AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

- Howard! - szállt el egyszerre minden feszültség Lavinia zöld szeméből,ahogy a társalgóba betoppanva megpillantotta a férfit. Őszinte örömmel tártaölelésre a karját. - Ne haragudjon, hogy elkéstem. Beugrottam vásárolni a PallMallbe, és elnéztem az időt, meg alig kaptam konflist hazafelé.Tobias elképedt, hogy pár pillanat alatt mekkorát változott Lavinialelkiállapota. És arra gondolt, hogy ha nem sikerült volna kilesnie a lépcsőnfölfelé ballagó Lavinia borús arckifejezését, akkor talán sohasem jöhetett volnará, hogy a lányt nagyon bántja valami.Az viszont elkedvetlenítette, hogy dr. Howard Hudsonnak már a pusztamegpillantása is egy csapásra ennyire felvidította Laviniát.- Lavinia, drágám! - pattant föl Howard, és futó ölelés után hosszú, ápoltujjaival még sokáig szorongatta a nő két kezét. - El sem tudom mondani,mennyire örülök, hogy oly sok év után megint láthatom magát!Tobiast ismét elfogta valami zavarba ejtő, bár megmagyarázhatatlan rosszérzés. Hudson legfeltűnőbb jellemzője, az elbűvölő hangját leszámítva, a szemevolt. Az a furcsa, aranybarna szem és az a szúrós, ellenállhatatlan tekintetTobias arra gondolt, hogy a figura a maga mesterségében biztosan nagyhasznát veszi az elzsongító hangjának is és ennek a szinte lebénító nézésnek is.Dr. Howard Hudson ugyanis, mesterségére nézve, gyakorló mágnesezőhipnotizőr volt.- Úgy megörültem, amikor tegnap megkaptam az üzenetét - olvadozottLavinia. - Mert egyébként nem is sejtettem, hogy Londonba jöttek.- Én örültem meg, amikor kiderült, hogy maga itt van a városban -mosolygott Hudson. - Képzelheti, kedvesem, mennyire meglepődtem. Az utolsóhírem az volt magáról, hogy az unokahúgával elutazott Olaszországba,meglátogatni egy Mrs. Underwood nevű hölgyet.- Váratlan dolgok jöttek közbe - magyarázta nyájasan Lavinia. - így aztánEmeline-nel a tervezettnél hamarabb voltunk kénytelenek visszatérni Angliába.Tobias fölhúzta a szemöldökét e magyarázat hallatán, de megint jobbnaklátta nem közbeszólni.- Mindegy. Ez nekem épp így volt jó - szorította meg Howard még egyszer,majd elengedte Lavinia kezét. - Engedje meg, hogy bemutassam a feleségemet,Celeste-et.- Helló, Mrs. Lake - búgta Celeste édeskés hanghordozással. - Howard márolyan sokat mesélt magáról.Tobias egy pillanatra eltűnődött a nő modorán. Mén Celeste már-márteátrálisan nyájas főhajtása sem tudta elrejteni szemeinek vesébe látó, hidegpásztázását Tobias pontosan érzékelte, ahogy a nő végigméri, értékeli, ésmagában helyrerakja a férje nőismerősét. És nyilvánvalóan arra a gyors