Pan VI 2 0127.pdf - Címlap

ÖkumenéIgazából szerintem senki nem érti azt aszót, hogy ökumenikus. Vagy ha érti,akkor nagyon gyakran félreérti. De nembaj, mert lehet, hogy nem kell „nem keresztyénnek”lenni ahhoz, hogy félreértsük,megteszik ezt gyakran a különbözőfelekezetek vezetői, teológusai is. Deaz is lehet, hogy én értem félre.EGYház27ateológián még nem értettem, hogymiért kell megtanulni „misszio ló -giából” a különböző nagy, felekezetekközötti találkozók időpontját éstémáját, ami az ökumené alapját képezték.Manapság már értem. Akkor más kontinenseknekvolt szükségük a hiteles keresztyénbizonyságtételre, ma inkább itt Európában kellaz Isten nélkül élő embereknek elmondani azt,hogy mit veszítenek Krisztus ismerete híján.Ezt a Krisztus-hívő gyülekezetek igyekszenekis a maguk hatáskörén belül a lehető leghatékonyabbanátadni. Akarva-akaratlanul mindig kikell lépni a „ház” kapuján. Ott is szólni kell,ahol nem ismernek minket, olyanok is hallgatnak– és olvasnak, mint ahogy most is – akiknem tartoznak közénk. És ezt nem mindegy, hogyantesszük.Hiszem, hogy Jézus azt szeretné, hogy mindenkihozzá tartozzon. Mi – reformátusok – is hozzá tartozunk,mind a három gyülekezetben. Ahogy a rómaikatolikus, evangélikus, pünkösdi és baptistagyülekezetek tagjai is. Most csak azért őket soroltam,mert a legutóbbi ökumenikus héten ezekbena gyülekezetekben jöttünk össze, de ezen kívülsok keresztyén felekezetben élnek Krisztusban élőéletek. Lehet az metodista, ortodox, anglikán vagyaz Evangéliumi Szabadegyházak Szövetsége valamelyikgyülekezetének tagja, velünk együtt vallja,hogy ő is örök életet nyert Krisztusban.Remélem mi is mindannyian ezért voltunkegyütt a múlt héten. Mert ha nem, akkor esetlegmi is „félreérthettük” a dolgot. Ha pedig ezértvoltunk együtt, akkor olyan „jóbizonyságot” szereztünkazoknak, akik nem voltak ott, hogy talánmások is kedvet kaphatnak hozzá.Nem vagyunk tökéletesek. Van, amit nem jól csinálunk,van, amit nem is teszünk. De valaki egyszerazt mondta, hogy ha egyszer megtapasztaljukazt, hogy milyen magasra tud emelni minket Jézuslelke, akkor a saját problémáink – amik addigolyan nagynak tűntek – úgy eltörpülnek, mint arepülőn magasba emelkedő ember szeme előtt aföldön nagynak látszó magas épületek.Sokan szeretnének „vallásháborúzni”, még többenszeretnék „kívülről”, ha a keresztyének nem értenénekegyet. Nincs nehéz dolguk, mert gyakranelég önzőek, kirekesztőek, büszkék és irigyek vagyunkahhoz, hogy ebbe a csapdába simán belesétáljunk.Ráadásul az új egyházügyi törvény arosszindulatnak nagyon sok alapot ad. De ha komolyangondoljuk Jézussal ezt a dolgot, akkor eznem fog eltántorítani attól, hogy továbbra is szeressükegymást és mindazokat, akiket még nemtudunk, de akarunk és majd fogunk szeretni. Jövőreismét találkozunk. HÁNKA LEVENTE