AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

TizenhatEEMELINE MÉLY EGYÜTTÉRZÉSSEL FIGYELTE A KERTÉSZT,akinek Anthony mindenféle kérdéseket tett föl. A szegény ember a konyhaközepén toporgott, idegesen gyűrögette a kalapját, és a kérdésekre rövid,kelletlen válaszokat adott. Jól láthatóan feszengett, pedig Anthony a lelkét iskitette, hogy mindenkivel a lehető legnyugodtabb hangon és a legnagyobbudvariassággal beszéljen.- Látott-e bárkit is, bármikor is bemenni őlordsága öltöző- vagyhálószobájába? Olyan valakit, semmi keresnivalója nem volt? Vagy akiszokatlan időben ment oda? Például késő éjszaka? - kérdezte Anthony.- Én még őlordsága szobáit sem láttam. Nem láttam az öltözőjét. Sem ahálószobáját. Még az emeletre sem mentem föl - intett a kertész a fejével alépcső felé. – Én nem tudom, mi van odafönt. Tizenhét éve dolgozok itt. Aházon belül csak egy helyiségben voltam: a konyhában. – Hát persze - mondtaerre helyeslőén Mrs. Rushton, aki hosszú tölgyfa asztal végénél ült. - Ez ígytermészetes. A kertészeknek semmi dolguk a konyha határain túl.Anthony összeszorította a száját, és inkább nem szólt semmit. Emelineviszont érezte, hogy a fiúnak kissé felment a vérnyomása. Mert Mrs. Rushtonnem először beszélt bele a nem rá tartozó dolgokba. Kéretlenül, természetesen.Eeész délelőtt folytatták Anthonyval a személyzet kikérdezését. És hiábavágtak bele nagy lelkesedéssel, mert most, a vége felé Emeline egyre inkább úgyérezte, hogy semmi értelme nem volt az egésznek. Egyetlen alkalmazott semvolt készséges és közreműködő, és mindenkiből úgy kellett kihúzni mindenegyes választ. Hallgattak, feszengtek, a vállukat vonogatták... És Emelinepontosan tudta, hogy miért: azért, mert ez a kellemetlen perszóna, ez a Mrs.Rushton nem volt képes elmenni a francba. Ragaszkodott ahhoz, hogy jelen legyenaz alkalmazottak kikérdezésén.Anthony megköszönte a közreműködést a kertésznek, aki alig várta már,hogy elmehessen. Emeline is csak nézett maga elé, azután kedvetlen sóhajtássalbecsukta a jegyzetfüzetét.- Akkor kész is vagyunk! - jelentette be, ismét kéretlenül, Mrs. Rushton. - Ezvolt az utolsó. Megtudtak valami fontosat, Mr. Sinclair?Anthony rávirította megnyerő mosolyát a nőre, de Emeline jól látta a vicsortis a mosoly mögött. Mrs. Rushton azonban nem vett észre semmit. Őnyilvánvalóan el volt bűvölve a fiatalembertől. Amióta Anthony bemutatkozottneki, Emeline-nel gyakorlatilag nem is foglalkozott, egyszerűen levegőneknézte. Anthonyra viszont egészen ellágyulva pillogott, és le nem róla a szemét.