AMANDA QUICK NE NÉZZ HÁTRA!

AMANDA QUICKNE NÉZZ HÁTRA!

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:Amanda Quick: Don’t Look BackBantam Books, New York, 2002Published by arrangement with Bantam Booksan imprint of The Bantam Dell Publishing Group,A division of Random House, Inc.Copyright © 2002 by Jayne Ann KrentzJacket art © 2002 Franco AccorneroJacket lettering © 2002 Ron ZinnJacket design by Yoook LouieFordította Roby TiallacFedéltipográfia: Szakálos MihályHungarian edition© by Maecenas Könyvkiadó, 2002Hungarian translation© by Roby Tiallac, 2002ISBN 963 203 073 7Maecenas Könyvkiadó, BudapestFelelős kiadó: a Maecenas Könyvkiadó igazgatójaTipográfia és műszaki szerkesztés: Szakálos MihálySzedés, tördelés: Alinea Kft.Nyomás, kötés: Kinizsi Nyomda Kft., DebrecenFelelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgatóTerjedelem: 19 (A/5) ív

Catherine John:Micsoda öröm és barátság!Rileynek és Frednek- elmentek már, de sohasem felejtjük őket -,és Isten minden teremtményének,kicsiknek és nagyoknak,akik gazdagítják az életünket,amíg velünk vannak.

KöszönetnyilvánításŐSZINTE KÖSZÖNET ILLETI CATHERINE JONEST, a British MuseumRómai- Brit Gyűjteményének kurátorát a római kori Britanniával és az ókoriékszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáért és háttéranyagokért. Felbecsülhetetlenértékű volt számomra az ő személyes és szakmai útmutatása és az a gazdaginformációs anyag, amelyet a tudományos publikációiban, egyebek közt TheJewellery of Roman Britain, Celtic and Classical Traditions című művébenbocsátott közre. És még nagyobb hálával tartozom azért a barátságért, amely ekönyv megírása közben alakult ki közöttünk.Azért is hálás vagyok Catherine-nek, mert megismertetett engem az angliairégészet egyik nagy öregje, Mr. Samuel Lysons munkásságával. Akinek magasszínvonalú régészeti feltárásai és a XVIII. század végén és a XIX. század elejénközzétett, csodálatosan illusztrált ásatási beszámolói még mindig kiváltják aszakma csodálatát és elismerését.A könyvben netán előforduló hibákért pedig, természetesen, csak engemterhel minden felelősségÉs, mint mindig, most is köszönettel tartozom Frank-nek, akinek támogatásaés megértése csak ahhoz a titokzatos képességhez mérhető, amellyel megmentettengem a számítógépes katasztrófáktól és az átmeneti áramszünetektől. Szeretlek,kedvesem!

PrológusA HÁZIGAZDA ARRÉBB TOLTA A GYERTYÁT, és kinyitotta a régi,bőrkötéses könyvet. Óvatosan lapozgatta a megsárgult lapokat, míg rá nembukkant a keresett oldalra.…Azt mondják, titokban találkoznak az éji homályban, hogy elvégezzékkülönös szertartásaikat. És azt is rebesgetik, hogy a beavatottak Medúzát, akígyóhajú Gorgót imádják. Mások szerint Nagymesterük parancsáragyülekeznek össze, aki a Medúza varázserejével rendelkezik, és kővé tudjaváltoztatni az embereket.A Nagymesternek, azt mondják, különleges és szörnyű hatalma van.Áldozataira mély, delejes álmot bocsát, majd parancsokat ad nekik. S amikorfeloldja őket az álom rabságából, akkor elindulnak, és vakon teljesítik Urukparancsát.A nagy misztérium pedig az, hogy a mágia hatása alá került személyek utóbbnem emlékeznek, hogy milyen parancsokat kapnak álmukban.Sokan úgy vélik, hogy a Nagymester hatalmát rendkívülivé fokozza az afurcsa ékkő, amelyet a karján visel.Az ékkőbe a Medúza félelmetes képe van belevésve. A szörny levágott fejealá pedig egy pálcát véstek. Ez jelképezi a Nagymester varázspálcáját, melynekintéseitől mélységes mély álomba zuhannak az áldozatok.A faragott kő ónixra hasonlít, de váltakozó színsávjai ritkásak, s nem feketefehér,hanem valamilyen, szerfelett különös, kékes árnyalattal ragyogja be. Akülső réteg nagyon sötét, majdnem fekete fényű. Ez a fekete sáv keresztezi aMedúza fejét, amely a drágakő világosabb színű rétegébe van belevésve. Ez abelső réteg finom, sápadt zafírra emlékeztető kékes árnyalatú.Az ékköveket tartó arany karperec egymásba fonódó, pikkelyes kígyókatformáz.A Nagymestertől valósággal rettegnek ezen a vidéken. Arcát a kultikusszertartásokon mindig csuklya rejti. Nevét senki sem tudja; jelvénye és pecsétjepedig a Gorgó- fejes- varázspálcás ékkő. Amely, úgy mondják, erejének éshatalmának a forrása is.Nekem elárulták, hogy a kő neve: Kék Medúza.

EgyTOBIAS FIGYELTE, AHOGY LAVINIA LÉPKEDETT FÖLFELÉ aClaremont utca 7. számú ház lépcsőjén, és rögtön látta, hogy valami baj van. Anő divatos kalapjának mélyen lehajló karimája alatt az arcán, amely mindigfelvidította Tobiast, most valami furcsa, töprengő feszültség tükröződött.Tobias még sok mindent nem tudott, de amióta ismerte Laviniát, mégsohasem fordult elő, hogy ez a nő bármin is eltöprengett volna. Sokkal jobbanszeretett azonnal cselekedni. Tobias szerint túlságosan is erős hajlama volt erre.Vakmerő és nemtörődöm – Tobiasnak folyton ez a két szó jutott eszébe róla.Most a barátságos kis társalgó ablakából figyelte a nőt, és ugrásra készenminden izma és idegszála megfeszült. Nem szerette az előjeleket és a hasonló,misztikus hülyeségeket, de megbízott a megérzéseiben, különösen akkor, ha újpartneréről és szeretőjéről volt szó. Lavinia egyáltalán nem látszott feldúltnak.Tobias nagyon is jól tudta, hogy ezt a nőt elég nehéz kihozni a béketűrésből.- Mrs. Lake hazaérkezett – szólt hátra a válla fölött a házvezetőnőnek.- Na, épp ideje – tette le nagy megkönnyebbüléssel a teástálcát Mrs. Chilton,és már indult is az ajtó felé. – Már azt hittem, sohase ér haza. Megyek is,lesegítem a kabátját meg a kesztyűjét. Majd ő akar teát töltögetni avendégeknek, figyelje csak meg. És úgy látom, neki magának is jót tenne mostegy tea.Amit Lavinia kalap árnyékolta arcáról leolvashatott, abból Tobiasnak az azérzése támadt, hogy Laviniának inkább egy rendes adag sherry tenne most jót,abból a fajtából, amit dolgozószobájában őriz. De erre a kis házialkoholterápiára még várni kell egy kicsit.Először a társalgóban várakozó vendégekkel kell foglalkozni.Lavinia megállt a bejárati ajtónál, és elkezdte végigtúrni nagy, hasas retiküljefenekét a kulcsokért. Tobias most már világosan le tudta olvasni a szeme körül afeszültség jeleit.Mi az ördög történhetett?Pár héttel ezelőtt, a viaszfigurás gyilkosságok idején Tobias már azt hitte,hogy elég jól megismerte Laviniát. Akit nem könnyű felidegesíteni, kiborítanivagy megijeszteni. És a maga néha életveszélyes, bűnügyi nyomozói pályájánTobias kevés olyan emberrel találkozott, nővel-férfival egyaránt, aki fenyegetőhelyzetekben annyira meg tudta volna őrizni a hidegvérét, mint Lavinia Lake.Drámai dolognak kellett tehát történnie ahhoz, hogy a nő tekintete ennyireelkomoruljon. Tobiast megborzongatta valami rossz érzés, és azonnal oda lettegyébként sem túl szilárd nyugalma és jó hangulata. Alig várta, hogy kettesben

maradhasson Laviniával. Erre azonban, sajnos, szintén várni kellett. Laviniavendégei a jelek szerint nagyon vágytak már egy kiadós társalgásra. Tobiastegyikük sem érdekelte. A magas, elegánsan szikár, divatos öltözetű úriember,dr. Howard Hudson a család régi barátjaként mutatkozott be.Felesége, Celeste azok közé a rendkívül vonzó nőstények közé tartozott, akiknagyon is tudatában vannak a fajtájukbeli hímekre gyakorolt hatásuknak, éshabozás nélkül ki is aknázzák ezt az adottságukat a férfiak manipulálására.Világosszőke hangját magas kontyba kötötte, szemében a nyári ég fényeiragyogtak. Rózsaszín és zöld szalagokkal díszített, apró rózsamintás, leheletvékonykartonruhát viselt. Retiküljén egy kis legyező fityegett. Tobias úgy ítéltemeg, hogy a kartonruha dekoltázsa túlságosan mély egy ilyen friss szeles, koratavaszi naphoz képest, ám abban is biztos volt, hogy a varrónő ollója nemvéletlenül, nem Celeste jól megfontolt útmutatása nélkül kanyarított ki akkoradarabot a ruha mellrészéből.Tobias a házaspárral töltött szűk húsz perc alatt két, sziklaszilárdkövetkeztetésre jutott. Egy: doktor Howard Hudson egy közönséges, bárnagystílű szélhámos. Kettő: Celeste egy ordas bestia, egy folyton zsákmányra lesőkalandornő. De-azt is sejtette, hogy okosabban teszi, ha ezt a kétkövetkeztetését egyelőre megtartja magának. Nem biztos, hogy Laviniaörömmel fogadná őket.- Már annyira szeretnék ismét találkozni Laviniával! - jelentette ki Hudson,laza eleganciával elterpeszkedve a fotelban. - Évek óta nem láttuk már egymást.Alig várom, hogy bemutathassam őt az én drága Celeste-emnek.Hudson egy profi színész bársonyos, mely zengésű, iskolázott hangjánbeszélt. Úgy szólt ez az orgánum, mint egy tökéletesen behangolt, sokhúroshangszer. Tobias kissé elálló füleiben azonban nagyon hamisan és idegesítőencsengett ez az egész, bár azt kénytelen volt elismerni, hogy van ennek a hangnakvalami megborzongató vonzereje.Hudson roppant menő fazon volt abban a kifogástalan szabású, sötétkékzakójában, csíkos mellényében és pengeélesre vasalt nadrágjában. Nyakkendőjeláthatóan nagy műgonddal és szokatlan csomózással volt megkötve, s Tobiasarra gondolt, hogy ettől a csomótól a sógora, Anthony el volna bűvölve. Ahuszonegy éves Anthony ugyanis épp abban az életkorban volt, amikor a férfiakhajlamosak rettentő nagy jelentőséget tulajdonítani az ilyen semmiségeknek.Tobias osztott-szorzott, és az jött ki neki, hogy a doktor valahol a negyvenesévei közepén járhat. Hudson magán viselte minden ismertetőjegyét annak adisztingvált, jól szituált úriembernek, áld életkortól függetlenül könnyedénelcsavarja minden nő fejét. Dús barna hajában varázslatosán csillogtak az őszeshajszálak, ruháját pedig olyan magabiztosan és öntudatosan viselte, hogy aztfénykorában még maga Brummel is megirigyelhette volna.

- Howard! - szállt el egyszerre minden feszültség Lavinia zöld szeméből,ahogy a társalgóba betoppanva megpillantotta a férfit. Őszinte örömmel tártaölelésre a karját. - Ne haragudjon, hogy elkéstem. Beugrottam vásárolni a PallMallbe, és elnéztem az időt, meg alig kaptam konflist hazafelé.Tobias elképedt, hogy pár pillanat alatt mekkorát változott Lavinialelkiállapota. És arra gondolt, hogy ha nem sikerült volna kilesnie a lépcsőnfölfelé ballagó Lavinia borús arckifejezését, akkor talán sohasem jöhetett volnará, hogy a lányt nagyon bántja valami.Az viszont elkedvetlenítette, hogy dr. Howard Hudsonnak már a pusztamegpillantása is egy csapásra ennyire felvidította Laviniát.- Lavinia, drágám! - pattant föl Howard, és futó ölelés után hosszú, ápoltujjaival még sokáig szorongatta a nő két kezét. - El sem tudom mondani,mennyire örülök, hogy oly sok év után megint láthatom magát!Tobiast ismét elfogta valami zavarba ejtő, bár megmagyarázhatatlan rosszérzés. Hudson legfeltűnőbb jellemzője, az elbűvölő hangját leszámítva, a szemevolt. Az a furcsa, aranybarna szem és az a szúrós, ellenállhatatlan tekintetTobias arra gondolt, hogy a figura a maga mesterségében biztosan nagyhasznát veszi az elzsongító hangjának is és ennek a szinte lebénító nézésnek is.Dr. Howard Hudson ugyanis, mesterségére nézve, gyakorló mágnesezőhipnotizőr volt.- Úgy megörültem, amikor tegnap megkaptam az üzenetét - olvadozottLavinia. - Mert egyébként nem is sejtettem, hogy Londonba jöttek.- Én örültem meg, amikor kiderült, hogy maga itt van a városban -mosolygott Hudson. - Képzelheti, kedvesem, mennyire meglepődtem. Az utolsóhírem az volt magáról, hogy az unokahúgával elutazott Olaszországba,meglátogatni egy Mrs. Underwood nevű hölgyet.- Váratlan dolgok jöttek közbe - magyarázta nyájasan Lavinia. - így aztánEmeline-nel a tervezettnél hamarabb voltunk kénytelenek visszatérni Angliába.Tobias fölhúzta a szemöldökét e magyarázat hallatán, de megint jobbnaklátta nem közbeszólni.- Mindegy. Ez nekem épp így volt jó - szorította meg Howard még egyszer,majd elengedte Lavinia kezét. - Engedje meg, hogy bemutassam a feleségemet,Celeste-et.- Helló, Mrs. Lake - búgta Celeste édeskés hanghordozással. - Howard márolyan sokat mesélt magáról.Tobias egy pillanatra eltűnődött a nő modorán. Mén Celeste már-márteátrálisan nyájas főhajtása sem tudta elrejteni szemeinek vesébe látó, hidegpásztázását Tobias pontosan érzékelte, ahogy a nő végigméri, értékeli, ésmagában helyrerakja a férje nőismerősét. És nyilvánvalóan arra a gyors

megállapításra jut, hogy ez a nőcske nem túl komoly valaki, és nem jelentszámára semmi veszélyt.Tobias meglepődött. Először ezen a délutánon. Mert ő már tudta, hogyLaviniát lebecsülni súlyos tévedés. Aki ezt teszi, csúnyán ráfizet.- Hát ez tényleg kellemes meglepetés! - huppant le Lavinia a kanapéra,elrendezgette szilvakék szoknyája szélét, és felvett egy teáscsészét. - Nem istudtam, hogy Howard megnősült, de most nagyon örülök neki. Már túl sokáigélt magányosan.- Nem volt más választásom - tárta szét a kezét mosolyogva Howard. -Megpillantottam egy évvel ezelőtt az én gyönyörű Celeste-emet, és a sorsommegpecsételődött. És nemcsak szerető feleségre és társra leltem. Mert kiderült,hogy Celeste remekül tudja intézni az ügyes-bajos dolgaimat, a számlákat megaz előjegyzési naptáramat is. Tényleg nem tudom, hogy ma már hogyanboldogulnék nélküle.- Ön hízeleg nekem, uram - rebegtette meg hosszú szempilláit a nő Howardfelé, majd Laviniára nevetett. - Mister Howard megpróbálta átadni nekembizonyos mágnesező hipnotizőri képességeiddé attól tartok, nincs érzékem azilyesmihez. - Megkavarta a kezében tartott teát. - Azt hallottam, hogy az éndrága férjem jó barátja volt a maga szüleinek...- Az volt, bizony - sóhajtott eltűnődve Lavinia. – A régi szép időkbengyakori vendég volt nálunk. És a szüleim nemcsak kedvelték, hanem egyenesencsodálták őt. Apám mindig mondogatta, hogy Mr. Howard a legnagyobb tudásúmágnesterapeuta, akivel ő valaha is találkozott az életében.- Igazán megható bók - szerénykedett Howard. - Mert a maga szülei szinténmesterei voltak ennek a szakmának. Öröm volt nézni, ahogy dolgoztak.Mindkettejüknek saját stílusa volt, de mindkettejük látványos eredményekettudott produkálni.- A férjem azt mesélte, hogy a maga szülei a tengerbe fulladtak tíz évvelezelőtt - mondta csendesen Celeste. – S hogy ugyanabban az évben veszítette ela férjét is. Nehéz idők lehettek ezek a maga számára, kedvesem.- Hát igen - töltött ki két csésze teát Lavinia. – De az unokahúgom, Emelinehozzám költözött úgy hat évvel ezelőtt, és azóta is nagyon jól kijövünkegymással. Sajnálom, hogy nem tudott ma eljönni, de éppen művészettörténetielőadást hallgat Róma műemlékeiről és szökőkútjairól.Celeste udvariasan együtt érzőre változtatta az arckifejezését. - És most azunokahúgával magányoskodnak kettesben?- Nem hiszem, hogy magányosak volnánk - mondta határozottan Lavinia. -Nagyon jól megvagyunk így ketten.

- Értem - bólintott Howard kedvetlenül. - Akkor Celeste-tel kénytelenekleszünk magunknak kitaposni a pályát. Nem lesz könnyű új praxist kiépítenemitt.- Ön korábban hol praktizált? - érdeklődött Tobias.- Hosszú éveket töltöttem Amerikában. Utazgattam és előadásokat tartottama hipnózisos mágnesterápiáról. Nem egészen egy évvel ezelőtt azonban honvágyamtámadt, és hazajöttem Angliába.Celeste ragyogó szemekkel nézett rá. - Tavaly találkoztam Howarddal,Bathban, ahol jól menő praxist folytatott, de aztán úgy érezte, haza kell térnieLondonba. – Azt remélem, hogy ebben a városban sokkal több érdekes ésszokatlan esettel találkozom – magyarázta Howard nagyon komolyan. - Bathbanis és Amerikában is elég hétköznapi bajokkal kerestek meg a páciensek. Reuma,női hisztériák, alvászavarok és hasonlók. Ez volt a választék. A betegeknekpersze baj volt a maguk baja, de én már kezdtem unni egy kicsit.- Howard kutatásokat és kísérleteket is akar végezni a mágnesező hipnózissalkapcsolatban - nézett a férjére Celeste, s tekintetéből imádat sugárzott. -Szeretné feltárni e tudomány összes alkalmazási lehetőségét. És könyvet isszeretne írni a témában.- De ehhez az kell, hogy az átlagosnál súlyosabb és extrémebbidegbetegekkel tudjak foglalkozni - tette hozza Howard.Lavinia szeme is lelkesen csillogott. - Ez igazán csodálatra méltó elhatározás.Épp ideje, hogy ez a magnetoterápia megkapja az őt megillető társadalmielismerést. - Aztán beszédes pillantást vetett Tobiasra. - Mert elfogadom, hogymég ma is van egy csomó tájékozatlan ember, aki azt hiszi, hogy a mágnesezőhipnotizőrök közönséges sarlatánok és kuruzslók.Tobias nagyot sóhajtott, és nem vett tudomást a célzásról.Hudson jelentőségteljesen ingatta a fejét. - Sajnos, el kell ismernünk, hogytúl sok a szélhámos ezen a pályán.- Ezt a problémát csak a tudomány fejlődése oldhatja meg - jelentette kiLavinia. - Pontosan ezért van szükség a kutatásokra és a kísérletekre.- Engem nagyon érdekelne az ön új életpályája, Mrs. Lake - nézett rá Celeste.- Hiszen a nők előtt nem sok pálya vagy foglalkozás van nyitva.- Nos, olyan emberek adnak nekem megbízatást, akik magántermészetűinformációkhoz szeretnének hozzájutni - tette le a csészét Lavinia. - Kell lennieitt valahol egy névjegynek. - Átnyúlt a kanapé karfáján, és kihúzott egy kisasztalfiókot. - Tessék, itt van.Két kis fehér lapocskát nyújtott át Howardnak és Celeste-nek.Tobias jól tudta, mi áll azokon a fehér lapocskákon.

MAGÁNNYOMOZÁSTELJES DISZKRÉCIÓVAL- Hát ez... hát ez hihetetlen - dadogta megzavarodva Celeste.- Hát ez nagyszerű! - mondta Howard, de miközben zsebre vágta a névjegyet,alig észrevehetően biggyesztett egyet. - Ám azt el kell árulnom, nagyonsajnálom, hogy maga fölhagyott a praktizálással. Hiszen oly remek érzéke van amágneses hipnotizáláshoz, kedvesem. A maga pályaelhagyása nagy vesztesége aszakmának.Celeste eltűnődve nézett Laviniára. - Csak a konkurencia miatt fordított hátata tudományos munkának?Tobiasnak nem kerülte el a figyelmét, hogy Lavinia arckifejezése egypillanatra megkeményedett. És azt is meghallotta, hogy Lavinia hangszálai egykicsit feszesebbé váltak. A nő még nyelt egyet, s csak azután szólalt meg.- Volt egy... egy kellemetlen esetem az egyik páciensemmel - mondtasemleges hanghordozással. - És a jövedelem sem volt az igazi. Tudja, ebben azországban nem lehet sokat kérni. Ráadásul Emeline jövőjére is tekintettel kellettlennem. Már befejezte az iskoláit, s arra gondoltam, épp itt az ideje, hogycsiszolódjon is egy kicsit ez a gyémánt. És én mindig azt mondtam, hogy eleganciátés kifinomultságot csak külföldön lehet fölszedni, így aztán nemhaboztam, amikor megkaptam Mrs. Underwood ajánlatát, hogy menjek Rómába.- Értem - bólogatott Howard, de le nem vette a tekintetét Lavinia kisséfélrefordított arcáról. - Be kell vallanom, hogy hallottam némi pletykákat abbana kis északi faluban megesett kellemetlenségekről. Bízom benne, hogy márkiheverte a dolgot.- Már ki, már ki - sietett túlságosan is a válasszal Lavinia. - És mirevisszatértünk Emeline-nel Olaszországból, már úgy éreztem, hogy bele tudokvágni egy másik szakmába. És nagyon is kedvemre valónak találtam ezt az újszakmát.- Mégiscsak furcsa foglalkozás ez egy nő számára. Nem? - fordult mostTobias felé Celeste. - Ha jól sejtem, uram, ön nem túl boldog Mrs. Lakefoglalkozásától.- Biztosíthatom önt, asszonyom, hogy néha tényleg elfog a határtalan kételyés a mélységes bizonytalanság - válaszolta Tobias szárazon. - Hogy a sokálmatlan éjszakát már ne is említsem.

- Mr. March csak komolytalankodik - nézett rosszallóan Tobiasra Lavinia. -És különben sincs abban a helyzetben, hogy miattam boldogtalankodjon.Ugyanis az a helyzet, asszonyom, hogy ő az én segítőtársam.- A segítőtársa? - képedt el Celeste. - Csak nem azt akarja mondani, hogy azalkalmazottja?- Nem teljesen - vetette közbe Tobias. - Inkább partnerek volnánk. Afféleüzlettársak.Celeste és Howard azonban mintha meg sem hallották volna ezt az apróhelyesbítést. Csak bámultak Tobiasra megzavarodva.Howard pislogott egyet. - Azt mondja, segítőtárs?- Partner - ismételte Tobias végtelen szívélyességgel.- A furcsa vagy nehéz ügyeknél veszem igénybe a szolgálatait - mosolygottTobias felé Lavinia. - Ha a speciális szakértelmére van szükségem. És azthiszem, nagyon örül, hogy van egy kis mellékkeresete. Jól mondom, uram?Tobiasnak kezdett már elege lenni ebből az egész társalgásból. Úgy érezte,épp itt az ideje emlékeztetni a nőt, hogy nemcsak neki vannak karmai.- Nem csupán a pénz vonz engem ebben a partnerségben - közölte. - Be kellvallanom, hogy mellékesen egy csomó örömöt is lelek ebben a munkában.Lavinia alig észrevehetően elpirult, de, mint sejteni lehetett, nem hátrált meg.Nyájas mosollyal a vendégek felé fordult.- A mi szisztémánkban Mr. March rengeteg lehetőséget kap arra, hogykibontakoztassa logikai képességeit és briliáns következtetéseket vonjon le. Ésszárnyakat ad neki az a szituáció, hogy az én segédemként dolgozhat. Talán nemjól mondom, uram?- Hát, igaz, ami igaz - fújta ki lassan a levegőt Tobias. - Azt hiszem,kijelenthetjük, hogy kapcsolatunk az elmúlt években egészen rendkívüliélményekben is részeltetett engem. Valósággal szárnyakat kaptam, Mrs. Lake!Lavinia erre nem válaszolt semmit, csak szúrós szemmel figyelte Tobiast.Aztán elégedetten elmosolyodott, és bekapott egy ribizlis aprósüteményt a Mrs.Chilton által behozott tálcáról. Chilton asszonyság messze földön híres voltkülönféle ribizlis linzereiről.- Ez roppant érdekes - jegyezte meg Celeste a teáscsésze pereme fölöttpillantva Tobiasra. - És konkrétan miben merül ki az ön sajátos szakértőitevékenysége, Mr. March?- Mr. March roppant ügyesen fel tudja deríteni az olyaninformációforrásokat, amelyek számomra elérhetetlenek - szólt közbe Lavinia,mielőtt Tobias bármit is válaszolhatott volna. - Egy férfi szabadon kérdezős-

ködhet olyan helyeken is, ahol nőket nem látnának szívesen. Ha érti, miregondolok...Howard arcára kiült a hirtelen megvilágosodás öröme. - Micsoda remekfelállás! És ha jól értem, Lavinia, ezen a pályán többet lehet keresni, mint a régiszakmájában.- Bizony többet - hagyta rá Lavinia, és egy kis hatásszünetet tartott. -Legalábbis időnként. De azt tudni kell, hogy a várható jövedelem tekintetében ittmegjósolni semmit sem lehet.- Értem - bizonytalanodott el ismét Howard.- De hagyjuk is az én új foglalkozásomat. Inkább azt mondja meg, Howard,hogy mikor indítja be a rendelését az új címén.- Még legalább egy hónap kell ahhoz, hogy elrendezzük a bútorokat meg afelszerelést. Azután közhírré kell tennem a megfelelő körzetekben, hogy vároma pácienseket, s főként az igazán különleges idegbetegségekben szenvedőket.Mert ha az ember nem vigyáz, akkor egy szép napon rá kell döbbennie, hogytele van a várószobája hisztérikus nőkkel. S mint már említettem, nem óhajtomaz időmet ilyen közönséges dolgokra fecsérelni.- Értem - méregette a férfit érdeklődő tekintettel Lavinia. - Hirdetéseket fogföladni az újságokban? Én is elgondolkodtam már ezen a lehetőségen.Tobias kezében félúton megállt a sütemény. - Mi a manó?! Ezt a tervet mégnem is említetted nekem!- Ne aggódj - legyintett rá Lavinia. - Majd mindent megtudsz a magaidejében. Ezzel a hirdetési dologgal csak úgy eljátszottam gondolatban.- Játszogass inkább valami mással - kapta be a süteménydarabkát Tobias.Lavinia szemrehányóan nézett rá, de Tobias úgy tett, mintha nem venne észresemmit. Howard megköszörülte a torkát - Az az igazság, hogy nem szeretnék alapokban hirdetni. Attól tartok, hogy csak a szokásos idegbajokkal csődülnénekhozzám az emberek- Hát igen, megvan ennek a kockázata - bólogató Lavinia eltűnődve. - De hátaz üzlet az üzlet.A társalgás aztán a misztikus dolgok, a mágnesező hipnotizálás szakmairejtelmei felé kanyarodott el. Tobias visszaballagott az ablakhoz, és nyitvatartotta a fület, de nem szolt bele a beszélgetésbe.Komoly fenntartásai voltak ugyanis ezzel az egész „mesmerizálással”,vagyis mágnesező hipnotizálással kapcsolatban. Tulajdonképpen, amíg nemtalálkozott Laviniával, az volt a szent meggyőződése, hogy ebben a témában afrancia szakértőknek van igazuk. Például az olyan nagynevű kutatóknak, mint drFranklin és Lavoiser, akik elég világosan kijelentették: tekintettel arra, hogybiomágnesesség nem létezik, nincsen semmiféle tudományos alapja a

mágnesező hipnotizálásnak sem. Az egész terápia nem más, mint ócskaszemfényvesztés. Csalás, hókuszpókusz, ostoba emberek etetése.Tobiasnak tehát az volt a véleménye, hogy a mély transz előidézésénekképessége egyszerű salrlatánoskodás, amely csak arra jó, hogy elszórakoztassa akönnyen becsapható embereket. Legföljebb annyit volt hajlandó elfogadni ebbőlaz egészből, hogy egy dörzsölt magnetoterapeuta némileg befolyása alá tudjavonni a gyenge akaratú embereket, de ez is csak az ügylettel szembenimélységes gyanakvását erősítette.Azt azonban ő sem tagadhatta, hogy a mágneses hipnotizálás iránt nagy azérdeklődés, hiába mondanak róla barmit az orvosok és a komoly tudósok. ÉsTóbiást néha nyugtalanság töltötte el, ha belegondolt, hogy Lavinia is kitanultaezt a mesterséget.Hudsonék bő félóra múlva távoztak. Lavinia kísérte ki őket Tobias ott maradtaz őrhelyén az ablaknál, és onnan figyelte, ahogy Howard és a feleségebeszállnak egy bérkocsiba.Lavinia még megvárta, amíg a kocsi elindul, azután becsukta a bejárati ajtót.S amikor pár pillanattal később belépett a társalgóba, már sokkal jobbhangulatban volt, mint amikor hazaérkezett. A család régi barátjával valótalálkozás láthatóan oldott valamit a feszültségén. Tobias nem is tudta,miképpen vélekedjék Hudsonról. Lehet, hogy mégiscsak van valami hatalmamások kedélyállapotának befolyásolására?- Kérsz még egy teát, Tobias? - ült vissza Lavinia a kanapéra, és fölemelte akannát. - Én iszom egyet.- Köszönöm, nem kérek. - A háta mögött összekulcsolt kezekkel csak nézte anőt. - Mi a fészkes fene történt veled ma délután?Lavinia összerezzent a kérdésre. Még a teát is melléöntötte egy kicsit- Az isten áldjon meg, a frászt hozod rám. - Fölmarkolt egy szalvétát, éselkezdte feltörölgetrú az asztalról a teafoltot. - Honnan a fészkes fenéből veszed,hogy bármi is történt velem?- Tudtad, hogy ma vendégek jönnek, és itt fognak várni rád. Hiszen te magadhívtad meg őket.Lavinia erősen koncentrált egy kisebb teafolt felitatására. - Már mondtam,hogy elnéztem az időt, aztán meg lassan ment a forgalom az utcákon.- Lavinia, én nem vagyok tökhülye, azt már tudhatnád.- Na, ebből elég volt - lökte félre a vizes szalvétát Lavinia. - Most semmikedvem ehhez a kihallgatósdihoz. És különben sincs semmi közöd amagánügyeimhez. Esküszöm, újabban úgy kezdesz viselkedni, mintha a férjemvolnál.

Kínos csönd lett egy darabig. A férj szó elég durván hangzott, s egy ideigmég ott lengett a levegőben.- Pedig én valójában csak az alkalmi üzlettársad vagyok - szólalt meg végülTobias nyugodt hangon. - Meg időnként a szeretőd. Ez eddig világos?Lavinia megint elvörösödött. - Bocsásson meg, uram. Nem tudom, mi vanvelem. Nem kellett volna. Az egyetlen mentségem, hogy egy kicsit ingerültvagyok.- Hát azt látom. És aggódó alkalmi partneredként megkérdezhetem, hogymitől vagy egy kicsit ingerült?Lavinia összeszorította a száját. - Ez a nő flörtölt veled - bökte ki végül.- Nem értem.- Celeste. Flörtölt veled. Ne is próbáld tagadni. Láttam, amit láttam. Hiszenelég leplezetlenül csinálta. Nincs igazam?Tobias annyira meglepődött, hogy pár pillanatig föl sem fogta az egészet.- Celeste Hudson? - kérdezett vissza kissé értetlenül. - Hát jó, persze,észrevettem, hogy tett néhány bizonytalan lépést ebben az irányban, de...Lavinia egyenes derékkal, mozdulatlanul ült a kanapén. - Undorító volt -sziszegte.Lehet, hogy ez a nő féltékeny? A gondolattól Tobias valami kajánelégedettséget érzett.Megkockáztatott egy halvány mosolyt. - Elég rutinszerű volt az egész,úgyhogy semmi hízelgőt nem találtam benne. De azért az undorító erőskifejezés.- Egyáltalán nem erős. Sőt. Végül is egy férjes asszony. Az ilyen csak nebillegesse a szempilláit vagy egyéb mását idegen férfiaknak.- Az én szerény tapasztalataim szerint a flörtölésre hajlamos nők ebbélihajlamait nem szokta befolyásolni a családi állapotuk. Ez náluk valami belső,veleszületett késztetés, azt hiszem.- Milyen kínos lehetett szegény, drága Howard számára! Ha ez a nő mindenférfival így viselkedik, aki csak az útjába kerül, szegény Howardnak csupa megaláztatáslesz az élete.- Nem hiszem.- Hogyan?- Nekem az a gyanúm, hogy az a szegény, drága jó Howard nagyon ishasznos valaminek tartja a felesége flörtölési hajlamait. - Tobias odaült azasztalhoz, és beletömött a szájába egy egész szelet süteményt. - Sőt, azon sem

volnék meglepődve, ha kiderülne, hogy épp ezért a képességéért vette feleségülezt a nőt.- Ne csináld már, Tobias...- Komolyan beszélek. Biztosra veszem, hogy ez a nő rengeteg páciensvonzott Hudson doktor bathi rendelőjébe.Lavinia elképedt ettől a megjegyzéstől. - Ez nem jutott volna eszembe. Úgygondolod, hogy fel akarta benned ébreszteni az igényt egy kis ideggyógyászatikezelésre?- Úgy gondolom, bátran kijelenthetjük, hogy Mrs. Hudson szempillarebegtetésenem más, mint egyfajta reklámja Hudson doktor hipnotizálásiterápiájának.- Hm.- Na, ezt a témát elintéztük - folytatta Tobias. - Térjünk vissza akihallgatósdihoz. Mi a fészkes fene történt veled ma délután, vásárlás közben?Lavinia tétovázott egy darabig, aztán sóhajtott egyet. - Semmi különös.Láttam valakit az utcán, egy régi ismerősömet. - Szünetet tartott, és kortyoltegyet a teából. - És nagyon nem értem, mit keres itt, Londonban.- Ki az?Lavinia vágott egy fintort. - Esküszöm, még sohasem találkoztam ilyenemberrel, aki ennyiszer képes visszatérni arra a témára, amiről én nem óhajtokbeszélni. Nem óhajtok, és kész.- Hát igen, vannak bizonyos képességeim. És ha nem tévedek, épp ezértszeretsz velem együtt dolgozni a különleges ügyeken.Lavinia erre nem mondott semmit. Tobiasnak úgy tűnt, nem sértődöttségbőlés nem makacskodásból. Tálán csak kellemetlen neki az ügy, és most nem tudja,hogy is kezdjen beszélni róla.Tobias felállt. - Gyere, drágám. Fogd a kabátot meg a kesztyűt, és sétáljunkegyet a parkban.

Kettő- NA HOWARD? - NÉZETT CELESTE A FÉRJÉRE A KOCSIBAN. – Aztmondtad, nagyon kíváncsi vagy, hogy a család régi barátja hogyan boldogul anagyvilágban. Nos, elégedett vagy?Howard az utcát bámulta, így Celeste csak profilból láthatta az arcát. - Azthiszem, elégedett vagyok. De bevallom, nagyon meglepődtem, hogy Laviniafölhagyott a mágnesező hipnotizálással egy ilyen furcsa foglalkozás kedvéért.- Talán Mr. March csábította őt a pályamódosításra is. Mert az nyilvánvaló,hogy a szeretője.- Lehet - bólintott eltűnődve Howard. - De az nehezen hihető, hogy Laviniailyen szimpla ügy, egy szerető kedvéért hagyott volna föl a praktizálással.Hiszen tényleg nagy tehetség volt a szakmában. Egy időben azt gondoltam,hogy még a szüleinél is kiválóbb terapeuta lesz belőle. Pedig az apja is és azanyja is szép sikereket ért el.- A szerelemnek nem lehet ellenállni - mosolygott jelentőségteljesen Celeste.- Bizony, meg tudja változtatni egy nő életét. Hiszen az én életemet is hogymegváltoztatta...Howard arca megenyhült. Hosszú, elegáns ujjaival megsimogatta a nőkesztyűs kezét. Csillogó szemében sötét, meleg fények gyúltak.- Te változtattad meg az én életemet, drágám - búgta bársonyos hangon. -Örökké hálás leszek, hogy összekötötted a sorsodat az enyémmel.Celeste arra gondolt, hogy most mindketten hazudnak, szemrebbenés nélkül.De nem csinálják rosszul.Howard megint az utcát kezdte bámulni. - Na és mi a véleményed Laviniapartneréről, Mr. Marchról?Celeste eltűnődött egy darabig ezen a Mr. Marchon. Önmagát a férfinemnagy szakértőjének tartotta. Élete legnagyobb részében attól függött aszerencséje, hogy mennyire pontosan tudta felmérni a férfiak képességeit, meg asaját képességeit az ő manipulálásukra.Üzleti érzéke mindig is volt, de a pénzzel csak az első férje mellett kezdettkomolyabban foglalkozni. Tizenhat éves volt. A férje pedig egy hetveneséveiben járó özvegy bolttulajdonos, áld annak rendje és módja szerint kilehelte alelkét, amikor egyszer megpróbálta teljesíteni házastársi kötelességét. A boltotCeleste örökölte, de mert nem akart egész életében ott penészedni egy kócerájpultja mögött, az első kedvező ajánlatra pénzzé tette az egészet és odébbállt.A boltért kapott pénzből olyan cuccokat és csecsebecséket vásárolt,amelyekkel pár fokot följebb léphetett a társadalmi ranglétrán. Következő

hódítása egy nehéz felfogású, helybéli dzsentrifiú volt, aki négy hónapig lakástis bérelt neki, de aztán jól lebukott, vagyis hát a családja fölfedezte az affért, ésmegvonta a fiatalúr havi járandóságát. Ezután újabb áldozatok következtek,egyebek közt egy pap, akinek az volt a mániája, hogy ráadta a miseruháját, ésúgy szeretkezett vele az oltár tetején.Ez a szép szerelem kurta-furcsa véget ért, amikor a gyülekezet egyik tagjarajtakapta őket. Pontosan ott, az oltár tetején. Az idős hölgy szabályosidegrohamot kapott, majd elájult a látványtól. Celeste azonban nem esettpánikba. Amíg hiányos öltözetű szeretője az ecetes üvegcsét dugdosta az ájultöregasszony orra alá, ő a sekrestyén keresztül csöndben meglépett, s mellékesenmagával vitt még két szép, míves gyertyatartót, mert úgy gondolta, hogy azoknélkül is marad még bőven ezüstnemű abban a templomban.A gyertyatartókért kapott pénz éppen addig tartott ki, amíg nem találkozottHowarddal. Aki eddig a legnagyobb trófeának bizonyult a kollekcióban. Celestea találkozás első percében felismerte, hogy itt a nagy lehetőség mindkettejükszámára. A dolgot leegyszerűsítette, hogy a férfi nemcsak a nőt látta és kívántameg benne, hanem az eszét is nagyra értékelte. És sok mindenre megtanította.Míg Howard az előkelő negyed házait figyelte, Celeste felidézte a Tobiasrólszerzett benyomásait. Először is azt vette észre, hogy szép vállas és kisportolttestalkatú a férfi, de a divat iránt nem mutat különösebb érdeklődést. Kabát- ésnadrágválasztásában jól láthatóan nem az elegancia, hanem a kényelem szempontjaivezérlik. A nyakkendőjét is csak közönséges csomóra köti...De hát Celeste a férfiak nagy és ravasz szakértőjének tartotta magát, aki nemakad fönn az ilyen külsőségeken. Most is rögtön fölfedezte, hogy Tobias más,mint azok az úriemberek, akikkel eddig futott össze. Megérezte benne azt azacélos erőt, amit semmilyen fizikai hatalom meg nem törhet. És meglátta aszemében azt a hűvös, titokzatos mélységet is...- Mrs. Lake állításaival szemben én nem hiszem, hogy ez a pasas csak azüzlettársa volna - felelt Celeste a percekkel korábban feltett kérdésre. - Ésaabban is biztos vagyok, hogy Mr. March csak olyan megbízatást vállal el,férfiaktól- nőktől egyaránt, ami neki is tetszik.- Azt hiszem, egyetértek - mondta Howard. - Amikor bejelentette, hogy őLavinia alkalmi partnere, azt olyan laza fölénnyel közölte, mint aki csakkedvtelésből mérkőzik meg az ellenfeleivel.- Na igen. Biztosan nem vette sértésnek, hogy Mrs. Lake az alkalmazottjánaknevezte őt. Sőt, nekem az a határozott benyomásom, hogy egyenrangú felekjátszmája az, ami kettejük között folyik.És ami nagyon intim kapcsolatot feltételez. De ezt már csak magában tettehozzá Celeste. És ő épp ezt az intim kapcsolatot akarta egy kicsit megszondázniazzal a flörtöléssel, de értékelhető eredményre nem jutott. Tobias hűvös

nyugalommal reagált a „szondázásra”, és a szeméből sem lehetett kiolvasnisemmit.Mindent meghányva-vetve Celeste végül oda lyukadt ki, hogy Tobias Marchnagyon érdekes és kétségtelenül még annál is veszélyesebb férfi. De talán méghasznát lehet venni abban a szép, új jövőben, amit Celeste éppen most tervezgetmagának. Először persze el kell csábítani a pasast Lavinia Lake mellől, de eznem okozhat különösebb nehézséget egy olyan nőnek, akinek az ilyesmiben márnagy gyakorlata van. Mrs. Lake nem komoly vetélytárs, már amennyire ezt egytalálkozásból meg lehet ítélni.Celeste babrálgatott egy kicsit a retiküljén fityegő legyezővel, éselmosolyodott magában. Soha életében még nem találkozott olyan férfival, akitne tudott volna az orránál fogva vezetni.- Na és mi az, ami annyira érdekel téged, Howard, ebben a Laviniában? -fordult megint a férjéhez. - Esküszöm, rám jön a féltékenység, ha így folytatod.- Ne aggódj, drágám - fordult az asszonyka Howard, és pár másodpercigmélyen a szemébe nézett. - Csak téged szeretlek és téged kívánlak - búgtaszerelmes hangon.Celeste-nek elállt a lélegzete. De nem a szerelemtől vagy a vágytól. Hanem arémülettől. De aztán sikerült egy gyors mosoly és egy kis szempilla-rebegtetésmögé rejtenie ezt az önkéntelen reakcióját.- Olyan jó érzés ilyeneket hallani! - búgta vissza a férjecskének.Nagyon remélte, hogy a hangja nem csengett túl hamisan, de a szíve mégmindig elég hevesen vert. Nagy önuralommal elérte, hogy ne kezdje görcsösenszorongatni a saját ujjait.Howard valósággal átfúrta őt a tekintetével. Aztán elmosolyodott, ésvisszafordult az utca felé. - Elég volt Laviniából és Tobiasból. Furcsa pár, azbiztos, de az ő különös foglalkozásuk nem nagyon érdekel bennünket.Howard szórakozottan hümmögött még magában, Celeste pedig némacsendben mély lélegzetet vett. Megkönnyebbült. Mintha láthatatlan kelepcébőlmenekült volna ki. Megpróbálta összeszedni a gondolatait. Nem hitt a férjének.Nem hitte el, hogy csak úgy, minden különösebb ok nélkül akart itt találkozniezzel a Laviniával.Howardot nagyon érdekli ez a nő. Nagyon. Ez biztos. Celeste arra gondolt,hogy neki jól jöhet még ez dolog. Ha másért nem, hát azért, mert ez afelfokozott érdeklődés épp a legjobbkor tereli el a férje figyelmét az ő szépenkifőzött terveiről. De azért Celeste érzett még némi nyugtalanságot, hogy nemrontott-e el valamit... Alaposan megnézte a férfit. Azt a távolító, töprengőkifejezést az arcán. És ettől megint elkezdett szorongani. Mert az utóbbi időbenegyre gyakoribbak lettek a férjénél ezek az elmerengő, szótlan pillanatok.

Amelyek mindig akkor jöttek el, amikor Howardot elfogta valami kényszer,hogy túllépjen a hipnotizálás puszta gyakorlatán, és elmélyedjen a téma intenzívkutatásában.És Celeste kifinomult, intuitív férfiszakértelme hirtelen ráérzett az igazságra.Ott volt lelki szemei előtt az egész szituáció a maga teljes világosságában.- Azért fogadtad el Mrs. Lake meghívását erre a mai teára – mondta inkább,mint kérdezte -, mert kíváncsi voltál, mire vitte ezen a pályán. A mágneseshipnoterápiában. Igazam van? Az érdekelt, hogy többre vitte-e nálad, vagy hogynagyobb jelentőségű felfedezése jutott-e, mint te.Howard alig észrevehetően megmerevedett, de ez a rezzenésnyi testi reakciónem kerülte el Celeste éber figyelmét. A férfi a következő pillanatban hirtelenszembefordult vele, és Celeste megint elmerülhetett az átható tekintet feneketlenmélységeiben.A férfi nem szólt semmit, de Celeste már ettől is szinte kővé dermedt. Úgyérezte, akkor sem tudna megmozdulni, ha kigyulladna alatta az ülés. Páni felelsöpört rajta végig. És csak azt mondogatta magában, hogy Howard úgysemszerezhetett tudomást az ő terveiről, azokról sejtelme sem lehet... Nem tudhatsemmit. Hiszen ő mindig nagyon-nagyon óvatos volt.A pár pillanatnyi kínos lebénultság azzal ért véget, hogy Howardelmosolyodott, és az az égető nézése is visszaváltozott normálissá.- Gratulálok, drágám - bólogatott elismerően. - Mint mindig, most isrátapintottál a lényegre. Tudod, magara sem értettem, mi érdekel engem annyiraLaviniában, amíg ma, oly sok év után, nem találkoztam vele ismét. És csak ottjöttem rá, hogy tulajdonképpen azt akartam kideríteni, mennyire használta kimágnesező hipnotizőri tehetségét. Hiszen oly rendkívüli tehetsége volt ehhez afoglalkozáshoz! Én ezt már rég fölfedeztem, ami! kor ő még kislány volt. Ésbiztosra vettem, hogy csak idő és gyakorlat kell a tehetsége kibontakoztatásához.Celeste vett egy mély lélegzetet, és elfojtotta az idegességét. - Talán arra isszámítottál, hogy esetleg még nálad is ügyesebben csinálja már?Howard elbizonytalanodott. - Talán - bökte ki végül.- De hiszen ez képtelenség - értetlenkedett most teljesen őszintén Celeste. -Nálad rátermettebb ember nem lehet találni. Még a mágneses terápia, amesmerizmus megalapítója, maga Franz Anton Mesmer is ámulva nézné atehetségedet.Howard elnevette magát. - Köszönöm a bókot, drágám, de attól tartok, mimár sohasem fogjuk megtudni, hogy Mesmer mennyire ámult volna el az éntehetségemtől. Ez a német doktor ugyanis jó pár évvel ezelőtt, 1815-benmeghalt.

- Tényleg kár, hogy nem láthatott téged dolgozni. Mert biztosan elámultvolna. Sőt, még féltékeny is lett volna rád. Ami pedig Mrs. Lake-et illeti, miattane aggódj. Semmilyen fenyegetést nem jelent rád nézve. Az új szakmájakedvéért mindennek hátat fordított, és nem érdekli az sem, hogy mihez vanszületett tehetsége.- Úgy tűnik - paskolta meg Howard a nő kezét. - Köszönöm a bátorítást,drágám. Tényleg nem is tudom, mihez kezdenék nélküled.Celeste elmosolyodott, és egy kicsit oldódott a feszültsége is. De a figyelmenem lankadt. Túlságosan fontos dolgokat tervezett el ahhoz, hogy lazítson azéberségén. Azelőtt, kisebb súlyú ügyeknél, mert kockáztatni. De most mindenkorábbinál veszélyesebb úton indult el.Megéri végigcsinálni, mondogatta magában. Ha minden a tervek szerintalakul, akkor óriási előnyökre tehet szert, és megint nagyot változtathat azéletén. Képes lesz bekerülni a magasabb társadalmi körök világába, s ott aztánmegszerezhet mindent, amire oly régóta vágyik.Az úton már csak egy akadály állt előtte: Howard. Akit nem volt szabadlebecsülnie, s ezt is tudta jól.

Három- AZ BIZTOS, HOGY A SORS JELÖLTE KI NEKEM EZT A NAPOT,hogy régi-régi ismerősökkel fussak össze megint - mondta Lavinia. - Először aza találkozásba Pall Mallben, azután Howard Hudson látogatása. És sietekközölni veled, hogy ez a két ember teljesen eltérő helyet foglal el az énértékelésemben.Ott ültek egymás mellett a művészi és elég művi hangulatú gótikusromkertben, amelyet Tobias fedezett föl jó egy évvel ezelőtt. Az építészkétségtelenül szép munkát végzett: impozáns épületrészeket emelt, elegánsoszlopokkal és melankolikusan omladozó falakkal, tökéletes környezetül acsöndes szemlélődés és elmélkedés számára. Az építők viszont eltolták a dolgot,mert az egészet a nagy, bokros-fás parknak egy olya távoli szegletébe dugták el,hogy alig akad ember, aki rátalál. Az előkelőségek azonban szívesen járnak leebbe a parkba sétálgatni, beszélgetni, megmutogatni magukat a hétköznapihalandóknak is. Itt nem keresik az el- és bezárkózást.Tobias egy hosszú barangolás során bukkant rá erre a romkertre, és rögtön kiis nevezte saját titkos remetezugának. Lavinia tudta, hogy rajta kívül Tobiassenkinek sem beszélt erről a helyről, és senkit nem hozott ide.Már szeretkeztek is itt. Most előjött az emlék, s Laviniát úgymegborzongatták a kellemes érzések, hogy attól maga is megijedt. Ilyenfajtaélményekben csak azóta van része, amióta Tobiasszal találkozott. Pedig nemkönnyű kijönni ezzel a pasassal. Mert egyrészt ő a világ legkibírhatatlanabbalakja. Néha egyszerűen meg lehel őrülni tőle. Másrészt pedig ő alegnagyszerűbb úriember, akit csak imádni lehet. Már pusztán attól, hogycsöndben itt ülhet mellette, Lavinia úgy érezte, hogy a lelke is megtisztul, ésszép, világos gondolatok ébrednek a tudatában.Nem tudta, mit kezdjen ezzel a furcsa kapcsolattal, amelyben egybefonódotta munka és a szerelem. De azt biztosan tudta, hogy az élete sohasem lesz többéolyan, mint amilyen a Tobias Marchcsal való találkozás előtt volt.- Ki volt az? Ott a Pall Mallben? - kérdezte Tobias. Lavinia a szoknyájafodrait rendezgette a térdén, hogy legyen ideje összeszedni a gondolatait.- Hosszú történet...- Én nem sietek.Lavinia nem tudta, hol kezdje. És elég jól ismerte már Tobiast ahhoz, hogytudja: ez az ember féleredményekkel nem fogja beérni. Addig nem adja föl, aminden kérdésére kimerítő választ nem kap. Mert egy ilyen alak: céltudatos,makacs és szívósan kitartó.

De a magyarázkodás most talán eredményes lesz. S nincs más kiút, ha mégsötétedés előtt haza akarnak érni.- Biztos emlékszel, beszéltem már arról a szerencsétlen incidensről ottészakon.- Na, az az ember, akit ma megpillantottam a Pall Mallben, kapcsolatban vanaz incidenssel. A neve Oscar Pelling. És azért értem haza késve, mert teljesenkiborított annak a szörnyű embernek a látványa. Be kellett mennem egy teázóba,hogy egy kicsit lehiggadjak és összeszedjem magam.- Mesélj nekem erről az Oscar Pellingről.- Röviden a lényeg: megvádolt engem, hogy miattam halt meg a felesége. -Lavinia itt egy kis szünetet tartott, majd lazán hozzátette: - És talán igaza is van.Ez azért elég durván hangzott. Most Tóbiás nem tudott megszólalni egydarabig. Előrehajolt, s nagy kezeit összekulcsolta a két térde között. És a romokkörül zöld hátteret alkotó, magasra nőtt bokrokat nézegette.- A mágnesterápiával van kapcsolatban a dolog?- Igen.- Hoppá...Lavinia mozdulatlanná dermedt. - Ezzel mit akar mondani, uram?- Semmit. Csak most már világos, miért hagytál föl két évvel ezelőtt apraktizálással, és miért választottál új foglalkozást önmagád és Emelineeltartására. Féltél, hogy valami nagy bajba kevered magad ezzel amesmerizálással.Megint beállt a nagy csönd. Most elég hosszú időre.Lavinia mélyet sóhajtott. - Úgy látom, te nem véletlenül választottad amagánnyomozói pályát. Nagyon jól értesz a logikus következtetésekhez.- Meséld el az egész történetet.- Oscar Pelling felesége, Jessica egy darabig a páciensem volt. Idegrendszerizavarokkal jött hozzám. - Lavinia itt elbizonytalanodott egy kicsit. - Jessicanagyon kedves nő volt. És csinos. Az átlagnál kicsit magasabb. Az ő osztályábatartozó gazdag, művelt nők gyakran szenvednek túlérzékenységben. Hajlamosakarra, hogy elragadják őket a női hisztéria kisebb-nagyobb rohamai.- Ezt már ismerjük - legyintett megvetően Tobias.- Jessicáról azonban pillanatok alatt kiderült, hogy sokkal súlyosabb eset,mint amilyennek gondoltam. Csakhogy ez a nő vonakodott alávetni magát ahipnotizálásnak.- De akkor meg egyáltalán... Szóval mi a fenének jelentkezett náladkezelésre?

- Talán azért, mert már nem tudott kihez fordulni. Csak háromszor jártnálam. Mindig rettenetesen fel volt dúlva Az első két rendelésen részletekbemenően kifaggatott engem a mágneses hipnózis lényegéről.- Félt attól, hogy mások irányítása, befolyása alá kerülhet?- Nem egészen. Inkább az aggasztotta, hogy hipnózisban esetleg kifecsegbizalmas és személyes dolgokat is és később nem is emlékszik majd, hogy miketmondott. Biztosítottam őt, hogy az utolsó szóig mindent elmesélek neki, amitesetleg elmond a hipnozisos altatásban, de azt hiszem, nem igazán bízott meg adiszkréciómban.- Mert nem ismert.- Köszönöm a bókot, Tóbiás. Ez rendes volt tőled - mosolyodott el Lavinia.Tobias megvonta a vállát. - Ez nem bök volt. Én rád merem bízni alegféltettebb titkaimat is. Sót, néhányszor már meg is tettem.- És én is el merném árulni neked a titkaimat, drágám - Lavinia elnézte a férfiszéles vállának kontúrját. Tobias hihetetlenül önfejű és pökhendi tud lenni, debárki nyugodtan rá bízhatná az életét. - Azt hiszem most is valami ilyesmitörténik.- Folytasd - intett a fejével Tobias.- Szóval, mint mondottam, Jessica Pellmg nagyon félt attól, hogy alávessemagát a hipnotizálásnak, de azt is belátta, hogy nincs sok választása.- Szegény nő …- Hát igen - sóhajtott Lavinia. Eszébe jutottak az utolsó kezelés eseményei. -De én inkább végtelenül elkeseredettnek láttam őt.Tobias okos szemében a meglepetés fényei villantak föl. - Depressziós volttalán?- Akkor még nem így láttam. Mint mar említettem, az első két kezelésalkalmával csak a hipnózisos magnetoterápia lényegéről társalogtunk.Elmagyaráztam neki mindent, amennyire csak tudtam, miközben ő föl-alájárkált az íróasztalom előtt.Tobias hátradőlt ültében, és szórakozottan elkezdte masszírozni a balcombját. - Na. Nekem úgy tűnik, Mrs. Feliing komolyan szerette volnakezeltetni az idegbaját, de egyáltalán nem bízott ebben az egészmesmerizálásban. Ami engem illet, én nagyon is megértem a dilemmáját.- Hát persze. Mert te semmire sem becsülöd ezt a tudományt, és azt hiszed,hogy minden terapeuta, aki ezzel foglalkozik, az kuruzsló és szélhámos.- Ez nem egészen így van - jelentette ki Tobias. - Én úgy gondolom, hogynéhány akaratgyenge, kissé hibbant személy lehet fogékony a mesmerista transz

iránt. De azt már nem hiszem, hogy egy terapeuta az olyan emberekre is rá tudnákényszeríteni az akaratát, amilyen például én vagyok.Lavinia nézte, ahogy a férfi a combját masszírozgatja. Eszébe jutott a golyó,amit Tobias pár hónappal ezelőtt ebbe a lábába kapott. És a férfi határozottannemet mondott, amikor fölajánlotta neki, hogy hipnózisos magnetoterápiávalenyhítse a vissza-visszatérő fájdalmait.- Hülyeség - szaladt ki a száján. - Mert az az igazság, hogy már agondolatától is rettegsz annak, hogy én hipnotizáljalak téged. És inkábbszenvedsz, de nem mered még csak kipróbálni sem a módszert, azt, hogylevigyelek transzba. Ismerd csak be.- Hát, pedig amikor melletted vagyok, kedvesem, akkor is folyton úgy érzemmagam, mint akit levittek transzba.- Bah! Nem tudnál leszokni az ilyen lapos bókokról?- Lapos?! - hagyta abba hirtelen a lába nyomkodását Tobias. - Pedig én azthittem, hogy a körülményekhez képest szellemes és elbűvölő vagyok. S ami aztilleti, a sebem elég szépen begyógyult mindenféle mesmerista hókuszpókusznélkül is.- Csak éppen folyton fájdogál, különösen ha esősre fordul az idő. És nekedmár az is kellemetlen, ha beszélünk róla. Igaz?- Azt tapasztaltam, hogy egy-két pohárka brandy csodát tesz - vigyorgottTobias. - Ahogy hazaérünk, töltök is egyet magamnak. De hagyjuk ezt a témát.Folytasd inkább a történetet.Lavinia megint a bozótot kezdte nézegetni. – Amikor Jessica Pellingharmadszor és utoljára jött el a rendelőmbe, teljesen ki volt borulva. Rögtönláttam rajta. Nem kérdezett már semmit, csak arra kért, hogy vigyem le transzba,kezdjem a terápiát. Ez könnyen ment. Tulajdonképpen nagyon jó páciens volt eza nő. Elkezdtem föltenni neki a kérdéseket, hogy kiderítsem a szorongás okait.És legnagyobb megdöbbenésemig azt válaszolta, hogy halálosan retteg aférjétől.- Oscar Pellingtől?- Igen - bólintott Lavinia. - Alig egy éve voltak még csak házasok, de a nőrémséges dolgokról számolt be,Lavinia elkezdte felidézni Jessica Pelling utolsó kezelésének részleteit:

- ...Oscar ma este megint mérges - Jessica a hipnózisos transzba süllyedtektermészetellenesen hűvös nyugalmával beszélt. - Azt mondja, rossz terítéketválasztottam a vacsorához. Azt mondja, szándékosan csinálom, hogy ezzel isgúnyt űzzek belőle, mint a ház urából. Hogy én szembefordulok le. Megintmegfog ezért büntetni...Lavinia gyomra elkezdett összeszorulni. - Jessica, bántotta magát a férjetegnap este?- Igen. Mindig bánt, amikor megbüntet. Azt mondja, én hibám, hogy őt arrakényszerítem, hogy megverjen engem.- Mi történt, Jessica?- Ilyenkor elküldi a személyzetet a saját szobáiba. Aztán megragadja akaromat. Bevonszol a hálószobába, és... és akkor megver. Újra és újra megüt.Lavinia elkezdte fürkészni Jessica csinos arcát. Sehol semmi sérülés nyoma.- Hol üti meg, Jessica?- A mellemet veri. Meg a hasamat. Mindent üt, csak az arcomat nem. Arranagyon vigyáz, hogy az arcomon egy karcolás se legyen. Azt mondja, nemakarja, hogy bárki megsajnáljon. Mert én olyan rossz feleség vagyok, hogy abekékült szememmel vagy a fölrepedt számmal biztos együttérzésre késztetnémazokat, akik nem tudják, hogy megérdemeltem a büntetést.Lavinia elszörnyedve nézett a nőre. - És gyakran veri meg?- Az utóbbi időben egyre gyakrabban. Úgy látom, egyre közelebb kerül ahhoza ponthoz, hogy teljesen elveszítse az önkontrollját. Nyilvánvaló, hogy csak azörökségemért vett el feleségül. Azt hiszem, hamarosan meg fog ölni engem.Lavinia egy pillanatra lerázta magáról a terápia nyomasztó emlékeit.- És esküszöm neked, hogy egyszerűen nem bírtam már tovább hallgatniezeket a szörnyűségeket. Félbeszakítottam a kezelést, kihoztam őt a transzból, ésvisszamondtam neki mindent, amit mesélt nekem.- Hogyan reagált?- Porig volt alázva. Először megpróbálta letagadni a dolgot, de láttam rajta,hogy kissé meggörnyedve tartja magát. Bizony nemcsak a lelki, hanem a testifájdalmak miatt is. S amikor közöltem vele ezt a megfigyelésemet, teljesenösszetört, és elsírta magát.

- Mit csináljak? - kérdezte, miközben dőlték a könnyei. - Hogy mit csináljon?!- kérdezett vissza elképedve Lavinia. - Hát azonnal hagyja ott ezt az embert!- Gondolkodtam is rajta, hogy otthagyom - törölgette a könnyeit Jessica aLaviniától kapott zsebkendővel. - De ő kezeli a vagyonomat. Az egész birtokot.Nekem pedig nincsenek közeli rokonaim, akikhez segítségért fordulhatnék. Mégegy vonatjegyet sem tudnék megvenni Londonig. És mihez kezdenék, hasikerülne elszöknöm? Nem tudok miből megélni. Az utcán végezném. És attól isfélek, hogy Oscar utánam jönne. Ő nem tűrne el efféle női engedetlenséget. Ésha megtalálna, rettenetesen megbüntetne. Talán még meg is ölne.- Akkor rejtőzzön el. Válasszon új nevet. Mondja magáról azt, hogy özvegy. -Pénz nélkül ez sem megy - markolászta görcsösen a retiküljét Jessica. -Csapdába kerültem.Lavinia észrevette a Jessica kezén csillogó gyűrűt. – Talán lesz itt egymegoldás...- Nem lep meg, hogy belementél ebbe az ügybe. Rád ismerek - ingatta a fejétTobias. - És mit csináltál?- Jessicának az ujján nagyon különös aranygyűrű csillogott. Színesékkövekből és apró, szikrázó gyémántokból egy virág volt kirakva rajta.Megkérdeztem tőle, hogy honnan van ez a gyűrű. Azt mondta, családi örökség,és azóta viseli, amióta befejezte a középiskolát. Lehetett látni, hogy drága egydarab...Tobias csak bólogatott, mint aki tudja a folytatást- És azt mondtad a nőnek, hogy ennek a gyűrűnél az árából megteremtheti újéletének alapjait.- Hát, ez volt a legkézenfekvőbb megoldás - tárt szét a kezét Lavinia. -Ezenkívül már csak az maradt hogy Oscar Pelling egyen meg egy kis mérget. Devalami azt súgta, hogy ez a nő már a puszta gondolatától is halálra rémülneannak, hogy meggyilkolja a férjét.Tobias elhúzta a száját. - Bezzeg te...- Csak a legvégső esetben, ne nyugtalankodj - mosolygott szomorúanLavinia. - Mindenesetre úgy láttam, hogy a gyűrűs terv lesz a legjobb. Tudtam,hogy ha el tud jutni a gyűrűvel Londonba, ott komoly összeget kaphat érte.Amelyből fényűzőén ugyan nem lehet megélni, de addig kihúzhatja, amíg újegzisztenciát teremt magának.- Drágám, te már oly sokszor feltaláltad a spanyolviaszt. Csak néha minthaelfelejtenéd, hogy nem mindenki olyan talpraesett és elszánt, mint te.

- Talán igazad van - sóhajtott Lavinia. - Én ragyogónak találtam a tervemet,de Jessica megrémült, amikor elmondtam neki. Megijedt, hogy új nevet kellválasztania, és dolgoznia is kell, hogy eltartsa magát. Hiszen egész életében televolt pénzzel. Képtelen volt elfogadni, hogy lemondjon a vagyonáról.- Hát nem is igazságos megoldás - dünnyögte Tobias. - Végül is az a vagyonaz övé volt.- Hát persze. És én ezt meg is értem. De szerintem csak ez a két választásavolt: vagy hátat fordít a vagyonának és új életet kezd, vagy elkezd keresnivalami finom kis mérget. S mint már említettem, azt lehetett tudni, hogy ezért amásodik változatért nem igazán lelkesedne.- Néha beleborzongok, hogy miket beszélsz, Lavinia.- Hülyeség. Lefogadom, hogy az én helyemben te is ugyanezeket tanácsoltadvolna neki.Tobias csak a vállát vonogatta, de nem szólt semmit.Lavinia összecsücsörítette a száját, és elgondolkodott a saját megjegyzésén. -Mégsem. Ezt visszavonom. Te nem adnál olyan tanácsot, hogy bajmolódjon egyúj élet kialakításával. Te megszerveznél Pellingnek egy tragikus balesetet.- Nincs értelme most találgatni, hiszen nem voltam a te helyedben.- Néha én is beleborzongok abba, amiket te beszélsz.Tobias elmosolyodott, ahogy visszahallotta a saját megjegyzését. Arragondolt, hogy Laviniának tréfálkozni is van kedve. Pedig a nő most nem tréfált.Néha tényleg átfutott rajta kisebb-nagyobb borzongás attól, amit Tobias tettvagy mondott. Voltak Tobias lelkének mély és sötét és ismeretlen foltjai.Lavinia néha kifejezetten megdöbbent, ha eszébe jutott, hogy mennyire nemismeri még ezt az embert.- Na és mi történt azután Jessica Pellinggel?- Többé nem láttam - suttogta Lavinia. - Másnap öngyilkos lett.- Hogyan? Ópium-túladagolással? Megivott egy csomó máktejet?- Nem. Durvább módszert választott. A tomboló viharban elment lovagolni,és beleugratott a megáradt folyóba. A lova nélküle tért haza. Később egyszobalány megtalálta a búcsúlevelét a hálószobájában.- Hm - mondta erre Tobias, azután egyikük sem szólalt meg egy darabig. - Ésa holtteste sem került elő.- Hm.- Előfordult ilyesmi már máskor is - tette még hozzá Lavinia, s a szörnyűemlékek hatása alatt idegesen gyűrögette az ujjait, és kapkodva vette a levegőt. -

Az a folyó nagyon mély, kanyargós, és tele van örvényekkel. Máskor iselőfordult, hogy soha nem került elő, akit véletlenül elsodortak a hullámok.- És Oscar Pelling téged okolt a felesége haláláért?- Igen. - Egyenesen az utcán támadt nekem, amikor kiderült, hogy a nő márnem kerülhet elő élve. Úgy dühöngött, hogy... hogy már komolyan elkezdtemfélni magam is.Tobias összeszorított ajakkal hallgatott egy darabig. Hozzád nyúlt? Monddmeg! Kezet emeld rád? Bántott akármilyen módon?Attól az elszántságtól, ami megvillant a szemében, majdnem elállt Lavinialélegzete. Nyelt hát egyet, és gyorsan tovább folytatta a történetet.- Nem, nem - hadarta. - Tényleg nem. Azt nem merte megtenni annyiszemtanú előtt. De azt a fejemhez vágta, hogy én hajszoltam a halálba Jessicát ahipnózisos magnetoterápiával.- Értem.- És ezzel elérte, hogy a környéken gyorsan terjedi rémhírek kikezdjék aszakmai hitelemet. Oscar Pelling tehát egyik napról a másikra tönkretett engem.Minden páciensem otthagyott. - Elgondolkodott egy pillanatra - De az azigazság, hogy nekem is elment a kedvem a praktizálástól.- Mert úgy érezted, hogy Pellingnek igaza van. Hogy az általad végzettterápiának is volt némi szerepe Jessica halálában.- Hát, igen.Hát igen, ismételte magában Lavinia. Tényleg nem sikerült megállni félúton:most már Tobias is ismeri az ő legsötétebb titkát. És hirtelen azt is felismerte, mivolt az igazi oka annak, hogy annyira megrázta őt Oscar Pelling látványa: tudatalatt megsejtette, hogy most már gyorsan és elkerülhetetlenül eljön az a szörnyűpillanat, amikor Tobias megtudja, hogy neki így vagy úgy, de köze volt egyártatlan, fiatal nő halálához. Az a Tobias, aki amúgy is ellenszenvvel tekint erreaz egész mesmerizáló terápiára, meg persze a terapeutákra is.Azután meg azon kezdett tűnődni, hogy miért és mióta érdekli őt annyiraTobias véleménye. Hogy miért izgatja őt ennyire, hogy ez a férfi mit vagy mitnem gondol őróla.- Na, most jól figyelj rám, Lavinia - fogta meg Tobias a nő még mindigökölbe szorított két kezét. – Te nem vagy felelős ebben az ügyben semmiért. Tecsak segíteni akartál neki. Elkeserítő helyzet volt, amelyben elkeseredettlépésekre volt szükség. Az a terved, hogy Jessica a gyűrű árából kezdjen újéletet, tényleg ragyogó ötlet volt. Nem a te hibád, hogy a nőnek nem volt elégbátorsága és akaratereje végigcsinálni a dolgot.

Lavinia először nem akart hinni a fülének. Mert ilyesmire még nem voltpélda: Tobias nem hibáztatja őt! Hirtelen az egész világ szebb lett egy kicsit, alevegő tisztább, s a virágok illata is édesebb. Lavinia boldogan sóhajtott egynagyot- De mégiscsak lehet, hogy a biztatásommal éppenséggel ráébresztettem ahelyzete reménytelenségére, s ezért érezte úgy, hogy nincs más kiút. - Laviniamegint elkezdte idegesen gyúrni a saját ujjait. - Talán én adtam meg neki avégső lökést...- Nem! Te egy menekülési útvonalat mutattál neki. És arról már nem tehetsz,hogy nem indult el rajta. - Tobias gyöngéden átkarolta és magához húzta a nőt. -Te ennél többet nem tehettél érte.Lavinia maga is meglepődött, milyen jó érzés most odabújni Tobiashoz.Nehéz eset ez a pasas, de az ereje és határozottsága gyakran jelentettbiztonságérzetet és megnyugvást Lavinia számára.Nem hibáztatja őt a történtekért.- Nem lett volna szabad annyira kiborulnom Pelling-től - szólalt meg egy időután. - Hiszen semmi különös nincs abban, ha egy ilyen gazdag és előkelőember időnként bejön a városba vásárolni és az üzleti ügyeit intézni.- Így igaz.- És abban sincs semmi különös, hogy ő is éppen a Pall Mallben járt. HiszenLondon bevásárlónegyede alig nagyobb egy kis falunál.Nem attól borultál te ki, hogy váratlanul ismerős arcot pillantottál meg -magyarázta Tobias. - Hanem attól, hogy újra emlékezned kellett arra atragédiára, mely tönkretette a te hipnotizőri karrieredet.- Részben. De főként talán attól, hogy sejtettem, ki fogod szedni belőlem eztaz egész történetet – ismerte be Lavinia. - Hogy ennek egy nagy gyónás lesz avége. Ezért kellett betérnem a teázóba is. Hogy összeszedjem magam. És ezértaztán késve értem haza. És nem is nagyon siettem hazamenni. El akartamkerülni, hogy erre a gyónásra sor kerüljön.De most már mindegy. Az igazság kiderült. És Tobias nem hibáztatja őt.Egyáltalán nem. Sőt, felnéz rá, valami drámai hősnőre.- Most már új foglalkozásod van, Lavinia - moi szelíden Tobias. - Amiazelőtt volt, az elmúlt, és ma nem számít.Lavinia megnyugodva bújt közelebb Tobiashoz. Tobias egy idő utánmagához ölelte a fejét, és gyengéden szájon csókolta.- Itt egy kicsit hűvös van már az ilyesmihez - motyogta Lavinia.- Majd mindjárt fölmelegítelek - nyugtatta Tobias.

NégyANTHONY NEM IGAZÁN VOLT BOLDOG ATTÓL A LÁTVÁNYTÓL, hogy annyiszépfiú sürgölődött Emeline körül az egyetem díszlépcsőjén. Az ifjú kandúrok,úgy is mint leendő művészettörténészek, mind az épp most elhangzottelőadáshoz kívántak halaszthatatlan és okos kommentárokat fűzni. Anthonypersze gyanította, hogy kevésbé elméleti indítékok is fűtik és hajtják őket.Emelineben azonban látszólag nem tudatosult ez az utóbbi körülmény. Őhalálkomolyan megmaradt az elméleti diskurzus keretein belül.- Azt hiszem, Mr. Lexington túl kevés időt szánt Itália építészetére -jelentette ki a kandúroknak. - Mai előadásában nagyon felületesen ismertette arégi római építményeket és a szökőkutakat. Mert nekem volt szerencsém anagynénémmel egy darabig Rómában élni és ezért...- És ezért ért magácska olyan jól a divathoz! - lelkesedett az egyik ifjú. - Ez aruha is, amit most visel, milyen szép, borostyán-arany színű. Az alkonyi színe.Ennél már csak a maga két szép szeme ragyog szebben, Miss Emeline.Néhány kandúr helyeslően dorombolt.Emeline-t azonban nem lehetett kizökkenteni. - Köszönöm a bókot - jegyeztemeg, és ugyanazzal a lélegzettel folytatta a témát. - Mint említettem, anagynénémmel pár hónapot Rómában töltöttem, és elhihetik nekem, hogy Mr.Lexineton nem valami tájékozott a témában. Alig nekem beszelt például azókori műemlékek építészeti eleganciájáról. Én pedig, római tartózkodásomidején sok rajzot és vázlatot készítettem ezekről a műemlékekről...- Én nagyon szívesen megnézném valamikor a rajzait, Miss Emeline -jelentkezett egy hang a csoportosulás túlsó széléről.- Én is. Még a vázlatait is megnézném! - tette hozzá egy másik.- A legelegánsabb műemlék sem veheti föl a versenyt a maga eleganciájával,Miss Emeline! - hangzott a harmadik műtörténész észrevétel.Anthonynak kezdett elege lenni. Tüntetőleg előhúzta és megtekintette azsebóráját. Aztán köhentett egyet.- Sajnálom, hogy közbe kell szólnom, Miss Emeline. De sietnünk kell.Megígértem a kedves nagynénjének, hogy ötre hazakísérem magát.- Igen, tudom - mosolygott körbe Emeline a fiatalurak csoportján. - Mr.Sinclairnek igaza van. Sietnünk kell. Pedig nagyon élveztem a tartalmastársalgást. Remélem, folytatni tudjuk még. Nem is hittem volna, uraim, hogymagukat ennyire érdeklik a római szökőkutak. Meg az én szerény vázlataim...- Elbűvölő a maga szakértelme, Miss Emeline - lelkendezett még gyorsan azegyik ficsúr, és Anthony csak azon csodálkozott, hogy nem repedt ki a legújabb

divat szerint szűkre-feszesre szabott nadrágja, amikor meghajolt Emeline, azegyetem egyetlen női hallgatója előtt.Anthony nem habozott tovább. Belekarolt Emeline-be, és kihúzta a rajongókközül. Lesiettek a lépcsőn. Odafönt még sokáig lengették kalapjukat az udvarlásilehetőségtől megfosztott uracskák.- Nem vettem észre, hogy ennyire elment az idő - szabadkozott Emeline.ú- Nyugi - legyintett Anthony. - Otthon leszünk, mielőtt a nagynénjenekikezdene bosszankodni.- Magának hogy tetszett Mr. Lexington előadása?Anthony csak nézett maga elé, aztán megvonta a válát. - Hogy egészenőszinte legyek, dögunalmas volt.Emeline hangosan elnevette magát. - Hát, ebben egyetértünk. De azértérdekes volt ez a délután.- Szerintem is.Azt már csak magában tette hozzá, hogy neki nem hiányzott az Emelinekörül rajzó ficsúrok hada. Akiket, ugyebár, oly rettentően izgattak Emelinerómai szökőkútvázlatai... Emeline ugyanis kissé divatba jött az utóbbi időben,amióta egyetemi előadásokat látogatott és sikeres megjelenései voltak a városlegelőkelőbb báljain is.Anthony azonban azt is tudta, hogy Emeline-re nem vár örökölhető vagyonés birtok, ezért a lány nem sokáig tündökölhet a magasabb körökben. Bármitmesterkedik is Lavinia. A rátarti házasságszerző mamák oda fognak figyelni,hogy fiacskáik ne udvaroljanak komolyan Emeline-nek.Ez azonban, sajnos, nem tartja távol a szoknyavadászokat, a kalandvágyónemesifjakat, akik rettenetesen szeretnék elcsábítani a fiatal lányt. Akik sportotűznek abból, hogy minél több hajadont szédítsenek be az ágyukba.Anthony kinevezte hát magát Emeline kísérőjének és megpróbálja távoltartani a lánytól a kékvérű kandúrokat. De az utóbbi időben egyre nyugtalanabb,mert úgy látja, hogy Emeline mintha hagyná magát bolondítani...Minden sokkal egyszerűbb volna, ha Anthony megengedhetné magának,hogy szerelmet valljon Emeline-nek és megkérje a kezét. De a szomorú helyzetaz, hogy feleségként nem tudná őt olyan színvonalon eltartani, amilyenhez ez alány eddig hozzászokott.Anthony mostanában sokat törte a fejét ezen a témán, és különfélemegoldásváltozatokat próbált összehozni. De végül, sajnos, mindig ugyanodalyukadt ki: meg kell találnia a módját, hogy rendes egzisztenciát teremtsenmagának. Méghozzá minél gyorsabban, nehogy az Emeline körül legyeskedő

szerelmes úrfiak valamelyikének sikerüljön megtörnie hozományvadászellenállását, és az ő orra elől elhalászva oltár elé vezesse ezt a ritka szépséget.Elég fürgén szedték a lábukat a Claremont utcai kis ház felé, mert már késődélután volt, és különben is esőszag lógott a levegőben.- Valami gondja van? - kérdezte Emeline, amikor befordultak a kis parksarkánál. - Tán csak nem beteg, Anthony?A kérdés kizökkentette Anthonyt az álmodozásból. És nem örült annak, hogyEmeline esetleg betegesnek tartja ót. - Ó, nem, nincs semmi bajom. Csakelgondolkodtam.- Csak azért kérdezem, mert említette, hogy nem ízlett magának az ajégkrém.- Biztosíthatom, Emeline, hogy kiváló az egészségi állapotom.- Csak aggódtam egy kicsit.- Köszönöm. Emeline, a nagynénje említette, hogy szeretné, ha magavégigtáncolhatna még egy báli szezont, és csak azután kezdenének gondolkodni,hogy elfogadjon-e egyáltalán bármilyen házassági ajánlatot.- De hogy az ördögbe jön ide a házasság?Anthony összeszedte a bátorságát. - Hát, csak úgy, hogy… Szóval úgy, hogyazoknak az ifjú úriembereknek, akik az előadás után ott rajzottak maga körül,némelyike talán elszánja magát, és házassági ajánlatot tesz.- Á, nem hiszem én ezt. Nem fog ilyesmibe beleegyezni a papájuk meg amamájuk. Ezeknek az úrfiaknak énnálam sokkal jobb partira van kilátásuk. Ésnem is fogják kihagyni a jó partit, ha eljön az ideje.- De azért hallottunk már a konvenciókkal nem törődő nemesurakról, akikmegszöktek a szívük választottjával - mondta Anthony tompán.- Mint azok a szerelmes ifjak, akik Lavinia nagynéném kedvenclányregényeiben sorra szöktetik meg az ábrándos hajadonokat? - kuncogottEmeline. – Nagyon romantikus. De én, gyanítom, nem vagyok az a fajta lány,akitől ennyire tűzbe jönnének a lányszöktetésre hajlamos férfiak.- Márpedig pedig maga pontosan az a típus - bökte ki elszántan Anthony.Aztán hirtelen megállt és szembefordult Emelíne-nel. - Nagyon vigyázzon,Emeline. Nem lehet tudni, hogy mikor jelenik meg a hálószobája ablakában egyilyen szoknyavadász az éjszaka közepén, hogy térden állva könyörögjönmagának, hogy szálljon be az odalent az utcán várakozó hintóba. – Ilyenjelenetek táncoltak lelki szemei előtt, amikor nagyon felpörgött a fantáziája.- Hogy aztán meg se álljon velem a skóciai Gretna Green faluig, ahol ahelybéli kovácsnak királyi joga van minden odaszökött párocskát összeadni? -

kerekedett el Emeline szeme. - Ez képtelenség. Nem hiszem, hogy ezeknek azelkényeztetett ficsúroknak volna bátorságuk ilyen izgalmas huszárcsínyekhez.Anthony úgy érezte, mintha gyomorszájon vágták volna. - Azt akarjamondani, Emeline, hogy maga izgalmasnak, huszárcsínynek tartaná, hamegszöktetné maga egy ilyen hólyag, egy ilyen üresfejű ficsúr?- Igen. Hát nem az?Anthony ereiben megfagyott a vér.- Csak éppen teljesen valószínűtlen az egész – tette hozzá Emelinemosolyogva.- Valószínűtlen - ismételte Anthony. - Hát persze. Abszolúte valószínűtlen.- Az hát.Pedig egyáltalán nem valószínűtlen, és ezt Anthony nagyon is jól tudta. Azelmúlt báli szezonban is volt legalább egy ilyen eset, és a mostani szezon semfog efféle szenzációk nélkül elmúlni. Egymástól eltiltott ifjú szerelmesekvalamelyik éjszakán beleülnek egy homokfutóba, és a két jó ló meg sem állvelük Gretna Greenig. És ha az apjuknak nincsenek még jobb lovai, hogy utolérje őket, akkor törvényes ifjú házasként térnek haza. És az előkelő társaságnaklesz megint min csámcsognia teázgatás közben.Anthony érezte, hogy ostobaságot csinál ennek a témának a feszegetésével,de nem tudott lakatot szájára.- És miért gondolja, hogy valószínűtlen a dolog? Hogy ezek a fiatalurakképtelenek volnának megszöktetni egy lányt?- Egyszerűen azért, mert én egyikükbe sem vagyok szerelmes, és kész -jelentette ki Emeline, és a szőrmekabátjára tűzött kis ékszerórára pillantott. -Gyerünk, Anthony, mert késő van. És mindjárt esik. És Lavinia nagynénémagybajt kap, ha elázik ez a szép új kabátom.Emeline egyikükbe sem szerelmes...De ebből még nem következik, figyelmeztette magát sürgősen Anthony,hogy akkor ez a lány most őbelé volna szerelmes. Csak éppen azok közül nemvonzódik senkihez.Ez azért mégiscsak több a semminél. Anthonynak egészen jó kedve lett. - Neaggódjon, Emeline. Egy olyan nő, aki képes bevenni az üzletbe maga mellé egyTobiast, az nem fog elájulni egy kicsit elázott kabáttól.Emeline megint elnevette magát. - Mert maga nem is tudja, hogy Lavinianéném mennyi pénzt öl a Madam Francescánál beszerzett ruhákba. Valóságosbefektetési lehetőségnek tekinti őket.

Anthony azonban, sajnos, pontosan tudta, hogy Lavinia miért öl ennyi pénzta legdivatosabb ruhákba: azért, mert azt reméli, hogy így majd előkelőbb kérőttalál neki.Az utca felénél Anthony észrevette, hogy Lavinia és Tobias ballagnak fölfeléa 7. számú ház lépcsőjén.- Úgy látom, hogy ma nem csak mi érünk haza későn - élénkült megEmeline. - Lavinia és Mr. March biztos levegőzött egyet.Anthony figyelte, ahogy Tóbiás elégedetten nekitámaszkodik a feljáróvasrácsának, míg Lavinia a táskájában turkált a kulcs után. És még ilyentávolságból is meg tudta állapítani, hogy Tobias most nagyon elégedett lehet avilág állapotával. Mint egy ragadozó fenevad a sikeres vadászat és nagy zabálásután.- Jó kis levegőzés lehetett, ha nem tévedek – mormolta maga elé Anthony.- Ezt meg hogy érti? - bámult rá kíváncsian Emeline.Anthonynak azonban nagy szerencséje volt, nem kellett erre a kérdésreválaszolnia. Tobias ugyanis ebben a pillanatban észrevette és üdvözölte őket.- Jó napot Miss Emeline! Na, milyen volt az előadás?- Nem olyan jó, mint amilyenre számítottunk, de azért Anthonyval így iskellemesen töltöttük a napot - csicseregte Emeline.Mrs. Chilton, a házvezetőnő épp abban a másodpercben nyitotta ki a bejáratiajtót, amikor Lavinia bedugta a kulcsot a zárba.- Nem jön be egy teára? - kérdezte Lavinia Anthonyt.- Nem, köszönöm - szabadkozott a fiatalember, aztán jelentőségteljesenTobiasra nézett. - Szeretnék szelni veled, ha ráérsz.Tobias felhúzta az egyik szemöldökét, és elengedte a rácsot. - Nem ér rá adolog?- Nem. Fontos.- Hát jó. Megyek a klubomba, majd útközben elmondod. - Aztán Lavinia feléfordult. - Szép estét kívánok, madam!- Önnek is, uram.Anthony kissé elcsodálkozott ezen a szokatlanul szelíd búcsúzáson.Még kivárták, amíg a hölgyek lerámolnak az előtérben, azután kiálltak asarokra, hogy fogjanak egy bérkocsit. Jött is hamarosan egy. Belemásztak, ésbehúzta az ajtót.Tobias szembeült a sógorával, és várakozástelje nézett rá.

- Valami baj van? Ügy nézel ki, mint akibe a doki beletöltött egy bögrekeserű teát.Anthony kissé meglepődött. Egy órán belül már másodszor nézik betegnek.Ez nem túl jó előjel.- Vagyont akarok szerezni. Szükségem van rá. - jelentette ki.- Így vagyunk ezzel mi is. Ha találsz egy vagyont, majd értesíts. Szívesenleszek melletted a társtulajdonos.- Komolyan beszélek. Olyan összegre van szükségem, hogy abból megfelelőszínvonalon eltarthat egy feleséget.- Jaj, istenem! - nézett a szemébe Tobias. – Beleszerettél talán Emelinekisasszonyba?- Igen.- A fenébe is! Ettől féltem. Már szerelmet vallottál neki?- Természetesen nem. Mert nem vagyok abban a helyzetben, hogymegkérjem a kezét. Tobias rosszallóan nézett rá. - Mert nincsen vagyonod, mi?Anthony az ujjaival dobolt az ablak peremén. - De törtem a dolgon a fejemet.- A jóisten mentsen meg mindenkit az elvadult gondolatoktól.- Én elszántam magam, és végig is fogom csinálni.- Hát azt látom. Már ki is eszeltél valamilyen tervet a pénzszerzésre?- Van érzékem a kártyához. Csak egy kis gyakorlat kéne...- Ez nem megy.- Hát persze. Mert sohasem játszottam komolyabb pénzekben. Mert te mindigellenezted a hazárdjátékot De én tudom, hogy nagyokat kaszálhatnék akártyaasztalnál.- Nem!- Hallgass végig - hajolt előre Anthony. - A kártyások nagy többsége nem alogikára támaszkodik. Sőt, általában akkor ülnek le játszani, amikor már túlsokat ittak, így aztán nem csoda, hogy a birtokos nemesek keményen veszítenek.Én viszont a matematikai valószínűségek oldaláról közelíteném meg ajátszmákat.- A nővéred kísértetként járna vissza és kergetne az őrületbe engem, hamegengedném, hogy belemerülj ebbe a pokolba. Te is nagyon jól tudod, hogymindig attól rettegett, hogy kártyás leszel.- Tudom, hogy Ann attól félt, hogy elkártyázom mindenemet, és teljesnyomorba jutok, ahogy szegény apánkkal is történt. De én garantálom, hogyvelem nem ez fog történni.

- A francba! Nem így van. Nem az az igazság, hogy az apád egyszerűenelkártyázta a vagyonát, mert nem bírt felállni attól a rohadt kártyaasztaltól.Hanem az történt, hogy megölték, mert elkezdett vitatkozni az osztásnál, amikormegpróbálta visszanyerni az addig elveszített pénzt. Ezen a pályán hosszú távonnem megélni. De meg életben maradni sem.- De én nem olyan vagyok, mint az apám.- Azt tudom.Anthony bosszúsan sóhajtott. Már bánta, hogy szóba hozta a témát, de mostmár nem volt megállás. Bármilyen bonyolult is a kieszelt stratégia.- Nem akarok vitatkozni veled erről a dologról - közölte szárazon. - Te is jóltudod, hogy úgysem tudsz visszatartani. Már nem vagyok gyerek. És ha valamitelhatároztam, akkor azt elhatároztam.Tóbiás tekintete vészjóslóan elsötétedett. Anthony arra gondolt, hogy ilyenbaljós ridegséget még sohasem látott ennek az embernek a szemében, akivelhosszú évek óta él együtt, és aki apja helyett is apja volt.- Hát akkor tisztázzunk valamit – kezdte Tobias a legszelídebb s egyben alegfenyegetőbb hangján. – Ha te ragaszkodsz ahhoz, hogy leszállj a pokolba,akkor én magával az öreg ördöggel fogok tárgyalni. Lehet, hogy te azt hiszed,hogy én nem tudlak visszatartani. De nem lesz egy perc nyugtod sem, mertmindig és mindenütt a nyomodban leszek. Ennyivel tartozom Ann emlékének.Ne is reménykedj abban, barátocskám, hogy megszegem a neki tett ígéretemet.Anthony sejtette, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. Vett egy mely lélegzetetés kihúzta a vállát.- Én tényleg nem akarok emiatt összeveszni veled – fújta ki a levegőt. –Tudod jól, hogy tisztellek, és megértem azt is, ha ragaszkodsz az ígéretedhez.De én nagyon el vagyok keseredve, és nagyon el vagyok szánva mindenre. Ésegyébként sem látok semmi más lehetőséget az én helyzetembenTobias nem kezdett bele újabb kioktatásba. Inkább a sötétedő utcát bámulta.És mély hallgatásba burkolózott.Anthony nem sokáig tudta elviselni ezt a csöndet. Végül tett egy kísérletet akomor hangulat eloszlatására.- Tobias? – eresztett meg egy erőtlen mosolyt. -Nem akarsz velem többészóba állni? Te nem ilyen típus vagy. Valami erőteljesebb reakciót vártamvolna.Például att, hogy megvonod a negyedévi járandóságomat.- Épp az imént hívtam föl a figyelmedet arra, hogy te vagy az egyetlen avilágon, aki nagyon szeretné rá tenni a kezét egy tetemes vagyonra.Anthony meglepődött a hirtelen témaváltáson.

- Most tréfálsz?- Ne ess ebbe a tévedésbe. Én halálosan komolyan beszélek.Anthony agyában most hirtelen megvillant a felismerés. - Te jó isten! Mrs.Lake-ről van szó? Róla? Azon gondolkozol, hogy megkéred a kezét?Tobiasalig észrevehetően lehajtotta a fejét. - Én ugyanúgy nem vagyok abbana helyzetben, hogy megkérjem a kezét, ahogy te sem vagy abban a helyzetben,hogy házassági ajánlatot tegyél Emeline kisasszonynak.Anthony arra gondolt, hogy ennél jobban nem is indulhatna a dolog. Idejetehát, hogy rátérjen a gondosan összeállított terv második szakaszára.- Ez nem így van - mondta megenyhülten. - Te nem vagy olyan kilátástalanhelyzetben, mint én. Tulajdonképpen irigyellek téged. Hiszen szó sincs arról,hogy te nem támaszkodhatsz semmire. Nyomozóként időről időre zsírosmegrendeléseket kapsz.- Az én szakmám igencsak ingoványos terület, és nagyon jól tudod, hogynem lehet kiszámítani, hogy mikor mennyi pénzhez jutok.- Mrs. Dove biztosan bőkezűen fizetett meg téged a viaszfigurásgyilkosságok ügyében végzett kutakodásodért. Elég csinos összeggel jöhettél kiabból az ügyből, ha be tudtál fektetni az egyik Crackenburne- hajóba is. Jólmondom?- Nem egészen. Abból a megbízatásból csupán egyetlen részvényt tudtamvenni. Továbbá, semmilyen módon nem tudom megítélni, hogy mennyi jönvissza nekem ebből a befektetésből, sőt, még azt sem tudhatom, hogy egyáltalánvisszajön-e az az elátkozott hajó a Távol- Keletről. Még hosszú hónapokig éleka teljes bizonytalanságban.- És addig is várakoznod kell, és csak reménykedhetsz abban, hogy Mrs.Lake-et nem veszi le a lábárólegy másik gentleman, aki el tud tartani egy feleséget - nézett rá Anthony.- Mint látod, meg tudom érteni a te nem túl rózsás helyzetedet.Anthony megvonta a vállát. - Ha ez vigasztal, én nagyon is kétlem, hogyMrs. Lake számára bármikor is szempont volna a férjhez menésben apénzszerzés.Tobias erre nem mondott semmit. Inkább megint kibámult az ablakon.- Emeline elmondta, hogy miként vélekedik a nagynénje a velem valóházasságról - jegyezte meg Anthony.Ez már fölkeltette Tobias érdeklődését. - Na és mit mesélt neked Emelinekisasszony?

- Hát, ő biztosra veszi, hogy Mrs. Lake mindig nagy hangsúlyt fektet ugyan apénzügyi vonatkozásokig, ám titokban óriási nagy romantikus lelke van.- Laviniának? Romantikus lelke? Honnan a csudából szedi ezt Emeline?- Azt hiszem, onnan, hogy Mrs. Lake nagy kedvelője a romantikusköltészetnek és lányregényeknek.Tobias eltűnődött ezen egy darabig. Aztán csak ingatta a fejét. - Vigye azördög, azt tényleg nem lehet tagadni, hogy Lavinia nagy kedvelője aköltészetnek. Ugyan akkor túl gyakorlatias beállítottságú is ahhoz, hogyszerelmes versikék befolyásolják a döntéseit.Anthony csöndesen sóhajtott egyet. És az jutott eszébe, hogy Tobiasnakrengeteg kiváló tulajdonsága van de a romantikus vagy szentimentálisdolgokhoz már nincs türelme, és azzal sem vesződött soha, hogy tökéletesítse anők elbűvölésére irányuló képességeit.- Emeline abszolút biztos abban is, hogy romantikus érzékenysége miatt Mrs.Lake sohasem menne bele egy szerelem nélküli házasságba - magyaráztatürelmesen. - Bármekkora anyagi jóléttel kecsegtetné is az a házasság.- Hm.Anthony arra gondolt, hogy más körülmények között Tobias elszomorodásatalán megmosolyogtató volna, de most inkább sajnálni lehet ezt az embert.Mert régebben voltak ugyan alkalmi nőügyei, amióta, pár évvel ezelőttelvesztették Annt és a babáját, Athony nem tudott arról, hogy a sógora ígylecövekelt volna egy nő mellett, mint most. Hogy bármikor belement volnailyesmibe. De ez a kapcsolat Mrs. Lake-kel nagyon is komoly. Nem ártana egykétdologra felhívni Tobias figyelmét.Anthony megköszörülte a torkát. - Meglep, hogy ilyen romantikus szemmelis nézed a Mrs. Lake-kel való kapcsolatodat. Már megbocsáss, de néha elég durvánbeszélsz vele.- Hát persze. Mert mindig mindenen leáll velem veszekedni. Ilyen makacs,fafejű nőt én még nem láttam.- Nekem úgy tűnik, hogy fárasztja őt az örökös parancsolgatás. Tudniillikrészedről.Tobias összeszorította a száját. - A francokat! - sziszegte aztán. - Talán egyByron-utánzattá kellene válnom? Hát először is, én már túl öreg vagyok ahhoz,hogy a romantikus költőt játsszam. Másodszor pedig, semmiféle verset nemtudok írni.- Nem azt mondom, hogy költővé és versfaragóvá kellene válnod. Csak azt,hogy viselkedésedben és megszólalásaidban legyél kissé költőibb.Tobias értetlenül hunyorgott. - Micsoda?!

- Hát például reggelenként. Ébredéskor azzal köszönthetnéd, hogy istennőhözhasonlítod őt.- Istennőhöz?! Te megőrültél?- Ez csak egy ötlet. Egy javaslat. Tobiasa bal combját masszírozgatta, éssokáig nem szólalt meg.- Na és miféle istennőhöz? - érdeklődött aztán.-Hát, nagyon nem lehet mellényúlni, ha azt mondjuk egy nőnek, hogy ő egyvalóságos Venus.- Venus! Hát ez színtiszta hülyeség. Lavinia a pofámba röhögne.- Nem biztos - mondta elgondolkodva Anthony. - Nem hiszem, hogy akadolyan nő, akinek nem tetszene, ha reggel Venushoz hasonlítanák.- Jaj!Anthony úgy vélte, egyelőre megtett mindent, amit ebben a témakörbenmegtehetett. Ideje tehát visszatérni a másik, a súlyosabb problémához.- Ha meg tudnám szerezni a szükséges dohányt -kezdett bele lazán -, talán nekem is megengedné Crakenburne, hogy egyrészvénnyel beszálljak a legközelebbi hajós vállalkozásába.- De egy ilyen befektetéshez a pénzt nem megtalálni azokban az alvilágiklubokban, ahol elborult agyú emberek hajszolják görcsös igyekezettel aszerencséjüket - emelte fel figyelmeztetően az ujját Tobias. Förtelmes helyek azilyenek.A komor árnyak egyre sötétebbek lettek a kocsi belsejében.- Már többször próbáltam elmagyarázni neked, hogy üzletemberkéntvalószínűleg fényes karriert csinálhatnál - folytatta kimért hangon Tobias. -Kiváló érzéked van a számokhoz és a részletek átlátásához is. Crackenburneszívesen beajánlana téged valamelyik barátjához.- Engem az a szakma nem érdekel.Megint beállt a nagy csönd.- Nekem más javaslatom van - szólalt meg Anthony, Most már óvatosanhaladt előre, mert érezte, hogy közel jár a végcéljához.- Halljuk - nézett rá Tóbiás.- Fölvehetnél munkatársnak. Alkalmazottnak, asszisztensnek...- Alkalmanként már így is ezt a szerepet töltöd be.- De csak informálisan - ütötte tovább Anthony a vasat. Mert egész délutánez járt a fejében. - És én a hivatalos alkalmazottad akarok lenni. Egyfajta

ügyintéző a számodra. Te viszont kitanítanál engem a magánnyomozásrejtelmeire. Arra, hogyan kell lefolytatni egy nyomozást.- És mit kérsz?- Jövedelmet.- Járandóság helyett?- Pontosan. És alkalmanként prémiumot.- Még mit nem! Szó sem lehet prémiumról, mindig mondom.Anthony mély lélegzetet vett. - Egyáltalán hajlandó vagy elgondolkodni afelvetésemen?- Te komolyan gondolod mindezt? - nézett a szemébe Tobias.- Halálos komolyan. És azt hiszem, van érzékem ehhez a szakmához.Én meg nem hiszem, hogy bármiféle érzék is létezne ebben a szakmában -jelentette ki Tobias. Erre a pályára akkor tévednek az emberek, ha tisztesebbmódokon már nem tudnak olyan jövedelemhez jutni, hogy elkerüljék adologházat. Kicsit olyan ez, mint amikor odakint az utcán kelleti magát valaki.Vagyis strichel.

ÖtEMELINE A REGGELIZŐASZTAL TÚLOLDALÁRÓL NÉZTE LAVINIÁT.- Biztos vagy te abban, hogy Oscar Pelling tegnapi megpillantása nemborított ki téged jobban, mint kellett volna?- Hát, az igaz, hogy eleinte eléggé fölkavart a dolog - nyitotta ki Lavinia azújságot. - De azután gyorsan helyrerázódtam, köszönöm szépen.Köszönhetően annak, tette még hozzá magában, hogy többé nem kellrejtegetnie Tobias előtt ezt a sötét titkot.- Te mindig így vagy ezzel.- Ezzel a mivel? - tette le Lavinia az újságot.- A gyors helyrerázódással - mosolygott Emeline. - Igazi tehetséged vanhozzá, kedves néném.- Hát, nem mindig van más választásom – kortyolt bele Lavinia a kávéjába. -S mint megmondtam, megvolt a valószínűsége annak, hogy összefussak Pellinggel,most, hogy visszajöttünk Londonba. Még az otthon ülő fajtájúföldbirtokosoknak is be kell néha jönnie a városba ügyes-bajos dolgaikelintézésére. És, ha nem tévedek, Pelling nem vett észre engem.- Én is azt hiszem. Szörnyű egy ember – biggyesztett megvetéssel Emeline. -Egy szörnyeteg. Reménykedjünk, hogy minél hamarabb hazamegy a birtokára. –Biztosan hazamegy. Ha jól emlékszem, korábban sem szeretett társaságba járni.- Lavinia lapozott egyet az újságban. És ki a fenét érdekel egy Pelling, most,hogy már Tobias is tudja az igazságot, és nem hibáztatja őt? Ma reggeltől azegész élet könnyebb és fényesebb.Emeline vett egy kis lekvárt az asztal közepén lévő kis köcsögből. -Szeretnék beszélni veled, ha nem zavarlak.- Miért? Most nem beszélgetünk? - nézett föl csodálkozva Lavinia.- De. Csak én valami fontos dolgot szeretnék megbeszélni. Elgondolkoztam akarrieremen.- Miféle karriereden? Van neked olyan? - kérdezett vissza Lavinia, fel sempillantva az újságból. Mellette az asztalon papír és ceruza feküdt. Lavinia némifejtörés után arra a belátásra jutott, hogy mielőtt megírná 3 megjelentetni kívántújsághirdetéseket, célszerű lesz egy kicsit tanulmányozni a témát.Nekiállt hát kigyűjteni a legvonzóbb reklámokból, leghatásosabb szavakat éskifejezéseket, hogy azok segítségével összeállíthassa a saját magánnyomozóihirdetését.

A mai újságban sokféle apróhirdetés jelent meg. Többségüket Lavinia elégjellegtelennek találta. Voltak például kiadó szobák, „szép kilátással a parkra”,amott pedig a divatkedvelő urakat figyelmeztették, hogy „megérkeztek a kiválóminőségű, a túlzott izzadást garantáltan megakadályozó pamutingek”.Messze a legérdekesebb hirdetést egy bizonyos dr. G. A. Darfield adta föl,kezelést ajánlva „özvegy és férje asszonyoknak, akik ideggyengeségtől és nőihisztériától szenvednek”. A doktor „a női lelkialkat számára különösen megfelelő,egyedülállóan hatékony terápiát” ígéri.- Hisz éppen erről van szó. Hogy nekem nincsen karrierem, nincsenfoglalkozásom.- Hát persze hogy nincsen - nézegette Lavinia a női hisztériás hirdetést. -Neked hogy tetszik az „egyedülállóan hatékony terápia” kifejezés?- Nagyon orvosszaga van. Lavinia, figyelsz te arra, amit mondok? A jövőmetszeretném megbeszélni veled.- Mi a probléma a jövőddel? - írta ki a cédulára Lavinia az egyedülállóan és ahatékony szót. - Szerintem elég szépen alakul. Hála Joan Dove-nak, meghívástkaptunk a báli szezon két legfontosabb társadalmi esemenyére, a Stillwater-félebálra és Joanék saját báljára.- Jut eszembe, el kell mennünk Madam Francescához, megrendelni aruháinkat.- Igen, tudom. De én nem a bálokról és a divatról akarok beszélni - jelentetteki Emeline, és kivárt egy kicsit. - Hanem arról, hogy foglalkozást szeretnékválasztani magamnak, Lavinia.- Hülyeség - fintorgott Lavinia egy divatárus hirdetésén - „Kiváló kollekciókifinomult ízlésűeknek, akik csak a legdivatosabb kalapok és sapkák irántérdeklődnek.” Egyetlen úriembernek sem kell olyan feleség, akinek sajátfoglalkozása van. Mit gondolsz, illik az a jelző az én szolgáltatásaimra, hogydivatos?- Én nem tudom, mitől lehet divatos a bizalmas, személyes információkgyűjtögetése.- Mitől, mitől... Magától értetődik, hogy ha valaki előkelőbb ügyfeleket akarszerezni, akkor igyekeznie kell divatosnak látszani, függetlenül attól, hogymilyen árut vagy szolgáltatást akar eladni. Az előkelőségek nem engedhetik megmaguknak, hogy ne legyenek divatosak.- Lavinia, én nem óhajtok olyan férfihoz feleségül menni, aki a felsőbbkörökben forgolódik. Sőt, el sem tudok képzelni ennél szörnyűbb sorsotmagamnak.

Lavinia leírta a divatos szót. - Remélem, azért még nem egy paraszthozóhajtasz feleségül menni. Ha jól emlékszem, egyikünk sem vonzódikkülönösebben a falusi élet szépségei iránt.- Nem azt mondtam, hogy egy parasztemberhez akarok hozzámenni. - Úgydöntöttem, az volna a legjobb, ha a munkatársad lehetnék.- Miről beszélsz? Hiszen már így is a munkatársam vagy! Gyakorlatilagminden nap együttműködünk valamiben. Na és hogy tetszik neked az akifejezés, hogy „hatékony megoldások titkos ügyekben érintett úriemberekszámára, a legdiszkrétebb és megbízható módon”? Ez azért elég jól hangzik,nem?- De igen - húzta el a száját Emeline. - Csak fogalmam sincs, mire céloz.- Még nekem sincs - csücsörített eltöprengve Lavinia. – Ez egy kicsitproblémás... Meg kell változtatni egy-két szót… - Fölnézett a bejárati ajtónyitásának halk hangjára. - Azt hiszem, látogatónk érkezett. Vendégeskedéshezmég korán van. Talán egy új ügyfél.- Inkább Mr. March lesz az - nyúlt Emeline még egy meleg süteményért. -Észrevettem, hogy most már nem ragaszkodik a formaságokhoz, amikormeglátogat téged.- Azelőtt sem ragaszkodott ő semmihez - sóhajtott Lavima. - Emlékezz csak,milyen lendülettel törte össze a szobrokat kis római üzletünkben az elsőbemutatkozás alkalmával. És szerintem semmit se javult a modora az óta az elsőtalálkozás óta.Emeline mosolygott, és illedelmesen leharapta a sütemény csücskét.Lavinia az ajtó felé fordulva figyelte a hallban közeledő lépteket. - Sőt,mintha mostanában még neveletlenebb volna. A héten ez már a másodikalkalom, hogy reggelinél állít be.Emeline szeme felcsillant. - Lehet, hogy Anthony beállt mellé munkatársnak.- Ne csináljon gondot magának, Mrs. Chilton - hallatszott Tobias hangjaodakintről. - Egy kis tojás meg a maga sült krumplija nekem tökéletesenmegfelel.Lavinia bosszankodott ezen a betolakodáson, de azért a fülét, mint mindig,most is nyitva tartotta, és figyelte a közelgő léptek kissé egyenetlen kopogását.És megnyugodott, amikor azt hallotta, hogy Tobias ma nem kímélikülönösebben a bal lábát. Nyilván azért, mert ma reggel kisütött a nap, és Tobiasbegyógyult sebe akkor szokott fájdogálni, ha beborul az idő és eső közeleg.Tobias megállt az ajtóban. -Jó napot, hölgyeim!- Ó, Mr. March! - csapta össze a kezét Emeline. - Micsoda megtiszteltetés!Elhozta Mr. Sinclairt is?

- Nem. Velem akart jönni, de adtam neki egy kis feladatot - nézett Tobiascsillogó szemmel Laviniára. – Ma ön igazán remekül néz ki, asszonyom! Minthamaga Venus istennő emelkedett volna ki megint a tenger habjaiból. Ahogy amaga szépsége ragyog ebben a reggeli fényben, az felvidítja lelkemet,kristálytisztává teszi gondolataimat, és filozofikus elmélkedésre csábít avilágmindenség végső összefüggéseiről.- Venus istennő?! A tengerből megint?! - állt meg Lavinia kezében félúton ateáscsésze. - Nem vagy te beteg, Tobias? Miket beszélsz itt összevissza?- Makkegészséges vagyok, köszönöm a szíves érdeklődést, asszonyom.Maradt még egy kis kávé? - nézett reménykedve a zománcozott kannára.- Természetesen - nyúlt a kannáért gyorsan Emeline, mielőtt Lavinia folytatnitudta volna az elképedésből fakadó kérdezősködést. - Foglaljon helyet, kérem.Nagy örömömre szolgálna, ha tölthetnék önnek egy kis kávét. És mondja,kérem, előfordulhat, hogy megbízatása végeztével Mr. Sinclair is megtisztelbennünket látogatásával?- Nem hiszem. Majdnem egész nap el lesz foglalva - zökkent le Tobias azelső szabad székre, és bekapta az utolsó darab süteményt.- Mr. Sinclair nem említette, hogy ma elfoglaltságai támadnak... - töltötte ki akávét Emeline.- Hát persze. Mert nem is sejtette, amíg az az ötlete nem támadt, hogy amunkatársam legyen.- A maga munkatársa?! - képedt el Emeline, és jó nagy puffanással tettehelyére a kávéskannát.- Azt mondta, hogy magánnyomozó akar lenni - bólintott Tobias, és maga eléhúzta a vajat meg a lekvárt. - S hogy tanítsam meg a szakmára és indítsam elezen a pályán.Emeline egy pillanatra sóbálvánnyá dermedt. – Hát ez… Ez hihetetlen.- Szerintem viszont kifejezetten elszomorító – kente szét Tobias a vajat és alekvárt a kétszersültön, majd harapott egy jó nagyot. - Mint maga is tudja, énmár régóta sürgetem őt, hogy keressen magának egy rendes foglalkozást.Győzködtem, hogy legyen üzletember. De ő makacskodott, hogy amagánnyomozóságon kívül semmi más nem érdekli, legföljebb még a hivatásoskártyázás.- Ó, micsoda egybeesések vannak!Erre viszont Tobias kapta föl a fejét. - Csak nem azt akarja mondani, hogymagát is ez a pálya érdekli, Miss Emeline?- Nem, én természetesen nem akarok hivatásos zsugás lenni - pillantottoldalvást a nagynénjére Emeline, majd finoman megköszörülte a torkát. –

Viszont a maga betoppanása előtt épp azt magyaráztam Lavinia nénémnek, hogyén is saját foglalkozást akarok választani. És azonnal bele akarok kezdeni az újszakma megtanulásába.- Én meg épp azt magyaráztam Emeline unokahúgomnak, hogy verje ki afejéből ezt az őrültséget - hajtogatta össze Lavinia az újságot. - A közeljövőbenegy sor társadalmi eseményen kell részt vennünk. Semmiféle „szakma”kitanulására nem lesz most ideje.- De igenis lesz! - húzta ki magát Emeline. - És pontosan a te szakmádatakarom kitanulni, Lavinia.Rövid, de elég kínos csönd támadt.Lavinia meg azon kapta magát, hogy tátva maradt a szája. Szerencsére senkinem vette észre Gyorsan becsukta tehát.- Nevetséges - mondta aztán.- A munkatársad akarok lenni, ahogy Anthony is munkatársa lett Mr.Marchnak.Lavinia alig tudott megszólalni. Egyszerűen meg volt rémülve a hallottaktól.- Nevetséges - mondta megint. - Szegény szüleid meg volnának döbbenvemár a gondolatától is annak, hogy az ő lányuk valami pénzkereső foglalkozásraadja a fejét!- Az én szegény szüleim már halottak, kedves Lavinia néném. Ezért az ővéleményüket nem tudjuk figyelembe venni ebben az ügyben.- De nagyon jól tudod, hogy mi volna a véleményük. És amikor hozzámkerültél, én bizonyos mértékig felelősséget is vállaltam, hogy úgy indítsalak elaz életben, ahogy azt ők is szerették volna. Egy úrinő nem választ magánakilyen foglalkozást.Emeline arca felderült. - Hiszen te is ezt a foglalkozást választottad, s ha jóltudom, úrinő vagy. - Az Tobias felé fordult. - Maga talán nem tartja úrinőnekLavinia nagynénémet, uram?- Abszolút úrinő! - vágta rá hetykén Tobias. - Párbajra hívok ki mindenkit,aki az ellenkezőjét merésze állítani.- Ez a maga műve volt, uram! - támadt most Lavinia Tobiasra. - Maga ültettebe ezt az eszement ötletet Emeline -nek és Anthonynak is a fejébe!- Ez igaztalan vád Mr. Marchcsal szemben - tiltakozott Emeline.Tobias lenyelte a falatot, majd felemelte a két kezét. - Esküszöm, hogy nemén beszéltem rá őket, úrnőm!Emeline diszkréten vigyorgott a teáscsésze pereme fölött - Ha valakitmindenképpen hibáztatni akarsz, kedves jó nénikém, akkor csak magadnak

tehetsz szemrehányást. Hiszen te vagy a legfőbb példaképem, attól a naptólkezdve, ahogy ideköltöztem hozzád.- Én?! - döbbent meg Lavinia, és egy darabig megszólalni sem tudott. Ésúgy érezte menten elájul. Pedig még soha életében nem ájult el, de most, hogyalig kapott levegőt, úgy gondolta, hogy ez lesz az ájulás előszele.- Te hát! - folytatta most már kaján önbizalommal Emeline. - Lenyűgözött,ahogy talpra tudtál állni egy megrendítő sorscsapás után is. Amelybe az emberektöbbsége belerokkant volna. A férfiak is, nemcsak egy nő. Úgyhogy én csakcsodálni tudom a szívósságodat és az okosságodat.- Nem is beszélve... - bólogatott szorgalmasan Tobias - nem is beszélve a báliszezon legfontosabb eseményeire szóló meghívók begyűjtésének zseniális képességéről,kedves Lavinia. Az én ismeretségi körömben például senki semvolna képes összeegyeztetni egy gyilkossági ügyben való nyomozgatást egy ifjúhölgynek a jobb társaságokba való bevezetésével, ahogy azt ön csinálta, igensikeresen, pár héttel ezelőtt. Igazán rendkívüli teljesítmény az ilyen,asszonyom!Lavinia az asztalra támasztotta a két könyökét, és a tenyerébe temette azarcát. - Katasztrófa!- Emeline-nek tökéletesen igaza van, amikor téged tekint példaképének -emelte föl Tobias a kávéscsészét. – Ennél okosabban nem is válaszhatott volna.- Kérem, uram, legalább ne gyötörjön már! – emelte ki Lavinia az arcát atenyeréből. - Most nincs kedvem humorizálni.Mielőtt Tobias bármit válaszolhatott volna, Mrs. Chilton lépett be azebédlőbe egy jól megrakott tálcával. - Tessék, Tóbiás úr! Itt van magának a tojásmeg a sült krumpli.- Köszönöm, Mrs. Chilton. Ön igazán nagy mestere a konyhaitudományoknak! Ha netán el akarná hagyni mostani alkalmazóját, szóljonnekem, mert én magátt azonnal fölveszem.- Nem akarok én innen elmenni, uram! - nevetett Mrs. Chilton. - Deköszönöm az ajánlatát. Kér még valamit?Tobias egy ujjal megbillentette a kis lekvárosköcsögöt. - Úgy látom, Mrs.Chilton, mind fölfaltuk a maga rendkívül ízletes ribizlilekvárját. Amihez foghatócsemegét én még sohasem kóstoltam.- Akkor hozok még - kapta föl a köcsögöt Mrs. Chilton, s máris eltűnt akonyhába vezető ajtó mögött.- Megköszönném, ha legalább a személyzetet nem csábítaná el a házamból,uram - jegyezte meg bosszúsan Lavinia, de Tobias oda sem figyelt. Jobbanérdekelte most a tojás meg a sült krumpli.

Emeline az órára nézett és felsikított. - Ó, kedveseim, bizonyáramegbocsátanak nekem. – Összehajtogatta a szalvétáját, és felpattant a székről. -Öltöznöm kell. Mindjárt itt lesz Priscilla és az anyukája. Megígértem nekik,hogy ma délelőtt elkísérem őket egy kis po zásra az üzletekben.- Emeline, várj egy kicsit - szólt utána Lavinia. -ről a pénzkeresőfoglalkozásról...- .. .majd később beszélünk! - Az ajtóból még v intett. - Rohannom kell. Nemszeretném megvár tatni Lady Worthamet. - És már a hallban járt, ám Lavinianekikezdett volna vitatkozni.Az ebédlőben nagy lett a csönd.Lavinia már csak Tobiason tölthette ki a mérgét, tolta maga elől a tányért, ésmegint rátámaszkodott asztalra. - Anthonynak ez az ötlete, hogy beáll rn"nyomozósegédnek vagy minek, teljesen torz kép két szült Emeline fejében.Tóbiás letette a kést meg a villát és fölnézett. La észrevette, hogy szemébőleltűnt az előbbi tréfálkozós kedv.És megjelent benne valami sokkal komolyabb kifejezés, együttérzéssel ésmegértéssel vegyítve.- Akár hiszed, akár nem, Lavinia, én sokkal mélyebben átérzem azaggodalmaidat, mint gondolnád. Anthony is nyomozó akar lenni, és ez engemlegalább annyira nyugtalanít, mint téged Emeline ügye.- Hogyan tudnánk lebeszélni őket?- Halvány fogalmam sincs - kortyolt egy kis kávét Tobias. - És én eléggyorsan eljutottam arra a belátásra, hogy mi itt már nem sokat tehetünk.Irányítani talán tudjuk őket, de visszatartani nem.- De hát ez rémes. Egyszerűen rémes. Emeline tönkreteszi az életét, ha nemvigyáz.- Higgadj le, Lavinia. Eltúlzod a dolgot. Lehet, hogy nem tetszik neked ahelyzet, de azért nem kell ennyire drámázni. Nem lesz ebből olyan rémtörténet.- Szerinted. Szerintem viszont lesz. Mert én mindig azt reméltem, hogyEmeline talál magának egy jóravaló férjet, aki gondoskodik róla, és megfelelőszínvonalon tudja eltartani őt. De egyetlen előkelő úriember sem venne feleségülolyan nőt, akinek pénzkereső foglalkozása van. És ráadásul nem is akármilyen,hanem magánnyomozás!Tobias csak bámult azzal a titokzatos fényű szemével.- Te is ilyen férjet álmodtál magadnak?Laviniát váratlanul érte és szinte letaglózta ez a kérdés. Pár másodpercig aztsem tudta, mit válaszoljon.

- Á, dehogy! - nyögte ki végül. - Én már egyáltalán nem akarok férjhezmenni.- Azért, mert annyira szeretted az első férjedet, hogy egy újabb házasság márelképzelhetetlen a szádodra?Laviniát pánik fogta el. Ez már valóban életveszélyes beszédtéma. Hiszenelkerülhetetlenül oda vezet, hogy Tobias mennyire szerette a feleségét, akibelehalt a gyerekszülésbe. És Laviniát az a gondolat is nyomasztotta, hogy ősohasem lehet olyan szép és kedves, mint amilyenként Ann él, immár örökkéfiatalon, Tobias emlékeiben. Anthony is mindig úgy beszélt a nővéréről, mintegy angyalról.Bármi és bárki lehetek, gondolta magában Lavinia, még akár egy ilyen„példakép” is a fiatalok számára, de angyalnak akkor sem fog tartani engemsoha senki az életben...- Nézze, kedves uram - mondta kimérten, s megint magázódva, miutánösszeszedte magát. - Most nem arról kellene beszélgetnünk, hogy én mitgondolok a házasságról. Hanem arról, hogy miképpen alakul Emeline jövője.- Meg Anthonyé.- Meg az övé is - sóhajtott Lavinia. - Ezek ketten megkedvelték egymást, hanem tévedek…- Nem.- Emeline még olyan fiatal!- Anthony sem egy vénember.- Attól félek, hogy ebben a tacskó életkorban még egyikük sem tudkiigazodni a saját érzelmein.- Te sem voltál idősebb, mint most Emeline, amikor férjhez mentél. Te talánkiigazodtál akkoriban a szíved rejtelmeiben?Lavinia arcára valami határozottság ült ki - Természetesen kiigazodtam.Sohasem mentem volna feleségül Johnhoz, ha nem lettem volna teljesenbizonyos abban, hogy szeretem őt.Na persze. Lavinia akkoriban tökéletesen tisztában volt a szíve rejtelmeivel,de most visszatekintve már azt is világosan látja, hogy John iránti vonzalmát egyártatlan tapasztalatlan és nagyon romantikus lelkivilágú fiatal leányka mindentelsöprő érzelmei táplálták. Ha John még most is élne, akkor ez az éretlen,féloldalas vonzódás nyilván átfejlődött volna egy erősebb éretebb éssokoldalúbb emberi kötődéssé.Tobias fanyar mosollyal nézett rá - Úgy látom, te nem tudsz másként létezniés működni, csak ha mindig, mindenkivel világosan és határozottan átlátod ahelyzetet, beleértve a saját érzelmeidet és gondolataidat is.

- Hát igen, elég erős és határozott személyiség vagyok, mások is eztmondják. Talán azért, mert gyakorlatot szereztem a hipnózisos terápiában.- Munkálnak itt azért veleszületett személyiségvonások is, kedvesem.Lavinia összehúzta a szemét. - Ezt önről is el lehet mondani, kedves uram. –Na, milyen érdekes közös tulajdonságainkat fedezzük föl! - rikkantott vidámanTobias.

HatAZNAP DÉLUTÁN TÓBIÁS KIJÖTT A KLUBJÁBÓL, és előhúzta azsebóráját. Két óra felé járt. Tobias nem sietett sehová, és egyébként iskellemes, sétára csábító idő volt.Nem intett le egy elhaladó konflist, inkább gyalog vágott neki az ismerős,kedves utcák labirintusának. A könyvkereskedés felé igyekezett, ahová atalálkozót beszélte meg Laviniával. És azt is eltervezte, hogy meghívja egyjégkrémre, majd rábeszéli, hogy ballagjanak el a park távoli zugába, oda abba agótikus romkertbe. Mert egy jó kis szeretkezésre is csábít ez a szép tavaszinapsütés...Ezekről ábrándozott, amikor véletlenül az égre tévedt a tekintete. A napvalóban ragyogott, de amott távol gyanús felhők is gyülekeztek. Tobias csakabban reménykedhetett, hogy az eső vár addig, amíg lezajlik az a kis szerelmirománc ott a romkertben. Legutóbb a legforróbb pillanatokban zavarta őket hazaegy jéghideg zuhé, amitől persze megint nem tudott elmélyülni köztük a nagyromantikus szerelem.És az is eszébe jutott megint, hogy nem teljesen normális dolog az ő korábanefféle titkos helyeken, parkok távoli zugában vagy éppen éjszakai bérkocsikülésein lebonyolítani bizonyos szerelmi hőstetteket, csak azért, hogymegbizonyosodjanak arról, hogy nem lankad az egymás iránti szenvedélyük.Meg lehetne bizonyosodni erről az ágyban is, látta be a könyvesbolt feléigyekezve Tobias.Csakhogy az ágy körül mindig akad valami bonyodalom az egyébként isszokatlan szerelmi kapcsolatokban.Már csak egysaroknyira volt a könyvesbolttól, és éppen azon kezdettfantáziálni, hogy mi volna, ha elvinné Laviniát egy-két napra egy vidékifogadóba, amikor a ruhabolt ajtaján hirtelen egy rózsaszín látomás lépett ki elé,és összeütközve majdnem fellökték egymást.- Ó! Mr. March! Micsoda meglepetés! – mosolygott rá divatos, halványrózsaszín kalapja alól mind a harminckét fogával Celeste Hudson, és megpróbáltnem elvágódni a járdán. - Annyira örülök, hogy máris találkozunk ismét!- Ah, Mrs. Hudson! - ragadta meg a könyökénél és húzta vissza a nőt Tobias.- Hát ez... Igazán... Én is örülök... És itt van a férje is?- Hála istennek, nincs! Nem bírja idegekkel a ruhabolti vásárlásaimat -kuncogott Celeste.Tobias hálát adott a Teremtőnek, hogy Laviniától még sohasem hallotta ezt afajta, viszolyogtatóan édeskés kacajt.

- Én sem mondhatnám, hogy a nők ruhaboltba kísérgetése volna a kedvencidőtöltésem.Celeste kinyitotta a kis legyezőjét, s annak széle fölött nézett csábosán aférfira. Tobias azonban nem a szemét, hanem a legyezőt figyelte. Azt aszokatlan, szem kápráztató mintát, a rikító színeket, az anyagba varrt, szikrázógyöngyöcskéket és aranyfényű flittereket. Tobias úgy érezte, egy ilyen holmiinkább való a bálterembe, mint az utcára, de aztán csak legyintett magában,hogy mit ért ő a divathoz...- És Mrs. Lake-et otthon hagyta? - kérdezte félig elfordított fejjel Celeste. -Hiányzott egy kis magányos kóborlás?- Az úgy van, éppen, hogy... szóval most megyek oda, vele fogok találkozni -szerencsétlenkedett Tobias a válaszolással, mert idegesítette, ahogy a nő babráltazzal a legyezővel. – Ide jött, a közeli könyvesboltba, megvásárolni egy újverseskötetet.- Ó! Verseskötet! Ez szép. Én is kedvelem a költészetet - forgatta Celeste úgya legyezőt, hogy a nap visszfénye Tobias szemébe villogjon. - És most szóljonhozzá, micsoda véletlenek vannak: hát én is éppen abba a könyvesboltbaigyekszem! Nem bánja, ha magával tartok?- Nem.Természetesen nem - hökkent meg Tobias, de ügyesen leplezte.Celeste erre rutinos mozdulattal belekarolt a férfiba, és tovább villogtatta alegyezőjét.- Szép időnk van, nem?- A szép idő, sajnos, gyorsan véget ér.- Ne legyen már ilyen pesszimista, Mr. March.- Ez nem pesszimizmus. Ez tény - szögezte le Tobias, és a francba kívánta aszemébe villogtatott legyezőt, a nővel együtt.- Úgy látom, maga a kemény tényekkel szeret szembenézni - nézett a kalapjapereme alól Celeste. - És nem az álmok és a fantáziák embere.- Az álmok és fantáziák azoknak valók, akik egy hamis, elképzelt világbanakarnak élni.- Ezzel nem értek egyet, uram - takarta el megint a fél arcát a legyezővelCeleste. - Vannak ugyanis álmok és fantáziák, amelyek valóra válnak. De csakakkor, ha az ember hajlandó ezért áldozatokat is hozni.- Én meg úgy látom, hogy miután az ember meghozta azokat „áldozatokat”,az álom- és fantáziabuborékok egykettőre kipukkadnak. A leggyakrabban ezszokott történni.

- Akkor maga egy balszerencsés ember - csapta össze gyors mozdulattal alegyezőt Celeste. - Pedig lehetne merészebb is. Kóstolgassa a dolgokat.- Nehéz úgy kóstolgatni, ha nem kínálják meg az embert.- Hát ebben aztán nagyon téved! - nevetett Celeste, és megint elővirította alegyezőjét. - Ha valaki nyitva ártja a szemét, mindig észreveszi, hogy mimindennel fialjak. Majd én mutatok magának némi kóstolnivalót. Nagyon meglesz velük elégedve, Mr. March.Tobias félig szembefordult a nővel, és mélyen belenézett a szemébe. - Lenneszíves eltenni azt a rohadt legyezőt, Mrs. Hudson? Most már rendkívül idegesít.A nő összerezzent és láthatóan kibillent a magabiztosságából. Zavartan csuktaössze a legyezőt. Szemében kihunyt a pimasz felkínálkozás fénye. - Ó, hogyne.Feltétlenül, Mr. March. Nem vettem észre, hogy zavarja magát - hebegte.- Ó! Mrs. Hudson! Micsoda meglepetés! – kiáltotta valaki a túlsó járdáról,aztán odajött hozzájuk. Lavinia volt az. - Hogy itt találkozom magával meg Mr.March- csal. A nyílt utcán.Éles, gúnyos hang volt ez, jól hallható kontrasztja Celeste nyálasán édeskéshanghordozásának. Lavinia az egyik kezében egy kis csomagot tartott, nyilván akönyvet, a másikban pedig azt a kis csúcsos, zöld-fehér napernyőjét. Szép vöröshaját kontyba kötve csinos, fátyolszegélyes, zöld kalapka alá rejtette.Smaragdzöld ruha volt rajta és bordázott anyagú, zöld felsőkabát.Megint egy Madam Francesca - modell, nyugtázta Tobias.Lavinia megállt előttük, és jeges mosollyal bámult rájuk. - Hol késtél? -fordult Tobiashoz.- Én vagyok a hibás - csicseregte szolgálatkészen Celeste. És még mindignem vette ki a kezét Tobias könyöke mögül. - Tudja, összefutottunk itt az utcán,és elbeszélgettünk egy kicsit. Ugye megbocsátja nekem, hogy egy kicsitföltartottam Mr. Marchot.- Én eddig azt hittem, hogy Mr. Marchot nem lehet föltartani - villantottajeges mosolyát Lavinia Celeste- re. - Legföljebb akkor, ha neki is tetszik adolog. Bizonyára roppant érdekes dolgot kellett megbeszélniük, és nem tudtákabbahagyni.- Ó, csak a vásárlás örömeiről beszélgettünk - szólalt meg Tobias. És egydiszkrét, de határozott mozdulattal kihúzta a könyökét Celeste kecses karmaiból.- Te. A vásárlásról. Amit mindig is utáltál. De ha már vásárlásnál tartunk -fordult Celeste felé. - Furcsa legyezője van, Mrs. Hudson. Ilyet még nem láttam.Megkérdezhetem, hol árulják? Szeretnék én is venni egyet.- Attól tartok, ez nem lehetséges – süllyesztette el gyorsan a legyezőt atáskájában Celeste. - Én magam készítettem ugyanis.

- Csakugyan? - hitetlenkedett Lavinia. - Nahát! Nekem sajnos nincs ilyenkézügyességem.- De azért biztosan van egy sor egyéb kiváló tulajdonsága, Mrs. Lake -hízelgett elég undorítóan Celeste.- Néha én is szeretném azt hinni, hogy értek egy-két egyszerűbb dologhoz -szerénykedett Lavinia hasonló stílusban. - Például a vásárláshoz. Kiválóérzékem van például az olcsó, kissé selejtes áruk felhajtásához.- Ne mondja - nézett rá Celeste leereszkedő mosollyal. - Nekem viszont akóklerek és sarlatánok azonnali felismeréséhez van kiváló érzékem. Ha jólsejtem, az ilyen figurák okoznak némi problémát a maga új foglalkozásában.- Mire gondol?Celeste finoman megvonta a vállát. - Bárki kinevezheti magátmagánnyomozónak és ilyen-olyan szakértőnek. Amit aztán nem lehetellenőrizni.- Tessék?!- Hiszen honnan az ördögből deríthetné ki egy szerencsétlen ügyfél - folytattaártatlan ábrázattal Celeste -, hogy akinek megbízást ad, az valóban ért is anyomozáshoz?- Akinek esze van, az ugyanúgy választ magánnyomozót, ahogyan példáulmágnesező hipnotizőrt. Referenciákat kér.- Ön tud referenciával szolgálni, Mrs. Lake? Ezt meglepődve hallom.Tobias itt jutott arra a belátásra, hogy ideje közbelépni. Mert tőle aztánnyugodtan ki is kaparhatná egymás szemét ez a két banya, de neki, Laviniamunkatársaként mégiscsak voltak némi kötelességei. Nem engedhette meg, hogynyilvános, utcai botránnyá fajuljon ez a bájcsevegés. Ekkora megaláztatástLavinia sohasem bocsátana meg neki.- Ha már szakmai dolgokról beszélgetünk – szólalt meg, mielőtt Laviniavisszavághatott volna -, feltételezem, hogy ön és dr. Hudson kiváló referenciákattudna kimutatni Bathból.Természetesen - mondta Celeste, le sem véve a szemét Laviniáról. - Howardugyanis a legmagasabb színvonalon végezte a gyógykezelést.- Nem hiszem, hogy magasabb színvonalon, mint mi - szúrt vissza Lavinia.- Csakugyan? – kérdezte lesajnáló hangsúllyal Celeste. - Nem hinném, hogya maga ügyfelei között olyan nevek akadnának, mint például Lord Gunning ésLord Northampton.

Tobias érezte, hogy Laviniának felmegy a vérnyomása. Gyengéd, dehatározott figyelmeztetésként megszorította hát a karját. Lavinia vágott egygrimaszt, de valóban inkább csöndben maradt.- Hát ez igazán imponáló - bólogatott Tobias. - Valószínűleg Mrs. Lake-nekis lesznek hamarosan ilyen nagynevű ügyfelei. De most, sajnos / mennünk kell.Megbeszélésünk van valakivel.- Nincs nekünk semmiféle megbeszélésünk - értetlenkedett Lavinia.- De van. Bizonyára elfelejtetted - nézett rá Tobias. - Viszontlátásra,hölgyem.Celeste azonban nem hagyta ilyen egyszerűen lerázni magát. Szemébenmegint felvillant az a vadmacskafény. - Viszlát, Mr. March - búgta édeskéshangon. - Igazán nagy öröm volt találkozni önnel. Remélem, hamarosan megintösszefutunk. Nagyon szívesen folytatnám a beszélgetést arról a témáról, hogymikor és hol kóstolhat meg az ember nagyon finom dolgokat.- Rendben van - intett Tobias, és sarkon fordulva gyorsan magával húztaLaviniát. Érezte, hogy a nő egész testében remeg a méregtől. Hosszú ideigszótlanul masíroztak.- Neked nem tűnt föl, hogy a nő hipnotizálni akart téged, és azért isbűvészkedett annyit azzal az idétlen legyezővel?- De föltűnt. Már csak azért is, mert a múltkor épp azt mondta, hogy nekisemmi érzéke nincs a mesmerizáláshoz.Lavinia megvetően elhúzta a száját. - Hát, tényleg nem lehet valami sokérzéke. De mert már egy éve együtt dolgozik Howarddal, lehet, hogy fölszedettezt-azt.- És rajtam akarta kipróbálni? Ennek mi értelme volna?- Na, ne játszd a hülyét. Hiszen nyilvánvaló, hogy el akart csábítani, s ezértpróbálkozott bizonyos mesmerizálási technikákkal.- Te tényleg azt hiszed, hogy el akart csábítani? - mosolygott Tobias.- Tényleg azt hiszem. Biztos, hogy lát benned valami fantáziát, valamiérdekeset, valami megszereznivalót.- Hízelgő is volna ez a számomra, csak az a baj, hogy Celeste két kategóriábasorolja a férfiakat: Hasznos és Nem hasznos. És az sanda gyanúm, hogy engemaz első kategóriába rakott.Lavinia kikukucskált a napernyője alól. - Úgy véled, az van a fejében, hogytéged használni tudna valamire? Vagy kihasználni valahogyan?- Még hogy engem? Nahát, ez sérti hiúságomat. De el kell ismernem, hogyebben a helyzetben ez a legvalószínűbb magyarázat a helyzetre.

- És mire gyanakszol, hogyan tudna ő kihasználni téged?- Rohadjak meg, ha tudom.- Á, pedig pofonegyszerű ez - karolt belé szorosabban Lavinia. - Nagyonvonzónak talál, és ezért szívesen belemenne veled egy kis szerelmi kalandba.- De mert én nem az az ember vagyok, akit nem tud bárki elbűvölni éshipnotizálni, nem valószínű, hogy valaha is kideríthetjük a szándékait -vigyorgott Tobias.- Hát, én is csak ebben reménykedem.- Nem vagy te egy kicsit féltékeny, Lavinia?- Az ő pancser hipnotizőri képességeire? Egyáltalán nem.- Én sem ezekre gondoltam. Hanem az irántam tanúsított érdeklődésére.- Van valami okom, hogy féltékenység gyötörjön?- Nincs.Lavinia láthatóan megkönnyebült. - Hát jól van, Tobias. Én megbízombenned. De mi volt az a célozgatás a finom dolgok kóstolására? - jutott eszébehirtelen. Ilyen nyíltan fölajánlkozott volna?- Ismersz engem, drágám. Én nem foglalkozom a flörtölés és a célozgatásművészetével, így aztán nem tudom, de nem is érdekel, hogy mit fecsegett ez anő.- Nem tudod, mi? - torpant meg Lavinia, és bosszúsan szembefordult aférfival. - Nem is sejted, hogy ez a kis ribanc ingyen kóstolgatást ajánlott azáltala kínált, rendkívül olcsó portékából! Ráadásul ennyire gátlástalanul!- Te mégiscsak féltékeny vagy - szögezte le Tobias, és magában mulatott adolgon.Lavinia nagyot sóhajtott. - Maradjunk annyiban, hogy jobban megbízomabban a konflislóban ott a túloldalon, mint ebben az önmagát kóstoltató, pimaszringyóban.- Na látod, ezzel tökéletesen egyetértek – nevette el magát Tobias. - Mertlehet, hogy finom dolgokat kínálgat kóstolásra Mrs. Hudson, de hogy acsemegézésért nagy árat kell nála fizetni, az is biztos.

HétA HATALMAS, FOLYÓPARTI RAKTÁRÉPÜLET KÖRVONALAIELMOSÓDTAK az éji homályban. Celeste-et megborzongatta valami furcsa,korábban sohasem érzett félelem. Ez a félelem először a tenyerét csiklandozta,majd a zsibbadás egymillió apró tűszúrásával egyre följebb terjedt a két karján,végül bénítóan rátelepedett a mellkasára. Celeste alig kapott levegőt.Nem értette, mi ez az egész. Hiszen mindent olyan jól elrendezett. És mostmégis halálfélelem fogta el. Életében először.Meg kellett állnia, s jó néhány mély lélegzetet venni, mire úgy-ahogy elmúlta rettegése. Ismét a ragyogó jővőre gondolt. Már csak ez a ma éjszakai dologvan hátra, s aztán megnyílnak előtte a felső tízezer báltermei és perszeruhaszalonjai is.Kezében a lámpást lóbálva odalépett a raktár kapujához. Óvatosan kinyitotta,de a rozsdás, vén sarokvasak csak megcsikordultak.Átlépte a küszöböt, s odabent ismét megállt. Mozdulatlanul fülelte asötétséget. A pislákoló lámpafény ugráló árnyékokat táncoltatott a szanaszétszórt ládákon és hordókon. Egy rémes pillanatra úgy nézeti ki az egész, mint amegdőlt sírkövek és fejfák egy rég elhagyott temetőben. Celeste egész testénvégighullámzott a jeges borzongás.Már nem lehet visszafordulni. Már túl nagy utat tettél meg. Attól a szánalmaskis boltocskától egészen idáig. És hamarosan beléphetsz a Felső Tízezertársaságába.Valami megzörrent a sarokban két ládahalom között. Celeste összerezzent.Aztán megpróbált megint megnyugodni. Patkány lesz, csak egy patkány,mondogatta magában.A következő jeges rémülethullám akkor borzongatta végig, amikormeghallotta a háta mögött közeledő lépteket. Igyekezett összeszedni magát. Aférfi megkapta az üzenetét, tehát eljött. Nem kell félni. Nyélbe ütik az üzletet, sazzal vége, kész. Megnyílik a fényes jövőbe vezető út.- Ó, drága Celeste! - szólalt meg a gyilkos egy vágyakozó szerelmes búgóhangján. - Oly rég várok rád.Celeste most döbbent rá, hogy valahol végzetes hibát követett el. Most márvillámként hasított belé a félelem. Sarkon fordult, hogy elrohanjon, s közbenétségbeesetten hadonászott a legyezőjével. Szeretett volna még beszélni,alkudozni az életéért, elmondani, hogy épp ezért nem hozta magával azt akarkötőt. Tudta, hogy kockáztat, ezért az élete garantálására biztos helyenhagyta a Kék Medúzát.

Alkudozni azonban már nem maradt ideje. A férfi rátekerte a nyakkendőt anyakára. S az utolsó pillanatokban, amikor a vörös sötétség elborította az agyát,vakító világossággal látta át, hogy hol követte el azt a végzetes hibát. Aztugyanis tudta, hogy ez a férfi könyörtelen is tud lenni, s hogy rögeszméi vannak.De a nyilvánvaló őrültséget nem ismerte föl benne.AMIKOR VÉGZETT, A FÉRFI MEGSZEMLÉLTE AZ EREDMÉNYT.Meg volt elégedve munkájával. Ez a nőszemély soha többé nem fogjabecsapni sem őt, sem mást.A férfi felvette a nő retiküljét, kinyitotta, és kiszórta a tartalmát. A szokásosnői holmik potyogtak a földre.Zsebkendők meg néhány pénzérme a bérkocsisok számára.De az a nagyon fontos valami nem volt sehol.A férfi megijedt. Letérdelt a holttest mellé, s elkezdte kiforgatni a zsebeket.Sehol semmi.A férfit most már a pánik környékezte. Erőt vett magát, s gyorsanvégigtapogatta a nő egész ruházatát.Semmi.A férfi fölráncigálta a szoknyát. Hátha a két lába közé rejtette a nő...De nem rejtette oda sem.A férfi kétségbeesett. Felkapta a lámpást, és körbenézett a földön. Talán akapálózás közben ejtette le valahol a nő...Pár perccel később azonban kénytelen volt belátni a szörnyű igazságot. AKék Medúza nem volt sehol. És ő épp most ölte meg az egyetlen embert avilágon,, meg tudná mondani, hogy hol is rejtőzik ez a Medúza.

Nyolc- VAN MÉG ABBÓL A CURRYS TOJÁSBÓL, MRS. CHILTON?-lapozgatta Tobias a magával hozott reggeli újságot Mert igazán jól sikerült.- Mindjárt hozok be, uram - nevetett elégedetten a házvezetőnő, és hátráltkifelé az ajtón.- Meg egy kis ribizlis süteményt is kérek mellé! Maga isteni ribizlis dolgokattud sütni, Mrs. Chilton.- Van az is bőven. Sütöttem még egy adagot, mert valami megsúgta nekem,hogy maga ma reggel isi fog toppanni.- Tényleg - nézett föl Lavinia az újságból, amikor a házvezetőnő eltűnt akonyhában. - Egy héten belül már harmadszor állítasz be reggelizőidőben.Kezdenek kiszámíthatóak lenni a szokásai, uram. Már önhöz lehetne igazítani azórát.- Elérkeztem abba az életkorba, amikor át kell térni a rendezett életmódra. Arendszeres és normális reggelizés például jót tesz az egészségnek.- Ha jól értem, az egészséges életmódra törekvés hoz el ide minden napreggelizni.- A rendszeresség lehetővé teszi a napi sétát is, ami szintén rendkívülegészséges tevékenység.- De ma nem gyalog jöttél. Láttalak kiszállni a konflisból.- Meglestél? - eresztette le Tobias az újságot, nagyon elégedettnek látszott. -Azért fogadtam kocsit, mert az éjszakai eső eláztatta az utcákat, ha nem vettedvolna észre.- Jaj, drágám - ébredt fel egy pillanatra az együttérzés az egyébkéntkötözködős hangulatba került Laviniában. – Nagyon fáj a sebed ebben az esősidőben?- Egy jó reggeli minden bajt orvosol! - emelte magasra mutatóujját Tobias, ésjó hangosan belehörpölt a kávéba. – Jut eszembe: említettem már neked, hogyma reggel úgy nézel ki, mint a napsütötte déltengerek hullámaiban játszadozótengeri nimfa?Lavinia döbbenten meredt rá. - Még túl korán van az ilyen laposhumorizáláshoz, uram.Kinyílt az ebédlő, és bevonult Mrs. Chilton egy nagy tálcával. - Itt a currystojás és a ribizlis sütemény, uram. Szolgálja ki magát.Alig kezdtek enni, amikor meghallották a bejárati ajtó kopogtatóját. Laviniabosszúsan sóhajtott egyet.

- Kérem, Mrs. Chilton! - szólt ki Lavinia. - Valószínűleg Emeline egyikismerőse lesz az. Bárki is legyen, mondja meg neki, hogy az unokahúgomelment sétálni Mr. Sinclairrel.- 'Genis, asszonyom.Mrs. Chilton kisietett a haliba. Ám a következő pillanatban, a bejárati ajtókinyitásakor nem Emeline valamelyik ismerősének hangját lehetett hallani,hanem... Howard Hudson mély zengésű, bársonyos basszusát.- Hudson - kapta föl a fejét Tóbiás. - Mi az ördög hurcolta ide ilyen illetlenidőpontban?- Emlékeztetném, uram - jegyezte meg gunyoros hanghordozással Lavinia,hogy önt még korábbi és illetlenebb órában szokta idehurcolászni az ördög. S hamegengedi, most kimegyek és megnézem, mit akar ez a Hudson.- Megyek én is.- Fölösleges. Elboldugulok egyedül is.Tobias azonban elengedte a füle mellett a megjegyzést, s már pattant is föl.Howard az ablak előtt járkált föl-alá a hallban, és már a mereven fölhúzottvállain is látszott a feszültség. Haja csapzott, ruhája gyűrött, nyakkendőjeközönséges dupla csomóra kötve... És még a cipője sem volt kitisztítva. Lavinianem látta az arcát, de rögtön tudta, hogy nagy baj van.- Howard! Mi történt? - sietett oda hozzá.Howard megfordult, és Laviniára villantotta feneketlen mélységű, bénítóerejű, merev tekintetét. Lavinia erre nem volt felkészülve, és pár pillanatig úgyérezte, hogy átszédül egy másik, furcsa tér-idő dimenzióba. Hirtelen süket csöndzuhant rá, és még az ablak alatt elhaladó kocsik zörgése is alig hallható nesszéváltozott.Laviniának össze kellett szednie minden lelki- és szellemi erejét, hogylerázza magáról ezt a zsibbasztó hatást. Lassanként meg is szűntek azérzészavarok, s ismét normálisan kezdett látni és hallani. Howardnak is újra aszemébe tudott nézni.Tobias érdeklődéssel figyelte Howard minden rezdülését, de Lavinia láttarajta, hogy semmit sem fogott föl a pszichikai, hipnotikus erőtér rövidfelizzásából és megváltozásából.- Celeste meghalt - jelentette be komoran Howard. - Megölték. Tegnapelőttegy csavargó végzett vele. Nekem legalábbis ezt mondták. Még mindig nemtudom elhinni, pedig tegnap bevittek a holttest azonosítására is,- Istenem... - lépett hozzá Lavinia. - Üljön le, Howard. Szólok Mrs.Chiltonnak, hogy hozzon egy teát.

- Nem kérek - ereszkedett le Howard a kanapé szélére. - Ne fáradjanak.Úgysem tudnám meginni.Lavinia odatelepedett mellé. - Akkor legalább egy pohárka sherryt. Kellilyenkor egy kis szíverősítő.- Nem, köszönöm - suttogta Howard. – Segítsen nekem, Lavinia. Én teljesenösszetörtem, hiszen látja...Tobias a fenekével és a két kezével rátámaszkodott az ablakpárkányra.Lavinia már tudta, hogy szándékosan választja ezt a helyzetet: ilyenkor ugyanisa neki hátulról jövő fény jól megvilágítja a beszélgetőtárs arcát, akinek viszonthunyorognia kell az ellenfényben, ha az ő arcába akar bámulni.- Mesélje el, mi történt - szólalt meg Tobias szenvtelen hangon. - Az elejétőla végéig mindent.- Ó igen... - nyomkodta Howard két ujjal a halántékát, hogy össze tudjaszedni a gondolatait. – Itt minden olyan zavaros. Még mindig az eseményekhatása alatt vagyok. És kettős a szerencsétlenség. Először a gyilkosság, aztán eza második ügy...Lavinia gyengéden megérintette a karját. – Higgadjon, le Howard. És kezdjeel, szép nyugodtan, az elejéről.- Az elejéről... - Howard lassan az ölébe eresztette a két kezét, éskifejezéstelen tekintettel a padlót bámulta.- Körülbelül két hete fedeztem föl, hogy Celeste-nek van valakije.- Ó! - riadt meg Lavinia. Aztán Tobiasra nézett, de rajta semmi meglepődésnem látszott. Tobias hideg fejjel, szenvtelenül figyelte a szituációt, és igyekezettbegyűjteni minden, később még felhasználható információt. Az érzelmek teljeskikapcsolásának ezt a képességét Lavinia hol csodálattal, hol bosszankodvaszemlélte.- Celeste olyan fiatal és olyan szép nő... Vagyis, már csak volt - mondtaHoward egy kis szünet után. - Azt sem akartam elhinni, amikor Bathban igentmondott a házassági ajánlatomra. Nagyon boldog voltam és nagyon szerelmes,bár a tudatom mélyén mindig ott lappangott valami furcsa balsejtelem, hogy ezta nőt egyszer el fogom veszíteni.- Biztos ön abban, hogy volt a nőnek valakije? - kérdezte Tobias elégudvariatlanulHoward komoran bólintott. - Azt persze nem tudom, hogy mióta tartott ez akapcsolat.- És kérdőre vonta a nőt?Laviniát idegesítette ez a stílus, különféle grimaszokkal próbált is jelezniTobiasnak, de az rá sem hederített.

- Nem volt hozzá lelkierőm - ingatta a fejét Howard. Azzal vigasztaltammagam, hogy Celeste olyan fiatal még, és csak egy rövid kaland lesz az egész.Tobias egykedvűen figyelte ezt a vergődést. – Ismeri a volt feleségeszeretőjét?- Nem.- És nem is volt rá kíváncsi, hogy ki lehet az? Ezt azért ne akarja velemelhitetni.Tobias hideg szenvtelensége megijesztette Laviniát. Most döbbent ráugyanis, hogy ha ez az ember egyszer Howard helyzetében találná magát, akkornem kímélne senkit és semmit, hogy kiderítse, ki is az ő vetélytársa. S hogyutána mit csinálna, arra jobb nem is gondolni...- Ha jól sejtem, tegnapelőtt este is a szeretőjéhez ment - sóhajtott Howard. -Már kezdtem kiismerni a dolgait. Ha a szeretőjéhez készült elszökni, akko előttemindig olyan titokzatos volt, meg jókedvű is. Úgy volt, hogy elmegyünk egybizonyos Cosgrove Úr biomágnesességi bemutatójára. Celeste azonban az utolsópillanatban közölte, hogy fáj a feje, és otthon marad. De ahhoz ragaszkodott,hogy én menjek el nyugodtan. Ha már annyira érdekel engem ez a Cosgrove.- Tovább - szólt rá nyersen Tobias.- Igen... Szóval, elmentem a bemutatóra. Nagy csalódás volt az egész. Ez afigura egy közönséges sarlatán. S amikor hazaértem, Celeste nem volt sehol.Tudtam, hogy a szeretőjéhez ment. Egész éjszaka virrasztottam. Soha többé nemjött haza. Másnap reggel a hatóságok értesítettek, hogy egy elhagyott kikötőiraktárban találták meg. Az utóbbi másfél napban egy perc nyugalmam nem volt.A halottszemle, a temetkezési vállalkozó... Csupa rohanás ide-oda...- Leszúrták? Vagy lelőtték? - firtatta Tobias a „technikai” részleteket.- Azt mondják, megfojtották - nyögte Howard. – Azt mondják, a gyilkos általhasznált nyakkendő még akor is a nyakán volt, amikor megtalálták.- Úristen! - kapott önkéntelenül a nyakához Lavinia és nyelt egyet.- Szemtanú?- Nincs, amennyire én tudom. És szerintem nem is fog előkerülni - bámultamég mindig a padlót Howard. - Magányos csavargó lehetett a gyilkos...- A szakadt csavargók nemigen szoktak elegáns nyakkendőt választani agyilkosság eszközéül. Például még egyetlen nyakkendős csavargóval semtalálkoztam - jegyezte meg Tobias kissé kioktató hangsúllyal.- Nekem azt mondták, hogy azt a nyakkendőt a csavargó egy korábbibetörésből szerezhette.- Nyakkendőért nem szoktak betörni – legyintett Tobias.

Lavinia már nem bírta tovább. - Kicsit kíméletesebben, Tobias.Erre egy kis csönd támadt. Howard és Tobias pár pillanatig farkasszemetnézett.- Ki találta meg a holttestet?- Fontos ez? - kérdezett vissza Howard.- Még fontos lehet - vetette oda Tobias.Howard megint elkezdte masszírozni a halántékát. - Hogy is van... Ja. Arendőr, aki eljött engem értesíteni, azt mondta, hogy az egyik városi koldus találtrá, aki odajár aludni abba az elhagyott raktárba. De ez tényleg mellékes. Van ittvalami fontosabb dolog is, amit el kell mondanom maguknak, Lavinia. Valaminagyon furcsa dolog.Lavinia érdeklődéssel fordult felé.- Tegnap késő éjszaka látogatóm volt. Már majdnem hajnalodott. Aházvezetőnőt pedig előző nap elküldtem, mert abban a nagy gyászban egyedülakartam maradni. Úgyhogy nekem kellett lemennem, mert a látogató addigdörömbölt, amíg föl nem ébredtem.- Ki volt az? - kérdezte Lavinia.- Egy kellemetlen figura, aki a lámpa fénykörén kívül maradt, így az arcátsem tudtam megfigyelni. Mr Nightingale néven mutatkozott be. És azt mondta,hogy ő bizonyos dolgok adásvételével foglalkozik.- Miféle tranzakciók ezek?- Azt mondta, hogy régiségekben utazik. A névtelenséghez ragaszkodóeladók és vevők között közvetít. Rendkívül diszkrét ügyekben.- Más szóval nem legális ügyekben.- Nekem is ez jutott eszembe - helyeselt Howard. – Azt mondja ez aNightingale, hogy a szóbeszédek szerint egy nagyon értékes antik kincset loptakel, s hogy Celeste-nek köze volt a lopáshoz.Lavinia ledöbbent. - Celeste ellopott egy régiséget?- Én ezt egy pillanatra sem hittem el - emelte magasba a mutatóujját Howard.– Az én drága Celeste-em volt tolvaj. Nightingale viszont azt mondta, azalvilágban azt beszélik, hogy a feleségemet ezért az elátkozott holmiértgyilkolták meg.- Miféle régiségről van itt szó? - kérdezte Tobias, előszőr mutatva őszinteérdeklődést az egész beszélgetés során.Howard összevont szemöldökkel próbált koncentrálni. - Nightingale szerintegy ókori római arany karkötőről. Itt Angliában került elő egy római sírból,

hiszen, mint tudjuk, Britannia egy része római provincia volt. S a karkötőbe egykülönös, kék kámeakő van belefoglalva, a kőbe pedig Medúza képét vésték.- Mit akart öntől ez a Nightingale? - kérdezte Lavinia.- Nyilván a karkötőt. Amelyre nagyon vágyik a gyűjtők bizonyos fajtája.- És Nightingale nyilván abból él, hogy különös értékű régiségeket ad elbizonyosfajta gyűjtőknek - vonta le a következtetést Tobias.- Ezt meg is mondta - bólintott Howard, de csak Laviniát nézte. - És aztfeltételezi, hogy tudok valamit a karkötő hollétéről. Nem titkolta, hogy egyvagyonért tudná eladni. És magas jutalmat ígért nekem, ha vissaszerzem neki.- Na és mit mondott neki?- Mit mondhattam volna? - tárta szét a kezel Howard. - Elmagyaráztam, hogyfogalmam sincs erről a Medúzáról. Nem tudom, elhitte-e, de figyelmeztetetthogy nagy veszélyben vagyok, akár igazat mondtam neki, akár nem.- Miért van ön veszélyben? - kérdezte Lavinia.- Nightingale szerint miután az a hír járja, hogy a kincs valahol az alvilágbanbolyong, sok gyűjtő indít hajszát utána. És e gyűjtők között akadnak roppant veszélyesfigurák is, akik nem riadnak vissza semmitől. Cápák, mondta, akik asüllyedő hajó körül köröznek. S hogy én vagyok a roncsba kapaszkodó egyetlentúlélő...- Talán magára akart ijeszteni - tűnődött el Lavinia.- Bevallom, ez sikerült is neki - hajtotta le a fejét Howard. - Azt mondta, hajót akarok, akkor minél gyorsabban juttassam vissza neki ezt a régiséget. Éshozzátette, hogy nem lesz hálátlan. De ha egyszer nincs nálam az a karkötő?!Egy darabig mindannyian csendben mérlegelték a helyzetet.Tobias nekitámaszkodott az ablakfélfának, és karba fonta a kezét - És ön mittud még erről az antik kincsről?Howard továbbra is Laviniát nézte. A nő szeméből legalább áradt valamiegyüttérzés. Én magani sohasem láttam azt az elátkozott holmit. Csak azt tudomelismételni, amit Nightingale-től hallottam. Ő Kék Medúzának nevezte. Nyilvána meakő sajátos színe miatt.- Medúza, Medúza... - tűnődött Tobias. - A valamikor gyönyörű, csodálatoshajú leány, aki megsértette Athénét, s az büntetésből kígyóhajú szörnyeteggéváltoztatta. A három Gorgó egyike.- És ennek a Medúzának a megpillantásától kővé változtak az emberek - tettehozzá Lavinia.

- Ezt a szörnyeteget csak Perszeusz tudta megölni, álmában, és ő is csak úgy,hogy háttal közeledett felé, és a rézpajzsában tükröződő képét figyelte, így nemkellett közvetlenül rápillantania.- Nem tudom, mit keres egy drága ékszeren egy ilyen szörnyetegfej -mormolta Howard.- A Medúza gyakran szerepelt az ókori ékszereken. - Itáliában is sok gyűrűtés medált láttam, belefoglalt ká-meakővel, s azon Medúza-fejjel. A rómaiak azthitték, hogy a Medúza feje távol tartja tőlük a bajt.- Kővé változtatta az ellenséget? - biggyesztett íobias. - De legalább vanbenne logika.- Mr. Nightingale azt mondta - köszörülte meg a torát Howard -, hogy ez amedúzás kámeakő nagyon különleges darab. Valamilyen ókori, zavaros kultuszjelképe. Ez a szekta titokban működött itt az ókori Britanniában. És ebbe a kőbenemcsak a kígyóhajú Medúza fejét vésték, hanem alá egy kis botot vagy varázsvesszőtis.- Mondott még valamit Mr. Nightingale az ékszerről? - kérdezte Lavinia.- Még valami olyasmit magyarázott - ráncolta a homlokát -, hogy maga akarkötő színaranyból készült, remekbe szabott ötvösmunka, és egymásbagabalyodó kígyókat formáz.- Én már láttam ilyen karkötőket Rómában. Azok még színes drágakövekkelis ki voltak rakva. Negyedik századi sírból kerültek elő, néhány pénzérmévelegyütt. Hihetetlenül szépek voltak.- Én már többet nem tudok elmondani erről a Kék Medúzáról – nézettHoward Laviniára, mint utolsó reménységére. – Nightingale azt állítja, hogyCeleste-et ezért ölték meg. De én ezt így nem hiszem el.- Miért? Ön szerint mi történhetett? - kérdezte Tobias.- Jó kérdés - sóhajtott szomorúan Howard. - Sokat törtem rajta a fejem, ésarra a kínos következtetésre jutottam, hogy Celeste nem volt ugyan egytolvajalkat, de azért mégiscsak fiatal volt, könnyelmű és könnyen becsapható.Lehet, hogy a szeretője tényleg belevitte valamibe.- Lehet, hogy az az alak vette rá, hogy lopja el neki karkötőt, s azután végzettvele? - kockáztatta meg Lavinia bátortalanul a feltevést.- Szerintem is ez az egyetlen elfogadható magyarázat - ütögette össze azökleit Howard. - Az a gazember tegnapelőtt éjszaka találkozhatott vele. És aztmondta neki, hogy erre a találkozóra vigye el neki a karkötőt. Az én szegényártatlan, naiv Celeste-em pedig el is ment arra az éjszakai találkozóra, az agazember pedig megfojtotta, és ellopta tőle a kincset.

Lavinia lopva figyelte, hogy Tobias hogyan reagál erre a teóriára. Tobiasazonban a gondolataiba merült. Vagy csak unta már az egészet. Ezt a kétarckifejezést nehezen lehetett nála megkülönböztetni.- Lavinia! Segítsenek nekem - tette össze a két kezét Howard. - Nem tudokkihez fordulni. Maguk magánnyomozással foglalkoznak. Szeretném megbíznimagát azzal, hogy kutassa föl Celeste gyilkosát.- Howard...- Ne utasítson vissza, kérem. Nightingale megfenyegetett, de engem mostnem érdekel a saját biztonságom. A gyilkost szeretném elkapni. Segíteniük kell.Könyörgök...- Természetesen segítünk - nyugtatgatta Lavinia.Tobias viszont összehúzta a szemöldökét, és ellépett az ablaktól - Lavinia,előbb meg kell beszélnünk a dolgot.- Nincs mit megbeszélni – szögezte le határozottan Lavinia. – Én márdöntöttem: elfogadom a felkérést. Ha gondolod, beszállhatsz a nyomozásba. Hanem, hát nem.Tobias káromkodott egyet, de a többiek szerencsére nem hallották.- Köszönöm, kedvesem - csókolt kezet Howard Laviniának. - El nemmondhatom, mennyire hálás vagyok.Tobias úgy nézett rá, mint az ölyv a zsákmányul kiszemelt pocokra.- Ha már a háláját említette, Mr. Howard, van itt még egy apróság. A nekünkjáró tiszteletdíj...- Ó, a pénz nem akadály! - nyugtatta meg Howard.- Ezt igazán örömmel hallom - mosolygott enyhe főhajtással Tobias.

Kilenc- NEKEM ITT VALAMI BŰZLIK, LAVINIA.- Azt nagyon jól tudom! A véleményedet elég jól kifejezésre juttattad. Kisséfoghegyről beszéltél Howard-dal.Választ sem várva bevonult a dolgozószobájába, és leült az íróasztalához.Valamilyen, még számára is rejtélyes okból könnyebben tudta megvitatniTobiasszal a kellemetlen ügyeket, ha ott volt közöttük az a nagy, feketemahagónia asztal. Azt nem ismerte be, még magának se, hogy a férfi néhafélelmetes is tud lenni, de azt nem lehetett tagadni, hogy Tobiasban bizonyfélelmetes akaraterő és óvatosságra intő elszántság munkált.A nagy íróasztal mögött trónolva Laviniának valahogy nagyobb volt azönbizalma,- Megmondom őszintén - állt be Tobias a kandalló mellé úgy, hogy a meleg asebesült bal lábát érje. – Én nem hiszek Howardnak.Lavinia először a fájdogáló seb iránt akart érdeklődni, de még idejében rájött,hogy ilyen hangulatában Tobias nem szereti, ha valaki az ő bajával foglalkozik.Ezért inkább a tárgyra tért. - Te nem tartod valami sokra a hipnotizáló mágnesterapeutákat, s nyilván ez is befolyásolja a véleményedet. Nem ezt hívják zártgondolkodásmódnak, kedves uram?Tobias a piszkavassal belekotort egy kicsit a tűzbe.- Hudson egyszerűen nem mesélte el nekünk a teljes igazságot.- Hát igen, hát persze - igyekezett elfojtani Lavini bosszankodását. - Nekedmár szakmai betegség vált az a rögeszme, hogy az ügyfél mindig hazudik. Deazt már nem tudnád megmondani, hogy ugyan miért volna érvényes ez arögeszme Howardra is. Ez egy összetört és elkeseredett ember, akinek már csakegy kívánsága van: elkapni a felesége gyilkosát.- Szerintem viszont egyetlen percig sem hihetjük el, hogy a gyilkost akarjamegtalálni.- Lavinia elképedve meredt rá. - Miért beszélsz hülyeséget? Mi mást isakarhatna?- Szerintem meg sokkal valószínűbb, hogy neki nem a gyilkos, hanem akarkötő kell.- Mondd ezt még egyszer - nyögte ki Lavinia, mert azt hitte, nem jól hallotta.- Azt állítod, nem hiszed el, hogy Howard meg akarja találni a feleségegyilkosát?

- Azt állítom, hogy csak a felesége szeretőjét akarja velünk megkerestetni -masszírozgatta Tobias a combját. - Mert azt hiszi, hogy annál van a karkötő.- Tobias, te tényleg hülyeségeket beszélsz. Hiszen a szerető a gyilkos.- Nem feltétlenül.Tobias odament az ablakhoz, és a ház mögötti kis kertet nézegette. - És hanetán érdekel a szakmai véleményem, akkor tessék: meggyőződésem, hogyCeleste gyilkosa nem más, mint dr. Howard Hudson.Laviniát nem is annyira a kijelentés tartalma döbbentette meg, mint inkább aza magabiztosság, amivel Tobias előadta. - Te tényleg megőrültél? – kérdezte,amikor végre magához tért.- Nem. Te persze a család régi barátját látod benne. De rakd csak félre aszemélyes érzéseidet, és gondold végig az események más lehetséges változataitis.- Például melyiket?- Hát például az enyémet - felelte Tobias még mindig hátat fordítva. - Figyeljcsak ide. A jó öreg Howard fölfedezi, hogy nála sokkal fiatalabb és rém dögöskis felesége megcsalja őt valakivel. Nem nyugszik, amíg ki nem deríti, hogy ki acsábító. Egyik este azzal megy el otthonról, hogy megnézi egy hipnotizőrkollégáját, de a bemutatóról korán lelép. Visszamegy a házhoz, és lopva követi afeleségét a randevúra. Celeste egyedül van, még várja a szeretőjét. Howarddühösen nekitámad a feleségének. Szörnyű veszekedés következik. S Howardvégül a saját nyakkendőjével megfojtja a nőt.- Na és a szerető? Az közben hová lett? - kérdezte kissé gúnyosan Lavinia.- Nyilván a veszekedés kellős közepén futott be, rájött, hogy gáz van, ésfeltűnés nélkül lelépett. Lehet, hogy soha többé nem bukkan elő.- De Howard mi a fenének ölte volna meg a feleségét? Hiszen szerette!- Nos, köztudomású, hogy a lángoló szerelem pillanatok alatt izzó gyűlöletbetud átcsapni. Csak bele kell keverni a megcsalatásból fakadó dühöt éskeserűséget.Lavinia már éppen elkezdett volna vitatkozni, amikor eszébe jutott, hogyhiszen ő is látott már olyan férjet, aki képes lett volna megölni a feleségét. Anagy állóóra csöndesen ketyegett.- Én megértem ezt a logikát - szólalt meg végül. – Vagyis én egyetlenpillanatig sem gondolom, hogy Howard ölte meg Celeste-et, de elfogadom, hogyegy nyomozó, aki személyesen sohasem ismerte őt, mérlegeli ezt a lehetőségetis.- Én is megértelek, amikor szeretnéd azt hinni, hogy Howard őszinte ésártatlan. Tudom, mennyire örültél, hogy megjelent itt ez a régi ismerősöd. Végül

is a szüleid barátja volt. Téged is a régi szép időkre emlékeztet. Amikor mégnem álltál egyedül a nagyvilágban.Lavinia vonakodva bár, de belátta, hogy van ebben valami. – Én ténylegmegörültem ennek a régi családi barátnak, Tobias. Tényleg a régi, boldognapokra emlékeztetett. Amikor még éltek a szüleim, és amikor még sokkalegyszerűbb és barátságosabb volt a világ. De a kellemes emlékek nemhomályosíthatják el a tényeket. Azt, hogy Howardot soha nem ragadják el aszenvedélyek és az indulatok. Én jobban ismerem őt, mint te. Ő tudóstípus, ésmindig is az önkontroll mintaképe volt. És soha semmi jelét nem tapasztaltamnála az erőszakosságnak.- Csakhogy te a család barátjaként ismerted meg őt. Ebben a szerepbenmindenki a legjobb oldalát igyekszik megmutatni - magyarázta Tobias, mégmindig a kertet bámulva. - De honnan tudod, hogy mit gondolt, és hogyanviselkedett más helyzetekben, más emberekkel. Például a feleségével.- Hát, ez is igaz. Van benne logika - sóhajtott Lavinia. Tobias errehátranézett, és nagy meglepődést színlelt.- Nem akarok hinni a fülemnek, hölgyem! Még sohasem volt példa arra,hogy ön ilyen gyorsan igazat adott volna nekem bármiben is.- Nem arról van szó, hogy elfogadom a véleményedet. Sőt, a lényegettekintve, teljesen elutasítom. Ugyanis akkor megértem azokat az előfeltevéseket,amelyekből ilyen következtetésekre jutottál. De kezdjük a legfontosabbal:tényleg nem akarsz segíteni nekem ennek az ügynek a felderítésében, Tobias?- Figyelj ide - fordult meg Tobias. - Én csak úgy tudnék kimaradni ebből azügyből, ha meg tudnálak győzni, hogy hagyd a fenébe az egészet. De nemhiszem, hogy meg tudnálak győzni.- Látod, ebben teljesen igazad van.Tobias odament az asztalhoz, és két kézzel rátenyerelt.- Tisztázzunk valamit, Lavinia. Én nem engedem, hogy te egyedül belemásszegy gyilkossági ügybe- Nem a te dolgod eldönteni, hogy én mibe mászom bele és mibe nem -vágott vissza Lavinia.- A francba már! Ha te azt hiszed, hogy megengedem neked, hogy azéleteddel játssz...- Na most már elég legyen! - csapott az asztalra Lavinia. - Nagyon unom márezt az örökös parancsolgatást. Ami egyre elviselhetetlenebb a viaszfigurásgyilkosságok óta. Nagyon nehéz kibírni egy ilyen basáskodó férfit.- Én nem szoktam basáskodni – méltatlankodott Tobias.- Nem, a fenét! Már észre sem veszed, mikor váltasz erre a stílusra.

- Nem a stílus itt a lényeg, hanem az, hogy szeretném, ha a józan ész isműködhetne ezekben a szituációkban.- Te csak dirigálsz nekem, és én ezt ki nem állhatom. De figyelj most ide,barátocskám. - Fölállt és előrehajolva egész közelről nézett bele a férfi szemébe.- Vagy egyenlő partnerek leszünk ennek az esetnek a felderítésében, vagy énegyedül megcsinálom az egészet. Tessék, választhatsz.- Az is biztos, hogy te vagy a legmakacsabb és legakaratosabb nőszemély,akivel valaha is találkoztam!- Maga pedig, uram, a legarrogánsabb és legerőszakosabb férfi az énismeretségi körömben!Majdnem egy percig farkasszemet néztek az asztal fölött.- A francba! - egyenesedett föl hirtelen Tobias. - Nincs itt nekem semmiválasztási lehetőségem. Nem hagyhatlak cserben, ha már belemásztál ebbe aszarba.Lavinia megkönnyebbült egy kissé. A szomorú igazság az volt ugyanis, hogynem sok tapasztalatot szerzett még gyilkossági ügyekben. Egy esettől még nemlesz szaktekintély az ember. És Tobias néha tényleg undok és kibírhatatlan, deazért a logikája pengeéles.- Akkor megegyeztünk. Hogy együtt csináljuk meg ezt az ügyet.Tobias csak bólintott.- Remek - ült vissza Lavinia. - Először is egy tervet kell készítenünk. És tenagy híve vagy a precíz terveknek. Ha jól sejtem, ezt a rejtélyt egyszerre többoldalról kell megközelítenünk.- Jól látja, hölgyem - bohóckodott megint Tobias, de azért elégedettenmulatott magában. Rávezetett egy nőt a logikus gondolkodásra. Micsoda ritkateljesítmény! – Először is ott van az a régiség vagy mi. Azt kell egy kicsitfelderíteni. Azután van vagy volt annak tulajdonosa is, és az is érdekel És aztánmegesett itt ey lopás is, ki tudja még, hogyan...- Én szereztem bizonyos ismereteket a régiségkereskedés terén. Ismerek egycsomó kereskedőt is. Ha egy olyan különlegességet lopnak el, mint ez a KékMedúza, akkor pár napon belül az egész város tele lesz pletykákkal ésszóbeszédekkel. Szerintem az lesz a jó, ha én ezeknek eredek a nyomába.- Nagyszerű. Látogasd sorra a törvényes üzleteket és kereskedőket. Én megmajd a többit szaglászom körül. - Elkezdett fel-alá járkálni a szobában. -Moslygó Jacknek például kiterjedt bűnözői kapcsolatai vannak. Valószínűlegismeri ezt a Nightingale néven bemutatkozó titokzatos figurát is. Majdráveszem, hogy hozzon össze vele.

Itt az idő, gondolta Lavinia, hogy előhozakodjon azzal a dologgal, amelyenmár napok óta törte a fejét.- Ha már a bűnözői kapcsolataidat említed, neken sem ártanamegismerkednem ezzel a Mosolygó Jack nevű barátoddal.- Szó sem lehet róla. A Dögkeselyűhöz címzett kocsmába nem szokás nőtvinni. Lavinia sejtette, hogy nem fog simán menni a dolog.- Mehetnék álruhában, ahogy te is szoktál.- Na és te minek álcáznád magad? - kérdezte gúnyosan Tobias. - Kocsmailotyónak?- Miért ne?- Szó sem lehet róla - vált komollyá Tobias arca Eszem ágában sincsbemutatni téged ennek a Mosolygó Jacknek.- Pedig lehet, hogy egy szép napon még szükségem lesz az ő kapcsolataira.Gondold csak meg, milyen hasznos volna, ha mindketten kapcsolatottarthatnánk vele. Nem kényszerülnél arra, hogy mindig csak te keresd föl őt...- Hagyd ezt, Lavinia. Nem lesz bemutatkozás - emelte föl gyorsan amutatóujját Tobias, mert látta, hogy Lavinia máris szólásra nyitná a száját. –Javaslom, térjünk vissza az ügyhöz. Fölösleges vitákra most nincs idő.Lavinia megint kénytelen volt belátni, hogy tényleg nincs. - Hát jó. Viszontvannak nekünk segítőink. Azt javaslom, hogy kóstoljanak csak bele ebbe a fajtamunkába. Itt a kiváló alkalom.Tobias megállt, és szótlanul csak bámult Laviniára. Aki pontosan tudta, hogymire gondol a férfi. Arra, hogy mindketten felelősek azért a két fiatalért, akikmost nagy lelkesen önálló életet szeretnének kialakítani maguknak.Lavnia savanyúan mosolygott. - Úgy látom, te ugyanúgy nem szeretnédbedobni a mély vízbe Anthonyt, ahogy sem szeretném ezen a pályán elindítaniEmeline-t. Jól látom?Tobias mély lélegzetet vett, és hosszan, lassan fújta ki a levegőt.- Ann nem ilyen pályát szánt volna ennek a fiúnak.- De Annek nem volt alkalma ebben a kérdésben állást foglalni. Jólmondom? Itt már Anthonynak kell választania.- Ugyanezt lehet elmondani rólad és Emeline-ről is. Az ó pályaválasztásárólsem neked kell döntened.- Tudom. Én csak egy olyan életúton szerettem volna ót elindítani,amilyenről a szülei is álmodoztak. Szilárd egzisztenciáról, társadalmi rangról,anyagi biztonságról. Vagyis egy jó házasságról. Bár, ha Oscar Pellingregondolok - húzta el a száját Lavinia -, akkor azt is el kell ismernem, hogy egy

„jó parti” még korántsem jelent biztonságot és emberhez méltó életet egy nőszámára.Tobias csak figyelt, kitartóan, de nem szólt semmit.Lavinia elővett egy tiszta papírlapot.- Ülj le. Állítsuk össze a tervet.- Hát jó - telepedett le Tobias az asztal túloldalán. – És kezdjük azzal, hogynemcsak a karkötő tulajdonosát kell felkutatnunk, hanem Celeste Hudsonról iski kell derítenünk még egy csomó dolgot.Lavinia belemártotta a tollat a tintatartóba. – És Howardnak is még tennünknéhány kérdést.- Már megbocsáss, de neki egy szavát sem lehet elhinni.- Azt akarod mondani, hogy hazudik?! De hát miért tenné?- Miért, miért… Ha nem ő a gyilkos, ahogy te is állítod, akkor azt kellmondanunk, hogy süket és vak volt a felesége viselt dolgaiban.- Nem ő az egyetlen ilyen férj - biggyesztett vigyorogva Lavinia. - De mit éshogyan akarsz még megtudni Celeste-ről?- Ebben te vagy a szakértő. Mit kell csinálni akkor, ha az ember egyhozzáértő mágnesező hipnotizőrt vagy nyomozót keres?- Nagyon egyszerű: referenciákat kell szerezni, vagyis érdeklődni a korábbiügyfeleknél, hogy mennyire voltak megelégedve az illetővel.- Na látod. Emlékszel még arra a kínos beszélgetésre ott az utcán? AholCeleste Lord Gunningot és Lord Northamptont említette?- Csak nem őket akarod kikérdezni? Egyáltalán, ismered te ezeket a lordokat?- Nem ismerem, de Crackenburne vagy valaki más majd segít kapcsolatbalépni velük.- Ki ez a Crackenburne? Már többször említetted.- Fontos ember. Gyakorlatilag mindenkit ismer a felső tízezerben. Meg annakperemvidékein is.- Akkor nekem is szükségem lehet még rá - derült fel Lavinia. - Ugye,bemutatsz neki? Egy ilyen gentlemannek...- Ebben ne is reménykedj.Lavinia arcáról lehervadt a mosoly. - Miért ne?- Egyszerűen csak azért, mert a felesége halála óta a lord ki sem teszi a lábáta klubjából. Ahová viszont nő nem teheti be a lábát. És éppen ez teszi őtszámunkra oly értékessé. Mert ott aztán begyűjtheti az össes pletykákat ésinformációkat.

Lavinia kissé értetlenül bámult Tobiasra. – Csak nem azt akarod mondani,hogy ott lakik abban a klubban?- De. Ő még ezt is megengedheti magának. Mi szont nem engedhetjük megmagunknak, hogy most vitatkozással töltsük el az időt.- Hát jó. Nézzük a tervet.- Nézzük... - emelt föl Tobias néhány papírlapot Lavinia asztaláról. - Hát ezmeg mi? - tartotta két kézzel maga elé az egyiket, és elkezdte hangosan olvasni aszöveget. - „Elsőrangú és exkluzív szolgáltatások a magánbnyomozás irántérdeklődő előkelőségek számára.”- Tessék? Ja! Nem említettem neked, hogy szeretnék hirdetést föladni azújságokban? Ezért kijegyzeteltem az apróhirdetések legérdekesebb kifejezéseités mondatait. Jut eszembe - vette el Tobias kezéből a lapot -, a ma reggelilapban különösen érdekes megfogalmazás jelent meg. Ki kell írnom, mielőttelfelejtem.- Hát, én nem javasolnám ezt a módszert - vakarta a fejét Tobias.- Az apróhirdetésre mindenféle csodabogár ügyfél jelentkezik csak. Ebben aszakmában célszerűbb a „szájhagyomány” útján terjedő ismertségretámaszkodni.- Ez elavult felfogás. Én igenis a modern lehetőségeket fogom kihasználni, ésreklámozom magam. Hogy tetszik például ez a mondat? „Hatékony megoldásoktitkos ügyekben érintett úriemberek számára, a legdiszkrétebb és megbízhatómódon.”Lavinia látható elégedettséggel ízlelgette a jelzőket és szókapcsolatokat. -„Titkos ügyekben érintett úriemberek... „ Ebben van valami titokzatosság, nem?- Hát, az tényleg van! - vágott elég furcsa képet Tobias.- Én persze nem akarom azt sugallni, hogy csak a titkos ügyekbenérintetteknek kínálom a szolgálataimat - magyarázta Lavinia. - És a hölgyekhezis szeretnék szólni. Ezért úgy gondoltam, hogy kissé módosítom ezt a szöveget,így: „Privát és diszkrét megoldások titkos "gyekben érintett hölgyek és urakszámára. „ Na, hogy tetszik?Nagy csönd támadt az asztal túloldalán. Lavinia fölkapta a fejét, és rögtönkiszúrta, hogy Tobiasnak mintha rangatózna a szája széle. Mintha a nevetésétakarná visszafojtani.- Nos? Tetszik vagy nem?- Garantálhatom neked, hogy az így megfogalmazott hirdetésre a benneszereplő „titkos ügyekben érintett urak” kifejezésre az ügyfelek rendkívül szélesskálája fog jelentkezni nálad. - Ugye? Te is találkoztál már ezzel a kifejezésselaz apróhirdetésekben?

- Iiigen… Megakadt rajta a szemem.- Látod? Ez is azt bizonyítja, hogy figyelemfelhívó. És hogy nekem is eztkell majd beírnom a saját hirdetésembe. Csak még az nem teljesen világosszámomra - bizonytalanodott el Lavinia egy pillanatra -, hogy tulajdonképpen...hogy pontosan... hogy szóval mi is az a „megoldás”, amit ez a cég azügyfeleinek kínál?Tobias pár másodperc kivárással szólalt csak meg:- No, akkor most kapaszkodj meg, drága Laviniám: Ez egy közönségeskotonreklám.

TízLAVINIA MÉG AZNAP DÉLUTÁN, KÉT ÓRA KÖRÜL LÉPETT BE Arégiségboltba. Nyomában ott lépkedett Emeline, tettre, készen és lelkesen.Végre itt a nagy feladat...Edmund Tredlow, ez a gyűrött nadrágot és rosszul megkötött, hervadtnyakkendőt viselő, kócos kis ember éppen tollseprűvel ápolgatta a buja tekintetűPán-szobrot. Eltelt egy kis idő, mire észrevette a hölgyeket, és rájuk emeltemonoklis tekintetét,- Ó, Mrs. Lake! Miss Emeline! Micsoda meglepetés!-, dobta el a tollseprűt,és sietett kezet csókolni Laviniának. Aztán csillogó, bár kissé kancsal szemekkelnézett föl. Lavinia tudta, hogy az élénk érdeklődés nem az ő személyének szól,nem is a nőknek, hanem az alkudozás lehetőségének. A házaló ócskásból magátüzletttulajdonossá felküzdő Tredlow-nak ugyanis szenvedélye volt az alkudozás.- Jó napot, Mr. Tredlow! - húzta vissza kecsesen a kezét Lavinia. -Beugrottunk Emeline-nel, hogy pár szót váltsunk, ha van egy kis ideje.- Hoztak megint valamit eladni? - dörzsölte a kezét a kis ember. - Be kellvallanom, hogy feltételezéseim ellenére igen szép árat sikerült kapnom azért azApollóért, amelyet pár héttel ezelőtt hoztak be nekem. A gyűjtő nagyon megvolt elégedve a minőséggel.- Szerencsére most nem vagyunk kénytelenek eladni újabb darabokat aRómából hozott régiségek közül - mosolygott Lavinia. - De nem lennékhálátlan, ha megosztaná velünk bizonyos, rendkívül értékes szakmaitapasztalatait.Tredlow azonnal gyanakvó képet vágott. - Pontosan mire volna kíváncsi,asszonyom?Lavinia a legszívélyesebb mosolyát ragyogtatta rá.- A nagynéném többször is említette, hogy egész Londonban nem ismer mégegy régiségkereskedőt, aki annyira ismerné a piacot, mint maga, uram.Tredlow belepirult a bókba, majd olyan sötétvörös lett a feje, hogy attól márLavinia is megrémült, hátha agyérzést kapott itt ez az emberke.- Hát elég régen vagyok már a szakmában - hebegett Tredlow. - És ígymégiscsak ragad az emberre valami...- Ragad, ragad... - nézett körül elragadtatással az üzletben Lavinia. - Micsodaremek árukészlet! Esküszöm, az egész városban nem lehet ilyen csodálatosgörög vázákat találni.

- Tredlow-nál mindig a legszebbek vannak! - vigyorgott szerényen a kisember. - Jó hírű bolt ez...Lavinia elégedetten nyugtázta, hogy a boltos kezd már puhulni. így hátfolytatta a megdolgozást. - Én pedig csak azt sajnálom, hogy nincs időnk egésznap itt társalogni. Borzasztó sokat tanulhatnék magától az antik műkincsekről.- Jöjjön csak bármikor, Mrs. Lavinia. És hozza el a kedves unokahúgát is.Ami pedig a görög vázákat illeti, megsúgom maguknak, hogy a hátsó szobábanis van még néhány igazi különlegesség. Méltóztatnak megtekinteni?Lavirűára megint rátört a frász. Mert itt van az ő ártatlan, szűzi lelkületűunokahúgocskája, a hátsó szobáján meg ott vannak azok a vázák... És a vázákonruhátlan alakok, nők és férfiak, meg persze ledér nimfák és kecskepatájú Pánoka legizgalmasabb, izé... a legilletlenebb pózokban... Szegény Emeline, biztoselájulna a látványtól.- Most nem ezért jöttünk, uram - próbálta átvenni az események irányításátLavinia. - Hanem azért, mert a szakmai segítségére van szükségünk.- Bizony! - bólogatott lelkesen Emeline, mit sem sejtve arról, hogy mirőlmaradt le.- Hát jó. És miben lehetek a segítségükre? – készségeskedett Trudlow.- Bizonyára hallotta már, kedves uram, hogy én alkalmanként diszkrétmagánnyomozást végzek bizonyos előkelő személyiségek megbízásából.Tredlow képéről egy szempillantás alatt eltűnt a nyájas-dilis arckifejezésmaradéka is. - Hát, nem igazán nőnek való foglalkozás - nyögte ki nagymeglepetésében.- Pedig még engem is felvett maga mellé segítőtársnak! - közölte lelkesenEmeline. - Hogy én is kitanuljam a szakmát.Tredlow-nak ez már sok volt. - Kár egy fiatal lánynak ilyen erkölcstelendolgokba belekeveredni.- Még mindig jobb, mintha a maga görög vázáit nézegetné ott a hátsószobában - vágott vissza finoman Lavinia. - De térjünk rá a tárgyra, uram.Tredlow felhúzta a szemöldökét, összecsücsörítette a száját, és félig behunytszemmel kérdezte. - Ha önök üzleti ügyben járnak itt, akkor, ugyebár, fizetni ishajlandók a tőlem remélt szakmai tanácsokért?- Hát az csak természetes! - mondta enyhén méltatlankodó hangsúllyalLavinia. Aztán elég pofátlanul hozzátette: - Ha ugyan használhatónakbizonyulnak azok a tanácsok.- Az csak természetes! - nyugtatta meg Tredlow. - És mit szeretnének tudni?

- Nos. Azt csiripelték a verebek, hogy pár nappal ezelőtt elloptak egy ókorirómai karkötőt. Amely nem itt, Itáliában, hanem itt, Angliában került elő egysírból. Egymásba fonódó kígyókat formázó, színarany karkötő, a belefoglalt,különleges ékkőbe Medúza-fejet véstek, alá pedig egy kis varázsvesszőt. Ön ishallott erről a lopásról?Tredlow úgy csinált, mint aki nagyon koncentál.- A Kék Medúzára méltóztatnak gondolni?- Arra. Ismeri?Sunyi fény villant meg Tredlow szemében. – Már hallottam róla. De azt nemtudtam, hogy ellopták. Maga biztos ebben? Mert akkor ennek gyorsan híremegy. Még hogy ellopták!- Mr Tredlow - vágott közbe Lavinia. - Szeretnénk megtudni, kié volt ez akarkötő.A kis ember a monoklin keresztül nézett bele Lavinia arcába. - Ha nemismeri a tulajdonost, akkor maga most nem az ő megbízásából végzi anyomozást. Jól sejtem?- Jól – fújta ki hangosan a levegőt Lavinia. – Mások kértek fel bennünket.- Értem. És ha ellopták ezt a karkötőt, akkor a tolvaj feltehetően keres egyrégíségszakértőt. Aki fel tudja becsülni az ékszer árát, s talán a diszkrételadásában is segédkezhet.Lavinia nem is gondolt erre a lehetőségre, s most megijedt. - Én azttanácsolom önnek, Mr. Tredlow, hogy ne is álljon szóba a tolvajjal. Mert ez agazfickó egy embert már meggyilkolt, és nem fog visszaretteni újabbgyilkosságtól sem.- Gyilkosság? - kerekedett el Tredlow szeme a rémülettől. - Maga bizonyáratréfál.- Megfojtott egy nőt, nyilván azért, hogy elnémítsa. Ha ez magának tréfa...- Jaj, istenem. Jaj, istenem... Ez szörnyű. Nem lehet, hogy mégis valamitévedés van itt? Valami félreértés? Vagy baleset? - kérdezte a beijedt emberreménykedő hangján.- Hát, ha maga „balesetnek” nevezi azt, hogy nyakkendővel megfojtanak egynőt...- Értem... - hebegte Tredlow. - Jaj... Mily sajnálatos! Sokat árt az üzletnek azilyen eset. - Az én szakmámban viszont fellendíti az üzletet – nyeglédeskedettegy kicsit Lavinia. - Ha nem tévedek, az előbb már éppen meg akarta nevezni aMedúza tulajdonosát.

- Igen. Csak eszembe jutott, hogy maga még nem nevezte meg a nekem ezértjáró jutalom összegét.Na, ezt a majmot sem ejtették a feje lágyára, nyugtázta magában Lavinia. Deaztán eszébe jutottak Howard szavai: "A pénz nem akadály.” - Mennyit gondol,Mr. Tredlow ezért a jetentéktelen információért, amelyet könnyedénmegszerezhetek máshol is?A kis ember végre elemében érezhette magát. Mert az erotikus görög vázákgyűjtése mellett az alkudozás volt még a nagy szenvedélye. Lavinia azonbannem jött zavarba. Rómában, az olaszok között már akalma némi gyakorlatotszerezni az alkudozásban. Egy kis huzavona után már nyélbe is ütötték azüzletet.- Lord Banks a Medúza tulajdonosa - bökte ki Trudlow. - Csak azért tudom,mert az ékszer Prendergast üzletében kötött ki. És Prendergast nem sokat ért abrit- római régiségekhez, ezért tőlem kérdezte meg, hogy mennyit lehet kérniazért a karkötőért.- Értem - bólintott rezzenéstelen arccal Lavinia. És nem árulta el, hogy jóltudja: Prendergast és Tredlow elég csúnyán rivalizálnak egymással.- Később aztán találkoztam Prendergasttal - folytatta Tredlow -, ésrákérdeztem a Medúzára. Azt monda, Banksnek adta el. Ezen énelcsodálkoztam. Mert a lord nagy régiséggyűjtő volt, de pár évvel ezelőtt, ahalála után szinte az egész gyűjteményét elárverezi. Ez a Medúza meg kellettneki. Én nem tudom, miért.- Én meg azt nem értem, hogy Lord Banks miért nem jelentette be az ékszerellopását - tűnődött LaviniaTredlow húzott egyet az orrán. - Őlordsága nagyon idős már, fél lábbal asírban van. A szíve nagyon gyenge, és az utóbbi időben, azt beszélik, már azemlékezete is kihagy. Néha arra sem emlékszik, mit reggelizett, arra meg plánenem, hogy van-e neki egy Kék Medúzája. Szerintem nem jut el a tudatáig, hogymeglopták.- Na, ez aztán az ideális áldozat! - jegyezte Lavinia. - Aki föl sem fogja, hogymegkárosítottak.- De a házában csak akad valaki, aki tudja, hogy az a karkötő eltűnt! Nem? -szólt közbe Emilia.- Ha jól tudom, az egyetlen rokona az unokahúga. Bizonyos Mrs. Rushton.Pár hónappal ezelőtt költözött lordhoz, amikor megtudta, hogy Banks nemsokáig húzza már.Lavinia nem mutatta, de nagyon megörült ennek a hírnek. Tobias mindigmondogatja, hogy az első számú gyanúsított a türelmetlen örökös.- Talán ez a Mrs. Rushton lesz a Banks-vagyon örököse?

- Én úgy tudom.- Ő is gyűjtő? - kérdezte Lavinia, mintegy mellékesen.Tredlow megvetően elhúzta a száját. - Ha ez a hölgy komolyan érdeklődne arégiségek iránt, akkor már megjelent volna az én boltomban is. De mert nemismerem, ki merem jelenteni, hogy nem gyűjtő, és halvány fogalma sincs azolyan tárgyak értékéről, mint a Kék Medúza. Lehet, hogy még ő sem tudja, hogyellopták ezt a darabot.- Pedig az alvilágban már mindenki tudja.Tredlow nem reagált a megjegyzésben rejlő célzásra.- Valószínűleg maga a tolvaj terjesztette a hírt, mert így akar vevőt találni aszajréra.- Nem tudja véletlenül Lord Banks címét?- Van egy omladozó városi kúriája az Edgemere Square-en.- Köszönöm, Mr. Tredlow - kötötte meg Lavinia a kalapszalagját. - Nagyonsokat segített. Gyerünk, Emeline, sietnünk kell.Tredlow eléjük surrant, és mélyen meghajolva kinyitotta nekik az ajtót. Ésúgy meghajolva tette fel a kérdést.- Mikor remélhetem a kialkudott jutalmamat, Mrs. Lake?- Ne izguljon. Majd megkapja - intett búcsút csipkekesztyűs kezével. - Abbana pillanatban, ha én is megkapom a pénzemet a megbízómtól.- Na de kérem...Lavinia válasz nélkül kilépett az utcára, s ezzel véget vetett a társalgásnak.Emeline bűbájos mosollyal nézett ajtóta az emkerkére, aki elég hamar bevágtautánuk az ajtót.- Észrevettem, hogy amikor Tredlow Mrs. Rushtont említette, Banksunokahúgát, akkor fölcsillant a szemed. Mire gondoltál?- Arra, hogy ez a Banks-örökös unokahúg kétféle módon is kapcsolatbanállhat az esettel. Vagy részt vett a lopásban.- Szerintem ez nem valószínű - kotyogott közbe Emeline. - Hiszen ha ő azörökös, úgyis megkapta volna ezt a karkötőt is.- … vagy ugyangy károsult, mint maga Banks. Hiszen ő örökölte volna.- És ez azt jelenti, hogy...- ...hogy ő is ügyfele lehet a Lake and March cégnek.- Lavinia néném, ez briliáns következtetés volt! - lelkendezett Emilia. - Máriskét ügyfelet szereztél ebben az ügyben.

- Hát, igen - szerénykedett Lavinia. Nem ment könnyen. Mert nagyon örült,hogy dupla pénzt kereshet egy ügy megoldásán.- Mr. March nagyon fog örülni.- Majd meglátjuk, mennyire fogja értékelni a kezdeményezésemet - fintorgottLavinia. - Az utóbbi időben szereti kisajátítani az ötleteimet.- Kisajátítani?- Igen - állt meg Lavinia, és megvárta, míg egy zörgő parasztszekér elhaladmellettük. - Néha kifejezetten basáskodik. És folyton dirigál. Hogy ezt csináld,azt meg ne csináld... Még azt is volt képe kijelenteni, hogy egy rendesapróhirdetést se tudok feladni!- Ó, drága nénikém!- Mintha az ő dolga volna eldönteni, hogy milyen módon hirdetem a cégemszolgáltatásait.- Biztos csak segíteni akar.- Akar a fenét! - legyintett bosszúsan Lavinia. - Épp az ellenkezőjét akarja.Hogy elmenjen a kedvem ettől a pályától. Sérti a hiúságát, hogy én is abban aszakmában dolgozom, amelyben ő.- De hát nem természetes, hogy tanácsokat akar neked adni? Hiszen nekisokkal nagyobb szakmai tapasztalata van, mint neked.- És meg is tesz mindent, hogy fennmaradjon köztünk ez a különbség.- Miért mondod ezt?- Mert ez az igazság. Tessék, egy példa: nem hajlandó engem bemutatniegyetlen alvilági kapcsolatának sem. Fönt ma délelőtt kértem, hogy hozzonössze a Mosolygó Jack nevű kocsmárossal. Kerek perec megtagadta.-Talán nem tartja illendőnek, hogy egy úrinő egy szakadt kocsmábajárkáljon, sötét figurákkal tárgyalni.- Én soha nem tapasztaltam, hogy őt érdekelték volna az úri illem finomságai- legyintett kissé bosszúsan Lavinia. - Egyetlen pillanatig sem hiszem el, hogy arangomon aluli kapcsolatoktól akarna távol tartani engem. Inkább azt aMosolygó Jacket akarja megtartani magának.- Tényleg így látod?- Így. És hogy nem csak fantáziátok, elárulom neked azt is, hogy Tobias LordCrackenburne-nek sem akar bemutatni engem.Emeline erre csak hümmögni tudott.- Olyan hülyeséget állít, hogy ez a Crackenburne hasem hagyja el a klubját.Ahová viszont nő nem mehet be.

- Hát igen, ez elég furcsa.- És azonkívül, hogy mindig beleszól a dolgaimba, akár kérem, akár nem, éshogy nem hajlandó bemutatni engem az ismerőseinek, hiába kérem erre,bizonyára észrevetted azt is, hogy Mr. March az utóbbi időben elég rendszeresenállít be hozzánk reggeliidőben.- Tényleg elég gyakran láthatjuk őt kora reggel - bólintott Emeline.- És elég drága mulatság egy ekkora darab és ilyen étvágyú férfiembertrendszeresen jóllakatni.- Mr. March szeret sokat enni, az már igaz.- Nem az a bajom, kedves Emeline-em, hogy szeret sokat enni - pontosítottszomorúan Lavinia. - Hanem az, hogy nálunk szeret sokat enni!- Ha jól értem én ezt az egészet, akkor arról van itt szó, hogy Mr. Marchelnyom téged.- Még ha csak elnyomna. De valósággal el akar taposni, félrelökni az útból,és otthagyni, beletaszítva az útszéli árokba.Emeline csak a fejét kapkodta a reá zúduló információözönben. – Lavinia, énazért nem hiszem, hogy...- Mindegy, felejtsd el. Az a lényeg, hogy én azért is megmutatom neki, hogyelboldogulok a munkámban az ő állandó felügyelete és utasítgatásai nélkül is, ésaz ő segítsége nélkül is el fogok jutni a kulcsemberekhez és a valószínűtettesekhez. És akkor most vissza is kanyarodtunk Mrs. Rushtonhoz.Emeline érdeklődve nézett a nénikéjére. - Mire gondolsz?- Arra, hogy az Edgemere Square nincs messzire innen. Hazafelé menetbeugorhatnánk őlordságához.- Remek ötlet. Legalább tovább figyelhetem a kikérdezési technikádat.- Hát, ami a technikákat illeti... - mondta elgondolkodva Lavinia.- Azokkal mi van? - vágott közbe kíváncsian Emeline.- Meg kell mondanom, imponált nekem az a technika, ahogy bevetetted azt aszirupos mosolyodat és a leplezetlen hízelgő modort Mr. Tredlow-val szemben.Ezzel sikerült leszerelni és együttműködésre kényszeríteni őt. Nagyonhatékonyan csináltad.- Köszönöm - mosolygott megilletődve Emeline. - Ezek szerint az énkikérdezési módszerem egy kicsit különbözik a tiédtől, de ez is eredményeslehet bizonyos helyzetekben.- Különösen a férfiakkal. Nehéz őket kézben tartan?- Nekem ez valahogy magától jön.

TOBIAS KÉNYELMESEN ELHELYEZKEDETT A HATALMASbőrfotelban, de azért minden idegszálát megfeszítve figyelt a lordra. A klubbanmost csend és nyugalom honolt, csak a kandallóban pattogott halkan a tűz, akávéscsészék és kanalak csörrentek meg időnként, és az újságok zizegtek, halapozták őket.- Megint valami ügy? - kérdezte Lord Crackenbume, föl sem tekintve azújságjából.- Mrs. Lake és én nyomozást folytatunk egy régi családi barát, dr. HowardHudson megbízásából - válaszolta szolgálatkészen Tobias.- Ja, igen, az a hipnotizáló mágnesgyógyász, akinek megfojtották a feleségét!- Én csak ámulok és bámulok, hogy ön mindig ismeri a legfrisebb pletykákat- hadarta őszintén Tobias, majd a tüzet kezdte figyelni. - Mrs. Hudsont a jelekszerint a szeretője gyilkolta meg, a valószínűleg a nő által ellopott ókorikarkötőért.- Ezt maga nem valami nagy meggyőződéssel adta itt elő nekem...- Celeste Hudson gyönyörű szép nő volt és sokkal fiatalabb a férjénél.Szeretett flörtölni, és nyilvánvalóan volt egy titkos szerelmi kalandja.- Más szóval ön azt gyanítja, hogy a férje ölte meg őt.Tobias megint csak ámult és bámult, de most már nem említette. - Hát igen.Úgy, ahogy ön mondja. Ez a legvalószínűbb változat. Én legalábbis ebbenhiszek. Mert minden jel arra utal, hogy Celeste Hudsonnak szeretője volt, és apárocska így vagy úgy, de elloptaezt a régiséget. Lavinia viszont meg van győződve, hogy ez a Hudsonártatlan a gyilkosságban is és a lopásban is, és csak az igazságot akarja kiderítenia felesége meggyilkolásának ügyében. Ezzel szemben énnekem az a határozottbenyomásom, hogy nem a gyilkosnak akar ez a fickó a nyomára jutni, hanem akarperecnek, amely szőrén-szálán eltűnt azon az éjszakán.Crackenbume krákogott egyet.- Én nem akarom lelohasztani a lelkesedését, fiatal barátom, csupánkénytelen vagyok rámutatni ennek az esetnek bizonyos árnyoldalaira.- Ne is folytassa, lordom. Már én is fölfedeztem őket. Ha ugyanis az derülneki, hogy tényleg nekem van igazam, és tényleg Hudson a felesége gyilkosa,akkor Lavinia meg én fújhatjuk a nyomozásért nekünk járó tiszteletdíjat. .- Hm, ügyes. Tényleg tisztán átlátja a helyzetet - csukta be Crackenbume azújságot, és az okuláréja fölött Tobiasra pillantott. - Tehetek még önért valamit?- Igen. Mondjon valamit, kérem, Lord Gunningról és Lord Northamptonról.Én csak annyit tudok, hogy Bathban vagy annak környékén laknak, ésvalószínűleg Hudsonék páciensei voltak.

Crackenburne elgondolkodott egy kicsit, aztán csak megvonta a vállát. – Énsem tudok sokkal többet. Ha nem tévedek, két nagyon idős úrról van szó. Ésmindketten elég rossz bőrben vannak már. Viszont mindkettő nagyon gazdag.Tagjai ennek a klubnak, de már évek óta nem láttam itt őket.- Más egyéb?Nem nagyon van. De ha gondolja, begyűjthetek egy kis információt.- Nagyon hálás lennék érte.- Meg kell mondanom önnek - mosolygott a bajsza alatt a lord, és a magautánozhatatlan eleganciájával felemelte az asztalról a kávéscsészét -, nekemtetszik ez a maga nyomozói ügyködése. Majdnem olyan érdekes és izgalmas,mint a régi szép időkben, amikor a Brit Korona érdekében folytatott titkosfelderítőmunkát.Milyen leleményesen sikerült az öregnek kikerünie a vegyes érzelmeket keltő„kémkedés” szót, gondolt magában Tobias. - Igazán örülök, hogy tetszik önneka munkám - biccentett alig észrevehetően. - De őszintén szólva, sokkalegyszerűbb és nyugodalmasabb volt az életem, amikor még kém voltam, mintmost, amikor Mrs. Lake alkalmi üzletfeleként mindenféle idegtépőhülyeségekkel vagyok kénytelen foglalkozni.A BANKS-KÚRIA ÓRIÁSI, KOMOR KŐHALMAZ VOLT, némi barokkosbeütéssel. A város távoli zugában épült, magas kőfallal körülvett, hatalmas kertközepén. A felső emeletek keskeny ablakait sötét függöny takarta. Lavinia nézteegy darabig az építményt, aztán csöndesen megborzongott, mert az jutott eszébe,hogy ilyen helyeken szoktak éjszakánként előlopakodni a kísértetek, és kidőlni afélig még hús-bőr csontvázak az óvatlanul kinyitott szekrényekből.- Aki nem tudja, hogy odabent szép lassan haldoklik a ház ura, az is rögtönrájön erre idekintről. Elég egy pillantást vetnie a házra - jegyezte megszomorúan sóhajtva Emeline.- Nyomasztó egy hely, az biztos - bólintott Lavinia, majd jól megdöngette akaput a súlyos sárgaréz kopogtatóval. - De hát én nem is számítottam másra.Őlordsága végül is haldoklik. De ezt sem kapkodja el.A házvezetőnő nyitotta ki a kaput, és vaksin hunyorgott a napsütésben.- Mrs. Rushtonnal szeretnénk beszélni - közölte minden köszönés ésbemutatkozás nélkül Lavinia, és az elképedt asszonyság bütykös kezébe nyomtaa névjegyét. - Adja ezt át neki, és mondja meg azt is, hogy fontos ügyről voltszó.A házvezetőnő szemráncolva nézegette- forgatta a névjegyet, mintha nemtudná kivenni rajta az írást, és csak jó egy perc elteltével bökte ki. - Mrs.Rushton ma délután nem tartózkodik idehaza. Kezelésen van.

- Miféle kezelésen? - lepődött meg Lavinia.- Hát, valami gyógykezelésen - magyarázta az asszony. – Mer’ gyöngéklettek az idegei neki. Elkezdett aztán járni ilyen hipnotizálásra. Ahol mágnesezikis őtet, vagy mit tudom én, mit csinálnak még vele. És az a gyógykezeléscsodákat művel, azt mondja. De én ezt nem tudom eldönteni, ne is kérdezzenengemet. Hogy mi ebben az igazság. A főlényeg az, hogy Mrs. Rushton nincsenmost idehaza, és kész. Meg vagyok értve?!S azzal a házvezetőnő minden köszönés nélkül úgy vágta be az orruk előtt asúlyos tölgyfa kaput, hogy Lavinia alig tudta hátrarántani az arcát.Emeline arca viszont megint felragyogott a lelkesedéstől. - Mrs. Rushtonmágnesező hipnotizőrhöz jár!- Igen - botorkált le a lépcsőn Lavinia. És ő is roppant elégedett volt. -Nagyon érdekes információt sikerült megcsípnünk.- De mire megyünk vele?- Azt még nem tudom, hogy mire megyünk vagy hova jutunk el vele, de azbiztos, hogy ez nem akármilyen kapcsolat. Valahová biztosan elvezetbennünket.- És mikor számolsz be ezekről az érdekes fejleményekről Mr. Marchnak? -tudakolta Emeline.Lavinia eltűnődött ezen egy kicsit. – Valószínűleg még ma este, a Stillwaterbálon.De attól tartok, hogy ezeket az információkat is lefitymálja. Vagykisajátítja.De most nem hagyom magam. Tudatosítom hogy ezen a terepen az enyém azelsőség. És nincs szükségem az ő jóváhagyására és megerősítésére. A„főlényeg” az, hogy nem tűrök tovább, és kész!

Tizenegy- MEGTALÁLTAM OSCAR PELLINGET! - KÖZÖLTE A MOSTANÁIGVISSZATARTOTT nagy újságot Anthony, és érezni lehetett a hangjában azerőfeszítést, amellyel megpróbálta leplezni dagadó büszkeségét és túláradólelkesesedését. - Nem volt ám könnyű! Egy csomó szállót és fogadót végigkellett járnom, míg kiderítettem, hogy a figura a Medvefej fogadóban verttanyát, a Shuttle közben.- Kiváló munka, tényleg az - mondta elgondolkodva Tobias, és a bérkocsifüggönyét félrehúzva kikukucsált a koromsötét utcára. Kilenc óra múlt párperccel. A folyó felől áradó ismerős és jellegzetes bűz egyértelműen tudattavele, hogy mindjárt megérkeznek. - És arról is megtudtál valamit, hogy ez aPelling mégis mi a fenét keresett itt a városban?- Az egyik istállófiúval beszéltem a fogadóban.Tobias kérdő tekintettel nézett rá. - Nagyon remélem, hogy nem mutatkoztálbe neki. Mert még csak az hiányzik, hogy ez a gazember megneszelje, hogy miaz ő dolgai körül is nyomozgatunk.- Hogy kérdezhetsz ilyet? - nézett sértődötten Anthony. - Hát persze, hogynem mutatkoztam be. És erre a Pellingre is szinte csak mellékesen tereltem aszót. A lovakról érdeklődtem, meg a postakocsik indulási idejéről, és hát arról is,hogy a környékről miféle birtokos urak szoktak megszállni épp ebben afogadóban. Szóval csak úgy beszélgettem ott az istálló mellett mindenféléről.- És? Mit sikerült még kiszedned abból a lócsiszából vagy kiből?- Semmi különöset. Ahogy Mrs. Lake is feltételezte, Pelling egészenhétköznapi ügyek elintézésére jön be időnként Londonba. Végül is vagyonosember. Vannak elrendeznivalói a bankáraival. Meg, ahogy az istállófiú mégelmondta, fölkereste a szabóit meg a cipészeit. Ahogy a többi gazdagföldbirtokos is teszi, amikor nagy néha belátogat Londonba.Tobias elgondolkodott egy kicsit a hallottakon.- Az istállófiú persze semmit sem tudott Pelling1 üzleti ügyeiről, igaz?- Igaz. Honnan is tudna. Egy lócsiszár… Egyetlen személyes vagy bizalmasinformációt fecsegett ki, éspedig azt, hogy ez a Pelling esténként egyprostituálttal szórakozott, aki a fogadó környékén szokott kuncsaftokat fogni.- Találd meg ezt a nőt - mondta azonnal Tobias.Anthony meg azonnal elvörösödött. - Uhh...- Valami baj van?

- Nem, nincs... Dehogy... - tiltakozott zavartan Anthony. - Csak izé... Uhh...Jól van, megkeresem. - Aztán köhécselt egy kicsit. - Csak izé... Azt szeretném,hogy ha lehet, jaj… Szóval, a nyomozásnak erről a részéről ne beszélj Mrs.Lake-nek és Miss Emeline-nek, ha lehet...Tobias csak most fogta föl, hogy ez a szegény fiú meghalna a szégyentől, haEmeline megtudná, hogy ő kurvák körül forgolódik.- Emiatt nem kell izgulnod - nyugtatta meg Anthonyt - Még azt sem árultamel nekik, hogy egy kicsit utánanézünk ennek a Pellingnek. Csak felidegesítenékmagukat.- Na, azt sem fogod zsebre tenni, amit Mrs. Lake-től kapsz, ha majd rájön,hogy megint eltitkoltál előle valamit - nevette el magát Anthony.- Ha nem derítünk ki semmi érdekeset, akkor fölösleges bármit is az orrárakötni. Egyébként pedig, ha megtalálod azt a Pelling ágyát is megjárt nőcskét,akkor én majd átveszem a további nyomozást.- Az tényleg jó lesz - sóhajtott nagy megkönnyebbüléssel Anthony,- Reméljük - nézett ki a kocsiablakon Tobias. - Úgy látom, megérkeztünk -kopogott a kocsisnak, hogy álljon meg.A kocsi zötykölődve meg is állt. Tobias kinyitotta az ajtót, és fürgénfiatalosankilépett a járdára. Ma szép idő volt, s ezért nem fájt annyira a lába, demégiscsak eszébe jutott, hogy pár éve még nem kilépett, hanem kiugrott akocsikból. Hiába no, múlnak az évek... Vészesen közeledett a negyven felé, ésaz Olaszországban szerzett sebesülés sem éppen fiatalítóan hatott rá.Anthony viszont úgy pattant ki a kocsiból, mint egy akrobata. – Ne felejts elszólni a kocsisnak, hogy várjon meg bennünket. Ezen a környéken nem tanácsosgyalog barangolni. Pláne sötétedés után.- Csak pár percig leszünk oda - nyomott egy kis pénzt a kocsis markábaTobias. - Legyen szíves, várjon meg bennünket.- Jó, jó! - vágta zsebre a pénzérméket a kocsis, és előhúzta a laposüveget. -Engem itt megtalálnak, menjenek csak nyugodtan.Tobias elindult a kocsma sárgás fényben hunyorgó ablakai felé. Anthony afelfokozott, de titkolt várakozás izgalmával követte.- Figyelj ide - fogta meg Anthony könyökét Tobias. – Meg ne szólalj akocsmában, amíg be nem jutunk Mosolygó Jack szobájába. Mert a beszédedalapján a kocsmai publikum rögtön kiszúrja, hogy idegen vagy, egy úrifiú,szóval nem közéjük való. És abból könnyen baj lehet. Világos?- Szóval egyszerűen fogjam be a pofámat – fintorgott Anthony - Te aztánigazi nagymestere vagy az álcázásnak!

- Lehet poénkodni, kedves sógoröcsém – mondta kioktató hanghordozássalTobias -, de most aztán végképp nem hiányzik nekünk, hogy belekeveredjünkegy kocsmai verekedésbe. Ezt talán nem nehéz belátni.- Ígérem, meg se szólalok.Tobias megint az ablakok piszkossárga derengését figyelte, és a fejét rázta. –Nem fogod elhinni, de Lavinia arra próbált rávenni, hogy hozzam el őt ebbe acsehóba, és mutassam be Mosolygó Jacknek. És kocsmai ribancnak akartaálcázni magát!Anthony tényleg nem hitte le. Sőt, teljesen meg volt döbbenve. – Úristen!Ugye, nem mentél bele?- Úriember nem visz magával nőt egy ilyen helyre – mosolygott Tobias. – DeLavinia jól megharagudott rám. Azt hiszi, távol akarom tartani őt a nyomozásszempontjából fontos kapcsolataimtól.- És jól hiszi. Vagy nem?- De. És én ezzel csak jót akarok neki. Nem hagyhatom, hogy ilyenkörnyéken bóklásszon. Amúgy is hajlamos a vakmerő, meggondolatlanhúzásokra. Nem hagyhatom, hogy valami nagy hülyeséget csináljon.Tobias megállt a Dögkeselyű ajtaja előtt, s még egyszer utoljára végigmérte asógorát. Anthony kikötői trógernak volt öltözve. Nagy csizmájában, foltozott,lötyögő nadrágjában és félkabátjában úgy nézett ki, mint aki éppen most fejeztebe az egész napos kirakodást a közeli kikötőben egy hajóról. A gyűrött karimájúkalapot meg jól a fejébe húzta, hogy elrejtse úri divat szerint nyírott haját, shogy a kocsmai „kollégák”nagyon tudjanak a szemébe nézni.Tobias hasonló „alkalmi” szerelésben feszített. Az ő megjelenését méghitelesebbé tette, hogy enyhén bicegett a meglőtt bal lábára. A Dögkeselyűtörzsvendégei különféle veszélyes, hol törvényes, hol törvénytelen foglalkozástűztek. És körülbelül úgy néztek ki, mintha valami kalózregényből léptek volnaelő: bőven akadt köztük falábú, félszemű, csonka kezű éssebhelyes arcú.- Na, csak ügyesen - intett Tobias, és benyitott a füstös helyiségbe. - És nenézz senkinek mereven a szemébe, mert azt itt sértésnek is vehetik.- Ezt is említetted már - szólt ki a kalapja alól Anthony. - Ne izgulj. Nem kellidegeskedni. Nem foglak lebuktatni.- Remélem, én sem téged - súgta oda Tobias. - Gyerünk! Vágjunk bele!Megindult befelé, kissé még hangsúlyozva is a sántikálást. Anthony egylépés távolságból követte.Odabent a hatalmas kandallóban zúgva lobogó tűz pokolbeli fénnyelvilágította meg a díszes társaságot. A hosszú fapadokon szorongó emberek ittak,

kártyáztak, ordibálva beszélgettek, és viccesnek szánt, kétértelműmegiegyzésekkel boldogították a tenyeres-talpas felszolgálólányokat.Tobias keresztülfurakodott a tömegen. Csak egyszer pillantott hátra, hogyAnthony nem maradt-e le, és azt látta, hogy sógorkája megbabonázva bámuljaaz egyik nagy mellű pincérnőt. Akinek a mellei majdnem kibuggyantak apruszlikból, ahogy előrehajolva lepakolta a tálcájáról a nagy korsó barnasöröket.- Látni való, hogy Mosolygó Jack nagy barátja a női szépségnek - súgtaTóbiás.Anthony csak vigyorgott.Végigmentek a termen, és megálltak Mosolygó Jack szobájának félig nyitottajtaja előtt. Tobias kettőt koppantott rajta és benyitott.- Jó estét, Jack.Tobias itt már nem vesződött azzal, hogy tahó stílusban és hanghordozássalszólaljon meg. Jackkel még a régi szép időkből, a franciák elleni háborúkéveiből ismerték egymást, amikor mindketten kémkedéssel foglalkoztak.Korábbi foglalkozásából, a csempészetből fakadóan Jacknek gyakran voltlehetősége olyan információkat begyűjteni, amelyeknek aztán nagy hasznát vettea Brit Korona.Jack az utóbbi években pályát változtatott: kocsmatulajdonos lett. És most isnagyjából ugyanannyi lehetősége van begyűjteni a legkülönfélébbszóbeszédeket és egyéb híreket, amelyeknek egyesek hasznát vehetik. Itt, avárosnak ebben a kevéssé elegáns körzetében ugyanolyaninformációbegyűjtőként funkcionált, mint Lord Crackenburne a felső tízezeregyik exkluzív klubjában.Jack éppen brandyt töltött egy pohárba, és mosolyogva nézett föl. Láthatóanmegörült a jövevényeknek, És Anthony csak most értette meg, miért hívjáképpen „mosolygónak” a vén zsiványt: ha elmosolyodott, a szája két sarkától afüléig húzódó ronda sebhely vigyorgó halálfejjé változtatta az egész arcát.- A legjobbkor jöttél, March. Mint mindig. - Fürkésző pillantást vetettAnthonyra. - És ki ez a jóember, akit magaddal hoztál?- A sógorom, Anthony Sinclair - csukta be maga mögött az ajtót Tobias. -Már beszéltem róla neked. Fölvettem magam mellé nyomozóinasnak.- Örülök, hogy végre magával is megismerkedhetek Mr. Sinclair - derült fölJack. - Magának is ehhez a foglalkozáshoz támadt kedve?- Igen, uram - húzta ki magát büszkén Anthony.

Jack elismerően bólogatott. - Látom, a mesterség nem hal ki a családban. ÉsMarchnál jobb mestert aligha találna az egész városban. Bámulatos, ahogy ő kitudja kutatni mások legféltettebb titkait is. S maga a puszta tény, hogy ezért azelmúlt évek során még egyszer sem vágták el a torkát, nos, az is azt bizonyítja,hogy nemcsak jó nyomozó, hanem nagy túlélőművész is.- Hálásan köszönöm a kiváló szakmai referenciát! - hajolt meg diszkrétenTobias. - De ha nem zavaunk, szeretnék valami fontosabb témát is megbeszélniveled. Ma délután kaptam meg az üzenetedet. Mi az a sürgős, mit el szeretnélmondani nekem Nightingale-ről?- Majd mindent elmagyarázok, csak légy türelemmel. De először isfoglaljatok helyet, és kóstoljátok meg ezt a jóféle csempészárut.És míg Jack kitöltötte a fal mellett álló, nagy tengerészláda mélyérőlelőhúzott skót whiskyt, Tobias odahúzott magának egy durván faragott, masszívtámlás széket. Megfordította, lovaglóülésben ült rá, és kényelmesenösszekulcsolta a két kezét a támláján. Anthony a szeme sarkából figyelte, aztán,mintegy véletlenségből, pont úgy cselekedett ő is. Ott ültek hát, széktámlára könyökölveMosolygó Jackkel szemben, aki átnyújtotta nekik a poharakat.- Előre kell bocsátanom, hogy nem volt sok kapcsolatom ezzel a madárral (A„nightingale” fülemülét jelent angolul. A fordító megjegyzése.) - kanyarodottvissza az asztala mögé Mosolygó Jack, és a százhúsz kilójával lehuppant a tágaskarosszékbe. - Őurasága közönséges orgazda, bár meg kell hagyni, király a szakmájában.Lopott régiségek, műalkotások és ékszerek adásvételével foglalkozik.De csak a legfinomabb, legnemesebb darabokkal. És információim szerint avevői is a legfinomabb, legmagasabb körökbe tartoznak. Sokkal előkelőbbfoglalkozást űz, mint én.- Beszélsz hülyeséget! - kortyolt bele Tobias a whiskybe. - Miért lenneelőkelőbb foglalkozás a lopott kincsekkel való kereskedés, mint a csempészet ésa kocsmároskodás? És ami azt illeti, neked is egészen kiváló ügyfeleid vannak.- Köszönöm a bókot! - nevetett Jack. - De visszatérve Nihtingale-re. Ez afickó olyan ügyfelek között bonyolítja le az üzletet, akik ilyen vagy olyan okbólnem egymással találkozni. Árveréseket szervez nekik.- Hogy a fenébe lehet megszervezni egy illegális árverést? - értetlenkedettAnthony.- Narn agyon egyszerűen - dőlt hátra székében kissé tanáros modorban Jack.- Mint mondottam, Nightingale közvetítőként működik. Értesíti az érdekeltfeleket, hogy mi bukkant föl a piacon, s hogy a portékának mennyi a „kikiáltási”ára. És lehet licitálni. Többször is körbejárja a kuncsaftjait, s aki a legtöbbetígéri, azé lesz a szajré. Nightingale teljes névtelenséget garantál mindenkinek, éspersze leszedi a maga zsíros jutalékát. Remekül megél ebből az üzletelésből.

- És szokott megrendelésre is dolgozni? Úgy értem, felbérelni embereket,hogy lopjanak el neki valamit, amit valaki más kinézett magának?Jack összekulcsolta a két kezét a hasán, s egy darabig eltűnődve malmozott ahüvelykujaival. - Ezt így nem merném kijelenteni. De azt sem, hogy nevállalkozna ilyesmire, ha jó alkalom kínálkozik rá, és sokat kereshet rajta.- Említetted a finom és előkelő vevőköret. Nem tudnál neveket említeni avásárlói közül?- Nem. Mint már mondtam, abszolút diszkrécióval dolgozik. Ezért is fizetikmeg. Ha csak egyszer is eljárna a szája, azonnal lehúzhatná a rolót. Ha ugyanélve megúszná.Tobiasnak eszébe jutott, hogy Lavinia is azt nyomatta a névjegyére, hogy„teljes diszkrécióval”. – Úgy tudom, nem az én üzlettársam, Mrs. Lake azegyetlen, aki a diszkréció ígéretével próbál szert tenni jól fizető megrendelőkre.- Ó, kérem! - legyintett mosolyogva Jack. - Mindent meg kell tenni a kedveskuncsaftok kedvéért, ha az ember meg akarja tartam őket. De visszatérve akédrésedre. Üzentem Nightingale-nek, hogy találkozni akarsz vele. Olyangyorsan üzent vissza, hogy bátran kijelenthetjük: nagyon izgatja az az eltűntrégiség. Legalább annyira, mint téged.- Mikor és hol találkozhatunk?- Attól tartok, ezt csak Nightingale tudja. Neked nem is kell foglalkozni vele.Majd ő megkeres.- De nekem nincs vesztegetni való időm.Jack fejcsóválva nézett rá. - Most mondtam, hogy őt is izgatja az ügy. Nefélj, nem kell sokáig várnod.- Azért mesélj még valamit erről a figuráról - kortyolt egyet és tette le apoharat Tobias.- Egyáltalán, hogy néz ki?- Én csak egyszer vagy kétszer találkoztam vele, de az az igazság, hogy nemismerném meg, ha szembejönne velem az utcán. Nightingale ugyanis gondosanügyelt arra, hogy egyetlen vevője vagy üzletfele se találkozzon vele nappalivilágosságban.- Ezt meg hogyan csinálja? - csodálkozott Anthony.- Egyszerűen. Csak sötétedés után mozog, és mindig úgy tárgyal, hogy azüzletfele ne lássa az arcát. Üzletvivőnek meg ismeretlen utcagyerekeketalkalkalmaz.- Jack egy darabig eltűnődve forgatta a tenyerében a whiskyspoharat. - Csakannyit láttam belőle, hogy alacsony emberke. A hangjából ítélve, már nem fiatal.

De nem is öreg vagy beteges. Egyszer láttam távolodóban egy ködös sikátorban.Van valami furcsa a járásában.- Mi az, hogy „furcsa”?- Valahogy húzza a lábát, kissé kifordítva. Fogadni mernék, hogy volt valamibalesete, és rosszul forrtak össze a csontjai.- Az ő szakmájában, gondolom, nem számítanak ritkaságnak a „balesetek” -jegyezte meg Tobias - biztos összefutott egy elégedetlen ügyfelével.- Biztos...Anthony Tobiasra nézett, mintegy engedélyt kérve a szólásra.- Mit akarsz mondani? - kérdezte Tobias.- Csak az jutott eszembe, hogy Mr. Nightingale talán a megtévesztés céljábólcsinál úgy, mintha sántítana.Tobias arca felderült. - Gratulálok! Ez tényleg jó megjegyzés. Tényleg nemkizárt, hogy direkt csinálja.- Úgy látom - kacsintott Tobiasra Jack -, hogy a sógorkádnak van egy kisérzéke a nyomozói mesterséghez.- Én is attó1 tartok - sóhajtott Tobias. Anthony pedig nagyon meg voltelégedve magával. Jack visszafordult Tobiashoz. - Szóval, nyomozgattok. Mostmilyen ügyben szaglásztok? – Van egy megbízónk, aki azt állírja, hogy afeleségét valószínűleg az ölte meg, aki előzőleg rávette arra, hogy lopjon el egykülönösen nagy értékű régiséget.- Ó, hát ez annak a mágnesező hipnotizőrnek az esete! - élénkült meg Jack.Anthony elképedt. - Hát ön is hallott az esetről?- Hát hogyne - húzott egyet Jack a brandyből. - Az ilyen hírek előbb-utóbb ittkötnek ki, a Dögkeselyűben. És te a gyilkost szeretnéd elcsípni, igaz? - nézettTobiasra.- Hát, úgy tűnhet.Anthony meglepődve meredt Tobiasra.- Mit akarsz ezzel mondani? Hiszen Mrs. Hudsont meggyilkolták, nem?- Meggyilkolták, persze. Ez idáig rendben is volna. Csak abban nem vagyokbiztos, hogy a gyilkost olyan nagyon keresnünk kellene.- Ezt végképp nem értem - ingatta a fejét Anthonv,- Na, akkor figyelj ide - mondta Tobias türelmesen. - A hölgynek találkozójavolt a szeretőjével azon az éjszakán, amikor meggyilkolták. A férj tudott aviszonyukról, sőt, saját bevallása szerint még erről a randevúról is. Este elment

egy mesmerizáló terapeuta bemutatójára. És a nőt nem sokkal később megfojtvatalálták meg. Egyelőre ezek a biztos tények, amelyekből kiindulhatunk.Anthony még mindig elég bamba képet vágott, de Jack már bólintott, és a„minden világos” kifejezése ült ki szétszabdalt képére. - Azt feltételezed, hogyHudson követte a feleségét a randevú helyszínére, és féltékenységidührohamában ott meg is fojtotta.- Igen - bólintott Tobias. - Ez a legvalószínűbb magyarázat.- S aztán túl későn fedezte föl, hogy az asszony elemeit ugyan egy drágarégiséget, de a holmi nincsen sehol. Eltűnt. Körülbelül így lehetett, nem?- Na, itt álljunk meg egy pillanatra - szólt Anthony, és Tobiashoz fordult. -Azt akarod mmondani, hogy szerinted Hudson nem azért bízott meg téged Mrs.Lake-et Celeste szeretőjének felkutatásával, mert rendőrkézre akarja juttatni agyilkost, hanem azért, mert meg akarja kaparintani azt a karkötőt?- Pontosan ezt akarom mondani.- De ha tudod, hogy az ügyfeled hazudik, akkor miért vállaltad el a munkát? -értetlenkedett megint Anthony.- Nem volt sok választásom - hajtotta föl Tobias a whisky maradékát. - Az énkedves üzlettársam ugyanis közölte, hogy akár nélkülem is kinyomozza azt aszeretót és a karkötőt.- És te nem akarod, hogy egyedül vágjon bele egy ilyen veszélyesvállalkozásba.- Látom, kezdesz kiigazodni a dolgokban - mondta elimerően Tobias, aztánmegint Jack felé fordult. - Mit tudsz még elmondani nekünk?- Csak azt, hogy legyetek nagyon óvatosak - mondta halálosan komolyképpel Jack. - Mélységes aggodalomra ad okot már maga az a puszta tény is,hogy ebben az ügyben érintett ez a Nightingale... És a hírek szerint ennek afazonnak egyes kuncsaftjai nemcsak iszonyúan gazdagok, hanem tökéletesengátlástalanok és könyörtelenek is, ha valamit meg akarnak szerezni agyűjteményük számára.- Bármilyen furcsa, de erre a következtetésre már én is eljutottam. De azértköszönöm, Jack - állt föl Tobias, és letette az üres poharat. - Gyerünk,sógorkám. Indulnunk kell, ha még éjfél előtt be akarunk esni Stillwaterékbáljára. És csak abban reménykedem, hogy ez a kísértetmadár Nightingale nemfog sokáig várakoztatni bennünket.- Nem fog, afelől nyugodt lehetsz - állt föl Mosolygó hogy kikísérje avendégeit. - És azt is biztosan állíthatom, majd meglátjátok, hogy a találkozóraéjszaka fog sor kerülni.

TizenkettőÉJFÉL UTÁN NEM SOKKAL LAVINIA ÉS TOBIAS OTT ÁLLTAKLADY STILLWATER lélegzetelállítóan elegáns báltermének egyik sarkában,és éppen azt figyelték, hogy Anthony milyen elsöprő lendülettel szédíti beleEmeline-t a keringő kisebb-nagyobb fordulataiba. Lavinia hirtelen úgy erezte,hogy valami nagyon helyrerázódott ebben a zavaros világban.- Nagyon jól néznek ki együtt, ugye?- Igen - felelte Tobias őszintén. - Tudom, hogy neked minden vágyad az,hogy Emeline-nek találj egy jó gazdag férjet, de az ezzel kapcsolatos terveketelég gyakran dönti romba a fellángoló szerelem.Lavinia a táncolókat figyelte. - Talán csak szalmaláng az egész - sóhajtottszomorúan.- Ne reménykedj. Mert annál nagyobb lesz a csalódás.- Te meg ne ijesztgess - kapta föl a fejét Lavinia Csak nem azt akarodmondani, hogy egymásba szerettek?- Miért? Ettől talán ennyire meg kell ijedni? - kérdezett vissza Tobias mégmindig teljesen tárgyilagos hanghordozással.Az a lezserség, amivel Tobias rábólintott, hogy bizony fennáll a fiatalokegymásba szeretésének veszélye, furcsa módon megnyugtatta Laviniát. Csakmég azon tűnődött el egy kicsit, hogy Tobias akkor is ilyen vállvonogatvakezelné-e az ügyet, ha őt magát fenyegetné a szerelembe esés veszélye.- Nem fogsz neki örülni - folytatta egy idő után Tobias -, de el kell árulnom,hogy ennek a kölyöknek igenis van érzéke a nyomozáshoz. És élvezi is a dolgot.Amiből az következik, hogy nem fogom tudni rábeszélni őt egy stabilabbmesterség kitanulására.Lavinia kihallotta a csöndes belenyugvást a férfi hangjából, és megértettvalamit. Megértette, hogy Tobias, ez a kényszerből lett nevelőapa, ugyanúgymegtett mindent fiatal sógora tisztes életpályára terelgetésének érdekében,ahogy ő maga próbálta Emeline-t megtartani egy igazi úrilánynak valóéletstílusban.- Gondolod, hogy ezen a téren mindketten kudarcot vallottunk? - kérdeztecsöndesen.- Nem is tudom - válaszolta elmerengve Tobias. - De ha azt látjuk, hogymilyen boldogok együtt, akkor talán nem helyes arra következtetni, hogy ígycsak elrontják az életüket.

Lavinia kicsit felderült ettől a megjegyzéstől. – Van azért valami jó aszerelemben is, ugye?- Valami biztosan - vont vállat Tobias. - De mernék tippelni, hogy mi lehetaz.Lavinia erre a válaszra nem számított, s mivel nem tudta, mi jöhet még,inkább gyorsan témát váltott. – Én pedig elmondanám neked, hogy nemcsakAnthonynak van érzéke a nyomozói mesterséghez. Ma délután Emeline nagyonügyesen alkalmazta a kikérdezési technikákat.- Valóban elég gyorsan utánajártatok, hogy Lord Banksnek körülbelülmennyi köze lehet ahhoz a karkötőhöz.- Köszönöm - rebegte Lavinia kissé megzavarodva a dicsérettől. Aztánvisszatért a témához. - Szóval, Tredlow majdnem elolvadt, amikor Emelinerámosolygott és megdicsérte őt, hogy milyen jó szakmai hírneve van. Az azérzésem, hogy ő akkor is kiszedte volna ebből a csirkefogóból a szükségesinformációkat, ha én nem vagyok ott, és nem ígérek neki némi jutalmat aszolgálataiért.- A kedvesség néha tényleg csodákat művel, és a bájos Miss Emelinekedvessége igazán határtalan!Lavinia megint csak zavartan bólintott. - Én mindig tudtam, hogy ez egybájos, kedves lány, de azt csak ma vettem észre, hogy ez az adottság milyeneredményesen alkalmazható a nyomozási munkában a férfiak elbűvölésére.Tobias csak hümmögött.- Ahogy ma elnéztem Emeline meglepően jó teljesítményét, eszembe jutottvalami - nézett Emeline Tobiasra.A férfi vagy fél percig meg sem szólalt. - És mi jutott eszedbe? - kérdezteaztán óvatosan. És lassan beleivott a pezsgőjébe.- Hát csak az, hogy megkérem őt, tanítson meg engem is erre a technikára.Hogy miképpen lehet kedvessséggel kiszedni az információkat a férfiakból.Tobias rögtn félrenyelte azt a korty pezsgőt. Aztán szerencsérenem köpte ki,de erős köhögési roham tört rá.- Jesszusom, Tobias! Mi történt veled? - kapta elő Lavinia a gyöngyökkdkivarrott retiküljét, amelyet még Madam Francesca tukmált rá, merőjóindulatból. EIőkotort egy zsebkendőt, és a férfi kezébe nyomta.- Köszönöm - nyomkodta a kissé ellilult képébe Tobias a hófehér, finomhímzésű kendőcskét. – A torkomra szaladt ez a pezsgő. Túl sok benne abuborék. Inkább egy jó pohár bordóit innék most. De amíg nem hozzák, addigmegteszi ez is - emelt le egy újabb pohár pezsgőt az éppen elhaladó pincértálcájáról.

Lavinia szemráncolva nézte, ahogy a férfi egy hajtásra kiitta a drága nedűt,az összes buborékkal együtt. - Nem fáj a lábad? - kérdezte aztán, mert valahogykifejezésre kellett juttatnia az aggodalmát.- Nem a lábammal van nekem bajom - törölte meg a száját Tobias.Lavinia nem törődött a férfi szemében felcsillanó fényekkel. - Hanem mivel?- Kedvesem - kezdte nyájasan Tobias. - Neked oly sok mindenhez vanérzéked és kiváló tehetséged. De mint a te hűséges, alkalmi üzlettársad,kötelességemnek érzem közölni veled, hogy kár a fáradságért. Csat pocsékolodaz idődet, mert te úgysem fogod tudni megtanulni, hogy miképpen lehet egy kiskedvességgel kicsalni a férfiakból a titkaikat.Ez azért már durva megjegyzés volt. Még hogy ő nem képes a kedvességre...Lavinia ezt nem hagyhatta annyiban.- Azt akarja mondani, tisztelt uram, hogy én képtelen vagyok akedvességemmel ellágyítani a férfiakat? - kérdezte sértődötten.- Nem, ezt nem mondanám – vigyorgott Tobias. - Mert időnként egészenellágyulok attól, amit velem csinálsz.Lavinia vérnyomása még tovább emelkedett.- Te csak szórakozol itt nekem, ha jól látom. Miért, talán olyan hülyeség az,hogy gyakorolni akarom a kedvesség technikáit?- Egyáltalán nem hülyeség. Gyakorold, ha annyira akarod. De én nemhiszem, hogy neked vagy nekem különös érzékünk volna a kedveskedéshez ésmások elbűvöléséhez. Nem a levegőbe beszélek. Az történt ugyanis, hogyengem meg Anthony próbált megtaníni erre-arra. Hogy a nőkkel hogyan kellbánni…Lavinia most már teljesen összezavarodott.- Ő?! Téged? Mire?- Mire, mire. - Ha nem vetted volna észre, a napokban két kísérletet iselvégeztem veled, és amennyire én meg tudom állapítani, egyiknek sem voltsemmi eredménye vagy hatása.- Miféle kísérletet?! - kapkodott levegő után Lavinia. – Te róbáltál akedvességeddel elbűvölni engem?- Bizony. Nagyon igyekeztem. De a jelek szerint te még csak észre semvetted, hogy én bármivel is próbálkozom.- Jaj, Szűz Máriám! Hát mikor próbáltál te valaha is kedves lenni? - kezdettbele a szokásos, nagy szemrehányásba Lavinia, de aztán bevillant neki valami. -Na várj csak! Tényleg... Azok az idétlen megjegyzéseid a reggelinél... Hogy énolyan vagyok, mint Venus szerelemistennő reinkarnációja vagy mi a fenéje...

- Bizony, bizony. Meg még más szépet is mondtam, például vízitündérhezvagy mihez is hasonlítottalak. Ma reggel egész úton ezeket a mondatokatgyakoroltam hozzátok menet.- Hát ez borzasztó! De abból, hogy te ilyen tapló vagy, és semmi érzékednincsen a kedvességhez és a kedveskedéshez, még sehogyan sem következik,hogy én is fejlődésképtelen volnék ezen a téren.- Ne erőlködj, drágám. Én arra a belátásra jutottam, hogy a kedvességveleszületett tulajdonság. Vagy természetes módon, a csecsemőkortól kezdvetartozik bele 4 személyiség tulajdonságkészletébe, vagy ott ette a fene… Úgyértem, ezt-azt még föl lehet szedni, de MissEmeline vagy Anthony színvonalát ezen a téren nem nagyon lehet már elérni.Hiába igyekszik az ember.- Hát ez hülyeség.- Lehet. De én akkor sem értem, miért akarod még külön tanulni is a férfrakelbűvölésének technikáját - értetlenedett Tobias. - Elég jól megy az neked márígy is.- Ön sérteget engem, uram.- Nem áll szándékomban.Lavinia összehúzta a szemét. - Talán azért, mert élvezetet okozna nekemegyes férfiak elbűvölése.- Például az én elbűvölésem? - mosolygott behízelgően Tobias. - Szépelképzelés, de igazán ne fáraszd magad, drágám. Én most is nagyon elégedettvagyok veled, ebben a mostani állapotodban.- Te most megint hülyéskedsz, Tobias.- Nem. Számomra nyilvánvaló, hogy mi ketten eljutottunk már egymásmegértésének arra a színvonalára, amelyben nincs szükség üres közhelyekre ésértelmetlen udvariaskodásra.- Ez talán igaz. De most nem kettőnkről van szó. És én a kikérdezésitechnikám fejlesztése érdekében igenis szeretnék elvégezni bizonyoskísérleteket és gyakorlatokat. S aztán majd kiderül, hogy van-e értelme továbbfoglalkozni ezzel a dologgal.- Bízom benne, hogy óvatosan kísérletezge majd. Mert nem biztos, hogy azén idegeim el tudják viselni a részedről áradó, túladagolt kedvesség sokkhatását.Laviniának kezdett elege lenni a komolytalankodásból, de azért mégvisszavágott egyet. - Ne rémüljön meg, uram. Egyáltalán nem óhajtom önrepazarolni az időmet és az energiáimat. Ön ugyanis eleve érzéketlen mindenfélekedvesség iránt. Mint már említettem, ön ebben a vonatkozásban közönségestapló.

- Hát, ebben van valami - ereszkedett meg Tobias hangja, amiből Laviniamegérezte, hogy kezd vége lenni az ökörködésnek. - De azért én mégiscsak aztjavasolnám, hogy ha a kedveskedéssel és a férfiak elbűvölésével kapcsolatosanakarsz kísérletezgetni, akkor ezt a tudományos kutatást próbáld rám koncentrálni.Tobias szemében megvillant valami lelkesítő s egyben fenyegető fény, ésLavinia nem tudta, hogyan reagáljon rá. Lehet, hogy Tobias még mindigkomolytalankodik? Pontosan ez az a szituáció, amelyben jó hasznát lehetnevenni a férfiak elbüvölésére irányuló képességnek.- Ugyan miért kellene önre koncentrálnom , uram?- A lelkiismeretem háborogna, ha hagynánm, hogy más, ártatlan férfiembereklegyenek kitéve az ebből kadó kockázatoknak.- Maguk között, uraim, ártatlant embert nehéz volna találni.- Ez a frappáns visszavágás volt, hölgyem. Le a kalappal - biccentett Tobias.- De ha már a bűbájosság és kedvesség értékéről beszélünk, van itt valaki, akinagy szakértője a témának. Itt jön Mrs. Dove - nézett át Lavinia válla mögött.Lavinia egyáltalán nem örült, hogy Joan épp most bírta megtalálni őketebben az emberekkel zsúfolt bálteremben. Hiszen olyan jól beszélgetnekTobiasszal, és az ilyen verbális pengeváltás mindig lelkesítette és felvidította őt.De hát hiába, ha egyszer így alakult, hát így alakult...Lavinia összeszedte magát, és megfordult, hogy üdvözölje a feléjükközeledő, látványnak is igencsak feltűnő hölgyet.Joan Dove negyvenes évei közepén járó asszony volt, de fakószőke hajábancsak nehezen lehetett észrevenni az ősz szálakat. Eleganciája, divatos öltözete éskiváló stílusérzéke miatt is sokkal fiatalabbnak nézték valóságos koránál.Fizikailag is közel kellett kerülni hozzá, hogy az ember fölfedezze a korral járószarkalábakat a szeme sarkában és a több évtizedes élettapasztalatról árulkodócsillogást a tekintetében.Özvegy volt. És bár rég letelt már a gyászév, Joan Dove még mindig csakszürke és fekete ruhákat volt hajlandó fölvenni. Kitartóan ápolta szeretett férjeemlékét. Ugyanakkor ezek a komor színű ruhák a legutolsó divat szerint és alegkiválóbb szalonokban készültek, falában Madam Francescánál.Ma este is hercegnői eleganciával viselte apró fekete rózsákkal díszített ezüstszaténruháját. A mély dekoltázs meztelenül hagyta szép ívű vállát, és csak féligtakarta el fiatalos keblét. A szoknya tökéletes fodrokban ereszkedett alá abokájáig.- Ó, hát önök is itt vannak, Lavinia és Tobias – mosolygott rájuk Joan. -Örülök, hogy találkozhatunk. Úgy látom, Emeline és Anthony is nagyon jólérzik magukat a táncparketten.

- Hát igen - mosolygott elégedetten Lavinia. - Ez mégicsak egy magasabbtársasági szint mindkettejük számára. S én el sem mondhatom, mennyire hálásvagyok önnek, hogy elintézte a meghívást a mi számunkra is.- Felejtse el, kedvesem. Önző vagyok, és az érdekeim vezéreltek, hiszen ígyolyan emberekkel találkozhattok itt, akikkel nagyon jól el tudok beszélgetni. Ésén nemcsak jó barátnak tekintem önt és Tobiast, hanem kollegának is.Lavinia tekintete egy másodpercre összevont Tobiaséval. És szavak nélkül istökéletesen értették egymást. Mert mindketten arra gondoltak, hogy még csak ezhiányzott nekik: hogy Joan kinevezze magát az ő kollégájuknak. Mintha nemvolna épp elég bajuk nélküle is...Az persze igaz, hogy többször is igénybe vették már Joan segítségét, amikorvalami nehéz ügyben zsákutcába kerültek. Joannak ugyanis szerteágazó éskülönleges kapcsolatai vannak, és a nő maga ajánlotta föl, hogy bármikor,bármiben szívesen segít neki. Mert neki már valóságos, új hobbija lett ez anyomozósdi.Joan egyébként az első fontos ügyfelük volt, és ó mutatta be Laviniát MadamFrancescának. Ugyanakkor mindig valami rossz érzés fogta el őket, ha hozzákellett fordulniuk, bár a nő természetesen ingyen ajánlotta föl a szolgálatait.Titokzatos egy nő volt, s a múltja is csupa homály, Lavinia csak egy-kétdolgot tudott róla biztosan. Például azt, hogy váratlanul elhunyt férje, FieldingDove; nagy hatalmú, „Kék Kamara” nevű bűnszövetkezetnek volt a feje.Fénykorában ez a szervezet nemcsak egész Angliában, hanem az európaikontinens országaiban is működtetett számtalan legális és illegális üzleti vállalkozást.A Kamara a híresztelések szerint tavaly, Dove halála után szétzilálódott.Tobias viszont olyan füleseket is kapott az alvilágból, hogy sok illegálisvállalkozás meg sem érezte a nagyfőnök halálát, és zavartalanul virágzik.Legföljebb lecseréltek egy-két helyi bandavezért.És amennyire Tobias és Lavinia meg tudta ítélni, mostanában mintha éppújjászerveződne ez a Kamara. S mintha az egész folyamatot éppen Joan Doveirányítaná...Lavinia jobbnak látta, ha bizonyos kérdéset föl sem tesz neki.- Örömmel közölhetem, hogy ma este igen sokat volt alkalmam foglalkozni aLake and March céget igencsak érdeklő kérdéssel - mosolygott sokat sejtetőenJoan.Laviniának föltűnt a nő fesztelen vidámsága. Lehet, hogy végre kezd lelkilegis kilábalni a gyászból...- Lake and March - mosolygott Lavinia is. - Ugye, jól hangzik így a cégnév?

- Engem nem érdekel a dolog - szólalt meg Tobias. – De ha mindenáronvalami formális elnevezéssel akarjuk illetni a mi alkalmi együttműködésünket,akkor helyesebb, ha March and Lake-nek nevezi ezt a céget, kedves Joan.- Azt már nem! - vágott vissza Lavinia. - A Lake and March a helyesebb.- Nem értek egyet - ingatta a fejét Tobias. - Mindig az idősebb partnernevének kell elöl szerepelnie.- Az életkor persze fontos szempont, bár én nem vagyok annyira udvariatlan,hogy számszerűen megemlítsem a tiédet...- Én nem az életkorra gondoltam, hanem a szakmában szerzett régebbitapasztalatokra - morgott Tobias. - Kit érdekel itt az én életkorom?Lavinia leereszkedő szívélyességgel elmosolyodott, és tüntetőén Joan feléfordult.- Mit is kezdett mondani, kedvesem?- Még ez előtt a kis belvillongás előtt, amit itt hirtelen rávezettek? - nevetettJoan, akit láthatóan szórakoztatott az egyébként tökéletesen értelmetlen vita. -Nos. Éppen el szerettem volna mondani önöknek, hogy milyen új pletykákkeringenek a felső tízezer azon köreiben, amelyek szenvedélyesen érdeklődnek arégiségek iránt.Tobias abban a pillanatban letette a pezsgőspoharat.- Csak önre figyelek, hölgyem.- Én sejtem, mik lehetnek az új pletykák - örült meg Lavinia is. - Most már afőúri körökben is az elveszett Kék Medúzáról beszélnek, igaz? Nos, én is éppenebben az ügyben fordultam önhöz, Joan, és kértem a segítségét. Ön a kiválótársasági kapcsolataival könnyen begyűjtheti a fontos információkat.- Örülök, ha tudok valamit segíteni - fürkészte Joan a vendégsereget, majdhirtelen lehalkította a hangját. Megtudtam, hogy a Kék Medúzáról keringő hírekfelkeltették az egyik gyűjtő, egy dúsgazdag nemesember érdeklődését. Erről azemberről meg azt kell tudni, hogy ha valamit meg akar szerezni, azt meg isszerzi. Bármi áron.- Ön miből gondolja, hogy ez a figura meg akaja szerezni a Kék Medúzát? -kérdezte Lavinia.- Hát, először is abból, hogy most itt megjelent. Nagyon ritkán szokottelmenni a társasági eseményekre, annak ellenére, hogy mindig mindenhovámeghívják. Szóval, az a puszta tény, hogy most felbukkant itt, arra utal, hogyelindult a Kék Medúza után. Mert más okot el sem tudok képzelni, ami elhoztavolna őt egy bálba.Lavinia követte Joan tekintetét, és megpillantott egy férfit, aki egy kisebbcsoporttal álldogált néhány díszpálma mellett. Jól öltözött úriember volt,

modorábané viselkedésében azzal a hűvös arroganciával és rendíthetetlenmagabiztossággal, amely gyakori kísérője a rangnak és a gazdagságnak. S ebbena tekintetben nem is sokban különbözött a vendég urak nagy többségétől.Egyáltalán nem rítt ki a környezetéből. A figyelmes szemlélő azonbanészrevehette, hogy hiába igyekszik teljesen elvegyülni a tömegben, ez valahogyegészen sikerül neki. Lavinia is ezért vehette azonnal észre őt a terem rúlsóvégében, egyszerűen úgy, hogy követte Joan tekintetét. Pedig Joan nem mutatottrá senkire, és nem is mondta meg, hogy kit kell nézni.Mint a színes halacskák tarka seregében egy rosszul álcázott cápa, gondoltaLavinia. Akárcsak Tobias, nevetett magában, és kortyolt egyet a pezsgőjéből.Külsőre azonban nem volt sok hasonlóság a két férfi között. Először is, azidegen idősebb volt: a negyvenes évei végén járhatott. Másodszor pedig, hátravolt fésülve a haja, s így rögtön feltűnt magas homloka és markáns alrcéle.Ráadásul magasabb és karcsúbb Tobiasnál.- Ki ez az ember? - kérdezte Lavinia.- Lord Vale - súgta Joan.Még a suttogó hangjában is volt valami, ami feltűnt Laviniának. Lopvaodapillantott, és meglepődve konstatálta, hogy Joan szinte elolvadva bámulja aférfit.Ilyen arckifeiezést Joan eddig még sohasem engedett meg magának.Joan tehát vonzónak találja ezt a lordot...- A fene enné meg - mormolta Tobias. - Vale is belekeveredett ebbe azegészbe?- A jelek szerint igen - bólintott oda sem nézve Joan. - Sőt, ha nem tévedek,még azt is tudja, kedveseim, hogy maguk nyomozgatnak az ügyben. Mertegyébként mi a csudának jött volna ide ma este?- A franc vinné innen! - boszankodott Tobias. - Nagyon jól meglettünk volnae nélkül a komplikáció nélkül.- Miért zavar téged ez a Vale? - fordult felé Lavinia.Tobias nem vette le a szemét a Lordról. - Mint már Joan is említette, LordVale nagyon kényes ízlésű gyűjtő. És elég pénze is van ahhoz, hogy kielégítseezt a túlfinomult ízlését. És az a hír járja róla, hogy ha pénzzel nem tudmegszerezni valamit, akkor nem riad vissza más eszközök és módszerekbevetésétől sem.- Alapítója egy nagyon exkluzív klubnak - folytatta a bemutatást Joan. - Atagok nemes egyszerűséggel „Ínyencek”-nek nevezik magukat. Csak azokatveszik föl maguk közé, akik a legegzotikusabb és leglülönlegesebb régiségeketgyűjtik. Üres hely és tagfelvétel csak ritkán van náluk. S ha mégis, akkor a

elépni szándékozónak egy megfelelő értékű régiséget kell felajánlania a klubsaját kollekciója számára. - Joan itt tartott egy kis szünetet. – És mit ad Isten,most éppen tagfelvétel náluk. Lehet jelentkezni.- Ezt ön honnan tudja? - kapfel a fejét Tobias.- Hát csak az, hogy az a hely éppen az én férjem halálával üresedett meg egyévvel ezelőtt. Megboldogult férjem ugyanis hosszú éveken át tagja volt azÍnyencek Klubjának- Nem értem, miért nem vett fel azonnal valakit ez a Vale – jegyezte megTobias.- Nyilván nem akadt arra méltó jelentkező - tárta szét a kezét Joan. - Nefelejtse el, hogy a jelöltnek nem egyszerűen valami drága holmit kellajándékoznia, hanem egy rendkívüli ritkaságnak vagy különlegességnek számítóműtárgyat. És ilyet nem könnyű találni.Lavinia lélegzetvisszafojtva figyelt. - A Kék Medúzát biztosan elfogadnákbelépési ajándéknak.- Azt biztosan! - bólogatott Joan, de közben szemmel tartotta Vale-t. - A klubmúzeuma nagyon is magángyűjtemény. Az oda bekerült tárgyakat soha többénem láthatja a nagyközönség. És az sem biztos, hogy előtte láthatta. Mert aklubtagok, ha valami igazi ritkaság bukkan fel, sohasem érdeklődnek a holmieredete iránt. - Joan itt még jobban lehalkította a hangját. - Őlordsága ittenifelbukkanásából pedig arra kell következtetnünk, hogy nem óhajtja ölbe tettkézzel megváni, míg valaki más fölhajtja azt a karkötőt. Én biztosn veszem,hogy Lord Vale magának akarja megszereznie Kék Medúzát.- Jól ismeri őt? - kérdezte Tobias.- Hm... - tűnődött el Joan. - Néha vendégeskedett nálunk, amíg a férjem élt.Fielding kedvelte őt. Kölcsönösen tisztelték egymást. De azt nem állíthatom,hogy én j ól ismerem Vale-t. És azt sem tudom, ki az, aki ezt ki merné jelentenimagáról.- Ilyet nehéz volna találni - értett egyet Tobias.- Maga találkozott már vele? - érdeklődött Joan.- Crackenburne bemutatott neki. De én sem kerültem közelebbi ismeretségbevele. Nyilvánvaló, egészen más körökben mozgunk.- Nézzék csak! - szólalt meg hirtelen Joan. - Otthagyta a társaságát. Ésmintha... Igen, felénk tart!- Bizony - suttogta Tobias. - Jól tippelt, Joan. - Tudja, hogy itt vagyunk.Nézték, ahogy Vale a táncparkett szélén állókat elegánsan kerülgetve feléjükközeledik. Mögötte néha összesúgtak az emberek, s ő csak alig észreve centesselviszonozta, ha köszöntek neki. És csak egy-két emberrel váltott néhány szót.

Kanyargós volt az útja, de mindhárman érezték, hogy „egyenesen” feléjükközeledik.- Ki akarja faggatni magukat - szólt figyelmeztetően Joan. - Véetelenüludvariasan fogja csinálni, de nem árt az óvatosság, mert nagyon eszes ember. Jólfontolják meg minden szavukat, ha nem akarják kiadni a titkaikat.Vale kibontakozott a tömegből, s a következő percben már ott is állt előttük.Lavinia visszafogottan fürkészgette, s még egy külső, testi különbséget fedezettföl közte és Tobias között: Vale-nek olyan mély tüzű, csábos tekintete volt, mintegy bonvivánnak valamely édes-bús szerelmi színdarabban.- Joan! - hajolt rá könnyed eleganciával a nő kesztyűs kezére Lord Vale. -Örülök, hogy megint mutatkozik a társasági eseményeken. Oly sokáig nemláttuk...- Jó estét, Vale - úsztatta vissza leheletfinom mozdulattal a kezét Joan. -Ismeri már a barátaimat? Mrs. Lake és Mr. March.- March - biccentett egyet Tobiasnak Vale, aztán Lavinia felé fordult. -Örvendek, Mrs. Lake. Ahogy megfogta a kezét, Lavinia észrevette a lord ujjánazt a furcsa vasgyűrűt, amely egy kis kulcsot is formázott. Lavinia igyekezettnagyon elbűvölően mosolyogni, és az illem kedvéért még egy jelzésszerűpukedlire is vállalkozott- Lord Vale.Lavinia figyelmét nem kerülte el, hogy a lord nem volt különösebbenelbűvölve. Kézcsók helyett csak rábólintott Lavinia kezére, s máris visszafordultJoanhoz.- Megtisztel, hölgyem, egy tánccal?Joan egy pillanatra kővé dermedt. A futó bizonytalanságot alig lehetettészrevenni, de Lavinia figyelmét ez sem kerülhette el.- Ó, hát persze - tért magához a következő pillanatban Joan. De azért kisséértetlenül nézett vissza Laviniára, ahogy Vale kivezette a parkettra.- Na, ennyit arról a nagy faggatózásról – súgta Tobiasnak Lavinia. – Úgylátszik, Vale csak táncolni akart egyet.- Erre azért ne vegyél mérget. Ahogy Joan is megmondta, Vale-nek megvan amagához való esze - karolt bele Laviniába a férfi. - Gyere. Szívjunk egy kis frisslevegőt. Okosabbat most úgysem tudunk csinálni.- Tényleg elég nagy itt a zsúfoltság.

Tobias a teraszra nyíló nagy, padlóig üvegezett, kétszárnyas ajtók felékormányozta Laviniát.Kiléptek a hűvös tavaszi éjszakába.Tobias nem állt meg az alacsony kőpárkánynál. Ment tovább, lefelé alépcsőn, maga után húzva Laviniát a lámpásokkal kivilágított kertbe.Rákanyarodtak a kastély hátsó oldalához építeít, s most sötétbe burkolózóüvegházhoz vezető ösvényre. Az ég fele néző üvegtáblákban a hold és acsillagok tükröződtek vissza.Lavinia eltűnődött azon a meglepődésen és elbizonytalanodáson, amelyetJoan tekinteten látott átsuhanni, amikor a lord kivitte őt a tácparkettra. Joant nemsok dologgal lehetett zavarba hozni, de most, hogy a lord felkérte egy táncra, ajelek szerint mégiscsak kibillent a magabiztosságából.- Egyre erősödik az a benyomásom, hogy Joan is meg te is tévedtetek,amikor megpróbáltátok megtippelni, hogy Vale-t miféle szándék hozta el erre abálra.- Mi a fenéből gondolod, hogy tévedtünk? - kapta föl a fejét Tobias.- Mert a lordnak az volt a célja, hogy táncoljon egyet Joannal. És nemérdekli, hogy hol tartunk a nyomozással. Legalábbis én így látom.- Vale-nek nagy gyakorlata van a céljai álcázásában. És, ha tudni akarod,Joan sem kezdő ezen a pályán.Lavinia kihallotta a hangjából a bosszankodást.- Most mi bajod van? – állt meg, és húzott egyet a könyökén, amelybe a férfibelekarolt.- Nincs semmi bajom.- De van. Én érzem, hogy van. Valami bosszant. De mi a jóisten lehet az?Talán az piszkálja a csőrödet, hogy Vale nem akar kifaggatni bennünket?- Nem.- Jaj, Tobias, rajtad se könnyű kiigazodni!Tobias megállt az üvegház bejáratánál és benyitotta az ajtót. Laviniaelbizonytalanodott, amikor rájött, hogy a férfi ide be akar menni.- Komolyan gondolod, hogy nekünk most ide be kell mennünk? - kérdezteértetlenül.- Ha a tulajdonos nem akarná, hogy ide bárki bemenjen, akkor lelakatoltavolna az ajtót.- Igen, de én úgy gondolom…

Tobias azonban nem volt kíváncsi az ellenvetésre. Gyengéden betolta magaelőtt a nőt, majd nesztelenül becsukta maga után az ajtót. Odabent langyos éspárás levegő fogadta őket. Bódító virágillat és a termékeny talaj kipárolgása. Acsupa üveg tetőn és falakon besütő holdfényben jól ki lehetett venni a pálmák,páfrányok és egyéb dísznövények sűrű sorait. Lavinia egész kellemes helynektalálta ezt a miniőserdőt.- Hát ez csodálatos! – gyönyörködött a sűrű lombozatban, majd megindultegy oldalösvényen. Hol itt, hol ott állt meg, és szagolgatta a virágokat. – Ésmilyen félelmetes lehet egy igazi dzsungel! Remélem, itt nem bújik elő egymérges kígyó vagy ugrik nekünk egy tigris.- A te helyedben én nem bíznék ebben - lépett mögé Tobias.- Úgy látom, nem javul a hangulatod - simított végig egy hosszú, bőrszerű,fényesen csillogó levelet Lavinia.- Ne menj túl közel hozzá - húzta vissza Tobias. - Nem ismerek mindennövényfajt, és nincs értelme kockáztatni.Lavinia mérgesen perdült szembe vele. - Most már fagyon unom ezt amogorva hangulatodat! Elegem van. Mondd meg, mi bajod van, Tobias.A férfi fölemelte a tekintetét. Szemében sötéten és szomorúan csillant meg aholdfény. - Hát, ha annyira akarod tudni, tessék. Amikor Vale és Joan kimenteka parkettra, hirtelen rám tört a vágy, hogy én is táncoljak egyet. Veled.Lavinia ennél váratlanabb és elképesztőbb dolgot még nem hallott Tóbiástól.- Azt akarod mondani - hebegte -, hogy táncolni akartál velem?- Igen. Nem is tudom, mi történt velem.- Értem.- Pedig engem sohasem érdekelt különösebben a tánc - folytatta Tobias. - Ésezzel a meglőtt lábammal most már nem is vállalkozhatnék erre a fajtatestmozgásra. Csak kiröhögnének, ha ezzel produkálnám magam egy bálon.A kastélyból beszűrődtek a keringő elringató dallamai. Laviniátmegborzongatta valami nagyon kellemes, felvidító érzés. Rámosolygott a férfiraa félhomályban.- Itt nem lát senki, és nem is nevet ki senki - mondta kedvesen.- Csak te.- Jaj, istenem! Én már nagyon jól tudom, hogy nincsen benned semmikinevetnivaló, úgyhogy ez elég hülye megjegyzés volt.

Tobias csak nézte a nőt, szótlanul. Aztán határozott mozdulattal magáhozhúzta és átölelte. És nem túl hosszú, de annál eseménydúsabb ismeretségüktörténetében most fordult elő először, hogy elkezdtek táncolni.Tobias kissé ügyetlenül és nagyon óvatosan lépkedett, nehogy rálépjenpartnere lábára, vagy felborítsa a nőt, be az őserdei bokrok és lombok alá.Laviniát azonban nem zavarta ez a kis ügyetlenkedés. Ő már csak örülni tudott.Örülni a beszűrődő, romantikus zenének és a férfi fekete haján meg-megcsillanóholdfénynek. A távoli világrészekről érkezett virágok mindent betöltő, édes ésegzotikus illatának. Annak, hogy e pár pillanatig tartó örökkévalóságbanbelesimulhat a férfi ölelésébe.Varázslatos, megigéző pillanatok voltak ezek. Lavinia úgy érezte, hogyvalamelyik kedvenc verseskönyvének magasztos és bódító hangulata vált ittvalóságosan is átélhetővé.Tobias lassú, kimért lépésekkel haladt vele a trópusi növények sorfala között.Lavinia ráhajtotta a fejét a férfi széles vállára. A zenekar most valami egészentündéri valcerba kezdett. A holdfény ezüstösen áradt az égből. A dús és bizarrlombozató csodakert kísérteties árnyékokkal vette körül őket.Amikor elérték az üvegház végében kialakított kis lugast, Tobias megállt, ésmég szorosabban ölelte magához a nőt. Azután belecsókolt meztelen vállahajlatába.- Tobias …Lavinia egész testén végigfutott az a nagyon kellemes bizsergés. Átkarolta aférfi nyakát, és szájával megkereste a száját...Mohón, szinte kifulladásig csókolóztak. Tobias nagy szakértelemmelkigombolgatta a nő állát, és egyetlen mozdulattal a derekáig húzta le aruhadarabot. Lavinia megborzongott, aztán megadóan kiráncigálta a karjait akifordult ruhaujjakból. Tobias két erős keze hihetetlen gyöngédséggel simogatta,cirógatta a mellét. S amikor a hüvelykujjak elkezdtek körözni a mellbimbóikörül, Laviniának még a háta is libabőrös lettTobias leült a kis kerti padra, és lovagló ülésben az ölébe terelgette Laviniát.Aztán a kezeivel megindult a habos-fodros alsószoknyák alatt fölfelé, s kéttenyerével a feneke alatt megemelve kissé közelebb húzta magához a nőt.Lavinia feje hátrahanyatlott.A férfi óvatosan végigcsúsztatta a középső ujját abban a forró résben, majdelidőzött egy darabig a kis, feszes dudoron. Lavinia egyre mélyebbeket lélegzett.Kis idő múlva Tobias addig ügyeskedett, míg sikerült kioldoznia a sajátnadrágszíját is. Lavinia lenyúlt és szorosan megmarkolta kedves üzlettársakeményen ágaskodó férfiasságát, s hüvelykujjával ő is cirógatta egy darabigannak érzékeny fejrészét.

Tobias csak nyögni tudott a gyönyörűségtől.- Ilyen pillanatokban - hörögte Lavinia nyakába - tényleg elhiszem, hogy vanérzéked a mesmerizáláshoz. Engem legalábbis mindig sikerül transzba hoznod.Lehet, hogy értek valamit a mesmerizáláshoz – lihegte a fülébe Lavinia -, de te,barátocskám, szintén nagy mágus vagy. Finom kezű virtuóz...A holdfény varázslatos fénybe burkolta őket.

TizenháromJOAN MOST TÁNCOLT ELŐSZÖR FlELDING HALÁLA ÓTA. ÉSkülönös bódulat jött rá, ahogy Lord Vale siklott és pörgött vele a keringőzőpárok forgatagában.Soha nem gondolta volna, hogy ő még egyszer az életben táncolni fog egyférfival, s hogy nem az ő szeretett Fieldingjének, hanem valaki másnak akarjaiban is élvezni fogja a szép zenét és a mozgás ritmusát. S most mégis ittvan, összekapaszkodva egyik legveszedelmesebb ismerősével, és egészenmegrészegítette ez a szituáció.- Csodálatos a ruhája, asszonyom - jegyezte meg Vale. - Én nem értek adivathoz, de még nekem is feltűnik, hogy ön még mindig a gyász színárnyalataitviseli, jóllehet Fielding már több mint egy éve eltávozott ebből a világból.- Még mindig hiányzik nekem - sóhajtott Joan.- Megértem önt. Hiszen nekem is hiányzik. Fielding a barátom volt. De megkell mondanom, szerintem ő sem kívánná, hogy ön most már élete végéigmindig csak szürkében és feketében járjon.Joan erre nem tudott mit mondani. Igazság szerint a egészen a legutóbbiidőkig eszébe sem jutott, hogy letelt a gyászév. Ő nem akarta, hogy leteljen.Lelke egyik fele valahogy azt kívánta, hogy örökké komor öltözékben járjon.A legutóbbi hetekben azonban megingott az a meggyőződése, hogy neki asoha nem oldódó búskomorság állapotában kell tengetnie hátralévő napjait. Anyomasztó, sötét transz kábulatából Lavinia és Tobias kezdték őt felébreszteni.Választ találtak ugyanis a Fielding halála körüli, nyugtalanító kérdésekre, s ezzelmegmentették őt attól, hogy valóban az élete végéig tartson a depressziója.- Hát, majd meglátjuk - mondta Vale-nek.Vale csak mosolygott, s láthatólag egyelőre elégedett volt a válasszal. Sújabb, hosszú kacskaringózásba kezdett a nővel.Joannak imponált ez a tánctudás. Átengedte hát az irányítást a férfinak, s őteljesen átadta magát az áradó zene a lendületes mozgás élvezetének.- Új és érdekes ismerősei vannak - jegyezte meg egy idő után Vale.A megjegyzés visszazökkentette Joant a valóságba. Az álom, a bódulat egyszempillantás alatt szertefoszlott. Joan nagyon jól tudta, hogy Vale ok nélkülnem tesz és nem mond semmit. Jó lesz tehát vigyázni.- Mrs. Lake-re és Mr. Marchra gondol? – kérdezte nyájasan. - Valóbanérdekes, kissé különleges emberek. Szeretek velük beszélgetni.

- Ez nem is csoda, asszonyom - nevetett Vale. – Hiszen ön sem egyhétköznapi jelenség. - Itt egy kicsit elhallgatott, mert nagy ívű fordulatkövetkezett, s vigyázni kellett a lépésekre. De aztán folytatta. - Mrs. Lake-rőlsemmit sem tudok, de Marchról elég sok mindent beszélnek.- Ezt meglepetéssel hallom, lordom. Sohasem hittem volna, hogy ön hitelt ada szóbeszédeknek, vagy hogy egyáltalán odafigyel rájuk.- Mg tudhatná, hogy én nagyon is odafigyelek bizonyosfajta szóbeszédekre,pontosan úgy, ahogy Fielding is tette.- Na és miféléket beszélnek erről a Mr. Marchról? - kíváncsiskodott Joan.- Hát, egyebek közt azt hallottam, hogy a háborúban kém volt, s hogy most iselég szokatlan módon keresi a kenyerét - nézett Vale úgy, mint aki még ezer titkottud. És valószínűleg tudott is. - Szerintem illő honoráriumért nyomozástvállal olyanok megbízásából, akik nem szeretnék a rendőrökre bízni kényesebbügyeiket.- Hát ez tényleg elég szokatlan foglalkozás.- Bizony...- És nagyon érdekes is.Vale felhúzta a szemöldökét. - Most pedig azt beszélik, hogy March, ésvalószínűleg kedves barátnője, Mrs. Lake is valami régiséget keres.- Ah!- Mit akar ezzel mondani, asszonyom? - nézett derűsen Vale.- Semmi különöset. Csak éppen az a tény, hogy ön megemlítette ezt arégiséget, már önmagában is azt jelenti, hogy ezt a tárgyat ön is keresi, lordom.- Úgy látom, asszonyom - sóhajtott gunyorosan Vale -, hogy önnel nem lehetravaszkodni. Ön túlságosan is jól ismer engem.- Épp ellenkezőleg, lordom. Szinte alig ismerem önt. De ami a régiségeketilleti, kétségtelenül volt alkalmam némi ismeretet szerezni az ön ízléséről.- Na igen. Hiszen éveken át elég sokat beszélgettünk mi, Fieldinggel együtt arégiségek gyűjtésének szépségeiről. És szerintem már ön is szakértője lett ittbizonyos kérdéseknek - kezdett bele egy újabb forgássorozatba Vale.- No, olyan nagy régiségszakértő azért nem vagyok, de azt elismerem, hogysok minden rám ragadt, amikor beszélgettek Fieldinggel a szerzeményeikről ésösszehasonlítgatták őket.- És persze ön örökölte Dove nagyszerű gyűjteményét. Árulja el, asszonyom,óhajtja még gazdagítani ezt a kollekciót?Csak hadd találgasson. Tartsd őt bizonytalanságban, Ne árulj el semmit.Ezeket ismételgette magában Joan, de pár másodpercig csak némán mosolygott.

- Ha azt akarja kipuhatolni, lordom - szólalt meg aztán -, hogy forgatom-e afejemben a Kék Medúza megszerzését, akkor nem tudok válaszolni. Mégmagam sem tudom. Még nem döntöttem.- Értem - állt le a tánccal a parkett szélén Vale, de nem engedte el a partnerét.Belekarolt, és ügyesen a terem egy csöndesebb szögletébe vezette Joant. –Viszont nem szeretnék az ön vetélytársa lenni ebben az ügyben- De ha egyszer úgy döntött, hogy meg akarja szerezni azt a holmit, akkornem fog habozni, hogy szükség esetén az én vetélytársam is legyen. Jól látom ahelyzetet, lordom?Vale csak mosolygott, és elengedte a füle mellett a kérdést. - Van ebben aszituációban valami más is, ami nyugtalanít engem, asszonyom.- Újabb meglepetést okoz nekem, lordom. Nem hittem volna, hogy önt bármiis képes nyugtalanítani.- Hát, ezt nem jól hitte. Ön azon kevesek egyikének az özvegye, akiket énvalaha is a barátaimnak neveztem. És én hűtlen volnék a megboldogult Fieldingemlékéhez, ha nem próbálnám megakadályozni, hogy ön fölöslegesveszélyeknek tegye ki magát.- Biztosíthatom önt, hogy ebben az ügyben semmiféle veszélyek nemleselkednek reám.- Engem mégiscsak nyugtalanít, Joan, hogy szerepet vállal ebben az ügyben.- Miattam aztán igazán nem kell nyugtalankodnia, lordom - mosolygottnyájasan Joan. – Biztosíthatom önt, hogy tudok vigyázni magamra.Megboldogult férjem nagyon sok hasznos dologra megtanított, s nemcsak arégiséggyűjtés műfajában.- No igen, hát persze - bólogatott Lord Vale. Lerítt róla, hogy nem túlelégedett a válasszal, de igyekezett azt leplezni. - Bocsásson meg nekem, hanetán beleavatkoztam a magánügyeibe.- Nem kell bocsánatot kérnie, lordom. Van szerencsém elárulni önnek, hogysegítek Mrs. Lake-nek és Mr. Marchnak a nyomozási munkában.Ez már Vale-nek is sok volt. Ez már fejbe verte. Ha Joan nem a sajátszemével látja a lord arcára kiülő döbbenetet, maga sem hiszi el, hogy ennek azembernek ekkora meglepetést lehet még okozni. A győzelem apró, de nagyonkellemes öröme bizsergette meg Joan szívét.- Ön segít? Nekik? - nézett bambán őlordsága. - A rohadt életbe, Joan! Mi azördögről mesél ön itt nekem?Joan elnevette magát. És nagyon elégedett volt, hogy ennyire sikerültkiborítania ezt a félelmetes hírű embert. - Higgadjon le, lordom. Csak amolyanhobbim ez nekem. De nagyon szórakoztató, azt elhiheti.

- Elhiszem, de akkor sem értem. Mit segít...?- Pedig nagyon egyszerű. Nekem ott is vannak kapcsolataim, ahol nekiknincsenek. És ha ezek a kapcsolatok hasznosak, akkor én bátorkodom ki ishasználni őket.A lord csalódott fintort vágott. - Én is az egyik ilyen kapcsolata vagyok?Ezért volt hajlandó táncolni is velem? Hogy tovább szaglászhasson March ésMrs. Lake érdekében?- Na nem! - szólt közbe Joan. - Ebben már nagyon téved, lordom. Azérttáncoltam önnel, mert ön fölkért engem, és én megtisztelve éreztem magam.Vale bosszúságát már csak a szeme villogása árulta el. Udvariasan meghajolt,és kezet csókolt Joannak. – Merem remélni, hogy ön is élvezte a táncot,asszonyom.- Ó, legyen csak nyugodt, lordom, igazán nagyon élveztem! Pedig jól tudom,hogy ön kizárólag azért jött el, mert meg akarja szerezni a karkötőt, és ki akartaderíteni, hogy én és a barátaim milyen szerepet játszunk ebben az ügyben.Merem remélni, hogy ön is élvezte a saját nyomozómunkáját, és elégedett azeredménnyel.A lord már rég felegyenesedett a kézcsókból, de még mindig nem engedte elJoan kezét. - Még egy figyelmeztetést engedjen meg, asszonyom. Ez a KékMedúza nagyon veszélyes ügy.- Ezt majd jól belevésem az emlékezetembe, lordom. Feltétlenül!A lord derekasan tűrte az újabb és újabb fricskázásokat. És tudta, hogy a nőis tudja, hogy ő egyelőre semmit sem tehet. Joant nem tudja félretolni az útból.- Szeretnék nyugodalmas jó éjszakát kívánni önnek, asszonyom.- Jó éjszakát önnek is, lordom - produkált neki még egy kissé túljátszottpukedlit is Joan. - Ön ma este felmelegítette az ismeretségünket, és én eztmegtiszteltetésnek veszem, bár jól tudom, hogy hátsó szándékokkal közeledettfelém.Lord Vale már csak egy rakás romhalmaz volt, de még mindig tartotta magát.- Én érzem megtisztelve magam. És engedje meg, hogy figyelmeztessem: egydologban nagyot téved. Én nem csak azért kértemi önt egy táncra, mert kiakartam puhatolni, hogy mi van a karkötővel.- Tényleg nem?-Tényleg - bólintott határozottan Vale. – Azért is kértem föl egy táncra, mertnagyon szerettem volna táncolni önnel.S mielőtt Joan bármit válaszolhatott volna, a lord már el is tűnt a vendégekforgatagában. Joan még ott álldogált egy darabig, és azon tűnődött, hogy milyen

kellemes és hódító pillanatok is voltak azok, amikor a lord karjaiban siklott aparketten a keringő elragadó dallamára.TOBIAS KINYITOTTA AZ EGYIK SZEMÉT, ÉS AZ EZÜSTÖSHOLDFÉNY CSILLOGÁSÁT figyelgette az arca fölé lógó pálmalevélen. Márpiszkosul nyomta a hátát a pad. Tudniillik hanyatt feküdt ezen azalkalmatosságon; egyik lába cipőstül, a térde alá tolt nadrággal együtt a földrelógott, másik meg egy szál harisnyában nyúlt végig a deszkán. Lavinia pedig,szép fodros szoknyáival elég melegen beborítva őt, lovagló ülésben helyezkedettel rajta, s most éppen csendes galoppra vette a figurát. Ringatózó két szép mellemeg-megérintette a férfi szőrős mellkasát. Másik szemével Tobias azt is tatálta,hogy időközben a telihold elég nagy utat tett meg az égen. De ő most csak aztkívánta, hogy ne kelljen sokat mozognia, mert már sajgott minden porcikája.És eltűnődött, hogy már megint mi a fene vitte őt bele ebbe az őrültségbe.Mert az utóbbi időben szinte már szenvedélyévé vált, hogy a legrohadtabb,legkényel-metlenebb helyeken és időpontokban kezdjen szeretkezni Laviniával.Hiába határozta el számtalanszor, hogy soha többé... Elég volt megpillantanialegközelebb egy rozzant padot, egy megdőlt fatörzset vagy egy elhagyottszénapajtát, hogy máris meginduljon a keze Lavinia szoknyái alá. És Laviniánaksem kellett kétszer mondani... Belekezdeni mindig oly ellenállhatatlanulizgalmas volt, de a vége felé Tóbiás már mit nem adott volna egy rendes, tiszta,puha ágyért...!Lavinia a célegyenesbe fordulva még hajrázott egyet, aztán lihegve elnyúltszegény, elgémberedett Tobiason.- Úristen! - tért magához fél perccel később, s két tenyerével a férfimellkasára támaszkodva fel is ült. - Mennyi lehet az idő? Vissza kell mennünk abálterembe! Joan, Anthony vagy Emeline már biztosan fölfedezték, hogyeltűntünk. Még csak az hiányzik, hogy elinduljanak a keresésünkre, és ígytaláljanak itt ránk! - Lekászálódott Tobiasról, és a haját rendezgetve megállt apad előtt.Tobias is feltapászkodott, és még egy pillantást vetett a holdra. - Nemmúlhatott el olyan sok idő - jegyezte meg. – Szerintem nem hiányzunk mégodabent senkinek.- Jó, jó, de azért mégiscsak siessünk vissza – rángatta föl a ruha felső részétLavinia. – Segíts már megkötni ezeket a szalagokat! A hajam hogy nézhet ki?Jaj, istenem…Tobias a derekát nyomkodva figyelte, ahogy Lavinia visszacsúsztatja akebleit a fölhúzkodott ingvállba.- A frizurádnak nincs különösebb baja.

- Hála istennek! Hála istennek! - sóhajtozott Lavinia, és a szoknyáitrendezgette, míg Tobias megkötögette a masnikat a vállán. - Még csak azhiányzik, hogy olyan állapotban vagy kinézettel sétáljunk vissza LadyStillwater elegáns báltermébe, mintha… Mint akik...- Mint akik dugtak egy jót? - tűrte bele ingét a nadrágjába Tobias. És hogyvégképp megdöbbentse Laviniát, még hozzátette: - Én nem hiszem, hogy ezbárkinek is meglepetést okozna.- Tessék?! - perdült szembe vele teljes megrökönyödéssel Lavinia. - Aztakarod mondani, hogy van, aki sejti, hogy mi... Jaj, istenem, én belehalok aszégyenbe!- Na, nyugodtan abbahagyhatod a haldoklást - nevetett a kétségbeesésenTobias. - Mert egyrészt mindenki tudja, hogy nekünk viszonyunk van, másrésztpedig nincs ebben semmi szégyellnivaló.- De hogyan lehetséges ez?! Honnan tudhattál meg?! Hiszen én sohasenkinek nem beszéltem róla - értetlenkedett Lavinia, aztán hirtelen a férfirameredt. - Tobias! Te... Én... Én esküszöm, hogy megöllek, én megfojtalak, habárkinek is kifecsegted a kettőnk titkát!- Már a puszta gyanúsítást is súlyos sértésnek veszem, hölgyem! - emelte fela kezét Tobias. - Ha ugyanis nem tudná, én úriember vagyok. Álmomban semjutna eszembe, hogy mások orrára kössem a magánéletem intim részleteit. Önpedig beláthatná, hogy rokonaink és ismerőseink nem tökhülyék, és vakok, ígyaztán tökéletesen tisztában vannak azzal, amit látnak.- Jaj, édes istenem! Ez szörnyű... Te tényleg így gondolod?- Tényleg. Úgyhogy lehet lehiggadni. Nézd, Lavinia. Te nem egy férjhezmenés előtt álló, tizenéves hajadon vagy, akinek rettentő mód vigyáznia kell a jóhírére, és én is elég rendesen benne vagyok már a korban. Két felnőtt, függetlenember. Kinek mi köze hozzá, hogy mikor mit csinálunk? És mindenki teljesentermészetesnek veszi, hogy testi kapcsolatunk is van. Amíg diszkréten csináljuk,senki nem fog kiakadni rajta.- De hát mi van Anthonyval és Emeline-nel? Hiszen kötelességünk volna jópéldát mutatni nekik... Erre nem gondolsz?- Erre aztán végképp nem - kapta föl a zakóját Tobias. - Nekünk nem az adolgunk, hogy két lábon járó jó példa legyünk számukra. Két teljesen különbözőkorosztályba tartozunk. És abszolút más szabályok érvényesek ránk. És ezzelEmeline és Anthony is tökéletesen tisztában van.- Hát jó. Bárcsak neked lenne igazad... - bizonytalankodott még egy kicsitLavinia. - De ezentúl tényleg legyünk nagyon diszkrétek és nagyon óvatosakebben a dologban.

- Ebben egyetértünk. Ha nem vigyázunk a diszkrécióra, akkor szakmailag ismeghaltunk. S hozzáteszem még, hogy ennek a kalandos műfajnak, az eldugotthelyeken dugásnak, minden szépsége ellenére van azért egy-két negatív oldalais. Például az, hogy ha az ember nem ágyban és szobában, hanem kint atermészet lágy ölén csinálja, akkor már jóval előtte, de néha még közben is félszemmel az időjárást kell figyelnie.- Igaz - bólogatott Lavinia. Aztán elmosolyodott, mintha eszébe jutott volnavalami. - Az utóbbi időben sokat gondolkoztam ezen a „műfajon”, ahogy temondod. És rájöttem, hogy van ennek egy csomó pozitív oldala is.Most aztán Tobias döbbent meg. - Pozitív? Mire gondolsz?- Na figyelj csak. Én közben mindig félek a lebukástól, és a frász jön rám, haemberi hangot hallok a közelből. Szégyellném, ha meglátnák a micsodámat... Deazért, mindezek ellenére vagy éppen mindezeknek köszönhetően a dolog néhakülönlegesen izgalmassá válik.- Izgalmassá - ismételte hümmögve Tobias.- Igen – bólogatott lelkesen Lavinia. - Borzasztóan izgalmassá! Juj… Szóval,én úgy gondolom, hogy éppen bizonyosfajta veszélyek és kockázatok fokozzákaz izgalom okozta élvezeteket.- Az izgalom okozta élvezeteket...- Ugye? És meg azt is tegyük hozzá, hogy az újabb és újabb helyszínek azújdonság varázsát is beleviszik a dologba.- Az újdonság varázsát...Tobiasnak nagy erőfeszítéssel kellett lepleznie teljes elképedését. Te jóságosisten! Hiszen itt nemcsak ő van megőrülve! Hát ezért oly könnyű belevinni ezt anőt a legképtelenebb helyszíneken való szerelmeskedésbe! És egyre könnyebb...Tobiasnak most villant csa be, hogy az ilyen sétáikra Lavinia sohasem veszi fela mostanság terjedő, legújabb francia divatőrületet, a női bugyogót! Amit pedigmég otthon is, egész nap hord! Olyan az, mint a férfiak alsónadrágja, csakegészen rövid és csipkés szélű a szára. És nincsen rajta slicc...Ez a nő tehát ráérzett a kaland ízére! Szenvedélyévé vált a dolog! És pontmost, amikor ő már megpróbálni leállítani saját magát. Tobias egyszerűen nemtudottra mondani. Elindultak kifelé.- Szerinted hányan lehetnek még, akik szerelmeskedtek már üvegházban is? -ragadta el a már-már tudományos kíváncsiság Laviniát.- Fogalmam sincs - nyitotta ki az ajtót Tobias. - És nem is óhajtokvizsgálódásba kezdeni a helyzet feltárására.

- Én viszont elárulom neked - lelkesedett tovább Lavinia -, hogylegvakmerőbb szerelmeskedéseink egyik-másik tetthelyén nekem versekbenmegörökített helyek jutnak eszembe. Főként Byron költeményei…- Na most akkor te is figyelj ide - fordította magával szembe a nőt Tobias. -Ami szép, az szép, meg lehet, hogy nagyon izgalmas is. De valóban törekednünkkell arra, hogy el ne szaladjon velünk a ló, mert bőven elég egyetlenegyszerlebukni egy zötyögő konflisban vagy a park zugában, hogy aztán tényleg neálljon velünk szóba soha többé senki ebben a városban. És akkor…És ekkor csizmás léptek csikordultak meg a kaviccsal felszórt kerti ösvényen.Tobiasban megfagyott a vér. Annyi lélekjelenléte még volt, hogy maga mögérántsa Laviniát.- Ki van ott? Mutassa magát! - szólt ki a rozott hangon.Valami megmozdult a bokrok mögött, majd a tövises sövény végénél egyalacsony, tagbaszakadt alak csoszogott ki a holdfényre. Viseltes télikabátja abokájáig ért; nagy karimájú, gyűrott kalapját mélyen az arcába húzta. Kisséoldalra dőlve és meggörnyedve állt, és egyik kezével a botra támaszkodott.- Nézzék el nekem, ha megzavartam magukat - szólalt meg reszelős hangonaz idegen. - De úgy látom, már befejezték a dolgukat ott az üvegházban.Lavinia kikukucskált Tobias válla mögül a furcsa kis emberre. - Kicsodamaga, uram?- Mr. Nightingale, ha nem tévedek - mondta Tobias, le nem véve a szemét azidegenről. - Már mondták nekem, hogy maga szeret a sötétség leple alatttalálkozni az ügyfeleivel.- Hát igen, uram, ez már csak így van. A sötétség minden másnál jobban megtud védeni a későbbi bonyodalmaktól. Örülök, hogy találkozhatok önökkel -biccentett udvariasan az arcát elrejtő emberke.- Hogyan jutott be ebbe a kertbe? - kérdezte Lavinia. - Hiszen LadyStillwater egész őrsereget állított fel a szolgáiból. El nem tudom képzelni,hogyan tud valaki ide csak úgy besurranni.- Pedig nagyon egyszerű - nevetett mekegős torokhangon az emberke. - Egyilyen esti rendezvényen, amikor rengeteg ember járkál ki - be, igazán könnyűelsétálni az ajtónállók mellett. És igazán nem akarok sokáig maradni. Úgysemtáncolni jöttem, hehe...- Mit akar tőlünk? - kérdezte Tobias.- Azt csiripelik a verebek, hogy maguk nyomozgatnak egy bizonyosműalkotás után.- Pontosabban egy olyan személy után nyomozunk, aki meggyilkolt egy nőt,hogy eltulajdoníthassa azt a műalkotást - helyesbített Lavinia.

Mr. Nightingale lomha mozdulattal megvonta a vállát. – Nekem tökmindegy.Így is, úgy is a Kék Medúzát keresik. Igaz?- Igaz. De ha megtaláljuk, akkor kiderül az is, hogy ki volt a gyilkos -válaszolt megint Lavinia. - Tud nekünk segíteni?- Engem nem érdekelnek a gyilkosok, bár maguknak sok szerencsét kívánoka vadászathoz - válaszolt Nightingale. - Általánosságban szólva a gyilkosságegyébként sem tesz jót az én üzletemnek. Azt persze el kell ismernem, hogyegy-két hulla néha izgalmasabbá teszi az üzletmenetet, sőt fölverheti bizonyosholmik árát is. Máskor viszont, sajnos, nagyon letöri az árakat. Tudják, elég sokolyan kuncsaft akad, aki nagyon ideges lesz, ha meghallja, hogy valakit eltettekláb alól.- Miért érdekli magát az a karkötő? - kérdezte Tobias.- Hm. Hallottak már az Ínyencek nevű exkluzív klubról? - kérdezett visszalehalkított hangon az emberke.Lavinia meglepődött és visszafojtotta a lélegzetét. És nem szólt semmit.- Már hallottunk róla - bólintott Tobias. - De ennek mi köze van az ügyhöz?- Mi köze, mi köze... - ingatta a fejét Nightingale, mint akinek tudatlanokkalkell vesződnie. - Ebben a klubban a tagok száma korlátozott. Hely csak ritkánüresedik meg. Csak akkor, ha egy tag meghal, kilép, vagy kizárják. És a nagyritkán megüresedő helyre számtalan jelentkező akad.- Folytassa.- Most az a helyzet állt elő, hogy már egy éve megüresedett egy hely, és az ahír járja, hogy végre föl akarnak már venni valakit. Lehet jelentkezni.- És ha jól tudom, a jelentkezőknek föl kell ajánlaniuk egy különlegesértéktárgyat a klub múzeuma számára - vette át a szót Tobias. - És azt veszik föl,aki a legértékesebb, legkülönlegesebb tárgyat hozza.- Ön nagyon jól tájékozott, Mr. March – bólintott elismerőén Nightingale. -A végső döntést a klub múzeumának őre hozza meg. S a jelentkezesi határidőkét hét múlva lejár.- És maga úgy véli, hogy a Kék Medúza tetszeni fog a múzeumőrnek?- Igen, uram. Az őr nagy bolondja a brit-római régiségeknek. Meg tud őrülniértük. Magam sem értem… - ingatta a fejét Nightingale. - A kifinomult ízlésűgyűjtők többsége a kontinensen lévő ókon romok alól előkerült műkincseketkedveli. Hiszen nem lehet összehasonlítani egy angol farmer ekéje által aföldből kifordított kámeakövet egy Pompejiben előkerült szép szobrocskával.De hát ez van. Mindenkinek megvan a maga heppje.

- Szóval, ha jól értem, az a lényeg, hogy a múzeumőr szenvedélyesenvonzódik az Angliában előkerült régiségek iránt. És így azt a jeletkezőt biztosanfelveszik a klubba, aki a Kék Medúzát tudja felajánlani a múzeum számára.- Valóban ez a lényeg - villant ki egy másodpercre Nightingale szeme a kalappereme alól. - Kijelenthetjük, hogy az őr bárkit fölvesz az Ínyencek Klubjába,aki leteszi az asztalára a Kék Medúzát.- És önt miért érdekli ez a karkötő? - kérdezte Tobias. -Csaknem akar klubtaglenni?!- Én? - röhögött megint azon a durva torokhangján Nightingale. - Magánaknagyon jó viccei vannak, Mr. March! - Dehogy akarok én belépni egy ilyenelőkelő klubba! Én csak egy kis pénzt akarok keresni az ügyleten. Majdrendezek egy nagyon diszkrét árverést. És csak néhány, nagyon előkelő ésgazdag gyűjtőnek szólok, hogy lehet licitálni a Medúzára.- És ha egy nagyon előkelő és nagyon gazdag gyűjtő nagyon szeretne belépniaz Ínyencek Klubjába, akkor minden árat meg fog adni a Medúzáért - foglaltaössze Tobias. - Jól mondom?- Nagyon jól mondja, Mr. March.- De ha mi, tegyük föl, megtaláljuk azt a karkötőt, akkor ugyan mi a fenénekadjuk oda magának?- Azt hallottam, hogy maga üzletember, Mr. March. Nos, hát én üzletetajánlok magának. Ha önök átadják nekem a karkötőt, én hajlandó vagyok igencsinos öszszeget fizetni maguknak érte.- Attól tartok, teljesen lehetetlen, hogy mi átadjuk magának azt a karkötőt -szólt közbe Lavinia.Tobias megköszörülte a torkát. - Ó, Lavinia...- Ha úgy alakul, hogy megtaláljuk az ékszert – folytatta Lavinia -,kötelességünk lesz visszaszolgáltatni a jogos tulajdonosának.- Aki ezután hamarosan szintén halott lesz - húzott egyet az orránNightingale. - Ezt beszélik ugyanis. És kinek jó ez?- De ebből nem következik, hogy bárkinek is joga volna eltulajdonítani azt akarkötőt – vitatkozott tovább Lavinia.Tobias ismét próbálkozott. - Most már maradj egy kicsit csöndben, Lavinia.- Én nem azt mondom, hogy lopják el azt a rohadt karkötőt - mordult egyetNightingale. - Én csupa üzleti ajánlatot tettem.Lavinia összehúzott szemmel méregette a furcsa kis embert. Ő maga sem voltvalami magas növésű, így aztán Nightingale azon kevesek közé tartozott, akirenem kellett a szó szoros értelmében felnéznie.

- Üzlettársam és én nem szoktunk efféle illegális üzletekbe belemenni -közölte hűvösen. - Ugye, önnek is ez a véleménye, Mr. March?- Lehet, hogy el tudjuk végezni a munkánkat, s azután köthetünk egy olyanlegális üzletet, amelybei minden érintett jól jár - fogalmazott óvatosan Tobias,Lavinia és Nightingale egyszerre meredt rá.- Hát ezt meg hogyan akarod összehozni? - érdeklődött Lavinia.- Még nem látok tisztán minden részletet - ismerte el Tobias. - De mert ebbenaz ügyben óriási pénzről van szó, remélem, sikerül kieszelnünk valami jómegoldást- Nagyon jól beszél, uram - mordult elégedetten Nightingale. - Mert miérthagynánk ezt az aranymadárkát kirepülni a kezeink közül?- Ha rajtam múlik, nem fog kirepülni - jelentettek Tobias. - S minthogy ön asegítségünket kérte, nekem is volna néhány kérdésem.- Miféle kérdések?- Hát például ilyesmi: hallott ön bármilyen pletykát is a mágnesezőhipnotizőr feleségéről?- Arra a hölgyre gondol, uram, akit meggyilkoltak ebben az ügyben? -kérdezett vissza Nightíngale, és a másik lábára állt. - Olyan hírek is terjengenek,hogy a szeretőjével együtt tervelték ki a karkötő ellopását. Azt is mondják, hogyutána a fickó megfojtotta a nőt, és elvitte azt az átkozott holmit. Mások szerintakkor éjjel a férj követte őt a titkos találka helyszínére, és a férj a gyilkos. Deakárhogyan is történt, egy biztos: a Kék Medúza eltűnt. Ez minden, amit éntudok.Tobias figyelmesen hallgatta. - De ha helyesek a következtetéseim, akkor aMedúza eddig nem bukkant föl az alvilág piacán. Mert különben miért kérnémaga a segítségünket...- Helyesek a következtetései, uram - bólogatott az arctalan emberke. - Semmihír arról az elátkozott Medúzáról. Eddig még nem kínálta eladásra senki.Egyáltalán senki.- Ezt maga nem találja furcsának? - kérdezte Tobias.A láthatatlan arcú ember érezhetően kancsalított a sötétben. - Furcsának?Lavinia is Tobiasra nézett. - És te miért találod ezt furcsának?- Nagyon egyszerű. Ezért a Medúzáért nagyon sok pénzt megadnánakegyesek. Tehát azt lehetne várni, hogy a gyilkos a lehető leggyorsabban felveszia kapcsolatot valamilyen régiségszakértővel, például Mr. Nightingale-lel. Hiszenezek a tolvaj vagy gyilkos gazemberek minél előbb pénzhez szeretnének jutni.

- Lehet, hogy a tettes most vár egy darabig, amíg elül a gyilkosság körülinagy felhajtás - vetette föl Lavinia.- De amíg magánál tartja a Medúzát, addig ő maga van életveszélyben, ez isnyilvánvaló - magyarázta Tobias. - Egyrészt reá leselkedik a következő gyilkos,másrészt pedig, ha a rendőrség kapja el, akkor a Medúza lesz a tárgyibizonyíték, amely akasztófára juttatja őt.Lavinia elgondolkodott ezen egy darabig. - Ebben van valami. Ráadásul agyilkos már azt is biztosan tudhatja, hogy mi elkezdtünk nyomozni utána.Tényleg az a legvalószínűbb feltételezés, hogy a tettes most már a lehetőszeretne megszabadulni a Medúzától.Nightingale a konya karimájú, nagy kalap alól csak ' Tobiast figyelte. - Agyilkos magukra tartozik. Az engem nem érdekel. Mint már említettem, énegyszerű és üzletember vagyok. Engem csak az a profit érdekel, amit itt meglehetne szerezni. Ha az a szajré számunkra kedvező módon kerülne elő. Világos,uram? Megköthetjük az alkut?- Várjon egy kicsit - mondta lassan Tobias. - Mrs. Lake-nek igaza van. Hamegtaláljuk azt a karkötőt, akkor vissza kell adnunk jogos tulajdonosának.- Na figyeljen ide, uram - kezdte idegesen Nightingale. - Azt hittem, hogy önaz előbb azt mondta…Tobias egy kézmozdulattal félbeszakította. - Valószínűleg ön is tudja, hogy atulajdonos nincs a legjobb egészségi állapotban, és azt a hölgyet, akivalószínűleg örökölni fogja a vagyonát, egyáltalán nem érdeklik a régiségek.Bizonyos jutalék fejében én hajlandó vagyok a nő elé tárni az ön ajánlatát. Aztnem garantálhatom, hogy a nő bele is megy az üzletbe, de így önnek legalábblesz esélye megszerezni a Kék Medúzát.- Á! - legyintett Nightingale, és töprengett egy darabig - Értse meg: sokkalkevesebbet lehet keresni én az ügyleten akkor, ha a Medúzát előbb meg kellvásárolnom Banks örökösétől. Hiszen nyilvánvalóan körré árat kell maidfizetnem a banyának azért az elátkozott karkötőért. És a tetejébe még magánakiski kell pengetnem a jutalékot, March. Mi marad akkor nekem?!- Hát az az érzésem, hogy magának is maradna még bőven - vetette odaTobias könnyedén. - A magáig csaftiai nem olyan szarrágók, hogy leálljanakmagával alkudozni az áron. Őket csak az érdekli, hogy megszerezzék a KékMedúzát. És annyit fizetnek, amennyit maga kér.- És gondoljon csak az egyéb előnyökre is - szólt közbe Lavinia. - A Banksörökosselkötött üzletek mind törvényesek lesznek, s önnek nem kellkockáztatnia.

Nightingale bosszúsan intett a bő kabátujjba bújtatott, kacska kezével. - Neakarjon megfosztani engem az üzletet kísérő kellemes izgalmaktól, asszonyom.Bizonyosfajta kockázatok csak fokozzák az élvezeteket.Tobias megdöbbent a nagyon is ismerősen csengő szavaktól, de sikerültmegőriznie a lélekjelenlétét. - Mindegy. Akkor is ez a végső ajánlatunk –szögezte le. - Elfogadja vagy sem?- Mi az isten történt magával, March? – kezdte elveszíteni a türelmétNightingale. - Maga teljesen megvakult? Hát tényleg nem látja, hogy sokkaltöbbet kereshetünk, ha kihagyjuk az ügyletből ezt az örökösnőt?- De, nagyon is világosan látom – bólogatott hangsúlyozott türelemmelTobias. - Csakhogy nekünk, bármilyen sajnálatos is, vigyáznunk kell a sajátszakmai jó hírünkre is. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan pletykákkezdjenek terjengem, hogy a March and Lake cég meglopja az örökösöket. Mertakkor velünk többé nem állna szóba senki, és lehúzhatnánk a rolót.- Eh! - ütögette meg sétabotjával a kavicsos utat Nightinfíale. - Hát jó. Ha eza maguk utolsó ajánlata, akkor kénytelen vagyok elfogadni. De azt vegyék tudomásul,hogy ha valami más forrásból mégis megszerzem a Medúzát, akkor amegállapodásunk érvénytelen. És nem fizetek sem maguknak, sem a Banksörökösnekegy pennyt se!Azzal sarkon fordult, és egyik lábára erősen sántítva megindult a sötétösvényen.- Ezt megértettük - szólt utána Tobias. - De ha úgy alakulnának a dolgok, nelepődjön meg, ha a Banks- örökös megbíz bennünket az ellopott Medúza visszaszerzésével.És akkor mi rögtön tudni fogjuk, hogy kinél kell azt keresni.Nightingale megállt, és csak a válla fölött kérdezett vissza. - Ez fenyegetésakar lenni, March?- Tekintse inkább szakmai jellegű tájékoztatásnak - felelte nyugodtan Tobias.- Eh! - mordult vissza Nightingale. - Cserébe én is adok maguknak egy jótanácsot. Ha maguk pénzt is akarnak keresni a magánnyomozói szakmában,akkor kezeljék gyakorlatiasabban a pénzügyi kérdéseket. Vagyis legyen egykicsivel több eszük - intett a botjával, aztán választ sem várva eltűnt a sövénymögött.Egy darabig csönd volt. Odabent a zenekar is elhallgatott. Amikor Tobiasmár biztosra vette, hogy Nightingale messze jár, belekarolt Laviniába, ésmegindult vele a fénynyárban úszó bálterem felé.- Mondani szeretnék neked valamit - szólalt meg Lavinia.- A frászt hozod rám mindig ezzel a bejelentéssel.- Mrs. Rhustonról van szó, Banks örököséről.

- Azt hiszem, valamilyen módon benne van ő is ebben az ügyben.Tobias megállt, és Lavinia arcát kezdte fürkészni a teremből kiszűrődőfényben. - Mi az ördögöt beszélsz?- Talán el is felejtettem megemlíteni, hogy miután ma délután kiszedtükTredlow-ból Banks nevét Emeline-nel ellátogattunk a Banks-palotába.- Hát, ezt az apróságot tényleg elfelejtetted megemlíteni! - képedt el Tobias. -De vajon miért?Lavinia tűnődő képet vágott. - Ha már annyira tudni akarod, meglepetésnekszántam.- No akkor most közölni szeretnék veled valamit, Lavinia - mondtafenyegetően, egyenként ejtve ki a szavakat Tobias. - Ha van valami, amit ki nemállhatok és nem is vagyok hajlandó eltűrni nyomozás közben, az az általadprodukált „meglepetés”. Fölfogtad?- Ó, ez csak egy apróság volt - csicseregte Lavinia. - Szerettem volnaimponálni neked. Egy kicsit bizonyítani.- Mi a jóistent akarsz te itt bizonyítani?- Mit, mit... - sóhajtott Lavinia. - Kettőnk szakmai kapcsolatában te mindig aszakértőt játszod, és mindig kioktatsz. A te privát kapcsolataiddal mindignélkülem tárgyalsz. És azokat az embereket távol tartod tőlem. Nem vagyhajlandó nekem is bemutatni őket.- Az isten áldjon már meg, Lavinia...- Ezért akartam bebizonyítani, hogy tökéletesen meg tudom oldani anyomozási munkából rám háruló feladatokat.Tobias dühösen hallgatott.- És ne bánj így velem, Tobias. Mi egyenlő jogú társak vagyunk ebben avállalkozásban. És nekem is jogom van önállóan nyomozgatni, ha úgy hozza aszükség vagy a lehetőség.- A francba már...!- A Banks-palota meglátogatása is tökéletesen logikus lépés volt. Ezt el kellismerned. Végül is Mrs. Rhuston lehet az egyik gyanúsított.- Gyanúsított?! Mrs. Rushton?- Igen. Hiszen te magad mondtad, nem is egyszer, hogy az örökösök nagyontürelmetlenné tudnak válni - hadarta diadalmasan Lavinia. – Ráadásul, ha nemlesz belőle gyanúsított, akkor is lehet még ügyfelünk. Hiszen őt is meglopták,tehát elemi érdeke, hogy kerüljön elő az a Kék Medúza. Lehet, hogy arra ameggyőződésre jut, hogy csinos honoráriumért épp minket kell megbíznia aMedúza előkerítésével.

Tobias bosszankodva bár, de belátta, hogy ez így teljesen logikus, és nemérdemes leállni vitatkozni.- Na, és sikerült Mrs. Rushtonnal beszélned? - kérdezte tárgyszerűen.- Nem. Akkor délután elment valahová.- Értem - nyugodott meg kissé Tobias.- Ugyanis a heti mágnesterápiáján vett részt - folytatta Lavinia némihatásszünet után. - A hölgy a jelek szerint ideggyengeségben szenved.Tobias nagyon jól érzékelte, hogy Lavinia most roppant elégedettönmagával. - Számodra nagy meglepetés az, hogy Mrs. Rushton egy mágnesezőhipnotizőrhöz jár kezelésre?Lavinia arcáról lehervadt a fölényes mosoly. - Számodra talán nem az?Hiszen ez mégiscsak meglepő összefüggés, nem? - kérdezte kissé sértődötten.- Lavinia - kezdte Tobias olyan hanghordozással, mintha értelmifogyatékosnak magyarázna. - Manapságfél London mágneses hipnózisra jár, ésezerféle baját kezelteti a reumától a menstruáció előtti idegbajig. Laviniaelengedte a füle mellett a célzást. - Most minket nem a fél London érdekel. Deazt el kell ismerned, hogy ez több mint különös egybeesés: nyomozunk egymeggyilkolt nő ügyében, aki szoros kapcsolatban állt a mesmerizálással, aztánrögtön az elején ráállunk egy potenciális gyanúsítottra, aki mesmerizálóterápiára járogat. Szerintem alaposan körbe kell szaglásznunk ezt a Mrs.Rushtont.- Hát jó. Mikor szagoljuk meg?- Holnap délelőtt.Felértek a teraszra. Tobias visszanézett a lampionokkal itt-ott megvilágítottsötét kertre, és elgondolkodott a lehetőségeken. - Veled megyek - közölte végül.Lavinia a korlátra könyökölve gonosz kis mosollyal fordult hátra. Köszönöm,uram, de nem biztos, hogy szükségem lesz önre. Elboldogulok én egyedül is.Tobias, szerencsére, értette a humort. - Egy pillanatig sem kételkedem ebben,asszonyom. De nagyon kérem, ne fosszon meg attól a lehetőségtől, hogytanulhassak öntől. Hogy megfigyelhessem önt munka közben. És lehet, hogyönnek van igaza, és én néha tényleg nem értékelem eléggé az ön bámulatoshúzásait és utolérhetetlen teljesítményét. Épp itt az ideje tehát, hogy ellesseköntől néhány nyomozói mesterfogást!- Ej, de nagy komédiás is vagy te, barátocskám! - nevetett hátra Lavinia, mégmindig a korlátra könyökölve. Tobias csak most vette észre, milyen kihívóan dőlelőre... A keze már indult is, hogy a fejére borítsa a szoknyáit... De a következőmásodpercben, szerencsére, észhez tért, és érdekesebb testtájak helyett csak a nőkönyökét ragadta meg.

- Na gyerünk innen, mert már tényleg furcsán fognak ránk nézni odabent.TizennégyLAVINIÁT ÉS TOBIAST MÁSNAP DÉLUTÁN KÉT ÓRAKORVEZETTÉK BE LORD Banks komor hangulatú fogadószobájába.Lavinia úgy érezte, hogy ez a rezidencia belül még nyomasztóbb, mintamilyennek kívülről látszik. A falakat sötét, elkoszolódott drapéria borította, azablakokat súlyos, fekete függönyök takarták el félig, a sötétbarna, ormótlan ésódivatú bútorok között pedig alig lehetett közlekedni.Az ablaknál rideg tekintetű, meghatározhatatlan életkorú nő ült, sötétbarnagyapjúruhában, könyvvel a kezében. Övén csinos láncra fűzve kulcsok lógtak.Haját vénkisasszonyos, lapos kontyba tekerte. Ő volt Mrs. Rushton, a lordvagyonának reménybeli örököse.- Jó napot! - üdvözölte őket nem túl barátságosan.Letette a könyvet és először Laviniát vette szemügyre, kitüntetőérdektelenséggel a tekintetében. De amikor Tobiasra nézett, rögtön megélénkült.Mint a macska, amikor észreveszi a bokor alsó ágára röppent madarat,gondolta Lavinia.- Köszönjük, hogy bejelentkezés nélkül is hajlandó fogadni bennünket -kezdte Lavinia kissé hűvösebben, mint amilyennek szánta. - Nem szeretnénk túlsokáig a terhére lenni, de úgy gondoljuk, önt is érdekelni fogja, amit elszeretnénk mondani.- Foglaljanak helyet, kérem - mosolygott Tobiasra, és a tőzegbarna kanapéfelé terelgette a vendégeket.Lavinia le is telepedett, de Tobias a legközelebbi ablaknál foglalta el kedvencpozícióját: beállt a függönyök közötti keskeny fényrésbe, s így az ő arcát aliglehetett kivenni, de ő viszonylag jól látta a szobában lévőket.- Ha megengedi, rögtön a tárgyra térnék - nézett a nőre Lavinia. - Társammal,Mr. Marchcsal magánnyomozókvagyunk.Ezzel a bejelentéssel sikerült Mrs. Rushton figyelmét pár pillanatra elterelniTobiasról. - Nem értem - hunyorgott Laviniára. - Nem értem. Azt hittem, hogy anyomozás a rendőrség dolga.- Minket sokkal előkelőbb ügyfelek foglalkoztatnak, mint a Bow Streetrendőrkopóit - magyarázta nyájasan Lavinia.- Aha, értem már! - bámult maga elé birkatekintettel Mrs. Rushton.

- Azok az előkelőségek, akik ragaszkodnak a tökéletes diszkrécióhoz,hozzánk fordulnak - tette még hozzá Lavinia, hátha így mégiscsak fölfogvalamit a nő. A szeme sarkából viszont azt is észrevette, hogy Tobias azablaknál elég ingerült pofákat kezd vágni. Mindegy. Ezzel most nemfoglalkozhatott. Arra kellett koncentrálnia, hogy kedvező benyomásokat keltsenebben a nőben, aki talán az ügyfelük lehet még. Jól fizető ügyfelük,természetesen. Tobias meg vágja csak nyugodtan a pofákat…- Hát ez igazán nagyon érdekes! - felelte udvariasan Mrs. Rhuston, de mármegint Tobiast nézte. – Nagyon érdekes.- Most éppen - emelte meg a hangját Lavinia - egy gyilkos után nyomozunk.A nő összerezzent, és maga elé kapta a két kezét. - Szent Isten! És milyenfurcsa. Még sohasem hallottam olyanról, hogy egy nő nyomozzon gyilkosokután!- Valóban nem mindennapi a foglalkozásom - hagyta rá Lavinia. - De mostnem ez a lényeg. Hanem, ha megengedi, rátérnék végre arra, hogy miért isjöttünk ide. Nos, a munkatársammal együtt arra a következtetésre jutottunk,hogy a nemrégiben gyilkosság áldozatául esett nő nem sokkal a halála előttellopott egy értékes tárgyat ebből a házból. y- Ezt nem értettem - bámult a semmibe a nő, most már mint két birka. - Havolna szíves megismételni…Lavinia elismételte neki. Rövid, háromszavas mondatokra tördelve az előbbiközlést.- De hát ez lehetetlen - rázta a fejét a nő, amikor végre fölfogott valamit. -Hiszen ebbe a házba senki sem tört be. Nézzenek csak körül. Az ezüst étkészletis rnegvan. Nem hiányzik innen semmi.- Nem az eszcájg érdekel bennünket. Amit elloptak, az egy nagyon régikarkötő - szólalt meg Tobias.- Nem igaz - mondta nagy meggyőződéssel Mrs. Rushton. - Mert aztmégiscsak észrevettem volna, ha hiányozna egy karkötő az ékszerdobozomból.- Csakhogy ez egy antik darab. Nagyon sokat érő régiség. A gyűjtők úgynevezik, hogy Kék Medúza - magyarázta Lavinia. - Ön ismeri ezt az ékszert?- Ja! - húzta el a száját Mrs. Rushton. - Csak nem arra a régi karkötőregondol, amelyet a nagybátyám őriz a hálószobájában egy vasládában? Aztismerem, persze. Tényleg régi darab, teljesen kiment már a divatból. Nemtudom, ki hordana ma ilyet, vagy ki tekintené értékes régiségnek. Szerintemvalahol itt találták, Angliában. Mert az ókori római vagy görög romok alólsokkal szebb darabok kerülnek elő. Legalábbis ezt mondják.- Nem tudja, hogy Banks miért szerezte meg éppen ezt a műtárgyat, miutáneladta a régiséggyűjteménye nagy részét? - kérdezte Tobias.

Mrs. Rushton szipákolt egy kicsit. - Hát, ha éppen tudni akarja, az történt,hogy jött egy gátlástalan kereskedő. És kihasználta a nagybátyám másfél évvelezelőtt elkezdődött agyi leépülését. Mert volt neki, tudja, néhány szélütése...- A Kék Medúzát egyesek nagyon értékesnek tartják - szólt közbe óvatosanLavinia.- Hát az talán úgy is van - mondta elgondolkodva Mrs. Rushton -, hogy azarany az elég tiszta, és a kidolgozása is szép. De a belefoglalt kő már egyáltalánnem szép. Én ugyan fel nem húznám a karomra semmi pénzért! Az az igazság,hogy el akarom adni, abban a pillanatban, amikor a nagybátyám rám íratja azörökséget. A doktor szerint talán egy hónapja lehet hátra...- Hallottunk őlordsága betegségéről - mondta Lavinia csöndesen. - Kérem,fogadja együttérzésünket.- Egy ideje már nagyon rossz állapotban van. Megváltás lesz számára, haeltávozhat ebből az árnyékvilágból. Hát az tényleg áldás lesz már!Az áldás stimmel, gondolta magában Lavinia. Csak még azt nem tudjuk,kinek lesz ez igazi áldás.- Azt hallottuk, ön azért költözött ide, hogy ápolja és a gondját viselje -vetette közbe csak úgy mellékesen Tobias.- Hát az embernek vannak kötelességei is - vágott mártírpofát Mrs. Rusthon.- Őlordságának rajtam kívül már senkije nincsen. Én vagyok a család egyetlenélő leszármazottja. Megtettem mindent, ami tőlem tellett, de be kell vallanom,hogy nem volt könnyű feladat. Meg is terhelte, sőt túlterhelte az idegeimet,amelyek, ha már tudni akarják, sohasem voltak acélból.- Érthető. Megértjük - dünnyögte Lavinia együtt érzően.- Már gyerekkoromban is mindig mondta nekem az anyám, hogy vigyázzakaz idegeimre és ne terheljem őket. És milyen igaza volt! Három évvel ezelőttmeghalt az én drága férjem. És képzeljék el, kiderült, hogy hajlamos vagyok anői hisztériára! Nagyon kellemetlen betegség ez, nekem elhihetik. A doktorokszerint állandó gyógykezelésre van szükségem.- Ha szabadna visszatérni a Kék Medúzára... - szólt közbe Tobias, mielőtt akét nő végképp belemerült volna az érdektelen hülyeségekről folyóleállíthatatlan bájcsevegésbe. - Árulja már el nekünk, Mrs. Rushton, hogy mikorlátta ön utoljára azt a Kék Medúzát ebben a házban?- Hogy mit mikor? - hunyorgott megint a nő, mert nagyon kizökkentették azideggyengeség-témából. - Ja! A Medúza! Hát már elég régen láttam, de biztosvagyok benne, hogy most is ott van a helyén.- Szerintem viszont érdemes volna most is ellenőrizni, hogy tényleg ott van-e- haladt tovább a saját célja felé Tobias.

- Nem látom be, miért kellene...- Hát csak azért, hogy megnyugodjak - szakította félbe a nő ostobapróbálkozását Tobias. - Jót tenne ellenőrzés az idegeimnek. Mert tudja, Mrs.Rushton, nekem is olyan ideg-túlérzékenységem van, mint magának. Magánakbiztos nem kell magyaráznom, hogy milyen az, amikor valami elkezdiidegesíteni az embert. Ugye, megért engem?És Mrs. Rushton tényleg megértette Tobiast. Föl is pattant a helyéről, ésegészen közel állt meg Tobiashoz.- Hát az csak természetes! - bazsalygott a férfira, és a karjára tette a két kezét.- Nem is gondoltam volna, hogy önnek is gyöngék az idegei, uram. Tökéletesenmegértem önt. Mert csak az képes igazán megérteni s másikat, aki maga is tudja,hogy mi az... Mélyen és őszintén együtt érzek önnel, ezt elhiheti.- Hálásan köszönöm - próbálta nem elröhögni magát Tobias. - Hanem akarkötő... Azzal mi lesz?A nő kacsintott egyet rá. - Ha elenged egy pillanatra - búgta bizalmaskodóhangon -, akkor most fölszaladok és megnézem. Hogy megnyugodjnak az önidegei.És azzal már szaladt is kifelé.Lavinia vigyorogva nézett Tobiassra. - Ideggyengeség? Neked?!- Lefogadom, soha nem jöttél volna rá, hogy én ettől szenvedek.- Hát az biztos, hogy eszembe sem jutott volna - bólógatott szorgalmasanLavinia. - És már csak abban reménykedem, hogy női hisztériák vagypremenstruációs tébolyok nem kínoznak, szegény barátom.- Azok még nem, és áldom is érte az Istent nap!- Nagy komédiás vagy te, Tobias, mindig mondtam én!Tobiaselhúzta a száját. - Törjön ki rajtam a női hisztéria, ha ott van. Megaztán Mr. Nightingale sem úgy viselkedett, mint aki csak szórakozik velünk, ésbe akar küldeni az erdőbe...- Jaj! Jaj istenem! - hallatszott a kiáltozás odakintről, s a következőpillanatban Mrs. Rushton viharzott be a fogadószobába. Halálsápadtan, reszketőkezével a száját gyűrögetve.- Jaj istenem! A karkötő eltűnt! Pont, ahogy maguk mondták - állt meg aszőnyeg közepén. Derekán csörgött a kulcsos lánc. - Nem értem! Nem értem!Mint már mondtam, a házban sehol sincs nyoma semmiféle betörésnek. Se egybevert ablak, se egy levert lakat. A házvezetőnő különben is rajta tartja a szemétmindenen. Csak szólt volna, ha valami eltűnik!

Tobias a láncra fűzött kulcsokat nézte, - Be volt zárva az a láda rendesen,amikor most belenézett?- Igen - nézegette Mrs. Rushton is a kulcsokat. - Be volt zárva, ahogy kell.- Van másik kulcs ahhoz a ládához? - kérdezte Lavinia.- Nincs. Csak ez. És amióta ideköltöztem, magamhoz vettem a házbanminden fontos kulcsot.- Na tehát, Mrs. Rushton - mondta Lavinia. - A karkötőt ellopták. És bár önsohasem tartotta különösebben értékesnek azt a darabot, én biztosíthatom önt,hogy vannak jó néhányan, akik nagy pénzt adnának érte. Feltételezem ezek után,hogy szeretné visszaszerezni.- Igen, természetesen.Lavínia felvette a legnyájasabb üzletasszonyi mosoylát. - Ebben az esetbenmegtiszteltetésnek éreznénk, ha megbzást kapnánk öntől az ellopott holmivisszaszerzésére.- Megbízást? - pislogott gyanakvóan Mrs. Rushton. - Miféle megbízást?- Hogy elkezdjünk nyomozni az ügyben - magyarázta Tobias. Az önérdekében.- Úgy értik, fizessek maguknak valami honoráriumot, ha megtalálják akarkötőt?- Igen, így értjük. Ezt így szokták csinálni - mosolygott Lavinia.- Értem - mondta bizonytalanul a nő. – Csak még nem tudom, mit tegyek.Hogy belemenjek-e ebbe. Ez a feszültség, azt hiszem, máris kezd az idegeimremenni.Tobias karba tette a kezét. - Ha jól tudjuk, ez a karkötő is az ön örökségéneka része. De azzal tisztában kell lennie, hogy aki nem ért a régiségekhez, annaknem könnyű előnyös alkut kötnie egy profi kereskedővel. Rengeteg a csaló és aszélhámos ezen a pályán, hogy a közönséges bűnözőket már ne is említsük, akikaztán nem rettennek vissza semmitől, ha valamit meg akarnak szerezni.- Igen, hallottam már ilyesmiről - mondta Rushton kissé határozottabban. - Anagybátyám mindig mondogatta, hogy nagyon óvatosnak kell lenni az ilyenügyleteknél.- Nagyon igaza volt - bólogatott Tobias. - És most az a helyzet, hogy Mrs.Lake és jómagam elég jól ismerjük ezt a piacot. S ha sikerül visszaszereznünkönnek a Kék Medúzát, akkor örömmel segítenénk önnek nagyon jó áron eladniezt a darabot.- Természetesen újabb jutalékért - tette hozzá gyorsan Lavinia.

Mrs. Rushton leereszkedett egy székre, és ravasz fény villant meg atekintetében. - De ezt a második jutalékot, ugyebár, addig nem kell kifizetnem,míg meg nem kapom a karkötő eladásából származó teljes összeget?- Az a pénz természetesen csak az eladás után illet meg minket - emelte fel akét kezét Tobias. - És most, kérem, döntse el. Kívánja-e, hogy megindítsuk anyomozást az ön érdekében?Mrs. Rushton csak pár pillanatig gondolkozott. Megbízom önöket anyomozással, de csak azzal a feltéllel, hogy egyetlen pennyvel sem fogoktartozni önöknek, ha nem sikerül visszaszerezniük a karkötőt.- Hát ez magától értetődik - mosolygott még mindig Lavinia. - És most, hogymegegyeztünk, máris feltenni önnek néhány kérdést a nyomozás érdekében.- Miféle kérdéseket?- Említette, hogy ön ideggyengeségben szenved, s hogy hajlamos a nőihisztériára.- Ez, sajnos, így van.- Tegnap délután itt jártam, s a házvezetőnője arról tájékoztatott, hogy önéppen hipnózisos mágnesterápián vesz részt.- Bizony! - csillant föl a nő szeme. - G. A. Darfield doktornál voltam. És megkell mondanom, nagyon jól csinálja.Laviniának beugrott a név: nemrégiben találkozott vele egy újsághirdetésben.- Láttam ennek a doktornak a hirdetését. Azt írja, különösen jól tudja enyhíteni aférjes asszonyok és az özvegyek női hisztériás tüneteit.- Ez nagyon igaz! Az évek során én már sok doktorral és ilyen-olyangyógyásszal találkoztam, de senki sem ért el olyan jó eredményeket, mintDarfield doktor. El sem tudom maguknak mondani, micsoda megkönynyebbülésthoz minden kezelés. Olyan jó lesz utána a közérzetem!- Találkozott ön valaha is egy Howard Hudson nevű doktorral? - kérdezteLavinia lélegzet-visszafojtva.- Hudson? - húzta össze a szemöldökét hosszú orra fölött Mrs. Rushton. -Hudson? Nem, ezt a nevet sohasemhallottam. Olyanokat kezel, mint én?Lavinia udvariasan mosolygott, de nem örült a válasznak. Nagyon remélte,hogy kapcsolatot talál Mrs. Kushton és Celeste Hudson között. De hát ez nemiött össze.-A hölgy, akit meggyilkoltak, ennek a Hudson doktornak volt a felesége -jelentette be Tobias. - És alapos a gyanúnk, hogy valami köze van a karkötőellopásához.

- Szent Isten! - kapta ijedten maga elé a két kezét Mrs. Rushton. - Ez az ügyegyre szövevényesebb. Még az a szerencse, hogy egy ilyen imponálóan izmosfizikumú és energikus úriember vezeti a nyomozást – pillantott eménykedveTobias ra.Lavinia megköszörülte a torkát. - Együtt folytatjuk a nyomozást. Ésbiztosíthatom önt, Mrs. Rushton, hogy én legalább olyan energikus vagyok, mintMr. March.AHOGY BELÉPTEK A DOLGOZÓSZOBÁBA, Lavinia egyenesen a kisbárszekrényhez ment. Sherry brandyt töltött, az egyik poharat Tobias kezébenyomta, a másikkal meg leült kedvenc karosszékébe, és a könyökére támasztottaaz állát.Tobias óvatosan lekuporodott a kandalló mellé. A lábával ma nem voltsemmi baj, hiszen egész nap egy felhő sem mutatkozott az égen.- Hogy a fene enné meg! - háborgott Lavinia. - Pedig biztosra vettem, hogyma megtaláljuk a kapcsolatot Mrs. Rushton és Celeste Hudson között.- Az úgy túl egyszerű és hétköznapi lett volna - húzta fel magát akandallópárkányba kapaszkodva Tobias, aztán nagyot húzott a brandyből. - Eztaz ügyet nem lesz egyszerű kibogozni. De nézzük a dolog pozitív oldalát: mostmár két fizetős kuncsaftunk is van.- A másodikat én szereztem!- Ez igaz. Remekül csináltad - emelte meg elismerően a poharát Tobias, deLaviniának az volt az érzése, hogy a férfi megint csak komédiázik.- Mmm - nyalt bele Lavinia is az italba. - Azt persze el kell ismernem, hogybár Mrs. Rushton meglátogatása nekem jutott eszembe, végül is a te imponálóanizmos fizikumod volt az, ami meggyőzte őt arról, hogy bennünket fel kellbérelnie.- Ó, én nagyon boldog vagyok, hogy legalább ilyen csekélységgelhozzájárulhattam a te erőfeszítéseid sikereihez.- Nem is olyan csekélység ez - dünnyögte Lavina a poharába.- Tessék?- Mit nem értesz? Én fuvolázhattam neki, amennyit akartam, érvekkel,logikával és tények sorolásával, csak akkor adta be a derekát, amikor rájött,hogy ha mégiscsak felbérel bennünket, akkor lesz még alkalma találkozni ezzelaz imponálóan izmos fizikummal közelebbről is...- Féltékeny vagy talán, öreg barátném? - Tobias.

- Ez a kis szürke senkinek látszó nőcske a valóságban egy ordas nősténykujon, egy kéjvágyó farokvadász. Régi munkaadómra, Mrs. Underwoodraemlékeztet engem.- Jó. De tegyük most félre a nő szexuális hajlamait.Nagyon jó, hogy felbérelt bennünket a Medúza felkutatására, mert ígykönnyebben tisztázhatjuk, hogy van-e valami köze a lopáshoz.- Én is így gondolom.- Na mármost... Te is láttad a pofáját, amikor visszatért a nagybácsiszobájából, ahol a karkötőt ellenőrizte. Szerintem nyilvánvaló, hogy csak abbana pillanatban tudta meg, hogy a Medúza eltűnt.Szerintem meg nem kizárt, hogy kiváló színészi képességei vannak - dőlthátra eltűnődve Lavinia. - De valószínűbb, hogy neked van igazad. Nekem is azaz érzésem, hogy a nő nem színészkedett, amikor a Medúza eltűnése miattelkezdett jajveszékelni. Hanem valóban és őszintén meg volt döbbenve.- Iiigen... - Tobias odaballagott az ablakhoz, és kifelé bámult a ház mögöttikis kertbe. - Most már csak annyi a dolgunk, hogy megtaláljuk azt a rohadtMedúzát, és besöpörjük a munkadíjat a kuncsaftoktól. És be kell vallanom, hogyaz elején nem lelkesedtem ezért az ügyért, de most már kezd egyre érdekesebbéválni, és végre úgy néz ki, hogy egy csomó pénzt is kereshetünk rajta. Hacsak elnem izéljük...- Mit gondolsz, mi a következő lépés?- Mrs. Rushton úgy véli, hogy Banks vasládájához csak egyetlen kulcs van,és az is az ő derekán fityeg. Csakhogy ez a nő alig pár hónapja lakik ebben aházban. És könnyen meglehet, hogy a szolgák többet tudnak erről-arról, mint ő.Lehet, hogy valamelyik szolga hosszú évek óta hozzáfért azokhoz a kulcsokhoz.- Szerinted érdemes volna kifaggatni őket?- Hát, nem ártana. De a Banks-háznak elég népes személyzete van. Órákigtartana mindegyikkel elbeszélgetni. Mi volna, ha Anthonyt bíznánk meg ezzel afeladattal? Jó kis gyakorlat lenne a számára.- Akkor már menjen vele Emeline is. Már említettem neked, hogy azunokahúgocskámnak rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy bűbájoskodássalinformációkat szedjen ki az emberekből, s különösen a férfiakból.- Anthony is elég tehetséges. Jó kis teamet fognak alkotni. És akkor is csaknyerünk a dolgon, ha a szolgák kifaggatásából az derül ki, hogy tök értelmetlenés halálosan unalmas volt az Emeline legalább elgondolkozik azon, hogytényleg nyomozói pályára akarnak-e lépni.- Ne nagyon reménykedj, hogy elmegy a kedvük.Tobias lassan megfordult, és fancsali képet vágott.

- Lehet, hogy igazad van. Egy unalmas kérdezősködéssel eltöltött délelőttmég nem tántorítja el az embert semmitől. Pláne, ha még lelkes és fiatal.- No igen. De jut eszembe: mit mondjak Howardnak? Őszintén szólvaaggódom az idegállapotáért. Eléggé ki van borulva.- Javasold neki, hogy kezeltesse a megtépázott idegeít. Valami szakmabelikuruzslóval...- Ne komolytalankodj már megint.- Halálkomolyan mondom. Lavinia egyenesen a szemébe nézett. - Tégederről az oldalról nem érdekel Howard. Igaz?- Igaz. Szerintem nagyon valószínű, hogy ő a felesége gyilkosa. Rátört egyféltékenységi roham, és kész. És, minek tagadjam, nem egy szimpatikus figura.- Ha annyira utálod, akkor éppenséggel ki is szállhatsz ebből a nyomozásból.- Ez képtelenség, és te is nagyon jól tudod. - Odament Laviniához, és kétkezével a fotel karfájára támaszkodva az arcába hajolt. -Nem szállhatok ki, amígte is benne vagy. Nem hagyhatlak egyedül ebben a veszélyes vállalkozásban.Lavinia kissé lúdbőrös lett a férfi szemében tükröződő kőkeményelszántságtól. - Miért gyanakszol te annyira Howardra? Semmi bizonyítékodnincsen, hogy ő ölte volna meg Celeste-et. Vagy van valami? – kérdeztemegilletődötten, mert azért kellemes is volt az a kis megborzongás.- Nincs. Nem tudom bizonyítékokkal alátámasztani a sejtésemet, demeggyőződésem, hogy a ti régi családi barátotoknak lehetnek rejtettérdekeltségei és hátsó szándékai ebben az ügyben. Biztosra veszem, hogy eszeágában sincs megbosszulni a felesége meggyilkolását, s hogy ez nem is állhatérdekében. És csak felhasznál téged, hogy megkaparintsa azt a rohadt karkötőt.- Hülyeség. Te már akkor utáltad Howardot, amikor Celeste-nek még semmibaja nem volt. Igazam van?- Igen. Nem tagadom, hogy az első perctől kezdve ellenszenves nekem ez afigura. Utáltam már akkor is, amikor a felesége még a legjobb egészségnekörvendett, és most sem találom semmivel sem szímpatikusabbnak vagymegbízhatóbbnak.- Sejtem. Lerí rólad az első naptól kezdve, amióta itt találtalak benneteket atársalgóban. De én egyszerűen képtelen vagyok megérteni ezt a fajta „meglátniés megutálni" hozzáállást. Mi a fészkes fene az, ami az első pillanattól kezdveennyire ellenszenvessé teszi számodra ezt az embert?Tobias olyan sokáig nem felelt, hogy Lavinia már le is mondott a válaszról.Érezte, hogy a férfi két erős keze hogyan markolja a karfákat. Arca, melyet mostegészen közelről lehetett nézegetni, olyan volt, mintha kőből faragták volna ki.Volt ebben az emberben valami kérlelhetetlen, mozdíthatatlan és

megváltoztathatatlan, ami, ha nem Tobiasról lett volna szó, inkább csakfélelemmel töltötte volna el Laviniát.De hát ez itt a derék Tobias volt. Romantikus helyek és kerti zugok ügyeskezű szerelmi bajnoka. Aki persze reszélyes is tudott lenni. De nem Laviniávalszemben, es ezzel a nő tisztában is volt. A szíve persze ki volt téve a legnagyobbveszélyeknek...- Hudson kíván téged - bökte ki végül Tobias.Lavinia azt hitte, hogy nem jól hall. - Micsoda?!- Kíván téged, vagy meg akar szerezni, fogalmazz, ahogy tetszik.- Te megőrültél. Nem érted, hogy ez az ember a családunk régi barátja?Kisgyermekkorom óta ismerem. És mindig úgy tekintettem rá, mint valami…valami nagybácsira. És biztos vagyok abban, hogy ő meg valamiféleunokahúgának tekint engem.- Ez mit sem változtat azon a tényen, hogy kíván téged.- De hát soha… Én soha… Úgy értem, soha nem volt semmi… Eh! –Legyintett egyet, és nem tudta folytatni. Össze kellett szednie a gondolatait. –Szóval. Értsd meg, hogy Howard soha nem adta semmi jelét annak, hogy ilyenmódon is érdekelném őt. Soha ki nem ejtett a száján egyetlen olyan szót sem,amiből errre lehetne következtetni. Sőt, eljött az esküvőmre, és sok boldogságotkívánt. És semmi okom kételkedni az őszinteségében.- Lehet, hogy te nem vettél észre valamit. Vagy valami megváltozott amiótanem láttad.- Jaj, Tobias...- Férfiak között bizonyos dolgok nem igényelnek kifejtést vagymagyarázatot. Hudson kíván téged, és kész.- Komolyan ezt gondolod?- Igen. Komolyan. - Tobias elengedte a karfákat és felegyenesedett.Visszalépett az ablakhoz, és megint a kertet kezdte bámulni.Most, hogy nem tornyosult fölé a férfi, Lavina végre föllélegezhetett. Deazért nyugtalanította az a magabiztosság, amellyel Tobias el akarta fogadtatnivele a maga álláspontját.- Te azt mondod, hogy férfiak között vannak nyilvánvaló, magyarázatot nemigénylő dolgok - szólalt meg határozottan. - Nos, ugyanezt lehet elmondanibizonyos, férfiak és nők közötti dolgokról.- Mi a fenét akarsz ezzel mondani?Lavinia a fotel karfáján dobolt az ujjaival, és keresgélte a megfelelő szavakat.- Mit... Egy nő általában tudja, ha egy férfiban vonzalom támad iránta. Ezt egy

nő valahogy megérzi. Azt már nem, hogy az a férfid szerelmes-e belé, vagyhogy egyébként mit akar tőle. De azt valami mindig megsúgja neki, ha akörnyezetében egy férfi megkívánja őt. Akárhogy próbálja is elrejteni, vagyálcázni a dolgot az illető.- Vagyis?- Vagyis az a lényeg, hogy ha én, netán, kellek Howard „nagybácsikának”,akkor sem valami túláradó szerelmi gerjedelem dolgozik benne. Ha így volna,akkor arról én előbb szereznék tudomást, mint te.Tobias némi értetlenkedéssel nézett rá. – Ennyire biztos vagy te ebben?- Abszolút biztos.- Én viszont nem. De tegyük fel, hogy neked van igazad. Akkor nagyonérdekes kérdésre kellene megtalálni a választ.- Mi az a kérdés?- Ha Hudson nem az ágyába kíván téged, akkor miért kellesz neki annyira?- Tobias, én még ilyen makacs és fafejű embert nem láttam, mint te.Tobias nem reagált a „bókra”. - Én ugyanis megesküszöm rá, hogy ez azember így vagy úgy, de nagyon akar téged.TizenötTOBIAS BESÉTÁLT A KEDVES HANGULATÚ KISREGGELIZŐSZOBÁBA,ahol az utóbbi időben egyre inkább otthon érezte magát. Odakint nyúlós,szemerkélő eső áztatott mindent, de idebent meleg volt és szárazság. És alevegőben forró kávé, lágy tojás és frissen sült vajassütemény illata terjengett.Emeline barátságos, szelíd mosollyal üdvözölte.- Jó reggelt, uram. Örülök, hogy látom.- Én is örülök magának, Miss Emeline.- Mr. Sinclairt nem hozta magával? - nézett a hall felé kissé csalódottanEmeline.- Egy óra múlva már itt is lesz, és felszedi magát, hogy megkezdhessék aközös nyomozást a Banks- kastélyban. - Aztán Lavinia felé biccentett. - Jóreggelt.Lavinia barátságtalan, szúrós tekintettel nézett föl a reggeli újságból. Maelegáns, bíborvörös ruhát vett fel, rajta vidám nyakfodorral. Vörös haját csinoskontyba kötötte formás feje tetején, s még egy kis csipkekalapot is tűzött rá.

Tobiasnak az üvegházi szerelmeskedés jutott az eszébe, meg az, hogy milyenérzés is volt ott abban a mini „őserdőben” magához ölelni a félmeztelen nőt.Egészen megpezsdült most is a vére... És azon tűnődött, hogy vajon meddig leszrá ilyen vérpezsdítő a nő.- Ó! - mosolygott nagy vidáman. - Az ön szemében a hajnali napfénybenfürdő smaragdzöld tenger fénye csillog!- Esik, ronda esős idő van, ha nem vette volna észre, uram.Emeline rosszallóan nézett Laviniára. - Na de nagynénikém! Nem kell ilyenbarátságtalanul reagálni. Mr. March csak egy kedves bókot akart mondani.- Á! - lapozott Lavinia, föl sem nézve az újságból. - Szó sincs itt bókokról. Aszememre tett megjegyzés csak újabb szakasza annak az ördögi kísérletnek,amelyet rajtam akar ez az ember elvégezni.Emeline kezében megállt a kávéskanál.- Kísérlet?! Miféle kísérlet? - kérdezte elképedve.- Mr March ilyenfajta bűbájoskodással akar engem abban az iránybanbefolyásolni, hogy könnyebben elfogadjam az ő instrukcióit és utasításait aszakmai tevékenységem során.Emeline egyszerűen nem értette ezt a mondatot s ezért némán Tobiasrameredt, magyarázatot várva.Tobiashúzott magának egy széket, és rákacsintotta lányra. - Mint maga isláthatta, kedves Emeline kisasszony, a nénikéjének ez a szívélyes és graciőzreagálása azt bizonyítja, hogy az én ravasz elgondolásom remekül beválik agyakorlatban. A nénikéje máris könnyen alakítható, puha agyag a kétmarkomban! Na, nézzük ezt a kávét - nyúlt a csészéért.Lavinia mérgesen csapta le az újságot.- Reggelinél általában nem számítunk látogatókra!- Ezt meglepődve hallom, asszonyom - kenegette vajjal a maga elé szedettsüteményeket Tobias. Hiszen az utóbbi időben elég sokszor jelentem meg ittreggelizőidőben. Azt hittem, már hozzászoktak a látványomhoz areggelizőasztalnál. Hiszen Mrs. Chilton már rég hozzászokott. Észrevettem,hogy mindig eggyel több terítéket rak föl, és mindenből készít még egy adagot.- Úgy van. Én pedig észrevettem ezeknek a még egy adagoknak a háztartásikiadásokra gyakorolt hatását. Bizonyos számlák végösszegének megugrását.- Üresedik tán a padlás meg a spájz? - vett egy nagy kanál ribizlilekvártTobias. - Nem kell kétségbeesni. Majd szólok Whitbynek, hogy töltse fel akészleteket.- Nem fontos.

- Ha nem fontos, akkor meg minek kell felvetni a témát? - tömte tele aszájátTobias. elnevette magát. - A nénikém ma kissé nyűgös, uram. Ne törődjönvele. Holdtölte közeledik, s ilyenkor mindig ez van...- Köszönöm, hogy figyelmeztet nénikéje undorító kedélyállapotára, kedvesEmeline. Ha nem szól, teljesenelkerülte volna a figyelmemet.Lavinia csak pofákat vágott, miközben szótlanul olvasta tovább az újságot.- Hagyjuk ezt - legyintett Emeline. - Kérem, mondjon némi konkrétumotazzal a kérdezősködéssel kapcsolatban, amelyet Anthonyval kell maelvégeznünk.Tobiaslenyelte a falatot. - Nos, Mrs. Rushton megengedte, hogy magukkikérdezzék a Banks-ház személyzetét. Azt kellene kideríteni, hogy akad-eköztük valaki, aki esetleg hozzáférhetett az idős lord vasládájának kulcsához.- Azt gondolja, hogy ez az ember közreműködhetett a karkötő ellopásában?- Igen, azt gondolom. Ez egy olyan lehetőség, amelyet vagy igazolni kell,vagy kizárni. De nagyon óvatosan kérdezgessenek. Nem valószínű, hogybármelyik szolga is önként óhajtja bejelenteni, hogy ő a mi emberünk, ő lopta ela kulcsot vagy magát a Kék Medúzát is.- Hát persze hogy óvatosak leszünk! - sietett Emeline a megnyugtatással. -Nagyon óvatosak és körültekintők.- És ne felejtsenek el mindenről feljegyzéseket készíteni. Még a tökéletesenérdektelennek tűnő részletekről is. Néha az egészen mellékes apróságok hoznakdöntő fordulatot és vezetnek el a tettesig.- Mindent felírunk, legyen nyugodt - mondta lelkesen Emeline.Tobias Lavinia felé fordult. - És önnek, asszonyom, milyen tervei vannakmára?- Hát, akad egy-két tennivalóm ma délután – mondta Lavinia sejtelmesen, felsem pillantva az újságból. -Azt hiszem, meglátogatom Mrs. Dove-ot, hogy van-evalami új ötlete az üggyel kapcsolatban. És ön, uram?- Semmi különös. Lehet, hogy megint beszélek Crackenburne-nel ésMosolygó Jackkel. - És én is tudok sejtelmes válaszokat adni, tette hozzámagában.- Nagyszerű terv - bólintott Lavinia, föl sem tekintve az újságból.Hát jó, gondolta Tobias. Lavinia nyilvánvalóan kifőzött magának valamiabszolút privát programot, amelyet egyelőre nem akar az ő orrára kötni.Csakhogy Tobias már elég jól ismerte a nőt ahhoz, hogy a mások számáraláthatatlan, apró jelekből azonnal megneszelje az ilyen készülő titkos akciókat.De nem szólt semmit.

A Laviniával együtt folytatott nyomozásokban az volt a legkellemetlenebbTobiasszámára, hogy nemcsak a delikvensekkel kellett foglalkoznia, hanemnagyon kellett vigyáznia Laviniára is, nehogy valami nagy hülyeséget csináljonvagy veszélybe kerüljön.A SÖTÉTZÖLD AJTÓ ÉPP ABBAN A PILLANATBAN NYÍLT KI,amikor Lavinia megindult fölfelé a lépcsőn. Dr. Darfield előszobájából egyhölgy lépett ki. Kipirult volt és láthatóan jókedvű, s fürgén szedte a lábát lefelé alépcsőn.- Jó napot! - mosolygott barátságosan Laviniára, ahogy elhaladtak egymásmellett. - Szép időnk van, igaz?- Nagyon szép - motyogta Lavinia, s a nő után fordulva még látta, hogy aznem is lelép, hanem leugrik az utolsó lépcsőfokokról a járdára. Laviniaeltűnődött egy pillanatra... Tényleg ennyire hatásos volna dr. Darfieldidegerősítő terápiája? Úgy látszik, Mrs. Rushton nem véletlenül áradozott enneka mágnesező hipnotizőrnek a módszereiről.A derék doktor, úgy látszik, tényleg nagyon pozitív változásokat tudelőidézni az őt ideggyengeségi panaszokal felkereső hölgyekben.Megragadta a díszes vörösréz kopogtatót, és még mindig nem volt biztosabban, hogy mi is hozta őt ma ide, Mrs. Rushton mesmerista terapeutájához.Talán a tegnapi csalódást akarta valamilyen eredménnyel ellensúlyozni, ha lehet.Mert tegnapig nagyon biztosra vette, hogy a lord unokahúgának mágnesterápiájamegteremti a Celeste-gyilkossághoz elvezető kapcsolatot. És bosszantotta, hogybizony csak árnyékra vetődött, ahogy Tobias mondaná, gúnyosan mosolyogva akudarca fölött.Az ajtó szinte azonnal kinyílt, s egy feltűnően jóképű fiatalember mosolygottLaviniára. Nyilván a doktor titkára volt. Divatos szabású zakót, sárga mellénytés frissen vasalt nadrágot viselt, s nyakkendőjét olyan figurára kötötte, mint abohém művészleíkek. Szőke haját sütővassal bodorították, s gyaníthatóan hosszúidőt kellett a tükör előtt eltöltenie, míg az összes csábos fürtök mind a helyükrekerültek.- Jó napot, uram. Dr. Darfieldhez jöttem.- Megbeszélték az időpontot?- Nem, sajnos nem - mosolygott bocsánatkérően Lavinia, és gyorsanbesurrant a hallba, mielőtt a fiatalember becsukhatta volna az orra előtt az ajtót.- Az én gyönge idegeim ma reggel gyakorlatilag felmondták a szolgálatot, sezért sürgősen szakemberi segítségre van szükségem. Attól félek, hogy ha nemrészesülök azonnali kezelésben, kitör rajtam a női hisztéria. Nagyon bízombenne, hogy sikerül egy kis időt találnia számom-fa is a mai rendelésen.

A fiatalember zavarba jött. - Nagyon sajnálom, de dr. Darfield ma nagyonelfoglalt. Nem tudna holnap jönni?- Én is nagyon sajnálom, de feltétlenül találkoznom kell a doktorral. Azidegeim a teljes összeomlás szélére jutottak.- Megértem önt, asszonyom, de... hirlen bevillant az apróhirdetés, melybenDarfield doktor főként özvegyeknek és férjes asszonyoknak kínálja szolgálatait.- ...de akkor tényleg értsen meg - vette át a szót a fiatalembertől. - Nemrégözvegyültem meg, és ez a rettenetes magányosság kikezdte az idegeimet. Éstermészetesen - emelte fel a retiküljét – kész vagyok extra honoráriumot fizetniaz általam okozott kellemetlenségért.- Értem - nézett a fiatalember elgondolkodva a retikülre. – És, ugyebár, előrefizet?- Az csak természetes.A fiatalember rögtön megenyhült. – Foglaljon helyet a várószobában, amígén megnézem az előjegyzési könyvet. Talán be tudom önt szorítani madélutánra.- Végtelenül hálás vagyok önnek.A titkár sarkon fordult, és eltűnt egy ajtó mögött. Lavinia pedig helyetfoglalt, levette a kalapját, és körülnézett, hová is került.És meglepődött. Hiszen régebbi foglalkozásából eredően is tudta, hogy ahipnotizőrök, mágnesezók, mesmerizálók és egyéb terapeuták várószobáitáltalában úgy rendezik be, hogy nyugalmat sugározzanak. A színek és a bútorok,a tapéta és a képek, a szőnyegek és a vázák mind-mind úgy vannakösszeválogatva, hogy oldják a betérő betegekben a feszültséget. Darfield doktortágas várószobája viszont abszolút más hangulatot árasztott.A mindent beborító falfestményeken egy római fürdő életképei elevenedtekmeg. És abban a fürdőben igencsak hiányos öltözetű, ám annál nőiesebbmegjelenésű, hangsúlyozottan érzéki testű nők játszadoztak heverésztek ésúszkáltak.A szoba sarkaiban éíetnagyságú szobrok álltak. Lavinia rögtön észrevette,hogy szép testű görög és római istenek klasszikus szobrainak nem teljesenpontos másolatai. Az eltérés nemcsak abból fakadt, hogy ezetet megvoltak azókori szobrokról általában már letöredezett, kiálló testrészek, hanem főkéntabból, hogy ezek a bizonyos testrészek itt, mi tagadás, nagyon is kiálltak…Az ablakok előtt festett görög vázák sorakoztak. Rajtuk látványos pózokbanmegörökített, ölelkező párok.Lavinia tudta, hogy mindig is óriási volt a kereslet a meztelenséget és a testiszerelmet ábrázoló antik műtárgyak iránt a régiségek piacán, de hogy egy

terapeuta várószobája úgy nézzen ki, mint mondjuk Tredlow régiségkereskedőhátsó kamrája, azon már elcsodálkozott.A távoli sarokból férfihangot hallott. Három nő, vélhetően páciens ült körülegy, még a titkárnál is csinosabb fiatalembert, aki verseket olvasott föl egybőrkötésű könyvből.Lavinia felismerte a sorokat. Shakespeare egyik legérzékibb zonettjét olvastaa szépfiú. Lavinia megörült, hogy itt szép verseket is hallhat, és már éppenfölszedelőzködött, hogy közelebb húzódjon a kis társasághoz, amikor nyílt azajtó, és belépett a szőke titkár.- Dr. Darfield most tudja fogadni önt, asszonyom – mondta csöndesen.- Ó, nagyszerű!Kint a hallban a titkár megállt egy pillanatra. - A doktor úr rendelője azemeleten van. Ha megengedi, előremegyek.- Köszönöm.- De még meg kell kérnem, hogy akkor a tiszteletdíjat előre...- Igen, természetesen - nyitotta ki a retiküljét Lavinia.Az anyagiak rendezése után felmentek a lépcsőn. Odafent újabb hallkövetkezett, majd a titkár benyitott az orvosi szobába.- Kérem, fáradjon be, és foglaljon helyet a terápiás székben. Darfield doktorrögtön jön.Lavinia egy félhomályos szobában találta magát. A súlyos sötétítő függönyökbe voltak húzva, az asztalon egy szál gyertya égett. A levegőben édeskéstömjénillat terjengett.Mögötte halkan becsukódott az ajtó. Amikor a szeme hozzászokott afélhomályhoz, a szoba közepén egy nagy, párnázott karosszéket vett észre,csuklópántos, képért szétnyitható lábtartóval. Előtte pedig alacsony, kerekesasztalkán egy furcsa kinézetű, tekerőkaros szerkezet várt valamire...Lavinia levette a kalapját, és elhelyezkedett a székben. Nagyon kényelmesülőalkalmatosságnak találta, bár a lába nem érte el a lábtartót. Előrehajolt, hogymegnézze, miként tudná megemelni ezt a tartót, amikor nyílt az ajtó.- Mrs. Lake? Dr. Darfield vagyok.- Ó! - egyenesedett föl gyorsan Lavinia a mély, zengő hangra.Magas, széles vállú férfí állt az ajtóban, egzotikus mintázatú kék palástban.Igazi Mesmer-tanítvány, gondolta Lavinia. Olvasott néhány leírást arról, hogy amester hogyan is dolgozott. Akik megfigyelhették őt, arról számoltak be, hogy amester szerette a bő, lobogó palástokat, a félhomályt és a halk háttérzenét; ezt az

utóbbit jóképű fiatalemberek szolgáltatták. És az is eszébe jutott, hogy mindenkifeljegyezte, hogy Mesmer rendeléseire nagy tömegben seregíettek a... nők.Darfield doktor nem volt annyira jóképű és olyan fiaatal, mint a titkára,viszont a tekintete, az a szúrós, kék szempár a vesébe hatolt. Hétköznapijelenségnek semmiképpen sem lehetett nevezni. Lavinia pedig eljutott abba azéletkorba, amikor a sima képű ifjoncok helyett sokkal jobban kezdték érdekelniaz őszes halántékú, szemük sarkában finom szarkalábakat viselő és vaskosélettapasztalatokkal rendelkező férfiak.Lavinia gondosan megkomponált mosollyal fogadta, igyekezett, hogy ez amosoly barátságos is legyen, és mindenképpen tükröződjön benne a női hisztériaszakadékszéleire jutott szerencsétlen özvegyasszony elesettsége is.- Igazán kedves öntől, hogy előzetes bejelentkezés nélkül is fogad.Dr. Darfield becsukta az ajtót és beljebb lépett.- A titkárom arról tájékoztatott, hogy az ön idegei nagyon rossz állapotbanvannak. Valami sorscsapás érhette önt, ha nem tévedek.- Nem téved. A férjem elvesztése óta nagy idegi megterhelés alatt élek, sattól rettegek, hogy valami súlyos idegbaj támad meg. Nagyon remélem, hogyön némiképpen enyhíteni tudja az idegfeszültségemet és a szorongásomat.- Igyekszem megtenni mindent, ami tőlem telik - húzta egy kicsit közelebb agyertyát Laviniához a doktor. - Szabad megkérdeznem, honnan szerzetttudomást a rendelésemről?- Olvastam az újságban a hirdetését – válaszolt Lavinia. Mrs. Rushtont nemakarta most megemlíteni.- Értem - telepedett le a doktor egy támlátlan székre Laviniával szemben. Atérdük majdnem összeért. - Szóval, nem valamelyik nőismerőse ajánlott engem?- nézett mélyen Lavinia szemébe.- Nem.- Nagyszerű. De ebben az esetben egy-két dolgot el kell magyaráznom aterápia lényegéről. Először is arra van szükség, hogy ön teljesen lazuljon el ésmereven nézzen bele a lángba - húzta közelebb az asztalkát a gyertyával.Laviniának esze ágában sem volt megengedni, hogy ez a doktor hipnotizálja.Ehhez különben sem volt ő jó alany, legalábbis a szülei szerint, akik végeztekvele néhány kísérletet. De minthogy valamikor maga is praktizált, pontosantudta, hogy a hipnotikus transz hogyan néz ki másoknál.Ha most sikerül eljátszania, hogy ő már transzba esett, akkor lehetőségenyílik megfigyelni, hogy mit is csinál, hogyan dolgozik ez a doktor. És ez mégakkor is érdekes, ha nincs sok köze a Medúza- nyomozáshoz.

- A nők idegei nagyon kényesek, összhangban a természettől kapott,végtelenül kifinomult érzékenységükkel. - A doktor most is mélyen zengőí demár halkabb és kissé dallamos hangon beszélt. - És ez különösen igaz az olyanfiatal özvegyek esetében, akik meg vannak fosztva egy szerető férjjel kialakultnormális kapcsolattól.Lavinia udvariasan bólogatott, és igyekezett elleplezni a türelmetlenségét. Atestet és a lelket kezelő doktorok s egyéb terapeuták körében általános volt az ameggyőződés, hogy a különféle idegrendszeri zavarokat, valamint a női hisztériakategóriájába sorolt százféle homályos tünetet a rendszeres és kielégítőszexuális érintkezés hiánya okozza. Lavinia tudta, hogy erről a témáról márévszázadok óta és elég sokat írtak.- A szorongás, az idegeskedés, a búskomorság és a nők egyéb, idegi eredetűpanaszai úgy szüntethetők meg, hogy a páciens a kezelés során egy krízist él át –magyarázta Darfield.- Krízist?- Igen. Orvosi szaknyelven hisztériás paroxizmust.- Hallottam már ezt a kifejezést - bólintott Lavinia.Ez igaz is volt, de Lavinia most gondolkodóba esett. Soha nem látott mégpácienst, aki a hisztériás paroxizmus állapotába jutott volna, így aztán nem istudta, hogyan kell ezt az állapotot színlelni.A problémát itt az okozta, hogy a Mesmer-követő terapeuták nagyon sokfélemódszerrel és stílusban dolgoztak. Lavinia a saját szüleitől sajátította el ahipnózissal egybekötött mágnesterápia technikáit, csakhogy az ő szülei nemtörekedtek a paroxizmus állapotának előidézésére. Az apja gyakran mondogatta,hogy ez a reakció, bármilyen látványos is, csak átmeneti tünetenyhülést hozhat.-A test természetes működése mágneses hullámokat kelt, és ezek szabadáramlását időnként akadályozzák bizonyos feszültséggócok. Ezeknél a mágneseshullámok összetorlódnak, ami tovább fokozza az idegfeszültséget. A hisztériásparoxizmus viszont feloldja ezeket a feszültséggócokat – folytatta Darfielddoktor. – És akkor a hullámok ismét szabadon áramolhatnak. Úgyhogy nem kellaggódnia. A pácienseim arról számolnak be, hogy jön egy nagyon kellemesgörcs, utána pedig eltűnnek az idegi feszültségek, és óriási közérzetjavulás állbe. A Mesmer doktor módszerével dolgozó, jól képzett terapeuták nagyonhatékonynak tartják ezt a krízismódszert.- Értem.- Nos, akkor a tökéletes hatás elérésének érdekében a lehetőlegkényelmesebben helyezkedjen el.A doktor előrehajolt és a szék oldalán meghúzott egy kart, amelyet Laviniaaz előbb nem vett észre. A lábtartó erre megemelkedett. Darfield ezután a szék

mögé lépett, és egy másik kar segítségével félig fekvő helyzetbe döntötte aháttámlát.Mintha nyugágyon feküdnék - gondolta Lavinia, és nem tudta eldönteni,hogy nagyon kényelmesnek, vagy egy kicsit azért idegesítenek is tartsa ezt atesthelyzetet. Most az egész szobából már csak a mennyezetet látta. Kiesett alátóteréből a doki is. És csak most vette észre, hogy a mennyezeten alkonyatiégbolt derengett, lassan felgyűlő csillagokkal és kis piros felhőkkel az ég alján.- Nagyon furcsa ez a szék -jegyezte meg.- Magam terveztem.A doktor ezután leült Lavinia mellé, és kellemes, halk hangon egyenesen afülébe kezdett duruzsolni arról, hogy milyen fínom szerkezet is a női test, hogyaz tulajdonképpen egy érzékeny hangszer s hogy milyen egészségtelen is, ha egyfelnőtt nő meg van fosztva az életerőt adó, egészséges és rendszeres házastársiérintkezéstől. Megemlítette, hogy hasonló idegrendszeri tünetei vannak sokolyan férjes asszonynak is, akit elhanyagol a férjük. Lavinia felismerte azt anyugodt, de nagyon határozott hanghordozást, amellyel könnyű hipnózist lehetelőidézni, és a doktor megtévesztésére fölvette a hipnotizáltak ilyen szituációbanjellegzetes arckifeiezését.- Most nézze a lángot - hangzott a szelíd, de ellentmondást nem tűrő utasítás.Darfield fölemelte a gyertyát, hogy Lavinia is láthassa, majd lassú köröketkezdett leírni vele a levegőben.- És most gondoljon a női testnek arra a legkényesebb és legérzékenyebbtájékára - mormolta Darfield. - Ez az a tájék, ahol feszültséggóc alakulhat ki,amely azután idegrendszeri zavarokat okoz a hölgyeknél. Fel kell oldani az ittfelhalmozódott feszültséget, s akkor enyhülnek a tünetek.Lavinia tudta, hogy az a kis gyertyaláng arra szolgál, hogy koncentrálja apáciens figyelmét. Készségesen követte hát tekintetével a lángocskát.Darfíeid lassan; kitartóan körözgetett a gyertyával. A lobogó lángocskamögül pedig ki-kivillant átható tekintete.- Most átadja magát, Mrs. Lake, az én gyógyító érintésem hatásának -mondta Darfield édeskés, de egyre határozottabb hangon. A szék fölé hajolt, sköntösének redői könnyedén végigsimították Lavinia karját.- És most leteszem ezt a gyertyát - tette le a gyertyát egy közeli állványra, deközben le nem vette a szemét Laviniáról. - Csukja be a szemét. Mostantólkezdve a hangommal és érintésemmel fogom irányítani.Lavinia engedelmesen becsukta a szemét. De egy kicsit persze kukucskált.- Ne gondoljon semmi másra, csak arra a szét nem oszlatott feszültséggócraott, a testének a legkényesebb és legérzékenyebb tájékán. - Darfield doktor mosthátranyúlt, és közelebb húzta Lavinia székéhez azt az alacsony, kerekes

asztalkát rajta azzal a furcsa gépi szerkezettel. - Érezze az elakadtmágneshullámok összetorlódását és az ott felgyülemlett feszültséget. Ne nyomjael ezt az érzést. Hagyja, hogy szabadon áradjon és terjedjen. Hamarosanmegszabadítom önt attól a feszítő, égető érzéstől, amely túlterheli és legyengítiaz ön idegeit.Majdnem teljesen lehunyt szemhéja alól Lavinia figyelte, ahogy a doktorkinyit egy kis balzsamos szelencét. A levegőben bódító illat kezdett terjengeni.- Feltaláltam egy ötletes szerkezetet, amely jelentősen fokozta a hipnózisosmágnesterápia hagyományos tech nikáinak hatékonyságát. - mondta Darfield. -Rendkívül hatékonyan és hatásosan képes oldani az altesti feszültséggócot,ahogy azt mindjárt ön is megtapasztalhatja.Nekem itt valami rossz előérzetem van, gondolta magában Lavinia.Darfield most lenyúlt, és meghúzott még egy karfa széken. A következőpillanatban Lavinia teljes megdöbbenésére szétnyílt a lábtartó jobb és bal oldáLavinia ott találta magát félig hanyatt fekve s annyira széttárt lábakkal, minthalovon ülne.Most már megijedt. Azt ugyan tudta, hogy a szoknyája bokáig eltakarja alábait, de a testhelyzet és az egész szituáció mégiscsak borzasztóan kínos ésfeszélyező volt.De hát ez egy terapeuta, nyugtatgatta magát. Egy szakember, aki hosszú évekóta, napi rendszeresség gyógykezeli a nőket. És a páciensei nagyon is megvannak elégedve vele. Lavinia azon kezdett gondolt, hogy meddig játssza mégitt a páciens szerepét.Darfield doktor most még közelebb, majdnem Lavinia lábai közé húzta akerekes asztalkát. Szempillái közül kukucskálva Lavinia azt látta, hogy aszerkezetből egy hosszú fémrúd mered előre, s ennek a rúdnak a végére valamipuhának látszó, prémes párnagombócot erősítettek. Darfield néhányszor, nyílvánellenőrzésképpen megforgatta a tekerőkart.A fémrúd, rajta a prémes párnagombóccal gyors forgásba és rezgésbekezdett.- Találmányommal most irányításom alá vonom az ön testében áramlómágneshullámokat – folytatta a nyilván sokszor elmondott szövegét Darfield. -Ezek a mágneshullámok, mint ön is érzi, olyanok, mint a zubogva áradó víz,melynek a bukógáton átcsapva a mélybe kell zuhannia, hogy azután egy tisztatóban a hullámai elcsendesedjenek. Ez a terápiás berendezés megkönnyíti arnágneshullámok belső áramlását. Engedje át magát a terápiás hatásoknak. Adjaát magát az érzéseinek. Ön egy orvos kezeben van.Darfield lehajolt, s egyik kezével fölhajtotta Lavinia szoknyáját, másikkezével pedig betolta a kerekes asztalkáját, a páciens széttárt lábai közé. Lavinia

eddig is sejtette, de most már megbizonyosodhatott arról, hogy testének melyiktájékán is óhajtja a derék doktor azzal a forgó-rezgő párnagombóccal feloldaniaz úgynevezett idegfeszültségeket.- Darfield doktor! Azonnal hagyja abba! - ült föl Lavinia. Összezárta a lábait,és leugrott a székről. - Ebből nekem elegem van.Ránézett a doktorra, aki mélységes aggodalommal nézett vissza rá.- Higgadjon le, asszonyom. Az ön idegei valóban elég gyatra állapotbanvannak.- Nekem ez így pont megfelel. Nem kérek az ön módszereiből, uram! Nemóhajtom magamat ezzel a különös gépezettel gyógykezeltetni.- Biztosíthatom önt, asszonyom, hogy a módszereim a modern tudományonés évszázados tapasztalatokon alapulnak. Mert, ha tudni akarja, azorvostudomány minden nagy alakja, pergamoni Galénosztól a híres Culpeperigmind annak a női testrésznek az élénk masszírozását ajánlja a hisztériás és egyébidegi panaszok enyhítésére.- Hát elég intim egy masszázs, mondhatom!Dr. Darfield láthatóan sértve érezte magát. - Hát akkor, kérem, vegye azt istudomásul, hogy semmi kivetnivaló nincs az én terápiámban. Én csupán annyittettem, hogy az évszázadokon át alkalmazott manuális technika, vagyis kézimasszírozás helyett bevezettem a gépi, vibrációs masszázst. Ezzel a készülékkelsokkal alaposabb terápiás hatást érhetünk el.- Nem a hatásosság itt a lényeg - akadékoskodott Lavinia.- Már hogy a fenébe nem az volna a lényeg, ha az ember meg is akar élniebből a foglalkozásból? – esett ki dr. Darfield az eddig oly óvatosan előadottdoktorszerepből. Dühösen fújtatott és a fejét rázta. – El sem tudja képzelni, hogymit szenvedtem, míg össze nem eszkábáltam ezt a készüléket. Voltakpácienseim, akiken egy teljes órát is kellett dolgoznom, mire végre hajlandókvoltak eljutni a terápiás csúcspontra, a feszültségoldó paroxizmus állapotába.Van önnek fogalma arról, hogy egy ilyen „kezelés” micsoda fizikai munka?! Hátelárulom önnek asszonyom: átkozottul nehéz munka!- Munka? - mutatott a székre és a készülékre Lavinia. - Ezt ön munkánaknevezi, uram?- Igen, ezt csakis munkának lehet nevezni asszonyom. Vagy ön azt hiszi,hogy olyan könnyű újra és újra előidézni a terápiás csúcspontot? Ebben aszékben reggeltől estig egymást váltják a nők! Elárulom önnek, hogy estefelénéha már annyira fájt és úgy megdagadt a kezem és az egész karom, hogy egészéjszaka borogatnom kellett.

- Nem igazán tudok együtt érezni magával - mondta kissé undokul Lavinia.Fölkapta a kalapját az asztalról, és megindult az ajtó felé. - Mert úgy látom,hogy nem keres olyan rosszul ezzel a fárasztó munkával.- Hát, a terápiát kedvelő nőknek köszönhetően elég jól megélek amunkámból, de vagyont ezen a pályán sem lehet keresni. Egyelőre, sajnos, nemtudtam magamra vonni a felső tízezerbeli hölgyek figyeld Mert, mint ön isnagyon jól tudja, a nagy pénz ott van, azokban a körökben.- Ezt tényleg nagyon jól tudom. - Bizonytalankodj egy kicsit, de aztán csakmegkérdezte. – Azt akarja mondani, hogy az ön kiváló apróhirdetései nemvonzották ide az előkelőbb hölgyeket?- A főrangúak nem az újságból, hanem egymástól szerzik a fontosértesüléseket - sóhajtott doktor. - És amíg legalább egy fontos személyiség nemkezd rólam suttogni azokban a körökben, addig elég reménytelen a helyzetem.Lavinia már kezdte megsajnálni a szegény, dolgos doktort. - Hát igen. Areferencia mindig komoly probléma.- Igen - mondta eltűnődve a férfi, majd hirtelen témát váltott. De ha mostmégis visszatérnénk az ön idegeinek kezeléséhez, akkor meggyőződhetne róla,asszonyom, hogy az én készülékem tényleg csodát művel...- Nem, köszönöm - szakította félbe Lavinia, már az ajtóban állva. - Attóltartok, az én megtépázott idegeimnek túl radikális volna ez a mechanikusvibrációs kezelés. Viszontlátásra, Darfield doktor!Átvágott a hallon, leszaladt a lépcsőn, s odalent majdnem összeütközött aszőke titkárral. Az elegáns mozdulattal ugrott félre, majd udvariasan kinyitottaneki a bejárati ajtót.A járdára már igyekezett lazán és közömbös arckifejezéssel kilépni. Mintakivel az égvilágon semmi érdekes nem történt. Udvariasan rámosolygott aszembejövő nőre, aki épp a doktorhoz igyekezett. Nyugodt vagyok, nem vagyokideges, mondogatta magában, pedig majd szétvetette a méreg.Kénytelen volt beismerni, hogy hülye ötlet volt felkeresni ezt a lélek- vagymicsodagyógyászt, Mrs. Rush-ton női hisztériás „idegmágnesesfeszültséggócainak” nagy szakértelmű kikúrálóját. Még az a szerencse, hogy areggelinél nem árulta el Tobiasnak, hova is készül. Mert akkor kénytelen volnabeszámolni, hogy hol járt és ott mit látott. És akkor Tobias halálra röhögnémagát. És kicikizné őt a világból...Balra egy árnyas fákkal szegélyezett mellékutca nyílott. Lavinia tempósanhaladt tovább, s nem vette észre, hogy a fák árnyékából kimozdul valaki, skövetni kezdi. Csak akkor kapott észbe, amikor az illető odalépett mellé.- Tobias! - kapta ijedten a szája elé a kezét.

- Szép időnk van, nem igaz? Az embernek ilyenkor sétálni támad kedve. Éselkóborol erre-arra…- Tobias! Muszáj neked sötét fasorokban leselkedni utánam?! A frászt hozodrám. Mi a fészkes fenét csinálsz itt?- Nem bírtad ki, hogy ne lásd a saját szemeddel is ezt a derék doktort, igaz? -vigyorgott gúnyosan Tobias. - És legalább levitt transzba ez a sarlatán?- Nem. Ismét kiderült, hogy nem vagyok ehhez megfelelő alany- Ezen én már nem lepődöm meg. Él egyáltalán olyan ember a földön, akinekte hajlandó vagy alávetni az akaratodat?- Pontosan annyi, ahánynak te vagy hajlandó elfogadni a véleményét vagy azakaratát - vágott vissza Lavinia. - Még azt sem engeded, hogy megpróbáljamenyhíteni a lőtt sebed vissza-visszatérő fájását.- Egyéb feszültségeimet viszont sokszor sikerült már enyhítened. Nagyonelégedett vagyok a terápiás módszereiddel, úgyhogy ne nyugtalankodj.- Nem kellene már megint elviccelni a dolgot. Ez egyáltalán nem olyanvicces! Mi a fészkes fenét kerestél te itt? Követtél végig, hogy hová megyek?Mi? Válaszolj!- El kell ismernem, hogy bizony, furdalt a kíváncsiság. És te? Mi újat ésérdekeset tudtál meg?- Első megbízónk egy mágnesező hipnotizőr. A gyilkosság áldozata értettvalamit ehhez a terápiához - sorolta Lavinia kedvetlenül. - Második megbízónk,Mrs. Rushton rendszeresen jár kezelésre egy mágnesező hipnotizőrhöz... Hátképzeld el, hogy ez a hármas egybeesés nem hagyott nyugodni. Hiszen te ismindig az hajtogatod, hogy még a véletlennek tűnő egybeesésekre is nagyon odakell figyelni.- Azokra oda. De ha meggondoljuk, hogy Londonban ma hány ember ésfőként hány nő kezelteti különféle „ideggyengeségét” ezekkel a sarlatánokkal,akkor az volna a furcsa, ha ez a Mrs. Rushton nem járna mágnesterápiára -közölte Tobias szárazon. – Nos? Ennek fényében mi újat hozott ez a kismagánnyomozásod? Elégedett vagy az eredménnyel?Lavinia megköszörülte a torkát. - Nagyon elégedett vagyok.- Meggyőződtél arról, hogy Darfield legálisan praktizál?- Meg.Tobias visszanézett a már alig látható zöld ajtó felé. - Amíg vártam rád,megfigyeltem az érkező és távozó pácienseket- És arra a következtetésre kellettjutnom, hogy ez a figura a nőkre specializálódott.- Ez így is van. Darfield a női hisztéria kezelésének specialistája.

- De mi az öreg ördög az a női hisztéria? Áruld már el nekem!- Szakmai kérdésekben járatlan embernek ezt elég nehéz elmagyarázni -undokoskodott finoman Lavinia.- Legyen elég annyi, hogy az orvosok és a különféle terapeutákszempontjából ez roppant jövedelmező nyavalya, hiszen a páciens se bele nemhal, se ki nem gyógyul belőle. Hanem szorgalmasan visszajárkál a kúrálójához.És előtte vagy utána, de fizet.- Mint például Mrs. Rushton is.- Igen.- Na, végre egy szakma, amely igazán tartós üzleti kapcsolatokat építhet ki -jegyezte meg Tóbiás, és Laviniát karon ragadva elindult az utca másik oldalafelé. - Na és Darfield doki hogyan kezeli ezeket a női hisztérikákat?- Mitől lettél hirtelen ilyen kíváncsi ezekre az orvosi, szakmai részletekre?- Hát csak attól, hogy észrevettem valamit. A Darfield rendelésére érkezőnők egyáltalán nem tűntek szánalomra méltó, idegbajos teremtésnek. Sőt,nagyon is vidáman szaladtak fölfelé a zöld ajtóhoz vezető lépcsőkön. Aztánpedig kipirulva és csillogó szemekkel távoztak. És Mrs. Rushton is csakáradozva beszélt erről a terápiáról. Ezek után fel kell tételeznem, hogy Dar-Poktor fájdalommentes kezelést alkalmaz.- Úgy is van.Tobias megállt, és a könyökénél fogva szembefordította magával Laviniát. -És azt is el kell mondanom, hogy pár perccel ezelőtt te úgy szaladtál le azon alépcsőn - intett a fejével a doktor háza felé -, mint akit kergetnek. Mint aki aligvárja már, hogy kiszabaduljon odabentről.- Sietnem kell - válaszolta Lavinia nem nagy meggyőződéssel. – Ma délutánmég egy csomó dolgot elTobias azonban nem hagyta eltéríteni magát. - Történt valami Darfieldszobájában, Lavinia? - Semmi említésre méltó - vonta meg a vállát Lavinia.- És, mint te is feltételezted, Mrs. Rushton idejárkálása teljesen érdektelen ügy,és semmi köze nincs ahhoz, amiben mi nyomozunk.- Teljesen biztos vagy abban, hogy nincs itt semmi olyasmi, amiről nekem istudnom kellene?- Tobias, esküszöm, hogy hozzád képest egy buldog könnyen elzavarhatókisegér! - nézte meg tüntetően a kabátgallérjára tűzött kis órát Lavinia. -Úristen! Már ennyi az idő? Még egy csomó dolgot be is akartam vásárolnihazafelé menet.- Szóval milyen terápiás technikákat is alkalmaz ez a Darfield?

- Ne izgassa föl magát, uram - mondta sejtelmes magabiztossággal Lavinia. -Biztosíthatom önt, hogy a dr. Darfield által a női idegrendszeri panaszokkezelésére alkalmazott módszerek semmiképpen sem lépik át a hagyományos ésjól bevált mágnesterápiás és orvosi praxis kereteit.

TizenhatEEMELINE MÉLY EGYÜTTÉRZÉSSEL FIGYELTE A KERTÉSZT,akinek Anthony mindenféle kérdéseket tett föl. A szegény ember a konyhaközepén toporgott, idegesen gyűrögette a kalapját, és a kérdésekre rövid,kelletlen válaszokat adott. Jól láthatóan feszengett, pedig Anthony a lelkét iskitette, hogy mindenkivel a lehető legnyugodtabb hangon és a legnagyobbudvariassággal beszéljen.- Látott-e bárkit is, bármikor is bemenni őlordsága öltöző- vagyhálószobájába? Olyan valakit, semmi keresnivalója nem volt? Vagy akiszokatlan időben ment oda? Például késő éjszaka? - kérdezte Anthony.- Én még őlordsága szobáit sem láttam. Nem láttam az öltözőjét. Sem ahálószobáját. Még az emeletre sem mentem föl - intett a kertész a fejével alépcső felé. – Én nem tudom, mi van odafönt. Tizenhét éve dolgozok itt. Aházon belül csak egy helyiségben voltam: a konyhában. – Hát persze - mondtaerre helyeslőén Mrs. Rushton, aki hosszú tölgyfa asztal végénél ült. - Ez ígytermészetes. A kertészeknek semmi dolguk a konyha határain túl.Anthony összeszorította a száját, és inkább nem szólt semmit. Emelineviszont érezte, hogy a fiúnak kissé felment a vérnyomása. Mert Mrs. Rushtonnem először beszélt bele a nem rá tartozó dolgokba. Kéretlenül, természetesen.Eeész délelőtt folytatták Anthonyval a személyzet kikérdezését. És hiábavágtak bele nagy lelkesedéssel, mert most, a vége felé Emeline egyre inkább úgyérezte, hogy semmi értelme nem volt az egésznek. Egyetlen alkalmazott semvolt készséges és közreműködő, és mindenkiből úgy kellett kihúzni mindenegyes választ. Hallgattak, feszengtek, a vállukat vonogatták... És Emelinepontosan tudta, hogy miért: azért, mert ez a kellemetlen perszóna, ez a Mrs.Rushton nem volt képes elmenni a francba. Ragaszkodott ahhoz, hogy jelen legyenaz alkalmazottak kikérdezésén.Anthony megköszönte a közreműködést a kertésznek, aki alig várta már,hogy elmehessen. Emeline is csak nézett maga elé, azután kedvetlen sóhajtássalbecsukta a jegyzetfüzetét.- Akkor kész is vagyunk! - jelentette be, ismét kéretlenül, Mrs. Rushton. - Ezvolt az utolsó. Megtudtak valami fontosat, Mr. Sinclair?Anthony rávirította megnyerő mosolyát a nőre, de Emeline jól látta a vicsortis a mosoly mögött. Mrs. Rushton azonban nem vett észre semmit. Őnyilvánvalóan el volt bűvölve a fiatalembertől. Amióta Anthony bemutatkozottneki, Emeline-nel gyakorlatilag nem is foglalkozott, egyszerűen levegőneknézte. Anthonyra viszont egészen ellágyulva pillogott, és le nem róla a szemét.

Emeline arra gondolt, hogy ha egy férfi legeltetné így a szemét egy nőn,bámulná ilyen gátlástalanul, akkor azt a fickót bizony romlott erkölcsű, tolakodófráternek neveznék.- Az majd csak akkor derül ki, ha Mr. March Mrs. Lake-kel közösenkiértékeljük a feljegyzéseinket - válaszolt udvariasan Anthony - Köszönjük,hogy reánk áldozta ezt a délelőttjét, Mrs. Rushton.- Ó, semmiség! - állt föl a nő, folyamatosan bámulva a fiatalembert. - Ugye,azonnal értesítenek, ha bármit is megtudnak a karkötő sorsáról?- Természetesen.- Nagyon hálás lennék, ha személyesen értesítene engem, Mr. Sinclair - búgtacsábos hangon a nő. - Úgy érzem, mi jól megértjük egymást. És számomrakülönösen megnyugtató, hogy egy ilyen imponálóan izmos fizikumú fiatalemberis részt vesz a nyomozásban.- Köszönöm a belém vetett bizalmát, asszonyom - biccentett udvariasanAnthony, és az ajtó felé hátrálva Emeline tekintetét kereste. - Folyamatosantájékoztatjuk majd önt az eredményeinkről. Most pedig mennünk kell.- Egy teát csak megisznak indulás előtt? - próbálkozott még a nő.Anthony már éppen kibökte, hogy nem, de Emeline-nek sikerült jeleznieneki, hogy maradjon csöndben. Anthony erre elbizonytalanodott, és zavartanköhécselni kezdett.- Asszonyom - fordult a nőhöz Emeline. – Ugye megengedi, hogy akertésszel megnézzem az önök csodálatos kertjét? Tudja, nekem nagyszenvedélyem a kertészkedés.Most Mrs. Rushton bizonytalanodott el egy pillanatra. Emeline-nek támadtegy mentő ötlete.- Addig Mr. Sinclair megiszik önnel egy teát. Amíg én gyorsan megnézem,hogy az idén milyen virágokat ültetnek.Mrs. Rushton arca felderült. - Ó, hát persze! Remek ötlet! Menjen csaknyugodtan. És^nem kell sietnie, nézzen csak végig mindent.- Köszönöm! - süllyesztette a retiküljebe Emeline a noteszt és a ceruzát. -Már megyek is.És már szaladt is. Anthony néma kétségbeess bámult utána.

HÚSZ PERCCEL KÉSŐBB VALÓBAN ELHAGYTÁK A NAGYBETEGLORD nyomasztó rezidenciáját. Anthony komor képpel, leszegett fejjelballagott Emeline mellett.Emeline sejtette, hogy ez a rosszkedv csak részben személyzetkifaggatásának eredménytelenségéből.- Nagyon remélem, hogy volt valami komoly okod arra, hogy kettesbenhagyjál engem ezzel a borzasztó banyával - sziszegte Anthony. Az utóbbiidőben már egyre gyakrabban tegeződtek- Borzasztó? Banya? Hogy mondhatsz ilyet arra a kedves nőre? Aki láthatóanel van bűvölve tőled. Rólam tudomást sem vett, rólad viszont le nem vette a tekintetétegy pillanatra sem. Biztos vagyok benne, hogy szonettet vagy ódát fogírni a te imponálóan izmos fizikumodról.- Nincs kedvem most viccelődni - ragadta karon Emeline-t Anthony, ésnagyon határozottan a park felé kanyarodott vele.Emeline-nek eszébe jutott, hogy Anthonyt eddig még sohasem látta ilyeningerültnek. Új oldaláról ismertem meg egy embert, gondolta magában.- Mitől vagy ennyire kiborulva?- Mitől, mitől... - nyitotta ki Anthony a vaskaput, s terelte be maga előttEmeline-t a bekerített, de kissé elhanyagolt parkba. - Mi a fene volt az a kertiséta? Nagyon jól tudod, hogy nem azért jöttünk ide, hogy te a rozsatöyekdugványozását tanulmányozd!- Valóban - lihegte Emeline, mert alig tudott lépést tartani a dühösenmasírozó fiatalemberrel. - Azért jöttünk, hogy kiszedjünk a személyzetbőlvalamit. De jól pofára estünk.- A miatt a borzaszto banya miatt - loholt tovább Anthony a parkon átlósanátvezető ösvényen. - Az ő jelenlétében nern mertek beszélni a szolgák. Merttudják, hogy az öreg lord a halálán van, és hamarosan ez a nő lesz a ház ura. Ésbármikor bárkit kirúghat, aki neki nem tetszik.- Ez igaz - szedte a lábát Emeline. - És épp ezért jutott eszembe szerencsére,hogy négyszemközt is beszéljek azzal a szerencsétlen, halálra rémült kertésszel.Anthony kicsit lelassított, és érdeklődve nézett Emeline-re. Tulajdonképpensejtette ő, hogy Emeline annyira mégsem lehet ostoba, hogy nyomozás közben arózsák dugványozásával szórakozzon...- Na és mit tárgyaltál azzal a szerencsétlennel?Emeline kissé megkönnyebbült. Érezte, hogy mégis szót tudnak ők érteni. -Miről tárgyaltunk? Pénzügyekről!- Pénzügyekről?! - képedt el Anthony, De aztán bekattant neki valami. -Lefizetted?

- Még nem. Csak ígértem neki egy kis jutalmat. Ha beszél. Az ötletetegyébként a nagynénémtől vettem. Mert rájöttem, hogy ő is és Mr. March isugyanolyan árucikknek tekinti az információt, mint mondjuk a kenyeret vagy atűzifát. És ugyanúgy hajlandók fizetni érte.- Valóban - nyitotta ki Anthony a park túlsó végén a kaput. - Tobias nemszereti a kenőpénzt meg a vesztegetést, de ha úgy jön ki a lépés, akkor fizet.Szóval, mondott valamit az a kertész?- Nem is tudom.- Hogyhogy? Nem tudod, hogy mit mondott? Akkor minek ígértél nekipénzt? A nagy semmiért?- Nem éppen a semmiért. Csak ez a szegény ember még odakint is nagyonideges volt, és nagyon félt. Attól a banyától, ahogy te nevezed. De éreztem,hogy sokkal többet tud, mint amennyit a konyhában eldadogott. Nem is nyúztamtovább, de közöltem vele, hogy még huszonnégy óráig él az ajánlatom: haelmondja, amit a konyhában nem mondott el, akkor kap egy összeget.- Ertem - kanyarodott be Anthony egy szűk kis utcába. Most már normálistempóban lépkedett, és megenyhülve belekarolt a lányba. Az út közepénballagtak, mert a keskeny járdán egy ember is alig fért el. Hát, majd meglátjuk.- Meglátjuk... De azért jó ötlet volt, nem? A semminél mindenképpen több.- És ezért kellett engem odalökni annak a banyának a karmai közé? - nézettelgyötörten Anthony. – Hogy te egy kis kenőpénzt tudjál ígérni a kertésznek?- Ismétlem: nem kenőpénzt, hanem jutalmat. Ami pedig a te „odalökésedet”illeti, könnyen belátható, hogy volt más választásom. Gyorsan kellettcselekednem.- Ez elég gyenge magyarázkodás.- Most miért vagy úgy oda? Annyira rossz volt talán az a kis teázgatás Mrs.Rushtonnal?- Életem legszörnyűbb húsz perce volt, ha már annyira tudni akarod. A banyamegpróbált rávenni, hogy látogassam meg egyedül is. És nem is akármikor,hanem estefelé. Brr! - Anthony láthatóan megborzongott.- Ennyire szörnyű volt? - kérdezte részvéttel Emeline. – Ennyirehátborzongató?- Ennyire. És haragszom Tobiasra is. Mert amikor megkértem, hogy vegyenmaga mellé segítőtársnak, elhallgatta, hogy vannak itt olyan borzasztókuncsaftok is, mint ez a Mrs. Rushton.- Ettől szép ez a szakma, nem? Hogy sokféle emberrel ismerkedhetünk meg.

Anthony a bajsza alatt mosolygott. - Nagyon szép szakma. Tobias nemlelkesedik a pályaválasztási ötletemért, de egyelőre, úgy tűnik, belenyugodott.- Lavinia nagyjából ugyanígy van velem.Anthony egy darabig nem szólt semmit. Aztán csak kibökte. - Ha már szóbakerült Tobias és Lavinia, akkor szeretnék valamit megbeszélni veled.Emeline kicsit megijedt, de nagyon megtisztelve erezte magát. Hogy ilyenbizalmas témát akarnak megbeszélni vele. - A kettejük kapcsolatára gondolsz?- Arra. Te nem aggódsz egy kicsit miattuk?- De. - Egy kicsit. Az utóbbi időben.- Most már elég egyértelmű, hogy a kapcsolatuk, hogy is mondjam, nagyonszorossá vált. És most nem a szakmai kapcsolatukra gondolok.Emelie az utca távoli végét bámulta. - Azt akarod mondani, hogy intimkapcsolat alakult ki köztük?- Igen. És nézd el nekem, hogy ezt szóba hoztam. Végül is ilyen témákat nemifjú úrhölgyekkel szoktak kitárgyalni. De hát nem tudom mással kitárgyalni.- Ne aggódj az illem miatt - mondta szelíden Emeline. – Nekünk, úgy értem,neked meg nekem, úgysem a hagyományos, „úri” módon alakult eddig asorsunk.Én például sokkal több élettapasztalatot szereztem, mint a korombeliúrileánykák. Úgyhogy nyugodtan beszélhetsz velem bármiről.- Na szóval... Engem az zavar, hogy Tobias és Lavinia az utóbbi időbenegyre többet veszekszik.- Igen. Mostanában tényleg elég feszült a kapcsolatuk. Hogy finomanfejezzem ki magam.- A viaszfígurás gyilkosságok ügyében folytatott nyomozásuk sikere után azthittem, hogy lehiggadnak, és békésebb vizekre eveznek. Hogy tényleg szerelemalakul ki közöttük. Mert az biztos, hogy valamilyen szenvedélyek már régótamunkálnak a háttérben.Valamilyen szenvedélyek... Ernelíne-nek eszébe jutott, hogy Lavinia egyszermilyen kipirult arccal és csillógó szemekkel tért haza egy hosszú séta után.Valahol a parkban barangoltak Tobiassal.- Szerintem egyértelműen abból fakad a probléma - folytatta Anthony -, hogyTobias tökéletesen érzéketlen a romantika iránt. Egyszerűen nem tudja, hogyankell a szó jó értelmében elcsavarni egy nő fejét. Én megpróbáltam néhánytanácsot adni neki, de azt hiszem, nem fogadta meg őket.Emeline elgondolkodott ezen. - Szerintem nem ez a fő baj. Mert az igaz,hogy a nagynéném odavan a szerelmes versekért, de azt már nem hiszem, hogy

azt várná Tobiastól, hogy olyan legyen, mint Byron valamelyü költeményénekférfi főhőse.- Na, ezt örömmel hallom, mert én sem olyan neveltetésben részesültem,hogy Byron-főhős legyen belőlem. Ráadásul nem is akarok az lenni. De ha nemez a baj, akkor mi a jóisten nem stimmel közöttük?- Lavinia nagynéném említett egy-két dolgot, s szolból én arra következtetek,hogy kitört köztük a szakmai rivalizálás.- Micsoda? Honnan veszed ezt?- Például onnan, hogy Tobias nem volt hajlandó mutatni őt néhánykapcsolatának.~ Ezt én is tudom. De meg kell mondanom, hogy Tobiasnak itt igaza van.Végül is egyik-másik kapcsolata kifejezetten alvilági figura. És nagyon helyesenúgy gondolja, hogy ezekkel talán mégsem kellene Laviniának megismerkednie.- Talán. De van itt más baj is - sorolta tovább Emeline. – Az utóbbi időbenTobias elkezdett dirigálni. Naponta az újabb és újabb parancsokat meg akéretlen tanácsokat. Lavinia már nagyon nehezen tűri. Nincs ő hozzászokvaahhoz, mások irányítsák a cseledeteit.Most Anthony tűnődött el egy kicsit. - Az elég egyértelmű, hogy két önálló,sőt önfejű emberről van szó. Akiknek kialakult már az önálló életvezetésistílusuk. Én csak azt nem tudom...Hirtelen egy gyerek kiáltozása hallatszott valahonnan mögülök.- Uram.! Asszonyom! Várjanak! A papa küldött üzenetet!Anthony meglepetten fordult hátra. - Hát ez meg mi?Emeline sejtette már. Nyolc-kilenc éves fiúcska szaladt utánuk, ócskaruhában, a kalapjával integetve. Az utca elején járt még.- A kertész fia lesz - mondta Emeline. - Találkoztam vele a kerti sétánkon.Segíteni szokott az apjának virágot ültetni.- Mit akar tőlünk?- Szerintem az apja küldött valami üzenetet. Valami érdekes információt. Ésnyilván számít a jutalomra. Tudtam, hogy működni fog az ötletem.A fiú észrevette, hogy várnak rá, ezért kissé lelassított, és abbahagyta akiáltozást is. Ebben a pillanatban nagy zaj támadt. Az utca végén, messze a fiúmögött egy fekete bérkocsi kanyarodott elő. Aztán a kocsis az ostorával kettőthármatodavágott a lovaknak, mire azok vágtatásba kezdtek. A nyolc patkórémisztően, szikrázva csattogott a kockaköveken.A szörnyű fogat egyenesen a kertész kisfia felé száguldott.

Emeline rögtön átlátta, hogy a gyerek a lovak patái és a kerekek alatt fogjavégezni.- Nézz hátra! - kiáltott a gyereknek.A gyerek pár másodpercig még nem fogott föl semmit, de azután mégiscsakmegállt és hátrafordult. És rögtön meg is bénult a feléje rohanó szörnyűséglátványától.- Menj onnan! Ugorj félre! - kiáltotta most Anthony. És rohanva megindult afiú felé.- Szentséges isten! - kapta föl a szoknyája szélét Emeline, és Anthony utáneredt.A fiú végre magához tért, és két nagy ugrással keskeny járdán termett, aholmár biztonságban volt.A kalapját viszont a szél lekapta a fejéről. A kalap a járda szélére pottyant,majd szépen begurult a kocsiút közepére.- A kalapom! - ugrott utána ijedten a gyerek.- Hagyd ott! - sikította Emeline. - Hagyd a fenébe!A fiú azonban nem figyelt rá.A fekete kocsi nem lassított. A kocsis vagy nem vett észre a gyereket, vagy...Emeline szívébe belemarícolta rettenet.- Maradj a járdán! - kiáltott vissza Anthony.Emeline behúzódott egy kapu alá, és tehetetlenül figyelte, hogy a következőmásodpercekben a kocsi vagy Anthony éri-e el előbb a gyereket.És megtörtént a csoda. Anthony az utolsó pillanatban még félre tudta rántania kisfiút a csattogó patái elől. A szörnyű batár pár másodperccel később retteneteszajjal elrobogott Emeline mellett is. És Emeline csal; a szeme sarkából látta,hogy a kocsis valamit odahajít neki. Az a valami a falon koppant, majd leesett ajárdára. Emeline nem foglalkozott vele, mert most csak a kisfiú érdekelte, éspersze Anthony.A kocsi majdnem fölborulva, de eltűnt az utca végen a kanyarban, Emelinepedig rohanni kezdett a „fiúk” felé. Ott voltak elterülve a lejtős, keskeny járdán,gyerek Anthonyn feküdt, keresztbe, zöld kalapja valahová kettejük közégyúródott. Emeline még nem ért oda, amikor a gyerek már megmozdult, aztánföl is tápászkodott. Kicsit szédelegve és kábultan, de láthatóan komolyabbsérülés nélkül.Emeline letérdelt vagy inkább lerogyott Anthony mellé.- Anthony! Az ég szerelmére! Mi van veled? Válaszolj!

A fiatalember azonban csak feküdt, mozdulatlanul. Emeline lelki szemei előttpár másodperc alatt leperegtek a legborzalmasabb képek, már látta a sírásót, atemetést… Letépte az egyik kesztyűjét, és Anthony csuklóján, majd a nyakánpróbálta, elég szerencsétlenül, kitapintani a pulzust.Anthony már nem bírta tovább. Kinyitotta egyik szemét és elvigyorodott. -Ez csiklandoz! Egyébként pedig akár meg is halhattam volna. De az őrangyalomvigyázott rám.Emeline elkapta a kezét. - Megsebesültél? Eltört valamid?- Á nem - ült fel Anthony, és a kisfiú felé fordult. - Mi van magával,hercegem? Nem esett baja?- Nem, uram - markolta föl és vizsgálgatta aggódva a kalapját a gyerek.Aztán megkönnyebbülve nézett fel - Nagyon szépen köszönöm, uram, hogymegmentette a kalapomat! A mamától kaptam a múlt héten, a születésnapomra.És mit kaptam volna, te jó isten, ha most elszakadt volna!- Nagyon szép kalap - állt fel Anthony és veregette a port lefelé anadrágjáról. Aztán a kezét nyújtotta és felsegítette a még mindig ott térdelőEmeline-t is, Aztán ismét a fiú felé fordult.- Na akkor, halljuk, mit akartál elmondani nekünk.A gyerek erre felnőttesen komoly képet vágott, és egy darabig komolyankoncentrált. - A papa azt üzeni, hogy beszéljenek a komornyikkal.- A lord komornyikjával? Mr. Fitchcsel? - kérdezett Anthony. - De az manem volt ott. Most jut eszembe, hogy tényleg nem találkoztunk vele. Hol vanmost?- Mrs. Rushton elküldte. Magyarázat és fizetés nélkül. A papa mondta. Mr.Fitch nagyon mérges volt. De nagyon.Emeline tekintete összeakadt Anthonyéval. - Ez nagyon érdekes. Folytasdcsak.Anthony is biztatta a gyereket. - Mondd tovább.- A papa azt mondja, nogy Nan, az egyik szobalány azt mondta, hogy Fitchnagyon furcsán viselkedett azon a napon, amikor kirúgták. Nan a lepedőket éságyhuzatokat rendezte akkor. Fitch nem vette észre őt, de ő látta, hogy ez a Fitchkijön a lord hálószobájából és a kezében valami kisebb dolgot visz. Ami be voltcsomagolva valamibe, vagy egy nyakkendővel volt körültekerve. Aztán betetteezt a valamit a zsákjába, és kiment a házból.- Nan miért nem mondta ezt el senkinek? - kérdezte Anthony.A gyerek megvonta a vállát. - Mindenki tudta, hogy Mr. Fitchet kirúgták.Búcsúpénz és ajánlólevél nélkül. És így nehezen fog új helyet találni magának.

Nan is nyilván úgy gondolta, hogy muszáj volt segítenie magán, hiszen nemtudhatta, hogy talál-e munkát. Vagy meddig lesz munka nélkül.- Ennek a komornyiknak voltak kulcsai? - kérdezte Emeline. - Vagymegszerezhette Mrs. Rushton kulcsait? Esetleg csináltatott róluk másolatot?A gyerek ezen elgondolkodott egy darabig, és megint csak a vállát vonogatta.- Az is lehet. Volt rengeteg alkalma egy darabka viasszal lenyomatot csinálni akulcsokról.Anthony fölkapta a fejét. - Mit értesz azon, hogy rengeteg alkalma volt?- Hát a délutáni találkozásaikon ott fönt az emeleten - nézett meglepetten afiú, mint aki nem érti, hogy mit nem lehet itt érteni.- Miféle találkozások voltak ezek? - kérdezte Emeline.- Amikor Mrs. Rushton megérkezett - nézett Emeline-re a gyerek -, pár napmúlva azt mondta Fitchnek, hogy adjon rendszeres tájékoztatást neki a lordegészségi és agyi állapotáról. És ezért hetenként kétszer háromszor találkoztakaz egyik emeleti hálószobában. Ottan adta neki a Fitch a tájékoztatásokat. Egészután, de néha még éjszaka is.Emeline érezte, hogy ettől bizony elpirult. Nem mert Anthony szemébenézni. - Értem - bámulta kissé zavartan maga előtt a földet.A gyerek persze megérezte, hogy valami nincs rendben. - Egyszer hallottam,hogy a Fitch azt mondja a pának, hogy Mrs. Rushton egy tehetetlen nő - sietettvalami okosat mondani.- Tehetetlen?! - meredt rá Anthony.A gyerek rándított egyet a vállán. - Tehetetlen. Vagy valami ilyesmi. Te-velkezdődik. Az biztos.- Nem telhetetlen? - kérdezte Anthony nagyon semleges hanghordozással.- De! - örült meg a gyerek. - Pont ezt mondta. A komornyik úr azt mondta,hogy ez a nő telhetetlen. Meg még azt is, hogy kikészít ez minden férfit, azhétszentség!Most Anthonynak kellett lepleznie a zavarát. - Na és, az apád megmondta,hogy hol lakik ez a Mr. Fitch?- Csak azt, hogy egy kis házban lakik a White Streeten. - És most furcsaaggodalom ült ki a gyerek arcára. - Megkapom a pénzemet, uram? A papa aztmondta, hogy ne felejtsem el elkérni a pénzt. Amit maguk megígértek.- Ne izgulj, megkapod - mosolygott rá Emeline. - Mr Sinclair máris szedi előa zsebéből a jutalmadat.

Anthony megeresztett egy vicsorgó vigyort Emeline felé, de aztánengedelmesen elkezdett kotorászni a zsebében, majd egy csomó pénzérmétpotyogtatott a gyerek markába.A kisfiú súlyra méregette a zsákmányt, aztán boldog mosollyal sarkon fordultés elrohant. Anthony és Emeline addig néztek utána, míg el nem tűnt.- Nekem meg az jut erről eszembe, amit már Tobias is többször említett -kezdte szemrehányó tekintettel Anthony, - Hogy amikor Lavinia nagynénédpénzt ígér valami információért, akkor annak mindig az a vége, hogy neki kell azsebébe nyúlnia. Úgy látom, ez nálatok női ágon öröklődő családi vonás.- Írja a többihez, uram - legyintett pimaszul Emeline. A végén, ha akuncsaftok kifizetnek bennünket, majd kasszát csinálunk.Elkezdte felhúzni a kesztyűjét, és akkor vette észre, hogy még mindigremegnek az ujjai. Anthonyt majdnem halálra taposták a lovak. Hiábabeszélgetnek már hosszú percek óta másról, az idegei még őrzik az előbbimegrázkódtatás emlékét. Emeline-nek komoly erőfeszítésébe került rendesenfelhúzni azt a csipkekesztyűt. Anthony figyelmét nem kerülte el a dolog.- Mi bajod van? - kérdezte csak úgy mellékesen.De Emeline-nek ez már sok volt. Nem értette, hogy Anthony miért veszennyire félvállról mindent.- Te az előbb majdnem meghaltál! - kiáltott rá olyan erővel a megrémültfiatalemberre, hogy hangját hullámokban verték vissza a környező házfalak.- De hát élek! - tárta szét a kezét Anthony.- Látom. Értem. De te majdnem meghaltál!- Emeline, azt hiszem...- És én most mit csinálnék, ha te ott hevernél az út közepén, agyontaposva? -folytatta még mindig kiabálva Emeline. - Ebbe már belegondolni is szörnyű! Énmár a gondolatától is megőrülök. Hallod, amit mondok?- Hallom, hallom. Akárcsak az egész utca.- Ó, Anthony! Én úgy megijedtem!És nyüszítő, gyerekes sírással Anthony vállára borult, két karjával átölelve afiatalember nyakát.Anthony a meglepetéstől majdnem összeesett. De aztán persze magához tért,és olyan szorosan ölelte át lányt, hogy az alig kapott levegőt.- Emeline! - suttogta vagy inkább hörögte. - Emeline! Villámgyors rántássalkioldotta Emeline kalapszalagjának áll alatt megkötött masniját, és hátralökte azta zavaró kalapot. Aztán felemelte a lány arcát, és vadul, szenvedélyesencsókolózni kezdett vele. Emeline beleborzongott...

És ez az egész testét megpezsdítő borzongás egy szempillantás alattszertefoszlatta az előbbi pá mát. Hiszen már hetek óta ábrándozott erről apillanatról, egy ilyen csókolózásról. Mindig az járt a fejében, hogy vajon milyenérzés volna Anthonyval csókolózni.Sok mindent elképzelt, de ez a mostani felülmúlta minden képzeletét.Anthony szája forró volt, ellenállhatatlan és megállíthatatlan. És a nyelve iscsak nyomakodott befelé… Emeline majdnem elájult ettől a borzasztómodortalanságtól és a félelmetesen jó érzéstől. A fiú egész testével magáhozölelte, és Emeline olyan kontárokat és kidudorodásokat is megérzett,amilyenekről eddig még csak a múzeumban látott szobrok és képek alapjánalakultak ki homályos sejtései.Anthonynak sem voltak még különösebb tapasztalai a nőkkel, de most egyikkezével ösztönös ügyességgel végigsimította Emeline hátát, szép lassan, leegészen a fenekkéig, s aztán tele tenyérrel, nagy erővel magához szorította alányt. Emeline ilyet sem érzett még, s nagyon tetszett neki a repertoár.Kíváncsian várta, mit tud még ez az Anthony.Két évvel ezelőtt valahogy sikerült rábeszélnie Laviniát, hogy áruljon már elneki ezt-azt a férfi-nő kapcsolat testi vonatkozásairól. Lavirnia persze, eleinte,rettenetesen zavarban volt, de azután megmutatott neki néhány görög és rómaivázát, amelyekre erotikus jeleneteket festettek És beszélgettek is arról, hogykörülbelül mi történik, amikor egy férfi és egy nő összekerül az ágyban. Vagyéppen nem az ágyban... De ezek az elméleti ismeretek semmit sem közölhettekvele arról a lángoló izgalmi állapotról, amely most tört rá pár másodperc alatt.Meg persze arról sem lehetett halvány fogalma se, hogy ilyen nagy és kőkeménykidudorodás támad majd Anthony nadrágjának az elején, szintén néhány másodpercalatt...Az egyébként tényleg tapasztalatlan Anthonynak veleszületett érzéke lehetetta nők elbűvöléséhez. Mert most abbahagyta az intenzitásában már amúgy isfokozhatatlan csókolózást, és gyöngéden hátrahajtva Emeline fejét, a lány fületövét és a nyaka oldalát kezdte csókolgatni. Emeline most már teljesen kész volt,elolvadt a gyönyörűségtói, keze-lába remegett. Ha Anthony meg nem tartja -kissé illetlen alámarkolással – a fenekénél, tán még össze is esik.- Anthony! - lihegte, amikor végre levegőt kapott.Anthony erre megrémült. Abbahagyta a nyakcsókolgatást, elengedte Emelinefenekét is, és nagyon zavarodottan pillogott jobbra-balra. - Bocsáss meg,Emeline – lihegett ő is. - Nem tudom, mi történt velem. Ugye, nem haragszol…- Nem – tapasztotta a szájára a tenyerét Emeline. - De ha most elkezdesz ittnekem magyarázkodni meg bocsánatot kérni, akkor tényleg megharagszom.

Hosszú másodpercekig álltak így, mozdulatlanul. Anthony vegülelmosolyogott, és belenyalt a szájára tapasztott tenyérbe. Emeline erre óvatosankezét.Aztán megint csak álltak ott az utcán, szótlanul, egymás szemébe meredve.- Anthony - kezdte Emeline, de még mindig nehezen szedte a levegőt.- Menjünk - karolt bele a fiatalember, s megindult vele az utca vége felé. -Sietnünk kell. Hogy minél előbb elmondjuk ezt a Fitch -ügyet Tobiasnak ésLaviniának.- Hát persze - bólogatott szolgálatkészen Emeline. Bár ő még szívesenmaradt volna egy kicsit. És azon tűnődött, hogy a férfiak hogyan tudnak ilyengyorsan hangulatot váltani...Vagy az is lehet, morfondírozott tovább Emeline, hogy ez az Anthony nem isérezte olyan nagy dolognak mindazt, ami most történt. Lehet, hogy sokszor voltmár ilyen helyzetben. Ő maga viszont még sohasem. Vagyis ez volt az elsőkomolyabb összeölelkezése egy férfival. Mert Rómában előfordult ugyan egyegylopott csók a kertben vagy a teraszon, de azok inkább csak puszilkodások ésidétlenkedések voltak. És nem kísérte őket semmiféle olyan megrendítő érzelemés borzongás, mint most ezt. Arról nem is beszélve, hogy... hogy még afenekébe se markolt bele soha senki.De ez az Anthony... - töprengett tovább. Ez az Anthony biztos nem makezdte. Két évvel idősebb is volt nála. Ez nagyon tud csókolózni... Hány nővelgyakorolhatta már...Ebbe izgalmas volt belegondolni. Ahogy Anthony nyal-fal egy másik nőt. Ésmarkolássza a fenekét... Meg kétségbeejtő is volt belegondolni: hogy ez azAnthony nem őt nyalja-falja és markolássza, hanem más nőket, jaj!Nem ért rá egészen kétségbeesni, mert véletlenül megpillantotta azt avalamit, amit a gyászfekete hintó kocsisa hajított oda neki az előbb.- Hoppá! Már majdnem el is felejtettem - hajolt le a kőért. Mert egy darab kőhevert ott a járda szélén. – Ezt hajította felém a kocsis, amikor elrobogottmellettem.- Kicsoda? A kocsis? - nézett oda Anthony. - Az a rohadék el is találhatottvolna téged. Mi ez a kő?A követ spárgával kötötték át, a spárga alá pedig papírdarabot dugtak.- Valamit írtak rá - fedezte föl Emeline. Széthajtogatta a papírt.Anthony odaállt mellé, és együtt silabizálták ki az ákombákom betűkkel írtüzenetet.Ne üsd bele az orrodat ebbe az ügybe. Ahol egy embert megöltek már, ottkönnyen megölhetnek még egyet!

Tizenhét- Azt gondoltuk, hogy a kocsis el akarja gázolni a kertész fiát. Nyilván azért,hogy a gyerek ne tudjon beszélni - nézett végig Anthony a Laviniadolgozószobájában összegyűlt kis társaságon. - De most már úgy tűnik, hogy apasas észre sem vette a gyereket. Csupán az volta célja, hogy átadja ezt azüzenetet. És ezért követett bennünket.- Figyelmeztetés - lóbálta a lábát, fél fenékkel az asztal sarkán ülve Tobias. Apapírdarab ott feküdt mellette az asztalon. - Tulajdonképpen bárki küldhette, akiérintett ebben az ügyben.- Minket persze nem lehet megijeszteni. Nem fogjuk abbahagyni anyomozást - jelentette ki magabiztosan Lavinia.- Hát persze hogy nem! - csatlakozott hozzá Emeline is.- Szerintem sem szabad abbahagyni - jegyezte meg Joan Dove, miközbenszórakozottan igazgatta a szoknyája fodrait. - Sőt, ez a fenyegetés mégizgalmasabbá teszi ezt az egészet. Nem?- De. – emelt le az asztala melletti polcról egy bőrkötéses mappát Lavinia. -Itt vannak a feljegyzéseim. Eddig mindent feljegyeztem, ami így vagy úgykapcsolódik ehhez az ügyhöz. Minden adatot, információt és megfigyelést.Emeline, mesélj el mindent: milyen volt az a kocsi, és hogy nézett ki a kocsis.Emeline belekezdett. És csak sorolta, sorolta, ezer jelentéktelen részletet iselbeszélve, ahogy a nők szokták. Lavinia alig győzte lejegyezni. Joan odaálltfölé, és néha kommentárt fűzött a hallottakhoz.Míg a nők így elfoglalták egymást, Tobias diszkréten Anthonyt figyelte.Feltűnt neki, hogy a fiatalember le nem veszi a szemét Emeline-ről. De csakakkor, ha az nem néz rá. És nagyon elbúsult képpel bámulja a lányt. Nyilvánmegrázta ez a majdnem tragédiával végződött incidens... Vagy történt mégvalami...Azon nem lehet csodálkozni, hogy Anthonyt sokkolta az eset. Hiszen abban acsapatban mégiscsak ő a férfi, akinek vigyáznia kell a munkatársnőjére is. ÉsEmeline most nagy veszélybe került. Érthető tehát, ha Anthonynak nincs valamirózsás kedve. De mintha mégiscsak történt volna valami más is a két fiatalközött... Mert valami furcsa feszültség vibrál közöttük. Mi az ördög ez? Tobiaseltöprengett ezen egy darabig, aztán azzal zárta le magában a témát, hogy majdkésőbb beszél róla Laviniával. Hátha ő már tud valamit, Addig meg erre arohadt Medúza-ügyre kell koncentrálni.

- Nna! - nézett végig Lavinia a leírtakon. - Eddig tehát az derült ki, hogy Mrs.Rushtonnak viszonya volt a lord komornyikjával. Akit nem túl régen, előttünkegyelőre ismeretlen okból, kirúgott.- Egy kis szerelmi haragszomrád? Féltékenységi viharok? - ráncolta aszemöldökét Joan Dove. - Jól hajba kaphattak, ha a nő fizetés és ajánlólevélnélkül zavarta el a pasast.Lavinia is csak a fejét vakarta. - A veszekedés oka nem tudhatjuk, de azbiztos, hogy a Fjitch jól megsértődött, és így indítéka is volt a lopásra. És láttákis később, ahogy egy nyakkendőbe bugyolált valamivel oson ki a lordhálószobájából.- Van itt egy fontos mozzanat - szólalt meg Tobias. - Ha ez a Fitch éppen aKék Medúzát lopta el, és nem valami olyan értéktárgyat, amelyet sokkalkönnyebben el tudott volna adni egy orgazdának vagy egy zálogháznak, akkoraz azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel volt már egy vevője vagymegrendelője. Aki komoly összeget ígért ezért a Medúzáért.- Celeste Hudson! - kiáltott fel Lavinia.Feszült csend támadt a szobában.- Akkor hát a lehető legsürgősebben beszélnünk kell Mr. Fitchcsel - törtemeg Tobias a csendet. - Anthony, kerítsd elő ezt a pasast. Nem lesz nehéz. És hakiderítetted, hogy hol tartózkodik, azonnal szólj nekem. Majd én beszélek vele.- Jó volna többet tudni erről a Kék Medúzáról - tette le a tollat Lavinia. -Mert akkor könnyebb volna behatárolni azoknak a körét, akik érdeklődhetnek ezután a karkötő után.- Én ismerek egy embert - mosolygott sejtelmesen Joan -, aki sokat tud aMedúzáról. A kérdés csak az, hogy hajlandó-e beszélni.DÉLELŐTT LAVINIÁT, TOBIAST ÉS JOANT bevezették Lord Valecsodálatos könyvtárába.A nagy, kétemeletes termet csaknem a mennyezetig érő ablakok világítottákmeg. A falakat mindenütt könyvespolcok borították. Csigalépcső vezetett azemeletre, ahol szintén könyvek voltak. A terem egész hangulata megilletedöttséggel töltötte el a belépőket, akik itt ösztönösen is halkabban kezdtekbeszélni.Lavinia nem tudta megállni, hogy egy kicsit körbe ne nézzen ebben akincsesbányában. Végigsétált a polcok mentén, és áhítattal emelt le egy-egybőrkötéses, aranyszélű ritkaságot.Lord Vale megvárta, amíg az inas mindenkinek kitölti a teát. Azutánhátradőlt a karosszékében, és udvarias érdeklődéssel figyelte a vendégeit.

- Mrs. Dove arról tájékoztatott, hogy kérdéseket szeretne nekem föltenni egygyilkossági üggyel kapcsolatban - szólalt meg aztán.- Remélem, nem érzi szőnek ezt a dolgot - nézett föl Lavinia az asztalonfekvő, vaskos régészeti albumból. Egy kicsit aggódott, hogy ez a főúr esetleg arangján és méltóságán alulinak találja majd, hogy ilyen alantas ügy kapcsánkérdezgessék őt.- Ugyan miért érezném sértőnek? - kérdezte barátságosan a lord. - Magam isnagyon szeretek nyomozgatni és tudományos kutatást folytatni a görög-rómaiművészet területén. És szerintem nagyon érdekes elfoglaltság lehet az akutatómunka, amelyet önök folytatnak.- Nagyon érdekes elfoglaltság - bólogatott Tobias, aki megint azablakmélyedésbe húzódott. -Gyilkossági ügyben nyomozgatva tényleg ritkánunatkozik az ember.- Én eddig csak a réges-rég elhalálozott emberek értéktárgyaivalfoglalkoztam. A változatosság kedvéért nem árt talán belenézni egy nemrégelhalt ember ügyébe - mosolygott utánozhatatlan udvariassággal a lord.- Nagyon hálásak vagyunk, hogy hajlandó fogadni bennünket - mondtaLavinia.- Mrs. Dove a jó barátom - nézett Joanra a lord. - Boldog vagyok, habármiben is segíthetek neki. - Azután Lavinia felé fordult. - Úgy látom, Lysonskönyvét lapozgatja, a Brit-római régiségeket.- Igen. Még sohasem foghattam ezt a könyvet a kezembe. Nagyon sokbakerül, mint az bizonyára ön is tudja.- Igen, tudom - mosolygott még mindig a lord. Lavinia pedig mélyenelvörösödött. Mert csak most döbbent bent rá, hogy egy ilyen vagyonos embert,mint ez a lord, nyilván egy pillanatig sem foglalkoztatja a könyvek ára.A lord természetesen nem vette észre a vendége zavarát. - Mr. Lysonsrendkívül érdekes dolgokat ír a brit-római régiségekről - folytatta szívélyesen. -Lapozza csak végig az egész kötetet.Laviniának ezt sem kellett kétszer mondani. Egymás után teregette ki akönyv csodálatos, dupla oldalas, színes ábráit. A művészi kivitelezésű rajzokonfőként azok a régészeti leletek sorakoztak, amelyeket Samuel Lysons talált agloucestershire-i római romok környékén végzett ásatásai során. Ékszerek,mindennapi használati tárgyak, festett agyagedények, szobrocskák.- Bizonyára tudja, hogy mi Celeste Hudson gyilkosát keressük - fordult a lordfelé Tobias. – Azt feltételezzük ugyanis, hogy nem sokkal a halála előtt ő loptael a Kék Medúzát.- Vagyis tulajdonképpen ezt a karkötőt keresik, abból kiindulva, hogy akinélvan, az lehet a gyilkos.

- Azt reméljük, hogy a karkötő így vagy úgy, de elvezet bennünket agyilkoshoz - magyarázta Lavinia. - Akárhogy is nézzük, ez nem közönségesdarab. És ezért gondoljuk, hogy nem ártana többet tudnunk róla.- Meg persze azokról is, akik szívesen látnák a gyűjteményükben ezt adarabot - tette hozzá Tobias. - Mr. Nightingale például elárulta, hogy vannak,akik nagyon nagy összeget is megadnának érte, mert ezzel beléphetnének azÍnyencek Klubjába.- Na igen. Nightingale - ivott bele a teájába a lord, majd nagyon lassan tettevissza az asztalra a csészét. - Vállalkozó szellemű ember. Ami pedig a klubbabelépni óhajtó komoly gyűjtőket illeti, nos, ők jól tudják, hogy én, mint amúzeum alapítója és őre, nagy bolondja vagyok a brit földön előkerült rómairégiségeknek. És valóban, én határozottan támogatnám annak a jelentkezőnek afelvételi kérelmét, aki egy ilyen értékes műtárgyat kínálna fel a klubmagángyűjteménye számára.Lavinia óvatosan becsukta a hatalmas könyvet. - Mit tud elmondani nekünkarról a karkötőről, uram?Vale arrébb tolta a teáscsészét, és fölállt. - Majd mondok róla egy-két dolgot.De előbb tekintsék meg, kérem, a klub magánmúzeumát.Elindultak a terem túlsó végében lévő ajtó felé. Amikor Vale kinyitotta, egylépcsőházba jutottak. A lord vezetésével megindultak fölfelé.Odafönt egy hosszú, keskeny terembe értek. Lavinia azonnal átlátta, hogy eza terem végighúzódik a nagy ház egész emeletén. A falak mellett üvegezetttárlók, polcok, állványok és szekrények sorakoztak, s köztük szobrok, vázák ésoszloptöredékek. A terem közepén meglepően épen maradt szarkofágokatlehetett körbejárni.Lavinia el volt bűvölve. - Ez csodálatos! - rebegte egy tároló fölé hajolva,amelyben a fekete posztón római pénzek sorakoztak, rajta a római császárokportréjával.Joan megállt egy üveges szekrény előtt, amelyben csodálatos megmunkálású,smaragddal kirakott arany nyaklánc csillogott. - Ez valami új szerzemény, ugye,Vale? Amikor legutóbb itt jártam, nem találkoztam vele.- Fielding halála óta ön most jár itt először – jegyezte meg tapintatosan alord. - Én pedig az elmúlt év nagy részét házon kívül töltöttem. Hónapokattöltötem a Bath melletti ókori római villa romjainak feltárásával. Sok rajzotkészítettem az ott talált csodálatos mozaikokról.- Megnézhetném azokat a rajzokat? - fordult el Lavinia a nyaklánctól.- Megtisztelne, ha megtekintené szerény firkálmányaimat - mosolygott alord.

Lavinia észrevette, hogy az érdeklődéstől felcsillant a lord szeme, ésészrevette azt is, hogy Joan gyorsan arrébb lépett, és egy másik tárlót kezdettintezíven tanulmányozni. Nyilván látta már azokat a rajzokat...- Ez a klub magánmúzeuma? - kérdezte egy töredékekből összeragasztotthatalmas vázát szemlélgetve Tobias.- Igen - simított végig egy faragott oszlopfőt gyengéd szeretettel a lord. - Ésami itt látható, annak nagy részét brit földön találták. Itáliában ésGörögországban sok szép romot és kincset lehet látni, de azért Angliának ismegvan a maga nagyon értékes ókori öröksége. Ezt Lysons is bebizonyította, azÍnyencek Klubja pedig komoly feladatának tekinti a brit-római régiségek megőrzését.- Britanniát ugyanis, mint tudjuk, Kr. e. 55-ben meghódította Caesar, s azutántöbb mint 400 évig római provincia volt - magyarázta Joan. - És a rómaiakrengeteg értéket hagytak itt.- A fürdők, a villák és a templomok meg romjaikban is lenyűgözőek - vette áta szót Vale. - És ki tudja, milyen kincsek rejtőznek még a föld alatt. Aranyékszerek, szobrok, pénzérmék...- Melyek nagy része soha nem kerül be a múzeumokba - szólt közbe Tobias.- Hála az elfuserált régiségtörvénynek. Mert hogyan is lehetne elvárni egyszegény paraszttól, hogy leadja a kincstárnak az ekéje által a földből kifordítottbögrényi aranypénzt, ha a kincstártól nem kap érte egy árva pennyt sem? Ígyaztán kincsek többségét a magángyűjtők és nepperek vásárolják föl, és anemesfémet általában beolvasztják.- Ne ítéljüki el a neppereket - mosolygott titokzatosan a lord. - Ha ők nemvolnának, az arany és az ezüst kivételével minden megsemmisülne. Mertgondolják csak el, melyik paraszt vesződne azzal, hogy például a törött vázákatbeszállítsa a száz mérföldre lévő nagyváros múzeumába. Úgyhogy Mr.Nightingale és társai nemcsak üzérkédnek, hanem bizonyos értelembenkulturális missziót is teljesítenek.Lavinia zománcozott bronz melltűk sorozatát tanulmányozta éppen. Voltközöttük hal, kígyó és madár alakú is. Azután az ékköves aranygyűrűk sorozatátvette szemügyre.Faragott köves gyűrűk voltak ezek. Az egyiken vörös kakedonba faragvaapró nőalak volt látható. A miniatűr bőségszaruról és evezőlapátról Laviniafelismerte Fortunát, a szerencse görög-római istennőjét. A másik, jáspiskőbe egyszárnyas istennő alakját vésték, kezében korbáccsal. Lavinia őt is felismerte:Nemeszisz ő, a bosszúállás görög istennője.Tobias egy szépen faragott szarkofágnak támaszkodott, és Vale-re nézett. -Csodálatos gyűjteménye van, lordom. De ugye nem felejti el a Kék Medúzát?Meg amit érdemes tudnunk róla...

A lord bólintott. - Nos. Maga a karkötő az ókori aranyművesség egyikremekműve. De talán még többre becsüik mind a mai napig a belefoglaltfaragott kámeakövet.- Igen, ezt már mi is hallottuk - jegyezte meg Tobias.- Ha jól tudom - folytatta a lord -, ezt a karkötőt valamikor a múlt századelején találták. Egy családon belül öröklődött, a család pedig lassan kihalt, svégül már egy vénlány nagynéni és az unokaöccse, egy tizenöt éves fiú maradtaz egész történelmi famíliából. Egy reggel aztán, sok-sok évvel ezelőtt, egycselédlány talált rá a nagynéni holttestére. A nagy konyhakés még mindig ottmeredezett a hátában.- Szent ég! - hebegte Lavinia.- A fiú viszont eltűnt, s vele együtt egy csomó értéktárgy is a házból. Köztüka Kék Medúza - mesélte tovább a történetet a lord. - Nyilván sok kézen mentmár át, amikor Lord Banks fölfedezte egy kis londoni régiségboltban. Úgymásfél évvel ezelőtt.- És mi történt azzal a tizenöt éves fiúval? – kérdezte Tobias.- Nem tudni. Eltűnt örökre. Lehet, hogy megváltoztatta a nevét. Vagymeghalt. Esetleg kivándorolt Amerikába vagy a kontinensre. Nem hiszem, hogybárki is kereste volna.- Annak ellenére sem, hogy valószínűleg ő gyilkolta meg a nagynénjét? -kérdezte Joan.A lord legyintett egyet. - A fiút nem nagyon kedvelték. A szomszédok féltektőle. Voltak piszkos ügyek, állatok megölése meg kisebb-nagyobbgyújtogatások, melyeket az ő számlájára írtak. Így aztán senki szorgalmazta,hogy kiderüljön az igazság a nagynéni halálának ügyében.- Azt is hallottuk, hogy a kámeakőbe egy különös Gorgó-fejet faragtak -mondta Tobias.- Hát az biztos, hogy nem a szokásos Medúza-ábrázolás - állt meg a lord asorba rakott római sírkövek végénél. - Valami régi könyvben olvastam, hogy arómai időkben, valamikor a IV. században virágzott itt Britanniában egy különöskultusz. A Római Birodalomban és különösen a távoli provinciákban sokfélemisztikus gyülekezet létezett, amelyek titkos templomokban vagykultuszhelyeken hódoltak a saját isteneiknek és szellemeiknek. Itt Britanniábanis akadt belőlük ilyen is meg olyan is, de a kutatásaim során kiderítettem, hogyaz a Kék Medúzás szekta egészen különleges volt.- Milyen értelemben? - kérdezte Lavinia.- A kámeakőbe a Medúza-fejen kívül egy bot vagy pálca is bele van faragva.Ez a kultusz nagymesterének emblémája vagy pecsétje lehetett. Egy olyanmágusé, akitől a többiek rettegtek.

- De hát miért? - érdeklődött Joan.A lord habozott egy darabig, majd megvonta a vállát.- Nem fogják nekem elhinni, de az a régi könyv azt írja, hogy a mágus ahipnózisos magnetoterápia, vagyis a mesmerizmus egy ókori változatát művelte.Lavinia tényleg nem akart hinni a fülének. - Az okorban?! Mesmerizmus? Dehiszen ez egy rnodern tudomány!A lord jót derült ezen a megjegyzésen. – Ha valóban létezik az állatimágnesesség, mint az emberi testben is ható és áramló erő, akkor miért kellenecsodálkoznunk azon, hogy az ennek az erőnek az irányítására alkalmas technikátmár többször is fölfedezték, aztán elfelejtették, majd újra fölfedezték azévezredek során. Miért kellene azt gondolnunk, hogy bizonyos igazságokat csakmi, a felvilágosodás gyermekei ismerhetünk föl? Miért kellene azt képzelnünk,hogy mi értelmesebbek, íílieensebbek és találékonyabbak vagyunk, mint azelőttünk élt nemzedékek?Lavinia csak a fejét ingatta. - Ebben önnek igaza lehet uram. De az azértmégiscsak furcsa feltételezés, hogy egy ókori pogány kultusz itt Britanniábanolyan fejlett tudományos módszerekkel dolgozott, mint amilyen a mesmerizálás.- Szerintem az is csak feltételezés, hogy ez egyáltalán tudomány - vetette odaTobias.Vale ezen is derült egyet, aztán ismét Lavinia felé fordult. - Valóban furcsa.És nagyon érdekes. És egy kicsit rejtélyes is.- Ezt hogyan kell érteni? - kapta föl a fejét most Joan.Vale föl-alá járkált az ókori oszlopdarabok és szarkofágok között. - A könyvazt írta, hogy a mágus sötét dolgokra használta hipnotizáló-mágnesező erejét,amelyet közvetlenül a karkötőbe foglalt kőből merített. S ebből nem nehézkikövetkeztetni, hogy az egész kultusz a félelmen és a megfélemlítésen alapul.Meg persze a nagy titkolózáson és misztériumon.- A Medúzát nem véletlenül választották e kultusz egyik legfontosabbszimbólumává - jegyezte meg Joan. - Hiszen a görög mitológiában ez volt az anő, akinek már a pillantásától is kővé változtak az emberek.- Több volt ez, mint szimbólum - mondta elgondolkodva a lord. - Mint máremlítettem, a karkötőbe foglalt kámeakövet a papi hatalomm ténylegesforrásának tartották. És a hívek is szilárdan hittek, hogy veleszületett, isteniadottság kell ahhoz, hogy valaki energiát tudjon nyerni a kőből.Na, erre ünnepélyesnek mondható csönd támadt a lord múzeumában.- Én csak abban bízom, uram - törte meg a kínos hallgatást Tobias -, hogy öntisztán tudományos érdeklődéssel fordul a Kék Medúza felé. Mert az aztánmégiscsak furcsa volna, ha egy olyan művelt és világlátott ember, mint ön, a

legcsekélyebb mértékben is hitelt adna egy ókori ékkő varázslatos erejéről szólómeséknek.Lavinia a szeme sarkából látta, hogy Joan erre vág egy grimaszt. Ijedtennézett a házigazdára.A házigazda azonban most is rendíthetetlen nyugalommal, udvariasanmosolygott. - Biztosíthatom önt, Mr. March, hogy én nem sokra tartom ezeketaz energiaátviteles hókuszpókuszokat. És a különféle, rég eltűnt kultuszokat. Demindig meglepetést okoz nekem, hogy iskolázott, látszólag intelligens emberekmilyen mélyen tudnak hinni különféle badarságokban, régi legendákban ésszélhámos agyszüleményekben. Valósággal elbűvölik őket ezek a dolgok, ahatásuk alá kerülnek.- És a Kék Medúza jelenti ezt a varázserőt? - kérdezte Tobias.- Igen. Vannak, akiket tényleg elbűvöl. - A lord odalépett az egyikszekrényhez, és lehúzta a bal kezéről a vasgyűrűt. A gyűrűn lévő parányi kulcsota zárba illesztette, és kinyitotta az ajtót. - Nézzék például ezt az ókori rómaikelyhet. A hagyomány szerint emberek haltak meg érte.Benyúlt a szekrénybe, és egy különös formájúra öntött és rafinált mintázatúracsiszolt nagy poharat vett elő. Az üvegedény összegyűjtötte és a lángolóborostyán-sárga egy tucat változatára bontva szikráztatta visszaa fényt. Laviniamegbűvölve bámulta.- Ez hihetetlen - suttogta közelebb lépve. Ezt is itt ott találták, Angliában?- Nem. Itáliából hozták évekkel ezelőtt.Joan odaállt Lavinia melé. - Gyönyörű – rebegte megbabonázva.Vale most titokzatos félmosollyal nézte a két nőt.Lavinia közelebbről is szemügyre vette a kelyhet, amelybe emberi alakokvoltak belecsiszolva, de olyan különös módon, hogy bizonyos szögből nézveúgy látszottak, mintha elemelkedtek volna pár milliméterre az üveg felületétől.Lavinia most is felismerte az ábrázolt jelenetet. – Perszephoné, az alvilágkirálynője menekül Hadész, az alvilág királya elől. - És beleborzongott, hogymilyen életszerűen tükröződik a rémület az istennő, és az elszántság az istenüvegbe vésett arcán.- Ez az úgynevezett Hadész-kehely - forgatta a beszűrődő napfényben aműtárgyat a lord. - És egyesek szerint veszélyt jelent a birtoklása. Én persze nemhiszek az ilyen ostobaságokban. De azért mégiscsak úgy szoktam nyilatkozniróla, hogy én ezt a kelyhet nem birtoklom, hanem csak őrzöm itt a klubmúzeumában. - Azzal visszatette az üvegcsodát a szekrénybe, és az aprógyűrűkulccsal rázárta az ajtót.

- Azt hiszem, értjük a lényeget - mondta Tobias. - A legendáknak máig hatóerejük van, és a műgyűjtők bizony fura egy népség.- Ez így is van - mosolygott a lord. - A műgyűjtők imádják, ha valamilyenrégiségnek még valamilyen saját legendája is van. És ha ez a legenda valamivarázserővel is rendelkezik, akkor egyesek még a gyilkosságtól sem riadnakvissza, hogy azt a különleges tárgyat megszerezzék.Lavinia összecsapta a kezét. - Nagyszerű! Újabb indíték a gyilkosságra. Haígy nézzük, akkor most fél Londont felvehetjük a gyanúsítottak listájára.

TizennyolcTOBIAS LEÜLT CRACKENBURNE-NEL szemben a karosszékbe, ésfölemelte a kettejük közötti asztalról a brandysüveget.- A lába nem fájdogál ma? - kérdezte Crackenburne, föl sem nézve azújságból,- Nem a lábam izgat most, hanem az a beszélgetés, amelyet nemrégfolytattam az egyik potenciális gyanúsítottal - töltött Tobias a poharába. Ahogyaz üveg odakoccant a pohárhoz, eszébe jutott a Hadész-kehely és a a rajtalátható jelenet. - Mit tud nekem elmondani Lord Vale-ről?Crackenburne egy darabig hallgatott, majd lassan leengedte az újságot, éskikukucskált mögüle. – Gazdag. Özvegy Zárkózott. Egy rendkívül exkluzívműgyűjtői klub vezetője. Tudományos cikkeket ír a szaklapokba. És néhahosszú hetekre eltűnik Londonból, hogy az isten háta mögött mindenféle rómairomok környékén kutakodjon és túrja a földet.- Ezt én is tudom - nyalt bele Tobias a brandybe, majd kényelmesenelterpeszkedett a székben. – És még azt is hallottam, hogy a tavaly elhunytFielding Dovenak közeli barátja volt. Ami azt is jelenti, hogy tudhatta, hogyDove a Kék Kamara vezetője volt. Gondolja, hogy Vale lord részt vett ennek akamarának valamilyen tevékenységében?- Sohasem hallottam, hogy a lord kapcsolatban állt volna ezzel abűnszövetkezettel - hajtogatta össze és tette le Crackenburne az újságot. -Amiből persze nem következik, hogy tényleg nem állt kapcsolatban vele. Vale amaga módján legalább olyan okos és legalább olyan veszélyes figura, mintamilyen Dove volt a maga idejében. De én úgy gondolom, hogy őt másféledolgok érdeklik.- A régiségek.- Igen.- Ön szerint képes volna embert is ölni, hogy megszerezzen egy nagyonkívánatos és nagyon értékes római ékszert? Amely egy itteni, britanniai rómaiszektának volt a kultikus kegytárgya?Crackenburne eltöprengett ezen a kérdésen. - Nem tudok válaszolni erre akérdésre. Nem merném határozottan állítani sem azt, hogy nem, sem azt, hogyigen. Azt viszont hallottam, hogy valóságos megszállottja a brit-rómairégiségeknek. Döntse el ön, hogy mi a valószínűbb.- És ön szerint?

- Nézze, ha Vale gyilkosságot követett el egy műkincsért, akkor én erősenkétlem, hogy ön valaha is ki tudná nyomozni az ügyet. Lord Vale nem ostobaember. Ő tökéletesen eltüntetné a hozzá vezető nyomokat.- A gyilkos, akit mi keresünk - vette föl megint a poharat Tobias -, atetthelyen hagyta egy személyes tárgyát. A nyakkendőjét.Crackenburne hangosan fújta ki a levegőt. - Lord Vale ennyire azért nemhülye.- Jó, nem hülye. De mi van akkor, ha azt hitte, hogy ezzel a nyakkendővelúgysem megyünk semmire? Hiszen ettől a nyakkendőből csak azt lehetkikövetkeztetni, hogy Celeste Hudsont nem valami ágrólszakadt csavargó öltemeg, hanem egy jól öltözött úriember.Crackenburne mély meggyőződéssel ingatta a fejét.- Ha Vale azzal vesződött volna, hogy hamis nyomot hagyjon maga után,akkor az egészen biztosan olyan nyom lett volna, amely önt akkora erdőbevezette volna bele, természetesen az orránál fogva, hogy abból sohasem találnaki. És épp ön mondta az előbb, hogy ebből a nyakkendőből semmire sem lehetkövetkeztetni. Ez a rongydarab nem vezet el senkihez.- Valóban nem vezetett el engem sem sehová, így azt kell feltételeznünk,hogy nem Vale a gyilkos - vágott fanyar képet Tobias. - A logika, egyhénszólva, kissé tekervényes, de hát jól van, elfogadom. Az igazat megvallva énsem nagyon hittem, hogy őlordsága volna a tettes. Túl zavaros ez az ügy ahhoz,hogy ilyen egyszerű megoldása legyen.- Meg nem is Vale stílusa ez - töltött újabb adagot magának Crackenburne. -De van más oka is annak, hogy én kizárnám a lordot a lehetséges elkövetőkközül.- Mi ez az ok?Crackenburne elgondolkodva ivott bele abrandyjébe. - Nem tudomelképzelni, hogy Vale hidegvérrel meggyilkoljon egy nőt. Vale persze nem szentember, és bizonyos körulrnények között nagyon veszélyes is lehet. Akárcsakmaga, ha már itt tartunk. De az valószítlen, hogy csak úgy megfojtson egy nőt.Egy rohadt régiségért.Tobiasnak eszébe jutott, hogy a lord milyen áhítattal vette kezébe azt aHadész-kelyhet. - Akkor sem, ha nagyon értékesnek tartja azt a régiséSet?- A lord okos és ravasz fickó, aki általában megszerzi, amit meg akarszerezni. De egy ilyen szituációban más eszközöket szokott választani. Mintahogy hasonló helyzetben nyilván maga is más eszközöket választana –mosolygott Crackenburne, és megint fölemelte a poharat.Tobias egy darabig a kandallóban lobogó tüet figyelte, és eltűnődött azon,amit Crackenburne mondott.

- Van még valami, ami érdekes lehet számomra? – kérdezte azután.- Van. Érdekes pletykákat hallottam Gunningról és Northamptonról.Tobias felhúzta az egyik szemöldökét. – Nocsak.Crackenburne tartott egy kis hatásszünetet hadd nőjön egy kicsit a feszültség.- Szóval, azt beszélik, hogy az elmúlt hónapokban valószínűleg fosztogatókjártak mindkét úriember házában.Tobias a meglepetéstől olyan lendülettel tette le a poharát, hogy az majdnemeltört. - Mi az, hogy valószínűleg?- Igen. Betörésre utaló nyomokat ugyanis egyik helyen sem találtak. Seholegy bevert ablak vagy lefűrészelt lakat. És azt sem lehet tudni, hogy pontosanmikor tűntek el bizonyos értéktárgyak. Mindkét öregúr elég szenilis már,úgyhogy egyesek szerint az is lehet, hogy egyszerűen ők maguk kutyulták elvalahol az értekeiket, amelyeket most senki sem talál.- Miféle értéktárgyak tűntek el?- Lord Gunningtól az elhunyt felesége egy pár gyémántköves fülbevalója.Lord Northamptontól pedig egy nagyon szép gyöngy és smaragd nyaklánc, amelyeta lánya örökölt volna.- A fenébe is! A nő tényleg ékszertolvaj volt. S lefogadom, hogy nemrégmegözvegyült férje is ugyanebben a műfajban utazik.HOWARD! JÖJJÖN BE ÉS FOGLALJON HELYET! - tette le Lavinia atollat, amellyel az apróhirdetéseket karikázgatta be az újságban, és egy fotelhezterelgette a vendéget. - Azt hiszem, van még egy kis tea a kannában. Szabadtöltenem egy csészével?- Köszönöm, kedvesem. - Howard visszalépett, becsukta a dolgozószobaajtaját, de nem ült le. Megállt az íróasztal előtt, és Laviniára nézett. - Olyanideges hangulatban voltam ma délután. Ezért elhatároztam, hogy sétálok egyet,az talán megnyugtat. És aztán, képzelje csak - tárta szét a kezét -, azt vettemészre, hogy itt állok a maga háza előtt.- Értem - mosolygott Lavinia. - És biztos arra is kíváncsi, hogy Mr. March ésén mire jutottunk eddig a nyomozásban.- Nem is tagadhatnám, hogy éjjel-nappal ez az ügy jár a fejemben. - Előhúztaa zsebóráját, és szórakozottan elkezdett játszogatni vele. Az arany óralánccsillogva táncolt a kezében. - Mondják meg nekem az igazságot. Ne kíméljenek.Elő tudják keríteni azt a gazembert, aki megölte az én Celeste-emet? Lavíniánakeszébe jutott Tobias figyelmeztetése: a kuncsaftot mindig biztatni ésnyugtatgatni kell.

- Jól haladunk a nyomozással - jelentette hát ki magabiztosan. - Mr. March isbiztosra veszi, hogy hamarosan leleplezzük a gyilkost.- Ó, kedves Lavinia! - Az óralánc egyre csak himbálózott. - Mire is mennékén maguk nélkül! - Aztán mélyebb és keményebb lett a hangja. - Kedves,nagyon kedves barátom! Nekünk oly sok közös emlékünk van. Olyan sokmindenről tudnánk beszélgetni. És olyan sok mindent tárhatnánk föl együtt.Lavinát kezdte zavarni a merev nézés és az óralánc ritmikus himbálózása.Lehet, hogy ez a fickó hipnotizálni akarja őt? Ilyen alattomos módon? De hiszenez a család régi, kedves barátja, Howard Hudson. Ő talán csak nem próbálbevetni ellene ilyen módszereket. Azóralánc csak véletlenül himbálózik oly kitartóan és egyenletes ritmusban.Nem szándékosan. Hiszen ez az ember a család régi kedves barátja.- Egy ilyen kedves barát…Hirtelen ráébredt, hogy el kell fordítania a tekintetét. Nagyon-nagyonsürgősen. A feladat egyszerűnek tűnt, de végrehajtani ijesztően nehéznekbizonyult. Megtapogatta a nyakában fügő kis borostyánkövet, és a kellemetlenérzés enyhült.Megkönnyebbülve nézett bele az asztalon nyitva hagyott újságba. - Örülök is,hogy benézett hozzám, Howard. Átnéztem a jegyzeteimet, és rájöttem, hogy vanitt még néhány tisztázandó kérés.- Kérdezzen csak nyugodtan. Mindent elmondok, amit tudok. – Howardhangja már úgy zengett, mint a nagyharang. - Mit szeretne tudni?- Hát… Ha megbocsát nekem a személyes kérdésért... Szóval, hogyan jött rá,hogy Celeste-nek viszonya van valakivel?- Hogyan jön rá egy férj az ilyesmire? Hat az apró jelekből, melyekről eleinteén sem akartam rudomást venni. Celeste egyre gyakrabban ment vásárolni, éseeyre későbben ért haza. Gyakran úgy, hogy nem is vásárolt semmit. Aztánminden különösebb ok nélkül napokon át feltűnően jókedvű, ideges vagyingerült volt. Vagyis pont úgy viselkedett, ahogy a szerelembe esett fiatal lányokszoktak.Lavinia fölpillantott, és azon kapta magát, hogy megint a ringó aranyláncotbámulja. És most már egészen kimerült, olyan óriási erőfeszítésébe kerültelfordítania a szemét.- Válasz ez a maga kérdésére, kedves Lavinia?Lavinia pár másodpercig nem tudott felelni. Howard hipnotizálópróbálkozásán töprengett. Képtelenség hogy ez az ember le akarja őt vinnitranszba. Puszta képzelgés az egész. Talán egy kis idegkimerultseg jele. Hiszenez az ember a család régi barátja

Erős akarattal összeszedte magát. Belelapozott a feljegyzéseibe. Van itt mégegy kérdés, amit föl kell tennie. De mi is volt az... Komolyan koncentrált, hogyeszébe jusson.- A Celeste által ellopott régiség Lord Banks tulajdona volt - mondta végül. -Találkozott ön valaha a lorddal?- Nem.Az aranylánc kitartóan fityegett.- Ön szerint Celeste kiügyeskedhette valahogyan, hogy a lord közelébekerüljön?- Nem tudom, hogyan lehetett volnal ezt összehozni - ingatta a fejét Howard.- Legföljebb akkor, ha már azelőtt is ismerte a lordot, mielőtt velem találkozottvolna.- Erre a lehetőségre nem is gondoltam - mártogatta bele a tollat Lavinia atintatartóba. – Arra volnék kíváncsi, hogyan szerzett tudomást Celeste arról akarkötőről.Tap... tap... tap...Lavinia rémülten vette észre, hogy önkéntelenül is ugyanolyan tempóbanmártogatja a tollat a tintásüvegbe, ahogy a fityegő aranylánc hintázik ide-oda.Nem letette, hanem szinte ledobta a tollat.- Szeretnék rekonstruálni, hogy Celeste milyen módon szerzett tudomást erégiség létezéséről?- Igen - hajtotta össze Lavinia az újságot. S most, amikor fölemelte a fejét,elkerülte a férfi tekintetét, s inkább a szoba túlsó falán függő képet nézte.Igyekezett töprengő képet vágni.Pár pillanatig mindketten hallgattak. Azután Howard egy halk sóhajjalvisszacsúsztatta az órát a zsebébe.- Szerintem az a legvalószínűbb - kezdett fel-alá járkálni a szobában -, hogy aszeretőjétől kapta a fülest. Hogy létezik egy ilyen karkötő, és borzasztó sokat ér.- De ha ez a szerető tudott a karkötőről, akkor miért nem lopta el ő maga?Lopni elég kockázatos dolog. Miért Celeste-et küldte oda ez a fickó?- Megmondom én, miért. Az a rohadék gyáva volt, és nem mert betörni a lordházába! - Howard hangja most szenvedélyessé vált, egyik kezét ökölbeszorította.- Jobbnak látta, ha az én szegény Celeste-em vállalja a veszélyt. Kihasználta,azután pedig meggyilkolta őt.- Ne haragudjon, Howard. Tudom, hogy nehéz magának erről beszélni.

- Én kérek elnézést. Hiszen maga csak segíteni akar. De ha eszembe jut az aszörnyeteg, aki megfojtotta a feleségemet, nem bírom féken tartani azindulataimat.- Ez érthető.- De mindjárt összeszedem magam... - Howard hirtelen sarkon fordult,odalépett a könyvespolchoz, és a könyvek gerincét kezdte nézegetni.Pár másodperc múlva már mosolyogva fordult vissza. – Látom, még most iskedveli a költészetet. Emlékszem, mindig rajongott a szép versekért.Most már könnyebb volt a férfi szemébe nézni.- Emeline szerint ez azt jelzi, hogy én romantikus alkat vagyok.- Hát, maga az életében eddig nem sokat találkozott a romantika szépségeivel- mondta megértő, sőt együttérző hangon Howard.- Ezt én nem mondanám - válaszolt Lavina mosolyogva. - A férjem ugyanisköltő volt, ha még emlékszik rá. És ő aztán talpig romantikus lélek volt.- Emlékszem, az esküvőn találkoztam vele – nézett megint szúrós, merevtekintettel a férfi. – Nem tartottam őt megfelelő férjnek a maga számára, de hátnem akartam ebbe beleszólni. És akkor maga boldognak látszott.- Boldog is voltam. Egy darabig. - Ösztönösen ismét megfogta a nyakábanlógó borostyánkövet. És a szorongása most is azonnal szertefoszlott.- Megdöbbentem, amikor meghallottam, hogy elvitte őt a váltóláz. Nagyonmegviselhette magát, kedvesem, a férje halála, különösen azért, mert a szüleit isakkoriban, nem sokkal korábban veszítette el.- Howard - sóhajtott Lavinia. - Térjünk inkább vissza Celestemeggyilkolásának témájához. Most is tényleg nincs idő a múltbéli ügyekenmerengeni,Howard elengedte a füle mellett a megjegyzést. - Nem hiányzik magának arégi szakmája, kedves Lavinia? - kérdezte kissé erőltetett nyájassággal. - Hiszermagának olyan istenáldotta tehetsége volt a hipnózisos mágnesterápiához. Ésemlékszem, már iskoláskorában is remekül teljesített atermészettudományokban. Maga igazi csodagyerek volt. Felnőttként pedigkitűnő szakember lett. Megkérdezhetem, mi késztette a pálya elhagyására?- Most tényleg nincs idő ilyenekről beszélgetni...A haliból ajtócsukódás, majd ismerős léptek zaja hallatszott. A következőpillanatban hirtelen kinyílt a dolgozószoba ajtaja. Tobias először Laviniárameredt, azután Howardra nézett.- Ó! Bocsánat! Sajnálom, ha megzavartam volna a társalgást.

Lavinia persze a hangszínből rögtön megérezte, hogy Tobias egyáltalán nemsajnálja a dolgot. Sőt, mintha nagyon is ingerült volna.- Á, dehogyis zavarta meg! - nyájaskodott Howard. - Épp a nyomozásrólbeszélgettünk.- Értem - nézett megint Laviniára Tobias. – De nekünk most el kell mennünkegy megbeszélésre.- Igen? Nem is emlékszem... - szerencsétlenkedett Lavinia, de Tobiasszeméből kiolvasta, hogy jobban teszi, ha gyorsan mégiscsak emlékszik rá. - Japersze! – vette föl a lehető legszélesebb mosolyát. - Hát persze! Egészen kimenta fejemből, úgy elbeszélgettük az időt. Howard, ha nem haragszik... Nekünkmost Mr. March-csal el kell intéznünk valami fontos dolgot a maga ügyében.Howard habozott egy kicsit, hol Tobiasra, hol Laviniára szegezve atekintetét. Lavinia már megijedt, hogy ezt az alakot nem fogják tudni kirúgni.Howard azonban mégiscsak megadta magát.- Ó igen, természetes - bólintott és megindult kifelé. Elmentében abszolútközönyös tekintetet vetett Tobiassra. - És nagyon remélem, hogy hamarosanszép eredményekről tudnak majd beszámolni nekem.Udvariasan meghajolt, sarkon fordult és kiment. Tobias megvárta, mígbecsukódik mögötte a külső ajtó. Akkor odament az íróasztala mögött ülőLaviniához, két tenyerével rátámaszkodott az asztallapra, és kőkeményen aszemébe nézett. Lavinia hátán végigfutott a hideg ettől a nézéstől.- Most pedig megígéred nekem - szólalt meg, minden szót különhangsúlyozva -, hogy soha többé nem niaradsz kettesben Hudsonnal.- Már elnézést! Hogyan merészelsz nekem parancsolgatní?! Mit képzelsz,ki... - Nem tudta folytatni, Tobias átnyúlt az asztal fölött, összemarkolta amellén- nyakán a ruhát, és elég durván felrántotta a székből.- Nem jól hallottad?! Ígérd meg, Lavinia!- De hát miért? Mire jó ez az idétlen megígérősdi? - hebegte Lavinia. -Nagyon jól tudod, hogy Howard a család régi barátja. Régi, kedves barátja.- Akkor sem maradhatsz vele kettesben! Én nem bízom benne.- Hidd el, hogy ő úriember.- Meg valószínűleg gyilkos,- Én ezt egy percig sem hiszem el.- És ha mégsem ő ölte meg a feleségét, nekem akkor sem tetszik a pofája. Ésfőleg az nem, ahogy reád néz.Lavinia már éppen sorolta volna az újabb érveket Howard védelmében,amikor mégiscsak eszébe jutott, hogy pár perccel ezelőtt milyen rosszul érezte

magát, amikor Howard mélyen a szemébe nézett azzal a tengermély, bénítótekintetével. És igaz, ami igaz, ő sem szeretne még egyszer így, kettesbentalálkozni Howarddal. De neki ez a Tobias akkor se dirigáljon!- Ígérd meg, Lavinia!- Hát jó. Ha ez boldoggá tesz - vetette oda kelletlenül. - De csak akkor, havégre elengeded a grabancomat, és megengeded, hogy normálisan leüljek vagy akét lábamra álljak.Tobias elengedte.- Ezentúl csak egy harmadik személy jelenlétében állok szóba Howarddal. Ezmegfelel neked?- Nem teljesen. Az igazi az volna, ha egyszer s mindenkorra megszakítanálvele minden kapcsolatot. De mert nem valószínű, hogy ezt megteszed, egyelőremegelégszem azzal az ígéreteddel, hogy ezentúl nem maradsz kettesbenHowarddal.- Ezt tényleg megígérem. És most elég az idétlenkedésből - rendezgetteLavinia a szoknyáját és a haját. - Van épp elég tennivalónk.- Hát az tényleg van - komorult el megint Tobias tekintete. - Ma megtudtamegy-két érdekes dolgot Crackenburne-től. Emlékszel, hogy Celeste, amikor asaját referenciájukról beszélt, mellesleg elég pimasz módon, két bathi főnemestemlített. Két lordot. Nos, kiderült, hogy mindkét lordtól értékes ékszereketloptak el. Jó, mi?- Régiségeket?- Nem. Legalábbis ezt nem említették. De jó darabokat. Egy pár gyémántfülbevalót és egy drágaköves nyakláncot.- Szent isten! - suttogta Lavinia, és lassan visszaereszkedett a székébe. -Celeste ezek szerint tényleg ékszertolvaj volt. Mintha valami belső erő hajtottavolna, hogy értékes régiségeket és egyéb kincseket lopkodjon. De honnanfakadhatott ez a késztetés?- Jó kérdés. Az én tapasztalataim szerint a profi tolvajok általábanmeghatározott zsákmányfajtákra szakosodnak. De ez most mellékes. A fontosaz, hogy ez az információ kissé más megvilágításba helyezi az ügyet.- Vagyis?- Nekem az a gyanúm, hogy Howard Hudson és felesége családiválalkozásként, közösen dolgozott ebben „szakmában”.Laviniát megint elfutotta a méreg. - Micsoda?! Újabb vádak a szegényHoward ellen? Most már ékszertolvajnak is ki akarod kiáltani?

- Nem akarok én semmit. Csak azt állítom, hogy nagy valószínűséggelékszertolvaj.- Először gyilkossággal vádoltad, most meg tolvajnak nevezed. Ez azért mármégiscsak túlzás, nem gondolod? Nekem az a benyomásom, hogy te nem vagyképes különválasztani a személyes érzelmeidet és a józan, logikára támaszkodóítélőképességedet.- Ez sem így van - mondta Tobias immár teljesen lehiggadva. - Mert haigazam van, és ha Celeste és Howard Hudson együttműködtek a tolvajlásban,akkor újabb indítéka van a gyilkosságnak.- Hajba kaptak a tolvajok a szajrén?! Ugyan már, Tobias! Azt képzeled,Howard nem féltékenységi rohamában ölte meg a nőt, hanem azért, mert az megakart lépni a zsákmánnyal? Ez hülyeség. - Lavinia fölényesen nézett végigTobiason. - Én teljesen elvetem azt a feltételezést, hogy Howard megölte volna afeleségét.Tobias nem szólt semmit. Fölfogta, hogy megint belefutott a nőimakacsságba, és ilyenkor úgysem érnek semmit a leglogikusabb érvek sem. Ígyaztán csak csöndben nézte Laviniát egy darabig.- Na mi van? Erre nem tudsz semmit mondani? - fölényeskedett továbbLavinia.- Nem. Erre nem - sóhajtott lemondóan Tobias. - Csupán annyit jegyeznékmeg, hogy a tolvajlás vádja aló1 is próbálod fölmenteni Hudsont.Erre Lavinia sóhajtott egy nagyot és kissé összébb húzta magát akarosszékében. - Te biztos vagy abban, hogy Bathban ellopták azokat azékszereket?- Biztos. Bár közvetlen bizonyítékaim egyelőre nincsenek. De Crackenburnenem szokott hülyeségeket beszélni.Lavinia kézbe vette a tollat, és elkezdett játszogatni vele. S közbenmegpróbálta mégiscsak hideg fejjel végiggondolni a tényeket. - Ha Celeste ilyenmegrögzött tolvaj volt, akkor nehéz elképzelni, hogy Howard ne kezdett volnalegalább egy kicsit gyanakodni.- Én meg nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy ő is benne van adologban. Társtettesként vagy valami ilyesmiként.- De annyira nem lehet hülye, hogy akkor épp minket bízzon meg anyomozással!- Neki esze ágában sem volt minket megbízni. Ő csak téged akart ezzelmegbízni. Méghozzá azért, mert eltűnt a Kék Medúza, és azt ő nagyon szeretnémegszerezni. Továbbá azt gondolja, hogy nem vállalt különösebb kockázatot.- Ezt miből gondolod?

- Na figyelj ide, Lavinia. Elment ez a pasas a Bow Streetre a rendőrségre.Szólt az ottani detektíveknek? Nem szólt. Csak hozzád jött el, régi ismerőséhez,aki szeretettel gondol rá, és a család régi kedves barátjának tekinti őt. És akiegyetlen pillanatig sem feltételezi róla, hogy ő gyilkos lehet vagy tolvaj.Lavinia alig észrevehetően biggyesztett egyet, és visszatette a tollat a helyére,a mappa mellé. - Még mindig nem győztél meg. Nagyon valószínű, hogy máslesz a magyarázata a gyilkosságnak is és az ékszerlopásnak is. SzegényHoward...- Jaj, szegény, szegény Howard! - nevetett gúnyosan Tobias. - Milyenbalszerencséje van szegénynek, hogy amikor téged fölfogadott nyomozónak,árukapcsolat ként megkapott engem is!

TizenkilencTOBIAS MÉG MINDIG ELÉG NYOMOTT HANGULATBAN VOLT,amikor nem sokkal később hazaért. A dolgozószobában ott találta Anthonyt, akiaz asztalnál ült, nagy halom krumplis lazacpástétom mellett, amely láthatóangyors ütemben fogyatkozott.- Ha nyomozói ösztöneim nem csalnak, sógorkám, akkor te most azért vagyitt, mert van valami érdekes információd számomra - ült le Tobias is ahalpástétom mellé. - Megtaláltad talán azt a nyakkendőt?- Még nem - válaszolt Anthony tele szájjal, és Tobias elé tolta a tálat. Azegyik szomszéd megsúgta, hogy Fitch, amió kirúgták, folyton mindenfélekártyabarlangokba jár. Holnap ismét megpróbálom elkapni.- Minél gyorsabban. Nagyon szorít bennünket az idő, ha nem vetted volnaészre - dobolt az ujjával az asztalon Tobias. - A lehető leggyorsabban kerítsd előnekem azt a fickót.- Az sajnos nem olyan egyszerű. Nem lehet tudni, hogy egyáltalán hazajár-e.Ráadásul nem ismerem őt, nem is tudom, hogy néz ki.- Hát akkor aktivizáld magad. Kérdezd ki az ismerőseit, hogy ez a Fitchkomornyik körülbelül hogyan néz ki. Termetre, arcra. Milyen ruhát hord. Lehet,hogy az utcabeli gyerekek is meg tudják ezt mondani. Kérdezd meg, hogymilyen kocsmákba vagy kártyázóhelyekre ját Az isten áldjon meg, Anthony. Teakartál nyomozósegéd lenni, és nem vagy képes kitalálni a legegyszerűbbmegoldásokat sem.- De képes vagyok. Végigfaggattam például az összes kurvát annak afogadónak a környékén, ahol Oscar Pelling szokott megszállni. Ez azért mármégiscsak valami, nem?- De - sóhajtott Tobias. - No és az eredmény?- Semmi.- Vagyis egyik fronton sem jutottál előbbre egyetlen lépessel sem. Aztjavaslom, minél sürgősebben térj vissza a kerdezősködéshez. Ilyenkor nincs időpástétomokat eszegetni.Anthony kissé sértődott képet vágott. - Már enni sem szabad? Csak éppenbeugrottam, hogy bekapjak végre valamit. Veled meg mi van? Megint jólösszevesztél Laviniával?- Az nem tartozik rád, hogy én mikor mit csinálok azzal a nővel.- Hát persze hogy nem. De azért látom, hogy történhetett valami.

Tobias a tenyrével nagyot csapott az asztalra. – Ha olyan nagyon tudniakarod, amikor egy órával ezelőtt beléptem a dolgozószobájába, kettesbentaláltam őt Hudsonnal.- Hoppá.- Ezzel meg mit akarsz mondani?- Semmit az égvilágon. Csak most már értem, hogy mitől van ilyen rosszkedved - nézett kissé megértőbben Anthony. - Ha nem tévedek, te nem igazánkedveled azt az embert.- Nem bízom benne, és nem hiszem el egyetlen szavát sem. Ez a pofa egymost is praktizáló mágnesterapeuta, aki valószínűleg a saját feleségének agyilkosa. És meggyőződésem, hogy van valami sötét terve Laviniávalkapcsolatban. Lavinia pedig vak és süket, és nem hajlandó felismerni a veszélyt.Inkább velem vitatkozik és kötözködik, és védi ezt a gazembert.- Elfogadsz egy tanácsot?- Nem, köszönöm! - hárította el az ajánlatot két kézzel gesztikulálva Tobias. -Adtál már nekem jó tanácsokat, hogy miként lehet elbűvölni a nőket, aztánazokkal is csak jól pofára estem.- Hát jó - köszörülte meg a torkát Anthony. - És ha én kérnék tőled tanácsot?- Miről beszélsz már megint?- Azért jöttem ide ma délután, mert szeretném kikérni egy nálam idősebb,bölcsebb és tapasztaltabb ember véleményét egy olyan, rendkívül kínos problémávalkapcsolatban, amely most súlyos fejtörést okoz nekem.- A szentségit, Anthony! Hiszen megígérted nekem, hogy nagy ívbenelkerülöd a szerencsejáték-lebujoknak még a környékét is! Ha mégisbelemásztal a slamasztikába, akkor engem felejts el, és mássz ki belőle a sajáterődből.- Nyugodj meg. Nem kártyáztam el egyetlen pennyt sem. Ha elkerülte volnaa figyelmedet, túl sok időmet kötötte le a kérdezősködés és kutakodás, vagyis azúj munkaadóm számára végzett munka, így aztán egyetlen percem sem maradtkártyázni vagy kockázni.Tobiasnak az jutott eszébe, hogy ilyen kioktató hangon még sohasem beszéltvele a sógora. - Hát akkor miről van szó? - kérdezte kissé megnyugodva.- Nem miről, hanem kiről.- És kiről?- Emeline-ről.

- Na, sejtettem! - csapott mérgesen a térdére Tobias, aztán hátradőlt aszékében, és a csizmás sarkát amerikaiasan az asztal szélére pakolta. - Valamitörtént tegnap, miután eljöttetek Bankséktől, igaz?- Igaz. Valami borzasztó dolog történt. Már elmeséltem nektek, hogy mi. -Anthony felpattant, és idegesen fel-alá kezdett járkálni a szobában. - Emeline-tmajdnem elgázolta az a kocsi. Megsérülhetett volna. Nagyon súlyosan is.- Én úgy értettem, hogy te voltál veszélyben, meg persze a kertész fia.- Igen, de Emeline is veszélyben volt, bár úgy tűnik, ezt képtelen felfogni.Tobias a körmét piszkálgatta. - De tegnap még arra a következtetésrejutottunk, hogy a kocsis csak egy üzenetet akart átadni. És nem akart megölnisenkit.- Semmiben sem lehetünk biztosak. Még kevésbé egy kocsis szándékaiban -szögezte le kissé ingerülten Anthony. - Ó, Tobias! Egy vagyont adnék azért, hacsak öt percre a kezem közé kaphatnám azt a gazfickót!- Megértelek.- És el kell mondanom neked, hogy teljes mélységében és minden lehetségeskövetkezményével együtt én magam is csak tegnap este láttam át az egészhelyzetet. Amikor lefeküdtem aludni. De elaludni csak hajnal felé tudtam. Addiga plafont bámultam a sötétben, és egyre csak az járt a fejemben, hogy mi mindentörténhetett volna. Ha például megvadultak volna a lovak, és a kocsis nem tudtavolna visszafogni őket. Vagy ha Emeline is ugyanúgy megbénult volna arémülettől, mint a fiú, és csak állt volna ott az út közepén. Agyontaposták volnaa lovak.- Ez utóbbitól nem kell tartani. Emeline a nénikéjére hasonlít, arra pedig nemjellemző, hogy veszélyes helyzetekben ekénulna a rémülettől vagy egyáltalánzavarba jönne.- És amikor végre el tudtam aludni, rémálmok gyötörtek - dadogta maga eléAnthony. - Szörnyű képeket láttam, ahogy Emeline ott fekszik, vérbe fagyva.Vagy ahogy rohanok felé, de már nem érem el...- Hát akkor te is nyugodj meg. Mert nekem is voltak már ilyen rémálmaimLaviniával kapcsolatban.- Ma délelőtt, amikor Laviniával és Mrs. Dove-val Lord Vale-nél jártatok,elbeszélgettem Emeline-nel. Azt mondtam neki, hogy gondolja meg mégegyszer ezt a pályaválasztást. És ne akarja ugyanazt a munkát végezni, mint anagynénje.- Tényleg erről győzködted? - Tobias levette a lábát az asztal széléről, ésközelebb húzta a halpástétomot. - Azt hiszem, nem kell hozzá sok ész, hogykitaláljuk, mit válaszolt.

- Nagyon begurult - mosolygott szomorúan Anthony. - Paprikavörös lett afeje a méregtől. Azt mondta, még csak elgondolkodni se hajlandó ajavaslatomon. És még hozzátete, hogy foglalkozzak a saját dolgaimmal, és őmajd eldönti, hogy neki mi a jó és mi a rossz. És ne üssem bele az orromatolyasmibe, ami nem tartozik rám.- Tényleg ilyeneket mondott? - tömött a szájába egy jó adag pástétomotTobias. - Ez aztán a meglepetés! Nem gondoltam volna...Anthony odaállt mellé, és keményen a szemébe nézett. - Te most gúnyolódszvelem?- Ó, dehogyis, dehogyis! - nyelte Tobias a finomfalatokat. - Teljesegyüttérzésemről és megértésemről biztosíthatlak.- A francba! - csapta hátra bosszúsan a haját Anthony. - Azt azért nemgondoltam volna rólad, hogy képes vagy szórakozni az én nehéz helyzetemen.Vagy azon kárörvendezel, hogy most én is jól megjártam? És azért büntet a sors,mert néhányszor már kioktattalak, hogy másként kéne viselkedned Laviniával?Hogy nem kellene folyton dirigálnod meg erőszakoskodnodnod...Tobias nem válaszolt semmit. Csak evett, komoly odafigyeléssel. Whitbyremek pástétomokat tud készíteni. Whitby egyébként is remek háztartásialkalmazott. És mindenes: szakács, pincemester, inas és alkalmi doktoregyszerre. Egyébként pedig elegánsabban tud öltözködni, mint a felső tízezertagjainak többsége vagy éppen mint a saját házigazdája, Tobias.- Ha ez vigasztal - folytatta Anthony -, beismerem, hogy most már sokkalvilágosabban tudom értékelni a te érzékenységedet a Lavinia által vállaltveszélyekkel kapcsolatban.- Az mindig megnyugtató, ha megértik és értékelik az ember érzékenységét -harapott bele Tobias egy darab pástétomos kenyérbe.- Akkor ne is várjak tőled semmilyen tanácsot?- Tanácsaim persze vannak. Azt tanácsolom például, hogy egyél te is, mertnem marad - nyújtotta Anthony felé a tányért Tobias. - Whitby nagyon érti adolgát. A póréhagymával egészen pikáns ízeket tud elővarázsolni. Aztán mégazt is tanácsolom, hogy ha befejezted az evést, menj vissza nyomozgatni Bankskomornyikja után. Kérdezd ki az utcabeli gyerekeket. Meg mindenkit, akiszembejön veled azon a környéken.Anthony kelletlenül vette el a tányért, és egy darabig csak nézegette apástétomot. - Most ugye azt hiszed, hogy elvette az eszemet ez az Emelinekisasszony?- Hát, nagyon úgy néz ki - kapta be Tóbiás a maradékkenyeret. - Devigasztaljon az a tudat, hogy nem te vagy az egyetlen ilyen megzavarodott

tökfilkó a környéken. Néha én sem tudok kiigazodni magamon, hála Mrs.Lakenek.- VALAMI BAJ VAN, EMELINE? - tette le a tollat Lavinia, és azunokahúga komor ábrázatát kezdte figyelni. – Tudom, nem nagyon halad ez anyomozás. Te meg tegnap óta nagyon lehangoltnak látszol. Ennyire megviselt azutcai incidens a robogó kocsival?Emeline letette a jegyzeteit, melyeken a Banks-személyzettől begyűjtöttszegényes információkat próbálta rendszerezni. Eltűnődve nézett maga elé.- Bizonyos értelemben - mondta aztán.- Tudom. Biztos aludni sem tudtál rendesen. A reggelinél észrevettem,milyen sápadt vagy.Emeline elhúzta a száját. - Ez udvarias megfogalmazása akar lenni annak,hogy úgy nézek ki, mint a mosogatórongy?- Nem. Annyira azért nem súlyos a helyzet. De este lefekvés előtt ténylegbeléd tölthettem volna egy gyűszűnyi sherryt.- Anthony beugrott ma délelőtt, amikor ti Mrs Dove- val ellátogattatok LordVale-hez.- Jesszusom! - csapta össze a kezét Lavinia. Anthony idejött?! Bejött aházba? Remélem, Mrs. Chilton itthon volt...- Itthon volt. De Anthony be sem jött a házba. Elhívott sétálni a parkba.Laviniát most már tényleg a frász kerülgette. Mert eszébe jutott, hogy mivelszokott végződni az, amikor Tobias sétálni hívja őt a parkba. Nemrégiben is...Ajjaj… Belesápadt a gondolatba, hogy Emeline előrehajolve ott könyököl egypad támláján, fejére borított szoknyával, Anthony meg mögötteszorgalmaskodik. Huh...- Egyáltalán hogyan merészelt az a fiatalember ilyen ajánlatot tenni?! Mitképzel, kicsoda ő? Micsoda pimaszság! Ezért vagy még ma is annyirafelzaklatva: Majd szólok Tobiasnak, hogy beszéljen ennek a pernahajdernek afejével.Emeline csak vágta a pofákat ezekre a mondatokra.- Nyugodj meg. Nem kell aggódnod az illem miatt. Csak mászkáltunk egykicsit a park legforgalmasabb részén. És nem tűntünk el egy-másfél órácskára atávoli részek bokrai mögött, ahogy ti szoktátok, amikor Tobias elhív egy kissétára.Az eddig holtsápadt Lavinia most úgy érezte, hogy leég a feje. Zavartanköszörülte a torkát. - Tobias és én úgy tapasztaltuk, hogy a mi életkorunkban

nagyon hasznosak a hosszú barangolások. – Ennél okosabbat nem tudottkinyögni. Emeline pedig volt annyira tapintatos, hogy nem vihogta el magát.- Nagyon hasznosak - bólogatott halálosan komoly képpel.Lavinia kissé magához tért. - Na és miről beszélgettetek Anthonyval? Mizaklatott föl annyira?- Csak az, hogy ő is kezdi átvenni Tobias stílusát. Kezd úgy viselkedni.- Hogyhogy? Milyen stílust?- Kezdi magát okosabbnak képzelni. És beleszólni az életembe. Azt mondta,gondoljam át még egyszer, hogy érdemes-e nekem is a magánnyomozói pályátválasztanom.- Értem - gondolkodott el Lavinia. - Szerinted mi a fenétől jut eszébe ilyenötletekkel előállni? Hiszen eddig egy felvilágosult, modern gondolkodásúfiatalembernek látszott.- Azt hiszem, nagyon megrázta őt az az utcai incidens a kocsival.- Érdekes. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyek az idegei. Ategnap délutáni viselkedéséből, amikor hazajöttetek a lordéktól, én azt akövetkeztetést vontam le, hogy Anthony ugyanolyan hidegvérrel és higgadtanviselkedik a veszélyes helyzetekben, mintTobias.- Nem az borította ki, hogy ő maga is majdnem otthagyta a fogát -magyarázta Emeline. - Pedig azt még látni is szörnyűség volt, ami ott pármásodperc alatt lezajlott. Csakhogy ő este még elkezdett fantáziáim atörténtekről. És ettől készült ki. És folyton azt hajtogatta, iogy csak az isteniszerencse mentett meg attól, hogy lalálra tapossanak engem a lovak. Ilyeneketbeszélt be nagának. Meg hogy néztem volna ki, véres cafatokban, az úttestenheverve... Lavinia csak hümmögött.- Szóval, a sok képzelgés az idegeire ment - folytatta Emeline, s ezértmegpróbált rávenni, hogy mondjak le a magánnyomozói foglalkozásról.- Értem. - bólintott Lavinia.- Azután még végig kellett hallgatnom egy dögunalmas előadást, hogy miértés hogyan nem szabad kitenni magam a reám leselkedő, különféle veszélyeknek.Meg még arról is prédikált, hogy milyen foglalkozások illenek egy finomúrilányhoz. Jaj! A végén már az idegeimre ment, és kerek perec megmondtamneki, hogy mi a véleményem erről a tolakodásról. Hogy bele merészel szólni amagánügyeimbe. Aztán jó napot kívántam neki, és otthagytam a park kellősközepén.- Értem - állt föl az asztal mögül Lavinia. - Mit szólnál egy korty sherryhez?

Emeline csalódott képet vágott. - Ennél okosabbat vagy biztatóbbat nemtudsz ajánlani? Hiszen te olyan művelt és tapasztalt nő vagy. Jártál már idegenországokban is. Ismered a férfiakat. És az egész műveltségből ésismerethalmazból csak ennyit tudsz javasolni nekem?Egy pohár sherryt?- Ha neked okosságokra és mélyenszántó bölcsességekre van szükséged,akkor lapozz bele mondjuk Shakespeare-be, Szent Ágostonba vagy a görögsztoikus filozófusokba - mondta Lavinia tanáros hanghordozással. - Ha viszontolyan úriemberek viselt dolgaiban akarsz komolyabb idegkárosodások és egyébmellékhatások nélkül kiigazodni, mint például Tobias vagy Anthony, akkor aleginkább helyénvaló megoldás egy gyűszűnyi sherry.- Ó...Lavinia kinyitotta a bárszekrényt, elővette az üveget, és töltött kétpohárkával.- Ez ilyenkor a legjobb - nyújtotta át az egyiket.Emeline kissé bizalmatlanul nézegette és szagolgatta a borostyánsárgafolyadékot, majd óvatosan belekortyolt. A következő pillanatban felderült azarca. - Tényleg ez a legjobb! Kérek még.Lavinia is húzott egyet a magáéból, és megpróbálta összeszedni agondolatait. A férfiakról.- Nos. Az én tapasztalataim szerint a férfiak hajlamosak idegbajossá ésizgágává válni minden olyan szituációban, amelyben úgy érzik, hogy kicsúszotta kezükből az irányítás. És különösen jellemző ez akkor, ha olyan nő van aközelükben, akit féltenek, imádnak vagy másképpen az ágyukban szeretnéneklátni.- Értem - bólogatott Emeline, mint a jó tanuló.- És a maguk idegbaját azután persze leplezni próbálják. Kioktatással,dirigálással, kötözködéssel és hasonlókkal.Emeline a sherryjét nyalogatta, és szorgalmasan bólogatott. - Elégelviselhetetlenek tudnak lenni.- Sőt. Néha teljesen kibírhatatlanok. Hát ezért vagyok néha én is teljesenkiborulva Tobiastól.- Azt látom, akaratlanul is - nézett föl a pohárból Emeline. - Nem csoda,hogy annyit veszekedtek egymással. És azt is sejtem, hogy nekem sem leszkönnyű Anthonyval.Lavinia a magasba emelte a poharát. - Akkor hát igyunk!- Mire?

- Hát ezekre az elviselhetetlen férfiakra. Mert az az igazság, hogy néhaviszont egész jól el lehet viselni, amit velünk művelnek!Az ágyban vagy a parkban tette még hozzá, de csak magában.

HúszA BÁGYADT NAPFÉNY NEM TUDOTT ÁTHATOLNI A VÁROSTmásnap délutánra már teljesen elborító sűrű, nyirkos ködön. Ebben ataknyos-borongós időben késő délután ért oda Lavinia a Tredlow-f élerégiségbolt kirakatai elé. Meglepődve látta, hogy odabentről semmi fény nemzűródik ki, egyetlen lámpa sem ég. A bolt belsejét sötét árnyak borították be.Lavinia kicsit hátrált a járdaszél felé, és felnézett a bolt fölötti ablakokra. Afüggönyök be voltak húzva, és széleiken sem szűrődött ki semmi fény.Lavinia odalépett a bolt bejáratához, és lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt.Lavinia belépett a szokatlanul csendes üzletbe.- Mr Tredlow! - szólt bele a sötétbe, de a hangja üresen visszhangzott aszobrokkal és mindenféle egyéb holmival telezsúfolt helyiségben. - Megkaptamaz üzenetét, és már itt is vagyok.Tredlow rövid és kissé titokzatos üzenete nem egészen egy órával ezelőttérkezett, a konyhaajtóra tűzött cédula formájában: Híreket kaptam egy bizonyos,önt is érdeklő régiségről.Lavinia akkor éppen egyedül volt otthon. A házvezetőnő kinézett a halpiacra,Emeline pedig elment valami szép kesztyűt vásárolni a közelgő Dove-bálra.Nem volt vesztegetni való idő. Lavinia fogta a köpenyét meg az egyik utcaikalapját, és már indult is. A délutáni csúcsforgalomban csak nehezen sikerültszabad konflist találnia. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a zsúfolt utcákonelvergődtek Tredlow boltjáig. Félő volt, hogy Tredlow elunja a várakozást,bezárja a boltját, és eltűnik valamelyik kávéházban vagy ivóban.- Mr. Tredlow! Itt van?Zavarba ejtő volt ez a nagy csönd és az egész helyzet. Miért hagyta volnanyitva az öreg a boltajtót, ha elment valahová, vagy ha fölment volna azemeleten lévő szobába?Edmund Tredlow tényleg elég idős már... És egyedül él. Laviniátnyugtalanság fogta el. A múltkor nem látszott betegnek, de ebben az életkorbanbármi megtörténhet az emberrel. Mi van, ha szélütés érte, és most ott fekszikbénultan a pult mögött? Vagy legurult a lépcsőn és beverte a fejét. Vagy a szívemondta fel hirtelen a szolgálatot.Laviniát most megborzongatta a félelem. Itt valami nem stimmel. Itt valamicsúnya dolog történt. Ezt már minden idegszálával érezte.Először is az üzlet hátsó szobájában kellene körülnézni. Ez a barlangszerűraktár háromszor akkora volt, mint maga az üzlethelyiség, és nyílott belőle egy

kriptaszerű, egészen kicsi kamra is, amelyben Tredlow a legértékesebbműkincseit őrizte.Lavinia bement az üzlet végében lévő pult mögé, és félrehúzta a raktárajtóteltakaró nehéz plüssfüggönyt. A kitárt ajtó mögött nagy csend és sötétséghonolt. A mennyezet alatti egyetlen, keskeny ablakon épp csak annyi fényszűrődött be, hogy nagy nehezen ki lehessen venni a szabálytalan sorokba éshalmokba rakott szobrok, oszlopdarabok, limlomok és egy kőkoporsó, vagyisszarkofág körvonalait.- Mr. Tredlow! Itt van?Semmi válasz. Lavinia gyertya után nézett. Talált egy díszgyertyát, fülestartóban. Gyorsan meggűjtotta.Az imbolygó lángocskát maga elé tartva belépett a raktárba. Megintvégigfutott a hátán a hideg. Balra a széles csigalépcső árnyai sötétlettek. Laviniaúgy döntött, hogy majd ott fönt is körülnéz. De előbb itt lent.Ahogy tapogatózva haladt előre, folyton vagy beleütközött valamibe, de azértsikerült megtalálni a kanyargó, keskeny átjárókat a rengeteg bezsúfolt holmiközött. Lavinia attól félt, hogy egyszer csak a halott Treddlow-ba botlik bele...Itt-ott kísérteties emberfejek deregngtek föl: ókori istenek és istennők élettelentekintetű szobrai. Lavinia az egyik kanyarban egy guggoló, letört karúAphroditéval találta szembe magát. A szerelem és a szépség ógörög istennője...Egy ilyen kísértetbarlangban, gondolta Lavinia.A sorba állított, zord tekintetű római császárok és a szép testű görög atlétákközött egész könnyen lehetett utat találni. A falak melletti masszív polcokrarakott domborműtöredékeken gladiátorok gyilkolták egymást, légionáriusokharcoltak, csatalovak ágaskodtak...A lovak patái alatt legyilkolt, széttaposott holttestek...Az urnák, agyagszeíencék és vázák között Lavinia óvatosan mozgott, le neverje valamelyiket. Tredlow ezeket a festett alakos vázákat nem rakta ki elöl akirakatba, de neki egyszer megmutatta őket, A vázákon meztelen fiákat és nőketlehetett látni, meg mindenféle szerelmi jeleneteket, illetlen pózokat. Laviniaegyszer arra gondolt, meg kellene mutatni őket Emeline-nek, amolyanfelvilágosítás gyanánt. Csakhogy voltak itt keményebb dolgok is: Léda ahattyúval, nimfa egy szamárcsődörrel, a felgerjedt, kecskelábú Pán isten egynőstény kecskével és hasonlók. Brrr... Lavinia úgy döntött, hogy az ilyesmi mártényleg nem egy ifjú úrhölgynek való látvány.És ott az a kis kamra. Félig nyitva a nehéz, vasalt tölgyfa ajtó. Tredlowbüszkén mutatta meg neki: a telken valamikor állt középkori épületmaradványából, talán egy kis toronyból vagy szoborfülkéből ő maga alakítattaki, amikor ideköltözött, és kissé átépítette ezt az egész házat, Nagy baj esetén

elülről is be lehetett zárni a kör alakú, masszív kőfalat pedig kívülről sem tudtavolna elbontani a legügyesebb betörő sem.Ebben a páncélkamrában őrizte Tredlow a legértékesebb dolokat. Ékszereket,aranytárgyakat, ritkaságokat. A kamrát kívülről kulcsra lehetett zárni, most isbenne volt a kulcs, de Tredlow bizalmasan azt is megsúgta Laviniának, hogybelül is van egy erős vasretesz. Így aztán, ha a betörők meg akarnák őt ölni, csakbeszalad ebbe a kamrába, és belülről egyetlen mozdulattal magára zárja ajtót.Amelyet faltörő kossal sem lehetne bezúzni.Lavinia bevilágított a hűvös pinceszagot árasztó lyukba. Ez is tele voltpakolva mindennel, s épp csak egy embernek elegendő, szűk helyet hagytakbenne. Végül is Tredlow apró, sovány emberke volt.De most hol lehet?Ahogy ott forgolódott, a szoknyája széle beleakadt egy római bronz üsttartóegyik lábára. Óvatosan ráncigálta kiffelé, s ahogy odavilágított, a padlón sötétfoltokat vett észre. Közelebb tartotta a gyertyűt, s a csillogásból látta, hogy ezeka foltk még nedvesek.Víz lesz ez, víz, mondogatta magának. Vagy tea. Esetleg gyömbérsör. Idejötthátra inni egy pohárral az öreg, és kilöttyintette. Itt is. Meg ott is. A cseppek és afoltok elvezettek valahová…És akkor Lavinia megborzongott. Hiszen a víz vagy a sör nem is ilyenfoltokat hagy a padlón! Még egyszer odavilágított, s most már felismerte a féligmegalvadt vér foltjait.Óvatosan követte a nyomokat, melyek a szarkofághoz vezettek. A kőkoporsóperemén is vérfolt éktelenkedett, de a teteje a helyére volt húzva, így nemlehetett látni, hogy ki van benne.Lavinia odahajolt, megpróbált valami rést keresni, hogy belekukucskáljon aszarkofágba, amikor a feje fölött halkan megnyikorgult a mennyezet. Vagyiss afenti szoba padlója. Aztán megint… És megint…Valaki járkál odafent. Óvatosan lépked.Lavinia most már majdnem elájult a félelemtől. Ahogy fölegyenesett,hátratántorodott, s ha nem sikerül elkapnia az egyik életnagyságú szoboralakkardját, tán még hanyatt is esik. Odavilágított, hogy miben kapaszkodott meg.Perszeusz volt az, jobb kezében a kardját tartotta.A baljában pedig a Medúza levágott fejét.Lavinia úgy érezte, ő is menten kővé válik e kígyófhajú szörnyalak bénítópillantásától, és dermedt mozdulatlanságban itt talál rá az az odafönt lopakodóalak.

Megint megnyikordult a padlódeszka, s ettől Laviniának mégiscsak sikerültösszeszednie a maradék akaraterejét. Ha nem bénáskodik itt, ostobán arémülettől, talán még megmenekülhet. Most már határozottan lépegetett az avalaki odafönt. Méghozzá csizmában. Tehát férfi…. Aki aligha lehetettTredlow, és egyenesen az ide vezető lépcső felé tartott. Laviniának majdkiugrott a helyéről a szíve, és zsongott az agya, de megpróbálta felmérni ahelyzetet. Először is: ha most elfújja a gyertyát, és meglapul a sötétben, akkormeghal. Az az alak tudja, hogy ő itt van, hiszen hallhatta, hogy Tredlow-tszólítgatja. Másodszor: pár másodperce maradt ugyan, hogy kimeneküjön innen,a raktár hátuljából az üzletbe, onnan pedig az utcára, csakhogy a lépcső éppen eraktár kijárata mellett ér földet. S mire ő ebből a sötét lomtárból, a hosszúszoknyájában ezer akadályon átbukdácsolva eléri az ajtót, valószínű, hogy éppenbelefut a föntről közeledő alak karjaiba.Egyetlen menekülési útvonal maradt, a hátsó ajtó, amelyen keresztül Tredlowa nagyobb darab árukat hozatta be és adta ki. Lavinia sarkon fordult hát, és agyertyát magasra, a felhalmozott límlomok dzsungele fölé tartva elkezdtekeresni a kijáratot a hátsó falon. Keresztülpréselte magát egy sor rómaisírkövön, s közben hátrapillantott. És meglátta a táncolva kiszüremkedő fényt amennyezet alatt a lépcső tetejénél. Az az ember tehát megindult lefelé. Mindjártitt lesz. Hol van már az az átkozott hátsó ajtó?!A következő pillanatban beleütközött. És döbbenten látta, hogy az ajtó olyanvastag keresztrudakkal van elreteszelve, amelyeket ő tán megmozdítani sem tud.Majdnem összesett a rémülettől, de még mindig nem adta föl. Hátranézett.Az az ember már itt lent járt. Gyertyájának fénye a raktárszoba elejénvillogott. És az illető láthatóan nem sietett. Ő igazán ráért. Nem rohant be arégiségek sötét dzsungelébe, hogy ott bújócskázzon vagy fogócskázzon azáldozatával. Aki innen már úgysem menekülhet.Lavinia immár nagyon egyszerűen át tudta tekinteni a helyzetét: az elsőkijáraton a gyilkos várja, a hátsó kijárat elreteszelve. Egyetlen menekvés maradt:a kis páncélszoba. Ha oda még be tud jutni és magára tudja zárni az ajtót, akkoréletben marad.Sietve törtetett a kis kamra felé, nem törődve azzal, hogy mozgását jól látjaés hallja az a valaki. Elérte a vastag tölgyfa ajtót. A gyertyával bevilágított ésmegborzadt. Odabent nem sokkal volt nagyobb a hely, mint egy falhoztámasztott koporsóban. És ő klausztrofóbiás volt, irtózott minden szűk szobától,folyosótól és helyiségtől.Pár pillanatig habozott, hogy bebújjon-e, de amikor már egészen közébőlhallotta a csizmás léptek kopogását, vett egy mély lélegzetet, és betuszkoltamagát az ajtó mögé. S mielőtt becsukta volna, még egyszer visszanézett. Agyertyafény már csak pár méterre volt tőle, de eltakarta a közeledő férfi alakját.

Lavinia nekifeszült az ajtónak. A nehéz fatábla alig akart megmozdulni, sLavinia attól félt, hogy nem fogja tudni becsukni, ha a gyilkos is elkezdi tolnibefelé, De az illető ezt valamiért nem tette. Talán nem jutott eszébe, gondoltaLavinia, amikor az ajtó végre a helyére nyomódott.S ebben a pillanatban kialudt a gyertya.Lavinia reszkető kezekkel tapogatta végig a vaksötétben az ajtót. Fogalmasem volt, hol lehet a retesz, és az hogyan néz ki vagy hogyan működik. Ha agyilkos kívülről nekitámaszkodik az ajtónak, akkor neki vége. De ekkor hirtelenbeleakadt a ruhája ujja valami kiálló vasba. Két kézzel kapott oda, és azonnalfölismerte az óriási riglit. Olyan volt, mint amilyeneket az óíakra szerelnek, csaksokkal nagyobb. Csak be kell lökni azt a vízszintes vasrudat.Belökte.A vasak nagyot csattantak egymáson. Lavinia meg könnyebbülten sóhajtottföl. Ő már biztonságban van. A gyilkos meg előbb-utóbb rájön, hogy ezt az ajtótúgysem tudja rátörni. És akkor elkullog. És akkor ő is kimenekülhet ebből aszörnyű koporsóaknából a biztonságot jelentő utcára.Rátapasztotta a fülét a vastag tölgyfa deszkára. Hogy kifülelje, mit csinál, holjár most a gyilkos. De hosszú másodpercekig nem hallott semmit.Aztán halkan megcsikordult valami vasszerkezet.Újabb hosszú másodpercekig tartott, míg eljutott Lavinia tudatáig, hogy mitörtént. De akkor villámként hasított belé az iszonyatos felismerés: a gyilkoskívülről rázárta az ajtót! Egyszerűen ráfordította azt a rohadt kulcsot, amelyet őis látott, de eszébe sem jutott, hogy ki kellene húzni a zárból.Lavinia fölfogta, hogy ez itt a vég. Nincs menekvés. A gyilkos az ölesnekszokatlan, de hatékony módját választotta: bezárta őt ebbe a függőlegesszarkofágba. Tredlow kincseskamrája így hát az ő sírkamrája lesz. Széthullócsontvázát ki tudja, mikor fogják megtalálni...A SŰRŰ KÖDBEN KÉT ALAK KÖZELEDETT A FÉRFI FELÉ. Hosszúköpönyegük alól ki-kivillant fényesre suvikszolt csizmájuk. Arcukat elrejtette afélhomály és a szemükbe húzott fekete kalap karimája.- Önre vártunk, Mr. Fitch - mondta halkan az idősebb, ahogy a férfi mellélépett. S mintha egy kicsit húzta volna az egyik lábát, talán valami régi sebesülésmiatt. S ez a sántikálás még fenyegetőbbé tette a megjelenését.A másik férfi nem szólt semmit. Pár lépésnyi távolságból figyelte azeseményeket, láthatóan utasításra várva, ugrásra készen. Fitch látott már ilyet: azútonállók is így dolgoznak, meg a kiszemelt áldozat erejét először csak felmérő,elvadult kóborkutya-falkák is.

Először nyilván ez az idősebb alak fog támadni.A komornyik térde megremegett a félelemtől. Megállt és óvatosankörülnézett, hogy merre lehetne elmenekülni. Az utca teljesen kihalt, sehol egylélek. A kávézó, ahonnan pár perccel ezelőtt kilépett, messze az utca végén vanvalahol, a ködben már a fényei is alig látszanak. A járdák mentén sötétkapualjak ásítottak. Hiába érné bármelyiket is, a kapu úgyis zárva van...- Mit akar tőlem? - Fitch nagyon igyekezett, hogy a hangjából ne lehessenkihallani, mennyire fél. Különben is, egy jó komornyik mindig tudja, hogyankell hatásosan megszólalni.- Beszélni szeretnénk önnel - mondta erre a veszélyesebbnek látszó alak.Fitch nyelt egyet. Ezek itt önözik őt. És lám, nem is úgy vannak öltözve, mintvalami útonállók. De azért ez az alak elég csúnya szemekkel néz rá... Mégiscsakel kéne futni. Ezt a sántikálót nem volna nehéz lehagyni. De ott van az afiatalabb „kutya”. Az elől úgysincs menekvés.- Kicsoda maga? - kérdezte. És megijedt, mert kihallotta a saját hangjából,hogy meg van ijedve.- A nevem March. Elégedjen meg ennyivel. S mint már említettem, én és atársam szeretnénk felttenni önnek néhány kérdést.- Miféle kérdést?- Ön nemrégiben még Lord Banks komornyikja volt. És információinkszerint önt elbocsátották, méghozzá ajánlólevél nélkül.Fitch már kezdett volna egy kicsit megnyugodni, de most megint nagyonmegijedt. Ezek tudják, hogy ő mit csinált. Az a banya fölfedezte a lopást, ésmost utána küldte ezt a két alakot.- Arra volnánk mi kíváncsiak - folytatta Tobias -, hogy amikor ön eljött alord házából, nem hozott-e el onnan valamilyen értéktárgyat.Végem van, gondolta Fitch. A helyzet reménytelen. Tagadni sem érdemes.Ha ez a figura őt megtalálta, akkor nincs a földnek olyan szeglete, ahová ellehetne bújni előle. A szemén is látszik...Talán a megértésében lehetne még bízni. Hiszen művelt beszédű, intelligensúriembernek látszik, nem valami tahó csavargónak. Hátha megérti amagyarázkodást.- A banya úgy rúgott ki engem, hogy a negyedévi béremet sem fizette ki. Ésnem adott ajánlólevelet sem. Pedig mennyit dolgoztam nekik! Kitettem atelkemet is, pedig, higgyék el nekem, nem volt könnyű kiszolgálni azt a banyát.- Jól sejtem, ön nem mást, mint őlordsága unokahugát, Mrs. Rushtonttitulálja nemes egyszerűséggel banyának? - kérdezte Tobias. És majdnemelröhögte magát. De aztán nagyon zord arckifejezést erőltetett magára.

- Azt hát. Hetenként kétszer kellett mennem hozzá, de néha gyakrabban is, hanagyon be volt zsongva. Majdnem három hónapon át! - Fitch elhallgatott egy kisidőre, s láthatóan küszködött a nyomasztó emlékekkel. - El tudják ezt képzelni?Ilyen munkaadóm még sohasem volt. Aki ennyire kifacsart volna. Aztán megkirúgott. Indoklás nélkül, fizetés nélkül és ajánlólevél nélkül. Most vajon mibőlfogok megélni? Ezt mondja meg nekem valaki!is.- Miért bocsátotta el önt Mrs. Rushton? - szólalt meg a fiatalabb „útonálló”- Elkezdett rendszeresen járni valami szemétláda gyógymágnesezőhöz vagykihez - vigyorgott keserűen Fitch. - És azt mondta, hogy az jobb hatással vanneki az altesti ideggócaira vagy micsodáira, mint amit én tudok csinálni. Ésegyszer azzal jött haza a kezelésről, hogy többé már nem is tart igényt az énszolgálataimra.- Vagyis kirúgta önt. Ön pedig úgy gondolta, hogy mindezért igazán jár egykis kárpótlás, így van? - kérdezte Tobias.- Nem volt korrekt dolog, amit velem tettek - próbált kicsikarni némiegyüttérzést Fitch, és úgy tartotta maga elé a tenyerét, mint egy koldus. -Nagyon csúnyán elbánt velem az a banya. Hát ezért emeltem el azt az átkozotttubákosszelencét. Nem gondoltam volna, hogy valaha is hiányozni fog, ez azigazság. Az öreg lord már több mint egy éve nem tubákolt, és a nyakamat rá,hogy ezen a világon már nem is fog soha többé.Tobias szeme összeszűkült. - Ön egy tubákosszelencét lopott el?- Igen. Ott porosodott ez a szelence egy szekrény hátsó polcán a lordszobájában már időtlen idők óta. A lord talán nem is használta soha. Senki nemfoglalkozott vele, és senkit sem érdekelt, hogy eltűnik-e vagy sem.Tobias szorosan odalépett a komornyik mellé. - Ön tényleg egytubákosszelencét lopott el?- Azt hittem, hogy a házban már mindenki elfeledkezett róla - horgasztotta lea fejét Fitch. - Csak azt nem értem, hogyan fedezhette föl egyáltalán az eltűnésétaz a banya.- És mi van a karkötővel? - kérdezte Tobias.- Karkötővel? - nézett ijedten Fitch. - Miféle karkötővel?- Azzal az arany római karkötővel, amelyet Banks egy lelakatolt ládábanőrzött. Különös faragású kék kámeakó volt belefoglalva. Medúza-fej.- Arra a régiségre gondol? - biggyesztett Fitch. - Mi az ördögnek vittemvolna el? Egy ilyen holmit csak a régiségek piacán lehet eladni. És én nemóhajtok kapcsolatba kerülni a régiségkereskedőkkel. Ki nem állhatom őket. Alordnál töltött hosszú évek alatt épp eleget vesződtem velük. Szemét népség, azbiztos.

Tobias egy pillanatra Anthonyra nézett, majd visszafordult Fitchhez. - Mitcsinált azzal a szelencével?Fitch bosszúsan vonogatta a vállát. - Eladtam egy ócskásnak a Field utcában.Azt hiszem, rá lehet venni, hogy elárulja, kinek mennyiért adta tovább, bár..Tobias galléron ragadta a komornyikot. - És azt tudja, mi történt a medúzáskarkötővel?- Azt nem. - Fitch elkezdett reménykedni. Ezeksze rint a két fickót nemérdekli az a rohadt szelence. Ezeket a karkötő izgatja. - Miért? Talán eltűnt azis?- El - bólintott Tobias, de még mindig szorosan markolta a komornyikkabátját. - És mi azt keressük.Fitch óvatosan megköszörülte a torkát. - Ha én most elmondom azt a keveset,amit tudok az ügyről, akkor engem békén hagynak?- Igen. Ez ésszerű feltételezés.- Na, akkor hallgasson ide. Én nem tudom, hol van most az a karkötő. De aztbátran állíthatom, hogy nem valószínű, hogy a személyzet bármelyik tagjaellopta volna. Ők sem tudnák eladni.- Túl nehéz volna eladni?- Szinte lehetetlen. A személyzet tagjainak fogalmam sincs arról, hogymiképpen lehet pénzt csinálni egy ilyen régiségből.- Van valami elképzelése arról, hogy ki lophatta eL?- Nincs...Tobias megrázta egy kicsit a komornyikot.- Nincs, tényleg nincs! - rázta hevesen a fejét Fitch. De mondok én magánakvalamit. Amikor a banya költözött a lord házába, még aznap magához vetteösszes létező kulcsot. Még a lord vasládájának a kulcsát is. És akkor mostfigyeljen ide. El tudja maga azt képzelni, hogy egy betörő behatol a bezártházba, észrevétlenül feljut a lépcsőn a lord emeleti lakosztályba, megtalálja ahálószobát, abban a szobában a rejtett helyen lévő vasládát, felfeszíti ezt avasládát, majd szintén észrevétlenül leoson a földszintre, és ki is jut a házból.Ugye ezt elég nehéz elképzelni? Márpedig akkor az egész világonegyetlenegy személy létezik, aki magához vehette azt a rohadt karkötőt.- Talán Mrs. Rushton? - kérdezte kissé értetlenül Tobias. - Miért lopna el ez anő egy olyan értéktárgyat, amelyet hamarosan úgyis ő fog örökölni? És nem iskell ellopnia, hiszen bármikor elveheti, amikor csak akarja.- Ezt már ne tőlem kérdezze, Mr. March. De adok én magának egy jótanácsot. Ne becsülje le a banya képességeit, és ne ringassa magát abba a

tévhitbe, hogy a banya húzásai és lépései majd pont a maga logikájáhozigazodnak.Tobias eltűnődött ezen pár másodpercig, aztán elengedte a komornyikot, akimajdnem nekiesett a házfalnak.- Munkatársammal együtt nagyon hálásak vagyunk önnek, uram, a kapottinformációkért - biccentett színlelt udvariassággal Tobias. - Ajánlom magamat.Azzal sarkon fordult, és hátra sem nézve beleballagott az egyre sűrűbbengomolygó ködbe. Anthony is rávetette fagyos mosolyát a komornyikra, majdmegindult a főnöke után.Fitch ott állt mozdulatlanul, amíg a két férfi végképp élnem tűnt a szeme elől.Aztán mélyet sóhajtott, és kicsit megigazgatta a kabátját.Most megúszta. Ez a két alak nem őrá vadászott.- De akire valóban vadásznak, annak a bőre hamarosan ki lesz terítve -motyogta félhangosan maga elé a szegény komornyik, és kissé remegő térdekkelmegindult hazafelé.

HuszonegyLAVINIA FÖLFOGTA, HOGY ŐT MOST TULAJDONKÉPPEN ÉLVEeltemtték, de keményen elhatározta, hogy nem adja meg magát, és nemnajlancló beleőrülni ebbe a szörnyű ép elmével és nem megtébolyodva fogmeghalni! Az őrület persze erősen környékezte. úgyhogy nagyon össze kellettszednie a akarterejét. És minden olyan tudását és képességét, amelyrehipnotizőrként tett szert vagy a szüleitől sajátított el.Eszébe jutott egy-két régi páciense, akin nevetséges okok miatt törtek ki a„női hisztéria” tünetei. Vajon milyen tüneteket produkálnának azok azelkényeztetett úrinők most, ebben a nyomasztó vaksötétben, bezártságban ésteljes tehetetlenségben?Telt-múlt az idő. Hogy milyen sebességgel, azt sem érzékelni, sem mérninem tudta. Szerencsére. Mert ha számolta volna a perceket és órákat, attól csakmég jobban kétségbeesett volna.Sikerült lekuporodnia a kriptaszerű kamra hideg kőpadlójára. Két kezébefogta a nyakában lógó borostyánkövet, és megpróbált koncentrálni. Tudatilag kikell zárnia a külső, fizikai sötétséget, amely agyonnyomja és megfojtja őt. Kikellett építenie a tudatában és a lelkében a higgadtságnak és nyugalomnakazokat a belső szigeteit, amelyekre a megőrülés elől menekülhet. És akkor nemelborult elmével talál rá az, aki esetleg hamarabb ér ide, mint a halál...Pislákolt még egy halvány reménysugár ebben a szörnyű éjszakában. HaTobiasszal nem történik valami baleset, akkor a férfi valószínűleg előbb vagyutóbb rá fog találni. Tobias olyan.- HOVÁ A FRANCBA MEHETETT EZ A NŐ?! – masírozott végig a hallonTobias, és benyitott Lavinia dolgozószobájába. Sehol senki. - Így nem leheteltűnni! Micsoda viselkedés ez?Anthony megállt mögötte. - Lehet, hogy csak elbóklászott az üzletekben.Vagy kirakatot néz...Tobias a házvezetőnőre nézett. - Vásárolni ment Mrs. Lake ma délután?- Nem tudom, uram - tördelte a kezét Mrs. Chilton. - Amikor hazaértem ahalpiacról, már nem volt itthon.Tobias odalépett az asztalhoz, és ott kezdett keresgélni. Tobiast mindig ishalálosan idegesítette, hogy Lavinia mindent otthagy az asztalán, oltárirendetlenségben, de most abban reménykedett, hogy ebben a szeméthalombantalál valami nyomravezetőt. - És ettől a naptól kezdve - nézett szigorúan aházvezetőnőre - szigorú szabályok lesznek bevezetve ebben a házban! Amikor

nyomozást folytatunk, Mrs. Lake-nek többé nincs joga csak úgy eltűnni. Előtteközölnie kell itt valamelyikünkkel, hogy pontosan hová és kihez megy, és hányóra hány perckor érkezik haza. Világos?- Jaj, kedves Tobias úr! - mosolygott szomorúan a házvezetőnő, miközbenTobias idegesen túrta szét az asztalon heverő papírokat. - Én nem hiszem, hogyMrs. Lake örülni fog, ha még több előíráshoz kell igazodnia vagy ha még többetdirigálnak neki, már megbocsásson a megjegyzésemért. Egy kicsit már így isháklis attól a sok utasítástól, amit az elmúlt napokban kapott.- Az „egy kicsit háklis” az nem kifejezés ahhoz képest amilyen idegi ésindulati állapotban most én vagyok - vetette oda Tobias ingerülten, és Laviniajegyzeteit kezdte vizsgálni. - Mi a fene ez? „Teljes diszkréció a titoktartástigénylő ügyfelek számára.”- Azt hiszem, Mrs. Lake még mindig azzal foglalkozik, hogymegfogalmazzon egy jó hirdetési szöveget valamelyik újságba - magyarázta aházvezetőnő.- Reklámozni akarja a szolgáltatásait? - derült fel Anthony arca. - Remekötlet! Te is gondolkodhatnál rajta, Tobias. Nagyon modern vállalkozói módszer,nem?- Megmondtam neki, hogy verje ki a fejéből az egészet. De túl makacs ahhoz,hogy hallgasson a bölcs tanácsokra - pöckölte bele Tobias a lapot az asztalmellett álló papírkosárba. - Figyelmeztettem őt, hogy egy ilyen hirdetésre csakidióták meg komolytalan kuncsaftok fognak jelentkezni. Jobban tenné, ha... Hátez meg mi? - emelt ki egy összegyűrt cédulát a papírkosárból. Odatette maga eléaz asztalra, és kisimítgatta a tenyerével.- Mi ez? - hajolt oda Anthony is.- Hogy mi? Hát csak az, amit a szakmában nyomra vezető információnakszoktak nevezni. A házvezetőnőnek leesett az álla. - Azt mondja, kiderült, hogyhová ment Mrs. Lake ma délután? – dadogta boldogan.- Azt. Valószínűleg Edmund Tredlow-hoz ment, mert ezt az üzenetet az a vénószeres küldte. Csak éppen megint nem volt benne sem elővigyázatosság, semudvariasság, hogy hátrahagyjon egy cédulát, hogy elment, és hogy hová ment. -Dühösen belegyűrte Tredlow papírját a zsebébe. - Megint ez a nemtörődömség,ez a felelőtlenség, ez a le-van-szarva-mindenki stílus. De én majd beszélek afejével, csak kerüljön elő! Velem ezt többé nem fogja megcsinálni!A házvezetőnő rosszallóan nézett rá – Uram, azt hiszem, fel kell hívnom azön figyelmét arra a körülményre, hogy Mrs. Lake nagykorú, önálló nő. Akkorjön és akkor megy, amikor ő akar. Végül is ő ennek a háznak az úrnője. És itt őszabja meg a játékszabályokat. Én nem tanácsolnám önnek, hogy folytassa azt akritizálást és dirigálást, amivel az utóbbi időben elég gyakran bosszantotta azasszonyomat.

- Fogd a kabátodat, Anthony. És hozz egy lámpát is. Maga meg ne fecsegjenitt összevissza mindenféle hülyeséget, Mrs. Chilton! - indult a kijárat feléTobias. - Új és szigorú szabályok lesznek itt bevezetve. Már épp itt az idejehogy valaki kézbe vegye a dolgokat ebben a házban. Punktum!A házvezetőnő majdnem hanyatt vágódott az elképedéstől. - Hát most meghová rohan, uram? - hebegte.- Megkeresni Mrs. Lake-et és tájékoztatni őt a vadonatúj játékszabályokról!DE AMIKOR NEM SOKKAL KÉSŐBB BENYITOTT Tredlow boltjába,azonnal elment a kedve minden leckéztetéstől és kioktatástól. Nem volt ő ijedősgyerek, de most valami megborzongatta, ahogy beleszagolt a sötét és kihalt boltlevegőjébe. - Lavinia! - emelte magasba a lámpát Tobias. Lavinia! Hol azördögben vagy?! – Senki nem felelt csak az emberfejű szoborgyülekezet árnyaitáncoltak a reszkető fényben.Anthony megállt a zsúfolt üzlethelyiség közepén, és értetlenül bámult körbe.- Hogyan lehetséges, hogy Tredlow nem zárta be éjszakára a boltot? Az nemlétezik, hogy elfelejtette volna. Ilyen feledékeny boltos nem létezik.- Nem bizony - vakarta a fejét Tobias.- Lehet, hogy Laviniával meg elkerültük egymást. Hiszen nem tudta, hogyidejövünk. És most otthon ül és issza a teáját...- Nem - vágott közbe határozottan Tobias.Azt ugyan maga sem tudta, hogy honnan ez a határozottság, de mindenidegszálával érezte, hogy itt valami bűzlik. Nagyon.- Menjünk föl az emeletre - indult el a pult mögé. Félrehúzták a sötét ésnehéz függönyt, s csak akkor látták, milyen nagy is a hátsó raktárszoba. És hogytele a ládákkal, polcokkal, szobrokkal, faragott kövekkel, és minden egyébbel.- Lavinia! - világított be ide is Tobias.Síri csend. Aztán tompa kopogás hallatszott valahonnan a nagy halomösszevisszaság mögül. De hogy honnan jön a hang, azt nem lehetettmegállapítani.- A fenébe is! - indult meg Tobias, utat keresve az összezsúfolt holmikközött. - Valahol itt van ez a nő. Fogj egy gyertyát, és nézz körül ott hátul. Énmajd itt elöl...Ahogy Anthony bepréselte magát a ládák és a sírkövek közé, megintfelhangzott a kopogás. Mintha egy vastag ajtót ütögetne valaki a tenyerével.- Lavinia! Itt vagyok! - kerülgetett éppen egy kentaurcsoportot Tobias. -Kopogj már hangosabban, az isten áldjon meg!

Elment a levágott Medúza-fejes, hátborzongató Perszeusz- szobor mellett, ésakkor pillantotta meg a vasalt tölgyfa ajtót. Valami kisebb kamra lesz, gondolta.És ekkor újra felhangzott a dörömbölés.- Megtaláltam! Gyere ide! - kiáltotta Anthonynak.Letette a lámpát egy halom repedt agyagedény mellé egy oltárkőre, ésszemügyre vette a zárat.- Szabadítsatok ki innen! - hallatszott Lavinia könyörgése a vastag ajtómögül.- Nem tudod, hová lett a kulcs?- Nem.Anthony átverekedte magát a holmikon. - Zárva?- Naná. Hiszen egyébként rég kijött volna, nem gondolod? - Tobias benyúlt aköpönyege egyik zsebébe, és előhúzott egy köteg célszerűen meghajlított, finomacélkampót. Ezeket a szerszámokat „akcióba” menet mindig magával vitte.Anthony elröstellte magát, mert tényleg hülyeséget kérdezett. Kérdezett hátgyorsan valami okosabbat.- De hogyan kerülhetett oda be?- Jó kérdés. Ez lesz az első, amit fölteszünk neki, ha sikerül előbányásznunkonnan. - Tobias a kulcslyukon keresztül piszkálgatta a zár belsejét. Maga a zártekintélyes méretű volt ugyan, de nagyon régi és viszonylag egyszerűszerkezetű.A zár a következő pillanatban megadta magát. A vasalt fa tábla rozsdásannyikorogva nyílt meg, mint valami évszázados kripta ajtaja.- Tobias!Lavinia úgy omlott ki a sötét fülkéből, mint egy zsák krumpli. Ha a két férfiidőben el nem kapja, elterül földön. Tobias magához ölelte, és érezte, hogyLavinia egész testében remeg.- Nincs valami bajod, Lavinia? Felelj nekem. Nem sérültél meg?- Nem - sírta el magát Lavinia, és beletemette az arcát a férfi vállgödrébe. -Tudtam, hogy eljössz értem. Tudtam.Anthony bekukucskált a szűk kis kamrába. - Elég szörnyű lehetett ittkuporogni, Mrs. Lake.Lavinia némán csüngött Tobias nyakában, s újra és újra rátört a remegés.Tobias vigasztalóan simogatta - paskolgatta a hátát, s közben ő is benézett a kiskamrába. Neki is az volt az első gondolata, hogy ez egy függőleges koporsó...

- Mi történt itt? Ki volt az a gazember, aki bezárt téged ide? - kérdezteelképedve és dühösen.- Valaki már volt itt, amikor ideértem. A fönti szobában keresgélt. Aztánlejött, és csak jött utánam. Előle zárkóztam be ebbe a kamrába. Ő meg kívülrőlrám zárta az ajtót. - Lavinia hirtelen megdermedt, ijedten nézett föl, és kisséeltolta magát Tobiastól. – Tredlow! Szegény öreg Tredlow!- Mi van vele?Lavinia a padlót kezdte nézni, de a mészetesen most nem látott semmit. - Azelőbb vérfoltokat láttam itt valahol. A betörő megölte őt, a holttestét pedig azegyik szarkofágban rejtette el. Szegény öreg Tredlow! Miattam kellettmeghalnia. Nem lett volna szabad őt is belekevernem ebbe a nyomozásba.- Hagyd most ezt! - lazított egy kicsit az ölelésén Tobias , és kézbe vette alámpát. - Az önmarcangolással még ráérünk. Lássuk előbb, mi is történt itt. Ésmi még a tennivalónk. Hol vannak azok a vérnyomok?- Valahol itt, a Perezeusz körül. Hol is... Ott! Látjátok? És egyenesen akőkoporsóhoz vezetnek.Tobias szemügyre vette a szarkofágot. – Szerencsére nem túl gazdag rómaipolgáré lehetett. Mert akkor sokkal nagyobb volna. De ennek a fedőlapja is elégkönnyű. Ha a gyilkos elég markos fickó, akkor nem volt túl nehéz dolga, amikorbeletette Tredlow-t.- Elbánunk vele - gyürkőzött neki Anthony is.Ketetten szinte fél kézzel eltolták egy kicsit a fedőlapot, mint valamiszenesláda tetejét. Lavinia minden eddigi pgpróbáítatás ellenére ottlábatlankodott és nézelődött. Ennek a nőnek acélból vannak az idegei, gondoltamagában Tobias. Rozoga idegzetű nők persze ne is menjenek nyomozónak...Például az olyan főúri leányok és asszonyok, akiknél az „idegi túlérzékenység”szinte már a rang és a méltóság tartozéka. Lavinia viszont nem volt szívbajos, haéppen egy kis vért vagy hullát kellett látnia. Tobias büszke is volt a barátnőjére,de ezt természetesen nem árulta el neki. Még majd elbízza magát... Anthonyodatartotta a lámpát, és belenéztek a kőkoporsóba. Annak mélyén egy férfiélettelen teste hevert, arccal lefelé, rettenetesen kitekeredett végtagokkal.Nyilvánvaló, hogy valaki csak belegurította, belelökte a tóperemen keresztül.Az áldozat kócos, ősz haja vértől volt csimbókos. Kabátja csupa vér. A nyakaalatt, a koporsó alján alvadt vértócsa...Tobias belenyúlt a szarkofágba, és kitapintotta Tredlow nyaki ütőerét.- Szegény Tredlow! - lépett közelebb Lavinia. - Te jóságos isten! Ettőltartottam. A betörő megölte. Ha nem kérem meg, hogy szóljon nekem, hamegtud valamit, még most is élne!

A „pályakezdő” Anthony elég rendesen meg volt illetődve. Nehezen szedte alevegőt, s időnként nagyokat nyelt. - Úgy látom, fejbe verték. Aztán a gyilkos elakarta rejteni a holttestet.- A gyilkos nyilvánvalóan az egész bűntettet el akarta titkolni. És majdnemsikerült is neki - sóhajtott Lavinia - Hetek vagy talán csak hónapok múlvataláltak volna rá szegény Tredlow holttestére. Ha nem küldte volna ma délutánazt az üzenetet, nekem eszembe sem jutott volna idejönni. És benézni a raktárbais. Jaj, istenem, ha egy kicsivel korábban érkezem, talán meg is tudtam volnaakadályozni...- Na, most már elég a siránkozásból! - szakította félbe elég nyersen Tobias. -Akárhogyan is volt, te megkaptad az üzenetet. - Nekiveselkedett és két kezévelteljesen keresztbe fordította a fedőlapot. - Tredlow szempontjából nagyon is jóvolt, hogy idejöttél.Elképedve bámultak rá.- Miért mondod ezt? - kérdezték egyszerre.- Hát csak azért, mert ez az ember még él.

HuszonkettőTOBIAS KORA ESTE JELENT MEG LAVINIA TÁRSALGÓJÁBAN.Szinte még a köpenyéből is áradt a köd és az egész barátságtalan estehangulata. Megállt a kanapé előtt és alaposan szemügyre vette az „üzlettársát”.Lavinia a háta mögé pakolt vánkosoknak támaszkodva félig feküdt, félig ült akanapén és bágyadtan mosolygott Tobiasra. Emeline a nyakától a lába ujjáigbebugyolálta meleg takarókba, a Mis. Chilton által főzött méregerős és tűzforrótea pedig ott gőzölgött mellette a dohányzóasztalon. És a tea illatába mintha egykis sherry-aroma is keveredett volna.Tobias egyenesen Emeline-hez fordult.- Hogy van a betegünk?- Most már valamivel jobban, azt hiszem - nézett föl a teatöltögetésből alány. - Az idegeit persze megviselték az események. Tudja, a nénikémegyébként is betegesen irtózik a szűk, kicsi helyiségektől. És az a szörnyű kiskamra vagy mi. Hát az borzasztó lehetett. Abban olyan sokáig bezárva lenni...- Hát, igen - bólogatott Tobias és megint nézett. - De hamarosanhelyrerázódik, igaz?- Hát persze! - nyugtatta meg Emeline. – Most nyugalomra és pihenésre vanszüksége. És arra, hogy egy ne kerüljön veszélyes vagy sokkoló helyzetekbe.- Hogy van Mr. Tredlow? - érdeklődött Lavinia cérnavékony, betegeshangon.Az inasom, Whitby ápolja és gondoskodik róla - dobta le egy székre aköpenyét Tobias. - Egész éjszaka vele marad. Azt mondja, az öreg egészenbiztosan felépül, de hát egy fejbe verés későbbi hatását nem lehet megjósolni.Könnyen meglehet, hogy Tredlow mindenre fog emlékezni, csak éppen a fejbeverése előtti fontos pillanatokra nem.- Értem - hunyta be Lavinia a szemét. - Vagyis előfordulhat, hogy nem fogemlékezni az őt fejbe verő betörőre sem.- Bizony. Reménykedjünk, hogy legalább annyi az eszébe jut, hogy miért isküldte neked azt az üzenetet.- Igen - nyitotta ki a szemét nagyon lassan Lavinia. - De az is csak holnapderülhet ki. Ma már semmit sem tudunk csinálni. Nagyon köszönöm, hogykimentettél engem abból a szörnyű kriptából, abból az élve eltemetésből. Ha tenem jössz, ki tudja, mikor találták volna meg szegény Tredlow csontvázát. Megaz enyémet...- Biztosan nincs semmi komoly bajod?

- Nincs - hunyta le ismét a szemét Lavinia. - De azt kell vallanom, hogyjobban meggyötört a dolog, mint gondoltam volna. Szóljatok Mrs. Chiltonnak,hogy tart kéznél a szagoltató üvegcsét, ha netán elájulnék.- Reggel majd benézek, hogy lássam, hogy vagy.Lavinia csukott szemmel, szótlanul bólintott. És megérezte, hogy Tobias azegyik lábáról a másikra áll, mert már mennie kellene, de szíve szerint maradnamég.- Ügyeljenek, hogy nyugodt éjszakája legyen. És sokat aludjon.- Rajta tartjuk a szemünket, legyen nyugodt, uram - készségeskedett Emeline.Tobias toporgott még egy darabig. - Akkor talán én el is búcsúznék. Jóéjszakát mindkettőjüknek. - Fogta a köpenyét, és lassan megindult kifelé.- Jó éjszakát - suttogta Lavinia, de nem nyitotta ki a szemét.- Nyugodalmas jó éjszakát, uram! - mondta mosolyogva Emeline.Behallatszott, hogy Tobias odakint a hallban valamit még hosszasanmagyaráz a házvezetőnőnek. Pár perc múlva végül kinyílt és becsukódott akülső ajtó.Lavirnia megkönnyebbülten sóhajtott föl. Kinyitotta a szemét, félrelökte avastag takarókat, és kipattant a „betegágyból”.- Már attól féltem, hogy sohasem megy el. Hol az a sherry, amit abetoppanása előtt ittam?Emeline odament a kandallóhoz, fölemelte a párkányon álló nagyporcelánszelence tetejét, és kivette belőle a Lavinia poharát, amely még féligvolt sherryvel. És amelyet az utolsó pillanatban sikerült Tobias elől elrejteni.- Köszönöm - mosolygott Lavinia, és jót húzott az italból. Megvárta, amíg azital végigbizsergeti, azután mélyet lélegzett, és lassan fújta ki a levegőt. - Azt hiszem,elég jól adtam elő a dolgot. Nem?- De. Színházban is megtapsolnának érte - bólogatott elismerően Emeline.- Remélem is - nevetett Lavinia. - De azért én nagyon hálás vagyokTobiasnak. Válsághelyzetben mindig feltalálja magát. Magam sem hittem volna,hogy ilyen gyorsan kiszabadít abból a szörnyű cellából.Emeline megint arra gondolt, hogy mi lett volna, ha őt zárták volna be egyilyen helyre. És megint beleborzongott a gondolatba.- Az persze már sajnálatos - folytatta ajkbiggyesztve Lavinia -, hogy nemtudta megállni, hogy utána jól ki ne oktasson engem. Alig kerültem elő élveabból a kriptából, és máris megkaptam a nagy fejmosást. Szerintem most is csakazért ugrott be, hogy megnézze, vagyok-e már olyan állapotban, hogy el tudjakviselni még egy eligazítást.

- Színészi képességeidnek köszönhetően azon megmenekültünk egy újabbnagy prédikációtól.- Nem volnék meglepve, ha kiderülne, hogy már össze is írta a számomrakötelező új viselkedési szabályokat - nevetett hangosan Lavinia.- Hogyan találta ki, asszonyom?! - nyitott be a hallból diadalmas vigyorralTobias.- Tob… Tobias! - nyelte félre a korty sherryt ijedtében Lavinia, és elfogta aköhögés.Tobias a kezét karba fonva és vállal a félfának támaszkodva szigorútekintettel várta ki a köhögés végét.- Szóval, az történt, hogy nem sajnáltam a fáradságot és ténylegösszeállítottam egy üyen szabálylistát. Nagyon praktikusnak fogja találni ezeketa szabályokat, asszonyom. Nem lesz nehéz betartani őket. És nagy örömömreszolgál, hogy ön ilyen villámgyorsan kiheverte a megpróbáltatásokat. Nem kellmegvárnom a holnapot. Már ma este belekezdhetek az új szabályok észletesismertetésébe.- Az ördög vigyen el téged, Tobias! - itta ki bosszúsan maradék sherrytLavinia. - Megint túljártál az eszemen. Emeline az ajtó felé szedte a lábát. - Hamegbocsátanak nekem, akkor én elmennék aludni. Ha nincs már rám szükség.És én is eléggé kimerültem mindattól, ami ma történt.- Menjen csak - húzódott félre az ajtóból Tobias. – Az ilyen események azacélidegzetűeket is megviselik. Jó északát, Miss Emeline - biccentett udvariasana távozó lány felé.- Önnek is, Mr. March - libbent ki Emeline.Lavinia rosszat sejtett, amikor Tobias nagyon határozott, már-már teátrálismozdulattal betette az ajtót Emeline mögött.- Mi hozott vissza? - kérdezte Lavinia, lassan beletörődve a lelepleződésbe. -Mivel buktam le?- A szagoltató üvegcsével. Hogy Mrs. Chilton készítse ki, mert lehet, hogy elfogsz ájulni. Ah...! Szóval, ez mar túlzás volt. Akkor jöttem rá, hogy csakszimulálsz és komédiázol - sorolta haragosan Tobias.- És én még azt hittem, milyen finom színészi megoldás lesz.- Hát, pedig csak egy ordító ripacskodás volt - röhögött gonoszul Tobias.

TOBIAS MÉG MÁSNAP IS MORÓZUS VOLT EGY KICSIT, amikorLaviniával beléptek Edmund Tredlow kicsike emeleti lakásába. Lavinia azonbanúgy járt-kelt, mintha előzőnap semmi szörnyűség nem történt volna vele, ezért Tobias lemondott arról,hogy további kioktatásokban részesítse őt.Végül is a legfontosabb megállapodást sikerült kicsikarnia: Laviniavonakodva bár, de megígérte, hogy ezentúl mindig szól valakinek, ha el akarmenni otthonról valahová. Hogy többé nem tűnik el csak úgy, szó nélkül. Ezegyelőre elég lesz, gondolta Tobias. Különben is, ennél a nőnél az embernekmeg kell elégednie az apró győzelmekkel.Whitby, Tobias inasa, éppen zabkását kevergetett a a teakályhán. Nagyon isátérezte a feladat fontosságát. Mintaszerűen ápolta a szegény, fejbe vertöregembert. Még ki is csípte magát az alkalomra: tiszta, vasalt kötényt kötött, avállán pedig csíkba hajtogatott, patyolat törlőkendőt vetett keresztbe, mindeneshetőségre készen.És olyan utánozhatatlan eleganciával hajolt meg Lavinia üdvözlésére, hogyazt bármelyik főrangú ficsúr is megirigyelhette volna.- Jó reggelt, asszonyom - egyenesedett föl, majd külön biccentett Tobiasnakis. - Uram.- Jó reggelt, Whitby. Hogy van a betegünk?- Azt hiszem, elindult a felépülés útján, de még egy jó darabig fogja gyötörnia fejfájás. - Félrehúzta a lábaskát, megtörölte a kezét egy rongyban, ésmegindulta hálószoba felé. - És előre figyelmeztetem önöket, hogy atörténtekből alig emlékszik valamire. Egy ilyen fejbe verés után persze nem iscsoda.Tredlow is párnákkal fölpolcolva ült az ágyon. Hihetetlenül kopott,elszürkült hálóingét nyugodtan kiakaszthatta volna a kirakatába a többi régiségközé. A feje pedig alig látszott ki a rátekert fehér gézcsíkok aló. Éppen forrócsokoládét kortyolgatott. Letette a csészét és az okuláréján keresztül Laviniárahunyorgott- Maga jól van, Mrs. Lake? Whitby elmesélte, mit művelt magával a betörő.- Ó, hiszen magával sokkal szörnyűbb dolgot művelt - lépett oda az ágyhozLavinia. - Hogy van a feje?- Fáj még, de azt mondták, elmúlik. És nagyon kedves magától, Mr. March -nézett most Tobiasra -, hogy ideküldte az emberét, Whitbyt. Még éjszakára is.- Üdvözlöm, Mr. Tredlow - biccentett az ajtóból Tobias. - Whitby elmondtanekem, hogy maga még nem sok mindenre emlékszik a tegnap történtekből.Ezek szerint azt sem tudja, hogy nézett ki a támadó?

- Nem hiszem, hogy egyáltalán láttam volna, Arra emlékszem, hogy miutánelküldtem az üzenetet Mrs. Lake-nek, bezártam a boltot, és elmentem, hogyegyek valamit. Siettem, hogy visszaérjek, mire Mrs. Lake megérkezik. És lehet,hogy nyitva hagytam az ajtót.- Az a fickó bizonyára azt hitte, hogy maga egész este házon kívül lesz. Amígmaga evett, bement az üzletbe és ott volt még akkor is, amikor maga egy kis időmúlva visszaérkezett.- Rémlik, mintha valami zajt hallottam volna a hátsó szobából - folytattaTredlow. - És nyilván bementem megnézni. A következő dolog pedig, amireemlékszem, már az volt, hogy itt fekszem az ágyamban, és maga meg Whitby ittállnak mellettem.- Még az a szerencse, hogy nem tért magához abban a szarkofágban -sóhajtott Lavinia. - Mert annál borzasztóbb élmény talán nem is létezik, mintegy koporsóban felébredni.- Ne is beszéljünk róla - mondta komor képpel Tobias.- És arra emlékszik, hogy miért üzent nekem? Hogy miért akart beszélnivelem? - kérdezte Lavinia.Tredlow vágott egy grimaszt. - Hát, csak arról akartam tájékoztatni magát,hogy az elmúlt két napban két régiségboltba is betörtek. És olyan szóbeszédekethallani, hogy valaki a Kék Medúzát keresi.Lavinia egy pillanatra Tobias szemébe nézett, majd visszafordult az öreghez.- Látott-e vagy hallott-e bárki is valami olyasmit, ami segíthet kideríteni, hogy kivolt a betörő?- Ilyesmiről nem hallottam - ingatta a fejét Tredlow.

HuszonháromA MÁGNESEZŐ HIPNOTIZŐR MAGA NYITOTT AJTÓT, de mintha nemnagyon örült volna, hogy Tobiast látja az ajtaja előtt.- March. Ilyen váratlanul. Mi dolga van errefelé? - fürkészte nyugtalanul alátogató arcát. – Talán valami hírt hozott a gyilkosról?- Beszélni akarok magával - válaszolt Tobias, s azzal már be is lépett,majdnem félresodorva az útból a házigazdát - Ugye nincs kifogása az ellen, habejövök?- Maradt még választásom? - nézett bosszúsan Howard Hudson. - Na,kövessen.Becsukta a bejárati ajtót, és megindult egy rövid folyosón. A hall végén lévőszoba felé tartottak. Tobias figyelte a ház berendezését. A társalgó ajtaja nyitvavolt. Odabent majdnem teljes sötétség, s mindössze egy szék és egy asztal.Minden sötétítő függöny be volt húzva. Bútor szinte sehol. Hudsonék láthatóannem vesződtek a bérelt ház berendezésével. Vagy azért, mert Celeste-etmegölték, mielőtt összeválogathatta volna a lakástextíliát mega bútorokat. Vagypedig azért, mert Hudson egyébként sem akart sokáig ebben a városbantartózkodni.Hudson egy barátságtalan dolgozószobába tereitea vendéget. - Ha gondolja,foglaljon helyet. Megkínálnám teával, de az inasomnak ma szabadnapja van.Tobias nem ült le. Inkább megállt az ablakban, háttal a fénynek. Gyorsankörbepillantott a helyiségben. A polcokon alig néhány könyv porosodott. Voltköztük egy nagyon régi, repedezett borítójú kötet. A falak csupaszok, sehol egykép. Az asztalon nem volt semmiféle személyes vagy munkára utaló tárgy.- Ha jól sejtem, nem tervezett hosszabb tartózkodást ebben a városban -jegyezte meg Tobias.Lehet, hogy Hudson meglepődött, de nem mutatta. Beállt az asztala mögé. Ésvéletlenül vagy szándékosan éppen ott állt meg, ahová alig jutott fény. És ebbőla a félhomályos térszegletből nézett Tobiasra, tengermély szemmel.- Arra céloz, hogy kevés itt a bútor? - húzta elő mintegy mellékesen azsebóráját Hudson. Az aranylánc lelógó vége könnyed ingázásba kezdett. - Nos,béreljük a házat. Celeste-tel nem volt időnk rendesen kicsomagolni, hogy abútorvásárlásról ne is beszéljünk. Aztán őt megölték, s nekem elment a kedvema lakberendezéstől. Ez talán érthető.- Érthető.

- Megkérdezhetem, miért jött ide, March? – kérdezte Huddson mélyen zengő,lágy hangon. Az aranylánc egyenletes ütemben ringott. - Gondolom, nemlakberendezési tanácsokat óhajt adni.- Valóban nem. Azért jöttem, hogy Gunningról és Northamptonrólbeszélgessünk.Az ararnylánc egy pillanatra kiesett a ritmusból, de az árnyékban álló Hudsonaz udvarias értetlenségen kívül más reakciót nem mutatott. A szeme semrebbent.- Mi van velük?Az aranylánc visszanyerte régi, egyenletes ingaritmusát.- Ha jól tudom, a maga páciensei voltak Bathban.- Jól tudja. Gunning egy darabig alvászavarokkal járt hozzám kezelésre.Northamptonnak meg merevedési problémái voltak. - Hudson hangja mégmélyebb és még zengőbb lett. Az aranylánc csak himbálózott. - Az ő korukbanegyik sem számít ritkaságnak. De nem tudom, hogy jönnek ők ide. Mi közükvan az ügyhöz?Az a fityegő aranylánc kezd rohadtul idegesítővé válni, gondolta magábanTobias. - Mindkettőjüktől drága kszereket loptak el nem sokkal azután, hogyelkezdtek magához kezelésre járni.- Nem értem. Ugye nem arra akar célozni, hogy az én Celeste-emnek bármiköze is volt ehhez az ékszerlopáshoz? Hogyan mer ilyet feltételezni, uram? –Hudson minden felháborodás nélkül, nyugodtan beszélt, és nem emelte föl ahangját a felesége becsületének védelmében. Sőt, a hangja még tovább mélyült,már-már zsongítóvá vált. - Celeste gyönyörű és szenvedélyes nő volt, de nemvolt tolvaj, uram.- Talán nem. Talán igen. Most már nem mindegy?- Gyönyörű és szenvedélyes nő - ismételte Hudson halkan. Az aranylánc csakjárt, mint az inga. - Nem tolvaj. A szeme úgy ragyogott, mint az arany. Úgycsillogott, mint ez az aranylánc itt a kezemben. Nézze ezt a láncot, March. Mega rajtuk lévő kis aranygolyókat.Nézze a golyókat, March. Aranyból vannak, fényesek és csillognak. Nagyonkellemes nézni őket. Mágnesként vonzzák az ember tekintetét.- Ne strapálja magát, Hudson - mosolygott gúnyosan Tobias. - Most nincskedvem lemenni transzba, úgyhogy nem fog sikerülni a hipnotizálás.- Nem tudom, miről beszél.- Tudja maga azt nagyon jól. De engem most nem érdekelnek Celestebűnözői képességei. Ami igazán foglalkoztat engem, Hudson, az az, hogy nagyvalószínűséggel maga is tolvaj.

- Én - csattant föl Hudson. Az óralánc abbahagyta fityegést. - Hogyanmerészel maga tolvajlással vádolni engem?- Bizonyítani természetesen nem tudom.- És nem is fogja tudni.- Csakhogy a helyzet szerintem a következőképpen néz ki - támaszkodott kéttenyerével az ablakpárkányra Tobias. - Maga éveken át egyedül dolgozott. Devalószínűleg akadt egy vagy két kellemetlen összeütközése a törvénnyel, ésjobbnak látta, ha eltűnik egy időre. Áthajózott hát Amerikába. Ott elég jólmehetett magának, így aztán maradt egy ideig. Végül mégiscsak visszajöttAngliába, és Bathban telepedett le.- Ezek merő feltételezések.- Igaza van. Csakhogy az én feltételezéseim általában be szoktak jönni.Szóval, ott hagytuk abba, hogy elkezdett praktizálni Bathban. És ott találkozottCeleste-tel, egy olyan nővel, akinek az erkölcsi elvei harmonizáltak az önelveivel.- Mit akar ezzel mondani?- Hát csak azt, hogy egyiküknek sem esett neheze bűnözői életmódotfolytatni.- Ezért párbajra is kihívhatnám önt, uram.- Kihívhatna, de nem fogja megtenni - kezdett alá sétálni, háta mögöttösszekulcsolt kézzel Tobias. - Ugyanis jól sejti, hogy kettőnk közül én tudokjobban lőni. És a pletyka sem tenne jót az ön üzletmenetének.- Hogyan merészeli...- Mint már említettem, maga és Celeste párban dolgoztak. Maga választottaki az áldozatokat, nyilván a gazdag, idős, sőt nagyon öreg úriembereket, akiketCeleste könnyedén el tudott bűvölni. Ő pedig addig ravaszkodott, míg rá nemvette őket egy kis hipnózisos mágnesterápiára. S amikor bekerültek a rendelőbe,maga a megfelelő hipnotizálási és egyéb technikákkal rávette őket, hogy adjanakát néhány értéktárgyat a gyűjteményeikből. Utána pedig semmire sememlékeztek, köszönhetően a hipnotizált állapotban magától kapott utasításoknak.Hudson keményen tartotta magát. Mozdulatlanul állt az asztala mögött, ésolyan rezzenéstelen tekintettel bámulta Tobiast, hogy az még a Medúzának isdicsérete vált volna.- Ebből maga semmit sem tud bizonyítani - jelentette ki.- És itt Londonban hol csúszott be a hiba?- Maga megőrült, uram. Keressen föl egy szakembert.

- A műtárgyakkal azonban teljesen új helyzet állt elő - folytatta Tobias. -Egészen új terepre lépett át, amikor úgy döntött, ellopja Lord Bankstől azt akülönleges holmit. Első látásra semmi értelme nincs egy ilyen vállalkozásnak.Maga a drága ékszerekre specializálódott, nem a régiségekre. Az olyanműtárgyaknak, mint például a Kék Medúza, nagyon behatárolt a piacuk. Ezeketsokkal nehezebb pénzzé tenni, mint mondjuk egy Pár gyémánt fülbevalót vagyegy igazgyöngy és smaragd nyakláncot.Hudson nem szólt semmit. Csak állt ott a felhomályban, mint a támadásrakészülő kobra, várva a kedvező alkalmat.Tobias rá sem hederítve leemelte a polcról azt a régi, szakadozott bőrkötésűkönyvet.- Két lehetséges okot tudok elképzelni, amiért maga elhatározta a medúzáskarkötő ellopását - lapozott bele a könyvbe Tobias. - Az egyik az, hogy valamimegrendelőnek dolgozott. Egy olyan alaknak, akinek el tudta hinni, hogymegfizeti a nagy pénzt a karkötőért.- Magát túlságosan elragadja a képzelet, March.Tobias most a könyv címét vette szemügyre.Értekezés a brit-római kornémely titkos szertartásairól és praktikáiról- És van még egy lehetséges ok. - Tobias visszatette a polcra a könyvet. - Ésbár elismerem, hogy itt az érvelésemben akadnak még logikai hézagok, azt is elkell árulnom, hogy ezt még valószínűbbnek tartom, mint a megrendelésreelkövetett lopást.Hudson megvetően biggyesztett. - Na és mi volna ez a második ok?- Egyszerűen az, hogy maga megőrült – jelentette ki Tobias. - A szó szorosértelmében. Elkezdett hinni a Kék Medúzáról, ennek a régiségnek avarázserejéről szóló legendáknak. Ugye, ezért határozta el, hogy megszerzi aztaz elátkozott karkötőt? Mert azt vette a fejébe, hogy a Medúza segítségévelellenállhatatlan erővel fog tudni hipnotizálni bárkit.Hudson abszolút mozdulatlanul figyelte. Még a szempillája sem rebbent.- Nem értem, miről beszél maga itt nekem - szólalt meg végül.Tobias odament a régi könyvhöz. - Maga véletlenül találkozott a KékMedúza állítólagos varázserejének említésével. Talán éppen ebben a régikönyvben. És a rögeszméjévé vált a dolog. Közölte Celeste-tel, hogy ez lesz a

következő szerzemény, s azután ideköltöztek Londonba, és kidolgozták ahaditervet.- Magának elment az esze, March.- Csakhogy Celeste sem volt már kezdő a pályán, és már rég megtanulta,hogyan érvényesítse a saját érdekeit. Nyilván átlátta, hogy a maga által kiagyaltújabb akcióból csak baj lehet, haszon nem. És talán attól is félt, hogy magánelhatalmasodik az őrület. Hogy elmeháborodott lesz.- Hagyja már ki Celeste-et ebből!- Sajnos, nem tehetem. Valójában mi történt között azon az éjszakán, amikora felesége Hudson? Először azt hittem, azért ölte meg őt, mert rájött, hogymegcsalja. Azután felvetődött bennem az is, hogy talán hajba kapott a két tolvaja szajrén, és ez végződött gyilkossággal. De most már azt kezdem gondolni,azért ölte meg őt, mert a felesége rájött, hogy maga kezd megháborodni, ésemiatt valahogyan szakítani akart magával.Hudson olyan erővel markolta az íróasztali szék támláját, hogy öklén abütykök belefehéredtek. - Az isten verje meg magát, March, nem én öltem meg afeleségemet!Tobias megvonta a vállát. - Elismerem, hogy sok még itt a megválaszolatlankérdés. Azt például még nem tudtam kikövetkeztetni, hogy mi történt a KékMedúzá- val. És nyilvánvalóan maga sem tudja, hogy hová lett az a karkötő. Ésvalójában ezért bízta meg Laviniát a nyomozással. És nem azért, hogy előkerítsea gyilkost. Így van? Maga azt a rohadt karkötőt szeretné előkeríteni.- Elképedve hallgatom magát, uram - röhögte el magát egészen közönségestorokhangon Hudson. - És én még azt hittem, hogy ön előtt nincsenekmegválaszolatlan kérdések!- Ma még akad néhány - indult Tobias az ajtó felé. - De nyugodjon meg,hamarosan minden rejtély megoldódik.- Várjon, az isten verje meg magát. Lavinia tud ezekről a magaképzelgéseiről?- Nem mindegyikről - nyitotta ki Tobias az ajtót. - Egyelőre...- Jobban tenné, ha nem adná elő neki ezeket a hülyeségeket. Mert úgysemhinne magának. Ő sokkal régebben ismer engem, mint magát, March. Én acsalád régi barátja vagyok. És ha arra kényszeríti őt, hogy választón maga ésénközöttem, akkor ő engem fog választani. Hát ezt jól jegyezze meg.- Ha már szóba hozta Laviniát, adnék én magának egy jó tanácsot.- Semmi szükségem a maga idióta tanácsaira!- Akkor vegye ezt figyelmeztetésnek: én egy pillanatig sem fogommegengedni, hogy maga Laviniával próbálja pótolni Celeste-et.

- Azt képzeli, March, hogy Lavinia annyira bele van zsongva magába, hogyaz én kedvemért soha el nem hagyná magát?- Nem képzelek én semmit. De azt nagyon jól tudom, ha magának véletlenülsikerülne is elcsábítania Laviniát, akkor egyszerűen nem lesz ideje kiélvezni ezta győzelmet.Kisétált a szobából, és szép lassan becsukta maga mögött az ajtót.

HuszonnégyTOBIAS NEM ÁLLT LE TÖPRENGENI, hogy hová is akar menni.Egyetlen helyre kívánkozott most az egész világon: a Claremont utcába. Leintettegy arra járó konflist, és már robogott is a kis ház felé.A combjába belenyilallt néhányszor a fájdalom, amikor kiszállt a kocsiból,de nem törődött vele. Fürgén fölszaladt a lépcsőn, és jól odavágott néhányat aréz kopogtatóval.Semmi válasz.Tobias nem volt éppen a legjobb hangulatban, és ez a csönd csak továbbfokozta az idegességét. Amikor az itt elköltött reggeli után távozott, közölteMrs. Chiltonnal, hogy ma délután háromkor jön vissza.Eszébe jutott, hogy az utóbbi időben második otthonának kezdte tekinteniLavinia kis házát. Ahogy az urak a klubjukra tekintenek. Már Mrs. Chiltonnak isadott mindenféle utasítást, akárcsak otthon a saját inasának, Whitbynek.Azt azért tudta, hogy nem veheti zokon, ha nem teljesítik maradéktalanul azutasításait. Mindenesetre Mrs. Chilton azt mondta, hogy Lavinia ma délután itthonlesz. És mégsem jön senki ajtót nyitni.Lement a lépcsőről az utcára, és felnézett az emeleti ablakokra. A függönyökbe voltak húzva. Pedig Lavinia napközben el szokta húzni az összes függönyt.Szerette a világosságot.Tobias elkezdett nyugtalankodni. Ez a ház ebben a napszakban nem nemszokott ilyen kihalt lenni. Lehet, hogy Emeline és Lavinia elszaladtak valamitmeg gyorsan bevásárolni, de hol van Mrs. Chilton?Mrs. Chilton sincs sehol. Ez már mégiscsak furcsa. Tobias már elég régótajár ebbe a házba ahhoz, hogy a házvezetőnő időbeosztását ugyanolyan jólismerje, mint a saját inasáét. Nem ilyenkor szokott elmenni, hogy meglátogassaa nővérét.Tobias egyre nyugtalanabb lett. Egyet-kettőt még pogott, majdtürelmetlenségében lenyomta a kilincset. Az ajtó azonnal kinyílt. Nem voltbezárva.Hiszen Tredlow üzletébe is ilyen könnyen be lehetett nyitni tegnap. Ez ahasonlóság most már komolyan megijesztette Tobiast.Lábujjhegyen, óvatosan belépett a házba, és halkan becsukta maga mögött azajtót. Aztán csak állt mozdulatlanul és hallgatózott a csendben. De nem hallottsemmit.

Lehajolt, és a jobb csizmaszárába bevarrt rejtett tokból előhúzta azönvédelmi kését. Késsel a kezében nézett be a társalgóba, és ott sem látottsenkit.Aztán benézett Lavinia dolgozószobájába. Az is üres volt.Akárcsak a konyha.Legyőzte a félelmet, amely egyre szorosabban markolta a szívét, ésmegindult fölfelé a lépcsőn. A lépcsődeszkáknak a két szélére lépegetett, hogymeg ne nyikorduljanak.Fölérve megint megállt hallgatózni. S közben eszébe jutott, hogy mégsohasem járt ennek a háznak az emeletén. És nem is ismeri idefönt a járást.Nézegette a szűk kis folyosóról nyíló ajtókat, és eszébe jutott, hogy Laviniaegyszer mintha említette volna, hogy az ő hálószobája az utcára néz.Lábujjhegyen indult meg a hálószoba felé, be-bepillantva az útba esőszobácskákba is. Némi megnyugvással konstatálta, hogy felfordulásnak seholsemmi nyoma. Betörő tehát valószínűleg nem járt itt.Ekkor valami neszt hallott abból a helyiségből, amelyet Laviniahálószobájának gondolt. Közelebb lopózott, és az ajtó mellett a falhoz lapult.Megint hallotta a neszt. Valaki mozgott abban a szobában.Tobias óvatosan belesett. S odabent egy ókori római kert képeivel díszítettparavánt látott, amely eltakarta azt a valakit, aki ott valamit csinált. S közbenhalkan pattogott a tűz, és szelíd vízcsobbanások is hallatszottak. Tobiasfeszülten figyelt.Ekkor egy elegáns, mezítelen láb jelent meg a paraván széle alatt. Ez a láb apadlóra terített puha törölközőre lépett ki. Aztán ismét egy kis vízcsurgáshallatszott, és megjelent annak a lábnak a párja is.Tobias azonnal kapcsolt. Idegessége és félelme egy szempillantás alattelpárolgott, és egészen más hangulat költözött a lelkébe. Kését visszadugta acsizmaszár titkos redőjébe, és belépett a szobába.- Segíthetek valamit a fürdőzésben, asszonyom? Megmoshatom például ahátát? - kérdezte minden köszönés nélkül.A paraván mögül meglepett, halk sikkantás hallatszott.- Tobias, te vagy az? - kukucskált ki a paraván mögül Lavinia, és a szemekerekre tágult a csodálkozástól. - Szent ég! Mit keresel te itt? - Körbetekertemagát egy fürdőlepedővel, és kilépett a férfi elé.Tobias érezte, hogy elkezd forrni a vére. Lavinia a feje tetejére kontyolta fölaz összes haját, s így teljes szépségében tárult föl finom ívű, alabástrom nyaka.

Tarkójáról a nagy kazalból kicsúszott, nedves pihék kunkorodtak lefelé. Arcakissé kipirult a meleg víztől és a kandalló tüzétől.- Ugye, most valami nagyon szerelmes és nagyon költői bókot kellenemondanom? - vigyorgott kissé szerencsétlenül Tobias, és közelebb lépett anőhöz. - De hát, amilyen ostoba vagyok, én nem tudok egyetlen ilyen bókotsem.- Tényleg nagyon ostoba vagy te, Tobias - mosolygott vidáman Lavinia.Olyan fényes volt a szeme, mint a kandalló lángja, és a pupillája is minthakitágult volna... - Nedves vagyok.Ezt már figyelmeztetésnek szánta, mert közben a férfi átkarolta a derekát.- Hát, ezt örömmel hallom. Hogy máris nedves vagy - nyalábolta föl abban apillanatban Tobias, és megindult vele az ágy felé. - Mert így mégiscsakgyorsabban beléd bújhatok.Lavinia fojtott hangon nevetett föl, ami nagyon csábos zene volt Tobias kisséelálló füleinek.Lefektette a nőt az ágyra, és letekerte rólal a legfinomabb indiaipamutfonálból szőtt frottír fürdőlepedőt. Azt hitte, a vágyát már nem lehettovább fokozni, de amikor a fürdőlepedő leomlott az ágy mellett a padlóra, az avágy szinte a fájdalomig fokozódott. Ott feküdt előtte meztelenül a nő.Gömbölyű, rózsás mellekkel és a két combja találkozásánál azzal a göndörbozontosháromszöggel...Tobias nyelt egyet, pedig már teljesen kiszáradt a szája. És arra gondolt,hogy ez az első alkalom, amikor végre anyaszült meztelenül láthatja abarátnőjét. Kapcsolatuk jellegéből fakadóan egyszerűen nem volt alkalmuk ilyenhelyzetekbe kerülni. Ezért aztán csak aparkok bokrai mögött és hasonló helyszíneken hódolhattak a szerelemörömeinek, de az ilyen helyeken a szerelmesek nem szoktak meztelenrevetkőzni.Tobias biztos volt abban, hogy Lavinia is épp erre gondol. Szélsebesen rúgtale a csizmáját, vette le az ingét, és bújt ki a nadrágjából.Gyöngéden ráereszkedett a nőre. - Te fölfogtad, hogy ez az első eset, amikoregy ágyban fekszünk? - kérdezte a fülébe suttogva.- Nekem is pont ez jutott az eszembe - ölelte át két karral a nyakát Lavinia.- Remélem, nem fogod a dolgot unalmasnak találni. Hiszen magad mondtad,hogy számodra a különleges és a veszélyes helyszínek az igazán izgatóak. Aholpéldául a mókusok megleshetik a csupasz fenekedet.- De azért az ágynak is megvannak a maga előnyei - mosolygott Lavinia. -Nem nyomja például annyira a énekemet, mint egy kőpad a gótikus romkertben

vagy éppen az íróasztalom lapja odalent. És nem is zötykölődik annyira, mintegy bérkocsi.- És végre én is kényelmesen lefekhetek - nyögte e|egedetten Tobias.Aztán egymásnak estek. Először csókolóztak egy nagyot, vadul, mohón éskifulladásig. Tobias érezte, hogy a nő minden porcikája remegve kívánja őt, ésegy férfi számára erősebb vágyfokozó varázsszer nem is létezik. Most már avére és minden izma megfeszült.Ezt a nőt soha nem hagyom el és soha nem engedem el, fogadkozottmagában. Hudsonnak meg végképp nem adom oda.Kényelmesen elhelyezkedett mellette, aztán megindította és fürge ujjait. A nőnyakánál, a füle mögött kezdte a cirógatást és simogatást, s úgy haladt ahónalján, a két mellén, a hasán és borzas szőrfoltján keresztül majdnem atérdéig. Lavinia bőre sima volt, meleg és rugalmas. Aztán Tobias megindítottavissza, fölfelé is a tenyerét, s a középső ujjával megérkezett Lavinia bársonyoscombjai közé, a nagy forróságba.- Tényleg jó nedves vagy - dörmögte csókolózás közben. - Ezt szeretem.Lavinia alig hallhatóan nyöszörögni kezdett, és szorosan odahúzódott a férfimellé. Aki addig játszogatott azzal a feszes kis dudorral abban a nedvesforróságban, amíg Lavinia a hátába nem meresztette mind a tíz körmét.Tobias már nem bírta tovább.Lavinia fölé fordult, azután szép lassan, de feltartathatatlanul belenyomult,valósággal beleereszkedett. S amikor már egészen benne volt, nagyonelégedetten nyögött fel.Érezte Lavinia fogait a válla bőrében. A nő olyan szorosan ölelte, mint akiörök időkre eggyé akar forrni vele.Anthony még nem fejezte be a beszélgetést az utcalánnyal, de már a hátával,a tarkójával érezte, hogy valaki követi. Olyan ez az érzés, mint amikor egy aprópók esik be ott hátul az ember gallérja mögé, és időnkent mászkál egy kicsit. Aza virágárusnő lesz az, a nagy szürke kalapban. A látómezője szélén már többszörfelbukkant ez az alak, de csak most tudatosodott benne, hogy gyanúsan sokszorbukkant fel. Anthony néhányszor hátrafordult, de akkor az a valaki villámgyorsanbehúzódott egy kocsi vagy egy elárusítóbódé mögé. Akkor majdkitalálunk valami mást, gondolta Anthony, de közben udvariasan hallgatta azutcalány különös kifejezésekkel teli mondatait.És figyelni kezdett. Minden érzékszervével, felokozott éberséggel. Figyelteaz egész utcát, a házakat, a fogatokat és az embereket maga körül.

A helyzetet kissé fenyegetőnek és nagyon nak érezte. És az jutott eszébe,hogy Tobias biztosan ezt szereti a nyomozói szakmában, ezeket az izgalmakat.És valóban érdekesebb ez a szituáció, mint amikor az ember bokszmeccset néz,vagy egész este csak kockázik egy füstös játékbarlangban.De most nem volt idő filozofálgatni az új szakma ilyen- olyan vonatkozásain,mert a lehető leggyorsabban ki kellett deríteni, hogy ki is az az alak, aki ittszaglászk utána az utcán.- Köszönöm a kedves segítségét, kisasszony - nyomott néhány pénzérmét afeltűnően fiatal, tizenöt-tizenhat éves kis prosti markába. - A fáradozásaiért.- Nem volt ebben semmi fáradság, uram - kuncogott leány, és eltüntette apénzt rongyos ruhája valamelyik zsebében. - Örülök, hogy segíthettem.Anthonyt kínos érzés fogta el. Hiszen ennek a kislánynak az anyja mellettvolna még a helye, nevelőnővel az oldalán. Vagy cselédkednie kellene valamitisztes úri házban, az erkölcsökre szigorúan ügyelő úrnő alkalmazottjaként. Nempedig itt az utcasarkon... Anthony elszomorodott, hogy milyen kegyetlen is asors a zegény emberekhez.Búcsúzásuí udvariasan megemelte a kalapját. A lány legínt elnevette magát.Nyilván nem volt hozzászokva, hogy egy úriember emberszámba vegye őt ésudvariasan bánjon vele, s ezért roppant mulatságosnak találta a helyzetet.Anthony lerázta magáról az utcalánnyal folytatott szélgetés kellemetlenutánérzéseit, és elkezdett a titokzatos virágárusra koncentrálni. Talán mostfordulópont következik be a nyomozásban... Ha ügyesen oldja meg ezt ahelyzetet, akkor kulcsfontosságú ínformációkra tehet szert.És az sem mellékes körülmény, hogy most talán bebizonyíthatja, hogy igenisvan tehetsége a nyomozói munkához. Ha egy rakás, aranyat érő információvaltér haza, akkor talán Tobias is abbahagyja az örökös célozgatást, hogy menjen őinkább üzletembernek...Meggyorsította lépteit a kanyargós, szűk utcácskák és átjárók labirintusában.Egy órával ezelőtt érkezett az elegánsnak egyáltalán nem nevezhető városrészbe,hogy kikérdezze az utcalányokat. Tele volt ez a a kerület ócska lebujokkal,zsugások és kockázók játékbarlangjaival, orgazda ószeresek butikjaival és piroslámpás házakkal. A piszkos és sáros utcák pedig az ennek megfelelő népséggel.Anthony az egyik kocsma sarkánál egy kis benyílót vett észre. Keskenyösvény vezetett itt a házak hátsó fala között. Anthony villámgyorsan befordultezen a sarkon, és szinte mellbevágta a tömény húgyszag, a rothadó szemét és azidehajigált patkányhullák dögszaga.Befogta az orrát, és óvatosan a házfal mellé húzódott, vigyázva, hogy bele nelépjen valamibe.

Két kölyök ballagott el mellette, azon veszekedve, hogy miképpen lehetnevalamit lelopni a pék kocsijáról, amely éppen az utca túloldalán állt meg.Utánuk egy falábú, kampókezű öreg matróz baktatott, mintha csak egykalózregényből lépett volna elő az ócska mankójával.Anthony időnként óvatosan kikukucskált a sarok mögül, és már kezdte volnaföladni a reményt, amikor pár házzal arrébb mégiscsak feltűnt a virágárusnőalakja. Arcát most is eltakarta a széles karimájú, szürke kalap. Alakját elrejtettea szakadozott, bő köpönyeg. A karján lévő kosárban alig néhány virágszálhervadozott.Itt valami nem stimmel, gondolta Anthony. Ez a nő öregnek van öltözve, deegészen fiatalosan mozog.A nő elhaladt a szűk benyíló előtt, s azután megállt. Tanácstalanul nézettkörül, hogy hová tűnhetett az áldozata. Anthony csak erre várt.Két lépéssel a nő mögé került, fél kézzel derékon kapta, és berántotta asikátorba. Aztán szembefordította magával, és gyengéd, de erélyes mozdulattal„fölkente” a téglafalra. A nő kalapja előreesett, és Anthony szemtől szembetalálta magát...- A betyár életbe! Sejthettem volna! - mondta bosszúsan, de majdnemelröhögte magát. - Te mi a jóistent csinálsz itt?!Elengedte Emeline derekát, s így a lány rendesen ráállhatott a két lábára. Párpillanatig némán bámultak egymásra a sikátor bűzös félhomályában. Anthonymég arra is gondolt, hogy megint csókolózhatnának egy jót, csak ne volna ittilyen borzasztó büdösség.- Hogyhogy mit csinálok? - kérdezett vissza kicsit méltatlankodó hangonEmeline. - Hát követtelek. Ha nem tűnt volna föl.- De, nagyon is föltűnt. És mi az ördög hurcolt ide, erre az életveszélyeskörnyékre?- Hát csak az, hogy ma délelőtt nagyon gyanúsan titokzatoskodtál, amikor anapi programod felől érdeklődtem - tette föl a kalapját Emeline. - Rögtönsejtettem, hogy valamiben mesterkedsz.- És ezért követtél engem? Mi ez az egész képtelen, idióta…- Na csak ne olyan hevesen! - vágott közbe Emeline. - Mit beszéltél azzal anőcskével ott az utcasarkon? Meg azzal a másikkal, aki az utca túlsó végén akocsma előtt illegette magát?- Mindjárt megmagyarázom - karolt bele Anthony. - Csak előbb menjünk elerről a szörnyű helyről. Én is utálom, de egy úrinőnek végképp nincs ezen akörnyéken semmi keresnivalója.

- Más hölgyeknek viszont van, ha jól látom - nézett a sarkon álló utcalányfelé Emeline. - Bár nem tudom, mennyit kereshetnek.- Nem jószántukból választották ezt a kenyérkereseti lehetőséget - jegyeztemeg kedvetlenül Anthony. - Menjünk innen.Ahogy átvágtak az úttesten, kocsizörgést hallottak maguk mögött. Anthonymegfordult, és nagy megkönnyebbüléssel látta, hogy egy konflis. Leintette.- Anthony - nézett keményen a szemébe Emeline, amikor már Lavinia házafelé zötykölődött velük a kocsi. - Tudni akarom, hogy mit csináltál itt. Azthiszem, jogom van megtudni. Magyarázattal tartozol.- Miféle magyarázattal? - terpeszkedett el Anthony az ülésen. - Tobiasmegkért, hogy gyűjtsék egy kis információt.- Az a lány ott a sarkon. Az egy utcalány, nem?- De.- Meg az a másik is, ott a kocsma előtt. - Emeline hangjából keményenkicsengett a számonkérési szándék.- Az is.- Na, akkor én meg nagyon remélem, hogy nem akarod, hogy ennek az„információgyűjtésnek” bármi köze is van a Medúza-ügyben folytatottnyomozáshoz.- Eszem ágában sincs semmit bemesélni neked.- Úgy... - tette le maga mellé az ülésre a nagy szürke kalapot Emeline. Aszeme résnyire szűkült, ahogy föltette a nagy, kérdést. - Miért társalogsz teutcalányokkal, Anthony? És milyen gyakran szoktál velük társalogni?Anthony megeresztett egy káromkodást a bajsza alatt, és kibámult azablakon. Aztán eltűnődött, hogy mennyi információt lehet ennek a nőnek azorrára kötni. Mert egyrészt nő, tehát nem árt vele az óvatosság. Másrészt pedigez a nő mégiscsak Emeline, nem más, és neki azért mégsem volna ildomoshazudni.- Na figyelj ide. Ha megígéred, hogy nem fecseged ki a nagynénédnek, akkorelmondom neked az igazat.- Miért kell ezt megígérnem?- Azért, mert Tobias egyelőre nem akarja Lavinia tudomására hozni, hogy őtnagyon is érdekli, hogy Oscar Pelling mégis mi a fenét keres itt ebben avárosban.Emeline eltátotta a száját a csodálkozástól, s aztán megkönnyebbültenfelsóhajtott. Lehet, hogy tényleg nincs oka féltékenykedni. - Ó! Most már értem.Ezek szerint Tobias az egyik szemét rajta tartja ezen a szörnyetegen.

- Úgy van. És én ebben segítek neki.- Nagyon helyes! Ez a Pelling nem egy bizalomgerjesztő figura. De azoknaka nőknek mi közük van hozzá?- Pelling egy környékbeli fogadóban szállt meg. És az egyik istállófiú szerintrendszeresen ellátogat egy helybeli prostituálthoz. Tobias azt mondta, kutassamföl azt a nőt, mert beszélni akar vele.- Nem értem. Mit tud elmondani egy utcalány erről a Pellingről?Anthony kissé zavartan bámult kifelé az ablakon.- Nos, Tobias azt mondja, hogy az ő szakmai tapasztalatai szerint aprostituáltak a kuncsaftjaikról oly dolgokat is megtudhatnak, amilyeneket senkimás csak nem is sejthet.- Hát, igen...Anthony visszafordult az ablaktól. - Nem kellett volna utánam jönnöd. Ezelég veszélyes környék.- Ha a nagy titokzatoskodás helyett elmondtad volna, hogy mire készülsz,akkor én sem éreztem volna fontosnak, hogy meglesselek.- A fenébe is, Emeline! Hol van az megírva, hogy be kell számolnom nekedrninden lépésemről?Emeline arca megmerevedett. - Bocsásson meg, uram. Nem gondoltamvégig, hogy mit teszek. Ön természetesen nem tartozik nekem magyarázatokkal.Ön teljesen szabadon jár-kel, és azt csinál, amit akar. Hiszen nem vagyunkházasok.Kínos csönd támadt egy pillanatra. Anthony nem adta, hogyan reagáljon erre.- Nem - nyögte ki végül. - Mi tényleg nem vagyunk házasok.Aztán csak bámultak egymásra, örökkévalóságnak tűnő néhány percig.Anthonynak valamitől hirtelen kiszáradt a torka.Emeline aztán hirtelen előrehajolt és megragadta a fiú kezét. - Az istenszerelmére, Tony! Mi történik velünk? Mindig ez a veszekedés és vitatkozás. Minem ilyenek voltunk. Komolyan mondom, kezdünk mi is úgy kinézni, mintLavinia és Tobias. Ok is folyton veszekednek.Anthony a tenyerébe vette és simogatni kezdte a lány keze fejét. - Igazadvan. Nekünk nem ezt a példát kellene követnünk.- Nekik talán a természetükből fakad - mosolygott bizonytalanul Emeline. -De nekünk, ugye, nem ilyen a természetünk?- Nem - szorította meg a lány finom kis kezét Anthony. És máris szent volt abéke. Derűs hangulat költözött a zörgő-imbolygó konflis belsejébe.

Anthony gyöngéden az ölébe húzta a lányt, aki egyáltalán nem ellenkezett.Sőt, boldogan mosolygott. Aztán csókolózni kezdtek, lassan, mély és kimértszenvedélyeséggel. S közben a már másodszor csókolózók rutinjával vigyáztak,hogy a zötykölődő kocsiban ki ne verjék egymás fogát. Hiába, bizonyosdolgokat fiatalkorában gyorsan megtanul az ember...Anthony szeretett volna még mást is kipróbálni a és csókolózás mellett, deamikor kissé kifulladva fölnézett, észrevette, hogy nemsokára megérkeznek. ÉsEmeline is nagyon sajnálta, hogy nem tart még legalább egy ez a kocsikázás.Kíváncsi lett volna, mit tud még ez a fiú…Szomorú sóhajtással ültek vissza a helyükre, egymással szembe, szépilledelmesen.A kocsi nagy robajjal állt meg Lavinia háza előtt. Anthony udvariasankisegítette Emeline-t, s egy darabig csak álltak ott a járdán, kissé kipirulvaméregetve egymást. Emeline azonban a fiú háta mögött megpillantotta Mrs.Chiltont.A házvezetőnő vadul integetett, és sietve közeledett feléjük. Anthonymegfordult, és már messziről látta, hogy Mrs. Chilton nagyon izgatott, és valamifontosat akar mondani. Még itt kint az utcán.- Valami baj van, Mrs. Chilton?- Nem, nincs semmi - lihegett a nagy rohanástól az idős házvezetőnő. - Csakmost még ne menjenek be a házba. Azt gondoltam, mostanra már befejezik, denagyon elhúzzák, úgy látom. Nincs mit tenni, várni kell. Jöjjenek velem. Itt azutca végén a parkban van egy kényelmes kis pad.- De hát mire kell várni? - kérdezte meglepetten Emeline. - Én ezt nem értem.- Most mondtam, Miss Emeline, hogy azok ott ketten együtt vannak odabent.Emeline döbbenten meredt a bejárati ajtóra. - Kicsodák vannak ott kettenegyütt?!- Kik, kik.. Hát Mrs. Lake és Mr. March. Gondoltam, befejezik, mire magukhazaérnek - ingatta a fejét Mrs. Chilton, és megindult a park felé. - Az istentudja, mit csinálnak ilyen sokáig. Nem ér ennyit a dolog, ha engem kérdeznek.Legalábbis az én időmben ez még nem így volt.- De miféle „dolog” nem ér ennyit? - kérdezte most már türelmetlenülEmeline.Mrs. Chilton sokatmondó pillantást váltott Anthonyvajl.Anthony agyába is csak ekkor villant be a felismerés. Jól bele is vörösödött.- Mrs. Chiltonnak igaza van. Menjünk - ragadta karon Emeline-t, és húztamagával a park felé. – Igazán szép az idő, kellemesen el lehet üldögélni ilyenkoregy kicsit.

- De hát mi ez az egész? - huzattá magát Emeline. - Mi folyik itt, Mrs.Chilton?- Bocsásson meg, de azt hiszem, az én hibán. Tudja, megsajnáltam őket.Szegények mindig a parkokban, a bérkocsikban meg ilyen helyeken voltakkénytelenek csinálni. Szegény Tobias is, azzal a fájós lábával. És ebben azévszakban az időjárás is kiszámíthatatlan.- Hogy az ördögbe jön ide az időjárás? – toppantott mérgesen Emeline. -Miről van itt szó egyáltalán?Mrs. Chilton azonban nem veszítette el a türelmét. Elmagyarázza ő, ha mármuszáj...- Mr. March azt mondta nekem ma délelőtt, hogy három óra körül jön vissza.Én meg úgy gondoltam, hogy hagyok nekik egy kis időt, hogy végre kettesbenmaradhassanak ebben a meleg házban, a kényelmes ágyban - fújtatott mégmindig Mrs. Chilton. - Gondoltam, jót teszek velük. De honnan tudhttam volna,hogy nem elég nekik egy negyedóra?Anthonynak külön erőfeszítésébe került, hogy el ne röhögje magát.- Kényelmes ágyban? Mr. March és Lavinia néném? - derengett végre valamiEmeline-nek is. Fülig belepirult. Nem mert Anthony szemébe nézni. Aztánelnevette magát. - Mrs. Chilton! Hiszen ez borzasztó. Lavinia tudja, hogy magamit ravaszkodott itt össze?- Nem. Még nem. Mert amikor beleült a kádba, azt mondtam neki, hogy elkell mennem ribizlit vásárolni a lekvárfőzéshez. Tudtam, hogy Mr Marchhamarosan betoppan, ezért nyitva hagytam neki az ajtót. Aztán láttam é, hogymegérkezik. Ez egy órával ezelőtt volt, és azt hittem, hogy nem tart ez nekikennyi ideig. Még az a sze-rencse, hogy nem esik - pillogott a felhőkre Mrs.Chilton.- De bármelyik percben eleredhet - jegyezte meg Emeline. - Még szerencse,hogy ez rajtam van.A házvezetőnő csak most vette észre a lány nagy, zakadozott köpenyét. -Úristen! Mi ez magán?Emeline leereszkedett a padra. - Hosszú történet.Mrs. Chilton is lezöttyent mellé, és mogorva képpel nézegetett vissza a házfelé. A függönyök még mindig be voltak húzva. - Nem baj, kezdjen csak bele.Úgy látszik, bőven van időnk végighallgatni.

TOBIAS HANYATT FEKÜDT AZ ÁGYON. Egyik karja a feje alatt, amásikkal Laviniát ölelte magához. Tudta, hogy elszaladt az idő, de semmi kedvenem volt kimászni a puha, meleg ágyból, a hozzá simuló, forró testű nő mellől.Így kellene ennek lennie ezentúl, gondolta. Mindig...- Ma délután meglátogattam Hudsont - jelentette be.Lavinia pár percig nem szólt semmit. Aztán felkönyökölt és Tobiasra nézett.Tekintetéből pár másoderc alatt eltűnt a szerelmes révedezes.- Miért nem szóltál, hogy Hudsonnal akarsz beszélni? - kérdezte számon kérőhanghordozással. - És ha szabadna tudnom, miről beszélgettetek?- Rólad.- Rólam?! - ült föl hirtelen Lavinia, a mellei elé kapva a takarót. - Mit lehetrólam beszélgetni?!Tobias megpöccintette a nyakában lógó kis borostyánkövet.- Már említettem, hogy ez a fickó meg akar szerezni téged. Kell neki valakiCeleste pótlására.- És én is említettem neked, hogy ez egy nagy baromság.- Nem az. Higgyél nekem.- Egyszerűen sértő és megalázó - csattant föl Lavinia. - Nem akarom elhinni,hogy képes vagy ilyen kínos helyzetbe hozni engem.Válasz helyett Tobias belenyomta őt a mély párnába, és ráfeküdt. Kéttenyerébe fogta a nő fejét, és szinte a szájába suttogva mondta:- Közöltem vele, hogy ne erőlködjön. Mert úgysem engedlek át neki.HÚSZ PERCCEL KÉSŐBB LAVINIA FÖLVETT EGY PONGYOLÁT, éskikísérte Tobiast. Utoljára még gyorsan csókolózott vele egyet a sötét hallban.- Szaladj! Mrs. Chilton bármelyik pillanatban hazaérhet. Már így is nagyszerencsénk volt, hogy sem ő, sem Emeline nem futott be eddig. Nem is tudom,hol lehetnek ilyen sokáig.Tobias csak mosolygott a bajsza alatt. Sejtette ugyanis, hogy nem véletlenülmaradt nyitva az ajtó, és nem véletlenül tűnt el az a derék „ilyen sokáig”. Dejobbnak látta nem fölvilágosítani Laviniát.- Hát akkor az esti viszontlátásra! – kezdett búcsúzni. - Ha jól tudom, mindenelő van készítve a nagy eseményre.- Elő. A ruhákat egy órán belül meghozzák. Joan ma reggel megüzente, hogyöt órára ideküldi a saját fodrászát fél kilencre pedig kocsit küld értünk.

Tobias bólintott. - Anthony pontban kilenckor jelenik meg ott. Én meg tízkörül. Ez így jó lesz?- Tökéletes - ballagott le Lavinia is a bejárati lépcső aljáig. - Most siess.Lavinia még intett egyet az ajtóból, azután eltűnt. Tobias a legszívesebbenazonnal visszafordult volna, de hát mennie kellett. Megindult hát az utca végefelé, s közben anyakát nyújtogatta, hogy nem téved-e arra egy konflis. Még asarokig sem jutott, amikor ismerős arcok jöttek le szembe. Emeline, Anthony ésMrs. Chilton ballagtak láz felé, mesterkélt közömbösséggel. Anthony még azzalis színesítette a jelenetet, hogy előhúzta a zsebóráját, jól megnézte, hogykörülbelül hány óra is van... Tobias értette a célzást. Nem is vett tudomást asógorjáról, és csak a két nőt üdvözölte.- Ó, Mr. March! - ragyogtatta rá tündéri mosolyát Emeline. - Micsodameglepetés! Úgy örülök, hogy látom.- Én is örülök, Emeline kisasszony - emelte meg a lapját Tobias. - Jó napotmagának is, Mrs. Chilton.- Úgy látom, ribizliért ment.- Mert maga annyira szereti a ribizlilekvárt - mosolygott sokat sejtetően aházvezetőnő.- Amit maga főz, azt nem lehet nem szeretni - bókolt Tobias. - Nagyon hálásvagyok, hogy ma délután külön az én kedvemért elment beszerezni egy újabbadag gyümölcsöt. Nagyon remélem, hogy a jövőben is mindig készít majd elegetnekem ebből a csodálatos lekvárból.- Attól függ, milyen lesz az idő - gonoszkodott egy kicsit Mrs. Chilton.Tobias meghökkent. - Hogy jön ide az időjárás?A házvezetőnő rosszallóan nézett rá. - Hát csak úgy, hogy ha hideg van vagyesik az eső, akkor nem lehet jó ribizlit vásárolni. Ajánlom magának, hogy ezt jóljegyezze meg.- Igyekszem megjegyezni, Mrs. Chilton - mondta szófogadóan Tobias.

HuszonötESTE FÉL TÍZ VOLT, AMIKOR LORD CRACKENBURNE LASSANLEERESZTETTE a kezében tartott újságot, és Tobiasra nézett.- Ha jól sejtem, nem jól halad a nyomozás.Tobias a klubterem kandallójának párkányára támaszkodott, és azt figyelte,hogy a lángok fénye hogyan táncol a padlón. - Én a legszívesebben hagynám afrancba ezt az egész elátkozott ügyet, de hát Lavinia ragaszkodik hozzá, hogymost már járjunk a dolgok végére.- És most mit akar csinálni?- Nem sok választásom maradt. Meg kell oldani az ügyet. Bebizonyítani,hogy Hudson egy koszos gyilkos, és ezt Lavinia elé tárni. Hadd lássa ő is, hogyki ez az ember.- Nem hiszem, hogy hálás lesz önnek, ha bebizonyítja, hogy a család egy régibarátja közönséges gonosztevő.- Én sem hiszem - mondta Tobias, és észrevette, hogy Vale közeledik feléjüka zsúfolt klubteremben.- Mi a helyzet Pellinggel? - kérdezte Crackenburne.- Semmi új hírrel nem tudok szolgálni. Anthony még mindig keresi azt akurvát, akihez Pelling szokott járni. De egyelőre nem találja. Az istállófiúvalfolytatott beszélgetésből is csak annyit tudtunk kideríteni, hogy Pelling az üzletiügyeit intézni jött be Londonba.- De önt mégis izgatja a jelenléte.Tobias le nem vette a szemét Vale-ről. - Szerintem nem lehet egyszerűen avéletlen műve, hogy Lavinia két régi ismerőse, Hudson és Pelling éppugyanabban a hónapban jelenik meg itt ebben a városban. Szerintem több mintfurcsa ez az egybeesés.- Magát mindig az ilyen egybeesések izgatják -jegyezte meg Crackenburneszárazon. - De azt én is elismerem, hogy a macskámat sem bíznám rá erre aPellingre. De most közelítsük meg logikai oldalról ezt az ügyet. Tett vagymondott bármi olyasmit ez a Pelling, amiből arra lehetne következtetni, hogy őtLavinia érdekli?Tobias a másik könyökével támaszkodott a kandallópárkányra. - Nem.- Kapcsolatba lépett vele?- Nem.- Lavinia sem látta őt azóta, amikor véletlenül megpillantotta a Pall Mailben?

- Nem.- Márpedig akkor tényleg semmi sem utal arra, hogy a hétköznapi ügyeinkívül más is idehozta volna őt Londonba - tárta szét a kezét Crackenburne. -Lehet, hogy van egy új felesége, és annak vásárol be ezt-azt.Tobias már a mondat kezdetén elkezdte ingatni a fejét. - Erre a lehetőségrenem is gondoltam.Vale közben odaérkezett, és megállt a kandalló másik oldalán. Biccentettegyet Crackenburne-nek, azután udvariasan Tobias felé fordult. - Hamarosanelindulok Mrs. Dove báljába. Nem sértem meg, ha fölajánlom, hogy tartsonvelem a kocsimban?Tobiasnak sikerült ellepleznie a meglepetését. - Nagyon köszönöm. Igazánkedves, így legalább nem kell bérkocsi után kódorognom ebben a nyirkos, ködöséjszakában.- Érezze jól magát - igazította meg a szemüvegét Crackenburne. - És kérem,adják át üdvözletemet a hölgyeknek.- Én nem tudom, kinek is adhatnám át hirtelen ezt az üdvözletet - motyogtaVale.- És még sohasem találkozott Laviniával - mondta Tobias.- Nem számít - legyintett Crackenburne. - Amennyit elmondtak nekem, abbólén arra következtetek, hogy Mrs. Dove és Mrs. Lake is nagyon érdekesszemélyiség.Vale képe felderült. - Az érdekes jelzőt ritkán szokták alkalmazni egy nőre.- Az én koromban számomra már az érdekes nő a legvonzóbb nő - rázogattahelyre Crackenburne az újság lapjait. - Jó estét, uraim!Tobias átvonult Vale-lel a klubtermen, és kiléptek a ködös éjszakába. Aklubház előtt elegáns hintó állt, drága szerszámozású, nemes lovakkal.- Crackenburne mindig elsőként tudja meg a legfrissebb híreket. Minthaminden pletyka és szóbeszéd először is hozzá futna be - lépett föl Vale ahintóba, és lehuppant az ülésre. - Néha egészen elképesztő az értesültsége.Figyeljen rá, mert kiapadhatatlan információforrás.Tobiasnak megint elkezdett fájni a meglőtt lába, de a fogát összeszorítvarezzenéstelen arccal lépett föl ő is a kocsiba. Kényelembe helyezte magát afinom rugalmas bőrülésen, és eljátszott a gondolattal, mi volna, ha neki is volnaegy ilyen kocsija., Hosszú kirándulásokra tudná vinni Laviniát a környéken, ésnéha behúzná a függönyöket, és órákig csak szeretkeznének ezeken a tágas,ruganyos üléseken.- Crackenburne időnként tényleg nagyon sokat segít - válaszolta a lordfelvetésére.

A hintó elindult, és beleveszett a ködbe. Vale nekitámaszkodott a puhabársony háttámlának. - Crackenburne-nek igaza van. Tényleg érdekesek azérdekes nők.- Egyetértek. Bár az én tapasztalataim szerint az érdekés jelző általábanmakacs, akaratos és kiszámíthatatlan nőt takar.Vale barátságosan mosolygott.- Ezek is érdekes tulajdonságok.Tobias a kocsilámpa fényében nézegette a lord arcát.- Ne értsen félre, uram, én tényleg nagyon hálás vagyok, hogy fölajánlottanekem ezt a fuvart. De nem hagy nyugton a kíváncsiság, ezért meg kellkérdeznem: a Kék Medúza vagy Mrs. Dove vette rá önt, hogy eljöjjön Joan maesti báljára?- Én türelmes ember vagyok, March - bámult kifelé Vale a ködös éjszakába. -Egy egész évet vártam. Azt hiszem, ez elég hosszú idő, nem?- Az attól függ, hogy mire vár az ember - felete Tobias.HÚSZ PERCCEL KÉSŐBB OTT ÁLLT VALE-LEL A FŐLÉPCSŐTETEJÉN. Nézte az alatta kavargó, elegánsan öltözött tömeget, és megpróbáltafölfedezni benne Lavinia tűzvörös haját. Nem volt egyszerű feladat. De akárholis volt most Lavinia ebben a forgatagban, az biztos, hogy jól érezte magát.Hiszen ez a bál a londoni felső tízezer egyik nagy társasági eseménye volt.Joan báltermét három hatalmas csillár, s bennük több ezer gyertya világítottabe. A hölgyek többsége fél vagyont érő ruhakölteményekben jelent meg, egészvagyont érő arany és gyémánt ékszerekkel fölcicomázva. A zenészek az emeletibalkonon foglaltak helyet, aranyozott párkány mögött.Tobias megpillantotta Emeline-t a táncolok forgatagában. Egy ismeretlenfiatalemberrel táncolt. Anthony most nem örülne ennek a látványnak, gondoltaTobias.És valóban, hol lehet Anthony? Elment talán limonádéért?- A ház úrnője vár bennünket - nézett Vale a lépcső alja felé, ahol Joanfogadta a vendégeket. - Ne menjünk lemiis?Tobias Joant figyelte. Valami furcsa volt ebben a nőben ma este, de sehogyansem tudott rájönni, hogy mi az. S míg ezen töprengett, valaki halkan a nevénszólította.- Tobias!Megfordult, s épp akkor állt meg előtte Anthony, kissé kifulladva a futástól.- Tobias, várj, beszélnem kell veled.

Vale kíváncsian fölhúzta az egyik szemöldökét.- Menjen csak le - szólt neki Tobias. - Joan várja. Később majd megkeresemönt.Vale bólintott és lassan megindult lefelé, s meg sem állt, amíg Joanhoz nemért.Anthony kifogástalan báli öltözetben jelent meg, de most kicsit csapzottnaktűnt. A hajába bevette magát a torkos köd, de a szemében lelkesedés csillogott.- Te csak most estél be? - kérdezte Tobias. - Azt hitem, igyekszel minélkorábban jönni, hogy minél több kandúrt el tudjál kergetni Emeline szoknyájamellől.- Már beszéltem vele - húzta ki magát büszkén Anthony.- Én meg épp az előbb láttam. Ott a táncparketten. Valami ficsúr karjaiban.Hanem Anthony, figyelj már ide. Szerinted nincs valami furcsa ma este Mrs.Dove-ban?Anthony nem fogta föl rögtön a kérdést.- Hogy érted? - kérdezett vissza.- Nem is tudom. Valahogy nem olyan most, mint amilyen szokott lenni.Legalábbis én így érzem.Anthony egy darabig mereven bámult a lépcső alja felé, azután felderült azarca, és a homlokára csapott.- Hát nem látod?!- Nem - nézett rá bambán Tobias.- Kék ruhában van! Levetette az özvegyi gyászruhát!- Ó, tényleg! - csapott a homlokára Tobias is. – Vale most biztos örül. De mitis akartál nekem mondani?- Megtaláltam az utcalányt. Azt, akivel az az állat Pelling szokott szórakozniitt Londonban.- És miért nem ezzel kezdted?! Fecsegünk itt összevissza, pedig ez az igazánfontos. És beszéltél is vele?- Nem. Éppen a klubomból jöttem ki, ide készülve, amikor egy fiú lépett odahozzám. Az utcán várt, és üzenetet hozott egy másik utcalánytól, akivelkorábban beszéltem. Azért jöttem üyen későn, mert csaknehezen aláltam meg alányt. n- Nem csodálom. Ilyen rohadt időben a lányok nem szívesen mennek ki azutcára. Csak ha nagyon muszáj.

- Na, végül mi is egy kocsmában találkoztunk. Azt mondta, hogy az általunkkeresett nőt Maggie-nek hívják, és megadta a címét is. Nem ingyen, persze...- Hol lakik ez a Maggie?- A Cutt utcában bérel egy szobát. Tudod, merre van ez az utca?- Tudom. - Tobias egész belsejét elárasztotta az a kellemes és lelkesítőizgalom, amelyet a vadász érezhet ha rátalál a rég keresett vad rejtekére.Légzése, szívverése felgyorsult, s alig várta, hogy akcióba léphessen. - Nagyonügyes voltál, sógorkám - veregette meg Anthony vállát. - És most menj, ésszabadítsd ki a csábítók karmaiból a kis barátnődet. Nekem rohannom kell.Anthony kissé csalódottan nézett rá.- Most el akarsz menni és beszélni vele?- Igen.- Nem tudsz várni holnapig? - próbálkozott még Anthony. - Lavinia elvárja,hogy megjelenj itt Mrs. Dove bálján. És majd tőlem fogja megkérdezni, holvagy. Mit mondjak majd neki?- Mondd azt, hogy nem tudtam még elszabadulni a klubomból.- De...- Semmi de - legyintett Tobias. - Úgysem fog kérdezősködni- Egy úriemberszámára mindenre jó mentség az, hogy a klubjában volt. Továbbikérdezősködésnek ilyenkor helye nincs.- És szerinted Lavinia is így gondolja ezt? Mert ő nem..- Hagyjál már békén az örökös akadékoskodással! -2ott közbe Tobias, ésazzal sarkon fordult s megindult a kijárat felé.Odakint a köd gyorsan sűrűsödött. Derengő ködpárna burkolta be az egészházat, s a világos ablakok elmosódott fényfoltok voltak csupán. Tobias már nemtudta kivenni a teret és a kis parkot sem.A ház előtt fogatok sorakoztak. Elöl a drága magánhintók, mögöttük pedig avárosi bérkocsik. Az előbbiek a gazdáikra vártak, az utóbbiak pedig az alkalmikuncsaftokra. Tobias kiválasztott egy konflist, és azt mondta a kocsisnak, hogyamilyen gyorsan csak tud, hajtson a Cutt utcába.A lábába megint belenyílallt a fájdalom, ahogy bemászott az ülésre. Hiába,ez a rohadt idő, ilyenkor mindig ez van, gondolta magában. Becsukta maga utánaz ajtót, és elkezdte masszírozni a meglőtt combját.Nem értette, miért nem indulnak már, ezért megkopogtatta a kocsiszekrénytetejét. A következő pillanatban hirtelen kivágódott az ajtó, s a ködben ott álltLavinia, mélyen dekoltált bíborvörös juhában. Mint egy bosszúálló istennő. Azén privát Nemesziszem, gondolta Tobias.

- Fölsegítenél? - kérdezte kissé türelmetlenül Lavinia. - És nem arról volt szó,hogy ezentúl egyikünk sem megy el sehová anélkül, hogy a másikat neértesítené? Úgy tűnik, néha elfelejted, hogy munkatársak vagyunk.

HuszonhatLAVINIA AZONNAL ÉSZREVETTE, HOGY TOBIAS NEM ÖRÜLNEKI, de ezzel most nem törődött. Neki sem volt valami rózsás kedve.Lehuppant az ülésre. Az ajtó becsapódott mögötte, a kocsi pedig meglódult.Tobias fölszedte az ülésról és Lavinia ölébe nyomta a takarót.- Kanyarítsd magadra. Ha már azt a hülyeség vetted a fejedbe, hogy báliruhában, csupasz vállakkal és szinte félmeztelenül, köldökig dekoltálvarohangálsz az utcán, ilyen borongós időben.Lavinia vágott egy pofát a piszkálódó rnegjegyzésre, de nem óhajtott mostvitát nyitni a báliruha-divat témakörében. - Ha nem rohantál volna el így,minden figyelmeztetés nélkül, akkor lett volna időm fölkapni köpenyemet. Mégaz a szerencse, hogy viszonylag tiszta ez a lópokróc.Vállára terítette hát a „lópokrócot”, és örömmel nyűg tázta, milyen jó meleg.Tobias a szemközti sarokba dőlve szótlanul figyelte.- A karzaton vártalak benneteket - válaszolt a föl nem tett kérdésre. - Láttam,amikor bejöttetek Vale-lel, majd azt is, hogy berohan Anthony, és mond nekedvalamit. Pár perccel később te elindultál kifelé. Rögtön tudtam, hogy valamifülest kaptál, és el akarsz indulni a még meleg nyomon. Hová megyünk?- Egy Maggie nevű prostituálthoz megyek. És tájékoztatásul közlöm, hogyennek a nőnek az égvilágon semmi köze nincsen a Medúza-ügyhöz.- Beszélsz hülyeséget. Ne akarj nekem ilyesmit bemesélni. Egy ilyenéjszakán mi másért is rohannál el egy prostihoz, ha nem azért, hogy...Hirtelen elhallgatott, mert rádöbbent, hogy egy férfi nemcsak szakmaiokokból, hanem bizony másért is elszaladhat egy kurvához. Szívébe belehasította fájdalom, azután valami zsibbadt ürességérzés árasztotta el az egész testét. Őmár nem elég vagy nem elég jó ennek a férfinak? Csak ült ott, Tobiasrameredve, és képtelen volt megszólalni.- Nem, kis barátnőm, nem azért látogatom az utcalányokat, amire te mostgondolsz - szólalt meg Tobias, mintha csak belelátott volna a fejébe, - Nyugodjmeg, épp elég és épp elég jó vagy te nekem, legalábbis egsyelőre.Lavinia megkönnyebbült, és egy kicsit mérges is lett önmagára. Merttényleg, miért kell hülyeségeket fantáziálni. Tobias nem csalja meg őt. Éskülönben sem egy kurvázó típus. Hülyeség féltékenykedni. Öszehúzta magán ajó meleg pokrócot.Hát akkor miért kell odamenni, Tobias? Kérlek, mondd el. Hiszen jogom vantudni, nem? Tobias szótlanul bámulta őt olyan hosszú ideig, hogy már kezdte azthinni, nem is kap választ a kérdésére.

- Igazad van - szólalt meg végül. - Jogod van tudni.Röviden a lényeg: ez a Maggie nevű nő szórakoztatja Pellinget, amikor azbejön Londonba.Laviniának a meglepetéstől tárva maradt a szája. Aztán gyorsan becsukta,mert tudta, hogy egy bambán bámuló nő nem valami vonzó látvány.- Oscar Peilinget? - kérdezte, mintha nem akarna hinni a fülének.- Igen.- Nem értem.Tobias az ablakpárkányra könyökölt. - Pedig egyszerű. Én jobbnak láttam, haaz egyik szememet rajta tartom ezen a Pellingen, ha idetolja a pofáját a városba.Anthony elment abba a fogadóba, ahol a fickó meg szokott szállni, és néhánykérdéssel kiderítette, hogy van egy állandó kurvája a környéken. Na, hát ezzel anővel akarok én most beszélni.- De miért? Mit akarsz megtudni tőle?Tobias megvonta a vállát. - Semmi különöset. Csak soha nem hagyottnyugodni az a tény, hogy Pelling és Hudson egyszerre bukkant fel ittLondonban.- De egyszer már leszögeztük, hogy ez csupán véletlen egybeesés.-Azt csak te szögezted le. Én sohasem voltam erről teljesen meggyőződve.- És utánanéztél, hogy mit csinál itt ez a Pelling?- Igen.- Értem - mondta Lavinia, mert ennél okosabbat most nem tudott mondani.Most kezdjen veszekedni, hogy miért nem kapott ő is tájékoztatást erről az egész„utánanézésről”? Lehet, hogy Tobias csak őt akarta megkímélni a kellemetlenemlékek feléledésétől? Nem tudta eldönteni, úgyhogy a szemrehányást inkábbkésőbbre halasztotta. - Na és megtudtál valami fontosat?- Nem. De az igaz, hogy elkezdtem aggódni ezért a Maggie-ért. Egy nőszámára nem kifejezetten életbiztosítás szorosabb kapcsolatba kerülniPellinggel. És Anthony is csak nehezen talált rá.Lavinia megborzongott, mert előjöttek azok a régi emlékek.- A magam megnyugtatására is utána akarok nézni, hogy nem történt-e bajaennek a nőnek - folytatta Tobias. - És ha már ott vagyok, megkérdezem tőle,hogy mit csinál ez a fickó itt Londonban.- De hát engem nem akart megtalálni - nézett értetlenkedve Lavinia. - Miértis akart volna? Volt egy időszak, amikor engem vádolt, engem okolt a feleségehaláláért. De ez az idő már elmúlt. Tulajdonképpen neki is az a legjobb, ha nagyívben elkerül engem.

- Tudom. De nekem akkor sem tetszik itt valami.Lavinia elmosolyodott. - Akkor sem, akkor sem... Nem is te volnál, Tobias,ha nem makacskodnál folyton.Tobias kibámult a ködös éjszakába. - Nem makacskodás ez. Hanem a dolgoktermészete. A nyomozás már csak ilyen munka. Az embernek ezer fölöslegesdolgot kell csinálnia, száz rossz nyomon elindulnia, mire rátalál valamire ott,ahol nem is gondolta volna.- Így van ez a férfi-nő kapcsolatban is - jegyezte meg Lavinia.- Te miről beszélsz? - kapta föl a fejét Tobias.- Semmi. Csak úgy eltűnődtem... - pislogott mosolyogva Lavinia. És továbbtűnődött magában. Ebben a kapcsolatban ők is ezer fölösleges dolgot csinálnak,és száz rossz irányban indultak már el. Mint valami gyáva kezdők, óvatosantapogatóznak az ismeretlen terepen, ahol ezer veszély leselkedik rájuk. Pedigegyáltalán nem kezdők már, és az igazi veszélyekből, mint peiIda a különlegeshelyszíneken való szeretkezésből, ami ugyebár a lebukás és az óriási botránykockázatával jár, érdekes és izgalmas játékot tudnak csinálni.De egymás leikével valahogy nem boldogulnak.Bár lehet, hogy csak ő látja így. Tobias, amennyire meg tudta állapítani, nemrágódik ennyit a kapcsolatuk bonyodalmain. Hiába, ő csak egy férfi. A nőkkomplikáltabb lelkek. A férfiak valahogy egyszerűbben állnak hozzá a szerelmiügyekhez. És bár nekik is van lelkűk, de lelkizni nem szeretnek. És néhatökéletesen elégedettek a kielégítő szexuális kapcsolattal, mást, köszönikszépen, nem kérnek. Tobias is elég rendszeresen megkapja, amit kíván, és lehet,hogy több nem is kell neki.Az út hátralévő részében már nem beszélgettek. A kocsi végül megállt egyház előtt. Lavinia kinézett. A sötét bejárat fölött egyetlen kis gázlámpa pislákolt,s néhány ablakból gyertyafény szűrődött ki. A függönyök mögött néhaemberárnyak mozogtak.Tobias kinyitotta az ajtót és kilépett. Aztán visszafordult, derékon kaptaLaviniát, és kilendítette a járdára, majd néhány pénzérmét nyomott a kocsismarkába.- Nem maradunk sokáig - mondta neki. - Legyen olyan kedves, és várjonmeg bennünket.- Oké! - tette el elégedetten a pénzt a kocsis. - Itt leszek, mire befejezik,uram.- Gyere - karolt bele Lavíniába, és megindult a ház felé. - Minél előbbtaláljuk meg ezt a nőt, annál hamarabb érünk vissza a bálba.

Lavinia szó nélkül követte. Összehúzta magán a meleg pokrócot, s igyekezettolyan eleganciával viselni, mint valami drága indián ponchót.Tobias felment a bejárati lépcsőn, és a kopogtatóval bezörgött az ajtón. A zajtompán és kísértetiesen vissz-hangzott a sötét sikátorban.Senki nem jött ajtót nyitni, de Lavinia meghallotta, hogy az emeleten kinyílikegy ablak. Fölnézett, s látta, hogy nehéz öntöttvas gyertyatartóval a kezében egynő hajol ki rajta, majdnem derékig. A pislákoló fény alig világította meg durvaarcvonásait és mélyen ülő szemét. Pongyolája elöl szétnyílt, s ha a ködös utcánlettek volna járókelők, azok is láthatták volna csontos vállát és soványka mellét.- Hé! Maguk odalent! - kiáltott kissé beszeszelt hangon. - Valami kisszórakozásra vágynak ma este?Tobias hátralépett az ajtótól, hogy föl tudjon nézni.- Maggie-t keressük - kiáltott vissza.- Akkor szerencséd van, mert már meg is találtad - nézte őket kíváncsian anő. - De úgy látom ketten vagytok, és a másik egy nő. Te is olyan vagy, mi?Olyan, aki szereti nézni, ha két nő izélgatja egymást. Hát lehet, de az drágábblesz.- Csak beszélni szeretnénk magával - szólt közbe Lavinia. - És persze nemingyen.- Mit? Beszélni? - Elgondolkodott egy kicsit, aztán vállat vont. - Hát jó, hafizetnek érte, akkor nekem mindegy. Jöjjenek föl. Az első szoba az emeleten.Tobias lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt. Lavinia óvatosan körbepillantott.A gyertyatartó falikaron egyetlen viaszgyertya füstölgőit, s világította meg akeskeny hallt és a rozoga, meredek lépcsőt.- Nem kell túlfizetni a nőt - súgta oda neki Tobias. - Már csak azért sem, mertmost az én pénzemet költjük.- Az enyémet persze hogy nem költhetjük, hiszen egy szál ruhában jöttem, ésa hölgyek különben sem visznek magukkal pénzt egy bálba.- Ezen én már nem is lepődöm meg - csukta be mögötte az ajtót T Tobias.Lavinia megindult fölfelé a lépcsőn. Tobias követte. Az ötödik lépcsőfokmagasságában járhattak, amikor nagy robajjal kivágódott a hátuk mögött abejárati ajtó.Két férfi rohant be, durva öltözékben.A fali gyertya fényében megcsillant a kezükben tartott kés. RárontottakTobiasra.- Tobias! Vigyázz! - sikította Lavinia.

Tobias azonban már résen volt. Egyik kezével megmarkolta a korlátot, kisséelőrehajolt, és csizmás jobb lábával hatalmasat rúgott hátra.A teli talpas rúgás mellbe találta az elöl haladó gazembert, akinek elakadt alélegzete. A követkető pillanatban pedig hátrazuhant, és ledöntötte a lábáról amögötte nyomuló gazfickót is. De az nyomban fölpattant, egy káromkodássalfélrelökte az útjába került társát, és Tobiasnak ugrott, maga előtt hadonászva akéssel.Tobias megint rúgott egyet, de a fickónak a korlátba kapaszkodva sikerültelhajolnia a csizmatalp elől.- Menj be Maggie szobájába! - adta ki az utasítást Tobias, le nem véve aszemét a két gazfickóról. - És zárjátok magatokra az ajtót!Lavinia azonban nem mozdult. Tobias rávetette magát a hozzá közelebb állótámadóra. A torkát igyekezett elkapni. Végül egymásba gabalyodva, nagydübörgéssel legurultak a lépcsőn.Az emeleten kinyílt az első szoba ajtaja. Maggie jelent meg kezében azöntöttvas gyertyatartóval.- Mi folyik itt, hé?! Hagyjátok abba! - kiáltotta recsegő hangon. - Nemakarok itt semmi balhét!Lavinia ledobta a válláról a pokrócot, fölkapta a szoknyáját, és fölszaladt anőhöz.- Adja ide ezt nekem! - kiáltott a nőre, és megragadta a gyertyatartót.- Nem adom! Mit művelnek itt? - rántotta vissza a kezét a nő.- Az istenit magának! - kapta le a falról a viaszgyertyát Lavinia, és ameglepődött nő kezébe nyomta. A másik kezéből meg kitépte a vasrúd alakúgyertyatartót.- Áúú! Ez csöpög. És forró! - visítozott a nő, de Lavinia nem törődött vele.Rohant lefelé a lépcsőn.Tobias és a második gazember egymást fojtogatták, és ide-oda hemperegteka padlón.Az első gazfickó nagy nehezen fölült a falnál. Még kicsit kába volt, delátszott rajta, hogy gyorsan magához tér. Fölmarkolta a kapott rúgáskor elejtettkését, és megpróbált lábra állni. És közben figyelte az egymást fojtogató kétembert, s leste a pillanatot, hogy mikor szúrhatja meg Tobiast.Lavinia a magasba emelte a nehéz öntöttvasat, és imádkozott magában, hogyaz első gazfickó, aki már talpra állt a lépcső alján, hátra ne nézzen.Tobias és támadója közben minden eddiginél hevesebb dulakodásba éshempergésbe kezdett. Valamelyikük torkából halálközeli hörgés is hallatszott.

Lavinia nem judta megállapítani, hogy melyikük. Nagyon félt már ő maga is, detudta, hogy cselekednie kell. Az utolsó előtti lépcsőfokon állt.Aztán teljes erővel lesújtott.A gazfickó azonban az utolsó pillanatban megérezte, hogy baj van, mertmegfordult, és védekezően maga elé kapta a kezét. De már elkésett.A karja föltartóztatni nem, csak kicsit eltéríteni tudta a nagy erejű ütést. Azöntöttvas gyertyatartó, mint valami buzogány a feje oldalát és az arcát csaptameg, s olyan erővel reccsent bele a kulcscsontjába, hogy attól Lavinia ismegborzongott.A fickó elejtette a kést, és megint nekitántorodott a falnak. Egy másodpercigdöbbenten bámultak egymásra Laviniával. A fickó fejsebéből dőlni kezdett avér. A füle is félig leszakadt, de ezt csak akkor vette észre, amikor odakapott akezével.- Rohadt kurva! - bődült el, és a két kezét fölemelve megindult Lavinia felé.Lavinia azonban most már nem ijedt meg. Kettőt följebb lépett a lépcsőn, ésmegint ütésre emelte a nehéz gyertyatartót. - Na gyere csak, te szemétláda! -sziszegte, - Majd mindjárt megmutatom én neked, hogy ki itt a kurva! Letépema másik füledet is!A férfi elbizonytalanodott, és imbolyogva megállt. Vagy a „buzogán”látványa tántorította vissza, vagy már nagyon szédült a mellbe rúgástól meg afejbe veréstől. S míg Laviniát bámulta, a háta mögött a sötétben újabb zajoktámadtak, és sarkig tárult a bejárati ajtó.Lavinia nem látta, hogy kimentek vagy bejöttek, és csak akkor fogta föl,hogy mi történt amikor a fickót hátulról vállon ragadta, az ajtó elé penderítette,és megint csak teli csizmatalppal szabályosan kirúgta a sötétbe Tobias.- Takarodj a haverod után! - kiáltotta neki búcsúzóul. - És mosd föl, mertelég szar állapotban van!Még hallották, hogy ez a gazfickó is elterül a földön, aztán Tobias szépkomótosan betette az ajtót.Lavinia lélekszakadva rohant le mellé, s tapogatta arcát-fejét, kezét-lábát, ahasát és a mellét. Tobias nyakán az ing és a nyakkendő jól meg volt tépázva, akabátja pedig ragadt a vértől.- Vérzel - rebegte Lavinia, és most nagyon megijedt.- Ez nem az én vérem - mondta Tobias, és undorodva törölgette anyakkendője végével a kabátját. - És neked nem esett bajod?- Nem - tapogatta reszkető kezekkel az arcát Lavinia. - Biztosan nemsebesültél meg?

- Biztosan. De te miért nem zárkóztál be Maggie szobájába? Nem hallottad,hogy mondtam?- De hallottam - mondta a megkönnyebbüléstől kissé pimaszul Lavinia. - Deaz a két gazember meg akart ölni téged. És csak nem képzelted, hogy majdkarba tett kézzel nézem végig, ahogy itt kiontják nekem a beledet? Már megintelfelejtetted, barátocskám, hogy miüzlet- és munkatársak is vagyunk!- Hiába viccelődsz, te is kaphattál volna egy kést a hátadba! Ezt nem lehetfölfogni?!Maggie felröhögött a lépcső tetején. - Most mit arénázik azzal a nővel?Nagyon jól lecsapta a maga egyik támadóját. Inkább köszönje meg neki, haengem kérdez.- Magát nem kérdezte senki - mordult oda Tobias, de a nő csak vihogotttovább.- Majd otthon folytatjuk ezt a vitát - szólt közbe Lavinia határozottan. -Nekünk itt dolgunk van, ne felejtsd el.- Nem felejtettem el - mozgatta ide-oda és tapogatta meg az állkapcsátTobias. Aztán fölnézett Maggie-re. - Ismeri ezt a két alakot?A nő csak a fejét rázta. - Sosem láttam őket. Ilyen utcai banditák lehetnek,van belőlük errefelé elég. Követték magukat a sikátorban, talán, mit tudom én.De jöjjenek már föl, ha még mindig van kedvük beszélgetni - intett hercegnőimozdulattal a lestrapált nő a nyitott szobaajtó felé.- Van kedvünk, hogyne volna - mosolyodott el végre Tobias. - Most jött csakmeg igazán.Fölmásztak hát a lépcsőn és beléptek a sivár, apró szobába, amelybenmindössze egy szalmazsákos deszkaágy, egy állványos mosdótál, egy asztal éskét szék alkotta a bútorzatot. Az asztalon nyitott üveg gin állt.Lavinia visszadta a vas gyertyatartót Maggie-nek és eült egy székre a hidegkandalló mellé. Tobias odament az ablakhoz, és kinézett a sötét sikátorba, de akét gazfickót sehol sem látta. Vagy elvonszolták magukat valahová, vagy ittdöglődnek még mindig a ház előtt. Mindegy, kifelé menet majd meglátjuk,gondolta magában.- Egy Oscar Pelling nevezetű emberről szeretnénk érdeklődni - mondtaTobias, még mindig a kinti sötétséget fürkészve. - Úgy tudjuk, mostanábanigénybe vette az ön szolgálatait.- Pelling! Az a rohadék! - szúrta bele a gyertyát a tartóba Maggie. Csontostestével leereszkedett az ágyra, és töltött magának egy korty gint. - Valóban a

vendégem volt néhány napig. De soha többé nem lesz! Azután, amit velemcsinált...- Miért, mit csinált magával? - kérdezte kicsit félve Lavinia.- Ezt csinálta. Ezt e! - Maggie a fény felé fordította az egyik arcát. - Nem istudtam dolgozni az utóbbi napokban ettől.Lavinia csak most vette észre, hogy a nő egyik szeme alatt nem árnyék az asötét folt, hanem csúnya zúzódás. És az egész arca csupa horzsolás... A szájaszéle is föl van dagadva... A nyaka, a füle töve is csupa kék-zöld folt...- Szent isten! Megverte magát?- Meg - kortyolt bele Maggie a ginbe. - Egy nőnek ebben a szakmában sokatel kell tűrnie, de azért mindennek van határa. Aki verekszik, az többé nem tehetibe a lábát ebbe a szobába. Bármilyen előkelő úr vagy főnemes legyen is.Tobias elfordult az ablaktól, és összehúzott szemmel figyelte a nőt. - Mikortörtént ez a dolog? Mikor bántalmazta magát ez a Pelling?- A legutóbbi látogatása alkalmával. Mikor is volt...- csücsörítetthomlokráncolva a nő, hogy felidézze a dátumot. - Azt hiszem, a múlt szerdán.Nem is. Csütörtökön! Ez a Pelling eleinte nagyon rendesen viselkedett. Kicsitdurva volt, de hát a férfiak általában ilyenek. De a legutóbbi alkalommalőrjöngési roham tört ki rajta.- Őrjöngési roham? - kérdezte óvatosan Lavinia.- Az hát. Azt hittem, megőrült. És csak azért, mert egy kicsit vicceltem vele -sóhajtott Maggie, és még egy kis gint töltött magának.- És mi volt az a viccelődés? - kérdezte Tobias.- Ó, semmiség. Az úgy volt, hogy eleve későibb jött, mint ahogy szokott.Már le is feküdtem aludni. Kinéztem az ablakon, amikor kopogott, de már innenföntről láttam, hogy valami nem stimmel vele. Nem is nagyon akartambeengedni. De hát jó vendég volt. Mindig egy kicsivel többet fizetett, mintamennyi járt volna. Hiszen gazdag, mint egy nábob.Tartott egy korty ginszünetet.- Azt mondta, hogy valamit viccelt vele - emlékeztette tapintatosan Lavinia.- Csak azt akartam, hogy jobb kedve legyen. De erre teljesen megvadult.Ütött-vágott, ahol ért. És közben mindenféle gyalázatos dolgokat mondott anőkre. Hogy kígyóhajú bestiák, és a nézésükkel megbénítják a férfiakat. Kővéváltoztatják őket. - Maggie összerázkódott. - Megőrült ez az ember. Nem istudom, mi lett volna velem, ha nem jön át a szomszéd szobából a barátnőm,hogy mi ez a nagy lárma itten. Amikor bekopogott, ez a Pelling csak akkorhagyta abba a verést.

Laviniának eszébe jutottak azok a rémtörténetek, amelyeket szegény Jessica,Pelling néhai felesége mesélt el neki hipnotikus transzban.- Istennek hála, hogy a barátnője átjött akkor.- Igen. Istennek hála. Mert különben az a rohadék agyonvert volna.- Pelling mit csinált, amikor a maga barátnője közbeavatkozott? - kérdezteTobias.- Semmit. Kisétált az ajtón, mintha mi sem törént volna. Mintha csak aszokásos ügyletét bonyolította volna le itten. Egy numera, elölről vagy hátulról.Ahogy szokta. De észrevettem, hogy a nagy verés után egészen jó lett a kedve.Nem nagyon, csak valahogy megnyugodott. És azóta nem dugta ide a pofáját,hála istennek!Tobias még töprengett valamin. - Azt még nem említette, hogy mi is volt az aviccelődés.- Ó, hát igazán semmiség! Apróság. Még most sem stem, hogy miért vadultmeg tőle annyira - ingatta a fejét Maggie.- Na és mi volt az a semmiség? - puhatolózott Lavinia.- Hát csak a nyakkendője - vetette rá szomorú, foghíjas mosolyát Maggie.Lavinia érezte, hogy gyorsabban kezd verni a szíve.Az ablakban Tobias rezzenéstelen nyugalommal figyelt. Mint a kopó, amikorszagot fog.- Mi volt a Pelling úr nyakkendőjével? - kérdezte édesen.- Hát csak az, hogy nem volt rajta. Érti? - nézett rá Maggie ginfátyolosszemmel. - Nem volt rajta. Pedig azelőtt mindig. És most is rendesen fel voltöltözve, mintha a klubjából vagy egy bálból jött volna. De a nyakkendő mosthiányzott.Lavinia néma pillantást váltott Tobiasszal. Ez hihetetlen, gondolta.- Szóval, kicsit hülyén nézett ki - folytatta Maggie. - Mintha elfelejtette vagyelőre levette volna. Ezért aztán viccesen azt mondtam neki, hogy látom, annyirasietett ide hozzám, hogy már útközben elkezdett vetkőzni. És esetleg el is hagytaútközben a nyakkendőjét. Na, erre aztán bevadult, rájött az őrjöngés.

Huszonhét- TUDTAM, HOGY KELL LENNIE ITT VALAMI ÖSSZEFÜGGÉSNEK!- mászott be Lavinia után Tobias is a kocsiba, és becsapta az ajtót. - Kell lennievalamilyen kapcsolatnak Hudson és Pelling között. Ezt nagyon jól megéreztem.Túl sok volt itt az egybeesés, ahogy ez a két figura egyszerre tűnt fel ittLondonban.Még mindig ott villogott a szemében a karvaly, a sólyom tekintete. Laviniaaz ilyen pillanatokban győződhetett meg arról, hogy Tobiasnál a szolid felszínalatt egy vadász, egy veszedelmes ragadozó is rejtőzik. De ő ilyenkor sem félttőle. Sőt, nagy biztonságban érezte magát a férfi mellett. Akit viszont igenisféltett. Mert ha ennek megbolydul a vére, akkor belemegy bármilyen veszélyeshelyzetbe.De ez az új, nyakkendős felfedezés most inkább elmélyült logikaielemzőmunkát kíván, nem pedig azonnali cselekvést.- Lassan és óvatosan kell haladnunk - mondta. - Az kétségtelen, hogy többmint véletlen egybeesés, hogy Pelling éppen azon az éjszakán veszítette el anyakkendőjét, amikor Celeste-et egy nyakkendővel megfojtották. De azt mégmindig nem tudjuk, hogy milyen kapcsolat lehetett Pelling és Celeste között.- Nekem az a gyanúm, hogy valamilyen okból Pelling is a Kék Medúzáthajszolja. Lehet, hogy felbérelte Hudsonékat, hogy lopják el neki. Lehet, hogy ővolt Celeste szeretője. De mindegy is. Celeste akkor éjszaka találkozott vele, ésez a fickó megfojtotta őt. Vagy azért, mert megdühödött rá, vagy pedig azért,mert azt hitte, hogy a karkötő megszerzésében nincs többé szüksége rá.- És túl későn döbbent rá, hogy a nő valahová elrejtette a karkötőt, mielőttelment volna találkozni vele abba a raktárba. Így gondolod?- Igen, ez látszik logikusnak - mosolygott elégedetten Tobias.Lavinia azonban fölemelte a mutatóujját. - Nem egészen. Csak gondold végigegy pillanatra, Tobias. Ha Howard tudta, hogy Peíling benne van az ügyben, akkorazt is tudnia kell, hogy Pelling a gyilkos. Miért bí-zott volna meg bennünketCeleste gyilkosának felkutatásával, ha már tudja, ki a gyilkos?- Hát azért, mert Hudsonnak a medúzás karkötő kell, nem pedig a feleségegyilkosa. Bizonyára észrevette, hogy a karkötő nincs Pellingnél sem, ezértelindított bennünket a nagy vadászatra, abban reménykedve, hogy ha mi eléggyorsan elég sok követ megforgatunk, akkor Pellingnél előbb bukkanhatunk ráarra az elátkozott karkötőre.Lavinia értetlenül tárta szét a kezét. - De hát mi a fenének akarnámegszerezni Pelling a medúzás karkötőt?

- Lehet, hogy ő is gyűjti a régiségeket.Lavinia visszagondolt a Jessica Pellinggel folytatott beszélgetésekre. - Látod,ezt már nem tudom. A felesége sohasem említette, hogy a férje régiséggyűjtővolna. Csak abban lehetünk biztosak, hogy Pelling elég gazdag ahhoz, hogyritka régiségeket gyűjtsön.- Azt hiszem, ismerek valakit, aki választ tud adni ezekre a kérdésekre.PERCCEL KÉSŐBB VALE ÉS JOAN DOVE KISÉTÁLTAK ATERASZRA, ahol Tobias és Lavinia várta őket, Emeline-nel Mnthonyvalegyütt. Emeíine pár perccel korábban elment Lavinia köpenyéért, s mostátnyújtotta neki. Odabentről kihallatszott a báli zsivaj.Vale egyetlen hűvös pillantással átlátta, hogy Tobias milyen megtépázottállapotban van. Felhúzta az egyik szemöldökét. - Anthony tájékoztatott, hogybeszélni szeretne velem, de most nincs olyan állapotban, hogy bejöjjön abálterembe. Most már értem, mire gondolt. Szabad megkérdeznem, hogy mitörtént önnel?- Hosszú történet. És nem érdekes.Lavinia jó erősen megszorította Tobias karját.- Képzelje, két férfi megtámadta. És meg akarták ölni.- De úgy latom, ez nem sikerült nekik - mosolygott szinte észrevétlenül Vale.- Gratulálok, uram.- Koszönöm - biccentett Tobias, majd Laviniára nézett. - Segítségemre sietettaz üzlettársam.Vale elismerően bólogatott – Maguk ketten tényleg jó kis csapatot alkotnak.- Az biztos! - vágta rá Lavinia Vale ismét Tobiashoz fordult. - Mit tehetekönért? - Mondja meg, kérem, ha tudja, hogy Pelling gyűjt-e vagy semrégiségeket.Vale kivárt a válasszal. Laviniának az volt az érzése, mintha gondolatbanátfutná a saját variációit és következtetéseit.- Tudomásom szerint nem gyűjt semmit - mondta lassan, elgondolkodva. -De persze nem kizárt, hogy azért mégiscsak gyűjt. Nem állíthatom, hogy mindenkomoly gyűjtőt ismerek ebben az oszágban. De az biztos, hogy Pellingettudományos szempontból nem érdeklik a régiségek. Nem jelentkezett azÍnyencek Klubjába sem.Lavinia lelkesedése lelohadt. Azon kapta magát, hogy lelegzet-visszafojtvafigyel. És erre tessék, semmi. Ennyit érnek Tobias briliáns elméletei.Odapillantott a férfira, mert kíváncsi volt, hogyan fogadja a rossz hírt. Nos,

Tobias rezzenéstelen nyugalommal fogadta a rossz hírt. Ezen Lavinia viszontmeglepődött.- Hudson is olyan okokból szeretné megkaparintani a medúzás karkötőt,amelyeknek az égvilágon semmi közük nincsen a régiségek iránti tudományosérdeklődéshez - mondta Tobias. - Talán Pellingnek is valami más, előttünk mégismeretlen okból fáj rá a foga.Lavinia gondterhelten nézett maga elé. - Maggie azt mondta, hogy Pellingőrjöngési rohamot kapott, amikor éjszaka a gyilkosság után felkereste őt. Ha ezaz ember nem teljsen épelméjű, akkor előfordulhat, hogy a karkötőmegszerzésére olyan indítékai vannak, amelyeket mi sohasem leszünk képesekfölfogni.- Hát, bizonyítékunk az sajnos nincs - sóhajtott Tobias. Azt hiszem,Hudsonnal egyelőre nem sokat tudunk kezdeni, de Pelling gyilkos, akit meg kellállítani. Ha ön hajlandó nekünk segíteni, Vale, akkor kelepcébe csalhatjuk.Lehet, hogy rá tudjuk venni, hogy két olyan ember előtt bukjon le, akiknektanúvallomását minden bíróság elfogadja.- Ha jól sejtem, én lennék az egyik ilyen szemtanú - nézett rá Vale. - És kilenne a másik?- Crackenburne.Vale ezen is elgondolkodott egy kicsit. - Lehet, hogy összejön. És hogyanakarja megrendezni a dolgot?Tobias lassan elmosolyodott. A tekintetek várakozóan fordultak felé.- Nightingale közreműködésével - bökte ki végül. Vale némán nézett rá.- Kis szerencsével még ma elő tudjuk készíteni a csalétket és a csapdát -folytatta Tobias.Lavinia még ott az árnyékos teraszon is észrevette, hogy a két férfi szemébenmegcsillan a zsákmány közelségét érző vadászok öröme.NEM SOKKAL KÉSŐBB AZONBAN KIDERÜLT, HOGY korai voltTobias öröme. Gondosan megfogalmazott üzenetet küldött egy rendkívül zártkörű árverésről abba a fogadóba, ahol Pelling lakott.Azonnal megérkezett a válasz. Miszerint Oscar Pelling összecsomagolt, ésnem sokkal éjfél után elutazott. Senki sem tudja, hová.

HOGY MÉG BOSSZANTÓBB LEGYEN A DOLOG – jegyezte megLavinia rnár hajnal felé a sherryspohara fölött – Mr. Nightingale követeli apénzét az általa elvesztegetett időért, annak ellenére is, hogy a nyomozásunknem vezetett eredményre. Nekünk meg elfogynak az ügyfeleink, és nem leszmiből fedezni a kiadásainkat.

HuszonnyolcTOBIAS MÁSNAP ELÉG KÉSŐN ÉRKEZETT A REGGELIHEZ.Nyomott hangulata átragadt a többiekre is, és nem sok jót ígért.Anthony pár pillanattal később futott be, szintén lógó orral.Emeline megörült neki, de le is hervadt arcáról a mosoly, amikor észrevette,hogy a fiatalembert komoly gondok gyötrik. - Anthony, mi a baj? - kérdezteaggódva.Lavinia letette a kávéscsészéjét. - Mi történt? - kérdezte ő is.Tobias letelepedett a kedvenc székébe, és megfogta a kávéskannát. -Mindketten eltűntek.- Mindketten? - nézett Lavinia tanácstalanul hol az egyik, hol a másik férfira.- Igen - bólintott szomorúan Anthony. - Nemcsak Pelling. Nemrég jártunk dr.Hudson házában. Ő is elment. Leülhetek? - kérdezte még kissé bizonytalanul.- Ó, hát persze - mondta gyorsan Emeline.- Nézze el az udvariatlanságunkat, Anthony - kezdett magyarázkodniLavinia. - Tudja, egészen hozzászoktunk már Tobias úrnak ahhoz a bájosfesztelenségéhez, ahogy ő itt otthon érzi magát. Mint maga is látja, őt már régnem kell se hellyel, se mással kínálgatni.Tobias elengedte a füle mellett a gonoszkodó megjegyzést. Töltött magánaka kávéból, azután a kannát átadta Anthonynak. - Arra a következtetésre kell jutnom,hogy az a két gazfickó, aki tegnap este megtámadott bennünket, jelentettePellingnek, hogy nem tudtak kinyírni engem. Pelling meg fölfogta, hogy ha márMaggie-t is ki akarjuk faggatni, akkor sokat tudhatunk, és szorul körülötte ahurok. Lehet, hogy ő figyelmeztette azt a csirkefogó Hudsont is. Mrs. Lakefamíliájának régi és oly kedves barátját - tette még hozzá, nehogy Lavinia azthiggye, hogy ő nem tud gonoszkodni. - De az is lehet, hogy az a hipnotizálósarlatán magától is rájött, hogy most már épp ideje eltűnni.- Mit gondol, hová mehettek? - kérdezte Emeline.- Ezt nem lehet tudni - mustrálgatta Tobias a reggelizőasztal kínálatát, aztánmegállapodott a főtt tojásoknál. - De azt nem hiszem, hogy bármelyikük isvissza merne térni a régi lakóhelyére. És nem lepődnék meg, ha azt hallanám,hogy a kontinens felé tartanak. Hudson meg lehet, hogy visszamegy Amerikába.- Hát, az biztos, hogy Londonba most egy darabig nem tolják be a pofájukat -jegyezte meg Anthony némi megelégedettséggel.

- És figyeljük meg, hogy ez a két jómadár egyszerre szedte a sátorfáját -emelte föl a mutatóujját Tobias. - Ez végérvényesen azt bizonyítja, hogycinkostársak voltak ebben az ügyben.- Nem feltétlenül - harapott bele Lavinia egy kemény tojásba, és a szemesarkából sértődött pillantást vetett Tobiasra. - Lehet, hogy Hudson azérttávozott, mert megfenyegetted, amikor a napokban ellátogattál hozzá. Végül ismegfenyegetted, nem igaz?Tobias megvonta a vállát. - Meg. Na és akkor mi van?Anthony már majdnem beleharapott a szendvicsébe, de most Tobiasrameredt. - Nem is említetted, hogy beszéltél Hudsonnal. Mit mondtál neki?- Magánjellegű beszélgetés volt - nézett Lavinia szemébe Tobias, és újabbtojást rakott a tányérjára. - Ezzel most nem kell foglalkoznia senkinek.Mrs. Chilton újabb tányér főtt tojással vonult be. - Na, úgy látom, már egészcsapat jár ide reggelizni. Szólni kell a tejesasszonynak, hogy mindenből többethozzon.Lavinia jelentőségteljesen megköszörülte a torkát.- A sok tojás és tej sokba is kerül.- Azt hiszem, egy-két tojásra még telik - mondta gyorsan Emeline.- Jut eszembe - jegyezte meg Tobias -, hogy az inasom, Whitby épp mareggel mondta, hogy megmaradt nálunk egy csomó tojás. Majd szólok neki,hogy küldjön át egypárat magának, Mrs. Chilton.- Az nagyon jó lesz, uram - bólogatott elégedetten a házvezetőnő. - Hozokmég pirítóst.- Meg lekvárt - szólt utána Tobias. - Mert üres a köcsög.- Rendben, uram. Jön a lekvár.- És ha már a lekvárról beszélünk - fordult a pirítóssal visszatérőházvezetőnőhöz Tobias. - Nem fogyott még ki a ribizli?Hát ez azért már mégiscsak sok, gondolta Lavinia. Most már a konyhaügyeibe is beleszól. A következő meg az lesz, hogy ellenőrzi a szekrényben afehérneműt, és megmondja, hogy a kertben hová mit kell ültetni.- Tisztelt uram - mondta erélyes hangon, és kitúzta magát ültében. - Kérem,ne aggódjon a mi ribizlikészleteink miatt. Biztosíthatom önt, hogy épp annyiribizlink van, amennyi kell.- De azt azért mégsem kockáztathatjuk meg, hogy egyszer csak teljesenkifogy - kacsintott Tobias a házvezetőnőre. - Biztos ön abban, Mrs. Chilton,hogy ma dél után nem kell elmennie a piacra és venni egy újabb adagot? És maigazán szép az idő is...

Mrs. Chilton óriásit sóhajtott. - Nos, azt hiszem, tényleg nem ártana még egykicsit venni. - S azzal el is tűnt a konyhában.Emeline és Anthony egy pillanatra egymás szemébe nézett. Laviniának úgytűnt, mintha a bajszuk alatt elmosolyodtak volna.Tobias a kiadós reggeli után még ivott egy kis kávét, és most már sokkalelégedettebbnek tűnt, mint amikor pár perccel ezelőtt belépett a házba.Lavinia meg azon tűnődött, hogy ez a ribizli tényleg milyen jót tesz Tobiashangulatának. Úgy látszik, nagyon szereti. Akkor pedig célszerű lesz mindignagy mennyiséget beszerezni belőle. Nehogy egyszer csak teljesen kifogyjon.NEM SOKKAL KÉT ÓRA UTÁN EMELINE MEGJELENT adolgozószoba ajtajában, kezében a kalapjával.- Priscilla épp most érkezett meg a mamája kocsijával. Elmegyünk találkozniAnthonyval és egyik barátjával, azután pedig megnézünk egy képkiállítást abbana kis galériában a Bond Streeten.- Nagyszerű, menj csak - mondta Lavinia, föl sem pillantva a Kék Medúzaügyrőlkészített jegyzeteiből. - Érezd jól magad.- Nem valószínű, hogy hat óra előtt hazaérünk. Priscilla még egy új legyezőtis akar venni, aztán pedig Anthony és a barátja elvisznek bennünket parkbaLady Wortham kocsiján.- Ühüm.- Mrs. Chilton elment ribizlit venni.- Tudom - mártotta bele a tollat a tintába Lavinia, és új mondatot kezdett.- Látom, a jegyzeteiden dolgozol. Nem is tartalak fel tovább.- Minden jót!A bejárati ajtó pár másodperc múlva becsukódott Emeline mögött. Különöscsend ereszkedett az egész házra. Lavinia befejezte a mondatot, és megállt, hogyátolvassa, amit eddig leírt.

...az ügy lehető legszerencsétlenebb lezárása. Nyilvánvaló, kogy CelesteHudsont Oscar Pelling gyilkolta meg, de az is világos, hogy Pelling sohasem fogmeglakolni ezért a gaztettéért. A Kék Medúza eltűnt, s vele együtt az areményünk is, hogy megkapjuk a tiszteletdíjunkat az ügyben érintett személyekbármelyikétől.Egy sor kérdés megválaszolatlanul maradt. Én nem tudom elhinni, hogykedves barátom, dr. Hudson egy közönséges tolvaj, de Mr. March makacsulkitart e mellett a véleménye mellett,Hová rejthette Celeste a karkötőt, mielőtt elment a Pelling-gel megbeszélttalálkozóra a számára végzetes éjszakán? Mindig eszembe jut a komornyik, akimeggyőződéssel állította, hogy az egyetlen személy, aki észrevétlenül el tudtavenni a karkötőt, az nem lehet más, mint Mrs. Rushton. De neki meg nem voltindítéka, hogy elvegye.Lavinia letette a tollat, és kinézett a kertbe. Különös hangulat kezdtehatalmába keríteni, kicsit borongós, kicsit szomorkás, de azért nagyon kellemes.Ismerte ezt az érzést. Ha ez felbukkant, akkor annak mindig az lett a vége, hogyelőkerültek a kedvenc verseskötetei s ő órákig csak úszott és lebegett egy másik,tisztán szellemi, varázslatos világban. Most is nagy volt a csábítás, hogyabbahagyja a munkát és elővegye a versest.- Nem! - szólt rá saját magára hangosan. Ha munka van, az ember igenisfegyelmezze meg magát. S minthogy a Medúza-ügy tökéletesen zátonyra futott,nincs most idő verseket olvasgatni, hanem igenis minél hamarabb föl kell adni amagánnyomozói hirdetéseket a napilapokban. Hogy minél előbb jöjjön valami újmegbízatás. És ehhez meg kell végre írni egy rendes hirdetést. A múltkor márelég jól sikerült az egyik váltotozat. De talán hozzá kellene még írni azt is, hogy„kívánság esetén kitűnő referenciákkal tudunk szolgálni”.De az is lehet, hogy sétálni kellene egyet a friss levegőn, az talánhelyrehozná a kedélyállapotát. El kellett volna mennie Emeline-nel és abarátaival, megnézni a kiállított festményeket, azután pedig legyezőketvásárolni.Referenciák.Legyezők.És ebben a pillanatban jött a másik, szintén ismerős érzés: a megvilágosodásvagy megérzés testet-lelket megbizsergető élménye. Laviniának a meglepetéstőlszinte elállt a lélegzete. Fölfedezte az ügy megoldását! Nagyon lassú és kimértmozdulatokkal nyúlt a tollért és írta le a konklúzióját, hogy ellenőrizze, vajonleírva és tényállításként is olyan meggyőző-e még, mint pusztán elgondolva.Aztán sokáig bámulta, és újra és újra elolvasta. Kereste benne a hibát. Denem találta. A végső bizonyosságot azonban csak egyetlenegy módon lehetmegszerezni.

AZ ÉPÜLETNEK IS RONDA BANKS-PALOTA EGY KICSI, elvadultpark fölé magasodott, gyászos hangulatot árasztva maga körül. Az ajtót nyitóinas olyan képet vágott, mint aki meg van lepődve, hogy egyáltalán élő embertlát a ház bejáratánál.- Mrs. Rushton itthon van? - kérdezte Lavinia.- Igen.- Kérem, közölje vele, hogy Mrs. Lakr óhajt beszelni vele az elveszettkarkötő ügyében.Az inas nem látszott hál boldognak. Nyilván azt hitte, hogy megintkezdődnek a faggatózások, de azért csak elment, hogy tájékoztassa az úrnőjét,hogy látogatója érkezett.Mrs. Rushton a sötét társalgóban méltóztatott fogadni Laviniát, decsalódottan biggyesztett, amikor rájött, hogy csak egy nő érkezett.- Nagyon reméltem, hogy Mr. March is elkíséri ide magát - jegyezte megkissé méltatlankodó hanghordozással. - Vagy az a csinos fiatalember, az a Mr.Sinclair.- Mindketten nagyon el vannak foglalva ma délután különféle szakmaiügyekkel - ült le Lavinia a nővel szemben. - Én pedig eljöttem, hogybeszámoljak önnek.Mrs- Rushton arca kissé felderült e hír hallatán.- Megtalálta a karkötőmet?-Azt még nem.- Na akkor figyeljen ide. Én elég világosan megmondtam, hogy csak akkorfizetek, ha maga megtalálja azt a karkötőt.- Azt hiszem, tudom, hol van - fogta rneg Lavinia a nyakában függőborostyánkövecskét. - De ha pontosabban akarok fogalmazni, akkor azt kellmondanom, hogy szerintem ön tudja, hol van.- Én?! Hát ez nevetséges! - dobta magát hátra a fotelban a nő. - Ha tudnám,hogy hol van az a karkötő, akkor miért mentem volna bele, hogy fizessekmagának a megtalálásáért?- Azért, mert önt hipnotikus transzba juttatta egy mesmerizáló terapeuta, ésazt az utasítást adta önnek, hogy rejtse el valahová a karkötőt. Minden okunkmegvan annak feltételezésére, hogy a karkötő még mindig azon a helyen van, ésígy előkeríthető. De ehhez az ön együttműködésére van szükségem.- Te jóságos isten! - ült ki a rémület Mrs. Rushton arcára. - Azt akarjamondani, hogy engem az akaratom ellenére levitték hipnózisba?

- Azt - vette le a nyakáról Lavinia az ezüstláncos borostyánfüggőt, és úgytartotta a nő elé, hogy megcsillanjon rajta a beszűrődő fény. - Mrs. Rushton,kérem, bízzon bennem. Szeretném a beleegyezését kérni egy ujabbhipnotizáláshoz. S ha levittem transzba, akkor föl tadok tenni néhány fontoskérdést, hogy mi történt azon a napon, amikor a karkötő eltűnt.Mrs. Rushton bódult tekintettel figyelte az ide-oda táncoló borostyánfüggőt. -Nem könnyű engem hipnotizálni. Én ugyanis rendkívül erős akaratú nő vagyok.- Értem.Mrs. Rushton nem tudta levenni a tekintetét a csendesen himbálózóborostyánkőről. - És mondja csak. Maga szakértő ebben a hogyishívjákban?Hipnotizálásban?- Igen, Mrs. Rushton, Elég jól tudom csinálni ezt a hogyishívjákot.LAVINIA TÍZ PERCCEL KÉSŐBB KILÉPETT A RONDA NAGYHÁZBÓL, és már csak a következő úti céljára koncentrált. És melléje szegődötta szerencse. Nem messze tőle éppen ott állt egy bérkocsi.Intett neki, de az nem jött közelebb. Mindegy, gondolta Lavinia, ésodaszaladt hozzá. Pár lépés volt az egész. Az is feltűnt neki egy pillanatra, hogya kocsis nem száll le a bakról, hogy ajtót nyisson és fölsegítse hölgyutasát, deLaviniának most nem volt ideje megsértődni.Bemondta a kocsisnak a címet, s azzal kinyitotta az ajtót, hogy beszálljon.Akkor vette észre, hogy a kocsi foglalt.Maggie, a prostituált ült benne. Két keze kötéllel összekötve. Szeme óriásiratágult és kimeredt a rémülettől. Beszélni nyilvánvalóan nem tudott a szájába mélyenbevágó és a tarkóján szorosra kötött vastag kendőtől.Nem egyedül tartózkodott a kocsiban. Ott ült mellette Oscar Pelling, késttartva a nő torkához.- Szálljon be! - mondta Laviniának. - Vagy megölöm, Itt helyben. A magaszeme láttára.

Huszonkilenc- FÉL NAPJA FIGYELTEM A HÁZAT, MRS. LAKE. Arra voltamkíváncsi, kimozdul-e valahová. Mert ha igen, akkor az azt jelzi, hogy nyomonvan, és megtalálhatja a medúzás karkötőt. Maga volt az egyetlen megmaradtreményem, és köszönöm, hogy igazolta a várakozásaimat, a maga sunyi ésalattomos módján.- Nem tudom, miről beszél - mondta elfúló hangon Lavinia.- Hát persze hogy nem tudja! Tipikus példánya maga is a női nemnek,asszonyom. Hazudoznak, ravaszkodnak, mindegyikük egy-egy életveszélyesMedúza! És ma pont azért követtem magát, nem pedig Mr. Marchot, mertnagyon jól ismerem a nők természetét.Nyilvánvaló, hogy a fickó a maga szeretője, és teljesen a maga irányítása ésbefolyása alatt áll. Másszon már be!Lavinia lassú mozdulatokkal bemászott hát a kocsiba és leült Pellinggel ésMaggie-vel szemben. Pelling helyeslően bólintott felé. Lavinia fölfedeztetekintetében az emberi arc mögül reá vigyorgó szörnyeteget, és megborzongott.- Miből gondolja, hogy én ismerem a Kék Medúza rejtekhelyét? - kérdezteóvatosan.- Hát csak abból, hogy egyébként mi a fenének kereste volna föl a Banksházat- mosolygott önelégülten Pelling. - Nyilvánvalóan valami üzleti ügybenjött ide, és Mrs. Rushton meg maga egyetlenegy dolog kapcsán üzletelhetnekegymással, és az az egy dolog a Kék Medúza. Bízom benne, hogy még nemzárták le az üzletet, és maga még nem juttatta vissza a karkötőt Mrs.Rushtonnak. Hiszen ha visszajuttatta volna, akkor, ugyebár, nem volna többészükségem magára.- Engedje el Maggie-t - mondta Lavinia csöndesen.- Á, eszem ágában sincs - bökte meg Pelling a kés hegyével Maggie torkát. Asebből szivárogni kezdett a vér - Ez egy ócska ringyó, akit meg kell büntetni,mert elárult engem. Igaz, drágaságom?Maggie behunyta a szemét, és alig hallhatóan nyüszített a bekötött szájával.Lavinia odanyúlt az ezüstláncos borostyánfüggőjéért, mintha csak nagyidegességében tenné.- El kell őt engednie. Őrá már nincsen szüksége, Megölni pedig túi nagykockázatot jelentene. Pelling vérfagyasztó pillantással mérte végig.

- Ne merészelje nekem előírni, hogy mit tegyek. Nekem egyszer mármeggyűlt a bajom magával. Lehet, hogy már akkor el kellett volna intéznemmagát.- Nagy hiba lett volna, ha megteszi. Hiszen épp akkor veszítette el afeleségét, meglehetősen tragikus és titokzatos körülmények között. S ha akkormeggyilkolják a felesége terapeutáját is, az már egy kicsit sok lett volna a helyirendőrhatóságnak. Nem gondolja? Nagyon kínos és kellemetlen kérdésekettudtak volna föltenni magának.- Bah! A hatóságok aztán végképp nem érdekelnek engem. Én akkor csakazért nem büntettem meg magát, mert sajnáltam magára az időt és energiát. Ésmaga tulajdonképpen nagy szívességet tett nekem. Segített megszabadulni azegyre elviselhetetlenebb feleségemtől, akinek a vagyonát természetesen énörököltem. Ilyen körülmények között nagy bunkóság lett volna részemről, hakinyírom magát.- Bunkóság - nyelt egyet Lavinia. - Igen. Eléggé, De most itt van Maggieproblémája.- Nincsen vele semmi probléma, mint maga is látja -ütögette Pelling a késpengéjével a szerencsétlen nő vállát. - Akkor vágom el a torkát, amikor nekemtetszik. Addig meg csöndben marad és szót fogad. Jól mondom, Maggie?A nő szeméből könnyek csordogáltak.- Attól tartok, ez nem ilyen egyszerű - mondta Lavinia elég nyugodt hangon.- Mert amíg Maggie itt ül a torkának szegezett késsel, addig én nem árulom elmagának a Kék Medúza rejtekhelyét. Márpedig, ha nem tévedek, önttulajdonképpen az a karkötő érdekli.- El fogja árulni - mondta undorító nyájassággal Pelling. - Vagy pedig végigfogja nézni Maggie lassú és gyötrelmes halálát. És ha meg tudja állni, hogy mégekkor se árulja el, akkor maga fog könyörögni nekem, hogy hadd árulja már el,amikor magára kerül a sor - villantotta Lavinia felé a kés hegyét a férfi.- Kettőnk megölésével maga túl nagy kockázatot vállalna - játszogatottLavinia a borostyánfüggővel, azon igyekezve, hogy eltalálja a behúzottfüggönyök szélénél beszűrődő fénysugarak valamelyikét. - Nagyon nagykockázatot. Okosabb volna Maggie-t elengedni. Ő úgy sem árthat magának.Maga túl erős és túl nagy a hatalma ahhoz, hogy félnie kelljen egy prostituálttól,aki egyébként is túl sok gint iszik. Senkit sem érdekelne egy olyan nővéleménye, amilyen ez a Maggie.- Hagyja abba! - döfött Lavinia arca felé a késsel Pelling. - Azonnal fogja bea száját!Lavinia hátrahőkölt, és a hátát belenyomta az ülés támlájába. A kés párcentire a szája előtt állt meg. Pelling valóban bármelyik percben széthasíthatja

az az arcát vagy kibelezheti őt, mint egy halat, ha megpróbálna kikászálódniebből a szűk kabinból.Maggie kinyitotta a szemét, és belefásult rettegéssel nézte őt.- Én tudom ám, hogy maga miben mesterkedik! - vigyorgott megint gonoszulPelling. Hát kár a gőzért. Engem nem fog tudni hipnotizálni. Nekem túl erős azakaratom.- Igen, maga erős - suttogta Lavinia, - Maga nagyon erős. Nagyon erős.Pellingnek ez már tetszett. - Úgy is van. Celeste és Hudson is kipróbáltákrajtam a képességeiket. De nem mentek velem semmire. És ha nekik nemsikerült, akkor magának is kár itt erőlködnie. Semmi esélye sincs.- Nincs. Semmi - suttogta a borostyánt ringatva Lavinia, és kitartóan nézett aférfi szemébe. - Én tényleg nem vagyok olyan ügyes, mint ők. Ők nagyonügyesek. Maga pedig nagyon erős. Nagyon, nagyon erős. De most márközeledik a sötétség. Nemsokára teljesen sötét lesz. Sötétben már nehéz kétfoglyot őrizni. Maggie-t inkább engedje el. Maggie nem árthat magának.Pelling nem válaszolt semmit.- Maga erős. Magának nincs szüksége erre a nőre. Minek vesződni vele. Jobbvolna kilökni a kocsiból. Hadd menjen. Ő nem árthat magának. Maga túl erős.Pelling még nem volt mély transzban, és ezt Lavinia pontosan érzékelte. Dekülönös nyugalom szállta meg, mintha valami belátásra jutott volna, és most akövetkező lépésen törné a fejét. Lavinia csak imádkozni tudott, hogy ne Maggietorkának elvágása legyen ez a következő lépés. Maggie szeméből egyébként aztlehetett kiolvasni, hogy a szerencsétlen nő éppen ezt várja. Hogy a következőpillanatban elvágják a nyakát.Pelling figyelmeztetés nélkül felnyúlt, és a kés nyélével megkopogtatta akabin tetejét. A kocsi zörögve-imbolyogva megállt.Pelling kinyitotta az ajtót.Lavinia kinézett, és csak azt látta, hogy az utcát elborítja a sűrű köd. Egypillanatig a legrosszabbtól félt. Attól, hogy Pelling ezen a kihalt környéken fogjamajd kilökni Maggie holttestét a kocsiból, abban bízva, hogy itt nem látja megsenki.De amikor meghallotta a közeledő kerékzörgést, kicsit megnyugodott. Egyparasztszekér zötykölődött el mellettük, és megállt kicsit távolabb egy ház előtt.- Nincs már rád szükségem - fordult Maggie felé Pelling, és fölemelte a kést.Maggie nyüszítve húzódott még beljebb a sarokba Lavinia lélegzetvisszafojtvafigyelt. A szájához emelte a kezét, s érezte, hogy az ujjai isjéghidegek. De aztán visszanyerte a lélekjelenlétét, és halk nyugodt hangonfolytatta;

- Maga túl erős - szólt a hangja lágyan és simogató-an. - Maga túl erős. Nemkell megölnie őt. Maga túl erős. Túl erős. Nem kell fölöslegesen kockáztatni.Nem kell kockáztatni. Maga nagyon erős. Nem kell kockáztatni. Maga túl erős,nem kell kockáztatnia...Pelling igazított egyet a kés fogásán, majd egyetlen ügyes mozdulattalelvágta a Maggie száját bekötő kendőt. Mint a saját zsákmányát maga nyúzóbelezővadász, nagy gyakorlattal forgatta a veszedelmes szerszámot. Pillanatokalatt elbánt a nő csuklójára csomózott kötéllel is.- Lódulj kifelé, büdös kurva! Te nem árthatsz nekem. Én túl erős vagyok. -Azzal kilökte a nőt a kocsiból, mint egy zsák szennyes ruhát.Maggie megbotlott, és elvágódott a kövezett járdán.Pelling becsapta az ajtót, és jelzett a kocsisnak. Megint elindultak.- Beszéljen nekem Celeste-ről - mondta gyorsan Lavinia. - Mondja el, mi volta baj.Pelling a jobb kezében szorongatta a kést, melynek hegye most Lavinia hasafelé nézett. - Megpróbált befolyásolni. Az orromnál fogva vezetni. Megpróbáltbecsapni.- Őt bérelte föl, hogy lopja el a medúzás karkötőt?- Nem volt más választásom - borította el megint egy pillanatra az őrületPelling tekintetét. - Először Hudsont akartam fölbérelni, mert az a hír járta, hogymegfelelő jutalékért képes megszerezni bizonyos értéktárgyakat a hallgatni tudómegbízók számára. Drágaköveket, ékszereket, ilyesmit.Laviniának az jutott eszébe, hogy ez is Hudsont vádolja. Pedig ő nem lehettolvaj, A tolvaj Celeste volt. De most nem állhatott le vitatkozni.- Magának tehát szüksége volt valakire, aki ellopja a medúzás karkötőt? -kérdezte óvatosan.- Igen - bólogatott Pelling. - Hajlandó lettem volna nagy pénzt fizetniHudsonnak. Ő meghallgatta az ajánlatomat, és eleinte élénk érdeklődéstmutatott. Azt mondta, megvizsgálja a lehetőségeket, és majd értesít a döntéséről.De amikor meg akartam állapodni vele, azt mondta, hogy nem vállalkozik alopásra. Nem meri megcsinálni. Azt mondta, túl nehéz és túl veszélyes.- De Celeste nem így látta. Igaz?Pelling szipákolt egy kicsit. - Celeste pár nappal később eljött hozzám.Egyedül. És elmondta nekem, hogy Hudson azért utasította el az ajánlatomat,mert utánanézett a régi könyvekben ennek a medúzás karkötőnek, és úgydöntött, hogy inkább magának szerzi meg.Lavinia most is lélegzet-visszafojtva figyelt. Még a végén igaza leszTobiasnak, aki azt állítja, hogy Hudson elhitte a Kék Medúzáról szóló

legendákat. Hudson végül is mindenféle kísérletet folytatott, időnként nagyonintenzíven. És lehet, hogy ezekhez akarta megszerezni magának a Kék Medúzát.- Az az ostoba ember azt hitte, hogy a karkötőbe foglalt kőnek olyanvarázsereje van, amit majd ő is felhasználhat - biggyesztett megvetően Pelling. -Olyan állati mágnesesség árad ki belőle, amivel növelni tudja a saját hipnotizálóhatalmát is. És akkor az ő hipnotíkus hatásának senki nem tud majd ellenállni.- Celeste viszont azt ajánlotta, hogy jutalékért megszerzi. Hogy ellopjamagának azt a karkötőt, így van?- Így. Magas jutalékot kért. Mert el akarta hagyni Hudsont, és ezért pénztakart szerezni.- Értem.- Azért mentem bele az alkuba, mert nem volt más választásom. AztánHudsonnal együtt Londonba költöztek. Én utánuk jöttem, mert úgy gondoltam,nem árt rajta tartani a szememet a madárkán. Nehogy elrepüljön. Nőbensohasem szabad megbízni!Maggie, amilyen gyorsan csak tudott, föltápászkodott a piszkos járdáról, nemtörődve felhorzsolódott térdeivel és a tenyerén lévő mély vágásokkal. Fölkapta aszoknyája szélét, és futásnak eredt. Alig látott a sötétben, de minél gyorsabbanminél messzebbre akart kerülni attól a szörnyű kocsitól.És elhatározta, hogy értesíti Mr. Marchot. Majd kitalálja, hogyan. Demindenképpen. Hiszen nyilvánvaló hogy Pelling el fogja vágni Mrs. Lakenyakát. A vak is látja, hogy ez egy hidegvérű gyilkos.Bár az a Mr. March, az sem egy ijedős gyerek. Az is tud ölni, ha kell. Maggieezt biztosra vette, hiszen látta ezt az embert verekedni a saját halijában, és láttaaz elszántságot is a szemében. Ez az ember nem olyan szörnyeteg, mint Pelling,de ha Mrs. Lake-et kell megvédeni, akkor az Isten irgalmazzon a támadónak.A baj csak az, hogy mire ő megtalálja Mr. Marchot addigra Mrs. Lake torkavalószínűleg már rég el lesz vágva.Elég reménytelen az ügy, de meg kell próbálnia. Ennyivel tartozik annak anőnek, aki épp az imént mentette meg az életét.A futástól kifulladva lassan, elgondolkodva lépegetett, tekintetét a földreszögezve. Nem is vette észre a férfit, aki csöndben leereszkedett aparasztszekérről, és odalépett elé. Maggie csak azt érezte, hogy két erős marokvállon ragadja és megállítja. Halálra váltán emelte föl a tekintetét, és ott álltelőtte... Mr. March!- Mi folyik abban a kocsiban? - kérdezte fojtott hangon Tobias. - Mondjon elmindent. És gyorsan, mert minden perc drága.

- CELESTE ELLOPTA A KARKÖTŐT, aztán elment magával találkozni azüres raktárépületbe - ringatta Lavinia kitartóan a kis borostyánfüggőt. Lám,Pelling nem olyan megközelíthetetlen a hipnotizálás számára, mint ő maga hitte,de Lavinia azt is pontosan érezte, hogy nem „páciens”, különösen ilyen extrémkörülmények között. Csak abban lehetett reménykedni, hogy sikerül egy kicsitelterelni a figyelmét, s egy kis szerencsével talán a viselkedését is befolyásolnilehet bizonyos mértékig. Több nem várható. És persze húzni kell az időt, mertaki időt nyer, az életet nyerhet. Lavinia sosem gondolta, hogy egyszer még asaját bőrén fogja tesztelni ennek a mondatnak az igazságát. - Azért ölte megCeleste-et, mert úgy gondolta, hogy többé már nincs szüksége rá?Pelling szeme egy darabig a táncoló borostyánfüggőre szegeződött. Teljesenmegzavarta már a látvány. Félrenézett egy kicsit, azután megint a borostyántbámulta. Lavinia észrevette, hogy a kérdés nem jutott el a férfi tudatáig.- Miért ölte meg Celeste-et? - ismételte meg a kérdést suttogva.Pelling rámeredt. - Azért, mert módosítani akarta a megállapodásunkat. -Szemében megint felvillant az őrület zavaros lángja. - A hülye kurvájamegüzente, hogy kétszer annyit kér azért az átkozott karkötőért, mintamennyiben megegyeztünk. Belementem, hogy találkozzunk a raktárépületben,ahol a Medúzáért cserébe megkapja tőlem a jutalékát.- És akkor ott megfojtotta őt.- Megérdemelte. Persze, küzdött az életéért. Lengette azt a rohadt legyezőjét,és megpróbált hipnotizálni. De én végeztem vele, mielőtt elkezdhetett volnadumálni.- És maga csak akkor jött rá, hogy Celeste nem vitte magával oda abba araktárépületbe a karkötőt. Vagyis ön elszámította magát. Túl korán ölte meg anőt. És ott állt tehetetlenül, mert fogalma sem volt, hol kellene keresni aMedúzát.- Másnap délelőtt megpróbáltam óvatosan kérdezősködni.- De ezzel csak azt érte el, hogy bizonyos körökben elterjedt, hogy lába kelt aKék Medúzának - mondta Lavinia, és már jobban értette Nightingale késő estifelbukkanását, valamint Hudson és Lord Vale hirtelen feltámadt érdeklődését akarkötő iránt. - Hát ezért terjedt el olyan gyorsan a híre, hogy valaki ellopta aMedúzát.- Nyilván - bólogatott Refiing. - Azután Hudson megbízta Marchot, hogynézzen utána a dolgoknak. El kell ismernem, ez zseniális ötlet volt.- Dr. Hudson tulajdonképpen engem kért fel, hogy nézzek utána - jegyeztemeg Lavinia, de ahogy kimondta, máris legszívesebben leharapta volna a saját

nyelvét. Hiszen itt most hipnotizálni kell, és nem vitatkozni, mert az az életébekerülhet!Pelling azonban szerencsére nem akadt fönn ezen a kis helyreigazításon, ésnem zökkent ki a saját történek elmeséléséből. - Fölkerestem néhányrégiségkereskedőt, mert arra gondoltam, hogy Celeste talán eladtavalamelyiküknek a karkötőt.Ez az ember nyilvánvalóan semmit sem tud arról, hogy Mrs. Rushton a sajátakaratán kívül ellopta a saját karkötőjét, gondolta Lavinia. Csak annyit tud, hogyCeleste megszerezte a Medúzát, de hogy milyen úton-módon, azt Celeste márnem árulta el neki. Nyilván üzleti titokként kezelte az efféle részleteket.Lavinia egy kis szünetet tartott a borostyánkő hintáztatásában. - Maga voltaz, ugye, akit megzavartam Mr. Tredlow boltjában.- Igen. És örültem, hogy akkor nem ismert föl engem. Mert akkor meg kellettvolna ölnöm magát, és akkor nem lett volna, aki tovább keresi nekem a karkötőt.Márpedig én abban reménykedtem, hogy maga meg March, az ő kiterjedtkapcsolataival, előbb-utóbb előkerítik azt a Medúzát. - Pelling elmosolyodott ésfölemelte a kés hegyét. - És látja, nem reménykedtem hiába.- Hát, tényleg nem.- Hol van hát az a medúzás karkötő, Mrs. Lake?Lavinia mély lélegzetet vett.- Ugye, nem képzeli, hogy most elárulom magának? Hisz nagyon jól tudom,hogy abban a pillanatban megöl engem, amint a karkötőt megszerzi.- El fogja árulni nekem - lihegte kéjesen Pelling. Emberi arca mögött megintfelderengett a szörnyeteg vigyora. - A végén még örülni is fog, ha annyi időt hagyokmég magának, hogy elárulhassa nekem a rejtekhelyet.A KOCSI NEM SOKKAL KÉSŐBB NAGY ZÖRGÉSSEL MEGÁLLT.Lavinia megérezte a folyópart jellegzetes illatát. S amikor Pelling kinyitotta azajtót, meglátta odalent a kihalt dokkokat és a ködbe burkolózó kisebb-nagyobbépületeket. Hallotta, ahogy a hajóhidak rögzítőpóznái nyikorognak a csendeshullámverésben, de maga a víz láthatatlan maradt a sötétben és a sűrű ködben.Mozgásnak, emberi jelenlétnek nem volt semmi nyoma.Lavinia nagy erőfeszítéssel igyekezett kitalálni, hogy mi volna most számáraa legokosabb taktika.Pelling a kés hegyével bökdösve késztette Laviniát a kabin elhagyására.Lavinia óvatosan lépett le a göröngyös talajra, és lopva odapillantott, hogy ki isül a bakon. Hátha az az ember majd segít neki... De azzal az odapillantássalszertefoszlott az utolsó reménye is. A kocsis fél feje s főként a füle tája vastagon

e volt pólyázva, s Laviniának külön erőfeszítésébe került, hogy el ne kapja őt avégső kétségbeesés hisztérikus nevetőgörcse: ez volt ugyanis az a gazfickó, akitelőző este ő maga vert fejbe, saját kezűleg, az öntöttvas gyertyatartóval, féligleszakítva a fülét is.A kocsis azonban nern foglalkozott Laviniával. Őt inkább Pelling érdekelte.- Na, itt a vége az én részemről - szólt le neki a bakról. - Ahogymegbeszéltük. Hol a pénzem másik fele?- Itt van. Fogd - lökött oda neki egy kisebb vászonzacskót Pelling. - Ne félj,benne van mind, ami jár, meg még valamivel több is. Elmehetsz.A gazfickó azonban mégiscsak kibontotta a zacskót, és a saját lámpájának afényénél belekotort egy kicsit. Aztán elégedetten bólintott, és pattintott egyet azostorával. A lovak megindultak.A kocsizörgés egyre halkult, s a konflis végül eltűnt a sűrű ködben.A köd! Lavinia arra gondolt, hogy ez lesz talán a megmentője. Mert haelszalad, akkor Pelling nem tudja leszúrni, és ha elég gyorsan fut, akkor el istűnhet ebben a sötét gomolygásban. Óvatosan elkezdte fölhúzni a szoknyájaszélét.Pelling azonban durván a képébe röhögött. - Látom, miben sántikál, Mrs.Lake. Hát verje ki a fejéből, hogy itt csak úgy el tud szaladni előlem. Mert ha akésem el is szalad, ami ebből kijön, az úgyis utoléri - s azzal egy párbajpisztolythúzott elő a köpenye zsebéből. - Ötven méterről is beletalálok a háta közepébe.Megértette?!- Meg. Én mindig is tudtam, hogy maga kitűnő céllövő. De ha most megölengem, akkor sohasem fogja megtudni, hogy Celeste hová rejtette a medúzáskarkötőt.- Ne legyen üyen elbizakodott Mrs. Lake. Én úgy fogom hátba lőni magát,hogy élve maradjon. Még egy kis ideig. És az pont elég lesz arra, hogy magaszépen elsírjon nekem mindent, amit arról az elátkozott kőről tud. Most pedigirány az a kapu - mutatott hová a sötétbe a kés hegyével. - Szedje a lábát, Lake,mert már fogytán a türelmem.Lavinia megint megfogta két ujjal az ezüstláncos borostyánfüggőt. - Aztmondta nekem, uram, hogy maga erős ember. Erős férfi. Én hiszek magának,uram. Én nagyon tisztelem az erős férfiakat.Pelling odanézett a borostyánkőre.- Hagyja abba annak a szarnak a birizgálását!- A maga erejétől én elkezdek félni.- Hát ajánlom is, hogy féljen.

- Úgy érzem, én egy gyönge kis senki vagyok maga mellett. És minthanagyon távol volnék öntől egy nagyon hosszú és nagyon sötét folyosó végén.- Pofa be! - mordult rá Pelling, és láthatóan csak erőlködve tudta levenni aszemét a himbálózó borostyánról. - Menjen be itt! És fürgébben!- Tudom, hogy hol van a medúzás karkötő - mondta szelíden Lavinia. -Akarja, hogy most eláruljam?A férfi kissé nyugtalan lett. Tekintetét elfordította a hintázó borostyánkőről. -Hol van?- Celeste nagyon jól elrejtette - lépett vissza egyet Lavinia a folyótszegélyező meredek rakpart felé. - A karkötő egy nagyon hosszú folyosó végénvan. El tudja képzelni ezt a folyosót, Mr. Pelling? Lelki szemeivel látja magaelőtt? Ez az a folyosó, amelyben én is állok. És nagyon kicsinek látszom ott afolyosó legvégén. Magának közelebb kell jönnie, ha látni akar engem - lépetthátra még egyet. - Itt van nálam a Kék Medúza a folyosó legvégén. Magánakvégig kell jönnie ezen a hosszú folyosón, hogy elérjen engem és a karkötőt...- A rohadt életbe, fejezze már be ezt a recsegést a folyosóról! - mordult fölbambán Pelling, de bizonytalan léptekkel mégis követte Laviniát a ködben afolyó felé. - Nem vagyok kíváncsi arra a hosszú folyosóra.- Csakhogy magának végig kell jönnie ezen a hosszú, hosszú, nagyon hosszúfolyosón, ha meg akarja szerezni a Medúzát. - Lavinia szép lassan folytatta ahátrálást, bele a folyót eltakaró sűrű ködbe. S közben a szeme tarkából aztfigyelte, hogy van-e valami köz vagy átjáró az épületek között, ahová legalábbpár másodpercre elbújhatna. Jöjjön velem végig ezen a hosszú folyosón, Mr.Pelling. Hiszen maga jól ismeri ezt a folyosót.- Nem. Nem ismerem. Nem tudom, miről beszél maga itt nekem.De azért csak ment, engedelmesen, mintha dróton húzták volna. De akezében még mindig lövésre tartotta a pisztolyt.- Ez az a hosszú folyosó, amelyen maga mindig végigmegy, amikorszükségét érzi, hogy megverjen egy nőt. Ez az a hely, ahol biztonságban érzimagát. Ez az a hely, ahol erősnek érzi magát. Ha bemegy ebbe a folyosóba,maga mindenkinél erősebb lesz.- Úgy van - követte Laviniát a férfi, és most már gyorsabban is mozgott. - Énnagyon erős vagyok.- A nők nem irányíthatják magát, ha bejön ebbe a folyosóba.- Nem. Itt én parancsolok. - Pelling hangja megváltozott, egyre magasabb ésvékonyabb lett. - Itt már nem bánthat engem az a nő.- Ki az, aki itt már nem bánthatja magát?- Medúza nagynéném.

Lavinia majdnem hanyatt vágódott.- Medúza nagynéni?!Pelling idétlenül, kiskamaszos fejhangon kezdett vihogni, és a mozdulatai isgyerekessé váltak. - Az hát. Így hívom Miranda nagynénikémet a háta mögött.Azt hiszi, hogy leszoktathat engemet a rosszalkodásról, ha elég gyakran és elégkeményen megver. De én nem fogok neki leszokni. Mert neki igaza van. Mertördög lakozik bennem, és az tesz engem rossz gyerekké. De egyszer majd úgymegütöm én Medúza nagynénémet, hogy soha többé nem fog tudni elverniengem. Meg fogom őt ölni.Lavinia már nem tudott tovább hátrálni. Ott állt a rakodópart legszélén, éshallotta odalent a háta mögött a partot nyaldosó hullámok lágy, éhes lefetyelését.Már csak egy választása maradt: óvatosan elkanyarodni és a rakpart kőszegélyénfolytatni a lassú hátrálást. Aztán majd kiderül, mi lesz. Aki időt nyer, életetnyerhet. Szeme sarkából figyelte a parttól kissé távolabb sorakozóraktárépületeket. Egyenlőre sehol egy átjáró…- Maga most a hosszú, nagyon hosszú folyosó felénél jár…Lassan, óvatosan mozgott, mert tudta, hogy ha megbotlik, akkor Pellingazonnal magához tér ebből a gyenge, nem túl mély transzból. És közbenkitartóan fürkészte a tőle jobbra sorakozó raktárépületek ajtajait és ablakait is,hátha azok kínálnak majd menekülési útvonalat.- Követtem a nagynénikémet a konyhába akkor éjszaka, amikor már csak miketten maradtunk a házban. Elment tőlünk az utolsó szolga is. Nem bírtak ottmaradni. Mindegyik félt már tőlem…Hirtelen feltűnt egy keskeny átjáró két épület között. Ez volt itt az egyetlenmenekülési lehetőség. Lavinia megállt és felkészült az elrohanásra.- … Medúza nagynénémet a nagy trancsírozókéssel szúrtam le. Rengeteg vérfolyt ki belőle…Lavinia tudta, hogy Pelling abban a pillanatban magához tér ebből a tanszból,amikor ő elkezd rohanni. És ha nem tud elrohanni és eltűnni, akkor nem kapmég egy esélyt, hogy próbálja meg újra.- Mindent elvittem a házból, ami mozdítható, és később el is adtam azegészet, közte azt az elátkozott követ is. A nagynéném mindig mondta, hogy akőnek van valami varázsereje, de én nem hittem neki. Csak évekkel későbbjöttem rá, hogy igazat mondott, amikor a rohamaim és a rémálmaim egyresúlyosabbak lettek. A nagynéném még most is vissza-visszatér az álmaimban.És most is gyötör engem, mint kisgyermekkoromban. És kinevet. De egyszerelárulta, hogy eladtam azt az egyetlen tárgyat is, amely megszabadíthatna engemaz ő kísértetétől.- És ez a Kék Medúza. És maga ezért szeretné visszaszerezni.

- Igen. Mindenképpen kell találnom. Mert különben őrületbe kerget anagynéném. Az a karkötő az egyetlen tárgy, amellyel megszabadulhatnék tőle.És maga el fogja árulni nekem, hogy hol találhatom meg karkötőt, hogy a feneenné meg magát is.Lavinia már éppen elfutni készült, amikor egy vízimadár, valamitőlmegriadva, vad szárnycsapkodással és vijjogással felszállt a sötét vízről.Pelling abban a másodpercben magához tért. Pislogva körülnézett, s rögtönfölfogta, hogy itt valami nagyon nem stimmel.- Hol vagyok? Mi az istent csinál maga? Lövésre emelte a pisztolyt. – Azthitte, hogy át tud verni engem?- Pelling! – hallatszott Tobias fenyegető hangja a jcödben. - Dobd el afegyvert, vagy keresztüllőlek!Lavinia úgy érezte, mintha most ő került transzba, és csak egy hipnotikusálomvilág az, körülveszi. Annyira fantasztikus és hihetetlen fordulat voltszámára Tobias megjelenése.Pelling villámsebesen hátrafordult, és kereste a hang gazdáját a ködben.- March! Megismerlek. Hol vagy, te rohadékí Mutasd magad! Megölöm anőt, ha nem jössz elő.Lavinia is sarkon fordult és futásnak eredt. Teljes erejéből futott az épületekközötti keskeny átjáró felé, bele a mindent eltakaró, sűrű ködbe. Pár másodpercés pár lépés dönthet most élete vagy halála között. Ezek a pisztolyok húszméteren túl már nem sok kárt tehetnek egy emberben. Húszméternyire kellenecsak eljutnia.- Álljon meg! - ordította hátranézve Pelling. - Nem szökhetsz el előlem, teMedúza.- Pelling. - kiáltotta ismét Tobias. Hangja, mint az angyalé a végítéletkor...Pelling pisztolya eldördült. Lavinia várta a következő pillanatban a hátábacsapódó lövedéket Aztán rádöbbent, hogy Pelling Tobiasra lőtt.- Szent isten.A golyó azonban célt tévesztett. Pelling nem láthatta ftbiast a sűrű ködben.- Felejtsd el a nőt, Pelling. - szólt rá Tobias hátborzongató hangon, nemtudni, milyen irányból. - Ha élve akarsz innen kikerülni, akkor engem kellmegölnöd.Lavinia közben elérte a keskeny átjárót, s abban meglapulva kukucskált ki azépület sarka mögül. Pelling elhajította az üres fegyvert, és kétségbeesettenkotorászott a köpenye zsebében a másik pisztoly után.

- Bújj elő, March! - ordította Pelling, s csak ordított ott a ködben, lövésretartott pisztollyal a kezében. - Hol vagy, te szarházi? Te patkány!- Mögötted, Pelling.Tobias végre előlépett a ködből, és a rakparton elindult Pelling felé. Ő islövésre tartotta a pisztolyát. Bő, fekete köpenye alól ki-kivillant fényescsizmájának az orra. Az erő láthatatlan aurája derengett körülötte - ez az auraegyre csak növekedett, ahogy Tobias az áldozata felé közeledett.Lavinia úgy érezte, hogy ez az ember a ködből és az egyre sötétedőéjszakából meríti ellenállhatatlan és titokzatos erejét és bátorságát. Mint az ősilegendák lovagjait, őt sem fogná talán még a kard sem.És Lavinia majdnem elnevette magát a saját ostobaságán: hogy ő ezt azembert akarta rávenni arra, hogy tanulja ki a hipnotizáló gyógymágnesezésmesterségét. Hiszen Tobiast az isten is nyomozónak, az elvetemült gazemberekrémének teremtette!- Dobd el! - kiáltotta Pellingnek. És hallani lehetett a hangjából, hogy eztényleg az utolsó figyelmeztetés. - Dobd el a pisztolyt, te gazember!Pelling azonban célzott és lőtt.- Ne!!! - sikoltotta Lavinia.Szinte ugyanabban a pillanatban eldördült a második lövés is.Pelling megtántorodott, aztán éppen a folyó felé rogyott össze, és belezuhanta vízbe. Nagy, tompa csobbanással.- Tobias! - rohant Lavinia a férfi felé. - Nem esett bajod?Tobias a láthatatlan aurája közepéből bámult rá, végtelen nyugalommal.Pisztolya csövéből szakszerűen kifújta a benne maradt, büdös lőporfüstöt, majda fegyvert lassan visszaeresztette a köpenye zsebébe. Lavinia úgy érezte, enneka férfinak a pillantása őt is titokzatos és különleges energiákkal tölti föl.- Nem - bökte ki végre Tobias. - Semmi bajom. A gazfickó már nem tudottrendesen célozni. Azt hiszem, egy kicsit kikészítetted az idegeit.- Meg ő is az én idegeimet - nézett le Lavinia a part széléről. Pelling arccallefelé fordulva lebegett még a felszínen. Lavinia arra gondolt, hogy valószínűlegnem az ő hipnotizáló próbálkozásai viselték meg igazán Pelling idegeit, hanemaz a számára nyilván rettenetes látvány, már-már túlvilági látomás, ahogy asemmiből idecsöppent Tobias előlépett a ködből, és lélek-nyugalommalmegindult felé.Aztán szó nélkül egymás nyakába borultak, és hosszú percekig csak álltak ésálltak ott, szorosan átölelve egymást.Pelling odalent békésen ringatózott a kikötő mocskos vizében.

TOBIAS AZTÁN KIHÚZTA PELLING HOLTTESTÉT A FOLYÓBÓL, ésberakta a kocsi hátuljába. Laviniának csak most jutott eszébe a raktárépület.- Szeretnék gyorsan körülnézni odabent - mondta. Tobias éppen a kocsi elélépett, hogy eloldozza a kikötött lovat. - Miért?- Pelling be akart oda vinni engem - nézett a bezárt ajtó felé Lavinia. -Kíváncsi vagyok, hogy mi van a mögött az ajtó mögött.Tobias bizonytalankodott egy darabig, aztán visszakötötte a lovat.Szó nélkül odament az ajtóhoz és kinyitotta. Lavinia lassan, óvatosan lépettbe a raktárba, hagyta, hogy a szeme hozzászokjon a félhomályhoz.Odabent hegyekben álltak az összetekert kötélkötegek, a rozoga ládák és azüres, de azért még jó büdös heringeshordók.Az egyik sarokban pedig Howard Hudson kuporgott, gúzsba kötve. A szájábamélyen belevágott a tarkóján összecsomózott vastag kendő.Lavinia odaszaladt hozzá, s először is kibogozta a kendőt. Hudson nyögött ésköpködött egy darabig, majd úgy fordult, hogy Tobias el tudja vágni a csuklójána kötelet.- Nem hittem volna, hogy itt találkozunk - nyögte.

HarmincAZNAP KÉSŐ ESTE A TÁRSALGÓBAN GYŰLT ÖSSZE a kis csapat:Lavinia, Emeline, Anthony, Joan és Vale. És persz Tobias, aki kiterjedtkapcsolatainak köszönhetően elég gyorsan elintézte a hatóságoknál azelintéznivalókat.Lavinia is gyorsan rájött, még az elején, hogy a dolgozószobája túl kicsiennyi embernek, és nyilván nem is olyan előkelő berendezésű, hogy azmegfeleljen Lord Vale kényes ízlésének. Nem mintha a társalgó elegánsabb lettvolna, gondolta szomorúan, de itt legalább mindenki kényelmesen le tudott ülni.S annak ellenére, hogy még egyetlen fillér tiszteletdíjat sem sikerültbevasalni egyik megbízójától sem, mindenkinek óriási pohárral töltött améregdrága sherry-ből. Az ember legyen nagylelkű, ha már túlélt egy ilyenközeli találkozást egy kegyetlen gyilkossal, gondolta magában.- Mindhárman a Kék Medúzát akarták megszerezni - ült le a sherry kitöltéseután Joan mellé a kanapéra. - És mindhárman más-más okból. Hudson,bármilyen elszomorító is, tényleg felült a Medúza varázserejéről szólólegendáknak. Kísérletezni akart vele. Celeste azt remélte, hogy nagy pénzért eltudja majd adni, és akkor ő még följebb léphet a társadalmi ranglétrán. Pellingpedig, aki komplett őrült volt, azt hitte, hogy a Kék Medúza majd hatalmat adneki annak a nagynénikéjének a szelleme fölött, aki tönkretette az ő ifjúkorát.- Hát bizony, majdnem nagy baj lett - rázkódott össze Joan. - Még az aszerencse, hogy Mr. March épp akkor érkezett a Banks-ház elé, amikor magátarra kényszerítették, hogy szálljon be Pelling lefüggönyzött kocsijába.- Valóban - kortyolt bele a szíverősítőbe Emeline. - Rágondolni is szörnyű,hogy mi lett volna, ha Mr. March nem vesz észre és nem tud észrevétlenülkövetni.Vale a vele szemben ülő Tobiast figyelte. - Ezek uján mindenkinek el kellismernie, hogy nagy dolog a véletlen egybeesés. Jól mondom, March?Joannakigaza v' ön véletlenül éppen nem a Banks-ház környékén volna madélután, akkor sohasem láthatta volna Mrs. Lake-et, amint éppen beszáll egybérkocsiba. Egy kis csönd lett, s mindenki szorgalmasan kortyolgatta a sherryjét.Tobias a két tenyere között forgatta a poharat, és ferde mosollyal nézettLaviniára.- Hogy én ma délután éppen a Banks-ház környé-jcén jártam, az nem avéletlen egybeesésnek vagy a szerencsének köszönhető. Hanem annak, hogykövettem Laviniát. Mert ő, ahogy ebben megállapodtunk, most is hagyott nekemértesítést, hogy hová ment. És tudják, Lavinia mindig betartja az ígéreteit.

Tekintetük találkozott egy pillanatra, és Lavinia észrevette Tobias szemébenazt a rendíthetetlen bizonyosságot, amely az ő szívét-lelkét is betöltötte. Annakmély átérzését, hogy szilárd kapcsolat, sőt személyes kötődés alakult kiközöttük. Minden veszekedés és súrlódás ellenére, amelyek tulajdonképpenelkerülhetetlenek, hiszen két, nagyon erős akaratú és céltudatos személyiségpróbál meg együtt élni. Igen, együtt élni, mert bár még nem költöztek össze, éstán nem is fognak soha, de Lavinia már régóta tudja, hogy Tobias nem csupán aszeretője és alkalmi partnere neki, hanem jóval több annál. Őket valószínűlegmár soha semmi sem válaszhatja el.- Micsoda pech, hogy nem maradt fizetőképes ügyfelük! - jegyezte megegyüttérzően Joan. - Úgy hallottam, Mt Hudson határozatlan időre elhalasztottaa fizetést, mert nincs egy fillérje se, Mr. Nightingale pedig fölrúgta az önökkelkötött megállapodást, ami persze nem is csoda.Lavinia fölnézett tűnődéséből. - Egy fizetős ügyfelünk azért mégiscsakmaradt. Nagyon remélem, hogy Mrs. Rushton fizetni fog.Emeline elhúzta a száját.- De ő is csak akkor, ha visszakapja a karkötőt, és megszervezzük neki a jóáron való eladást.- Ezeket a még hátralévő apróbb ügyeket majd holnap délelőtt elintézzük -mondta Lavinia.Mindannyian reá bámultak.- Csak nem azt akarja mondani - csillogott Vale szeme a kandalló fényében -,hogy maga tudja, hová rejtette Celeste Hudson a medúzás karkötőt?- De. Azt akarom mondani – mosolygott Lavinia. – Éppen elindultam, hogyelhozzam a rejtekhelyről, amikor ez a Pelling eltérített.

HarmincegyDR. DARFIELD ÉPP EGY SZÁMLAKÖNYVET TANULMÁNYOZOTT,amikor Laviniát és Tobiast bekísérték a rendelőjébe. Lavinia észrevette, hogy adoktor most nem azt az egzotikus kék köntösét viselte; sokkal inkább sikeresüzletembernek volt öltözve: divatos szabású, kifogástalanul vasalt nadrág, jólszabott zakó és hibátlanul megkötött, drága nyakkendő.Pár pillanatig figyelmesen méregette a látogatóit, majd becsapta a bőrkötésűkönyvet és lassan felállt. Két székre mutatott.- Foglaljanak helyet. A karkötőért jöttek, ugye?- Igen - bólintott Lavinia. Leült és megigazgatta a szoknyáját, majd Tobiasramutatott. - Ez itt az üzlettársam, Mr. March. Az elejétől kezdve részt vesz anyomozásban.Tobias azonban most nem ült le. Elfoglalta kedvenc hadállását az ablakban,háttal a fénynek. Mindig ezt tette, ha olyan helyiségbe került, amelyben számáraismeretlen, vagy nem megbízható ember tartózkodott.Darfield biccentett egyet Tobias felé. – Azóta várom önöket – mondta kissészíntelen, beletörődő hangon -, amióta hírét vettem, hogy Pelling meghalt.Átment a szoba másik végébe, leemelt néhány kötetet a könyvespolc középsőrészéről, és kinyitotta a falba beépített kis páncélszekrényt. Kivett belőle egyfekete bársonykendőbe bugyolált valamit, és visszament az íróasztalhoz.Ott kibontotta a kis csomagot összekötő zsineget, és szétterítette a kendőnégy sarkát az asztalán. A fekete bársonyon szép kidolgozású, vastag aranykarkötő csillogott, a közepébe foglalt különös, kék kámeakővel.Lavinia fölállt, és odament az asztalhoz, és némán bámulta a kincset,melynek már a régisége is csodálattal töltötte el. A karkötő tulajdonképpenitestét alkotó, egymásba fonódó kígyókat hihetetlen művészi tökéllyel alakítottákki. Az egész ékszer úgy nézett ki, mintha nem is fémből volna, hanemleheletfinom aranycsipkéből.És olyan könnyűnek és légiesnek látszott. Lavinia csak akkor lepődött meg,hogy milyen súlya van, amikor óvatosan fölemelte. Az arany furcsa módonmelegítette a tenyerét.A Medúza-fejet szintén mesterien faragták bele a kék szín többféle árnyalatáttükröző kámeakőbe. A vékonyka kígyók sűrű gubancban tekeregtek a Medúzafején, s a szörnyalak elég vérfagyasztó tekintettel nézett a szemlélőre. Levágottfeje alatt ott volt a kis varázsvessző, szintén remekül kifaragva. A kisdomborműből valóban sugárzott valami különleges erő, valami megfoghatalanfenyegetés, amitől Lavinia hátán végigfutott a hideg. És nem értette, hogyan volt

képes valaki gyönyörködni ebben a valóban szép, ám ugyanakkor borzalmasékszerben. Vagy a kezére húzni…- Celeste úgy intézte, hogy „véletlenül” összefusson Mrs. Rushtonnal egydélután, vásárlás közben – mondta Lavinia, le nem véve a szemét a kőről. – Ésaztán elkezdte hipnotizálni.- Mrs. Rushton valóban nagyon fogékony a hipnózisra – jegyezte megDarfied. – Nagyszerű páciens.- S amíg Mrs. Rushton transzban volt, Celeste utasította őt, hogy terápiáscéllal keresse fel önt. És azt is megparancsolta neki, hogy hozza el önnek LordBanks páncélládájából ezt a karkötőt.- És ezt Mrs. Rushton meg is tette. – Darfield figyelte, ahogy Laviniaforgatja-nézegeti a karkötőt. – Utána pedig természetesen nem emlékezettsemmire. Celeste nagyon ügyes hipnotizőr volt, de nagyon vigyázott arra, hogyHudson elől eltitkolja valódi képességeit. Ez a nő egyetlen férfiban sem bízott.Mindig azt mondogatta, hogy egy nő tartson meg magának annyi titkot, amennyicsak lehetséges. Nem akarta, hogy Hudson attól féljen, hogy konkurense lehet avállalkozásban.Tobias karba tette a kezét. – Ha nem tévedek, Celeste öntől sajátította el ahipnotizálás mesterségét.- Nem téved. Én pedig egy olyan terapeutától tanultam, aki magátólMesmertől kapta az instrukciókat.Tobias fölhúzta az egyik szemöldökét. – Celeste miért állt össze Hudsonnal?Miért nem önnel dolgozott?Darfieíd fél fenékkel fölült az íróasztalára. Egy darabig csak hallgatott,láthatóan azon töprengve, hogy mi az, ami még elmondható, és mi az, ami márnem.- Celeste, hogy úgy mondjam, nem büszkélkedhetett előkelő származással -szólalt meg végül. - Egy bolti elárusítónő és egy tivornyázó hajlamú vidékiföldbirtokos-csemete törvénytelen gyermeke volt. Apja, aki akkor már feleségülvette a szomszéd földbirtokos leányát, sohasem ismerte el saját gyermekének.És, sajnos, nem értett a gazdálkodáshoz sem. Így aztán szépen tönkrement.Lavinia nagyon óvatosan megint fölvette a karkötőt.- Celeste mindig azért küzdött, hogy fölemelkedjen a társadalmi ranglétrán.- Igen - bólogatott eltűnődve Darfield. - Egyetlen életcélja az volt, hogyeltemesse a múltját, és bekerüljön az előkelőségek világába. És fel- és kihasználtminden férfit, akiről azt gondolta, hogy segíti őt e cél elérésében.- Tavaly Hudsonnal akadt össze Bathban - szólt közbe Tobias.

Darfield odanézett egy pillanatra. - Celeste nagyon okos nő volt. Amikormegneszelte, hogy Hudson leggazdagabb pácienseitől elloptak néhány igendrága ékszert, szorosabb kapcsolatba lépett Hudsonnal. S minthogy maga isértett a hipnotizáláshoz, és rendkívül jó megfigyelő is volt, nem volt nehézkitalálnia, hogy csakis Hudson lehetett a tolvaj.- Ó, én nem hiszem, hogy Hudsonnak bármi köze is lett volna... -próbálkozott Lavinia, de Tobias elég nyersen félbeszakította.- Ugyan, hagyd már! Azért csábította el Hudsont, mert ő maga is ki akartatanulni a nagystílű ékszertolvajlás mesterségét.- És hozzá akart férni Hudson leggazdagabb pácienseihez is - mosolygottfintorogva Darfield. - Mint már említettem, kiváló hipnotizőr volt, de nemrendelkezett olyan társasági kapcsolatokkal, amelyek révén igazán előkelőpacientúrát gyűjthetett volna maga köré. És én sem tudtam neki segíteni - tártaszét a kezét. - Nekem elég jól megy az üzletem, de én sem a felső tízezerbetartozó páciensekkel. Megfelelő és ajánlólevelek nélkül ez nem is sikerülhet.Tobias tekintete egy pillanatra összeakadt Laviniáé-val. - Én is így tudom.- De ha volnának is igazán előkelő pácienseim, akkor sem éreznék semmifélekésztetést, hogy tolvaj is legyek. Ahhoz olyan gátlástalannak és acélidegze tűnekkellene lennem, amilyen Celeste volt. És a drága ékszerek lopkodása egyébkéntis olyan út, amely elég gyorsan elvezet az akasztófához.- Hát, kockázatos egy mesterség, az már biztos - bólintott egyetértőén Tobias.- Egy szép napon aztán Pelling elment Hudsonhoz a rendelőbe, és pénztajánlott neki a Kék Medúza ellopásáért. - Darfield itt egy kis szünetet tartott. - Atörténet folytatását, azt hiszem, önök is ismerik.- Pelling tévedett, amikor azt hitte, hogy dr. Hudson profi tolvaj - mondtaLavinia gyorsan. - Hudson kísérleteket folytatott a hipnózisos magnetoterápiaterén, és kétségtelenül mániájává vált, hogy a kísérleteihez szüksége van a KékMedúzára. Elutasította Pelling ajánlatát, de elhatározta, hogy megszerzimagának ezt a karkötőt. Celeste azonban akkor már úgy döntött, hogy szakít vele,s ehhez pénzt akart szerezni. Úgy döntött, saját kezébe veszi a dolgokat, éskülönállóit kötött Pellinggel.Darfield lehajtotta a fejét. - Celeste mindig ilyen volt. Mindig hajlandó voltnagy kockázatot vállalni. Tudják, amikor meghallottam, hogy megölték, biztosravettem, hogy Hudson a gyilkos. Elfogott a bosszúvágy, és azon fantaziáltam,hogy milyen úton-módon ölhetném meg Hudsont a lebukás veszélye nélkül. Deakkor megtudtam, hogy Önök ketten elkezdtek nyomozni az ügyben. Előszörarra gondoltam, hogy megpróbálom önöket elriasztani ettől az egész ügytől.- Maga küldte azt a száguldó kocsist, aki az üzenetet dobta Anthonynak ésEmeline-nek? - kérdezte Lavinia.

- Igen. De másnap ön bejött a rendelőmbe, azt színlelve, hogy sürgőskezelésre van szüksége. Én meg úgy csináltam, mintha nem tudnám, hogy önkicsoda. Úgy gondoltam, megvárom, hogy mire mennek a nyomozással. Ésmajd akkor döntök Hudson sorsáról.- Hála a jó istennek, hogy kivárt! - mondta kissé felindultan. - Megölt volnaegy ártatlan ^illüc és az akasztófát kockáztatta volna a nagy semmiért.- Önök mentettek meg engem attól a végzettől, é szolgáltattak igazságotCeleste-nek. Ezért én örökig hálás leszek önöknek. Ha bármikor is úgy adódik,hogy valamivel ki tudom fejezni a hálámat, akkor kéreti Mrs. Lake, azonnalforduljon hozzám. Boldog leszek, ha viszonozni tudom ezt a jó cselekedetet. Ésmáris föl ajánlom önnek az ingyenes gyógykezelést...- Nem, nem, uram - szabadkozott sietve Lavinia. - Ez így el van intézve. Havisszaadja a Kék Medúzát, azzal mindent törlesztett.Pedig talán nem ártana neki sem egy kis „feszültségoldó” kezelés, gondoltamagában. Végül is az elmúlt napokban épp elég feszültségben volt része ahhoz,hogy az idegei alaposan el legyenek nyúzva. Tálán ki kéne próbálni, ha annyiratetszik a többi nőnek... De aztán elhessegette a kissé pajzán gondolatot. Éskülönben is, dr. Darfíeld csak ne bűvészkedjen az ő szoknyája alatt. Arra ott vanTobias... Gyorsan visszacsomagolta a fekete bársonyba a kellemetlen érzéseketkeltő Kék Medúzát, és meglepetéssel konstatálta, hogy a kellemetlen érzésekazonnal megszűntek.- Már csak egyvalamit nem értek. - Masnit kötött a zsinórra.- Mi az? - kérdezte Darfíeld.- Az előbb azt mondta, hogy Celeste nem bízott a férfiakban. Akkor hogyanlehet, hogy önre mégis rábízta ezt a Kék Medúzát? Celeste szemében mibenkülönbözött ön más férfiaktól?- Ó, tényleg, ezt el is felejtettem megemlíteni - nézett rá szomorú, majdnemfájdalmas mosollyal Darfíeld. -Nos, arra még emlékeznek, hogy Celeste apjaelvette feleségül a szomszéd földbirtokos lányát. A házaspárnak született egyfia, aki a családi gazdaság csődje után kénytelen volt önálló kenyérkeresőfoglalkozást választani. És kitanulni a mesmeri alapelvekre épülő hipnózisosmágnesterápiát. Érti már?- Most már értem - mondta Lavinia szelíden. - Vagyis ön Celeste féltestvére.

HarminckettőNAPPAL KÉSŐBB TOBIAS RÉM ELÉGEDETTEN MASÍROZOTT BELavinia dolgozószobájába. - Az üzlet nyélbeütetett, mi pedig megkaptuk atiszteletdíjunkat!Lavinia letette a tollat. - Üzlet?!- Mrs. Rushtonnak, természetesen Mr. Nightingale szíves közreműködésével,sikerült eladnia a Kék Medúzát egy ismeretlen gyűjtőnek.- Hát, úgy látom, igazán nem halogatta sokáig az ügyletet. Hiszen szegényBanks még csak tegnap lehelte ki a lelkét.- Mrs. Rushton kiváló üzletasszony - húzott magának egy széket a kandallómellé Tobias. - Mindenesetre ma délelőtt már meg is kapta a pénzét, s ennek úgymegörült, hogy minket is azonnal kifizetett.- Ez valóban nagyon jó hír. Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan lezajlik azügy - nevetett Lavinia. - És van egy fogadásom, hogy ki az az ismeretlen gyűjtő,aki megvette a karkötőt.- Na gyerünk, ki vele!- Szerintem Lord Vale.- Vesztettél - mosolygott Tobias. - Az ismeretlen gyűjtőt ugyanis úgy hívják,hogy Joan Dove.Lavinia elképedve bámult rá. - Azt tudtam, hogy Joan örökölte a férjegyűjteményét, de azt már nem gondoltam volna, hogy ő maga is érdeklődik arégiségek iránt.- Az a gyanúm, hogy ez egészen friss hobbija a nőnek - jegyezte meg Tobiasszárazon.Laviniának eszébe jutott Joan kék ruhája, amelyet a mostani bálján viselt.Meg a nő titokzatos kapcsolata a Kék Kamara nevű bűnszervezettel.- Joan úgy látszik, imádja a kéket - kockáztatta meg az óvatos kijelentéstLavinia. - Lehet, hogy a Kék Medúzát valamiféle személyes emblémaként vagypecsétként akarja használni?- Én nem szívesen bocsátkoznék találgatásokba, hogy ki lehet, vagy nemlehet egy nemzetközi bűnszervezet új főnöke, vagy hogy jó pecsétet választ-eJoan magának.- Lord Vale tudja, hogy nem fogja megkapni a Medúzát?- Azt hiszem, eléggé biztosra vehetjük, hogy vaie pontosan tudja, mi történt aMedúzával.

Mielőtt erre Lavinia bármivel is reagálhatott volna megjelent a házvezetőnő.Rögtön látszott rajta, hogy valami nagyon nem tetszik neki.- Látogatója érkezett, Mrs. Lake -jelentette be fintorogva. - Dr. Hudson.- A fenébe! - morgott Tobias. - Mondja meg neki Mrs. Chilton, hogy Mrs.Lake nem fogad látogatókat.Lavinia felháborodott. - Kedves uram! Nagyon hálás volnék, ha nemosztogatna utasításokat ebben a házban.Hudson pedig már be is lépett a dolgozószobába. És csak Laviniárakoncentrált. Annak sem adta semmi jelét, hogy észrevette volna, amint Tobiasföláll a székről.Lavinia is fölugrott a helyéről, de az ő arcán valamiféle megkönnyebbüléstükröződött. - Jó napot, Hudson! Remélem, kiheverte már a megpróbáltatásokat.- Köszönöm magának, kedves Lavinia - ment oda hozzá Hudson, ésmegcsókolta mind a két kezét.- És köszönet illeti Mr. Marchot is - emlékeztette őt gyorsan Lavinia.És megpróbálta visszahúzni a kezét. Hudson mintha ezt az igyekezetet semvette volna észre. Szorosan a kezében tartotta Lavinia ujjait.- Igen, természetesen - vetett egy pillantást Tobias felé Hudson, azután jólkiszámított mozdulattal hátat fordított neki. - Azért jöttem, kedves Lavinia, hogyegy időre elbúcsúzzak.Lavinia egy kicsit erősebben húzta visszafelé a kezet, és észrevette, hogyHudson tekintetéből megint az a szédítő, feneketlen mélység sugárzik felé. És aférfi meg mindig nem engedte el a kezét. Lavinia kicsit megijedt, mert ráébredt,hogy csak méltatlan huzakodássá szabadulhat ki ebből a helyzetéből.Mosolygott tpvabf/ és remélte, hogy Tobias nem vett észre az egészből se mit.Nagyon nem szerette volna, ha ez a két férfi épp az ő dolgozószobájában kezd elveszekedni.- Elutazik Londonból? - kérdezte erőltetett mosollyal.- Igen - nézett mélyen a szemébe Hudson. - Idő kell, hogy feldolgozzam adrága Celeste-em elvesztése miatt érzett fájdalmamat. Bele kell nyugodnom,hogy megcsalt. És porig sújt az a tudat, hogy Celeste profi tolvaj volt.Megrendítő hírek ezek, kedves Lavinia. Az a legokosabb, ha egy időrevisszavonulok a csendes falusi magányba.- Én is egyetértek magával, Hudson - lépett mögé ekkor Tobias, és amúgyférfiasán belemarkolt Hudson egyik vállába. - Nagyon jó ötlet eltűnni ebből avárosból. Legalább elülnek a pletykák, nem igaz?Megszorította Hudson vállát, mintha régi barátok volnának. Lavinia azonbanészrevette a férfi tekintetében a fájdalmat és a meglepetést. Hudson abban a pil-

lanatban elengedte Lavinia kezét. És az a szédítő, feneketlen mélység is azonnaleltűnt a tekintetéből.- így van - mondta fogcsikorgatva Hudson. A mélyen búgó rezonanciák iseltűntek a hangjából. Megve-tően végigmérte Tobiast. - Mert bár szegényCeleste volt a tolvaj, némi alaptalan rágalmak is terjengenek arról, hogy netánnekem is közöm lett volna ezekhez a dolgokhoz. Ezekhez az ékszerlopásokhoz.- Igen, tudom. Én magam is hallottam ilyen pletykákat, éppen ma délelőtt aklubomban. - Tobias elengedte az áldozatát. - De természetesen senki semmitnem tud bizonyítani.- Hát persze hogy nem tudják bizonyítani - mondta Hudson indulatosan. -Mert nincs is mit bizonytani. Én az égvilágon semmit sem tudtam Celeste viseltdolgairól.- Az nem számít - vont vállat Tobias. - Átkozottul nehéz lesz elhallgattatniazokat a szóbeszédeket, hogy maga a cinkostársa volt Celeste-nek. És amígilyen pletykák terjengenek, addig nehéz lesz pácienseket szerezni a magasabbkörökből.Ebben a Tobiasban tényleg nincs semmi együttérzés, gondolta Lavinia. Sőt,most is úgy néz erre az emberre, mint a ragadozó a zsákmányára.- És hová megy most? - kérdezte gyorsan Hudsontól.- Még nem döntöttem el. Valahová, ahol folytatni tudom a kutatásaimat és akísérleteimet.- Én nagyon sok szerencsét kívánok magának ehhez a kutatásokhoz -mosolygott Lavinia.- Köszönöm - indult az ajtó felé Hudson, majd mellé állt és visszafordult.Hosszan, elmélázva nézett Laviniára. - De ne féljen, kedvesem, mi még fogunktalálkozni. Végül is régi barátok vagyunk, nem igaz? Mindig is éreztem, vanközöttünk valami eltéphetett kapcsolat. Olyan kötelék, amelyet nemszakíthatnak el a sors viszontagságai vagy - és itt jeges pillantást vetett Tobiasra- az olyan emberek véleménye, akik egy idöre felbukkannak az életünkben.Lavinia látta, hogy Tobias mindjárt nekiugrik Hudson torkának, ezértgyorsan a két férfi közé állt.- Hát akkor az isten áldja meg magát, Hudson - mondta nyájasan, de mostnem nyújtott kezet. - Minden jót kívánok magának.- Egyelőre elbúcsúzom, kedvesem.Hudson még egyszer elmosolyodott és kiment.Távozása után egy kis csönd ülte meg a szobát. Sem Lavinia, sem Tobiasnem szólalt meg, amíg Mrs. Chilton ki nem kísérte a hívatlan vendéget.

Amikor hallották, hogy Hudson mögött becsukódott az ajtó, Lavinia Tobiasranézett.- A Hudsonnal kapcsolatos, általad említett pletykák ezek szerint aklubokban terjednek - mondta egy szuszra. - És az a lényegük, hogy Hudsonvalószínűleg a hipnotizálási tudományát felhasználva csalt ki értéktárgyakat apácienseitől.Tobias udvarias érdeklődéssel figyelte.- Na és? Mit akarsz mondani?- Nem tudod véletlenül, hogy körülbelül ki kezdett ilyen pletykákatterjeszteni?Tobias igyekezett sértődött képet vágni az elég egyértelmű célzásra. -Drágám, csak nem azzal akarsz megvádolni, hogy ócska és alattomos pletykákatmeg rágalmakat terjesztek egy emberről?- De, pontosan ezzel akarlak vádolni - nézett farkasszemet vele Lavinia. -Ismerd csak be. Tudatosan igyekeztél úgy megtépázni Hudson jó hírét, hogyszegény kénytelen legyen elmenekülni ebből a városból.- Össze vagyok törve, hogy miket nem feltételez - lépett oda hozzá Tobias.Átkarolta Lavinia vállát és csókot lehelt a homlokára. - Biztosthatlak, hogy énsohasem szoktam hamis pletykákat és alaptalan rágalmakat terjeszteni.- És ha éppen úgy gondolod, hogy azok nem hamisak és nem alaptalanok?- Akkor értelemszerűen nem pletykákat és rágalmat terjesztek - csókolta megLavinia orra hegyét Tobias. - Akkor az igazat mondom.- Tóbiás, én nagyon szeretném tudni, hogy ki indította el azokat a pletykákata klubban.- Azt hiszem, drágám, hogy elég világosan leszögeztem, épp az imént, hogyén nem az a fajta ember vagyok, aki alaptalan rágalmakat és hasonlókat terjeszt.Lavinia még tovább akart faggatózni, de Tobias most szájon csókolta.Laviniának ez a megoldás is tetszett, de miközben épp a nyelvévelkalandozott Tobias szájában, elhatározta, hogy még ma világosan a tudomásárahozza ennek a zsiványnak, hogy ne is reménykedjen abban, hogy a jövőbenminden vitát és veszekedést lezárhat ezzel a megoldással.

JOAN OTT ÁLLT A MAGAS KÖNYVTÁRABLAK ELŐTT, és a fény felétartotta az ókori karkötőt. Igazán különleges régiségre sikerült szert tennie,gondolta. Az aranyba hihetetlen részletességgel vésték bele a figurákat és azokmintázatát. Medúza szúrós tekintetét pedig olyan mesterien alakították ki asokrétegű kék drágakőben, hogy abba még a mai szemlélő is beleborzongott, éshajlott arra, hogy elhiggye: e szörnyalak pillantása tényleg kővé változtatta azembereket. Az ajtóban megjelent a főkomornyik.- Lord Vale megérkezett, asszonyom.Joant kellemes izgalom töltötte el. - Kérem, vezesse be.Vale a következő pillanatban besétált a könyvtárba. Odament az ablakbanálló nőhöz, és valóban főúri eleganciával kezet csókolt neki.- Megkaptam az üzenetét, és már itt is vagyok.- Gondoltam, érdekelni fogja a legújabb szerzeményem - nyújtotta átmosolyogva a medúzás karkötőt Joan. - Tudom, hogy önt érdeklik az ilyenrégiségek.A lord hosszú percekig némán s látható élvezettel forgatta-vizsgálgatta akarkötőt.- Gratulálok, asszonyom, ehhez a szerzeményhez - emelte fel végül atekintetét.- Köszönöm. Én is nagyon örülök neki. És elárulom önnek, arra számítottam,hogy az aukción akad majd legalább egy komoly vetélytársam. Mr. Nightingaleazonban arról tájékoztatott, hogy csak én tettem vételi ajánlatot. Még azt iselmondta, hogy amikor a másik érdeklődő megtudta, hogy én is indulok azaukción, átengedte a terepet nekem.Vale csak mosolygott, és ismét a karkötőt kezdte vizsgálgatni.- Lordom, ugye ön volt Mr. Nightingale aukciójának ez a másik résztvevője?- kérdezte Joan szelíden.- Én úgy gondolom, kedvesem, hogy méltóbb kezekbe nem is kerülhetettvolna ez a csodálatos darab - adta visz-sza a karkötőt Vale. - Igazikülönlegesség. Akárcsak ön.- Koszönöm - nézte Joan a Medúzát, és azon tűnődött, milyen áldozatothozott Vale azzal, hogy visszalépett a karkötőért folyó titkos versengéstől. -Tudja, az utóbbi időben nagyon komolyan elkezdtem érdeklődni a régiségekiránt. És szeretnék belépni az ínyencek klubjába is. - Egy pillanatra elhallgatott.- Ha ugyan a klub hajlandó nőket is felvenni tagjai közé.- Ennek a klubnak én vagyok az alapítója, és én határozom meg aszabályokat - húzta ki magát Vale. - És nekem semmi kifogásom nincsen ahölgyek felvétele ellen.

Joan elmosolyodott, és a lord felé nyújtotta a karkötőt. - Ez az én felvételiajándékom, uram. Ezennel felajánlom a Kék Medúzát a klub magánmúzeumaszámára.- Én, mint a múzeum őre, elfogadom az ajánlatát, asszonyom. - És a lordlassú mozdulattal az ajkához emelte Joan kezét, és másodszor is csókot lehelt rá.Aztán, el nem engedve azt a kezét, fölemelte a tekintetét, és mélyen a nőszemébe nézett. - Ha érdekű, szervezhetek önnek egy magánlátogatást ma estéreabba a múzeumba.- Nagyon örülnék neki.

HarmincháromKÉT HÉTTEL KÉSŐBB EGY NAPFÉNYES CSÜTÖRTÖK DÉLUTÁNTobias intett Mrs. Chiltonnak, hogy elmehet, és maga nyitott be adolgozószobába. Lavinia a kandalló előtt iilt az egyik túlméretezettkarosszékben, nyitott könyvvel az ölében.- Szép jó napot, kedvesem! - köszönt vidáman Tobias.- Látogatód érkezett.Laviniát ez láthatóan kizökkentette az elmélyült olvasásból. Fölnézett éskissé értetlenül pislogott, mint mindig, ha megzavarják kedvenc foglalatossága,versolvasás közben. Nehéz volt visszatérnie ebbe a világba.Pár másodperc múlva azonban mégiscsak fölfogta, hogy Tobias áll azajtóban. - Nem tudtam, hogy ma is eljössz, Tobias. Mi hozott ide? Máris vanvalami új munka?- Nem új az eset. Sőt, nagyon is régi.- Mi az istenről beszélsz te itt?- Van itt valaki, aki beszélni szeretne veled -jelentette be Tobias.Félreállt az ajtóból, hogy utat engedjen a titokzatos látogatónak. Magas nőlépett be és állt meg a szoba közepén.- Jó napot kívánok, Mrs. Lake - köszönt tisztelettudóan. - Nagyon boldogvagyok, hogy ismét találkozhatok önnel, ilyen körülmények között.Lavinia szinte megbénult a döbbenettől. Szeme óriásira tágult, álla leesett.Tobias roppantul élvezte a helyzetet. Elég ritkán volt alkalma ugyanis atotális megzavarodottság állapotában látni ezt a határozott, kemény akaratú ésegyáltalán nem szívbajos nőt. Márpedig Lavinia arcán most a halálos rémület ésa kitörő öröm kifejezései váltakoztak gyors egymásutánban. Mint aki nem tudja,hogy kísértetet lát-e, vagy csak egy rég elveszettnek hitt kedves ismerőst.- Mrs. Pelling... Jessica...! - suttogta boldogan, amikor ^agához tért.Felugrott, odaszaladt a nőhöz és megölelte. - Hát maga él?!- Élek. És ezt önnek köszönhetem - mosolygott Jessica. - Az történt, hogymiután megrendeztem a saját öngyilkosságomat, nem használtam a JessicaPelling nevet. Judith Felmer voltam két éven keresztül, így ismert mindenki.- Ami aztán rohadtul meg is nehezítette, hogy rátaláljak magára - vigyorgottTobias. - Az érdeklődő leveleket még aznap szétküldtem, amikor Laviniaelmesélte nekem a maga történetét. Nagyon ügyesen eltüntette maga mögött anyomokat, Mrs. Pelling. Minden elismerésem a magáé!

- Igyekeztem - szerénykedett a nő. - Tudtam, hogy nem élem túl, ha hibázom.Oscaron ugyanis egyre jobban elhatalmasodott az őrület. A rohamai egyregyakoribbakká váltak, s a végén már teljesen elveszítette az önkon troliját.Tudtam, hogy menekülnöm kell. És megfogadtam az ön tanácsát, Mrs. Lake.Lavinia hitetlenkedve ingatta a fejét.- Hogy tudta ilyen tökéletesen megcsinálni? Én magam is meg voltamgyőződve arról, hogy maga meghalt. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogyvalóban öngyilkos lett-e, vagy inkább Pelling tette el láb alól.- Ne haragudjon, hogy nem mondhattam el még magának sem az igazat.Furdalt is a lelkiismeret, de azzal vigasztaltam magam, hogy előbb-utóbb úgyisrájön maga is.- Egy darabig reménykedtem még, amikor azt mondták, hogy nem találtákmeg a holttestét, de aztán... - Lavinia itt Tobiasra nézett. - Miféle érdeklődőleveleket említettél az előbb?- Semmiség - legyintett Tobias, - Csak írtam néhány levelet a régiismerőseimnek. Vannak ilyen barátaim mindenfelé az országban.- Hát persze, a te felderítő- és kémkollégáid. Nem volt rossz ötlet írni nekik.- És megkértem Crackenburne-t is, hogy érdeklődjön.Neki is rengeteg barátja és ismerőse van. Egész jó személyleírást adtál Mrs.Pellingről, amikor elmesélted a történetét. Sokat segített két momentum: az,átlagosnál kicsit magasabb nőről van szó, s hogy egy különleges családipecsétgyűrűvel együtt tűnt el.- Ez igen! - bólintott elismerően Lavinia. - Ebből te rögtön arra kezdtélgyanakodni, hogy az a gyűrű nem véletlenül szerepel ebben a történetben. Shogy azzal esetleg új életet lehet kezdeni.- Ez volt az egyik stratégiai kiindulópontom. A másik pedig az, hogy egyolyan nőt keresünk, aki két évvel ezelőtt a semmiből bukkant elő, és kicsitmagasabb az átlagnál. És végül megjött az értesítés, hogy van egy nő, akireráillik ez a leírás, és hogy ez a nő leányiskolát vezet Dorsetben.- Az az én nagy szerencsém, uram - mosolygott Jessica szomorúan -, hogyOscar Pelling két évvel ezelőtt nem önt bízta meg a felkutatásommal.Tobias kissé elkomorodott. - Nem hiszem, hogy annyira meg akarta volnatalálni magát. Az ön állítólagos öngyilkossága anyagi szempontból ngyon is jóljött neki. Hiszen ő örökölte a maga birtokát.- Nem sokkal ezután pedig már csak a Kék Medúza visszaszerzésefoglalkoztatta - tette hozzá Lavinia. - Ifjúkorában ugyanis ő maga adta el, miutánmeggyilkolta a nagynénikéjét. Lehet, hogy ezt maga nem is tudta? - nézettJessicára. - De aztán, ahogy az elmebaj elhatalmasodott rajta, az lett a

ögeszméje, hogy vissza kell szereznie a medúzás karkötőt, mert azzal majdelriaszthatja a nagynénje bosszúálló szellemét, aki álmában kísértette és gyötörteőt.Jessica megborzongott. - Én csak annyit tudtam, hogy egyre jobban elborítjaaz agyát a téboly.Lavinia csak mosolygott. - Olyan boldog vagyok, hogy láthatom magát!- Nem te vagy az egyetlen, akit boldoggá tesz Mrs. Pelling újbólifelbukkanása, hogy azt ne mondjam, előkerülése mondta jókedvűen Tobias. - Ittvan például Pelling ügyvédje. Ő is roppant boldog. Mert most Jessicátthivtalosan özveggyé nyilváníthatja, és megindíthatja a hagyatéki ésvagyonöröklési eljárást, amitől egy valag pénz üti a markát!Lavinia rosszalló pillantást vetett Tobiasra, hogy moderálja egy kicsit magát.Jessicát azonban nem zavarta Tobias szabadszájúsága.- Meg kell mondanom önöknek, a pénz nem jön rosszul. Mert egyleányiskola működtetéséből nem lehet valami fényesen megélni.- És mikor döntötte el, hogy eljön ide, Londonba?- Az úgy volt, hogy Mr. March küldött nekem egy levelet, szépenbemutatkozott, és közölte azt a jó hírt, hogy Oscar Pelling nincs többé az élőksorában. És pénzt is küldött, útiköltségre, hogy eljöhessek ide, és személyesenjelenthessem be önnek hogy élek és jól vagyok. E találkozás megszervezésével,azt hiszem, valamiféle meglepetést akart szerezni önnek.Lavinia Tobiasra nézett. Az pedig érezte a hala sugárzását Laviniamosolyából, és ez megmelengette egy kicsit a lelkét. Majdnem elérzékenyult.- Hát, igazság szerint Mr. Marchnak nincs valami nagy tehetsége a finom éslenyűgöző romantikus gesztusokhoz - msolygott Lavinia még mindg Tobiasra -,de időnként valóban páratlan ajándékokkal tud meglepni engem.

HarmincnégyMásnap délután kezdte hangosan felolvasni az utolsó simításokat is anapilapok számára készített hirdetésén. Leszórat porral és lehengerelte itatóssala papírlapot.Kíváncsi volt, hogyan hangzik a szöveg, ezért elkezdte hangosan felolvasnimagának. A következő pillanatban nyílt az ajtó és Tobias lépett be.Ez mindig megtalálja a vendégeskededésre tökéletesen alkalmatlanidőpontokat, bosszankodott magában Lavinia.- Te már megint mit keresel itt? - nézett rá nem túl barátságosan.- Az a túlzó kedvesség, ahogyan te üdvöizölni tudsz engem, drágám, mindigfelvidítja a lelkemet, és ünneppé változtatja legszurkebb hétköznapokat is -hajolt meg mélyen Tobias.- Nem azt mondtad, a reggelinél, hogy ma valami befektetési ügyről fogsztárgyalni Crackenburne-nel?- Crackenburne tud várni. És nem tűnik el sehová. - Mint már említettem, kisem teszi a lábát a klubjából. - Megnézte a Lavinia előtt heverő papírokat. - Ezmeg micsoda?- Letisztáztam a hirdetésem szövegét. Csak az a bajom, hogy sehogyan semtudom beletuszkolni azt, hogy titkos szerelmi viszonyokban is vállalok nyomozást.De nem baj, ezt még ma elküldöm az egyik napilapnak. Akarod hallani?Hogy milyenre sikerült?- Miért? Talán érdekelt téged bármikor is a véleményem ezzel a hirdetésidologgal kapcsolatban? Vagy bármi mással kapcsolatban. Mert szerintem nem.- De igenis érdekelt! Mindig érdekelt a véleményed, akármit is mondasz. Nafigyelj csak. - Lavinia megköszörülte a torkát, és elkezdte olvasni az általamegfogalmazott apróhirdetés szövegét.Mindazon urak és hölgyek, akik személyes és bizalmas jellegű ügyekfelderítésére magánnyomozót keresnek, az alábbi rímre küldjenek értesítést.Kívánságra exkluzív referenciákkal szolgálok. Teljes diszkréció garantálva.- Hm - mondta minderre Tobias.- Ne is fáraszd magad a kritizálással - integetett a mutatóujjavai Lavinia. -Nekem igenis tetszik ez a szöveg. Nagyon meg vagyok vele elégedve. Sokatküszködtem vele, de most már nagyon profi módon hangzik. És egyáltalán nemvagyok kíváncsi a véleményedre, vedd tudomásul!

- Na látod, ez az, ami tényleg profi módon hangzik! - vágott furcsa fintortTobias. - Egyébként pedig kénytelen vagyok megjegyezni, hogy egyetlen szóvalsem utalsz arra, hogy nem egyedül dolgozol, hanem van neked egy üzlet- ésmunkatársad is.- Nem tudom, milyen alapon teszel efféle megjegyzéseket - mondtaaffektálva Lavinia. - Amikor te mindig is ellenezted, hogy az újságbanhirdessek. Akkor meg miért tartasz igényt arra, hogy téged is megemlítselek?- Ebből aztán végképp nem volna szabad ilyen ostoba hiúsági kérdéstcsinálni - mondta Tobias. - Mi többé-kevésbé rendszeresen, de együttdolgozunk. A te „profi” hirdetésed viszont úgy hangzik, mintha te egy szálmagadban vállalkoznál mindenféle nyomozás végig-csinálására.- Szóval...- Szóval, ha már annyira akarsz hirdetni, akkor feltételezem, hogy ezzelvalamilyen különleges szolgáltatásra kívánod fölhívni a potenciális ügyfelekfigyelmét. Márpedig ha ezt most végiggondoljuk egy potenciális ügyfélszempontjából, akkor az ember szívesebben bízza a számára nagyon fontos ügymegoldását egy olyan vállalkozásra, amelyben nem egy, hanem például kétszakértő dolgozik.Ebben tényleg van valami, gondolta magában Lavinia. - Hát jó. Akkor lehet,hogy tényleg át kell fogalmaznom egy kicsit a hirdetést. Hogy ez is benne legyen.A két szakértő, ahogy te mondod.- Kitűnő elgondolás - mondta gúnyos hanghordozással Tobias. Két ujjalmegfogta és hirtelen mozdulattal kikapta Lavinia kezéből a papírlapot. - Énboldog vagyok, ha együttműködhetek veled. Majd holnap, reggelizés közbenátfogalmazzuk ezt a hirdetést. Lehet, hogy nehéz lesz, de biztos vagyok abban,hogy mi ketten együtt nagyon csábító hirdetési szöveget fogunk tudniszerkeszteni.- Ne csináljon ekkora gondot magának, kedves uram - rántotta vissza apapírlapot Lavinia, és fagyos pillantással mérte végig a férfit. - Egy-két kisebbváltoztatással nagyon jó lesz ez a szöveg is. És még ma délután meg akaromszerkeszteni a végleges szöveget és elküldeni az egyik napilapnak.- A francba már, Lavinia... - kezdte volna Tobias, de valaki benyitott aszobába.- Asszonyom... - kezdte volna Mrs. Chilton is, de őt meg Lavinia szakítottafélbe.- Csak nem egy újabb látogató?! - kérdezte rémülten.- Nem, asszonyom - nézett semmitmondó tekintettel Tobiasra a házvezetőnő.- Csak azt szeretném bejelentem, hogy Emeline kisasszony elment valahová

Anthony úrral, és gondoltam, szólok már maguknak, hogy most egy darabig énsem leszek itthon. Indulok a piacra ribizlit venni.- Ribizlit?! Minek? - ráncolta a homlokát Lavinia. -Van itthon még épp elég,nem? Ilyen hamar nem fogyhatott ki. Én ezt nem értem, ki az, aki ennyi ribizlitfel tudott itt zabálni az utóbbi időben?- Lekvárt főztem belőle, és úgy fogyott el - mondta Mrs. Chilton, kifeléhátrálva a szobából. - A jó lekvárba sok gyümölcs kell. Szóval, mi elmentünk.Én három órakor jövök haza. - Egy pillanatot kivárt, kezét a kilincsen tartva, ésjelentőségteljesen nézett Tobiasra. - Háromkor. Egy perccel sem később.Tobias lassan elmosolyodott. - Sétáljon egyet a jó levegőn, Mrs. Chilton.Nem kell annyira hazasietnie.A házvezetőnő nagyon akkurátusán betette az ajtót, és végigballagott ahalion. Lavinia esküdni mert volna, hogy még hallotta is, ahogy kuncog amarkába.- Én még mindig nem értem, hogyan tud elfogyni ebben a házban ilyen rövididő alatt ilyen rengeteg ribizli - bámult maga elé értetlenül Lavinia.Tobias odament hozzá, és átölelte. - Mrs. Chiltonnak nagy tapasztalata van alekvárfőzésben. Hagyd rá, majd ő eldönti, hogy mikor mennyi alapanyag kell.- Igen, persze. De azért...- De azért mégiscsak ő a lekvárszakértő. Mi meg más területen vagyunkszakértők, nem igaz? - kérdezte nagyon kedvesen.Lavinia megint vitatkozni kezdett volna, amikor hirtelen utolérte afelismerés: Tobias többes számban beszél, tehát őt is szakértőnek tekinti! Ezekszerint elismeri végre az ő szakmai kvalitásait is! Lavinia egészen ellágyult ettőla bóktól.- De igaz. Tényleg szakértők vagyunk - mondta csendes örömmel.- És munkatársak, sőt üzlettársak is vagyunk - súrolta az ajkával Laviniaszáját Tobias. - Azt hiszem, ez most nagyszerű alkalom arra, hogy megbeszéljüka mi szakmai-üzleti társulásunk bizonyos részleteit.- Miféle részletekre gondol, kedves uram?Tekintetük úgy fúródott egymásba, mintha éppen hipnotizálni akarták volnaegymást. - A legfontosabb fejlemény, amit közölnöm keíl önnel, Mrs, Lake, azaz, hogy én fülig szerelmes vagyok magába.