AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

tökfilkó a környéken. Néha én sem tudok kiigazodni magamon, hála Mrs.Lakenek.- VALAMI BAJ VAN, EMELINE? - tette le a tollat Lavinia, és azunokahúga komor ábrázatát kezdte figyelni. – Tudom, nem nagyon halad ez anyomozás. Te meg tegnap óta nagyon lehangoltnak látszol. Ennyire megviselt azutcai incidens a robogó kocsival?Emeline letette a jegyzeteit, melyeken a Banks-személyzettől begyűjtöttszegényes információkat próbálta rendszerezni. Eltűnődve nézett maga elé.- Bizonyos értelemben - mondta aztán.- Tudom. Biztos aludni sem tudtál rendesen. A reggelinél észrevettem,milyen sápadt vagy.Emeline elhúzta a száját. - Ez udvarias megfogalmazása akar lenni annak,hogy úgy nézek ki, mint a mosogatórongy?- Nem. Annyira azért nem súlyos a helyzet. De este lefekvés előtt ténylegbeléd tölthettem volna egy gyűszűnyi sherryt.- Anthony beugrott ma délelőtt, amikor ti Mrs Dove- val ellátogattatok LordVale-hez.- Jesszusom! - csapta össze a kezét Lavinia. Anthony idejött?! Bejött aházba? Remélem, Mrs. Chilton itthon volt...- Itthon volt. De Anthony be sem jött a házba. Elhívott sétálni a parkba.Laviniát most már tényleg a frász kerülgette. Mert eszébe jutott, hogy mivelszokott végződni az, amikor Tobias sétálni hívja őt a parkba. Nemrégiben is...Ajjaj… Belesápadt a gondolatba, hogy Emeline előrehajolve ott könyököl egypad támláján, fejére borított szoknyával, Anthony meg mögötteszorgalmaskodik. Huh...- Egyáltalán hogyan merészelt az a fiatalember ilyen ajánlatot tenni?! Mitképzel, kicsoda ő? Micsoda pimaszság! Ezért vagy még ma is annyirafelzaklatva: Majd szólok Tobiasnak, hogy beszéljen ennek a pernahajdernek afejével.Emeline csak vágta a pofákat ezekre a mondatokra.- Nyugodj meg. Nem kell aggódnod az illem miatt. Csak mászkáltunk egykicsit a park legforgalmasabb részén. És nem tűntünk el egy-másfél órácskára atávoli részek bokrai mögött, ahogy ti szoktátok, amikor Tobias elhív egy kissétára.Az eddig holtsápadt Lavinia most úgy érezte, hogy leég a feje. Zavartanköszörülte a torkát. - Tobias és én úgy tapasztaltuk, hogy a mi életkorunkban