AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

- Nos. Azt csiripelték a verebek, hogy pár nappal ezelőtt elloptak egy ókorirómai karkötőt. Amely nem itt, Itáliában, hanem itt, Angliában került elő egysírból. Egymásba fonódó kígyókat formázó, színarany karkötő, a belefoglalt,különleges ékkőbe Medúza-fejet véstek, alá pedig egy kis varázsvesszőt. Ön ishallott erről a lopásról?Tredlow úgy csinált, mint aki nagyon koncentál.- A Kék Medúzára méltóztatnak gondolni?- Arra. Ismeri?Sunyi fény villant meg Tredlow szemében. – Már hallottam róla. De azt nemtudtam, hogy ellopták. Maga biztos ebben? Mert akkor ennek gyorsan híremegy. Még hogy ellopták!- Mr Tredlow - vágott közbe Lavinia. - Szeretnénk megtudni, kié volt ez akarkötő.A kis ember a monoklin keresztül nézett bele Lavinia arcába. - Ha nemismeri a tulajdonost, akkor maga most nem az ő megbízásából végzi anyomozást. Jól sejtem?- Jól – fújta ki hangosan a levegőt Lavinia. – Mások kértek fel bennünket.- Értem. És ha ellopták ezt a karkötőt, akkor a tolvaj feltehetően keres egyrégíségszakértőt. Aki fel tudja becsülni az ékszer árát, s talán a diszkrételadásában is segédkezhet.Lavinia nem is gondolt erre a lehetőségre, s most megijedt. - Én azttanácsolom önnek, Mr. Tredlow, hogy ne is álljon szóba a tolvajjal. Mert ez agazfickó egy embert már meggyilkolt, és nem fog visszaretteni újabbgyilkosságtól sem.- Gyilkosság? - kerekedett el Tredlow szeme a rémülettől. - Maga bizonyáratréfál.- Megfojtott egy nőt, nyilván azért, hogy elnémítsa. Ha ez magának tréfa...- Jaj, istenem. Jaj, istenem... Ez szörnyű. Nem lehet, hogy mégis valamitévedés van itt? Valami félreértés? Vagy baleset? - kérdezte a beijedt emberreménykedő hangján.- Hát, ha maga „balesetnek” nevezi azt, hogy nyakkendővel megfojtanak egynőt...- Értem... - hebegte Tredlow. - Jaj... Mily sajnálatos! Sokat árt az üzletnek azilyen eset. - Az én szakmámban viszont fellendíti az üzletet – nyeglédeskedettegy kicsit Lavinia. - Ha nem tévedek, az előbb már éppen meg akarta nevezni aMedúza tulajdonosát.