AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

Emeline rögtön átlátta, hogy a gyerek a lovak patái és a kerekek alatt fogjavégezni.- Nézz hátra! - kiáltott a gyereknek.A gyerek pár másodpercig még nem fogott föl semmit, de azután mégiscsakmegállt és hátrafordult. És rögtön meg is bénult a feléje rohanó szörnyűséglátványától.- Menj onnan! Ugorj félre! - kiáltotta most Anthony. És rohanva megindult afiú felé.- Szentséges isten! - kapta föl a szoknyája szélét Emeline, és Anthony utáneredt.A fiú végre magához tért, és két nagy ugrással keskeny járdán termett, aholmár biztonságban volt.A kalapját viszont a szél lekapta a fejéről. A kalap a járda szélére pottyant,majd szépen begurult a kocsiút közepére.- A kalapom! - ugrott utána ijedten a gyerek.- Hagyd ott! - sikította Emeline. - Hagyd a fenébe!A fiú azonban nem figyelt rá.A fekete kocsi nem lassított. A kocsis vagy nem vett észre a gyereket, vagy...Emeline szívébe belemarícolta rettenet.- Maradj a járdán! - kiáltott vissza Anthony.Emeline behúzódott egy kapu alá, és tehetetlenül figyelte, hogy a következőmásodpercekben a kocsi vagy Anthony éri-e el előbb a gyereket.És megtörtént a csoda. Anthony az utolsó pillanatban még félre tudta rántania kisfiút a csattogó patái elől. A szörnyű batár pár másodperccel később retteneteszajjal elrobogott Emeline mellett is. És Emeline csal; a szeme sarkából látta,hogy a kocsis valamit odahajít neki. Az a valami a falon koppant, majd leesett ajárdára. Emeline nem foglalkozott vele, mert most csak a kisfiú érdekelte, éspersze Anthony.A kocsi majdnem fölborulva, de eltűnt az utca végen a kanyarban, Emelinepedig rohanni kezdett a „fiúk” felé. Ott voltak elterülve a lejtős, keskeny járdán,gyerek Anthonyn feküdt, keresztbe, zöld kalapja valahová kettejük közégyúródott. Emeline még nem ért oda, amikor a gyerek már megmozdult, aztánföl is tápászkodott. Kicsit szédelegve és kábultan, de láthatóan komolyabbsérülés nélkül.Emeline letérdelt vagy inkább lerogyott Anthony mellé.- Anthony! Az ég szerelmére! Mi van veled? Válaszolj!