AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

nő valahogy megérzi. Azt már nem, hogy az a férfid szerelmes-e belé, vagyhogy egyébként mit akar tőle. De azt valami mindig megsúgja neki, ha akörnyezetében egy férfi megkívánja őt. Akárhogy próbálja is elrejteni, vagyálcázni a dolgot az illető.- Vagyis?- Vagyis az a lényeg, hogy ha én, netán, kellek Howard „nagybácsikának”,akkor sem valami túláradó szerelmi gerjedelem dolgozik benne. Ha így volna,akkor arról én előbb szereznék tudomást, mint te.Tobias némi értetlenkedéssel nézett rá. – Ennyire biztos vagy te ebben?- Abszolút biztos.- Én viszont nem. De tegyük fel, hogy neked van igazad. Akkor nagyonérdekes kérdésre kellene megtalálni a választ.- Mi az a kérdés?- Ha Hudson nem az ágyába kíván téged, akkor miért kellesz neki annyira?- Tobias, én még ilyen makacs és fafejű embert nem láttam, mint te.Tobias nem reagált a „bókra”. - Én ugyanis megesküszöm rá, hogy ez azember így vagy úgy, de nagyon akar téged.TizenötTOBIAS BESÉTÁLT A KEDVES HANGULATÚ KISREGGELIZŐSZOBÁBA,ahol az utóbbi időben egyre inkább otthon érezte magát. Odakint nyúlós,szemerkélő eső áztatott mindent, de idebent meleg volt és szárazság. És alevegőben forró kávé, lágy tojás és frissen sült vajassütemény illata terjengett.Emeline barátságos, szelíd mosollyal üdvözölte.- Jó reggelt, uram. Örülök, hogy látom.- Én is örülök magának, Miss Emeline.- Mr. Sinclairt nem hozta magával? - nézett a hall felé kissé csalódottanEmeline.- Egy óra múlva már itt is lesz, és felszedi magát, hogy megkezdhessék aközös nyomozást a Banks- kastélyban. - Aztán Lavinia felé biccentett. - Jóreggelt.Lavinia barátságtalan, szúrós tekintettel nézett föl a reggeli újságból. Maelegáns, bíborvörös ruhát vett fel, rajta vidám nyakfodorral. Vörös haját csinoskontyba kötötte formás feje tetején, s még egy kis csipkekalapot is tűzött rá.