AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

terapeuta várószobája úgy nézzen ki, mint mondjuk Tredlow régiségkereskedőhátsó kamrája, azon már elcsodálkozott.A távoli sarokból férfihangot hallott. Három nő, vélhetően páciens ült körülegy, még a titkárnál is csinosabb fiatalembert, aki verseket olvasott föl egybőrkötésű könyvből.Lavinia felismerte a sorokat. Shakespeare egyik legérzékibb zonettjét olvastaa szépfiú. Lavinia megörült, hogy itt szép verseket is hallhat, és már éppenfölszedelőzködött, hogy közelebb húzódjon a kis társasághoz, amikor nyílt azajtó, és belépett a szőke titkár.- Dr. Darfield most tudja fogadni önt, asszonyom – mondta csöndesen.- Ó, nagyszerű!Kint a hallban a titkár megállt egy pillanatra. - A doktor úr rendelője azemeleten van. Ha megengedi, előremegyek.- Köszönöm.- De még meg kell kérnem, hogy akkor a tiszteletdíjat előre...- Igen, természetesen - nyitotta ki a retiküljét Lavinia.Az anyagiak rendezése után felmentek a lépcsőn. Odafent újabb hallkövetkezett, majd a titkár benyitott az orvosi szobába.- Kérem, fáradjon be, és foglaljon helyet a terápiás székben. Darfield doktorrögtön jön.Lavinia egy félhomályos szobában találta magát. A súlyos sötétítő függönyökbe voltak húzva, az asztalon egy szál gyertya égett. A levegőben édeskéstömjénillat terjengett.Mögötte halkan becsukódott az ajtó. Amikor a szeme hozzászokott afélhomályhoz, a szoba közepén egy nagy, párnázott karosszéket vett észre,csuklópántos, képért szétnyitható lábtartóval. Előtte pedig alacsony, kerekesasztalkán egy furcsa kinézetű, tekerőkaros szerkezet várt valamire...Lavinia levette a kalapját, és elhelyezkedett a székben. Nagyon kényelmesülőalkalmatosságnak találta, bár a lába nem érte el a lábtartót. Előrehajolt, hogymegnézze, miként tudná megemelni ezt a tartót, amikor nyílt az ajtó.- Mrs. Lake? Dr. Darfield vagyok.- Ó! - egyenesedett föl gyorsan Lavinia a mély, zengő hangra.Magas, széles vállú férfí állt az ajtóban, egzotikus mintázatú kék palástban.Igazi Mesmer-tanítvány, gondolta Lavinia. Olvasott néhány leírást arról, hogy amester hogyan is dolgozott. Akik megfigyelhették őt, arról számoltak be, hogy amester szerette a bő, lobogó palástokat, a félhomályt és a halk háttérzenét; ezt az