AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

Tobias a teraszra nyíló nagy, padlóig üvegezett, kétszárnyas ajtók felékormányozta Laviniát.Kiléptek a hűvös tavaszi éjszakába.Tobias nem állt meg az alacsony kőpárkánynál. Ment tovább, lefelé alépcsőn, maga után húzva Laviniát a lámpásokkal kivilágított kertbe.Rákanyarodtak a kastély hátsó oldalához építeít, s most sötétbe burkolózóüvegházhoz vezető ösvényre. Az ég fele néző üvegtáblákban a hold és acsillagok tükröződtek vissza.Lavinia eltűnődött azon a meglepődésen és elbizonytalanodáson, amelyetJoan tekinteten látott átsuhanni, amikor a lord kivitte őt a tácparkettra. Joant nemsok dologgal lehetett zavarba hozni, de most, hogy a lord felkérte egy táncra, ajelek szerint mégiscsak kibillent a magabiztosságából.- Egyre erősödik az a benyomásom, hogy Joan is meg te is tévedtetek,amikor megpróbáltátok megtippelni, hogy Vale-t miféle szándék hozta el erre abálra.- Mi a fenéből gondolod, hogy tévedtünk? - kapta föl a fejét Tobias.- Mert a lordnak az volt a célja, hogy táncoljon egyet Joannal. És nemérdekli, hogy hol tartunk a nyomozással. Legalábbis én így látom.- Vale-nek nagy gyakorlata van a céljai álcázásában. És, ha tudni akarod,Joan sem kezdő ezen a pályán.Lavinia kihallotta a hangjából a bosszankodást.- Most mi bajod van? – állt meg, és húzott egyet a könyökén, amelybe a férfibelekarolt.- Nincs semmi bajom.- De van. Én érzem, hogy van. Valami bosszant. De mi a jóisten lehet az?Talán az piszkálja a csőrödet, hogy Vale nem akar kifaggatni bennünket?- Nem.- Jaj, Tobias, rajtad se könnyű kiigazodni!Tobias megállt az üvegház bejáratánál és benyitotta az ajtót. Laviniaelbizonytalanodott, amikor rájött, hogy a férfi ide be akar menni.- Komolyan gondolod, hogy nekünk most ide be kell mennünk? - kérdezteértetlenül.- Ha a tulajdonos nem akarná, hogy ide bárki bemenjen, akkor lelakatoltavolna az ajtót.- Igen, de én úgy gondolom…