AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

Elment a levágott Medúza-fejes, hátborzongató Perszeusz- szobor mellett, ésakkor pillantotta meg a vasalt tölgyfa ajtót. Valami kisebb kamra lesz, gondolta.És ekkor újra felhangzott a dörömbölés.- Megtaláltam! Gyere ide! - kiáltotta Anthonynak.Letette a lámpát egy halom repedt agyagedény mellé egy oltárkőre, ésszemügyre vette a zárat.- Szabadítsatok ki innen! - hallatszott Lavinia könyörgése a vastag ajtómögül.- Nem tudod, hová lett a kulcs?- Nem.Anthony átverekedte magát a holmikon. - Zárva?- Naná. Hiszen egyébként rég kijött volna, nem gondolod? - Tobias benyúlt aköpönyege egyik zsebébe, és előhúzott egy köteg célszerűen meghajlított, finomacélkampót. Ezeket a szerszámokat „akcióba” menet mindig magával vitte.Anthony elröstellte magát, mert tényleg hülyeséget kérdezett. Kérdezett hátgyorsan valami okosabbat.- De hogyan kerülhetett oda be?- Jó kérdés. Ez lesz az első, amit fölteszünk neki, ha sikerül előbányásznunkonnan. - Tobias a kulcslyukon keresztül piszkálgatta a zár belsejét. Maga a zártekintélyes méretű volt ugyan, de nagyon régi és viszonylag egyszerűszerkezetű.A zár a következő pillanatban megadta magát. A vasalt fa tábla rozsdásannyikorogva nyílt meg, mint valami évszázados kripta ajtaja.- Tobias!Lavinia úgy omlott ki a sötét fülkéből, mint egy zsák krumpli. Ha a két férfiidőben el nem kapja, elterül földön. Tobias magához ölelte, és érezte, hogyLavinia egész testében remeg.- Nincs valami bajod, Lavinia? Felelj nekem. Nem sérültél meg?- Nem - sírta el magát Lavinia, és beletemette az arcát a férfi vállgödrébe. -Tudtam, hogy eljössz értem. Tudtam.Anthony bekukucskált a szűk kis kamrába. - Elég szörnyű lehetett ittkuporogni, Mrs. Lake.Lavinia némán csüngött Tobias nyakában, s újra és újra rátört a remegés.Tobias vigasztalóan simogatta - paskolgatta a hátát, s közben ő is benézett a kiskamrába. Neki is az volt az első gondolata, hogy ez egy függőleges koporsó...