AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

Megint megnyikordult a padlódeszka, s ettől Laviniának mégiscsak sikerültösszeszednie a maradék akaraterejét. Ha nem bénáskodik itt, ostobán arémülettől, talán még megmenekülhet. Most már határozottan lépegetett az avalaki odafönt. Méghozzá csizmában. Tehát férfi…. Aki aligha lehetettTredlow, és egyenesen az ide vezető lépcső felé tartott. Laviniának majdkiugrott a helyéről a szíve, és zsongott az agya, de megpróbálta felmérni ahelyzetet. Először is: ha most elfújja a gyertyát, és meglapul a sötétben, akkormeghal. Az az alak tudja, hogy ő itt van, hiszen hallhatta, hogy Tredlow-tszólítgatja. Másodszor: pár másodperce maradt ugyan, hogy kimeneküjön innen,a raktár hátuljából az üzletbe, onnan pedig az utcára, csakhogy a lépcső éppen eraktár kijárata mellett ér földet. S mire ő ebből a sötét lomtárból, a hosszúszoknyájában ezer akadályon átbukdácsolva eléri az ajtót, valószínű, hogy éppenbelefut a föntről közeledő alak karjaiba.Egyetlen menekülési útvonal maradt, a hátsó ajtó, amelyen keresztül Tredlowa nagyobb darab árukat hozatta be és adta ki. Lavinia sarkon fordult hát, és agyertyát magasra, a felhalmozott límlomok dzsungele fölé tartva elkezdtekeresni a kijáratot a hátsó falon. Keresztülpréselte magát egy sor rómaisírkövön, s közben hátrapillantott. És meglátta a táncolva kiszüremkedő fényt amennyezet alatt a lépcső tetejénél. Az az ember tehát megindult lefelé. Mindjártitt lesz. Hol van már az az átkozott hátsó ajtó?!A következő pillanatban beleütközött. És döbbenten látta, hogy az ajtó olyanvastag keresztrudakkal van elreteszelve, amelyeket ő tán megmozdítani sem tud.Majdnem összesett a rémülettől, de még mindig nem adta föl. Hátranézett.Az az ember már itt lent járt. Gyertyájának fénye a raktárszoba elejénvillogott. És az illető láthatóan nem sietett. Ő igazán ráért. Nem rohant be arégiségek sötét dzsungelébe, hogy ott bújócskázzon vagy fogócskázzon azáldozatával. Aki innen már úgysem menekülhet.Lavinia immár nagyon egyszerűen át tudta tekinteni a helyzetét: az elsőkijáraton a gyilkos várja, a hátsó kijárat elreteszelve. Egyetlen menekvés maradt:a kis páncélszoba. Ha oda még be tud jutni és magára tudja zárni az ajtót, akkoréletben marad.Sietve törtetett a kis kamra felé, nem törődve azzal, hogy mozgását jól látjaés hallja az a valaki. Elérte a vastag tölgyfa ajtót. A gyertyával bevilágított ésmegborzadt. Odabent nem sokkal volt nagyobb a hely, mint egy falhoztámasztott koporsóban. És ő klausztrofóbiás volt, irtózott minden szűk szobától,folyosótól és helyiségtől.Pár pillanatig habozott, hogy bebújjon-e, de amikor már egészen közébőlhallotta a csizmás léptek kopogását, vett egy mély lélegzetet, és betuszkoltamagát az ajtó mögé. S mielőtt becsukta volna, még egyszer visszanézett. Agyertyafény már csak pár méterre volt tőle, de eltakarta a közeledő férfi alakját.