AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

- Bújj elő, March! - ordította Pelling, s csak ordított ott a ködben, lövésretartott pisztollyal a kezében. - Hol vagy, te szarházi? Te patkány!- Mögötted, Pelling.Tobias végre előlépett a ködből, és a rakparton elindult Pelling felé. Ő islövésre tartotta a pisztolyát. Bő, fekete köpenye alól ki-kivillant fényescsizmájának az orra. Az erő láthatatlan aurája derengett körülötte - ez az auraegyre csak növekedett, ahogy Tobias az áldozata felé közeledett.Lavinia úgy érezte, hogy ez az ember a ködből és az egyre sötétedőéjszakából meríti ellenállhatatlan és titokzatos erejét és bátorságát. Mint az ősilegendák lovagjait, őt sem fogná talán még a kard sem.És Lavinia majdnem elnevette magát a saját ostobaságán: hogy ő ezt azembert akarta rávenni arra, hogy tanulja ki a hipnotizáló gyógymágnesezésmesterségét. Hiszen Tobiast az isten is nyomozónak, az elvetemült gazemberekrémének teremtette!- Dobd el! - kiáltotta Pellingnek. És hallani lehetett a hangjából, hogy eztényleg az utolsó figyelmeztetés. - Dobd el a pisztolyt, te gazember!Pelling azonban célzott és lőtt.- Ne!!! - sikoltotta Lavinia.Szinte ugyanabban a pillanatban eldördült a második lövés is.Pelling megtántorodott, aztán éppen a folyó felé rogyott össze, és belezuhanta vízbe. Nagy, tompa csobbanással.- Tobias! - rohant Lavinia a férfi felé. - Nem esett bajod?Tobias a láthatatlan aurája közepéből bámult rá, végtelen nyugalommal.Pisztolya csövéből szakszerűen kifújta a benne maradt, büdös lőporfüstöt, majda fegyvert lassan visszaeresztette a köpenye zsebébe. Lavinia úgy érezte, enneka férfinak a pillantása őt is titokzatos és különleges energiákkal tölti föl.- Nem - bökte ki végre Tobias. - Semmi bajom. A gazfickó már nem tudottrendesen célozni. Azt hiszem, egy kicsit kikészítetted az idegeit.- Meg ő is az én idegeimet - nézett le Lavinia a part széléről. Pelling arccallefelé fordulva lebegett még a felszínen. Lavinia arra gondolt, hogy valószínűlegnem az ő hipnotizáló próbálkozásai viselték meg igazán Pelling idegeit, hanemaz a számára nyilván rettenetes látvány, már-már túlvilági látomás, ahogy asemmiből idecsöppent Tobias előlépett a ködből, és lélek-nyugalommalmegindult felé.Aztán szó nélkül egymás nyakába borultak, és hosszú percekig csak álltak ésálltak ott, szorosan átölelve egymást.Pelling odalent békésen ringatózott a kikötő mocskos vizében.