AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

kellemes és hódító pillanatok is voltak azok, amikor a lord karjaiban siklott aparketten a keringő elragadó dallamára.TOBIAS KINYITOTTA AZ EGYIK SZEMÉT, ÉS AZ EZÜSTÖSHOLDFÉNY CSILLOGÁSÁT figyelgette az arca fölé lógó pálmalevélen. Márpiszkosul nyomta a hátát a pad. Tudniillik hanyatt feküdt ezen azalkalmatosságon; egyik lába cipőstül, a térde alá tolt nadrággal együtt a földrelógott, másik meg egy szál harisnyában nyúlt végig a deszkán. Lavinia pedig,szép fodros szoknyáival elég melegen beborítva őt, lovagló ülésben helyezkedettel rajta, s most éppen csendes galoppra vette a figurát. Ringatózó két szép mellemeg-megérintette a férfi szőrős mellkasát. Másik szemével Tobias azt is tatálta,hogy időközben a telihold elég nagy utat tett meg az égen. De ő most csak aztkívánta, hogy ne kelljen sokat mozognia, mert már sajgott minden porcikája.És eltűnődött, hogy már megint mi a fene vitte őt bele ebbe az őrültségbe.Mert az utóbbi időben szinte már szenvedélyévé vált, hogy a legrohadtabb,legkényel-metlenebb helyeken és időpontokban kezdjen szeretkezni Laviniával.Hiába határozta el számtalanszor, hogy soha többé... Elég volt megpillantanialegközelebb egy rozzant padot, egy megdőlt fatörzset vagy egy elhagyottszénapajtát, hogy máris meginduljon a keze Lavinia szoknyái alá. És Laviniánaksem kellett kétszer mondani... Belekezdeni mindig oly ellenállhatatlanulizgalmas volt, de a vége felé Tóbiás már mit nem adott volna egy rendes, tiszta,puha ágyért...!Lavinia a célegyenesbe fordulva még hajrázott egyet, aztán lihegve elnyúltszegény, elgémberedett Tobiason.- Úristen! - tért magához fél perccel később, s két tenyerével a férfimellkasára támaszkodva fel is ült. - Mennyi lehet az idő? Vissza kell mennünk abálterembe! Joan, Anthony vagy Emeline már biztosan fölfedezték, hogyeltűntünk. Még csak az hiányzik, hogy elinduljanak a keresésünkre, és ígytaláljanak itt ránk! - Lekászálódott Tobiasról, és a haját rendezgetve megállt apad előtt.Tobias is feltapászkodott, és még egy pillantást vetett a holdra. - Nemmúlhatott el olyan sok idő - jegyezte meg. – Szerintem nem hiányzunk mégodabent senkinek.- Jó, jó, de azért mégiscsak siessünk vissza – rángatta föl a ruha felső részétLavinia. – Segíts már megkötni ezeket a szalagokat! A hajam hogy nézhet ki?Jaj, istenem…Tobias a derekát nyomkodva figyelte, ahogy Lavinia visszacsúsztatja akebleit a fölhúzkodott ingvállba.- A frizurádnak nincs különösebb baja.