1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya
1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya
1. sz. - József Attila Megyei és Városi Könyvtár - Tatabánya
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
TUDOMÁNYOS SZEMLE2 0 0 6KINCSEK-RÉGÉSZET-MŰVÉSZETTÖRTÉNETKÁRPÁT-MEDENCE KINCSEI: Belényesy Károly:Orbis pictus Régé<strong>sz</strong>et és művé<strong>sz</strong>et. És arégé<strong>sz</strong>et művé<strong>sz</strong>et?; Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Egy aranybangazdag évtized; Falko Daim: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs azújabb kutatások tükrében; Szende Lá<strong>sz</strong>ló: A "kincskereső"mű<strong>sz</strong>er és a leletbejelentések • RÓMAI EMLÉKEK: Virágos Gábor:Fémberakással dí<strong>sz</strong>ített kardok a római csá<strong>sz</strong>árkorból; SerlegiGábor:Év<strong>sz</strong>ak-ábrázolássaldí<strong>sz</strong>ített ládikaveret Balatonlelléről •HONFOGLALÁSKOR: Bollók Ádám: Lehetőségek a honfoglaló magyarság emlékanyagánakművé<strong>sz</strong>etiértékelésében; LangóPéter: "Vadatűznifeljövének"• SZEM-LE: Recenziók Prohá<strong>sz</strong>kaPéter,Siklóssy Lá<strong>sz</strong>ló és Székely András Bertalan könyvéről
LIMES 2006.1TUDOMÁNYOS SZEMLEKINCSEK-RÉGÉSZET-MŰVÉSZETTÖRTÉNETTATABÁNYA
TARTALOMKINCSEK-RÉGÉSZET-MŰVÉSZETTÖRTÉNETSzerke<strong>sz</strong>tette: Prohá<strong>sz</strong>ka PéterKÁRPÁT-MEDENCE KINCSEIBelényesy Károly: Orbis pictus. Régé<strong>sz</strong>et és művé<strong>sz</strong>et. És a régé<strong>sz</strong>et művé<strong>sz</strong>et? 5Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Egy aranyban gazdag évtized 9Falko Daim: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs az újabb kutatások tükrében 21Szende Lá<strong>sz</strong>ló: A „kincskereső" mű<strong>sz</strong>er ésleletbejelentések 37RÓMAI EMLÉKEKVirágos Gábor: Fémberakással dí<strong>sz</strong>ített kardok a római csá<strong>sz</strong>árkorból 43Serlegi Gábor: Év<strong>sz</strong>ak-ábrázolással dí<strong>sz</strong>ített ládikaveret Balatonlelléről 49HONFOGLALÁSKORBollók Ádám: Lehetőségek a honfoglaló magyarság emlékanyagának művé<strong>sz</strong>etiértékelésében (A karosi II/52-es sír ké<strong>sz</strong>enléti íjtartó tegezének korongja 63Langó Péter: „Vadat űzni feljövének" 85SZEMLESzende Lá<strong>sz</strong>ló: Az o<strong>sz</strong>trópatakai vandál királysír 107Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Műkincseink vándorútja Bécsbe - Utó<strong>sz</strong>ó helyett 111Demeter Zayzon Mária: Határhártyák 115*Információk - Könyvajánló 117Német nyelvű tartalom (Fordította: Prohá<strong>sz</strong>ka Péter) 121
Limes 5 Kárpát-medence kincseiBelényesy KárolyOrbis pictusRégé<strong>sz</strong>et és művé<strong>sz</strong>et. És a régé<strong>sz</strong>et művé<strong>sz</strong>et?A <strong>sz</strong>ükségképpen be nem avatott olvasó most joggal kérdezi: mi ez? Két <strong>sz</strong>ó felcserélésemár feljogosíthat bárkit arra, hogy nagy bakugrással átlendülve a régé<strong>sz</strong>et ésművé<strong>sz</strong>et hagyományos kapcsolatán, tudományát a (<strong>sz</strong>abad) művé<strong>sz</strong>etek közé kezdjebetu<strong>sz</strong>kolni? Mindezt nyilvánosan!? Meré<strong>sz</strong>...Tekintsük mindezt csupán kísérletnek! - mondhatnám.Pro vulgo: blöffnek? - kérdezhetnék.De kérem, nekem érveim vannak!Pedig csak provokálok. Közben e<strong>sz</strong>embe jut - néha bevillan - gimnáziumi magyartanáromlelkesen hömpölygő órája Do<strong>sz</strong>tojev<strong>sz</strong>kijről. Ahogy magyarázta, miként álltaz író a kivégzőo<strong>sz</strong>tag előtt, még most is ös<strong>sz</strong>e<strong>sz</strong>orul a gyomrom. Peregtek a <strong>sz</strong>avai.Puska, rava<strong>sz</strong>... Hatás<strong>sz</strong>ünet... A fe<strong>sz</strong>ültség <strong>sz</strong>inte elviselhetetlen, néhányan nem bírják(okoskodók...). De tanár úr, az nem lehet!... Kegyelem a cártól... Én is megkönnyebbültem.Valahogy így érzem magam. Mintha egy ös<strong>sz</strong>esküvés bukott tagjaként remegő térddelállnék a nagy tudományos kivégzőo<strong>sz</strong>tag előtt. Félve jegyzem meg, hogy Do<strong>sz</strong>tojev<strong>sz</strong>kijnekakkor már ké<strong>sz</strong> volt a kegyelmi levele...OrbisA kissé meghökkentő bevezető után legyen vezérfonalunk a régé<strong>sz</strong>et sajátos világa,ha úgy tet<strong>sz</strong>ik: a modell és annak igen egyedi vizsgálati mód<strong>sz</strong>ere, megörökítése.Az egyedi felfogás a lelőhely többnyire nem fenntartható állapotából fakad. Nevezetesenabból, hogy feltárás közben a régé<strong>sz</strong> általában megsemmisíti vizsgálatának tárgyát,meg<strong>sz</strong>ünteti annak eredeti állapotát és - sok esetben - környezetét is. A kiragadás,a kontextus meg<strong>sz</strong>űnése miatt a tények rögzítése tehát alapkövetelmény, csakúgy, minta nyomrögzítés egy bűnügy esetén. A továbbiakban ez az elméleteinket támogató egyiklegfontosabb bizonyíték. Ebben a világban a valóság, a környezet és a tárgy eredetikapcsolatának dokumentálása ugyan <strong>sz</strong>ubjektív, hi<strong>sz</strong>en a <strong>sz</strong>emlélőtől, azaz a rögzítő<strong>sz</strong>emélytől és annak <strong>sz</strong>emélyiségétől általában nem tekinthetünk el, az alap mégis atények megragadása, kissé elferdítve az eredeti gondolatot: Carpe factum.Ha a dokumentáció művé<strong>sz</strong>i, nyílt e<strong>sz</strong>tétikai tartalmát keressük, a kiindulás lehetnevégtelenül egy<strong>sz</strong>erű. Ha a tárgy: gödör, csontváz, vagy épület dokumentálása „<strong>sz</strong>ép", avégeredmény lehet művé<strong>sz</strong>i, ha pedig túlzottan gyakorlatias, lehet csúnya?! Bizonyosazonban, hogy tévúton járunk, ha a tudományos dokumentációnak esetenként tettenérhető e<strong>sz</strong>tétikai tartalmát ös<strong>sz</strong>ekeverjük a művé<strong>sz</strong>i teljesítménnyel. Ha a minimumugyanis nem más, mint a tény rögzítése, senkitől nem kérhetjük <strong>sz</strong>ámon annak a megfogalmazását.Az csupán a leíró, rajzoló, fotózó <strong>sz</strong>emélyhez kötődő többlettartalom,amire a művé<strong>sz</strong>et oldaláról is rákacsinthat az ember.
Belényesy Károly 6 Kárpát-medence kincseipictusMicsoda ostobaság! Mondhatná bárki, hi<strong>sz</strong> gondoljunk bele: az objektív igazság aza tény <strong>sz</strong>ubjektív, azaz <strong>sz</strong>abad <strong>sz</strong>ellemi (vagy <strong>sz</strong>ellemű) megformálása. Pedig így van.Sőt, ez esetben a tény egy különleges modell: maga az egyetemes történelem, vagylegalábbis annak egy ré<strong>sz</strong>e (porcikája). A piktor felelőssége óriási, hi<strong>sz</strong>en műve nemcsupán mű, hanem kordokumentum.A <strong>sz</strong>akmán belül sok<strong>sz</strong>or találkozhatunk azzal a gondolattal, hogy a régé<strong>sz</strong>eti dokumentációfeladata nem a valóság, hanem a jelenségek értelmezett rögzítése. Így feleslegesazzal a filozófiai problémával birkóznunk, hogy a valóság egyáltalán rögzíthető-e.Ez esetben az értelmező <strong>sz</strong>emély: régé<strong>sz</strong>, a rajzoló, a fotós által ké<strong>sz</strong>ített pillanatfelvétela történelem megfigyelésének egyetlen e<strong>sz</strong>köze. Nem más ez, mint egy tudományosexpedíció a hegyi gorillák populációjának megfigyelésére. Az állatok közösségébe hos<strong>sz</strong>asés türelmes munka végén beille<strong>sz</strong>kedő tudós egy <strong>sz</strong>ámára ismeretlen nyelvet be<strong>sz</strong>élőközösség gondolatait, viselkedése mozgatórugóit, rutinjait próbálja feltérképezni. Detudunk-e többet a gorillákról annál, mint amit a köztük élő ember gondol róluk? Ésnem tartjuk-e sok esetben elfogultnak vagy őrültnek magát a kutatót?Minthogy a dokumentáció alapjául <strong>sz</strong>olgáló jelenségek a feltárás során megsemmisülnek,a régé<strong>sz</strong>et <strong>sz</strong>empontjából a tények rögzítése a tudományos érvek kibontásának legfontosabbfundamentuma. Nem cél, csupán korlátozott lehetőség arra, hogy a meg<strong>sz</strong>űnővalóságot a dokumentáció segítségével rekonstruáljuk az előbbi eltűnése után. Nem kérdés,hogy ha<strong>sz</strong>nos-e! Hogy gyakorlati példát is említsek, az 1493-ban, Nürnbergben megjelentSchedel-féle világkrónikának Budát ábrázoló met<strong>sz</strong>ete, a késő középkori királyipalota egyik leghitelesebb korabeli ábrázolása, rendkívül nagy segítséget nyújtott az azóta<strong>sz</strong>inte teljesen elpu<strong>sz</strong>tult épületegyüttes rekonstrukciójához. De kicsit olyan ez, mintha aPicasso vagy a Van Gogh <strong>sz</strong>erinti világból kellene rekonstruálni a valóságot. De milyen isa művé<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>erinti világ? Milyen lehet a régé<strong>sz</strong>ek <strong>sz</strong>erinti történelem?Buda város látképe a Schedel-féle világkrónikában. Michael Wolgemut (1434/37-1519) és WilhelmPleydenwurff (megh. 1494) műhelye. Nürnberg, 1493. Famet<strong>sz</strong>et/papír, <strong>sz</strong>ínezett 32,2x56. MagyarNemzeti Múzeum, Budapest (tkcs. 6744.). In Bayern-Ungarn, Tausend Jahre. Bajoror<strong>sz</strong>ág ésMagyaror<strong>sz</strong>ág 1000 éve. Kiállítási katalógus. Hrsg. von Wolfgang Jahn Augsburg: Haus der Bayer.Geschichte 2001, 132-134.
Belényesy Károly 7 Kárpát-medence kincseiOlyan, mint a lehetőségek, vagy olyan, mint a régé<strong>sz</strong>ek? E kérdések talán mártartalmazzák is a vála<strong>sz</strong>t. Ha a saját történelme senkit nem érdekelne, akár mindegy islehetne. Lehetne önző és ari<strong>sz</strong>tokratikusan elzárkózó tudomány az archeológia, és tárgyilagosságátsenki nem kérné vagy kérhetné <strong>sz</strong>ámon. Lehetne, de <strong>sz</strong>erencsére nem az.Manapság nem múlik el hét, hogy a folyó nagyberuházások kapcsán ne hallanánk munkábanlévő régé<strong>sz</strong>ekről. A meglehetősen hagyományti<strong>sz</strong>telő és kissé ari<strong>sz</strong>tokratikusnaktűnő archeológia épp az infrastruktúra ugrás<strong>sz</strong>erű fejle<strong>sz</strong>tése nyomán óriási technikai,mód<strong>sz</strong>ertani fejlődésen ment kere<strong>sz</strong>tül. A hagyományból örökség lett, a művé<strong>sz</strong>etbőldokumentáció, a gondolatokból pedig iskolák.Akkor nem csupán a régmúlt nagyvonalú, <strong>sz</strong>éles műveltségű archeológusai, az egyfajtak.u.k.-úriemberek iránti no<strong>sz</strong>talgia miatt került terítékre a régé<strong>sz</strong>et és művé<strong>sz</strong>et<strong>sz</strong>ellemi kapcsolata? De kérdezem én: baj-e, ha igen?Kegyelem...A fenti gondolatok summázataként, amit tekintsünk ez esetben egy régé<strong>sz</strong> magánvéleményének,álljon itt az archeológia talán első és talán egyetlen apokrif irata, egysoha el nem hangzott párbe<strong>sz</strong>éd Ipolyi Arnold és Rómer Flóris között.- Kedves Arnold, régóta moto<strong>sz</strong>kál bennem az a gondolat, hogy gondolhatok-e azarcheológiára, mint művé<strong>sz</strong>etre?- Arra vár<strong>sz</strong> tőlem vála<strong>sz</strong>t, hogy a műrégé<strong>sz</strong>et tudomány-e avagy művé<strong>sz</strong>et?- Nem tudom, bátorság vagy ostobaság-e azt gondolnom, hogy ha a műrégé<strong>sz</strong>etalapja nem más, mint a <strong>sz</strong>em és az elme ös<strong>sz</strong>hangja, akkor egy kitűnő éremtaná<strong>sz</strong>, vagya tetemeket kutató archeológus, az őskori emlékeket, vagy római emlékeket gyűjtő ésazokat ragyogóan leíró vagy megfestő művelt philozophus nem művé<strong>sz</strong>e-e hivatásának.- Hogy a régiségtan művé<strong>sz</strong>et-e vagy tudomány? Kedves barátom, hadd o<strong>sz</strong>lassamel a vihar sötét fellegit fejed fölül, de vála<strong>sz</strong>om egyben egy kérdés: lehet-e, hogy egytudós a <strong>sz</strong>akmájának művé<strong>sz</strong>e legyei1? Azt mondom, mindenki művé<strong>sz</strong> e földön, kisaját munkáját kiemelkedő <strong>sz</strong>ínvonalon folytatja, legyen az tudós, avagy csizmadia. Éste kedves barátom a régiségtan igazi művé<strong>sz</strong>e vagy.- Már csak egyetlen kérdés: e kedves <strong>sz</strong>erző, ki most apokrifbe költi soha nem volt<strong>sz</strong>avainkat, és most épp re<strong>sz</strong>ketve áll a kivégzőo<strong>sz</strong>tag előtt, neki vajon megbocsátunke<strong>sz</strong>okatlan gondolataiért?- Nagy bajban van?- Igen...
Belényesy Károly 8 Kárpát-medence kincseiRómer Flóris. In Magyar régé<strong>sz</strong>et az ezredfordulón.Fő<strong>sz</strong>erk. Visy Zsolt. Budapest, 2003, 17.Ipolyi Arnold. In Magyar régé<strong>sz</strong>etaz ezredfordulón. Fő<strong>sz</strong>erk. Visy Zsolt.Budapest, 2003, 17.
Limes 9 Kárpát-medence kincseiProhá<strong>sz</strong>ka PéterEgy aranyban gazdag évtizedA műkincsek és a régi korok emlékeinek gyűjtése <strong>sz</strong>inte egykorú az emberiségkultúrájával. Már az ókori kultúrákban megfigyelhető, hogy a társadalom felsőbb rétegéheztartozó <strong>sz</strong>emélyek különféle műalkotásokat gyűjtöttek. E műalkotások azonbanigen sokfélék voltak, hi<strong>sz</strong>en körükbe tartoztak a nemesfémből ké<strong>sz</strong>ült ék<strong>sz</strong>erek és dí<strong>sz</strong>ítményekmellett a kis <strong>sz</strong>obrok vagy a dí<strong>sz</strong>es kerámiák, agyagedények. Az antik történetírók<strong>sz</strong>ámos esetben emlékeznek meg az egyre <strong>sz</strong>ebb gyűjteményeket létrehozórómaiakról, így Cicero görög <strong>sz</strong>obrokkal dí<strong>sz</strong>ítette házát, M. Aemilius Scaurus pedig<strong>sz</strong>obrokat és gemmákat gyűjtött. Nagy megbecsülésnek örvendtek a görög művé<strong>sz</strong>etalkotásai, melyek mind a köztársaság-, mind pedig a csá<strong>sz</strong>árkori vezető réteg gyűjtő<strong>sz</strong>envedélyénekközéppontjában álltak.A Római Birodalom meg<strong>sz</strong>űnését követő év<strong>sz</strong>ázadokban Bizáncban és Rómábanjöttek létre jelentősebb gyűjtemények. A műgyűjtés a Római Birodalom területén kialakultgermán királyságokban <strong>sz</strong>intén megfigyelhető, mind a gótoknál, mind pedig afrank merovingoknál, majd egy sajátos kibontakozása jelentkezik az ún. Karoling rene<strong>sz</strong>áns<strong>sz</strong>alNagy Károly udvarában. A középkorban ugyanakkor a vezető réteg céljaelsődlegesen nem a műgyűjtés, hanem inkább a kincseknek - mint anyagi javaknak - afelhalmozása volt. A mai múzeumok elődeinek alapjait a 15. <strong>sz</strong>ázadban, Itáliában tettékle. A napjainkban is a legjelentősebb múzeumok egyikének tekinthető pápai gyűjteménykialakítása 1471-ben, a VI. Sixtus pápa alapította antikváriummal kezdődött,amely a Capitóliumon volt, és a Conservatorok palotájában elhelyezett vatikáni és lateránimúzeum őse volt. Több év<strong>sz</strong>ázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1822-ben - kinyitvakapuit az érdeklődők előtt - nyilvános múzeummá váljék.1Számos meghatározó, ma is fennálló gyűjtemény ebből a <strong>sz</strong>empontból megelőzte akorát. Így a párizsi Louvre-t már 1681-ben megnyitották a nyilvánosság előtt,2 a londoniBritish Museum gyűjteményei pedig már röviddel az alapítás után látogathatóakvoltak. E gyűjtemény Oliver Sloane-nak kö<strong>sz</strong>önhetően jött létre, aki 1751-ben a termé<strong>sz</strong>ettudományikabinetjét és könyvtárát a brit nemzetnek ajándékozta, mely adományozást1753-ban a parlament <strong>sz</strong>entesítette. Sőt, a parlament határozata nyomán sikerültmegvásárolni Sir Hans Saloane gyűjteményét, és így már 1759-ben látogathatóvá válta British Museum.1 Erre a kor<strong>sz</strong>akra esik a <strong>sz</strong>entpétervári Ermitázs alapítása; gyűjteményeinek<strong>sz</strong>ervezése már Nagy Péter idején megkezdődött, azonban csak II. Katalincárnő utasítására, 1764-ben jött létre önálló művé<strong>sz</strong>eti gyűjteményként az Ermitázs.4Közép-Európában ekkor még elsősorban főúri magángyűjteményekbe jutottak aművé<strong>sz</strong>i alkotások, melyek között a képek, fegyverek és ötvöstárgyak mellett az antikpénzek és régé<strong>sz</strong>eti leletek (gemmák, ék<strong>sz</strong>erek) egyaránt megtalálhatóak voltak. AHabsburg Birodalomban, és így Magyaror<strong>sz</strong>ágon is, e gyűjtemények voltak a jellemzőek,mindaddig, amíg a 19. <strong>sz</strong>ázadban el nem kezdődött a nemzeti múzeumok, majd akisebb területi egységeket átfogó helyi múzeumi <strong>sz</strong>ervezet létrehozása. A Magyar Nem-
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 10 Kárpát-medence kincseizeti Múzeum 1802-ben - a gróf felajánlásának és alapító <strong>sz</strong>ándékának kö<strong>sz</strong>önhetően -Széchényi Ferenc könyv- és éremgyűjteményével jött létre, hogy a későbbiekben <strong>sz</strong>ámosegyéb területre (így az ásványokra vagy a régé<strong>sz</strong>eti leletekre) is kiterjedjen a gyűjtésiköre.A Habsburg Monarchia legjelentősebb gyűjteményei azonban Bécsben voltak, aholkiemelt <strong>sz</strong>erepük volt a csá<strong>sz</strong>ári gyűjteményeknek; ezek közé tartozott - az udvarikönyvtár s az érem- és régiséggyűjtemény mellett - a 18. <strong>sz</strong>ázadban létrehozott termé<strong>sz</strong>ettudományigyűjtemény is. A legnagyobb múltra azonban a már említett érem- ésrégiséggyűjtemény tekinthetett vis<strong>sz</strong>a: gyökerei a 15. <strong>sz</strong>ázadra, III. Frigyes korára tehetőek,aki kisebb leleteket és érmeket gyűjtött.5 Ezt a <strong>sz</strong>envedélyét törvényi <strong>sz</strong>abályozássalerősítette meg, melynek értelmében minden kincslelet őt illette meg.6 A gyűjtő<strong>sz</strong>envedélytmind I. Ferdinánd magyar király, mind pedig Tiroli Ferdinánd (1520-1595) főherceg megörökölte; ez utóbbi kezébe kerültek a Habsburg-ház o<strong>sz</strong>trák ésspanyol ágának műkincsei is, melyeket a bécsi művé<strong>sz</strong>eti kincstárban egyesített 1563-ban. Saját gyűjteményét pedig, amely Kunstkammerből, Rüstkammerből, a római régiségekgyűjteményéből - az antikváriumból és a könyvtárból - állt, az ambrasai kastélybanhelyezte el.7A bécsi csá<strong>sz</strong>ári gyűjteményt a későbbi Habsburg-uralkodók igyekeztek tovább gyarapítani,így II. Miksa csá<strong>sz</strong>ár itáliai feliratos kövekkel és gemmákkal gazdagította.Más Habsburgokban <strong>sz</strong>intén megvolt a gyűjtő<strong>sz</strong>envedély, II. Rudolf például főleg képzőművé<strong>sz</strong>etialkotásokat, képeket gyűjtött.8 Gyűjteményében azonban már ott volt ahíres Gemma Augustea és a sasos kámea, a Kunsthistorisches Museum kiállításának kétbü<strong>sz</strong>kesége.A bécsi gyűjtemények gyarapításában a legnagyobb <strong>sz</strong>erepet VI. Károly csá<strong>sz</strong>ár(1711-1740) és Mária Terézia ját<strong>sz</strong>otta.9 A csá<strong>sz</strong>ár nagyra becsülte az antik emlékeket,melyekből néhányat még útjaira is magával vitt kisebb ládikákban.10 Ő kapta ajándékba1727-ben a római <strong>sz</strong>enátus Kr. e. 186-ban a Bacchanaliák ellen hozott határozatát,melyet rézbe véstek és Kalábriában került elő." Az ő parancsára <strong>sz</strong>állítottak Erdélybőlrómai feliratos köveket Bécsbe, hogy az udvari könyvtár lépcsőházát dí<strong>sz</strong>ítsék.12A csá<strong>sz</strong>ári és királyi Éremtár kialakítása és <strong>sz</strong>akember általi irányításának meg<strong>sz</strong>ervezéseMária Terézia uralkodása idejére esett.13 Ekkor történtek lépések a birodalomban<strong>sz</strong>ét<strong>sz</strong>órt gyűjtemények egyesítésére. Itt kell még megemlítenünk Mária Teréziaférjének, I. Ferenc csá<strong>sz</strong>árnak a gyűjtő<strong>sz</strong>envedélyét (aki egy saját, az ún. lotaringiaigyűjteményt gyarapította érmekkel és gemmákkal), valamint <strong>sz</strong>erepét a Naturalienkabinett,a mai Naturhistorisches Museum létrehozásában.14 Gyűjteményei halálaután, a csá<strong>sz</strong>árnő intézkedése folytán, közös irányítás alá kerültek, amelynek felügyeletétaz Oberstkammeramt látta el. Az Augustinergangban kiállított gyűjteményeket - acsá<strong>sz</strong>árnő rendelete alapján - hetente két<strong>sz</strong>er a közönség is megtekinthette.15 MáriaTerézia ugyanakkor megparancsolta a lotaringiai és a régi csá<strong>sz</strong>ári gyűjtemények ös<strong>sz</strong>eolva<strong>sz</strong>tását,amely 1765 és 1770 között megtörtént, s ezzel együtt elkezdődött az anyagfeldolgozása és publikálása. Az 1765-ben, az Augustinergangban elhelyezett Éremtár1779-ben kiegé<strong>sz</strong>ült a vésett kövek (gemmák és kámeák) gyűjteményével. A vezetését1774-től Joseph Hilarius Eckhel, a modern numizmatika megalapítója látta el.16Jelentős előrelépést jelentett, hogy Eckhel halálát követően, 1798-ban az Éremtáratkiegé<strong>sz</strong>ítették a Régiségtárral, és vezetőjévé Franz de Paula Neumannt nevezték ki.Neumann törekvése egy <strong>sz</strong>éleskörű antik gyűjtemény létrehozása volt, amelynek érde-
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 11 Kárpát-medence kincseikében több gyűjteményt, mint az ambrasai maradékát, Bécsbe <strong>sz</strong>állíttatta, valamint aBirodalom egé<strong>sz</strong> területéről a legkülönbözőbb korú numizmatikai, művé<strong>sz</strong>ettörténetiés régé<strong>sz</strong>eti emlékeket <strong>sz</strong>erezte meg a gyűjtemény <strong>sz</strong>ámára.17 Neumann elképzelésébenugyanis az elsődleges <strong>sz</strong>erepet az Éremtár ját<strong>sz</strong>otta, még ha mellette egy kis, elsősorbangemmákból, illetve a beérkezett és megvásárolt régé<strong>sz</strong>eti leletből álló Régiségtár islétezett. E törekvésében támogatásra lelt az antik emlékek nagy ti<strong>sz</strong>telőjében, II. Ferenccsá<strong>sz</strong>árban.18 Ez irányú céljait a gyűjtemény későbbi vezetői: Steinbüchel, majdArneth továbbra is követték, és a nagyfokú gyarapodás miatt 1845-ben az antik <strong>sz</strong>obrokats a feliratos köveket át kellett helyezni az alsó Belvederebe. A gyűjteménybentalálható antik és népvándorlás kori emlékek közlését már Neumann is célul tűzte ki,azonban ez majd csak Joseph Arneth 1850-ben megjelent monumentális könyvébenvalósul meg, méghozzá a leletek nagy ré<strong>sz</strong>ének rajzaival együtt,19 melyekből néhányatmi is felha<strong>sz</strong>náltunk tanulmányunk mellékleteként. Az Érem- és Régiségtár 1891-benfoglalta el a mai helyét a Ferenc József csá<strong>sz</strong>ár által felavatott KunsthistorischesMuseumban.A 18. <strong>sz</strong>ázad második felétől egyre növekvő <strong>sz</strong>ámban érkeztek a hatósági eljárásoksorán lefoglalt különféle korú és ös<strong>sz</strong>etételű éremleletek a bécsi Éremtárba, ahol agyűjtemény <strong>sz</strong>ámára értékes darabokat kiválogatták és megvásárolták.20 Ezt az eljárástelősegítette Eckhel abbénak a csá<strong>sz</strong>árhoz intézett beadványa, amelyben az Erdélybenelőkerült éremleletek Éremtárba küldését kérte.21 Kérvényét a csá<strong>sz</strong>ár támogatta, éskésőbb a gyakorlatot az egé<strong>sz</strong> birodalom területére kiterje<strong>sz</strong>tette.22 Eckhel sajátos <strong>sz</strong>erepétaz Éremtár gyűjteményének építésében jól jelzi a kolozsvári pénzverőhöz 1793-ban intézett utasítása, melyben megtiltotta a kelta-dák pénzek Bécsbe küldését, azonnalibeolva<strong>sz</strong>tásukat javasolva.21 E kor gyűjtési módjára elsősorban nem a leletek ös<strong>sz</strong>etételénekvizsgálata és történeti forrásként való alkalmazása volt a jellemző, hanem az,hogy a gyűjtemény egy adott típussal rendelkezzen, ha lehet, minél <strong>sz</strong>ebb példánnyal.Ez alól termé<strong>sz</strong>etesen a bécsi éremgyűjtemény sem jelentett kivételt, és így előfordult,hogy egy több ezer éremből álló leletből mindös<strong>sz</strong>e két vagy három példányt tartottakmeg.24 A másik nehézséget e leletek vizsgálatakor a Kunsthistorisches Museumban található,a leletekre vonatkozó iratanyag hiányosságai jelentik;25 <strong>sz</strong>erencsére a kormányzati<strong>sz</strong>ervek sokkal alaposabbak voltak, és így az ő aktáik segítségével vizsgálhatjukezen emlékeket.A régé<strong>sz</strong>eti leletek ebben az időben még csupán kisebb <strong>sz</strong>erephez jutottak. Így példáulaz őskori bronz sarlók, amint arra egy erdélyi lelet is rámutat, nem a régiségekközé, hanem a termé<strong>sz</strong>ettudományi gyűjteménybe kerültek.26 A régiségtárban többnyireaz éremleletek mellett elrejtett közép- és újkori ék<strong>sz</strong>erek, ritkábban római tárgyakvoltak. A Régiségtár jelentőségének növekedését az 1790-ben talált o<strong>sz</strong>trópatakai leletjelentette, melyet 75 évvel később - az első lelőhelyétől mindös<strong>sz</strong>e néhány lépésre -egy újabb követett.27 Az 1790-ben talált tárgyakat a helyi hatóság ugyan ös<strong>sz</strong>e<strong>sz</strong>edte ésBécsbe küldte, de az Érem- és Régiségtár csupán a tárgyak harmadára tartott igényt, atöbbi beolva<strong>sz</strong>tásra került. A hivatali iratok (amelyek <strong>sz</strong>ámos lelet előkerülési körülményeinek,illetve ös<strong>sz</strong>etételének ti<strong>sz</strong>tázásában fontos <strong>sz</strong>erepet ját<strong>sz</strong>anak) segítségévelfény derült az o<strong>sz</strong>trópatakai első lelet sajátos sorsára is. A több mint másfél kilogrammaranyból, nyolc kilogramm ezüsték<strong>sz</strong>erekből, viseleti tárgyakból és edényekből állólelet mindenképpen kiemelkedik a hasonló korú és ös<strong>sz</strong>etételű római, csá<strong>sz</strong>árkori kin-
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 12 Kárpát-medence kincseicsek közül. Valójában ezen tárgyakkal kezdődött el a Csá<strong>sz</strong>ári és Királyi Érem- ésRégiségtár aranyban gazdag évtizede.A hivatali jelentések alapján 1790 áprilisában <strong>sz</strong>ámos arany- és ezüsttárgy került előPéchy Antal o<strong>sz</strong>trópatakai lakos birtokán. A kincsleletről maga Péchy értesítette a MagyarKirályi Kamarát, amely a leleteket ös<strong>sz</strong>egyűjtötte és egy eperjesi aranyműveshez <strong>sz</strong>állította,aki - felmérve értéküket - egy listát ké<strong>sz</strong>ített róluk.28 A Magyar Királyi Kamararendeletére a tárgyakat elő<strong>sz</strong>ör Budára, majd Bécsbe <strong>sz</strong>állították, ahol 1791 júniusábana csá<strong>sz</strong>ári Pénzverő Hivatalban felbecsülték értéküket, amely 2892 forint 16 krajcárttett ki.29 Ekkor ké<strong>sz</strong>ült a tárgyak súlyadatait tartalmazó lista, mely alapján a lelethez akövetkező aranytárgyak tartoztak: két pohár, egy nyak- és egy karperec, három gyűrűés kilenc fibula, melyek között ott volt a világhírű Utere felix feliratos és az onyx kövescsá<strong>sz</strong>árfibula. Hozzá tartozott még egy bronzból ké<strong>sz</strong>ült háromláb mellett két ezüstkanálés hét különféle méretű és súlyú ezüst edény, illetve több kilogramm súlyú különféleezüstdí<strong>sz</strong> és töredék.30 A leletből Eckhel abbé válogatta ki a Régiségtár <strong>sz</strong>ámáraha<strong>sz</strong>nálható darabokat (die für die Antikenkabinett brauchbaren Stücke),31 éspedig abronz háromláb mellett két ezüstedényt, egy ezüstkanalat, illetve az arany kar- és nyakperec,az aranypohár és az öt fibula mellett a gyűrűket.A hivatali akták tanulmányozása a lelet ös<strong>sz</strong>etételének megállapítása mellett lehetőségetnyújtott arra, hogy a lelettől az 1790-es években elkeveredett és ismeretlen lelőhelyűtárgyként a gyűjteményben található arany fibula és három gyűrű ismét vis<strong>sz</strong>akerüljöna többi tárgyhoz, amelyek közül azonban ki kellett emelni egy odakeveredettőskori ezüst fibulát.32 A többi, meglehetősen nagy<strong>sz</strong>ámú és -súlyú arany- és ezüsttárgyrakezdetben a legjelentősebb hazai gyűjteménnyel bíró hédervári Viczay Mihály tartottigényt, aki mellett Péchy is jelezte, hogy a neki járó kétharmadot tárgyakban <strong>sz</strong>eretnémegkapni.33 Mivel közben Viczay vis<strong>sz</strong>alépett a vásárlástól és a kamara raga<strong>sz</strong>kodotta pénzbeli kifizetéshez, így a felbecsülhetetlen tudományos értékkel bíró tárgyakat1799-ben Bécsben beolva<strong>sz</strong>tották.34Háromnegyed év<strong>sz</strong>ázaddal később a birtok új ura Bánó József kertjében egy <strong>sz</strong>inténgazdag mellékletű temetkezésre bukkant, melynek mellékletei a Magyar Nemzeti Múzeumbakerültek. A két lelet Ös<strong>sz</strong>etételének, illetve az előkerülési körülmények vizsgálataalapján megállapítható, hogy a két lelet egyetlen sírnak volt a ré<strong>sz</strong>e, mely egy 3.<strong>sz</strong>ázadban élt vandál királyé volt, akit a Tarcza partján lévő magaslaton temettek el.35Míg a sír egyik felét 1790-ben, addig a másikat 1865-ben bolygatták meg, és a sajátostörténelmi helyzetből adódóan egyik ré<strong>sz</strong>e Bécsben, a másik Budapesten van.Az o<strong>sz</strong>trópatakai ritka tárgyak után ismét az éremleletek ját<strong>sz</strong>ották a fő <strong>sz</strong>erepet agyűjteménygyarapításban, még ha a beérkezett leletek nagy ré<strong>sz</strong>ét, mint például a tyrnovoiérmekből és arany-, illetve ezüsttöredékekből állót, teljes egé<strong>sz</strong>ében vis<strong>sz</strong>aküldték aPénzverő Hivatalnak.36 Ugyanakkor az ambrasai kastélyban őrzött és Eckhel abbé általkiválogatott antik érmek és gemmák Bécsbe <strong>sz</strong>állításával tovább bővült a glyptikaianyag is.37 Az éremleletek sorából kiemelkedik az 1796-ban a Pest megyei Bián találtköztársasági és eraviscus ezüstpénzekből álló éremlelet, amelynek 533 darabjából mindös<strong>sz</strong>ehárom tucatot tartottak meg.38 Ezeket ré<strong>sz</strong>ben már a következő évben közöltealapvető munkájában Eckhel abbé.39Eckhel még megélhette, hogy gyűjteménye olyan numizmatikai emlékekkel gazdagodik,melyekre a világ bármelyik múzeuma bü<strong>sz</strong>ke lehetne. 1797. augu<strong>sz</strong>tus 3-án aSzilágysomlyó határában fekvő Magura hegy lejtőjén két pá<strong>sz</strong>torgyerek: Bokor Simon
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 13 Kárpát-medence kincseiAz o<strong>sz</strong>trópatakai első lelet tárgyai J. Arneth könyvében.Az o<strong>sz</strong>trópatakai első leletezüstedényei J. Arneth könyvében.
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 14 Kárpát-medence kincseiA<strong>sz</strong>ilágysomlyói első lelet aranylánca J. Arneth könyvében.és Botskó Péter arany érmekből és ék<strong>sz</strong>erekből álló kincsei talált,40 s ez a tudománynagy <strong>sz</strong>erencséjére a hatóság tudomására jutott.41 Mint a vizsgálati aktákból értesülünk,a két libapá<strong>sz</strong>tor a talált aranyakat hazavitte, és mivel a <strong>sz</strong>üleik nem voltak otthon, ígyját<strong>sz</strong>ani kezdtek a tárgyakkal. Ezt é<strong>sz</strong>revette egy Bokor Flóra nevű öregas<strong>sz</strong>ony, aki aleleteket a gyerekekkel együtt a <strong>sz</strong>ilágysomlyói Királyi Sóhivatalba vitte.42 A lelet,amint a jelentésből, illetve a hivatali eljárás során felvett becslistákból értesülünk, négynagyobb és tíz kisebb éremből, illetve egy nagy, különféle <strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámokat ábrázoló aranyláncbólés más, kisebb ék<strong>sz</strong>erekből állt.43 Az aranyakból azonban Kállai István, Kra<strong>sz</strong>namegyei alispán magához vett egy 13 lat súlyú és két darab, mintegy három lat súlyúaranyat, melyek közül a 13 lat súlyú egy Valens aranymedalionhoz volt hasonló.44 Ezta három aranyat a hatóságoknak nem sikerült vis<strong>sz</strong>a<strong>sz</strong>erezniük az alispántól.45 1797.augu<strong>sz</strong>tus végén udvari leiratban utasították a helyi hatóságot a kincs Bécsbe küldéséreaz érték megállapítása végett.46 Bécsben a Pénzverő Hivatalban a Szilágysomlyón találttárgyakról becslistát ké<strong>sz</strong>ítettek, amely alapján kiderült, hogy a lelet a Diocletianusuralkodásától Valens uralmáig tartó periódusban keletkezett érmeket tartalmaz a nagyés igen nehéz aranylánc és más aranytárgyak mellett.47 A hivatali eljárás zárásakéntazonban <strong>sz</strong>ükség volt a tárgyak értékének megállapítására, mivel ez alapján fizették kia harmadokat. Az 1797. december 27-i királyi leirat rendelkezése <strong>sz</strong>erint a 2411 forint51 krajcár érték 2/3 ré<strong>sz</strong>ét, köztük a kincstári 1/3-ot is, a megtalálóknak fizették kijutalmul, a maradék 1/3-ban a telektulajdonos ré<strong>sz</strong>esült.48
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 15 Kárpát-medence kincseiA <strong>sz</strong>ilágysomlyói lelet tárgyai ezt követően az Éremtárba kerültek, ahol Eckhelabbé, aki éppen az érmek miatt mutatott irántuk nagyobb figyelmet, mint a többi régé<strong>sz</strong>etilelet iránt, az egé<strong>sz</strong>et - <strong>sz</strong>erencsére válogatás nélkül - megvásároltatta.49 Ugyanazonév októberében az erdélyi kolozsmonostori, 16. <strong>sz</strong>ázadi érmekből és ék<strong>sz</strong>erekbőlálló leletből ezzel <strong>sz</strong>emben már csak egyes darabokat tartottak meg.50Alig egy évvel később, 1799. <strong>sz</strong>eptember 18-án a csá<strong>sz</strong>ári és királyi Régiségtár újigazgatója, Neumann abbé, levélben értesítette az udvari kabinetiroda igazgatóját egy,a Bánságban talált, párját ritkító aranykincsről.* Kérte, hogy a csá<strong>sz</strong>ár rendelje el azaranyak Bécsbe <strong>sz</strong>állítását és azok meg<strong>sz</strong>erzését a Régiségtár <strong>sz</strong>ámára.51 Az aranyedényekbőlálló kincs a Torontál megyei Nagy<strong>sz</strong>entmiklós területén került elő; a hatóságokközbenjárásának kö<strong>sz</strong>önhetően nem kallódott el és nem semmisült meg egy ötvösolva<strong>sz</strong>tótégelyében.52 A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs <strong>sz</strong>erencséjére ugyanis a bécsi csá<strong>sz</strong>áriés királyi gyűjtemények struktúrájában és irányításában időközben változások történtek.Eckhel abbé 1798-ban bekövetkezett halálát követően jött létre a csá<strong>sz</strong>ári és királyiÉrem- és Régiségtár, melynek élére a modern érmek korábbi gyűjteményének vezetőjét,Neumann abbét nevezték ki. Eckhellel ellentétben Neumann a régé<strong>sz</strong>eti leletanyagnakis kiemelt figyelmet <strong>sz</strong>entelt, és így <strong>sz</strong>ámos fontos lelettel gazdagodott haláláig agyűjtemény. Talán neki kö<strong>sz</strong>önhetjük, hogy a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi aranyedényeknek mássors jutott, mint az o<strong>sz</strong>trópatakai leleteknek. Mivel a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi leletben <strong>sz</strong>ámosedénynek nagyon hasonló párja is van,53 ezért ezek közül Eckhel feltehetően csupánegyet tartott volna meg. Neumann azonban ti<strong>sz</strong>tában volt a tárgyak mind művé<strong>sz</strong>eti,mind pedig tudományos jelentőségével, és így sikerült elérnie, hogy az akkor igenkomoly ös<strong>sz</strong>egnek <strong>sz</strong>ámító 10 068 forint 25 krajcárt a kincstár kifizesse értük.54A kincs modern kori története azonban pár hónappal ezt megelőzően kezdődött el,amikor is 1799 júliusának elején Neza Vuin és gyerekei árokásás közben aranytárgyakrabukkantak. Erről és a később történtekről a Csapó János kincstári ügyé<strong>sz</strong> által 1799.<strong>sz</strong>eptember 10-én felvett jegyzőkönyvből55 értesülünk:„A leg közelebb el múlt Nagy Szent-Miklósi or<strong>sz</strong>ágos Vásár előtt egy héttel, mellyesett Júliusnak első hetiben.Neza Vuin á <strong>sz</strong>őlős kerti mellyet, a Fiaival együtt árkot csinált, és a mint az ásónakaz ároknak oldalát <strong>sz</strong>élesíteni akarván, ta<strong>sz</strong>igálta, ki eset egy jó nagy csé<strong>sz</strong>e, annakutanatovább próbálgatván egy más után találtak, 17 darabat különibb külőnbb féléket, demitsodák voltak, ő maga sem tudja, volt a többek közt olly forma is, mint az élő<strong>sz</strong>arvas, melynek vastagsága olyan volt, mint az ő ke<strong>sz</strong>e <strong>sz</strong>ára, ho<strong>sz</strong><strong>sz</strong>a valami egyara<strong>sz</strong>t magossága fél ara<strong>sz</strong>t, és a lába alatt mellyen állot, valami tányér forma', melyeketmidőn égy más után ki hánytak a főldbűl, a Fiai bé hordták az Anyoknak, mellyezután meg be<strong>sz</strong>élvén, az ide való kereskedőnek Frándosirnak, és Markonak, azok elmentek a Házokhoz és minekutána meg látták a talált jó<strong>sz</strong>ágokat, mondották hogyhozzájok vinnék, a mint a Felesége elis vitte, és, mit cselekedett ott véle, tovább semmitsem tud a dologba.A Felesége pedig azt vallya, hogy talált jó<strong>sz</strong>ág, mely is mind aranybul volt, 17.darabbul állott, úgy mint volt 4. Kandli, olly vastagságú, mellyet az ember két markávaláltal foghat, valami másfél ara<strong>sz</strong>t nagyságúak 3, fintsa, kettejere, ahol, felül kere<strong>sz</strong>tA nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincsről e <strong>sz</strong>ámunkban lásd még Falko Daim: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs az újabbkutatások tükrében című írását. (A <strong>sz</strong>erk.)
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 16 Kárpát-medence kincseiA nagy<strong>sz</strong>entmiklósi aranylelet kürtje és edénye.A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi arany lelet csé<strong>sz</strong>éi.
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 17 Kárpát-medence kincseivolt vágva. Sótartó forma kettő. Két <strong>sz</strong>arvas, és egy ökör forma de nagyobb a <strong>sz</strong>arvasoknál,valami, olly görbe formájú is volt, mint a Posta síp négy darabrul, nem emlékezikmizsoda féle e<strong>sz</strong>közök voltak, hanem a mint meg mérettetlek kilentz fontnaktaláltattak, a<strong>sz</strong>ok a darabok pedig mellyekbe adattak Felvalter Urnak [Barczelini Jakab],az ökörnek <strong>sz</strong>arvaibul voltak ö<strong>sz</strong>ve olva<strong>sz</strong>tva.Mind ezeket elö<strong>sz</strong>er Nagy Sz. Miklosi kereskedőknek úgy mind Frandosirnak, ésMarkonak jellentették meg, és harmad ré<strong>sz</strong>it ajándékba azoknak adtak, hogy kinejelentséka talált kintset, egy darabot ismét pénzben adott Markonak, melyírt obligatoriat adott,a többit mint Naum Bétsi kereskedő vette által, mellyért is fizetett valamit, és adottobligatoriat, 1800 frnt."A talált aranyakat Vuinék tehát nem <strong>sz</strong>olgáltatták be a hatóságoknak, s ennek okárólaz egyik hivatali levélben nyilatkoztak: évtizedekkel korábban a család az Aranka folyónálmár talált egy éremleletet, mely kincsért azonban a hatóságtól semmiféle jutalombannem ré<strong>sz</strong>esültek.56 Ezért ők maguk próbálták értékesíteni az aranytárgyakat, demivel azok súlyuknál fogva nem találhattak vevőt Nagy<strong>sz</strong>entmiklóson, így segítségülhívták ismerőseiket, egy Jankovics István nevű aranyművest és két helyi kereskedőt:Dimitrievics Markót és Pandovics Trandaphilt. Jankovics kisebb darabokat próbált eladni,melyeket az edényekről törtek le, például egyes kancsók fülének aranybevonatátés a nautilus csé<strong>sz</strong>e <strong>sz</strong>arvait. Jankovics volt az, aki vevőt talált a többi tárgyra is NaumNitta, Bécsben élő gyapjúkereskedő <strong>sz</strong>emélyében, aki akkor éppen Nagy<strong>sz</strong>entmiklósontartózkodott." Eközben a két <strong>sz</strong>erb kereskedő sem tétlenkedett, ők a család fiaivalmegjárták a péterváradi vásárt, azonban vevőre nem akadtak. Nem maradt más lehetőséga sok arany értékesítésére, mint a pesti or<strong>sz</strong>ágos vásár. Naum Nitta, miután Jankovicsközvetítésével 320 forintért megvásárolt két csé<strong>sz</strong>ét, egy poharat és a csemegés <strong>sz</strong>ilkét,megtudta az aranyművestől a találók <strong>sz</strong>emélyét.58 Felkereste őket és megállapodtakabban, hogy a két helyi kereskedővel mego<strong>sz</strong>tozik az edényeken, melyekért 2822 forintotajánlott, rögtön kifizetve ké<strong>sz</strong>pénzben 1020 forintot. Ezen ös<strong>sz</strong>egért sikerültmeg<strong>sz</strong>ereznie a lelet 2/3-át, a többi a kereskedőké lett. Ezt követően mind Naum, mindpedig a <strong>sz</strong>erb kereskedők elindultak Pestre.59 A kincs megtalálása azonban nem maradttitokban: értesültek róla Nákó Kristóf uradalmában, s a hatóság is tudomást <strong>sz</strong>erzettróla. Az uradalom intézője a még Nagy<strong>sz</strong>entmiklóson lévő töredékeket lefoglaltatta éslevélben fordult Nákó pesti megbízottjához, kérve közbenjárását. Ő a hatóságok segítségévelelő<strong>sz</strong>ör a Naumnál lévő tárgyakat, majd a két kereskedő Pestre érkezését követőena többi edényt is lefoglaltatta. Ezt követően Neumann abbé már említett levelénekhatására intézkedtek a kincs mielőbbi Bécsbe <strong>sz</strong>állításáról. A leletért járó jutalombanazonban sem a megtalálók, sem pedig a bejelentők nem ré<strong>sz</strong>esültek, csupán a földtulajdonosa kapta meg több mint egy évtized késéssel a neki járó harmadot.60Az Érem- és Régiségtár aranyban gazdag évtizedét az 1800-ban a bécsi csatornaépítkezések(Kannalbau am Rennwege) során talált római éremleletek zárják.61 Az egyiklelet 274 darab aranypénzből, a másik 1446 darab ezüst dénárból állt, sajnos azonban -a korábbi gyakorlatot követve - az elsőből csupán 191, míg a másodikból mindös<strong>sz</strong>e964 darabot tartottak meg a gyűjtemény <strong>sz</strong>ámára. Bár a Magyar Nemzeti Múzeummegalapításával újabb közgyűjteménnyel gazdagodott a Habsburg Birodalom, ennekellenére a fontosabb leletek ezt követően is - egé<strong>sz</strong>en az 1867-es kiegyezésig - Bécsbekerültek. Így például 1805-ben a római aranypénzekből és fibulákból álló petrijanecikincset a magyar,62 az 1814-ben talált kuczurmarei, 7. <strong>sz</strong>ázadi ezüstedényeket a buko-
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 18 Kárpát-medence kincseiA nagy<strong>sz</strong>entmiklósi aranylelet rajzai egy 1847-es kiadványban.
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 19 Kárpát-medence kincseivinai,63 az assmeritzi, 6. <strong>sz</strong>ázadi, 1818-ban kiásott kincsleletet64 pedig a morva hatóságokközbenjárásával <strong>sz</strong>erezte meg a csá<strong>sz</strong>ári és királyi Érem- és Régiségtár. A régé<strong>sz</strong>etileletek meg<strong>sz</strong>erzése kapcsán Bécs elsőbbségét mutatja az 1820-ban talált bre<strong>sz</strong>továciaranyak sorsa is: ezeket a földbirtokos a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékoztaugyan, ám a bécsi értékbecslést követően mégis a Régiségtárba kerültek, a NemzetiMúzeumnak pedig csupán a leletek értékét fizették ki.65A csá<strong>sz</strong>ári és királyi Érem- és Régiségtár történetében az 1790-es évtized különlegeshelyet foglal el, mivel ekkor, pontosabban 1798-ban alakul át a gyűjtési és <strong>sz</strong>ervezetistruktúrája, és ekkor válik - a Birodalom területéről, elsősorban a Magyaror<strong>sz</strong>ágrólBécsbe került régé<strong>sz</strong>eti leleteknek kö<strong>sz</strong>önhetően - Európa egyik legjelentősebb gyűjteményévé.Így joggal jelölhetjük ezt az évtizedet a bécsi Érem- és Régiségtár aranybangazdag évtizedének is.Jegyzetek1 Korek József: A muzeológia alapjai. Budapest, 1987, 4<strong>1.</strong>2 Uo. 48.3 Uo. 50.4 Uo. 62-63.5 Alfons Lhotsky: Die Geschichte der Sammlungen. Band <strong>1.</strong> Wien, 1941-1945, 73.6 Uo. 73.7 Kurt Gschwantler: Die Antikensammlung des Kunsthistorischen Museums. In Meisterwerke derAntikensammlung. Wien, 2005, 15.8 Korek:i. m. 46.9 Eduard Freih. von Sacken - Friedrich Kenner: Die Sammlungen des K.K. Münz- und Antikencabinetes.Wien, 1866, 5-6.10 Gschwantler:i. m. 16.11 Uo. 59.12 Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Kincsek a levéltárból. Budapest, 2005, 98.13 Lhotsky: 416-425.14 Sacken - Kenner:i. m. 5-6.15 Uo. 8.16 Uo. 9-10.; Lhotsky : 421-425.17 Korek: i. m. 41-46. Vö. Gschwantler:i. m. 16.18 Sacken - Kenner:i. m. 15.19 Joseph Arneth: Monumente des k.k. Münz- und Antiken-Cabinettes in Wien. Die antiken Gold- undSilber-Monumente des k.k. Münz- und Antiken-Cabinettes in Wien. Wien, 1850.20 Rudolf Noll: Vom Altertum zum Mittelalter. Wien, 1974.21 Walter Frodl: Idee und Verwirklichung. Das Werden der staatlichen Denkmalpflege im Österreich.Wien-Köln-Graz, 1988, 26-27.22 Hoffkammerarchiv (Wien) Münz- und Bergwesen RtNr. 328 17 ex Februario 1782. Vö. Frodl: i. m.26-27.23 Joseph Bergmann: Pflege der Numismatik in Österreich im XVIII. Jahrhundert mit besonderem Hinblickauf das k.k. Münz- und Medaillen-Cabinet II. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classeder Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 24 (1857), 334.24 Sacken - Kenner:i. m. 15.25 Rudolf Noll: Gold- und Silberfunde aus dem Donauraum im Kunsthistorischen Museum zu Wien.Archaologischer Anzeiger 1968, 802.26 Hoffkammerarchiv (Wien) Siebenbürgische Akten RNr. 328 (1791) 8 ex Jul 1781, 1 ex Aug 178<strong>1.</strong>27 Az o<strong>sz</strong>trópatakai leletek feldolgozására lásd Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Az o<strong>sz</strong>trópatakai vandál királysír.E<strong>sz</strong>tergom, 2004.28 Magyar Or<strong>sz</strong>ágos Levéltár (a továbbiakban: MOL) E83 (1790) 1916.29 30 31 Prohá<strong>sz</strong>ka: Noll: MOL E83 i. m. (1791) Az 66. o<strong>sz</strong>trópatakai... 7295. 16-18.
Prohá<strong>sz</strong>ka Péter 20 Kárpát-medence kincsei32 A korábbi ös<strong>sz</strong>etételét a leletnek lásd uo. 66-67. A fibula és a három gyűrű azonosítását kutatásaimsorán magam végeztem el (Prohá<strong>sz</strong>ka: Az o<strong>sz</strong>trópatakai... 27-30.), és ezen adatok alapján aKunsthistorisches Museum munkatársai az állandó régé<strong>sz</strong>eti kiállítás vitrénjében közel 200 év utánismét együtt helyezték el az o<strong>sz</strong>trópatakai első lelet múzeumba került darabjait.33 MOL E83 (1791) 4009, 6272, 15 287.34 MOL E83 (1799) 12 729.35 Prohá<strong>sz</strong>ka: Az o<strong>sz</strong>trópatakai... 109-112.36 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien) K15 79/1792.37 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien) K15 80/1792.38 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien) B 20/1796, Nr. 184. A lelet numizmatikai értékeléséhez lásdTobágyi Melinda: Die Münzpragung der Eraviscer. Acta ArchHung 36 (1984), 161-165.39 Joseph Eckhel: Doctrina Numorum Veterum. Vindobonae, 1797.40 Hu<strong>sz</strong>ár Lajos: Az első <strong>sz</strong>ilágysomlyói lelet megtalálásának és Bécsbe jutásának története. FoliaArchaeologica 3-4 (1941), 138-144., illetve Alfred Bernhard-Walcher: Der Schatzfund I vonSzilágysomlyó. In Barbarenschmuck und Römergold Der Schatz von Szilágysomlyó. Hrsg. WilfriedSeipel. Wien, 1999, 17-25.41 MOL E 83 (1797) 378.42 MOL E 83 (1798) 94. A hivatal e jelentésben kérte a felsőbb hatóságokat, hogy mivel a leletet nem agyerekek, hanem az öregas<strong>sz</strong>ony jelentette be, így a jutalomból ő is ré<strong>sz</strong>esüljön.43 MOL E 83 (1797) 378 és (1798) 94.44 Erről Peter<strong>sz</strong>ky Pál 1797 <strong>sz</strong>eptemberében kelt jelentéséből értesülünk [MOL E83 (1797) 378], melyutal arra, hogy a három darab közül az egyik olyan, mint a felküldött darabok közül a 4. <strong>sz</strong>ámú:„...dass man wegen Ausfolglassung jener 3 Goldstücke, welche sich beim H. Vice Gespann befindenund wovon das eine Gold Stück jenem bereits abgeschichkten Stück sub No. 4 in allen gleichförmigist..."45 Hu<strong>sz</strong>ár: i. m. 143-144.46 MOL E83 (1797) 378.47 MOL E83 (1797) 378. és Hu<strong>sz</strong>ár: i. m. 140-14<strong>1.</strong>48 MOL E83 (1797) 378. és Hu<strong>sz</strong>ár: i. m. 142.49 Walcher: i. m. 23.50 Hofkammerarchiv (Wien) Siebenbürgische Akten RNr. 329 (1797) 6 ex Oct 1797.51 Erdélyi István - Pataky Lá<strong>sz</strong>ló: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi „<strong>Attila</strong> kincs" lelet-körülményei. In A Móra FerencMúzeum Évkönyve, 1968, 35.52 A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincset 2002-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban is bemutatták, és ekkor jelentmeg a leleteket több <strong>sz</strong>empontból vizsgáló tudományos katalógus: Az avarok aranya A nagy<strong>sz</strong>entmiklósikincs. Budapest, 2002. A kincs kutatástörténetét és a különféle elképzeléseket lásd Falko Daimnak afenti kötetben megjelent tanulmányában. A kincs sokrétű, igen ré<strong>sz</strong>letes és nagy fontosságú vizsgálatátBálint Csanád végezte el. Bálint Csanád: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs. Régé<strong>sz</strong>eti tanulmányok. Budapest,2004.53 Noll: i. m. 73-75.54 Lásd Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs megtalálásának és a bécsi csá<strong>sz</strong>ári és királyi Régiségtárbakerülésének története. In Az avarok aranya. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs. Budapest, 2002. Vö. Prohá<strong>sz</strong>ka:Kincsek... 58.55 MOL E 85 (1800)484.56 MOL E83 (1799) 19976. Vö. Prohá<strong>sz</strong>ka: Kincsek... 60.57 Uo. 50-52.58 Uo. 53.59 MOL E83 (1799) 14457. Vö. Prohá<strong>sz</strong>ka: Kincsek... 51-55.60 Prohá<strong>sz</strong>ka: Kincsek... 58.61 Haus-, Hof und Staatsarchiv (Wien) OKaA B 25 (1800) 7. és 26 (1800) 189.62 Noll: i. m. 62-63.63 Noll: i. m. 83.64 Noll: i. m. 72.; Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Az assmeritzi lelet - egy herul kincslelet? (s.a.)65 Noll: i. m. 90.; Prohá<strong>sz</strong>ka: Kincsek... 79-94.
Limes 21 Kárpát-medence kincseiFalko DaimA nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincsaz újabb kutatások tükrébenBevezetésTöbb mint 200 évvel ezelőtt került napvilágra az európai kora középkorkutatásegyik legjelentősebb kincslelete - a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi aranykincs. Lelőhelye a Kárpátmedencedélkeleti ré<strong>sz</strong>én, a Bánságban fekvő Nagy<strong>sz</strong>entmiklós (németül Gross St.Nikolaus, románul Sannicolau Mare) ma Romániában található, 1799-ben - a leletekmegtalálásakor - azonban az O<strong>sz</strong>trák-Magyar Monarchia ré<strong>sz</strong>ét alkotó Magyar Királysághoztartozott. A lelet 23 aranyedényből áll: főképpen kancsókká átalakított palackokból,csé<strong>sz</strong>ékből, illetve két pohárból, két nyeles csé<strong>sz</strong>éből és egy ivókürtből (<strong>1.</strong>kép). A tárgyak együtt majdnem 10 kilogramm súlyúak és legtöbbjük ti<strong>sz</strong>ta aranybólké<strong>sz</strong>ült, néhányat pedig üvegberakással dí<strong>sz</strong>ítettek. E berakás maradványai azonbancsupán az egyetlen tömzsi csé<strong>sz</strong>én (19. <strong>sz</strong>.) maradtak meg (16-17. kép). A kincsetelsősorban mégsem az anyaga te<strong>sz</strong>i oly értékessé, hanem a megmunkálás magas <strong>sz</strong>ínvonala,az egyes edények <strong>sz</strong>épsége, de mindenekelőtt az a tény, hogy a 7. és 8. <strong>sz</strong>ázadiközép- és délkelet-európai kulturális kapcsolatok kutatása terén egyedülálló forrást jelent.A lelet előkerülésének történeteA kincset 1799 júliusában egy para<strong>sz</strong>tgazda és fiai árokásás közben találták meg acsalád <strong>sz</strong>őlőskertje mellett.1 A család a kincs előkerülését eltitkolta a hatóságok elöl, ésmegpróbálta annak egyes ré<strong>sz</strong>eit egy helyi aranyművesnek, két helyi s egy bécsi görögkereskedőnek (aki véletlenül éppen Nagy<strong>sz</strong>entmiklóson tartózkodott) eladni. Szerencséreaz aranyak előkerüléséről a hatóságok tudomást <strong>sz</strong>ereztek, és így mind a 23 edénytbiztonságba tudták helyezni. 1799. augu<strong>sz</strong>tus 28-án ké<strong>sz</strong>ült egy jegyzék a lefoglaltértékekről. Szeptember 10-én, a hely<strong>sz</strong>ínen folytatott vizsgálatok során jegyzőkönyvetvettek fel a para<strong>sz</strong>tgazda és feleségének kihallgatásáról, így a leletkörülményekről isértesülünk és ennek kö<strong>sz</strong>önhetően megbízható forrás áll a rendelkezésünkre. A helyihagyomány és mindenekelőtt a feleség későbbi nyilatkozatai sokkal kevésbé hihetőek,mégis ismételten hivatkozik rájuk a <strong>sz</strong>akirodalom, mivel a nő két<strong>sz</strong>er is Bécsbe utazotta megtalálónak járó jutalom ügyében, elérve végül célját.A bécsi csá<strong>sz</strong>ári és királyi Régiségtár vezetője, Neumann abbé már 1799. <strong>sz</strong>eptember18-án értesítette a kabinetkancelláriát és a <strong>sz</strong>ép régiségek <strong>sz</strong>envedélyes gyűjtőjét, II.Ferenc csá<strong>sz</strong>árt a kincs előkerüléséről. Így már október 1 -én Pestről Bécsbe érkeztek azaranyedények, melyeket a csá<strong>sz</strong>ári gyűjteménybe <strong>sz</strong>állítottak, és ma a bécsiKunsthistorisches Museum fényét jelentik.
Falko Daim 22 Kárpát-medence kincseiA nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs edényei (KHM. Wien).
Falko Daim 23 Kárpát-medence kincseiA kincs kutatásának történeteBár már két évvel a lelet előkerülését követően a pesti egyetem régé<strong>sz</strong> profes<strong>sz</strong>ora,Schoenvisner István egy rövid latin nyelvű tudományos értekezésben <strong>sz</strong>ámolt be a leletről,a tudomány <strong>sz</strong>ámára mégis elsőként a kincs legfontosabb tárgyairól Joseph Arnethkönyvében közölt rajzok jelentették az alapot a <strong>sz</strong>élesebb körű tudományos vitához.21885-ben jelent meg Hampel József- a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtára későbbivezetője - német nyelvű monográfiája a kincs ös<strong>sz</strong>es edényéről ké<strong>sz</strong>ült, jól ha<strong>sz</strong>nálhatórajzokkal. E rajzokat Hampel az 1905-ben kiadott háromkötetes Alterthümer des frühenMittelalters című művében, amely <strong>sz</strong>ámos hibája és tévedése ellenére napjainkig a koraközépkorkutatás alapművei közé tartozik, ismét közölte.3 Hampeltől <strong>sz</strong>ármazik az edényekneka kutatók által manapság is ha<strong>sz</strong>nált <strong>sz</strong>ámozása. Az eredeti darabokon tettnéhány fontos megfigyelés Alois Riegelnek kö<strong>sz</strong>önhető, akinek művét halála után ahagyatékból E. H. Zimmermann 1923-ban jelentette meg.4 Hos<strong>sz</strong>abb <strong>sz</strong>ünet után keletkezettN. Mavrodinov francia nyelvű monográfiája, mely az Archaeologia Hungaricasorozatban került kiadásra.5 1984-ben Lá<strong>sz</strong>ló Gyula átfogó kötetében Rácz István kiválófényképeivel mutatta be a kincset; a kötetet a magyar nyelvű kiadás mellett6 németülés angolul is kiadták. A kutatás <strong>sz</strong>empontjából jelentős teljesítményt jelent az a <strong>sz</strong>inténhárom nyelven kiadott kiállítási katalógus, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban 2002-ben megrendezett, a kincset és <strong>sz</strong>ámos más, a kultúrkörhöz tartozó leletet bemutatókiállítás alkalmával jelent meg.7 Az igen <strong>sz</strong>űk előké<strong>sz</strong>ítési idő ellenére Garam Évavezetésével a <strong>sz</strong>erzőknek sikerült a kincs kutatását jelentős mértékben előmozdítaniuk.Jelenleg két kutatási program foglalkozik a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kinccsel. Bálint Csanád,a Magyar Tudományos Akadémia Régé<strong>sz</strong>eti Intézetének igazgatója a 2004-benmegjelent könyvében kritikailag elemzi a kincs <strong>sz</strong>akirodalmát és a hozzá kapcsolódó<strong>sz</strong>ámos régé<strong>sz</strong>eti és történeti elképzelést.8 Eredményeiről a már említett kiállítási katalógusbanrövid ös<strong>sz</strong>efoglalást közölt.9 A másik tran<strong>sz</strong>di<strong>sz</strong>ciplináris és nemzetközi kutatásiprogram Falko Daim, Kurt Gschwantler és Peter Stadler vezetésével a bécsi egyetemés a Kunsthistorisches Museum Antik Gyűjteményének keretében már évek ótatart. Célja a kincs átfogó ötvöstechnikai dokumentációja és interpretációja a kémiaielemzésekkel és a ra<strong>sz</strong>terelektron-mikro<strong>sz</strong>kópos vizsgálatokkal együtt.10 A lelet régé<strong>sz</strong>etiés művé<strong>sz</strong>ettörténeti kiértékelésének e vizsgálatok eredményei képezik majd azalapját, s ezeket- az egyes edények <strong>sz</strong>éleskörű és ré<strong>sz</strong>letes dokumentációjával együttátfogómonográfiában közlik majd.A lelet ös<strong>sz</strong>etételeA kincs az alábbiakból áll: 1) aranyból ké<strong>sz</strong>ült palackokból, korsókból, kancsókból;2) aranycsé<strong>sz</strong>ékből; 3) különleges formájú edényekből, így két kehelyből, két pohárbólés egy ivókürtből.Az edények anyagának finomsága átlagosan 20-22 karát; ettől eltér a híres 2. <strong>sz</strong>.palack, melyet később korsóvá egé<strong>sz</strong>ítettek ki - ez csupán 18 karát -, illetve az ivókürt,amely 12 karátos aranyból ké<strong>sz</strong>ült.Több edénynek van ikerdarabja: így párban áll a 3. és 4. <strong>sz</strong>. korsó, a 9. és 10. <strong>sz</strong>.csé<strong>sz</strong>e, a 1<strong>1.</strong> és 12. <strong>sz</strong>. pohár, a 13. és 14. <strong>sz</strong>. „bikafejes csé<strong>sz</strong>e", a 15. és 16. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e,valamint a 22. és 23. <strong>sz</strong>. kehely. Azonban e párok egyes darabjai között a ré<strong>sz</strong>leteket
Falko Daim 24 Kárpát-medence kincseiilletően nagyfokú eltérések állapíthatók meg. Így míg a „bikafejes csé<strong>sz</strong>ék" művé<strong>sz</strong>etiés technikai tekintetben teljes mértékben egyenértékűeknek tekinthetők, addig az ábrázoltállatok sörénye különböző megformálású (11-12. kép).Régiségtani/antikváriusi kiértékelésA lelet legtöbb edényét magas technikai és művé<strong>sz</strong>eti kidolgozottság jellemzi. Afigurális motívumok, valamint a további dí<strong>sz</strong>ítések, mindenekelőtt az inda- éspalmetta<strong>sz</strong>egélyek, illetve az egyes darabokon található kere<strong>sz</strong>tény <strong>sz</strong>imbólumok s azegymástól eltérő különféle feliratok alapján az edények három nagy csoportba sorolhatók.Ezek alapján a mindenkori kulturális háttérre is lehet következtetni."Így például az I. csoport a már említett különleges formájú edényekből - a kelyhekből,a poharakból és az ivókürtből - áll, amelyeket (a később rájuk poncolt rovásfeliratokkivételével) nem lehet a többi darabbal ös<strong>sz</strong>ekapcsolni, mivel hiányoznak róluka többieknél megfigyelhető dí<strong>sz</strong>ítések. A II. csoportba a palackok, a kancsók és a 7. <strong>sz</strong>.korsó tartoznak. A III. csoport a csé<strong>sz</strong>ékből és a nautilu<strong>sz</strong> formájú edényből áll, melynekkarakteri<strong>sz</strong>tikusan <strong>sz</strong>arvakkal dí<strong>sz</strong>ített oro<strong>sz</strong>lánfeje a „bikafejes csé<strong>sz</strong>ékkel" kapcsolhatóös<strong>sz</strong>e.A II. csoport edényein egé<strong>sz</strong> jelenetek láthatóak; ezek az antik mitológia jó ismeretérőlárulkodnak, még ha némely ábrázolás nyilvánvalóan egyéni ízlést is tükröz, s ígyúj mondanivalót hordoz. Ezért nem meglepő, hogy a kívánt üzenet közvetítése érdekébenaz előképek ügyes alkalmazása mind a régé<strong>sz</strong>eti, mind pedig a művé<strong>sz</strong>ettörténetikutatást gyakran tanácstalanul hagyja. Mit jelent például a „Ganümédé<strong>sz</strong>-jelenet" a 2.<strong>sz</strong>. palackon és (két<strong>sz</strong>er) a 7. <strong>sz</strong>. kancsón? A 2. <strong>sz</strong>. palackon látható, nyilvánvalóan női,meztelen alakot egy <strong>sz</strong>éttárt <strong>sz</strong>árnyú sas tartja, miközben a nő egy palmettát tart magasra(6. kép). A 7. <strong>sz</strong>. kancsón <strong>sz</strong>intén emberi, azonban inkább férfialak látható, aki egyikkezében egy ágat, a másikban egy csé<strong>sz</strong>ét tart, s ebből a sas éppen inni ké<strong>sz</strong>ül (7. kép).Mivel Ganümédé<strong>sz</strong>, akire az ábrázolás vonatkoztat, Zeu<strong>sz</strong> pohárnokaként <strong>sz</strong>olgált, ajelenet ábrázolásának egy előkelő a<strong>sz</strong>tali edényké<strong>sz</strong>leten van értelme. Ennek azonbanelőfeltétele, hogy a jelenet megtervezője, a megrendelő, a tanácsadó vagy az aranyművesaz antik mitológiát jól ismerje. Az ábrázolásnak csak egyetlen hasonló példájaismert a kora középkori művé<strong>sz</strong>etben, méghozzá az oro<strong>sz</strong>or<strong>sz</strong>ági Perm vidékéről.12Azonban ezen az ábrázoláson a női alak a sast <strong>sz</strong>őlővel (?) eteti, és az ábrázolás alsóperemén, a sas két oldalán egy nyilas és egy baltás alak látható. Meglehet, hogy ez azezüstcsé<strong>sz</strong>e és a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi medaillonok végül is azonos gyökérből <strong>sz</strong>ármaznak,azonban mégis különböző jelentéstartam kapcsolódik hozzájuk, mivel a jelenet lényegesré<strong>sz</strong>eit megváltoztatták.Bizonyos ismertséghez jutott a 2. <strong>sz</strong>. palack két további medaillonja: az egyiken egysisakos, páncélos, lándzsás vagy dárdás győztes harcos látható, aki egy foglyot vezet,nyergéhez az ellenség levágott feje van erősítve (4. kép). A másikon egy vadá<strong>sz</strong> van,aki egy <strong>sz</strong>árnyas, koronás, emberfejű nagymacskán ül, és - a kezében íjjal - hátrafordulvaegy vadmacskára céloz (5. kép). A <strong>sz</strong>as<strong>sz</strong>anida ikonográfia előképei éppen ennélaz ábrázolásnál nyilvánvalóak, még ha a Szas<strong>sz</strong>anida Birodalmat az arabok legalább kétgenerációval az edény elké<strong>sz</strong>ítése előtt meg is hódították. A 2. <strong>sz</strong>. palack negyedikmedaillonja egy tipikus állatküzdelmet ábrázol, amelyen a griff (oro<strong>sz</strong>lántest, <strong>sz</strong>árnyakés sasfej fülekkel) egy <strong>sz</strong>arvast vagy őzt ejt el (13. kép).
Falko Daim 25 Kárpát-medence kincseiA palackok, korsók, kancsók különböző helyein igen sokféle inda és palmetta dí<strong>sz</strong>ítéstalálható, s csak itt jelentkeznek az igen élő és lengő indaformák. Az ú. n. „pálcikaindás"<strong>sz</strong>egélyek csak a III. csoport csé<strong>sz</strong>éin fordulnak elő.A III. csoport csé<strong>sz</strong>éin <strong>sz</strong>intén megtalálhatóak a <strong>sz</strong>örnyek és az állatküzdelmi jelenetek.Ha ös<strong>sz</strong>ehasonlítjuk a 2. <strong>sz</strong>. palack állatküzdelmi jelenetét a 2<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>éntalálhatóval, a különbség rögtön <strong>sz</strong>embetűnő (13-14. kép): míg a 2. <strong>sz</strong>. palack ábrázolásánálmég megállapítható egyfajta termé<strong>sz</strong>ethez való hűség, addig a 2<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>eállattesteit - az alapvetően hasonló kompozíciónál - éppenséggel a <strong>sz</strong>egélyen túllépőbelső <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tés, indák, karikák, vonalak, lángok jellemzik.'3 A 2<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e támadóállatalakját <strong>sz</strong>oros értelemben véve nem tarthatjuk griffnek, mivel a csőr egyfajta kutyaorráalakult. Kétségtelenül griffek vannak vi<strong>sz</strong>ont a 20. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>én. A III. csoporttárgyain nincsenek mesés jelenetek, mint a 2. <strong>sz</strong>. palackon vagy a 7. <strong>sz</strong>. kancsón. Ezzel<strong>sz</strong>emben az oro<strong>sz</strong>lánfejű sárkány megtalálható, s ez <strong>sz</strong>intén a <strong>sz</strong>as<strong>sz</strong>anida, legalábbis akelet-bizánci miliőből <strong>sz</strong>ármazik (15., 16., 19. <strong>sz</strong>. edény; 16. kép).Szintén rejtélyesek a 13. és 14. <strong>sz</strong>. „bikafejes csé<strong>sz</strong>ék" (11-12. kép) és a velükrokon nautilu<strong>sz</strong>edény ikonográfiája. A kinccsel eddig foglalkozó <strong>sz</strong>erzők az ábrázoltállatok <strong>sz</strong>arvait helyezték előtérbe, ezért nevezték a 13. és 14. <strong>sz</strong>. edényeket „bikafejescsé<strong>sz</strong>éknek". Csupán Kurt Gschwantler hangsúlyozta a kapcsolatot az ökör és oro<strong>sz</strong>lánközött.14 Elfogulatlanul <strong>sz</strong>emlélve, csakugyan az oro<strong>sz</strong>lán testjegyei, így a fejforma, asörény, a fogak és a mancsok a meghatározóak. Csupán a <strong>sz</strong>arvak és a hegyes fülekidegenek az oro<strong>sz</strong>lántól. Ez utóbbi tényt nem <strong>sz</strong>abad túlértékelni, mivel a késő avarművé<strong>sz</strong>etben az oro<strong>sz</strong>lán és a sas klas<strong>sz</strong>ikus keveréke: a griff, sok<strong>sz</strong>or hegyes füllel voltábrázolva (pl. a 2. <strong>sz</strong>. palackon és a 8. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>én: 8. és 13. kép). Ezért inkább egy<strong>sz</strong>arvas oro<strong>sz</strong>lánnak, nem pedig egy vadállatpofájú ökörnek tarthatjuk. Amennyiben afenti azonosítás elfogadható, akkor párhuzamként lehet említeni a konstantinápolyiúgynevezett „Nagy Csá<strong>sz</strong>árpalota" mozaikképeinek egyikét, amelyen egy <strong>sz</strong>arvas vadmacskahos<strong>sz</strong>úra sikerült, hegyes fülekkel látható. Az állat éppen egy nagy gyíkot haraphalálra, és vér csurog le a <strong>sz</strong>ájából.15 E jelenet értelmezése még ti<strong>sz</strong>tázatlan, de akincs három edényének tervezője a motívumot éppenséggel Konstantinápolyban, vagya bizánci környezetben máshol is megismerhette.Technikailag egé<strong>sz</strong>en <strong>sz</strong>okatlan a 19. <strong>sz</strong>. pohár vagy „<strong>sz</strong>elence" (16. kép). A mesebelilényes medaillonok között, illetve a perem-, valamint a nyakgyűrű között az aranyművesigen elvont növényi dí<strong>sz</strong>ítményt formált meg, melyek között mély sötétkék<strong>sz</strong>ínű üvegberakások voltak. Ezek némely kis maradványai megmaradtak. A medaillonokközött hat nagyobb üveg<strong>sz</strong>em és éppen annyi kisebb a perem- és a nyakgyűrű alattdí<strong>sz</strong>ítette a kompozíciót (grafikai rekonstrukcióját lásd a 17. képen).Ami a II. és III. csoportot lényegesen megkülönbözteti még egymástól, az a nyilvánvalóankésőbbi III. csoport kere<strong>sz</strong>tény vonatkozása A 9., 10. és 2<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>ékcentrumában ugyanis görög betűs körirattal nagy, egyenlő <strong>sz</strong>árú kere<strong>sz</strong>tek találhatóak.Az, hogy a kere<strong>sz</strong>tes medaillonokat később helyezték-e be, amint ez a vélemény esetenkéntfelmerül,16 az ötvöstechnikai elemzés során fog ti<strong>sz</strong>tázódni. Görög nyelvű és kere<strong>sz</strong>ténytartalmú a 9. és 10. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>ék felirata (10. kép). A híres „Boyla"-körirat a 2<strong>1.</strong><strong>sz</strong>., inkább későbbi csé<strong>sz</strong>én feltehetően török nyelvű, de <strong>sz</strong>láv hatást is mutat (15. kép).Tartalma erősen vitatott, és feltehetően a megrendelő (Boyla Zoapan) neve <strong>sz</strong>erepelrajta. (A zsupán olyan ti<strong>sz</strong>tséget jelöl, amely elsőként a 8. <strong>sz</strong>ázad végén jelenik meg az
Falko Daim 26 Kárpát-medence kincseiírott forrásokban, és talán magyarázatul <strong>sz</strong>olgálhat a ké<strong>sz</strong>ítés alkalmára vagy értelmére.)17Az edények legtöbbjén később ráhelyezett, ré<strong>sz</strong>ben gondosan poncolt, ré<strong>sz</strong>ben csupánbekarcolt rovásfeliratok találhatóak; ezek legjobb párhuzama egy <strong>sz</strong>arvasi avarsírban talált tűtartón figyelhető meg. (Ezt az írástípust ezért a <strong>sz</strong>akirodalomban„Nagy<strong>sz</strong>entmiklós-Szarvas-írásnak" jelölik. Az írást még mindig nem fejtették meg.Róna-Tas András <strong>sz</strong>erint a Nagy<strong>sz</strong>entmiklós-Szarvas-írás sémi eredetű és annyibanigen fejlett, hogy a magánhangzókat, „legalábbis a magánhangzók valamilyen fajtáját"jelölték.)18Az egyetlen rovásfelirat, amellyel <strong>sz</strong>emmel láthatóan már az edény ké<strong>sz</strong>ítésénél<strong>sz</strong>ámoltak, az elliptikus 8. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e fogója alatt található. E csé<strong>sz</strong>e a korai III. csoporthoztartozik (9. kép). A jelek sorát kere<strong>sz</strong>t <strong>sz</strong>akítja meg, úgy, hogy talán egy kere<strong>sz</strong>tényáldás lehet az értelme. Érdekes továbbá, hogy itt egy előzetes bekarcolás nyoma ismegfigyelhető. Talán egy<strong>sz</strong>er ez a felirat le<strong>sz</strong> a kiindulópontja a még ismeretlen jelekfeloldásának.Érdekes még az utólagosan elhelyezett, gondosan poncolt feliratok mego<strong>sz</strong>lása is. Apalackokon, a korsókon és a kancsókon nincsenek, a csé<strong>sz</strong>ék közül csak a 9. és 10.<strong>sz</strong>ámún (kere<strong>sz</strong>ttel a medaillonban), továbbá a kelyheken és az ivókürtön (3. kép) fordulnakelő. Ezen edények talán egy és ugyanazon kronológiai csoportot alkotnak: mivela III. csoporton belül inkább korábban jelentkezik az indadí<strong>sz</strong> (pl. az egymástkere<strong>sz</strong>tező háromlevelű ágak és pálcikainda hiánya), így a 9. és 10. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>epárt a III.csoport legkorábbi csé<strong>sz</strong>éinek tarthatjuk. Azon csé<strong>sz</strong>ék, melyekről a rovásfeliratok hiányoznak,a legkésőbbiekben lát<strong>sz</strong>anak. Ezek közé tartozik a 2<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>. Boyla-csé<strong>sz</strong>e, de a19. <strong>sz</strong>. oro<strong>sz</strong>lánfejű sárkányos és üvegberakásos „<strong>sz</strong>elence", továbbá a <strong>sz</strong>arvas oro<strong>sz</strong>lános(„bikafejes") 13. és 14. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e is. A kelyhek és az ivókürt azonban magukbannem datálhatóak.A lelet kulturális besorolása és datálásaAz avar kori Kárpát-medencéből jelenleg több mint 60000 sírmelléklet, hihetetlenülsokrétű leletanyaggal áll a rendelkezésünkre. Az avar leletanyagban olyan tárgyakis megtalálhatóak, amelyeket a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs vizsgálatához, mint fontos ös<strong>sz</strong>ehasonlításidarabokat, joggal fel lehet vonultatni.19 Többnyire a férfi viselet övdí<strong>sz</strong>ítményeinekmotívumairól van <strong>sz</strong>ó: az avaroknál annyira kedvelt állatküzdelmi jelenetekről,dekorációs elemekről, mint a pálcikainda, vagy az olyan ötvöstechnikai ré<strong>sz</strong>letekről,mint a poncolás, amely közeli rokonságot mutat a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs egyesedényeivel. Ezek tekintetében - még ha nagy óvatossággal is kezeljük a kérdést - bizonyosa kincs és az avar kultúra közötti kapcsolat, amit már <strong>sz</strong>ámos kutató, utoljáraBálint Csanád is hangsúlyozott. Kelyheket és ivókürtöket néhány közép avar sírból (7.<strong>sz</strong>ázad második fele) ismerünk, míg a többi tárgy párhuzamos darabjai a késő avarkor<strong>sz</strong>ak emlékanyagából ismertek. Mindenesetre <strong>sz</strong>em előtt kell tartanunk, hogy a korrégé<strong>sz</strong>eti forrásanyaga nem egységes. Az avar korból csak a 7. <strong>sz</strong>ázad közepének idő<strong>sz</strong>akából,illetve a <strong>sz</strong>ázad második feléből ismerünk gazdag temetkezéseket, az ún.„fejedelmi sírokat". Nem tudjuk, milyenek voltak a 8. <strong>sz</strong>ázadi gazdag sírok, és azt sem,hogy néztek ki az elhunyt mellé esetleg elhelyezett ezüst- és aranyedények. Az Alsó-Duna vidékéről, a 8. <strong>sz</strong>ázadi óbolgár uralmi területről <strong>sz</strong>intúgy hiányzik az ös<strong>sz</strong>ehason-
Falko Daim 27 Kárpát-medence kincseilítási anyag. Időközben kerültek elő ugyan öntött ezüstveretek, ezek azonban nem zártleletegyüttesekből <strong>sz</strong>ármaznak, hanem <strong>sz</strong>órványleletként gyűjtötték ös<strong>sz</strong>e őket.20 A kérdéstehát továbbra is nyitott: miként néztek ki azon aranyedények, amelyek például Krumkán a<strong>sz</strong>talán állhattak?A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs datálásával kapcsolatban <strong>sz</strong>ámos elmélet létezik. Az vitathatatlan,hogy a 7. és 9. <strong>sz</strong>ázad között ké<strong>sz</strong>ült, mint ahogy az is, hogy a különfélecsoportok nem egy<strong>sz</strong>erre ké<strong>sz</strong>ültek. Való<strong>sz</strong>ínűleg a korai darabokat (II. csoport) a 8.<strong>sz</strong>ázad első felében ké<strong>sz</strong>ítették, míg a későbbieket a 8. <strong>sz</strong>ázad második felében. A csoportokonbelül az antikváriusi és technikai vizsgálatok segítségével <strong>sz</strong>intén megállapíthatóakkronológiai sorrendek, ezeket a III. csoportnál be is mutattuk. A kelyheket és azivókürtöt (I. csoport) egyébként a 7. <strong>sz</strong>ázadra datálják, mégis feltételezhetjük, hogyezek még a 8. <strong>sz</strong>ázadban is az előkelők étké<strong>sz</strong>letéhez tartozhattak. Az utólag beponcoltrovásfeliratok pedig inkább a III. csoport korai fázisára utalnak. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósikelyheket és az ivókürtöt így a 8. <strong>sz</strong>ázad második felében is ké<strong>sz</strong>íthették.Termé<strong>sz</strong>etesen fontos kérdés, hogy a kincs az elásásáig avar kézben volt, és így alegkésőbbi darab még a 8. <strong>sz</strong>ázadból <strong>sz</strong>ármazik. Az „avar elmélet" képviselőinek főérve a kincs késői ré<strong>sz</strong>einek <strong>sz</strong>oros ös<strong>sz</strong>efonódása a késő avar iparművé<strong>sz</strong>ettel. A „bolgárelmélet" követői a kere<strong>sz</strong>tény kere<strong>sz</strong>teket és a feliratokat hozzák fel érvként, mivelezeknek a késő avar kultúrában semmiféle párhuzama sincs. Igen könnyen elképzelhető,hogy a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs egykor az avar kagán kincstárához tartozhatott, ésegy ré<strong>sz</strong>e az avar háborúkat követő zűrzavarok vagy a későbbi események során akorábbi avar határterületen került a földbe. Ha azonban a bolgár királyi kincstárhoztartozott, akkor azt a kérdést kell feltennünk, miért nem az óbolgár központban, Pliskaés Preslav környékén ásták el, és miért a korábbi avar településterületen. Maga a lelőhelyfekvése is inkább az avar elméletet táma<strong>sz</strong>tja alá, még ha a végleges bizonyítékhiányzik is.Bármelyik fejedelem birtokában volt a kincs, bárki is rendelte meg az egyes tárgyakelké<strong>sz</strong>ítését, és bárki <strong>sz</strong>ámára is álltak rendelkezésre azon anyagi e<strong>sz</strong>közök, amelyeksegítségével kiváló művé<strong>sz</strong>eket foglalkoztatott - egy biztos, hogy kiváló ismeretekkelrendelkezett. Ugyanis több régi motívumkincsből tudott meríteni, és több kultúra mitológiájátismerte. A bizánci tradíciók, a kelet-európai és közép-ázsiai, valamint aziráni motívum- és formavilág előtte, illetve a tanácsadói és művé<strong>sz</strong>ei előtt egyarántismert volt. Méghozzá úgy, hogy az egyes elemekkel ját<strong>sz</strong>ani tudott, azokat új ös<strong>sz</strong>efüggésekbetudta helyezni, aktuális vagy hozzáillő közlésekkel tudta ellátni. Magátólérthetőnek tarthatjuk, hogy a megrendelő s a művé<strong>sz</strong>ek egyaránt rendkívüli képzettséggelés ugyanakkora kulturális erővel rendelkeztek.Jegyzetek1 A Budapesten őrzött akták gondos kiértékelését elsőként Prohá<strong>sz</strong>ka Péter végezte el. Lásd Prohá<strong>sz</strong>kaPéter: Der Weg des Schatzes von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós von der Entdeckung bis zur Ankunft in der Wienerk. k. Antikensammlung. In Gold der Awaren. Der Goldschatz von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós. Ausstellungskatalog.Budapest, 2002, 47-56.2 Joseph Arneth: Die antiken Gold- und Silbermonumente des k. k. Münz- und Antiken-Cabinettes inWien. Wien, 1850; Prohá<strong>sz</strong>ka: i.m. 47.3 Joseph Hampel: Der Goldfund vom Nagy<strong>sz</strong>entmiklós, sogennanter „Schatz des <strong>Attila</strong>". Beitrag zurKunstgeschichte der Völkerwanderungsepoche. Budapest, 1885; Uő: Alterthümer des frühen Mittelaltersin Ungarn I-III. Braunschweig, 1905, Band III. Taf. 288-319.
Falko Daim 28 Kárpát-medence kincsei4 Alois Riegl - E. H. Zimmermann: Kunstgewerbe des frühen Mittelalters II. Wien, 1923, 79-106. ésTaf. XXXI-XLVII.5 N. Mavrodinov: Le trésor protobulgare de Nagy<strong>sz</strong>entmiklós. ArchHung 29. Budapest, 1943.6 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula - Rácz István: Der Schatz von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós. Budapest, 1984.7 Lásd Gold der Awaren... i. m.8 Bálint Csanád: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs. Budapest, 2004.9 Uő: Über den Schatz von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós - kurze Übersicht. In Gold der Awaren... 57-80.10 Falko Daim - Peter Stadler: Der Goldschatz von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós als Gegenstand einer Archaologieder Zukunft. In Gold der Awaren... 130-133.11 Hunnen + Awaren - Reitervölker aus dem Osten. Ausstellungskatalog. Halbturn, 1996, 439-445.12 K. V. Trever - V. G. Lukonin: Sasanidskoe serebro. Sobranie Gosudartsvennogo Ermitaza.Zestbennajakultura Irana III-VII. vekov. Moskva, 1987, 126., 58. <strong>sz</strong>íneskép.13 Gold der Awaren... 100, Abb. 25:<strong>1.</strong>14 Kurt Gschwantler: Der Goldschatz von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós. Katalognummern 1-23. In Gold der Awaren...32.15 Legutóbb lásd Werner Jobst - B. Erdal - Christian Gurtner: Istanbul - Das grosse byzantinischePalastmosaik. Wien, 1997, Abb. S 77.16 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula - Rácz István: Der Schatz von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós. Budapest, 1984, 145.17 Róna-Tas András: Über die Inschriften des Schatzes von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós. In Gold der Awaren...128-129.18 Uo. 125.19 A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán <strong>sz</strong>ámos fontos párhuzamos darabot állított ki Garam Éva. LásdGaram Éva: Die Verbindung awarenzeitlicher Fürsten- und Gemeinvolkgrabfunde mit dem Schatzvon Nagy<strong>sz</strong>entmiklós. In Gold der Awaren... 81-11<strong>1.</strong>20 Lásd legutóbb Falko Daim: „Byzantinische" Gürtelgarnituren des 8. Jahrhunderts. In F. Daim (Hrsg.):Die Awaren am Rand der byzantinischen Welt. Studien zu Diplomatie, Handel und Technologietransferim Frühmittelalter. MFMA Band 7. Innsbruck, 2000, 103-107.2. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 17. <strong>sz</strong>. ivókürt (KHM, Wien).
Falko Daim 29 Kárpát-medence kincsei3. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 17. <strong>sz</strong>. ivókürt a később ráhelyezett rovásírás ré<strong>sz</strong>letével (KHM, Wien).4. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 2. <strong>sz</strong>. palack medaillonja, a győztes harcos (KHM, Wien).
Falko Daim 30 Kárpát-medence kincsei5. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 2. <strong>sz</strong>. palack ré<strong>sz</strong>lete, <strong>sz</strong>örnyön lovagló nyilas (KHM, Wien).6. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 2. <strong>sz</strong>. palack ré<strong>sz</strong>lete, sas meztelen nőt tart (KHM, Wien).
Falko Daim 31 Kárpát-medence kincsei7. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: 7. <strong>sz</strong>. korsó medaillonja, sas meztelen embert tart (KHM, Wien).8. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 8. <strong>sz</strong>. tálka (KHM, Wien).
Falko Daim 32 Kárpát-medence kincsei9. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 8. <strong>sz</strong>. tálka ré<strong>sz</strong>lete, rovásfelirat kere<strong>sz</strong>ttel,felette az utólag ráhelyezett fül (KHM, Wien).10. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 9. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e görög felirattal (KHM, Wien).
Falko Daim 33 Kárpát-medence kincsei1<strong>1.</strong> kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 13. <strong>sz</strong>. „bikafejes csé<strong>sz</strong>e" (KHM, Wien).12. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 14. <strong>sz</strong>. „bikafejes csé<strong>sz</strong>e" (KHM, Wien).
Falko Daim 34 Kárpát-medence kincsei13. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 2. <strong>sz</strong>. palack állatküzdelmi jelenete (KHM, Wien).14. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 2<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e, a csé<strong>sz</strong>e fenekén található állatküzdelmi jelenet(KHM, Wien).
Falko Daim 35 Kárpát-medence kincsei15. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 2<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e belsejének dí<strong>sz</strong>ítése. Beforra<strong>sz</strong>tott, áttört kere<strong>sz</strong>t,eredetileg üvegberakással és a körbefutó „Boyla felirat" (KHM, Wien).16. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 19. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e ré<strong>sz</strong>lete, eredetileg üvegberakással (KHM, Wien).
Falko Daim 36 Kárpát-medence kincsei17. kép. A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs: a 19. <strong>sz</strong>. csé<strong>sz</strong>e grafikai rekonstrukciója (F. Siegmenth ké<strong>sz</strong>ítette).
Limes 37 Kárpát-medence kincseiSzende Lá<strong>sz</strong>lóA „kincskereső" mű<strong>sz</strong>erés a leletbejelentésekA földbe rejtett kincsek megtalálásának <strong>sz</strong>ándéka mindig is élénken foglalkoztattaaz embereket. A mesés vagyon pontos, vagy vélelmezett helyét különböző segítő-erőkrévén kívánták megtalálni. A néphagyományban ennek <strong>sz</strong>ámos formájával találkozunk.Egyik lehetőség az volt, hogy az illetőnek álmában látomása volt, és az ott kapottinformációk alapján képes volt meghatározni a pontos helyet.1 A kincset <strong>sz</strong>ellemalak isőrizhette. Sokfajta alakváltozata ismert, a leggyakoribb az ő<strong>sz</strong> öregember.2 A másikelképzelés <strong>sz</strong>erint a lidércek és a hozzájuk kapcsolódó fényjelenségek révén lehetettismereteket <strong>sz</strong>erezni a vagyon hollétéről.3 Megjelenési formájuk ös<strong>sz</strong>efüggésbe hozhatókazzal az általánosan elterjedt hittel, hogy az elásott kincs időnként ti<strong>sz</strong>tul, „ti<strong>sz</strong>títjamagát". Ilyenkor kékes láng csap ki belőle.4Az elrejtés hely<strong>sz</strong>íne is igen változatos lehetett. Az egyik legkézenfekvőbb rejtekhelya kút volt, amelybe a falu harangját (harangjait) is elhelyezték.5 A pincék, alagutak,üregek, várromok előfordulása még tovább árnyalja a képet.6 Az alföldi betyárvilágnakfontos kellékei voltak a gémeskutak. Ezek többnyire egy-egy híres vagy hírhedtcsárda mellett helyezkedtek el. A néphagyomány <strong>sz</strong>ívesen „helyezett oda" hirtelen elrejtettkincseket.7Számosan gondolták úgy, hogy a vagyontárgyakat érdemes lenne a föld mélyébőlkiásni. Ennek érdekében levelek, felhívások sokaságát intézték az illetékes hatóságokhoz.A Magyar Nemzeti Múzeumhoz is <strong>sz</strong>ép <strong>sz</strong>ámban kerültek ezekből.8 A beküldőkmindegyike úgy gondolta, hogy jelentős kincset talált, aminek feltárása érdekében akáraz egé<strong>sz</strong> régé<strong>sz</strong>társadalmat érdemes mozgósítani.A technika fejlődése a kincsek megtalálásának lehetőségében is éreztette hatását. A<strong>sz</strong>ellemalakok, lidércfények mellett megjelent az igény a mű<strong>sz</strong>eres kutatásra is. Eznagyré<strong>sz</strong>t a Csanda Ferenc ötletén alapuló fémkereső <strong>sz</strong>erkezetnek kö<strong>sz</strong>önhető, amelynekhíre gyorsan terjedt el. A népnyelv gyakran a „kincskereső" jelzővel illette. Aze<strong>sz</strong>köz Csanda Ferenc, Molnár Lajos és Zalavári Tibor <strong>sz</strong>abadalmán alapult, és eredeticélja a földalatti vezetékek felkutatása volt.9 A találmány lényege az, hogy a vezetékáltal kisugárzott elektromágneses hullám mágneses ös<strong>sz</strong>etevőjét speciális antennávalfogják fel, és különböző helyeken figyelik a vétel erősségét. A vétel erőssége arányos afejhallgatóban hallható hang erősségével.10 A mű<strong>sz</strong>er két fő egységből áll: egy adóból,amely lényegében villamos rezgéseket gerje<strong>sz</strong>tő generátor, és egy vevőből, amelynekelemei a keretantenna, az erősítő és a fejhallgató.Ezt az alapelvet fejle<strong>sz</strong>tették tovább a fém, illetve a „kincsek" keresésére. A mű<strong>sz</strong>erelső régé<strong>sz</strong>eti bemutatkozása 1963 decemberében történt, amikor is Hódmezővásárhely-Szikáncson1439 darabból - II. Theodosius és III. Valentinianus pénzeiből - állókincslelet került elő." (A dolog érdekessége, hogy a lelőhely közelében tollá<strong>sz</strong>kodópulykákat is megvizsgálták, mivel attól tartottak, hogy a madarak lenyeltek pár solidust.)1966-ban Szigetcsépen 3651 db. ezüstpénzt találtak a mű<strong>sz</strong>er segítségével.12 Így tehát
Szende Lá<strong>sz</strong>ló 38 Kárpát-medence kincseitermé<strong>sz</strong>etesnek vehetjük, hogy a <strong>sz</strong>erkezetet méltató híradások jelentősen felcsigázták aközvélemény figyelmét. Ez tetten érhető a levelekben is. Ezekből kívánok az alábbiakbanízelítőt adni.*Egy tengődi levélíró komoly „régé<strong>sz</strong>eti" múltról <strong>sz</strong>ámolt be. Mivel traktoros volt, amezei munkák során az ekéjével több leletet <strong>sz</strong>ántott ki a földből. Így talált a településhatárában fekvő Okrádpu<strong>sz</strong>tán13 egy gabonatörő mozsarat. Állítása <strong>sz</strong>erint ő értesítette14a régé<strong>sz</strong>eket egy honfoglalás kori temetőről, és éremlelet felfedezése is fűződik anevéhez. A kincs még 1938-ban, a Bati erdőben15 került elő, amiért Kornfeld Móricjutalmat is adott. A levél írója fontosnak vélt információkat közölt egy mesés vagyonnalkapcsolatban. Gyermekkorában élt ugyanis egy nagyon öreg juhá<strong>sz</strong>, aki ismert egyolyan helyet, ahol nagy mennyiségű, a törökök által elrejtett kincs található. A vagyontárgyakata törökök már nem tudták magukkal vinni. A juhá<strong>sz</strong>t állítólag a csendőrökelvitték, és két hétig vallatták, de ő nem árulta el a lelőhelyet. Az akkor még gyermektraktorossal azonban mego<strong>sz</strong>totta titkát. A leleteket a törökök befalazták, és azokat,akik ebben a munkálatban ré<strong>sz</strong>t vettek, legyilkolták. Egy ember azonban megmenekült,neki kö<strong>sz</strong>önhető a titok ismerete. A tengődi levélíró azért kérte a mű<strong>sz</strong>er ha<strong>sz</strong>nálatát,hogy kiderüljön a monda valóságtartalma.Hasonló kincsbefalazásról esett <strong>sz</strong>ó egy Rákóczi-bányatelepen élő lakatos értesítésében.Az illetőnek tudomására jutott ugyanis, hogy a török hódítás elől az egyik, megnem nevezett város templomfalába az egyház a kegytárgyait rejtette el. A leírtakat<strong>sz</strong>ájhagyomány útján tudta meg (a 94 éves nagyapa mondta el halálos ágyán a 25 évesunokájának), és „termé<strong>sz</strong>etesen" egyházi átok védte a titkot. Remélte azonban, hogy amúzeum kiváló <strong>sz</strong>aktudósai nem babonásak, és mű<strong>sz</strong>ereik segítségével meg tudják állapítania monda realitását.Egy sajókazai fiatalember levele <strong>sz</strong>erint a környék erdeje mesés kincset rejt magában.Amikor ugyanis II. Rákóczi Ferenc nyugat felé menekült, vagyontárgyainak egyré<strong>sz</strong>ét elásta. Az erdő közepén van egy kerek domb, körülötte fák láthatók. Kézzel ásninem érdemes, ezért - mint írta - bízik egy olyan mű<strong>sz</strong>erben, ami kimutatná, hogymilyen érték található a föld fel<strong>sz</strong>íne alatt. A levélben sajátosan keveredik a sokfajtaformában előforduló Rákóczi-kincse monda16 a legújabb technikai vívmányokba vetetthittel.Egy budapesti lakos a családi örökségét kívánta a mű<strong>sz</strong>er segítségével megtalálni, ésebben <strong>sz</strong>ámított a régé<strong>sz</strong>ek közreműködésére is. Az as<strong>sz</strong>onynak tudomása volt ugyaniskét kunhalomról, amelyek Békés megyében találhatók. Az egyiket „Téglaégető"-halomnaknevezik, amelyben egy honfoglalás kori temető van.17 A második halom egybefalazott pincének ad otthont, amely nagy értékű és értékes kincseket rejt magában. A<strong>sz</strong>erző világosan fogalmazott: „régi vágyam ezt a családi »örökséget« realizálni, hi<strong>sz</strong> ezma már az elektronikus, modern kutatómű<strong>sz</strong>erek segítségével nem megoldhatatlan".Remélte, hogy a Csanda-féle <strong>sz</strong>erkezettel a régé<strong>sz</strong>ek hamar ki<strong>sz</strong>állnak a hely<strong>sz</strong>ínre.Vála<strong>sz</strong>ában Burger Alice erre sok lehetőséget nem látott, mivel „a mű<strong>sz</strong>er 30-40 cmmélyen mindenféle fém jelenlétét jelzi és amennyiben nincs teljesen biztos lelőhelymegadva, sok hiábavaló költséget és fáradságot okoz a mindenféle fémlelet felkutatása."Egy hetven éves <strong>sz</strong>eghalmi idős ember nem akarta titkát magával vinni a sírba, ezértértesítette a múzeumot, hogy nagy kincsről vannak információi. A nagy<strong>sz</strong>üleitől hal-
Szende Lá<strong>sz</strong>ló 39 Kárpát-medence kincseilotta, hogy a határban - egy régi kúttól 13 lépés távolságra - három láb mélyen vanegy vasajtó, amely egy nagy pincébe vezet. Itt egy-egy hordó arany, ezüst és réz található.Mindegyik nemesfémnek megvolt a maga „jelzése": aranyból kiöntött taliga jelezteaz aranyat, hat ökör, jármuk ezüstből, mutatta az ezüstöt, és réz agárkutya őriztea rezet. Arra kérte a muzeológusokat, hogy a mű<strong>sz</strong>er segítségével derítsék ki, a hallottakmegfelelnek-e a valóságnak. Bárkit <strong>sz</strong>ívesen látott volna <strong>sz</strong>erény hajlékában.Az emberek bíztak abban, hogy az idő múlásával a mű<strong>sz</strong>erek is fejlődnek. Egy<strong>sz</strong>entesi dohányárus annak a reményének adott hangot levelében, hogy van már olyan,kb. két vagy két és fél méterre a talajba behatolni tudó mű<strong>sz</strong>er, amely a földben régeltemetett kincseket fel tudja deríteni. Világosan utalt a rádióban hallott információkra,mivel a hódmezővásárhelyi határban talált pénzleletek felkutatásánál még csak 80 cmretudott hatolni a mű<strong>sz</strong>er. Az e<strong>sz</strong>közre azért lett volna <strong>sz</strong>üksége, mert 44 évvel azelőttegy idős as<strong>sz</strong>ony mutatott neki egy helyet. Itt - egy régi írás <strong>sz</strong>erint - királyi kincstárvan eltemetve, amely egy hordó arany, egy hordó ezüst és egy hordó bronz pénzből áll.Emellett van még 15 kisebb hordó bor, fegyverzet, és egy aranyveretes királyi köntös.A nagyobb mélységre azért volt <strong>sz</strong>ükség, mivel a kamra lejárati ajtaja fölött 140 cmvastag a föld. Termé<strong>sz</strong>etesen az iránt is érdeklődött, hogy az akció sikere esetén a kincsmekkora hányada jár neki. A vála<strong>sz</strong>levélben sajnálattal értesítették, hogy kor<strong>sz</strong>erűbbmű<strong>sz</strong>er még nem ké<strong>sz</strong>ült.Nehezen értelmezhető az a Seregélyesen kelt levél, amelynek írója igen sok információtközölt az illetékesekkel. A levélből egy török vezér sírjának a helye olvashatóki. Az o<strong>sz</strong>mán előkelő e<strong>sz</strong>erint egy vízmosásban nyert végső nyugalmat, amit egy kőlapés egy kakas jelölt. Az információk forrását nem egy<strong>sz</strong>erű kibogozni. Állítása <strong>sz</strong>erinta Keleti pályaudvar környékén található kocsma vendéglőse árulta el a pontoshelyet. Az ő tulajdonában volt ugyanis az a térkép, amelyet a Dréher-birtok intézőjeegy padláson talált. A levélíró bízott a mű<strong>sz</strong>erek segítségében, amelyek „már mindentmegmutatnak" a föld alatt.A következő, Berettyó<strong>sz</strong>entmártonban kelt levél írója jól bizonyítja, hogy milyenfeltételezések <strong>sz</strong>ülettek a kincskereső mű<strong>sz</strong>erről. A környéken ugyanis több falu18 is atörök pu<strong>sz</strong>tításának esett áldozatul.19 Az egyik település temploma a víz <strong>sz</strong>élén volt, ésa tornya, két haranggal, a Berettyóba zuhant hajdanán. 1910-ben a folyó teljesen ki<strong>sz</strong>áradt,és az épületmaradványok láthatókká váltak. Próbálták is kiemelni a harangokat,de az ökrök nem voltak képesek erre a műveletre. A mű<strong>sz</strong>erek azonban ma már olyanfejlettek - vélte a levél írója -, hogy a vízbe sem kell bemenni az igazság kiderítésevégett. Azért lenne jó kiemelni ezeket, mert a harangok elárulnák azt, hogy mi volt afalu neve - állt a levélben.A bejelentések vis<strong>sz</strong>atérő motívuma volt, hogy a mesés kincs egy üregben található,ami -jellegénél fogva - „termé<strong>sz</strong>etesen" kongó hangot ad ki. Egy ceglédberceli lakos<strong>sz</strong>erint Biharkere<strong>sz</strong>tes és Told között egy ilyen üreget fedezett fel az úttest alatt. Errőlő már be<strong>sz</strong>ámolt a debreceni múzeumnak, ahonnan elutasító vála<strong>sz</strong>t kapott. Ezért kértea Magyar Nemzeti Múzeum munkatársait, hogy végezzenek a hely<strong>sz</strong>ínen mű<strong>sz</strong>eres kutatást.Egy já<strong>sz</strong>berényi lakos „pontos információkat" közölt egy vélt lelettel kapcsolatban,ami <strong>sz</strong>erinte valami koporsó<strong>sz</strong>erűség lehetett. 1945 nyarán Szolnokon dolgozott a Ti<strong>sz</strong>apartján, ahol o<strong>sz</strong>lopokat tartó gödröket ásott ki társaival együtt. Amikor egy ilyen,négyzet alakú mélyedést alakított ki, két méter mélységben egy kemény tárgyra buk-
Szende Lá<strong>sz</strong>ló 40 Kárpát-medence kincseikant. Ezzel kapcsolatban homályosan fogalmazott, és nem írta le pontosan, hogy miértgondolta a tárgyat koporsónak. A tárgy megtalálását jelezte a munkavezetőnek, akinem engedélyezte a kiemelést. Ő próbálta ugyan megjegyezni a környezetet, azonbanaz idők folyamán a pontos helyre utaló jelek (villanyo<strong>sz</strong>lop, fűzfa) eltűntek. Ezértkérte a múzeum segítségét, mivel „ma már tökéletes mű<strong>sz</strong>erek vannak, amelyek a földbenrejtőző fémek helyét pontosan megmutatják."A Hajdú-Bihar megyei Furtáról is érdekes levél érkezett a múzeumba. A dokumentum<strong>sz</strong>ámos értékes információt tartalmazott a környék régé<strong>sz</strong>eti leleteihez fűződő néphagyománnyalkapcsolatban. Az illetőt, állítása <strong>sz</strong>erint, komolyan foglalkoztatta arégé<strong>sz</strong>kedés, ezért egy fémkutató mű<strong>sz</strong>ert kívánt be<strong>sz</strong>erezni. Erre még nem sikerült<strong>sz</strong>ert tennie, ennek ellenére végzett már kutatásokat. A Tatár-csapásnak nevezett érmellett kő<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámokat és csontvázat talált.20 A közelben két elpu<strong>sz</strong>tult falu is volt,ezek csak az öregek emlékezetében éltek.21 A folklór <strong>sz</strong>empontjából érdekes, hogyemlítette a lidércfény megjelenését (délben felbukkanó, majd fokozatosan eltűnő fehérfény), illetve egy ún. kőkecske22 ha<strong>sz</strong>nálatát is.Egy pá<strong>sz</strong>tói as<strong>sz</strong>ony a nagyapjától kapott információkat o<strong>sz</strong>totta meg az illetékesekkel.A nagyapja ugyanis mutatott neki egy 2000 m2-es területet, amely állítólag egy<strong>sz</strong>ekér aranyat rejt magában. Ennek elhantolása még az 1866-os háború idején történt,és azóta sem <strong>sz</strong>edte ki senki. Akárcsak a többi levélíró, ő is reményét fejezte ki, hogy amúzeum rendelkezik olyan mű<strong>sz</strong>errel, amely a pontos helyet jelezni tudja.A következő, Mohácson keltezett levél magán viseli a leletbejelentés <strong>sz</strong>inte mindenjegyét. Egy nővérpár arról <strong>sz</strong>ámolt be, hogy néhai fivérük 1942 körül Felsőgöd környékénjárt, mint honvéd. Konkrétan Szanda vagy Szada vár23 omladékainál sétált,amikor egy beomlott nyíláson át lecsú<strong>sz</strong>ott a vár belsejébe. Ott egy <strong>sz</strong>éles folyosóntalálta magát. Továbbhaladva, ágyúkat tapogatott ki, majd csú<strong>sz</strong>ómá<strong>sz</strong>ókkal és kígyókkaltalálkozott. Egy torony maradványainál vasajtóba botlott, amelyet nem tudott kinyitni.Próbálta fe<strong>sz</strong>egetni, de csak annyi eredményt ért el, hogy két aranypénz gurultki. A leletet megmutatta feletteseinek, akik elvették tőle. A fivér elesett a fronton, ígytovábbi ré<strong>sz</strong>leteket nem tudnak <strong>sz</strong>olgáltatni. Mindez arról jutott e<strong>sz</strong>ükbe a levélíróknak,hogy útépítés közben Mohácson komoly éremleletet találtak, és a Pécsi Múzeumkomoly ös<strong>sz</strong>eget fizetett ezekért.24 Kérték tehát az illetékeseket, vizsgálják meg az említettterületet, mivel véleményük <strong>sz</strong>erint a mostani, modern mű<strong>sz</strong>erek segítségével afeltárás úgyis könnyen megy.A fenti példák jól mutatják a kincskereső mű<strong>sz</strong>er térhódítását a leletbejelentésekben.Sokan gondolták úgy, hogy ezzel könnyedén sikerül igazolni egy-egy mondában<strong>sz</strong>ereplő, <strong>sz</strong>ájhagyomány útján terjedő mesés kincs valóságtartalmát. Termé<strong>sz</strong>etesen alevélírókat az a remény is motiválhatta, hogy a kiásott vagyon jelentős ré<strong>sz</strong>e őket illeti.Reménykedtek abban, hogy a <strong>sz</strong>erkezet segítségével pillanatok alatt gazdag emberréválhatnak.Jegyzetek1 Ortutay Gyula (fő<strong>sz</strong>erk.): Magyar néprajzi lexikon. III. Budapest, 1980, 197.2 Pócs Éva: Néphit. In Dömötör Tekla (fő<strong>sz</strong>erk.): Magyar néprajz. VII. Nép<strong>sz</strong>okás, néphit, népi vallásosság.Budapest, 1990, 560.3 Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest, 1981, 48., 78.; Pócs Éva: A magyar néphitún. termé<strong>sz</strong>etfeletti lényei. Ethnographia 90 (1979), 334.
Limes 43 Római emlékekVirágos GáborFémberakással dí<strong>sz</strong>ített kardoka római csá<strong>sz</strong>árkorbólHogyan segítheti a művé<strong>sz</strong>eti <strong>sz</strong>empontú elemzés a történettudományt, konkrétan arégé<strong>sz</strong>eti leletanyag új, horizontális kontextusba helyezéssel történő feldolgozását ésértelmezését? Nos, a római csá<strong>sz</strong>árkor idejéből <strong>sz</strong>ármazó berakásos dí<strong>sz</strong>ű, ún. inkru<strong>sz</strong>táltkardok vizsgálata ehhez nyújt példát.A vizsgálatunk tárgyát képező kardok Európa egé<strong>sz</strong> területéről el<strong>sz</strong>órtan kerülteknapvilágra, nagyjából az elmúlt <strong>sz</strong>áz év során. A római eredet vélelmezése ellenére alelőhelyek java nem is az egykori római birodalom területéről ismert, hanem a barbaricumkülönböző germán népek által lakott vidékeiről. A kardok - pu<strong>sz</strong>tán alakjuk alapján -nem vála<strong>sz</strong>thatók <strong>sz</strong>ét római és germán típusokra, mivel a tipikus kora csá<strong>sz</strong>árkorirómai gyalogsági rövid kardot (a gladiust) épp a vizsgált berakásos kardok többségénekké<strong>sz</strong>ítési idő<strong>sz</strong>akára felváltotta a kezdetben csak a lovasságnál ha<strong>sz</strong>nált hos<strong>sz</strong>úkard, aspatha. Ez vi<strong>sz</strong>ont alakjában, méretében lényegében nem különbözött a germánoknález időben meghonosodott - feltehetően épp a rómaiaktól átvett -, a korábbi egyélűgermán kardot nagyobbré<strong>sz</strong>t felváltó kétélű, hos<strong>sz</strong>ú kardtól. Ezek pengéjének hos<strong>sz</strong>aáltalában 80-100 cm, <strong>sz</strong>élessége 4-5 cm, a markolatnyelv hos<strong>sz</strong>a pedig 10-15 cm.E kardok vizsgálatára elsősorban abból a célból került sor, hogy eredetüket, vagyisimportált - azaz a római birodalomból a barbaricumba jutott - mivoltukat igazolnilehessen. Az „import" <strong>sz</strong>óval a kutatás egyébként egy komplex problémát fed le, amelykiterjed minden olyan lehetséges módozatra (tehát nem csak a kereskedelemre), melynekrévén egy tárgynak a gyártási és a lelési - tehát földbe kerülési - helye (politikaialakulat értelemben) eltérő. Így az importált kard fogalomkörébe tartozik minden olyandarab, amely ajándék vagy hadizsákmány formájában, hazatérő „zsoldosokkal", csempé<strong>sz</strong>és,illetve legális kereskedelem révén került a birodalomból a germán <strong>sz</strong>állásterületekre.Ugyancsak ide tartozik - s témánk <strong>sz</strong>empontjából mindezeknél fontosabb is - azintellektuális import, vagyis e tárgyak be<strong>sz</strong>erzésének, birtoklásának, ké<strong>sz</strong>ítésének, illetvemásolásának igénye, s az erre való törekvés. Az egyéb csatornák rendeletekkel,erő<strong>sz</strong>akkal, politikával valamilyen módon korlátozhatók voltak, a <strong>sz</strong>ellemi tudás ésigény azonban csak áttételesen befolyásolható.Az import kérdésének eldöntéséhez <strong>sz</strong>ükséges, hogy az egyes darabok eredetét, vagyiské<strong>sz</strong>ítésük helyét (politikai alakulat értelemben) ti<strong>sz</strong>tázzuk. Ehhez <strong>sz</strong>ámos mód<strong>sz</strong>ertlehet alkalmazni, ezek azonban együttesen sem mindig vezetnek megnyugtatóanbiztos eredményhez. A mód<strong>sz</strong>erek között <strong>sz</strong>erepelhet a kardok tipológiája, termé<strong>sz</strong>ettudományosés mű<strong>sz</strong>eres elemzése (metallurgia, röntgenanalízis), valamint a ké<strong>sz</strong>ítés technológiájánakvizsgálata (dama<strong>sz</strong>kolt penge, kovácsolás menete) mellett a kard dí<strong>sz</strong>ítettségeés jelöltsége.Bár fegyverről, tehát mások életének <strong>sz</strong>ándékos és erő<strong>sz</strong>akos kioltására célirányosankifejle<strong>sz</strong>tett s legyártott termékről van <strong>sz</strong>ó, a kard esetében is minden történetikor<strong>sz</strong>akban megvolt az emberekben az e<strong>sz</strong>tétikai igény, hogy a cél<strong>sz</strong>erűség mellett az
Virágos Gábor 44 Római emlékeklehetőleg <strong>sz</strong>ép, dí<strong>sz</strong>es, művé<strong>sz</strong>i is legyen, hi<strong>sz</strong>en ez a gazdagság és a pre<strong>sz</strong>tízs egyiklegjobb kifejezője volt. A kardok vagy <strong>sz</strong>ablyák esetében általában egyből az ékkövekkeldí<strong>sz</strong>ített hüvelyre, vagy a markolatra gondolunk, pedig a pengét is legalább ilyenmértékben fel tudták és fel is ha<strong>sz</strong>nálták e célra. A római kori kardok esetében a penge- mivel e történeti kor<strong>sz</strong>akból néhány római, csontból ké<strong>sz</strong>ült markolat, pár fa- ésbőrtok, valamint egy-két germán, markolati fémborítás mellett lényegében csak a pengemaradt meg - alapvetően három olyan elemet hordozhatott, amelyek e<strong>sz</strong>tétikai <strong>sz</strong>empontbóltársadalmi és gazdasági üzenet-többletet voltak képesek kifejezni: a penge mintásrakovácsolását (később kialakult fogalommal <strong>sz</strong>ólva: dama<strong>sz</strong>koltsága), a bepecsételtjelet vagy <strong>sz</strong>öveget, valamint a fémből ké<strong>sz</strong>ült berakott mintát.A dama<strong>sz</strong>kolt kard esetében kétféle fém - az ún. lágyvas és az edzett, tehát <strong>sz</strong>éntartalmátólminél jobban megfo<strong>sz</strong>tott acél - különféle módokon történő ös<strong>sz</strong>ekovácsolásábóllétrehozott, rendkívül rugalmas, ugyanakkor nagyon erős pengéről be<strong>sz</strong>élhetünk.A ké<strong>sz</strong>ítés menete elméletben nagyon egy<strong>sz</strong>erű. Vas- és acélrudakat magas hőfokonös<strong>sz</strong>ekovácsolnak, majd az így kapott rudat megfelezve, azokat ismét egymás mellétéve, újból ös<strong>sz</strong>ekovácsolják. Ezt az eljárást addig ismételgetik, míg végül egy hos<strong>sz</strong>ú,de immár mintás lapot kapnak eredményül. A rudak <strong>sz</strong>aka<strong>sz</strong>olása és egymás melléhelyezése révén lehet a különféle mintákat (rombu<strong>sz</strong>, Z, V, stb.) kialakítani. A feltehetőenkeletről átvett technológia a római birodalom nyugati felében is csak a Kr. u. 3.<strong>sz</strong>ázadban tűnt fel, de nem zárható ki, hogy rövid időn belül a germán területeken isalkalmazták. A 8-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadban oly híres viking vagy normann dama<strong>sz</strong>kolt pengéjűkardok mindenesetre többségükben az egykori É<strong>sz</strong>ak-Gallia, a mai Normandia területéről<strong>sz</strong>ármaztak.A bepecsételés alkalmazása talán kevésbé a dí<strong>sz</strong>ítést, mint inkább a megjelölést<strong>sz</strong>olgálta, de kétségtelenül az előbbi funkciót is betöltötte. A pecsétnyom többnyire apenge és a markolatnyelv tövében látható, s mesterjegyet ábrázol, vagy betűkből áll.A berakás minden esetben a penge tövéhez közel helyezkedik el, a kardnak csak azegyik, esetenként mindkét oldalán. A pengében kialakított lapos mélyedést valamilyeneltérő <strong>sz</strong>ínű fémmel vagy ötvözettel (réz, bronz) töltötték ki, s azt egyéb technológiákkalmég tovább dí<strong>sz</strong>íthették. A berakott minta ennek megfelelően sok<strong>sz</strong>or nagyon egy<strong>sz</strong>erű(pl. ko<strong>sz</strong>orú, pálmaág), de vannak rendkívül komplex minták is, mint példáulegy-egy istenség figurális ábrázolása.A kardok <strong>sz</strong>áma- mivel drága, stratégiailag is fontos anyagból ké<strong>sz</strong>ült tárgyról van<strong>sz</strong>ó, melyet ritkán hagytak elve<strong>sz</strong>ni - a csá<strong>sz</strong>árkor teljes négy év<strong>sz</strong>ázadára és a rómaibirodalom s az azt övező barbaricum egé<strong>sz</strong>ére vetítve sem mondható túl magasnak.Ezen belül is kezdettől fogva a germán területeken került elő több kardlelet, ami atemetési és egyéb <strong>sz</strong>okásokkal hozható ös<strong>sz</strong>efüggésbe. Ezt az arányt aztán a dániaiegykorvolt mocsárvidékeken az 1960-1990-es években folytatott intenzív régé<strong>sz</strong>etikutatások „aránytalanul" fel is borították. Az ott élt germán törzsek ugyanis az egyes<strong>sz</strong>om<strong>sz</strong>éd törzsek felett aratott győztes csatáik után - feltehetően jólétüket is <strong>sz</strong>imbolizálandó- az áldozati eljárás keretében a ve<strong>sz</strong>tesek fegyverzetét és fel<strong>sz</strong>erelését (legalábbisré<strong>sz</strong>ben) behajigálták a mocsarakba. Így a barbaricumban talált kardok <strong>sz</strong>ámasok<strong>sz</strong>orosára nőtt, s ezzel együtt a napvilágra került berakásos dí<strong>sz</strong>ű kardok <strong>sz</strong>áma ismegduplázódott. Ma már kb. fél<strong>sz</strong>áz ilyen penge ismert, s ezek többsége Victoriát,Marsot, illetve a rómaiak győzelmi ko<strong>sz</strong>orúját ábrázolja. Ez egyben a datálásukat ismegkönnyíti, mivel Mars Ultor és Venus Victrix kultu<strong>sz</strong>a Commodus korában véget
Virágos Gábor 45 Római emlékekért, s így a 3. <strong>sz</strong>ázad eleje után a római birodalomban már aligha ké<strong>sz</strong>ültek ilyen darabok.Ez azonban nem jelenti azt, hogy a barbaricumi példányok nem kerülhettek akártöbb évtizeddel is később a földbe, s hogy nem lehetett volna további példányokatké<strong>sz</strong>íteni germán kovácsok műhelyeiben.Az ábrázolások témája tehát minden esetben római eredetű, de hogy az ezekkeldí<strong>sz</strong>ített fegyvereket a germánok is ha<strong>sz</strong>nálták, azt a mocsárleletek minden másnál egyértelműbbenés ékesebben igazolták. Ez esetben vi<strong>sz</strong>ont aligha lehet kétséges, hogy agermánok az ábrázolásokra maguk is megfelelő értelmezést tudtak adni, azaz az egyesistenségek figuráját s az egyéb formációkat germán isteneknek és jelképeknek tudtákmegfeleltetni. Az, hogy a germán népek még a római birodalom határaitól egé<strong>sz</strong>enmes<strong>sz</strong>e, fenn Skandináviában is meglepően nagy <strong>sz</strong>ámban ha<strong>sz</strong>náltak római eredetűvagy római kultúrkörbe tartozó tárgyakat, ma már evidenciának <strong>sz</strong>ámít. A kutatókmégis nehezen akarták/akarják elfogadni, hogy a helyi termelés bizony előbb-utóbbmaga is megpróbálta az egyre erőteljesebben jelentkező igényt kielégíteni. Erre azelmúlt két évtized kutatásai több tárgytípus esetében is rávilágítottak, köztük például afibulák vagy a kerámia mellett a kardok esetében is.Ez utóbbihoz <strong>sz</strong>olgálhat adalékul az, amit a kardokon található berakások esetébenmár csak művé<strong>sz</strong>ettörténeti e<strong>sz</strong>közökkel vizsgálódva lehetett megállapítani. Akár aViktória-, akár a Mars-figurákat, akár az egyéb ábrázolásokat tekintjük, ott ahol kellőennagy <strong>sz</strong>ámban, vagy <strong>sz</strong>erencsés módon reprezentatív minták állnak rendelkezésünkre,mindig meg lehet figyelni, hogy a megfogalmazás, a technikai kivitelezés fokozatosanleegy<strong>sz</strong>erűsödik. Az aprólékosan kidolgozott, minden ré<strong>sz</strong>letet ábrázoló figurátóltöbb lépésben el lehet jutni a teljes egé<strong>sz</strong>ében stilizált, leegy<strong>sz</strong>erűsített „pálcika"-figurákhoz.Ez pedig csakis úgy magyarázható, hogy az egyes darabokat más mesterekmegpróbálták utánozni, de mivel a technológiát nem ismerték elég alaposan, vagy nemrendelkeztek a <strong>sz</strong>ükséges ügyességgel és fel<strong>sz</strong>ereléssel, esetleg az ábrázolások értelme,valós jelentése nem volt <strong>sz</strong>ámukra világos vagy egyértelmű, a megvalósítás során afigurák leegy<strong>sz</strong>erűsödtek. Az ábrázolások alapján ez a folyamat ráadásul több lépcsőbentörtént, vagyis a másolatokat is másolták, ami térben és időben is egy hos<strong>sz</strong>abbfolyamatot feltételez. Termé<strong>sz</strong>etesen nem arról van <strong>sz</strong>ó, hogy az egyes ábrázolásokké<strong>sz</strong>ítői az egymástól akár több ezer km-re fellelt kardok dí<strong>sz</strong>eit másolták volna, hanemarról, hogy azokkal azonos típusú, kvalitású darab lehetett a kezükben, s az mintául<strong>sz</strong>olgált saját termékük előállításához. Mivel a római téma a birodalomban működőmesterek <strong>sz</strong>ámára - legalábbis még a 3. <strong>sz</strong>ázadban - nem okozhatott nehézséget, felkell tételeznünk, hogy az értelmezhetetlenség inkább a barbaricumi kovácsok esetébenállhatott fenn, s az elké<strong>sz</strong>ült művekre is inkább az a katonai ari<strong>sz</strong>tokrácia jelenthetettfelvevőpiacot, melynek tagjai <strong>sz</strong>ámára nem derogált, hanem egyenesen reprezentációtjelentett egy ilyen meglehetősen primitív ábrázolással ékes kardpenge.Esetünkben tehát bebizonyosodott, hogy a művé<strong>sz</strong>eti elem megléte nélkül soha nemderült volna fény az ún. import kardok esetében a helyi ké<strong>sz</strong>ítés lehetőségére, amivi<strong>sz</strong>ont csak egy újabb adalék ahhoz a folyamathoz, mely a barbaricumi népek valósromanizáltságának újraértékeléséhez vezeti a kor<strong>sz</strong>ak kutatóit, s amelynek végén a történelemkönyvekátdolgozása áll majd.
Virágos Gábor 46 Római emlékek<strong>1.</strong> kép. Victoria-figurális berakás egy Norvégiában (Jevnakerben) előkerült kardpengén.(Rosenqvist, A. M.: Sverd med klinger ornert med fugurer ikop-perlegeringer fra elder jernalder iUniversitetets Oldsaksamling, 1967-68, Oslo; Fig. 3/b.)2. kép. Vonalas ábrázolássá leegy<strong>sz</strong>erűsített Victoria-figura egy dániai (illerupi) mocsárlelethez tartozókardon. (Lelt. <strong>sz</strong>.: BNL, Moesgaard Museet, Dánia - a <strong>sz</strong>erző felvétele.)
Virágos Gábor 47 Római emlékek3. kép. Az eddig ismertté vált Victoria-figurát ábrázoló kardberakások rajzai, feltételezhető másolásisorrendben. (A másolás nem az adott konkrét darabokra, hanem ahhoz hasonló kidolgozásúábrázolásokra vonatkozik. A <strong>sz</strong>erző rajza.)IrodalomM. Biborski: Die Schwerter des <strong>1.</strong> und 2. Jahrhunderts n. Chr. Aus dem römischen Imperium und demBarbaricum. Specimina Nova, 1993, 91-130.M. Biborski - P. Kaczowski: Zur Identifizierung römischer Schwertimporte im Lichte metallographischerUntersuchungen. In Archeometallurgy of Iron. Prague, 1989, 379-385.G. Ulbert: Straubing und Nydam. Studien zur Vor- und Frühgeschichtliche Archaologie. Festschrift fürJoachim Werner zum 65 Geburtstag. München, 1974, 197-216.
Serlegi Gábor 50 Római emlékekAicca sírköve(Barkóczi 1944 nyomán)Esquilinusi kincs, Proiecta ládika (Shelton 1981)Ládikaveret Balatonlelléről. (Rajz: Illés Lá<strong>sz</strong>ló)
Serlegi Gábor 51 Római emlékekA lelet előkerülésének körülményei2002-ben, az M7-es autópálya nyomvonalának előzetes feltárása keretébenBalatonlelle-Kenderföldön, a gépi humu<strong>sz</strong>olás során egy figurális dí<strong>sz</strong>ítésű bronz ládikaverettöredéke került elő.A munkálatok folyamán kiderült, hogy a terület az őskor egyes <strong>sz</strong>aka<strong>sz</strong>aiban (későneolitikum, kora és késő bronzkor), valamint a római hódítást közvetlenül megelőző ésazt követő <strong>sz</strong>ázadokban, illetve a Kr. u. 4. <strong>sz</strong>ázad második felében is lakott volt.A feltárt késő vaskori és a római kori leletanyagot tartalmazó beásások egységestelep<strong>sz</strong>erkezetet rajzoltak ki; az objektumokból előkerült leletek alapján arra következtethettünk,hogy egy több <strong>sz</strong>áz évig lakott, falusias jellegű település nyomaira bukkantunk.A leltárt felület középső harmadában nagy kiterjedésű, termé<strong>sz</strong>etes eredetű süllyedésté<strong>sz</strong>leltünk, ahol a mezőgazdasági művelés és a talajerózió megkímélte a területrómai kori életének legkésőbbi <strong>sz</strong>intjét. Ebből a helyenként hú<strong>sz</strong>-harminc centimétervastag rétegből Kr. u. 4. <strong>sz</strong>ázadi leletanyag, a több mint két<strong>sz</strong>áz darab késő római éremmellett a <strong>sz</strong>óban forgó ládikaveret-töredék került elő.7A ládikaveret leírásaAz in situ kiemelt lemez eredeti felületével befelé, <strong>sz</strong>orosan ketté volt hajtva, egyiksarka erősen megrongálódott, apró lemezdarabokra törött <strong>sz</strong>ét.A ládikaveret (3. kép) negatív mintán préselt bronzlemezből ké<strong>sz</strong>ült; ezt jól mutatjákaz előlapon egyes esetekben megfigyelhető ré<strong>sz</strong>letek, amelyek a lemez hátoldalánnem jelentkeznek. Utólagos megmunkálás nem vehető é<strong>sz</strong>re. A veret legnagyobb hos<strong>sz</strong>úsága142 mm, legnagyobb <strong>sz</strong>élessége 65 mm. A töredékes állapotú, hajdan való<strong>sz</strong>ínűlegtöbb mezőből álló lemez három képmezője azonosítható. A megmaradt darab középsőképe teljes, míg a bal <strong>sz</strong>élső mező bal oldali lezárása letörött. A jobb oldali képtöredékes, ré<strong>sz</strong>leteit az előkerüléskor megfigyelt apró lemezmaradványokból lehetettrekonstruálni.A képeken o<strong>sz</strong>lopok határolta fülkékben emberalakokat ábrázoltak. A bal oldalifülke egyik tartóo<strong>sz</strong>lopa letörött, míg a másikon jól kivehető a kannelúrával dí<strong>sz</strong>ítetto<strong>sz</strong>loptest és a korintho<strong>sz</strong>i o<strong>sz</strong>lopfő. A két o<strong>sz</strong>lopot tojássorral dí<strong>sz</strong>ített ív köti ös<strong>sz</strong>e.Az ív és az épen maradt o<strong>sz</strong>lopfő találkozásánál orrával lefelé álló delfin látható, alul azo<strong>sz</strong>lopbázisokhoz futó, két párhuzamos vonal van. A fülkében álló férfialak teste <strong>sz</strong>inteteljesen mezítelen, csak a két oldalán <strong>sz</strong>immetrikus „S" alakban fodrozódó ruhadarabalkotja öltözékét. Haja rövid, balra néző fejét profilból ábrázolták, felső teste <strong>sz</strong>embőllát<strong>sz</strong>ik, jobb lábával a bal lába előtt kere<strong>sz</strong>tbe lép. Bal kezében, felfelé fordított tenyerébenegy gyümölccsel teli fonott kosarat, míg kissé vis<strong>sz</strong>ahajlított jobbjában egy kétlevelűnövényi ágat tart.A középső fülke mindkét tartóo<strong>sz</strong>lopa épen maradt, az o<strong>sz</strong>lopokat korintho<strong>sz</strong>i o<strong>sz</strong>lopfőzárja; a baloldali o<strong>sz</strong>loptest kannelúrával dí<strong>sz</strong>ített, míg a másik sima. A két o<strong>sz</strong>lopottojássorral dí<strong>sz</strong>ített timpanon köti ös<strong>sz</strong>e. A timpanon baloldali <strong>sz</strong>ára mentén orrávallefelé álló delfin látható, míg a jobboldali <strong>sz</strong>ára mellett, egy kör alakú medalionban,jobbra néző női fej van. Alul, az o<strong>sz</strong>lopbázisok között <strong>sz</strong>intén megfigyelhető a kétpárhuzamos, víz<strong>sz</strong>intes vonal, amelyen egy tunikában és chlamysban ábrázolt férfialak
Serlegi Gábor 52 Római emlékekA fenékpu<strong>sz</strong>tai ládikaveret év<strong>sz</strong>akábrázolásai (H. Buschhausen nyomán)Veretek a tordasi ládikáról (H. Buschhausen nyomán)Ismeretlen lelőhelyű ládikaveret töredék (MNM) (rajz: Illés Lá<strong>sz</strong>ló)
Serlegi Gábor 53 Római emlékekáll, fejét jobbra fordítja. Jobb lába nyújtott, bal lába térdben be van hajlítva. Jobbkezében, teste mellett egy nyulat tart a hátsó lábainál fogva, míg mellkasa előtt kere<strong>sz</strong>tbetett jobbjában egy ágat fog, amelyről hos<strong>sz</strong>ú nyakú madarak lógnak fejjel lefelé.Jobb lába mellett növények láthatók.A középső fülke jobboldali o<strong>sz</strong>lopfőjéről indul a harmadik fülke növényi indákkaldí<strong>sz</strong>ített záróíve, amelynek túloldali tartóo<strong>sz</strong>lopa letörött. Alul, a többi helyen megfigyelt,o<strong>sz</strong>lopok közötti víz<strong>sz</strong>intes vonalaknak csak kis <strong>sz</strong>aka<strong>sz</strong>a maradt meg. A mezőábrázolásának nagy ré<strong>sz</strong>e hiányzik, csak az o<strong>sz</strong>lop mellett látható egy víz<strong>sz</strong>intes botvégén függő, megrakott vödör, valamint egy csizmába bújtatott láb és egy fodrozódóköpeny töredéke. Az o<strong>sz</strong>lop mentén jól azonosítható egy kanyargó <strong>sz</strong>őlőinda és a rajtalógó <strong>sz</strong>őlőfürt motívuma.A restaurálás folyamán kiderült, hogy a bronzlemezből ké<strong>sz</strong>ült ládikavereten foltokbanónbevonat maradványa figyelhető meg. Ez való<strong>sz</strong>ínűvé te<strong>sz</strong>i, hogy az egé<strong>sz</strong>lemez ónnal volt befuttatva, amely tompa, ezüstös fényt biztosított a veretnek.8Az ábrázolások és motívumok azonosításaA Pannóniában előkerült késő római ládikaveretek ábrázolásait figyelembe véve, aleilei lemez alakjainak azonosítása nem jelent nehézséget. A fenékpu<strong>sz</strong>tai9 (4. kép) és akisárpási10 ládikavereteken (I. térkép 7-8.) látható év<strong>sz</strong>akábrázolások alapján egyértelmű,hogy a veretünkön kezében növénnyel és kosárral ábrázolt alak a tava<strong>sz</strong>, míg ahos<strong>sz</strong>ú köpenyt viselő, kezében elejtett állatokat tartó <strong>sz</strong>emély a tél per<strong>sz</strong>onifikációja.A töredékesen megmaradt harmadik képmezőben a vödör és a <strong>sz</strong>őlőmotívum alapján aző<strong>sz</strong> meg<strong>sz</strong>emélyesítőjét sejthetjük. A nyár ábrázolása teljesen hiányzik a töredékről.A veret feltűnő jellegzetessége, hogy az év<strong>sz</strong>akok per<strong>sz</strong>onifikációit nem tojásfüzérsorralkeretezett négy<strong>sz</strong>ögletes képmezőkben ábrázolták, mint a Pannóniában napjainkigelőkerült, már említett darabokon. A lellei bronzvereten az alakok architektonikuselemekből kialakított fülkékben helyezkednek el. Hasonló képi megfogalmazásokkal acsá<strong>sz</strong>ári <strong>1.</strong> sírból" <strong>sz</strong>ármazó és a Tordason12 (5. kép) előkerült ládikavereteken (I. térkép4-5.) találkozunk. A csá<strong>sz</strong>ári lemezen a hét napjainak és a bolygóknak a per<strong>sz</strong>onifikációi,valamint táncoló alakok jelennek meg, míg a tordasi vereten múzsákat láthatunk.Mindkét scriniumvereten az alakok o<strong>sz</strong>lopokkal határolt, félköríves záródású,azonban különálló fülkékben vannak ábrázolva. Ezzel <strong>sz</strong>emben a lellei darabon a tava<strong>sz</strong>és a tél fülkéjének felső lezárása ugyanarról az o<strong>sz</strong>lopról indul.Előkerülésekor az előlapjával befelé kettéhajtott bronzlemez környezetében famaradványokatnem é<strong>sz</strong>leltünk. Mindez arra utal, hogy a földbe kerülésének időpontjábanmár nem lehetett ládikára erősítve ugyanúgy, mint a hasonló kontextusban - egy <strong>sz</strong>emétgödörbetöltéséből - előkerült ságvári veretek.13 A verethez tartozó ládika rekonstrukciójához,a lemez töredékessége miatt, sajnos nem áll megfelelő mennyiségű adat arendelkezésünkre. Nem tudjuk, hogy a ládikaveretünk a doboz melyik felületét dí<strong>sz</strong>ítette.Megfigyelhető azonban, hogy a tél és a tava<strong>sz</strong> fülkéjének felső lezárása különo<strong>sz</strong>lopokról indul, és a zárótagok oldalai mentén ábrázolt delfinek <strong>sz</strong>immetrikusan,orral egymás felé néznek. A két különálló o<strong>sz</strong>lop kannelúrával dí<strong>sz</strong>ített, <strong>sz</strong>emben a télés az ő<strong>sz</strong> fülkéit elvála<strong>sz</strong>tó közös elemmel, amelynek felülete sima. Az is megfigyelhető,hogy a tél fülkéjének baloldali o<strong>sz</strong>lopa, és emiatt az egé<strong>sz</strong> jelenet, feljebb helyezkedikel a tava<strong>sz</strong>t ábrázoló képmezőnél. A <strong>sz</strong>immetrikusan elhelyezkedő delfinek, vala-
Serlegi Gábor 54 Római emlékekmint a jelenetek síkbeli elcsú<strong>sz</strong>ása arra utal, hogy a két, épségben megmaradt év<strong>sz</strong>akábrázolástkülön verőtöveken alakították ki, míg a tél és az ő<strong>sz</strong> per<strong>sz</strong>onifikációja - aközös o<strong>sz</strong>lopról induló záróelemek miatt - kétségkívül azonos matricán volt.14 Felmerüla kérdés, hogy az egykori mester esetleg két matricával dolgozott. Ebben az esetbenaz egyiken a tél és az ő<strong>sz</strong>, míg a másikon a nyár és a tava<strong>sz</strong> per<strong>sz</strong>onifikációit ábrázoltákkét-két fülkében. A telet meg<strong>sz</strong>emélyesítő alak fülkéjének méretei alapján azonban anégy év<strong>sz</strong>akot ábrázoló veret mindös<strong>sz</strong>e 190 mm hos<strong>sz</strong>ú lenne. Ez a hos<strong>sz</strong>úság megközelítőlega fele a gyakorlatilag teljes hos<strong>sz</strong>úságában ránk maradt fenékpu<strong>sz</strong>tai év<strong>sz</strong>akábrázolásoslemeznek (370 mm). Ebből kiindulva elképzelhető, hogy a ké<strong>sz</strong>ítő csakegyetlen verőtövet ha<strong>sz</strong>nált, amelyen az egymáshoz kapcsolódó fülkékből kialakítottárkádsor alatt mind a négy év<strong>sz</strong>ak ábrázolása <strong>sz</strong>erepelt, és ezt a mintát ismételte megkét<strong>sz</strong>er, egymás mellett. Ez a fajta megoldás jól megfigyelhető a novaijai (I. térkép13.)vereten,15 ahol több, azonos matricán lévő ókere<strong>sz</strong>tény jelenetet ismételt meg ritmikusana veret ké<strong>sz</strong>ítője, illetve ezt erősítik az alábbi példák is, ahol az alakok több<strong>sz</strong>örösenismétlődő fülkesorban láthatóak.A pannóniai ládikaveretek közül mindös<strong>sz</strong>e egyetlen olyan darab került napvilágra,amelyen a figurális ábrázolások egymáshoz kapcsolódó, architektonikus elemekből kialakítottfülkékben vannak (6. kép).Az ismeretlen lelőhelyű töredék16 négy, jól ös<strong>sz</strong>eille<strong>sz</strong>thető darabból áll.17 A veretdomborított bronzlemezből ké<strong>sz</strong>ült, teljes hos<strong>sz</strong>a 104 mm, legnagyobb <strong>sz</strong>élessége 55mm. A ládikavereten három, tunikát és pallát viselő nőalakot ábrázoltak, kannelúrávalés korintho<strong>sz</strong>i o<strong>sz</strong>lopfővel dí<strong>sz</strong>ített o<strong>sz</strong>lopok által elvála<strong>sz</strong>tott mezőkben. Az o<strong>sz</strong>lopokatalul egy víz<strong>sz</strong>intes vonal köti ös<strong>sz</strong>e, míg a fülkéket felül minden esetben azonoso<strong>sz</strong>lopról induló ívvel vagy timpanonnal zárták le. A baloldali, ívvel lezárt mezőbenábrázolt alak a bal kezében ös<strong>sz</strong>ecsavart irattekercset tart, amely annak ellenére jólkivehető, hogy az alak karja erősen sérült. Jobb karját könyökből vis<strong>sz</strong>ahajlítva testemellett tartja, kezével ge<strong>sz</strong>tikuláló mozdulatot te<strong>sz</strong>. Fejét, amelynek nagy ré<strong>sz</strong>e <strong>sz</strong>inténletörött, profilban ábrázolták. Az ábrázolás jellege és a kisárpási, múzsákkal dí<strong>sz</strong>ítettveret - Kliót ábrázoló - képmezője alapján az alakban minden való<strong>sz</strong>ínűség <strong>sz</strong>erint atörténetírás múzsáját kell sejtenünk. Mellette, a töredék középső képmezőjében, három<strong>sz</strong>ögletűoromzat alatt, amelynek nagy ré<strong>sz</strong>e ma már hiányzik, jobbra néző nőalaklátható. Az alak jobb karja a teste mellett van, jobb alkarját és kezét a dereka előtt tartjavíz<strong>sz</strong>intesen. A teste mellett, felfelé fordított, kinyújtott bal tenyerén egy gömböt tart,amely alapján az alak egyértelműen Uraniaként, a geográfia múzsájaként azonosítható.A harmadik, íves záródású fülkében jobbra néző, pártás hajdí<strong>sz</strong>ű nőalak látható, akimellkasa előtt kihúzott irattekercset tart, így a harmadik nőalak a költé<strong>sz</strong>et múzsája,Kalliopé. A baloldali és középső képmezők között, az ív és a timpanon oldala általközrefogott ré<strong>sz</strong>en, a lemez törése mentén, alig kivehetően, domborítás nyoma látható.Sajnos a sérülés mértéke nem te<strong>sz</strong>i lehetővé a motívum azonosítását.18A Pannóniában előkerült lemeztöredékek között a leilei scriniumveret párhuzamakéntemlíthetünk egy Salonából (I. térkép 10.) <strong>sz</strong>ármazó verettöredéket.19 A salonaibronzlemezen (7. kép), o<strong>sz</strong>lopokkal határolt fülkében egy mezítelen genius látható,feje két oldalán <strong>sz</strong>árnyakkal. Bal karjával egy kosarat <strong>sz</strong>orít a felsőtestéhez, míg azoldala mellett kinyújtott jobbjában egy sarlót tart. Ruházatát - a leilei tava<strong>sz</strong>ábrázolás-
Serlegi Gábor 55 Római emlékekVerettöredék Salonaból(H. Buschhausen nyomán)A kaiseraugusti ládikaveret(H. Buschhausen nyomán)Ládikaveret Trierből (H. Buschhausen nyomán)
Serlegi Gábor 56 Római emlékekhoz hasonlóan - a teste két oldalán fodrozódó köpeny alkotja. Egyértelmű, hogy azábrázolt alak a nyár meg<strong>sz</strong>emélyesítője, amely a mi veretünkről teljes mértékben hiányzik.A fülke és az ábrázolt alak méretei alapján azonban beleillik a leilei lemezképei közé, annak ellenére, hogy fülkéjének lezárása félköríves.Hasonló verettöredékeket, architektonikus elemekből kialakított fülkékben megjelenítettalakábrázolásokkal a Birodalom más tartományaiból is ismerünk. AKaiseraugstban20 (I. térkép 12.) előkerült scriniumvereten istenalakok - Apolló, Minerva,Merkúr - azonosíthatók, fölső ré<strong>sz</strong>én függőleges kannelúrával, míg alsó felénharánt irányú csíkozással dí<strong>sz</strong>ített, korintho<strong>sz</strong>i o<strong>sz</strong>lopfőkkel koronázott o<strong>sz</strong>lopok között(8. kép). A fülkéket azonos o<strong>sz</strong>lopokról induló, íves lezárások kötik ös<strong>sz</strong>e. Az ívekközötti ré<strong>sz</strong>en rozetta-dí<strong>sz</strong>ítés látható, az árkádsort alul és felül tojássor motívum keretezi.A trieri múzeumban őrzött, ismeretlen lelőhelyű darabon21 - kannelúrával dí<strong>sz</strong>ítettés timpanonnal lezárt árkádsorból kialakított fülkékben - <strong>sz</strong>intén római istenalakok(Jupiter/Po<strong>sz</strong>eidón, Merkúr, Fortuna, Bacchus, Apolló) láthatóak (9. kép). Az oromzatokat<strong>sz</strong>alaggal dí<strong>sz</strong>ített ko<strong>sz</strong>orú ékíti. Mathay-bei-Mandeuere-ben (I. térkép 1<strong>1.</strong>) kerültelő az a ládikaveret-töredék,22 amelyen csavart kannelurás o<strong>sz</strong>lopok között Bacchus,egy maenad és Apolló ábrázolása látható. A fülkék lezárása azonos o<strong>sz</strong>loprólindul, az ívvel és timpanonnal lezárt képmezők felváltva következnek. A két megmaradto<strong>sz</strong>lop közül az egyik kannelúrával dí<strong>sz</strong>ített, míg a másik sima. Egy Münchenbenőrzött darabon ókere<strong>sz</strong>tény témájú ábrázolással találkozunk.23 A jelenet közepén Kri<strong>sz</strong>tustláthatjuk két pálmafa között, tőle jobbra, illetve balra kannelúrával dí<strong>sz</strong>ített, egymástkövető, közös o<strong>sz</strong>lopokon nyugvó íves és három<strong>sz</strong>ögletű lezárású fülkékből kialakítottárkádsor alatt a tizenkét apostol áll. A lemez többi töredékén, kör alakú medalionokbanókere<strong>sz</strong>tény jeleneteket ábrázoltak. A veret mindkét hos<strong>sz</strong>anti oldalát, párhuzamosgyöngysor-dí<strong>sz</strong>ek között, inda-motívum zárja le <strong>sz</strong>őlőfürtökkel.Egy kissé távolabbra mutató párhuzamként fel kell még idéznünk a bevezetőbenmár említett esquilinusi kincs két darabját. A Proiecta-ládika24 oldalát egy körbeérőjelenetsor dí<strong>sz</strong>íti, amelynek alakjait azonos o<strong>sz</strong>lopfőkről induló, íves és timpanonnallezárt fülkékben ábrázolták (2. kép). A fülkelezárások találkozásánál madár-, gyümölcsöskosár-és rozettamotívum figyelhető meg. A kincs másik darabjánál, a Múzsákládikóján25 a dobozka testén közös o<strong>sz</strong>lopokról induló, íves lezárású fülkékben múzsaábrázolásokláthatók.A Thensa Capitolinaként (Róma) ismert, késő római kocsivereteken mitológiai jeleneteketábrázoltak, korintho<strong>sz</strong>i o<strong>sz</strong>lopfőkkel ékített o<strong>sz</strong>lopok között. Az o<strong>sz</strong>lopokatfelül timpanonnal kötötték ös<strong>sz</strong>e, folyamatos árkádsort alakítva ki ezzel. A timpanonok<strong>sz</strong>árai mentén, kör alakú medalionokban profilból ábrázolt női portrék láthatóak, amedalionokat két oldalról <strong>sz</strong>árnyas Ero<strong>sz</strong>-alakok tartják.26É<strong>sz</strong>re kell tehát vennünk, hogy a lellei és a fentebb leírt, a Nemzeti Múzeumbanőrzött, múzsa-ábrázolásos ládikaveret jeleneteinek sajátossága nem is annyira a per<strong>sz</strong>onifikációkbanés azok megjelenítésében rejlik, mint inkább az ábrázolás teljességében.Ezzel az architektonikus elemekkel tagolt, ám ennek ellenére ös<strong>sz</strong>efüggő képi megfogalmazássala Kr. u. 3. <strong>sz</strong>ázadi <strong>sz</strong>arkofág-faragásban találkozhatunk. Az úgynevezetto<strong>sz</strong>lopos <strong>sz</strong>arkofágok (Saulen-Sarkophage) „aedicula-típusaként" apo<strong>sz</strong>trofált alcsoportjábanegyaránt megtalálhatóak azok az év<strong>sz</strong>ak-, illetve múzsaábrázolásos faragványok,amelyeken az alakok egymást követő és egymáshoz kapcsolódó, architektonikuselemekből álló fülkékben jelennek meg.27 A fentebb leírtak alapján egyet kell értenem
Serlegi Gábor 57 Római emlékekA gorsiumi ládikaveret (Fitz 1970 nyomán)I. térkép
Serlegi Gábor 58 Római emlékekazzal a már korábban megfogalmazott véleménnyel, hogy a késő római fémművességáltal alkalmazott architektonikus, o<strong>sz</strong>lopos képi megoldások a Kr. u. 3. <strong>sz</strong>ázadi <strong>sz</strong>arkofágokmintakincséből indulnak ki.28A pannóniai scrinium-veretek thaisos-jeleneteinek vizsgálatai kapcsán már PaulovicsIstván felfigyelt az egykor ös<strong>sz</strong>efüggő megfogalmazású jelenetek <strong>sz</strong>étesésére, a ré<strong>sz</strong>ekönálló képként való alkalmazására. A kisárpási thaisos-jelenet egységes <strong>sz</strong>erkezete, azegymást ré<strong>sz</strong>ben takaró alakok és az ös<strong>sz</strong>ekapcsolódó csoportok egyértelművé te<strong>sz</strong>ik averőtő jelenetének egységét.29 Szemben állnak ezzel a felcsúti ládika ábrázolásai, ahol atöbbé-kevésbé épségben megmaradt bacchaikus alakok különböző típusokhoz tartoznak,ebből kifolyólag mindegyik külön matricával ké<strong>sz</strong>ült.30Való<strong>sz</strong>ínűleg ugyanezt a tendenciát figyelhetjük meg az építé<strong>sz</strong>eti elemekből állóábrázolástípusok esetében is. Az egymáshoz kapcsolódó fülkék és a bennük ábrázoltalakok a leilei és a múzsaábrázolásos lemezek esetében egyazon matricával ké<strong>sz</strong>ültek.A csá<strong>sz</strong>ári <strong>1.</strong> sírból <strong>sz</strong>ármazó ládikavereten felfedezhető az egységes jelenetek ré<strong>sz</strong>leteinekfelha<strong>sz</strong>nálása és a különböző jelenettípusok elemeinek keveredése. A különállóo<strong>sz</strong>lopok és íves lezárások által alkotott fülkében ábrázolt hét per<strong>sz</strong>onifikáció mellettnégy, hasonlóan architektonikus elemekből kialakított keretben, egy-egy táncoló alaklátható. Ugyancsak Paulovics hívta fel a figyelmet arra, hogy ezek az alakok jól azonosíthatókegy dionü<strong>sz</strong>o<strong>sz</strong>i menet ré<strong>sz</strong>tvevőiként, itt azonban már eredeti jelentésükbőlki<strong>sz</strong>akítva, pu<strong>sz</strong>tán dekoratív motívumokként <strong>sz</strong>erepelnek.31 Ehhez hozzátehetjük, hogyaz építé<strong>sz</strong>eti elemekből álló keret is ki<strong>sz</strong>akadt már eredeti ös<strong>sz</strong>etettségéből, így advakülön keretet a thaisos-jelenetekből kiemelt alakoknak. A négy említett alak, valamintfülkéik valamivel nagyobbak, mint a bolygók meg<strong>sz</strong>emélyesítői és azok fülkéi. Ebbőljól lát<strong>sz</strong>ik, hogy a különböző típusú ábrázolások két különböző matricaké<strong>sz</strong>let darabjaivoltak.A tordasi ládika múzsaábrázolásos vereteinek építé<strong>sz</strong>eti elemekkel keretezett képeimár teljesen el<strong>sz</strong>akadnak egymástól. A fülkék nem kapcsolódnak egymáshoz, az alak ésaz o<strong>sz</strong>lopos keret már csak önmagában hordoz egységet, a múzsák külön-külön matricákkalké<strong>sz</strong>ültek. Ezt bizonyítja, hogy a hét ábrázolás közül három múzsa (Klió, Erato,Melpomené) két<strong>sz</strong>er is <strong>sz</strong>erepel a vereten. Abból kiindulva, hogy az ötvös egy múzsátbizonyíthatóan egy<strong>sz</strong>er (Polühümnia), hármat két<strong>sz</strong>er is ábrázolt, ötöt pedig egyáltalánnem, feltételezhetjük, hogy a mesternek mindös<strong>sz</strong>e ezek a típusok voltak a birtokában,az ábrázolások egymástól való függetlensége miatt azonban ezeket <strong>sz</strong>abadon variálhattaa rendelkezésre álló tér kitöltése céljából. A <strong>sz</strong>egecselési lyukak alapján jól nyomonkövethető, hogy a lemezeket darabonként erősítették fel. A megfigyeléseket erősíti,hogy a két ládikaveretet Bánki Zsuzsanna azonos műhely termékeinek tartja.32Jól mutatja az egységes <strong>sz</strong>erkezetű ábrázolások <strong>sz</strong>étesését a gorsiumi (I. térkép 3.)ládikaveret év<strong>sz</strong>akábrázolása.33 A lemezen a tava<strong>sz</strong>, tőle jobbra a tél per<strong>sz</strong>onifikációiláthatók, valamint egy harmadik év<strong>sz</strong>ak - talán az ő<strong>sz</strong> - ábrázolásának töredéke (10.kép). Az alakok testtartása, ruházata és attribútumai megegyeznek a leilei veret ábrázolásaival.Az alakokat azonban egy-egy zárt, négy<strong>sz</strong>ögletes, tojásfüzérsorral keretezettképmezőben jelenítették meg, nyomát sem találjuk az architektonikus elemeknek ésezek ritmikusan ismétlődő <strong>sz</strong>abály<strong>sz</strong>erűségeinek. Az év<strong>sz</strong>akokat külön verőtövekenké<strong>sz</strong>ítették, erre utal az a megfigyelés, hogy a téglalap alakú képmezők egymáshozképest síkban elcsú<strong>sz</strong>tak, valamint hos<strong>sz</strong>anti oldalaik nem párhuzamosak. Az alakok<strong>sz</strong>orosan kitöltik a rendelkezésre álló felületet. A két lemez ábrázolása jól láthatóan
Serlegi Gábor 59 Római emlékekugyanarra az előképre táma<strong>sz</strong>kodik, a gorsiumi veret alakjainak kivitelezése azonbansokkal gyengébb. A tava<strong>sz</strong> meg<strong>sz</strong>emélyesítőjének teste egybefolyik az előre lépő jobblábával. Virágot tartó jobb karja aránytalanul rövid, feje kicsi. Két oldalán fodrozódóruházatának redői kidolgozatlanok. A tél per<strong>sz</strong>onifikációjának megformálása is nehézkes.A lellei vereten jól lát<strong>sz</strong>ik, hogy az alak testsúlyát jobb lábára helyezi, bal lábáthátrébb húzza. Ezzel <strong>sz</strong>emben a gorsiumi veret alakja esetében ez a finom ré<strong>sz</strong>let nemérzékelhető, kissé görbe bal lába <strong>sz</strong>inte párhuzamos a jobbal, a leilei ábrázolás mozdulatánakkevéssé sikerült kivitelezésével állunk <strong>sz</strong>emben. A nyúl és a madár kidolgozásais sematikus, valamint hiányzik a növényi motívum is. A tava<strong>sz</strong>t meg<strong>sz</strong>emélyesítő alakfejének két oldalán jól kivehető két <strong>sz</strong>árny, amely a tava<strong>sz</strong> genius jellegét erősíti, ezvi<strong>sz</strong>ont az említett salonai verethez közelíti a darabot.Az architektonikus elemek teljes hiánya, a leromlott kidolgozás és a különálló verőtövekha<strong>sz</strong>nálata, <strong>sz</strong>emben a lellei, valamint a salonai veretek alakjainak ábrázolásbeliazonosságaival, <strong>sz</strong>intén mutatják, hogy a motívum és annak jelentéstartalma megmarad,azonban a jelenetek egysége megbomlik, ezt már csak az év<strong>sz</strong>akok sorrendiségetükrözi.A ládikaveret keltezéseA lellei ládikaveret keltezéséhez mindös<strong>sz</strong>e egyetlen biztosnak mondható adat állrendelkezésünkre: a földbe kerülésének legkorábbi időpontja. A veret közeléből, a máremlített késő római rétegből I. Valentinianus és Valens csá<strong>sz</strong>ároknak a Kr.u. 360-asévek közepétől a 370-es évek közepéig vert pénzei kerültek elő.34 Ké<strong>sz</strong>ítési idejénekmeghatározásához figyelembe kell vennünk, hogy a lemez hulladékként került a földbe,ami azt bizonyítja, hogy eredeti funkcióját addigra elve<strong>sz</strong>ítette, ezen felül <strong>sz</strong>ámolnunkkell a ládika ha<strong>sz</strong>nálati idejével is. Nem <strong>sz</strong>abad elfeledkeznünk arról a tényrőlsem, hogy a tordasi lemez földbe kerülésének idejét a Kr.u. 4. <strong>sz</strong>. utolsó harmadára, dea Kr. u. 375 előtti idő<strong>sz</strong>akra keltezik,35 valamint arról sem, hogy ugyanez a datálásmerül fel a gorsiumi veret kapcsán is.36Mindezt figyelembe véve el kell gondolkodnunk azon, hogy - elfogadva H.Buschhausen keltezését37 és feltételezve leletünk <strong>sz</strong>oros rokonságát a salonai darabbal -a <strong>sz</strong>arkofágpla<strong>sz</strong>tikából átvett motívumkincs a Kr. u. 4. <strong>sz</strong>ázad eleji római toreutikában,így a pannóniai ládikaveretek ké<strong>sz</strong>ítésében is még egységesen jelentkezett. Idővel, amotívumok másolásával az alakok és környezetük el<strong>sz</strong>akadt egymástól, a provinciálismesterek gépiesen másolták a jelenetré<strong>sz</strong>eket és ezek elemeit anélkül, hogy igazán tudatábanlettek volna, vagy törődtek volna az előképek ös<strong>sz</strong>etettségével. Ebben az esetbena lellei ládika a többi pannóniai darabhoz képest <strong>sz</strong>okatlanul hos<strong>sz</strong>ú ideig, minimumötven évig volt ha<strong>sz</strong>nálatban. A másik esetben nem fogadjuk el a salonai veretdatálását, és a pannóniai ládikák földbe kerülésének időpontjából indulunk ki. Megközelítőlegazonos ha<strong>sz</strong>nálati időt feltételezve, a vereteket közel azonos időben ké<strong>sz</strong>ítették,amelynek időpontját nem keltezhetjük a Kr. u. 4. <strong>sz</strong>. közepénél korábbra. Ebben azesetben az egységes ábrázolások ré<strong>sz</strong>leteinek önkényes kiragadása, az egység felbomlásanem időrendi kérdés, hanem a ké<strong>sz</strong>ítő műhely kérdése. Egyes, jobb kvalitású ötvösökkelrendelkező műhelyek jobban kapcsolódtak a kor<strong>sz</strong>ak nemesfém művé<strong>sz</strong>etéhez -ez az esquilinusi kincs ládikáin is megnyilvánul - és ezt a motívumkincset ültették át azáltalánosabb, bronzveretekkel dí<strong>sz</strong>ített faládikák vereteire. Ennek eredményét fedez-
Serlegi Gábor 60 Római emlékekhetjük fel a lellei veret ónbevonatának ezüstös hatásában is. Ezzel <strong>sz</strong>emben a kisebb,provinciális műhelyek, amelyek már csak másodkézből, az előbb említett műhelyekproduktumaiból táplálkoztak, a maguk <strong>sz</strong>erényebb módján, leegy<strong>sz</strong>erűsített formakinccseligyekeztek kielégíteni a lokálisabb jellegű igényeket- ennek egyik eredménye a gorsiumiládikaveret.Sajnálatos módon mindaddig, amíg a pannóniai ládikaveretek ké<strong>sz</strong>ítési idejére vonatkozómegbízható információkkal nem rendelkezünk, valamint a sirmiumi és sisciaipénzverő officinák mellett működő - esetleg ezüst termékekkel is foglalkozó -műhelyek38 s a provincia magánkézben lévő műhelyeinek termékköre, gyártmányainakelterjedési területe, valamint a nagy műhelyek termékeinek a kisebbekre kifejtett hatásanem ti<strong>sz</strong>tázott,19 addig a fentebb felvetett kérdésekre megnyugtató és egyértelmű vála<strong>sz</strong>tnem tudunk adni. Ezért a lellei ládikaveretet sem keltezhetjük pontosabban, a Kr.u. 4. <strong>sz</strong>. eleje és közepe közötti idő<strong>sz</strong>akon belül.Jegyzetek1 Gáspár Dorottya: A pannóniai ládikakutatás problémái. Archaeológiai Értesítő 109 (1982), 133.2 Castiglione Lá<strong>sz</strong>ló: Görög művé<strong>sz</strong>et. Budapest, 1968, 133. kép.3 K. J. Shelton: Esquiline Treasure. London, 198<strong>1.</strong>4 Szabó Klára: Bronzipar. In Mócsy András - Fit Jenő (<strong>sz</strong>erk.): Pannónia régé<strong>sz</strong>eti kézikönyve. Budapest,1990, 149-150; Gáspár Dorottya: Spatrömische Kastchenbeschlage in Pannonien. In Acta Antiqua et-Archaeologica XV. Szeged, 1971, 11-13.5 Barkóczi Lá<strong>sz</strong>ló: Brigetio. Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 22. Budapest, 1950, 303.; BarkócziLá<strong>sz</strong>ló - Soproni Sándor: Die Römischen Inschriften Ungarns 3. Budapest-Bonn, 1981, 769.6 Szabó: i. m. 149.; Gáspár Dorottya: Neuere pannonische Kastchenbeschlage. Acta ArchaeologicaHungarica 26 (1974), 405.7 Marton Tibor - Serlegi Gábor: Balatonlelle-Kenderföld (M7/S20). In Honti et al.: A tervezett M7-esautópálya Somogy megyei <strong>sz</strong>aka<strong>sz</strong>ának megelőző feltárása (2002-2003). Előzetes jelentés III. SomogyiMúzeumok Közleményei 16 (2004), 15-18.8 Az ónbevonat maradványait Somlósi Éva körültekintő restaurálásának kö<strong>sz</strong>önhetően figyelhettükmeg.9 Lipp Vilmos: A fenéki sírmező. Archaeológiai Közlemények 14 (1886), 148., T.7.; Hampel József:Archaeológiai közlemények. Archaeológiai Értesítő 6 (1886), 253.; Uő: Altertümer des frühenMittelalters in Ungarn II. Braunschweig, 1905, 217-219., 227-228.; Paulovics István: Dionysosimenet (thaisos) magyaror<strong>sz</strong>ági római emlékeken. Archaeológiai Értesítő 48 (1935), 70.; RadnótiAladár: Intercisa II. (Dunapentele) Geschichte der Stadt in der Römerzeit. Archaeologia HungaricaXXXVI. Budapest, 1957, 242., 299.; H. Buschhausen: Die spatrömischen Metallscrinia undfrühchristichen Reliquarien. Wiener Byzantinische Studien IX. Wien, 1971,99-102., A-48, A Taf 54-56.; Gáspár: Spatrömische... 22 Kat. 46, Taf. LI; Uő: Ein spatrömischer Katschenbeschlag-Fund vonFenékpu<strong>sz</strong>ta. Acta Archaeologica Hungarica 31 (1979), 322.; Uő: Römische Katschen aus PannonienAnteus 15 (1986), 211, Kat. 791 Taf. XIV-XV.10 Paulovics: i. m. 57., 6<strong>1.</strong>, 63., 65., 68., Abb. 53.; Thomas Edit: Magyaror<strong>sz</strong>ág Régé<strong>sz</strong>eti Leletei.Budapest, 1957, 250-25<strong>1.</strong>; Buschhausen: i. m. 96-98., A-46, A Taf. 50-52.; Gáspár: Spatrömische...23., Kat. 50., Taf. LIV-LV; Uő: Römische Katschen... 219., Kat. 838. és Taf. XIII.11 Paulovics: i. m. 82., Abb. 64.; Buschhausen: i. m. 140-144., A-69., A Taf. 86-89.; Gáspár:Spatrömische... 15., Kat. 3., Taf. XIX; Uő: Ein spatrömischer Katschenbeschlag-Fund... Abb. 19.; Uő:Römische Katschen... 146., Kat. 349.; Taf. XLVIII-L.12 Bánki Zsuzsanna: Későrómai sírok Tordason. Alba Regia 8-9 (1967-68), 234., 239.; Bushhausen: Diespatrömischen... 78., A-38., A Taf. 38-4<strong>1.</strong>; Gáspár: Spatrömische... 25., Kat. 66., Taf. LXIV.; Uő:Römische Katschen... 273., Kat. 133<strong>1.</strong>, Taf. XLIV.13 Gáspár Dorottya: Neue Kastchenbeschlage von Ságvár aus frühchristlicher Zeit. Jahrbuch derÖsterreichischen Byzantinistik 26 (1977), 255-257.; Uő: Die Rekonstruktion des jüngsten urchristlichenKastchenbeschlages von Ságvár. Mittelilungen des Archaologischen Instituts der Ungarischen Akademieder Wissenschaften 10-11 (1980-1981), 117-119.; Gáspár: Römische Katschen... 229., Kat. 924.,14 Taf. Meg 107-149. LIV-LV.; kell kö<strong>sz</strong>önnöm Tóth Dr. Endre: Tóth Ókere<strong>sz</strong>tény Endrének, hogy ládikaveretek erre az apró Ságvárról. ré<strong>sz</strong>letre Folia felhívta Archaeologica a figyelmemet. 44 (1995),
Serlegi Gábor 61 Római emlékek15 B. Ilakovac: Unbekannte Funde aus Novalja (Jugoslawien). In Atti del IX Congresso Internationale diArcheologia Cristiana 1975. Studi di Antichita Cristiana 32, Vol. I—II., Citta del Vaticano, 1978, 336.,Abb. 3.; Tóth: : Ókere<strong>sz</strong>tény ládikaveretek... 127.16 Gáspár: Spatrömische... 26., Kat. 69., Taf. LXV.; Buschhausen:i. m. 88-89., A-4<strong>1.</strong>, A Taf. 46.17 A ládikaveret ré<strong>sz</strong>letes leírását azért tartottam cél<strong>sz</strong>erűnek, mert az eddigi publikációk vagy nagyon<strong>sz</strong>űk<strong>sz</strong>avúan <strong>sz</strong>óltak róla (Gáspár: Spatrömische...), vagy hibásan közölték a darabot (Buschhausen: i.m.). Gáspár D. mindös<strong>sz</strong>e egy kétsoros leírást és egy rajzot közöl a veretről, amelyen ros<strong>sz</strong>ul ille<strong>sz</strong>tettékös<strong>sz</strong>e a veret darabjait. H. Buschhausen tévesen a Kisárpáson előkerült ládikaveretek közé sorolja,illetve hibás a múzsák azonosítása is.18 Kö<strong>sz</strong>önettel tartozom Mráv Zsoltnak, a Magyar Nemzeti Múzeum régé<strong>sz</strong>ének, aki segítségemre volt,hogy a tárgyat megtekinthessem és lefotóztathassam.19 N. Cambi: Personificacije Godisnjih doba na Spomenicima Salone. Vjesnik za Arheologiju i HistorijuDalmatinsku 62 (1960), 64., Nr. 18., Taf. XVII., 2; Buschhausen:i. m. 65., A-27., A Taf. 32.20 G. Ristow (<strong>sz</strong>erk.): Katalog Römer am Rhein. Ausstellung des Römisch-Germanischen Museums Köln.Köln, 1967, 67., 243-244., Nr. C 199.; Buschhausen: i. m. 50., A-19., A Taf. 2<strong>1.</strong>21 H. Menzel: Die römischen Bronzen aus Deutschland II. Trier-Mainz, 1966, 121-122., Nr. 299.; R.Schindler: Landesmuseum Trier. Trier, 1970, 4<strong>1.</strong>, Nr. 123.; Buschhausen: i. m. 49., A-18., A Taf. 2<strong>1.</strong>22 Salamon Reinach: Catalogue illustré du Musée des Antiquités nationales au Cháteau des Saint-GermainenLaye II. Paris, 1921, 123., Fig. 6<strong>1.</strong>, 22.; Buschhausen: i. m. 17<strong>1.</strong>, A-106., A Taf. 103.23 L. Wamser - G. Zahlhaas (<strong>sz</strong>erk.): Rom und Byzanz. Archaologische Kostbarkeiten aus Bayern.München, 1998; Ch. Schmidt: Zwölf Fragmente eines Kastchenbeschlages. In Ch. Stiegmann (<strong>sz</strong>erk.):Byzanz - Das Licht aus dem Osten. Kultund Alltag im Byzantischen Reich vom 4. bis 15. Jahrhundert.Mainz, 2001, 89-90., I. 10.24 Buschhausen:i. m. 210-214., B-7., B Taf. 21-26. (További irodalommal.); Shelton: Esquiline Treasure...72-75., Nr. I., Pl. 1-1<strong>1.</strong>25 Buschhausen:i. m. 214-217., B-8., B Taf. 26-29. (További irodalommal.); Shelton: Esquiline Treasure...75-77., Nr. 2., Pl. 12-17.26 F. Staehlin: Die Thensa Capitolina. Mitteilungen des Kaiserlich Deutschen Archaeologischen Instituts,Roemischen Abteilung, 21 (1906), 332-386., Fig. 2., Fig. 4-6.27 Aedicula-ae f. = fülke - a Kr. u. 3. <strong>sz</strong>ázadi <strong>sz</strong>arkofágpla<strong>sz</strong>tikában sok<strong>sz</strong>or alkalmazott motívum,architectonikus elemekből (o<strong>sz</strong>lop, timpanon) kialakított építmény. P. Kranz: Jahre<strong>sz</strong>eitensarkophage.Die Antike Sarkophagreliefs. 5:4, Berlin, 1984, 26-33., M. Wegner: Die Musensarkophage. Berlin,1966, Kat. 6., Kat. 8-10., Kat. 33., Kat. 42., Kat. 78., Kat. 128., Kat. 135., Kat. 156. Kat. 174., Kat.206.28 Cambi:i. m. 70.29 Paulovics: i. m. 64.30 Uo. 78.31 Uo. 82-83.32 Bánki:i. m. 239.33 Fitz Jenő: Gorsium, a táci római kori ásatások. Székesfehérvár, 1970, 197., Abb. 38.; Buschhausen:i.m. 89-90., A-42., A Taf. 47.34 Valentinianus: AE3, obv: DNVALENTINI - ANVSPFAVG rev: SECVRITAS - REIPVBLICAE, Siscia,Kr. u. 364-367, (RIC 7a); Valens: AE3, obv: DNVALEN - SPFAVG rev: SECVRITAS - REIPVBLICAE,Siscia, Kr. u. 367-375, (RIC 7b); Valens: AE3, obv: DNVALEN - SPFAVG rev: GLORIARO -MANORUM, Siscia, Kr.u. 364-367 (RIC 5b).35 Bánki:i. m. 240.36 Buschhausen: i. m. 90.37 A salonai ládikaveret első publikálója, N. Cambi (Cambi: i.m. 70.) a Kr. u. 3. <strong>sz</strong>.-i <strong>sz</strong>arkofágreliefekkelmutatott <strong>sz</strong>oros rokonsága miatt a Kr. u. 3. <strong>sz</strong>. végére keltezi annak korát. H. Buschhausen azonban eztkésőbbre, a Kr. u. 4. <strong>sz</strong>. elejére módosította (Buschhausen: i. m. 65.).38 Francois Baratte: A propos de l'argenterie romaine des provinces danubieunes. Starinar N.S. (NouvelleSéries) 26 (1975), 33-41; E. Dinkler-von Schubert: Arca und Scrinium. Jahrbuch für Antike undChristentum 23 (1980), 148.39 Gáspár: Neuere pannonische... 410.
Bollók Ádám 62 HonfoglaláskorSva<strong>sz</strong>tikadí<strong>sz</strong>ítés honfoglaláskori tárgyakon: I: Karos II/52. sír íjtartó tegezének korongdí<strong>sz</strong>ítménye.2: Hajfonatkorong. Biharkere<strong>sz</strong>tes, Bethlen Gábor utca 25. <strong>1.</strong> sír. 3: Ezüstözött bronzkorong. Szolnok-Szanda, Béke Pál halma I. 7. sír. 4: Bronz hajfonatkorong. Dunaalmás, Tatai út I. sír. 5: Törökkanizsaikorong. 6: Ezüst hajfonatkorong. Tápé, Malajdok B. 6. sír.
Limes 63 HonfoglaláskorBollók ÁdámLehetőségek a honfoglaló magyarságemlékanyagának művé<strong>sz</strong>eti értékelésében(A karosi II/52-es sír ké<strong>sz</strong>enléti íjtartó tegezének korongja)A honfoglaló magyar művé<strong>sz</strong>et kutatásának kezdeteiA honfoglaló magyarság művé<strong>sz</strong>etének vizsgálata nyilvánvaló módon <strong>sz</strong>orosan ös<strong>sz</strong>efonódotta kor<strong>sz</strong>akkal foglalkozó régé<strong>sz</strong>eti kutatással, hi<strong>sz</strong> e kor<strong>sz</strong>ak tárgyi emlékei<strong>sz</strong>inte kizárólag régé<strong>sz</strong>eti kontextusból ismertek.1 Mindennek azonban nem kellett volnafeltétlenül együtt járnia azzal, hogy a régé<strong>sz</strong>et mellett a másik illetékes <strong>sz</strong>akterület,a művé<strong>sz</strong>ettörténet művelői elhanyagolják a honfoglalás kori művé<strong>sz</strong>et vizsgálatát. Azazonban jelzésértékű, hogy a 10. <strong>sz</strong>ázadi ornamentika vizsgálatával a közelmúltbanfoglalkozó Mesterházy Károly kutatástörténeti áttekintésében alig tudott olyan írástidézni, amelyben művé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong> e kor művé<strong>sz</strong>eti emlékeivel érdemben foglalkozottvolna.2 Az okok felderítése nem lehet e rövid írás feladata. Az említett helyzetben arégé<strong>sz</strong>ek - nem kapván segítséget a társtudomány művelőitől - maguk alakították ki azta mód<strong>sz</strong>ert, amivel a múzeumokba került tárgyakat értékelik - immár művé<strong>sz</strong>eti <strong>sz</strong>empontbólis. A kor<strong>sz</strong>akkal foglalkozó <strong>sz</strong>akemberek e feladattal felemás módon birkóztakmeg.A kutatás kezdetén - romantikus nemzeti ideáktól vezéreltetve - Pul<strong>sz</strong>ky Ferencmég amellett érvelt, hogy „azon emlékekre nézve tehát, melyeket a magyar pogánysírokból felástunk, alig találunk analógiákat, de azért mégis hiba volna ezekben a magyargenius első eredeti művé<strong>sz</strong>i felfogását látni. A honfoglalók ugyanis hódítók voltak,nem iparosok, ék<strong>sz</strong>ereiket <strong>sz</strong>olgáik, hadi foglyaik vagy a hazánkban talált lakókké<strong>sz</strong>ítették, oly korban, melyben a művé<strong>sz</strong>et hanyatlott."3 A művé<strong>sz</strong>eti „hanyatlás"termé<strong>sz</strong>etesen csak egy adott vi<strong>sz</strong>onyítási ponttal együtt értelmezhető. Pul<strong>sz</strong>kynál epontot a klas<strong>sz</strong>ikus antik műveltség jelentette, amiben nem csekély <strong>sz</strong>erepe volt nagybátyjának,Fejérváry Gábornak, aki „felébre<strong>sz</strong>tette benne a művé<strong>sz</strong>ettörténeti, régé<strong>sz</strong>etiérdeklődést elsősorban kiváló műgyűjteménye révén."4 Hasonló <strong>sz</strong>erepet tulajdoníthatunkBöhm Józsefnek is, aki nagy befolyást gyakorolt az ifjú Pul<strong>sz</strong>ky művé<strong>sz</strong>et<strong>sz</strong>emléletéreannak bécsi tanulóévei alatt.5 Pul<strong>sz</strong>ky a kora középkort e vi<strong>sz</strong>onyrend<strong>sz</strong>erbengondolkodva „átmeneti kornak" tartotta, „melyben csak az egyház tartja fenn kapcsolatáta múltnak művelődési hagyományaival", amikor „még Byzancban is a képrombolócsá<strong>sz</strong>árok egy egé<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>ázadig [...] meg<strong>sz</strong>akítják a művé<strong>sz</strong>et folytonosságát".6Érdekesnek tarthatjuk ugyanakkor, hogy első írásaiban Pul<strong>sz</strong>ky még maga sem vallottailyen egyértelműen a magyarok ti<strong>sz</strong>tán hódító jellegét. Nagyjából egy évtizeddelkorábban még így fogalmazott. „Hogy vajjon ők maguk űzték-e azokat [ti. a különbözőmesterségeket - B. Á.] vagy rab<strong>sz</strong>olgáik és hadi foglyaik ké<strong>sz</strong>ítették-e a fegyvereketés ék<strong>sz</strong>ereket, azt biztosan meghatározni nehéz; annyi bizonyos, hogy a magyar sírokbanfölfedezett <strong>sz</strong>íjvégek úgy alakjokban, mint dí<strong>sz</strong>ítményeikben, nagyon hasonlítanak
Bollók Ádám 64 Honfoglaláskoraz avar arany és bronz <strong>sz</strong>íjvégekhez s egy meg nem <strong>sz</strong>akadt hagyományos működésreutalnak."7 Bóna István ugyan megállapította, hogy Pul<strong>sz</strong>ky „a millennium közeledtévelegyre jobban elvetette a sulykot, s már csak hódító nemeseket volt hajlandó a honfoglalókbanlátni...",8 ám a változás okaira nem mutatott rá. Pedig Pul<strong>sz</strong>ky <strong>sz</strong>emléleténekhos<strong>sz</strong>ú távú - gyakran konkrét hivatkozások <strong>sz</strong>intjén meg sem jelenő - továbbélésemiatt a vizsgálat igencsak <strong>sz</strong>ükséges volna.9A kor<strong>sz</strong>ak másik- valójában az igazi - <strong>sz</strong>intetizáló <strong>sz</strong>akembere, Hampel József is azantikvitás vizsgálatával kezdte pályáját. Majd' tíz évvel az első tudományos dolgozataimegjelenése után fordult érdeklődése a kora középkor felé, de az ókori témák irántifigyelme élete végéig megmaradt.10 Hampel idősebb pályatársával, Pul<strong>sz</strong>kyval ellentétbennem pu<strong>sz</strong>tán a „hanyatlás korát" látta a honfoglalók művé<strong>sz</strong>etében. Úgy vélte, ahonfoglalás kori tárgyakon látható ornamentika végső soron két alapból: az antik „régistílusból" és a <strong>sz</strong>aracén „új stílusból" nő ki. Ugyanakkor megjegyezte: „a palmettek,virágok, indák és levelek alakja csak igen ritkán mutatja azt a formát, mellyel a növényornamentikaezen elemei az antik korban bírnak", illetve, hogy az „új stílus" -amely „a VII-iktől a IX-ik <strong>sz</strong>ázadig terjedő kor<strong>sz</strong>akban a mohamedán világ területeinElő-Ázsiában, Egyiptomban, Spanyolor<strong>sz</strong>ágban a régi világ formáinak átalakulásábólkeletkezett" - „fejlettebb idomai a mi emlékké<strong>sz</strong>letünkben nem fordulnak elé."11Mikor néhány évvel később Hampel vis<strong>sz</strong>atért a honfoglalás kori ornamentika kérdéseire,két megállapítást vélt alapvetőnek: 1) a magyarok nem rabolták e tárgyakat, 2)a tárgyakon található motívumok a keleti világot tükrözik, amiből „önként következik,hogy a mikor e motívumok hazáját kutatjuk, a keletre vetjük pillantásunkat, a mirenézve nincs is a kutatók közt véleménykülönbség."12 A hazai kutatás egy ré<strong>sz</strong>ében azelmúlt másfél-két évtizedben bekövetkezett <strong>sz</strong>emléletváltást figyelő kutató <strong>sz</strong>ámára igenérdekes Hampel Kelet-fogalma is: „...a sassanida, a <strong>sz</strong>araczén és a byzanczi művé<strong>sz</strong>etczímén ismert közelebbi ágai a keleti művé<strong>sz</strong>etnek...".13 Ennek alapján - a későbbiekismeretében - kijelenthetjük: nem csak a művé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong>ek és a régé<strong>sz</strong>ek véleményénekvi<strong>sz</strong>onyában tekinthetjük Hampel késői munkásságát vála<strong>sz</strong>tóvonalnak - amirenemrég Mesterházy Károly utalt14 -, hanem a Kelet-fogalom alakulásában is. Hampelután egyre jobban be<strong>sz</strong>űkült az a térség, amit régé<strong>sz</strong>etünk „Kelet" cím<strong>sz</strong>ó alatt vizsgált,15- s nem csak a honfoglaló magyar emlékanyag vonatkozásában. Majdnem nyolcvanévnek kellett eltelnie, hogy a kutatás újra felismerje: „J. Strzygowski eredetileg isíróa<strong>sz</strong>tal mellett <strong>sz</strong>ületett kérdése - Orient oder Rom? - végleg idejét múlta; inkábbKelet és Bizánc ös<strong>sz</strong>efüggéseire, kölcsönhatásaira kell a figyelmünket fordítani"."' (Kiemeléstőlem - B. Á.)E be<strong>sz</strong>űküléssel párhuzamosan vált jelentős hátránnyá, hogy a magyar művé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong>ek<strong>sz</strong>inte teljesen kivonultak a kor<strong>sz</strong>ak emlékanyagának vizsgálatából. Aki mégismegnyilatkozott a kérdésben, az leginkább Fettich Nándor véleményét követte. Ez jellemeztemég „a klas<strong>sz</strong>ikus archeológiának és a művé<strong>sz</strong>ettörténetnek külföldön is jólismert profes<strong>sz</strong>orát",17 Hekler Antalt is, aki egy 1935-ös svédor<strong>sz</strong>ági előadásán gyakorlatilagnem tett mást, mint Fettich akkori eredményeit ismertette.18 Pedig neki - azantik művé<strong>sz</strong>et megfelelő ismeretében - feltűnhettek volna a lehetséges kapcsolatok!Az sem tekinthető véletlennek, hogy a helyzet vis<strong>sz</strong>ás voltának művé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong>által való megfogalmazása épp a millecentenárium kapcsán <strong>sz</strong>ületett: „...a magyaror<strong>sz</strong>ágiművé<strong>sz</strong>ettörténet ma az államalapítás utáni kor<strong>sz</strong>akokkal foglalkozik, a honfoglaláskorról modern művé<strong>sz</strong>ettörténeti képünk nincs. A Magyar Nemzeti Múzeum hon-
Bollók Ádám 65 Honfoglaláskorfoglalás kori kiállításának [...] művé<strong>sz</strong>eti emlékanyaga művé<strong>sz</strong>ettörténeti jelentőségét,helyét tekintve gyakorlatilag értelmezés nélkül marad."19 Marosi Ernő kritikája éppenegy évtizede jelent meg, ennek ellenére a helyzet nem sokat változott. A 10. <strong>sz</strong>ázadipalmetta-ornamentikával legutóbb terjedelmes cikkben foglalkozó Mesterházy Károlyis régé<strong>sz</strong> - bár az elődeinél jóval nagyobb figyelmet fordított a művé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong>ekáltal alkalmazott mód<strong>sz</strong>erek ha<strong>sz</strong>nosítására.A lassan egy év<strong>sz</strong>ázada tartó folyamat következményei nehezen mérhetőek fel. Azábrázolások mögött minden esetben hitvilági tartalmat kereső <strong>sz</strong>emlélet egyértelműenhozzájárult ahhoz, hogy a magyar régé<strong>sz</strong>etben hos<strong>sz</strong>ú időn kere<strong>sz</strong>tül alig essék <strong>sz</strong>ódivatjelenségről a steppei népek viseleti tárgyai kapcsán, s így minden új - vagy újnaklát<strong>sz</strong>ó - régé<strong>sz</strong>eti kultúra megjelenése mögött népvándorlásokat keressünk.20 Ráadásula honfoglalók művé<strong>sz</strong>etének vizsgálata (termé<strong>sz</strong>etesen) önmagán túlmutató probléma;a felmerülő kérdések megoldása nélkül ugyanis kevés reményünk lehet a 9. <strong>sz</strong>ázadimagyar leletanyag esetleges majdani felismerésére.Az előzőekkel ös<strong>sz</strong>efüggésben van még egy érdekes kérdés, melynek tárgyalásáraHampel után ismét csak egy év<strong>sz</strong>ázadot kellett várni, pedig annak figyelembe vétele -alapvető jellege miatt - ugyancsak nélkülözhetetlen a művé<strong>sz</strong>eti kutatásokban. 1907-ben Hampel a következőket írta: „A sokat tárgyalt kérdések között a sassanida, a byzancziés a <strong>sz</strong>araczén ornamentika már csak azért is állítja a legbonyolultabb föladatokat akutatók elé, mert ornamentek úgy<strong>sz</strong>ólván é<strong>sz</strong>revétlenül <strong>sz</strong>ületnek és ezer módon mennekvilággá. Terje<strong>sz</strong>tik egyesek és népáramlatok, nem ismernek se helyi, se korbélihatárt. Itt-ott meggyökereznek, néha megmaradnak ősi mivoltukban, majd meg átváltoznakegyes mesteremberek, műhelyek, városok, népek ízlése <strong>sz</strong>erint. Régi motívumokúj<strong>sz</strong>erű kapcsolatban tűnnek föl, gyarapodnak vagy elfonyadnak [sic!], finomulnakvagy durvulnak."21 Igencsak hasonló állásfoglalást olvashatunk legújabban BálintCsanádtól: „... az általunk ismert és tanulmányozandó leletek, kulturális elemek egyáltalánnem feltétlenül azon kultúra <strong>sz</strong>erves produktumának tartandók, ahol azok ténylegesennapvilágot láttak. Az adott tárgytípus, ornamentika, technika eredetével kapcsolatban<strong>sz</strong>inte minden alkalommal speciális nyomozás <strong>sz</strong>ükségeltetik. E helyzetet képletesenértelmezendő úgy fogalmazhatunk, hogy legtöbb<strong>sz</strong>ör kulturális búvópatakokkalvan dolgunk: hasonló vagy azonos tárgytípusok és főleg ornamentikai elemek váratlanulés népvándorlások, közvetlen kapcsolatok nélkül is, a keletkezési helyüktől akár1000 km és/vagy év<strong>sz</strong>ázadok távolságában is fölbukkanhatnak!"22Az alábbi vizsgálattal egy konkrét példán kere<strong>sz</strong>tül próbálom bemutatni azon problémákegy ré<strong>sz</strong>ét, amelyek egy-egy tárgy, illetve az azon <strong>sz</strong>ereplő motívum értelmezése-értékelésekörül felmerülhetnek. Amikor a karosi koronggal elkezdtem foglalkozni,nem gondoltam, hogy a <strong>sz</strong>álak ilyen mes<strong>sz</strong>ire vezetnek az arab és török filológia -sok<strong>sz</strong>or megoldatlan - kérdéseibe. Magam - nem lévén orientalista - ugyanúgy máskutatók véleményére vagyok kénytelen táma<strong>sz</strong>kodni, mint a témával kapcsolatban eddignyilatkozó régé<strong>sz</strong>ek. Így megoldási javaslataimat - az általam ismert lehetőségek<strong>sz</strong>ámbavétele után - is csak feltételesen fogalmazhatom meg. Épp ezért különösen fontosnaktartanám, hogy a témában illetékes orientalista <strong>sz</strong>akember a jövőben újra megvizsgáljaa vonatozó problémákat.21
Bollók Ádám 66 HonfoglaláskorA karosi II/52. sír íjtartó tegezének sva<strong>sz</strong>tikás korongjaA karosi II. temető 52. sírjából került elő egy egykor ké<strong>sz</strong>enléti íjtartó tegez közepénelhelyezett ezüstkorong, melyet egy balra forgó sva<strong>sz</strong>tika dí<strong>sz</strong>ít. A temető feltárójaés közzétevője, Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló az alábbi módon értékelte a leletet. „A karosi II/52.síríjtartóján lelt sva<strong>sz</strong>tikamintás korong önmagában is nap <strong>sz</strong>imbólumnak tekinthető. Amellette kere<strong>sz</strong>t alakban elhelyezett négy veret talán a négy égtájat, a köralakba rendezetttöbbi dí<strong>sz</strong>ítmény pedig a napsugarakat jelképezheti. Ugyanezt a <strong>sz</strong>imbólumot hordoztaa többi íjtegez is. A napábrázolás hatalmi jelvényként a kazár '.j.sád esetében iselőfordul. Ibn Rusta és Gardizi tudósítása <strong>sz</strong>erint: »Amikor valamilyen okból kivonul,egy napkoronghoz hasonló tárgyat ké<strong>sz</strong>ítenek eléje, amelyet dob módjára <strong>sz</strong>erelnek fel.Egy lovas vi<strong>sz</strong>i, aki előtte halad vele, miközben ő követi, serege pedig mögötte vonul,és ennek a napkorongnak a fényét figyeli.« Aligha kétséges, hogy a fent bemutatotthonfoglaló vezérek, rangjelző íjtegezükön nap<strong>sz</strong>imbólumot hordtak, a fejedelem hatalmijelvényét. Úgy vélem, ez azt jelenti: valamennyien a fejedelem <strong>sz</strong>űkebb környezetéheztartoztak."24 A következőkben megpróbálom a<strong>sz</strong>erint elemeire bontani a fenti érvelést,hogy mely következtetés levonását mely forrás(csoport), illetve az azzal foglalkozómelyik tudományterület te<strong>sz</strong>i lehetővé. Csak közvetve érintem ugyanakkor a kör,illetve rombu<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>imbolikáját, mert meggyőződésem <strong>sz</strong>erint annak vizsgálata egy sokkalterjedelmesebb tanulmányt és sokkal felké<strong>sz</strong>ültebb <strong>sz</strong>akembert igényel.A régé<strong>sz</strong>et saját e<strong>sz</strong>közeivel a következő kérdésekre képes vála<strong>sz</strong>t adni: a tárgyföldbe kerülésének kora (10. <strong>sz</strong>ázad első harmada), funkciója (ké<strong>sz</strong>enléti íjtartó tegezdí<strong>sz</strong>e), technikai kivitele (vörösréz hátlapú ezüstkorong, felületén bemélyedő, aranyozottsva<strong>sz</strong>tika), s a kor<strong>sz</strong>ak leletanyagával való kapcsolata (pontos mása eddig nemismert, csak közeli párhuzama).25 Minden további probléma megoldásához más tudományterületeketkell segítségül hívni - a karosi sva<strong>sz</strong>tikás korong esetén Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>lóegy írott forráshoz fordult. Alapvető kérdés ugyanakkor, hogy egy-egy írásos adatrávetíthető-e egy-egy konkrét tárgyra, s ha igen, meddig lehet/<strong>sz</strong>abad elmenni az értelmezéssorán? Konkrétan: az al-Gayháni-hagyományból merítő Ibn Rusta és Gardizibe<strong>sz</strong>ámolója - áttételesen - vonatkoztatható-e a vizsgált tárgyra?a) „Vegyes érvelés"A különböző forrástípusok által <strong>sz</strong>olgáltatott adatok közvetlen ös<strong>sz</strong>evetésének lehetőségeirőlés feltételeiről a nemzetközi kutatásban komoly viták folytak. A kora avarkori keltezési lehetőségek <strong>sz</strong>ámbavétele kapcsán Bálint Csanád a következőképpen foglaltaös<strong>sz</strong>e a „vegyes érvelés" lényegét. „Német nyelvterületen e kifejezés (»gemischteArgumentation«) jelöli azt a mód<strong>sz</strong>ert, mely a magyaror<strong>sz</strong>ági és általában: kelet-európaikora középkori kutatásban igen elterjedt. Ez abban áll, hogy amikor valaki egytárgy, leletegyüttes stb. olyan régé<strong>sz</strong>eti és/vagy történeti értékelésébe fog, mint példáula kor, az ethnikum stb. meghatározása, akkor egy másik régé<strong>sz</strong>eti adat interpretációjáravagy valamilyen hipotézisre, ros<strong>sz</strong>abb esetben: történeti elméletekre táma<strong>sz</strong>kodik. Amindig a megismerés biztos voltára törő európai filozófiában vi<strong>sz</strong>ont Ari<strong>sz</strong>totelé<strong>sz</strong> ótaegyértelműen cl dőltnek <strong>sz</strong>ámít, hogy különböző nemű vagy kategóriájú dolgokat ös<strong>sz</strong>evetni,-kapcsolni, -hasonlítani csak igen korlátozott feltételek mellett lehetséges. Arégé<strong>sz</strong>et <strong>sz</strong>ámára ez azt jelenti, hogy történeti adatok és régé<strong>sz</strong>eti tények vagy megfigyelésekös<strong>sz</strong>ekapcsolása kizárólag akkor kísérelhető meg, ha az utóbbiak ab<strong>sz</strong>olút kor-
Bollók Ádám 67 Honfoglaláskormeghatározása biztos alapon nyug<strong>sz</strong>ik, különben az a helyzet áll fönn, hogy egy bizonytalantegy bizonytalanul odakapcsolható adattal kívánunk értelmezni."26 Mindez termé<strong>sz</strong>etesennem csak az időrend területére érvényes, s nem csak kronológiailag kell akérdéses adatoknak „egybevágniuk". A magyar régé<strong>sz</strong>etben főképp Lá<strong>sz</strong>ló Gyula munkáinyomán terjedt el a „vegyes érvelés" alkalmazása;27 a mód<strong>sz</strong>er - és hatásának -lényegét az alábbi példán jól nyomon követhetjük.b) Történeti-nyelvé<strong>sz</strong>eti vonatkozások<strong>1.</strong> Az első probléma a karosi lelet értelmezése kapcsán idézett arab <strong>sz</strong>övegben <strong>sz</strong>ereplő„samsa" <strong>sz</strong>ó jelentése körül merül fel. Gyakran „napernyőnek" fordítják,28 ámLudwig <strong>sz</strong>erint itt sokkal inkább „egy kis »nap alakú« gömb vagy fémkorong"29 lehet e<strong>sz</strong>ó jelentése, s így az Ibn Rusta által említett tárgy való<strong>sz</strong>ínűleg egy gömb vagy lapítottgömb alakú fémjogar volt, amit egy rúdra erősítve vittek a sereg előtt.30 Ludwig azt isfelvetette, hogy ezen alak talán egy buzogány formájú fegyverre mehet vis<strong>sz</strong>a, amiáltal az is érthetővé válna, miért vi<strong>sz</strong>ik azt a hadsereg előtt, s miért az isá (tehát ahadvezér-király), s nem a kagán jelvénye.312. Ludwig felvetése azért is tűnik meggyőzőbbnek a korábbiaknál, mert egy esetlegesenfelmerülő történeti problémát is kikü<strong>sz</strong>öböl. A kazár elit ugyanis 861 után felvettea zsidó vallást,32 s bár az al-Gayháni-hagyomány adatainak pontos kronológiai helyzetebizonytalan, mind Ibn Rusta, mind Gardizi zsidó hiten levőként említi az isá-t.33 Akét adat közötti ellentmondást általában azzal <strong>sz</strong>okták feloldani, hogy felte<strong>sz</strong>ik: az isáaz áttérés után is áldozott a napkultu<strong>sz</strong>nak,34 ami már csak azért is elgondolkodtató,mert a 10. <strong>sz</strong>ázadi kazár zsidó hagyomány a hadvezér-királyhoz (isá) kapcsolja az áttérést,sőt, a Cambridge-i Névtelen levele <strong>sz</strong>erint az áttéréskor a hadvezér-királyi ti<strong>sz</strong>tetbetöltő Bulan-Sabriel <strong>sz</strong>ületését tekintve is zsidó volt.35 Ha tehát Ludwignak van igaza,s itt egy hadijelvényként ha<strong>sz</strong>nált jogarról ír az al-Gayháni-hagyomány, akkor e forrásadatotnem feltétlenül kell az isá által gyakorolt napkultu<strong>sz</strong> jeleként értékelni, bár eztermé<strong>sz</strong>etesen nem zárható ki. A Nap fényét vis<strong>sz</strong>atükröző fémjelvényben mindenki aztláthatott, ami a saját kulturális hátterének leginkább megfelelt. Egyáltalán nem zárhatóki, hogy e „jogarnak" lehetett egy „eredeti", egy „hivatalos" és néhány egyéb értelmezéseis.3. Itt értünk el egy elméleti kérdéshez, amely <strong>sz</strong>inte megoldhatatlan problémát jelenta kutatás <strong>sz</strong>ámára. Sajnos utólag már nem tudjuk megállapítani, hogy:a) eredetileg is nap<strong>sz</strong>imbólumról volt-e <strong>sz</strong>ó, vagyb) egy kezdetben - fegyver formája miatt - csak hadijelvényként ha<strong>sz</strong>nált tárgyatértelmeztek át alakja és a róla vis<strong>sz</strong>averődő napsugarak alapján.Az sem dönthető el, hogy ha az átértelmezés valóban megtörtént, akkor az a pogány- a későbbikben pedig ré<strong>sz</strong>ben mu<strong>sz</strong>lim - kazár katonákhoz vagy a katonai vezetéshezköthető-e. Végül az sem zárható ki, hogy a lejegyzést ké<strong>sz</strong>ítő mu<strong>sz</strong>lim <strong>sz</strong>erző as<strong>sz</strong>ociálta Napra a látottak, vagy adatközlőjétől hallottak alapján - esetleg mert tudott egy, anomádok körében élő napkultu<strong>sz</strong>ról -, s ezért ha<strong>sz</strong>nálta a „samsa" <strong>sz</strong>ót. Tovább bonyolítjaa kérdést az időrend: egyedi adatról lévén <strong>sz</strong>ó, ennek eldöntése megint csak <strong>sz</strong>intelehetetlen.4. A Ludwig által adott értelmezés mellett egy másik lehetőségtől sem tekinthetünkel. Létezett ugyanis egy, az Abbásida és a Fátimida uralkodók által ha<strong>sz</strong>nált hatalmijelvény, amelyet „samsa"-nak neveztek. De Goeje itt is napernyőre gondolt, ám valójá-
Bollók Ádám 68 Honfoglaláskorban egy felfügge<strong>sz</strong>tett koronáról van <strong>sz</strong>ó, amelyet aranyból vagy ezüstből ké<strong>sz</strong>ítettek, sgyöngyökkel, illetve drágakövekkel dí<strong>sz</strong>ítettek. Ez tehát nincs ös<strong>sz</strong>efüggésben sem anapernyővel, sem a mizallaval, amelyek <strong>sz</strong>intén uralkodói jelképek voltak. H. Halm<strong>sz</strong>erint a samsa modellje a sasanida király feje felett lógó függő korona volt. AzAbbásidáknál a samsa a legitim kalifai hatalmat jelképezte.36 Elképzelhető, hogy a leírástké<strong>sz</strong>ítő arab <strong>sz</strong>erző valamiért az általa saját hazájában, az Abbásida kalifa jelvényeiközött ismert tárgy nevét ha<strong>sz</strong>nálta a kazár hadvezér-király jelvényének megjelölésére.(Talán a hasonló funkciója miatt.)5. Azt sem tekinthetjük mellékesnek, hogy Gardizi <strong>sz</strong>övege itt eltér Ibn Rustáétól:az előbbi fáklyáról és via<strong>sz</strong>ból nyert lángról ír.37 Fáklyaként azonosítható tárgyról esik<strong>sz</strong>ó Ibn Fadlánnál is, bár más kontextusban; leírása <strong>sz</strong>erint a beg38 a kagán elé járulvameggyújt egy fáklyát, mikor kö<strong>sz</strong>önti őt.39 Pais Dezső az ellentmondást úgy kívántafeloldani, hogy feltette: Ibn Rusta adata hibás, s a hadvezér-király jelvénye a fáklyavolt - mint Gardizi is írja -, míg a napkoronghoz hasonló tárgy a kagánhoz tartozott.40Erre azért volt <strong>sz</strong>üksége, hogy az al-Gayháni-hagyományból merítő <strong>sz</strong>erzők adataitfelha<strong>sz</strong>nálhassa nyelvé<strong>sz</strong>eti elméletének bizonyításához, mi<strong>sz</strong>erint a magyar „főkirály"címe, a mu<strong>sz</strong>lim források „kndh"-je egyértelműen kapcsolatba hozható a török „kün"(nap) <strong>sz</strong>óval (illetve a magyar gyula ti<strong>sz</strong>tség a török julaval [= fáklya, fény]). A „kndh"azonban nem csak „kündü"-nek olvasható, hanem „künda"-nek vagy „kanda"-nek is.41A TESz <strong>sz</strong>erint a magyarban egy ótörök „kündü" (ti<strong>sz</strong>telet, kultu<strong>sz</strong>) <strong>sz</strong>ó átvételéről van<strong>sz</strong>ó, ugyanakkor „nem meggyőző feltevés, hogy a magyar <strong>sz</strong>ó egy »napos, fényes«jelentésű török *kündü átvétele volna",42 mint azt Pais Dezső állította.43Az al-Gayháni-hagyományt ha<strong>sz</strong>náló két <strong>sz</strong>erző közötti különbség okát biztosanmegállapítani mindenesetre igen nehéz. Kmoskó Mihály <strong>sz</strong>erintGardizi „nem volt modernműfordító; az előtte levő arab <strong>sz</strong>öveget nem pontosan adja vis<strong>sz</strong>a, olykor félre is érti,néha pedig fordítás helyett parafrázist nyújt".44 Czeglédy Károly ennél is élesebbenfogalmazott: Gardizi művének nagy ré<strong>sz</strong>e „arab <strong>sz</strong>övegek fordítása, mégpedig sok helyenigen gyenge fordítása. Vonatkozik ez egyebek között a kelet-európai és a steppeltörök népek leírására is...". A „török" fejezetről külön megjegyzi, hogy „a kérdéses<strong>sz</strong>övegré<strong>sz</strong> tele van kisebb-nagyobb félreértéssel és fordítási pontatlansággal, ami csakré<strong>sz</strong>ben magyarázható azzal, hogy Gardizi Gzaiháni-kézirata talán már <strong>sz</strong>intén sok hibáttartalmazott".45 Hogy ebben az esetben is félreértésről van-e <strong>sz</strong>ó, netán arról, hogy- mivel nem teljesen értette az eredeti <strong>sz</strong>öveget - egy általa ismert (talán az Ibn Fadlánéhozhasonló) másik adat segítségével értelmezte azt, nem tudjuk. Csiky Gergely hívta fel afigyelmemet arra a lehetőségre, hogy Gardizi esetleg a „gyertya, via<strong>sz</strong>" jelentésű„samc"-nak olvasta a „samsa"-t, s így került a perzsa <strong>sz</strong>övegbe a „fáklya, gyertya"jelentésű <strong>sz</strong>ó, illetve a via<strong>sz</strong>ból nyert láng.46 Egy biztos: mindezek alapján egyértelműnektűnik, hogy Ibn Rusta adata a helyes, akármelyik értelmezését is fogadjuk el a„samsa"-nak.6. Mindezen bizonytalanságok ellenére Lá<strong>sz</strong>ló Gyula teljes mértékben hitelt adott anem turkológus Pais Dezső rekonstrukciójának: „az arab forrásokból tudjuk, hogy akazár főkirály jelvénye a napkorong volt, a másodkirályé pedig a fáklya. Az egyezéstehát tökéletes, s azt mutatja, hogy a magyar kettős királyságban is megvoltak a kazárfelségjelvények."47 (Kiemelés tőlem - B. Á.) Való<strong>sz</strong>ínű, hogy Lá<strong>sz</strong>ló Gyula ezen soraivezették Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>lót, mikor a következőket írta. „Dzsajháni tudósítása <strong>sz</strong>erint akazár <strong>sz</strong>akrális fejedelem <strong>sz</strong>imbóluma a napkorong volt. Ígylehetett ez a magyar kündü
Bollók Ádám 69 Honfoglaláskoresetében is."48 (Révé<strong>sz</strong> ugyanakkor - Lá<strong>sz</strong>lóval ellentétben - a realitáshoz raga<strong>sz</strong>kodvacsak lehetőségnek tartja a magyar főfejedelem nap-jelvényét, később pedig már helyesenidézi a forrást.49) Így vált tehát Pais Dezső és Lá<strong>sz</strong>ló Gyula kezén a kazár kagánjelvényévé az egyedül Ibn Rustánál - s nála is azisávalkapcsolatban! - említett „samsa".Pedig Ibn Rusta és Ibn Fadlán (- Gardizi) tudósításai nem is zárják ki feltétlenül egymást.Elképzelhető, hogy a két jelkép a hadvezér-király hatalmának két külön aspektusátjeleníti meg.A lehetőségek <strong>sz</strong>áma tehát igen nagy; vála<strong>sz</strong>okat - egyedi adatról lévén <strong>sz</strong>ó - nemremélhetünk. Ös<strong>sz</strong>egzésképpen annyi fogalmazható meg, hogy az isá előtt vitt tárgynem <strong>sz</strong>olgáltat túl <strong>sz</strong>ilárd alapot a magyar (fő)fejedelem „kndh" címének, s ezáltal akarosi korong értelmezéséhez.c) Régé<strong>sz</strong>eti vonatkozásokA fentiek után vizsgáljuk meg a honfoglaló magyarság emlékanyagában más tárgyakonelőforduló sva<strong>sz</strong>tikamotívumokat./. ÖtvöstermékekI. <strong>1.</strong> Biharkere<strong>sz</strong>tes - Bethlen Gábor utca 25. <strong>1.</strong> sír. Aranyozott ezüst hajfonatkorong,felületét négy, inda<strong>sz</strong>áron ülő palmetta dí<strong>sz</strong>íti. Az indák sva<strong>sz</strong>tikát formáznak.50A leletmentést végző M. Nepper Ibolya <strong>sz</strong>erint a múzeumba került <strong>sz</strong>órványleletekeredetileg két - egy férfi és egy női - sírhoz tartozhattak. Emellett még két sírt sikerültfeltárnia. A <strong>sz</strong>órványleletek közül a feldúlt női sír mellékletei közé sorolja a sva<strong>sz</strong>tikáskorongot, míg a közvetlen közelében megbolygatott férfisír tartozékának véli Provance-iHugo és II. Lothar milánói denárát (931-945). Bár a temető kiterjedéséről, s ezáltalidőrendi helyzetéről <strong>sz</strong>inte semmit sem tudunk - s a <strong>sz</strong>órványleletek pontosan kétsírhoz való tartozása sem bizonyítható -, az ismert leletanyag (s különösen az itáliaiérme) alapján a leletek a 10. <strong>sz</strong>ázad második és harmadik harmadában kerülhettek sírba(való<strong>sz</strong>ínűleg a <strong>sz</strong>ázad közepe táján).I. 2. Szolnok - Szanda, Beke Pál halma I. lelőhely 7. sír. A bányaműveléssel megbolygatottsír(ok)ból ezüstözött bronzlemez korongpár és S-végű hajkarikák kerültekmúzeumba. A hely<strong>sz</strong>íni <strong>sz</strong>emle alkalmával a korongos sír maradványában lófogakattaláltak. A korongpáron sva<strong>sz</strong>tikát formázó négy <strong>sz</strong>immetrikus indacsoport látható,középen poncolással dí<strong>sz</strong>ített rombu<strong>sz</strong>formával. A környező sírok alapján köznépi temetőtöredékéről van <strong>sz</strong>ó. Sajnos a leletanyag közlésére - a korongpáron kívül - eddignem került sor, így annak kronológiai helyzetéről sem sok állapítható meg. A korongpártpublikáló Madaras Lá<strong>sz</strong>ló az S-végű hajkarikák és a néhány esetben megfigyelhető,mellen ös<strong>sz</strong>ekulcsolt kezek rítusának együttes jelenléte alapján a feltárt temetőré<strong>sz</strong>ta 10. <strong>sz</strong>ázad végére, ill. a 1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadra keltezte.51 A mellen ös<strong>sz</strong>ekulcsolt kezekkel valótemetési rítusnak a bizánci kere<strong>sz</strong>ténység hatásaként történő értelmezése további kutatástigényelne, így az ennek alapján történő keltezést is bizonytalannak tartom; aztazonban elfogadhatjuk, hogy a korongpár a 10. <strong>sz</strong>ázad közepe előtt <strong>sz</strong>intén nem kerülhetettsírba; a 10. <strong>sz</strong>ázad második felére, utolsó harmadára történő datálás tehát - ahonfoglalás kori leletanyag jelenleg érvényes keltezési rend<strong>sz</strong>erén belül - megalapozottnaktűnik.I. 3. Törökkanizsa. A korongpár töredezett állapota miatt a mintázata nehezen kivehető.A <strong>sz</strong>olnokihoz hasonlóan itt is négy <strong>sz</strong>immetrikus indacsoport képezi a sva<strong>sz</strong>tikaágait, a <strong>sz</strong>árakat pedig ismét a poncolással dí<strong>sz</strong>ített rombu<strong>sz</strong>forma alkotja. Sajnos a
Bollók Ádám 70 Honfoglaláskorleletkörülmények itt is nehézzé te<strong>sz</strong>ik a datálást. A lelőhelyen 1899-ben, <strong>sz</strong>őlőműveléssorán fel<strong>sz</strong>ínre került leleteknek csak egy ré<strong>sz</strong>e került a Nemzeti Múzeumba. A leletekkelelő<strong>sz</strong>ör foglalkozó Hampel József egy lándzsát, kengyelt, zablát, sodrott bronzkarpereceket, lemezkarperecet, bizánci típusú fülbevalókat és egy „kardtöredéket" közöltle Törökkanizsáról.52 A „kardtöredéket" a magyar <strong>sz</strong>akirodalom egy ideig kétélűkardnak tartotta,53 ám Kovács Lá<strong>sz</strong>ló <strong>sz</strong>erint a kard egyélű, s a lándzsával, a kengyellelés a zablával együtt avar jellegűnek tartható, így nem lehet azt a 10. <strong>sz</strong>ázadi leletekközött tárgyalni.54 A négygömbös-bogyós fülbevalót legutóbb Mesterházy Károly a 10.<strong>sz</strong>ázad első harmadára helyezte, csakhogy a típus egyetlen, pénzzel keltezett magyaror<strong>sz</strong>ágidarabja Provance-i Hugo 926-931 közötti veretével került elő Halimba-Cseresen(859. sír), ami inkább a 10. <strong>sz</strong>ázad középső harmadára mutat.55 E lelet, s a többi <strong>sz</strong>órványalapján az egykori temető inkább a 10. <strong>sz</strong>ázad közepétől, második felétől indítható,56bár a korábbi kezdetek sem zárhatóak ki.I. 4. Dunaalmás - Tatai út <strong>1.</strong> sír. Az ezüstözött bronz hajfonatkorongpáron - a<strong>sz</strong>olnoki és a törökkanizsai korongokhoz hasonlóan - négy <strong>sz</strong>immetrikus indacsoportalkotja a sva<strong>sz</strong>tika ágait, míg a motívum közepén itt is kis rombu<strong>sz</strong>forma található. Azelőzőekkel <strong>sz</strong>emben a poncolás nem a rombu<strong>sz</strong>t, hanem a <strong>sz</strong>árakat dí<strong>sz</strong>íti.57 Kralován<strong>sz</strong>kyAlán a temető kezdetét legkorábban a 10. <strong>sz</strong>ázad középső harmadára keltezte, amit az<strong>1.</strong> sírban talált ereklyetartó mellkere<strong>sz</strong>t is megerősít.58 A lemezes hajfonatkorong és abizánci kere<strong>sz</strong>t együttes előfordulására egyébként találunk példát a kor<strong>sz</strong>ak emlékanyagában:Ibrány-Esbó-halmon a 197/a. sírban állatalakos lemezes ezüstkorong és egyenlő<strong>sz</strong>árú ólomkere<strong>sz</strong>t került elő. A sír keltezését segíti a 197/b. sír halottjának - mely azásató megfigyelése <strong>sz</strong>erint közös koporsóban feküdt a 197/a. sír vázával - koponyájántalált, való<strong>sz</strong>ínűleg a 10. <strong>sz</strong>ázad első feléből <strong>sz</strong>ármazó dirhemutánzat-töredék. A temetkezéstIstvánovits E<strong>sz</strong>ter, s nyomában az egy<strong>sz</strong>erű mellkere<strong>sz</strong>teket legutóbb vizsgálóLangó Péter és Türk <strong>Attila</strong> a 10. <strong>sz</strong>ázad közepére, második felére keltezte. Dolgozatukbanaz egy<strong>sz</strong>erű mellkere<strong>sz</strong>tek Kárpát-medencei megjelenését a 10. <strong>sz</strong>ázad középsőharmadától, közepétől indítják, s az ibrányi kere<strong>sz</strong>tet az egyik legkorábbi előfordulásnaktartják.59 A viselet párhuzamossága is megerősíteni lát<strong>sz</strong>ik Kralován<strong>sz</strong>ky Alán keltezését.I. 5. Tápé - Malajdok B. 6. sír. Ezüst hajfonatkorong, melynek felületén az elsőközlés <strong>sz</strong>erint <strong>sz</strong>immetrikus, „meander<strong>sz</strong>erű, hullámvonalas dí<strong>sz</strong>ítés"60 található. Azeredeti közleményben látható rajz azonban még a tárgy restaurálása előtt ké<strong>sz</strong>ült, arestaurálás utáni rajzon jól lát<strong>sz</strong>ik: a hullámvonalak sva<strong>sz</strong>tikaként értelmezhető motívumotalkotnak, amelynek közepén <strong>sz</strong>intén rombu<strong>sz</strong>-formát láthatunk.61 A tizenhárom,10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi sír egy avar temetőben került elő, s a publikáló <strong>sz</strong>erint a 10. <strong>sz</strong>ázadutolsó harmadára, a 1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázad elejére datálhatóak.62 A temetőt leginkább a bizáncitípusú fülbevalók alapján lehet keltezni. A 8. sír négygömbös-bogyós fülbevalójátMesterházy Károly <strong>sz</strong>intén a 10. <strong>sz</strong>ázad első harmadára helyezte, ám itt is inkább a<strong>sz</strong>ázad középső harmadára, közepére kell gondolnunk.61 A malajdoki temetőt újabbanKürti Béla is a 10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadra helyezte.64I. 6. Gyula - Téglagyár. A hajfonatkorongot gyenge minőségű fényképen BakayKornél közölte, ennek alapján dí<strong>sz</strong>ítése a tápéihez áll közel; ezt megerősítette a kétkorongot eredetiben tanulmányozó Bálint Csanád is.66 A lelőhelyről múzeumba kerültegyéb leletek, illetve a korong ré<strong>sz</strong>letes közzétételéig e tárgy koráról nem lehet közelebbitmondani.
Bollók Ádám 71 HonfoglaláskorCsak távolabbról merem e körhöz kapcsolni a csekeji temetőből előkerült két hajfonatkorongpárt.I. 7. Csekej 376. sír. A bronz hajfonatkorongpár dí<strong>sz</strong>ítésénél már csak nehezenvehető ki a négy<strong>sz</strong>árú forgóalakzat, s a középré<strong>sz</strong> is elve<strong>sz</strong>tette <strong>sz</strong>abályos alakját. Nemvéletlen, hogy a közzétevő a forgó „ágakat" „madárfejekként" értelmezte, hi<strong>sz</strong> analógiatanulmányozása nélkül valóban nehezen vehető ki a növényi alakzat. Olyannyira, hogymagam sem vagyok benne bizonyos, mi<strong>sz</strong>erint az egykori ké<strong>sz</strong>ítő madárfejet vagynövényi mintát kívánt-e bemutatni.67 Ha valóban a növényi mintaként való értelmezésa helyes, e korongpár a maga elvont ábrázolásával a fentebb bemutatott sor legvégénáll. A sírnak a 10. <strong>sz</strong>ázadon belüli pontosabb keltezésére a jelenlegi adatok alapján nemvállalkozhatok.I. 8. Csekej 579. sír. Más a helyzet az 579. sír korongpárjánál, mivel itt három ágúa forgóalakzat, s a motívum közepén is három<strong>sz</strong>ög látható.68 Ebben az esetben az ágakpalmetta-mivolta jól látható, ám a sva<strong>sz</strong>tikához való egykori vi<strong>sz</strong>onya nem tűnik ti<strong>sz</strong>tázhatónak.A sír <strong>sz</strong>intén a temető 10. <strong>sz</strong>ázadi rétegéhez tartozik, ám a 10. <strong>sz</strong>ázad elsőkétharmadán belüli keltezése jelenlegi ismereteink alapján nem lehetséges.I. 9. Érsekújvár - Remiz 59. sír. A 10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi köznépi temetőből megmentett84 sír közül mind mellékletei, mind elhelyezkedése alapján kitűnik az 59. sír, ugyanisjelentősen elkülönül a temető többi sírjától, s jóval gazdagabb mellékletekkel bocsátottákaz eltemetettet túlvilági útjára. A temetkezésből előkerült egyik öntött bronz ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámdí<strong>sz</strong>en<strong>sz</strong>intén háromágú forgóalakzat látható, ágai itt is palmettát formáznak. Asír egyéb mellékletei alapján a 10. <strong>sz</strong>ázadon belül pontosabban nem keltezhető. Szinténnem segít a datálásban a többi sírhoz való vi<strong>sz</strong>onya, tekintve elkülönülő jellegét.69A felsorolt korongok kronológiai helyzete alapján a honfoglaló művé<strong>sz</strong>et jellemzővonása figyelhető meg. A legkorábbi minden bizonnyal a karosi (funkciója is eltér atöbbitől),7" majd azt követi a biharkere<strong>sz</strong>tesi, azt a <strong>sz</strong>olnoki és a dunaalmási, ezt pediga tápéi. Ha a motívum fejlődéséről alkotott elképzelésem helyes, a <strong>sz</strong>olnoki, a dunaalmásiés a törökkanizsai nagyjából egy időben ké<strong>sz</strong>ülhetett, hasonlóan a tápéi és a gyulai isközel áll időben egymáshoz. A fejlődés iránya a kronológiailag pontosabban besorolhatóleletek alapján lát<strong>sz</strong>ik: az egyértelmű sva<strong>sz</strong>tika (Karos) fokozatosan elnövényiesedik,majd tovább egy<strong>sz</strong>erűsödik. Elő<strong>sz</strong>ör csak az ágak helyét foglalja el a palmetta(Biharkere<strong>sz</strong>tes), majd a <strong>sz</strong>árak helyét is átve<strong>sz</strong>i a rombu<strong>sz</strong> (Dunaalmás, Szolnok,Törökkanizsa). Nem lehetetlen, hogy a rombu<strong>sz</strong> úgy került a középpontba, hogy azelnövényiesedett sva<strong>sz</strong>tika már-már egybemosódott egy másik jól ismert mediterránmotívummal, a körcikkely-ornamenssel.71 A folyamat végén a motívum teljesen elvonttáválik: a palmetta helyét átve<strong>sz</strong>i az egy<strong>sz</strong>erű spirálvonal (Tápé, s talán Gyula).Egy másik fejlődési irányt mutat a csekeji 376. sír korongja, ahol a motívumnak márforgó-jellege is nehezen vehető ki.72 (Sajnos jelenleg nem tudjuk megfelelő pontossággaldatálni e leleteket, ráadásul azt sem tudjuk megállapítani, hogy az egyes darabokké<strong>sz</strong>ítése és földbe kerülése között mennyi idő telt el. E bizonytalansági tényezőketfigyelembe véve, illetve egy-egy tárgy hos<strong>sz</strong>abb ideig tartó ha<strong>sz</strong>nálatának, vagy éppellenkezőleg: a ké<strong>sz</strong>ítése után rövid időn belüli eltemetésének lehetőségét is mérlegelveaz sem zárható ki, hogy a később ké<strong>sz</strong>ült darab hamarabb került sírba, azaz aleletkontextus alapján történt keltezés és a kimutatható motívumváltozás nem mindenesetben egyezik meg.73 A keltezések ugyanakkor csak bizonyos határokon belül „tologathatóak"!Ez a gyorsan (kevesebb mint egy év<strong>sz</strong>ázad alatt) leját<strong>sz</strong>ódó „ös<strong>sz</strong>eépülés"
Bollók Ádám 72 Honfoglaláskorkét dolgot jelenthet: vagy a motívum vi<strong>sz</strong>onylag új keletű a honfoglaló művé<strong>sz</strong>etben(sva<strong>sz</strong>tika), vagy az a közeg, amibe „beépül" (palmetta/növényi ornamentika) - esetlegmindkettő.Ezek után nehéz helyzetben vagyunk. A magyar régé<strong>sz</strong>eti kutatásban Szabó JánosGyőző 1983-as cikke óta elterjedt nézet, hogy a rombikus, illetve a belőle négyfeléágazó motívum a világmindenséget jelképezi.74 A művé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong>ek ezzel <strong>sz</strong>embenelhatárolódnak az ornamentika elemei mögött tudati tartalmat kereső kutatási iránytól."Ezért is nehezen érthető Madaras Lá<strong>sz</strong>ló kijelentése, mi<strong>sz</strong>erint „Szabó János Győzőelemzése minden művé<strong>sz</strong>ettörténeti kritikát kiállt mind a mai napig."76Amint a kutatástörténeti ré<strong>sz</strong>ben igyekeztem rámutatni, „művé<strong>sz</strong>ettörténeti kritikáról"a honfoglalás kor emlékei kapcsán vajmi kevéssé be<strong>sz</strong>élhetünk, az utóbbi évtizedegyetlen kritikus hangja (Marosi E. két írása, amelyekben egyébként - Szabó JánosGyőző említése nélkül - negatívan nyilatkozott a kérdésben!) alig talált vis<strong>sz</strong>hangra.77Szabó elemzésének egyébként komoly nehézsége, hogy az általa hozott példák mindidőben, mind térben igen távol állnak a 10. <strong>sz</strong>ázadi Kárpát-medencétől.78 Ez még talánvalahogy áthidalható is lenne,79 ha bizonyítást nyerne a közép-ázsiai hsiung-nuk és ahonfoglaló magyarok közös kultúrkörhöz80 tartozása. Ennek hiányában figyelembe kellvennünk, hogy „az idegen tárgyakat, formákat, ornamentikát - <strong>sz</strong>ámtalan és ismeretlenoknál fogva - egy, az eredetitől mindenben különböző régióban másolják vagy adaptálják.[...] E másolások, adaptációk útve<strong>sz</strong>tőjében, ahol ezen terminusok határvonalainem is határozhatók meg pontosan, rendkívül nehéz eligazodni. Szükségesnek látomminduntalan hangsúlyozni, hogy súlyos és nem ritka tévedés <strong>sz</strong>ármazhat abból, ha ahasonlóságok között kellő körültekintés nélkül közvetlen kapcsolatot feltételezünk. Ahasonlóság foka nem a kapcsolat fokát tükrözi."81 [Kiemelés az eredetiben - B. A.] Akapcsolatkeresést és az értelmezést így nem csak az nehezíti, hogy az adott társadalmakkognitív hátterére releváns írott adatok hiányában a régé<strong>sz</strong>eti leletekből próbálunk megkövetkeztetést levonni, hanem az a tény is, hogy „a művé<strong>sz</strong>eti kompozíciók, témák,jelenetes ábrázolások legtöbb alaptípusa év<strong>sz</strong>ázadokra, esetleg évezredekre megy vis<strong>sz</strong>a,melyeket folyton másoltak, utánoztak, variáltak, kombináltak, kiegé<strong>sz</strong>ítettek, mégpedigúgy, hogy nemhogy a későbbi ábrázolások ikonográfiai programja, de már az ahhozvezető lánc<strong>sz</strong>emek tartalma is lényegesen eltérhetett az eredeti képtípustól"*2Mi alapján lehet hát kivála<strong>sz</strong>tani a különböző - az eredeti jelentéssel kapcsolatbanálló, vagy attól gyökeresen eltérő - tartalmak közül az adott helyzetben a megfelelőt?Mi alapján mondhatjuk meg, hogy a sva<strong>sz</strong>tika általunk ismert - és az általunk nemismert(?) - jelentései közül melyikre gondolt a honfoglalás kori korongokat ké<strong>sz</strong>ítő/ha<strong>sz</strong>náló <strong>sz</strong>emély?Különösen tanulságos a kompozíciók középpontjában elhelyezett rombu<strong>sz</strong>ok, s általában:a középpontos <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tési mód kapcsán a veretes tarsolyok, s elsősorban aBudapest-Farkasrétről ismert veretes tarsoly figyelembe vétele. Hegyére állított négyzetalakú középső veretet találunk a bodrog<strong>sz</strong>erdahelyi,83 az Újfehértó-micskepu<strong>sz</strong>tai,84a Budapest-farkasréti85 tarsolyokon, s ezek változatának tekinthetőek a karosiII/1<strong>1.</strong>ésa II/4<strong>1.</strong> sír példányai is.86 Az Újfehértó-Micskepu<strong>sz</strong>táról ismert emlék kapcsán márDienes megjegyezte: „Ez a középen és négy sarkában verettel dí<strong>sz</strong>ített, s talán a veretekkörül a bőr alapon cifrázóvassal is ékített tarsoly te<strong>sz</strong>i érthetővé, hogy miért <strong>sz</strong>öviktöbb tarsolylemezünkön a dús mintázatot a középpont és a négy sarokpont köré..."87 Afehéregyházi tarsolylemeznek a Budapest-farkasréti veretes tarsollyal való dí<strong>sz</strong>ítésbeli
Bollók Ádám 73 Honfoglaláskorhasonlósága <strong>sz</strong>emléletesen alátáma<strong>sz</strong>tja Dienes megállapítását.88 Ennek fényében azonbanel kell gondolkodnunk azon, hogy van-e értelme a középpontosan <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tett tarsolylemezeketa világmindenség jelképeként értelmezni?Hasonló kérdés merül fel a hajfonatkorongok esetében is. Bár a lemezes hajfonatkorongokesetleges - tarsolylemezeink előképeihez hasonlóan egykor talán létezett - előképeitnem ismerjük, ám az a tény, hogy egyetlen kivétellel keleten igazán jó párhuzamuknincsen,89 s a Kárpát-medencei példányok sem keltezhetőek a 10. <strong>sz</strong>ázad elejére,arra mutat, hogy e tárgytípus esetén is Kárpát-medencei fejlődéssel kell <strong>sz</strong>ámolnunk.(Esetleges <strong>sz</strong>ervesanyagból ké<strong>sz</strong>ült előzményeikről adatokkal nem rendelkezünk, ígycsak feltételesen <strong>sz</strong>ámolhatunk velük.) Az mindenesetre tény, hogy míg a veretes tarsolyoknála középső veret eredetileg funkcionális <strong>sz</strong>ereppel bírt (a záró<strong>sz</strong>erkezet ré<strong>sz</strong>étalkotta), a hajfonatkorongoknál ilyesmivel kevésbé <strong>sz</strong>ámolhatunk.Ám a középpontosan <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tett verettípusok nem csak e két tárgy típusra jellemzőeka honfoglaló magyarság leletanyagában. A jóval egy<strong>sz</strong>erűbb, de a <strong>sz</strong>intén középpontköré <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tett rozettás ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámveretek, a különböző préselt ruhaveretek és egyébverettípusok kapcsán például nem <strong>sz</strong>okás a világmindenség jelképeiről be<strong>sz</strong>élni.90 Máskérdés, hogy a rozettás ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámveretekkel fel<strong>sz</strong>erelt lovasfel<strong>sz</strong>ereléssel eltemetettnők mellékleteinek egységessége mögött milyen hátteret sejthetünk.91II. FenékbélyegekMás lelettípust képviselnek a kor<strong>sz</strong>ak cserépedényeinek alján látható fenékbélyegek.A teljes emlékanyag áttekintése nélkül a következő példákat ismerem.II. <strong>1.</strong> Csekej 449. sír. A női sírból előkerült kelet-európai típusú amfora alján balraforgó sva<strong>sz</strong>tika alakú fenékbélyeg látható.92 A sírt a publikáló a 10. <strong>sz</strong>ázadra keltezte.93II. 2. Csekej 633. sír. A női sírban a környező vidék edényművességébe jól illőedény alján sva<strong>sz</strong>tika alakú fenékbélyeg van.94 Az edényt a publikáló 10. <strong>sz</strong>ázadinak, afenékbélyeget pedig „régi" formának tartotta.95II. 3. Ibrány 25<strong>1.</strong> sír (10. <strong>sz</strong>ázad). A lelet értékelését nehezíti, hogy a sírban azedény elhelyezése nem a legáltalánosabb: a fordított tájolású női sírban a fazekat a síralja felett 85 cm-rel találták, tehát a betöltésben (a sír nem bolygatott).96II. 4. Nagyhalá<strong>sz</strong>-Ki<strong>sz</strong>ombor-hegy <strong>1.</strong> sír (10. <strong>sz</strong>ázad első és második harmada). Akis csupor a koponya mellett került elő. A sír Ny-K tájolású.97 Istvánovits E<strong>sz</strong>ter <strong>sz</strong>erintaz edény „alján X alakú fenékbélyeg"98 látható, ám a közölt rajzok alapján itt issva<strong>sz</strong>tikaábrázolással van dolgunk.99II. 5. Tímár-Béke TSz majorja I. 15. sír. A női sírban a jobb lábfej előtt előkerülőcserépbögre alján sva<strong>sz</strong>tika alakú fenékbélyeg látható. Ezen kívül a sír egyetlen mellékletea jobb kézen talált két bronz huzalgyűrű volt. A köznépi temető ré<strong>sz</strong>lete a 10.<strong>sz</strong>ázad első kétharmadára keltezhető.100II. 6. Ti<strong>sz</strong>ae<strong>sz</strong>lár-Bashalom. A <strong>sz</strong>órványként előkerült sva<strong>sz</strong>tikás fenékbélyeges edénytöredéketaz ásató és közzétevő, Kovalov<strong>sz</strong>ki Júlia a település 12-13. <strong>sz</strong>ázadi rétegéhezkötötte."101II. 7. Ti<strong>sz</strong>alök-Rázom 29. ház és 27. <strong>sz</strong>abadon álló kemence (Árpád-kor). Nem egyértelműa fenékbélyeg interpretációja, mivel csak az ábrázolás fele látható.102 A fennmaradtré<strong>sz</strong>let alapján felvethetőnek tartom, hogy eredetileg itt is sva<strong>sz</strong>tikáról volt <strong>sz</strong>ó.II. 8. Vágtarnóc 493. sír. Az ÉNy-DK tájolású sírban a bal orsócsont alatt előkerültedény fenekén sva<strong>sz</strong>tika látható.103 A sírban más melléklet nem volt, a környező sírokleletanyaga alapján a 10. <strong>sz</strong>ázad második felére - a 1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázad elejére tehető.
Bollók Ádám 74 HonfoglaláskorA sort való<strong>sz</strong>ínűleg további példákkal lehetne gyarapítani a publikált és publikálatlananyag alapján. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a sva<strong>sz</strong>tikamotívum ahonfoglalás kori - majd az Árpád-kori - kerámiánk fenékbélyegei között is megtalálható,ha nem is túl gyakran.104 E fenékbélyeg-típus azonban nem korlátozódik csupán aKárpát-medencére. Hasonlóak ismertek Kelet-Európában a Don-vidékről (Zovtnevoe)105vagy a Donyec-vidékről106 éppúgy, mint Közép-Európa <strong>sz</strong>láv107 területeiről: ÉNy-Csehor<strong>sz</strong>ágból,108Nagy-Lengyelor<strong>sz</strong>ágból,109 Alsó-Au<strong>sz</strong>triából (Thunau),110illetve Délkelet-EurópábanBulgáriából.111 Külön kérdést jelentenek a mai Nyugat-Szlovákia leletei:Ivona Vlkolinská ugyanis nem adja meg tételesen, hogy a felsorolt 28, 9-10. <strong>sz</strong>ázaditemető közül melyikben kerültek elő sva<strong>sz</strong>tikás fenékbélyeges edények (VlkolinskáV. típusa),112 csak annyit jegyez meg, hogy a 9-10. <strong>sz</strong>ázadban a sva<strong>sz</strong>tika egyre elterjedtebbmotívum lett.113 Ezzel <strong>sz</strong>emben az Anton Tocík által publikált, nagyré<strong>sz</strong>t magyarnaktartható temetők leletei között csak egy ilyennel találkoztam, míg a csekejitemetőben kettővel (lásd fent). Így elképzelhető, hogy Vlkolinská megjegyzése a területfeltehetőleg nem magyar lakosságú ré<strong>sz</strong>eire vonatkozik.Mód<strong>sz</strong>ertani <strong>sz</strong>empontból problematikusnak tartható a két leletcsoport ös<strong>sz</strong>ekapcsolása.Az egyik esetben (hajfonatkorongok) a motívum ék<strong>sz</strong>er dí<strong>sz</strong>ítéseként, a másikesetben (kerámia) egy általánosan elterjedt gyakorlat során alkalmazott jelöléstípuskénttűnik fel. További nehézséget jelent, hogy az elitkultúra termékei közé tartozó ötvösművekenés a köznépi kultúra tárgyai közé tartozó cserépedényeken látható hasonlómotívumok kapcsolata nehezen ti<strong>sz</strong>tázható.114<strong>1.</strong> Ha a motívum mögött közös ősi tudati tartalmat feltételezünk, akkor a két társadalmicsoportnál azonos értelmezésre lehetne gondolni. (Ennek automatikus feltételezésévelazonban nagyon könnyen az önmagába vis<strong>sz</strong>atérő érvelés csapdájába eshetünk.)2. Az elitkultúrában megjelenő motívumok esetén igen gyakori, hogy azt a köznépis átemeli saját művé<strong>sz</strong>etébe (esetleg más értelmezést adva neki - ha egyáltalán valamilyenértelmet tulajdonítanak annak). Az ilyen típusú másolás mindennapos, s gyakranjár együtt motívumromlással.1153. A köznépi kultúrában megjelenő motívum átkerülhet az elit kultúrkincsébe, bárezt az esetet jóval ritkábbnak tartom.4. Nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a két kulturális <strong>sz</strong>inten két különböző,egymástól független irányból terjed el egy-egy motívum.Konkrét esetünkben a fent vázoltak közül a negyedik esetet látom a legvaló<strong>sz</strong>ínűbbnek.Abból a jelenségből, hogy az általam ismert néhány sva<strong>sz</strong>tikás fenékbélyeg többségea magyar-<strong>sz</strong>láv érintkezési terület közelében látott napvilágot, mindaddig nemvonhatóak le mes<strong>sz</strong>emenő következtetések, míg a teljes anyag felgyűjtésére és elemzéséresor nem kerül. A honfoglalás előtti magyar leletanyag ismeretének hiányában annakeldöntésére sem mernék vállalkozni, hogy vajon a magyarok már a Kárpát-medencébeérkezésük előtt is ha<strong>sz</strong>náltak-e sva<strong>sz</strong>tikás fenékbélyeggel jelölt edényeket (mintláttuk, feltételezhető lakóhelyük környékén ez nem volt ismeretlen), vagy erre csak azúj haza területén került sor.Nem térhetünk ki a fenékbélyegek értelmezésének kérdése elől sem. Gyakran tulajdonítanakezeknek valamiféle mágikus tartalmat mind a nemzetközi,116 mind a magyarirodalomban.117 Egy másik értelmezés <strong>sz</strong>erint a fenékbélyegekben mesterjegyeket kelllátnunk. A 9-14. <strong>sz</strong>ázadi <strong>sz</strong>láv és német anyagot vizsgáló M. Nabe már 1918-ban meg-
Bollók Ádám 75 Honfoglaláskorfogalmazta a fő problémát: „a mesterjegyként történő értelmezés ellen <strong>sz</strong>ól a jelek nagyelterjedése egymástól távolfekvő vidékeken", míg „a jelek pogány <strong>sz</strong>imbólumként valómagyarázata ellen <strong>sz</strong>ól ezen áru előfordulása a középkori német kultúrrétegekben, sőt akora román kori templomok falain".118 A jelenlegi hazai kutatás inkább a praktikus<strong>sz</strong>empontok mellett érvel: a fenékbélyegek abban az időben jelennek meg az edényeken,amikor a »házifazekasságról« az ipar<strong>sz</strong>erű gyártásra való áttérés megtörténik",119s „nem lát<strong>sz</strong>ik reálisnak az a hipotézis, hogy ezen jeleknek valamilyen mágikustartalma lett volna".120 A nemzetközi kutatásban is ezen <strong>sz</strong>empontok kerültek előtérbe.„A fenékjegyek jelentésének hátteréről csak feltevéseink vannak, de felismerhetőekközöttük mágikus-vallási motívumok. A kézművesség perspektívájából nézve való<strong>sz</strong>ínűlega ké<strong>sz</strong>ítő jele, mellyel egyes fazekasok minden terméküket ellátták, de mes<strong>sz</strong>enem minden edényen látható ilyen."121Magam úgy gondolom: ha el is fogadhatjuk bizonyos esetekben, hogy a fenékbélyegneka ha<strong>sz</strong>nálók (vagy közülük néhányan) valamilyen mágikus jelentőséget tulajdonítottak,nem hi<strong>sz</strong>em, hogy minden kör vagy kere<strong>sz</strong>t alakú fenékbélyeg mögött napvagytűz<strong>sz</strong>imbólumot kellene látnunk, mint egyes kutatók te<strong>sz</strong>ik.122 S bár a sva<strong>sz</strong>tikaősi a<strong>sz</strong>trális <strong>sz</strong>imbólum mivolta utalhat ilyesmire,123 de a konkrét jelentés így is ismeretlenmarad.A fentiek tanulságát a következőkben látom.a) A sva<strong>sz</strong>tikamotívum a kor<strong>sz</strong>akban igen nagy területen elterjedt volt.124 Éppúgyismert volt azon térségben, ahonnan a magyarság feltehetőleg a Kárpát-medencébeérkezett, mint az elfoglalt új haza területén,125 illetve attól délre, é<strong>sz</strong>akra és nyugatra. Amotívum ősi, mediterrán eredetére <strong>sz</strong>intén történt utalás a korábbi kutatásban.126b) A sva<strong>sz</strong>tika női hajfonatkorongokon és fenékbélyegeken történő megjelenésénekfényében kérdésesnek tartom, hogy mennyiben köthető az a magyar főfejedelemhez.Ha a nap<strong>sz</strong>imbólum(ok) a főfejedelemhez való tartozást jelképezi(k) a magyarság politikaihatalma alatt álló területeken, nem való<strong>sz</strong>ínű, hogy női hajfonatkorongokra, smég kevésbé, hogy edények fenekére kerültek volna.127c) Arra, hogy a motívum a magyarság keleti kultúrrétegének ré<strong>sz</strong>e,128 netán a Balkánról129(Bizáncból) vagy a környező <strong>sz</strong>láv területekről, esetleg a továbbélő avarságtólkerült hozzánk, továbbra sem mernék vála<strong>sz</strong>olni. A motívum avar kori gyakoriságaazonban elgondolkodásra ké<strong>sz</strong>tet. A Ke<strong>sz</strong>thely-fenékpu<strong>sz</strong>tai déli erőd előtt feltárt 1<strong>1.</strong>sírban talált sva<strong>sz</strong>tika alakú fibulát Müller Róbert cividalei analógiái alapján a 6. <strong>sz</strong>ázadrakeltezte,130 ám a formát Garam Éva római korinak határozta meg.131 A sva<strong>sz</strong>tikaazonban az avar öntött fémművességgel terjed el az áttört-öntött korongokon. Az ekorongok első tipológiáját elké<strong>sz</strong>ítő Garam Éva a sva<strong>sz</strong>tikás darabokat a III/B csoportbasorolta, s a közép, illetve a késő avar korra datálta őket.132 A tárgytípusból újabbnagy <strong>sz</strong>ériát közlő Bárdos Edith a zamárdi temető alapján megerősítette a fenti datálást.133Ugyanakkor az avar kori sva<strong>sz</strong>tikaábrázolások egyik jellegzetessége, hogy nagytöbbségüknél a sva<strong>sz</strong>tika ágait különböző állatfejek alkotják (ún. Tierkopfwirbel). Ezekaz állatfejes korongok ráadásul a meroving kori Nyugat-Európában is elterjedtek. Amotívum ilyen megjelenési formája már korán felkeltette a magyar kutatás figyelmét:Supka Géza 1914-ben egy kelet-európai <strong>sz</strong>kíta ló homlokdí<strong>sz</strong>ben kereste a motívumeredetét,134 amiben ré<strong>sz</strong>ben Fettich Nándor is követte.135 Supka azt is evidensnek vélte,hogy a motívum kizárólag keletről eredhet, s „Keletrómának mi köze sincs az egé<strong>sz</strong>
Bollók Ádám 76 Honfoglaláskorfejlődésmenethez.. ."136 Ez azonban a bizánci mágikus amulettek egy csoportjának ismeretébenfelettébb kétségesnek tűnik. Bizáncban ugyanis a kör alakú arc köré <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tett,forgó állatfejekkel dí<strong>sz</strong>ített amulettek bajelhárító <strong>sz</strong>ereppel bírtak, a női méhvédelmét <strong>sz</strong>olgálták. Igaz ugyan, hogy az általunk ismert példányok jelen ismereteink<strong>sz</strong>erint a 10-12. <strong>sz</strong>ázadra keltezhetőek, ám a hasonló védő amulettek a klas<strong>sz</strong>ikus antikvitástólkimutathatóak a Kelet-Mediterraneumban.137Mindezt többféleképpen értelmezhetjük. 1) az avar kori és a meroving példányokalkotói egy<strong>sz</strong>erűen átemeltek egy Bizáncban teljesen más jelentéssel bíró motívumot, stöbbféle funkcióban ha<strong>sz</strong>nált korongjaikat dí<strong>sz</strong>ítették vele. 2) Az avar és merovingkorongok ké<strong>sz</strong>ítői saját motívumkincsükből vett elemekkel egé<strong>sz</strong>ítették ki a sva<strong>sz</strong>tikát,beleille<strong>sz</strong>tve azt ezáltal saját művé<strong>sz</strong>etükbe - amint azt a honfoglaló magyarság emlékanyagábólismert korongok esetén is bizonyítani igyekeztem. Erre utalhat a Zd. Vinskiáltal közölt leletek kronológiai tanúvallomása.138 3) A fenti tendenciák egy<strong>sz</strong>erre hatottak,s együttesen járultak hozzá az általunk vizsgált tárgycsoport kialakulásához.d) Az általunk vizsgált honfoglalás kori motívumok legközelebbi párhuzamait ésanalógiáit a Kelet-Mediterráneum térségében találhatjuk meg. A <strong>sz</strong>olnoki, dunaalmásiés törökkanizsai korongokhoz hasonlóan félpalmetták alkotják az ágait annak asva<strong>sz</strong>tikának, amely Damghan (Tepe Hissar) lelőhelyen került elő egy sásánida palotastukkódí<strong>sz</strong>ei között.139 A tápéi és a gyulai korongok sva<strong>sz</strong>tikájához közel álló motívummal(és arab felirattal!) dí<strong>sz</strong>ített kerámia került elő Konstantinápoly 10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadileletei között.140 Mesterházy Károly hasonló sva<strong>sz</strong>tikamotívumot talált <strong>sz</strong>intén 10-1<strong>1.</strong><strong>sz</strong>ázadi kerámián: itt azonban már a palmetta is megjelenik.141Mindezzel kapcsolatban érdemes itt újra felhívni a figyelmet arra, amire Szőke BélaMiklós az avar „indavirággal" kapcsolatban rámutatott. „Mind a fentebb tárgyalt motívumokat,mind [...] más dí<strong>sz</strong>ítő elem[eket] csak akkor köthetnénk biztonsággal másrend<strong>sz</strong>erhez, »magas kultúrák« művé<strong>sz</strong>eti áramlataihoz, ha az [...] emlékanyag motívumkincsénekminden egyes eleme [...] tipologizálva lenne, s ezek az elemek már egyegységes rend<strong>sz</strong>ert alkotnának."142e) A bizánci amulettek példája újfent felhívja a figyelmet az egy-egy motívummögött meghúzódó sokféle tudati tartalomra. Hi<strong>sz</strong>en - még feltételesen is - nehezenképzelhető el, hogy egy bizánci termékenységvédő <strong>sz</strong>imbólum jelentésváltozás nélkülkerülhetett át a meroving vagy az avar kultúrkörbe - tekintve az ottani felha<strong>sz</strong>nálásukat.Mindez pedig a sva<strong>sz</strong>tika jelentésének problematikája miatt egyáltalán nem lényegtelen.A <strong>sz</strong>akirodalomban általánosan elfogadott a nézet, hogy a sva<strong>sz</strong>tikában nap<strong>sz</strong>imbólumotkell látnunk. Ugyanakkor a kere<strong>sz</strong>tény világban a sva<strong>sz</strong>tika időnként Kri<strong>sz</strong>tus<strong>sz</strong>emélyére utal, amin különösebben nem is csodálkozhatunk,143 hi<strong>sz</strong> ez is nap<strong>sz</strong>imbólumvoltából ered.144 Szintén eredeti nap<strong>sz</strong>imbólum mivoltával van ös<strong>sz</strong>efüggésbenóvó-védő <strong>sz</strong>erepe.145 Való<strong>sz</strong>ínűleg az utóbbi két jelentés egyikével ös<strong>sz</strong>efüggésben tűnikfel a sva<strong>sz</strong>tika a pu<strong>sz</strong>ta<strong>sz</strong>entlá<strong>sz</strong>lói Árpád-kori temető 105. sírjának (s talán többmásik hasonló lelet) „rovásírásos" gyűrűjén - mint a rontáselhárító „jelek" egyike.146Ezek ismeretében azonban nem lehetünk biztosak abban, hogy a honfoglalóknál is -ha egyáltalán bármilyen jelentést tulajdonítottak e motívumnak - egy, s a legeredetibb,nap<strong>sz</strong>imbólum mivoltában értelmezhetjük. A női hajfonatkorongokon történő megjelenéseveti fel annak lehetőségét, hogy ezen esetekben inkább valamilyen óvó <strong>sz</strong>erepkörrekellene gondolnunk.147 Ugyanakkor érdemes figyelembe vennünk, amire éppenRévé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló mutatott rá legutóbb a bezdédi tarsolylemez kapcsán: egy-egy motívum
Bollók Ádám 77 Honfoglaláskorvagy egé<strong>sz</strong> kompozíció - amely jelentésének megfejtésével a kutatás igen régen foglalkozik,s <strong>sz</strong>inte a honfoglalók vallási képzeteit vizsgálók kiindulópontja lett - hogyankerülhet át egy másik kultúrkörből a 10. <strong>sz</strong>ázadi magyarság emlékanyagába.148 Való<strong>sz</strong>ínűlega korábbi jelentés megtartása nélkül...Ráadásul a fémművesség termékei esetén el kell vála<strong>sz</strong>tanunk a ké<strong>sz</strong>ítő ötvös és aviselő <strong>sz</strong>emélyét. A honfoglaló magyarok között dolgozó ötvösök etnikai, vallási hovatartozásaa <strong>sz</strong>ámos feltételezés ellenére sem tekinthető megoldottnak, így az ő kognitívhátterük esetleges rekonstruálása jelenleg eleve reménytelennek tűnik. A megrendelő/viselő <strong>sz</strong>emélyét tekintve: mindaddig, míg egyéb források híján <strong>sz</strong>inte kizárólag régé<strong>sz</strong>etileletekből próbálunk következtetéseket levonni a honfoglalók gondolat-, illetvehitvilágáról, az önmagába vis<strong>sz</strong>atérő érvelés ve<strong>sz</strong>élyével kell <strong>sz</strong>embenéznünk. OlegGrabar megfogalmazásában: "it is partitularly difficult to see a work of art from thepoint of view of its creator or its first user, for, in most instances of pre-Renaissanceart, we can only approximate the conditions which prevailed at the time of a monument'smaking. Yet, if one is to define the uniqueness of an aesthetic tradition, it is pherhapsthis internal creative purpose which must be explained - or atbest hypohesized - ratherthan the external formal, iconographic, or functional characteristics."149 Ahhoz azonban,hogy egy tárgyat korának <strong>sz</strong>ellemi hátterével együtt tudjunk vizsgálni, bizonyosmennyiségű írott forrásra lenne <strong>sz</strong>ükségünk, amely azonban a honfoglalókkal kapcsolatbannem áll rendelkezésre.Ös<strong>sz</strong>egzésI. Konkrét tanulságokI. <strong>1.</strong> A „kndh" címnek a Nappal, napkultus<strong>sz</strong>al való, nyelvé<strong>sz</strong>eti alapon történtkapcsolatba hozatala nem meggyőző.I. 2. A történeti forrás (Ibn Rusta) által ránk hagyományozott tudósítás egyediségébőlés homályos voltából fakadóan nem nyújt megfelelő alapot a honfoglalás kori leletekikonológiai értelmezéséhez.I. 3. A sva<strong>sz</strong>tikamotívum változatos társadalmi környezetben történő előfordulásamegnehezíti annak egy konkrét <strong>sz</strong>emélyhez, illetve csoporthoz kötését.I. 4. A turfáni freskón látható ké<strong>sz</strong>enléti íjtartó tegez közepén ábrázolt kör alakú(feltehetőleg) fémlemez a tárgytípus középpontos elrendezésű dí<strong>sz</strong>ítése mögött (esetleg)meghúzódó <strong>sz</strong>emléletmód tágabb elterjedtségére mutat, s így nehezíti annak amagyar fejedelemmel és kíséretével történő ös<strong>sz</strong>ekapcsolását. Ennek kapcsán figyelmetkell fordítani arra is, hogy a honfoglaló magyarság fémművességében a középpontoselrendezés <strong>sz</strong>éles körben alkalmazott <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tési elvnek tűnik.Mindezzel <strong>sz</strong>ámolva úgy vélem, a fentiek nem gyengítik <strong>sz</strong>ámottevően Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>lónaka Felső-Ti<strong>sz</strong>a-vidéki fejedelmi központ lokalizálásával kapcsolatban kifejtett hipotézisét,hi<strong>sz</strong>en „a X. <strong>sz</strong>ázadi társadalom-, illetve politikatörténet ilyen súlyú kérdésétnehéz lenne egyes, leletkörnyezetükből kiragadott motívumok vizsgálatára <strong>sz</strong>űkíteni ésalapozni. A hatalmi központ ugyanis nem motívumokon, hanem az azokat hordozónépességen alapulhat...".150 Annak vitája kapcsán - melyre Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló felhívása151ellenére máig nem került sor152 - a régé<strong>sz</strong>eti érveknek kell majd a döntő <strong>sz</strong>ót kimondaniuk.
Bollók Ádám 78 HonfoglaláskorII. Általános(abb) tanulságokII. <strong>1.</strong> Egyes történeti adatok egyes tárgyakkal való kapcsolatba hozása felettébbkockázatos vállalkozás.153 Nem esetünk az első, amikor a hazai <strong>sz</strong>akirodalmattopo<strong>sz</strong>gyártáson kapták. Pais Dezső azon igyekezete, hogy a mohamedán írók adataitsaját nyelvé<strong>sz</strong>eti elméletével ös<strong>sz</strong>hangba hozza, igen tet<strong>sz</strong>etős, de egyben igen egyoldalúkövetkeztetéshez vezetett.154 Többek között erre építette azután Lá<strong>sz</strong>ló Gyula saját,év<strong>sz</strong>ázadokon, népeken, kultúrkörökön át ívelő elméletét a „nap fiáról", amelyben már<strong>sz</strong>ilárd tényként jelenik meg Pais évtizedekkel korábbi feltevése - a hivatkozott forrásállításával ellentétben is. E „jól ismert, minden kétség felett álló tényből" azután egyenesenkövetkezett, hogy a kívülállónak <strong>sz</strong>inte ellenőrizhetetlen nyelvé<strong>sz</strong>eti érvelésekbebele nem folyó régé<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>akember hitelt adott az előző évtizedekben kialakult tet<strong>sz</strong>etősképnek, s ebben a koordinátarend<strong>sz</strong>erben igyekezett elhelyezi saját leletét/leleteit.II. 2. A hasonló esetek elkerülésének legmegfelelőbb módja a különböző tudományterületek<strong>sz</strong>akembereinek minél <strong>sz</strong>orosabb együttműködése lenne. Mindenekelőttazonban elkerülhetetlen, hogy mindenki a saját tudományterületén <strong>sz</strong>ámoljon le az ottévtizedek, esetleg év<strong>sz</strong>ázadok óta „magunk előtt görgetett tévedésekkel".155II. 3. Szükséges lenne annak belátása, hogy egy-egy művé<strong>sz</strong>eti alkotás értelmezését- ma éppúgy, mint ké<strong>sz</strong>ítésének korában - <strong>sz</strong>ámtalan, tudat alatti tényező mellett erősenbefolyásolja világképünk, olvasottságunk, <strong>sz</strong>ocializációnk. Ennek figyelmen kívülhagyásával nincs túl sok esélyünk az egykori valóság jobb megismerésére. Hogy e kissé<strong>sz</strong>keptikus magatartást a Lá<strong>sz</strong>ló Gyula által gyakorta hangoztatott „termékeny bizonytalanságnak"vagy inkább - Lá<strong>sz</strong>ló kifejezését parafrazálva - „terméketlen bizonytalanságnak"tartjuk, végül megint csak megítélés kérdése.Jegyzetek1 Nagyon kevés olyan tárgy maradt fenn az adott idő<strong>sz</strong>akból, amely soha sem került föld alá. A legismertebbminden bizonnyal a bécsi <strong>sz</strong>ablya, mellyel újabban Fodor István foglalkozott. Fodor István: A bécsi<strong>sz</strong>ablya és a prágai kard. Szeged, 2000. (A vonatkozó irodalommal.)2 Mesterházy, Károly: Die Kunst der landnehmenden Ungarn und die abbasidisch-irakische Kunst. ActaArch Hung49 (1997), 385-418.; Uő: A honfoglaló magyarok művé<strong>sz</strong>ete és az abba<strong>sz</strong>ida-iraki művé<strong>sz</strong>et.Századok 132 (1998), 129-159.3 Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz: A magyar pogány sírleletek. In Értekezések a történelmi tudományok köréből. 14(1881), 3.; Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz: Magyaror<strong>sz</strong>ág archaeologiája II. Budapest, 1887, 118.4 Pul<strong>sz</strong>ky maga írja: „a Nemzeti Múzeum rendezetlen állapotában kevésbé érdekelt, inkább bámultamGábor bátyám régiségei között egy <strong>sz</strong>ép, márvány Vénu<strong>sz</strong>t, ez volt az első antik <strong>sz</strong>obor, amelyetláthattam." Korek József: Pul<strong>sz</strong>ky Ferenc, a régé<strong>sz</strong>. In Mravik Lá<strong>sz</strong>ló (<strong>sz</strong>erk.): Pul<strong>sz</strong>ky Károly emlékének.44.; a Fejérváry-gyűjteményről lásd pl. Szilágyi János György: Pul<strong>sz</strong>ky Károly ifjúságának környezete.A Fejérváry-Pul<strong>sz</strong>ky-gyűjtemény kialakulása és sorsa. A Pul<strong>sz</strong>ky-<strong>sz</strong>alon. In uo. 30-43.5 Böhm József <strong>sz</strong>erepére röviden lásd Marosi Ernő: Utó<strong>sz</strong>ó. Programok a magyar művé<strong>sz</strong>ettörténet-írás<strong>sz</strong>ámára. In uő (<strong>sz</strong>erk.): A magyar művé<strong>sz</strong>ettörténet-írás programjai. Válogatás két év<strong>sz</strong>ázad írásaiból.Budapest, 1999, 331-333.6 Pul<strong>sz</strong>ky (1881), 3.7 Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz: Néhány magyaror<strong>sz</strong>ági és ősmagyar leletről. In A Magyar Tudományos AkadémiaÉvkönyvei 16 (1878-1882), 66.8 Bóna István: Régé<strong>sz</strong>etünk és a honfoglalás. Magyar Tudomány CIII. - Ú. F. XLI (1996), 930.9 Legújabban Langó Péter mutatott rá fontos ös<strong>sz</strong>etevőkre - így pl. Vámbéry hatására - ké<strong>sz</strong>ülőkutatástörténeti ös<strong>sz</strong>efoglalásában. Ugyanakkor felhívja a figyelmet Pul<strong>sz</strong>ky tévedéseire, illetve arra,hogy Pul<strong>sz</strong>ky soha sem merült el igazán a kor<strong>sz</strong>ak kutatásában. A <strong>sz</strong>öveg ismeretéért fogadjakö<strong>sz</strong>önetemet.10 Tudományos pályafutásának állomásait jól illu<strong>sz</strong>trálja a műveiről halála után ös<strong>sz</strong>eállított bibliográfia.Supka Géza (ös<strong>sz</strong>eáll.): Hampel József irodalmi működése. Archaeologiai Értesítő 33 (1913), 105-117.11 Hampel József: Ornamentika a honfoglalás kor emlékein. Archaeologiai Értesítő 24 (1904), 152.
Bollók Ádám 79 Honfoglaláskor12 Uő: Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907, 72.13 Uo. 73.14 Mesterházy (1998), 132-133.15 Ez talán legkevésbé Fettich Nándor munkáira volt jellemző, aki <strong>sz</strong>intén igen <strong>sz</strong>éles földrajzi és időbelikeretek között vizsgálta a kérdést, bár Hampelhez képest komoly hangsúlykülönbségekkel. Főbbnézeteit és ezek bibliográfiai adatait röviden lásd Mesterházy (1998), 133-136.; Mesterházy Károly:Fettich Nándor és a magyar honfoglalás régé<strong>sz</strong>ete. Vasi Szemle 55 (2001), 452-458. Ugyanakkormód<strong>sz</strong>erét az elmúlt idő<strong>sz</strong>akban jogos bírálat is érte - vö. Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánckapcsolatai. (Régé<strong>sz</strong>eti tanulmányok.) Szeged, 1995, 154-156.16 Bálint (1995), 234.17 Láng Nándor: Hekler Antal élete és munkássága. In Láng Nándor (<strong>sz</strong>erk.): Hekler Antal válogatottkisebb dolgozatai. Budapest, 1942, 7.18 Hekler, Antal: Die Kunst der ungarischen Landnahmenzeit. Acta Archaeologica 7 (1936), 67-75.;Hekler Antal: A honfoglaló magyarság művé<strong>sz</strong>ete. In Láng Nándor (<strong>sz</strong>erk.): Hekler Antal válogatott...i. m. 376-386.19 Marosi Ernő: A honfoglalás a művé<strong>sz</strong>etben. Magyar Tudomány CIII. - Ú. F. XLI (1996), 1032.20 Vö. Bóna István: Régé<strong>sz</strong>etünk és Kelet-Európa. In MTA II. OK. 28 (1979), 39-48.; Bálint Csanád: A9. <strong>sz</strong>ázadi magyarság régé<strong>sz</strong>eti hagyatéka. In Kovács Lá<strong>sz</strong>ló (<strong>sz</strong>erk.): Honfoglalás és régé<strong>sz</strong>et. Budapest,1994, 39-46. Bizonyos népvándorlás-topo<strong>sz</strong>ok történeti és e<strong>sz</strong>metörténeti <strong>sz</strong>empontú értékelésétbírálatátlásd Vajda Lá<strong>sz</strong>ló: A népvándorlások kérdéséhez. Századok 129 (1995), 107-143.21 Hampel (1907), 73.22 Bálint Csanád: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs. Régé<strong>sz</strong>eti tanulmányok. Budapest, 2004, 37.23 Itt <strong>sz</strong>eretnék kö<strong>sz</strong>önetet mondani Csiky Gergelynek, aki kritikus bírálatával és értékes tanácsaival jónéhány félreértéstől és hibától megóvott. Az esetleges tévedésekért a felelősség termé<strong>sz</strong>etesen engemterhel.24 Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: A karosi honfoglalás kori temetők. Régé<strong>sz</strong>eti adatok a Felső-Ti<strong>sz</strong>a-vidék X. <strong>sz</strong>ázaditörténetéhez. Miskolc, 1996, 167-168.25 A tárgy leírása: Révé<strong>sz</strong> (1996), 158., 92. kép, 156. t. Hasonló kör alakú lemez került elő az eperjeskei3. sírból, sva<strong>sz</strong>tikás dí<strong>sz</strong>ítés nélkül. Lásd Kiss Lajos: Eperjeskei honfoglaláskori temető. ArchaeologiaiÉrtesítő 39 (1920-1922), 49., 10. kép. Legjobb fényképe: Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: Eperjeske. In Fodor István- Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló - Wolf Mária (<strong>sz</strong>erk.): A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Budapest, 1996,74., 5. kép, 76. Sajnos, még ezen sem vehető ki igazán a lemez halványan bekarcolt dí<strong>sz</strong>ítése, amelyvalamilyen növényi mintának tűnik. Hasonló korong tűnik fel egy turfáni freskón. (Az ábrázoltmotívum a képrőlitt sem állapítható meg biztosan, de nem sva<strong>sz</strong>tikáról van <strong>sz</strong>ó.) Le Coq, A. von:Bilderatlas zur Kunst und Kulturgeschichte Mittel-Asiens. Berlin, 1925,60., Fig. 70.; Gyenge átrajzolásátlásd Gabain, A. von: Das Leben im uigurischen Königreich von Qoco (850-1250). Veröffentlichungender Societas Uralo-Altaica. Taf. 74. 174., valamint idézi Révé<strong>sz</strong> (1996), 10<strong>1.</strong> kép, 166. A magyaranyagból ismert sva<strong>sz</strong>tika-ábrázolásokra alább bővebben kitérek.26 Bálint (1995), 245-246.27 A kérdéskör legújabb áttekintése Langó Péter fent hivatkozott (vö. 9. <strong>sz</strong>. jegyzet) dolgozatában fogmegjelenni.28 G. Wiet, M. Canard. Idézi Ludwig, Dieter: Struktur und Gesellschaft des Chazaren-Reiches im Licht derschriftlichen Quellen. 1982, 199. Gyakran - így Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló által is - idézett magyar fordításábanCzeglédy Károly „napkoronghoz hasonló tárgy"-nak értelmezte. A magyarok elődeiről és ahonfoglalásról. (S.a.r.: Györffy György). Budapest, 1958,55. Legújabb kiadása: A magyarok elődeirőlés a honfoglalásról. Budapest, 2002,, 89. Ennek fényében érdekes, hogy a <strong>sz</strong>öveg legújabb magyarfordításában ismét a „napernyő" tűnik fel. Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe népeiről.Földrajzi irodalom. I/<strong>1.</strong> Budapest, 1997, 205., 806. lj.29 Ludwig (1982), 199. A kérdés vizsgálatába Ludwig által Alföldi András nyomán bevont St. Mauriced'Agaune-i apátságban őrzött korsó közvetlen avar kapcsolatait legutóbb cáfolta: Bálint (2004), 374-377.30 A „sams" jelentése „nap", így a „samsa" alak <strong>sz</strong>óvégi „a"-ja Ludwignál magyarázat nélkül marad,hacsak nem másolási hibára gondolunk.31 Ludwig (1982), 199-200.32 Zuckerman, C: On the Date of the Khazars' Conversion to Judaism and the Chronology of the Kingsof the Rus Oleg and Igor. A Study of the Anonymous Khazar Letter from the Genizah of Cairo. Revuedes Études Byzantines 53 (1995), 244-245.35 33 34 Folio Róna-Tas Khazarian Kmoskó l recto (1997), András: Hebrew - folio 204. A Documents l honfoglaló verso. Új of magyar kritikai the Tenth kiadása nép. Budapest, Century. angol fordítással: Ithaca-London, 1996, 129. Golb, 1982, Norman 106-12<strong>1.</strong> - Pritsak, A <strong>sz</strong>öveg Omeljan:
Bollók Ádám 80 Honfoglaláskormagyar fordítását lásd Hunyadi Lá<strong>sz</strong>ló: A Schechter-féle <strong>sz</strong>öveg: egy névtelen kazár zsidó leveleHa<strong>sz</strong>dai ibn Sapruthoz. In Róna-Tas András (<strong>sz</strong>erk.): Források a korai magyar történelem ismeretéhez.Szeged, 2001, 167-170.36 Halm, H.: Shamsa. In Enciklopedia of Islam. Vol. IX. San-Sze. New Edition. Leiden, 2000, 298-299.37 Róna-Tas (1996), 129.38 Forrásaink az „isá" mellett a „beget" is ha<strong>sz</strong>nálják a hadvezér-király címeként. A jelenségre nemismerek minden <strong>sz</strong>empontból kielégítő magyarázatot.39 Róna-Tas (1996), 128.40 Pais Dezső: A gyula és a kündüh. Magyar Nyelv 27 (1931), 171-174.41 Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Budapest,1986, 484.42 A magyar nyelv történeti-etimológiai <strong>sz</strong>ótára. II. (H-Ó). Budapest, 1970, 440.43 Pais (1931), 17<strong>1.</strong>44 Kmoskó (1997), 195.45 Czeglédy Károly: Gardizi „török" fejezetének magyarázatához. Magyar Nyelv 68 (1972), 140.46 Személyes közlés. Segítségét ezúton is kö<strong>sz</strong>önöm.47 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula: A népvándorláskor művé<strong>sz</strong>ete Magyaror<strong>sz</strong>ágon. Budapest, 19702, 124.48 Révé<strong>sz</strong> L.: Vezéri sírok a Felső-Ti<strong>sz</strong>a vidékén. In Kovács Lá<strong>sz</strong>ló (<strong>sz</strong>erk.): Honfoglalás és régé<strong>sz</strong>et.Budapest, 1994, 142.49 Révé<strong>sz</strong> (1996), 168.50 A tárgy első, mindmáig legjobb fényképes közlését lásd Nepper Ibolya: Biharkere<strong>sz</strong>tes - BethlenGábor u. 25. <strong>sz</strong>ám. In Fodor István et al. (<strong>sz</strong>erk.): A honfoglaló magyarság... 217., 4. kép. A teljesleletanyag közzététele: M. Nepper Ibolya: Hajdú-Bihar megye 10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi sírleletei. <strong>1.</strong> Debrecen,2002, 27-29.; II. 2-7. tábla. (A hajfonatkorong: I. 12. kép; II. 2. t. <strong>1.</strong>)51 Madaras Lá<strong>sz</strong>ló: A <strong>sz</strong>olnok-<strong>sz</strong>andai honfoglalás kori korongpár. In MFMÉ - StudArch. IX (2003),277-282.52 Hampel József: Régiségek a honfoglalás korából. Archaeologiai Értesítő 20 (1902), 314—315.; Hampel(1907), 149-150., 38. tábla. A korong lelőhelyét Dienes István azonosította Törökkanizsaként. DienesIstván: Megjegyzések Fettich Nándor vála<strong>sz</strong>ához. Archaeologiai Értesítő 96 (1969), 120. (Bár ennekkonkrét indoklását sem itt, sem másutt nem adta.)53 Bakay Kornél: Régé<strong>sz</strong>eti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez. Pécs, 1965, 1<strong>1.</strong>54 Kovács Lá<strong>sz</strong>ló: A Kárpát-medence kétélű kardjai a 10. <strong>sz</strong>ázad második feléből. (Adattár). InComArchHung 1994-1995, 178.55 A fülbevalótípus legutóbbi, bolgár ré<strong>sz</strong>ről történt feldolgozása sem segít a hazai emlékek időrendjénekpontosításában, hi<strong>sz</strong> a bulgáriai példányok a 9-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadon belül pontosabban nem keltezhetőek. Vö.Grigorov, Valeri: Kolekcija rannosrednovekovni obeci ot Severna Bálgarija. - Collection of earlyMedieval earrings from north Bulgaria. [sic!] Arheologija 45 (2004), 69-76.56 Langó Péter: Megjegyzések a Kárpát-medence X-XI. <strong>sz</strong>ázadi huzalkarpereceinek és sodrottkarpereceinek viseletéhez és ha<strong>sz</strong>nálati idejéhez. In Jósa András Múzeum Évkönyve 92 (2000), 33-57. Mesterházy Károly: Bizánci és balkáni eredetű tárgyak a 10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi magyar sírleletekben II.Folia Archaeologica 152 (1991), 152.; Török, Gyula: Die Bewohner von Halimba im 10. und 1<strong>1.</strong>Jahrhundert. Budapest, 1962, 144., Taf. XIII; Kovács, Lá<strong>sz</strong>ló: Münzen aus der ungarischenLandnahmezeit. Budapest, 1989, 32. Szőke Béla még a 10. <strong>sz</strong>ázad egé<strong>sz</strong>ére jellemzőnek tartotta ezt atárgytípust. (Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régé<strong>sz</strong>eti emlékei. Budapest,1962, 52.)57 Kralován<strong>sz</strong>ky Alán: Honfoglalás kori leletek Dunaalmáson, Tatán. In Bíró E. - Szatmári S. (<strong>sz</strong>erk.):Komárom megye története I. Tatabánya, 1988, 6-7. ábra.58 Uo. 249., 5. ábra.59 Istvánovits E<strong>sz</strong>ter: A Rétköz honfoglalás és Árpád-kori emlékanyaga. Nyíregyháza, 2003, 97-10<strong>1.</strong>Langó Péter és Türk <strong>Attila</strong> a megjelenés alatt álló dolgozatuk tanulmányozásának engedélyezéséértfogadják kö<strong>sz</strong>önetemet.60 Széll Márta: Elpu<strong>sz</strong>tult falvak, X-XVII. <strong>sz</strong>ázadbeli régé<strong>sz</strong>eti leletek Csongrád vármegye területén. InDolgozatok 19 (1943), 177.61 Bálint Csanád: Südungarn im 10. Jahrhundert. Budapest, 1991, 94., 93. Anm., Abb. 25.62 Széll (1943), 176-179. LVIII. t. 29.63 Mesterházy (1991), 152.65 64 (1978), Bakay 377. Kürti (<strong>sz</strong>erk.): Béla: Kornél: LXIII. A Régé<strong>sz</strong>eti kőkortól 2. Honfoglalás- a adatok középkorig. a és Maros-torok államalapításkori Tanulmányok vidékének temetők Trogmayer 10-1<strong>1.</strong> az Ipoly Ottó <strong>sz</strong>ázadi 60. mentén. történetéhez. <strong>sz</strong>ületésnapjára. In Studia In Comitatensia Lőrinczy Szeged, Gábor 1994, 6
Bollók Ádám 81 Honfoglaláskor66 Bálint (1991), 94-96.67 Rejholcová, Mária: Pohrebisko v Cakajovciach (9.-12. Storicie). Katalóg. Nitra, 1995, 40., Tab. LXI.2a, 3a.68 Uő(1995), Tab. XCII. 4-5.69 Uő: Pohrebisko z 10.-12. storica v Novych Zámkoch. Slovenská Archeológia. 22 (1974), 440-44<strong>1.</strong>,456., Tab. VII. 16. A leletre Langó Péter hívta fel a figyelmem. Fogadja érte hálás kö<strong>sz</strong>önetemet.70 Eltér a többi korongtól a sva<strong>sz</strong>tika forgásiránya is: míg a hajfonatkorongokon az alakzat jobbra forog,addig a karosi példányon balra. Mivel azonban - mint alább igyek<strong>sz</strong>em rámutatni - esetünkben asva<strong>sz</strong>tika konkrét jelentésének megállapítása is gondot jelent - már ha <strong>sz</strong>ámolnunk kell egyáltalánilyesmivel -, az eltérő forgásirány mögött esetlegesen meghúzódó okok felderítését sem tartomlehetségesnek.71 A körcikkely-ornamentikára lásd Bálint (2004), 447-45<strong>1.</strong> Nem véletlen, hogy Bálint Cs. a törökkanizsaikorongot is e motívum kapcsán tárgyalja. (197. kép 3.) Azért lehet ezt mégis a sva<strong>sz</strong>tikák körébenvizsgálni, mert töredezett állapota ellenére is megállapítható, hogy a levelek a rombu<strong>sz</strong>alakból „kinőve"indulnak, azaz a motívum „jobbra forog".72 Nagyjából hasonlóan látta a motívum alakulását Mesterházy Károly is. Mesterházy, Károly: Stilrichtungenin der Kunst der landnahmenden Ungarn. (Kiadás alatt.) A kézirat olvasásának engedélyezéséértfogadja kö<strong>sz</strong>önetemet.73 Steuer, Heiko: Bemerkungen zur Chronologie der Merowingerzeit. In Hassler, Hans-Jürgen (Hrsg.):Studien zur Sachsenforschung I. Hildesheim, 1977, 379-403., s különösen a 403. oldal ábrája; Bálint(1995), 243-244.74 Szabó János Győző: A Duna-Ti<strong>sz</strong>a köze és a magyar honfoglalás. Forrás, 1983, 7, 43-44.75 Marosi Ernő: A magyar középkor művé<strong>sz</strong>ete a Nemzeti Múzeumban a millecentenáriumi év kiállításain.Buk<strong>sz</strong> 9 (1997), 162-164.76 Madaras (2003), 280.77 A vis<strong>sz</strong>hangra lásd Fodor István elutasító megjegyzését. Fodor István: Lá<strong>sz</strong>ló Gyula, a régé<strong>sz</strong>. InBalassa Iván - Lá<strong>sz</strong>ló Emőke (<strong>sz</strong>erk.): Lá<strong>sz</strong>ló Gyula emlékkönyv 1910-1998. Budapest, 2001, 228.78 „...az áthidalhatatlanul nagy földrajzi és kulturális távolságokat figyelmen kívül hagyó rokonításokideje már lejárt...". Bálint (2004), 203. Termé<strong>sz</strong>etesen az időben/térben közelálló adatok sem tekinthetőekegyedül ezért relevánsoknak: Uo. 285., 357.79 Ilyenre példát hoz Bálint (2004), 396-40<strong>1.</strong>80 Nem elégséges pu<strong>sz</strong>tán a „közös belső-ázsiai gyökerekre" történő hivatkozás - már ha létezett egyáltalánilyesmi. „Per<strong>sz</strong>e közhely <strong>sz</strong>ámba megy fölemlegetni az eurázsiai <strong>sz</strong>tyeppe kulturális egységét (hibaazonban feledni a különbözőségeket is!), az anyagi kultúrájában megfigyelhető konzervativizmust(mely jól megfért a nemzetközi divatjelenségek alkalmankénti befogadásával is) és a régé<strong>sz</strong>eti jelenségekértelmezésénél sok<strong>sz</strong>or esik <strong>sz</strong>ó a (való<strong>sz</strong>ínű) kereskedelmi, kulturális, politikai kapcsolatokról - demindez egy másik kontinensen, ezer kilométerekkel távolabb kifejlődött anyagi műveltség alapvetőjellegének befolyásolásához mégsem lehetett elegendő."Bálint Csanád: A <strong>sz</strong>egedi régé<strong>sz</strong>eti kiállításról.In ComArchHung 1990,225. A témánk kapcsán mód<strong>sz</strong>ertani <strong>sz</strong>empontból igen megfontolandó kérdésekfelvetését lásd uo., illetve újabban Bálint (2004) 20-38.81 Bálint (2004), 325.82 Uo. 320.83 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944, 436., 50. kép.84 Dienes István: Honfoglalás kori tarsolyainkról. Folia Archaeologica 16 (1964), 95., 30. ábra.85 Uő: Honfoglalás kori veretes tarsoly Budapest-Farkasrétről. Folia Archaeologica 24 (1973), 186—187., 3-4. ábra, 20<strong>1.</strong> 1<strong>1.</strong> ábra.86 Révé<strong>sz</strong> (1996), 240., 18. tábla; 278., 56. tábla.87 Dienes (1964), 183.88 Dienes (1964), 200-209., 186-187., 3-4. ábra, 203., 12. ábra.89 Legfigyelemreméltóbb keleti párhuzamuk a baskíriai Karanaevóból ismert. Bálint, Csanád: DieArchaologie der Steppe. Steppenvölker zwischen Volga und Donau vom 6. bis zum 10. Jahhundert.(Hrsg.: Daim, Falko). Wien-Köln 1989, 138., Abb.59a.,140., 696. lj.90 A középpontosan <strong>sz</strong>immetrikus verettípusok ékkövekkel vagy üvegbetéttel dí<strong>sz</strong>ített darabjainak legújabbös<strong>sz</strong>efoglalását lásd Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori kő- és üvegbetéttel dí<strong>sz</strong>ített fegyverek,tarsolyok és veretek kérdésköréhez. In ComArchHung 2004, 151-17<strong>1.</strong>91 Lásd Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen. In Studia Archaeologica III92 93 94 95 (1997), Rejholcová Uo. Uő: Das 43. 175.; Graberfeld (1995) Révé<strong>sz</strong> 70, 48-49, von Lá<strong>sz</strong>ló: Tab. Cakajovce Tab. CI. Arany<strong>sz</strong>ántás 4. LXXI. (9.-12. 10. Balotán. Jh.). Analyse. Budapest-Kiskunhalas, - Nitra, 1995, 2001, 43-44. 58-69.
Bollók Ádám 82 Honfoglaláskor96 Istvánovits (2003), 353-354. A fazék képe: 110. t. 251/<strong>1.</strong>; 180. kép. 4.97 Uo. 146-147., 355. A csupor képe: 134. t. 1/<strong>1.</strong>; 180. kép 12.98 Uo. 147.99 A leletanyagot 1989-ben újraközlő Kovács Lá<strong>sz</strong>ló is „ívelt végű horogkere<strong>sz</strong>t alakú fenékbélyeg"-rőlírt. Kovács Lá<strong>sz</strong>ló: A Nagyhalá<strong>sz</strong>-zomborhegyi 10. <strong>sz</strong>ázadi magyar temetőré<strong>sz</strong>let. In ComArchHung1989, 167. (I1<strong>1.</strong>2. kép <strong>1.</strong>) A temetőré<strong>sz</strong> fent adott datálása is Kovács Lá<strong>sz</strong>lótól <strong>sz</strong>ármazik.100 Uő: A tímári (Szabolcs-Szatmár m.) honfoglalás kori temetőmaradványok. In ComArchHung 1988,126., 149. és 6. kép.101 Kovalov<strong>sz</strong>ki Júlia: Településásatások Ti<strong>sz</strong>ae<strong>sz</strong>lár-Bashalmon. (Bronzkor, III-IV. és XI-XIII. <strong>sz</strong>ázad.)Budapest, 1980, 46., 26. rajz 2., 18. tábla 4.102 Méri István: Egy Árpád-kori magyar falu leletmentő ásatása Ti<strong>sz</strong>alök-Rázom, 1950-53. A <strong>sz</strong>övegetgondozta és a rajzokat ké<strong>sz</strong>ítette Kovalov<strong>sz</strong>ki Júlia. Budapest, 2000, 60., kép 5.103 Tocík, Anton: Flachgraberfelder aus dem IX. und X. Jahrhundert in der Südwestslowakei. I. SlovenskáArcheológia 19 (1971), 177., Taf. XLIII. 16. A gyenge minőségű képen nem vehető ki teljesegyértelműséggel a motívum, de Tocík a sírleírásban megerősíti: „gerader Standflache mit plastischemHakenkreuz".104 Az eddig a teljesség igényével közzétett Baranya (1983) és Vas (2000) megyei, illetve a megyeleleteinek kb. 1 /3-át felölelő Hajdú-Bihar megyei síranyagban hasonló fenékbélyeggel nem találkoztam.Szintén nem fordul elő a halimbai temetőben, ahol pedig igen magas a kerámiamellékletes sírok, s azonbelül a fenékbélyeges edények aránya.105 Parchomenko, O. V.: Die Keramik der Saltovo-Kultur am oberen Lauf des Don. In Bálint Csanád(Hrsg.): Die Keramik der Saltovo-Majaki Kultur und ihrer Varianten. Budapest, 1990, 31<strong>1.</strong>, Taf. 35.106 Krasil'nikov, K. I.: Die Keramik der Saltovo-Majaki-Kultur am nördlichen Mittellauf des Donec. InBálint Csanád (Hrsg.): Die Keramik... 213., Abb. 2.107 Brather, Sebastian: Früh- und hochmittelalterliche Keramik bei den Westslawen. In Europas Mitte um1000. Beitrage zur Geschichte, Kunst und Archaologie. Bd. <strong>1.</strong> Stuttgart, 2000, 120., Abb. 77.108 Bubenik, Josef - Meduna, Petr: Zur frühmittelalterlichen Keramik in Nord-West-Böhmen. In Stana,Cenek (Hrsg.): Slawische Keramik in Mitteleuropa vom 8. bis zum 1<strong>1.</strong> Jahrhundert. Brno, 1994, 189.,Abb. 4.109 Hilczer-Kurnatowska, Zofia - Michal, Kara: Die Keramik vom 9. bis zur Mitte des 1<strong>1.</strong> Jahrhunderts inGrosspolen. In Stana, Cenek (Hrsg.): Slawische Keramik... 129., Abb. 6; 137., Abb. 12.110 Itt főleg a 9. <strong>sz</strong>ázadban gyakori, s a 10. <strong>sz</strong>ázad folyamán csökken az aránya. Cech, Brigitte: Dieslawische Keramik des 8.-1<strong>1.</strong> Jahrhunders in Niederösterreich. In Stana, Cenek (Hrsg.): SlawischeKeramik... 59.111 Fiedler, Uwe: Studien zu Graberfeldern des 6. bis 9. Jahrhunderts an der unteren Donau. Teil <strong>1.</strong> Bonn,1992, 159. Typ XIV/<strong>1.</strong>, Typ XIV/2.; 162.112 Vlkolinská, Ivona: Pottery from cemeteries of the 9th—10th centuries in the territory of Slovakia. InStana, Cenek (Hrsg.): Slawische Keramik... 90.Fig. 8.;Uő: Die Grabverbande mit der Keramik des 9.-10. Jh. aus dem Gebiet der Slowakei aufgrund geographische-chronologischer Analysen. In Bialeková,D.- Zábojník, J. (Hrsg.): Ethnische und kulturelle Verhaltnisse an der mittleren Donau vom 6. bis zum1<strong>1.</strong> Jahrhundert. Bratislava, 1996, 332., Abb. IX.113 Vlkolinská (1994), 90.114 A problematika ré<strong>sz</strong>letes vizsgálatot és <strong>sz</strong>ámos esettanulmányt igényelne, amely mindeddig nem történtmeg a magyar honfoglalás kor régé<strong>sz</strong>eti irodalmában. Ennek hiányában magam ezen írásban nemvállalkozhatom többre, mint a lehetőségek vázlatos <strong>sz</strong>ámbavételére. Ez ugyanakkor a két vizsgáltemlékcsoport felettébb eltérő jellege miatt nehezen lenne megkerülhető.115 „...a felsőbb rétegek ízlése volt mindig az irányadó, azt kísérelték meg utánozni kevésbé képzettmesterek, <strong>sz</strong>erényebb e<strong>sz</strong>közökkel." Dienes István: Opponensi vélemény Bálint Csanád: Dél-Magyaror<strong>sz</strong>ág a X. <strong>sz</strong>ázadban c. kandidátusi értekezéséről. Archaeologiai Értesítő 105 (1978), 113.116 Néhány kiragadott példa a mára könyvtárnyira duzzadt irodalomból. Baranov, I. A.: Die Keramik derSaltovo-Majaki-Kultur in der Krim. In Bálint Csanád (Hrsg.): Die Keramik... 42-43.; Krasil'nikov(1990), 213.; Parchomenko (1990), 297. - mindhárom a további irodalommal. Nabe, F. M.: DieBodenstempel auf wendischen und frühdeutschen Gefassboden des 9.-14. nachcristlichen Jahrhunderts.Mannus 10 (1918) [1919], 71- 73.; Diaconu, Petre: Wieder über den Ursprung der Bodenzeichen aufTongefassen. In Zbornik posveten na Bosko Babic - Mélange Bosko Babic. Prilep, 1986, 79.117 Pl. Sági Károly: Árpád-kori varázslás régé<strong>sz</strong>eti emlékei. In A Ve<strong>sz</strong>prém <strong>Megyei</strong> Múzeumok Közleményei118 6 Auftrete Kirchen." voneinander „Gegen (1967), dieser Nabe 55-85. Deutung entfernen Ware (1918), in als deutschmittelalterlichenKulturschichten, Gebieten"; 7<strong>1.</strong> Fabrikmarken „gegen spricht die Erklarung die grosse der Ahnlichkeit ja Zeichen selbst der als im Mauerwerk Zeichen heidnische in frühromanischerraumlich Symbole weit das
Bollók Ádám 83 Honfoglaláskor119 die Bodenmarken auf den Gefassen zu der Zeit erscheinen, als man von der »Haustöpferei« zu derindustrieartigen Produktion übertrat."Szőke, B. M.: Karolingerzeitliche GraberfelderI-IIvon Garabonc-Ófalu. Antaeus 21 (1992), 66.120 „ die Hypotese nicht real zu sein scheint, dassdiese Zeichen irgendeinen magischen Inhalt besassen."Szőke (1992), 66-67.; A magyar <strong>sz</strong>akirodalomban a kérdéssel elő<strong>sz</strong>ör foglalkozó Höllrigl József is apraktikus vonásokat emelte ki. Höllrigl József: Árpádkori keramikánk. I. Fenékbélyeges edények.Archaeologiai Értesítő 44 (1930), 160-169.121 Brather, Sebastian: A nyugati <strong>sz</strong>lávok kerámiája a kora és érett középkorban. In Wieczorek, A. - Hinz,H-M. (<strong>sz</strong>erk.): Európa közepe 1000 körül. Budapest, 2000, 77.; Ugyanez Brather (2000), 118-119.Szintén <strong>sz</strong>ámol praktikus megfontolásokkal Richthofen, Bolko von: Zur Verbreitung undVolk<strong>sz</strong>ugehörigkeit der frühgeschichtlichen und mittelalterlichen Tongefasse mit Bodenzeichen undWellenlinien. Mannus 25 (1933), 116-117.; Cebotarenko, G. F.: Die Keramik des mittleren undsüdlichen Dnestr-Prut-Gebietes im 8.-12. Jh. In Bálint Csanád (Hrsg.): Die Keramik... 59.; Herrmann,Joachim (Hrsg.): Die Slawen in Deutschland. Geschichte und Kultur der slawische Stamme westlichvon Oder und Neisse vom 6. bis 12. Jahrhundert. Ein Handbuch. Berlin 1985, 119.122 Pl. Krasil'nikov(1990), 213.123 Fiedler(1992), 167.124 Egyéb előfordulásaira lásd pl. Sági (1967), 55-85.125 Igen érdekes példákat találhatunk az avar kori leletanyagban mind fémtárgyakon (sva<strong>sz</strong>tika alakúcsüngő gyermek sírjából Alsógellérről, valamint a <strong>sz</strong>éles körben elterjedt, négy forgó állatfejet ábrázolóöntött áttört korongok), mind fenékbélyegen (Érsekújvár). Tocík, Anton: Slawisch-awarisches Graberfeldin Holiare.. Bratislava, 1968, Taf. XXXVII. 4.; Cilinská, Zlata: Slawisch-awarisches Graberfeld inNové Zámky. Bratislava, 1966, 134., Abb. 9. 4. A kronológiai nehézségek egyelőre - a továbbélő avarleletanyag ismeretlen voltából fakadóan - nehezen hidalhatóak át. A 9. <strong>sz</strong>ázadra datált ipoly<strong>sz</strong>akállositemető 10. sírjából előkerült sva<strong>sz</strong>tikás fenékbélyeg ugyanakkor jelzi a motívum folyamatos jelenlétét.Vendtová, Viera - Rejholc, Emil: Slovenské pohrebisko v Ipolskom Sokolci. Slovenská Archeológia11 (1963), 240., 24<strong>1.</strong>, Obr. 4. 4.126 Sági (1967); Bátky Zsigmond: Szarvasagancs-lőportartóink ornamentikájához. A Magyar NemzetiMúzeum Néprajzi Tárának Értesítője 18 (1926), 8.127 A kettős hatalmi rend<strong>sz</strong>er felbomlásának idejéről a <strong>sz</strong>akirodalomban nincs egyetértés. Magam az ún.„kettős <strong>sz</strong>akrális fejedelemség" létezésében is kételkedem a 9-10. <strong>sz</strong>ázadi magyarság esetében, aminekokaira egy ké<strong>sz</strong>ülő dolgozatomban kívánok rámutatni. Ennek fényében nem látom értelmét annaksem, hogy esetleg a sosem volt „<strong>sz</strong>akrális kettős fejedelemség" felbomlása után megváltozott <strong>sz</strong>ituációvalmagyarázzuk a sva<strong>sz</strong>tikának a „köznép körében" való elterjedését.128 A lehetőségre utalt Borsos Béla: Magyar vadá<strong>sz</strong> lőportartók. Budapest, 1982, 45.129 Bátky (1926), 8.130 Müller Róbert: Sági Károly temetőfeltárása a Ke<strong>sz</strong>thely-fenékpu<strong>sz</strong>tai erőd déli fala előtt (1963-1967).Zalai Múzeum 9 (1999), 166.131 Garam Éva: Avar kori fibulák. Archaeologiai Értesítő 128 (2003), 10<strong>1.</strong>, 99., 3. kép. 2. Hasonlóleletekre lásd Vinski, Zdenko: Krstoliki nakit epohe seobe naroda u Jugoslaviji. Kreuzförmiger-Schmuck der völkerwanderung<strong>sz</strong>eit in Jugoslawien. Vjestnik III (1968), 103-166., Tab. VIII.132 Garam Éva: Spatawarenzeitliche durchbrochene Bronzescheiben. Acta ArchHung 32 (1980), 168.,174-175.133 Bárdos Edith: Az avarkori öntött bronz korongok viseleti <strong>sz</strong>okásához a Zamárdi avar temető alapján <strong>1.</strong>Somogy <strong>Megyei</strong> Múzeumok Közleményei 12 (1996), 47.134 Supka Géza: Motívumvándorlás a korábbi középkorban. II. Archaeologiai Értesítő 34 (1914), 102-104.135 Fettich Nándor: Sárkányábrázolások a magyaror<strong>sz</strong>ági népvándorláskori emlékanyagban. ArchaeologiaiÉrtesítő 40 (1923-1926), 157.136 Supka (1914), 103.137 Spier, Jeffrey: Medieval Byzantine Magical Amulets and their Tradition. Journal of the Warburg andCourtland Institutes 56 (1993), 25-62. A cikkre Bálint Csanád hívta fel a figyelmemet. Segítségéértfogadja kö<strong>sz</strong>önetemet.138 Vinski (1968).139 Kimball, Fiske: The Sasanian Palace of Tepe Hissar. In Schmidt, E. F.: Excavations at Tepe HissarDamghan. Philadelphia, 1937, 327-338., Pl. LXXII. H 160<strong>1.</strong> A leletre Mesterházy Károly hívta fel afigyelmem, segítségét ezúton is kö<strong>sz</strong>önöm.140 141 (1954), Rice, Mesterházy, Talbot Pl. XXVII, D.: Károly: Byzantine 2. Stilrichtungen Polychrome in der Pottery. Kunst... A Survey i. m. of Recent Discoveries. Cahiers Archéologiques
Bollók Ádám 84 Honfoglaláskor142 Szőke Béla Miklós: Egy avar kori indavirág. Késő avar kori övgarnitúra Zalaeger<strong>sz</strong>eg-Ola, Új ka<strong>sz</strong>árnyaterületéről. Zalai Múzeum 10 (2001), 117.143 Montelius, Oskar: Das Sonnenrad und das christliche Kreuz. I. Mannus I (1909), 68-69.; Sági (1967),75.; Bátky (1928), 8.144 Török Lá<strong>sz</strong>ló: XI. <strong>sz</strong>ázadi palmettás faragványaink és a <strong>sz</strong>ek<strong>sz</strong>árdi vállkő. In Béri Balogh ÁdámMúzeum Évkönyve 1 (1970), 13-135.145 Visky Károly: Dí<strong>sz</strong>ítőművé<strong>sz</strong>et. In A magyarság néprajza. II. A magyarság tárgyi néprajza. Budapest,é. n. [1941-1943], 292.146 Szőke Béla Miklós - Vándor Lá<strong>sz</strong>ló: Pu<strong>sz</strong>ta<strong>sz</strong>entlá<strong>sz</strong>ló Árpád-kori temetője. Budapest, 1987, 68-73.,127., 86. kép.147 A hajfonatkorongok óvó-védő <strong>sz</strong>erepének feltételezése igen elterjedt a hazai <strong>sz</strong>akirodalomban. LásdDienes István: A honfoglaló magyarok és ősi hiedelmeik. In Hajdú Péter (<strong>sz</strong>erk.): Uráli népek.Nyelvrokonaink kultúrája és a hagyomány. Budapest, 1975, 10<strong>1.</strong>; Dienes (1978), 108.; Fodor István:Honfoglalás kori korongjaink <strong>sz</strong>ármazásáról. A verseci és a ti<strong>sz</strong>asülyi korong. Folia Archaeologica 31(1980), 211-212. A kérdés ismételt vizsgálata - a kutatásban az elmúlt évtizedekben bekövetkezettmód<strong>sz</strong>ertani <strong>sz</strong>emléletváltás következtében - esedékessé vált.148 Révé<strong>sz</strong>, Lá<strong>sz</strong>ló: Das landnahmenzeitliche Graberfeld von Bezdéd. Angaben zur Ausgrabungen undzur Auswertung des Fundmaterials. ComArchHung 2003, 164-166.149 Grabar, Oleg: The Formation ofIslamicArt. 19872, 3-4.150 Révé<strong>sz</strong> (1996), 125.151 Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: Vála<strong>sz</strong> Balogh Lá<strong>sz</strong>ló é<strong>sz</strong>revételeire. Századok 137 (2003), 477-478.152 Vékony Gábor ígért írásának eddig nem akadtam nyomára. Vö. Vékony Gábor: 10. <strong>sz</strong>ázadi településTatabánya-Dózsakertben. In Központok és falvak a honfoglalás és kora Árpád-kori Magyaror<strong>sz</strong>ágon.Tatabánya, 2002, 34.153 Ez alól termé<strong>sz</strong>etesen a saját korábbi próbálkozásomat sem tekintem kivételnek. Lásd Bollók Ádám:„Inter barbaras et nimiae feritatis gentes". Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok.Századok 138 (2004), 361-363.154 Úgy lát<strong>sz</strong>ik, Pais néha maga is érezte, hogy vonzódik az ilyesmihez. Fettich Nándornak a zemplénisírról írott dolgozata kéziratáról rendezett vitaülésen, illetve az azzal kapcsolatban írásban leadotthozzá<strong>sz</strong>ólásában például így írt. „Sajnos, Álmos elhalálozására vonatkozólag nem tudom elfogadniazokat a - még az én ízlésem <strong>sz</strong>erint is - kelleténél regényesebb mozzanatokat, amelyeket a jelzettközlemények mint Fettich felfogását ismertetnek." Dr. Pais Dezső akadémikus hozzá<strong>sz</strong>ólása. InHozzá<strong>sz</strong>ólások Fettich Nándor: Das altungarische Fürstengrab von Zemplin című könyve kéziratához.Archaeologiai Értesítő 93 (1966), 278.155 A kifejezést Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>lótól vettem át.Itt <strong>sz</strong>eretném megkö<strong>sz</strong>önni Bálint Csanád, Csiky Gergely,Langó Péter, Mesterházy Károly, Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló és Vida Tivadar segítségét, akik a cikk olvasásával,be<strong>sz</strong>élgetésekkel segítették munkámat.
Limes 85 HonfoglaláskorLangó Péter„Vadat űzni feljövének"Vadat űzni feljövénekHős fiai <strong>sz</strong>ép Enéhnek:Hunor s Magyar, két dalia,Két egytestvér, Ménrót fia.Ötven-ötven jó leventétKi<strong>sz</strong>emeltek, hogy követnék;Mint valamely véres hadra,Fegyverkeztek könnyű vadra.Szól a rege Buda vadá<strong>sz</strong>atán, ahol a hun nagykirály a gazdag zsákmányt ünnepli.Etele az uralkodó testvére:Maga is bátyjával paripára mozdul,Solymá<strong>sz</strong>ni fehérnép velük együtt buzdul.Megharsan a völgyben hajtók riadása,Nincs földön, égen sincs, vadnak maradása,Földön veri gyors nyíl, veri égen sólyom;Szárnya, sebes lába nehezül, mint ólom.Arany János elbe<strong>sz</strong>élő költeménye, a Buda halála máig az egyik legismertebb 19.<strong>sz</strong>ázadi mű, amely <strong>sz</strong>épségével megérintve olvasóit, míto<strong>sz</strong>t teremtett a míto<strong>sz</strong>ról.1 Anemzet költője által írt műepo<strong>sz</strong>ban, „a legigényesebb s legsikeresebb feldolgozásban,amit a magyar tudomány és irodalom Anonymustól a múlt <strong>sz</strong>ázad közepéig a magyarőstörténetről felhalmozott", „<strong>sz</strong>inte minden együtt van".2 Arany - hasonlóan legtöbbkortársához - elutasította Budenz József finnugor elméletét és egy másik akadémikustárs, Vámbéry Ármin pártjára állt a magyarság „rokonságkeresésében".1 Korának ahonfoglaló magyarságról alkotott e<strong>sz</strong>ményétől vezérelve, maga is formálta annak <strong>sz</strong>emléletét:<strong>sz</strong>ilaj, rettenthetetlen lovasoknak festve le a „hún-rokon" magyarokat, akiknekaz egyik kedvelt - a harci <strong>sz</strong>ellemet és tudást ébren tartó - foglalatosságuk a vadá<strong>sz</strong>atvolt.„Honunk <strong>sz</strong>erzője, diadalmas Árpád!"4A gazdag honfoglaló magyar vitézekről alkotott e<strong>sz</strong>ménykép nem csak Arany költé<strong>sz</strong>etébenfigyelhető meg, hanem - a korabeli nemzeti romantikából táplálkozó őstörténetielképzelések hatására - a tudományos értekezésekben is. Pár évvel az epo<strong>sz</strong> meg<strong>sz</strong>ületésétkövetően a Magyar Nemzeti Múzeum élére - amely előtt ma Stróbl AlajosArany<strong>sz</strong>obra áll - Pul<strong>sz</strong>ky Ferenc, a reformkor nagy nemzedéknek egyik vezéralakjakerült.5 Az „óságbarát múzeumigazgató", ahogy nemrég egy tudós méltatója nevezte,6<strong>sz</strong>intén meg volt győződve - a család barátjaként <strong>sz</strong>ámon tartott - Vámbéry elképzelésénekhelyességéről.7 Az akkoriban nagy tekintélynek örvendő Pul<strong>sz</strong>ky-<strong>sz</strong>alon <strong>sz</strong>omba-
Langó Péter 86 Honfoglaláskorti be<strong>sz</strong>élgetésein, ahol a magyar és a nemzetközi tudományos élet <strong>sz</strong>ámos kiválóságamegfordult, még meggyőzőbben hathattak Vámbéry érvei a magyar és a török nyelvekrokonságáról.8 A neves orientalista hatása lemérhető a kor kiemelkedő történé<strong>sz</strong>ének, aPul<strong>sz</strong>ky-<strong>sz</strong>alonba bejáratos Marczali Henriknek a munkáin kere<strong>sz</strong>tül is.9 A régé<strong>sz</strong>etbeniránymutatóul <strong>sz</strong>olgáló Pul<strong>sz</strong>ky-előadások és a Semsey-pályadíjra ké<strong>sz</strong>ített régé<strong>sz</strong>etiös<strong>sz</strong>efoglalásának vonatkozó fejezete <strong>sz</strong>intén a keleti, törökös jellegű „gazdag lovassírok"„nemes fegyverforgatóit" tekintette csak magyarnak.10 E 19. <strong>sz</strong>ázadi elképzelés máigmeghatározza a honfoglaló eleinkről kialakított történelmi és régé<strong>sz</strong>eti képet.11A régé<strong>sz</strong>et (a nyelvé<strong>sz</strong>ethez hasonlóan) ekkoriban fordult a Kelet felé.12 A hazaiemlékanyag gyarapodása mellett a kor kiemelkedő archeológusai - így Rómer Flóris ésHampel József - megpróbálták fellelni a mo<strong>sz</strong>kvai és a kijevi gyűjteményekben a levédiaiés az etelközi magyarok régiségeit.13 A korábbi <strong>sz</strong>álláshelyek és a magyar őshazákmegtalálása volt az egyik célja a gazdag tudós mecénás, Zichy Jenő gróf ázsiai kutatóútjainakis.14 Zichy Wosinsky Mór,15 majd Pósta Béla felkérésével a kor neves régé<strong>sz</strong>eitis bevonta expedícióiba,16 melyeknek eredményei annak a reményével töltötték el amagyar régé<strong>sz</strong>eti kutatást, hogy a tárgyi emlékanyag retrospektív vizsgálatával meghatározhatóle<strong>sz</strong> a magyar őshazák elhelyezkedése.17A 19-20. <strong>sz</strong>ázad fordulóját követően a tudományos munkákban az addig jobbáracsak a dí<strong>sz</strong>ítőművé<strong>sz</strong>et bemutatására <strong>sz</strong>olgáló régé<strong>sz</strong>eti leletek egyre nagyobb súllyal<strong>sz</strong>erepeltek.18 Hampel ös<strong>sz</strong>efoglalásai és értekezései nyomán a korai történettel foglalkozókutatók egyre inkább felismerték az új, még kiaknázatlan forrásbázis lehetőségeit.Munkáikra azonban Hampel tárgyilagos megfigyelései helyett Pul<strong>sz</strong>ky és Nagy Gézaelképzelései hatottak.19 Az előbbi, sok<strong>sz</strong>or hangoztatott véleménye a gazdag „úri" honfoglalókróla kutatók axiómájává vált és hozzájárult ahhoz, hogy csak a lovas, fegyveres,ezüst ruhadí<strong>sz</strong>es sírokat tartsák magyarnak. Az emlékek, a tárgyakon lévő motívumokkeleti kapcsolatrend<strong>sz</strong>erének egyedüli figyelembevételét tovább erősítette a kororientalista rajongása és a nép<strong>sz</strong>erű kelet<strong>sz</strong>emléletnek a régiségtudományokra gyakorolthatása.20 Hampel, elfogadva végül kortársai véleményét, feladta korábbi állásfoglalását.21Hampel lényeges megállapításaihoz hasonlóan a neves bécsi művé<strong>sz</strong>ettörténé<strong>sz</strong>nek,Alois Rieglnek a kora középkori emlékek kapcsán megfogalmazott téziseit sem vettefigyelembe a kortárs és a későbbi kutatás.22 Riegl <strong>sz</strong>emlélete helyett Josef Strzygowskiálláspontja vált meghatározóvá,23 amint azt a Hampel József fiatal utódjának, a Régiségtárnépvándorlás kori gyűjteménye őrének kinevezett Supka Géza tanulmánya isjelezte.24 Nagy Géza, Josef Strzygowski és Supka Géza hatására általánosan elfogadottávált az a <strong>sz</strong>emlélet, amely a kora középkori belső-ázsiai és iráni emlékeket, művé<strong>sz</strong>ijellegzetességeket a korai magyar művé<strong>sz</strong>et forrásaiként kezelte és azokból levezethetőnekvélte a honfoglaló magyarság műveltségét.25Lá<strong>sz</strong>ló Gyula és a keleti „magyar tálak" felfedezéseA 20. <strong>sz</strong>ázad első felére a magyar régé<strong>sz</strong>ek - a <strong>sz</strong>ámtalan vélt analógia hatására -kiemelkedő <strong>sz</strong>erepet tulajdonítottak mind a „<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida" ötvösművé<strong>sz</strong>et alkotásainak,mind az azt követő („po<strong>sz</strong>t-<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida") idő<strong>sz</strong>ak fémműves emlékeinek.26 A kor<strong>sz</strong>akegyik meghatározó kutatójává Lá<strong>sz</strong>ló Gyula vált. Számos kiemelkedő - kora régé<strong>sz</strong>etilátásmódját megújító - elképzelése ellenére, a leleteket sok esetben hasonló <strong>sz</strong>emlélet-
Langó Péter 87 Honfoglaláskormóddal vizsgálta, mint kortársai és elődei.27 Az egyik korai munkájában - ahol a KolozsváriMárton és György által ké<strong>sz</strong>ített Szent György-<strong>sz</strong>obor vizsgálatának apropójánré<strong>sz</strong>letesen foglalkozott a korai, <strong>sz</strong>tyeppei eredetűnek vélt ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámzat fejlődésével -tovább „gyarapította" a keleti magyar fémművesség emlékeit. Feltételezte, hogy a Vjatkaikormányzóság területén (a mai Udmurtiában), Utemil<strong>sz</strong>k faluban talált ezüsttálat magyarmester ké<strong>sz</strong>ítette. „Mivel a vjatkai tál ornamentális képzésének elemei és azok arajztechnikai tulajdonságai, hogy nagyobb formán belül a ré<strong>sz</strong>leteket csak vonallal jelöli,egytől-egyig a magyar hon foglaláskori anyag felé mutatnak, biztosra ve<strong>sz</strong>em, hogya vjatkai és a vele rokon emlékek magyar ötvösök kezéből kerültek ki s céljuk a háziha<strong>sz</strong>nálaton kívül talán elsősorban az volt, hogy csereárut teremtsenek."28 Annak alehetőségét is felvetette, hogy <strong>sz</strong>ámos további (így többek között Muzsi lelőhelyen, apermi Malceva és Kuda<strong>sz</strong>evo, valamint Szo<strong>sz</strong>va faluban és a <strong>sz</strong>intén udmurtiai Ukanbantalált) ezüsttálak magyar ké<strong>sz</strong>ítmények voltak.29Későbbi munkáiban Lá<strong>sz</strong>ló Gyula több<strong>sz</strong>ör említette az utemil<strong>sz</strong>ki tálat, a képaláírásokbanmindig kérdőjellel jelezve a tál bizonytalan, de nagyon is elképzelhető magyareredetét.30 Állításának hipotetikus jellege azonban mindig csak az első mondatokbólérződött, a tárgyhoz fűződő magyarázatai már minden esetben mint biztosan magyareredetű emlékről tudósítottak.31 A tál és a korai magyarság kapcsolatáról alkotottvéleményét idővel a magyar kutatók is o<strong>sz</strong>tották.32 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula angol nyelven is megjelentös<strong>sz</strong>efoglalása, valamint a magyar kutatók e témát érintő idegen nyelvű tanulmányaialapján a tárgyak magyar eredetét a nemzetközi (elsősorban a <strong>sz</strong>ovjet, majd későbboro<strong>sz</strong>) kutatás is elfogadta.33A Lá<strong>sz</strong>ló Gyula által 1942-ben felsorolt tálak feltételezett magyar vonatkozására aprofes<strong>sz</strong>or későbbi munkáiban már nem tért ki.34 A nyomdokain járó kutatók ezekközül már csak az utem<strong>sz</strong>ki tálat, az egyik Muzsi lelőhelyen talált emléket (3. kép) és akude<strong>sz</strong>evai csé<strong>sz</strong>ét tekintették magyarnak. E három tárgy magyar vonatkozását igazolvalátta mind a magyar, mind a <strong>sz</strong>ovjet-oro<strong>sz</strong> kutatás. Később, az e tárgyakon megfigyeltés korai magyarnak vélt jellegzetességek alapján, két további tál került a magyarnaktartott emlékek közé a <strong>sz</strong>alehardi Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeum emlékei közül (2. kép, 4.kép.).35 A közös - feltételezett - magyar gyökerek alapján ös<strong>sz</strong>ekötött tálak újabb elemzéseitovábbi (a 10. <strong>sz</strong>ázad Kárpát-medencei leletanyagát érintő) interpretációk kiindulópontjailettek. Számos kutató egyes temetkezések leleteit azért utalta a honfoglalásidejét követő első periódusra, mert a Kárpát-medencei leletek és az ezüsttálak ábrázolásaiközt hasonló elemeket, ötvöstechnikai megoldásokat vélt felfedezni.36Az utemil<strong>sz</strong>ki ezüsttál feltételezett magyar vonatkozásaiAz 1891-ben előkerült utemil<strong>sz</strong>ki leletet elő<strong>sz</strong>ör 1892-ben közölték,37 de a tárgy -<strong>sz</strong>ámos további lelettel együtt - Ja. I. Szmirnov „keleti ezüstöket" ös<strong>sz</strong>efoglaló munkájátkövetően vált ismerté.38 A lelet a <strong>sz</strong>entpétervári Ermitázs gyűjteményében található.A töredezett tál tükrének korongjában egy lovas solymá<strong>sz</strong> alakját domborította ki ahajdani mester. A fiatal, baju<strong>sz</strong> és <strong>sz</strong>akáll nélküli lovas jobb kezével lova gyeplőjétfogja, míg baljában madarát tartja. A lovas fején sapka körvonalai láthatóak. A lovasonvaló<strong>sz</strong>ínűleg kaftán van, amely a térdéig ér, lábát pedig egy hegyes orrú csizma fedi. Ajobb oldalán dí<strong>sz</strong>es tegez függ. A ló farhámját három, levél alakú csüngő, a kantárzatotegy rozettás <strong>sz</strong>íjelo<strong>sz</strong>tó dí<strong>sz</strong>íti. A lovas egy kerek talpallójú kengyelben nyugtatja lábát.
Langó PéterHonfoglaláskor<strong>1.</strong>kép. Az utemil<strong>sz</strong>ki tál (Marschak 1986 nyomán).2. kép. A <strong>sz</strong>alehardi Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeumban őrzött lovas solymá<strong>sz</strong>t ábrázoló tál(Fedorova 1996 nyomán).
Langó Péter 89 HonfoglaláskorA ló kantárját egy kisebb emberi alak tartja a jobb kezével, miközben az alak bal lábaa ló lépésre emelkedő elülső bal lábához simul. A talajt lendületes vonásokkal megrajzoltpalmetták jelzik. (<strong>1.</strong> kép.)Lá<strong>sz</strong>ló Gyula az alábbi érvek alapján kapcsolta ös<strong>sz</strong>e a korai magyarsággal a tálat.<strong>1.</strong> A lovas fején lévő sapka. Véleménye <strong>sz</strong>erint a fiatal solymá<strong>sz</strong> fején egy fülrehajtható prémsapkát akart megformázni az ötvös. A sapkát Lá<strong>sz</strong>ló Gyula azonosította anémet püspök, Ratherius által említett „galerus Ungaricus"-sal. Úgy gondolta, hogy aprémes sapka divatját a magyarság honosította meg Európában, s ez a viselet mégév<strong>sz</strong>ázadokkal később is megmaradt,39 amire - <strong>sz</strong>erinte - a Zsigmond király képeinmegfigyelhető prémes sapkaviselet is utal.402. A csizma és a tegez dí<strong>sz</strong>ítése. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula, művé<strong>sz</strong>i látásmódjából adódóan, azábrázolt <strong>sz</strong>emélyt újjáalkotta, így nem csak a magyarnak tartott palmettás motívumokkaldí<strong>sz</strong>ített csizmát, hanem annak kialakítását is leírta: „csizmája való<strong>sz</strong>ínűleg nemezcsizma, s nomád <strong>sz</strong>okás <strong>sz</strong>erint két, hos<strong>sz</strong>ú <strong>sz</strong>árból varrták egybe, a varrás vonala pediga palmettalevél ritmusát követi".413. A ló sörénye és farka. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula megfigyelései <strong>sz</strong>erint a ló sörénye tincsekbenlóg a nyakán, míg a rövid, felfelé pederedő farka spirálisan végződik, mintha bekötöttlenne, s ez - véleménye <strong>sz</strong>erint - megvolt a 9-10. <strong>sz</strong>ázadi magyar lótartásban is.424. A ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámzat csüngős veretei és a farmhám mintája. Az utóbbi dí<strong>sz</strong>ítése Lá<strong>sz</strong>lóGyula <strong>sz</strong>erint megegyezik a kenézlői 39. sír íjtartó tegeze palmettadí<strong>sz</strong>es csontlemezének<strong>sz</strong>egélydí<strong>sz</strong>ével, valamint a tarcali tarsolylemez <strong>sz</strong>egélydí<strong>sz</strong>ével.435. A tál témája. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula a vadá<strong>sz</strong>atra induló solymá<strong>sz</strong> ábrázolását egy, a perzsa(<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida) művé<strong>sz</strong>etből levezethető elemnek tartotta, a lovast vezető ember képré<strong>sz</strong>letétpedig - az antikvitás nyomán - a <strong>sz</strong>tyeppén is megjelenő „győztes hadvezér" képtípushozkapcsolta. Ez utóbbi esetében a különbség az antik előképektől annyiban tért el,hogy a ló előtt álló győzelmi istennő helyett itt egy férfi fogja a ló kantár<strong>sz</strong>árát.44A solymá<strong>sz</strong>atot a későbbi, kárpát-medencei analógiák alapján a honfoglaló magyarok„elsőrendű kedvtelésének" tartotta. Úgy vélte, hogy a kelet-európai területeken amagyarok kedveltették meg a környező népekkel a vadá<strong>sz</strong>at e fajtáját.456. A tálak, csé<strong>sz</strong>ék megléte a 10. <strong>sz</strong>ázadi kárpát-medencei leletanyagban. A gégényilelet és a Nemzeti Múzeum Agnus Dei ábrázolást mutató ezüstcsé<strong>sz</strong>éje alapján feltételezte,hogy a honfoglaló magyar emlékanyagban voltak <strong>sz</strong>tyeppei eredetű csé<strong>sz</strong>ék. Úgyvélte, hogy a kere<strong>sz</strong>ténység felvétele után is megmaradt ezeknek a tárgyaknak a kulturális<strong>sz</strong>erepe - amit az Agnus Dei ábrázolású csé<strong>sz</strong>e bizonyítana -, csak a hozzájukkapcsolódó gondolatvilág értelmeződött át.7. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula a tárgyak é<strong>sz</strong>aki elterjedésére is adott magyarázatot. Fettich Nándor- akkor nép<strong>sz</strong>erű -, kereskedelemmel kapcsolatos elképzeléseihez igazította véleményét,46s az írásos forrásokból ismert cserekereskedelemmel (ezüstöt prémért) magyaráztaaz előkerülési helyüket. Az írásos források - elsősorban Anonymus adatai - alapjánhangsúlyozta a magyarság 10. <strong>sz</strong>ázadi kereskedelmi kapcsolatait, s egy „Kieven ésCernigovon át s Vjatkán kere<strong>sz</strong>tül Permigívelő"47 kereskedelmi utat vélt, amely közvetlenülkapcsolódott a Vereckei-hágón kere<strong>sz</strong>tül a Kárpát-medencéhez.48Lá<strong>sz</strong>ló Gyula érveit két kutató - Szőke Béla, valamint Bori<strong>sz</strong> Marsak - egé<strong>sz</strong>ítetteki a továbbiakkal.
Langó Péter 90 Honfoglaláskor3. kép. A Muzsiban talált, páncélos lovast ábrázoló tál (Marschak 1986 nyomán).4. kép. A <strong>sz</strong>alehardi Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeumban őrzött, dárdás lovast ábrázoló tál(Fedorova 1996 nyomán).
Langó Péter 91 Honfoglaláskor- Szőke Béla <strong>sz</strong>erint a tálon ábrázolt lovas egy nő. Szerinte emellett <strong>sz</strong>ól a kisméretűkengyel, illetve az, hogy a farhámon megfigyelhető levél alakú csüngők a Kárpátmedencébenolyan rozettás ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámveretek ré<strong>sz</strong>ei voltak, amelyek a kiemelkedő gazdagságúnői sírok mellékleteihez tartoztak. Szőke a ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámveretek alapján méginkább megerősítve látta azt az álláspontot, hogy a levédiai magyarságnak <strong>sz</strong>oros kapcsolatavolt ezzel a területtel, mivel a „rozettás ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámveretek oro<strong>sz</strong>or<strong>sz</strong>ági példányaimind erről a területről kerültek elő".49-Bori<strong>sz</strong> Marsak a <strong>sz</strong>ogd ezüstedényekről ké<strong>sz</strong>ített munkájában foglalkozott a tárggyal.Ő a fentebb már említett három tálat sorolta a korai magyarság emlékei közé. A honfoglaláskori tárgyak és az utemil<strong>sz</strong>ki tál között talált ös<strong>sz</strong>ekötő kapocsként emelte ki azegyik dí<strong>sz</strong>ítő motívumot: a palmettalevelek belsejében lévő félkörre állított vonalat.50Ezek a palmettalevelek keretezik a képet a ló rajza alatt, illetve felett.A magyar eredet (kapcsolat) mellett felhozott érvek vizsgálataAz utemil<strong>sz</strong>ki tál magyar eredete és a fentebb felsorolt további négy tálnak a koraimagyarsággal való kapcsolata ma már nem tűnik ennyire egyértelműnek. Mint a fentebbikutatástörténeti áttekintésből is kitűnik, az elképzelés alapvetően Lá<strong>sz</strong>ló Gyulátóleredt, s később az ő hatására vált általánosan elfogadottá. A kutatás újabb irányvonalai(az úgynevezett „vegyes érvelés" elutasítása,51 a keletpreferens <strong>sz</strong>emléletmód és a bécsikultúrtörténeti iskola „kultúrkör"-elméletének kritikája)52 alapján fontosnak tűnik újramegvizsgálni azokat az érveket, amikkel a tárgyak magyar eredetét kívánta alátáma<strong>sz</strong>tania korábbi kutatás.1-2. A viselettörténeti érveka) A sapka. A lovas fején lévő sapka rajzolata teljesen bizonytalan; azt, hogy a<strong>sz</strong>egélye prémből volt-e, az ábrázolás alapján nem lehet eldönteni. Hasonló ábrázolásvan a fentebb említett <strong>sz</strong>alehardi Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeum egyik tálján, amelynek a <strong>sz</strong>egélyehasonlít az utemil<strong>sz</strong>kihez.53 (2. kép.) A hasonlóság alapján feltételezhető, hogy azáltalunk vizsgált tálon is ilyen sapkát kívánt megmintázni az ötvös. A sapkaforma azonbannem ismert a 10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi Kárpát-medencei leletanyagból. Az írásos források sem<strong>sz</strong>ólnak arról, hogy a magyaroknak pontosan milyen fejfedőjük volt.54 Lá<strong>sz</strong>ló Gyulánakaz a felvetése, hogy a prémsapkát a honfoglaló magyarok honosították meg Közép-Európában, a rendelkezésre álló források alapján nem igazolható. A honfoglalás korisírokból csak egy olyan tárgy ismert, amely a korabeli férfi fejfedőkhöz kötődik. ABereg<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ról a 20. <strong>sz</strong>ázad elején előkerült süvegcsúcs - Kovács Lá<strong>sz</strong>ló újabb kutatásaialapján - inkább a 10. <strong>sz</strong>ázadi bizánci és é<strong>sz</strong>aki, viking emlékekkel kapcsolható ös<strong>sz</strong>e,mint a <strong>sz</strong>alehardi múzeum ezüsttálján látható fejfedővel.55 Hasonló süvegcsúcs kerültelő a birkai temetőből, és <strong>sz</strong>ámos bizánci ábrázoláson is megfigyelhető a bereg<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ihozhasonló süvegzáródás.56 Mindezek alapján Lá<strong>sz</strong>ló Gyula felvetése a honfoglalóksüveges prémsapkájáról nem táma<strong>sz</strong>tható alá forrásokkal; mint ahogy az sem, hogy a14. <strong>sz</strong>ázadi ábrázolások a viseleti jelenség folyamatos továbbélését bizonyítanák.Az ezüsttálakon megrajzolt fejfedő egyik legközelebbi párhuzama a nishapuri (9.<strong>sz</strong>ázadi) freskótöredéken látható vadá<strong>sz</strong> sapkája.57 (6. kép.) A Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeumezüsttálján megfigyelhető, hogy a sapka két <strong>sz</strong>éle csúcsos végződésben kiemelkedik.Hasonló csúcsos végződésű sisak látható egy másik 9-10. <strong>sz</strong>ázadi keleti solymá<strong>sz</strong>jele-
Langó Péter 92 Honfoglaláskorneten. A „po<strong>sz</strong>t-<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida stílusú" textiltöredéken azonban az is jól látható, hogy afejfedő két oldalán kialakított csúcsos ré<strong>sz</strong>ek <strong>sz</strong>árnyakat formázó sisakdí<strong>sz</strong>ek.58 (5. kép.)A két ezüsttálon megrajzolt ábrázolásról azonban nem lehet eldönteni, hogy azok fejfedődí<strong>sz</strong>ei voltak-e, vagy funkcionális <strong>sz</strong>erepük volt.Ös<strong>sz</strong>efoglalva megállapítható, hogy a két ezüsttálon látható sapka legközelebbi párhuzamainem az egyébként ismeretlen 9-10. <strong>sz</strong>ázadi magyar viseletben lelhetők fel,hanem a keleti solymá<strong>sz</strong>ábrázolásokon.59 Az ezüsttálakon a sapkakialakítás egyezéseinem csak egy közös ikonográfiai forrást, hanem azonos műhelyhagyományt is jeleznek.b) A csizma. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula a kaftán <strong>sz</strong>egélyétől induló és a láb középvonalán végigfutódí<strong>sz</strong>ítést a lovas csizmájaként értelmezte. Megállapítása minden bizonnyal helyes.Meg kell azonban jegyezni, hogy a korabeli magyar férfiak lábbeli-viseletére vonatkozólagvi<strong>sz</strong>onylag kevés információval rendelkezünk. Feltételezhető, hogy hasonló kialakításuklehetett, mint a női sírokban talált veretes lábbeliknek, csak kevésbé voltakdí<strong>sz</strong>esek, mivel ezüstveretek csak a női sírok mellékleteiként kerültek eddig elő.6" Akorabeli lábbelik között meg kell még különböztetni a puha talpú, és a kemény talpútípusokat, melyek különbségére Dienes István hívta fel a figyelmet a 10. <strong>sz</strong>ázadi kengyelekvizsgálata során.61Az ezüsttálakon eltérés figyelhető meg a megrajzolt lábbelik között. Mind a kétábrázoláson hasonló dí<strong>sz</strong>ítés látható a láb középső tengelyén, míg azonban az utemil<strong>sz</strong>kitálon ez a dí<strong>sz</strong>ítés végigfut a kaftán alsó <strong>sz</strong>egélyéig, addig a Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeumezüsttálján ez a dí<strong>sz</strong>ítés a térd alatt a tibia irányába befordul. A lábfej magasságábanmind a két esetben egy vonal zárja le a dí<strong>sz</strong>ítést. Ezek alapján úgy tűnik, és a finomabbankidolgozott <strong>sz</strong>alehardi tál arra figyelmeztet, hogy esetleg nem is a csizma <strong>sz</strong>árátjelöli az ábrázolt vonaldí<strong>sz</strong>, hanem egy, a nadrág <strong>sz</strong>árára varrt rátétet, amely lovaglásközben a nadrágot óvta a kopástól.62 Mindez azonban csak egy lehetőség, akár csizmában,akár rátétdí<strong>sz</strong>es nadrágban ábrázolták a tálak solymá<strong>sz</strong>ait, a ruhadarabok alapjánsemmilyen komolyabb etnikai következtetést nem vonhatunk le.61c) A tegez. A lovas jobboldalán ábrázolt palmettahálós dí<strong>sz</strong>ítésű tegez döntő érvkénthatott a tárgy magyar eredeztetése <strong>sz</strong>empontjából. A palmetta <strong>sz</strong>erkezete vázlatos,az nem áll közelebb a honfoglalás kori Kárpát-medencei palmettákhoz, mint bármelymás, hasonló idő<strong>sz</strong>akban a <strong>sz</strong>tyeppén ké<strong>sz</strong>ített tárgy palmettás dí<strong>sz</strong>ítése. A tegezen láthatómustra ös<strong>sz</strong>ekapcsolható az újabban a 12-13. <strong>sz</strong>ázadra keltezett - hátrafelé nyilazólovast ábrázoló -, Muzsiban talált tállal,64 vagy a 8. <strong>sz</strong>ázadi viharevai ezüstcsé<strong>sz</strong>e oldalánlévő palmettás dí<strong>sz</strong>ítéssel.65 Marsak és Darkevics kutatásai nyomán mára nyilvánvalóvávált, hogy a palmettaháló nem kimondottan csak a magyarságra jellemző dí<strong>sz</strong>ítőstílus.Alois Rieglnek a 19-20. <strong>sz</strong>ázad fordulóján publikált kutatási eredményei újra akutatás kiindulópontjaivá váltak, s ezáltal ma már nem egy keletpreferens, hanem egykéső antikvitás-központú <strong>sz</strong>emlélet jellemzi a kutatást.66 A Kárpát-medencei és a <strong>sz</strong>tyeppeiterületek emlékeinek a közvetlen kapcsolatáról alkotott feltételezését tovább rontjákBálint Csanád és Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló megfigyelései, amik <strong>sz</strong>erint a 10. <strong>sz</strong>ázadi leletanyagközvetlen párhuzamai nem a <strong>sz</strong>tyeppei területen találhatóak.67 A honfoglalás kori magyarleletanyag legjobb párhuzamait megtalálhatjuk a mai Bulgária 10. <strong>sz</strong>ázadi emlékeiközött.68 Az oro<strong>sz</strong> kutatás újabb eredményei alapján ma már egyre nyilvánvalóbbnaktűnik, hogy a Kárpát-medencei, 10. <strong>sz</strong>ázadi palmettás veretekhez kapcsolódó <strong>sz</strong>tyeppeiemlékek időben nem előzményei ennek a leletcsoportnak, hanem kortársai; vagyis olyan
Langó Péter 93 Honfoglaláskor5. kép. Iráni lovas solymá<strong>sz</strong>t ábrázoló textiltöredék,ré<strong>sz</strong>let (A Trésors de l'ancien Iran c. katalógusnyomán).6. kép. A nishapuri lovas solymá<strong>sz</strong>t ábrázolófreskójelenet (Wilkinson 1986 nyomán).
Langó Péter 94 Honfoglaláskor7. kép. A 1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi bizánci (Ravyy) textiltöredék lovas solymá<strong>sz</strong>ré<strong>sz</strong>lete (Wilkinson 1986 nyomán).8. kép. Káma-menti lovas solymá<strong>sz</strong>t ábrázoló függők (Krylasova2001 nyomán).általános divatelemek lehettek, amelyek elterjedése párhuzamos a Kárpát-medencébenés a <strong>sz</strong>tyeppén, s feltűnésük a 10. <strong>sz</strong>ázadban következett be.69 A <strong>sz</strong>tyeppei leletekbentalált hasonló emlékek tehát nem tekinthetőek a Kárpát-medencei darabok előzményeinek,ezáltal nem is előképei azoknak. A tálon látható palmettás dí<strong>sz</strong> sem egyedi jelenség- amint arra már Lá<strong>sz</strong>ló Gyula is rámutatott. A vázlatosan megrajzolt palmettahálóalapján tehát sem keltezni, sem régé<strong>sz</strong>eti kultúrához kötni nem tudjuk a tárgyat.A tegez megléte azonban arra enged következtetni, hogy a tálon ábrázolt <strong>sz</strong>emélynem nő - amint azt Szőke Béla feltételezte -, hanem férfi volt. Ilyen tárgy sem aKárpát-medencében, sem a <strong>sz</strong>tyeppén ugyanis soha nem került elő női sírból, hanemcsak férfiak mellől. A tegez a különböző korú és kulturális hátterű festményeken ismindig a férfiak oldalán lógott, akár vadá<strong>sz</strong>at, akár más esemény ábrázolásakor.3—4. A ló sörényének tincsekbe fonása és farkának a bekötése; a ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámzat kérdésea) A ló sörényének befonása. Az utemil<strong>sz</strong>ki edény esetében a ló sörényének befoná-
Langó Péter 95 Honfoglaláskorsa nem igazolható. A hasonló tálak ábrázolásaival ös<strong>sz</strong>evetve nem lehet eldönteni, hogyaz ötvös ebben az esetben tényleg ezt a <strong>sz</strong>okást akarta-e hangsúlyozni, vagy csak azutókor magyarázta bele a meg-meg<strong>sz</strong>akadó sörénybe mindezt.b) A ló farkának befonása. A művelet kapcsolatát a korai magyarsággal még NémethGyula vetette fel,70 majd Lá<strong>sz</strong>ló Gyula és Györffy György is elfogadta azt.71Lá<strong>sz</strong>ló Gyula a Szent György-<strong>sz</strong>obron látható hasonló jelenség alapján feltételezte a<strong>sz</strong>okás folyamatos meglétét a középkori magyar kultúrában. A lófarok dí<strong>sz</strong>ítésére, befonásárautaló konkrét régé<strong>sz</strong>eti lelet azonban nem maradhatott fenn, és az írott forrásoksem említik ezt a gyakorlatot a magyarokkal kapcsolatban. A sörény és a lófarokbefonása olyan általánosan elterjedt <strong>sz</strong>okás volt a korban, amely megtalálható volt a<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánidáknál, a <strong>sz</strong>tyeppei népeknél, a <strong>sz</strong>eldzsukoknál ugyanúgy, mint a bizánci hagyományban,vagy Nyugat-Európa középkori lovagi kultúrájában. (5. kép, 7. kép.)Ezek a sok esetben egymástól független, paralel jelenségek nem igazolják a tál magyareredetét. Meg kell azonban jegyezni, hogy a két <strong>sz</strong>alehardi tálon, valamint a Muzsibantalált páncélos lovast ábrázoló emléken is jól látható, hogy a ló farka és sörénye nincssem befonva, sem dí<strong>sz</strong>ítve. (2-4. kép.)c) A farhám mintázata. A tálon <strong>sz</strong>ereplő farhám mintázatát Lá<strong>sz</strong>ló Gyula a fentebbemlített, 10. <strong>sz</strong>ázadi tárgyak peremének a dí<strong>sz</strong>ítésével kapcsolta ös<strong>sz</strong>e. Kérdés azonban,hogy elfogadhatóak-e az analógiái. A képen a farhám mintázata nem <strong>sz</strong>egélydí<strong>sz</strong>, hanema ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámzat vereteit akarja jelölni, s ez nehezen vethető ös<strong>sz</strong>e más tárgyak -ikonográfiai <strong>sz</strong>empontból jelentéssel nem bíró - <strong>sz</strong>egélydí<strong>sz</strong>eivel.d) A levél alakú csüngők. Szőke Béla hívta fel a figyelmet a farhámon megfigyelhető,levél alakú csüngők Kárpát-medencei párhuzamaira. Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló gyűjtése nyomántöbb mint 10 ilyen leletet ismerünk a 10. <strong>sz</strong>ázadi magyar sírokból.72 Ezek a leletekazonban elsősorban nem női sírok mellékletei voltak, amint azt Szőke Béla vélte, hanemférfiak mellől kerültek elő.73 Keleten is a férfiakhoz tartozhattak ezek a dí<strong>sz</strong>ek,amire a Muzsiban talált tál harcosának ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámzata is utal. Ezen az ezüstedényen -hasonlóan az utemil<strong>sz</strong>ki tálhoz - a lovas farhámját és <strong>sz</strong>ügyelőjét levél alakú veretekdí<strong>sz</strong>ítik. A ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámveretek keleti analógiái nem táma<strong>sz</strong>tják alá Szőke azon érvétsem, hogy ezek a veretek Perm környékére lokalizálhatók. Hasonló emlékek gazdagsorozatát mutatta be R. S. Orlov, aki a besenyőkhöz és a torkokhoz kötötte azokat,74 sa keltezésükkel kapcsolatban a 10. <strong>sz</strong>ázad végét és a 1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadot javasolta. EgyPre<strong>sz</strong>lavból előkerült veret alapján a kérdéskört újabban St. Witljanov tekintette át,75 svéleménye <strong>sz</strong>erint a verettípus <strong>sz</strong>éles körben elterjedt a 10. <strong>sz</strong>ázadra. Witljanov a korabeliábrázolások alapján a dí<strong>sz</strong>ítmények <strong>sz</strong>ármazási helyét a Minu<strong>sz</strong>in<strong>sz</strong>ki-medence területérehelyezte, és a türk népekhez kötötte. A verettípus a Tang-kori Kínában, Szibériában76és - amint arra D. I. Blifeld kutatásai is rámutattak a se<strong>sz</strong>tovici lelőhely kapcsán- a 10-1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi druzsinatemetők sírjaiban is előfordult.77 A tálon ábrázolt levélalakú veretek alapján nem lehet tehát sem a tál ké<strong>sz</strong>ítésére vonatkozó pontosabb kronológiát,sem a tál ké<strong>sz</strong>ítőjének etnikai hátterét megállapítani.Hasonló, levél alakú csüngős veret a Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeumban őrzött egyik tálonvolt, ahol két keskeny levél alakú veret dí<strong>sz</strong>íti a farhámot. Ezen az emléken azonbannem egy solymá<strong>sz</strong>, hanem egy fegyveres lovas látható. Minden bizonnyal a veretformaábrázolása is közreját<strong>sz</strong>ott a Muzsi lelőhelyről <strong>sz</strong>ármazó tál magyar eredeztetésében. Averet alapján, a fentebbi érvek figyelembevételével azonban kétséges ennek a tálnakkorai magyar ké<strong>sz</strong>ítményként való interpretációja.
Langó Péter 96 Honfoglaláskor5. A tál témája és dí<strong>sz</strong>ítésea) A vadá<strong>sz</strong>atra induló solymá<strong>sz</strong> alakja. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula felvetése - ami <strong>sz</strong>erint a lovassolymá<strong>sz</strong>at megjelenése Európában a magyarokhoz kötődik - az Arany János költé<strong>sz</strong>etébenis megjelenő romantikus feltételezésből ered. Állítását cáfolja a lovas solymá<strong>sz</strong>tábrázoló Staré Méstóban talált korong - melyet Klement Benda és Bálint Csanád elemzett711a legré<strong>sz</strong>letesebben - és az é<strong>sz</strong>aki Osbergben talált viking hajóstemetkezés egyikfafaragványának jelenete is.79 Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a lovas solymá<strong>sz</strong> ikonográfiájanem a magyarsághoz és nem is a <strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida hagyományokhoz, hanem az antikelőképekhez kapcsolódik.80 A késő antik mintát vette alapul az iráni, az arab és azeurópai hagyomány egyaránt.81 Az ábrázolás típusa folyamatosan jelen volt a bizáncikultúrában, ami egyben jelzi azt is,82 hogy más területek bizánci közvetítéssel vették áta jelenetet, integrálva, vagy csak adaptálva saját kulturális hagyományrend<strong>sz</strong>erükbe.83Lá<strong>sz</strong>ló Gyula figyelmét elkerülte az általa is említett, 8. <strong>sz</strong>ázadi itáliai longobárd ábrázolásjelentősége,84 csakúgy, mint a Szmirnov katalógusában közölt Stroganoff- ésBobrinsky-gyűjtemény hasonló témájú tálaiból levonható konzekvencia.85 Az egykorLá<strong>sz</strong>ló Gyula rendelkezésére álló források alapján is látható, hogy egyáltalán nem egyjellegzetes magyar hagyomány ikonográfiai megjelenéséről van <strong>sz</strong>ó az utemil<strong>sz</strong>ki tálesetében, hanem egy általánosan elterjedt, késő antik képtípus adaptációjáról. A képtípustermé<strong>sz</strong>etesen ös<strong>sz</strong>ekapcsolódhatott magával az ábrázolt cselekmény gyakorlásával,azonban - amint erre Bálint Csanád elemzése rávilágít - nem kellett, hogy ilyenkapcsolat minden egyes esetben fennálljon.86A jelenet tehát már egy a késő antikvitástól meglévő képtípusra vezethető vis<strong>sz</strong>a. Aképtípus bizánci közvetítéssel megjelent a <strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida emlékeken, mozarab területenugyanúgy,87 mint az avar tárgyakon,88 a longobárd, a fatimida, vagy a <strong>sz</strong>eldzsuk művé<strong>sz</strong>etremekein.89 A jelenet nép<strong>sz</strong>erűvé vált az é<strong>sz</strong>aki területeken is, ahol nem csak afentebb vizsgált utemil<strong>sz</strong>ki és a <strong>sz</strong>alehardi tálon van meg,90 hanem későbbi volgai bolgáremlékeken91 és a volgai területektől é<strong>sz</strong>akabbra lévő Vim folyó mentén is.92 Azábrázolás a <strong>sz</strong>tyeppei darabok esetében <strong>sz</strong>ármazhatott a bizánci hagyományból, de másközvetítő-állomáson/állomásokon kere<strong>sz</strong>tül is oda kerülhetett.93 (8. kép.)b) A lovas és az előtte megrajzolt emberalaknak a Lá<strong>sz</strong>ló Gyula által javasolt „triumfálóhadvezér képtípusba való sorolása kérdéses, azonban e jelenet nem bírt különösebbjelentőséggel a tárgy esetleges magyar ké<strong>sz</strong>ítése esetében.c) A tál palmettás dí<strong>sz</strong>ítése. Bori<strong>sz</strong> Marsak a tálon meglévő palmettás dí<strong>sz</strong>ítéssel isalá kívánta táma<strong>sz</strong>tani a tárgy magyar eredetét. Az utemil<strong>sz</strong>ki tál dí<strong>sz</strong>ítése nyománMesterházy Károly volt az, aki rámutatott arra, hogy a Marsak által feltételezett, apalmetták belső dí<strong>sz</strong>ítésében megfigyelt kapcsolat nem csak a honfoglalás kori tárgyakonfigyelhető meg, hanem a keleti selymeken és a kora középkori i<strong>sz</strong>lám dí<strong>sz</strong>ítőművé<strong>sz</strong>etkülönböző elemein is.94 Ezek nyomán sem a palmetták belső térkitöltése, sem azokjelenléte a vereteken nem igazolja, hogy a tál a magyarság korai emléke lenne.6. A korai magyar csé<strong>sz</strong>ék és a <strong>sz</strong>tyeppei tálakA Kárpát-medencei leletanyagban mindös<strong>sz</strong>e három lelőhelyről ismerünk olyan fémedényeket,amelyek a 10. <strong>sz</strong>ázadi leletanyaghoz köthetők.95 A legkorábbi - már Lá<strong>sz</strong>lóGyula által is idézett - edény Gégény-Monokdomb lelőhelyről való. A <strong>sz</strong>abálytalan köralakú ezüstcsé<strong>sz</strong>e 1,5 méter mélyen volt három <strong>sz</strong>ügyelőverettel együtt.96 Régé<strong>sz</strong>etimegfigyelés nélkül került elő a kétpói csé<strong>sz</strong>e is. A tárgy minden bizonnyal sírleletként
Langó Péter 97 Honfoglaláskorjelezte egykori tulajdonosa gazdagságát.97 A harmadik ilyen csé<strong>sz</strong>e az egyetlen, amelyneka lelőkörülményeit is pontosan ismerjük. A zempléni gazdag férfisírban talált ezüstcsé<strong>sz</strong>eformáját tekintve eltér a két másik emléktől, dí<strong>sz</strong>ítését tekintve azonban ös<strong>sz</strong>evethetőa kétpói darabbal.98A csé<strong>sz</strong>ék és a korai tálak kapcsolata mellett érvelt <strong>sz</strong>ámos tanulmányában FodorIstván, aki hangsúlyozta a fentebb vizsgált utemil<strong>sz</strong>ki tál és a csé<strong>sz</strong>ék ös<strong>sz</strong>etartozását.99Fodor elképzelése ré<strong>sz</strong>ben Lá<strong>sz</strong>ló Gyula fentebb elemzett véleményén, ré<strong>sz</strong>benCsernyecov néprajzi megfigyelésein és - a neves oro<strong>sz</strong> néprajzkutató által elemzett -16. <strong>sz</strong>ázadi, vogulokról <strong>sz</strong>óló leírásokon alapult.100 Fodor elképzelése <strong>sz</strong>erint a magyarokkorai hagyományaiból magyarázható a gégényi csé<strong>sz</strong>e elrejtésének oka.101 Úgy vélte,hogy a tárgyakon ábrázolt alakokban a finnugor népek saját isteneikre ismertek, ígytöbbek közt Numi Torem főistenre, akinek a lovai patái alá ezüsttálakat kellett helyezni,amikor az égből alá<strong>sz</strong>állt.102 Kiemelte azt is, hogy a finnugor népeknél az áldozatiállat húsának elfogya<strong>sz</strong>tásán kívül a <strong>sz</strong>ent ligetek dí<strong>sz</strong>ítésében is fontos <strong>sz</strong>erepük volt azezüstedényeknek.103 Véleménye <strong>sz</strong>erint e tárgyak ezekben a <strong>sz</strong>ent ligetekben maradtak,„majd amikor az enyé<strong>sz</strong>et lett úrrá a fákon, azok is az avarba kerültek. Ezért bukkannakrájuk mindig véletlenül, mindös<strong>sz</strong>e 20-30 cm mélyen".104A kérdés vizsgálata során a 10. <strong>sz</strong>ázadi Kárpát-medencei ezüstedények <strong>sz</strong>ámbavételealapján úgy tűnik, hogy azok <strong>sz</strong>tyeppei és belső-ázsiai eredeztetése még bizonyításra<strong>sz</strong>orul. Bálint Csanád ré<strong>sz</strong>letes - a kora középkori fémedényekről írt - áttekintésébenrámutatott arra, hogy ilyen emlékek nem csak a Kárpát-medencében, hanem a 8-10.<strong>sz</strong>ázadi kelet-európai <strong>sz</strong>tyeppén is ritka tárgynak <strong>sz</strong>ámítottak.105A Kárpát-medencei darabok kelet-európai, vagy még keletebbi, belső-ázsiai eredeztetéseesetén be kellene mutatni a tárgyak keleti analógiáit, előképeit. A gégényicsé<strong>sz</strong>e esetén olyan általános formáról van <strong>sz</strong>ó, „melynek ötvöstechnikai kivitele olyanvégtelenül egy<strong>sz</strong>erű, hogy akkor már a kora középkori Eurázsia legtöbb csé<strong>sz</strong>éjével isrokonnak lehet mondani".106 A kétpói darab a formai kialakítását tekintve <strong>sz</strong>intén általánosnaktekinthető, hasonló emlékek hos<strong>sz</strong>ú időn kere<strong>sz</strong>tül nagy területen voltak jelen.A zempléni csé<strong>sz</strong>e közép-ázsiai, <strong>sz</strong>tyeppei analógiái mellett nem hagyhatóak figyelmenkívül a délkelet-európai emlékek sem.107 A Pre<strong>sz</strong>lavban talált ezüstcsé<strong>sz</strong>e,108 a svédor<strong>sz</strong>ágiDune-ból való emlék,109 valamint a bizánci emlékanyag további párhuzamai alapjánnem zárható ki a három Kárpát-medencei darabnak a korábbi kutatás által felvázoltlehetőségtől eltérő kapcsolatrend<strong>sz</strong>ere sem.A Kárpát-medencei csé<strong>sz</strong>éknek a korai magyarság keleti emlékeként való értékelésemellett <strong>sz</strong>ólna azok korai keltezése (amiből azonban nem következik egyértelműen,hogy keleti hagyomány alapján is ké<strong>sz</strong>ültek).110 A három ezüstedény közül egyedül akétpói darab esetében van mód pontosabb korhatározásra, amennyiben elfogadjuk azt akitételt, hogy a múzeumba került tárgyegyüttes darabjai egy sírhoz tartoztak, vagylegalábbis azonos időhorizontot jelölnek.111 A leletek közt talált <strong>sz</strong>íjbefűzéses csat aKárpát-medencei és a hasonló kialakítású kelet- és dél-európai emlékek alapján a 10.<strong>sz</strong>ázad második felére keltezhető.112 A másik két lelet esetében a különböző tárgytípusoktipológiai vizsgálatainak az elvégzését követően nyílik csak mód arra, hogy azokata 10. <strong>sz</strong>ázadon belül pontosabban keltezzük.A sírból előkerült 10. <strong>sz</strong>ázadi fémedények kis <strong>sz</strong>áma alapján úgy tűnik, hogy ezekha<strong>sz</strong>nálata nem volt olyan jelentős, mint azt korábban Lá<strong>sz</strong>ló Gyula feltételezte. A 10.
Langó Péter 98 Honfoglaláskor<strong>sz</strong>ázadi edények Árpád-kori továbbélését és <strong>sz</strong>erepük feltételezett átértelmezését mamár a kutatás egy olyan elképzelésnek tekinti, amely nem tartható.113Csernyecov néprajzi megfigyeléseinek őstörténeti <strong>sz</strong>empontú értékelése is <strong>sz</strong>ámosnehézségbe ütközik. A <strong>sz</strong>ovjet kutatásban - a Lá<strong>sz</strong>ló Gyulára114 is ható - L. A. Maculevicsmegállapítása alapján terjedt el azon elképzelés, hogy a Káma-vidék lakossága a sajáthitvilágába integrálta a tálakon látható jeleneteket.115 Bálint Csanád hívta fel a figyelmetarra, hogy az „a mód azonban, ahogy a helyi lakosság kezelte ezeket az edényeket,néhány esetben ellene <strong>sz</strong>ól ennek az elképzelésnek".116Kérdéses az is: vis<strong>sz</strong>avetíthetők-e időben a Csernyecov által idézett kora újkori utazókmegfigyelései egy fél évezreddel korábbi vallási gyakorlatra? Az edények fáraaka<strong>sz</strong>tásának <strong>sz</strong>okása is újabb, az eddigieknél behatóbb vizsgálatot kívánna.117 A <strong>sz</strong>okásmegléte mellett <strong>sz</strong>ól, hogy a tárgyak egy jelentős ré<strong>sz</strong>én a peremnél jól látható egylyuk, amely akár a felaka<strong>sz</strong>tást is<strong>sz</strong>olgálhatta.118 Ez a lyuk azonban nem általános, ígynincs meg <strong>sz</strong>ámos e területről <strong>sz</strong>ármazó ezüstedényen, mint például a <strong>sz</strong>intén magyarokhozkötött, dárdás lovast ábrázoló, a Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeumban őrzött tálon sem.119(4. kép.) A lyukkal átfúrt tálak esetében sem csak az edények fára aka<strong>sz</strong>tásának a <strong>sz</strong>okásátkell figyelembe venni, hi<strong>sz</strong>en azok kialakításának <strong>sz</strong>ámos egyéb praktikus oka islehetett. A fára aka<strong>sz</strong>tás mellett döntően az <strong>sz</strong>ólna, ha a lyuk oldalán, illetve e felfügge<strong>sz</strong>tésvonalában jól megfigyelhető kopásnyomokat sikerülne é<strong>sz</strong>lelni a tárgyak felületén.A Semanov<strong>sz</strong>kij Múzeum lovas solymá<strong>sz</strong>t ábrázoló ezüsttáljának vizsgálatánáltovábbi nehézséget jelent, hogy az emlék csíkokra vágva maradt meg. (2. kép.) Atárgyról közölt eddigi be<strong>sz</strong>ámolók nem említették azt, hogy annak <strong>sz</strong>étvágása a megtaláláskorvagy az elrejtéskor történhetett-e. Vannak-e az egyik, vagy a másik lehetőségmellett felhozható érvek, esetleg történtek-e olyan vizsgálatok, melyek segítenek a kérdéseldöntésében? Abban az esetben ugyanis, ha az edényt az elrejtésekor vagdaltákdarabokra, akkor az nehezen magyarázható a fentebb említett <strong>sz</strong>ent ligetekben alkalmazottgyakorlattal.7. A kereskedelmi kapcsolatok és az ezüsttálak vélt ös<strong>sz</strong>efüggéseiA Zichy István és Fettich Nándor által feltételezett, a korai magyar emlékanyagbanmeglévő é<strong>sz</strong>aki, viking hatás, akárcsak a 9. <strong>sz</strong>ázadi viking-magyar kereskedelem nemigazolható a 10. <strong>sz</strong>ázadi Kárpát-medence régé<strong>sz</strong>eti forrásai alapján.120 A két tudós érveitaz újabb kutatások cáfolták,121 így ma a régé<strong>sz</strong>eti leletek alapján a vizsgált népcsoportok10. <strong>sz</strong>ázadi kapcsolata való<strong>sz</strong>ínűsíthető,122 ez azonban korábbi idő<strong>sz</strong>akra nemvetíthető vis<strong>sz</strong>a.123Lá<strong>sz</strong>ló Gyula felvetését a 10. <strong>sz</strong>ázadban meglévő kereskedelmi kapcsolatrend<strong>sz</strong>erről,amely ös<strong>sz</strong>ekötötte az é<strong>sz</strong>aki területeket a Kárpát-medencével, az újabb régé<strong>sz</strong>eti,numizmatikai és filológiai vizsgálatok is megerősítették.124 E kapcsolatokkal azonbannem magyarázható - amint azt Lá<strong>sz</strong>ló Gyula sejtetni engedte - a gégényi és a NemzetiMúzeumban őrzött Agnus Dei ábrázolású csé<strong>sz</strong>e ké<strong>sz</strong>ítési helye. A Lá<strong>sz</strong>ló Gyula általfelvetett lehetőség azért is kérdéses, mert a <strong>sz</strong>erző az utemil<strong>sz</strong>ki csé<strong>sz</strong>ét „és a vele rokonemlékeket" egy helyen <strong>sz</strong>tyeppei „magyar ötvös" ké<strong>sz</strong>ítményének vélte, de pár sorralalább - megváltoztatva nézőpontját - a keleti tálakkal kapcsolatba hozott Kárpát-medenceileleteket már nem magyar emlékeknek, hanem é<strong>sz</strong>akiaknak, „Perm vidékieknek"tartotta.125 A Kárpát-medencei tálak keleti eredete - amint arról már volt <strong>sz</strong>ó -
Langó Péter 99 Honfoglaláskornem igazolható, így ezek az emlékek egyelőre nem vonhatók be e kapcsolatok vizsgálatikörébe.Számos forrás igazolja azonban a volgai bolgárok, a vikingek és a mu<strong>sz</strong>lim kereskedők10. <strong>sz</strong>ázadban kialakított kapcsolatait.126 E kapcsolatrend<strong>sz</strong>er keretében <strong>sz</strong>ámoseurópai (mind a nyugati területek, mind Bizánc irányából) és mu<strong>sz</strong>lim áru is eljutott azé<strong>sz</strong>aki erdős <strong>sz</strong>tyeppe népeihez.127 Az áruk mellett - minden bizonnyal - új viseletijelenségek (mint például a tarsolyok ha<strong>sz</strong>nálata)128 és új <strong>sz</strong>okások (így feltehetően aragadozó madarakkal való vadá<strong>sz</strong>at) is megjelent ezeken a területeken.129Ös<strong>sz</strong>egzésVizsgálódásaink alapján úgy tűnik tehát, hogy sem az utemil<strong>sz</strong>ki, sem más keletiezüstedény nem köthető ös<strong>sz</strong>e a magyarsággal. E korábban felvetett elképzelés mégbizonyításra <strong>sz</strong>orul. A Perm-vidék és a Káma-mente újabb leleteinek, valamint újabb<strong>sz</strong>empontok figyelembevételével a jövőben minden bizonnyal a mainál komplexebbrégé<strong>sz</strong>eti kép áll majd a kutatás rendelkezésére, amely ti<strong>sz</strong>tázhatja e tálak kulturálishátterét. A lovas vadá<strong>sz</strong>at és ezen belül a solymá<strong>sz</strong>at művelése, illetve annak ábrázolásanem csak az Arany János versében <strong>sz</strong>ereplő „Ménrót fiak" és utódaik öröksége. E sportgyakorlása és művé<strong>sz</strong>i megjelenítése az antik római hagyományon,130 majd pedig Bizánconkere<strong>sz</strong>tül sok kultúra ré<strong>sz</strong>évé vált.131 A solymá<strong>sz</strong>at pre<strong>sz</strong>tízsét és kulturális <strong>sz</strong>erepéta képzőművé<strong>sz</strong>eti emlékek mellett a <strong>sz</strong>ámos korabeli irodalmi alkotás,132 így aFirdau<strong>sz</strong>í által megénekelt perzsa sah, Bahram Gúr alábbi története is jól mutatja.„A leg<strong>sz</strong>ebb egy éj<strong>sz</strong>ín madár volt, melyeta sáh minden madárnál jobban <strong>sz</strong>eret.A két lába éj<strong>sz</strong>ínű volt, csőre megmint arany a lazúron fényeskedett.Ez éj<strong>sz</strong>ín madárnak Tugral volt a nevemint vérrel telt két serleg égett a <strong>sz</strong>eme.A kínai nagykán ajándéka volt,trónt és gránátkő-sáh fejéket csatoltaz hozzá s aranyláncot, topázkövet,harminchat függőt, negyven karperecet."„A királyok királya ím így haladfejéke a csillagnál is magasabb.Folyóparthoz érvén a vadá<strong>sz</strong>csapat,a sáh lát a víz <strong>sz</strong>ínén madárhadat.A dob hangja dörrent, Tugral felröpült,a solymá<strong>sz</strong> kezén hi<strong>sz</strong> türelmetlen ült.De gémnél különb célra vágyódhatott,ha kellett a párducra is rácsapott.Most eltűnt a légben, egy gémet fogotta karmában Tugral és elsuhogott;mint húrról ha nyíl pattan, úgy elsuhanta solymá<strong>sz</strong> a sólyom nyomába rohant."133
Langó Péter 100 HonfoglaláskorJegyzetek1 Arany János: Buda halála. Hún-rege. (1863).2 Domokos Péter: Szkítiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének vis<strong>sz</strong>hangjairodalmunkban. Budapest, 1990, 12<strong>1.</strong> Kere<strong>sz</strong>tury Dezső megfogalmazásával élve: ekkor vált az addig„nép költőjeként" <strong>sz</strong>ámon tartott Arany a „nemzet költőjévé". Arany magyar őstörténettel kapcsolatosvéleményéről lásd uo. 120-128.3 Arany <strong>sz</strong>emélyesen is támogatta (Eötvös Józseffel, Kemény Zsigmonddal, Teleki Józseffel, JókaiMórral, Deák Ferenccel és Orbán Balázzsal egyetemben) Vámbéry Ármin munkáját. Vö. Domokos(1990), 116.4 Arany János: A tetétleni halmon. (1855).5 Pul<strong>sz</strong>ky életével kapcsolatban lásd Pul<strong>sz</strong>ky Ferenc: Életem és korom. Sajtó alá rendezte: OltványiAmbrus [-II. Budapest, 1958. Vö. Concha Győző: Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz. Élet és jellemrajz. Budapest,1903.; Oltványi Ambrus: Pul<strong>sz</strong>ky Ferenc. In Pul<strong>sz</strong>ky (1958), I. 24-30.; Csorba Lá<strong>sz</strong>ló: Pul<strong>sz</strong>ky Ferencéletútja - Ferenc Pul<strong>sz</strong>ky. In Pul<strong>sz</strong>ky Ferenc emlékére (1814-1897). Budapest, 1997, 11-18.; 119-128.6 Marosi Ernő: Az óságbarát múzeumigazgató. Pul<strong>sz</strong>ky és Bizánc művé<strong>sz</strong>ete. - An antiquariam museumdirector. Pul<strong>sz</strong>ky and the Byzantine Art. In Pul<strong>sz</strong>ky Ferenc emlékére (1814-1897). Budapest, 1997,50-55; 157-162.7 A Pul<strong>sz</strong>ky-család és Vámbéry kapcsolatára rávilágít az a tény is, hogy Vámbéry Ármin fia, VámbéryRu<strong>sz</strong>tem Pul<strong>sz</strong>ky Polixenia és Hampel József kere<strong>sz</strong>tgyermeke volt.8 A Pul<strong>sz</strong>ky-<strong>sz</strong>alonról: Concha (1903), 95-96.; Marczali Henrik: Emlékeim (7) Itthon. Nyugat 22(1929), 225-226. Szilágyi János György: Pul<strong>sz</strong>ky Károly ifjúságának környezete. A Fejérváry-Pul<strong>sz</strong>kygyűjteménykialakulása és sorsa. A Pul<strong>sz</strong>ky-<strong>sz</strong>alon. In Pul<strong>sz</strong>ky Károly emlékezete. Szerk.: MravikLá<strong>sz</strong>ló. Budapest, 1988, 30-43., 42.; idem: „Ismerem helyemet" (A másik Pul<strong>sz</strong>ky-életrajz)-„I KnowMy Place" (The Biography of the Other Pul<strong>sz</strong>ky). In Pul<strong>sz</strong>ky Ferenc emlékére (1814-1897). Budapest,1997, 24-36., 132-146., 3<strong>1.</strong>9 Marczali Henrik: A magyarok őstörténete a honfoglalásig In A magyar nemzet története. Szerk.:Szilágyi Sándor. Budapest, 1895, 7-64.; Marczali és Vámbéry kapcsolatáról lásd még Pu<strong>sz</strong>tay János:Az „ugor-török háború" után. Fejezetek a magyar nyelvhasonlítás történetéből. Budapest, 1977, 96.;Vékony Gábor: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás. Budapest, 2002, 33.10 Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz: Néhány magyaror<strong>sz</strong>ági és ősmagyar leletről. In A Magyar Tudományos AkadémiaÉvkönyvei 17 (1878), 57-66.; Uő: A magyar pogány sírleletek. In Értekezés a történettudományokköréből 4 (10) (1891), 3-2<strong>1.</strong>; Uő: Magyaror<strong>sz</strong>ág archaeologiája II. Budapest, 1897, 118-13<strong>1.</strong> Ezutóbbi ké<strong>sz</strong>ülési körülményeiről lásd Nagy Géza: Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz régé<strong>sz</strong>eti működése. In Pul<strong>sz</strong>kyFerencz emlékünnepe. Budapest, 59-86., 76.; Pul<strong>sz</strong>kynak a tudományos közéleten betöltött súlyáróllásd Marczali Henrik: Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz a tudományban és a közéletben. In Pul<strong>sz</strong>ky Ferencz emlékünnepe.Budapest, 5-58., 53-55.11 A 19. <strong>sz</strong>ázadi <strong>sz</strong>emlélet hatásait Bóna István elemezte. Bóna István: Régé<strong>sz</strong>etünk és a honfoglalás.Magyar Tudomány 103 (1996), 927-936., 928-930. Uő: Die Archaologie in Ungarn und die ungarischeLandnahme. Acta ArchHung 49 (1997), 345-362., 346-347.12 Az első, aki régé<strong>sz</strong>eti emlékekkel is foglalkozott, Jerney János volt. Vö. Jerney János keleti utazása amagyarok őshelyeinek kinyomozása végett, 1844 és 1845. Pest, 1851, I-II.Jerneyre vonatkozólaglásd még Péter Lá<strong>sz</strong>ló: Jerney János 1800-1855. Szeged, 1988; Fodor István: Őseink nyomában.Budapest, 1996, 9-14.13 Rómer Flóris: Jelentés az é<strong>sz</strong>aki tartományokban tett tudományos kirándulásokról. ArchÉrt 9 (1875),9-17., 39-48., 78-8<strong>1.</strong>; p. p.: A mo<strong>sz</strong>kvai történeti múzeum. ArchÉrt 5 (1885), 144-145.; HampelJózsef: A honfoglalási kor hazai emlékei. In A magyar honfoglalás kútfői. Szerk.: Pauler Gyula -Szilágyi Sándor. Budapest, 1900, 505-830., 796.14 Zichy Jenő: A magyar faj vándorlása - La migration de la race hongroise. In Zichy Jenő gróf kaukázusiés középázsiai utazásai. I. Budapest, 1897, I-L.; Zichy Jenő: Elsődleges be<strong>sz</strong>ámoló harmadik ázsiaiutazásomról - Vorlaufiger Bericht über meine dritte Forschungsreise nach Asien. In Zichy Jenő grófharmadik ázsiai utazása. Budapest - Leipzig, 1900, I.1-72.15 Szádecky-Kardoss Lajos: Útinapló, Zichy-expedíció Kaukázus, Közép-Ázsia 1895. Gyorsírásbólmegfejtette: Schelken Pálma. Budapest, 2000.16 Pósta Béla: Az archaeologiai gyűjtemény leírása- Description de la Collection archéologique. In ZichyJenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai. II. Budapest, 1897; Pósta Béla: Régé<strong>sz</strong>eti tanulmányok az17 feljegyzései <strong>sz</strong>ázados ArchÉrt Az Oro<strong>sz</strong>földön. expedíciók 17 ünnepe (1897), (1897. Budapest régé<strong>sz</strong>eti 1862-1962. <strong>sz</strong>ept. 283-284. - jelentőségéről <strong>1.</strong> Leipzig, - Eredményeit 1898. Budapest, 1905; aug. elő<strong>sz</strong>ör 3<strong>1.</strong>) Pósta 1962, később Sajtó Pul<strong>sz</strong>ky Béla 43-148. alá Nagy oro<strong>sz</strong>or<strong>sz</strong>ági rendezte: <strong>sz</strong>ámolt Géza foglalta be: Banner tanulmányútján Gróf ös<strong>sz</strong>e: János. Zichy Zichy In Jenő Pósta ké<strong>sz</strong>ült újabb Jenő Béla gróf expeditiója.napló<strong>sz</strong>erű <strong>sz</strong>ületésénekharmadik
Langó Péter 101 Honfoglaláskorázsiai útja. ArchÉrt 26 (1906), 385-416. Az expedíciók jelentőségéről lásd még mp: Zichy Jenő grófkaukázusi és közép-ázsiai utazásai. ArchÉrt 18 (1898), 364-367.; Fodor (1996), 14-18.18 A leletek mint dí<strong>sz</strong>ítőelemek jelentek meg a 19-20. <strong>sz</strong>ázad fordulóján kiadott ös<strong>sz</strong>efoglalásokban is. Jópélda erre Marczali (1895); Horváth Cyrill: A magyar irodalom története J. A régi magyar irodalom.Budapest, 1899, 9.19 Nagy Gézáról lásd Gedai István: Nagy Géza (1855-1915). Alba Regia 8-9 (1967-1968), 295-296. Ahonfoglalás korral kapcsolatos munkáinak tudománytörténeti értékeléséről: Bóna (1996), 929-930.;Bóna (1997), 347-348.20 A 19. <strong>sz</strong>ázadi Európa orientalizmusáról átfogó képet nyújt Edward W. Said: Orientalizmus. Budapest,2002. A keletpreferens látásmódról Bálint Csanád: Zwischen Orient und Europa. Die „Steppenfixierung"in der Frühmittelalterarchaologie. In Zwischen Byzanz und Abenland. Pliska, der östliche Balkanraumund Europa im Spiegel der Frühmittelalterarchaologie. Hrsg.: Joachim Henning. Frankfurt am Main,1999, 13-16.; Uő: A nagy<strong>sz</strong>entmikósi kincs. Budapest, 2004, 246-252.21 Bóna (1996), 928-93<strong>1.</strong>; Bóna (1997), 346-349.22 Alois Riegl: Stilfragen. Grundlegungen zu einer Geschichte der Ornamentik. Berlin, 1893. Rieglrecepciójáról lásd Max Dvorák: A művé<strong>sz</strong>et <strong>sz</strong>emlélete. Budapest, 1980, 333-347.; Marosi Ernő: Ahonfoglalás a művé<strong>sz</strong>etben. Magyar Tudomány 103(1996), 1026-1034.; Uő: Utóélet vagy újjáéle<strong>sz</strong>tés?Kísérletek a nagy <strong>sz</strong>entmiklósi kincs beille<strong>sz</strong>tésére a magyar művé<strong>sz</strong>et történetébe. In Az a varok aranya.A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs. Szerk.: Garam Éva. Budapest, 2002, 134-142.; 139-14<strong>1.</strong>; Radnóti Sándor:„Ti<strong>sz</strong>telt közönség kulcsot te találj...". Budapest, 1990, 19-80.; Mesterházy Károly: A honfoglalómagyarok művé<strong>sz</strong>ete és az abba<strong>sz</strong>ida-iraki fémművesség. Századok 132 (1998), 129-159., 131-132.;Bálint (2004), 64-66. (Mindegyik munkában további irodalommal.)23 Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolata. Szeged, 1995, 231-234.; Bálint (2004), 64-66.24 Supka Géza: Motívumvándorlás a korai középkorban. ArchÉrt 34 (1914), 1-19., 89-110., 184-207.Supka és Strzygowski vi<strong>sz</strong>onyára: Marosi (2001), 140-14<strong>1.</strong>25 Nagy Géza: Népvándorláskori Turán öltözet. ArchÉrt 21 (1901), 318-323.; Nagy (1906), 414-415.;Kada Elek: Sírleletek a honfoglalás korából III. Kecskemét vidékéről való leletek. ArchÉrt 32. (1912),323-329., 327.; Supka Géza: Recenzió: Hampel József: Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeirőlArchÉrt 28 (1908), 278-282.; Nagy (1914); Josef Strzygowski: Altai-Iran und Völkerwanderung.Leipzig, 1917, 101-105.; A kérdésről ös<strong>sz</strong>efoglaló jelleggel: Mesterházy (1998), 130-133.26 A kutatás hos<strong>sz</strong>ú időn kere<strong>sz</strong>tül ha<strong>sz</strong>nált „<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida" és „po<strong>sz</strong>t-<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>ánida" fogalmára vonatkozólaglásd Bálint (2004), 32-34., 150-169.27 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula régé<strong>sz</strong>eti munkásságára vonatkozólag lásd Fodor István: Lá<strong>sz</strong>ló Gyula, a régé<strong>sz</strong>. InLá<strong>sz</strong>ló Gyula 1910-1998. Emlékkönyv. Szerk. Balassa Iván - Lá<strong>sz</strong>ló Emőke. Budapest, 2001, 149-270.28 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula: Kolozsvári Márton és György Szent-György <strong>sz</strong>obrának ló<strong>sz</strong>er<strong>sz</strong>ámja. Kolozsvár, 1942,87.29 Uo. 87., 312.lj.;89., 32<strong>1.</strong>lj.;90-9<strong>1.</strong>, 325. lj.30 Uő: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944, 286.31 Uő: A népvándorláskor művé<strong>sz</strong>ete Magyaror<strong>sz</strong>ágon. Budapest, 1970, 68.; Uő: The Art of the MigrationPeriod. Budapest-London, 1974, 68.; Uő: Árpád népe. Budapest, 1986, 69.32 Szőke Béla: A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régé<strong>sz</strong>eti emlékei. In Régé<strong>sz</strong>eti Tanulmányok<strong>1.</strong> Budapest, 1962, 15.; Fodor István: Einige Beitrage zur Entfaltung der ungarischen Kunst derLandnahmezeit. In Kunst und Mythologie der landnehmenden Ungarn. Hrsg.:FitzJenő. Székesfehérvár,1979, 7-15.; Uő: A magyarság <strong>sz</strong>ületése. Ungvár, 1992, 139-140.; Uő: Leletek Magna HungáriátólEtelközig. In Honfoglalás és régé<strong>sz</strong>et. Szerk.: Kovács Lá<strong>sz</strong>ló. Budapest, 1994,47-65., 59.; Uő: Hitvilágés művé<strong>sz</strong>et. In „Őseinket felhozád..."A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor István - Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló- Wolf Mária - M. Nepper Ibolya. Budapest, 1996, 31-36., 34.; Uő: Őseink (1996), 56-57.; Fodor(2001), 219-220.; Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: Honfoglalás kori nyeregmaradványok Karosról - Überreste vonSatteln aus der Zeit der Landnahme, gefunden in Karos. HOMÉ 30-31 (1993), 105-124.33 Andrei M. Belavin: Kamskij torgovyj put'. Perm', 2000, 157.; V. P. Darkevic: Chudozestvennyj metallVostoka VIII-XII vv. Moskva, 1976, 170-173.; N. V. Fedorova: Silverware of „Magna Hungaria". InCongressus Septimus Internationalis Fenno-Ugristarum. Debrecen, 27. VJ7J. - 2. IX. 1990. Debrecen,1990, 160-165.; Uő: Sokrovischa Priob'ja. Zapadnaja Sibir' na torgovych putjach srednevekov'ja.Salekhard-Sankt-Peterburg, 2003, 54-56.; A. G. Ivanov: Etnokul'turnye i ekonomiceskie svjazinaselenija basseja r. Cepcy v epochu srednevekov'ja: konec V - pervaja polovina XIII v. Izevsk, 1998,34 In Marsak Marschak 129-130.; Sokrovischa az (1986), ukani Boris Priob'ja. Marschak: tálakat 102-103.; már Sankt-Peterburg, Silberschatze A kelet-iráni <strong>sz</strong>o<strong>sz</strong>vai, ké<strong>sz</strong>ítménynek a des 1996, lovon Orients. 16., ülő, hátra 118-119. Leipzig, tartotta, forduló 1986, s nem íjá<strong>sz</strong>t 345.; kötötte ábrázoló, Uő: a Sokrovischa magyarokhoz. Muzsi lelőhelyről Priob'ja. Lásd
Langó Péter 102 Honfoglaláskorvaló edényt és az 1853 előtt a tom<strong>sz</strong>ki kormányzóságban talált tálakat Darkevic és Fedorova volgaibolgárnak határozta meg, míg Marsak ez utóbbit a Káma-mentén ké<strong>sz</strong>ült darabként említi. Darkevic(1976), 170.; Fedorova (2003), 62.; 64-65.; Marschak (1986), 100. Vö. még Marsak (1996), 98.35 Fedorova (1990); Fedorova (2003), 53., 57.; Fodor István: Leletek Magna Hungáriától Etelközig. InHonfoglalás és régé<strong>sz</strong>et. Szerk.: Kovács L. Budapest, 1994,47-65., 59.; Marsak (1996), 16-17., 114-117., 120-12<strong>1.</strong>36 Darkevic (1976), 173.; Fodor (1979), 11-12.37 Otcety Imperatorskoj archeologiceskoj komissii. 1892,92.38 Ja. I. Smirnov: Vostocnoe serebro. Atlas drevnej serebrjanoj i zolotoj posudy vostocnago proischozdenija,najdennoj preimuscestvenno v predelach Rossijskoj imperii. Sanktpeterburg, 1909, Tab. 37., 157.39 A sapkaviselet folyamatos meglétére utalna Lá<strong>sz</strong>ló Gyula <strong>sz</strong>erint <strong>sz</strong>erint Könyves Kálmán törvénye,melyben a papok <strong>sz</strong>ámára megtiltja a kucsma hordását. A törvény <strong>sz</strong>övege („Nullus, qui in cleroestimatur, vestibus utatur laicalibus,Sutpote fisso pellicio veltunica sparsa, manica"gilva,rubra stragulavelviridi clamide, caliga seu cappa, calceo picto velsericato, camisia quoque"et tunica et serico; non inpectore conserantur nodisvel fibulis, sed amplexantur collum quasi". Col I. 70.) azonban nem akucsma tiltására utal, hanem - amint azt Závod<strong>sz</strong>ky Levente már 1904-ben kimutatta - elsősorbanarról rendelkezik, hogy ne ha<strong>sz</strong>náljanak világi öltözéket az egyházi <strong>sz</strong>emélyek. Kálmán végzése nema Lá<strong>sz</strong>ló Gyula által sejtetett, jellegzetesen sajátos magyar elemek meglétét tiltja, hanem - a latin zsinatihatározatokkal <strong>sz</strong>inkronban - az egyháziak világi öltözetét. Jól tükrözi ezt az 1090-es amalfi és az1102-es londoni végzés is („Utque omnia scandala omnesque occasiones laicis subtrahantur, scissisvestibus clericos abuti ulterius prohibemus, et ne pomposis induantur exuviis admonemus." Conc.Melfit. a. 1090. c. XIII. [Mansi. XX. col. 724.] „Ut vestes clericorum sint unius coloris et calceamentaordinata." Conc. London. a. 1102. c. X. [Mansi T. XX. col. 115<strong>1.</strong>] Vö. Závod<strong>sz</strong>ky Levente: SzentIstván Szent Lá<strong>sz</strong>ló és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest, 1904. Vö.még Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapest, 1893, 588., 369.lj.40 Lá<strong>sz</strong>ló (1942), 84-85.41 Uo. 85.42 Uo. 20-2<strong>1.</strong>, 73-79., 85.43 Uo. 85., 306.lj.; Vö. Lá<strong>sz</strong>ló Gyula: A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Budapest, 1941,42. A kenézlői leletekre vonatkozólag lásd még Fettich Nándor: Adatok a honfoglaláskorarchaeologiájához. ArchÉrt 45 (1931), 48-112., 305-329., 88., 90.; Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: Kenézlő -Fazeka<strong>sz</strong>ug. In „Őseinket felhozád..." A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor István - Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló- Wolf Mária- M. Nepper Ibolya. Budapest, 1996, 150-152. A tarcali tarsolylemezzel kapcsolatbanuő: Tarcal-Veréb-árok. In uo. 120-123.44 Lá<strong>sz</strong>ló (1942), 86.45 Lá<strong>sz</strong>ló (1942), 89-90. Harmatta János később tovább fűzte Lá<strong>sz</strong>ló Gyula gondolatát. A Hérodoto<strong>sz</strong>leírásában megjelenő iürkákban, akik már ismerték a lovas solymá<strong>sz</strong>atot (Hérodoto<strong>sz</strong>: A görög-perzsaháborúk története. IV. 22.), Harmatta a proto-magyarokat vélte felismerni. A forráshely leírásátös<strong>sz</strong>ekapcsolta az o<strong>sz</strong>tják medveénekek lovas vadá<strong>sz</strong> alakjával is. Vö. Harmatta János: A magyarságőstörténete. Magyar Tudomány 97 (1990), 243-26<strong>1.</strong>, 250. Felvetésének nyelvé<strong>sz</strong>eti, valamint néprajzielemeit, nem lévén sem nyelvé<strong>sz</strong>, sem etnológus, nem tudom megítélni. A iürkák és magyarok kapcsolataazonban nem igazolható a történeti forráskritika oldaláról: Hérodoto<strong>sz</strong> leírása ugyanis nem tartalmazegyetlen olyan elemet sem, amely alkalmas lenne arra, hogy annak segítségével az egykori iürkákatbármely későbbi - történeti forrásokban <strong>sz</strong>ereplő - csoporttal ös<strong>sz</strong>ekapcsoljuk. A forráshelyen <strong>sz</strong>ereplőnév - mint önelnevezés, vagy mint más népek által egy adott csoportra ha<strong>sz</strong>nált elnevezés - másforrásból nem ismert, és a korai magyar hagyományban sem maradt fenn. A iürkák és egy feltételezett- de nem bizonyított - proto-magyar csoport ös<strong>sz</strong>ekapcsolása nem tekinthető olyan történeti hipotézisnek,amellyel a kutatásnak <strong>sz</strong>ámolni kellene.46 Fettich Nándor: Oro<strong>sz</strong>or<strong>sz</strong>ági kereskedelmi utak és az ősmagyarság. Budapest, 1933; Uő: A levediaimagyarság a régé<strong>sz</strong>et megvilágításában. Századok 67 (1933), 250-276., 370-399., 273-276.47 Lá<strong>sz</strong>ló (1942), 88.48 Uo. 87.49 Szőke (1962), 15.50 Marschak (1986), 99.51 Csanád Bálint: Probleme der archaologischen Forschung zur awarischen Landnahme. In AusgewahlteProbleme europaischer Landnahmen des Früh- und Hochmittelalters: Metodische GrundlagendiskussionSchneider. Szeged,im Grenzbereich1995, Sigmaringen, 245-248.;zwischenKristó 1993,ArchaologieI.195-273., Gyula: Aundhonfoglalók 203-204.;Geschichte.régé<strong>sz</strong>eti Uő:Hrsg.:Kelet, hagyatékánakMichaela korai avarokMüller-Willekeltezéséről Bizánc-(Rendhagyókapcsolatai.Reinhard
Langó Péter 103 Honfoglaláskorvála<strong>sz</strong> bírálóimnak). Századok 131 (1997), 234-275., 247-25<strong>1.</strong>; Herwig Wolfram: A magyarok és afrank-bajor Ostmark. Történelmi Szemle 43 (2001), 123-132., 130.52 Bálint (1999); Bálint (2004), 246-252.; A kultúrkörelmélet kritikájára elő<strong>sz</strong>ör a magyar kutatásbanlásd Vajda Lá<strong>sz</strong>ló: A néprajztudomány kultúrtörténeti iránya és a „bécsi iskola". Ethnographia 60(1949), 45-69.; újabban Florin Curta: The Making of the Slavs. Cambridge, 2002, 24-25.53 Fedorova (1990), 162.54 Lá<strong>sz</strong>ló Gyula hivatkozik Balogh József rövid közlésére a magyarok kucsmájáról. Vö. Balogh József: Aportyázó magyarok kucsmája és a német püspökök süvege. Ethnographia 38 (1927), 42. Lá<strong>sz</strong>ló Gyulaazonban figyelmen kívül hagyta Balogh következetes megjegyzését, mely <strong>sz</strong>erint „milyen lehetett ez,mit értett Ratherius ezen, nehezen mondható meg". Uo.55 Lá<strong>sz</strong>ló Kovács: Bereg<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong> - Birka. Beitrage zu den Mützen mit Blechspitze des 10 Jahrhunderts.ActaArchHung 54 (2003), 205-24<strong>1.</strong> A leletről lásd még Lehoczky Tivadar: Honfoglaláskori sírrólBereg<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>on. ArchÉrt 20 (1900), 398-402.; Fodor István: Bereg<strong>sz</strong>á<strong>sz</strong>. In „Őseinket felhozád..." Ahonfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor István - Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló - Wolf Mária - M. Nepper Ibolya.Budapest, 1996, 130-133.56 Holger Arbman: Birka I. Die Graber. Text. Uppsala, 1943, 143-144.; Kovács (2003); A <strong>sz</strong>tyeppeisisaktípusokról újabban lásd M. V. Gorelik: Obraz muza-voina v kabarii-ugri-rusi. In Kulturyevrazijskich stepej vtoroj poloviny I tysjaceletija n. eh. (iz istorii kostjuma). Tom <strong>1.</strong> Samara, 2001,169-185.57 Charles K. Wilkinson: Nishapur. Some Early Islamic Buildings and Their Decoration. New York,1986, 206-21<strong>1.</strong>58 Trésors del'ancienIran. Genéve, 1966, 136.; Taf. 86.59 A Káma-mentén talált, solymá<strong>sz</strong>ábrázolást tartalmazó korongok és amulettek egy jelentős ré<strong>sz</strong>én<strong>sz</strong>intén megfigyelhető a vadá<strong>sz</strong> fején a sisak. Ezeknél az ábrázolásoknál azonban - a kis méretbőladódóan - a fejfedő ré<strong>sz</strong>letei elnagyoltak. Vö. P. Smirnov: K voprosu o meste proizvodstva samanskichprivesok. KSIA 99 (1964), 59-64.; B. Krylasova: Bljachi s „ochotnic'im" sjuzetom iz VerchnegoPrikam'ja. In: Archeologija i ehtnografija Srednego Priuralja I. Berzenik, 2001, 116-122.60 A kérdés ös<strong>sz</strong>efoglalására lásd Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: A karosi honfoglaláskori temetők. Régé<strong>sz</strong>eti adatok aFelső-Ti<strong>sz</strong>a-vidék X. <strong>sz</strong>ázadi történetéhez. - Die Graberfelder von Karos aus der Landnahmezeit.Archaologische Angaben zur Geschichte des oberen Theissgebietes im 10. Jahrhundert. Miskolc, 1996,98-103. (További irodalommal.)61 Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele. Folia Archaeologica 10 (1958), 125-142., 137.62 Hasonló rátétdí<strong>sz</strong> figyelhető meg a már említett nishapuri ábrázoláson. Vö. Wilkinson (1986), 207.Fig. 2.40. Hasonló nadrágban ábrázolták a - <strong>sz</strong>intén magyar ké<strong>sz</strong>ítménynek tartott - Semanov<strong>sz</strong>kijMúzeumban őrzött másik ezüsttál lovasát. Vö. Fedorova (2003), 53.63 A solymá<strong>sz</strong>ábrázolások jelentős ré<strong>sz</strong>énél nem lehet megállapítani, hogy magas<strong>sz</strong>árú csizmát, vagybokáig érő cipőt viseltek-e a lovasok. Egyes ábrázolásokon jól látható, hogy a lovas csizmában volt:ilyet viselt az említett iráni textiltöredéken ábrázolt lovas (Trésors del'ancienIran. Genéve, 1966, 136.,Taf. 86.) (5. kép), egy nishapuri festett kerámia-ábrázolásán (Gönül Öney: Mounted hunting scenes inAnatolian Seljuks in comparison with Iranian Seljuks. Anadolu [Anatolia] 11 (1967), [1969], 139-159., Fig.4.), vagy az Abegg alapítvány 1<strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi bizánci textiltöredékén (Wilkinson 1986, 212., fig.2.45) (7. kép); más tárgyakon vi<strong>sz</strong>ont a lovas cipőt hord, mint például a nishapuri festményen (Wilkinson,1986, 207., Fig. 2.40.) (6. kép), vagy az egyik 13. <strong>sz</strong>ázadi i<strong>sz</strong>lám tálon. Öney (1969), Fig. 7.64 Marsak (1996), 98-99.; Fedorova (2003), 62.65 Smirnov (1909), Ris. 117.66 Riegl (1893). Recepciójáról lásd Ernst Kühnel: Die Arabeske: Sinn und Wandlung eines Ornaments.Wiesbaden, 1949; Terry Allen: The Arabesque, the Beveled Style, and the Mirage of an Early IslamicArt. In Tradition and Innovation inLateAntiquity. Ed. by F. M. Clover - R. S. Humphreys. Wisconsin,1989, 209-244. (További irodalommal.) A magyar kutatásban lásd Bálint (1995), 231-234.; Marosi(1996); Mesterházy (1998), 130-133.; Marosi (2002); Bálint (2004), 64-66.67 Bálint Csanád: A 9. <strong>sz</strong>ázadi magyarság régé<strong>sz</strong>eti hagyatéka. In Honfoglalás és régé<strong>sz</strong>et. Szerk.: KovácsLá<strong>sz</strong>ló. Budapest, 1994, 39-46.; Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló: Szempontok a honfoglalás kori leletanyag időrendjénekmeghatározásához a keleti párhuzamok alapján - Gesichtspunkte zur Bestimmung der Chronologieder landnahmezeitlichen Funde Aufgrund der östlichen Analogien. MFMÉ-StudArch 4 (1998), 523-532.68 Fehér Géza: A bolgár-törökök <strong>sz</strong>erepe és műveltsége. Budapest, 1940, 49-7<strong>1.</strong>; Valentin Pletnjov -Vanja Pavlova: Rannosrednovekovni remahcni aplikacii vahv Varnenskija arhaeologiceski muzej -Frühmittelalterliche Riemenbeschlage im Archaologischen Museum von Varna. Izvestija na NarodnijMuzej ot X-XI Varna vek do 30-31 s. Kladenci, (45-46) (1994-1995), Tervelsko. Varna, 24-239.; 1998; Valeri Gudrun Jotov Gomolka-Fuchs: - Georgi Atanasov: Ein Gürtelgarnitur Skala. Krepost vom
Langó Péter 104 Honfoglaláskorungarischen Typ aus der frühmittelalterliche Siedlung von Krivina, Bezirk Ruse, Bulgarien. EurasiaAntiqua 8 (2002), 493-514.69 Put' iz varjag v greki i iz grek... - The Road from the Varangians to the Greeks and from the Greeks...Moskva, 1996.70 Németh Gyula: Magyarok és törökök I. Budapest, 1990, 126-130.71 Györffy György: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990, 182-183; Lá<strong>sz</strong>ló (1942).72 Révé<strong>sz</strong> (1996), 74-76.73 A női sírokban is vannak ilyen levél alakú csüngők, de ezek ott inkább a viselet ré<strong>sz</strong>eként az eltemetettnők nyakláncát dí<strong>sz</strong>ítették. Vö. Horváth Ciprián: Láncék<strong>sz</strong>erek a honfoglalás kori leletanyagban -Kettenschmucksachen in dem landnahmezeitlichen Fundmaterial. MFMÉ-StudArch 10 (2004), 459-482.74 R. S. Írlov: Srednedneprovskaja tradicija metalloobrabotki v X-XI vv. In Kul'tura i isskustvosrednevekovogo goroda. Red.: I. P. Rusanova. Moskva, 1984, 32-52.75 St. Witljanow: Ein vergoldetes Silbermedaillon aus Preslaw. Acta ArchHung 42 (1990), 195-204. Vö.Teodora Kroumova: The Pecheneg Bridle. Central Europe University Budapest, 200<strong>1.</strong>76 Alfred Salomny: Eine chinesische Schmuckform und ihre Verbreitung in Eurasia. Eurasia SeptentrionalisAntiqua 9 (1934), 323-335.; Lá<strong>sz</strong>ló (1942), 82.77 D. I. Blifeld: Davn'orus'ki pamjatniki Sestovici. Kiev, 1977. Vö. még Oleksandr Mocja: Le role desélites guerricres dans la formation des centres urbains de la Rus' kiévienne, d'aprés la fouille destombes. In Les centres proto-urbains russes enttre Scandinavie, Byzance et Orient. Ed. par: M. Kazanski,A. Nerecessian, C. Zuckerman. Paris, 2000, 267-282.78 Klement Benda: Stríbrny trec se sokolníkem ze Starého Mésta u Uherského Hradiste - SilberneZierscheibe mit Darstellung eines Falkenreiters von Staré Mésto in Mahren. PamArch 54 (1963), 41-66.; Uő: Bemerkungen zum Stil und zur Chronologie der spatawarenzeitlichen Metallkunst. Uméní 19(1971), 1-32., 25-28.; Bálint (2004), 329-333.;Uő: Zobrazenie na treci zo Starého Mésta. In Zborníkna pocest' Dariny Bialekovelj. Red.: Gabriel Fusek. Nitra, 2004, 31-34.79 Erla B. Hohler: Holzschnitzkunst. In Wikinger, Warager, Normannen. Die Skandinavier und Europa800-1200. Mainz, 1992, 206-207.80 Bálint (2004), 330.81 Benda (1963), 50.; Anna Akasoy: Neuere Erkenntnisse zu den arabischen Vorlagen der lateinischenFalknereiliteratur. In XXVIII Deutscher Orientalstag Abstract. Bamberg, 200<strong>1.</strong> Lásd még 7000 JahreKunst in Iran. Essen, 1962, 16<strong>1.</strong> No. 456.; Davids Samling: Islamic Kunst. Kobenhavn, 1975, 22/1968.; Trésors (1966), 136. No. 814.82 Irving Lavin: The Hunting Mosaics of Antioch and Their Sources. A Study of Compositional Principlesin the Development of Early Mediaeval Style. DOP 17 (1963), 179-286.; Benda (1963), 47-48.; Wilkinson(1986), 212.83 Az integráció és az adaptáció közti különbségről lásd Bálint (2004), 325-326., 336-337.84 Lá<strong>sz</strong>ló (1942), XIII. t. 2.; Gian Carlo Menis: ILangobardi (1990), 307-308. Bálint (2004), 330-332.85 Smirnov (1909), No. 160-16<strong>1.</strong>; Ris. 22-23.86 Bálint (2004), 333.87 Eva Baer: Le suaire de saint Lazare: une ancienne bordeire hispano-islamique datable. Oriental Art 12(1967), 1-14.; André Strasberg: La suaire de saint Lazare. In Autun: prémices et floraison de l'artroman. Autun, 2003, 85-88.88 Falko Daim: Scharnierbeschlag mit Darstellung eines Falkners. In Hunnen+Awaren. Hrsg.: FalkoDaim. Halbturn, 1996, 353.; Bálint (2004), 330.89 Ettinghausen (1970), 129.; Wilkinson (1986), 213.; Rachel Ward: Islamic Metalwork. London, 1993,20-2<strong>1.</strong>90 A <strong>sz</strong>alehardi tálon jól látható az is, hogy a vadá<strong>sz</strong> egy madarat kíván elfogni. Hasonló ré<strong>sz</strong> az utemil<strong>sz</strong>kitálon nem figyelhető meg.91 Smirnov (1964).92 E. A Savel'eva: Vymskie mogil'niki XI-XIV vv. Leningrad, 1987, 111-118.93 A kései tradícióra jó példák az é<strong>sz</strong>aki területen előkerült ábrázolások, melyek a legtöbb esetbenkisméretű korongokon, amuletteken láthatók. Vö. Krylasova (2001). Szerepükre vonatkozólag lásdmég Smirnov (1964), 63-64.94 Mesterházy (1998), 150.95 Áttekintésükre: Bálint (2004).97 96 Jósa Lá<strong>sz</strong>ló Fodor von Monokdomb. András: Kétpó. István: - Wolf Acta A Honfoglaláskori In Mária kétpói „Őseinket ArchHung - csé<strong>sz</strong>e. M. Nepper felhozád..." 32 Élet leletről (1980), és Ibolya. Tudomány, Gégényben. 251-265.; A Budapest, honfoglaló 1977; ArchÉrt Madaras 1996, Lá<strong>sz</strong>ló magyarság. 24 144-145. Selmeczi: (1904), Lá<strong>sz</strong>ló Szerk.: 175-176.; - Der Selmeczi landnahmezeitliche Fodor Fodor Lá<strong>sz</strong>ló: István István: Kétpó. - Révé<strong>sz</strong> Gégény- Fund In
Langó Péter 105 Honfoglaláskor„Őseinket felbozád..."A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor István - Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló - Wolf Mária -M. Nepper Ibolya. Budapest, 1996, 236-239.98 Vojtech Budinsky-Kricka - Nándor Fettich: Das altungarische Fürstengrab von Zemplín. Bratislava,1973, 81-90.99 Fodor (1996), 34.; Fodor (1996), 144.100 Fodor István: Honfoglaláskori művé<strong>sz</strong>etünk iráni kapcsolatainak kérdéséhez. A sóshartyáni korongpár- On the problem of the influence of Iranian art upon Hungarian art in the conquest period (10thcentury). ArchÉrt 100 (1973), 31-4<strong>1.</strong>, 39-40. Vö. V. N. Cernecov: K voprosu o proniknoveniivostocnogo serebra v Priob'e. TIE 1 (1947), 113-147.101 Fodor (1996), 144.102 Fodor (2001), 14-270; 223.103 Fodor (1973), 39.; Fodor (2001), 223.; Vö. Otto N. Bader: O vostocnom serebre i ego ispol'zovanii vdrevnem Prikam'e. „Na zapadnom Urale". Sbornik statej Molotovskogo Kraevedceskogo Muzeja za1951 g. Molotov, 1952, 182-200.104 Fodor (2001), 223.105 Bálint (2004), 230-23<strong>1.</strong>; 237-24<strong>1.</strong>106 Uo. 143.107 Fodor István: Megjegyzések a zempléni sír értékeléséhez. ArchÉrt 103 (1976), 282-285., 284.108 Totju Totev: Za edin paralel na casata na Sivin zupan ot Preslav. Arheologija 1966/<strong>1.</strong> 31-37.109 David Talbot Rice: Byzantine Art and its Influences. London, 1973, XX. 35<strong>1.</strong>; Bálint (2004), 12<strong>1.</strong>110 Fodor (1996), 34.111 Selmeczi (1980).112 Langó Péter - Türk <strong>Attila</strong>: Honfoglalás kori sírok Mind<strong>sz</strong>ent-Ko<strong>sz</strong>orús-dűlőn (Adatok a <strong>sz</strong>íjbefűzősbizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egy<strong>sz</strong>erű mellkere<strong>sz</strong>tek tipológiájához) -Landnahmezeitliche Graber in Mind<strong>sz</strong>ent-Ko<strong>sz</strong>orús-dűlő (Angaben zur Typologie der trapezförmigenbyzantinischen Schnallen und einfachen Brustkreuze mit südosteuropaischen Beziehungen.). MFMÉ-StudArch 10 (2004), 365-457., 381-385.113 Bálint (2004), 337.114 Barha Antal: A IX-X. <strong>sz</strong>ázadi magyar társadalom. Budapest, 1968, 185., 72.1j.115 L. A. Maculevic: Vizantijskij antik v Prikam'e - L'antique byzantin el la région de la Kama. MIA 1(1940), 139-158.; Bartha (1968), 184-185.; Bálint (2004), 337. A Káma-mentén előkerült tálakvizsgálatára újabban: Svetlana Kameneva: Enigmatic Relationship Ancient Ural Culture with SasanianDynasty.116 Bálint (2004), 337., 1062. lj.117 A. H. Halikov: Istoki formirovanija tjurkojazycnyh narodov Povolz'ja i Priural'ja. Voprosy ehtnogenezatjurkojazycnyh narodov Srednego Povolz'ja. In Arheologija i ehtnografija Tatarii. Kazan', 1971, 28-36. Vö. Fodor István: Recenzió. ArchÉrt 99 (1972), 283-285., 284.118 E tekintetben figyelmen kívül kell hagynunk az utemil<strong>sz</strong>ki tálat és a kude<strong>sz</strong>evai csé<strong>sz</strong>ét, mert mind a kéttál sérült, és a lyukat ezen a később sérült felületen is kialakíthatták.119 Fedorova (2003), 53.120 Fettich (1933); Fettich N.: A honfoglaló magyarság fémművessége - Die Metallkunst der landnehmendenUngarn. Budapest, 1937, 25-57., 162-20<strong>1.</strong>; Zichy István: A steppék régi lovasnomádjai (<strong>sz</strong>kíták,<strong>sz</strong>armaták, hunok, avarok és honfoglaló magyarok). Budapest, 1936, 11-14.; Uő: Magyar őstörténet.Budapest, 1939, 4.121 Dienes István hozzá<strong>sz</strong>ólása Fettich Nándor: Das altungarische Fürstengrab von Zemplín című könyvekéziratához. ArchÉrt 93 (1966), 279-28<strong>1.</strong>; Dienes István megjegyzése Fettich Nándor vála<strong>sz</strong>ához.ArchÉrt 96 (1969), 116-122.122 Fodor István: A magyarság baltikumi és skandináviai kapcsolatai a IX-XI. <strong>sz</strong>ázadban (a régé<strong>sz</strong>etileletek alapján) - Verbindungen der Ungarn mit der Baltikum und Skandinavien zwischen dem 9. und1<strong>1.</strong> Jahrhundert (Aufgrund der Bodenfunde). In Szolnok <strong>Megyei</strong> Múzeumi Évkönyve, 1981, 85-89.;Fodor (1994), 51-54.; Uő: Szabolcsveresmart. In „Őseinket felhozád..." A honfoglaló magyarság.Szerk.: Fodor István - Révé<strong>sz</strong> Lá<strong>sz</strong>ló - Wolf Mária - M. Nepper Ibolya. Budapest, 1996, 172-173.;Uő: Honfoglalás kori magyar lelet Kazanyból. In Abhivádana. Tanulmányok a hatvanéves WojtillaGyula ti<strong>sz</strong>teletére. Szerk.: Felföldi Szabolcs. Szeged, 2005, 142-153.; Kovács Lá<strong>sz</strong>ló: Előkelő ru<strong>sz</strong>vitéz egy <strong>sz</strong>ékesfehérvári sírban (A rádiótelepi honfoglalás kori A. sír és kardja). In Kelet és Nyugatközött. Történeti tanulmányok Kristó Gyula ti<strong>sz</strong>teletére. Szerk.: Ko<strong>sz</strong>ta Lá<strong>sz</strong>ló. Szeged, 1995, 291-308.123 124 Thomas Finds. with Bálint Sámánid Russian (1994); Noonan: Central Bóna History/Historie Monetary István: Asia. Archivum Circulation Honfoglalás Russe 1 Eurasiae (1980), in és Early régé<strong>sz</strong>et. Medii 294-31<strong>1.</strong>; Medieval Korunk, Aevi Uő: Rus': 111996/8., Volga (2001), A Study Bulgharia's 140-218.; 21-40., of Volga 25. tenth-century Gert Bulgar Rispling: Dirham trade The
Langó Péter 106 HonfoglaláskorVolga Bulgarian imitative coinage of Al-Amir Yaltawar ('Barman') and Mikail b. Jafar. InCommentationes de Nummis Saecolorum IX-XI. 6 (1990), 275-282.; Polgár Szabolcs: Útvonalak aVolga-vidék és a Kárpát-medence között a 10. <strong>sz</strong>ázadban - Routes between the Volga-Kama regionand the Carpathian basin in the 10thcentury. In Orientalista Nap 2000. Szerk.: Birtalan Ágnes - YamajiMasanori. Budapest, 2001, 159-173.; Uő: A Volga-vidékről a Kárpát-medencéig vezető utak említéseegy mu<strong>sz</strong>lim forrásban és a magyar fejedelmi <strong>sz</strong>ékhely a 10. <strong>sz</strong>ázad első évtizedeiben. In Központokés falvak a honfoglalás és Árpád-kori Magyaror<strong>sz</strong>ágon. Szerk.: Kissné Cseh Julianna. Tatabánya,2002, 217-232.; Kovács Lá<strong>sz</strong>ló: Mu<strong>sz</strong>lim pénzek a X. <strong>sz</strong>ázadi Kárpát-medencében. Csoda<strong>sz</strong>arvas 1(2005), 35-96.; Balogh Lá<strong>sz</strong>ló: É<strong>sz</strong>revételek Al-Istahri kelet-európai távolságadataihoz. In Abhivadana.Tanulmányok a hatvanéves Wojtilla Gyula ti<strong>sz</strong>teletére. Szerk.: Felföldi Szabolcs. Szeged, 2005, 19-3<strong>1.</strong>125 Lá<strong>sz</strong>ló (1942), 87-88.126 A. P. Mocja - A. Ch. Chalikov: Bulgar — Kiev. Puti — svjazi - sud'by. Kiev, 1997; Ahmed Nazmi:Commercial Relations between Arabs and Slavs (9th-11th centuries). War<strong>sz</strong>awa, 1998; Bollók Ádám:„Inter barbaras et nimiae feritatis gentes". Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok.Századok 138 (2004), 349-380.127 A. Ch. Chalikov: Kijevskij import IX-XIII. vv. v Bulgarii. In Mocja - Chalikov (1997). 74-87.; Nazmi(i. m.); Noonan (2001); Ekaterina Goldina: Scandinavia and the Kama region: contacts in the secondhalf of he I millennium AD. In Art and archaeological investigation of the woodland of East Europe.Ed.: G. I. Shapran. Izhevsk, 2003, 61-70.; Kovács (2005).128 Fodor (1994), 51-52.; V. P. Denisov - S. N. Korenjuk: Rekonstrukcija kostjuma po materialamRo'destvenskogo i Ogurdinskogo mogil'nikov X-XI vekov. In Archeologija i ehtnografija SrednegoPriuralja I. Berzenik, 2001, 122-137.129 Al-Muqaddasi megjegyzése alapján úgy tűnik, e területen <strong>sz</strong>erezték be a 10. <strong>sz</strong>ázadban a mu<strong>sz</strong>limok avadá<strong>sz</strong>madaraik egy ré<strong>sz</strong>ét. Vö. Nazmi (i. m.), 30., 209.; Noonan (2001), 196.130 A jelenet már megtalálható a surcea-i <strong>1.</strong> <strong>sz</strong>ázadi római ezüst phalerán is. Vö. IDaci. Firenze, 1997,343.131 Az iráni hagyományban lásd Ritsushi Takeuchi: The Parthian Shot in Hunting Scenes. Silk Road. Artand Archaeology 10 (2004), 29-49.; A. David H. Bivar: The Royal Hunter and the Hunter God:Esoteric Mithraism under the Sasanians? Res Orientales 1 (1995), 31-38.; További <strong>sz</strong>akirodalommal:Bálint (2004), 150-169. A Káma-mente hagyományaira: Smirnov (1964); Krylasova (2001). A vadá<strong>sz</strong>ate formájának elterjedésére vonatkozólag az i<strong>sz</strong>lám területekre még lásd U. Beyerbach: Solymá<strong>sz</strong>atNyugat-Paki<strong>sz</strong>tánban. In Solymá<strong>sz</strong>évkönyv, 1994-1995, 27-34.; Bogyai Frigyes - Diczházy Dénes -Stolz Károly: Más népek solymá<strong>sz</strong>ai. <strong>1.</strong> Maghreb. 2. Nyugat-Paki<strong>sz</strong>tán. In Solymá<strong>sz</strong>évkönyv, 1994-1995, 20-34. A kaukázusi elterjedésére lásd Bogyai Frigyes: Más népek solymá<strong>sz</strong>ata. 3. A grúzsolymá<strong>sz</strong>at. Magyar Solymá<strong>sz</strong>, 1996, 49-50.; G. Csogovadze: Solymá<strong>sz</strong>at Grúziában. Uo. 50-5<strong>1.</strong> Atörök népek hasonló vadá<strong>sz</strong><strong>sz</strong>okásaira lásd Sági O<strong>sz</strong>kár: A solymá<strong>sz</strong>at őshazája. In Solymá<strong>sz</strong>évkönyv,1994-1995, 79-84.; Torma (2001).132 Lásd például Mahmud Kasgári: Vadat űzve. In Örök kőbe vésve. A régi török népek irodalmánakkistükre a VII.-től a XV. <strong>sz</strong>ázadig. Szerk.: Kakukk Zsuzsa. Budapest, 1985, 228-229.; Ji<strong>sz</strong>ügej batursólymá<strong>sz</strong>ata: Mongolok Titkos Története, 54. §; Dzüsüp Mamay kirgiz költő Toltoy című hőskölteménye:Torma (2001), 193-196.133 Firdau<strong>sz</strong>í: Királyok könyve (Sáhnáme). Fordította: Devecseri Gábor. Budapest, 1959, 292., 293-294.
Limes 107 SzemleAzo<strong>sz</strong>trópatakai vandál királysír*Az utóbbi időben megélénkült az érdeklődésa reprezentatív leletek iránt. AMagyar Nemzeti Múzeum több kiállítástis rendezett, amelyeken a <strong>sz</strong>ilágysomlyói,illetve a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincseket mutattákbe. Ezekhez <strong>sz</strong>akkatalógusok is ké<strong>sz</strong>ültek,amelyekben a kor<strong>sz</strong>ak kutatói foglaltákös<strong>sz</strong>e a leletekhez kapcsolódó ismereteket.Bálint Csanád tollából pedig anagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincset tárgyaló impozánsmonográfia <strong>sz</strong>ületett.1Prohá<strong>sz</strong>ka Péter munkája2 a Sáros megyeiO<strong>sz</strong>trópatakán talált vandál királysírleleteit mutatja be. Az előkerülési körülményekkövetkeztében a tárgyak ma kéthelyen láthatók: a bécsi KunsthistorischesMuseumban, illetve a Magyar NemzetiMúzeumban. A Bevezetésben erre is felhívjaa <strong>sz</strong>erző a figyelmet, majd rövidkutatástörténeti áttekintést ad. Ennek soránmegemlíti, hogy a leletekkel foglalkozóHampel József tanulmánya napjainkigrányomta a bélyegét a királysírról alkotottismeretekre.A könyv 13 fejezetből áll. A címekkissé hos<strong>sz</strong>úak, de értelmezhetőek. Ha végigolvassuka tartalomjegyzéket, rögtönmegállapítható, hogy a <strong>sz</strong>erző mindenproblémára kitér munkájában. A kezdőfejezet az első lelet előkerülési körülményeitrekonstruálja. Rudolf Noll katalógusaalapján világosan kiderül, hogy milyentárgyak tartoztak a lelethez. A fejezet jelentőségeaz, hogy a levéltári források alap-Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Az o<strong>sz</strong>trópatakai vandálkirálysír: E<strong>sz</strong>tergom, 2004, <strong>sz</strong>erzői kiadás, 144o.ján pontosabb kép alakulhat ki az olvasóbana kérdésről. A magyar hatóságokugyanis minden tudomásukra jutott kincsleletkapcsán vizsgálatot indítottak. AMagyar Királyság területén ezt a MagyarKamara folytatta le. A <strong>sz</strong>erző kutatásai soránmegtalálta az o<strong>sz</strong>trópatakai kincs előkerülésétkövető vizsgálati jegyzőkönyveket,köztük a leletekről felvett listákat. Azelső még 1790 májusában, Eperjesen ké<strong>sz</strong>ült.A többit már a bécsi Hauptmünzamt(Főpénzverő Hivatal) rögzítette. A <strong>sz</strong>övegeketaz átírásnak kö<strong>sz</strong>önhetően jól lehetnekövetni, ha ezek egymással párhuzamosanlettek volna <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tve. Az igazsághoztartozik, hogy egyes leleteket ahozzáértés hiánya következtében beolva<strong>sz</strong>tottak.A <strong>sz</strong>erző külön fejezetben próbáljameg rekonstruálni, hogy milyen tárgyaklehettek ezek. Az alapos vizsgálat következtébensikerült kizárni a korábban a leletheztartozónak hitt ezüst a<strong>sz</strong>tragalo<strong>sz</strong>fibulát(nagyméretű, több gombbal dí<strong>sz</strong>ítettruhakapcsoló tűt).A következő fejezet a második leletmegtalálását mutatja be. Bánó József birtokán1865. április 22-én egy gazdag sírleletkerült elő, a birtokos erről levélbentájékoztatta Eötvös Józsefet. A területrevégül Hen<strong>sz</strong>lmann Imre <strong>sz</strong>állt ki, aki hiábakutatott az esetleges újabb leletek iránt.Prohá<strong>sz</strong>ka érdekes adalékokat hoz azzalkapcsolatban, hogy a kincsek mennyirefogalkoztatták a sajtót. Azt sem rejti vékaalá a <strong>sz</strong>erző, hogy Bánó nehezményezteArany János kissé kétértelműen megfogalmazottlevelét. A lelet végül 1875 előttkerült be a Magyar Nemzeti Múzeumba,
Limes 108 Szemleennek pontos dátumáról azonban nincsenekpontos információink. A leltározásra<strong>sz</strong>áz évvel később, 1968-ban került sor.A <strong>sz</strong>erző kísérletet te<strong>sz</strong> a hely<strong>sz</strong>ín pontosrekonstruálására, azonban az elégtelenadatok miatt inkább a jövőbeni ásatásokeredményeiben bízik. Érdekesek a temetkezésselkapcsolatos megfigyelései is. Való<strong>sz</strong>ínűsíthető,hogy a halottat egy fábólké<strong>sz</strong>ített sírkamrában helyezték végső nyugalomra.A két leghos<strong>sz</strong>abb fejezetben sor kerüla tárgyak ré<strong>sz</strong>letes bemutatására és elemzésére.A <strong>sz</strong>erző külön-külön mutatja beaz első, illetve a második lelet tárgyait.Az alfejezeteket egy rövid, <strong>sz</strong>ak<strong>sz</strong>erűtárgyleírás indítja. Ezután egy történetiáttekintés következik, a megfelelő <strong>sz</strong>akirodalom,illetve analógiák idézésével. Ezalapján egyértelmű, hogy Prohá<strong>sz</strong>ka igenalapos munkát végzett. A <strong>sz</strong>emléltetéstváltozó minőségű képek te<strong>sz</strong>ik többé-kevésbéérzékletessé. A második lelet tárgyaiközül érdemes kiemelni a bunkósvégűarany karperecet, amelynek viselői a germántársadalom politikai és katonai hatalommalbíró <strong>sz</strong>emélyei közül kerülhettekki.Fontos kérdést ti<strong>sz</strong>táz a <strong>sz</strong>erző, amikorannak meghatározására vállalkozik, hogyvajon az o<strong>sz</strong>trópatakai leletek hány sírnakvoltak ré<strong>sz</strong>ei. Az előkerült fémek mennyiségemár figyelmezteti a kutatót, hogy nemmindennapi temetkezésre bukkantak rá azidők folyamán. Hen<strong>sz</strong>lmann a csontok ésaz ék<strong>sz</strong>erek alapján a sírt egy fiatal nőnyughelyének tartotta, ezt a vélekedéstazonban Prohá<strong>sz</strong>ka nem tartja megalapozottnak.A fejezet végén közli álláspontját:„az 1790-ben és 1865-ben előkerülttárgyak egyetlen sírnak voltak a mellékletei,amely a jelenlegi ismereteink <strong>sz</strong>erint aleggazdagabb csá<strong>sz</strong>árkori germán temetkezésvolt."Az egyik leghos<strong>sz</strong>abb, véleményem<strong>sz</strong>erint kissé terjengős címmel ellátott fejezetaz aranyfibulák <strong>sz</strong>erepével foglalkozik.A <strong>sz</strong>erző végigköveti az ék<strong>sz</strong>er különbözőtípusainak a kialakulását, fejlődésénektörténetét. A jobb megértést ügyesenválogatott képek te<strong>sz</strong>ik teljessé. A <strong>sz</strong>erzőfelhívja a figyelmet, hogy az európaibarbarikum sajátos jelenségét képezik a 3.<strong>sz</strong>ázad második felében megjelenő aranyfibulák. Az aranyat a rómaiaktól kaphattáka <strong>sz</strong>övetségért cserébe. Prohá<strong>sz</strong>ka kitéraz európai germán temetkezésekbenelőforduló fibulákra is.Szintén hos<strong>sz</strong>ú annak a fejezetnek acíme, amely az O<strong>sz</strong>trópatakán talált sírbannyugvó <strong>sz</strong>emély etnikumára vonatkozóismereteket foglalja ös<strong>sz</strong>e. A <strong>sz</strong>erző agyér írott források adatait a régé<strong>sz</strong>eti eredményekkelegé<strong>sz</strong>íti ki. Örvendetes, hogyehhez felha<strong>sz</strong>nálta a legújabb <strong>sz</strong>akirodalommegállapításait is. Mindezek alapjánúgy tűnik, hogy a sírba egy vandál királyttemettek el.Az o<strong>sz</strong>trópatakai sír ös<strong>sz</strong>evetése más,hasonló korú germán fejedelmi temetkezésekkelizgalmas lehetőségeket rejt magában.A <strong>sz</strong>erző külön táblázatban hasonlítjaös<strong>sz</strong>e a legfontosabb fejedelmi sírokat(O<strong>sz</strong>trópataka - Gommern - Sackrau- Stráze - Hassleben - Emersleben -Leuna) és mellékleteiket. Egyértelmű,hogy a kötetben tárgyalt sír - az aranybólké<strong>sz</strong>ült tárgyak mennyiségének kö<strong>sz</strong>önhetően- kiemelkedik a többi közül. A <strong>sz</strong>erzővéleménye <strong>sz</strong>erint nem lehetetlen, hogyaz itteni vandálok a 3. <strong>sz</strong>ázadi római politikaiküzdelmek ha<strong>sz</strong>onélvezői voltak,mivel a sírban jól tetten érhető a 3. <strong>sz</strong>ázadmásodik felének germán-római kapcsolatrend<strong>sz</strong>ere.A kötetet impozáns irodalomjegyzék ésnégy oldalnyi <strong>sz</strong>ínes kép zárja. Végül különösentanulságos, hogy a 143. oldalonmegtalálhatjuk mindazon - nagyré<strong>sz</strong>t Komárom-E<strong>sz</strong>tergommegyei - vállalkozókjegyzékét, akik a könyv megjelenését támogatták.
Limes 109 SzemleA munka végigolvasása után megállapíthatjuk,hogy Prohá<strong>sz</strong>ka Péter értékeselemzéssel járult hozzá a csá<strong>sz</strong>árkori leletanyaggalkapcsolatos problémák ti<strong>sz</strong>tázásához.A <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tés során azonban néhányolyan bos<strong>sz</strong>antó hiba keletkezett,amelyeket kisebb odafigyeléssel el lehetettvolna kerülni. Mindezek termé<strong>sz</strong>etesennem érintik a munka tudományos eredményeit.Ezért csak biztatni tudom a <strong>sz</strong>erzőt,hogy kutatásait más kincsleletek feléis terjes<strong>sz</strong>e ki.Szende Lá<strong>sz</strong>lóJegyzetek1 Bálint Csanád: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs.Budapest, 2004.2 Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Az o<strong>sz</strong>trópatakai vandálkirálysír. E<strong>sz</strong>tergom, 2004.
Limes 110 SzemleMűkincseink vándorútjaUtó<strong>sz</strong>ó helyettBécsbe*A 2004. évi könyvhétre jelent meg aKárpáti Ház Kiadónál Dr. Siklóssy Lá<strong>sz</strong>lóMűkincseink vándorútja Bécsbe címűkönyve, melynek első kiadása 1919-benjutott el az olvasókhoz. A <strong>sz</strong>erző a HabsburgMonarchia és a Magyar Királyságközel öt év<strong>sz</strong>ázadon át tartó kapcsolatát egysajátos <strong>sz</strong>empontból vizsgálja: a kulturálisértékek és javak Bécsbe kerülésének <strong>sz</strong>em<strong>sz</strong>ögéből.A könyv megírásában <strong>sz</strong>erepetját<strong>sz</strong>ott a Monarchia ös<strong>sz</strong>eomlása és azegyre nagyobb mértéket öltő területve<strong>sz</strong>tés.1919-ben már látható volt, hogy abéketárgyalások nagy ve<strong>sz</strong>tese Magyaror<strong>sz</strong>ágle<strong>sz</strong>. Ezt a helyzetet csak tovább súlyosbítottaa Tanácsköztársaság, majd aromán meg<strong>sz</strong>állás. A <strong>sz</strong>erző célja elsősorbana figyelem felhívása volt azokra amagyar vonatkozású, Bécsben őrzött kulturálisértékekre, melyek a Habsburg Monarchiafelbomlását követően várhatóan azúj határokon kívül kerülnek, és nagyobbré<strong>sz</strong>telérhetetlenekké válnak a hazai kutatók<strong>sz</strong>ámára. Lássuk, melyek voltak ezeka javak, amelyekről a későbbiekben még<strong>sz</strong>ó le<strong>sz</strong>. Kezdjük a legismertebbekkel: aCorvinák, a Kódexek, a magyar vonatkozásúlevéltári dokumentumok, régé<strong>sz</strong>etileletek és a különféle műkincsek.A kötet megjelenése éppen az említettbel- és külpolitikai problémák miatt nemtudott nagyobb hatást gyakorolni az olvasókra.Siklóssy könyve bizonyos <strong>sz</strong>em-Dr. Siklóssy Lá<strong>sz</strong>ló: Műkincseink vándorútjaBécsbe. Második kiadás. Budapest, 2004,Kárpáti Ház Kiadó.pontból azon kiadványok közé sorolható,melyek a területvédő propaganda <strong>sz</strong>olgálatábanjelentek meg, ezek sorából azonbankiemelkedik már a témavála<strong>sz</strong>tás, illetvea <strong>sz</strong>erző tudományos igénnyel ös<strong>sz</strong>eállított<strong>sz</strong>akapparátusa révén. A könyvbenfelvetett elképzelések - a Corvinák ésKódexek magyar közgyűjteménybe valóvis<strong>sz</strong>a<strong>sz</strong>erzése és a bécsi magyar vonatkozásúlevéltári, múzeumi, könyvtári anyagkutatása, a klebelsbergi kultúrpolitikánakkö<strong>sz</strong>önhetően - az 1920-as és 1930-asévekben megvalósultak. Ezért, illetve azelmúlt közel nyolcvan évben folytatottkutatások <strong>sz</strong>empontjából érdemes lett volnaa kötethez egy Utó<strong>sz</strong>ót csatolni.E könyvismertetésben - Siklóssy könyvénekbemutatásán túl - azokról a tévesadatokról, illetve az 1919 utáni tudományosés politikai eredményekről is <strong>sz</strong>ólni<strong>sz</strong>eretnénk, melyek az általa ábrázolt folyamatokatlényegesen árnyalják.A 18. és 19. <strong>sz</strong>ázadban létrejött művé<strong>sz</strong>etiközgyűjtemények alapját sok esetbena királyi és főúri kincstárakban őrzött alkotásokadták. Pedig ezen alkotások sajátkorukban sokkal inkább képeztek anyagiértéket, a reprezentációban (nemesfém étké<strong>sz</strong>letek,viseleti tárgyak) jutva <strong>sz</strong>erephez,semhogy a kor művé<strong>sz</strong>eti alkotásainak,e<strong>sz</strong>tétikai igényű gyűjteményeinektekinthetnénk őket.1 Az itt felhalmozottanyagi javak, pénzek, ék<strong>sz</strong>erek, ruhák értékeelsősorban nem a művé<strong>sz</strong>i, hanem azingó érték volt. A kincstár jelentette a hatalomstabilitását is, ugyanis annak segítségévela fejedelem <strong>sz</strong>övetségeseket éshűbéreseket tudott <strong>sz</strong>erezni magának. Mi-
Limes 111 Szemlevel könnyen mozdítható volt, ezért követhetteaz uralkodót, és el lehetett zálogosítani.Mindezen tendenciák alól a magyarkirályok sem jelentettek kivételt, hi<strong>sz</strong>en arendelkezésükre álló kincsekkel reprezentáltak,a segítségükkel viseltek háborút -itt elég András király kere<strong>sz</strong>tes hadjáratátmegemlíteni - és biztosították a <strong>sz</strong>övetségeseket.A 15. <strong>sz</strong>ázadban, a dina<strong>sz</strong>tikus kapcsolatokkövetkeztében, elsőként került ki aHabsburg-házból egy magyar király. HabsburgAlbert uralma az 1439-ben bekövetkezetthalála miatt mindös<strong>sz</strong>e néhány évigtartott, ennek ellenére a Habsburgok továbbrais a hatalmuk kelet felé történő kiterje<strong>sz</strong>téséretörekedtek. Sikerüket az or<strong>sz</strong>ágtragédiája, a mohácsi ütközet hoztameg, amikor is Habsburg Ferdinándnak -a testvére és a magyar nemesség egy ré<strong>sz</strong>énektámogatásával - sikerült meg<strong>sz</strong>erezniea magyar koronát, és ezzel közelnégy<strong>sz</strong>áz éven kere<strong>sz</strong>tül a Habsburg uralkodóksora következett a magyar királyitrónon.Az uralkodó, az örökös tartományokés a Magyar Királyság kapcsolatrend<strong>sz</strong>erébenaz elsődleges <strong>sz</strong>erepet a katonai ésgazdasági kapcsolatok ját<strong>sz</strong>ották a politikaiakmellett. A Kárpát-medence művé<strong>sz</strong>etiemlékeinek és műkincseinek sorsa egysajátos fejezetet jelent a két állam történetében.Mint Siklóssy könyvének céljakéntmegfogalmazza: „A következő sorok egyfelőlmegvilágítják azt a terv<strong>sz</strong>erű munkát,amellyel a Habsburgok minden műkincsetkivontak or<strong>sz</strong>águnkból, másfelőlvázlatosan felsorolják a műkincseket, amelyeketvis<strong>sz</strong>akérünk."2 Azonban az, hogyterv<strong>sz</strong>erűen folyt az or<strong>sz</strong>ág kirablása aközös uralkodás négy<strong>sz</strong>áz éve alatt, az igencsakkérdéses, még ha egyes esetekben,egyes uralkodóknál - éppen gyűjtő<strong>sz</strong>envedélyükfolytán - valóban megfigyelhetőa műkincsek Bécsbe <strong>sz</strong>állíttatása.Könyvében Siklóssy kísérletet te<strong>sz</strong> azÁrpád-, majd az Anjou-kori kulturális javakés műkincsek típusainak felvázolására.Az elsődleges <strong>sz</strong>erepet kétségtelenül akirályi udvar és környezete ját<strong>sz</strong>otta, aholmind a külföldi, mind pedig a hazai művé<strong>sz</strong>ettörténetialkotások egyaránt megtalálhatóakvoltak. Ezek nagy ré<strong>sz</strong>e korabeliha<strong>sz</strong>nálati tárgy, bronz és ezüst ötvösmű:tálak, kupák vagy ék<strong>sz</strong>erek, melyekmellett nagy megbecsülésnek örvendtek adrága <strong>sz</strong>övetből és selyemből ké<strong>sz</strong>ült ruhákis. A királyi kincstárban betöltött jelentős<strong>sz</strong>erepükről a különféle ajándékozásokvagy végrendeletek tudósítanak,mint például III. Béla ajándékai BarbarossaFrigyesnek vagy Lokietek Erzsébetvégrendelete.3 Siklóssy megemlékezikugyan Erzsébet királynő zarándoklati ajándékairól,de a középkori anyagi kultúraezen fontos forrásáról nem.A világi mellett az egyházi vonatkozásúművé<strong>sz</strong>eti tárgyak <strong>sz</strong>erepe is kiemelkedőa magyar művé<strong>sz</strong>ettörténetben. A művé<strong>sz</strong>etiritkaságok jelentős ré<strong>sz</strong>e az év<strong>sz</strong>ázadoksorán megsemmisült, méghozzá elsődlegesena királyi és egyházi javak lefoglalása,elzálogosítása, illetve beolva<strong>sz</strong>tásamiatt. Felbecsülhetetlen kultúrtörténetiritkaságok semmisültek így meg. AzÁrpád-házi II. András király után a 15.<strong>sz</strong>ázadban figyelhető meg a királyi kincseknagy mértékű elzálogosítása, amikoris Erzsébet királynő például nem csupánaz ék<strong>sz</strong>ereket, hanem még a királyi koronátis zálogba adta 2500 forintért HabsburgFrigyesnek,4 aki maga is műgyűjtővolt. Gyűjteményét a múlt emlékeivel isigyekezett gazdagítani, ennek érdekébenjogot <strong>sz</strong>erzett az előkerült kincsleletekre.5Figyelemreméltó, hogy a Habsburg-házuralkodói, mint I. Ferdinánd magyar király,valamint Ferdinánd főherceg, Miksa,Rudolf és I. Ferenc, kiemelt figyelmet<strong>sz</strong>enteltek a műgyűjtésnek, és igyekezteka csá<strong>sz</strong>ári gyűjteményt újabb kincsekkelgazdagítani.
Limes 112 SzemleA magyar kultúrtörténetben HunyadiMátyás uralkodása és a magyaror<strong>sz</strong>ági humanizmusa kulturális javak tekintetébenis kiemelkedő <strong>sz</strong>erepet ját<strong>sz</strong>ott. Mátyás,amint azt Siklóssy ré<strong>sz</strong>letesen bemutatja,elsősorban a Corvinák révén jutott európaiismertséghez, a kor ötvösművé<strong>sz</strong>etialkotásai azonban <strong>sz</strong>intén magas nívón álltak.A Corvinák <strong>sz</strong>omorú sorsát a könyvré<strong>sz</strong>letesen bemutatja. Mátyás halála utántudósok és kereskedők kaparintják megazok egy ré<strong>sz</strong>ét, míg a többi - Budávalegyütt - török uralom alá került, és egyré<strong>sz</strong>ük Marsigli grófnak kö<strong>sz</strong>önhetőenmenekült meg. A Corvinák egy ré<strong>sz</strong>e azév<strong>sz</strong>ázadok során Bécsbe, az 1663-ban alapítottcsá<strong>sz</strong>ári udvari könyvtárba jutott.6Habár Siklóssy elítélően nyilatkozik aCorvinák kiviteléről, egy fontos tényt nem<strong>sz</strong>abad figyelmen kívül hagynunk - éspedigazt, hogyha ez nem történik meg, akkorma bizonyára nem csodálhatnánk a 15.<strong>sz</strong>ázadi könyvművé<strong>sz</strong>et e kiváló alkotásait.A <strong>sz</strong>erző felhívása ezek vis<strong>sz</strong>a<strong>sz</strong>erzéséreegyébként több mint egy évtizeddelkésőbb valósult meg. Az 1932-ben kötöttvelencei egyezmény keretében sok, Bécsbenőrzött Corvina - Anonymus Gestájávalés a Képes Krónikával együtt - hazatértaz Or<strong>sz</strong>ágos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe.A magyaror<strong>sz</strong>ági műkincsekre a legnagyobbcsapást kétségtelenül a török hódításjelentette, mivel ré<strong>sz</strong>int a harcok során,ré<strong>sz</strong>int pedig a török vis<strong>sz</strong>averésénekcélja érdekében <strong>sz</strong>ámos világi és egyháziműremeket zálogosítottak el vagy olva<strong>sz</strong>tottakbe. A mohácsi csatave<strong>sz</strong>tés után atestvéréhez menekülő Habsburg Mária akirályi kincstár mellett még a visegrádivárban őrzött nemesfém tárgyakat is magávalvitte. Ezen tárgyakról Pozsonybantöbb jegyzéket is ké<strong>sz</strong>ítettek, amelyeketSiklóssy is közöl. A kincsek jelentős ré<strong>sz</strong>étFerdinánd beolva<strong>sz</strong>tatta és pénzt veretettbelőlük. A királyi mellett azonban<strong>sz</strong>ámos főúri gyűjtemény is elpu<strong>sz</strong>tultezekben az évtizedekben. Ezek sorából iskiemelkedik a Fráter Györgyé, akinekmeggyilkolása után a kincsei ré<strong>sz</strong>benCastaldóhoz, ré<strong>sz</strong>ben pedig Bécsbe kerültek.E kincsek között volt egy ókori éremleletis, amelyről Lazius mellett <strong>sz</strong>ámosíró megemlékezett, és amelyhez egy aranysárkánytartozott.7Ferdinánd gyűjteményét halála után afiai örökölték, így az három ré<strong>sz</strong>re <strong>sz</strong>akadt.II. Miksa Bécsben, stájer Károly főhercegInnsbruckban, míg Tiroli Ferdinándfőherceg (1529-1595) Ambrasbanfolytatta a gyűjtemény építését. Ferdinándfőherceg lelkes amatőrként komoly gyűjteménythozott létre. Siklóssy őt a Habsburg-ház„<strong>sz</strong>impatikus" tagjai közé sorolta,és mint arról be<strong>sz</strong>ámol, Magyaror<strong>sz</strong>ágról<strong>sz</strong>ámos fegyver és egyéb műkincs jutottaz ambrasai gyűjteménybe, melynekmaradványait végül 1806-ban Bécsbe <strong>sz</strong>állították.Miksa <strong>sz</strong>intén törekedett a rá esőré<strong>sz</strong> további gyarapítására: ő <strong>sz</strong>erzi meg amagyar polihi<strong>sz</strong>tor Zsámboky János gyűjteményétés könyvtárát. A gyűjtő<strong>sz</strong>envedélytörökölte fia, Rudolf is, aki különc,hóbortos emberként igen <strong>sz</strong>éles körű gyűjtő<strong>sz</strong>envedélynekhódolt prágai udvarában.A török elleni harcok fellángolását kiha<strong>sz</strong>nálva,igyekezett a vis<strong>sz</strong>afoglalt várakbóltovábbi fegyvereket és műkincseket meg<strong>sz</strong>erezni.A <strong>sz</strong>erző ré<strong>sz</strong>letesen ismerteti annak akoronának a történetét, amelyet BocskayIstván a török <strong>sz</strong>ultántól kapott. E koronameg<strong>sz</strong>erzésében azonban a bécsi udvartelsősorban a politikai indokok irányították,és csak másodsorban a művé<strong>sz</strong>i érték.A 17. <strong>sz</strong>ázadban a magyar főurak ellenindított perek és vagyonelkobzásokhátterében - a <strong>sz</strong>erző véleményével ellentétben- nem a műgyűjtő<strong>sz</strong>envedélyt, hanemsokkal inkább a politikai érdekeketkereshetjük. A vagyonelkobzások során<strong>sz</strong>ámos főúri gyűjtemény <strong>sz</strong>óródott <strong>sz</strong>ét és
Limes 113 Szemlesemmisült meg. Az egyházi gyűjteményekrea legnagyobb csapást kétségtelenüla felvilágosult uralkodó, II. József mérte,amikor is felo<strong>sz</strong>latva a <strong>sz</strong>erzetesrendeknagy ré<strong>sz</strong>ét, gyűjteményeiket központi raktárakbanhelyeztette el, utasítást adva egy1786-os rendeletben a beolva<strong>sz</strong>tásukra.Mellette kétségtelenül I. Ferdinánd okoztaa legnagyobb kárt a magyaror<strong>sz</strong>ágiműkincsekben. Pedig a 18. <strong>sz</strong>ázadban fontosváltozás történt a Habsburg-gyűjteményekterén, amikor Mária Terézia férjeutasítására létrejön a Naturalienkabinet éselkezdődik a többi gyűjtemény újjá<strong>sz</strong>ervezése.E gyűjteményépítés kezdettől fogva ahatóságok segítségével történt. Így 1773-ban felmérik a Budán és Pozsonyban találhatóképeket, majd gondoskodnak a jelentősebbekBécsbe <strong>sz</strong>állításáról.8 Ugyanerreaz idő<strong>sz</strong>akra esik a földben talált kincsekés régé<strong>sz</strong>eti leletek törvényi <strong>sz</strong>abályozásánaka kidolgozása.9 Az első lépésta bécsi Éremtár igazgatójának, EckhelAbbénak a csá<strong>sz</strong>árhoz intézet beadványajelentette, amelyben az Erdélyben előkerültéremleleteknek a Éremtárba küldésétkérte. Kérvényét a csá<strong>sz</strong>ár támogatta, éskésőbb e gyakorlatot az egé<strong>sz</strong> birodalomterületére kiterje<strong>sz</strong>tette.10 Eckhel sajátos<strong>sz</strong>erepét az Éremtár gyűjteményének építésébenazonban jól jelzi a kolozsvári pénzverőhözintézett 1793-as utasítása, melybenmegtiltotta a kelta-dák pénzek Bécsbeküldését, azonnali beolva<strong>sz</strong>tásukat javasolva.11A 18. <strong>sz</strong>ázad vége felé az érmek melletta Kárpát-medencéből <strong>sz</strong>ámos régé<strong>sz</strong>etilelet is előkerült.12 Köztük volt aSiklóssy által is megemlített o<strong>sz</strong>trópatakailelet, valamint a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi aranykincsis. Míg az o<strong>sz</strong>trópatakai leletek nagyré<strong>sz</strong>e áldozatul esett - a tudomány nagykárára - Eckhel Abbé válogatásának, melynekkövetkeztében a lelethez tartozó aranyésezüsttárgyak mintegy kétharmadát beolva<strong>sz</strong>tották,13addig a nagy<strong>sz</strong>entmiklósikincsnek <strong>sz</strong>erencsére már más sors jutott.Az Érem- és Régiségtár új igazgatója, NeumannAbbé ugyanis gondoskodott arról,hogy az ös<strong>sz</strong>es edényt megvásárolják.14A korabeli gyakorlaton a Magyar NemzetiMúzeum 1802-ben történt megalapításasem változtatott sokat, hiába sikerült- ismét egy, a <strong>sz</strong>erző <strong>sz</strong>ámára is <strong>sz</strong>impatikusHabsburgnak, - József nádornak elérnie,hogy 1812-ben a csá<strong>sz</strong>ári udvar engedélyezze,hogy az előkerült éremleletekbőla Nemzeti Múzeum megválthassa ahiányzó érmeket.15 Azt, hogy a korábbigyakorlat még ezután is élt, jelzi abre<strong>sz</strong>továci leletek sorsa. A Pozsega vármegyeiBre<strong>sz</strong>továcon 1820-ban a megbolygatotttemető sírjaiból előkerült 9.<strong>sz</strong>ázadi aranytárgyakat a földbirtokos aNemzeti Múzeumnak adományozta, és felküldteőket Pestre. A hivatali értékbecsléssorán azok felkerültek Bécsbe, ahol azÉrem- és Régiségtár gyűjteményében kötöttekki, a Nemzeti Múzeum csupán azaranyértékért járó pénzben ré<strong>sz</strong>esült.16 Eza gyakorlat egé<strong>sz</strong>en a kiegyezésig a hatóságoksegítségével tovább folytatódott.1867 után az Érem- és Régiségtár elsősorbana különböző magán<strong>sz</strong>emélyeknek kö<strong>sz</strong>önhetőengyarapodott régé<strong>sz</strong>eti leletekkel.Siklóssy a korábbi, sikertelen vis<strong>sz</strong>a<strong>sz</strong>erzésikísérletek bemutatásával zárjakönyvét, úgy, mint a Corvinák ügyébenkezdeményezett 1843-1844-es felirattal.A magyar kulturális kincsek egy ré<strong>sz</strong>ét akésőbbiekben Budapesten is bemutatták,így az 1882. évi könyvkiállításon, vagy1896-ban, a millenniumi kiállításon. Arégé<strong>sz</strong>eti leleteket és az ötvösműveket -köztük a nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs edényeit-1884-ben, az ötvösmű-kiállításon állítottákki.17 A két állam között a műkincsekelo<strong>sz</strong>tására azonban, mint már említettük,csak az 1932-es velencei egyezménnyelkerült sor, amikor is a könyvé-
Limes 114 Szemle<strong>sz</strong>eti anyag nagy ré<strong>sz</strong>e Budapestre került,a levéltári anyag Bécsben maradt. Ez azonbana magyar kutatók <strong>sz</strong>ámára hozzáférhető,hasonlóan a Bécsben őrzött régé<strong>sz</strong>etileletekhez és művé<strong>sz</strong>eti alkotásokhoz,melyek a bécsi múzeumok gyűjteményeitgazdagítják.A klebelsbergi kultúrpolitikának kö<strong>sz</strong>önhetően- a bécsi Magyar Történeti Intézetés a Collegium Hungaricum létrehozásával- megvalósultak a <strong>sz</strong>erző általhangsúlyozott feladatok is: „Egyáltaláncsodálatos jelenség, hogy a magyar irodalombóljóformán kimaradt a bécsi gyűjteményekboncolása, holott a magyar vonatkozásúbécsi műkincsek tanulmányozásaállandó feladata kellett volna, hogy legyenegy erre a célra meg<strong>sz</strong>ervezett intézetnek."18Prohá<strong>sz</strong>ka PéterJegyzetek1 Matthias Hardt: Gold und Herrschaft. DieSchatze europaischen Könige und Fürsten imersten Jahrtausend. Berlin, 2004, 11-17.2 Dr. Siklóssy Lá<strong>sz</strong>ló: Műkincseink vándorútjaBécsbe. Budapest, 2004, 10.3 Szende Lá<strong>sz</strong>ló: Lokietek Erzsébet végrendelete.KÚT 3 (2004), 2. <strong>sz</strong>ám, 9-1<strong>1.</strong>4 Siklóssy: i. m. 24-25.5 Alphons Lhotsky: Die Geschichte derSammlungen. Festschrift des KunsthistorischenMuseums zur feier des fünfzigjahrigenBestandes. Wien, 1941-1945, 60.6 A Corvinákról lásd Monok István (<strong>sz</strong>erk.): Aholló jegyében. Fejezetek a Corvinák történetéből.Budapest, 2004. A Magyaror<strong>sz</strong>ágontalálható köteteket és a hozzájuk kapcsolódóirodalmat lásd a www.corvina.o<strong>sz</strong>k.hu honlapon.7 Makkay János: The Treasure of Decabalus.Specimina Nova 1994, 151-215.8 Lhotsky: i. m. 438.9 Manfred Niegl: Die Entwicklung der generellengesetzlichen Normen betreffend des Fundwesenund die archaologische Forschung inÖsterreich. Römisches Österreich 4 (1976),189-206.10 Hoffkammerarchiv (Wien) Münz- undBergwesen RtNr. 328 17 ex Februario 1782.Vö. Walter Frodl: Idee und Verwirklichung.Das Werden der staatlichen Denkmalpflege imÖsterreich. Wien-Köln-Graz, 1988, 26-27.11 Joseph Bergmann: Pflege der Numismatik inÖsterreich im XVIII. Jahrhundert mitbesonderem Hinblick auf das k.k. Münz- undMedaillen-Cabinet II. Sitzungsberichte derphilosophisch-historischen Classe derKaiserlichen Akademie der Wissenschaften 24(1857), 334.12 Joseph Arneth: Monumente des k.k. Münz- undAntiken-Cabinettes in Wien. Die antiken GoldundSilbermonumente des k. k. Münz- undAntiken-Cabinettes in Wien. Wien, 1850; Uő:Das kaiserlich-königliche Münz- und Antiken-Cabinet. Wien, 1854. Rudolf Noll: VomAltertum zum Mittelalter. Spatantike,altchristliche, völkerwanderung<strong>sz</strong>eitliche undfrühmittelalterliche Denkmaler derAntikensammlung. Wien, 1958.13 Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: Az o<strong>sz</strong>trópatakai vandálkirálysír. E<strong>sz</strong>tergom, 2004.14 Uő: A nagy<strong>sz</strong>entmiklósi kincs útja a megtalálásátóla bécsi cs. és k. antik gyűjteménybetörténő megérkezéséig. In Avarok aranya. Anagy<strong>sz</strong>entmiklósi aranykincs. Budapest, 2002,47-56.15 Pallos Lajos: Az Éremtár. In A 200 éves MagyarNemzeti Múzeum gyűjteményei. Budapest,2002, 226.16 Noll:i. m. 90.; Prohá<strong>sz</strong>ka Péter: A bre<strong>sz</strong>továcileletek előkerülésének története és útjuk a bécsiCsá<strong>sz</strong>ári és Királyi Régiségtárba. In uő: Kincseka levéltárból. Budapest, 2005, 69-75.17 Pul<strong>sz</strong>ky Károly: A magyar történeti ötvösműkiállításlajstroma. Budapest, 1884.18 Siklóssy: i. m. 12.
Limes 115 SzemleHatárhártyákA Kárpát-medencei kisebbségekkelfoglalkozó <strong>sz</strong>akirodalom közismert <strong>sz</strong>erzője,a művelődés<strong>sz</strong>ociológus-kisebbségkutatóSzékely András Bertalan új művetöbb évtizedes, sokrétű tevékenységénekjelentős állomásaként értékelhető. A kötetegyidejűleg vis<strong>sz</strong>apillantás és ös<strong>sz</strong>egzés.Úgy is mondhatnánk: a mérföldkő a <strong>sz</strong>erzőéletútján, annak jelentős állomása.A kiadvány Székely András Bertalannakaz elmúlt két évtizedbeli sokféle -kutatói, tudományos és ismeretterje<strong>sz</strong>tő -munkásságának termése. A kötetbe foglaltírások ennek megfelelően változóműfajúak: jelen vannak közöttük az empirikus<strong>sz</strong>ociológiai terepkutatás adatainakelemzését tartalmazó tanulmányok, a hazaivagy nemzetközi konferenciákon tartottelőadások, a különböző események ésetnikai folyamatok kapcsán <strong>sz</strong>ületett „töprengések,reflexiók", valamint azok az interjúka Kárpát-medencei kisebbségpolitikai,tudományos közélet kiemelkedő <strong>sz</strong>ereplőivel,amelyeket a <strong>sz</strong>erző kiterjedtnemzetközi kapcsolatai ápolása közbenké<strong>sz</strong>ített.gyaror<strong>sz</strong>ágon élő nemzeti, etnikai kisebbségekéről.Ugyanabból a <strong>sz</strong>erzői ars poetica-bólindulnak ki, amelyet Székely AndrásBertalan így fogalmaz meg e kötetétlezáró, <strong>sz</strong>erzőt bemutató interjúban: „Kisebbségbenélni még a legtámogatottabbkörnyezetben sem könnyű, a közösség<strong>sz</strong>ámbelisége, csonka társadalom<strong>sz</strong>erkezete,és intézményrend<strong>sz</strong>ere miatt. A Kárpátmedencébennemigen van olyan kisebbség,amelyik ne lenne hátrányos helyzetű. Éperkölcsi érzékű ember, aki ha é<strong>sz</strong>leli ezt ahátrányt, előbb-utóbb <strong>sz</strong>olidaritást kell,hogy érezzen irántuk." (295. p.)Másik figyelemre méltó alapelve,amit írásaiban, akárcsak gyakorlati tevékenységében,közéleti emberként <strong>sz</strong>emelőtt tart: „nincs kétféle mérce. (...) amitmi a határon túl élő magyarjaink <strong>sz</strong>ámárafontosnak tartunk, és jogosan küzdünkemberi-közösségi jogaik meg<strong>sz</strong>erzéséért,illetve megtartásáért, ugyane téren nemlehetünk <strong>sz</strong>űkmarkúak a hazai kisebbségekvonatkozásában sem, termé<strong>sz</strong>etesena sajátosságok figyelembe vételével."(295. p.)A kötetbe gyűjtött írásokból kitűnikközös nevezőjük: az írások mindegyike akisebbségi léthelyzetekről <strong>sz</strong>ól, akár határainkontúl élő magyarokéról, akár a Ma-Székely András Bertalan: Határhártyák. Interetnikusfolyamatábrák és pillanatképek a Kárpátmedencéből.Kiadja a Muravidék Baráti KörKulturális Egyesület, Pilisvörösvár, 2005, 306oldal.A négy fejezet-egységbe csoportosítottírások közül az első egységben - Tanulmányok,dolgozatok - a <strong>sz</strong>erző átfogó kérdésekadatolt elemzésével foglalkozik. Ilyenekaz identitás és nemzet kapcsolata, a<strong>sz</strong>órvány-helyzet, az anyanyelvű hitéletmegtartó ereje, kisebbségek a nagyvárosban,az együttélés kérdései. Kiemeljük továbbáa jugo<strong>sz</strong>láviai magyarok vallási életéneknéhány jellemzőjével foglalkozó ala-
Limes 116 Szemlepos dolgozatot, amely a két világháborúközötti helyzetet tárja elénk.A következő fejezet - Kisebbségi arcélek- írásai a Kárpát-medence jelentősnemzetiségi <strong>sz</strong>akértőinek, tudományos kutatóinakvagy közéleti <strong>sz</strong>emélyiségeknekéletébe engednek bepillantást. Változóünnepi alkalmak, évfordulós megemlékezések,kitüntetések kapcsán <strong>sz</strong>ületett rövidebb-hos<strong>sz</strong>abbírások ezek, többek közötta kolozsvári Gáll Ernő, az é<strong>sz</strong>ak-bácskaiUtasi Jenő, a <strong>sz</strong>ombathelyi Pável Ágoston,az újvidéki Béres Károly és másokéletútját ismertetik.Egy-egy kisebbség, közösség adatolthelyzetismeretére táma<strong>sz</strong>kodó elemzéseközben <strong>sz</strong>ületett gondolatok képezik a kötetnegyedik egységét, melyet a Töprengések,reflexiók fejezetcím foglal ös<strong>sz</strong>e.Szerepelnek benne Székely András Bertalannaka hazai nemzettudat zavarairól, vagyKárpát-medencei kisebbségpolitikánkról<strong>sz</strong>óló írásai, akárcsak a lappok „testvérsorsáról"<strong>sz</strong>ületett, tájainkon sem tanulságnélküli elmélkedés. A <strong>sz</strong>erző sokoldalúságátérzékelteti a tény, hogy - a hazai honismeretimozgalom több évtizedes ré<strong>sz</strong>tvevőjekéntis -, otthonosan mozog a hagyományosnemzetiségi népi kulturáliséletben, ugyanakkor tájékozott a kisebbségilét legújabb dimenzióiban is („Kisebbségeka terepen és a világhálón").Az Interjúk című fejezet egy ré<strong>sz</strong>e a<strong>sz</strong>erző által Pozsgay Imrével, PüspökiNagy Péterrel, Skultéty Csabával és másokkalké<strong>sz</strong>ített interjúkat tartalmazza, másré<strong>sz</strong>e magával a <strong>sz</strong>erzővel, különböző idő<strong>sz</strong>akokban,különböző média-<strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tőségekbenké<strong>sz</strong>ült interjúk <strong>sz</strong>övegét adjaközre. Ide kapcsolódik az Utó<strong>sz</strong>ó helyettcím alatt közreadott interjú, amely - a kötethátsó borítójának fül<strong>sz</strong>övegével együtt -kirajzolja a <strong>sz</strong>erző <strong>sz</strong>akmai pályafutását,életútjának fontosabb állomásait, <strong>sz</strong>akmaihitvallását.A kötet tanulmányai, írásai pontos képetadnak a vizsgált térség nemzetiségi lakosságánakéletéről, problémáiról, nyomonkövetik a változásokat, ezáltal segítségetjelentenek a nemzetiségekkel kapcsolatoskutatásokkal foglalkozóknak, miközbenha<strong>sz</strong>nos támpontot nyújtanak a kisebbségpolitikaitörekvéseink <strong>sz</strong>akmaimegalapozásához is.A kötet könyvé<strong>sz</strong>eti adatokkal és németnyelvű ös<strong>sz</strong>efoglalóval zárul.Érdemes megemlíteni a kiadvány e<strong>sz</strong>tétikusnyomdai kivitelezését, melyre akiadó gondos hangsúlyt fektetett, így azérdekes, nem csupán tudományos, hanemolykor már-már <strong>sz</strong>épirodalmi igényű, <strong>sz</strong>ellemiségébenpedig az etikai következetességeta középpontba állító olvasmányt élménykézbe venni.Zárógondolatként idézzük a <strong>sz</strong>erző, afeltárt konfliktusok ellenére pozitív konklúzióját:„Csak remélhetjük, hogy az egyesültEurópában ez az empatikus közeledéslép a XX. <strong>sz</strong>ázad kizárólagosságainak éskonfrontációinak a helyébe."Demeter Zayzon Mária
KÖNYVAJÁNLÓI. Castrum-könyvek<strong>1.</strong> Wehner Tibor: Tata-Veduta (Szépművé<strong>sz</strong>eti antológia.) Tb., 1994. - 200 Ft2. Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás két<strong>sz</strong>áz éves története 1789-1989.Tb., 1994. - 400 Ft3. Fecske András: Vecsési Sándor. Tb., 1994. - 600 Ft4. Takáts Sándor: Fejezetek Komárom művelődés- és gazdaságtörténetéből.Tb., 1996. - (elfogyott)5. Id. Szinnyei József: Komárom históriái. Tb., 1997. - 610 Ft6. Baranyay József: Kalandozások Komárom vármegyében. Tb., 1998. - 740 Ft7. Alapi Gyula: Komárom vármegye kultúrtörténetéből. Tb., 2000. - 1180 Ft8. A tudós, könyvtáralapító, művelődés<strong>sz</strong>ervező: Kultsár István. Tb., 200<strong>1.</strong> -1480 Ft9. Ortutay András: Jó, ha a dolgokat írásba foglaljuk. (TanulmányokKomárom-E<strong>sz</strong>tergom megye múltjából) Tb., 2003. - 1980 Ft10. Az 1848/49-es forradalom és <strong>sz</strong>abadságharc Komárom vármegyében.(Tanulmányok) Tb., 2003. - 1280 FtII. Kernstok-füzetek<strong>1.</strong> Horváth Béla: Kernstok Károly. Tb., 1993. - 400 Ft2. Kernstok Károly művé<strong>sz</strong>eti írásai. (Szerk. Bodri F.) Tb., 1997. - 480 Ft3. Kernstok Károly és vendégei, látogatói Nyergesújfalun. (Szerk. Bodri F.) Tb.,2000. - 685 FtIII. Para<strong>sz</strong>ti élet a Duna két partján II-III. köt. Tb., 1994-97. - 1060 FtKomárom-E<strong>sz</strong>tergom megyei néprajzi tanulmányok. (Szerk.: Körmendi Géza)IV. Limes-Könyv-Tár<strong>1.</strong> Kötődések Erdélyhez (Tanulmányok). Tb., 1999. - 980 Ft2. Fecske András: A monumentalitás kérdései Patay Lá<strong>sz</strong>ló festé<strong>sz</strong>etében.Tb., - 825 FtV. Alleé-könyvek (4-6. kötet)<strong>1.</strong> Szabó Szilárd: Az Egyetlen töredékei. (Tandori Dezső munkássága.)Tb., 2000. - 780 Ft2. Wehner Tibor: Keretek. Tíz be<strong>sz</strong>élgetés művé<strong>sz</strong>etünk állapotáról.Tb., 2002.- 1200 Ft.3. Bedecs Lá<strong>sz</strong>ló: A példának oka. (Kritikák).Tb., 2003. - 980 Ft.VI. <strong>1.</strong> Komáromi Értesítő. 1849. Januáriustól Júliusig: Reprint.Tatabánya, 200<strong>1.</strong> - 1600 Ft.2. Komáromi Lapok. 1849. Júliustól Októberig. Reprint.Tatabánya, 200<strong>1.</strong> - 1200 Ft.
INHALTSCHATZE - ARCHAOLOGIE-KUNSTHISTORIESzerke<strong>sz</strong>tette: Prohá<strong>sz</strong>ka PéterSCHATZE DES KARPATENBECKENSKároly Belényesy: Orbis pictus. Archaologie und Kunst. Und ist die Archaologieeine Kunst? 5Péter Prohá<strong>sz</strong>ka: Ein goldreiches Jahrzehnt 9Falko Daim: Der Schatz von Nagy<strong>sz</strong>entmiklós im Spiegel der neuerenForschungen 21Lá<strong>sz</strong>ló Szende: Das „Schatzsuch"gerat und die Fundmeldungen 37RÖMISCHE DENKMALERGábor Világos: Mit Metalleinlagen verzierte Schwerter aus der römischenKaiserzeit 43Gábor Serlegi: Der mit Jahre<strong>sz</strong>eitdarstellung verzierte Kastchenbeschlag vonBalatonlelle 49LANDNAHMEZEITÁdám Bollók: Möglichkeiten in der künstlerischen Wertung des landnahmezeitlichenDenkmaterials (Die Scheibe des Bereitschafts-Bogenbehaltersaus dem GrabII/52von Karos) 63Péter Langó: „Sie kamen herauf, um Wild zu hetzen" 85RUNDSCHAULá<strong>sz</strong>ló Szende: Das vandalische Königsgrab von O<strong>sz</strong>trópataka 107Péter Prohá<strong>sz</strong>ka: Die Wanderfahrt unserer Kunstschatze nach Wien - an Stellevon einem Nachwort 111Mária Zayzon Demeter: Grenzhautchen 115*Informationen - Rezensionen 117Inhalt in Deutsch - Übersetzt von Péter Prohá<strong>sz</strong>ka 121
Change language