodás miatt 1845-ben az antik szobrokats a feliratos köveket át kellett helyezni az alsó Belvederebe. A gyűjteménybentalálható antik és népvándorlás kori emlékek közlését már Neumann is célul tűzte ki,azonban ez majd csak Joseph Arneth 1850-ben megjelent monumentális könyvébenvalósul meg, méghozzá a leletek nagy részének rajzaival együtt,19 melyekből néhányatmi is felhasználtunk tanulmányunk mellékleteként. Az Érem- és Régiségtár 1891-benfoglalta el a mai helyét a Ferenc József császár által felavatott KunsthistorischesMuseumban.A 18. század második felétől egyre növekvő számban érkeztek a hatósági eljárásoksorán lefoglalt különféle korú és összetételű éremleletek a bécsi Éremtárba, ahol agyűjtemény számára értékes darabokat kiválogatták és megvásárolták.20 Ezt az eljárástelősegítette Eckhel abbénak a császárhoz intézett beadványa, amelyben az Erdélybenelőkerült éremleletek Éremtárba küldését kérte.21 Kérvényét a császár támogatta, éskésőbb a gyakorlatot az egész birodalom területére kiterjesztette.22 Eckhel sajátos szerepétaz Éremtár gyűjteményének építésében jól jelzi a kolozsvári pénzverőhöz 1793-ban intézett utasítása, melyben megtiltotta a kelta-dák pénzek Bécsbe küldését, azonnalibeolvasztásukat javasolva.21 E kor gyűjtési módjára elsősorban nem a leletek összetételénekvizsgálata és történeti forrásként való alkalmazása volt a jellemző, hanem az,hogy a gyűjtemény egy adott típussal rendelkezzen, ha lehet, minél szebb példánnyal.Ez alól természetesen a bécsi éremgyűjtemény sem jelentett kivételt, és így előfordult,hogy egy több ezer éremből álló leletből mindössze két vagy három példányt tartottakmeg.24 A másik nehézséget e leletek vizsgálatakor a Kunsthistorisches Museumban található,a leletekre vonatkozó iratanyag hiányosságai jelentik;25 szerencsére a kormányzatiszervek sokkal alaposabbak voltak, és így az ő aktáik segítségével vizsgálhatjukezen emlékeket.A régészeti leletek ebben az időben még csupán kisebb szerephez jutottak. Így példáulaz őskori bronz sarlók, amint arra egy erdélyi lelet is rámutat, nem a régiségekközé, hanem a természettudományi gyűjteménybe kerültek.26 A régiségtárban többnyireaz éremleletek mellett elrejtett közép- és újkori ékszerek, ritkábban római tárgyakvoltak. A Régiségtár jelentőségének növekedését az 1790-ben talált osztrópatakai leletjelentette, melyet 75 évvel később - az első lelőhelyétől mindössze néhány lépésre -egy újabb követett.27 Az 1790-ben talált tárgyakat a helyi hatóság ugyan összeszedte ésBécsbe küldte, de az Érem- és Régiségtár csupán a tárgyak harmadára tartott igényt, atöbbi beolvasztásra került. A hivatali iratok (amelyek számos lelet előkerülési körülményeinek,illetve összetételének tisztázásában fontos szerepet játszanak) segítségévelfény derült az osztrópatakai első lelet sajátos sorsára is. A több mint másfél kilogrammaranyból, nyolc kilogramm ezüstékszerekből, viseleti tárgyakból és edényekből állólelet mindenképpen kiemelkedik a hasonló korú és összetételű római, császárkori kin-