AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

vagy éppen az íróasztalom lapja odalent. És nem is zötykölődik annyira, mintegy bérkocsi.- És végre én is kényelmesen lefekhetek - nyögte e|egedetten Tobias.Aztán egymásnak estek. Először csókolóztak egy nagyot, vadul, mohón éskifulladásig. Tobias érezte, hogy a nő minden porcikája remegve kívánja őt, ésegy férfi számára erősebb vágyfokozó varázsszer nem is létezik. Most már avére és minden izma megfeszült.Ezt a nőt soha nem hagyom el és soha nem engedem el, fogadkozottmagában. Hudsonnak meg végképp nem adom oda.Kényelmesen elhelyezkedett mellette, aztán megindította és fürge ujjait. A nőnyakánál, a füle mögött kezdte a cirógatást és simogatást, s úgy haladt ahónalján, a két mellén, a hasán és borzas szőrfoltján keresztül majdnem atérdéig. Lavinia bőre sima volt, meleg és rugalmas. Aztán Tobias megindítottavissza, fölfelé is a tenyerét, s a középső ujjával megérkezett Lavinia bársonyoscombjai közé, a nagy forróságba.- Tényleg jó nedves vagy - dörmögte csókolózás közben. - Ezt szeretem.Lavinia alig hallhatóan nyöszörögni kezdett, és szorosan odahúzódott a férfimellé. Aki addig játszogatott azzal a feszes kis dudorral abban a nedvesforróságban, amíg Lavinia a hátába nem meresztette mind a tíz körmét.Tobias már nem bírta tovább.Lavinia fölé fordult, azután szép lassan, de feltartathatatlanul belenyomult,valósággal beleereszkedett. S amikor már egészen benne volt, nagyonelégedetten nyögött fel.Érezte Lavinia fogait a válla bőrében. A nő olyan szorosan ölelte, mint akiörök időkre eggyé akar forrni vele.Anthony még nem fejezte be a beszélgetést az utcalánnyal, de már a hátával,a tarkójával érezte, hogy valaki követi. Olyan ez az érzés, mint amikor egy aprópók esik be ott hátul az ember gallérja mögé, és időnkent mászkál egy kicsit. Aza virágárusnő lesz az, a nagy szürke kalapban. A látómezője szélén már többszörfelbukkant ez az alak, de csak most tudatosodott benne, hogy gyanúsan sokszorbukkant fel. Anthony néhányszor hátrafordult, de akkor az a valaki villámgyorsanbehúzódott egy kocsi vagy egy elárusítóbódé mögé. Akkor majdkitalálunk valami mást, gondolta Anthony, de közben udvariasan hallgatta azutcalány különös kifejezésekkel teli mondatait.És figyelni kezdett. Minden érzékszervével, felokozott éberséggel. Figyelteaz egész utcát, a házakat, a fogatokat és az embereket maga körül.