AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

Lavinia nekifeszült az ajtónak. A nehéz fatábla alig akart megmozdulni, sLavinia attól félt, hogy nem fogja tudni becsukni, ha a gyilkos is elkezdi tolnibefelé, De az illető ezt valamiért nem tette. Talán nem jutott eszébe, gondoltaLavinia, amikor az ajtó végre a helyére nyomódott.S ebben a pillanatban kialudt a gyertya.Lavinia reszkető kezekkel tapogatta végig a vaksötétben az ajtót. Fogalmasem volt, hol lehet a retesz, és az hogyan néz ki vagy hogyan működik. Ha agyilkos kívülről nekitámaszkodik az ajtónak, akkor neki vége. De ekkor hirtelenbeleakadt a ruhája ujja valami kiálló vasba. Két kézzel kapott oda, és azonnalfölismerte az óriási riglit. Olyan volt, mint amilyeneket az óíakra szerelnek, csaksokkal nagyobb. Csak be kell lökni azt a vízszintes vasrudat.Belökte.A vasak nagyot csattantak egymáson. Lavinia meg könnyebbülten sóhajtottföl. Ő már biztonságban van. A gyilkos meg előbb-utóbb rájön, hogy ezt az ajtótúgysem tudja rátörni. És akkor elkullog. És akkor ő is kimenekülhet ebből aszörnyű koporsóaknából a biztonságot jelentő utcára.Rátapasztotta a fülét a vastag tölgyfa deszkára. Hogy kifülelje, mit csinál, holjár most a gyilkos. De hosszú másodpercekig nem hallott semmit.Aztán halkan megcsikordult valami vasszerkezet.Újabb hosszú másodpercekig tartott, míg eljutott Lavinia tudatáig, hogy mitörtént. De akkor villámként hasított belé az iszonyatos felismerés: a gyilkoskívülről rázárta az ajtót! Egyszerűen ráfordította azt a rohadt kulcsot, amelyet őis látott, de eszébe sem jutott, hogy ki kellene húzni a zárból.Lavinia fölfogta, hogy ez itt a vég. Nincs menekvés. A gyilkos az ölesnekszokatlan, de hatékony módját választotta: bezárta őt ebbe a függőlegesszarkofágba. Tredlow kincseskamrája így hát az ő sírkamrája lesz. Széthullócsontvázát ki tudja, mikor fogják megtalálni...A SŰRŰ KÖDBEN KÉT ALAK KÖZELEDETT A FÉRFI FELÉ. Hosszúköpönyegük alól ki-kivillant fényesre suvikszolt csizmájuk. Arcukat elrejtette afélhomály és a szemükbe húzott fekete kalap karimája.- Önre vártunk, Mr. Fitch - mondta halkan az idősebb, ahogy a férfi mellélépett. S mintha egy kicsit húzta volna az egyik lábát, talán valami régi sebesülésmiatt. S ez a sántikálás még fenyegetőbbé tette a megjelenését.A másik férfi nem szólt semmit. Pár lépésnyi távolságból figyelte azeseményeket, láthatóan utasításra várva, ugrásra készen. Fitch látott már ilyet: azútonállók is így dolgoznak, meg a kiszemelt áldozat erejét először csak felmérő,elvadult kóborkutya-falkák is.