AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

HétA HATALMAS, FOLYÓPARTI RAKTÁRÉPÜLET KÖRVONALAIELMOSÓDTAK az éji homályban. Celeste-et megborzongatta valami furcsa,korábban sohasem érzett félelem. Ez a félelem először a tenyerét csiklandozta,majd a zsibbadás egymillió apró tűszúrásával egyre följebb terjedt a két karján,végül bénítóan rátelepedett a mellkasára. Celeste alig kapott levegőt.Nem értette, mi ez az egész. Hiszen mindent olyan jól elrendezett. És mostmégis halálfélelem fogta el. Életében először.Meg kellett állnia, s jó néhány mély lélegzetet venni, mire úgy-ahogy elmúlta rettegése. Ismét a ragyogó jővőre gondolt. Már csak ez a ma éjszakai dologvan hátra, s aztán megnyílnak előtte a felső tízezer báltermei és perszeruhaszalonjai is.Kezében a lámpást lóbálva odalépett a raktár kapujához. Óvatosan kinyitotta,de a rozsdás, vén sarokvasak csak megcsikordultak.Átlépte a küszöböt, s odabent ismét megállt. Mozdulatlanul fülelte asötétséget. A pislákoló lámpafény ugráló árnyékokat táncoltatott a szanaszétszórt ládákon és hordókon. Egy rémes pillanatra úgy nézeti ki az egész, mint amegdőlt sírkövek és fejfák egy rég elhagyott temetőben. Celeste egész testénvégighullámzott a jeges borzongás.Már nem lehet visszafordulni. Már túl nagy utat tettél meg. Attól a szánalmaskis boltocskától egészen idáig. És hamarosan beléphetsz a Felső Tízezertársaságába.Valami megzörrent a sarokban két ládahalom között. Celeste összerezzent.Aztán megpróbált megint megnyugodni. Patkány lesz, csak egy patkány,mondogatta magában.A következő jeges rémülethullám akkor borzongatta végig, amikormeghallotta a háta mögött közeledő lépteket. Igyekezett összeszedni magát. Aférfi megkapta az üzenetét, tehát eljött. Nem kell félni. Nyélbe ütik az üzletet, sazzal vége, kész. Megnyílik a fényes jövőbe vezető út.- Ó, drága Celeste! - szólalt meg a gyilkos egy vágyakozó szerelmes búgóhangján. - Oly rég várok rád.Celeste most döbbent rá, hogy valahol végzetes hibát követett el. Most márvillámként hasított belé a félelem. Sarkon fordult, hogy elrohanjon, s közbenétségbeesetten hadonászott a legyezőjével. Szeretett volna még beszélni,alkudozni az életéért, elmondani, hogy épp ezért nem hozta magával azt akarkötőt. Tudta, hogy kockáztat, ezért az élete garantálására biztos helyenhagyta a Kék Medúzát.