AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

nagyon hasznosak a hosszú barangolások. – Ennél okosabbat nem tudottkinyögni. Emeline pedig volt annyira tapintatos, hogy nem vihogta el magát.- Nagyon hasznosak - bólogatott halálosan komoly képpel.Lavinia kissé magához tért. - Na és miről beszélgettetek Anthonyval? Mizaklatott föl annyira?- Csak az, hogy ő is kezdi átvenni Tobias stílusát. Kezd úgy viselkedni.- Hogyhogy? Milyen stílust?- Kezdi magát okosabbnak képzelni. És beleszólni az életembe. Azt mondta,gondoljam át még egyszer, hogy érdemes-e nekem is a magánnyomozói pályátválasztanom.- Értem - gondolkodott el Lavinia. - Szerinted mi a fenétől jut eszébe ilyenötletekkel előállni? Hiszen eddig egy felvilágosult, modern gondolkodásúfiatalembernek látszott.- Azt hiszem, nagyon megrázta őt az az utcai incidens a kocsival.- Érdekes. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyek az idegei. Ategnap délutáni viselkedéséből, amikor hazajöttetek a lordéktól, én azt akövetkeztetést vontam le, hogy Anthony ugyanolyan hidegvérrel és higgadtanviselkedik a veszélyes helyzetekben, mintTobias.- Nem az borította ki, hogy ő maga is majdnem otthagyta a fogát -magyarázta Emeline. - Pedig azt még látni is szörnyűség volt, ami ott pármásodperc alatt lezajlott. Csakhogy ő este még elkezdett fantáziáim atörténtekről. És ettől készült ki. És folyton azt hajtogatta, iogy csak az isteniszerencse mentett meg attól, hogy lalálra tapossanak engem a lovak. Ilyeneketbeszélt be nagának. Meg hogy néztem volna ki, véres cafatokban, az úttestenheverve... Lavinia csak hümmögött.- Szóval, a sok képzelgés az idegeire ment - folytatta Emeline, s ezértmegpróbált rávenni, hogy mondjak le a magánnyomozói foglalkozásról.- Értem. - bólintott Lavinia.- Azután még végig kellett hallgatnom egy dögunalmas előadást, hogy miértés hogyan nem szabad kitenni magam a reám leselkedő, különféle veszélyeknek.Meg még arról is prédikált, hogy milyen foglalkozások illenek egy finomúrilányhoz. Jaj! A végén már az idegeimre ment, és kerek perec megmondtamneki, hogy mi a véleményem erről a tolakodásról. Hogy bele merészel szólni amagánügyeimbe. Aztán jó napot kívántam neki, és otthagytam a park kellősközepén.- Értem - állt föl az asztal mögül Lavinia. - Mit szólnál egy korty sherryhez?