AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

is a szüleid barátja volt. Téged is a régi szép időkre emlékeztet. Amikor mégnem álltál egyedül a nagyvilágban.Lavinia vonakodva bár, de belátta, hogy van ebben valami. – Én ténylegmegörültem ennek a régi családi barátnak, Tobias. Tényleg a régi, boldognapokra emlékeztetett. Amikor még éltek a szüleim, és amikor még sokkalegyszerűbb és barátságosabb volt a világ. De a kellemes emlékek nemhomályosíthatják el a tényeket. Azt, hogy Howardot soha nem ragadják el aszenvedélyek és az indulatok. Én jobban ismerem őt, mint te. Ő tudóstípus, ésmindig is az önkontroll mintaképe volt. És soha semmi jelét nem tapasztaltamnála az erőszakosságnak.- Csakhogy te a család barátjaként ismerted meg őt. Ebben a szerepbenmindenki a legjobb oldalát igyekszik megmutatni - magyarázta Tobias, mégmindig a kertet bámulva. - De honnan tudod, hogy mit gondolt, és hogyanviselkedett más helyzetekben, más emberekkel. Például a feleségével.- Hát, ez is igaz. Van benne logika - sóhajtott Lavinia. Tobias errehátranézett, és nagy meglepődést színlelt.- Nem akarok hinni a fülemnek, hölgyem! Még sohasem volt példa arra,hogy ön ilyen gyorsan igazat adott volna nekem bármiben is.- Nem arról van szó, hogy elfogadom a véleményedet. Sőt, a lényegettekintve, teljesen elutasítom. Ugyanis akkor megértem azokat az előfeltevéseket,amelyekből ilyen következtetésekre jutottál. De kezdjük a legfontosabbal:tényleg nem akarsz segíteni nekem ennek az ügynek a felderítésében, Tobias?- Figyelj ide - fordult meg Tobias. - Én csak úgy tudnék kimaradni ebből azügyből, ha meg tudnálak győzni, hogy hagyd a fenébe az egészet. De nemhiszem, hogy meg tudnálak győzni.- Látod, ebben teljesen igazad van.Tobias odament az asztalhoz, és két kézzel rátenyerelt.- Tisztázzunk valamit, Lavinia. Én nem engedem, hogy te egyedül belemásszegy gyilkossági ügybe- Nem a te dolgod eldönteni, hogy én mibe mászom bele és mibe nem -vágott vissza Lavinia.- A francba már! Ha te azt hiszed, hogy megengedem neked, hogy azéleteddel játssz...- Na most már elég legyen! - csapott az asztalra Lavinia. - Nagyon unom márezt az örökös parancsolgatást. Ami egyre elviselhetetlenebb a viaszfigurásgyilkosságok óta. Nagyon nehéz kibírni egy ilyen basáskodó férfit.- Én nem szoktam basáskodni – méltatlankodott Tobias.- Nem, a fenét! Már észre sem veszed, mikor váltasz erre a stílusra.