AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

- Akkor maga egy balszerencsés ember - csapta össze gyors mozdulattal alegyezőt Celeste. - Pedig lehetne merészebb is. Kóstolgassa a dolgokat.- Nehéz úgy kóstolgatni, ha nem kínálják meg az embert.- Hát ebben aztán nagyon téved! - nevetett Celeste, és megint elővirította alegyezőjét. - Ha valaki nyitva ártja a szemét, mindig észreveszi, hogy mimindennel fialjak. Majd én mutatok magának némi kóstolnivalót. Nagyon meglesz velük elégedve, Mr. March.Tobias félig szembefordult a nővel, és mélyen belenézett a szemébe. - Lenneszíves eltenni azt a rohadt legyezőt, Mrs. Hudson? Most már rendkívül idegesít.A nő összerezzent és láthatóan kibillent a magabiztosságából. Zavartan csuktaössze a legyezőt. Szemében kihunyt a pimasz felkínálkozás fénye. - Ó, hogyne.Feltétlenül, Mr. March. Nem vettem észre, hogy zavarja magát - hebegte.- Ó! Mrs. Hudson! Micsoda meglepetés! – kiáltotta valaki a túlsó járdáról,aztán odajött hozzájuk. Lavinia volt az. - Hogy itt találkozom magával meg Mr.March- csal. A nyílt utcán.Éles, gúnyos hang volt ez, jól hallható kontrasztja Celeste nyálasán édeskéshanghordozásának. Lavinia az egyik kezében egy kis csomagot tartott, nyilván akönyvet, a másikban pedig azt a kis csúcsos, zöld-fehér napernyőjét. Szép vöröshaját kontyba kötve csinos, fátyolszegélyes, zöld kalapka alá rejtette.Smaragdzöld ruha volt rajta és bordázott anyagú, zöld felsőkabát.Megint egy Madam Francesca - modell, nyugtázta Tobias.Lavinia megállt előttük, és jeges mosollyal bámult rájuk. - Hol késtél? -fordult Tobiashoz.- Én vagyok a hibás - csicseregte szolgálatkészen Celeste. És még mindignem vette ki a kezét Tobias könyöke mögül. - Tudja, összefutottunk itt az utcán,és elbeszélgettünk egy kicsit. Ugye megbocsátja nekem, hogy egy kicsitföltartottam Mr. Marchot.- Én eddig azt hittem, hogy Mr. Marchot nem lehet föltartani - villantottajeges mosolyát Lavinia Celeste- re. - Legföljebb akkor, ha neki is tetszik adolog. Bizonyára roppant érdekes dolgot kellett megbeszélniük, és nem tudtákabbahagyni.- Ó, csak a vásárlás örömeiről beszélgettünk - szólalt meg Tobias. És egydiszkrét, de határozott mozdulattal kihúzta a könyökét Celeste kecses karmaiból.- Te. A vásárlásról. Amit mindig is utáltál. De ha már vásárlásnál tartunk -fordult Celeste felé. - Furcsa legyezője van, Mrs. Hudson. Ilyet még nem láttam.Megkérdezhetem, hol árulják? Szeretnék én is venni egyet.- Attól tartok, ez nem lehetséges – süllyesztette el gyorsan a legyezőt atáskájában Celeste. - Én magam készítettem ugyanis.