AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

Lavinia nem judta megállapítani, hogy melyikük. Nagyon félt már ő maga is, detudta, hogy cselekednie kell. Az utolsó előtti lépcsőfokon állt.Aztán teljes erővel lesújtott.A gazfickó azonban az utolsó pillanatban megérezte, hogy baj van, mertmegfordult, és védekezően maga elé kapta a kezét. De már elkésett.A karja föltartóztatni nem, csak kicsit eltéríteni tudta a nagy erejű ütést. Azöntöttvas gyertyatartó, mint valami buzogány a feje oldalát és az arcát csaptameg, s olyan erővel reccsent bele a kulcscsontjába, hogy attól Lavinia ismegborzongott.A fickó elejtette a kést, és megint nekitántorodott a falnak. Egy másodpercigdöbbenten bámultak egymásra Laviniával. A fickó fejsebéből dőlni kezdett avér. A füle is félig leszakadt, de ezt csak akkor vette észre, amikor odakapott akezével.- Rohadt kurva! - bődült el, és a két kezét fölemelve megindult Lavinia felé.Lavinia azonban most már nem ijedt meg. Kettőt följebb lépett a lépcsőn, ésmegint ütésre emelte a nehéz gyertyatartót. - Na gyere csak, te szemétláda! -sziszegte, - Majd mindjárt megmutatom én neked, hogy ki itt a kurva! Letépema másik füledet is!A férfi elbizonytalanodott, és imbolyogva megállt. Vagy a „buzogán”látványa tántorította vissza, vagy már nagyon szédült a mellbe rúgástól meg afejbe veréstől. S míg Laviniát bámulta, a háta mögött a sötétben újabb zajoktámadtak, és sarkig tárult a bejárati ajtó.Lavinia nem látta, hogy kimentek vagy bejöttek, és csak akkor fogta föl,hogy mi történt amikor a fickót hátulról vállon ragadta, az ajtó elé penderítette,és megint csak teli csizmatalppal szabályosan kirúgta a sötétbe Tobias.- Takarodj a haverod után! - kiáltotta neki búcsúzóul. - És mosd föl, mertelég szar állapotban van!Még hallották, hogy ez a gazfickó is elterül a földön, aztán Tobias szépkomótosan betette az ajtót.Lavinia lélekszakadva rohant le mellé, s tapogatta arcát-fejét, kezét-lábát, ahasát és a mellét. Tobias nyakán az ing és a nyakkendő jól meg volt tépázva, akabátja pedig ragadt a vértől.- Vérzel - rebegte Lavinia, és most nagyon megijedt.- Ez nem az én vérem - mondta Tobias, és undorodva törölgette anyakkendője végével a kabátját. - És neked nem esett bajod?- Nem - tapogatta reszkető kezekkel az arcát Lavinia. - Biztosan nemsebesültél meg?