Karén Rose

FordítottaWeisz Böbe1

Karen RoseÉrints megUlpius-ház Könyvkiadó Budapest, 20102

A fordítás alapjául szolgáló mű:Karen Rose: You Can't HideA szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent:Halj meg értemSikíts értemGyilkolj értemElőkészületben: Számolj tízigCopyright © 2006 by Karen Rose Hafer Hungarian translation ©Weisz Böbe, 2010 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010ISBN 978 963 254 401 43

KöszönetnyilvánításCarleton Hafernek köszönet a sok technikai segítségért, amelyet amegfigyelési és számítógépes hálózatokról nyújtott. És minden másért.Marc és Kay Conteratónak köszönöm az orvosi és gyógyszerészetibetekintést, és persze a minnesotai pletykákat. Szeretlek benneteket,srácok.Niki Ciccotellinek hálával tartozom azért, mert bemutatta nekem acsodálatos családját, és hatalmas étvágyat csinált azzal, hogy annyitbeszélt a zitiről és a „repülő serpenyőkről".Shannon Armstrongnak, amiért olyan élénk színekkel ecsetelteChicagót és a város látnivalóit.Dany Agannek köszönöm, hogy a nyomokkal és gyilkosságinyomozással kapcsolatos összes kérdésemet megválaszolta.Sam Bassónak köszönöm, hogy segített megalkotnom Dollyt, arottweilert.5

PrológusChicago, március 11-e, szombat, 23.45– Cynthia... – halk suttogás volt, mégis hallotta.Nem. Cynthia Adams összeszorította a szemét, tarkóját belenyomta apárnába, amelynek puhasága szinte csúfondáros ellentéte volt testemerevségének. Ujjait belevájta a takaróba, s egyre erősebben markolta,míg arcát el nem torzította a fájdalom. Már megint. Torkát elszorította afeltörni készülő vad és kétségbeesett zokogás. Ne, kérlek, ne! Képtelenvagyok megint végigcsinálni.– Tűnj el! – suttogta rekedten. – Kérlek, menj el, és hagyj békén!Ám tudta, hogy a nagy senkihez beszél. Ha kinyitja a szemét, akkora saját hálószobája sötétjén kívül semmit sem fog látni. Senki sincs ott.Az utálatos suttogás azonban tovább gyötörte, ahogyan hetek óta.Minden este ott feküdt az ágyban... és várt. Várta a hangot, amely alegborzasztóbb rémálma lett. Voltak éjjelek, amikor a hang beszélthozzá. Más éjszakákon Cynthia csak feküdt mereven, és várt. Szél volt,árnyak voltak. A nagy-nagy semmi.És mégis valóságos. Tudta, hogy valóságos.– Cynthia! Segíts! – Gyermek hangja volt, aki éjszaka retteg, és hívvalakit, aki megnyugtatja. Egy rettegő kislány. Aki meghalt.Meghalt. Tudom, hogy meghalt. Maga helyezte el Melanie sírjánminden vasárnap a liliomokat. Melanie meghalt.Most azonban itt van. Eljött értem. Vakon megragadta azéjjeliszekrényen álló üvegcsét, és víz nélkül lenyelt két tablettát. Menjel! Kérlek, menj végre el!7

– Cynthia... – valóság volt. Annyira valószerű. Istenem, segíts,kérlek. Kezdek megbolondulni. – Miért tetted? – lengte körül a suttogás.– Tudnom kell, miért.Miért? Nem tudta, miért. A fenébe is, nem tudta, miért. Megfordult,arcát a párnába temette, és egészen kicsire összehúzta magát.Visszatartotta a lélegzetét. És várt.Néma volt minden. Melanie elment. Cynthia megengedett magánakegy óvatos lélegzetvételt, majd kiugrott az ágyból, ahogy az illatfelzaklatta az érzékszerveit. Liliomok.– Nem! – hátrálni kezdett, képtelen volt levenni a szemét a párnáról,mely alól egyetlen virágfej látszott ki.– Neked kellett volna meghalnod, Cynthia. – A suttogás mostkeményebb volt. – Nekem kellene liliomot tennem a te sírodra.Cynthia mély levegőt vett. Erőt vett magán, hogy elismételje, amit apszichiátere tanácsolt neki, hogy mondja ki, amikor fél.– Ez nem a valóság. Ez-nem-a-va-ló-ság.– De bizony a valóság, Cynthia. Valóságos vagyok – Melanie márnem gyermek volt, a hangja most egy dühös felnőtté. Cynthiamegborzongott a hang hallatán. Melanie jogosan volt dühös. Gyávavoltam. – Egyszer már megfutamodtál, Cyn. Elrejtőztél. De mégegyszer nem fogsz. Soha, de soha többet nem fogsz magamra hagyni.Cynthia lassan hátrálni kezdett, míg neki nem ütközött a hálószobaajtajának. Szorosan lehunyta a szemét, ahogy megfogta a kemény,megnyugtatóan valóságos kilincset.– Nem vagy valóságos! Nem-vagy-va-ló-sá-gos.– Neked kellett volna meghalnod. Miért hagytál el? Miért hagytál ottvele? Hogy tehetted? Azt mondtad, szeretsz. De magamra hagytál.Vele. Sosem szerettél – zokogás törte meg Melanie hangját, és könnyekégették Cynthia szemét.– Ez nem igaz. Szerettelek – suttogta kétségbeesetten. – Nagyonszerettelek.– Sosem szerettél – Melanie ismét gyermek volt. Egy ártatlangyermek. – Fájdalmat okoztál, Cyn. Hagytad neki. Hagytad, hogybántson... újra és újra. Miért?Cynthia megrántotta a kilincset, és hátrálva támolygott ki afolyosóra, ahol csupán egyetlen égő világított. És megtorpant. Még több8

liliom. Mindenütt. Lassan megfordult, és csak bámult körbe. A liliomokcsúfondárosan néztek vissza rá. Őrjítőén.– Gyere hozzám, Cyn – hívta Melanie. – Gyere! Nem olyan rossz ez.Együtt leszünk. Vigyázhatsz rám, ahogy megígérted.– Nem! – befogta a fülét, és odarohant az ajtóhoz. – Neeem!– Nem bújhatsz el, Cyn. Gyere hozzám! Tudom, hogy ezt akarod –most édesen beszélt, oly édesen. Melanie olyan édes kislány volt.Akkor. Most halott.Az én hibám.Cynthia felrántotta a bejárati ajtót. És elfojtotta az ajkára tolulósikolyt. Aztán lassan lehajolt, és fölvette a lába előtt heverő képet.Elborzadva meredt a kötélről lógó élettelen testre, és eszébe jutott a nap,amikor megtalálta. Melanie csak úgy... ott himbálódzott. Hintázott...– Te kényszerítettél erre – mondta Melanie fagyosan. – Nemérdemled meg az életet.A keze remegett, ahogy bámulta a képet.– Nem érdemlem meg – suttogta Cynthia.– Akkor gyere hozzám, Cyn. Kérlek.Cynthia ismét hátrálni kezdett, és próbálta kitapogatni a telefont.– Hívd fel Dr. Chicket. Hívd fel! – motyogta maga elé. Ő majdmegnyugtat, hogy nem vagyok bolond. Ám a telefon megcsörrent, ésCynthia döbbenten dobta el. Csak bámulta, mintha életre kelt volna akészülék. Várta, hogy szemfoga nő, és sziszegni kezd. De csak csörgötttovább.– Vedd fel, Cynthia! – mondta Melanie fagyosan. – Most.Cynthia remegő kézzel hajolt le, és fölemelte a telefont. – Hogy-hahalló...– Cynthia, Dr. Ciccotelli vagyok.Cynthia hirtelen alig kapott levegőt, amikor meghallotta az ismerős,élő hangot, s válla lehanyatlott.– Megint hallom, Dr. Chick. Melanie-t. Itt van. Hallom.– Természetesen hallja. Magát hívja, Cynthia. Ezt érdemli. Menjenhozzá. Vessen véget neki. Vessen véget neki most.– De... – Könnyek gyűltek a szemébe, és folyni kezdtek az arcán. –De... – suttogta.9

– Tegye meg, Cynthia! Meghalt, és ez a maga hibája. Menjen hozzá.Tegye meg, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tennie.Gondoskodjon róla!– Gyere! – utasította Melanie, a hangja ismét felnőtt volt, éstekintélyt parancsoló. – Gyere!Cynthia leejtette a telefont, hátrált, de most erőtlenül. Fáradt vagyok.Annyira fáradt.– Hadd aludjam... – suttogta. – Kérlek, hagyj aludni...– Gyere hozzám! – suttogta Melanie. – Akkor majd hagylak aludni.Melanie ezt már oly sokszor megígérte. Annyi éjjelen. Cynthiamegfordult, és az ablakot bámulta. Az üvegen túl a sötét éj. De még mi?Alvás. Béke.Béke.A nappali üres volt. Cynthia Adams már nem volt a kameralátóterében. A laptopon már nem látszott a föl-le járkáló, őrjöngő nő.Meg fogja tenni. Az izgalom minden egyes mozdulatával nőttön-nőtt.Négy hét elteltével Cynthia Adams végre meg fogja tenni. Négyhétnyierőfeszítés után Cynthia az őrület határára került. Elég egy kis lökés, ésmár repül is. Remélhetőleg szó szerint.– Az ablaknál van. – Az anyósülésen ülő nő egészen belesápadt,ahogy kimondta a szavakat. A keze remegett, ahogy óvatosan az ölébehelyezte a mikrofont. – Nem tudom folytatni.– De folytatod, míg más utasítást nem adok.A nő arca megrándult.– Le fog ugrani. Hadd mondjam neki, hogy ne tegye.Ne tegye? Ez a lány pont olyan bolond, mint Cynthia Adams.– Mondd neki, hogy jöjjön!A nő nem mozdult.Forrni kezdett benne a harag.– Mondd neki, hogy jöjjön, különben meghal az öcséd. Mostanramár tudnod kéne, hogy nem blöffölök. Mondd neki, hogy jöjjön!Mondd neki, hogy szükséged van rá, hogy hiányzik, és tartozik nekedennyivel. Mondd neki, hogy sokkal jobb lesz, ha már együtt vagytok.Most azonnal. És érzelemmel átitatva. – A nő még mindig csak ültmozdulatlanul. – Most.A nő remegő kézzel fölemelte a mikrofont.10

– Cyn – suttogta. – Szükségem van rád, félek. – És félt is. Avalóságnál semmi sem hatásosabb. – Gyere, kérlek! – A hangjamegbicsaklott. – Így sokkal jobb lesz. Kérlek! – könyörgő suttogásbaveszett a vége.A kormány mögül fenséges kilátás nyílt Adams ablakára. Az üvegestolóajtó lassan kinyílt, és Cynthia Adams jelent meg az erkélyen.Könnyű hálóinge ide-oda csapkodott a hideg márciusi szélben.Gyönyörűséges holttest lesz. Nagyon Gloria Swanson-os. Micsodaremek film is volt az. Sunset Boulevard. Hollywood manapság már nemkészít ilyeneket. Nagyszerű lenne így ünnepelni. Pattogatott kukoricávalés egy régi filmmel. De az ünneplésre sosem kerül sor, ha Adams csakácsorog az erkélyen. Ugorj már le, a francba!– Mondd neki, hogy jöjjön! Hogy ugorjon. Mutasd meg, mire vagyképes, szívecském.A nő nagyot nyelt a gúnyos becézésre, de azért engedelmeskedett.– Cynthia, már csak egy lépés. Csak egy. Várlak.– Most úgy, mint egy gyerek. Mint egy kisgyerek.– Kérlek, Cynthia. Félek.A lány nagyon ügyesen változtatja a hangját, egyik percben felnőtt, amásikban gyerek, egy szempillantás alatt lesz a halott Melanie-ból apszichiáter Ciccotelli. – Gyere, kérlek! – Mély levegőt vett, és reszketvefújta ki. – Szükségem van rád.És ekkor... siker! A lány torkából rémült kiáltás tört fel, amikorAdams levetette magát. Huszonkét emelet. Még a csukott autóablakonát is hallották a földet érő test puffanását. Talán mégsem lesz olyangyönyörűséges holttest. De a szép is csak nézőpont kérdése, és a járdánholtan elterülő Adams látványa egyszerűen... lélegzetelállító volt. Azanyósülésen a lány hisztérikusan zokogott.– Szedd össze magad! Még egy hívást el kell intézned.– Istenem, istenem, istenem. – Elfordította a fejét az ablaktól, amikoraz autó elhaladt pár lépésnyire Adams holtteste mellett. – Nem hiszemel... Istenem, hányni fogok.– De nem az én kocsimban, itt nem. Fogd a telefont. Fogjad!A nő borzongva vette át a telefont.– Nem tudom megtenni.11

– Pedig meg fogod. Egyes gyorshívó. Ciccotelli otthonitelefonszáma. Amikor fölveszi, mondd azt, hogy Cynthia Adams egyikaggódó szomszédja vagy, és Adams a korlát szélén áll, és azzalfenyegetődzik, hogy leugrik. Csináld!A nő lenyomta a gombot, és várt.– Nem veszi föl. Alszik.– Akkor hívd föl újra! Addig csörögjön, míg a hercegnő föl nemveszi. És tedd kihangosítóra! Hallani akarom.A harmadik próbálkozást siker koronázta.– Halló?Ciccotelli aludt. Szombat este egyedül otthon. Elégedettséggeltöltötte el a tudat, hogy Ciccotelli életének e területe is szoros irányításalatt van. Oldalba bökte a lányt, mire az eldadogta a szövegét.– Dr. Ciccotelli? Dr. Ciccotelli?– Kivel beszélek?– Az... az egyik betegének a szomszédjával. Cynthia Adamséval.Valami nagy baj van. Kint áll a korlát szélén. Azzal fenyegetődzik,hogy leugrik. – A lány szemét lehunyva fejezte be a hívást, és a telefontaz ölébe ejtette. – Végeztem.– Ma estére.– De... – a lány tátott szájjal fordult meg. – Azt mondta...– Azt mondtam, hogy életben hagyom az öcséd, ha segítesz. Mégmindig szükségem van a segítségedre. Gyakorold tovább Ciccotellihangját! Pár nap múlva megint el kell játszanod. Ma estére végeztünk.De ha csak egyetlen szót is szólsz, az öcséd meghal.Ciccotelli jön. Kezdődjön a játék!12

Első fejezetMárcius 12-e, vasárnap, 00.30Az öngyilkosságok általában sokkal nagyobb tömeget szoktakvonzani, még az ilyen gazdag környéken is, mint ez, gondolta AidanReagan nyomozó komoran. Becsapta a kocsija ajtaját, és összerezzent,amikor megérintette a tó felől érkező hideg légáramlat. Akinek egycsöpp esze is volt, az mind zárt helyen tartózkodott egy maihoz hasonlóéjszakán. Aidan nem engedhette meg magának ezt a luxust. Adiszpécser szólt, és a társával együtt ők voltak soron. Egy rohadtöngyilkossághoz.Ez elvonta a figyelmét arról a gyermekgyilkosságról, amelyen azutóbbi két napban dolgozott. Gyűlölte a kiskorúak sérelmére elkövetettvalamennyi bűncselekményt, de úgy érezte, az öngyilkosságokat azértegy kicsivel még jobban gyűlöli. Csak remélni tudta, hogy ezt atoronyugrót hamarosan lesöpörheti az asztaláról, és ismét arraösszpontosíthat, hogy megtalálja a gyilkost, aki úgy tekerte ki annak ahatéves gyereknek a nyakát, mintha csak egy száraz kóró lett volna.A fiatalok, akik a járdaszegélyről figyeltek, huszonévesnek tűntek,éppen buliból térhettek haza. Némán várakoztak, a szemüket azöngyilkosság helyszínére szegezték, tekintetükben az elborzadás, azámulat és az együttérzés morbid keverékével. Az elborzadást Aidanértette. Egyetlen holttest sem szép látvány, de ha valaki huszonkétemeletnyit zuhan, az túlmutat az általánosan irtóztatón. Ami pedig azegyüttérzést illeti... Aidan ezt inkább az igazi áldozatoknak tartogatja.Akárki mondta is azt, hogy az öngyilkosság áldozat nélküli bűntény, azbiztosan egyetlen családot sem értesített még.De ő igen.13

Arra gondolt, bárcsak a morbid kíváncsiskodók ezt is meglátnák.Lehet, hogy mégsem találnák az ilyen helyszíneket annyiralenyűgözőnek. De legalább rendesen viselkedtek, némán álltak a sárgaszalag mögött, amelyet az elsőnek érkező rendőrök feszítettek ki kétvillanyoszlop közé. A természetellenes csöndet időnként fázós lábakdobogása törte meg. A két rendőr közül az egyik a járdaszegélyen asárga szalag mellett állt, a holttestnek háttal.Aidan a jelvényével a kezében közeledett. Négy hónap után mégmindig furcsa érzés volt, hogy nem ő viseli az egyenruhát, hanem az,akihez odalép.– Reagan, gyilkossági csoport – mondta mereven, majd megtorpant,először a szag miatt, aztán a látvány miatt. A gyomra, amelyrőlmegesküdött volna, hogy a rendőrségen eltöltött tizenkét év alattmegedződött, kellemetlenül felkavarodott. – Szent isten!Az egyenruhás rendőr megfeszült állal bólintott.– Mi is ezt mondtuk.Aidan föltekintett, szeme végigsiklott az egyforma erkélyek során,majd vissza a vastüskére, amely a nő mellkasából állt ki. Vagyis onnan,ami a mellkasa volt, mert most föl volt hasítva, s kilátszottak azösszezúzódott csontok és... a belső szervek. Egyetlen pillanatig csakbámult, eszébe jutott a másik eset, amikor ugyanilyet látott. Fölvérteztemagát. Ez nem olyan, mint a másik eset. A másik áldozat ártatlan volt.Ez a nő, aki itt hever, pedig... a saját akaratából halt meg. Semmiegyüttérzés, korholta magát.Ez a nő levetette magát huszonkét emelet magasból a betonra és adíszes kovácsoltvas kerítésre. A kerítés csak harminc centiméter magaslehetett, jobbára felfordított U alakú vasak, de nagyjából másfélméterenként egy-egy tüske meredt fölfelé. A nő olyan erővel csapódottaz egyik tüskére, hogy az szó szerint fölhasította, és a vére sugárbanspriccelt az egy méterre lévő piszkos hókupacra.– Szörnyethalt – dörmögte.A rendőr összerándult.– Mondhatni...Aidan nagy nehezen levette a szemét a holttestről, és a rendőrnyúzott arcára nézett.– A neve?14

– Forbes vagyok, ő pedig, aki a tömeget tartja távol, a társam,DiBello – Forbes elhúzta a száját. – Én vesztettem az érmefeldobásban.Aidan a tömegbeli néma arcokat pásztázta, akik nem is akartakközelebb jönni, de a fenébe is, az érmefeldobás az érmefeldobás. Éppelégszer vesztett ő is, amikor egyenruhás rendőrként dolgozott.– Látott valaki valamit?– Két tizenhét éves kölyök azt mondja, hogy a nő a huszonkettedikemeletről ugrott le éjfél körül. – Forbes fekete kesztyűs ujjával fölfelébökött. – Az az erkély ott, amelynek a függönye lobog a szélben, balróla harmadik.– Senki nem lökte ki?– A srácok nem láttak senkit. Azt mondták, olyan volt, mintha a nőfelsuhant volna a korlátra.Aidan összevonta a szemöldökét.– Felsuhant volna? Mint egy kísértet?Forbes vállat vont.– Ezt mondták. Folyamatosan ezt ismételgették, újra meg újra.Beültettem őket a járőrkocsi hátuljába, hogy beszélhessen velük. Eléggéföldúltak.– Szegény srácok. – Ők megérdemelték az együttérzést. Ez a látványmég sokáig fogja őket kísérteni. Csak tizenhét évesek, csupán egy évvelidősebbek, mint a saját húga. Megborzongott a gondolatra, hogyRachelnek ilyen borzalmas dolgot kelljen látnia, majd merev nyakkal atömeg felé biccentett.– Ismeri közülük valaki?– DiBello megkérdezte, de senki sem ismeri.Aidan a nő arcát nézte, amelynek a vonásai most szétestek,elkenődtek. A füléből, az orrából és nyitott szájából vér szivárgott. Avaskerítés tompított a zuhanás erején, de ha valaki ilyen magasról esikle, annak szétzúzódik a koponyája, és tulajdonképpen csak a fejbőrtartja össze, ami bent van. A nő vonásai szétfolytak, ami hátborzongató,olvadt viasszerű kinézetet adott az arcnak.– Így senki sem fogja fölismerni, még akkor sem, ha ismerte. Muszájbejutnunk a lakásba, ahonnan leugrott. Itt van valahol a gondnok?– Bekopogtam, de nincs itthon. A szomszédja szerint a Bullsmeccsenvan.15

– A meccs két órája véget ért. Hol lehet?– Rácsipogtam egyszer. Talán ki tudom deríteni, merre járhat.– Köszönöm. Nem lehetne az embereket az utca túloldalára küldeni?És gondoskodjanak arról, hogy a tömegből senki se fényképezhessen.Szóljon a társának, hogy fél szemmel figyeljen a kamerás mobilokra is.Aidan elővette a saját mobilját, és betelefonált egy végzésért és az orvosszakértőért, majd leguggolt, hogy jobban megnézhesse a holttestet.Fekete selyemben és csipkében volt, és Aidan elgondolkodott, vajon anő a különleges alkalomra öltözött-e ki. Ha igen, akkor a tüsketönkretette a hatást. És a belek, amelyek a betonra omlottak. Nagyotnyelt. Valakinek nagy mocskot kell majd föltakarítania. Ez a gond azöngyilkosokkal, gondolta keserűen. Mind teátrális megoldással akarelmenni, de sosem gondolnak arra, ez milyen következményekkel jár atöbbiekre. Azokra, akiket maguk után hagynak. Azokra, akiknek föl kelltakarítaniuk utánuk.Önzők. És rohadtul elkerülhető. Hogy az isten verje meg!Észrevette, hogy ökölbe szorította a kezét, ezért most eltökéltenellazította az ujjait. Szedd össze magad, Reagan. A levegő, amelyetmélyen beszívott, magával hozta a meleg vér fémes szagát, a felhasadtbelek bűzét, mégis megérezte az enyhe fahéjillatot, amint léptek zajáthallotta maga mögött a hóban. Megérkezett a társa.– Szép kis távozás – jegyezte meg Murphy a maga csöndes módján.Aidan komoran hátrapillantott a válla fölött.– Szép kis sokk a családjának. Alig várom, hogy meglátogassamőket.– Egyszerre csak egyet, Aidan – mondta Murphy kimérten, de aszeme kedves volt, megértés csillogott benne, és Aidan egészenösszement tőle. – Szóval mit tudunk?– Csak azt, hogy leugrott a huszonkettedik emeletről. Két szemtanúállítása szerint „felsuhant", de a fene tudja, ez mit jelent. Még nembeszéltem velük. Ami a nőt illeti, fiatal. A karja még feszesnek tűnik avégtagjait nézte, csak ennyi maradt belőle viszonylag épségben. – Talána húszas évei végén, a harmincas évei elején járhatott. – Arra a kézremutatott, amely a díszkerítés fordított U-t formáló elemeire hanyatlott. –Jó nagy kő a jobb kezén, a bal kezén semmi nyoma gyűrűnek, szóvalvalószínűleg hajadon. Valakinek nem kevés pénze van. Az ilyen gyűrű16

ohadt sok zöldhasúba kerül. A karján és a kezén nem látokvédekezésből eredő sérülést.Murphy leguggolt Aidan mellé.– Durva színek.A nő ötcentis körmei élénk vérvörösre voltak festve.– Észrevettem. A vörös és a fekete csipke elég hatásos együtt.Murphy megvonta a vállát.– Nem ő lenne az első, aki úgy ugrik le, hogy mély benyomást akarhagyni maga után. Senki sem ismeri?Aidan fölállt.– Senki. Remélem, hogy a lakás, ahonnan kiugrott, az övé.Betelefonáltam végzésért, és az orvos szakértő már úton van. Menjünk,beszéljünk a srácokkal, akik...– Engedjenek át! – A hang szinte belehasított az éjszakába. Lágyvolt, és mégis tekintélyt parancsolóan csengett.– Asszonyom, nem jöhet ide! Kérem, maradjon a kordonszalagmögött!Aidan még idejében nézett föl, hogy lássa, amint DiBello fölemeli akarját, hogy megállítsa a világosbarna gyapjúkabátot viselő nőt, akineka szél csapkodta a haját, ezért az arcát nem lehetett kivenni.Ismét megszólalt, a hangja nyugodt és csöndes volt, de mégishatározott.– A kezelőorvosa vagyok. Engedjen át, uram!– Engedje át! – ismételte Murphy, mire DiBello engedelmeskedett,de Aidan elállta a nő útját, hogy ne mehessen tovább, és ne tegye tönkrea helyszínt. A nő lábujjhegyre emelkedett, de még így sem volt elégmagas ahhoz, hogy átlásson a férfi válla fölött. Aidan a kezét a nővállára tette, és gyöngéden visszatolta. A nő megmerevedett, de nemellenkezett.– Asszonyom, még várjuk az orvos szakértőt. Most semmit semtehet.A nő egy lépést hátrált, és nagyon kimért lett.– Leugrott?Aidan bólintott.– Sajnálom, asszonyom. Talán tud felvilágosítást adni... – ám aszavak elhaltak, mielőtt kimondta volna őket, amikor a nő félretolta az17

arcából a haját, és Aidan azonnal fölismerte. Ismét forrni kezdett a vérea dühtől. – Maga Ciccotelli – Dr... Tess Ciccotelli. Ez a nő nem orvos.Agyturkász. Ez már önmagában is elég szörnyű lenne, de Chickkisasszony igazi hírnevet szerzett magának.Nem csupán egy mezei, „haragszik az édesanyjára?" típusúagyturkász. Nem. Ő a vérző szívek pszichiátere, aki háromhétnyikemény rendőrségi munkát tett tönkre azzal, hogy kiállt az esküdtszékelé, és hidegvérrel úgy tanúskodott, hogy a bizonyítottan gyilkos férfi,aki be is ismerte, hogy megölt három gyereket és egy rendőrt, nembeszámítható. Négy gyászoló családnak nem szolgáltatnak igazságot,mert egy „orvos" azt mondta, hogy a gyilkos őrült.Naná hogy őrült az a rohadék. Elismerte, hogy brutálisanmeggyilkolt három lányt. Három kislányt. A saját kezével fojtott megegy harcedzett rendőrt, aki megpróbálta leszedni. Az, hogy őrült, egyárnyalattal sem tette kevésbé bűnössé. Most a rohadék bent ücsörög egychicagói pszichiátriai intézetben, és egész nap kaspókat készít, nempedig egy szűk cellában várja a tűt, hogy a karjába szúrják. Ez nemigazságos. Nem helyes. De megtörtént. És ez a nő hagyta, hogymegtörténjen.Aidan ott volt, ott ült a tárgyalóteremben a többi rendőrrel, és mégreménykedtek, hogy Ciccotelli meggondolja magát, reménykedtek,hogy helyesen cselekszik majd. Eszébe jutott, milyen némán sírtak alányok szülei a tárgyalóteremben, tudván, hogy azon a napon nemszolgáltatnak nekik igazságot. Hogyan ült a rendőr felesége elöl,középen, körülvéve elhunyt férje kollégáival, akik mind eljöttek, hogytámogassák. Ciccotellinek a szeme sem rebbent, csak nézett egyenesenmaga elé hűvös barna szemével.Ahogy most őt nézi.– És maga ki? – kérdezte.– Aidan Reagan nyomozó. Ő a társam, Todd Murphy nyomozó.A nő szeme enyhén összeszűkült, ahogy az arcát tanulmányozta, ésneki minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy rezzenéstelen arccalnézzen vissza rá. Amikor a nő ott ült a tárgyalóteremben, karcsú volt,kifinomult. Megközelíthetetlen. Közelről vad szépség bujkált avonásaiban, de még így is megközelíthetetlen volt. Aidan szeme isösszeszűkült, amikor a nő Murphy felé fordult.18

– Todd, kérd meg, légy oly szíves, a társad, hogy lépjen odébb.Legalább azonosíthatom nektek a holttestet.Murphy finoman megszorította a karját.– Tess, nem hiszem, hogy jó ötlet. Annyira... Annyira borzalmasannéz ki.Aidan odább lépett, és tettetett udvariassággal nyújtotta ki a karját,hogy csak tessék.– Ha látni akarja, akkor semmiképpen sem gátoljuk meg a kedvesdoktornőt!Murphy figyelmeztető pillantást lövellt felé.– Aidan!– Semmi gond, Todd... – csitította a nő, és arcizma sem rándult,amikor előrébb lépett. Csak állt ott, és egy percig nézte a holttestet,majd visszafordult feléjük, az arca tökéletesen összeszedett volt, aszeme még mindig hűvös. – A neve Cynthia Adams. Nincs közelihozzátartozója, akit értesíteni lehetne. – A kabátzsebéből elővett egynévjegykártyát, és átnyújtotta Murphynek. A keze még csak nem isremegett. – Hívjatok fel, ha bármi kérdésetek van! – mondta. –Mindenre válaszolok, amire csak tudok.És ezzel sarkon fordult, és elindult a szürke Mercedes felé, amelyMurphy egyszerű Fordja mögött parkolt. Aidan ingerültsége kirobbant.– És ennyi?– Aidan – figyelmeztette Murphy –, ne most.– Ha nem most, akkor mikor?! – A hangját visszafogta, tekintettel aközelben ácsorgó tömegre. – Besasszézik ide, és azonosítja azáldozatot, hűvösen, mint egy jéghegy. És aztán csak úgy elsétál? És mivan azzal, hogy miért ugrott le huszonkét emelet magasból, doktornő?Maga biztosan tudja, nem? – és érdekelnie is kéne, a rohadt életbe, tettehozzá rosszindulatúan gondolatban. Valaminek mégiscsak érdekelniekéne. – Milyen átkozott orvos maga? – fejezte be sziszegve, és figyelte,amint a nő zsebbe mélyesztett kézzel megtorpan.A nő háttal nekik, elővett egy kesztyűt, és felhúzta.– Hívj, ha szükség van rám, Todd – csak ennyit mondott, mielőttelsétált.Murphy szeme csak úgy villogott, ahogy beszívta arcát.– Aidan, mondtam neked, hogy ne most.19

Aidan sarkon fordult, tudomást sem véve a nőről.– És ez mit számít? Nem mintha rohadtul érdekelné.– Fogalmad sincs, miről beszélsz. Nem ismered.Aidan hátranézett a válla fölött. Murphy még mindig Ciccotellitnézte, tőle szokatlanul komor tekintettel, ahogy az átment a túloldalra.– És te ismered? – Erre nem számított. A tiszteletre méltó ToddMurphy áldozatul esett a hideg bestia bájainak, ennek a Chickkisasszonynak. Nos, én nem fogok.Murphy dühösen fújta ki a levegőt, amely fagyos ködként emelkedetta levegőbe, és egy pillanatra falat emelt kettejük közé. Aztán a faleltűnt, ahogy a férfi komor tekintete is, és Murphy olyan szomorúanbámult Ciccotelli után, hogy az komolyan elgondolkoztatta Aidant.– Igen. Ami azt illeti, ismerem. Menj, beszélj a srácokkal, Aidan!Egy perc, és itt vagyok.Aidan bizonytalanságát egy vállrándítással űzte el. Hadd bajlódjonMurphy ezzel a jégcsappal. Neki jobb dolga is akad, például föl kellmérnie a helyszínt, hogy az orvos szakértő összekaparhassa, amiCynthia Adamsből maradt, és mindnyájan hazamehessenek. Fölveszi atizenéves szemtanúk vallomását, megnézi a nő lakását, hogy biztosaklegyenek a személyazonosságában, aztán elhúz innen a fenébe.Még egy perc. Már csak egy perc. Tess Ciccotelli ezt ismételgettemagában, ezt a mantrát, hogy összeszedett tudjon maradni, míg nincsmegint egyedül. Cynthia meghalt. Szent isten! Ott hever az utcán,felszakadt testtel...Ne gondolj rá! Ne így gondolj rá, hogy meghalt, és szanaszétszakadt. Csak szedd a lábad. Gyorsan. Még egy perc. Akkor majdszéteshetsz, Tess. De még nem.Nem talált bele a kulcslyukba. Szinte magán érezte Todd Murphy ésa társa tekintetét a háta mögött, ahogy figyelik. Todd és a nagyonmérges társa, bárki is az. Azt mondta, a neve Aidan Reagan, jutotteszébe, amikor végre sikerült a kulcsot becsúsztatnia a zárba, éskinyitnia az ajtót. Tudatosan visszaemlékezett a férfi hideg kékszemére. Annyira mérges volt. Nem, dühös volt. Csak még egy...– Tess!A fenébe! A kulcsot tartó kéz megrándult, és a kulcs leesett a sötétaszfaltra, és becsúszott a kocsi alá. Mély levegőt vett. Majdnem.20

– Jól vagyok, Todd. Menj csak vissza dolgozni.– Dolgozom. Tess, hiszen remegsz.– Todd, kérlek... – a hangja megbicsaklott. Olyan megalázó. – El kellmennem innen.Murphy megfogta a karját, és besegítette a kormány mögé.– Nem lenne szabad vezetned, Tess. Hadd hívjak valakit, akihazavisz.– Nincs senki, aki hazavinne – mondta bénultan. – Azért telt ilyensok időbe, míg ideértem. Fölhívtam a munkatársaimat, a barátaimat.Sosem megyek ki egyetlen páciensemhez sem egyedül. Ilyen nincs.Nem etikus – kezdett összefüggéstelen lenni, és nem tehetett ellenesemmit. – Senki sem volt otthon, de akkor is eljöttem – lehunyta aszemét. De azonnal kinyitotta, mert csak Cynthiát látta... ahogy otthever. – És elkéstem.– Nem a te hibád, Tess – mondta Murphy gyöngéden. – Te is tudod.Zokogás szorította el a torkát. Tess eltökélten legyűrte.– Meghalt, Todd. – Milyen butaság is ez. Cynthia Adams ott heverfelnyársalva az utcán, a feje akár egy zselégolyó, és mindenki láthatjakiontott belső részeit. Igen, csakugyan meghalt.– Tudom – megfogta Tess kezét, és megszorította. – Honnan tudtad,hogy ma este ide kell jönnöd, Tess? Felhívott?Tess megrázta a fejét.– Nem. Egy névtelen hívást kaptam az egyik szomszédtól.– Miért ugrott le?A hangja higgadt volt, nagyon gyöngéd, ami áttörte a gátat, amelyeddig visszafogta a könnyeit.– A fenébe is, Todd, hadd menjek! Kérlek. Majd holnap beszélünk,megígérem.– Nem engedlek el addig, míg nem vagyok biztos benne, hogy jólvagy.Tess ismét mély levegőt vett, és lassan kiengedte. Mindkét kezévelmegszorította a kormányt, a tekintetét fölemelte, átnézett Murphy vállafölött, ahol a társa állt az egyik járőrautó mellett. A férfi kemény arcátmegvilágította a villogó erős fénye. Őket nézte. Őt figyelte. Még ilyentávolságból is érezte a férfi metsző tekintetét. Az ellenségességét. Az azátható, kék szempár összeszűkült, az álla megfeszült.21

– Új társad van – dünnyögte, és csak azért is előrenézett, ahogyReagan is.– Igen, Aidan Reagan.Aidan Reagan.– Abe rokona? – Ismerte Abe Reagant, bízott benne. És bízott afeleségében, Kristenben is. Jó emberek.– Aidan és Abe testvérek.– Így már érthető. – Aidan Reagan arcáról a testvére markánsanférfias vonásai köszöntek vissza. Ugyanaz a sötét haj, ugyanaz a kékszem, habár Aidan tekintete keményebb volt, komorabb, mint fivéréé.Az arca is élesebb vonású volt, az álla kissé szögletesebb. A szája...lágyabb volt, mindaddig, míg föl nem ismerte őt. Együttérzésre képes.Csak nem irányomban.– Tess, Aidan... – Murphy elhallgatott.– Nem kedvel – mondta Tess kimérten. – Semmi baj, Todd. Alegtöbben nem kedvelnek.Murphy szomorúan sóhajtott föl.– Ő is ott volt, Tess, azon a napon a tárgyalóteremben.Murphynek nem kellett hozzátennie, hogy melyik tárgyalóteremben.Mindketten tudták. Harold Green három kislányt gyilkolt meg, brutáliskegyetlenséggel. A hajléktalan férfi azonban nem hatéves, szőkecopfos, fogatlan mosolyú kislányokat látott. Vértől csöpögő fogsorúagyaras démonokat látott, akik föl akarták falni. Először Tess isszkeptikus volt, de többórányi megfigyelés és konzultáció után azingyenes klinika orvosaival, akik már évek óta kezelték Harold Greenakut skizofréniáját, hitt neki. És az állapota miatt, ahogy a törvénykimondta, nem volt felelős a tetteiért. Ezért tanúskodott, nehezen tudotthűvösen nézni, kimérten beszélni a több tucat megvető tekintetkereszttüzében.Hűvösnek gondolták, az összes rendőr, aki azon a naponbezsúfolódott a tárgyalóterembe. Azt gondolták, hogy egy gyilkoskönnyedén rászedte. Azt gondolták, hogy szenvtelenül ül ott, míg akicsi lányok anyukái olyan fájdalmasan zokognak.Annyira nem volt igazuk.Az, hogy Aidan Reagan is közöttük volt, sok mindentmegmagyarázott. Az út túloldalán még mindig ott állt Reagan, még22

mindig megvetéssel nézte, és még csak meg sem próbálta leplezni. Tessszakította meg először a szemkontaktust, tekintetét visszafordítottaMurphy aggódó arcára.– Értem.– Nem, nem érted. Nem teljesen. Ő találta meg a harmadik kislányt.Tess még szorosabban markolta a kormányt. Azon a napon ő voltbent Greennél, ő szedte ki belőle a harmadik kislány tartózkodásihelyét. Green azt mondta, hogy a lány él. De amikor a rendőrségmegérkezett, kiderült, hogy már halott. Tess nem tudta, ki találta meg agyereket. Nem is igazán akarta tudni. Az, hogy ő maga túl későn lépettannak a kislánynak az érdekében, keserű pirula volt.Mennyivel nehezebb lehetett annak a férfinak, aki megtalálta a kicsiélettelen testét.– Ez tényleg sok mindent megmagyaráz. Jogosan dühös.– Aidan jó ember, Tess. Jó rendőr.Tess bólintott.– Semmi baj, Todd. Tényleg megértem. – És csakugyan megértette.Sokkal jobban, mint bárki is gondolná. – Elő tudnád bányászni akulcsomat? Beesett a kocsi alá.Murphy felsóhajtott.– Rendben. Majd holnap fölhívlak. Szükségem lesz hozzáférésreCynthia Adams aktájához. – Tapogatódzni kezdett a kocsi alatt, és akulcskarikával állt fel.Tess bólintott, kicsit meg is könnyebbült, amikor a motormegbízhatóan fölberregett. Már kezdte volna becsukni az ajtót, demegmerevedett.– Mondd meg a társadnak... – Akármit mondana is, nem változtatnasemmin. – Mindegy. Köszönöm, Todd. Mint mindig.A keze remegett, ahogy elkanyarodott a járdaszegély mellől.Háromsaroknyira befordult egy mellékutcába, homlokát a kormányhozszorította, és szabadjára engedte a könnyeit. A fenébe, Cynthia. Miértnem hívtál föl? Miért tetted ezt magaddal?De tudta, miért. Ahogyan azt is tudta, hogy semmit nem tehetettvolna, amivel megállíthatta volna a nőt. Azokon a pácienseken segített,akik igényelték a segítséget. A többiek meg azt tették, amit akartak. Ezttudta jól. De a tudat nem akadályozta meg a gyászt.23

Cynthia Adams élete tele volt fájdalommal és gyötrő lelkiismeretfurdalássalolyan események miatt, amelyeket nem irányíthatott. A sajáthalálát azonban irányíthatta. Ironikus.Tess kimerülten és erőtlenül hagyta maga után a mellékutcát, és alakása felé vette az irányt. Ma este nem lesz pihenés. Cynthia aktájatöbbujjnyi vastag volt. Több órába telik, mire kiszedi belőle a relevánsadatokat Todd Murphy és dühös társa számára. Ez a legkevesebb, amitmegtehet. Aidan Reaganért és Cynthia Adamsért.És talán önmagáért is.24

Március 12-e, vasárnap, 1.15Aidan figyelte, ahogy Murphy hosszan nézi Ciccotelli távolodóautóját, mielőtt visszatért volna a rá váró munkához, ismétszakemberként. Murphy beszélt az orvos szakértővel és ahelyszínelőkkel, míg Aidan kikérdezte a tizenéves szemtanúkat.A szemtanúk semmi újat nem mondtak, csak annyit, hogy Adamsfelsuhant a korlátra, ott állt egy percig, majd hátat fordított az utcának,kitárta két kezét, és levetette magát. A fiatalokat hazaküldte aszüleikkel, tudta, hogy egyikük sem lesz már ugyanaz az ember, miutánilyen látvány tanúi voltak.Most Murphyvel ott álltak Cynthia Adams lakásajtaja előtt, ésfigyelték, amint a részeg gondnok megpróbálja a pótkulcsot valahogybelehelyezni a zárba. Jim McNulty szemmel láthatóan azzal ünnepeltemeg a Bulls győzelmét, hogy a sárga földig leitta magát a kedvencbárjában. Már épp föladták volna, hogy a férfi előkerül még az éjjel,amikor egyszer csak betámolygott a pótkulccsal a kezében, pontosanabban a percben, amikor az orvos szakértő technikusai fölemeltékCynthia Adams holttestét a hordágyra. Az orvos szakértők nem tudtákleválasztani a testet a tüskéről, ezért kénytelenek voltak fél-méternyiszakaszon kivágni a kovácsoltvas kerítést is, és azt is magukkal vinni. Agondnok egészen addig háborgott a hiányzó kerítésszakasz miatt, mígpillantása Adams holttestére nem esett.Azóta egy árva szót sem szólt.– Mióta ismerte Miss Adamst? – kérdezte Aidan a férfit, ésösszerezzent, amikor megcsapta a férfi szájából áradó bűz. Szerencse,hogy a közelben nem volt nyílt láng. McNulty teljesen kiborult.– Három éve. Három éve költözött ide. – Azzal belökte az ajtót, ésAidan két dolgot azonnal észrevett. Először is azt, hogy a lakásjéghideg, de erre számított. Az erkélyajtó több mint egy órája nyitvaállt. De a második dolog, az émelyítő virágillat, meglepte. CynthiaAdams lakásának padlóján olyan sok virág hevert, amennyit eddiglegfeljebb csak virágüzletben látott.25

Murphy a homlokát ráncolta.– Mi a franc ez?– Liliom – Aidan belépett Adams lakásába, és próbaképpenfölemelte az egyik virágot a földről. – Halotti virágok...– Szent isten – dörmögte Murphy, és szeme végigsiklott a nappalin.– Legalább száz dollár értékben mindenütt virág.Aidan szemöldöke a magasba szökött.– Inkább háromszor annyi lesz az. – Amikor Murphy kérdőn nézettrá, Aidan megvonta a vállát.– Az iskolában kertészetet is tanultam. – Levette az előszobaiasztalon heverő tíz centi magas levélkupac tetejéről a legfelső borítékot.– Szép halom levél. A gondnok felé fordult. – A hölgy elutazottvalahova?A gondnok a fejét rázta. Felső ajka fölött vékony csíkbanizzadságcseppek jelentek meg, és a szemét ide-oda kapdosta.– Nem, de egy hónap lakbérhátraléka volt. A három év alatt, hogyideköltözött, most először fordult elő. A tulaj velem figyeltette alakását, nehogy titokban megpróbáljon kiköltözni.Aidan, amennyire csak lehetett, óvatosan átlépkedett a virágok fölött,és kisétált az erkélyre.– Fellépő – kiáltott hátra Murphynek. – A srácok azt mondták,Adams fölsuhant. Erre a fellépőre állt föl.– Ügyes.A gondnok odabotorkált az üvegajtóhoz.– Ez eddig nem volt itt. Egy hete jártam fenn, hogy megjavítsam acsöpögő csapot, és ez a fellépő akkor nem volt itt.– Ha a csapot javította, akkor honnan tudja, mi volt az erkélyen? –kérdezte Murphy türelmesen.A gondnok elsápadt.– Kijöttem cigizni.– Adams külön a nagy esemény kedvéért hozta ide – dörmögteMurphy, aztán a hangja hirtelen élesebb lett. – Aidan!Aidan hátrakapta a fejét. Murphy egy nyomtatópapírt tartottkesztyűbe bújtatott ujjai között. Egy fénykép volt, fényes papírranyomtatva. Egy nőt ábrázolt, aki egy kötélen lógott, a lábujja jó26

harminc centiméterrel a föld fölött. A nő arca groteszk fintorba torzult,a szeme kidülledt, a szája kinyitva, mintha levegő után kapkodna.– Ez ki? – kérdezte Murphy a gondnokot.A gondnok egy lépést hátrált, az arca még sápadtabb lett.– Nem tudom. Még sosem láttam ezt a nőt. Mennem kell.Még egy perc türelmet kérünk, Mr. McNulty. – Aidan odalépett aférfi elé, hogy megállítsa. – Kérem. Azt mondja, hogy a tulaj kérésérefigyelte a lakást. Látta, hogy ki hozta be ezt a rengeteg virágot? NetánMiss Adams?– Nem tudom. Sajnálom – nyögte.– Nem baj. Megnézhetjük a biztonsági kamera felvételeit. – Amikorfeljöttek, látta, hogy a kamera a lift felé irányul, amint kinyílt az ajtó.McNulty a fejét rázta.– Nem tudják megnézni. A kamera elromlott.– Nyilván. Mikor romlott el?McNulty ide-oda csúsztatta a lábát a kövezeten.– Pár hete.Aidan a férfi szemébe nézett.– Hete?McNulty elkapta a tekintetét, sápadt arcára vörös foltok ültek.– Rendben, pár hónapja.Aidan biztos volt benne, hogy McNulty sokkal több dolgot tud, mintamennyit elárul.– Mostanában volt Miss Adamsnek látogatója?McNulty kétségbeesettnek látszott.– Nagyon sok látogatót fogad.Aidan hegyezni kezdte a fülét. Szeme sarkából látta, hogyMurphynek is feltűnt a megjegyzés hangsúlya.– Miféle látogatókat, uram?McNulty igyekezete, hogy közömbösnek mutatkozzon, meddőnekbizonyult.– Nagyon sokan kedvelték Cynthiát.– Nagyon sok férfi? – kérdezte Aidan éllel a hangjában.McNulty lehunyta a szemét, arcára kiült a bűntudat. Aidan sejtette,ha a férfi józan lenne, közel sem lenne ennyire átlátszó. Vagy ennyireegyüttműködő. Hajrá, Bulls!27

– Igen... Sokan.Kétségbeesetten nyitotta ki a szemét.– Nézzék, ha a feleségem megtudja... Megöl.Murphy nagyot nézett.– Úgy érti, önnek viszonya volt Miss Adams-szel?– Nem – McNulty vadul rázta a fejét. – Nem viszony volt. Csakegyetlen alkalom.Aidan szemöldöke felszökött.– Egyetlen alkalom.McNulty még egy lépést hátrált.– Kettő. Maxium három.– Miss Adams... lefizette magát, Mr. McNulty? – kérdezte Murphycsöndesen.Aidan nem hitte, hogy a férfi csak színleli az arcára kiülő tisztarettenetet.– Dehogy! Istenem, dehogy. Csak... hálás volt. Ennyi.Ez kezd egyre érdekesebb lenni, gondolta Aidan.– Hálás. Miért is?– Lekapcsoltam a kamerát ezen az emeleten, ugyebár? Egyes barátainem akarták, hogy lássák őket. Neveket nem tudok. Nem is akartamtudni neveket. Miss Adams tette, amit tett, én pedig elfordítottam afejem, az istenre esküszöm. Kérem, engedjenek el.Aidan egy pillantást vetett Murphyre.– Végeztünk vele?– Egyelőre – mondta Murphy szelíden, és figyelték, ahogy McNultyátbotorkál a szétszórt virágokon, látszott rajta, hogy legszívesebben márrég messze járna. – Még keresni fogjuk, Mr. McNulty – tette hozzá. Agondnok még egyszer reszketegen bólintott, majd eltűnt.Aidan becsukta az ajtót.– Most azon gondolkodom, miféle barátok lehettek azok.– Én pedig azon, hogy közülük való-e, aki ezt adta neki. – Murphyfölemelte a kötélen himbálódzó halott nőről készült fényképet. –Autoerotikus asphyxiáció?Aidan elhúzta a száját.– Hát nem tudom. Ilyennel még nem találkoztam.28

– Én igen – mondta Murphy, és bement a hálószobába. – Amikorvalami balul sül el, az csúnya következménnyel jár. Nézz körül, háthatalálsz Adams arcáról egy képet, hogy legalább azt tudjuk, hogyannézett ki. Én pedig átkutatom ezeket.Aidan hallgatta, ahogy Murphy Adams hálószobájában a fiókokatnyitogatja, míg ő átnézte a nő retiküljét, majd kivette a jogosítványát atárcájából. Hirtelen mellbe vágta a szánalom a komoly arc láttán, amelya fényképről bámult vissza rá. Ez a nő összeszedettnek látszik. Nagyontisztességesnek. Nagyon visszafogottnak.Az imént pedig lent feküdt a járdán, huszonkét emelettel lejjebb.Holtan. Vajon miért tette? Mi történt az utolsó hónapban, ami miatt nemfizette ki a lakbért, és végül olyan mély depresszióba esett, hogy aztgondolta, az egyedüli megoldás az, ha eldobja magától az életét? De hátez a nagy gond az öngyilkosságokkal, gondolta keserűen. Nemmaradnak itt, hogy a szeretteik választ kaphassanak ezekre akérdésekre.– Harmincnégy éves volt, Murphy. Korrekciós kontaktlencsét viselt,és szervdonor volt.Murphy megjelent a hálószoba ajtajában, egyik kezében szőrmésbilincs, a másikban egy kis bőrkorbács.– És elég meredek dolgokat művelt. A sarokban csiga is van kötéllel.Úgy tűnik, párszor kikötötte magát.Aidan csak bámult a kellékekre Murphy kezében, majd ismét ajogosítványban lévő komoly női arcot nézte.– A kép alapján nem mondanád meg.– Nem mindig lehet megmondani. Mit találtál a retiküljében?Aidan gyorsan átnézte a kistáska tartalmát.– Négy hitelkártya, egy mobiltelefon, többféle rúzs válogatottszínekben és egy kulcscsomó – magasba tartotta. – Egy Honda kulcsa, alakáskulcs és egy egészen kicsi kulcs.– Széf lenne?Aidan tasakba tette a kulcsokat, míg Murphy a korbácsot és abilincset egy másik tasakba helyezte.– Talán. A levelek között láttál banki értesítőt is?Murphy visszament az asztalhoz, és átnézte a kupacot.29

– Ahogy nézem, egyiket sem nyitotta föl. Itt a banki értesítő.Megnézhetjük... A francba! – Murphy összevont szemöldökkel nézte akezében tartott borítékot. – Ezt viszont kinyitotta. Se bélyeg, se pecsét,se feladó. – Egy képet húzott elő a borítékból. Elkomorult. – Még egyhalott nő. Koporsóban. – Átnyújtotta a képet Aidannek. – Nézd a kezét!Aidant egy pillanat alatt kiverte a víz.Liliom van a kezében. Ugyanannak a nőnek tűnik, mint aki a kötélenlóg. – Fölmarkolta a levélkupac felét, és elkezdték átnézni őket. Párperc alatt tíz hasonló borítékot találtak, mind ugyanilyen rémes.Mindegyiken ugyanaz a nő. Mind egyformán zavarba ejtő. Egyiken semvolt se név, se feladó. – Valaki szórakozott Cynthia elméjével.Murphy fölvett egy bekeretezett képet Adams íróasztaláról. Az üvegmögött egy fiatal lány lesett ki a szemébe lógó haj mögül.– Ez ugyanaz a nő. Adams szemmel láthatóan ismerte. – Kicsúsztattaa képet a keretből. – De nincs név a hátulján.– Itt fiatalabb, mint ezeken a képeken. Mennyi lehet? Tizenhat?Iskolai fényképnek tűnik. A húgomnak, Rachelnek, a képein isugyanilyen szürke háttér van. – Lehajolt, és fölvett egy hosszú, keskenydobozt, amely az asztal alatt hevert. Éppen beleférne egy tucat rózsa.De valamiért sejtette, hogy nem azt talál benne.– Nyisd ki! – mondta Murphy kurtán.Aidan óvatosan leemelte a fedelet.Basszus! – Egy hurokba csavart kötél feküdt a fényes fehérselyempapíron. Egy kis aranyszínű ajándékkísérő lógott a hurkon. –„Gyere hozzám! Találd meg a békéd!" – olvasta, majd fölnézettMurphy komor szemébe. – Hívjuk föl ide a helyszínelőket!Murphy fölhívta őket, majd nagyot sóhajtott, ahogy a mobiljátvisszatette a zsebébe.– Szerintem Tessnek holnap rengeteg kérdésre kell válaszolnia.Aidan álla megfeszült a gondolatra.– Szerintem is.30

Második fejezetMárcius 12-e, vasárnap, 10.30Joanna Carmichael figyelte, ahogy a férfi módszeresen végignézegetia fényképeit, és gondosan végigolvassa a szöveget, amelyet egészenhajnalig finomítgatott. Örökkévalóságnak tűnt, mire a Chicago Bulletinszerkesztője fölemelte a fejét.– Honnan szerezte ezeket? – kérdezte Reese Schmidt a képekremutatva.– Jókor voltam, jó helyen – vonta meg a vállát Johanna. Karma,gondolta, de nem hitte volna, hogy Schmidt értékelné a kifejezést. – Azáldozat abban a házban lakik, ahol én. Épp akkor kanyarodtam be a házelé, amikor leugrott. Kiáltást hallottam, ezért elkezdtem futni, talánhárom másik emberrel együtt. Két tizenéves látta, ahogy levetettemagát. – Ujját az első kép sarkára helyezte. A vértócsában heverő,felnyársalt nő mellett két tinédzser állt, a komor, fekete-fehér képtökéletesen visszaadta az arcukra kiülő puszta rettenetet. – Azonnalelkezdtem fényképezni.A férfi szkeptikusnak látszott.– A rendőrök szeme láttára?– Még nem érkeztek meg – mondta hűvösen. – Amikor kiértek,akkor is folytattam a fényképezést, csak nem olyan feltűnően.– Nem használt vakut?– Jó gépem van. Nem kellett vaku. – Egyik szemöldöke a magasbaszökött. – Szeretem magam készíteni a fényképeimet.A férfi szája keserű mosolyra húzódott.– Értem. És mi a helyzet a sztorival?– Én írtam.31

A férfi a fejét rázta.– Nem erre céloztam. Honnan szerezte az információt? „Egy megnem nevezett forrás megerősítette, hogy a rendőrség olyan bizonyítékottalált, amely azt sejteti, hogy az áldozat kényszer hatására ugrott lehuszonkét emelet magasból." Ki volt az a meg nem nevezett forrás?Amikor Joanna egy szót sem szólt, Schmidt szeme összeszűkült.– Nincs forrása. Vagy maga találta ki az egész gyilkossági szálat,vagy hallotta, amit a rendőrök beszéltek. Melyik?Joanna egyik oldalon beszívta az arcát kétségbeesésében.– A második.– Gondoltam. – Leült a székre, ujjait összeérintette maga előtt. –Hitelesítteti nekem a chicagói rendőrséggel, kerít valakit, aki megerősítiaz információkat, és akkor közlöm a sztorit.Igen! Már két hosszú éve várt ezekre a szavakra.– Hol?A férfi arcán enyhén gúnyos mosoly suhant át.– Ne legyen mohó, Miss... Carmichael, ugye? Kerít egynyilatkozatot, amelyet leellenőrizhetek, és utána beszélünk.Jogos, ismerte el Joanna. Nem ideális, de jogos. Megfordult benne,hogy előhúzhatná az adu kártyát. Az apját. De ez nem lennetisztességes, sem Schmidttel, sem önmagával. Összeszedte a képeit, deösszevonta a szemöldökét, amikor a férfi az első fotóra tette a kezét,arra, amelyik rögtön a zuhanás után örökítette meg a szemtanúkat és aholttestet.Nem akarom, hogy hamis információ közlése miatt bepereljenek –mondta a férfi simulékonyan –, de a képeket még mindigfelhasználhatom. Azok nem hazudnak.Joanna a fogát csikorgatta.Én sem hazudok. Visszajövök. – Az utcára kiérve gyors léptekkelindult el a rendőrőrs felé. Fogalma sem volt róla, honnan szerezhetnehitelesítő nyilatkozatot. De megszerzi. A sors szó szerint az orra eléhajította a sztorit. Most aztán jól kell sáfárkodnia az ajándékkal.32

Március 12-e, vasárnap, 12.30Aidan utálta az orvos szakértő irodáját. Még a jobb napokon isgyomorforgató volt a bűz. Ez a nap pedig nem indult jól. Senkinek sem.Megállt az ajtón belül, tekintetét nem tudta levenni avizsgálóasztalon heverő holttestről. Főleg Cynthia Adams számára nemindult jól a nap. Ha öngyilkosságot követett is el, biztosan valakiközreműködött benne. Ezt mostanra már tudták. Valaki képekkel ésajándékokkal szisztematikusan gyötörte ezt a nőt. Egyetlen aláírásttaláltak: „Melanie". Murphy szerint a koporsóban fekvő nő neve lehet,és Aidan hajlott arra, hogy egyetértsen vele.Az orvos szakértő nem hallotta, amikor belépett, annyira elmerültCynthia Adams kezének tanulmányozásában. Kegyeletből egylepedővel letakarta Adams törzsét. Aidan megköszörülte a torkát, mireJúlia VanderBeck fölnézett. Szemét műanyag védőszemüveg fedte.Aidan nem is értette, hogy bírja ki a nő ezt a szagot, főleg, hogy márolyan szépen gömbölyödik a hasa. Ettől még jobban tisztelte Júliát.– Hívtál? – kérdezte Aidan, mire a nő ajka fölfelé görbült.– Igen. Hol van Murphy?– Az áldozat üzenetrögzítőjét hallgatja, és megnézi az áldozatházának halljában készült biztonsági kamerás felvételeket. – Mintkiderült, az épület gondnokának, McNultynek, a hálája nem terjedt kiarra, hogy a ház összes kameráját kiiktassa. – Megpróbálja kideríteni, kivitte föl azt a sok liliomot.Júlia kurtán biccentett.– Majd emlékeztess a liliomokra, mielőtt elmész – mondta –, deelőször mutatom a toxikológiai vizsgálat eredményét.– Melyik az? – kérdezte Aidan, és kinyúlt, hogy átvegye a csipeszesjegyzettömböt, amelyet Júlia nyújtott felé a holttest fölött. Tizenhétkülönböző gyógyszeres üvegcsét találtak a nő lakásában, mindvényköteles. Négyet Dr. Tess Ciccotelli írt fel. A többi tizenháromüvegcsén más orvosok neve állt, öt évre visszamenőleg dátumozva.33

Julia nyújtózkodott egyet, derekát megtámasztva.Szerencsétek, hogy tartozom Murphynek egy szívességgel. Máskedvéért nem jöttem volna be éjnek évadján. – Kifújta a levegőt, majdóvatosan leereszkedett a vizsgálóasztal mellett álló székre. – Avizeletvizsgálat egyiket sem mutatta ki. A legfrissebben felírt gyógyszerXanax, Ciccotelli címkével. Depressziót és szorongást kezelnek vele.Ezt kellett volna találnom a vizeletben. Ehelyett viszont magas PCP –szintet találtam.Aidan összevonta a szemöldökét.Függő lehetett.Julia föltápászkodott.Gyere ide! Mutatok még valamit.Kivezette a halottasházból, át a laboratóriumba. A szag itt márelviselhetőbb volt. Aidan mély levegői vett, és ügyet sem vetett Juliafáradt nevetésére.Akkor mutasd!Julia két eltérő üvegcséből kirázott pár kapszulát egy darab fehérpapírra. Az egyik üveget fölismerte, Adams lakásából hozták be. Amásik üvegcsén a korházi gyógyszertár címkéje volt.Balra a Xanax a patikából, jobbra pedig azok a pirulák, amelyeketAdams éjjeliszekrényéből hoztatok be – mondta Julia.Aidan összeráncolt szemöldökkel nézte a gyógyszereket.– Ugyanolyannak látszanak.Mert valaki azt akarta, hogy Adams ezt higgye. Valaki kiürítette akapszulákat, és feltöltötte PCP-vel.Aidan a nő aggódó szemébe nézett.– Valaki nagy gondot vett a nyakába.– Valaki azt akarta, hogy Adams elveszítse a józan ítélőképességét,és teljesen befolyásolható állapotba kerüljön.Aidannek eszébe jutottak a képek és az ajándékdobozba helyezetthurok. A tele táras fegyver, amelyet a másik ajándékdobozban találtak aszekrény mélyén. A fellépő, mely egy hete még nem volt kint azerkélyen. A liliomok.– A rohadt életbe!– Ahogy mondod... – nézett rá Julia. – Gyere vissza a vizsgálóba!Még valamit mutatni akarok. – A férfi követte, és figyelte, amint a nő34

fölemeli Adams jobb karját. Mély, szaggatott szélű, függőleges hegekborították a csuklója belső felét.– Már korábban megpróbálta megölni magát – suttogta Aidan.– Legalább egyszer.– Egy tele táras fegyvert és egy hurkot találtunk a lakásában.Mindkettőt ajándékdobozban, mindkettőt ugyanolyan kisajándékkísérővel. Mindkettőn az állt: „Gyere hozzám!"Julia felsóhajtott.– Valaki komolyan arra utazott, hogy Adams eldobja a saját életét.– Olybá tűnik. Szóltál, hogy emlékeztesselek a liliomokra.– Igen. Tele volt az orrlika a liliomok pollenjével.– Egy szál virágot találtunk a párnája alatt.– Így már értem. A kezén semmi nyomát nem találtam a pollennek.– Nem moshatta le?– De igen, viszont túl sok liliomot találtatok ahhoz, hogy ne maradtvolna valamennyi pollen a körme alatt, ha ő vitte föl a virágokat. Főlegnem ekkora körmökkel.Aidan Adams hosszú, vérvörös körmeit nézte. Ezek szerint hozzásem nyúlt a liliomokhoz. Valószínűleg nem.Ezek szerint valaki más vitte be. – Aidan mobilja megszólalt, ezértkivette a zsebéből.Murphy volt, és mintha... dühös lett volna.– Hol vagy, Aidan?– A halottasházban. – Mi a baj?– Latent visszajött.– Azonosították a lakásban talált ujjlenyomatok tulajdonosát.Aidan várt, mert Murphy nem folytatta.– És? Murphy, mit talált Latent?– Inkább gyere föl ide! – mordult fel Murphy.– Most azonnal. A francba!35

Március 12-e, vasárnap, 12.30Tess a bejárati ajtó melletti tükörben fürkészte a tükörképét. Egy jókorrektor aranyat ér, a szeme alatti karikákat szinte el is tüntette. Ahónap második vasárnapja volt, ilyenkor találkoznak a barátok a BlueLemon Bistróban. Miután órákon át tanulmányozta Cynthia Adamsaktáit, amit csak rövid, nyugtalan álom követett, megkísértette agondolat, hogy felhívja a barátait, és lemondja a találkozót, de ellenállt.Egy betege elvesztése nem siklathatja ki az életét. Mostanra már tudniakellett volna. Jon rendszeres időközönként elmondta ezt neki. Jonsebész, és előfordult, hogy meghalt a betege a műtőasztalon.Remélhetőleg nem rendszeres időközönként.Hogy kilendítse magát ebből a hangulatból, ma reggel nagyonkicsípte magát, a szokottnál is több időt töltött a haja és a sminkjeelkészítésével, még a vörös bőrkabátról is letépte a címkét, amit valamikülönleges alkalomra tartogatott. Amyt elemészti a sárga irigység,gondolta Tess. Könyörögni fog, hogy adja neki kölcsön, és mintmindig, Tess beadja a derekát, és kölcsön is fogja adni. Amy olyan voltszámára, mint egy testvér, és mint ilyen, addig fogja magánál tartani akabátot, míg Tess egy szép napon meg nem rohamozza a szekrényét,hogy átkutassa, és visszaszerezze a holmijait. Azóta így ment ez, amiótaAmy csaknem húsz éve odaköltözött a Ciccotelli családhoz.Tess lehunyta a szemét. Már az is fájt, hogy a családjára gondol,főleg vasárnap. Nagyjából most ülhetnek asztalhoz, otthon, a szüleirégi, dél-philadelphiai házában. Hangosak lesznek, harsányak,boldogak, teli lesz a ház jókedvvel, csak az ő széke fog üresen állni azebédlő sarkában. A régi hagyomány szerint üresen marad a széke, mintamikor a család egyik halottjára emlékeznek. Mert az apja szemében őhalott a család számára.A legtöbb napon félre tudta tenni a megbántottságot. Ma azonbannehezebben ment, talán azért, mert az éjjel újra és újra szembesültazzal, mennyire magányosan élt Cynthia Adams. Se családja, se társa.36

Senkinek sem fog hiányozni most, hogy eltávozott az élők sorából.Azzal szembesítette Tesst, hogy a bátyja, Vito, kivételével, aki szembemert helyezkedni az apja döntésével, neki sincs családja. És Vito olyanmessze van. Dél-Philadelphiában. Azzal is szembesítette, hogy nekisincs már társa, mert Phillip, hogy ott rohadna meg, egy szemét,kétszínű görény volt.De voltak barátai. Tekintete a tükörről a legutolsó csoportképrevándorolt, amelyet a Lemonban készítettek. Amy és Jon. Robin, akié abisztró. Jim, aki nem rég utazott Afrikába egy humanitárius missziókerekében. A szíve elszorult, ahogy a férfi arcát nézte remélte, hogybarátjuk egészséges, és biztonságban van. Aztán Gen és Rhonda meg atöbbiek, akik már nagy valószínűséggel ott ülnek a Lemonban az asztalkörül, és nem értik, hol a pokolban lehet.Megigazította a képet a falon, majd visszafordult a tükör felé, ésgyorsan fölkente a szájára az élénkvörös rúzst. Illett a kabát színéhez, ésez volt az utolsó simítás a külsején, amelyről remélte, hogy többekfigyelmét is fölkelti. Talán előcsalogat pár érdeklődő férfit.A fenébe is, a szerelmi életére ráférne egy kis vérátömlesztés.Esetleg egy médium, mert a szerelmi élete szinte már halott. Jon is eztmondta neki. Rendszeres időközönként. Tényleg nagyon hálás volt abarátaiért. Néha azért azt kívánta, bárcsak alkalmi némák lennének.A liftet kihagyta, a szokásához híven a lépcsőn sietett le a tizedikrőla hallba, ahol Mr. Hughes őrizte a házat a pult mögött, mint mindig.Amint meglátta a férfit, helyre is állt a lelki egyensúlya. Ez is olyanreggel, mint a többi.– Jó reggelt, Dr. Chick. Tess rámosolygott a portásra.–Jó reggelt, Mr. Hughes. Hogy van? Az idős férfi nevetése dallamosvolt.–Nem panaszkodom. Persze megtehetném, de Ethel szerint senkisem kíváncsi rá. – Mr. Hughes hunyorogva nézett végig rajta. – Nemnéz ki valami jól, Dr. Chick. Megint rosszul érzi magát?Tess megrántotta a vállán a táskát. Ma nehezebb volt, tele CynthiaAdams aktáival.– Csak fáradt.– Riggin mondta, hogy éjjel későn ért haza. És hogy sírt.37

Murphy jelent meg Reagan mellett. Együtt falként takarták el előleaz utcát.– Beszélnünk kell veled Cynthia Adamsról Tess.– Itt vannak nálam az aktái – mondta kimérten, és megpaskolta atáskáját. – Őszintén szólva azt hittem, órákkal ezelőtt fel fogtok hívni.Reagan merev arcáról Murphy óvatosan kifejezéstelen arcára nézett, ésaz ingerültsége azonnal rossz előérzetbe csapott át. Valami nagyon nemstimmelt. Ennek ellenére higgadt hangon folytatta. – Eléggé sietek,uraim. Egy ebédre igyekszem. Föl tudnának hívni, amikor befejeztem?Reagan álla megfeszült, és feléje nyújtotta a mobiltelefonját.Mondja le!Tess tekintete Murphy arcára rebbent. Sehol az ismerős nézés, sehola lágyság a szempárban.– Mi folyik itt, Todd?– Be kell jönnöd velünk, Tess – válaszolta csöndesen. – Kérlek.Tess Murphy felé hajtotta a fejét.– Meg fogsz bilincselni, Todd? – suttogta.Reagan már nyitotta volna a száját, de Murphy szeme haragosanvillant, ezért inkább nem szólalt meg.– Tess, inkább essünk túl rajta minél előbb, rendben? Aztán mindfolytathatjuk a napunkat. – Murphy megfogta a könyökét, és aviharvert, régi Fordhoz vezette. – Kérlek.Tess beült, de végig magán érezte a járda szélén tátott szájjal állóMr. Hughes tekintetét. Még a sarkon sem lesznek, Ethel már mindenttudni fog az incidensről.– Legalább telefonálhatok? – kérdezte fanyarul, amikor Murphybesorolt a többi kocsi közé.A férfi a visszapillantó tükörben kereste meg a tekintetét.– Kit?Kinek, gondolta Tess, de lenyelte a kikívánkozó kötözködőmegjegyzést.– Le szeretném mondani az ebédet, ahogy azt Reagan nyomozó olyszívélyesen kérte.Reagan megfordult, haragos tekintetével szinte átszegezte. Szeme anappali fényben még kékebb volt.39

– Csak egyetlen hívás. – Egyik szemöldöke kajánul megemelkedett.– Köszönöm az együttműködését, Dr. Ciccotelli.Tess megmarkolta a mobiltelefonját, ellenállt a késztetésnek, hogy aférfihoz vágja, nyugtalanná tette ez a hirtelen dühroham, amelytőlfelforrt a vére, és remegett legbelül.Szívesen, máskor is, Reagan nyomozó. – Haragosan ütötte be aszámot, azt kívánta, bárcsak eközben lelki szemeivel ne Reagan arcátlátná a gombok helyén. Az éjszaka együtt érzett ezzel a férfival, akitolyan mélyen megsebzett az, hogy ő találta meg Harold Green utolsókis áldozatát. Ez még azelőtt volt, hogy elkezdte volna előtte játszani arossz zsarut. Ez után mehet a fenébe a lelki bajaival. A férfi le semvette róla a szemét, miközben Tess fülébe csengett a telefon.Szerencsére Amy a harmadik kicsöngésre fölvette.– Hol vagy? – kérdezte minden bevezetés nélkül. Késésben vagy.Tess hallotta a háttérben a Blue Lemon nyüzsgését, ahogy Jon aggódóhangját, amikor azt kérdezi, mi a baj.Nem tudok veletek ebédelni – mondta hivatalos hangon. – Sürgősdolgom akadt.Tess – Amy majdnem belekezdett az előre megjósolhatónyavalygásba. – Mind megígértük, hogy ez az időpont szent éssérthetetlen lesz. Mindannyiunknak vannak sürgős ügyfelei.Tess kihívón nézett Reagan szemébe.De nem ilyen – mondta. – Megyek, ha tudok, de kezdjétek csak elnélkülem.Tess, várj! – Jon átvette Amy telefonját. – Megkaptam éjjel azüzenetedet, de nem voltam otthon, és csak három után értem haza.Minden rendben?Azért hívta föl, hogy megkérje, menjen vele, és legyen tanúja annak,amiről akkor még azt hitte, egy élő pácienssel való konzultáció lesz.–Persze, jól vagyok. Az ügy megoldódott. Cynthia Adams magaoldotta meg. Egyedül Reagan fagyos tekintetének tulajdoníthatta, hogyuralni tudta a borzongást, amelyet az éjjel Cynthia járdán heverőholttestének a látványa idézett elő. Most már a halottasházban van ahideg asztalon, a lábujján sorszám egy cédulán, de legalább nyugalmattalált. Legalábbis Tess így remélte. – Jon, mennem kell. Majd később40

fölhívlak, rendben? – Lecsukta a mobil tetejét. – Csak egyetlen hívás,nyomozó. Ahogy kérte.A férfi szeme megvillant a gúnyos hangsúly hallatán.– Köszönöm.– Mikor mondja el végre, mi ez az egész?– Majd a központban beszélünk, doktornő. Reagan előrefordult, ésettől kezdve ügyet sem vetett rá.A központban. Baljóslatúan csengett, pontosan úgy, ahogy a férfiakarta. A rossz zsaru szórakozik vele. Akkor emberére talált. A jó zsarufelé fordult.– Murphy!Murphy egyenesen előreszegezte a tekintetét, nem nézett a szemébe,és Tess most először megijedt.– Az előírás szerint kell eljárnunk, Tess. Majd a központbanbeszélünk.41

Március 12-e, vasárnap, 13.25Aidan a reflexív üvegen keresztül figyelte Ciccotellit. A nővisszabámult rá, noha – Aidan tudta jól –, csakis a saját tükörképétláthatja. Épp eleget járt már az üveg mindkét oldalán ahhoz, hogy tudja,figyelik. Ciccotelli tudta, mi következik, de az arcizma sem rándult. Aszeme sem rebbent. Az biztos, hogy hideg jellem. De csakis hidegvérrellehet megtenni az, amit elkövetett.Már amennyiben ő tette. Minden bizonyíték arra mutatott, hogy igen.De valószerűtlen. Teljességgel értelmetlen. Szinte bizonyos, hogylehetetlen.Murphy biztos volt benne, hogy nem a nő tette, de Ő nem egészentűnt objektívnek, amikor Dr. Tess Ciccotellit volt szó. Nehéz volthibáztatni a társát, ezt Aidannek el kellett ismernie. A tükör túloldalánegy dögös nő ült feszes csípőnadrágban, garbóban, amely másodikbőrként ölelte a testét. Csupa feketében. Ma úgy nézett ki, mint egymodern cigánylány, aki „köztiszteletben álló orvosnak" öltözött. Aztmondta, ebédelni indult. Hah! Senki nem megy ilyen ruhában ebédelni.A fenébe is, nem is ismert olyat, aki így öltözik. Vagy olyat, aki ígynéz ki, ha egyáltalán megpróbálja A fogát csikorgatta, haragudottmagára, amiért a testére ekkora hatással volt a látvány, amelyetCiccotelli az éjjel az alá a visszafogott gyapjúkabát alá rejtett.Gyanúsított volt, akármennyire valószerűtlen is. És ha kiderül, hogynem gyanúsított, akkor is csak egy hűvös nőszemély. Az meg csak asors fintora, hogy feltűnően szexi hűvös nőszemély, de ezzel egytisztességes férfinak meg kell tudnia birkózni.Mellette Murphy végighúzta két kezét az arcán.– Karikás a szeme. Mintha egész éjszaka nem aludt volna.Akkor már hárman vagyunk – jegyezte meg Aidan kimérten.Hátranézett a válla fölött a főhadnagyra, aki a kis megfigyelőhelyiséghátsó falának támaszkodott, őszülő bajusza komoran ívelt lefelé. – Mégmindig nem értesz egyet velem.42

Marc Spinnelli főhadnagy megrázta a fejét.– Évek óta ismerem Tess Ciccotellit. Jó ember. Jó orvos. Lehet, hogynem mindig állít föl olyan diagnózist, amilyet mi szeretnénk, de nemlenne képes őrületbe kergetni senkit.– Sem a halálba hajszolni – dörmögte Murphy.– Na, essünk túl rajta!Aidan figyelte, amint Murphy belép a vallatóba, és a lehetőlegmesszebb ül le Ciccotellitől. A nő épp csak odakapta a szemétMurphyre, majd megint az üveget nézte, de már nem hűvösen.Sötétbarna szeme most villámokat szórt. Jó. A düh ezerszer jobb, mint ahűvös és összeszedett viselkedés.– Érintett – dörmögte Aidan, kezét a kilincsen nyugtatva, és szemétle sem véve Murphy kifejezéstelen arcáról.– Mind azok vagyunk – vágott vissza Spinnelli frusztráltan. – Nincsolyan rendőr a városban, aki ne lenne érintett. Alig van valaki, aki netudna Harold Greenről, de a legtöbbjük nem ismeri Tesst. Menj csak be,és tedd a dolgod, Aidan! Ahogy Murphy is.– És ha nem teszi a dolgát?Spinnelli nagyot fújt.– Akkor majd közbelépek.Aidan ezzel az ígérettel fölvértezve lépett be a vallatóba. A nő szemekövette, összeszűkülve és... vészjóslón.– Itt vagyok, Reagan nyomozó, ahogy óhajtotta. Az utóbbi negyedórában engem figyelt. Mikor fogja megmondani, hogy mi a fenéértrángattak be ide?Leült a nő mellé az asztal végébe.– Meséljen nekünk Cynthia Adamsről!Tess Ciccotelli hunyorgott, majd mély levegőt vett szemmelláthatóan igyekezett uralni az indulatait és fokozatosan sikerült is neki,és ő csak nézte, végtelenül lenyűgözve.Cynthia Adams bonyolult nő volt – válaszolta végül, egyenesenAidanre nézve, teljesen figyelmen kívül hagyva Murphyt. – De eztmaga is tudja, ha volt a lakásán.És maga járt? – kérdezte Aidan. – Már úgy értem, a lakásán.Nem. Sosem voltam bent a lakásban.43

A nő szemrebbenés nélkül tud hazudni. Szeme sarkából látta, hogyMurphy állán egy izom remegni kezd, ahogy a társa összeszorította afogát. Aidan megsajnálta Murphyt és Spinnellit is. Nyilvánvalóankedvelték Ciccotellit. Nehéz lesz nekik, tudta. Ezért megteszemhelyettük, gondolta.De a lakásánál járt, ugye, doktornő? – folytatta a kérdezősködést.– Kint?A nő óvatosan méregette.Egyszer. Nem jött el a megbeszélt időpontban. Aggódni kezdtem.Fölhívtam, de csak az üzenetrögzítőt értem el, ezért a társammal, Dr.Ernsttel, elmentünk megnézni.Öt éve praktizál együtt Dr. Harrison Ernsttel. A nyugdíjhoz közeledőErnst köztiszteletben állt. Aidan ezt azért tudta, mert mielőtt behoztavolna Ciccolellit a vallatásra, gyorsan utánanézett.– Általában ezt teszi?– Házhoz megy?– Nem. Cynthia elég különleges eset volt. Miért?A nő alig észrevehetően előretolta az állát, és az ujjait szorosanösszefonva az ölébe ejtette. Az arca kifürkészhetetlen volt.– Mert fontos volt nekem.– Mikor történt? Mármint a látogatás? – pontosította, és figyelte,ahogy a nő álla reflexszerűen megfeszül. Idegesítette, hogy a kérdéstpontosítás követte.– Körülbelül három hete.– Adams visszahívta?– Végül igen.– És?– Megbeszéltünk egy másik időpontot. – Most már ő is játssza ajátékot. Lenyűgözően. Csak arra válaszol, amit kérdeztek, és semmimásról nem beszél.– Megjelent? Az új időpontban?– Nem. Minden ravaszság eltűnt róla, és a pillanat törtrésze alattolyan mély bánat jelent meg a nő arcán, hogy Aidan azon kapta magát,hogy gondolatban visszakozik. Ha Ciccotelli ártatlan, akkor komolyantörődik másokkal. Ha bűnös, akkor meg nagyon jó színész.– Nem jelent meg – suttogta.44

– Megint felhívtam, újabb üzenetet hagytam, de nem hívott vissza.–Többet nem beszéltem vele.Aidan kivette a jegyzetfüzetet a zsebéből.– Miért járt önhöz Miss Adams, doktornő?Az óvatos tekintet visszatért.– Depressziós volt.– Miért?Ciccotelli lehunyta a szemét.– Ha élne, most nem beszélhetnék róla. Ugye, ezt megérti? Az orvosititoktartás miatt.– De nem él – mondta Aidan simulékonyan. – A halottasházbanfekszik a boncasztalon, kibelezve, mégpedig a saját döntésekövetkeztében. – Ciccotelli szeme felpattant, és döbbent düh látszottbenne. De gondosan kordában tartotta.Egy éve kezdtem Cynthia kezelését. Előttem vagy egy tucat orvosnáljárt.Aidannek eszébe jutott a sok üvegcse, amelyeket gyógyszeresszekrényben találtak. Mennyi orvos és Cynthia Adams mégis meghalt.Szemmel láthatóan annyit segített rajta, hogy megölte magát –mondta élesen. Ciccotelli szeme megvillant, de megnyugodott, amikorMurphy figyelmeztető pillantást vetett Aidanre.Ciccotelli egy mappát vett elő a táskájából, és letette az asztalrakettejük közé.Cynthia súlyos depresszióban szenvedett, amely a kamaszkorábanelszenvedett bántalmazásból eredt. Az apja tízéves korától molesztálta,egészen addig, míg tizenhét évesen meg nem szökött. Egyenesen a férfiszemébe nézett. – Úgy sejtem, extrém szexuális viselkedésre utalóbizonyítékokat találtak a lakásán, nyomozó.Bilincseket és korbácsokat találtunk, igen. És néhány képet is.A nő még mindig állta a tekintetét. Cynthia gyűlölte önmagát,gyűlölte az apját, mert bántotta. Néha a zaklatás áldozatai éppen ahhoza dologhoz fordulnak, amelyet a legjobban gyűlölnek Az a dologhatározza meg őket, amelyet gyűlölnek. Néha a szexuális zaklatásáldozatai szexfüggők lesznek. Cynthia is az lett. Egyetlen éjszaka annyiférfival szeretkezett, ahánnyal csak tudott, és másnap megvetette magátezért. Megfogadta, hogy abbahagyja, de csak rosszabb lett.45

Ezek szerint szexfüggőség miatt kezelte – mondta Aidan, de a nőmegrázta a fejét.Nem, depresszióval kezeltem. Csaknem egy éve találkoztamCynthiával. Kórházban volt, az öngyilkossági kísérlete után lábadozott.Felvagdosta a csuklóját, úgy, ahogy azok szokták, akik tényleg megakarnak halni. A csuklója belső felén mély vágásnyomokat fognaktalálni, ha eddig még nem.Aidannek eszébe jutottak az egyenetlen szélű hegek, amelyeketlátott, furcsa módon ez volt az egyetlen ismertetőjel, amely épségbenmaradt Adams halálugrása után.– Miért kísérelt meg Adams öngyilkosságot egy éve, doktornő?– Mondtam már. Öngyűlölet.– De már egy ideje gyűlölte önmagát. Miért éppen azt az időpontotválasztotta arra, hogy fölvagdossa az ereit?– Abban az időben egy másik trauma is érte.Aidan most már kezdett ingerült lenni.– Pontosan mi is?– A húga felakasztotta magát, és Cynthia találta meg.Aidan megzabolázta a hirtelen támadt érdeklődését.– Miért akasztotta fel magát? Mármint a húga.– A húga jóval fiatalabb volt. Amikor Cynthia elszökött otthonról, azapja a kislánnyal folytatta. Amikor a húga felnőtt, nem tudta feldolgozniaz emlékeket, és felakasztotta magát. Cynthiát gyötörte a lelkiismeretfurdalás,amiért egyedül hagyta a húgát az apjukkal. A testvéreöngyilkossága kétségbeesésbe taszította.– Mi volt a húg neve, doktornő?Ciccotelli kinyitotta a mappát, és átnézte a tartalmát. A legtöbb lapgépelve volt, de néhányon rendezett, biztos kézírást látott. A doktornőaz egyik kézírásos lapot húzta elő, és átolvasta. Aidan fejjel lefeleÁprilisi dátumot olvasott, egy évvel ezelőttről, a lap tetején.A húgát Melanie-nak hívták. Az öngyilkosság ideje elhallgatott,szemét le sem vette a lapról. Pontosan egy éve. Ó, szent isten! Tudnomkellett volna, hogy ez következik... – A torka kétségbeesetten mozgott,ahogy próbált nyelni, és ebben a pillanatban Aidan kész volt elhinni,hogy Murphynek igaza van.Murphy a kézfejével dörgölte meg a száját.46

Gyógyszereket találtunk a lakásán. Nagyon sok gyógyszert.Ciccotelli a szemét Murphyre emelte, merev volt, és mindenellenségesség meg harag eltűnt belőle.– Én Xanaxot írtam fel.Az orvos szakértő toxikológiai vizsgálata PCP-t mutatott ki, Tess.Ciccotelli meglepetten rázta meg a fejét, a szeme összeszűkült.– PCP-t használt? Egyszer sem láttam jelét tiltott drogfogyasztásnak.Csak annak a szernek a jelét, amelyet maga írt fel neki – mondtaAidan, és a hangja túlontúl nyájas volt.Ciccotelli felkapta a fejét, és csak bámult rá, arca két oldalán egyegynagy vörös folt jelent meg.– Ez meg mit akar jelenteni?Aidan nem válaszolt. Ehelyett elkezdte kirakosgatni a képeket,amelyeket Adams lakásában találtak az éjjel. És figyelte, ahogyCiccotelli arcából kiszalad a vér.– Ó, szent isten! – suttogta, a keze remegett, ahogy egyenkéntfölemelte a képeket, és csak bámult elborzadva. Amikor kinyúlt azutolsóért is, azért, amelyik a kötélről lógó halott Melanie-t ábrázolta,elfojtott nyöszörgés hagyta el az ajkát. A szája szintetermészetellenesen vörösnek hatott sápadt arcán.– Hol találták ezeket? – kérdezte fojtott suttogással.Murphy Aidan szemébe nézett, tekintete egyértelműen azt üzente: énmegmondtam. Megkocogtatta az utolsó kép sarkát.– Ezt az erkélyre nyíló üveges tolóajtó közelében találtam az éjjel.Pár kép, amelyen a húga a koporsóban fekszik, a postával jött, feladónincs.Ciccotelli le sem vette a szemét a képekről, a hangja még mindigelgyötört suttogás volt csupán.– Ki tenne ilyesmit?Aidan egyik szemöldöke felszökött. Megint arra gondolt, haCiccotelli ártatlan, akkor komolyan törődik másokkal. Ha bűnös, akkormég ilyen ügyesen hazudó emberrel sosem találkozott. Mindaddig, mígMurphy meg van győződve az elsőről, neki körmeszakadtáig ki kelltartania a másik eshetőség mellett.– Néhány pedig e-mailben érkezett. Tudja Cynthia e-mail címét,doktornő?47

Ciccotelli felé fordult, nagyon lassan, sötét szeme immár óvatosanfürkészte.– Valahol megvan. A pácienseknek meg kell adniuk az adatlapjukon,amikor először járnak nálam. – Visszafordult Murphy felé. – Miért?Murphy összeszorította az ajkát.– Játszd le!Aidan éppen csak annyi időre hagyta el a helyiséget, hogy behozza akazettás magnót, amelyet az ajtó előtt hagyott. A készüléket Ciccotellimellé helyezte – megvárta, míg a nő a szemébe néz, majd lenyomta alejátszás gombot.Cynthia – gyerekes nyavalygás volt, furcsán kísérteties. Ciccotelliösszerezzent, amikor az üzenet folytatódott . – Már megint nem jöttél.Megígérted, hogy nem fogsz magamra hagyni. Nézd meg az e-mailedet, Cynthia.Aidan leállította a felvételt, és előhúzta a kupacból az egyik koporsósfényképet.Ez volt a hangüzenet. És ez volt az e-mail csatolmány. ÉjszakaCynthia nappalijának padlója tele volt hintve olyan virággal, mintamilyen a holttest kezében van.Valaki arra kényszerítette, hogy élje át újra Melanie halálát – mondtaCiccotelli lassan, szemét lehunyva. – A szervezetében lévő PCP miattazt hihette, hogy mindez valóság, hogy kísérteteket hall es lát. Ki tenneilyet? – ismételte.Csakugyan, ki? Aidan ismét elindította a felvételt, és Ciccotelliarcának minden rezdülését figyelemmel kísérte. Nem kellett sokáigvárnia. Már az első szavakra felpattant a nő szeme... Valóbansokkhatásként érte. Tekintete egészen megváltozott a rettenettől, ahogya felvételt hallgatta.– Cynthia, Dr. Ciccotelli vagyok. Rég nem láttam. Nagyon hiányzik.Melanie-nak is hiányzik. Épp ma egy éve. Ma van a születésnapja,Cynthia. Melanie ajándékot küldött. Nem itt lenne már az ideje, hogymegadja neki, amit kért? Nem itt lenne már az ideje, hogy megtartsa azígéretét? Tartsa meg az ígéretét, Cynthia.Aidan leállította a szalagot, és a kihallgatószobára hirtelen némaságtelepedett. Ciccotelli egy szót sem szólt, csak ült, és nézte a magnót,mintha egy kobra lenne, amely le akar rá csapni.48

Aidan két újabb képet helyezett az asztalra a nő elé: a kötél és afegyver fényképét.– Melanie ezt küldte ajándékba Cynthiának mondta kifejezéstelenhangon.Figyelte, ahogy a nő a képekre pillant.És kezdte elhinni, hogy Murphynek csakugyan igaza volt. A nő teljesés mély döbbenete végtelenül meggyőző volt. De akkor is, ez a nőismeri az emberi elme működését. Pontosan tudná, hogyan kell ilyesmiteljátszani. Vagy nem?– Tess! – szólalt meg Murphy rekedten. – A biztonsági kamerafelvételei, amelyek Adams házának halljában készültek, egygyapjúkabátos, fekete hajú nőt mutatnak, aki egy nagy csomagot visz bea lift be. – Habozott, de végül kibökte a többit is. – A dobozokon,amelyekben a kötél és a fegyver volt, ujjlenyomatokat találtuk. És axanaxos üvegen is.A nő lassan fölemelte a tekintetét Murphy arcára.– Kinek az ujjlenyomatát? – De a szemében tükröződő iszonyelárulta, hogy tudja, pedig még nem is hallotta a választ.Murphy nagyot nyelt.– A tiédet, Tess. A te ujjlenyomatod volt az orvosságon, a kötélen ésa fegyveren. Egyezett azzal az ujjlenyomattal, amelyet anévjegykártyádról vettünk le, amit az éjjel adtál.Ciccotelli óvatosan hátradőlt a székben. Aztán fölnézett Aidanre.Ugyanazzal a hűvös tekintettel, mint éjjel, miután megnézte Adamsösszeroncsolódott testét, mely ott hevert az utcán.– Azt hiszem, most fölhívom az ügyvédemet, nyomozó. Abeszélgetésnek vége.49

Harmadik fejezetMárcius 12-e, vasárnap, 14.43Ilyen egyszerűen nem tudta elhinni. De igaz. És velem történik.Cynthia meghalt. És most itt ülök az üveg túloldalon. És életembenelőször szükségem van egy védőügyvédre. Csak egyetlen személyreeshetett a választása, egyetlen ügyvéd volt, akiben Tess megbízottannyira, hogy fölhívja. A legjobb barátnője, Amy, polgári peresvédőügyvéd, de Tess tudta jól, hogy Amy időnként pro bono munkát isvégez a büntetőeljárásokkal foglalkozó bíróságokon. De hol a fenébenvan? A Blue Lemon alig húsz percre van a rendőrőrstől, de Tess biztosvolt benne, hogy már legalább kétszer ennyi ideje itt ül. Várt, és múltaka percek. Mégis ellenállt a késztetésnek, hogy az órájára pillantson, scsak nézett egyenesen előre.A többiek figyelték. Az üveg mögül. Tudta, akkor is, ha az üvegrőlcsak a saját arca nézett rá vissza. Todd Murphy és az az arrogánsseggfej, az új társa, azzal a merev arcával és hideg kék szemével.Nem rezdült, nem nézett máshova. Hadd bámuljon az a barom.Hadd töprengjen.Azt gondolják, ő tette. Hogy addig gyötörte Cynthia Adamst, mígmeg nem ölte magát. Tényleg azt gondolták, hogy ő tette. Már afeltételezéstől is fagyos düh öntötte el.Még Murphy is azt hitte. A szíve elszorult, ahogy a tekintete a sajáttükörképére szegeződött, s mögötte valahol a rendőrök arcára.Reaganról sejtette is, hogy agresszív lesz ilyen bizonyítékok birtokában.De Todd Murphy? Az, hogy egyáltalán fölmerült benne, hogy ilyettenne, ez... fájt.50

Barátok voltak. Így sárba tiporni a bizalmat. Ezt sosem lehethelyrehozni. Ezt saját tapasztalatból tudta. A bizalom törékeny jószág,és csak a bolond bízik meg bárkiben vakon. És csak egy még nagyobbbolond próbálja meg összeragasztani, amikor az szilánkokra tört. ÉsTess Ciccotelli nem bolond.És én sem törtem szilánkokra. Összeszűkült szemmel nézte azüveget, elképzelte, ahogy Reagan ott áll a túlsó oldalon, széles mellkasaelőtt keresztbe font karral. És a férfi dühösen nézi. Hatékonyan vetettebe a testi fölényét. Ahogy föléje hajolt, és úgy figyelte, amíg ment amagnófelvétel. Számított rá, hogy megpróbálja megfélemlíteni. Meg ispróbálta. Sikertelenül.De sikerült megdöbbentenie. Ezt kész volt elismerni. Hallani a sajáthangját, ahogy ilyen ocsmányságokat mond... Tudni, hogy a sajátujjlenyomatait találták azokon az eszközökön, amelyeket Cynthiakínzásához használtak fel... Még mindig meg volt döbbenve, mélyen,legbelül. De a döbbenet helyét hamar átvette a harag, s ettől magáhoztért.Valaki kitervelte ezt. Valaki tulajdonképpen megszervezte CynthiaAdams meggyilkolását. És valaki rám terelte a gyanút.És meglehetősen ügyesen. Ezt is elismerte. Sosem járt Cynthialakásában. Sosem nyúlt a holmijaihoz. Sosem volt oka hozzányúlni agyógyszereihez. Sohasem küldött neki olyan ajándékot, amely ennyirebeteges lett volna. Mégis az ő ujjlenyomatait találták meg, és az őhangját.Reagan nagyon komoly volt. Hitte, hogy ő tette ezt a rettenetes,gonosz dolgot. Épp csak szavakkal nem vádolta, de a szeme elmondottmindent. És ezzel kiállt Cynthia Adamsért. Tess halk sóhaja szinteüvöltésnek hatott a néma vallatóhelyiségben. Aidan Reagan már akkoris kiállt Cynthia Adams jogaiért, amikor a nő a járdán hevert. Milyenátkozott orvos maga? – kérdezte. Az éjjel fájdalom volt a haragjamögött. Törődött Cynthiával, miközben azt gondolta, hogy ő nem.Murphy azt mondta, jó ember. Jó rendőr.Tess ezt remélte is. Remélte, hogy olyan rendőr, aki túllát anyilvánvalóan oda helyezett, hamis bűnjeleken, aki túl tud lépni a sajátazzal kapcsolatos előzetes feltételezésein, hogy milyen átkozott orvos ő.51

A haragja most már alábbhagyott annyira, hogy tudjonösszpontosítani. Szemét levette a tükörről, és a képeket nézte,amelyeket Reagan olyan „figyelmesen" ott hagyott az asztalon.Valószínűleg azt remélte, hogy összetörik majd saját bűnöslelkiismeretének a súlya alatt, és beismeri a tettét.Elnézést, nyomozó. Ma nem. Tess fölvette a képet, amelyet MurphyCynthia padlóján talált. Ez volt az utolsó kép, amelyet Cynthia kapott,tökéletes időzítéssel. Természetesen Cynthiától hallotta Melanieöngyilkosságának történetét. Sokszor. Melanie többször isfenyegetődzött azzal, hogy megöli magát, de Cynthia nem igazán hitteel, hogy a húga meg fogja tenni. Aztán egy éve ugyanezen a naponCynthia megérkezett Melanie lakására, hogy a húgát a születésnapjánelvigye vacsorázni, és ott találta holtan. A kötélen lógott, fehér blúzáraegy cédula volt tűzve, Tess közelebb emelte a képet a szeméhez,elfordította, hogy a mennyezeti lámpa fénye ne tükröződjön a fényesfotópapíron.Ah. Itt is van. Ott a cédula Melanie blúzára tűzve. Ezek szerint a képmég azelőtt készült, hogy a rendőrség levette volna a holttestet akötélről, gondolta. De ki fotózta le? A rendőrség? Nem rendőrségiképnek tűnt. Cynthia? Nem valószínű. A jelentés szerint a kiborulásszélén volt már, mire a rendőrség, megjelent Melanie öngyilkosságánakhelyszínén. Melanie maga, valami bizarr megtorlásként a nővére ellen?Lehetséges, főleg, hogy Melanie nagyon pontosan meghagyta, Cynthiamikor érkezzen meg azon az egy évvel ezelőtti estén. Mintha azttervezte volna, hogy Cynthia találja meg ott a kötélen lógva. Az, hogybeállította a fényképezőgépet, hogy pár perccel a halála utánexponáljon, nem is volt olyan merész gondolat.De ki juthatott hozzá ehhez a képhez? Ki tudhat ennyi mindentCynthia múltjáról? Cynthia nagyon ragaszkodott a teljes titoktartáshoz,félt, ha kiderül a kényszeres szexuális viselkedése, akkor elveszíti amunkáját a menő pénzügyi cégnél. Cynthia egy ilyen információt nemosztott volna meg senkivel önszántából.Ki akarta, hogy Cynthia meghaljon? És miért? De a legégetőbbkérdés sehogyan sem hagyta nyugodni miért éppen engem használt fel?– suttogta maga elé.52

Tess kifújta a levegőt, engedett a kísértésnek, hogy az órájára lessen.Már hatvanhárom perce ül itt egyedül, a fenébe is. Hol lehet Amy?Aidan az üveg másik oldalán állt, és a nőt nézte. Az erős sokkhatásrövid pillanata után a nő visszanyerte lélekjelenlétét, és azóta többetnem veszítette el.Mögötte kinyílt az ajtó, majd becsukódott, és Aidan gyengefahéjillatot és erős cigarettaszagot érzett. Szegény Murphy. Négyhónapja dolgoznak együtt, de azóta végig rágja azt a fahéjas rágót, hogysikeresen leszokjon a dohányzásról. Úgy néz ki, az utóbbi pár órafeszültsége kisiklatta társa igyekezetét.– Elszívtad az egész rohadt dobozt, Murphy?– Csak a felét – Murphy megköszörülte a torkát.– Hogy van?– Úgy látom, elég hamar magához tért. – Ciccotelli az elmúlt óranagy részében megingathatatlan nyugalommal és dacosan nézte atükröt. Aidan elengedhette volna, és el is kellett volna engednie. Tudta.Nem volt elég indokuk arra, hogy itt tartsák, ez ezer százalék. Mégis ittállt az üvegnél, szinte szoborra merevedve.Figyelte, ahogy a nő visszanéz rá.Ciccotelli felkavarta, Aidannek ezt el kellett ismernie. Valószínűlegnincs az a férfi a Földön, aki anélkül tudna arra az arcra, arra a testrenézni, hogy fel ne kavarná. Aidan nagyon is férfi volt. De a reakciójátnem csak a külső csomagolásnak tulajdonította. A nőből méltóságteljesnyugalom áradt, ahogy olt ült és várt.Hiszen pszichiáter, emlékeztette magát. Megtanulta, hogyan rejtse elaz érzéseit. Megtanulta, hogyan várjon hosszan és némán. Ahogy arendőrök is. Volt valami közös benne és Dr. Tess Ciccotelliben. Ez nemtetszett neki.Az üveg túloldalán hirtelen mozgás támadt, ahogy a nő felsóhajtott,és a válla lehanyatlott egy pillanatra. Tekintete a képekre vándorolt,amelyeket ott hagytak az asztalon, és csöndesen az egyik oldalra tette arendőrségi képeket, amelyek Cynthia Adams felnyársalt testétábrázolták. Aztán fölemelte azt a képet, amelyik Cynthia felakasztotthúgát mutatta, és alaposan megvizsgálta. Fekete szemöldöke szinteösszeért, ahogy nézte a képet.53

– Miért éppen engem használt fel? – suttogta, épp csak annyirahangosan, hogy hallhatták.– Ez piszok jó kérdés – mondta Murphy csöndesen.Aidan az egyik oldalon beszívta az arcát.– Én még semmit sem tudok, Murphy. És te sem. De nagyraértékelem, hogy hagyod, hogy magam vonjam le a következtetéseket.Kihasználhattad volna, hogy magasabb a rangod, és már régelengedhetted volna. – Ha fordítva lett volna a helyzet, ha Aidan lettvolna a felettes, és Murphy az új srác, akkor Aidan valószínűlegpontosan ezt tette volna. – Miért nem tetted meg?Murphy felsóhajtott.– Talán azért, mert egészen addig, amíg nem szembesítetted ahangfelvétellel, és meg nem láttam az arcát, én sem voltam benneegészen biztos. Mindkettőnkre haragszik, de én megbántottam, és eztnem fogja egykönnyen elfelejteni. Az ügyvédje egy másik bolygóróljön ide, vagy mi?– Már fél órája itt kellene lennie. Az ügyvéd neve Amy Miller. –Murphy alig észrevehetően megmerevedett. – Ezek szerint ismered? –Már találkoztam vele – mondta Murphy kurtán, de sosem dolgoztunkegyütt.Aidan visszafordult Ciccotelli felé, aki minden egyes képet feszültfigyelemmel tanulmányozott. Azért hagyta ott az asztalon a képeket,hátha ettől megtörik a nő, de nem igazán hitt benne, hogy ez fogtörténni.– Hajlandó vagyok elismerni, hogy aligha gyilkos, Murphy. Delehet, hogy az döbbentette meg, hogy elkaptuk.– Tényleg ezt hiszed?– Nem. Szerintem túl okos ahhoz. Szerintem ehhez az egészhez túlokos. De a birtokunkban lévő bűnjelek másra utalnak, és ezt egyszerűennem hagyhatjuk figyelmen kívül. Mit mond az államügyész?Murphy azért ment ki, hogy felhívja Patrick Hurst államügyészt, deAidan gyanította, hogy legalább ennyire szüksége volt arra, hogyelkerülje Tess Ciccotelli komor tekintetét. És hogy elszívjon egy féldoboz cigarettát.54

– Összetört – Murphy keserűen fölnevetett. – Patrick is ismeri. Egyszót sem hisz az egészből. Azt mondja, nincs elég indíték. Többbizonyíték kell arra, hogy valóban bűntény történt.Aidan összevonta a szemöldökét.– Egy nő meghalt. Ez mióta nem bűntény?Kinyílt az ajtó mögöttük, enyhe légmozgás támadt, és drága parfümtömény illata töltötte be a helyiséget, s rögtön utána megjelent egyharmincas éveiben járó, szigorú, tengerészkék kosztümöt viselő nő.Szőke haja csinos kontyba fésülve, és apró gyémántok csillogtak afülében. Zöld szeme kemény nézésű volt, nem mosolygott, ésösszességében véve elég savanyúnak látszott.– Minthogy senki sem lökte le azt a nőt arról az erkélyről, nincsensemmiféle bűntény – szólalt meg. – Amy Miller vagyok, Dr. Ciccotelliügyvédje, és kiviszem innen. Most.Hirtelen megtorpant, és Murphyra hunyorgott.– Magát ismerem.Murphy kurtán biccentett.– Murphy nyomozó vagyok. Ő pedig a társam, Reagan nyomozó.Múlt évben találkoztunk a kórházban, Miss Miller.A nő szeme elgondolkodva szűkült össze, majd elkerekedett, amikorrájött, kicsoda a férfi.– Maga ült az ágya mellett – hitetlenkedve rázta meg a fejét. – Magaismeri. Hogyan feltételezhette, hogy bármi köze is van ehhez azegészhez? Szégyellhetné magát! Miért van idebent, ahelyett hogy aztkutatná, ki hajszolta bele azt a nőt az öngyilkosságba, mert az biztos,hogy nem Tess Ciccotelli tette. Most pedig, ha megbocsátanak,szeretnék beszélni az ügyfelemmel. – Egyenesen a falon lévőkapcsolóra nézett. – Négyszemközt.Murphy kikapcsolta a hangszórót.– Hogy ez miért nem jutott eszembe – jegyezte meg gúnyosan. –Mármint, hogy megkeresni az igazi gyilkost. A francba.Aidan figyelte, ahogy Miller letelepedett az asztal sarkára, mireCiccotelli megkocogtatta a karóráját, és barna szeme haragosan villant.Aidan Murphy felé fordult, várta a magyarázatot arra, miért ült társaCiccotelli ágya mellett a kórházban, de a férfi fáradtan rázta meg a fejét.55

–Ne most! Hazamegyek, és alszom egy keveset. Holnap majdmegnézzük a széfet, és körbenézünk, ki akarhatta Cynthia Adamshalálát.Aidan még egy percig állt ott, és figyelte Ciccotellit és az ügyvédjét.Az a Miller nevű nő beszélt, kérdéseket tett föl, de Ciccotelli csak atükörre mutogatott. Miller mérgesen nézett hátra a válla fölött, majdarrább ült, hogy eltakarja az orvosnőt Aidan elől. Természetesen egyvédőügyvéd síkraszáll az ügyfeléért. Ez nem meglepő, de minthaMurphyt sokkal mélyebben érintette volna a dolog, mint amit hajlandóvolt elárulni. Aidan elgondolkodott, vajon romantikus szál köthette-eössze Murphyt és Ciccolellit. A társa szerelmi életéről nem hallottsemmiféle pletykát, semmilyen barátnőről nem esett szó, semhajdaniról, sem jelenlegiről.Ennek ellenére lehetséges, és a gondolat felkavarta. Murphy nyugodtfelszíne mély érzéseket takart azok iránt az élők és holtak iránt, akiketképviselt. Hamu alatt izzik a parázs, szokta mondani Aidan édesanyja.A megfelelő nőnek talán imponál... ez a parázs.Aidan a fogát csikorgatta, ahogy Ciccotelli összeszedte a képeket, ésaddig ütögette a széleiket, míg egyformán nem álltak. Elképzelte,hogyan illene az a formás test egy férfi kezébe. A társa kezébe. A képcsöppet sem tetszett neki.Figyelte, ahogy Ciccotelli összeszedi a holmijait, és az ügyvédjemellett kijön a helyiségből. Az orvosnő egy csöppet sem tűntmeglepettnek, amikor odakint meglátta őt. Ez sem tetszett neki.– Nyomozó úr – mondta ugyanazon a kimért hangon, amelyen azéjjel is beszélt vele. – Tudom, hogy ott volt a bíróságon aznap, amikorGreen tárgyalását tartották, és tudom, mit gondol rólam. Egyelőreteljesen fölösleges lenne azt mondanom, hogy téved.Még egyenletes hanghordozásától is felállt a szőr a hátán. Aidan aszemébe nézett, és bólintott.– Azt kell mondanom, hogy igaza van, Dr. Ciccotelli. Fölöslegeslenne. Alaposan szemügyre kell vennünk az összegyűjtött bűnjeleket.Cynthia Adams érdekében.– Tess! – Az ügyvéd megrángatta a nő kezét. – Menjünk!– Nem, Amy. Várj! – Egy pillanatra oldalvást nézett, majd újra fel. Atekintete átható volt, és... szomorú. Ez kibillentette. Csak egy kicsit. –56

Reagan nyomozó, valaki azt akarta, hogy Cynthia meghaljon, de nemén voltam az. Kérem... – aztán valami szokatlant tett. Megragadta Aidanalkarját, amitől az egész karja összerándult. A szíve hevesen kezdettverni, és hirtelen mintha elfogyott volna a levegő a helyiségben. Nemtudta a tekintetét levenni a nő sötét szeméről. – Derítse ki, ki tette! –suttogta feldúltan. – Arra használtak föl, hogy ártsanak az egyikbetegemnek. Cynthia úgy halt meg, hogy azt hitte, megőrült. Hogy én iscserbenhagytam. Tudom, mit gondol rólam. De az éjjel láttam, hogytörődik Cynthiával. Kérem, tegyen meg mindent, hogy a tettesmegfizessen!Aztán eltűnt a szorítás, ahogy Ciccotelli is, és Aidan ott maradt, csakbámulva utána. És töprengett.Március 12-e, vasárnap, 15.30Már csak egy perc. A lift csöngetett, és mielőtt az ajtó teljesenkinyílt volna, Tess már ki is ugrott a rendőrőrs halljába, levegő utánkapkodva, utána Amy, sokkal kényelmesebb tempóban. Elég borzalmasvolt ez a nap, és csak megkoronázta az, hogy be kellett zsúfolódnia egyfullasztó liftbe. Tess egy pillantást veled az utcára nyíló üvegajtóra.Még egy perc. Még egy perc, és kilép a rendőrőrsről, és...és még mindighihetetlenül kínos helyzetben marad. Tess félretolta Amy segítő kezét,és menet közben bújt bele a kabátjába.– Egy órán át hagytál a kihallgatószobában ücsörögni, merthazamentél, hogy fölvedd az átkozott kosztümödet? – sziszegte.Amy megemelte egyik szemöldökét. Sikerült egyszerremegbántottnak és méltóságteljesnek látszania.– Gondoltam, jobb, ha szakemberként jelenek meg, és nem úgynézek ki, mint egy prosti.Tess remegő kézzel gombolta be a kabátját.57

– Én nem nézek ki úgy, mint egy prosti – vágta oda fogcsikorgatva,majd észrevette, hogy Amy szája széle fölfelé kunkorodik, és tudta,hogy legrégibb barátnője elérte a célját. Pár pillanatra ugyanis nem areflexív üveges komor helyiségre gondolt, sem Aidan Reagan vádlótekintetére. Sem Cynthia Adamsra, aki holtan fekszik a halottasházban.Sem arra, hogy a saját ujjlenyomatait találták olyan helyen, ahol sohanem is járt. Elkeseredetten fújta ki a levegőt.– Csak irigykedsz, amiért én előbb találtam rá erre a vörös kabátra,mint te.Amy kuncogott.– Igazad van. Macy's?– Nem, Marshall Fields, hatvanszázalékos leárazás.Amy mosolya ravaszkás lett.– És megengeded, hogy kölcsönkérjem?– Persze, miért is ne? Mindaddig, amíg te is megengeded, hogykölcsönkérjem a fekete pulóveredet. – Tess elment a recepciós pultmellett, ügyel sem vetett az ügyeletes tiszt kíváncsi tekintetére. Kétkomor detektív kíséretében érkezett, és most egy ismert védőügyvéddeltávozik. A francba! Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy összeálljon akép. A szolgálata végére az egész őrs tudni fogja, s Tess tisztában voltvele, hogy itt egy zsaru sincs, aki akárcsak egyetlen könnycseppet isejtene érte. Ehelyett gratulálni fognak Reagannek és Murphynek, hogymóresre tanították az agyturkászt.Amy finoman megszorította a könyökét, és a bejárati ajtó felé terelte.– Az új kasmírpulóveremet? – kérdezte, de hangja vidámságahamisan csengett, és Tess tudta, hogy Amy csak a kíváncsi fülekre valótekintettel tartja fenn a látszatot. – A te cicid nagyobb, mint az enyém.Még kinyújtanád.Az, hogy barátnője ennyire igyekszik vidámnak mutatkozni, csakmég keserűbbé tette Tess kedvét. A helyzet nagyon súlyos. Hakitudódik, a pszichiáteri hírneve csorbát szenved, és ezzel együtt apraxisa és a páciensei is veszélybe kerülnek. Nincs az a zsaru, aki neugrálna örömében, ha látná, amint Dr. Tess Ciccotelli magánpraxisadarabokra hullik. Harold Green után gondoskodtak róla, hogy az államügyészihivatallal való szerződését ne újítsák meg. Hátha még vád aláhelyeznék, és bíróság elé állítanák... Az lenne csak a hab a tortán.58

Ne légy önző, Amy – mondta epésen. – A fekete pulcsid nemcsakmelegen tart majd, hanem illik is a fekete csíkos börtönpizsamához.Ami, hála isimnek, legalább karcsúsít.Tess, pszt! – suttogta Amy. – Most elég rosszul néz ki a dolog, demegoldjuk. Majd meglátod. Menjünk, és vegyünk neked valamiennivalót! Ugye, ma még egy falatot sem ettél?Nem. – Murphy felajánlotta ugyan, hogy hoz neki egy szendvicset,míg Amyt várta, de nem fogadta el. A gyomra túlságosan háborgottahhoz, hogy egyen, de még ha nem így lett volna, akkor sem fogadottvolna el semmiféle segítséget Todd Murphytől. Többet nem.– Nos, haza viszlek hozzám, és készítek neked egy kis levest.Elég volt Amy levesére gondolnia, máris elfogta a hányinger.Kösz, nem kérek. Csak vigyél haza! Majd rendbe jövök.Amy az ajkát harapdálta.–Tess, ha nem eszel, megint rosszul leszel, Tess kezdte elveszíteni atürelmét, de visszafogta magát, Amy csak jót akar. Mindig is jót akart.Majd eszem. Megígérem. De most hagyjuk...– Doktornő! Dr. Ciccotelli!Tess megtorpant, nem azért, mert beszélni akart a nővel, aki a nevétkiáltotta, hanem azért, mert az belepett az üvegajtó elé, és elállta az utat.Fiatal volt, talán huszonöt éves. Kerek szürke szemével és keskenyszemüvegével elég tudálékosnak hatott. Hosszú, szőke hajfonat omlott avállára, és az álla enyhén hasított volt. A kiejtése elárulta, hogy déli. Alány szemének csillogása pedig azt, hogy riporter. Na, máris kezdődik,gondolta Tess, és azon töprengett, hogy az őrsön melyik zsaru tehettefélre a sajtóra irányuló ellenérzését, és eresztette rá ezt a piráját.– A nevem Joanna Carmichael. A Bulletin száma ra dolgozom fel azAdams-ügyet. Az éjjel ön ott volt Adams öngyilkosságának ahelyszínén kevéssel éjfél után. Volna szíves kommentálni a rendőrségifeltételezést, hogy Miss Adams kényszer hatására lett öngyilkos?Amy keze már lendült is Tess elé.– Nem nyilatkozik – mordult fel az ügyvéd. Menjen arrább! Mostazonnal!Tess elgondolkodva nézte a fiatal nő szemét, és azonnal döntött.Joanna Carmichael nem tudta, hogy őt az imént vallatták, különben59

egészen más kérdéseket tett volna föl. Amikor ez az egésznyilvánosságra kerül, még jól jöhet, hogy neki is van saját szószólója.– Adja ide a névjegykártyáját! – mondta. – Ha lesz mondanivalóm,fölhívom.Carmichael benyúlt a zsebébe, és előhúzott egy névjegykártyát.– Köszönöm.Odakint Tess mélyen beszívta tüdejébe a friss, hideg levegőt. Aszürke égbolt szinte ugyanolyan árnyalatú volt, mint a riporter szeme. Aszemről eszébe jutott Aidan Reagan tekintete, az átható, vádló kékszeme.Szabadon távozhatott. Míg odabent ült a vallatóhelyiségben, nemengedte meg magának azt a gondolatot, hogy esetleg fogva tartják. Azérzéseit megtartotta, és csakis a dühöt engedte meg magának, azérzéseit megzabolázta abban az egy órában, míg odabent ült, és magánérezte Reagan tekintetét az üvegen keresztül is. A harag biztonságosabbérzés, mint a félelem. De most, hogy kint volt a szabad ég alatt,eluralkodott rajta a rettegés, és a hideg végigfutott merev hátán. Arémálomnak még nincs vége. Távolról sincs.Haza kell mennem – suttogta. Vár a munka.60

Negyedik fejezetMárcius 12-e, vasárnap, 18. 10Aidan belépett a szülei meleg mosókonyhájába, maga mögött hagyvaa hideg késő délutáni esőt. Megborzongott, habár finom illatcsiklandozta az orrát. A csőben sült hús, amelyet az édesanyja avasárnapi ebédre készített, és... megint beleszimatolt a levegő be. Finompite.Remélem, cseresznyés, gondolta, és lehámozta magáról az átázottfelöltőt. A kosárból kikapott egy kifakult törülközőt, és gyorsmozdulatokkal szárazra törölte a haját, mielőtt bement volna akonyhába, ahol az édesanyja a mosogató előtt állt, és épp pakolta azedényeket a mosogatógépbe. A tányérok számából ítélve telt ház volt,gondolta Aidan sóvárogva, és azt kívánta, bárcsak ő is itt lett volna. Sokidő telt el azóta, hogy az egész család együtt tudott lenni vasárnapdélután. Mindannyian annyira elfoglaltak voltak.Becca Reagan fölnézett, és mosoly ragyogott föl az arcán. Aidannekettől valamiért elszorult a szíve.Lelki szemei előtt megjelent az utcán holtan heverő Cynthia Adams,és Ciccotelli hangját vélte hallani. Nincs közeli hozzátartozója, mondta.Nem volt anyja, aki mosolyogva várja, hogy hazatérjen, nem volt más,csak az őt zaklató apjáról való szörnyű emlékek. Aztán a gondolata arraa gyermekgyilkosságra vándorolt, amelyen Adams esete előtt dolgozott.A hatéves kisfiút a saját apja ölte meg. Miután Ciccotelli és az ügyvédjeelment, Aidan meglátogatta a fiú anyját. Az anya tudta, hol bujkál azapa, de azt a vadállatot védelmezte, miközben a saját kisfiát nem.Ha próbálná megérteni, belebolondulna. Ezért inkább az édesanyjahangjára figyelt, amely melegen üdvözölte.61

– Aidan! Már azt hittem, nem is jössz.Aidan megcsókolta az arcát.– Szia, anyu. Maradt valami?Az édesanyja végigmérte, szemét egyetlen részlet sem kerülte el. Ajól ismert nézés: annak idején az apját is így mérte végig minden áldottnap, amikor az hazaért a munkából. Kyle Reagan a Chicagóirendőrkapitányságon dolgozott, de ma már a nyugdíjas éveket élvezte.Édesanyja megszárította a kezét, és tenyerébe vette Aidan arcát,szemében megértés csillogott. Semmit nem fog kérdezni, hacsak őmaga nem kezd el beszélni róla. Ez az egyik dolog, amelyet annyiraszeret benne. Ez az egyik dolog, amelyet egyetlen más nőben sem találtmeg. Isten a megmondhatója, hogy megpróbálta. Valószínűleg ez okaannak, hogy harminchárom évesen még mindig egyedül él, gondolta.A hűtőben egy tányérra félretettem neked egy adag sültet. A pitemég hűl. – Egyik szemöldöke megemelkedett. – Az időzítésed pontos,mint mindig.Aidan fáradtan mosolygott rá.– Remek.– Tiszta víz a hajad, fiam. Még a végén tüdőgyulladást kapsz nekem.Aidan kinyitotta a hűtő ajtaját.– Mert esik, anyu. És a Camaro teteje kihasadt hazafelé.Az asszony felsóhajtott.– Semmi értelme megint azt mondanom, hogy egy rendes kocsitkéne venned.Aidan csak vigyorgott, és leült a nagy konyhaasztalhoz.– A Camaro kétszázkilencven lóerős.Édesanyja a szemét forgatta, már megszokta, hogy a fia mindig eztválaszolja.– Az apádnak van szigetelőszalagja a garázsban. Vacsorázz meg,aztán hozd rendbe azt a tragacsot.– Már rendbe hoztam – mondta Aidan teli szájjal. – Idefelé jövetmegálltam a barkácsboltnál, és vettem egy tekerccsel. – Amikormindent eltüntetett a tányérjáról, az édesanyja elvette, és egy másikattett elé, rajta egy nagy szelet sütemény.62

– Sean és Ruth itt volt a kicsikkel, lemaradtál róluk. Abe és Kristenmég mindig itt van – tette hozzá. – Az apád próbálja a kicsinekmegtanítani, mi az a lépéselőny.Karának, Aidan tizenöt hónapos unokahúgának. A keresztlányának.A szíve megint összeszorult, ahogy arra gondolt, hogy a bátyja, Abe,csak megtalálta végre a boldogságot.– Tudom. Abe dzsipje az egész kocsibeállót elfoglalja, azértparkoltam az utcán. Hol van Rachel? – A tizenhat éves húga túlságosanis gyorsan válik nővé...– A barátnőjénél. Kilencre jön haza. Gondolom, valami fiúvalkapcsolatos bonyodalom lehet, de nem mondta el nekem. – Egyikszemöldökét megemelte.–Talán te tudsz vele beszélni.Aidan felhördült.– Fiúkról? Isten ments! Apa helyében bezárnám a szobájába, míghuszonöt éves nem lesz, és akkor senkinek sem kellene azok miatt afiúk miatt aggódnia.– Egyszer te is azok a fiúk közé tartoztál.– Pontosan erre akartam kilyukadni.Becca belekortyolt a kávéjába, tekintete elkomorodott.– Múlt héten láttam Shelley anyját. A szépségszalonban.Aidan álla megfeszült. Shelley St John tabu volt.– Anyu, ma nem szeretnék róla beszélni.Becca bólintott.– Tudom. De nem akartam, hogy mástól halld, és készületlenül érjen.Shelley férjhez megy.Volt idő, amikor Shelley említése fájdalmat okozott. Most inkábbcsak undort érzett.– Tudom.Az édesanyja szeme elkerekedett.– Tudod? Honnan?– Meghívót küldött nekem. – Egy utolsó, jól irányzott döfést a sokhasonló után. Shelley mesterfokon űzte a hátbatámadást és az árulást. –Most inkább hagyjuk, légy szíves.Becca felsóhajtott.63

– Edd meg a pitét, mielőtt a bátyád rájön, hogy a te kedvedértfölvágtam.– Már késő – hallatszott Abe dörmögése az ajtóból. – A fenébe,Aidan, az összeset felfalod a végén.– Aki kapja, marja – válaszolta Aidan ravaszkásan.A bátyja morogva fogott egy tányért, és leült az asztalhoz.– Mi történt veled? Csuromvíz vagy.Becca eléjük tette a kávéskannát.– Esik, Abe – mondta, mire Aidan önkéntelenül is elmosolyodott.Abe azonban nem.– Nem aludtál, ugye? Még mindig a Morris fiú ügyén dolgozol?Aidan megrázta a fejét.– Murphyvel tegnap az egész délutánt azzal töltöttük, hogypróbáltunk annak a rohadék apának a nyomára bukkanni, de eltűnt.Éjfél után aztán egy másik ügyet sorsolt a gép. Egész nap dolgoztunk.Abe összevonta a szemöldökét.– Éjjel csak egyetlen új ügy volt. Valaki leugrott az erkélyéről.Aidan a süteményt bámulta.– Nem öngyilkosság volt. Nem igazán.– Hogy lehet valami nem igazán öngyilkosság? – kérdezte Becca. –Ez nem olyan, mintha valaki csak egy icipicit lenne terhes?– Ki terhes? – A sógornője, Kristen, lépett be a konyhába, karján egyvörös hajú, fürtös kislánnyal. Összeszűkült szemmel nézett amegmaradt piteszeletre, majd Abe-re. – Hé!– Beszélj anyuval! – mondta Abe vállat vonva, majd karjátkinyújtotta a kisbaba felé.– Ki terhes? – ismételte meg Kristen, és ő is letelepedett az asztalmellé.Abe a térdére ültette Karát.– Senki. Aidannek jutott az éjszakai öngyilkosság.Kristen elhúzta a száját.Durva. – A sógornője nagyon is jól ismerte a durva helyzeteket.Közvádló volt az államügyészi hivatalban, és épp elég holttestet látottnap mint nap.Aidan fölsóhajtott.64

A felét nem is tudod. Ezt a nőt egy olyan pszichiáter kezelte, aki... –elhallgatott, amikor Abe és Kristen egymásra néztek.Tess Ciccotelli – mondta Kristen mereven. – Szóval te vagy az azsaru, aki berángatta a rendőrségre ma délután. A fenébe is, Aidan!Aidan Kristenről Abe-re nézett. Kristen dühösnek látszott, míg Abeelmélyülten kötözgette Kara hajában a szalagot. Aidan tudta, hogymagára maradt.– Honnan tudjátok?A főnököm délután felhívott. Elmondta a lényeget, és megkért, hogyvegyem át az ügyet, hogy beszéljek a zsarukkal, akik bevitték vallatni.Mondtam, hogy nem tehetem. Tess és én éveken át dolgoztunk együtt.Barátok vagyunk.Ahogy nézem, nemcsak ti vagytok a barátai, hanem mindenki más is.Aidan ingerülten beledöfött a pitébe. Ennek a nőnek több szövetségesevan, mint a NATO-nak. – Hát senki sem volt ott a tárgyalóteremben,amikor fölmentette Harold Greent a felelősség alól, aki meggyilkolthárom ártatlan gyereket és egy rendőrt?Kristen megmerevedett.– Nem mentette föl a felelősség alól, Aidan.–Te nem voltál ott, Kristen – mondta Aidan figyelmeztetőhangsúllyal. – De én igen.– A tárgyalóteremben tényleg nem voltam ott. De előtte és utánaigen. Odajött hozzám, Aidan, teljesen összetörve amiatt, amit tenniekellett. Tudta, hogy mik lesznek a következmények. Sosem lett volnaképes tanúskodni, hogy Green nem fogható perbe, mertbeszámíthatatlan, ha nem hitt volna benne teljes mértékben. Ő nemilyen ember. Ma dél után órákat töltöttél vele. Ezt látnod kellett.Aidan mocorogni kezdett a széken, kényelmetlenül érezte magát,mert még mindig nem volt biztos benne, mit is látott és hallott.– Hiszen agyturkász, Kristen. Képes bármit elhitetni az emberekkel,amit csak akar.Kristen félretolta a tányérját.– Pszichiáter, nem pedig vajákos. Csak az idődet fecsérled, Aidan.Derítsd ki, hogy igazából ki volt az, aki azt akarta, hogy az a nőmeghaljon. És azt is, ki gyűlöli Tesst annyira, hogy belerángatta ebbe az65

egészbe. – Fölállt, zihált. – Majd meglátod, sokkal hosszabb az a lista,mint gondolnád.Aidan fáradt homlokát masszírozta.– Kristen, kérlek.– Kérlek, mi, Aidan? Azt kéred, hogy fordítsam el a fejem,miközben a szánalmas kis előítéletedet dédelgeted? Azt már nem!Tudtad, hogy Tess Ciccotelli elveszítette a szerződését a várossal, merta rendőrszakszervezet tiltakozott ellene?Aidannek eszébe jutott a Mercedes, amellyel éjjel a nő a helyszínreérkezett.– Nem, de nem úgy tűnik, mintha bevétel híján lenne.Kristen szeme vészjóslóan szűkült össze.– Jó, és akkor azt tudtad, hogy majdnem elveszítette az életét, mertaz egyik zsaru nem lépett közbe elég gyorsan, hogy megvédje akihallgatószobában az egyik vadbaromtól?Aidan összerezzent.– Nem. Ezt sem tudtam.– Akkor kérdezd meg Murphyt! Majd ő elmondja mi történt. TessCiccotelli épp eléggé megfizetett már azért, hogy azt teszi, ami helyes.Nem fogok itt ülni és elnézni, ahogy vád alá helyezik ezért. Kibaszottullehetetlen, hogy ő tette, és ezt te pontosan olyan jól tudod, mint én.Becca levegőért kapkodott, Aidan csak pislogott, meglepte, hogyilyen szót hall a sógornőjétől, míg Abe befogta a kis Kara fülét.Káromkodtál... – mondta Abe lassan. – A kicsi előtt.Kristen összeszorította a száját, szemmel láthatóan remegett, az arcakivörösödött.– Ezért elnézést kérek, Abe. De a többiért nem kérek elnézést.Beszélj Murphyvel, Aidan! Aztán futtasd le a listát az összes bűnözőről,akiket Tess segítségével juttattunk rács mögé. Azután nézz a szembe, ésmondd azt, hogy nincs senki, aki ne lenne képes megrendezni ezt azegészet csak azért, hogy Tesst szenvedni lássa.Kristen... – suttogta Abe. – Nyugodj meg! Aidan majd a mélyére ás –felsóhajtott, és meglovagoltatta a kislányt a térdén. – Vállalod az ügyet,nem?Kristen megrázta a fejét.66

– Nem. Nem tudnék objektív lenni ebben az estben. Szerintem azegész meglehetősen igazságtalanul zajlott. Patrick azt mondta, hogy őtudna objektív lenni, azért innentől átveszi az ügyet. – Komolyan nézettAidanre. – Hacsak nem menti föl a nyomozás a felelősség alól.Aidan viszonozta a pillantást. Tudta, hogy Kristen sosem tévedneolyasvalaki ügyében, akiért ilyen szenvedélyesen kiáll. Ő mindenkimásnál jobban hitt Ciccotelli ártatlanságában.– Mielőtt ma eljöttem volna, megkértem a nyilvántartást, hogyfuttassa le azoknak az elkövetőknek a listáját, akik ellen Ciccotellitanúskodott. Gondolom, reggelre meg is kapom.Kristen mély levegőt vett.– Köszönöm.– És megkérdezem Murphyt, mi volt... azzal a vadbarommal, akimegpróbálta Ciccotellit bántani.– Akinek sikerült is – mondta Kristen csöndesen. – Nézz utánaTessnek, Aidan! Majd rájössz, hogy nincs igazad vele kapcsolatban.– Remélem is, Kristen. De akárhogy is, a munkámat fogom végezni.A sógornője megemelte az egyik szemöldökét.– Számítok rá.Március 12-e, vasárnap, 20.30Ciccotelli most már otthon volt, épen, egészségesen. Tökéletesenlátta az ablakon keresztül. Természetesen látcsővel. Nagyon fontoskellék. Sosem jönne el otthonról enélkül. Az emberek észrevennénekegy fegyvert vagy kést, de senki sem figyel föl egy olyan személyre, akilátcsővel a nyakában sétál az utcán, és ha bárki mégis rákérdezne, mégmindig lehet az mondani, hogy imádja a madarakat.Na persze. Idegesítő csiripelő dögök. Leszámítva a ragadozómadarakat, amelyek némán köröznek az ég magasában, majd lecsapnak67

a mit sem sejtő áldozatukra, készen arra, hogy cafatokra tépjék, akáregy darab papírt. A ragadozó madarak megérdemlik a csodálatot. Ésazt, hogy utánozzák őket.A mit sem sejtő madárka most ott ült az ebédlőasztal mellett, alaptopján dolgozott, fülhallgatóval a fején. Néha-néha fölnézett, éskibámult az ablakon a lábai előtt heverő Chicagóra. Komolyan, ezérdekes megfigyelés. A legtöbb ember, akinek elég magasan van azablaka, nem is gondol arra, hogy ahogy ők kinézhetnek az ablakon,valaki ugyanolyan könnyen be is nézhet hozzájuk. És tényleg ilyenkönnyű. És ebben a pillanatban meglehetősen unalmas.Ciccotelli nincs börtönben. Ez nagy csalódás ugyan, de várható volt.Épp elegen tartják nagyra Dr. Tess Ciccotellit ahhoz, hogy megvédjék aszemmel láthatóan nevetséges vádak ellenében. Mi az indíték? –kérdezik. Egy neves pszichiáter, jelentős szakmai elismerésekkel... Acsöndet nevetés törte meg. Holnap ilyenkorra a rendőrségnek megleszaz indíték, és a hűséges védelmezők száma jócskán meg fog csappanni.De biztos, ami biztos, több kell. És lesz is.A gyorshívón lenyomta Nicole számát, és az okos kislány az elsőkicsengésre azonnal föl is vette.– Mi az? – a hangja rekedt volt, és reszelős.– Mi a francot csináltál a hangoddal? – Az ember azt várná, hogyegy színésznő jobban vigyáz a hangjára, de ahogy hallja, Nicole sírt.Gyenge. Jobban kell majd figyelnie rá. Talán elkél egy újabb látogatásNicole öcsikéjénél, hogy fenntartsa a további szolgálatait. – Jobbantennéd, ha továbbra is teljesítőképes maradnál.Nicole megköszörülte a torkát.– Nincs semmi baj. Jól vagyok.– Remélem is. Nagyon sok pénzt és időt fektettem a hangodba,Nicole. Kérlek, ne feledd, hogy az öcséd egészsége tőled, csakis tőledfügg.– Mit akar tőlem? – kérdezte Nicole, a szavakat minthaharapófogóval tépték volna ki összeszorított fogai közül.– Legyén a Michigan és a Nyolcadik utca sarkán tizenegykor. Hozda parókát!Egy lélegzetvételnyi szünet állt be, majd Nicole megszólalt,elfulladva és rettegve.68

– Azt mondta, hogy csak pár napról lesz szó.– Meggondoltam magam. Tizenegykor, Nicole.Látogatóba megyünk, te meg én. Mr. Avery Winslow-hoz. Winslowszomorú arca, hűséges kutyatekintete nézett rá a nagy kupac fényképtetejéről. A kis Avery arca volt a második a sorban. Szegény Mr.Winslow, így elveszíteni azt a pici fiút. Az, hogy bűntudata volt,tökéletesen érthető. Az, hogy pszichiáter segítségét keresi, logikus. Azpedig, hogy a pszichiátere Tess Ciccotelli, a végzete.Avery Winslow már három hete kapja a szert. A lakása előkészítve.Itt az idő a kettes számú bevetésre.Szegény Mr. Winslow. Ebben tényleg nincs semmi személyes.Legalábbis vele kapcsolatban nincs. De Ciccotellivel kapcsolatban... naő egészen más kérdés. Ő nagyon is személyes kérdés.Nemsokára Ciccotelli halott. De előbb sokat fog szenvedni.Március 12-e, vasárnap, 23.30Túl késő. Túl késő. Elkéstem. Tess fejében folyamatosan ezvisszhangzott, ahogy áttörte magát a tömegen. Nem látott semmit. Nemlátott az emberek miatt. Magas férfiak. Sötét hajúak. Mind olyan dühös.Rám dühösek. Elhaladt a legutolsó férfi mellett, és megtorpant. Lábaelőtt Cynthia Adams hevert. Holtan. Túl késő. Az egyik férfi lehajolt, éskiemelte Cynthia szívét az összezúzott testből, majd kinyújtotta felé amég mindig dobogó szívet.– Fogja! – parancsolta, és kék szeme csak úgy izzott az éjszakában.– Nem! Nem! – hátrább lépett. A szív még mindig élt, vér csöpögötta férfi ujjai között le Cynthia sápadt arcára. És ahogy a vérvégigcsorgott Cynthia arcán, a nő szeme felpattant, és rábámult. Halottés üres tekintettel.69

Ő maga megfordult, de a sikoltás a torkára fagyott. Megmerevedett.Rendőrség. Értem jönnek. Ameddig a szeme ellátott, mindenüttegyenruhás rendőrök. Vádló tekintetek. Menekülj! Ébredj föl! A fenébeis, ébredj föl és menekülj!– Tess, a fenébe is, Tess, ébredj föl!Sikoltást hallott, éles és ijedt sikolyt. Rádöbbent, hogy a sajáttorkából tört fel. Tess felkapta a fejét az ebédlőasztalról, szeme tágranyílt, a látása még mindig homályos volt. Nagyokat pislogott, és egy arctisztult ki előtte. Ismerős. Barna szempár, homokszőke, rövidre nyírthaj. Egy kéz nyúlt ki felé, és levette a fejéről a fülhallgatót. Erős kézérintette az arcát. Elő és meleg.Jon. Jon van itt. Akkor minden rendben. Nem fogják elkapni. Manem.A szíve még mindig hevesen vert, de legalább már megint tudottlélegezni.– Istenem, Jon.Jon Carter biztos és erős sebészkezébe vette Tess arcát, gyöngédujjai körbefogták a koponyáját, hüvelykujja az arcát simogatta, várva,hogy a nő összeszedje magát. Tess remegve bólintott, és hátradőlt aszékben. A férfi kihúzott egy széket, lovagló ülésben ráült, s aggódvanézte Tesst.– Jól vagyok, csak rosszat álmodtam.– Aha... – a férfi ujját a verőérre helyezte, és némán számolt.– Mondom, hogy jól vagyok. – Tess kisimította az arcából a szemébehulló hajat. – Csak rosszat álmodtam.– Olyan hangosan sikoltoztál, hogy már a folyosón hallottam.Halálra rémültem, Tess. Még szerencse, hogy van kulcsom. Különbenlehet, hogy kihívtam volna a rendőrséget. – Megborzongott. – Teljesenolyan volt, mintha élve akarnának fölboncolni.Tess összerezzent, még mindig tisztán látta maga előtt az álmábanfelé nyújtott szívet.– Ez nem vicces, Jon.– Nem is annak szántam. – A férfi szőke szemöldöke aggódva,zavarodottan ráncolódott össze. – Szép kis álom lehetett. Mi történt?Tess felállt, dühös volt, mert a térdei úgy remegtek, akár a kocsonya.– Ha már itt tartunk, mit keresel itt?70

– Aggódtam miattad. Elrángattad Amyt az ebédről, és nem hívtál föl,hogy jól vagy-e. Egész délután próbáltalak fölhívni, de nem vetted föl,ezért a műszak végeztével idejöttem.Lenémítottam a telefont, hogy aludhassak.– De nem alszol – jegyezte meg a férfi.Pedig megpróbált aludni, többször is. De az a rohadt álom nemhagyta. Amennyire tudta, eddig nem sikoltozott álmában.– Pedig épp az imént aludtam.– Na ja. Az asztalnál, ráborulva a laptop billentyűzetére. Biztosvagyok benne, hogy a nyál nem tesz jót az elektronikájának. Mi történt,Tess?A férfi szeme követte Tess első óvatos lépését a konyha felé. Majd amásodikat is.– Amy nem mondott semmit?– Nem. Csak annyit, hogy közbejött valami, ezért elment érted, aztánhazahozott, és ágyba dugott. De úgy veszem ki, sokkal többről van ittszó.– Ah. Az ügyvéd-ügyfél titoktartás. Ezek szerint tud titkot tartani. Jótudni. – Tessnek sikerült eljutnia a hűtőig, és még mindig remegvebelekapaszkodott az ajtajába. – Iszom egy pohár bort. Te is kérsz?A férfi utánament, és most ott állt a konyha boltíves ajtajában, és aszemöldökét ráncolta.– Nem. Miről beszélsz? Ügyvéd-ügyfél titoktartás? Amy azt mondta,hogy lerobbant a kocsid.– Amy csak tapintatos volt, mert igénybe vettem a szolgálatát. – Tessmegtalálta a dugóhúzót, hálás volt, hogy valamivel lefoglalhatja remegőkezét. -Úgy áll a dolog, hogy gyanúsított lettem.A férfi még jobban elkomorult.– Úgy érted, bűntényben?Tess idegesen fölnevetett, ahogy kihúzta a dugót az, üvegből.– Nem is akármilyen bűntényben, Jon. Kitöltenéd? A kezem mégmindig reszket. – A férfi kitöltötte az italt, amelyet Tess három hangoskortyra meg is ivott. – Kérek még.Jon némán újratöltötte a poharat, melyet Tess visszavitt azebédlőasztalhoz, majd lerogyott a székére.– Az egyik páciensem az éjjel öngyilkosságot követett el.71

– Ez volt az a hívás, melyet az éjjel kaptál? Ami miatt szerettedvolna, ha veled megyek?Tess legyintett.– Igen, de így is, úgy is megtörtént volna, szóval ne legyenlelkiismeret-furdalásod. Ülj le, kérlek! Mesélek valamit.A férfi leült, és Tess mindent elmesélt neki, egészen Reagan vádlókék szeméig és a fiatal riporterig, aki a rendőrőrs ajtaja előtt lepte meg.A férfi hosszú percig egy szót sem szólt. Majd felhorkantott.– Ez őrültség.Tess fölnevetett.– Azt hiszem, ez találó szó. – Eltolta magától a poharat, melynekikoccant annak a pohárnak, amelyet a férfi az asztalra helyezett.– Még. Kérlek.Jon ismét töltött, immár a negyedik pohár bort, melyet Tess ma estemegiszik.– Vád alá helyeztek?– Még nem. Maradj a városban! Szükségem lehet rád, hogy ajellememről tanúskodj.A férfi mérgesen nézett rá.– Ez nem vicces, Tess.Tess oldalra hajtotta a fejét.– Nem is annak szántam. Tényleg nagy bajban vagyok. – A magnómelletti nagy halom kazetta felé intett. És sehol egy nyom egyikensem. Cynthia senkit nem említett meg egyik találkozásunkon sem, akigyanús lehetne. Az ötórányi felvételen egyszer sem. Minden kimondottszót legépeltem. Jon elgondolkodva mély levegőt vett.– Mi lesz a következő lépés? Tess vállat vont.– Először is megiszom a bort. Aztán aludnom kell. Mármintigazából. Remélem, hogy elég bort ittam ahhoz, hogy kiüssön, és nemjön megint ez a rohadt álom. Holnap elviszem a leírtakat Reagannek.Aztán, hacsak éjszaka nem találtak valamit, ami miattletartóztathatnának, bemegyek a kórházba és vizitelek. – Ismét vállatvont. – Utána pedig fogalmam sincs.– Biztos vagy benne, hogy meg akarod tenni? Tess szája széle keserűmosolyra húzódott, és körmével megkocogtatta a szinte üres üveget,épp eléggé kapatos volt már ahhoz, hogy jól érezze magát.72

– Már neki is kezdtem. Négy pohár.– Tess – Jon figyelmeztető pillantást vetett rá.– Úgy értem, tényleg úgy gondolod, hogy bölcs dolog önkéntmegadni az információkat a nyomozónak? Lehet, hogy ő az egyik, akivisszavonatta a szerződésedet.– Meglehet. Sőt valószínű. De akkor is, per pillanat Murphy és ő azegyetlen esélyem arra, hogy ez megoldódjon. Ha elcseszik, akkoreggyel feljebb megyek Spinnelli még mindig kedvel. Egyelőreegyüttműködöm a nyomozókkal. – Hátrahajtotta a fejét szék támlájára,és lehunyta a szemét. – Jon, valaki megölte Cynthia Adamst,gyakorlatilag mintha ő maga lökte volna le az erkélyről. Ha segíthetekReagannek kideríteni, ki lehetett, akkor véget vethetek az egésznek, ésvisszakapom az életemet. – Föl tápászkodott, ezúttal hálás volt a férfitámaszt nyújtó kezéért. – Most pedig aludnom kell. – Nekidőlt a férfivállának, és elindult a hálószoba felé.Kuncogott, amikor Jon az ágyra döntötte, és lehúzta a zokniját. Akönyökére támaszkodva vigyorgott föl rá. Jon jóképű férfi, és többszöris hallotta, amint arról suttognak, a keze nem csak a műtétektekintetében ügyes. De ők ketten csak barátok voltak. Semmi szikranem lobbant egyszer sem közöttük. Amy után Jon volt a legközelebbibarátja, ráadásul a férfi monogám kapcsolatban élt. De akkor is, nembírt ellenállni a kísértésnek, hogy piszkálja egy kicsit.– Olyan rég feküdt férfi az ágyamban, Jon. Biztos nem akarszmaradni?A férfi mosolyogva nézett le rá.– Csábító ajánlat, Tess. De mit szólna Robin?Tess lehunyta a szemét.– Ne aggódj! Nem fenyeget az a veszély, hogy gonosz karmaim közéragadlak. – Megint kuncogott egyet, a testét átjárta a meleg, és azérzékei épp eléggé eltompultak ahhoz, hogy ellazuljon. – Mondd megRobinnak, hogy hozzád sem értem! – Befészkelte magát a párnák közé,és nagyot sóhajtott, amikor a férfi keze kisimította a haját az arcából.Kezdett elbódulni. – Egyedül alszom el. Már megint.Jon keze megállt egy pillanatra.– Tess...73

Tess fölnyitotta a szemét. A férfi arcára fájdalom ült, és emiatt Tessszívét váratlanul vágyakozás öntötte el. A bor miatt, nyugtatta magát.Mert túl vagyok azon a hazug rohadékon. Már több mint egy éve alszikegyedül ebben az ágyban Phillip Parks nélkül. Nem hiányzott.Amennyire őt érdekli, akár ott rohadhat a pokolban. De hiányzott...valaki, aki vele lenne, úgy sejtette. Kicsit megrázta magát, amitől az ágyimbolyogni kezdett alatta. Holnap elég ideje lesz önelemzésre. Főleg,ha Reagannek mégis sikerül letartóztatnia– Jól vagyok, Jon. Menj csak haza Robinhoz. Csak zárd be az ajtót,és ne engedd ki Bellát! – Tess teknőctarka macskája már fel is ugrott azágyra, mintha meghallotta volna a nevét, és Tess feje mellettösszegömbölyödve, hangosan dorombolva lefeküdt a párnára.– Holnap hívj föl, Tess!Eljött érte az álom. Végre. Kegyesen.– Rendben.74

Ötödik fejezetMárcius 13-a, hétfő, 7.40– Daniel Morris, hat év, két hónap. A halál oka asphyxiatio. Atüdőben szövetszál, szivacspárnáéval megegyező összetétellel. –Basszus.Aidan az asztalra hajította az orvos szakértő jelentését, ésvisszanyelte a felkívánkozó gyomorsavat. Az a rohadék apa egypárnával fojtogatta a gyereket, aztán kitekerte a nyakát, és lehajította alépcsőről, hogy ezzel álcázza a bűnét. Aidan a fogát csikorgatta. És akisfiú anyja megerősítette a történetet. Valamiért ettől sokkal rosszabblett az egész. Lehunyta a szemét, és az orrán keresztül mély levegőtvett. Higgadj le! Nem segítesz azzal, ha elveszíted a fejed. Még mindighallotta Murphy megnyugtató, erős hangját, ahogy beszélt hozzá,amikor péntek este az orvos szakértő technikus felhúzta a cipzárt a kistest fölött, és ők egymás mellett állva figyelték.A fenébe! Nagyot nyelt, és összeszorította a száját. A pokolbakívánta a szemét égető könnyeket. Gondolj valami másra! Bármimásra. Cynthia Adamsre és Tes Ciccotellire. Ma megtartotta azígéretét, amelyet Kristennek tett. Hogy összpontosítson Adamsre, arra,hogy kiderítse, ki akarta, hogy meghaljon. El fog menni a brókerházba,ahol a nő dolgozott, és megtudja, kikkel lógott. Összerezzent. Elégszerencsétlen szóválasztás. A liliomos nyomon is elindul. Csakemlékeznek arra, ha valaki ilyen nagy mennyiségben vett virágot, és..– Nyomozó!A hang váratlanul érte, azonnal talpra ugrott, kinyitotta a szemét, ésott állt előtte Tess Ciccotelli az asztal sarkánál, aggódó és töprengőarccal. Mostanra lassan lecsillapodó szívverése hirtelen ismét75

felgyorsult, és egy pillanatra Aidan csakis a saját vérének dobolásáthallotta a fülében. A szíve zakatolása azonban alábbhagyott, amikorvégigmérte a nőt.Ciccotelli ma hivatalos öltözékben jelent meg, a gyapjúkabát akarjára volt vetve. A könnyű farmer es a vörös bőrkabát eltűnt, s átadtaa helyet a konzervatív, visszafogott grafitszürke nadrágnak ésblézernek. A haja sem göndörödött vadul. Valahogy kiegyenesítette, atarkóján összefogta, és csak pár apró tincs lágyította az összképet. Asminkje is sokkal finomabb volt. Eltűnt az élénkvörös rúzs. Ma azegyetlen erős színt egy vörös selyemsál jelentette, amelyet lazán anyakába kötött. A magas sarkú csizmát egyszerű, vakítóra fényesítettlapos sarkú cipőre cserélte. Mintha az Év Üzletasszonya különkiadáscímlapjáról lépett volna le, és ha nem látta volna előző nap acigánylányt, akkor el sem hitte volna, hogy ilyen átalakulás egyáltalánlehetséges.De akár konzervatív, akár nem, akár hűvös ribanc, akár nem, akárgyanúsított, akár nem, a szájában összefutott a nyál. Ami azt jelenti,hogy Ciccotelli veszélyes nő, akire figyelni kell. De sosem szabadmegérinteni. Akárkik is a szövetségesei, tekintetét fölemelte, és a nőszemébe nézett.– Dr. Ciccotelli. Nem is hallottam, hogy csöngetett volna a lift.A nő minden tiltakozás nélkül állta a fürkésző tekintetét.– Azért nem, mert a lépcsőn jöttem föl. Reagan nyomozó, sajnálom,hogy ilyen korán kell zavarnom... – mondta csöndesen. – Vizitelnemkell reggel, de előbb ezt be szerettem volna hozni magának. Nemakartam feljönni, de a recepción a kollégája mondta, hogy már bent van,és felküldött magához. – Megvonta az egyik vállát, az arcára keserűkifejezet ült. – Gondolom, a kollégája nem hallotta a híreket.Aidan az asztal mellett álló székre intett.– Szeretne egy kis kávét?– A maga kannájából? – Szája egyik oldalon megrándult, és Aidanazon kapta magát, hogy ez a halvány mosoly egészen elbűvöli, ésnagyon igyekezett kiszakadni a nő bűvköréből. – Most pedig meg akarmérgezni. Köszönöm, nem, nyomozó. – Elkomorulva vette elő amanilaborítékot a táskájából. Egész este azzal foglalkoztam, hogylegépeljem az utolsó öt beszélgetésemet Cynthia Adamsszel.76

Gondoltam, talán adnak némi... támpontot a Cynthia halálávalkapcsolatos nyomozáshoz.Nem ezt a beszédet várta tőle. De azért elvette a borítékot, és atartalmát kiborította az asztalra. Gondosan nyomtatott lapok hullottakelé, és öt magnókazetta.– Magnóra veszi a rendelésen elhangzottakat?– Nem mindet. Csak néhány páciens esetében, és csakis az őengedélyükkel.– Cynthia Adams ezek szerint engedélyt adott rá?Először nem. Amikor elkezdett járni hozzám, Cynthia egyszerűenletagadta a viselkedése deviánsabb aspektusait. Beszélt nekem arohamairól.– Az afférjairól.– Az egyéjszakás kalandjairól – helyesbített Ciccotelli. – Aztán akövetkező alkalommal letagadta, hogy bármi ilyesmit mondott volna.Meggyőztem, hogy engedje meg nekem, hogy fölvegyem abeszélgetéseinket, hogy ő is hallhassa, amit én. Ciccotelli arcán árnyéksuhant át. – Egészen... összetört. De végül ez segített nekünk az igaziproblémákra összpontosítani.A doktornő egyáltalán nem olyan volt, mint amire számított. Habárfeltételezte, hogy Kristen nem lepődött volna meg. Sem Murphy, semSpinnelli.– Igen. Ezt muszáj volt uralnia, mert ez a többi területen isbefolyásolta a viselkedését.– Ahogy egy évvel korábban is, amikor öngyilkosságot követett el.–Meg a szexuális játékok... a függősége – pontosított. – Cynthiakényszeres volt. Valószínűleg így egyszerre tudta kontrollálni aférfiakat és a saját testei is.– Mert az apja zaklatta.– Igen. Ritkán vitte haza ugyanazt a férfit kétszer, még akkor sem, hakönyörögtek.Aidan fölvette a papírokat, és elkezdte átnézni őket.– Ki könyörgött?– Páran. Kiemeltem a neveket, akikről tudtam, hogy kitartók voltak,de Cynthia vezetéknevet sosem említett. Szerintem az esetek felében akeresztneveket is csak kitalálta.77

– Akkor honnan tudja, hogy egyáltalán igazat mondott?Ciccotelli felsóhajtott. Elgyötörtnek tűnt.– Az egyik orvossága hajlamosít a májelégtelenségre, ezértrendszeresen kellett vérvételre mennie. A májra negatív eredmény jöttvissza, de gonorrhoeára pozitív. A betegséget az egyik egyéjszakáskalandján szerezte. És ki tudja, hány embernek adta tovább. A törvényielőírások szerint be kellett jelentenem a népegészségügyi és tisztiorvosiszolgálatnál. Beszéltem Miss Tuttle-lel, aki Cynthia ügyévelfoglalkozott. Megegyeztünk, hogy szólunk Cynthiának a nemibetegségről és arról, hogy jelentettem. Mély levegőt vett, majd kifújta. –Cynthia aznap dührohamot kapott. Megszegtem a titoktartásikötelezettségemet. Kiborult, hogy el fogja veszíteni a munkáját abrókerházban. Ez az utolsó előtti találkozásunkkor történt. Megfogadta,hogy nem jön vissza.– De még egyszer találkoztak. Ezek szerint visszament.– Vissza. Egy olyan férfi mellett ébredt föl, akire nem is emlékezett,hogy fölszedte.– Azt a férfit nem kontrollálta.– Pontosan. Annyira megrémült, hogy eljött. Kicseréltem azorvosságát, és elvileg egy héttel később vissza kellett volna jönniekontrollra. De nem jelent meg.– Ez volt az, amikor elment a lakásához.– Igen, de vagy nem volt otthon, vagy csak nem akart beengedni. –Szeme enyhén összeszűkült. – Az ujjlenyomatom ott lesz a csengőjén.Valószínűleg az ajtófélfán is, de aznap este még a kilincset semérintettem meg, nyomozó. Egy munkatársamat magammal vittem, háthagond van.Ezt mondta tegnap is a kihallgatásakor.– Ez a szokása? Hogy magával viszi egy munkatársát?– Igen. Mindig. Viszem egy munkatársam, vagy nem megyek. –Lehunyta a szemét. – Kivéve most szombaton. Senkit sem tudtam elérniazok közül, akiket magammal szoktam vinni.Aidan elővette a jegyzettömbjét.– Kit hívott föl az elmúlt éjjel, doktornő?Ciccotelli kinyitotta a szemét.78

– Először Harrison Ernstet, a társamat, de nem volt otthon. AztánJonathan Cartert, de ő sem volt otthon. A megyei kórházban orvos.Biztosan nem akar majd magával beszélni. Jó barátom, és most egykicsit dühös magára az egész miatt.Aidan fölírta a férfi nevét, figyelmen kívül hagyva a féltékenységet,amely szinte gyomorszájon vágta. Ezek szerint Ciccotelli túl vanMurphyn, és most ez a Carter a soros. Nem mintha számítana. Rendben.– Meséljen arról a telefonhívásról, amelyet szombat éjjel kapott.– Éjfél után hat perccel kaptam. Most este megnéztem ahíváskijelzőt, de a hívás ismeretlen számról jött. Ha akarja, megnézhetiaz otthoni telefonom híváslistáját. Mobiltelefonnak hangzott, egy kicsitrecsegett. Fiatal, női hang volt.– Mennyire fiatal?– Nem tizenéves, de nem is középkorú. Legalábbis nem hinném. Anevét nem mondta meg, csak annyit, hogy Cynthia Adams egyikszomszédja, és oda kellene mennem, mert Cynthia kint áll a korláton, ésazzal fenyegetődzik, hogy leugrik.Aidan homlokát ráncolva nézte a saját jegyzeteit.– Azt mondta, hogy Adams azzal fenyegetődzött, hogy leugrik?– Ha jól emlékszem, pontosan ezt mondta, igen.– Miért?– Mert szemtanúink vannak, akik szerint Cynthia nem beszéltsenkivel. Csak föllépett az erkély korlátjára, megfordult, és hátravetettemagát.Ciccotelli arca megfeszült, szinte észre sem lehetett venni. Ha Aidannem figyelt volna, talán föl sem tűnik neki. Szombat este nem figyelt.Túl sok minden miatt volt dühös ahhoz, és azt feltételezte, hogy a nőkifejezéstelen arca az érzéseit tükrözi. Több esze is lehetett volna annál,mint hogy elhamarkodottan ítéljen. A fenébe, most már okosabb. Ettőlfüggetlenül még mindig ott vannak a bűnjelek.– Mit gondol, doktornő, hogyan kerültek a lakásba az önujjlenyomatai?Ciccotelli lassan megrázta a fejét.– Nem tudom. Törtem a fejem rajta, megpróbáltam rájönni. – Azórájára pillantott. – Most viszont indulnom kell vizitelni, nyomozó.–Tessék, a névjegykártyám.79

– A hátuljára felírtam a mobilszámomat, de a vizit alatt nincs nálama telefon. Ha később beszélnie kell velem, a titkárnőm el tud érni. –Felállt, és megigazította a nyakán a kendőt. Tétovázott, majd mégegyszer a férfi szemébe nézett. – Nem akartam megnézni mi van azasztalán, Reagan nyomozó, de megláttam az orvos szakértői jelentést,amelyet akkor olvasott, amikor bejöttem. Egy kisfiúról.Aidan szeme összeszűkült. Érezte, ahogy felforrósodik az arca.– Nem tartozott magára, doktornő. És most sem tartozik.– Tudom. Csak azt akartam mondani, hogy... nagyon sajnálom.Rengeteg ilyesmivel találkozik a munkája során. Gondolom, emiattolyankor is dühös, amikor nem akarna az lenni.Őt fölmenti a felelősség alól. Milyen ironikus.– Maga is sok mindennel találkozik.A nő mosolya keserű volt, és szomorú.– Az nem ugyanaz. Nincsenek kisgyerekek. Egyszer próbáltambántalmazott gyerekekkel dolgozni, még amikor elindultam a pályán.Képtelen voltam csinálni. – Félrehajtotta a fejét, tekintetét nem vette leróla. – Ezzel megleptem...Az, hogy ilyen átlátszó, meglehetősen idegesítő volt.– Egy kicsit, igen...– Nem bízik a pszichiáterekben.– Magának is megvan a szerepe, doktornő, nekem is.A nő elmosolyodott.– Ezen azt érti, hogy menjen, és kezelje a betegeket, de az énfejemben ne turkáljon. Jogos, nyomozó.A nő fölvette a kabátját, míg ő nézte, és az ujjai bizseregtek, hogysegítsen, de az agya azt súgta, ne is lépjen közelebb. – Megkeresem, habármi eszembe jut. Szól majd, ha az ujjlenyomataim máshol isfölbukkannak?Aidan önkéntelenül is elmosolyodott.– Szólok. Köszönöm, hogy befáradt. És... a sógornőm üdvözletétküldi.Ciccotelli bólintott.– Kristen jó barátom. Mondja meg neki, hogy én is üdvözlöm. –Elindult a nyitott ajtó felé, amely a lépcsőházba vezetett, majd80

megtorpant. Murphy állt ott, zsebre dugott kézzel, a szemöldökétráncolva.– Tess! Nem számítottam arra, hogy itt látlak.– Nem is szándékoztam feljönni. – Oldalazva elment mellette, deMurphy átható tekintetét le sem véve róla vele együtt megfordult, éselkapta a karjai.– Sajnálom, Tess. Még átfutnia sem lett volna szabad az agyamon.Aidan a helyiség túlsó végéből is érezte, hogy megfagy közöttük alevegő, ahogy Ciccotelli szemének csillogása eltűnt, és a hangja kimértlett. Most megint azt a nőt látta, aki azon a napon ott ült atárgyalóteremben, és kimondta azokat a szavakat, amelyeknek egygyilkos a szabadságát köszönhette. Ciccotelli óvatosan kifejtette a karjáta férfi szorításából.– Csakugyan nem lett volna szabad. Behoztam egy kis olvasnivalót.További szép napot, Todd. Amikor eltűnt, Murphy csak állt ottkinyújtott kézzel, komor arccal.Murphy sarkon fordult, majd lerogyott a székébe, és egy percig csakbámult az asztalra, mielőtt meglátta volna az orvos szakértő jelentését akis Danny Morrisról. Nagyot nyelt.– Basszus! Kurva jó így kezdeni a napot!Aidan mindkettejüknek hozott kávét, letelepedett Murphy asztalánakszélére, amely az ő asztalához volt tolva.– Murphy, mondd el, kérlek, mi történt közted és Ciccotelli között.Kristen azt mondja, tudsz valamit egy bizonyos tavalyi támadásról.Murphy két kezébe fogta a bögrét.– Hideg van odakint.– Pár perccel ezelőtt itt is fagyott.Murphy felhördült.– Baromi jó. – Nagyot sóhajtott, és hátradőlt a széken. Úgy két héttelGreen tárgyalása után Tesst megkérték, hogy adjon értékelést egymásik gyanúsítottról.– Ez még azelőtt volt, hogy elvesztette a szerzőzését a várossal.Murphy éles tekintettel nézett föl rá.– Aha, még azelőtt. Ez a pasas, akit Tessnek meg kellett néznie, elégrossz színész volt. Meggyilkolta a házinénit és az ágyhoz kötött férjét.Azt állította, hogy skizofrén, de az államügyész szerint a pasas csak81

edrogozott. Az ügyvédje a védelmet az elmebajra akarta építeni. Elégnagydarab ürge volt. Murphy egy pillanatra elhallgatott, majdmegcsóválta a fejét. – A keze-lába bilincsben volt, amikor behozták.Tess olyan messze ült tőle, amennyire csak lehetett. Az ürgét éntartóztattam le, ezért én ott ültem az üveg másik oldalán azállamügyésszel, Patrick Hursttel. De odabent is volt egy őr. Az őr csakvégigmérte Tesst. – Murphy elnézett oldalra, a szája széle remegett. –Mocskos disznó. Mintha utálta volna, érted?– Igen, értem. – És emiatt el is szégyellte magát.Mit tett a gyanúsított?– Húzta az időt, aztán fölugrott az asztalra, és elkapta Tesst. –Murphy a kávét az asztalra helyezte.A csuklóján lévő bilincset Tess torkára szorította, és azzalfenyegetődzött, hogy megfojtja.Aidan összerezzent.– Mit tett az őr?Murphy beharapta a szája szélét.– Egy pillanattal később közbelépett, de addigra az a barom elkaptaTesst. A következő másodpercbéri már ott is voltam, de addigra a pasaskárt tett Tessben. Megpördítette, és a betonfalhoz vágta a fejét, és csaknyomta, fojtogatta. Sosem felejtem el Tess tekintetét. Azt hitte, meg foghalni.– Te szedted le róla a pasast?– Én, az államügyész és két őr. Tess addigra elájult. A pasas eltörte akarját, és betörte a koponyáját. A lánc miatt örökre heg maradt anyakán.Aidennek eszébe jutott a színes kendő, amelyet reggel Ciccotellinyakában látott, és minden értelmet nyert. Szinte maga előtt látta, aminta gyilkos keze a nő nyaka köré fonódik, és alig bírta türtőztetni magát adühtől.– Szóval bementél a kórházba, és az ágya mellett ültél.– Igen. Fölhívtam a bátyját Philadelphiában, aki aznap éjjel repülőreült. Másnap visszamentem, hogy megnézzem, hogy van, és beszélgetnikezdtünk. Ő igazából nem tudott beszélni. Egy jegyzettömbre írt, mert ahangja még nem jött vissza. De pár nap múlva már meg tudott szólalni.82

– Halványan elmosolyodott. – A húgomra emlékeztetett, aki veszettülvagány. És... barátok lettünk.– Még mindig?Murphy szemöldöke megemelkedett.– Mi még mindig? Még mindig a húgomra emlékeztet? Igen. –Hátradőlt a székben, és elgondolkodva tanulmányozta Aidan arcát. –Téged is a húgodra emlékeztet, Aidan?Aidan majdnem elnevette magát.– Nem.Murphy halkan kuncogott.– Nos, a pofám leszakad.– Le is fog, ha még egyszer felhozod a kérdést.– Miért? Nem ő tette, és ezt te is tudod. Tisztázzuk, és szabad az út.– Nem számít, Murphy. – Mert a Tess Ciccotellihez hasonló nőknagyon sokba kerülnek. Aidan hátranyúlt, és kihúzott egy lapot anyomtatóból. Ezek a virágüzletek Cynthia Adams lakásának nyolckilométeres körzetében. Gondoltam, utánajárhatnánk, nem vásárolt-evalaki nagy mennyiségben liliomot mostanában.– Add csak ide a lista felét! – Murphy megvárta, míg Aidan visszaülaz asztalához, s csak akkor szólalt meg. – Tess egyedül él.Aidan már félig beütötte az első számot, de megállt a keze alevegőben.– Tessék?– Egyedül él. Volt egy vőlegénye, de már nincs.Hagyd a fenébe, Reagan, hajtogatta józanabbik énje. De a kevésbéjózan énje nem hallgatott rá. Aidan arrább ült a széken, és az asztalfölött mérgesen nézett Murphyre, aki ügyet sem vetett rá, mert márhívta is az első számot a listájától. Aidan egyszerre volt izgatott ésmérges emiatt, de visszafogta magát, felhívott öt különbözővirágüzletet, és csak ezután csapta le a kagylót.– Miért?– Mit miért?– Tudod te azt nagyon jól – sziszegte Aidan. – Ne szórakozz velem!Murphy mosolyogva nézett föl. Önelégült alak.– Tess fölbontotta az eljegyzést a pasassal az esküvő előtt két héttel –mosolya elhalványodott. – Az a hír járja, hogy a vőlegénye megcsalta.83

Aidan döbbenten rázta a fejét. Úgy látszik, csakugyan sokkal többminden közös benne és Tess Ciccotelliben, mint eredetileg gondolta.– A pasas egy idióta.– Ezzel egyetértek. Liliomot találtál már?– Csak rózsát és szegfűt. Liliomot nem, legalább is nem akkoramennyiségben, mint amennyit a lakásban láttunk.– Valószínűleg több helyről szerezte be. Folytassuk a telefonálásttízig. Utána menjünk el a brókerházba, ahol Adams dolgozott.– Tetszik a terv.Március 13-a, hétfő, 8.30Tess morogva tette félre az esernyőjét, hogy előhúzza a mobilját azsebéből, amikor az három perc alatt immár harmadszor szólal meg.Valaki nagyon állhatatos. A híváskijelzőre pillantott, és kiderült, hogyaz a valaki a titkárnője.– Igen, Denise? – kérdezte sokkal élesebben, mint szerette volna,majd elhúzta a száját, amikor belelépett egy pocsolyába, és bokáigelmerült benne. A pszichiátriai intézet előteteje alá bújt, ésmegborzongott. Kirázta a piszkos és hideg vizet jobb cipőjéből, amelyvalószínűleg tönkre is ment. Borzalmas ez a reggel, hideg és esős.Tökéletesen összhangban van a hangulatával. – Mi történt, Denise? –kérdezte higgadtabban.– Ma reggel több hívása is volt, Dr. Chick.Megborzongott, aminek semmi köze nem volt a hideg esőhöz. Mégidejében sikerült visszanyelnie a szájára kívánkozó káromkodást.– Kitől?Riporterektől. Az egyik a Tribüné-tői, a másik pedig a nyolcascsatornától. Nyilatkozatot szeretnének a ma reggeli Bulletinbenmegjelent cikkel kapcsolatban.84

Tess fejébe fájdalom hasított.A Bulletinben... – Megjelent előtte a szürke szemű, hosszú szőkecopfot viselő nő. – Hadd találgassak! Joanna Carmichael.– Nem. Cyrus Bremin jegyzi a cikket, de... igen. Carmichael neveszerepel a fényképek mellett. Ezek szerint még nem látta a cikket?Fényképek. A fájdalom megháromszorozódott.– Nem. Nagyon szörnyű?Még annál is szörnyűbb. Aztán két hívása volt Dr. Fenwicktől, azállami engedélyezési bizottságból. Azt mondja, azonnal hívja föl. –Denise lediktálta a telefonszámot. – Azt mondtam neki, hogy ma reggelkonzultáción van, de nagyon erőltette.Tess gyomra összeugrott, ahogy a telefonkönyvbe bepötyögte abizottság számát.– Még valami?– Mrs. Brownnak pánikrohama van. Átirányítottam Dr. Gryce-hoz.Mr. Winslow háromszor is telefonált, mindenképpen látni akarta. Másnem telefonált. Mr. Winslow elég hisztérikusnak hangzott, ezért beírtamháromra.– Köszönöm. – Tess a zsebébe ejtette a telefont, a szíve olyanhevesen vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Gyorsan körülnézett.Az utca túloldalán újságautomaták álltak.A piros jelzés ellenére átvágott az úttesten, az autósok dudálva,dühösen kiáltozva fejezték ki nemtetszésüket. Tess keze remegett,amikor kivette az újságot a gépből. A címlapon. A címlapon szerepelt.Az eső csak verte fedetlen fejét, befolyt a kabátja alá, de Tessmégsem mozdult. A saját arca bámult vissza rá az újságból, melletteegy visszataszító kép Cynthia Adamsról, ahogy ott hever felnyársalvaChicago egyik utcáján. A szalagcím láttán a torkában kezdett dobogni aszíve. NEVES PSZICHIÁTER BELEKEVEREDETT PÁCIENSEÖNGYILKOSSÁGÁBA.A mobilja megcsörrent. Kábán fölvette.– Ciccotelli.– Amy vagyok. Láttad a ma reggeli Bulletint?– Igen.Némaság telepedett közéjük, csak az eső verte a ritmustszakadatlanul.85

– Hol vagy, Tess?A valóság valahogy eljutott a tudatáig, hirtelen elöntötte a harag.Tess megrázta magát, és az újságot a legközelebbi szemetesbe hajította.Várják a páciensei, és nem pocsékolhatja az időt azzal, hogy itt áll azesőben, mintha elment volna az esze.– A kórházban vagyok. – Gyors léptekkel átvágott az úttesten, ezalkalommal azonban megvárta a zöldet, és ügyet sem vetett a szakadóesőre. Már így is bőrig ázott. – Muszáj vizitelnem, Amy, de utána,ahogy nézem, kénytelen leszek találkozni az állami engedélyezésibizottsággal. Szükségem lesz az ügyvédemre, azt hiszem.– Csak mondd meg, hol és mikor, és ott leszek.Tess torka elszorult, ezért erősen megköszörülte.– Köszönöm.Március 13-a, hétfő, 8.30Haza jöttem!Johanna Carmichael fölnézett a sportoldalról, és majdnem félrenyeltea csokigolyókat. A barátja állt a nappali közepén, csöpögött róla a víz,egyik kezében egy köteg újságot tartott, a másikban pedig egy sárgavirágokból kötött hatalmas csokrot. Arcán elterült az az érzelgősmosoly, amely általában szex után jelent meg rajta.– Mit műveltél, Keith?– Szuvenír! – A köteg újság az asztalon landolt, amitől kilöttyent atálból a tej. Legalább húsz Bulletint vehetett meg, mind a szerkesztőálnok csalásának ékes bizonyítéka. Mindegyikben Cyrus Bremin neveszerepelt az ő sztorija mellett. Az én sztorim mellett. Schmidt egy sztoritígért neki. Azt viszont sosem ígérte meg, hogy az ő neve lesz mellette,gondolta keserűen.86

Keith megrázta magát, mint egy ázott kutya, majd fejedelmimozdulattal nyújtotta át a csokrot.– Gondoltam, pár kivágást szeretnél hazaküldeni.Na még mit nem. A fogát csikorgatta.– Keith, ez nem az én sztorim.A férfi mosolya elillant, és csak állt ott, szorongatta a csokrot, melyetJoanna nem fogadott el.– Dehogynem a tiéd. Ráadásul a címlapra került.– Ez Bremin sztorija – csattant fel. – Ő kapta meg, mert ő a főtényfeltáró riporter az újságnál. Az a szemét Schmidt nekiadta asztorimat.– De a te neved van a képek mellett – mondta Keith halkan, ésfélretette a virágokat. Az összes vidámság eltűnt az arcáról.– A képek mellett... – Joanna vicsorogva nézett az újságra. – Nemfotós vagyok. Újságíró vagyok, ha volna egy kis eszed, akkor látnád akülönbséget.A férfi hátrasimította vizes haját.– Szerintem nem is kevés eszem van, Jo. Látom a különbséget. Aztis látom, hogy a neved ott szerepel az egyik nagy lapban, a címoldalon.Ezt akartad. Be akartad bizonyítani az apádnak, hogy el tudod érni.Egyedül. Most végre hazamehetünk.Joanna a földre söpörte az újságokat. Már az apjának említése is elégvolt ahhoz, hogy felforrjon az agyvize, nem kellett hozzá még Keithidegesítő és leereszkedő viselkedése is.– Közel sem tartok ott, hogy hazamenjek, Keith. És addig nem isfogok, amíg az első oldalon, a hajtás fölött nem látom egy cikk mellett anevem.A férfi csak állt ott egy percig, és bámulta azzal az arckifejezéssel,amelytől mindig kényelmetlenül kezdte magát érezni.– Valami jót hoztál össze, Jo. Lerántottad a leplet egy orvosról, akiártott a saját betegeinek. Ha magadon kívül mással is foglalkoznál,akkor látnád, hogy ez az igazság. Türelmes voltam veled, de a neved ottvan az első oldalon. Azt mondtad, ha ez megtörténik, akkorhazamehetünk Atlantába. Jo, haza akarok menni.– Akkor menj! – Joanna undorodva állt fel, hogy betegye a tálat amosogatóba. – De egyedül. Nem megyek el ebből a városból87

mindaddig, míg nem látom a nevem a hajtás fölött. – Dühösen nézettCyrus Bremin nevére, mely szinte gúnyosan nézett föl rá a földönheverő papírkupac tetejéről. – Ezért Schmidtnek valahogyankárpótolnia kell. – Egy gondolat öltött testet benne a fortyogó dühellenére is. – Egy rövid tv interjú Ciccotellivel megtenné. Mondta, hogyhívjam föl. – Fölnézett, de már csak Keith hátát látta, aki időközbenbement a hálószobába. Hirtelen bűntudata támadt. – Keith, ne haragudj,hogy így rád üvöltöttem. Csak annyira csalódott voltam. A férfi megsem fordult, úgy biccentett.– Ne felejtsd el vízbe tenni a virágokat. Mindig elfelejted, éselhervadnak.Joanna vállat vonva próbálta lerázni kellemetlen érzéseit. Keith majdmegbékél. Már hat éve éltek együtt, és mindig megbékélt. Most viszontmuszáj arra összpontosítania, ami igazán fontos. Rá kell vennieCiccotellit, hogy adjon exkluzív interjút. A ma reggeli cikk után ez nemlesz könnyű, de még mindig Breminre kenheti a balhét, és ezzel utatvághat magának. Még összejöhet. Aztán be tudja majd bizonyítani azapjának, hogy tévedett. A segítsége nélkül is boldogul az újságírásban.Olyan eredményekkel foglalhatja el a helyét a családisajtóvállalkozásban, amelyeket saját erejéből ért el.Március 13-a, hétfő, 9.15Aidan összerezzent, amikor egy újság puffant az asztala közepén,épp amikor a tizedik virágboltot hívta. Fölnézett. A főhadnagyösszeszorított szájjal és komor tekintettel nézett vissza rá. A szemevisszavándorolt az újságra. Csak bámulta, és a virágkötő hangja tompazúgássá változott a fülében.88

– Ööö, asszonyom, elnézést, később visszahívom. – Letette atelefont, és fölvette az újságot. A Bulletin volt, épp csak egy fokkal jobbaz olcsó bulvárlapoknál.Ciccotelli arca nézett rá az első oldalról.– Murphy, ezt nézd meg!Murphy talpra ugrott, a tekintete kemény volt, és hideg.– Ki közölte ezt a szennyet?– Cyrus Bremin – Spinnelli szinte köpve mondta ki a nevet. A bajszacsak úgy remegett az elfojtod dühtől. – Egy chicagóirendőrkapitányságnál lévő, névtelenséget kérő forrásra hivatkozik.Derítsétek ki, ki hitelesítette ezt a sztorit. Az irodámban akarom látni,még ma. – Az iroda ajtaja becsapódott, még a redőnyök isbeleremegtek.Murphy a fekete-fehér képeket bámulta.– Beszélek Breminnel – mondta nagyon halkan. – Elég gyorsanelárulja, ki volt a forrása.– És még jobban belegabalyodunk a sajtóba. Mindig azt mondodnekem, hogy maradjak józan. Ez alkalommal viszont nyitott kapukatdöngetsz, Murphy. – Aidan Adams képét tanulmányozta. Ennek mégazelőtt kellett készülnie, hogy kiértem a helyszínre, mert átküldtem atömeget az utca túloldalára, és szóltam Forbesnak és DiBellónak, hogyfigyeljenek a fényképezőgépekre. – Megnézte a képek mellett szereplőnevet. – Azt írja, a képeket Joanna Carmichael készítette. – BeírtaCarmichael nevét a keresőbe. – Nocsak, nocsak. Nézd csak, hol lakikMiss Carmichael!Murphy odahajolt Aidan válla fölött.– Ahol Cynthia Adams élt. Egyenesen a sztori közepébe sétált, amázlista.– Viszont találkozóra invitáljuk, szóval nem biztos, hogy akkoramázlista. – Aidan már nyomtatta is a címet, a papír épp akkor bújt ki anyomtatóból, amikor Spinnelli ajtaja kinyílt.Fél óra múlva a tárgyalóban – dörrent rájuk Spinnelli. – Hívjátok fölJack Ungert a helyszínelőktől, hogy ő is jöjjön! Az államügyészbeszélni akar velünk.89

Március 13-a, hétfő, 9.30A szemtanúkra számított. Fényképészekre nem.Kellemes karácsonyi ünnepeket nekem. Cynthia Adams ott hevert acímlapon, a szívét, úgymond, kitárva mindenki előtt. De még ennél isszebb látványt nyújtott a híres-neves Tess Ciccotelli, ahogy ott álltaggódó arccal, elgyötörten. Ilyen reklámot pénzen sem lehet venni.Mindent egybevéve, egészen jól indult ez a nap.Mr. Avery Winslow is pontosan a menetrend szerint halad. Egészdélután fölváltva járkált föl-le a nappaliban, ringatta magát agyerekszobában, vagy kétségbeesetten hívogatta a pszichiáterét, akibenmegbízott. Mentálisan sokkal instabilabb volt, mint Cynthia Adams. Anő ellenállt. Nagyon ügyesen tagadta le még maga előtt is azt, amitől alegjobban félt. Elég kiborító ügy volt. Úgy tűnt, valahányszor Adamsközel került az összeomláshoz, visszalépett, és letagadta, hogy egyhangot is hallott. Néha még azt is, hogy volt valaha egy húga. A„gyógyszerét" háromszor kellett felturbózni, mire végre eléggé kibillentaz egyensúlya. Végül kénytelen volt szokatlan kémiai anyagot isbevetni. A PCP hatására aztán csak összeomlott.A liliomok mesteri részlettel gazdagították az egészet, és a hab atortán: a húga fényképe, ahogy ott lóg a kötélen. A születésnapi torta. Anaptár nagyon jó szolgálatot tett Miss Cynthia Adams szellemileépülésében.A naptár segít majd Mr. Avery Winslow kibontásában is.Ez, és a folyamatos csecsemősírás. Mesteri.És ha a drága, édes Nicole teljesíti a kötelességét, ebben a szentminutában Mr. Winslow épp egy újabb bizalmas fényképet kap, amelymegpecsételi a sorsát. És magával rántja a jó Dr. Ciccotellit is.90

Március 13-a, hétfő, 9.45Patrick Hurst államügyész undorodva hajította az asztalra az újságot.– A rohadt életbe! Ez gáz, Marc. Nagyon nagy gáz.Jack Unger a helyszínelőktől odahúzta maga elé a Bulletint, és acikket tanulmányozta.– Ki Bremin névtelenséget kérő forrása?Murphy haragosan nézett föl.– Nem tudjuk. De az a firkász nem volt ott az éjjel. Viszont afényképész igen. A két egyenruhás, akik elsőnek érkeztek a helyszínre,emlékezett is rá, hogy látták Carmichaelt a tömegben, de tagadják, hogybeszéltek volna vele.– Bárki, aki tegnap ügyeletben volt, láthatta, hogy Ciccotelli bejönvelünk. – Aidan feszengve rántotta meg a vállát, eszébe jutott, őmennyire dühös volt. Elég volt az arcára nézni, máris tudni lehetett, mia helyzet Ciccotellivel. – Az orvosnő ügyvédje lent bejelentkezett,szóval bárki, aki belenézett a könyvbe, tudhatta, hogy itt járt. Nagyonsokan látták, ahogy elmennek. Egyikük sem fogja elismerni, hogybeszélt a sajtóval, Marc, de mindannyian tudjuk, bármelyikük örömmelmegtehette. Spinnelli összehajtotta az újságot, hogy Ciccotelli arca nebámuljon rá.– Sajnos jogos. De a hírforrás ügyében ugyanúgy nyomoznunk kell,mint mindig. Szóval miért gyűltünk itt össze mindannyian, Patrick? Alátogatásod, hogy is mondjam... korainak tűnik.Az államügyész felsóhajtott.– Azért vagyok itt, mert az ügynek sokkal több folyománya is van,amely messze túlmutat Tess Ciccotelli ártatlanságán vagy bűnösségén,sőt még azon is, hogy kiderítsük, ki tette ezt azzal a szegény nővel.– Cynthia Adamsszel – tette hozzá Aidan csöndesen, majd fölvontaszemöldökét, amikor Patrick komoran ránézett. – Ez a szegény nő neve.Együttérzés villant az államügyész szemében.– Tudom én azt, nyomozó. De egyelőre még azt sem erősítettük meg,hogy Miss Adams halála gyilkosság következménye. – Kezét fölemelte,91

mielőtt Aidan vitába szállhatott volna vele. – Ti nyomoztok.Megtaláljátok a tettest. Nem azt mondom, hogy hagyjátok abba. Éppellenkezőleg, sürgetlek benneteket. Amiből gond lehet, az az, ha akorábbi ügyekben megkérdőjelezik Dr. Ciccotelli hitelét. Azt mármindenki tudja, hogy behoztátok vallatni, hála Breminnek és aBulletinnek. Az összes védőügyvéd, aki olyan pert vesztett, aholCiccotelli tanúskodott, fellebbezési kérelemmel fog élni. Ez hatalmascsapás lenne a hivatalnak. Tudjátok, Dr. Ciccotelli hány ügybenműködött közre az elmúlt öt évben?Igen, gondolta Aidan. Most már pontosan tudta, hány ügyben. ÉsKristennek tökéletesen igaza volt. Harold Green szörnyeteg volt. TessCiccotelli nagyon is kivette a részét a rosszfiúk rács mögé juttatásában.Most, hogy tudta, egészen lehiggadt.– Negyvenhatban – dünnyögte.Spinnelli bajsza megrezzent összeszorított ajka fölött.– Tessék?Aidan megköszörülte a torkát.– Dr. Ciccotelli negyvenhat ügyben tanúskodott. Tegnap kikértem anyilvántartásból a listát. Idefelé jövet el is hoztam magammal. – Anyomtatott listát az asztal közepére tolta.– Hány esetben történt elmarasztaló ítélet?– Negyvenhatból harmincegy esetben.Murphy hátradöntötte a fejét a széken.– Ó, szent isten.Patrick komor arccal vette föl a listát.– Harmincegy lehetséges fellebbezés. Tudjátok, ez milyen hosszúidőre kötné le az embereimet?– Még gondolni sem akarok rá – mondta Spinnelli. – Szóvaltisztázzuk Tesst, hadd foglalkozzanak az embereid az újabb barmokelítélésével. Mi más van birtokunkban az ujjlenyomatokon kívül,amelyeket Adams lakásában találtunk?– A hangja Adams üzenetrögzítőjén – válaszolt Aidan.– Elküldtem a felvételt az elektronikus laborba, ahol elemzik ahangot – tette hozzá Jack.Patrick megrázta a fejét.Nem használható a bizonyítási eljárásban.92

De kizárhatjuk Ciccotellit, ha a hang nem egyezik – szállt vitábaJack. – Nagyon jó a srác, Patrick. Megéri a belefektetett időt.Akkor csináljátok! – egyezett bele Patrick.Ebben az esetben viszont Dr. Ciccotellinek be kell jönnie hangmintátadni, hogy a kettőt össze lehessen hasonlítani. – Aidan följegyeztemagának. Nagyon együttműködő, szóval nem hinném, hogy gondja leszvele. Mi a helyzet az ajándékkísérős fegyverrel?Egy árva ujjlenyomat sincs rajta. A sorozat szám lecsiszolva, deszerintem még elő lehet csalogatni. Jack Spinnellire nézett. –Feltételezem, hogy kiemelt fontosságú lett az ügy...– Helyes a feltételezésed. Még valami?– Nyomozunk a liliomok után – válaszolt Murphy. Eddig háromolyan üzletet találtunk, amelyek nagy tételben adtak el liliomokatszombaton. Délután mindet megnézzük. De először el akarunk menniAdams munkahelyére. Valaki gyűlölte ezt a nőt annyira, hogy holtanakarta látni. Tudjuk, hogy sok szexuális partnere volt, és valószínűlegtöbben is kellemetlen búcsúajándékkal távoztak tőle. Talán valamelyikeléggé gyűlölte ahhoz, hogy a halálát kívánja.Aidan a listára pillantott, amelyen azok az ügyek sorakoztak,amelyekben Ciccotelli tanúskodott, és eszébe jutott, hogyan ült a nőelőző nap egyedül a kihallgatószobában. Miért éppen engem használtföl? -kérdezte magától. Az is lehet, hogy pont fordítva van.– És mi van akkor, ha Cynthia Adams csak a bábu? Lehet, hogyigazából valaki újratárgyalást akart.Patrick szemöldöke meglepetten szökött a magasba.– Szerintem egyszerűbb módja is van ennek.– Túl sok a bizonytalanság – jegyezte meg Spinnelli. – Nézzük azt,ami biztos. Mi a helyzet az e-mail csatolmánnyal? Lenyomoztuk már?– A kérés befutott az elektronikusokhoz. És persze ezt ismegsürgetem. – Jack a homlokát ráncolva kihajtotta az újságot. – Ezt aképet rögtön azután készítették, hogy a nő földet ért. Úgy értem rögtönutána. Talán fél perccel. Maximum egy perccel.Aidan közelebb hajolt.– Miből gondolod?– Nézd meg a betont a nő feje mellett. Még nincs vértócsa.Aidan pulzusa az egekbe szökött.93

– Ciccotelli azt mondta, hogy névtelen hívást kapott, amelynekalapján éjfél után hat perccel Adams még nem ugrott le. A tizenévesszemtanúk szerint viszont Adams öt perccel éjfél után vetette le magát.– Meglepően pontosan emlékeznek – jegyezte meg Patrick, de az őszeme is csillogni kezdett.– Már rég otthon kellett volna lenniük. A lány azt mondta, hogyéjfélre kellett volna hazaérnie, és épp akkor nézett az órájára, mert félt,hogy a szülei nagyon mérgesek lesznek rá. – Aidan Murphyre nézett. –Ciccotelli azt mondta, a hívás mintha mobilról jött volna.Murphy szeme összeszűkült.– A hívó ott volt, nézte, ahogy Adams leugrik. A rohadék.– Ciccotelli azt is mondta, hogy a hívó nő volt, és azt állította, hogyAdams szomszédja, és...– Carmichael ugyanabban a házban lakik, mint Adams fejezte beMurphy. – Nem ez lenne az első, hogy egy riporter saját maga hozzaössze a sztoriját – vállat vont. – Megéri fölvenni a listára.Az biztos, hogy megéri utánajárni, készített-e más képeket is – tettehozzá Jack. – Ha a tettes ott volt, akkor lehet, hogy Carmichael látta apasast. Vagy nőt.Aidan hátradőlt a székében.– Ezek szerint van harmincegy börtönlakónk, akik újratárgyalástkérhetnek, ki tudja, hány tetves szexfüggőnk nemi betegséggelmegfertőzve, egy fényképbuzi riporterünk, és sajnos Tess Ciccotelli ismég mindig a gyanúsítottak között van.Patrick felállt.– Mielőtt bármit tennétek is, tisztázzátok Tesst! Nem akarokfellebbezésekkel foglalkozni.Értettük – mondta Spinnelli. – Uraim – az ajtó felé mutatott. –Szerezzenek konkrétumokat! Még ma. Még mindig akarom azt a„névtelenséget kérő forrást". Munkára fel!Murphy tisztelgett.– Már indulunk is megnézni a virágüzleteket. Marc, bármilyenjelenlegi, múltbeli vagy jövőbeli nézeteltérés az asszonnyal? Hozhatunkpár szál virágot. Alacsony kézbesítési díjjal. Az asszonyok szeretik avirágot.Spinnelli elmosolyodott.94

– Mindig van nézeteltérésem az asszonnyal. Sajnos jobban kedveli anagy, fényes köveket. Menjetek!Aidan oldalvást Murphyre pillantott, amikor kimentek a tárgyalóból.– Nős vagy, Murphy?– Csak voltam. Már nem. Melyik virágüzlet az első a listádon?A témát ezzel egyértelműen lezárta.– A Josie virágkötészet. Szombaton adott el egy kevés liliomot –Aidan menet közben Ciccotelli ügyeit tanulmányozta. – Te vezetsz. Átakarom olvasni ezeket a neveket. Van köztük olyan rab, akit márkiengedtek. – Az órájára pillantott. – Mielőtt bemegyünk Adamsmunkahelyére, álljunk meg a tisztiorvosi szolgálatnál, és nézzük meg,Adams és Tess Ciccotelli nem akasztotta-e ki véletlenül ugyanazokat azembereket.Március 13-a, hétfő, 10.30Egy középkorú nő, Miss Tuttle nézett föl rájuk morcosan a nagyfaasztal mögül.– Az információk, amelyeket az ügyfeleinktől kapunk, mindbizalmasan kezelendők, nyomozó urak. Ezt önöknek is tudniuk kell.– Gyilkossági ügyben nyomozunk, asszonyom – válaszolta Murphykedvesen. – Az egyik ügyfele halott. Már nem vonatkozik rá atitoktartás.– A partnereire azonban igen. Nem segíthetek.Aidan egy képet vett elő a dossziéjából.– Ő Cynthia Adams, asszonyom. Miután huszonkét emelet magasbóllezuhant.Miss Tuttle a képre nézett, de azonnal elkapta a tekintetét, a szemétösszeszorította, és minden szín eltűnt keskeny arcáról.– Menjenek el, nyomozó urak. Nem segíthetek, és nem is fogok.95

– Valaki kényszerítette ezt a nőt, hogy vesse le magát, asszonyom –mondta Aidan csöndesen, és miután ezt nyomatékosította, elvette aképet. – Az a valaki lehetett Miss Adams egyik partnere is. Valaki, akimegorrolt rá. Nem emlékszik valakire, aki megfenyegette Miss Adamst,miután értesítették a lehetséges fertőzésről?Nyomozó úr – kezdte a nő, és egyenesen a szemébe nézett –, habármit fölfednék az ügyfeleinkről, akkor soha többet nem jönne idesenki. Az feladatom, hogy a közösséget védjem. Már az is, hogy magukitt vannak, nagyon megnehezíti ezt. Ha elmondanám maguknak azt,amit tudni akarnak, a munkám lehetetlenné válna.Nem akarjuk megakadályozni a munkavégzésben. Tényleg nem –Aidan próbált meggyőzően nézni a nőre. Nem számított arra, hogykönnyű lesz. Ami azt illeti, Tuttle segítőkészebbnek bizonyult, mintvárta. – Az orvosa nyilvántartása szerint maga Miss Adamskapcsolattartója. Annyit legalább elárulna, hogy emlékszik-e rá? – Egymásik képet vett elő a dossziéból, Cynthia jogosítványbeli képét. – Ígynézett ki. Ha minden igaz, nagyjából hat hete járhatott itt.Tuttle az ajkát harapdálta.– Emlékszem rá. Igen.– És azt meg tudná mondani, hogy bármelyik partnerefenyegetődzött-e, haragudott-e, amikor értesítették őket? Nem kérünkneveket, csak annyit mondjon, jó irányban tapogatódzunk-e.– Nem kérnek neveket, nyomozó úr?Aidan megrázta a fejét.– Nem, asszonyom.A nő mély levegőt vett.– Egyvalaki. Teljesen kikelt magából. Azzal fenyegetődzött, hogyMiss Adams még megfizet ezért.Aidan egy lépést hátrált.– Köszönjük, Miss Tuttle. Most megyünk is.Murphy megvárta, míg kiérnek az utcára, és csak akkor vette elő afahéjas rágógumit a zsebéből.– Nem kaptál névlistát.– Nem is számítottam rá. – Aidan becsusszant az anyósülésreMurphy kocsijába, és megvárta, amíg a társa beül a kormány mögé.96

– De most már tudjuk, hogy megéri végzést kérni a nyilvántartásmegtekintéséhez, és ez az, amire igazán számítottam.Murphy behajtott a forgalomba.– Akkor jól csináltad, kölyök. Együnk valamit, mielőtt bemegyünk abrókerházba, ahol Adams dolgozott. Aztán irány a Josie virágkötészet.97

Hatodik fejezetMárcius 13-a, hétfő, 15.15Amy becsukta Tess rendelőjének ajtaját.– Rosszabb is lehetett volna. Tess lerogyott a székére. Nem sikerültjól a beszélget Dr.Fenwickkel, az állami engedélyezési bizottságfejével.De jobb is.Még nem álltak elő szankciókkal. Még megvan a praxisod.Mert semmi rosszat nem tettem, a rohadt életbe is! – csattant felTess, majd megnyomkodta a homlokát, mert rátört a migrén. –Bocsánat. Köszönöm, hogy eljöttél. Elvette az élét, hogy ott voltálvelem – Tess gyanította, hogy Dr. Fenwick nem csupán„helytelenítette" volna a történteket, ha nincs ott az ügyvédje. De azérthelytelenítette. A bizottság, jelentette ki a férfi, nem találjaelfogadhatónak, ha a tagjait efféle vádakkal illetik. A bizottság nemnézi jó szemmel, ha egy tag nem viszonozza a telefonhívást a vizitvégeztével. A bizottság figyelemmel fogja kísérni a nyomozást és őt is.Amikor a hatóságok tisztázzák, akkor be kell mutatnia a bizottságnakegy aláírt nyilatkozatot, amely ezt igazolja. Bassza meg a bizottság.– Nem hinném, hogy erre sor kerülne – mondta Amy vidáman.– Szerintem a legtöbbjük már nem is képes rá, legalábbis egy jó adagViagra nélkül nem.Tess metsző pillantást vetett Amyre.– Ez nem vicces. A karrieremről van szó.Amy leült a kanapé karfájára, és elkomorulva karba tette a kezét.– Szóval mihez fogsz kezdeni ezzel az egésszel, Tess?– Mire gondolsz?98

– Úgy értem, nem hagyhatod, hogy ez a vád csak úgy elsikkadjon.Tönkreteheti a karrieredet.– Ja.– Tess, komolyan beszélek.Tess felállt, és elkezdett bepakolni az aktatáskájába.– Együttműködöm a rendőrséggel, hogy kiderüljön, igazából ki áll aháttérben.Amy előrehajolt, szemöldöke a magasba szökött. Arcára gúnyoskifejezés ült.– Szolgálati közlemény, szívem. A rendőrség szerint te tetted.Tess az egyik mappa tartalmát tanulmányozta, majd bedobta a többimellé a táskába.– Szerintem nem hiszik azt.– Todd Murphy talán nem, de Reagan nyomozó ezer százalék.Tess fölidézte, Reagan hogyan tette föl a kérdéseit aznap reggel.– Nem, szerintem ő sem hiszi. De mindegy is, nem tudnak vád aláhelyezni, mert nem tettem semmi!Amy nevetése kellemetlen volt.– Mintha ez megakadályozná őket. Ébredj már föl, elég azálmodozásból. Nap mint nap olyan embereket védek, akik szentülhiszik, hogy nem lesznek elítélve, mert nem tettek semmit. Miértgondolod, hogy te más vagy?Tess lecsapta az aktatáskája fedelét, a félelem hideg ujjaivalvégigsimított a hátán, és a pulzusa az egekbe szökött.– Mert én ártatlan vagyok, azért. Amy szemében megbántottságvillant.– Nem képviselek olyan embereket, akiket bűnösnek gondolok, Tess.Tess válla lehanyatlott.– Ne haragudj! Nem akartam megbántani az érzéseidet. – KezétAmy karjára tette, és érezte, hogy barátnője teste megfeszül. – Tudom,hogy a munkaerkölcs neked is éppolyan fontos, mint nekem.Amy csak kurtán, feszülten biccentett.– Semmi gond. – Pedig volt. Még a vak is látta. Amy ennek ellenérekihúzta magát. – Nézd, szerintem most azonnal föl kell venned akesztyűt. Hívd föl az újságot, és mondd el nekik a te nézőpontodat, teddnevetségessé Bremint, amiért ennyire elhamarkodta a dolgot.99

Tess a nap folyamán már gondolt ilyesmire.– Rendben. Van kapcsolatod valamelyik újsághoz? Valaki, akibenmegbízol, hogy tisztességes lesz?– Igen, van. Majd én kézbe veszem ennek az elintézését. Majdszólok, ha tudom, kivel és mikor. Amy figyelmeztetőn emelte föl azujját. – De senki mással ne beszélj az interjún kívül, amelyet énszervezek meg. Ígérd meg!– Rendben. – Homlokát ráncolva nézett a fali órára. – Háromra lettvolna egy páciensem. Ki is volt az? – Az ajkát harapdálta, aztán eszébejutott. Mr. Winslow. Szegény, szomorú ember. Majd megszakadt aszíve, ha arra gondolt, min ment keresztül az a férfi. – Amy, ezzel apáciensemmel muszáj beszélnem. Fölhívlak az irodádban, amikorvégzek.Amy a kabátját gombolta, amikor valaki halkan bekopogott. Denisedugta be a fejét.– Doktornő, legalább húsz üzenete van. Legtöbbjük riporterektől, éshat a pácienseitől. – Összevonta a szemöldökét. – Hárman lemondták aholnapi időpontjukat.Tess felsóhajtott, átvette Denise-től az üzenetekről készültjegyzeteket, és valamennyit átolvasta.– Feltételezem, némi lemorzsolódás várható lesz.– Egy bizonyos Reagan nyomozó kétszer is telefonált. Arra kéri,hogy amint ideje engedi, hívja vissza. Sürgős. Meghagyta amobilszámát. Ó, és hívása van az egyesen. Mr. Winslow-valkapcsolatban. Valaki, aki állítólag Winslow szomszédja. Mindenáronbeszélni akar magával. És nem akar üzenetet hagyni.Tess felkapta a fejét, már a „szomszéd" szó említésére is majdkiugrott a szíve.– Tessék?– Mr. Winslow szom...Tess már pattant is fel.– Basszus. Ó, basszus! – Odarohant az íróasztalon lévő telefonhoz,és remegő kézzel felkapta. -Halló!– Dr. Ciccotelli?Ez nem ugyanaz a nő. Ennek öregebb a hangja, mint azé, aki aztállította magáról, hogy Cynthia Adams szomszédja. A francba! Csöndre100

intette Denise-t és Amyt. Mély levegőt vett, hátha a hangja ettőlhiggadtabbá válik.– Dr. Ciccotelli vagyok. Mi a gond?– Az egyik páciense, Avery Winslow szomszédja vagyok. AggódomAvery miatt. Egész nap otthon volt, és sírt. Bekopogtam hozzá, hogymegnézzem, mi történt, de elküldött. Egy... egy fegyver volt a kezében,doktornő.Ó, szent isten!– Hívta a rendőrséget?– Nem. Csak magát. Ó, istenem, azt hiszem, föl kellett volna hívnoma 911-et. Azonnal hívom őket.– Ne! Majd én. Köszönöm, Miss...? – A telefon kattant egyet. –Basszus! – Remegő kézzel lapozott az üzenetek között, míg meg nemtalálta a Reaganét. – Basszus. A rohadt életbe. Denise, hívja fel a 911-et. Küldje a rendőrséget Mr. Winslow lakásához. Mondja meg nekik,hogy öngyilkosságra készül. Aztán keresse ki nekem a címét. Majdfölhívom érte, amint leértem a kocsimhoz. Igyekezzen, Denise! Denisefalfehéren szaladt ki, hogy tegye, amire kértek. – A francba! Hol amobilom?Amy benyúlt Tess kabátzsebébe.– Itt. Nyugodj meg, Tess!– Nem tudok megnyugodni. – Sírás fojtogatta, de sikerültvisszatartania a könnyeit, míg Reagan számát beütötte a telefonba.Fölkapta a kabátját, és mire a férfi fölvette, már kint is volt arendelőjéből.– Reagan.– Reagan nyomozó, Tess Ciccotelli vagyok.– Dr. Ciccotelli, egész délután próbáltam elérni.– A hangja megint feszültnek és mérgesnek tűnt. Arra sze...– Bármi is az, várnia kell. – Tess elment a lift mellett, és futvaigyekezett lefelé a lépcsőn, szinte tudomást sem véve a mögötteigyekvő Amyről. – A segítségére van szükségem. Még egy hívástkaptam.– Kitől?– Avery Winslow-tól. A titkárnőm most hívja a 911-et. Hívja fel, haszüksége van Winslow címére. Úton vagyok. Kérem, jöjjenek oda.101

– Ott leszünk.– Siessenek, nyomozó. – Becsukta a mobilját, és berontott aparkolóházba. – Ott a kocsim.– Az enyémmel megyünk. – Amy megragadta a karját, és azellenkező irányba fordította. – Nem vagy abban az állapotban, hogyvezess. – Egy perc múlva ott álltak Amy Lexusa előtt, habár Tessszámára egy évnek tűnt. Tess egész testében remegett, miközben Amykihajtott a parkolóból az utcai forgalomba.Tess összerezzent, amikor barátnője megfogta a kezét.– Lélegezz mélyeket, Tess! Csak lélegezz! Amilyen gyorsan lehet,odaviszlek.Március 13-a, hétfő, 15.45– Van rajta ajándékkísérő? – kérdezte Murphy.Aidan felállt, kesztyűbe bújtatott kezében Avery Winslow 45-öse.Mr. Winslow-nak már nem lesz szüksége rá. – Nincs ajándékkísérő.– Csak agyfoszlányok, koponyaszilánkok mindenütt a férfinappalijában. A számítógépasztal mögötti falon volt a legtöbb, deWinslow monitorját is beborították a maradványok, a billentyűzetvörös volt, máshol szürke és mindenütt ragacsos. A képernyő félrevolt lökve. A vér és a szövetcafatok mögött a monitor elsötétült,majd kifényesedett, ahogy egymás után jelentek meg rajtafényképek.Murphy elég közel tudott menni a képernyőhöz, és figyelte a mocsokmögött vonuló diákat.Kisbabáról készült képek. Kisfiú.Egy görgős szék feküdt a közelben felborítva, Winslow holttestemellett.– A monitornak háttal ült ezen a széken – jegyezte meg Aidan.102

Murphy felmordult.– A lövés ereje biztosan a monitornak lökte.Aidan leguggolt a holttest mellé.– Egy maci van a kezében. – Valamiért elszorult a torka. Nagyotnyelt, és fölnézett Murphyre. – Egy játék mackó, aranyajándékkísérővel. Ugyanolyan, mint a többi. „Boldog születésnapot,Avery, Jr."Murphy elgondolkodva húzta el a száját.– De virágok nincsenek – észrevételezte.– Nyilván nem az volt a hívószó.– Itt a doboz, amelyben a maci jött. – Murphy fölvette adohányzóasztalról, egy jegyzetfüzettel együtt. – Ma háromra mentvolna Tesshez.– Úgy látszik, valami elvonta a figyelmét – szólalt meg Jack Ungeraz ajtóból. – Spinnelli szólt, hogy én is jöjjek, hátha... – Kritikusszemmel méregette a képernyőt. – Hívom a csapatot, és neki is állunk.Aidan a fürdőszoba felé mutatott.– Nézd meg, kérlek, használt-e valamilyen gyógyszert. Címkézz föl,és tegyél zacskóba mindent, még az aszpirint is.Jack halvány türelmetlenséggel pillantott vissza a válla fölött.– Ne aggódj, Aidan! Sűrűfésűvel megyünk végig a lakáson.Murphy a számítógépasztal mellé lépett, kesztyűs ujjával megbökteaz egeret.– A számítógép megakadt ezen a diavetítésen. Az egér mozgatásávalsem lehet leállítani.– Lehet, hogy az agyszövet beleragadt.– De igazából nem ezt gondolod, ugye?Aidan megrázta a fejét.– Nem. Vitessük be a merevlemezt is. A hálószobát vagy a konyhátakarod?– Inkább a hálószobát. – Ezzel otthagyta Aidant, hogy ő nézze meg akonyhát.A konyha koszos volt, az edények hegyekben álltak a mosogatóban.Aidan megérintette a sütőt. Forró volt, a gomb a legmagasabbhőmérsékletre volt állítva. A látványra azonban, amely akkor fogadta,amikor kinyitotta a sütő ajtaját, nem volt felkészülve. Öklendezni103

kezdett, majd nagyot lépett hátra, amikor felfogta, mit láttulajdonképpen.– Murphy! Gyere gyorsan, ezt nézd meg!Murphy nem húzta az időt, azonnal besietett a konyhába, és átnézettAidan válla fölött.– Mi a fene?– Nem igazi – mondta Aidan komoran. Elővette a textilzsebkendőjét, és addig rángatta a rácsot, míg vele együtt ki nem húzta atepsit. – Csak egy játék baba, de piszkosul igazinak látszik. – A babakéz– és lábujjai, valamint az orra már megolvadt, és az égő haj bűzecsípte az orrát és a szemét. – Igazi haj meg minden.Csukd vissza! – szólt rá Jack a háta mögül, miié Aidan azonnalengedelmeskedett. – A benti hőmérséklet alapján talán ki tudjukszámítani, mennyi ideje van ott. – Jack bekapcsolta a sütővilágítást, ésbenézett az üvegen. – Elég... – megrázta a fejét. Embertelen. Mi ennek apasasnak a története?Tess majd megmondja – mondta Murphy, és kinyitotta az egyikfiókot. – Aidan, ide nézz!Aidan undorodva nézett le a revolverre, amely az edényfogókesztyűkön hevert.– Abban reménykedtek, hogy Winslow megtalálj a babát, kiborul, ésez a kezébe kerül.Valaki bekiáltott a nappaliból.Nyomozók! – Aidan visszament a nappaliba, ahol az orvos szakértőkomor tekintettel állt Winslow holtteste fölött. – Johnson vagyokVanderBeck irodájából. Julia azt mondta, hogy a pasasnak fejedelmikezelés jár. Mit keressek?– Kezdetnek a halál időpontja is megteszi – mondta Aidan.– Toxikológiai vizsgálat is kell, nyilván.Johnson leguggolt a holttest mellé.– Még mindig meleg. A vér nem kezdett el alvadni. Azt mondanám,maximum egy órája húzhatta meg a ravaszt. Mi ez a maci? Ó, ide nézz!– tette hozzá, meg sem várva a választ. Fölnézett, arcán döbbenet. – Azanyám mindig azt mondta, hogy legszívesebben a haját tépné, olyanrosszak vagyunk, de még sosem láttam senkit, aki tényleg megtettevolna.104

Aidan lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Winslow balkezében egy maroknyi sötétbarna, ezüsttel átszőtt hajat szorongatott.Ugyanaz a haj, a fejbőrrel együtt kitépve még mindig ott lógott a férfitarkóján.Johnson gyöngéden lefejtette a mackót Winslow kezéből, és lassankörbeforgatta, hogy alaposan megnézze.– A haja a játék mackón is rajta van. Két kézzel téphette a haját,mielőtt a kezébe vette a medvét.– Mit tettek veled, Winslow? – suttogta Aidan.– Elnézést, nyomozó urak, egy kis helyre lenne szükségem. Hátrábblépnének?Aidan óvatosan ellépett, szemét addig le sem vette az orvos szakértőmozdulatairól, amíg egy fojtott sikoltás nem hallatszott az ajtó felől.Erre odakapta a fejét.Tess Ciccotelli állt ott kabát nélkül, hajából és a kosztümkabátjábólcsöpögött a víz. Az arcából minden csepp vér kiszökött. Egyik keze aszája előtt, sötét szeme tágra nyílt a rémülettől. Egyetlen ingatag lépésttett a nappaliban, majd megtorpant.– Ó, ne! – suttogta. – Ó, Avery!Egy egyenruhás tiszt, aki a folyosón állt, elkapta a karját.– Elnézést, nyomozó. Átjutott mellettem. – Megrántotta a nőt, akinem hagyta magát, sőt le sem vette a szemét Avery Winslowholttestéről. A rendőr megint megrántotta, most sokkal erősebben. –Jöjjön, doktornő! – A megszólítás nem volt tisztelettudó, és amikorAidan meglátta a férfi kezét Ciccotelli karján, elöntötte a harag.– Vegye le a kezét róla! – Hiába igyekezett higgadtan beszélni,szinte morgásként tört fel belőle a parancs.A tiszt nagyot nézett, őszintén meglepte az utasítás.De hiszen ez Tess Ciccotelli, nyomozó. Ő a...– Tudjuk, kicsoda – mondta Aidan fanyarul. Engedje el!A tiszt arca szinte elsötétedett. Ennek ellenére engedelmeskedett éshátralépett, mélységesen megvető pillantást vetve Ciccotellire, amit anő észre sem vett. Murphy lehúzta az egyik kesztyűjét, megfogtaCiccotelli vállát, és megrázta.Gyerünk, Tess – mormogta. – Itt már semmit sem tehetsz. Haddhívjak valakit, aki hazavisz.105

Ciccotelli lerázta magáról Murphy kezét.Elvesztette a fiát – mondta, mintha eddig senki egy szót sem szóltvolna. – A kisfiát. – Szemét Aidanre emelte, és abban a pillanatban agyanú legkisebb morzsája is eltűnt Ciccotelli ártatlanságát illetően.Fájdalom ült a nő szemében. És őszinteség.– Hogyan veszítette el a fiát? – kérdezte Aidan csöndesen. Ésfigyelte, amint a nő torka mozog a színes selyemkendő alatt, ahogynagyot nyel. Hát tévedett vele kapcsolatban... Most már belátta.– Múlt nyáron történt – suttogta Ciccotelli. Nagy forróság volt,emlékeznek? Már épp rohant volna dolgozni, amikor a feleségeemlékeztette, hogy aznap ő a soros, és neki kell elvinnie a kisfiút abölcsődébe. – Ciccotelli tekintete Winslow holttestére vándorolt, aszáját összeszorította, amikor az remegni kezdett.Aidan a szeme sarkából látta, hogy Johnson keze megáll alevegőben, és Jack is figyeli őket a konyhaajtóból. Ciccotelli csakfolytatta, szinte el sem jutott a tudatáig, hogy ők ott állnak körülötte. Ahangja kísérteties lett, amitől felállt a hátán a szőr.– Nem akarta. Az nagy kitérő. Sietett. És késésben volt. A feje televolt az aznapi megbeszélésekkel és teendőkkel, de megtette, amit afelesége kéri, mert a gyerek körüli teendőket egyenlően osztották meg,és... – megint nagyot nyelt. – És azért, mert imádta a fiát. Becsatolta akicsit a gyerekülésbe, és elindultak. Nagy volt a dugó, és egyre inkábbkésésben volt. Betett egy CD-t, hogy megnyugodjon. Végül odaért amunkahelyére, és berohant. Már várták az ügyfelei. Valahogy menetközben elfeledkezett a kisfiáról. Pár órával később zúgolódást hallottkintről. Rendőrautó állt a parkolóban, és egy mentőautó. Az egyik tisztépp akkor törte be az egyik kocsi ablakát. – Lehunyta a szemét. – Az őkisbusza volt. Mr. Winslow-é, a kicsi még mindig odabent volt. Aztmondták, negyvenhárom fokra szökött a kisbuszban a hőmérséklet. Akicsi agya... egyszerűen... – Nem fejezte be a mondatot, a fejét csóválta,képtelen volt folytatni. Nem is kellett. Mindenki élénken látta magaelőtt. Aidan nagyon is jól el tudta képzelni a jelenetet, az apakétségbeesett tehetetlenségét, ahogy ott áll, tudva, hogy ilyenszörnyűséget tett. Ettől még borzalmasabb lett, hogy ugyanez az apaegy olvadozó babát talált a sütőben.106

– Megpróbálták újraéleszteni a kisfiút, miközben Avery ott állt ésnézte, de már késő volt – fejezte be elhaló hangon. – A fia már legalábbkét órája halott volt.Aidan mély levegőt vett. Nem most volt itt az ideje, hogy azunokahúgára vagy unokaöccsére gondoljon, hogy a saját testvérei ismennyire nem érnek rá időnként. Hogy ilyen tragédiák a legjobbszülőkkel is megtörténhetnek. És mégis erre gondolt. És mivel erregondolt, meg kellett köszörülnie a torkát.– Mikor jelentkezett magánál?– Miután először kísérelt meg öngyilkosságot.A felesége addigra már elhagyta. Gyűlölte önmagát. És mindenki,akit csak ismert, őt hibáztatta. – Kinyitotta a szemét, és a tekintetüktalálkozott. – Borzalmas baleset volt, nyomozó. Csak egy borzalmasbaleset. Johnson csöndben folytatta a munkát.– Nyomozók, van valami Mr. Winslow alatt mondta –, és egykistányér méretű lapos dobozt húzott elő a férfi teste alól.Murphy fogta a dobozt, és fölemelte a fedelét, zavartan, a homlokátráncolva nézett föl, és megdöntötte a dobozt, hogy a többiek isláthassák, mi van benne.–Egy CD. Az Operaház fantomja zenéje. Miért?Ciccotelli megrándult, mintha áramba nyúlt volna. Az ujjait azajkára nyomta, ahogy a dobozban lévő CD-re bámult.Ezt hallgatta aznap. Mondta is, hogy egészen belefeledkezett, és csakénekelte Az éj zenéjét. Megint nagyot nyelt. – Az után a nap után csakazt hallotta. Ezt és a kicsi sírását. Nem tudott aludni, nem tudottdolgozni. Elvesztette a munkáját, a feleségét. A lelkiismeret-furdalásteljesen elvette az eszét.– Nos, most valaki az életét is elvette – mondta a Aidan, és a nőmereven bólintott.– Igen. Azt is elvette.Murphy visszatette a doboz fedelét, és átnyújtotta Jacknek.– Tedd zacskóba, kérlek.Nyomozók! – Johnson az oldalára fordította a holttestet, láthatóvátéve egy hússzor huszonnyolc centiméter nagyságú fényképet. Sokkalborzalmasabb volt, mint az, amelyen Melanie lógott a kötélről. Aidangyomra összerándult, legszívesebben oda sem nézett volna, de107

valamiért képtelen volt rá. Egy kék játszóruhás kicsi ült a hátrafeléfordított gyerekülésben, az arca vörös és felpuffadt, a vonásai aligfölismerhetők.Tess Ciccotelli merev léptekkel jött be az ajtóból, odalépett Aidanmellé, és lenézett.– Ez a fia – a hangja rekedt volt, és remegett a dühtől. – Aznapdélelőtt így talált rá a rendőrség. -Lehunyta a szemét, és ajka keserűmosolyra húzódott. – Tudják, mi az ironikus mindebben? Akárki küldteis ezt a képet, szükségtelen volt. Avery Winslow minden egyespillanatban, amikor becsukta a szemét, ezt látta.Pár másodpercig senki sem szólt egy szót sem. Aztán Murphy kifújtaa levegőt.– Egy boríték van az asztalon, ugyanakkora, mint a kép. – Elhúzta aszáját, és megfogta a boríték sarkát, amelyet nem borított be a vér ésagyszövet. Aztán felszisszent, amikor a feladót meglátta. – Dr. T.Ciccotelli, Pszichiáter. Dombornyomott. Tess, a tied.Ciccotelli eltátotta a száját, a teste megmerevedett. Ijedt tekintete aborítékról a képre, majd Avery Winslow holttestére rebbent, és csakbámulta feldúltan.– Elnézést, mennem kell. – Sarkon fordult, és kirohant azelőszobába.Murphy már ment volna utána, de Aidan megrázta a fejét, és lehúztaa kesztyűjét.– Majd én. – Ciccotelli már a lépcsőház ajtaja felé tartott. – Dr.Ciccotelli, várjon! – A nő nem állt meg, és arcát eltökéltenfélrefordította. Aidan utánasietett a lépcsőházba, de akkor már csakCiccotelli fejét látta fél emelettel lejjebb. – Doktornő, álljon meg. A nőegy pillanatra megtorpant, aztán még gyorsabban igyekezett lefelé. Akorlátba kapaszkodott, hogy ne veszítse el az egyensúlyát, amikorbefordult, hogy folytassa lefelé az útját.Úgy rohant, alig látta a lépcsőfokokat a lába alatt, Reagan mégmindig jött utána, a léptei ott visszhangzottak mögötte, egyrehangosabban. De nem tudott megállni, nem kapott levegőt. Még egypercre szüksége volt. Csak egy percre, hogy levegőhöz jusson, hogyösszeszedje magát.108

Az a kép... szent isten. Ki tehet ilyet? Ki lehet ilyen kegyetlen? Az akép... az az ocsmányság az ő saját borítékában érkezett. És az én nevemáll rajta dombornyomással. Avery azért nyitotta ki, mert bízott azorvosában. A torka összeszorult. Mit gondolhatott... mit érezhetett.Mekkora fájdalmat, hogy így kell látnia a fiát és azt gondolni, hogy énküldtem neki. Aztán szájába tenni a fegyver csövét, és meghúzni aravaszt.Meghalt. Avery meghalt. Ám akármennyire szörnyű volt is, avalóság még ennél is rosszabb. Alig egy órája még azt mondhattamagának, hogy ő nem hibás, hogy mindössze csak eszköz voltvalakinek a kezében, aki Cynthia Adams halálát kívánta.Most tudta, hogy ez nem igaz. Most tudta, hogy Cynthia és Averyvolt az eszköz. Az igazi célpont... én vagyok. Két ártatlan ember haltmeg. Miattam.Szaggatottan sóhajtott fel, majd hirtelen megállt, a korlátbakapaszkodott, a vére a fülében dübörgött, és a térde megrogyott.Leereszkedett a lépcsőre, csak ült ott, és minden egyes lélegzetvételnehezebb volt, mint az előző.Reagan lépésének hangja lassabb lett, majd elhallgatott. A férfi ottáll mögötte. Most már csak egyetlen hang hallatszott a lépcsőházban, asaját ziháló légzése.– Tess... – szólalt meg a férfi. Mást nem mondott. Csak ezt.Ám nevének egyetlen szótagja ott lebegett fölöttük, lüktetett, minthaélne. Tess szemét az előtte lévő falra szegezte.– Nem megyek el a városból – mondta, és felállt – Szavamat adom.Együttműködöm, amiben csak tudok. – Nehéz léptekkel továbbindult,még egy lépcsősort megtett, mire a férfi balról megelőzte. Reaganmegállt a lépcsőfordulóban, és nagy testével elállta az utat. Tess remegőtérddel állt meg az utolsó lépcsőfokon.Nem tartóztathat le, mondta magában. Nem tettél semmit.De tudta, hogy a férfi igenis letartóztathatná, ha úgy döntene, és ő azégadta világon semmit sem tehetne ellene.– Sajnálom, nyomozó – a hangja remegett, és haragudott magára asaját gyöngesége miatt. Ennek az egésznek Averyről és Cynthiárólkellene szólnia, de volt olyan pragmatista, hogy elismerte, nem róluk109

szól. Hanem teljes mértékben róla. – Egész délután próbált elérni. Mittaláltak?A férfi olyan közel állt, hogy érezte a sóhaját az arcán. Reagan erősvolt, és masszív, a tekintete metsző és átható, mégis látni lehetett benneaz együttérzést. Cynthia iránt. Avery iránt. És egy pillanatra átfutottrajta, milyen lehet a férfi védelmét élvezni, nem pedig a vádló tekintetételszenvedni. Mindez rövid ideig tartott.– Három virágüzletet találtunk, amelyek szombaton liliomot adtak elegy fiatal nőnek – mondta komoran.– Valamennyit hitelkártyával fizette ki.Tessnek meg sem kellett kérdeznie. Már tudta, Összeszedte abátorságát, és a férfi szemébe nézett. Reagan tekintete komoly volt, denem vádló.– Az enyémmel – mondta határozottan. A férfi biccentett.– Igen.Tess összeszorította a száját.– Nem én tettem, nyomozó. Egyiket sem. Elfordította a tekintetét.– De nem várom, hogy higgyen nekem.– Én sem vártam, hogy hinni fogok, Tess. Meglepetten nézett a férfimosolytalan arcába, ahogy a pulzusa ismét megemelkedett.– Ezek szerint hisz nekem? A férfi összevonta a szemöldökét, minthaelőtte is rejtély lenne, hogy jutott el idáig.– Igen.Akkor... – szinte félt hangosan kimondani a szavakat. – Akkor nemfog letartóztatni?– Nem. – Reagan megfogta a korlát végét, és visszalépett alépcsőfordulóba, átható tekintete zavartságot tükrözött. – De meg kellértenem, miért pont maga.– Nem tudom. Azt hittem, csak eszköz vagyok. Bábu. De nem.– Ma reggelre megfordult bennem, hogy esetleg maga lehet acélpont. De egészen mostanáig nem voltam biztos benne.Tess oldalra hajtotta a fejét– Miért ma reggelre? Mi változott meg? A férfi pár másodpercigmásfelé nézett. Amikor visszafordult, a tekintete sokkal alázatosabbvolt.110

– Tegnap délután kikértem azoknak az ügyeknek a listáját,amelyekben maga tanúskodott a vád részéről. Elég sok volt, nagyon sokolyan ember van, aki nyerhetne azzal, ha rossz hírét kelti.Bocsánatkéréssel tartozom, Dr. Ciccotelli. Tévedtem.Az, hogy ismét hivatalosan szólította meg, visszaemelte kettőjükközé a falat. Mégis... ez a hivatalos megszólítás ezerszer jobb, mint avádló hanghordozás.– Köszönöm.– El kell döntenünk, merre induljunk innen. Az órájára pillantott. –Túl hosszú időre tűntem el. Vissza kell mennem, és be kell fejeznem ahelyszíni szemlét. Jöjjön, fölkísérem, és lifttel lemehet.Tess megrázta a fejét, a gyomra már a gondoláitól is összeugrott.– Semmi gond. A lépcsőn megyek.A férfi tekintete elárulta, hogy őrültnek tartja.– Kilenc emelet...Kilenc vagy tizenkilenc, egyre megy. Tess csakis akkor szállt liftbe,ha teljességgel elkerülhetetlen volt. Ez általában húsz vagy annál többemeletet jelentett. Jelenlegi állapotában még gondolni sem akart arra,hogy belépjen abba a szűk kis fülkébe, még akkor sem, ha csak kilencemeletről van szó.– Másfél emeletet már leszaladtam, szóval csak hét és fél van hátra.Menjen csak föl, és fejezze be a munkáját, nyomozó. Ez a legkevesebb,amit tehetünk Avery Winslow-ért. Nem lesz semmi bajom. Hívjon fel,amikor le tud ülni velem beszélgetni. Megint átnézem a jegyzeteimet,amelyeket a bírósági elemzésekhez készítettem. Talán segít kiszűrni egynevet a listájából. – Lenézett, majd vissza, egyenesen a férfi szemébe. –Köszönöm, nyomozó, hogy hisz nekem.A férfi biccentett, és följebb lépett két lépcsőt, míg Tess lefelé mentugyanennyit. Valami csiklandozni kezdte a nyakát, azért fölnézett.Reagan csak állt ott, és nézett lefelé. A szája komor vonalba húzódott.Kék szeme csillogott, és az arcára szegeződött, amely felforrósodott afürkésző tekintettől. Ez nem az addigi vádló nézés, de ez is pontosanolyan erőteljes. A pulzusa felgyorsult.Szívesen, doktornő – szólalt meg végül Reagan, nagyon komolyan.Aztán elindult fölfelé a lépcsőn, kettesével vette a lépcsőfokokat, és egy111

perc sem telt el, Tess hallotta is a feje fölött, amint egy ajtó kinyílik,majd becsukódik, s a dörrenés visszhangzik a lépcsőházban.Tess kifújta az eddig visszatartott levegőt, szédült. Aidan Reagannyomozó kemény férfi. A bőre bizsergett annak a hosszú pillantásnakaz utóhatásaként, amelyet sehova sem akart besorolni. Csak legyél hálásazért, hogy nem tartóztat le, Tess! – korholta önmagát. Elindult lefelé alépcsőn, egyszerre érzett megkönnyebbülést és bűntudatot. Nem fogjákletartóztatni.De két ember akkor is meghalt. Ezen nem változtathat.Rogyadozó térde és szédülése ellenére sikerült lemennie azt a hét ésfél emeletet, és épp akkor lépett ki a földszintre nyíló ajtón, amikorAmy kilépett a liftből, karján Tess kabátja. A barátnője szeme azonnalösszeszűkült.– Mi történt odafent? Végre találtam egy parkolóhelyet, ésfölmentem érted, de nem engedték, hogy kiszálljak a liftből. Egy undokzsaru állt őrt az ajtóban, aki azt mondta, hogy Reagan nyomozó lekergetett a lépcsőn. Gondoltam, kénytelen leszek megint bemenniutánad a központba.– Nem arról van szó. Avery Winslow meghalt.– Erre én is rájöttem – mondta Amy. – Zsaruk és helyszínelőkmindenhol.– Itt is volt egy kép. – Elég volt rágondolnia, és összeugrott agyomra. – A boríték, amelyben jött, az én rendelőmből származik,Amy.Az ügyvédnő szemöldöke szinte összeért.– Nos, ez nem hangzik biztatóan, de bárki el tud lopni egy borítékot.Ez még nem a világ vége.– Avery Winslow számára igen.– Nem te okoztad, és visszacsinálni sem tudod. Vedd föl a kabátod!Hazaviszlek.Tess halvány, mégis hálás mosollyal vette át a kabátot. Mégfélsaroknyira voltak idefelé jövet, amikor Tess kiugrott Amy kocsijából,mert beállt a forgalom, és a kabátját a hátsó ülésen hagyta.– Köszönöm. Egy dolognak azért örülök: Reagan tudja, hogy nem éntettem.– Csakugyan? És ezt maga a nagy nyomozó mondta neked?112

Tess a másik lábára helyezte a súlyát, kényelmetlenül érezte magátbarátnője gúnyos hanghordozása miatt.– Igen, ő.Amy megvetően nevetett föl.– És te hittél neki?Tess bólintott.– Igen.– A fenébe is, Tess, ne legyél ilyen ostoba!Tess kihúzta magát, mélyen megbántódva.– Nem vagyok ostoba.Amy kitárta az ajtót, és kilépett az utcára.Ha mindent elhiszel, amit a zsaruk mondanak neked, akkor igenis azvagy.Kétsaroknyira parkolni.– Kritikusan méregette Tess arcát.– Sápadt vagy. Nem akarsz itt megvárni, míg hozom a kocsit? Tessmegrázta a fejét, még mindig fájt a sértés.– Jót fog tenni egy kis séta. Amy vállat vont, és elindult.– Nekem mindegy. Nézd, sajnálom, hogy lehülyéztelek, de ijesztőenviselkedsz. A rendőrség azt akarja, hogy bízz bennük. Ez is a trükkrésze. Reagannek csodaszép kék szeme van, és biztos teljes őszinteségetsugárzott, de a lényeg akkor is az, hogy zsaru. A zsaruk pedighazudnak, hogy vallomásra késztessenek. – Metsző pillantást vetett felé.– Beszéltél vele a lépcsőházban, ugye?Tess egyenesen előreszegezte a tekintetét.– Csak annyit mondtam, hogy nem én tettem.– És ő megkért, hogy valamikor üljetek le beszélgetni.Tess felszegte a fejét, egyre jobban összement Amy támadószóáradata alatt.– Ami azt illeti, én ajánlottam fel. Amy bosszús nevetése szinte márcsikorgott.– Mit is mondtam, mekkora órabérrel fogok neked dolgozni?Szerintem megduplázom.Tess a fogát csikorgatta, de nem mondott semmit.Amy türelmetlenül fújt egyet.113

Most meg mérges vagy rám, mert én vagyok az egyetlen, akimegmondja neked az igazat. Tess, ne bízz a rendőrségben. Reagan csakmegrebegteti azokat a hosszú szempilláit, és felvillantjafilmsztármosolyát, hogy mindent elmondj neki. De szívem, bármitmondasz, azt fel lehet, és fel is fogják használni ellened. Ne akard, hogyolyan rohadt keményen kelljen dolgoznom. Fogd be szépen a szád, ésminden rendben lesz. Ne beszélj egyetlen nyomozóval sem úgy, hogynincs ott az ügyvéded. És úgy tudom, én vagyok az ügyvéded. Aszavadat adod?Tess átfagyott kezeit a zsebébe mélyesztette, és nem tudta eldönteni,mi bosszantja jobban: Amy ultimátuma vagy az, hogy ilyen rosszvéleménnyel van az ő ítélőképességéről. Nem mintha pszichiáterlennék, vagy mi – gondolta keserűen. Nem hiba a rendőrséggelegyüttműködni. Könnyen lehet, hogy ez az egyetlen reménye arra, hogyvéget vessenek ennek az egésznek, még mielőtt bárki más is meg halna.– És ha nemet mondok, ügyvéd asszony?Amy megtorpant a járda közepén, ezért Tessnek is meg kellett állnia.A barátnője teljesen komoly volt, a tekintete metsző, az arca vörös adühtől.– Akkor egy másik ügyvédet kell keresned, doktornő, mert én nemfoglak képviselni. – Aztán folytatta az útját, otthagyta Tesst a járdán,aki csak bámulta tátott szájjal a távolodó Amy hátát. Amikor Amyeltűnt a tömegben, Tess rádöbbent, hogy egyetlen órán belül ez volt amásodik eset, hogy valaki ilyen undok hangon doktornőnek szólította.Az első az a rendőr volt Avery Winslow lakásának ajtajában, és aszorítása valószínűleg kék foltot hagyott a karján. De Aidan Reaganrendreutasította a férfit. Közölte vele, hogy vegye le róla a kezét, és ősem kedvesen mondta. Reagan kiállt érte. De, mondta magának, ez atermészetéből fakadt. Úgy tűnt, így van drótozva.Ez kijózanítóan hatott rá, ahogy az is, amikor arra gondolt, hogyanjut most haza. Amy már rég eltűnt. Tess akkor sem érné utol, ha utánarohanna, amit természetesen nem fog megtenni. De az aktatáskája és aretikülje nélkül jött el a rendelőből. A zsebében mindössze ötven dollárlapul apróban, egy kis géz és a mobiltelefonja. Ha otthon lennék,fölhívhatnám Vitót és, és ő egy szó nélkül jönne is.114

A gondolat elég váratlanul merült föl benne ahhoz, hogymegdöbbenjen rajta. És a fogát csikorgassa. Most Chicago az otthona,nem pedig Dél-Philadelphia. És a bátyja, Vito, több száz kilométerrevan tőle. Hiányzik. Ezt elismerte. Mindannyian hiányoznak. Tudta,hogy a bátyja jönne, ha hívná. De ez nézeteltérést okozna Vito és azapjuk között, és ezt nem akarta. Most ha tényleg letartóztatták volna...Igen, akkor fölhívtam volna Vitót. De nem tartóztatták le, szóval kárezen merengeni.Jon most biztosan a műtőben van, és Denise is hazament már.Fölnézett a magas épületre, ahol Avery lakott. Murphy és Reagan mégmindig odafent van.Ahogy az is, ami Avery Winslow-ból maradt. Lehunyta a szemét,amikor ez eszébe jutott, de rögtön ki is nyitotta, mert lelki szemei előttmegjelentek az emlékképek. Avery, ahogy ott hever félig szétlőtt fejjelCynthia szétroncsolódott teste. És a saját hangja, amint Cynthiátöngyilkosságra biztatja. Ezek örökké kísérteni fogják.Képtelen visszamenni oda föl, nem képes még egyszer szembenéznimindezzel.És akármilyen bosszantó volt, Amy figyelmeztetése is ottvisszhangzott benne.Reagan jó ember, jó rendőr. Murphy mondta. És Murphy mégishagyta, hogy bevigyék és vallassák.Józanabbik énje tudta, hogy a férfi csak a munkáját végezte. Deakkor is fájt. És ékesen bizonyította, egy rendőr milyen könnyen félretudja tenni a bizalmat. Segíteni fog Reagannek és Murphynek. Deóvatosan. Most viszont le kellene ülnie valami meleg, helyen.Körbenézett, merre jár. Csak pár saroknyira van a Lemontól. Tudta,hogy ott akkor is jó szívvel fogadják, ha egy centje sincs.115

Március 13-a, hétfő, 16.45Joanna kikerülte a vánszorgó basset houndot sétáltató nőt, siettébenelnézést dörmögött az orra alatt Tess Ciccotelli, ahogy mindenki más azutcán, leszegett fejjel ment az esőben és a viharos szélben. Így könnyűkövetni. Egész délután követte a nőt, és most már tudta, hogyCiccotellinek még egy páciense meghalt. Remek címlapsztori lesz.Cy Bremin nevével. Csak a testemen keresztül. Minden vicc nélkül.A szeme összeszűkült, le sem vette követése tárgyáról, aki épp azimént fordult be a sarkon, és most nyugat felé tartott. Exkluzív jogravan szüksége, hogy az a rohadék Schmidt ne dobja oda a sztoritBreminnek.Muszáj Tess Ciccotelli közelébe kerülnie. Úgy tűnt, végre valóraválik a kívánsága. Joanna még mindig a fejét vakarta, mert Ciccotelliegy elegáns mozdulattal mintegy kirúgta a védőügyvédjét. Ott az utcaközepén. Mert az agyturkász tényleg együtt akar működni a zsarukkal.Személy szerint Joanna az ügyvéddel értett egyet. Ciccotelli hülyevagy, és ezt is fontolóra kell venni, lehet, hogy csakugyan nem tettsemmi rosszat és ez az egész csakugyan egy szövevényes ügy ellene.Valójában nem sokat számít, mi az igazság, mindaddig, míg a cikk alatta Joanna Carmichael név szerepel.116

Hetedik fejezetMárcius 13-a, hétfő, 16.Aidan épp akkor ért vissza, amikor Johnson, az orvos szakértőtechnikus felhúzta a cipzárt Winslow hullazsákján. Félreállt a hordágyútjából, és odament Murphy mellé.– A doktornő jobban van – mondta Aidan halkan. – Elmondtam nekia hitelkártyákat. Azt nem is kellett hozzátennem, hogy mind az övévolt. Magától is rájött.– Spinnelli felhívott, amíg kint voltál vele. Murphy megmutatta ajegyzettömbjét, amelyre fölírta a város túlsó végén lévő postafiókszolgáltatócímét. – Erre a címre vezették vissza a hitelkártyaszámlázási címét. Hatig vannak nyitva.Aidan az órájára pillantott.– Pont odaérünk.– Spinnelli azt is mondta, hogy Patrick szólt neki. Öt különbözőügyvédtől kapott értesítést, akik perújrafelvételt kérnek.– A francba!Pontosan – mondta Murphy. – Hol van Tess? Azt mondta,hazamegy, hogy átnézze a régi bírósági elemzéseit. Mondtam neki,hogy a délután folyamán fölhívjuk.Murphy! – Jack jelent meg a hálószobákat összekötő folyosón, ésintett nekik, hogy kövessék. Te is Aidan. Gyertek! Ezt látnotok kell.Bementek Jack után a helyiségbe, amely hajdanán Winslowkisfiának a szobája lehetett. A rácsos ágy még mindig ott állt asarokban, a pelenkázón még mindig ott voltak az eldobható pelenkák ésa babahintőpor. Mindent vastag por borított. Jack egyik embere állt egy117

kislétrán, az arca a szellőző nyilasában, a szellőző teteje a falnaktámasztva.– Bemutatom Rick Simmst. Mutasd meg nekik, mit találtál, Rick.Rick megfordult, hüvelyk– és mutatóujja között egy kis feketedobozt tartott, talán két és fél centiméter széles és egy centiméter vastaglehetett.Aidan föllépett a kislétra szélére, hogy jobban lássa. A dobozkaegyik végéből két és fél centiméter hosszan egy kábel meredt az égnek,és azonnal tudta, hogy Rick Simms mit talált. Lenézett Murphyre,egyszerre döbbenten és dühösen, meglepte, hogy azok után, amit adélután látott, még képes erre a két érzésre.– Egy kamera.– Jó a szemed – mondta Rick. – Nagy felbontású, vezeték nélkülikamera. – Enyhén oldalra döntötte a dobozt. – És hangot is át tud vinni.Itt a mikrofon.– A rohadék szeret leselkedni – dörmögte Murphy. – Honnan tudtad,hogy itt van?– Rick észrevette, hogy ennek a szellőzőnek a fedele sarkán nincspor – mondta Jack nem kevés büszkeséggel a hangjában. – Szép munkavolt.Rick arcán mosoly suhant át.– Köszönöm.– Hány ilyen kamera van még itt? – kérdezte Aidan, és lelépett alétráról.– Mi is ugyanezen gondolkodtunk. – Jack átvezette őket a nappaliba.– Nem akartak lemaradni a nagyjelenetről – tette hozzá, és az asztalfölötti szellőzőfedélre mutatott. Az asztal már üres volt, mivel aszámítógépet bevitték a laborba. – Ezt nézd meg!Rick elhúzta a száját, ahogy kinyújtózkodott a szellőzőfedél felé,amelyen vérfoltok és agyszövet darabok éktelenkedtek.– Apám, ez undorító, Jack.Jack szárazon nevetett föl.– Semmi bajod nem lesz, ha a változatosság kedvéért mocskos lesz akezed. Rick az egység elektronikus specialistája – magyaráztaAidannek. – Általában a laborban van, de mindenkit idehívtam.Rick odaadta a fedelet Jacknek, aki óvatosan félretette.118

– Igazad volt – mondta Rick. – Még egy mikrofonos kamera és... – Azseblámpájával bevilágított a sötét nyílásba, majd zavarodottan fordulthátra. – És egy hangszóró, amely a falra van rögzítve. – Kilazította,kijjebb húzta, hogy a többiek is láthassák a szilvaméretű szerkezetet.– Minek kellett a hangszóró?– Az egyik szomszéd idejött, míg te Tessel voltál, Aidan – szólaltmeg Murphy. – Azt mondta, hogy egész nap gyereksírást hallott.Gondoltam, Winslow biztosan videofelvételt nézett. De ezek szerintnem.Rick összevont szemöldökkel nézte a kezében lévő hangszórót.–Kifogtunk egy beteges rohadékot.–Hova megy a videó feedje? – kérdezte Aidan.–Meg kell találnom a jelfogót – mondta Rick. De elsőre az a tippem,hogy az Ethernetre megy, onnan pedig... – intett a kezével – ...ki oda.Az Ethernetre? – értetlenkedett Murphy.–Azon keresztül lehet az internetre jutni – dünnyögte Aidan. Csakúgy zakatoltak a fejében a gondolatok, szinte lerohanta a balsejtelem.Rick bólintott.–Videó streaming. Ez a menő manapság, ember. Általában olyankamerákkal találkozom, amelyek egyenesen fölfelé néznek a padlóról,vagy a cipőre vannak rögzítve, hogy a perverzek be tudjanak lesni a nőkszoknyája alá. Ezt itt viszont megfigyelésre használták.Murphy a fejét rázta.Ezek szerint fölkerült az internetre? – kérdezte döbbenten. – Valamiweboldalra, vagy ilyesmi? Azt mondod, hogy bárki nézhette, ahogyWinslow kiloccsantja az agyát?– Lehetséges – Rick megvonta az egyik vállát. – Attól függ, ez aperverz alak mit akart. Ha magánszám, akkor egy normál Googlekeresésnem dobja ki. – A szemöldöke a magasba szökött. – De ha nemmagáncélú...Aidan gyomra összerándult, ahogy megértette, Rick mire céloz.– Ó, szent isten! Fizetős oldal? – Murphyre nézett, látta, hogy társa isugyanerre a következtetésre jutott.– Huszonegyedik századi kukkolda. – Murphy megfeszülő állán egyizom remegett. – Hihetetlen.– Bármi ötlet, hogy mióta lehettek ezek itt? kérdezte Aidan.119

Jack leguggolt, hogy megnézze a szellőzőfedelet.– Maga a szellőző poros, de a csavarok szinte teljesen tiszták. Talánegy vagy két hete?– Szóval rá kell jönnünk, ki jöhetett be a lakásba az utóbbi két hétben– mondta Murphy. – Milyen embert keresünk? Szüksége voltkülönleges szerszámokra?Rick lemászott a létráról.– Valójában akár egy tini hacker is meg tudja oldani.Aidan fáradtan fújta ki a homlokából a hajszálakat.– Jack, meg kell néznünk Cynthia Adams lakását is, hátha találunkugyanilyen szerkentyűket.Jack fölnézett Rickre.– Meg tudnád oldani még ma este?Rick bólintott.– Hogy elkapjuk ezt a pasast? Ó, persze.– Nyomra bukkantunk az Adams lakásán talál virágok ügyében, ésutána kell járnunk – jegyezte meg Murphy. – Egyedül is be tudjátokfejezni, Jack?Jack egy legyintéssel válaszolt.– Menjetek csak! Találkozunk nyolckor Spinnelli irodájában.Mondjátok meg neki, hogy rendeljen kínait. Hosszú éjszaka lesz.Március 13-a, hétfő, 20.30A nő még mindig itt van. Ott ül az ebédlőben az asztal mellett vörösselyemköntösben és fehér frottírzokniban, könyökénél egy pohárvörösbor, és az iratait olvasgatja.Még mindig itt van. Nem ott, ahol lennie kellene bent gubbasztvaegy cellában mosdatlan csőcselékkel körülvéve, várva, hogy azúgynevezett barátai letegyék az óvadékot, vagy ott állva a bíró előtt.120

De a türelem nagy erény. És Ciccotelli arcán látszott, mennyireelgyötört már. A keze remegett, amikor fölemelte a borosüveget, ésidőnként elsápadt, arcára rettenet ült, a szeme elhomályosodott. Eszébejut, hogy néztek ki a holttestek. Azon gondolkodik, hogyan érezhettekközvetlenül a haláluk előtt, amikor azt hitték, hogy elárulta őket. Azontöpreng, ki lesz a következő.Egyelőre ennyi elég is lesz.Ami a rendőrséget illeti, egyedül még a seggüket sem tudjákkitörölni. Végül átnézik az áldozatok pénzügyeit, és megtalálják aszögeket, amelyek lezárják Ciccotelli csinos kis koporsójának fedelét.Addig is, fontolóra kell venni az állami engedélyezési bizottságot. CyBremin és a címlapja miatt korábban közbeléptek, mint várta. Milyenszórakoztató volt.Megéri újrajátszani. Az egérrel a hangfájlra kattintott, és már föl ishangzott Dr. Fenwick dörgedelme. A bizottság az ilyen állításokategyszerre találja komolynak és elfogadhatatlannak.Na ne. Valóban? Mi az, hogy egyszerre komoly és elfogadhatatlan?Kevés ilyen ostoba megjegyzést vett föl a mikrofonnal azóta, hogyhetekkel korábban elrejtette Ciccotelli irodájának irattartó szekrényemögött. A bizottság semmit sem hozhatott föl Ciccotelli ellen, és ezt ajelenlévők mindegyike tudta is. Fenwick, Ciccotelli, az ügyvédje, akiolyan ügyesen félresöpörte az öreg fószer fenyegetéseit.De maga a látogatás olyan alap volt, amelyre építhet. Azellentmondást nem tűrő Dr. Fenwick minden bizonnyal sokkalkomolyabbnak és még kevésbé elfogadhatónak találja majd Mr. AveryWinslow halálát. A második labda. A harmadikat az engedélyezésibizottságnak célozza, nem pedig a rendőrségnek. Ez nem a végsővisszafizetés, de remélhetőleg elűzi az unalmat, míg a rendőrségtöketlenkedik.És, legfőképp, sokkal érdekesebb lesz nézni.121

Március 13-a, hétfő, 20. 10– Nos? – Spinnelli leült az asztalfőhöz, és komoran figyelte, ahogy atöbbiek ettek. Aidan, Murphy, Jack, Rick és Patrick ült az asztalnál.Patrick keserűen közölte velük, hogy a per-újrafelvételi kérelmek számanyolcra emelkedett.– Adj még egy percet, hogy együnk, Marc – kérte Jack. – Ebéd ótaegy falatot sem ettem.– Mi nem is ebédeltünk – dörmögte Aidan. Túlságosan lefoglaltákőket a virágüzletek. – De mutathatunk pár videót, míg esztek. – Fölállt,és fogta a lemezt, amelyet a postafiók-szolgáltató biztonságikamerájából hoztak el, majd fölkapta a kínaiétel dobozát is, amikorMurphy falánk tekintettel méregette a vacsoráját. – Nem sokat kellettvisszatekernünkBetette a lejátszóba a lemezt, lenyomta a gombot, majd hátrábblépett, hogy a csapat láthassa a televízió képernyőjét. – Csütörtökdélután. – Egy nő jelent meg a kepén, világos gyapjúkabátot viselt.Fekete haja hullámokban omlott a vállára. Nagyjából olyan magas volt,mint Tess Ciccotelli, de a kabát feszülése elárulta, hogy egészen másalkat.A nő latin-amerikainak tűnt. És az arca, habár enyhén keskenyebbvolt, mint a Ciccotellié, épp elég hasonlóságot mutatott vele, hogyolaszként éljen egy zaklatott ügyintéző emlékeiben, vagy annak tűnjöna rossz minőségű videofelvételen.Tess ugyanilyen színű kabátot visel – jegyezte meg Murphy. – Ez az,amitől igazán begőzöltem tette hozzá. – Nézd, ahogy kigombolja akabátját, épp csak annyira, hogy mutassa a nyakában lévő kendőt biztosakart lenni, hogy az ügyintéző látja a kendőt, mert Tess mindig viselegyet.Hacsak nem fekete garbót vesz föl, amely második bőrként simul atestére – gondolta Aidan, majd a lelki szemei előtt megjelent képetolyan messzire söpörte, amilyen messze csak tudta.Spinnelli álla megfeszült.122

A miatt a sebhely miatt, amelyet a tavalyi támadásban szerzett.Aidan lelki szemei előtt most a saját keze jelent meg, amint annak avadállatnak a nyakát szorongatja, aki majdnem megölte a nőt. Ezt aképet is félresöpörte.A fenébe – dünnyögte Patrick a képernyőre meredve. – Pontosanugyanúgy néz ki.Tess egyáltalán nem így néz ki – csattant fel Murphy. – Mi van,megvakultatok?Patrick a fejét rázta.– Nem, de egy bíró épp elég hasonlóságot látna ahhoz, hogy azok afellebbezések átmenjenek. Különösen a többi tárgyi bizonyítékkalegyütt, amelyek egyre csak gyűlnek. Indíték nélkül közel sincs elégahhoz, hogy vád alá helyezzék – tette hozzá, de épp elég ahhoz, hogymegkeverje a szart. Ez nagyon nem lesz jó így.Aidan nézte, ahogy a nő odamegy a postafiókhoz, előrehajol, ésbeteszi a kulcsot.– Csak az hiszi azt, hogy ez a nő Dr. Ciccotelli akinek elment azesze. Ez a nőszemély egyáltalán nem úgy mozog.– Nem igazán tudom elképzelni, ahogy ezzel érvelek a bíró előtt,Aidan – mondta Patrick fáradtan mosolyogva. – Habár azt el kellismernem, hogy kevés nő mozog úgy, mint Tess.Aidan hátranézett a válla fölött, amerre Patrick ült. Ilyen sandamosolyt még sosem látott az arcán Murphyt hirtelen érdekelni kezdte avacsorához hozott sült hús dobozának az alja. Jack nyíltan vigyorgott,és Ricken is látszott, hogy legszívesebben követné a példát. Aidanérezte, hogy elvörösödik, és forgatni kezdte a szemét.– Úgy értem... Na mindegy.Spinnelli bajsza remegni kezdett.– Mindannyian tudjuk, mit akartál mondani, Aidan. –Elkomolyodott, és megköszörülte a torkát. – De ennek a nőnek finommozgásától eltekintve, Patricknek igaza van. Még mindig be kellbizonyítanunk, hogy ez nem Tess. Tudunk ujjlenyomatot szerezni errőla postafiókról?– Kiküldök egy csapatot, Marc – mondta Jack. -De ahogy nézem,egész végig magán tartotta a kesztyűjét.A nő a képernyőn a leveleket az aktatáskája oldalsó zsebébe söpörte.123

– Szóval lehet, hogy ez a nagy lángelme? – töprengett Patrick.– Nem tudom – mondta Aidan. – Nekem... túl idegesnek tűnik.Ugrásra késznek.Patrik vállat vont.– Lehet, hogy én is ugrásra kész lennék, ha épp két embermeggyilkolását tervezem. De szerintem sem stimmel. Túlságosan nyílt.Tudja, hogy felvétel készül róla, és pózol. Ki kell derítenünk, kicsoda.Murphy karba tette a kezét, és a szemöldökét ráncolta.– Adams épületének előterében is őt vette fel a kamera. A gondnokAdams emeletén a liftnél kiiktatta a kamerát, de a földszinti liftnél nem.Utánajártunk, hátha valaki látta Winslow lakásánál.Spinnelli az asztalra könyökölt, és a kezével megtámasztotta az állát.–És mi a helyzet azokkal a kamerákkal, amelyeket a lakásokbantaláltatok?Rick félretolta a vacsora maradványait.–Ugyanazt a kamerarendszert találtam Adams lakásában is. Egyet azágya fölött, egyet a nappaliban és egyet a fürdőszobában is – tette hozzáösszezavarodva.– Amikor először kísérelt meg öngyilkosságot, akkor föl vágta acsuklóját – mondta Aidan, és kivette biztonsági kamera felvételének alemezét a lejátszóból. Leült Rick mellé. – Legtöbbször a kádbanszokták. Lehet, hogy az emberünk arra számított, hogy Adams megintmegpróbálja.– Lehet. Mindenesetre hasonló felállást találtam mindkét lakásban.Vezeték nélküli kamerák és hangszórók. Minden letörölve, és akárkitelepítette az eszközöket, a szellőzőfedélen sem hagyott ujjlenyomatot.És még mielőtt megkérdeznétek, szinte lehetetlen lenne lenyomozni akészülékeket a vásárlás helyéig. Általános megfigyelőrendszerek. Jóminőségben. Bármelyik elektronikus szaküzletben kapható ilyen, azinterneten is lehet rendelni, tele velük a boltok polca. Tű aszénakazalban.– És mi a helyzet az átvitellel? – kérdezte Aidan – Lenyomozható?– Amíg él a feed, megpróbálkozhatunk vele. A feed Adamslakásában már nem él, de Winslow lakásában még mindig küldenekadást a kamerák. Föltehetek egy csomaglehallgató szoftvert a hálózatra,és leolvashatom az IP-címet, ahova megy.124

Patrick csak nézett nagyokat.– Most emberi nyelven is, Rick.Rick fölnevetett.– Bocsánat. Az internetátvitel során az adatokat kisebb csomagokrabontják, így küldik az adott helyre, ahol újra összerakják. Acsomaglehallgató minden egyes adatcsomagot elemeire bont. Az egyikilyen eleme az IP-cím, a célállomás. A képernyőn le tudom olvasni acélállomást, ahogy az üzenet átmegy a hálózaton. De van két nagy gondis. Az egyik ti vagytok, srácok – fordult Patrick felé. – Olyan, minthalehallgatnánk egy telefont. Végzés kell, mielőtt nekikezdhetnék.– Ezt sejtettem. – Patrick az ujjaival dobolt az asztalon. – Mi amásik?– Ez nagyobb probléma. Ha megtalálom is az IP-címet, még mindignincs garancia arra, hogy igazi lesz. Egyetlen valamirevaló hacker semfogja a videót saját magának küldeni. Egy zombi számítógépre fogjaküldeni valahol. Ha okos, akkor az első zombi számítógép egy másikrafogja átküldeni. – Vállat vont. Mire megtalálom az utolsó IP-címet,mindig nincs vége, mert egy személyhez kell kötnöm és azinternetszolgáltatók maguktól nem működnek együtt. Úgy értem, egymásik végzés kell.– Csomaglehallgatók és zombik – dünnyögte Spinelli – Mennyi időtvenne mindez igénybe, Rick?Talán pár napot. De tudnotok kell, hogy egyes internetszolgáltatókkülföldi holdingokon keresztül üzemelnek. Az okosabbak.Nekem ez elég okos megoldásnak tűnik – dörmögte Patrick. – Hakülföldi, akkor falba ütköztünk.Aidan megmasszírozta a halántékát.–Ezt már sokszor végigcsináltad, Rick.–Sajnos igen. Per pillanat az egyik legnagyobb területünk azinternetes bűnözés, és a gyermekpornográfia van a lista tetején. Apedofilok ismerik a rendszert, öregem. Addig tekerik és forgatják, mígaz ember beleszédül. És mire a végére érsz, totál felcseszed az agyad,mert közben odábbállnak, és valahol máshol elölről kezdik. Mindentőlem telhetőt megteszek, ebben biztosak lehettek.– De nem sok reményt fűzöl hozzá... – mondta Aidan.Rick megrázta a fejét.125

– Nem. Bárcsak mást mondhatnék.Patrick kifújta a levegőt.– De csak ennyi van kiindulásnak. Egy órán belül meglesz a végzés,Rick. Menjetek vissza Winslow lakásába, és várjatok!Rick összeszedte a dolgait, és intett.– Köszönöm a vacsorát, főhadnagy. Ó, még valami. Az embereteklekapcsolta Adams kameráit. Gondolom, nemsokára Winslow cuccait iskilövi. Ha ez megtörténik, már semmit sem tehetek.Spinnelli dühösen fújt egyet, amikor Rick kiment a helyiségből.– Mindig ilyen optimista?Jack megvonta a vállát.– Az idő nagy részében gyerekpornóterjesztőkkel foglalkozik. Mitvársz, mennyire legyen optimista?Patrick ellökte magát az asztaltól.– Mennem kell beszerezni azt a végzést – mondta. – Folyamatosantájékoztassatok! Marc, hívj fel, amint találtok valamit, amivelmegcáfolhatom ezt az egészet, és megszabadulhatok a fellebbezésektől.Amikor az államügyész elment, Spinnelli fáradtan Aidanre,Murphyre és Jackre nézett.– Megpróbálhatjuk bebizonyítani, hogy ez nem Tess, vagykideríthetjük, igazából ki van az egész mögött. Eddig nem sok sikerreljártunk az elsővel, szóval inkább összpontosítsunk a másodikra. Kitgyanúsíthatnánk?Murphy Aidanre pillantott.– Először arra gondoltunk, talán Adams egyik dühös szeretője, demost, hogy Winslow is bekerült a képbe, nem sok értelme lenne kikérnia tisztiorvosi szolgálat nyilvántartását.– Szerintem sincs – mondta Aidan. – Igazad van. Egyelőre ebben akét irányban indulhatunk el. Egyes lehetőség: valaki hiteltelenné akarjatenni Tess Ciccotellit.– Miért? – kérdezte Spinnelli. – Mi az indíték?Elég szövevényes. Valaki nagyon megorrolhatott rá, elégintelligensnek kell lennie ahhoz, hogy ezt az egészet összehozza. Alegtöbben, akikről Tess Ciccotelli adott szakvéleményt, nem elégokosak ilyesmihez.126

– A perújrafelvétel elég jó indíték lehet – jegyezte meg Murphy. – Ésezeknek az embereknek családjuk is van.Aiden elővette a mappájából a tárgyalások listáját.–Akkor visszakerültünk azokhoz a nevekhez, amelyek ezen a listánvannak. Még nem volt időm megnézni őket, de Tess azt mondta, hogyma este átnézi a régi följegyzéseit. Lehet, hogy már talált is valamit. –A nyomtatott lapot nézte, majd megrázta fejét, mert még mindignyugtalanította, amit Rick Simms mondott.– De van egy másik lehetőség is, ami aggaszt. Mi van, ha Ciccotellinem személyes célpont? Mi van, ha valaki rájött, hogy nála könnyentalál olyanokat, akik manipulálhatók arra, hogy megöljék magukat?Ciccotelli olyan betegekre szakosodott, akik már megkísérelték azöngyilkosságot. Mi van, ha valaki a betegei közül választ ki embereket,bedrogozza őket, és a saját bűntudatukat fordítja ellenük, míg el nemdobják az életüket– És az egészet videón követi... – fejezte be Jack komoran.Spinnellit mintha ez nem győzte volna meg.– Túl nagy macerának tűnik.Van, aki élvezi a macerás dolgokat, Marc – mondta Aidan feszülten.– És tekintve, hogy van közönség is, amelyik hajlandó ezt megfizetni...Az indíték lehet egyszerű pénzszerzés is.– Ebben az egészben semmi sem egyszerű – jegyezte meg Spinnelli.– De jogos a felvetésed, Aidan. Mindannyian találkoztunk márszociopata alakokkal, akiknek a szemük sem rebbenne, ha a nyereségkedvéért másokat gyötörnének.– Ha Tess csak eszköz, és az igazi értéket a betegei képviselik... –Aidan megvonta a vállát. – Akkor nincs kapcsolat. Bárki lehet.Spinnelli nagyot fújt.– Éppolyan optimista vagy, mint Rick Simms. Jobb hírekkelszolgáljatok, fiúk, mielőtt én leszek öngyilkos.Jack egy papírlapot tolt az asztal közepére.– Beugrottam Juliához idefelé jövet, hogy megnézzem, hogy van, ésmár megkapta Winslow toxikológiai vizsgálatának eredményét. – JuliaVanderBeck, az orvos szakértő, egyben Jack felesége is. – Magas PCPszintettalált a vérében, ahogy az Adams-éban is – tette hozzá Jack.127

– Ki voltak cserélve a gyógyszerek? – kérdezte Murphy, mire Jackbólintott.– Igen, és Tess neve volt a Xanaxos üvegcsén mint a vényt kiállítóorvos, és az ő ujjlenyomatai voltak az üvegen, ahogy Adams esetébenis.Spinnelli felhördült.– Azt mondtam, jobb hírekkel, Jack.– Türelem, Marc. De nem az az érdekes, ami az üvegen volt, hanemami benne. Színképanalízist végeztünk az üveg alján lévő üledéken.Csupán por volt, amely összegyűlt a repedésekben. Puszta szemmelnem is lehet látni. A jobb hír az, Marc, hogy az nem Xanax, de nem isPCP. Hanem Soma. Julia szerint izomlazító. És mindkét üvegben ezttalálták.Spinnelli lassan bólintott.– Akkor valaki újrahasznosította az üvegeket.És mivel Tess ujjlenyomatai vannak mindkét üvegen, lehet, hogyeredetileg Tessé volt – mondta Murphy. – De ez nem tisztázza, Jack.Ami azt illeti, csak ront a helyzeten.Jack szemöldöke megemelkedett.–Hacsak nem lopták el az üvegeket. Spinnelli a fejét rázta.–Túl sok a bizonytalanság, fiúk. Derítsétek ki, hogy Tess szedett-evalamikor Somát, és ha igen, mikor. És odatesszük a többi „talán" közé.–Mi van még, Jack?Azt nézzük, mennyi ideig lehetett bent az a baba a sütőben, annakalapján, mennyire olvadt meg, és mindkét lakást kiporszívóztuk.Hasonló szöveteket keresünk, ami ugyanazt az elkövetőt jeleznémindkét helyen.– Feltételezve, hogy csak egy elkövetőnk van – mondta Aidan.– Tess mondta, hogy a mai hívónak más hangja volt, mint azelőzőnek. A szombat estinek. Idősebb.– Megnézitek a híváslistáját? – kérdezte Spinnelli.– Az otthoni telefonjának a híváslistája megvan. Úgy nézzük, hogy aszombati hívás egy eldobható telefonról jött. A mai hívást az irodájábanlévő telefonra kapta, ezért annak is lekértem a híváslistáját. A jelentésmég nem készült el, amikor lejöttünk.128

– Majd szólok, ha megvan. És mi a helyzet a fegyvereken lévősorozatszámmal, Jack?–Az embereim nem tudták kivenni a számot Adams fegyverén, ezértbeküldtem a hivatal laborjába Nekik jobb a fölszereltségük, de még párnap, míg neki tudnak kezdeni. Winslow fegyvere is le lett csiszolva.Ugyanaz a történet. Sajnálom. – Jack egy újabb papírlapot és egy kupacfényképet csúsztatott Spinnelli elé. – Itt a leltárja annak, amit a kétlakásból hoztunk el. A játék mackó, amelyet Winslow fogott a kezében,standard modell. Semmi különös. Árulják a Wal-Martban és aToysRUs-ban is, szóval ez zsákutca.Aidan áthajolt az asztalon, nem hagyta nyugodni a halott férfikezében talált mackó.– Hadd nézzem meg a mackó képét! – Amikor Spinnelli odanyújtottaa képet, Aidan kinyitotta a mappát, amelyet a nyilvántartásból hozott kiútban az esti megbeszélésre. – A fenébe! Dehogynem különös. Ez arendőrségi jelentés Winslow kisfiának haláláról. – A fényképet, amelyeta mappából vett ki, a mackó képe mellé csúsztatta, hogy mindenkilássa. Nagy látószögű felvétel volt a halál helyszínéről, a kisbusz egészhátsó ülése látszott. Egy pelenkás-zacskó hevert a gyerekülés baloldalán és egy plüssmackó jobbra. – Ezt találták a kisfiú gyerekülésemellett azon a napon, amikor meghalt.– Ez a rohadék egyetlen részletet sem hagy ki – dörmögte Murphy.Fölnézett a képekről, az arcára undor ült. – Melanie Adamsról ismegvan az akta?– Igen. Mindkettőt kikértem. – Aidan az asztal közepére tette arendőrségi fotót, amely Melanie halálának színhelyén készült, miközbenMurphy azokat a képeket böngészte, amelyeket Jack hozott le, hogymegtalálja annak a másolatát, amelyet Cynthia Adams lakásán találtak.– Ugyanaz – jelentette ki Murphy. – Ugyanaz a póz, ugyanaz a ruha.Ugyanaz a cipő. Egyedül a háttér különbözik. A rendőrségi fényképnem olyan mély. Ez pedig – és az újabb képet megkopogtatta – fényes.Élesebb kontúrokkal.– Ezt photoshoppal is meg lehet oldani – jegyezte meg Aidan, mireMurphy zavartan nézett rá. – A képzésen grafikát is tanultam. Aphotoshop egy szoftver. Képet készítesz, levágod a fölösleget,megváltoztatod vele a színeket, ilyesmi. Akinek elég tapasztalata van,129

azt is meg tudja oldani, hogy úgy nézzen ki, mintha Melanie az Eiffeltoronyraakasztotta volna fel magát.– Ezek szerint valaki hozzáfér az aktáinkhoz – dörmögte Spinnelli.– A rohadék. – Hátradőlt a székben, az álla megfeszült, szemmelláthatóan lelombozta a tudat.Hosszú ideig néma csönd telepedett rájuk. Aztán Aidan kimondta aszavakat, amelyeket legszívesebben a többiek is kimondták volna.–Van még egy csoport, amelyik neheztelhet, és indítékuk lehet TessCiccotelli ellen.Spinnelli belenézett Aidan szemébe. Aidan látta, hogy a főnöke isugyanerre a következtetésre jutott.Mi magunk – mondta.Aidan bólintott– Igen, mi.Spinnelli elnézett oldalra, majd lehunyta a szemét, fáradtan megráztaa fejét.Murphy, menj át a nyilvántartóba, tegyetek úgy, mintha te és Aidanfélreértettetek volna valamit és azért vagytok ott, hogy megnézzétek azaktákat. Kérjétek ki a bejelentkezési naplót. Ki kell derítenünk, kiláthatta azokat az aktákat. – Hármukra nézett, a szeme szinte villogott. –És egyelőre ez maradjon közöttünk! Majd akkor szólok a belsőellenőrzésnek, amikor muszáj.– Lehet, hogy nem állnak meg kettőnél – mondta Murphy csöndesen.– Tess többi betege is veszélyben van, függetlenül attól, ki van aháttérben. Meg kell néznünk a betegei listáját.Jacknek megrándult az arca.– Nem fogja odaadni. Orvosi titoktartás.– Először legyünk olyan udvariasak, és kérdezzük meg... – vetette fölSpinnelli. – Nemet fog mondani, akkor viszont szerzünk végzést, éskikérjük. Egyelőre olyasvalakit keresünk, aki ért a gyógyszerekhez, azelektronikához, aki talán a videón látott nő, talán nem. Most pedigmenjetek, és hozzatok nekem valamit, amin tovább dolgozhatom.Reggel pontban nyolckor ugyanitt.Ezzel távozhattak is. Murphy odalesett Aidanre, ahogy mentekvissza az íróasztalukhoz.– Hívj föl, miután beszéltél vele.130

– Ezt meg hogy érted, hogy miután én beszéltem vele? Te is velemjössz.Murphy megrázta a fejét.– Hallottad Spinnellit, nekem át kell mennem a nyilvántartóba.– Beszari alak... – morgott Aidan. – Csak nem akarsz a szemébenézni.– Úgysem állna szóba velem. Még mindig meg van bántva.Különben is, te szereted nézni, ahogy mozog.– Fogd be, Murphy! – Odaértek az asztalukhoz, és Aidan felkapta aszékre terített kabátját. – Egész nap nem foglalkoztam DannyMorisszal. Az a mocsok apja még mindig odakint mászkál, míg Dannya halottasházban van.– Akkor útban Tesshez, menj be a bárba, ahol Morris szokottiszogatni. Lehet, hogy szerencséd van, és a pasas beugrott egy sörre.Amíg te elszórakozol a nyilvántartóban. Ez nem tisztességes,Murphy.Ez jár a magasabb ranggal, Reagan. Holnap találkozunk.Március 13-a, hétfő, 23.15Tess áthajolt az ebédlőasztalon heverő nagy kupac mappa fölött,hogy teletöltse Jon poharát merlot-val.–Tudod, nem kell mindig átjönnöd, hogy megnézz. Tudok magamravigyázni. – Habár többórányi bírósági szakvélemény-átolvasás után éstudva, hogy az egyik ott szereplő név birtokosa lehet felelős kétpáciense haláláért... nos, hálás volt a szünetért Jon társaságáért is. Alakása túlságosan csöndes volt. Általában el tudta viselni a csöndet, sőtidőnként még élvezte is, de ma este minden egyes reccsenéstől,puffanástól és az ablakot megzörgető széltől is összerezzent. Jonkomoran nézett rá a borospohár fölött.131

– Persze hogy tudsz magadra vigyázni. Csak éppen nem vagyhajlandó. Kétsaroknyit lesétáltál a Lemonig a jeges esőben. A fenébe is,Tess, Robin mondta, hogy teljesen átfagytál, mire odaértél. Fedetlenfővel, esernyő nélkül.Miután Amy faképnél hagyta, elindult Robin Blue Lemon bisztrójafelé, és Robin tárt karokkal fogadta, ahogy várta.Az esernyőmet a munkahelyen hagytam a retikülömmel együtt.Nézd, egész télen futok, még ennél rosszabb időben is. Fáztam, de eléghamar átmelegedtem. Robin a szárnya alá vett, hozott levest. Finomvolt. – Szélesen Jonra mosolygott, remélte, hogy ezzel elűzi a férfikomor tekintetét. – Aztán Thomas megmasszírozta a vállam. Robinelherdálja annak az embernek a tehetségét a konyhában. Fantasztikuskeze van.Jon ajka megremegett.– Én is úgy hallottam. – Eltúlzott türelemmel sóhajtott fel. – Csak halegközelebb pénz nélkül, az utcán találod magad, hívj föl, rendben?Nekem szabad aggódnom érted.– Nos, ma este lazíthatsz. Robin adott kölcsön taxira, ésvisszamentem a rendelőbe a holmimért, és hazajöttem a sajátkocsimmal. Beültem a kádba, és azóta lazítok. Látod? – Kinyújtotta afrottírzokniba bújtatott lábát.Jon fölnevetett.– Csak te tudod összhangba hozni a selymet és a frottírzoknit. – Áma jókedv hamar elillant a szeméből. – Mennyire vagy nagy bajban,Tess? Egész nap aggódtam miattad. Aztán amikor a második gyilkossághíre is megjelent... Minden tévé bemondta a hírekben, és mindenriporter ügyelt, hogy megemlítse a neved.Tess nagyot nyelt, az eddigi könnyed hangulatnak vége szakadt, és adélután minden rettenete visszatért.– A rendőrség azt mondja, már nem vagyok gyanúsított.– Ez jó. De?– De borzalmas volt. Winslow ott feküdt, egy macival a kezében. Afél feje eltűnt, Jon.A férfi megfogta a kezét.– Nem a te hibád, Tess.Tess pillantása a férfi kezére esett.132

Mindenki magára hagyta, akit csak ismert. A felesége nem tudottmegbocsátani neki. Winslow nem tudott megbocsátani önmagának. Alegtöbb barátjuk nem bírt többet a szemébe nézni. Én voltam azegyetlen, akivel beszélhetett. – Jon kezét homályosan kezdte látni,ahogy könnyek gyűltek a szemébe ezen a napon most először engedteszabadjára az érzéseit. Semmi másra nem tudott gondolni, csak arrahogyan érezhetett a férfi, amikor meglátta azt a képet. – Undorító volt –fejezte be rekedten suttogva. – Visszataszító.– Tess, nézz rám! – Jon olyan ritkán beszélt erélyesen, így Tessengedelmeskedett. A férfi arca egyszerre tükrözött mély hűséget,haragot és aggodalmat. A hüvelykujjával óvatosan letörölte Tesskönnyeit.– Ezt ne csináld magaddal, kicsim! Hányszor beszéltünk már arról,hogy túlságosan is beleéled magad a pácienseid gondjaiba?Tess indulatos lett, épp csak annyira, hogy csípős lett a nyelve– A te helyzeted egészen más. A te pácienseid végig öntudatlanok.Akár egy szelet hús is lehelnének.Jon nyugodtan viselte a kritikát.– És én így szeretem. Nem tudok rájuk úgy gondolni, ahogy te, Tess.Összetörnék tőle. És a következő alkalommal, amikor kézbe veszem aszikét, lehet, hogy megingok. És ez a megingás a páciens életébekerülhet.Tess felsóhajtott.– Tudom. Szakmai távolságtartás. Te meg tudod csinálni, nekemsosem ment. Nyertél. Jon szomorúan elmosolyodott.– Vannak, akik szerint te nyertél. A lényeg, amire ki akaroklyukadni, az, hogy jól kell sáfárkodni az erősségeiddel. Azért vagy jóorvos, mert törődsz velük. De mi az ára? Szerintem túl nagy árat fizetsz.Lehet, hogy át kellene gondolnod, milyen körből választaszpácienseket. Ezek az öngyilkosok kizsigerelnek. – Hirtelen felvidult.Milyen helyes ilyenkor, gondolta Tess. Egészen addig, míg a férfi nemfolytatta. – Mi lenne, ha a változatosság kedvéért csinos kis fóbiákatkezelnél?Tess összeszűkült szemmel pillantott rá. Jon azon kevesek egyikevolt, akik tudtak a zavarba ejtő fóbiájáról.– Például klausztrofóbiát?133

A férfi szája szeglete megemelkedett, és Tess tudta, barátja ennéljobban nem fog elmosolyodni.– Esetleg. A fenébe is, lehet, hogy csak szabadságra kellene menned.Mikor voltál utoljára?Tess álla akaratlanul is megfeszült.– A nászutamon. – A hajóúton, amelyre Amyt vitte magával, mertelőbb gyalogolt volna el Kínáig izzó szénen, mint hogy hagyja, hogy aza rohadék Phillip elvigye azt az ócska ribancot, és mert a jegyeket,természetesen, nem lehetett visszaváltani.Jon arca összerándult.– Bocsánat. Robinnal a mexikói Cancúnba megyünk a jövőhónapban. Gyere velünk.Tess keserűen nevetett föl.– Köszönöm, inkább nem. Csak egyetlen dolog rosszabb annál, ha alegjobb barátnőddel mész nászútra, mégpedig az, ha te vagy afölösleges harmadik.Jon elvigyorodott, és párszor megmozgatta a szemöldökét.– Ugyan már, Tess! Élj egy kicsit! Robint nem zavarná. Kereshetünkneked valakit.Tess akarata ellenére is visszamosolygott rá.– Menj haza, Jon. Ki vagyok merülve, letetette a poharát, és fölállt,majd Tesst is felsegítette– Kísérj ki, és...– Reteszeld be az ajtót! – Tess kinyitotta az ajtót. Rosszabb vagy,mint Vito bármikor. Jon megtorpant az ajtóban, a szeme elkerekedett.– Haza telefonáltál?Tess, mosolya eltűnt.– Nem– Tess...– Menj haza, Jon! – ismételte most már komolyan.A férfi habozott, a lábfejét bámulta.Volt még egy okom, amiért beugrottam hozzád azonkívül, hogyRobin aggódott érted. – Kifújta a levegőt, és fölnézett hosszúszempillája alól, amelyet a legtöbb nő megirigyelne. Aidan Reaganszempillája még hosszabb. És sötétebb. A szeme sokkal kékebb.134

Tess nagyot pislogott, hogy megint rendesen lássa John arcát. Azt a.Ez meg honnan jött? Túl keveset aludt és túl sok stressz érte, döntötte elvégül. És túl sok éjszaka aludt egymaga, és csak a macskája tartottamelegen.Jon közelebb hajolt.– Tess, mi a baj? Nagyon elsápadtál.– Semmi. Csak fáradtabb vagyok, mint gondoltam. Mit akartálmondani?– Csak azt, hogy Amy pár órával ezelőtt felhívott!Tess ajka elkeskenyedett.– Ó... Mondta, hogy kirúgott, és már nem vagyok az ügyfele?– Azt mondta, hogy mondott pár dolgot, amit nem kellett volna.Annyira megijedt, hogy az a nyomozó be akar kasztlizni, hogy nemtudott józanul gondolkodni. Megkért, hogy nézzem meg, még mindigmérges vagy-e rá.Tess megrázta a fejét. Mintha megint tizenhat évesek lennének, ésotthon, egy szobában laknának a szülei házában.– Nem jutott eszébe, hogy ő is felhívhat?– Attól félt, hogy leteszed.– Lehet, hogy le is tettem volna.– És azt is mondta, hogy idetelefonált, hogy ellenőrizze,biztonságban hazaértél-e, de nem vetted föl. Nem szeretném, ha rajtamkeresztül üzengetnétek egymásnak, szóval hívd föl, rendben? Monddmeg neki, hogy szent a béke. És hallgass rá, Tess. Sokkal jobban átlátjaezt az egészet, mint te. És még akkor is, ha bunkón viselkedett, legalábbjó szándékú bunkó, aki nem akar a börtönben látni.Igaza volt. Amy csakugyan jót akart. Tess maga is erre akövetkeztetésre jutott, mire legyalogolta azt a tízsaroknyit Robinbisztrójáig.– Rendben. Szent a béke, és te sem rekedsz a kereszttűzbe kettőnkközött. – De azt nem fogja megígérni, hogy azt teszi, amit Amy mond.Rengeteget gondolkodott ezen azóta, hogy órákkal ezelőtt eljöttWinslow lakásából, és jóval szilárdabb meggyőződése volt, hogylétfontosságú együttműködnie a rendőrséggel. De Jon annyira aggódott.Hirtelen ötlettől vezérelve fölállt, és megcsókolta a férfi arcát.– Köszi.135

Abban a pillanatban, hogy ajka Jon arcát érintette a férfi kihúztamagát, s karját óvón Tess vállára tette. Tess követte Jon tekintetét, ésnagyot dobbant a szíve.Reagan nyomozó állt a folyosón a lift előtt. És egyáltalán nem tűntboldognak. Tess megragadta a köntöse szélét, összehúzta a selymet,hogy eltakarja a nyakát. Teljesen ösztönös mozdulat volt. Jon már láttaa heget. Rajta kívül csak nagyon kevesen.Reagan lassan elindult feléjük, a szemét arra a pontra szegezte, aholJon Tess vállát érintette. Kezét a kabátja zsebébe mélyesztette.Tisztelettudó távolságban állt meg tőlük. De elég közel ahhoz, hogyérezni lehessen az arcszeszét. Mert megborotválkozott, mielőtt idejöttvolna. Az arca tükörsima volt, pedig délután még sötét borosta borította.–Dr. Ciccotelli.–Reagan nyomozó. Bemutatom Jonathan Cartert, a kollégám, akitemlítettem.Reagan kurtán odabiccentett Jonnak.– Válthatnék önnel pár szót, doktornő? Jon ujja Tess karjábamélyedt, vad tekintete figyelmeztetőn villant a nyomozóra.– Az ügyvédje nélkül nem. Reagan Tess szemébe nézett, a kifejezésemegfejthetetlen volt.– Ha valóban ezt akarja, doktornő, akkor felhívhatja az ügyvédjét. –A hangja elég hűvös volt ahhoz, hogy végigfusson Tess hátán a hideg– De még ma este választ kell kapnom néhány kérdésemre, Tessmegpaskolta Jon mellkasát.– Minden rendben lesz, Jon. Felhívom Amyt. Megígérem. Menj csakhaza.– Nem tu...– Felhívlak, ha elment, hogy tudd, még élek és lélegzem – vágott aszavába, szándékosan könnyed hangon. – Semmi olyat nem fogokmondani, amit felhasználhat ellenem a bíróságon. – Kicsusszant Jonszorításából, és finoman meglökte, de a köntösét még mindig szorosanösszefogta a nyakán. – Menj csak haza, Jon.Jon még egy utolsó, szúrós pillantást lövellt a másik férfi felé. Desemmit sem szólt, és egy perccel később már ment lefelé a lifttel.Egyedül maradt. Aidan Reagannel és hosszú szempilláival.– Hol van Todd?136

– Egy másik nyomot követ.– Értem. Nos, jobb szeretne a lakásomban beszélgetni, vagykellemesebb a folyosón állva?– Önre bízom a döntést, asszonyom.Ezek szerint most „asszonyom" vagyok. Reagan „asszonyom"-jainkább sértésnek hangzott.– Akkor menjünk be. Nem szívesen állnék köntösben a folyosón.Reagan becsukta maguk mögött az ajtót.– Elnézést a kései zavarásért – mondta mereven –, de abbanreménykedtem, hogy még ébren találom.Tess szabad kezével az ebédlőasztalon heverő mappákra mutatott.– Épp az irataimat rendezgettem. Hadd öltözzem át, ha nem bánja.Csak pár perc.Tess három percen belül vissza is tért, a köntösét egy vastag garbóraés farmerra cserélte. A frottírzokni maradt. Reagant ott találta anappaliban ácsorogva. A falat díszítő bekeretezett toll - és tusrajzokattanulmányozta.– Elvehetem a kabátját, nyomozó?A férfi megrázta a fejét.– Nem, köszönöm.– Akkor hozhatok önnek egy kis bort, vagy még mi mégszolgálatban van?A férfi megfordult, a tekintete elidőzött az ebédlőasztalon hagyottkét borospoháron, majd Tessre nézett.– Köszönöm, nem kérek. – A hangja udvarias volt de hűvösentávolságtartó. – Most hívja föl az ügyvédjét? Szeretnék minél előbbvégezni.– Nem. Kezdje csak, kérdezzen nyugodtan, nyomozó! Válaszolok,ha tudok.A férfi szemében meglepetés villant, épp csak egy pillanatra, és Tesselgondolkodott, nem csupán a képzelete játszik vele.– Azt mondta az udvarlójának, hogy föl fogja hívni az ügyvédjét.–És föl is fogom. Miután ön elment. Az ügyvédemnek és nekem nemugyanaz az álláspontunk a rendőrséggel való együttműködésről,nyomozó. – Ajka szomorú mosolyra húzódott. – És azt hiszem,különben sem az ügyvédem már. Összekaptunk. Egyik szemöldökét137

megemelte, és óvatosan méregette a férfi arcát. – És Dr. Carter nem azudvarlóm.Ez alkalommal a férfi kék szeme nem felvillant, hanem felizzott.Egyértelműen. Erőteljesen. Tekintetük találkozott, és egy hosszúpillanatra olyan volt, mintha megint kettesben lennének a lépcsőházban.Aztán a pillanatnak vége szakadt.A férfi elfordította a fejét, tekintetét az asztalon heverő mappákraszegezte.–Talált már valamit? – kérdezte rekedten.Tess mély levegőt vett. A hirtelen beáramló oxigén ismét működésbelendítette az agyát. Amy figyelmeztetése agyának hátsó rekeszébeszorult arról, hogy Reagan ki fogja használni, mennyire jóképű, hogyTesst óvatlanná tegye. Abban az egyetlen percben csakugyan védtelenvolt, és a felismerés mélyen megrázta.– Mielőtt válaszolnék, nyomozó, én is szeretnék valamit kérdezni. –Megvárta, míg a férfi ismét a szemébe néz. Reagan szemöldökevárakozón emelkedett a magasba. – Szükségem van ügyvédre?A férfi szeme meg sem rebbent.– Nincs.Tess mérlegelte a kockázatot, majd maradt az eredeti tervénél.– Rendben. Átnéztem az iratokat. Elsősorban azokat a pereketvettem számba, ahol az ítélet az én tanúskodásomon múlt. Harmincegyelmarasztaló ítéletből csak öt ilyen volt. Mind férfi. Négy gyilkosság,egy nemi erőszak. – Megrázta a fejét, tárgyilagosan és szkeptikusan. –De egyikőjük sem tűnt olyannak, mint aki intellektuálisan képes lenneilyesmit megszervezni. Ezek a férfiak gonosztevők, a legjobb akarattalsem bűnügyi lángelmék. És mindemellett mind az öten még börtönbenvannak, hacsak valamelyik ügyész, aki a feltételes szabadlábrahelyezést intézi, el nem ba... rontott valamit.Tess úgy látta, mintha Reagan ajka megrándult volna a majdnemkimondott csúnya szóra.– Megnézzük a családjukat – mondta Reagan. Hátha valamelyikükaktívan kilincselt a perújrafelvételéért.Tess gyomra összeugrott.– Ezek szerint már fellebbezésekről van szó?– Igen.138

Tess fölsóhajtott.– Fogadni mernék, hogy Patrick Hurst ma este nem boldogan térnyugovóra.– Megnyerte a fogadást, doktornő. Hallott már a Somáról?A hirtelen témaváltásra csak pislogni tudott.– Igen. Izomlazító.– Szedett valaha ilyet? Tess lassan bólintott.– Igen. Tavaly volt egy balesetem.– Egy láncos gazember... Már az emléke is elég volt ahhoz, hogyájulás környékezze. Reagan szemére összpontosított, hátha ettől elmúlika pánik. – A hátam kiment, és az orvosom ezt írta föl.– Mennyi ideig szedte? Az arca ismét kifürkészhetetlen lett, ésmegint Amy hangja visszhangzott a fülében. Ne legyél ekkora hülye,Tess!– Talán fél évig. Miért?– Még mindig szedi? A felírt gyógyszert?– Nem. Már nem akartam. Túl kába lettem tőle, nem tudtamdolgozni. – Annak ellenére, hogy a fájdalom elviselhetetlen volt, ésnéha még most is az.– Miért kérdez a Somáról?Reagan habozott, majd megvonta a vállát.– Mert Soma-üledéket találtunk az üvegekben, mindkét áldozatlakásában.Tess alól kiment a lába. Megkapaszkodott az asztal szélében, ésleereszkedett az ebédlőszékre, szemet képtelen volt levenni a férfiarcáról.–Azokban az üvegekben, amelyeken az ujjlenyomatom van.–Törtek már be ide a lakásába? Tess megrázta a fejét, a szemeelkerekedett a gondolatra, hogy egy szadista a lakásában járhatott, amagánszférájában.– Nem. Nem, akkor bejelentettem volna.– Mi lett az üvegekkel?Felállt, hirtelen nyugtalanság fogta el, és fázni kezdett. Az asztaltólaz ablakig ment, a karját dörgölte, és vakon meredt az alant elterülőforgalmas utcára.– Nem emlékszem. Biztosan kidobtam őket.139

Hallotta, hogy a férfi megmozdul, és a következő pillanatban ott álltmögötte, meleg, erős kezét a vállára tette. Melegség áradt végig Tesskarján, és egy gyenge pillanatig azt kívánta, bárcsak megfordulhatna, ésérezhetné, ahogy a férfi karja körbezárja. Bárcsak fejét a férfi szélesvállára hajthatná. De ez csak kívánság. A valóság azonban... egyrémálom, amely minden egyes új információval egyre rosszabb lesz.– Üljön le – suttogta a férfi. – Olyan sápadt. Gyöngéden visszanyomtaTesst a székre, és odatérdelt elé. Kék szeme összeszűkült.– Jól van?Tess kábán bólintott.– Ettől most még inkább úgy tűnik, hogy én tettem.A férfi felállt, de egy szót sem szólt.Tess nagyot nyelt, és fölemelte a tekintetét.– Nem én tettem.A férfi még csak nem is pislogott.– Megfenyegette valaki, doktornő?– Mire gondol? Úgy érti, valaha is?– Az utóbbi... egy évben.Szinte fejbe vágta, amikor megértette, a férfi mire céloz.– Úgy érti, hogy a Green-tárgyalás óta. Úgy érti rendőrök? – Már agondolattól is összeugrott a gyomra. Szent isten.Aidan most sem szólt semmit, ami sokkal többel jelentett, minthaegyszerűen igent mondott volna.– Kaptam pár levelet – mondta. – Egyik sem volt aláírva. Alegtöbbjük személyeskedés, sértegetés volt „Gyerekgyilkos",„rendőrgyilkos"... – A gúnyolódás akkor fájt. A mai napig fáj. – Voltvalaki, aki több levelet is írt. Azt mondta, hogy még megbánom. Egyhónappal később kaptam egy levelet, amelyben az állt, hogy aszerződésemet nem újítják meg gondoltam, erre céloztak. Valaki tégláthajított a kocsim szélvédőjének, amikor a bevásárlóközpontban voltam,de sosem kapták el a tettest. Gondoltam, ez is a fenyegetés része.Reagan dühösnek tűnt.– Bejelentette egyáltalán ezeket?– A törött szélvédőt igen. A leveleket nem. Nem volt testifenyegetés.140

– Megvannak még a levelek? – Valahol igen. Sajnálom. Mostnehezen fog az agyam.Semmi baj – mondta a férfi csöndesen. – Csak nyugodtan. –Fölemelte a borosüveget. – Kér?Nem. – Tess próbálta összeszedni, megzabolázni a kavargógondolatait, maga elé képzelte, amint megkapta a leveleket, és... ahogyeltette őket az irattartó szekrényébe. – Várjon! Észembe jutott, mitcsináltam a levelekkel.Aidan figyelte, ahogy Tess kimegy. A kezét ökölbe szorította magamellett. Tudta, hogy ha engedne a kísértésnek, és fölemelné a kezét, anő illatát érezné a tenyerében. Az utolsó negyedóra minden kétségetkizáróan bebizonyította, hogy van önuralma. Kilépett a liftből, és ottlátta a nőt abban a vörös selyemköntösben, amitől azonnal vágyakozásfogta el. Amikor látta, hogy felágaskodik, és megcsókolja annak a szőkeorvosnak az arcát, azonnal megrohanta a féltékenység, mely egypillanat törtrészére elhomályosította a józanságát.Amikor megtudta, hogy a szőke pasas nem az udvarlója,legszívesebben magához húzta volna a nőt, hogy kiderítse, az a hosszúnézés ott a lépcsőházban a nőt is annyira mélyen érintette-e, mint őt.Már attól is, hogy a kezét a vállára tette, többre kezdett vágyakozni.Ha úgy érintené meg, ahogy szeretné...De nem érintette meg, és nem is érintené. Körbenézett a lakásban. Aház a Michigan Avenue puccosabb környékén állt, és a lakás könnyenmegért egy jó millát a piacon, és akkor még nem számolta bele abútorokat és a műalkotásokat, amelyektől lakberendező testvére, Annie,örömkiáltásokban törne ki. Egy nő, aki ilyen életszínvonalhoz szokott,sokkal többet akar, mint amit Aidan Reagan nyújtani tud. Aidan eztkemény pofonok árán tanulta meg. Más kárán tanul az okos, a bolondmeg...A gondolat köddé vált, és a szája egészen kiszáradt.– Megtaláltam. – Ciccotelli egy nagy borítékkal tért vissza, épp aragasztós csíkot nyalta végig, és Aidan szervezete azonnal túlpörgött.Erőt vett magán, hogy keze csak a borítékért nyúljon, előrelépett – ésmegtorpant.A nő kiáltása meglepetésként érte, ahogy az is, hogy megfogta akezét.141

– Mit csinált vele?Aidan mély levegőt vett. Az ökléről lejött a bőr, hála Danny Morrisapja egyik csöves barátjának, az apának, akit azzal gyanúsítottak, hogymegfojtotta a fiát, majd ledobta a holttestet a lépcsőn. Aidan megálltMorris kedvenc kocsmájában, miután eljött az irodából Morris csöveshaverja most bent ül egy cellában, miután részegen megütötte Aidanarcát. Morris maga még mindig sehol. Morris felesége újabbmonoklival büszkélkedik, de még most is tagadja, hogy a férjénekbármi köze lett volna a kisfiú halálához.Tess Ciccotelli még mindig fogja a kezét.– Beleütöttem egy téglafalba – mondta, és még az is meglepte, hogya hangja ilyen higgadt. A szíve biztosan nem az. Megpróbálta elhúzni akezét, de Tess szorosan fogta, sőt aggódó tekintettel nézett föl rá– Az a fal véletlenül nem valakinek az arca volt– Nem. Tényleg egy téglafal volt. A gyanúsított ellenállásttanúsított, én meg lehorzsoltam a kezem, ahogy megpróbáltammegbilincselni. – Ismét megrántotta a kezét, és Tess most elengedte.– A gyanúsított ehhez az ügyhöz tartozik?– Nem, egy másikhoz, amin szintén dolgozom, Tess szelídenbólintott.– A kisfiú, akinek a boncolási jegyzőkönyvét láttam ma reggel.– Igen – sikerült kinyögnie a szót, amely szinte szálkaként akartmegtapadni a torkában.Tess lebiggyesztette az ajkát, és Aidan a fogát csikorgatta. A nőnekolyan ajka van, ami szinte azért kiált, hogy egy férfi megpróbáljafölfedezni vajon olyan puha-e, mint amilyennek látszik.Sajnálom – mondta csöndesen. – Megengedi, hogy bekötözzem akezét? Csúnya vágás. – Amikor a férfi tétovázott, Tess mosolyterőltetett a telt ajkára. – Tudja, orvos vagyok.Mennie kéne. Most rögtön. De a lába nem akart engedelmeskedni.– Na igen. Mindig elfelejtem, hogy a pszichiáterek nem véletlenüldoktorok.– A legtöbb ember elfelejti. – Tess bement a konyhába, és egyelsősegélydobozzal tért vissza.– De én is az orvosira jártam, mint a többi szakorvos. Ami azt illeti,ott ismerkedtem meg Jonathan Carterrel, az orvosegyetemen. Nagyon142

égóta vagyunk barátok. – Tess Aidan keze fölé hajolt, a haja sötét,hullámos függönyként omlott az arcába, és még mindig nedves volt aválasztéknál, a samponja illata felkúszott Aidan orrába, és szintekínozta. Nem kellett hozzá nagy nyomozótehetségnek lennie, hogy aztfeltételezze, a nő nemrég zuhanyozott. Forróság öntötte el, amikormegjelent előtte az a szépen ívelt női test, vizesen és szappanosan.– Nagyon vigyáz rám – folytatta, majd fölnézett, és a hajahátrahullott az arcából. Az arcra egészen kipirult, és bármit akart ismondani, az a semmibe veszett. Hirtelen lehajtotta a fejét, ésmegköszörülte a torkát. – Nos... – A válla megemelkedett, majdlehanyatlott, ahogy mély levegőt vett. – Legalább nem piszkos. Lehet,hogy bizseregni fog.Csakugyan bizsergett, de egészen máshol.– A pasas sört locsolt az arcomba, ezért le kellett zuhanyoznom,miután bevittem. Kitisztítottam a sebet.A nő rekedtes nevetése hallatán megborzongott, és a kezereflexszerűen megrándult. Tess megmerevedett, majd folytatta az ökletörölgetését.– Nos, azt mondják, a sör jót tesz az arcbőrnek, gézt tekert a kezére,majd leragasztotta a végét. Majd hátrébb lépett, fölnézett, a szemehűvösen csillogott. Két napja azt hitte volna, ez annak a jele, hogynincsenek érzései. Most tudta, hogy ez csak páncél. A tudat, hogyTessnek páncélra van szüksége, arra ösztökélte, hogy olyat tegyen, amitnem lenne szabad.– Tartsa szárazon – suttogta. – Szerintem most már túléli.Aidan fölemelte a bal kezében tartott borítékot.– Megnézem a leveleket. Kapott újabb hívást?– Nem.– Megengedné, hogy lehallgassuk a vonalát, ha esetleg hívásaérkezik?Tess egy ideig nem szólt semmit.– Igen. Csak nyugodtan. Aláírom az engedélyt. De csak az itthonitelefonomra. A rendelőére nem. Már ez is több volt, mint amireszámított.– Hangmintára is szükségünk lesz, hogy összehasonlíthassuk ahangüzenettel, amely Adams telefonjára érkezett.143

– Holnap reggel bemegyek. Az első két találkozót úgyis lemondták.– Sajnálom, Tess megvonta az egyik vállát.– Várható volt a Bulletin-cikk után. Heg hosszú ideig halogatta, hogyelőálljon a páciensek listájával, és nagyot sóhajtva kívánta ismét apokolba Todd Murphyt.– Még egyszer megtörténhet. Ugye, tudja? A nő fölszegte a fejét, dea szeme hideg maradt.– Igen, tudom.– Muszáj kisakkoznunk, mi lesz a következő lépése el kell kérnem apáciensei listáját.A nőnek a szeme sem rebbent.– Tudja, hogy nem adhatom ki. Az orvosi titoktartás nem csak egyszép mese. Ez a törvény, nyomozó.Nem hangzott dühösnek, gondolta. Inkább csak lemondónak, minthaegész végig számított volna erre a kérésre.– De Adamsről és Winslow-ról mesélt.– Jogomban áll feloldani a titoktartást, ha fontos egy bűnügyfölderítésében, vagy ha az ügyfelem veszélyben van, és nincs jelen,hogy a beleegyezéséi adja. Mindkét eset tekintetében úgy ítéltem, hogya titoktartás igazolhatóan feloldható. Különben is, nem sokkal többetmondtam, mint amennyit meg lehetne tudni a saját rendőrségijelentéseikből, ha elég mélyre ásnak.– Azt is elmondta nekem, hogy Cynthia Adams nemi betegségetkapott.Valami villant a szemében, valami meghatározhatatlan.– Ez akkor volt, amikor azt hittem, hogy ő volt a célpont, és ha ezttudják, akkor talán megvan az indíték. És úgyis megtudták volna aboncolási jegyzőkönyvből. – Mély levegőt vett. – Ma fölkeresett azállami engedélyezési bizottság. Nem értettek egyet a döntésemmel.Aidan a szemöldökét ráncolta.– Honnan tudták, hogy beszélt velem?– A tisztiorvosi szolgálatnál az ezzel az esettel foglalkozó munkatársfölhívta őket. Ne kérjen bocsánatot, nyomozó! – mondta élesen, amikora férfi már nyitotta volna a száját, hogy ezt tegye. – Felfogtam, mitkockáztatok, amikor feltártam ezt a részletet.144

De nagy csapás volt ez is, Aidan ezt jól látta. Nem volt benne biztos,hogy milyen formát ölthet egy engedélyezési bizottsági megrovás.– És... tettek valamit?– Ez alkalommal nem. Az ügyvédem ott volt, és mintha kicsitenyhített volna a helyzeten.– De holnap visszajönnek. Amint látták Winslowt a hírekben.–Valószínűleg. És a riporterek is, akik kint táboroztak a ház előtt,amikor este hazaértem. – A hangja egy árnyalatnyit lágyabbá vált. – Neaggódjon miattam, Reagan nyomozó. Tudok magamra vigyázni.Aidan eltöprengett, hogy csakugyan így van-e. Eltöprengett, vajonhogyan fogadná a hírt, hogy a páciensei öngyilkosságát filmre vették,még az is lehet, hogy nyereségvágyból. Eszébe jutott, milyen volt Tesstekintete, amikor Winslow holttestét bámulta, és azt kívánta, bárcsak nekellene szólnia a kamerákról, de tudta, hogy előbb vagy utóbb ez is befog következni. De nem muszáj ma este.– Akkor hagyom is aludni, Dr. Ciccotelli. – Megemelte bekötözöttkezét. – Köszönöm.A nő szomorúan elmosolyodott.– Köszönöm, hogy nem rángatta be a seggem a központba megint. –Összerezzent. – Elnézést. Amikor fáradt vagyok, torzul a szókincsem.Sokkal több, sokkal jobb hely is volt, ahova szívesen rángatta volnaTess seggét. Megfordult, mielőtt a jussát követelő libidója valamelyiketvalóra nem vallja, és azon kapta magát, hogy megint a toll- éstusrajzokat nézi, amelyeket korábban is tanulmányozott, hogy agondolatait elterelje arról, hogy Tess éppen átöltözik a hálószobában.– T. Ciccotelli – olvasta mindegyik sarkában. – Maga készítetteezeket?– Nem, a bátyám, Tino.Aidan meglepetten fordult felé.– Tinónak hívják a bátyját? Komolyan?Ez alkalommal Tess mosolya igazi vidámságot tükrözött.– Négy bátyám van, Tino, Gino, Dino és Vito. És nem, egyikük semSoprano, ne is kérdezze.Négy báty – és nagy valószínűséggel mind nagyon vigyáz akishúgára. Szinte lehengerlő volt a tudat. Szinte. A vörös köntösazonban túlságosan is fölcsigázta.145

– Valamelyikük itt lakik a közelben?Tess mosolya ismét szomorkás lett.– Nem, mind otthon vannak.– Philadelphiában.Tess szeme elkerekedett.– Honnan tu...? Utánanézett.A férfi kimérten biccentett.– Ez az oka annak, hogy a segge most itt van a szép lakásában ésnem a központban egy kemény széken.A nő egy pillanatig csak bámulta, aztán nagy meglepetéséreelnevette magát. A nevetés mintha betöltötte volna az egész szobát, ésmegint zubogni kezdett Aidan vére.– Jogos, nyomozó. És jó éjt.Aidan is elmosolyodott.– Jó éjt, doktornő.Aidan megvárta, míg Tess hallhatóan bereteszelte az ajtót, majdelindult a lift felé. Hazamegy, és ő is alszik egyet. De először szükségelesz még egy zuhanyra. És ez alkalommal jó hidegre.146

Nyolcadik fejezetMárcius 13-a, hétfő, 23.55Tess nekidőlt a bejárati ajtónak, és a kezét a szívére nyomta. Amosolytalan és dühös Aidan Reagan erőteljesebb kisugárzású férfivalmég sosem találkozott. De amint elmosolyodott... egyszerűen gyönyörűlett. Most a legkevésbé arra van szüksége, hogy elvonják a figyelmét.Vagy mégis szüksége volt rá. Elég sok idő telt el azóta, hogy utoljárailyen hevesen vert a szíve. Mintha a testének mindennégyzetcentimétere mély álomba borult volna, és most ébredezne. Sokidő telt el azóta, hogy utoljára ennyire izgatottá tette valaki. Már félt,hogy soha többet nem lesz része ebben az érzésben.Gyerünk, mondd csak ki, Chick – dörmögte fél hangosan. Vissza kellszállnod arra biciklire. Le kell, hogy fektessenek. De nem tudtakimondani. Erre még gondolnia is nehezére esett. Phillip csalárdságasokkal melyebb sebet ejtett rajta, mint amit a láncos ember. Aztmondogatta magának, hogy túl fog jutni rajta, hogy a férfi csalása nemőt minősíti. Ez vicc. Persze hogy őt minősíti. Olyan férfit választolt, akiképtelen megtartani az ígéreteit. Ő legalább őszintén jött ki az egészből.Anyja lánya.És legalább volt annyi büszkeség benne, hogy azt a csalót kirúgja.Nem úgy, mint az anyja. De a büszkeség csak enyhe vigasz, mertéjjelente hiányzik neki egy másik ember érintése. Voltak Phillip utánférfiak, akik megpróbálták elszédíteni. Pechjükre, nem nagyon szokottszédülni.Egészen mostanáig. Most egészen beleszédült a látványba. És a férfitis érdekelte. És ha meg tudja ítélni az emberi jellemet, akkor Reagan147

ugyanúgy nem akarta ezt az érzést. De mennyire tudja meg ítélni azemberi jellemet? Hiszen mégiscsak Phillipet választotta.Vidám gondolat. Talán Amynek igaza volt. Most kellene fölhívnom.Hogy megbeszéljük, és szent legyen a béke, meg az összes hülyeség ahelyére kerüljön. Megígérte Jonnak, és ezt valamiért Reagan isfontosnak tartotta. Egy pont a jófiúknak. Ellökte magát az ajtótól, majdnagyot ugrott, amikor valaki csöngetett. Kinézett a kukucskálón, ésszitkozódva szisszent fel. A kis Miss Carmichael állt az ajtó előtt,kezében egy pizzás doboz.– Tudom, hogy odabent van – mondta Carmichael hangosan. – Azelőbb láttam a zsarut elmenni.– Menjen el, Miss Carmichael! Nem nyilatkozom.– Ajánlatom van az ön számára.Tess résnyire nyitotta az ajtót.– Az ajánlatának vazelinre van szüksége, Miss Carmichael. Mostpedig kérem, menjen el, még mielőtt kihívom a rendőrséget.Carmichael a résen keresztül méregette.– Exkluzív interjút szeretnék, Tess fölnevetett az abszurd kijelentéshallatán.– Magának piszkosul elment az esze. És higgyen nekem, én tudom,mit beszélek.– A maga segítségével vagy anélkül, de megírom a cikket, doktornő.Ha exkluzív interjút ad, akkor az ön szavai állnak majd benne. Tessmegrázta a fejét.– Mintha elhinnék bármit is abból, amit mond. Különben is, hogy afenébe jutott fel ide?– Azt mondtam a portásuknak, hogy pizzát hozok a magaszomszédjának. Nagyon gáz a biztonsági szolgálat ebben a házban, hamár itt tartunk. Ebben igaza volt.– Jó tudni. Menjen el! – Tess becsapta az ajtót, eltolta a reteszt, ésaz utolsó szavakat már az ajtón keresztül mondta. – Ha öt másodpercmúlva még mindig itt van, akkor hívom a rendőrséget, és a cellábanírhatja meg a cikkét. Öt, négy, há...Joanna vigyorogva lépett hátra. Nem várta, hogy Ciccotellibeleegyezik az interjúba, de arra sem számitól , hogy ilyen csípős anyelve. Amikor Ciccotelli végre beadja a derekát, kivételes sztori lesz148

előle. Így egyelőre azonban szépen hazamegy, és egyedül eszi meg apizzát.Rengeteg munkája van még reggelig. A mamája mindig aztmondogatta, hogy mézzel könnyebb legyei fogni, mint ecettel. Az apjapedig azt hangsúlyozta, hogy a légypapír a legbölcsebb megoldás,bármennyire utálta is elismerni, ez alkalommal a papának igaza volt.Csak meg kell nézni, hány légy vergődését képes Ciccotelli elviselniazon a légypapíron, mielőtt elismeri, hogy vesztett.Nem lesz szép, és Ciccotelli nem fog csöndesen együttműködni.De mégis fog. És amikor a por leülepszik, az én nevem szerepel majda cikk alatt, és Cy Bremin csak egy idegesítő zümmögés lesz a fülemben.A pizzát boldogan harapdálva ment le a lifttel a földszintre, és kifelémenet odaintett a vén portásnak.Március 14-e, kedd, 00.35Mire behajtott a háza elé, Aidan visszanyerte az ön uralmát, aminagy szerencse, mert a hideg zuhany meglehetősen kellemetlen, ésamúgy sem különösebben hatásos. Remélte, hogy Dolly nem csináltrendetlenséget a nappaliban. Jó kutya, jól idomított, de ma túl hosszúidőre hagyta magára. A szomszédban lakó tizenkét éves gyerek szoktakiengedni Dollyt, amikor Aidan hosszabb időre elmegy, de maelfelejtette felhívni a srácot. A konyhán keresztül ment be, és anegyvenhárom kilós rottweiler farkcsóválva üdvözölte.Aidan letérdelt, hogy megvakarja a kutya füle tövét, és elnevettemagát, amikor Dolly boldogan végignyalta az arcát.– Nagy céda vagy, Dolly. – Szeretettel megpaskolta, majd fölállt, éslevette a pórázt a fogasról. Későre járt, de Dolly szeretett sétálni, ésAidanben túlságosan felgyűlt a feszültség, amelyet le kellene vezetnie.– Már megsétáltattam.149

Aidan meglepetten fordult az álmos hang felé, s már ott is volt akezében a fegyvere, mielőtt beléhasított a felismerés. Felkapcsolta avillanyt, és a fény elöntötte a helyiséget.A húga, Rachel, állt az ajtóban, a szeme elkerekedett az ijedtségtől,és egyik kezét a szívére szorította.– Mi a fenét keresel te itt? – kérdezte. – Elment .. eszed, hogy ígyrám törsz? Le is lőhettelek volna.– Én nem... – A lány remegve fújta ki a levegőt. Sajnálom. Nemgondolkodtam.Aidan visszatette a fegyvert a tokba.– Azt látom, hogy nem gondolkodtál. – De Rachel nagyon sápadtvolt, és remegett, mint a nyárfalevél, azért odament hozzá, és átölelte– Jól vagy?A lány odanyomta a fejét bátyja mellkasához, és úgy bólintott.–Igen. Csak még egy perc... – Hátralépett, és nekidőlt a falnak, sötétszemöldöke szinte összeért. Ahogy Aidan, Rachel is az apjuk haját ésszemét örökölte, de finom termete egy az egyben az anyjuké volt.Ahogy a tekintélyparancsoló arckifejezése is.– Késtél.– Te pedig elhagytad a körletet – vágott vissza. Miért nem vagyotthon az ágyadban? Anyu és apu betegre aggódja magát, hafölébrednek, és téged sehol sem találnak.– Nem fognak aggódni. Azt hiszik, Marie-éknél vagyok.Aidan csak bámult le rá.– Hazudtál nekik? Rachel!– Nem hazudtam. Eredetileg Marie-nél voltam. Bulit szervezett, ésén úgy döntöttem... nem veszek részt rajta.Aidan még mindig dühösen kivett egy doboz tejet a hűtőből.– Kérsz?Rachel elhúzta a száját.– Pfuj.– Muszáj tejet innod, hugi. Csontritkulásod lesz, és akkor márbánhatod... – Az anyjuk hanghordozását utánozta, hogy mosolyt csaljonRachel arcára, de a húga továbbra is összeszorított szájjal nézett visszará. – Szóval miért nem maradtál bulizni? Azon kívül, hogy holnap sulivan? – tette hozzá, majd összeszűkült a szeme. – Anyu és apu150

elengedett is iskolaidőben? Amikor mi ennyi idősek voltunk, sosemmehettünk sehova, ha másnap suli volt.Rachel vállat vont.– Tanulni akartunk a töridolgozatra.– De nem tanultok.– Az hittem, tanulni megyek át, Aidan – mondta csöndesen. –Tényleg azt hittem. Aztán megjeleni Marié barátja, és... eldurvultak adolgok.Aidan ledöntött egy pohár tejet, és a kézfejével törölte meg a száját.– Eldurvultak, hogyan?– Mindegy. A lényeg, hogy nem szálltam be. Fölemelte a karját, ésmegszagolta a ruhája ujját. De olyan a szagom, mintha beszálltamvolna.Aidan előrehajolt, szippantott egyet, majd komoran kiegyenesedett.– Sör és füves cigi? Rachel, kik ezek a srácok? És hol voltak Mariészülei?Rachel leült az egyik rozoga konyhaszékre.– Nem voltak otthon. – Fölemelte a kezét, amikor Aidanmegjegyzést tett volna. – Légyszi, ne. Azonnal el kellett volna jönnöm,de az első két órában csak én voltam ott Marie-vel, és tényleg tanultunk.Könyörögve nézett a bátyjára. – Esküszöm, Aidan.– Hiszek neked, Rachel. – Odaült mellé. – Mi történt, kicsim? – Demeglepődött, amikor a húga szeme megtelt könnyel. – Rachel?!Nincs semmi baj... – mondta, és kezével megtörölte a szemét.– Megijedtem. Egy csomó srác jött, megborzongott. – Kiszöktem ahátsó ajtón.Aidan szíve riadtan dobogott, túlságosan is jól el tudta képzelni, miaz ilyen „bulik" vége.– Miért nem hívtad föl aput és anyut?Rachel a fejét rázta.– Az egyik srác rám borította a sört, és... és... nem akartam, hogyanyuék azt higgyék, hazudtam nekik ezért átsétáltam ide.– Sétáltál?Rachel bólintott.Öt kilométer. – A mosolya szánalmasra sikeredett. Ennyit arról, hogya számítógépes játékoktól elpuhulok. Nem akartam itt maradni. Csak el151

akartam lenni valahol, míg a szag eltűnik a ruhámból. De Dollykönyörgött, hogy vigyem el sétálni, aztán leültem, hogy pihenek egypercet, de elaludtam a kanapén.– Föl kellett volna hívnod, Rach. Én mindent elintéztem volna.Raehel a szemét forgatta– Persze, a nagy rendőr bátyám odarohan, hogy mindenthelyrehozzon. Aidan, nem járok vad bulikba de szeretnék valamennyitmegtartani a társasági életemből. – Hirtelen elszomorodott. – Szóval,légyszi, ne mondd el apunak és anyunak...Aidan átgondolta. Abe és Sean rengetegszer falazott neki, amikorfiatalabbak voltak.– Még mindig megy a buli?– Nem. Marie szülei éjfélre jöttek haza, szóval mostanra mindenkirég elment.– Megígéred, hogy nem találkozol többet Marie-vel?Rachel megint megborzongott.– Ó, meg.– Akkor egyezzünk meg valamiben! Menj, és zuhanyozz le! Keresekneked valami melegítőt, és kitaláljuk, hogyan tudnánk kiszedni a sört aruháidból – Vigyorogva nézett rá. – Nekem is van egy-két sörös ruhám,amelyet ki kell mosnom, és így megtakarítunk egy kis vizet.Rachel szemöldöke magasba szökött.– Buliztál, Aidan?– Nem. Kocsmaverekedés.Rachel ajka megrezzent.– És te győztél?– Kicsim, mindig én győzök. – Ujja hegyével megérintette húgaorrát, és mindkettőjük tekintete a bekötözött kézre esett. Nos, nemmindig, gondolta Aidan. Akkor nem, amikor egy Michigan Avenue-nlakó doktornőről van szó, aki messze fölötte áll anyagilag. Annakellenére, hogy érdekli a nőt. Nagyon is érdekli.Rachel a levegőbe szagolt, majd kezét az orra elé emelte.– Forevermore.– Tessék?– Az illat a kezeden. Az a neve, hogy Forevermore. És méregdrága –kajánul nézett a bátyjára. -Igenis buliztál. Ki vele, Aidan!152

A férfi fölnevetett, furcsán zavarba jött.– Menj zuhanyozni, pocok!Rachel fölállt, de megállt az ajtóban, komoly, komoly tekintettelnézett vissza rá.– Köszönöm, Aidan. Nem is tudom, hova mehettem volna, ha idenem.Aidan szíve összefacsarodott. A kishúga a szülei kései meglepetésevolt az élettől, és mindannyian betegre kényeztették. De jó gyerek.Nagyon jó gyerek. Már a gondolattól is irtózott, hogy a húgának ilyenkorán meg kéne tapasztalnia az élet kevésbé napos oldalát.– Ide mindig jöhetsz, Rachel. Csak ne törj rám így telidben?– Rendben.Március 14-e, kedd, 8.09Aidan leült Murphy mellé, elkerülve Spinnelli haragos tekintetét.– Késtél, Aidan.– Elnézést. – Kora hajnalban beosont a szülei házába, hogy tisztaruhát szerezzen a húgának. Utána elvitte Rachelt az iskolába, de aligbírt kiszabadulni a dugóból, amelyet a sok kocsi okozott az épület előtt.A sört sikerült kimosni a ruhából, de a füves cigi szagát nem.Jack egy félig üres fánkosdobozt tolt felé az asztalon.– Aki kapja, marja. Murphyvel megettük az őszes lekvárosat.Kíváncsian méregette Aidant.– Sikerült megszerezned a páciensek listáját?– Nem. – Aidan kivett egy porcukros teasüteményt, és lenyalta azujjait. – Nagyon udvariasan, de megtagadta a kérést. Viszont ténylegkapott fenyegető leveleket a Green-ügy után. Itt vannak. Tiszta kezéveláttolta a borítékot az asztalon. A boríték Forevermore illatot árasztott.Nevetségesnek érezte, hogy megszagolta a borítékot, de valamiért153

képtelen volt ellenállni a késztetésnek. – És megerősítette, hogy szedettSomát. Ez is Green után volt. Már egy üveg sincs meg, de nememlékszik, hogy kidobta-e őket vagy sem. – Spinnellire nézett. – Mareggel bejön, hogy hangmintát adjon, és aláírja a telefonlehallgatásiengedélyt az otthoni készülékre.Spinnelli fölsóhajtott.– Együttműködik, amennyire csak tud. Ha átadja a páciensei listáját,elveszti az engedélyét.– Az engedélyezési bizottság már így is a nyakán van. Tegnapmeglátogatták. – Aidan Murphyre pillantott. – Az a nő a tisztiorvosiszolgálatnál nyavalygott.Murphy arca megrándult.– A fenébe. Egyre jobb.– Találtatok valamit a nyilvántartásban?Murphy Spinnellire nézett, aki komoran biccentett.– Folytasd csak, Todd.– Adams és Winslow aktáit is kivették három hónapja. – Kifújta alevegőt. – Mégpedig Preston Tyler.Aidan döbbenten rázta meg a fejét.– Az lehetetlen. Hiszen... – meghalt. De természetesen eztmindannyian tudták. Harold Green ölte meg a puszta kezével. Amisokkal kegyelmesebb halál volt, mint amit az a rohadék művelt a háromkislánnyal. Aidan a fogát csikorgatta, ahogy próbálta legyűrni adührohamot, mely mindannyiszor elkapta valahányszor annak akislánynak a meggyötört testére gondolt.És arra, hogy Harold Green megúszta a börtönt. Hála TessCiccotellinek. Aki harmincegy nagyon veszélyes embert segített rácsmögé juttatni. Igyekezett ezt sem elfelejteni. Azt sem, hogy Ciccotellimilyen fájdalommal nézett Avery Winslow holttestére, és, hogyamögött a hűvös álarc mögött egy olyan nő van, törődik másoksorsával. Mert ember. És mivel ember, hibát követett el. Egy rettenetes,végzetes hibát.Rádöbbent, hogy mindenki őt nézi némán, és a sziszegve fújta ki alevegőt.– Ki engedné, hogy bárki is Preston Tyler nevével vegyen kivegyenjelentést?154

– Egy új hivatalnok. Nem tudta, Aidan – mondta Murphy. – Mareggel behívattam, és azt mondta, egy rendőr jött, és igazolta magát.Azt is mondta, hogy a jelentés nem is hagyta el a pultot, de a rendőrkésőbb visszajött, amikor a nő legközelebb szolgálatban volt, és megintmegnézte.– A belső ellenőrzés csapata már nézi vele a fényképeket – mondtaSpinnelli komoran. Jack arca egészen kemény lett.– És ha nem tudja vagy nem akarja azonosítani az illetőt?– Ez is megeshet – ismerte el Spinnelli. – De a belső ellenőrzésnekmegvan a maga módszere.– A biztonsági kamera? – kérdezte Aidan. Murphy megvonta avállát.– Természetesen nincs felvétel.– Ennyit arról, hogy a nyilvántartás nyilvántart dolgokat – dörmögteMurphy.– A belső ellenőrzés ennek is utánajár. – Spinnelli fáradtnak tűnt.– Vizsgálat lesz.– Igazad van, Murphy – mondta Aidan. – Tényleg egyre jobb lesz.Bármi jó hír Ricktől?Jack a fejét rázta.– Egész éjjel dolgozott, de az emberünk nagyon okos. Az átviteltgyakorlatilag kilőtte a Marsra. De van más hírem. Az egyikmunkatársam fekete szövetszálakat talált néhány liliomon. Nejlon.Ugyan olyannak tűnő szálakat fedeztünk föl a babán is, amelyetWinslow lakásán találtunk, de a sütő hője beleolvasztotta a nejlont ababa műanyagába, ezért nem tudtuk szétválasztani a kettőt, hogy pontoselemzést kapjunk.– Egy táska esetleg? – kérdezte Murphy. – Valami, amiben valakibehozta mindezeket?Jack bólintott.– Mi is erre gondoltunk. Ebből az irányból nem feltétlenül jutunk ela táskáig, viszont ha megtaláljuk a táskát, valószínűleg lesz bennevirágpor a liliomokról.Aidannek eszébe jutott, milyen sok liliom borította a padlót Adamslakásában.155

– Valakinek többször is kellett fordulnia, ha egyszerre csak egytáskányi liliomot vitt föl. Végigjárjuk a házat, ahol Adams lakott,körbemutogatjuk annak a nőnek a képét, aki a postafióknál járt, esetleglátta valaki. Talán közben megtaláljuk Joanna Carmichaelt, és hátha vanmég fényképe Adams öngyilkosságáról. Tegnap éjjel ott járt.– Jól hangzik – mondta Spinnelli. – Még valami?Murphy elgondolkodva majszolta a fánkját.– Nálunk van Adams széfjének a kulcsa.– És megvan annak az öt elítéltnek a neve, akikről Tess úgygondolja, hogy a tanúskodása juttatta rács mögé. Aidan észrevette, hogyMurphy meglepetten néz föl rá. – Este odaadta. De mind az ötbörtönben van még – mert az ügyész, aki a feltételes szabadlábrahelyezést intézte, nem baszott, vagyis nem rontott el valamit, gondolta,amikor eszébe jutott, hogyan pirult el Tess, amikor majdnemmegbotlott a nyelve Murphy még mindig bámulta. – Mi az?Murphy a levegőbe nézett.– Semmi... Ki fogja kikéretni a páciensei listáját, Marc?Spinnelli bajsza lekonyult.– Szólok Patricknek, hogy azonnal kezdje intézni.– A végzést is Adams széfjére – tette hozzá Murphy.Spinnelli ezt is följegyezte.– Még valaki rendel, mielőtt bezár a konyha? kérdezte keserűen.– Aidan, Tess mikor jön be?– Valamikor délelőtt. Fölhívlak, amikor ideér.Mack fölállt.– Mindent előkészítek a hangfülkében.Spinnelli összevont szemöldökkel figyelte, ahogy a férfi távozik.–Túl sok az eshetőség. Szűkítsétek le!Murphy az ajtóhoz lépett.– Mindannyian tudjuk, hogy a belső ellenőrzés nem fogja nekünkelárulni, kit azonosít a hivatalnoki nyilvántartásban, Marc– Menj, és tedd a dolgod, Murphy! – csattant fel Spinnelli. – Majdén foglalkozom a belső ellenőrzéssel.Murphy a fejét csóválta, ahogy visszamentek az asztalukhoz.– Inkább ő, mint mi. Minden rendben?Aidan morcosan nézett rá.156

– Persze, miért?– Tropára ment az öklöd.És Tess bekötözte, csak erre tudott gondolni. Aztán erőt vett magán,hogy a munkájára figyeljen.– Morris haverja úgy döntött este, hogy hőst játszik. Most hűti magátaz egyik cellában. Még mindig be kell fejeznem a papírmunkát.Ellenállás tanúsítása és egy rendőr megütése.Murphy tűnődve nézett rá, ahogy közeledtek az asztalukhoz.– Az arcod jól néz ki. Hol ütött meg?Aidan elhúzta a száját.– Arcon. Kemény balhorga van.– Túléled.Tess is pontosan ugyanezt mondta.Murphy leült az asztalához, de szemét le sem vette társáról, és Aidanegyre kényelmetlenebbül érezte magát a fürkésző tekintetétől, ezértfigyelmét afelé fordította, hogy keressen egy üres lehallgatási engedélytigénylő űrlapot. Egy perccel később dühösen nézett föl. Murphy mégmindig bámulta.– Mi van már?– Azt mondtad, Tess.Aidan már nyitotta volna a száját, hogy letagadja, de Murphynekigaza volt.– És?– Szóval kezd rád nőni...Aidannek eszébe jutott az álom, amely miatt még hajnal előttfölébredt. Tess az ágyában volt, haja sötét hullámokban omlott a hasára,ahogy végigcsókolta a testét. Azok a domborulatok és az a fürge száj…A telefon megcsörrent az asztalán, ezért megúszta, hogy válaszolniakelljen.A lenti recepciós volt – mondta kurtán. – Dr. Ciccotelli megérkezett.Murphy szája szeglete mosolyra húzódott.– Akkor feltétlenül kísérd föl Dr. Ciccotellit! Szólok Jacknek, hogyjöttök.Tess leült a rendőrőrs előterében, teljesen tudatában annak, hogy akörülötte lévő rendőrök szeme minden mozdulatát követi. Korábbangyűlöletet és megvetést látott a tekintetükben. Most számításba kellett157

vennie, hogy a jelvényt viselők valamelyike talán személyes bosszútforral ellene. A gondolattól szinte egész éjjel nem bírt aludni. És aszorongástól, hogy melyik páciense lesz a következő.Egyrészről kétségbeesetten szerette volna Reagannek odaadni apáciensei listáját, melyet az éjjel elkért, hogy meg lehessen védeni őket.Hogy ne kelljen még egy halott betegének világtalan szemébe néznie.De ez nem etikus. Reagan is tudta. A páciensek titoktartási jogát védenikell. Így is stigmát jelent, ha valaki pszichiáterhez jár. A legtöbbkezeltje szentül hitte, hogy az életük romba dőlne, ha bárki megtudná,segítségre volt szükségük.Azért imádkozott, hogy a vége ne az legyen, hogy az életüketelveszítik. Neveket nem adhatott meg Reagannek, de mindenkitfölhívhat egyenként. Meg is fogja tenni, amint teljesítette az ittenikötelezettségét. Aláírja az engedélyt, hogy lehallgassák a telefonját, ésad hangmintát.A lift ajtaja kinyílt, és Reagan lépett ki rajta. Várható volt, hogy aszíve hevesebben fog verni. Reagan hihetetlenül jóképű férfi. El kellismernie. Minden lépése fenséges erőt sugárzott, ami elárulta, hogy nemlenne bölcs dolog semmibe venni. Tess biztos volt benne, hogy nem islehet. A férfi az előteret pásztázta, ahogy közeledett, és egyszer csakmeglátta. A szemébe nézett. Fölmérte, ahogy Tess is őt. Aztán tekintetea színes kendőre vándorolt, és Tess abban a pillanatban elkomorodott.Tudja. És zavarta, hogy Reagan tudja.– Dr. Ciccotelli – szólalt meg udvariasan. – Köszönöm, hogybefáradt.– Mondtam, hogy eljövök. – Összeszedte a holmijait. – Mindigállom a szavam. – Elindult a férfi után, a gyomra összeugrott, amikormegálltak a liftnél. – Ma reggel nem volt időm futni – húzta el a száját.– Mindenütt riporterek. Nem lenne gond, ha a lépcsőn mennénk?Reagan lenézett rá, szemöldökét enyhén összevonva.– A technikai osztály, ahol a hangmintát kell adnia, a negyedikenvan.– Nem baj.Reagan tekintete megenyhült.– Akkor menjünk a lépcsőn.Amikor fölértek az első emeletre, Reagan odafordult felé.158

– Fölhívta az ügyvédjét?Az, hogy a férfit ennyire érdekli, megtartotta-e az ígéretét vagy sem,jobb kedvre derítette.– Föl. – Amy ébren várta a hívását, és többször is bocsánatot kért. Defeszengve beszélgettek, és egyikük sem hozta föl a kérdést, hogyfölújítják-e az ügyfél-ügyvéd kapcsolatukat. Talán jobb is így. Amy-velannyi mindenen keresztülmentek már. A barátságuk sok vihart megélt,és végeredményben túlságosan értékes volt ahhoz, hogy kockárategyék. Van más védőügyvéd is, ha végül mégiscsak szüksége lesz rá. –Felhívtam, rögtön azután, hogy elzavartam Bulletin riporterét.Reagan meglepett pillantás vetett rá.– Cyrus Bremin odament a lakásához?– Ekkora hírességhez nem volt szerencsém, Johanna Carmichaelkeresett meg.– Ah, a fotós. Vihetem a táskáját?Tess a fejét rázta.– Köszönöm, nem. Úgy érti, ismeri Carmichaelt?– Még nem. Utánanéztünk, amikor tegnap reggel megláttuk a cikketaz újságban. Elmentünk oda, ahol lakik, hátha készített más képet isAdams öngyilkosságáról. – Habozott, majd vállat vont. Ugyanabban aházban lakik, mint Cynthia Adams.– Ezek szerint belebotlott a nagy sztoriba, de a végén Cy Breminneve került a cikk alá. Nem csoda, hogy exkluzív interjút akar.– Exkluzív interjút? – Aidan kurta nevetése visszahangzott alépcsőház falai közt, ahogy egyenletes léptekkel haladtak fölfelé. – Ezmegőrült. – Összerezzent. – Elnézést. Ez tapintatlan volt.Tess kuncogott.– Semmi baj. Én is ezt mondtam neki, csak egy kicsit kiszínezve.– Megint eltorzult a szókincse?– Azt hiszen, a vazelin szó is kicsúszott a számon – fújt egyet. –Valószínűleg még megbánom.Fölértek a negyedik emeletre, és Reagan kitárta Tess előtt az ajtót. Ahangstúdió csak pár lépésnyire volt, és úgy tűnt, az egész csapatösszegyűlt a fogadásukra. Spinnelli, Patrick Hurst és Murphy astúdióablak előtt állt, míg Jack odabent beszélt a technikussal.159

– Ezek szerint telt házas előadásom lesz – mondta vidáman, mireSpinnelli elmosolyodott. – Hol a külön bejáratom?– Teljes mértékben a szabályok szerint akarunk eljárni, Tess. Ez a teérdeked és a miénk is.– Ezt értékelem, Marc. Azt hallottam, hogy fellebbezések érkeztek,Patrick.Patrick mérgesen nézett rá, de mintha úgyis mindig mérges lettvolna, ha ő is ott volt a közelben. Amikor Patrick hivatalba került,miután az előző államügyész lemondott egy botrány miatt, Tess azthitte, megbántotta. Most már tudta, hogy ez a férfi rendes arckifejezése.– Ma reggel már kettő új várt a faxgépben – panaszolta.– Nagyon sajnálom. Bárcsak tehetnék ellene valamit. Mindannyiunkérdekében. – Nagyot nyelt. Főleg Cynthia Adams és Avery Winslowmiatt. De tudod jól, hogy nem adhatom oda a páciensek listáját, Patrick.A férfi bólintott.– És te is tudod, hogy hivatalos úton be fogom kéretni.– És kötelességem harcolni ellene.Patrick megvonta a vállát.– Ilyen ez a játék. Remélem, senki sem hal meg addig, míg ezzelvacakolunk.Tess összerezzent. Ez pontosan célzott, övön aluli ütés volt.– Akkor derítsük ki, ki van emögött, még mielőtt megtörténne.Spinnelli közbelépett.– Ez jó ötlet. Elkészültek, Tess. Essünk túl rajta Jack lépett be azajtón.– Tudod, mi a dolgod, ugye, Tess? Tess mély levegőt vett.– Azt szeretnéd, hogy ugyanazt a szöveget mondjam, amit azüzenetrögzítőn találtatok. Tudom, mi a menete, Jack.– Akkor azt is tudod, hogy nem egzakt tudományról van szó. Avizuális megjelenítést fogjuk összehasonlítani, majd a szakértőnkhangzás alapján is elemzi. Többféle hangot is föl kell majd mondanod.És ha mindezen túl vagyunk, még akkor is lehet, hogy semmi határozotteredményt nem kapunk.Mintha azt mondtad volna, hogy jó az embered – mondta Murphyfeszülten.160

Az is vagyok. – A hang a fülkéből érkezett, és egy emberkéntfordultak meg, hogy lássák, ki szólt. A férfi, aki eddig bent volt, mostott állt a nyitott ajtónak támaszkodva.Bemutatom Dale Burkhardt őrmestert – mondta Jack. – Hasonló amunkája, mint nekem, csak épp a technikai egységben. Ők végzik azösszes új kütyü és bigyó kutatását és fejlesztését. Dale hangelemzésbenaz FBI-standard fölött áll. A legjobb munkatársunk.Burkhardt elmosolyodott.– A nyalizással nem érsz el semmit, Jack. Még mindig tartozolnekem. – Murphyhez fordult. – Az elmélet az, hogy nincs két pontosanegyforma hang. A hangképzésben részt vesz a szájüreg, a torok, ahangszálak és az ajakmozgás beszéd közben. Az imitátorokat nehézkiszúrni, mert kicsi az esélye ugyan, hogy ugyanolyanok legyenek ahangképző szervei, de behatóan tanulmányozzák az ajakmozgást és anyelv állását, és... utánozzák. Ezek az aspektusok ugyanolyanoklesznek. A fülünkre fogunk támaszkodni. – A szóhasználat esetlenresikerült, és Tess bármely más napon elmosolyodott volna. De ma nem.Túl sok múlik ezen az elemzésen. – Dr. Ciccotelli, ha készen áll, akkorkezdhetünk.Tess bement Burkhardt után a helyiségbe, és leült a székre, amelyrea férfi mutatott. Egy kupát kártya feküdt egy megemelt mikrofon előtt apolcszerű asztalon, amely végigfutott a fülke egyik falának teljeshosszában. A felső kártyára Cynthia Adams hangüzenetét nyomtatták.Tess remegve bólintott, és fölvette a kártyát.– Kezdhetem? – kérdezte.– Várja meg, míg kimegyek. – A férfi leült a fülkén kívül lévőkonzol elé, és intett, hogy kezdheti Tess megpróbálta, de lehunyta aszemét, amikor a hangja megbicsaklott. Amint meghallotta azokat azocsmány szavakat, megjelent előtte Cynthia Adams képe, ahogy azüzenetet hallgatja, és abban a gyógyszerrel elkábított állapotában el ishisz minden szót.Burkhardt hangja recsegve hallatszott a házi telefonban.– Kezdje elölről, doktornő. – Csönd következett, majd Burkhardtszólalt meg ismét, most kedvesebben. – Próbáljon nem gondolni azáldozatra. Próbálja meg úgy, mint az üzenetben. Olyan negédesen.Negédesen. Tess kihúzta magát, és újra felolvasta.161

– Jobb, de még egyszer. És még negédesebben.Tess megint olvasott, a szöveg felénél fölnézett.Aidan Reaganre, aki le sem vette a szemét az arcáról. Bólintott.– Jól csinálja – olvasta le az ajkáról.Tess idegei még mindig remegtek, de az émelygése lecsillapodottannyira, hogy sikerült a hívó fél hanghordozását utánoznia, majd rátérta többi kártyára, amelyeken egy-egy szó állt azok szerint a hangokszerint csoportosítva, amelyeket a beszélőnél ki kellett ejtenie. Ezeket isvégigolvasta, majd elölről kezdte az egész kupacot. Néha-néhafelpillantott Reaganre. És a férfi minden egyes alkalommal bólintott.Sosem mosolyodott el, sosem szólt semmit. Ennek ellenére kevésbéérezte magát egyedül az üveg mögött.Egyszer csak a végére ért. Burkhardt felállt, az arcáról semmit semlehetett leolvasni.– Köszönöm, doktornő. Most már kifáradhat, Tess kiment a fülkéből,és minden akaraterejére szüksége volt ahhoz, hogy a keze és a lába neremegjen. De senki sem szólt egy szót sem. A férfiak Burkhardtképernyőjét nézték. Egyikük sem nézett a szemébe. Végül már nembírta tovább.– Nos?Jack a fejét rázta– Közel van, Tess. Nagyon közel, Tess lassan kifújta a levegőt.Végül is mire számítottam? A gépen lejátszott hang még a saját anyjátis megtévesztette volna, annyira hasonlított.Nos, akkor... Mi a következő lépés? Burkhardt tekintetében tiszteletés együttérzés keveredett.– Még el sem kezdtem az elemzést, Dr. Ciccotelli. Sejtettem, hogyilyen közel lesz. Még ne adja fel.Patrick a karjára borította a kabátját.– Hívj föl, ha találtál valamit! Jó lenne, ha már ma délre meglenne.Akkor ebédelek Doolittle bíróval, és éretnék nem totál idiótánaklátszani.Burkhardt felhorkantott, amikor az ajtó becsukódott Patrick mögött.– Délre? Viccel?– Nem – mondta Spinnelli. – A végére fogunk járni, Tess. Próbáljmeg nem idegeskedni.162

Tess mereven biccentett.– Rendben.Még az is könnyebben menne, ha megpróbálna nem lélegezni.Spinnelli fejcsóválva távozott.– A fenébe. Annyira reménykedtem.Tess belebújt a kabátjába, és fölkapta az aktatáskáját.– Köszönöm szépen az igyekezetet. Még aláírom azt a lehallgatásiengedélyt, és hagyom is az urakat dolgozni. – Elment Murphy mellett,aki a vizsgálat alatt alig szólt valamit. Szinte ugyanolyanelkeseredettnek tűnt, mint amilyennek Tess érezte magát. Tess hirtelenbelefáradt, hogy haragudjon Murphyre. Megállt pár ujjnyira Murphyelőtt, és így nem láthatta az arcát.– Értem én, Todd – suttogta. És csak ugyan értette.– Még mindig fáj, hogy nem hittél nekem, de megértem. Abűnjeleket látva lehet, hogy én is ugyanezt gondoltam volna.Hallotta, ahogy Reagan és Murphy halkan beszélni kezd, amikorkilépett az ajtón, de egyszer csak Reagan ott volt mögötte. Tudta, hogyő az, a mozgása zajából és az arcszesze illatából.Némán mentek vissza Reagan asztalához. A férfi szó nélkülátnyújtotta a lehallgatási engedély űrlapját, és Tess nekiállt kitölteni.Amy szavai visszhangoztak a fülében. Ne legyél ekkora hülye, Tess.Most önként lemond a magánélethez való jogáról. De ha a nő meginttelefonál, meglesz a hangja. És nem az én hangomat fogja utánozni.Feltételezve, hogy ugyanaz nő hívta minden egyes alkalommal, amijelen pillanatban ésszerűnek tűnt. Mindenképp megéri a kockázatot.Gyorsan aláírta az űrlapot, majd amikor biztos volt benne, hogy a szemenyugodtnak látszik, fölnézett Reaganre.– Köszönöm. Sokkal elviselhetőbbé tette az egészet.A férfi arcán mosoly suhant át, de Tess még így is beleborzongott.– Nehéz napok vannak maga mögött, doktornő. Nem vagyok bennebiztos, hogy én ilyen jól viseltem volna.Erre Tess elmosolyodott.– További szép napot, nyomozó. Egyedül is kitalálok.163

Március 14-e, kedd, 11.55Miután egész délelőtt bankhivatalnokokkal beszélt, Aidan márértette, miért egyre népszerűbbek a bankautomaták. Személytelenek, azigaz, de a gépek azonnal válaszolnak, és nem karótnyeltek.Még végzéssel fölfegyverkezve is időbe telt, mire megtudhatta,Cynthia Adams melyik bankfiókot választotta széfje elhelyezésére.Végül egy sovány arcú nő, Mrs. Waller bekísérte őket a páncélterembe.Aidant halványan a nyolcadikos algebratanárára emlékeztette. Nem voltvalami kellemes emlék.Mrs. Waller egy közepes nagyságú dobozt húzott ki az egyiknyílásból, és egy magas asztalra helyezte.– Kulcsuk van?Murphy elővette.– Ez, tudod, olyasmi lehet, mint amikor Geraldo betör Caponeszéfjébe – dünnyögte, míg kinyitotta a zárat, és fölemelte a fedelet. –Részvény papírok A végrendelete. – Átnyújtotta Aidannek, aki gyorsanátfutotta.– A hagyatéka nagy része a húgára száll.– Az biztos, hogy nem mostanában frissítette. Murphy Mrs. Wallerrenézett. – Az ügyfelük mikor járt utoljára a széfjénél?A nő kimérten fűzte össze az ujjait.– Múlt pénteken.– Komolyan? – Aidan a szemöldökét ráncolta. Kivett vagy esetlegbetett valamit?– Ilyen információt nem tartunk számon. Tiszteletben tartjuk azügyfelek magánéletét.– Tudja, kezd egy kicsi elegem lenni az emberek magánéletéből –morgott Aidan.– Akkor örülök, hogy nem te véded az alkotmányos jogaimat. –Murphy megzörgetett egy kis borítékot. – Szerintem valamit betett. –Fölnyitotta a borítékot, és két mikrokazettát rázott ki belőle az asztalra –Kicsik.164

– Ilyeneket használnak a diktafonokban – mondta Aidan. Asógornője egy lépést sem tett a kis felvevője nélkül. – Kristen mindigabba dünnyög. Patrick irodájában az egyik titkárnőnek biztosan vangépe, amellyel le tudjuk játszani.Murphy összeszedte a széf tartalmát.– Burkhardtnak is.– Csak meg akarod tudni, hogy jutott-e valamire a hanganyaggal.Murphy arcán mosoly suhant át.Mennem is megfordult a gondolat. Együnk valamit, aztán menjünkföl Burkhardthoz, és hallgassuk meg!Március 14-e, kedd, 12.35Cserben akarsz hagyni?Tess felpillantott az aktáiból, és pislognia kellett, hogy kitisztuljon aszeme előtt a kép. Az ajtóban álló férfiról a faliórára nézett. Az óra márelmúlt fél évszázados, ahogy a praxis szenior orvosa, Harrison Ernst is.Minden kedden együtt ebédeltek.– Harrison! Ne haragudj, észre sem vettem, hogy ennyire elszaladt azidő. Nem bánnád, ha ma nem mennénk ebédelni?Harrison leemelte Tess kabátját és retiküljét az állófogasról.– De bizony bánnám.– Még át kell néznem ezeket az aktákat. – Már órák óta föl sem álltmellőlük, megpróbálta kitalálni, melyik jelenlegi páciense lehet alegnagyobb veszélyben, mert mentálisan erősen befolyásolható. Némiingerültséggel tolta el magától az éppen olvasott lapot.– Szükséged van egy kis szünetre, Tess. A szemed... teljesen ki vanvörösödve. Tégy kedvére ennek az öregembernek. – Megfogta a kezét,és felhúzta. – Látod, nem is volt olyan nehéz.– Harrison, kérlek...165

A férfi egy pillantást vetett Tess asztalára.– Megpróbálod kitalálni, ki lehet a következő, ugye?A férfi enyhén elnéző hangjára ingerült lett.– Igen.– Arról a kettőről, akik meghaltak, gyanítottad volna, hogy ennyirebefolyásolhatók?Tess lehunyta a szemét, és belekapaszkodott férfi bütykös kezébe.– Nem jobban, mint a pácienseim felénél. Semmi nyilvánvalókapcsolatot nem találok, csak azt, hogy mindkettőnek traumatikusélményből fakad az öngyilkossági hajlama.– Mint a pácienseid felénél. Javasolhatok egy másmilyenmegközelítési módot?A férfinak menet közben sikerült föladnia rá a kabátot, és elindultaka lifthez. Csak három emelet volt lefelé, de Harrison már nem voltképes lépcsőzni. Tess az ő kedvéért kibírja azt a három emeletetMosolyt erőltetett az arcára.– Mondhatok én nemet?A férfi fölnevetett, és megnyomta a parkolószint gombját.– Valószínűleg nem. Tess, ne akarj gondolatolvasó lenni. Légypszichiáter!Az ajtó bezárult, és Tess pulzusa megemelkedett Még két emelet.Még egy emelet. A liftajtó kinyílt, és Tess mély levegőt vett, az semérdekelte, hogy a levegő olajszagú és fojtogató.– Hogy érted?– Ha nem lettél volna gyanúsított, és ez a két nyomozó azért jöttvolna hozzád, hogy konzultáljanak veled, akkor mit tettél volna?A férfi besegítette a kocsiba.– Akkor összeírtam volna az elkövető személyiségjegyeit – mondta,amikor a férfi beült a kormány mögé.Akkor tedd azt! – mondta Harrison kedvesen, kihajtott a parkolóból.– És segítek. Ó, arra számítok, hogy riporterek várnak a kapuban. Neharagudj... A férfi szemrehányó pillantást vetett felé. Maradj csöndben,Tess. Inkább nézz bele a zacskóba.Tess kinyitotta a barna papírzacskót, amely a két ülés közt hevert, ésfelkacagott. Egy fekete posztókalap és egy Groucho szemüveg lapultbenne, egy nagy bajusszal, az okuláré fölött bozontos szemöldökkel.166

–Az álcám?A férfi szája mosolyra húzódott.– Gondoltam, hogy inkognitóban szeretnél lenni. Hamis útlevél éstízezer dollár is van a zacskóban.– Nem Mexikóba megyünk, Tess. Csak ebédelni.Elszorult a szíve.– Harrison, mondtam már, hogy szeretlek?A férfi megpaskolta Tess combját.– Nem, de magam is kiokoskodtam. Eleanor nem akarná, hogymagadba roskadva üldögélj.Tessnek eszébe jutott az asszony, aki annyi mindent megtanítottneki. Eleanor Brigham volt a mentora és Harrison legjobb barátja.Eleanor és Harrison együtt indították útjára a praxist csaknem húsz évelezelőtt. Tess tudta, hogy őt tették törvényes örökössé, dekészületlenül érte, amikor három éve Eleanort álmában szélütés érte, ésmeghalt.– Hiányzik... Bárcsak itt lenne. Örülök, hogy te itt vagy.A férfi behajtott a forgalomba, még a szeme sem rebbent, amikor ariporterek megpróbálták megállítani őket.– Komolyan megutáltam a médiát az utóbbi időben.– Tudom, mire gondolsz. Szóval, ki ez a szörnyeteg, Harrison?– Majd te elmondod. Többet tudsz a tényekről, mint én.– De nem ismerek minden részletet. Reagan nyomozó nagyon sokmindent visszatart tőlem. Hátradőlt az ülésen, és az ajkát harapdálta.– De eleget tudok ahhoz, hogy benyomásom legyen róla. Ez aszemély szeret irányítani, ügyel a részletekre, és színpadias. Képesmegérteni, milyen a kiszolgáltatottság, és megvan a képessége arra is,hogy ezt gátlástalanul kihasználja. Hozzáfér a pácienseim nevéhez és arendőrségi jelentésekhez is.– Férfi vagy nő, Tess?– Nem tudom. Az a személy, aki kétszer is fölhívott, egyértelműennő. Az a személy, aki utánozta a hangomat, egyértelműen nő.A férfi döbbenten pillantott rá.– Valaki utánozta a hangodat?167

– Cynthia Adams üzenetrögzítőjén. Ma délelőtt bementemhangmintát adni, hátha ezzel kikerülök a nyomozásból, de eddig nemtűnik túl valószínűnek.– Ez a valaki akkor már jó ideje tervezgethette mindezt.– Úgy néz ki.– Honnan tudhatta a pácienseid nevét?– Ezen én is törtem a fejem. Egy dolog volt közös Winslow-ban ésAdams-ben, mégpedig az, hogy mindkettőt a kórház irányította hozzám,amikor öngyilkossági kísérletért bekerültek. De hát ugyanígy volt apácienseim felével is.– De a kórházban nyoma kell, hogy legyen az átirányításnak.– Persze. Gyakorlatban a nyilvántartásuk titkos, S mint ilyet, őrzik,ahogy mi is védjük a saját nyilvántartásunkat. De... – megvonta a vállát.– A nyilvántartásod érintetlen? – kérdezte óvatosan.– Ez is eszembe jutott. Minden a helyén, és az elektronikusnyilvántartásba sem lépett be senki, csak én és Denise.Harrison a szemöldökét ráncolta.– Öt éve dolgozik nálunk. Azóta, hogy beléptél a praxisba.Tess felsóhajtott. Sosem érezte jól magát Denise közelében, deHarrison nagyon kedvelte.–Tudom. Mindamellett ez a személy hozzáfér a rendőrséginyilvántartáshoz is. Tudott Cynthia húgáról, sőt másolata is volt ahelyszínen készített fényképről. Winslow halott kisbabájáról is voltképe. Az biztos, hogy az én nyilvántartásomban nincsenek ilyen képek.Cynthia lakásában liliomot is találtak. Erről például nem tudtam.– Ezek szerint valakinek egy rendőr van a zsebében?– Vagy egy rendőr tartja a kezében a gyeplőt.Harrison mély levegőt vett, ahogy bekanyarodott a vendéglőparkolójába.– Bosszú lenne?– Reagan nyomozó, úgy tűnt, ezt is számításba vette.A férfi üresbe tette a kocsit.– Szóval van egy jó szervezőképességű, színpadias szociopatánk.– Aki ért a gyógyszerekhez.– Ah, na ez érdekes.168

Tess elgondolkodott a két haláleset tragikus voltán. Öngyilkosság,amikor olyan keményen küzdőitek azért, hogy kimásszanak a gödörből.Olyan kegyetlenség áll emögött, ami túlmutat a hétköznapi erőszakon.– És nem szereti bepiszkítani a kezét.– És aki rád gerjedt...Tess szeme elkerekedett a szokatlan vulgaritás hallatán.– Harrison... – A férfi nem szólt semmit, mire Tess megvonta avállát. – Valószínűleg.– Úgy nézem, megvan a profil körvonala, doktornő – mondta a férfimosolyogva. – És én sült húsra éhezem.Egy pozitívuma van a napközbeni chicagói forgalomnak, gondoltaJoanna, ahogy leemelte a fényképezőgépe lencsevédőjét. Senki semhaladt olyan gyorsan, hogy egy biciklista lépést ne tarthatna vele. Így, abicikli nyergéből tíz jó képet tudott készíteni Dr. Ciccotelliről és akísérőjéről.Miután egy napon át követte Ciccotellit, a fényképezőmemóriakártyája majdnem megtelt, és a légypapír is jó ragadós lett.169

Kilencedik fejezetMárcius 14-e, kedd, 12.35Még nincs kész – csattant fel Burkhardt, még mielőtt Aidan vagyMurphy bármit is kérdezett volna.– Nem azért jöttünk, hogy siettessük – mondta Aidan, és elővett egyfehér papírzacskót a kabátja zsebéből. – De szívesen megvesztegetjük.Burkhardt felvonta egyik szemöldökét.– Mi van a zacskóban?Aidan épp csak annyira nyújtotta ki, hogy a férfi nem érhette el.– Baklava. Nagyon jó. – Eredetileg magának akarta megtartanidélutáni csemegének, de Burkhardt meglehetősen frusztráltnak tűnt, ahaja úgy meredt az égnek, mint a sündisznó tüskéje, mintha újra megújra beletúrt volna. Aidan anyja mindig azt emlegette, hogy mézzelkönnyebb legyet fogni, és a baklava csöpög a méztől.Burkhardt mérgesen nézett rá.– Nem harcol tisztességesen, Reagan. Rendben, adja ide. – Fogta azacskót, kinyitotta, és élvezettel beleszimatolt.– Vannak árnyalatok.– Ez meg mit jelent, hogy vannak árnyalatok? – kérdezte Murphy.– Azt jelenti, hogy bizonyos hangok esetében látok különbségeket,de ahhoz nem jelentkeznek elég gyakorisággal a felvételen, hogy biztoslehessek benne. Ez az imitátor nagyon, nagyon jó. – Habozott, Aidanrenézett, majd Murphyre. – Biztosak benne, hogy ez a doki nem bűnös?Aidan hallotta, ahogy Murphy a fogát csikorgatja.– Igen, biztosak – sziszegte Murphy.Burkhardt megvonta a vállát.– Nos, rendesen betanulta a doki hangját.170

Az „imitátor" szóról Aidannek a borzalmas Richárd Nixon-paródiákjutottak az eszébe.– Azt gondolja, hogy ez egy profi?Burkhardt vállat vont.– Talán. Mindenképp érdemes utánajárni. A legjobb imitátorokáltalában varietéműsorokban kötnek ki. Egyesek rajzfilmszinkrontvállalnak, de nem sok ilyet fognak találni Chicagóban.– A színházi színésznők is tudnak a hangjukkal játszani – mondtaMurphy lassan. Elővette a mikrokazettás borítékot az ingzsebéből, ésátnyújtotta Burkhardtnak. – De igazából nem azért jöttünk, hogyzavarjuk vagy megvesztegessük. Le tudná nekünk ezeket játszani?Burkhardt a tenyerébe rázta a mikrokazettákat.– Ezzel a berendezéssel nem. – Odament egy irattartó szekrényhez,és addig kotorászott benne, míg megtalálta, amit keresett. Egydiktafonnal a kezében egyenesedett föl. – Ez a legtöbb, amit tehetekönökért. – Az egyik kazettát betette a készülékbe, és elindította.Aidan összeráncolt szemöldökkel hallgatta a magas és éles sírást.– Mi a fene ez?Burkhardt a füléhez emelte a készüléket.– Mintha azt mondaná: Cynthia, Cynthia, miért tetted ezt? – Adiktafont tanácstalan arccal adta át Aidannek. – Elég kísérteties. Mintegy kisgyerek, de nagyon nehéz kivenni. Ezek a szerkezetek nem alegjobb minőséget nyújtják.Aidan hallgatta, visszatekerte, és megint meghallgatta.Cynthia Adams a halála előtt két nappal tette ezeket a felvételeket aszéfjébe. – Murphy szemébe nézett. – A hangszórók...– Igazad van – mondta Murphy komoran. – Ezzel gyötörte Adamst,hogy a végén azt hitte, a húga hívja a sírjából. De miért vette fölmagnóra?– Talán azt hitte, hogy kezdi elveszteni az eszét, és félt bárkinekbeszélni róla. Tess azt mondta, hogy Adams ügyesen tagadta azt, amitnem akart elhinni. Nem akarta elhinni, hogy hangokat hall, és a felvétellett volna a bizonyíték, hogy nem képzelődött.Murphy Burkhardtra nézett.– Ha ez ugyanaz az imitátor, akkor össze lehet hasonlítani TessCiccotelli imitált hangjával?171

Burkhardt bólintott.– A felvétel elég vacak, de minden tőlem telhetőt megteszek.Aidan a kazettákat nézte.– Tudja, volt egy másik felvett üzenet is. Az, amelyik Adamsotsürgeti, hogy nézze meg az e-mailjeit. Sikerült elemeznie?Burkhardt a homlokát ráncolta.– Arról nem tudtam.– Annyira koncentráltunk Tess üzenetére, hogy elfeledkeztünk róla –mondta Murphy gondterhelten.– Nos, most már legalább tudok róla. Elkérem Jacktől, és talánegyütt a többivel ki tudok hozni belőle valami használhatót.Március 14-e, kedd, 15.15Mrs. Lister sírt, vad, elgyötört sírással engedett utat a fájdalomnak ésharagnak. Tess füleinek azonban zene volt. A nő már három hónapjajárt hozzá kezelésre, mert egyebek között nyomást érzett a tüdején, ésálmatlanság gyötörte. Mind e mögött az húzódott, hogy nem bírtmegbirkózni a harmincéves fia hirtelen öngyilkosságával. Végigment afokozatokon, eltemette, meggyászolta. De a harag sokkalta mélyebbengyökeredzett.Valahogy, valami módon Cynthia Adams és Avery Winslownyilvánosság elé tárt öngyilkossága segített a haragnak felszínre törnie,és most végre Mrs. Lister elismerte, hogy dühös. Hogy mennyireharagszik a fiára, amiért így itt hagyta. Mégis, mennyire szereti, és aztkívánja, bárcsak visszatérne. Meg kellett volna védenie, de nem tudottróla. Sosem gyanította. Egészen addig, míg túl késő lett. És nincsmásodik lehetőség.Ez elég gyakori volt a hátramaradottak esetében, de Tess szemébe amai napig könnyek gyűltek, és elszorult a torka. Most inkább néhány172

zsebkendőt nyomott Mrs. Lister kezébe, és hagyta, hogy a nő kisírjamagát. Tess tudta, hogy utána kiürültnek fogja magát érezni, de mégnem feltétlenül lesz kész megtenni a következő lépést. Minden páciensmás, és szükségleteik is egyediek.Míg Tess csöndesen várakozott, a köpenye elülső felében némánrezegni kezdett a csipogója. Denise volt. Senki másnak nem volt meg eza szám. Denise csipogóval jelezte diszkréten, ha beszélni akar vele, míga kezelés tart. Ne most, Denise! Fél perc múlva a csipogó megintrezegni kezdett. Tess felállt, és lopva elővette a készüléket a zsebéből,mintha csak ki akart volna nézni az ablakon az alattuk elterülő utcára.A szíve egy ütemet kihagyott, aztán kettőt. Egyetlen 911 töltötte be akis képernyőt. Egyetlen 911 volt a vészjelzésük. Remegő kézzelcsúsztatta vissza a csipogót a zsebébe. Erőt vett magán, hogy a hangjane áruljon el semmit, és a kanapén sírdogáló asszonyhoz fordult.– Mrs. Lister, egy percre kimegyek, hogy egy kicsit maga lehessen.Tess halkan kisurrant, és zakatoló szíve hirtelen elszorult. Denisehalottfehér arccal ült az asztala mögött.– Ne haragudjon, de megint hívása van. Egy nő. A kettesen. Csakmagával hajlandó beszélni, és azt mondja, hogy maga is beszélni akarmajd vele.Tess fölvette a telefont, kihúzta magát, és kurtán Denise felébiccentett. Denise megnyomta a kettes gombot, és Tess fülétmegtöltötte a mobiltelefon zizegő hangja és valami erős háttérzaj. Dudaszólalt meg, mire egy másik válaszolt. Tess hirtelen azt kívánta, bárcsakmegengedte volna Reagannek, hogy lehallgassa a rendelő telefonját is,pedig tudta, hogy igazából sosem hagyná. – Dr. Ciccotelli. Mibensegíthetek?– Dr. Ciccotelli, az egyik betege szomszédja vagyok.A „hagyja a szöveget, asszonyom" már ott volt Tess nyelve hegyén,de visszanyelte, mert nem akart ellenségesnek tűnni, nehogy a nőletegye.– Melyik betegemé, asszonyom?– Malcolm Sewardé.Tess mély levegőt vett, és intett Denise-nek, hogy adjon neki egytollat. Följegyezte a nevet egy lapra, és Denise már gépelte is be Sewardnevét a számítógépbe.173

Ez tényleg rossz irányba halad...– Mi a problémája Mr. Sewardnak?– Csúnyán összevitatkozott a feleségével mondta a nő bátortalanul. –Mintha... igen, épp most ütötte meg, és a felesége most a földön fekszikAzt mondja, hogy meg foglak ölni, te ribanc – tette hozzá, mintha csakaz időjárásra tett volna megjegyzést. – Én csak ennyit tehettem, innentőlaz ön dolga, doktornő.A nő letette, és Tess a rendelő ajtajára nézett, amely mögött ott ültMrs. Lister. Tudta, hogy mit kell tennie.– Hívja föl Harrisont, kérje meg, hogy jöjjön, és kezdjen valamitMrs. Listerrel.– De mit?– A fenébe is, fogalmam sincs! – Tess keze remegett. – Vezesse le akezelést. Hívja vissza holnapra. Harrison majd tudni fogja. Keresse megnekem Seward címét!Fölemelte a jegyzettömböt, amelyre Denise két címet írt fel.– Ez mi?– Két lakása van – mondta a titkárnő kétségbeesetten. – Az egyik abelvárosban, a másik a North Shore-on túl. Mit gondol, melyikbenlehet?Forgalom zaját hallottam a háttérben – mondta Tess. Akkor abelvárosi lesz – alig háromsaroknyira innen. – Hívja a 911-et! Mondjameg nekik, hogy siessenek!Kirohant a rendelőből, le a lépcsőn, magában fohászkodva, hogy ariporterek most már ne legyenek ott, tudva, hogy az sem jelentenesemmit, ha már lég elmentek.Malcolm Seward hír lenne. Nagy hír. Ha a média még nem tudja,akkor hamarosan tudni fogja. Kirontott az utcára, és futni kezdett,tudomást sem véve az egyik járókelő dühös kiáltásáról. Reagan. A férfiarca jelent meg előtte. Hívd fel Reagant!174

Március 14-e, kedd, 15.30Szerencsére Spinnelli felesége szerette a művészetet, mégpedigannak minden létező formáját. Szerencsére épp egy hete rángatta elSpinnellit egy imitátor műsorára, és a főhadnagyuk eléggé élvezteahhoz, hogy ébren maradjon, ami ezek szerint nem történt meg mindenelőadás esetében, amelyre a felesége elvitte. Miután néhány percetbeszélt a feleségével, már át is tudta nyújtani nekik a ChicagóiStúdiószínház kapcsolattartóinak a listáját. A színház jól ismertimprovizációs oktatóközpont, és most Murphy és Aidan együtt lépett beaz épületbe, jelvényüket fölmutatva. Épp próba folyt, és minden szem,rosszallással szegeződött rájuk.– Murphy nyomozó vagyok, ő pedig a társam, Reagan nyomozó.– Miről van szó? – kérdezte a színpadról egy idősebb férfi.– Csak pár kérdést szeretnénk föltenni – válaszolta Aidan. – Egy nőtkeresünk, aki hangokat utánoz, és ide irányítottak bennünket.A férfi, akivel beszéltek, leült a színpad szélére.– Én vagyok a rendező. A nevem Grant Oldjam.– Nos, ahogy mondtam, Mr. Oldham, egy nőt keresünk, aki hangokatutánoz. Nagyon jól. Arra gondoltunk, hogy valamelyik színháználdolgozhat.Oldham kihúzta a maga százhetven centijét.– Nem fogom megadni a színészeim nevét, hogy magukboszorkányüldözésbe kezdjenek.– Gyilkossági ügyben nyomozunk, Mr. Oldham, nemboszorkányokat üldözünk – válaszolt Aidan szelíden. – Természetesennem kötelességük bármit is mondani nekünk. Vagy igen, Murphy?175

– Nem, de hallottam, hogy a színészek meglehetősen bohém életetélnek. Ki tudja, mit találunk a színfalak mögött, amikor végzésseltérünk vissza?A félhomályos helyiségben nehéz volt megmondani, de Oldhammintha elsápadt volna.– Nem kapnak házkutatási végzést alapos indok nélkül. Azalkotmányellenes.Aidan felsóhajtott. Ilyenkor hirtelen mindenki alkotmányjogász lesz.– Igyekszünk megtalálni egy gyilkost, aki már két embert megölt, ésúgy tűnik, nem akarja abbahagyni. Szeretnénk a segítségét kérni, deelég nagy fontosságú az ügy ahhoz, hogy ha most bevinnénkbeszélgetni, senki sem kérdőjelezné meg a döntésünket. Kérem. Tegye,ami helyes, és segítsen nekünk.Oldham kifújta a levegőt.– Mit akarnak tudni?– Olyan nőket keresünk, akik értenek a hangutánzáshoz – mondtaMurphy. – Tehetségeseket.Oldham a feje tetején lévő kopasz foltot dörzsölte.– Nézzük csak, ott van Jen Rivers, Lani Swenson, Nicole Rivera... –hátrapillantott a válla fölött a többiekre, akik a színpadon álltak. – Mégvalaki? – kérdezte Oldham.– Mary Anne Gibbs – mondta egy kecskeszakállas, lompos kinézetűférfi. – Nagyszerű Lizát csinál.A többiek csak igenlően rázták a fejüket, még mindig szemöldöküketráncolva.Aidan minden nevet fölírt, míg Murphy kivett a zsebéből egyfényképet, amelyen az a nő volt, akit a postafiók előtt láttak.– Ismerik? – kérdezte Murphy.Oldham hunyorogva nézte a képet.– Hé, Dzsipszi, kapcsold föl a lámpákat! – A kecskeszakállasművész lebaktatott a színpadról, és hirtelen fény öntötte el aszínháztermet, mire mindenki vad pislogással válaszolt. Oldham fogta aképet, és figyelmesen megnézegette. – A haj nem stimmel, de... AkárNicole is lehet. De mondom, elég kásás a kép. Sajnálom, nyomozóurak.176

Aidannek minden idegszála bizseregni kezdett. Egy lépesselközelebb kerültek.– Tudják, merre lehetne Nicole-t megtalálni?Oldham megint hátranézett a válla fölött.– Tudja valaki, merre lóg Nicole?– A Sears Towers közelében pincérkedett egy kávéházban – mondtaa kecskeszakállas. – De nem tudom, hogy még mindig ott van-e.Hónapokkal ez előtt láttam Nikit utoljára.Aidan mobilja megcsörrent.– Elnézést, csak egy perc. – Odább lépett, és a híváskijelzőre nézett.Tess Ciccotelli.– Mi történt? – kérdezte köszönés nélkül.– Találkozunk kell. – A nő kapkodva vette a levegőt, a hangja szintekétségbeesett volt. – Újabb hívást kaptam.– Murphy! – kiáltott fel Aidan. – Mennünk kell. Ez alkalommal kiaz?– Malcolm Seward.Aidan hirtelen megtorpant a színház előterében. Murphy, akiszorosan követte, szintén megállásra kényszerült.– Az amerikai focista? – Nem is akármelyik. A férfi legenda.Malcolm Seward az egyik páciense lenne?– Igen. Kérem, nyomozó, siessenek! Mondom a címet.Aidan az álla alá szorította a telefont, úgy firkálta fel a címet ajegyzetfüzetébe, a négy nő neve alá. Drága környék, nem túl messzeCiccotelli lakásától.– Most hol van? – A háttérből dudálást hallott, és kerékcsikorgást, ésmég valamit, ami gyanúsan úgy hangzott, mintha Ciccotelli aztmondaná, „seggfej". – Tess! Nem esett baja?– Nem, jól vagyok. Épp most rohanok Seward háza felé. A hetedikenlakik. Siessenek!– Tess, várjon! Várjon meg minket! – De a nő addigra már letette. –Menjünk, Murphy! – mondta, és futásnak eredt.A szíve hevesen vert. Zakatolt. Berontott az üvegajtón, ésugyanazzal a lendülettel rohant volna tovább az épületben, ahol Sewardlakott.A meglepett portás pár másodperc híján elkapta.177

– Álljon meg! Nem mehet föl!– Orvos vagyok! – kiáltotta hátra a válla fölött dühösen. –Vészhelyzet! – A liftajtó éppen akkor nyílt ki, és egy pillanatnyihabozás után Tess beugrott, és megnyomta a gombot a hetedikemeletre. Ahogy az ajtó lassan becsukódott, még hallotta a szirénák élesvijjogását, amely a feje lüktetésével vetekedett. A rendőrség mindjárt ittlesz. Csak egysaroknyira vannak.Csak hét emelet. Már csak hat. Összeszorította a szemét, és aszívverését számolta, ahogy a lift egyre följebb kúszott.Malcolm Seward, az amerikai focista azzal a nagy adag elfojtottdühvel. Tess szaggatva vette a levegőt, égett a tüdeje. Sewardot akkorküldte a csapatorvos terápiára, amikor a férfi beverte az egyikjátékostársa arcát veszekedés közben a pályán kívül, és szerencsére akamerák látószögén kívül is. Tess elég hamar átlátta a problémát, de aférfi csak hetekkel később jutott el odáig, hogy kimondja a szavakat.A liftajtó kinyílt, és Tess kibotladozott a folyosóra. Seward lakásátelég könnyen meg lehetett találni a kihallatszó vad szitkozódás miatt,amit csak időnként tört meg egy-egy rémült sikoly, amelytől Tess-nekmegfagyott az ereiben a vér.– Ne, jaj, istenem, ne! Malcolm, kérlek! – Egy nő sikoltozott. Aztmondja, hogy meg foglak ölni, te ribanc. De a nő még él. Még nemkéstem el.Megrongált acélajtó lógott a keretben. Tess egy pillanatig csak nézte,és próbálta összeszedni a gondolatait. Hol a rendőrség? Már előttem idekellett volna érniük. De nem voltak itt, és a sikoltozás is abbamaradt.Csak rémült nyöszörgés hallatszott, ami még a sikoltozásnál is rosszabbvolt.– Malcolm, kérlek! – A nő fojtottan, rekedten suttogott. – Kérlek...Nem foglak elhagyni. Nem fogom senkinek sem elmondani.– Hazudsz! Te rohadt kurva! Nekem te ne hazudj!– Nem hazudok. Nem... – elfojtott sikoly.Tess képtelen volt tovább várni, belökte az ajtót, és megmerevedett.Malcolm Seward, a százkilencvenöt centinyi tömör izom és fortyogódüh egy méterrel állt az ajtó előtt, és a földről fölemelve tartotta aprótermetű feleségét, az alkarjával fojtogatva. A fejéhez pisztolyt tartott. Aneve... – keresgélt Tess a gondolataiban kétségbeesve. – Mi a neve?178

Gwen. A neve Gwen. Nagy nehezen sikerült levegőt vennie ésmegnyugodnia. Nehéz volt, mert Gwen rémült és tágra nyílt szeme márkiguvadt. Kis keze a férje karját szorította, de hasztalan. EgyenesenTessre nézett, szemében elkeseredett, néma könyörgés.– Malcolm! – szólalt meg Tess halkan. – Engedje el! Segítek, haelengedi.Gwen most már alig kapott levegőt, próbálta a férje lábát rugdalni.De a férfi olyan volt, akár a szikla, képes úgy rohanni a labdával, hogyhárom százhúsz kilós férfi lógott rajta. Törékeny felesége éppen akkorafenyegetés volt, mint egy rovar.Seward fölnézett, a tekintete vad és űzött volt. Vádló. Izzadságcsorgott a testén, egészen átitatta az ingét.– Maga mondta el neki. Megígérte, hogy nem mondja el, deelmondta!Tess feltartotta a kezét, tenyerét a férfi felé fordította.A szíve megint vadul vert, de most a félelemtől. Megint az a nő. Anő, aki azt az üzenetet hagyta Cynthia Adams telefonján, megint ahangját utánozta.– Engedje el Gwent, Malcolm!– Nem. – A férfi a fejét rázta, mint aki eszét vesztette. – Nem. El foghagyni. El fogja mondani. Még szorosabban fogta, és még magasabbraemelte Gwent. – Engem senki nem hagyhat el.– Senki sem fogja elhagyni, Malcolm. – Tess igyekezett nyugtató,dallamos hangon beszélni, és figyelte, ahogy a férfi reszketni kezd. –Senki sem fogja elmondani.A férfi már remegett, és könnyek csorogtak az arcán.– Maga elmondta. Felhívta, és elmondta neki. Megígérte, hogysosem fogja elmondani, de elmondta – sírta, magasabbra rántotta afeleségét, majd a mellkasához szorította. Gwen vergődése abbamaradt.Csak lógott, mint egy rongybaba.– Nem, Malcolm. Én nem mondtam el.– De tudott róla. Tudott róla.Tess szíve hirtelen megállt. Tudott róla. Nem tud róla. Tudott.– Ne bántsa, kérem.179

– Azt mondta, hogy el fog hagyni, és mindenkinek elmondja.Elveszítek... mindent. – Megmerevedett. – Engem nem hagy el senki.Senki nem mondja el. – Gondosan ejtette ki a szavakat. Pontosan.Aztán meghúzta a ravaszt. A sikoltás belefagyott Tess torkába,ahogy Gwen Seward teste megrándult, majd elernyedt. Malcolm aföldre dobta az asszonyt, és Tess mozdulatlanná dermedten követte atekintetével a nő testét. Vér csorgott Gwen fejéből, és beivódott avaníliaszínű berber szőnyegbe. Gwen Seward nem mozdult. Meghalt.Malcolm megölte a feleségét... Gwen halott.Tess hirtelen kijózanodott, mintha arcul csapták volna. Kifelé!Rohanj! Sarkon fordult, de a férfi gyorsabb volt, és egy szempillantásalatt el is kapta. Tess rúgkapált, de a férfi alkarja a nyakára szorult, ésfegyver fúródott a homlokába. Tess egészen közelről hallotta a férfiimmár nyugodt hangját.– Senki sem mondja el – súgta. – Sem ő. Sem maga.Aidan szorosan az oldala mellett tartotta ökölbe szorított kezét. Ez arohadt lift lassú, mint a tetű, a gyomra csupa görcs. Murphy egy árvaszót sem szólt, de a keze ott nyugodott a teste mellett. A szeme ezzelszemben egészen másról árulkodott. Lövések. Túszejtés. TessCiccotelli.Mi lesz, ha későn érünk föl? – gondolta Aidan. Istenem, ne engedd,hogy későn érjünk oda.Végre kinyílt a liftajtó, és Aidan alig tudott higgadt és óvatosmaradni, ahogy megközelítették a helyszínt. Az épületben úgyhelyezkedtek el a lakások, mint a szállodákban a szobák, és a folyosókis csaknem olyan hosszúak voltak. Hat egyenruhás rendőr állt sorfalategy nyitott ajtó előtt kint a folyosón, fegyverük készenlétben. Az egyikrendőr komor arccal ment oda hozzájuk.– Ripley vagyok. A társam és én érkeztünk ide elsőnek.– Mi a helyzet? – kérdezte Murphy halkan és sürgetve.A férfi fejbelőtte a felségét, és nem engedi be , a mentőket, hogymegnézzék a nőt. De úgy látjuk, már nem lélegzik.– És a doktornő? – kérdezte Aidan, és visszatartott a lélegzetét.Ripley szeme megvillant.– Elkapta a nyakánál fogva, és fegyvert tart a fejéhez.Aidan arca megrándult, és szinte maga előtt látta jelenetet.180

Murphy nagyot nyelt.– Mint legutóbb.Ripley félrehajtotta a fejét.– Elnézést, nyomozó…– Egyszer már megtámadták – válaszolt Murphy rekedten. – Egy rab,akit Dr. Ciccotelli épp megfigyelt szakértői jelentés céljából. –Elindultak Seward lakása felé. – Felhívták a túsztárgyalót?– Fel, de fél órára van innen. – Ripley pár lépéssel az ajtótól megállt,és halkabbra fogta a hangját. Egy nagy ablak van a férfi mögött. Ha azegyik szemközti lakásba be tudunk vinni egy orvlövészt, talán be tudjacélozni. Ezen az emeleten mindenkit evakuáltunk, és egy szinttelfeljebb és lejjebb is.– Fölhívom Spinnellit – mondta Murphy, és az emelet túlsó végébement, ahol senki nem hallhatta.Aidan levette a kabátját.– Hadd próbáljak meg beszélni vele!A tiszt a fejét rázta.– Nem hiszem, hogy használna. Valamitől nagyon felpörgött.– Nem várhatunk fél órát a túsztárgyalóra. Ez a férfi már megölte afeleségét. Semmi oka sincs rá, hogy a doktornőt megkímélje. Tudjavalaki, hogy ezt miért csinálja?– Amikor kiléptünk a liftből, valami olyasmi hallottunk, hogy adoktornő felhívta a pasas feleségét, és elmondott valamit, amirőlmegígérte, hogy nem fogja. Az asszony megfenyegette, hogy elhagyja.Erre lelőtte. – Ripley álla megfeszült. – A doktornő megdöbbent.Megfordult, hogy elrohan, de a pasas... elkapta. Semmit sem tehettünk.Aidan hátranézett a válla fölött a folyosó vége felé, ahol Murphy állt,és a mobilján beszélt. A társa fölemelte a fejét, a tekintete óvatos lett.Végül biccentett, és Aidan odalépett az ajtóhoz. Az acélajtó lógott akereten. Két ember kéne, hogy berúgják.Vagy egy felbőszült futballista. Aki ebben a pillanatban TessCiccotellit tartja fogva, és fegyvert nyom a halántékához. A negyvenötkaliberes fegyver a férfi hatalmas kezében játék pisztolynak hatott.Ciccotelli lehunyta a szemét, a teste mozdulatlan volt, de a mellkasaemelkedett és süllyedt, ahogy az orrán keresztül lélegzett. Az ujjaitSeward alkarjára kulcsolta, és felhúzta magát annyira, hogy levegőhöz181

jusson. A lábujja épp csak érintette a talajt. Egyik cipője a folyosórarepült, a másik Mrs. Seward holtteste mellé.Ciccotelli küzdött a férfi ellen, de most mozdulatlanságra voltkényszerítve.Seward maga egyenesen Aidanre bámult, de a tekintete üres volt. Aférfi alig láthatóan ringatta magát egy dallamra, amelyet csakis őhallott.– Seward! – mondta Aidan halkan, és a férfi szeme azonnal megteltélettel. – Engedje el!Tess szeme fölnyílt, és Aidan kordában tartott rettenetet látott benne.És könyörgést. És bizalmat.Aidannek ki kellett húznia magát, hogy a térde ne rogyjon megalatta. A nő élete most az ő kezében van.– Nem – mondta Seward. – Elmondta. Megszegte a szavát.Seward arckifejezése megváltozott, és Aidan azonnal levonta akövetkeztetést. Malcolm Seward eléggé a józan ahhoz, hogy felfogja atényeket, és túlságosan messzire ment ahhoz, hogy elfogadjonközhelyeket és ígéreteket.– Nem ő mondta el. Valaki más hívta fel a feleségét, Seward, és adoktornőnek adta ki magát.A férfi szeme a halott asszonyra rebbent, majd vissza Aidanre.– Hazudik – mondta bizonytalanul. Kezdett eljutni a tudatáigtettének súlya.– Olvas újságot, Seward? Nézi a híreket? Hallott arról a kétöngyilkosságról, melyek a héten történtek?Valami megváltozott a férfi tekintetében.– Igen. És?– Ők is Dr. Ciccotelli páciensei voltak. Valaki fölhívta őket.Bizonyítékunk van arra, hogy nem Dr. Ciccotelli volt az. Csak valaki,aki a hangját utánozta. – Nem ez volt az abszolút igazság, de ezen aponton Aidant ez nem érdekelte.Seward tekintete megint a padlóra vándorolt, törékeny feleségére, akimost a saját vérében hevert. Az ujja megremegett a ravaszon, és Aidanlátta, amint Tess mély levegőt vesz. De sötét szemét le sem vette róla,pontosan úgy, ahogy délelőtt, amikor bent ült a fülkében, és egy gyilkosszavait ismételte.182

– Tudott róla – krákogta Seward. – El akart hagyni.– Sajnálom, Malcolm – mondta Aidan még mindig halkan. – De nemDr. Ciccotelli mondta el neki. Engedje el. Döntsön helyesen, és engedjeel.A férfi lehunyta a szemét.– Megöltem. Az én Gwenemet.Aidan nem szólt semmit, és a nagydarab férfiból zokogás tört fel.Szorosabban fogta Tesst, akinek eltorzult az arca a fájdalomtól, ahogyfogva tartója még erősebben nyomta a fegyvert a halántékához.– Megöltem, és ez a maga hibája. – Még jobban megszorította Tesstorkát, aki már levegő után kapkodott, és igyekezett magasabbraemelkedni lábujjhegyen. De képtelen volt. Seward még mindig sírt, akönnyek utat vájtak maguknak az arcát borító vérben és mocsokban.Aidan próbálta elnyomni a készülődő pánikot, a torka elszorult.– Egy ártatlan nő meghalt, Seward – mondta éles hangon. – Nelegyen kettő! – Seward most már rá figyelt, ezért finomabban folytatta.– A maga Gwenje nem így akarta volna. Kérem, Malcolm. Engedje el,mielőtt túl késő.Seward hirtelen fölegyenesedett, és egy lendülettel ellökte magátólTesst, és térdre rogyott felesége mellett. Tess előreesett, levegőértkapkodott, Aidan pedig elkapta a kezét, és messzire rántotta Seward-tól.Tess nekiütközött Aidan mellkasának, remegett, reszketett, mintha akövetkező pillanatban darabokra akarna hullani.Vagy talán Aidan saját teste remegett. Karjával átfogta Tesst,magához szorította, ahogy a nő próbált rendesen lélegezni. Ugyanabbana pillanatban Seward vaskos karjába kapta a feleségét, és ringatta, akáregy csecsemőt. Zokogása elcsöndesedett, de a könnyek még mindigcsorogtak lefelé az arcán.Aidan mögött alakzatba álltak a rendőrök. Fegyverüket a térdelőSewardra szegezték, aki Gwent ringatta, de még mindig szorította afegyvert.Murphy megjelent Aidan mellett, és néma egyetértéssel vette át astafétát. Aidan arrább lépett, magával vitte Tesst, míg Murphy átvette ahelyét az ajtóban, fegyverét maga elé tartva.Dobja el a fegyvert, Mr. Seward! – mondta Murphy kimérten. Aidannem volt benne biztos, hogy az ő hangja valaha is kimért lesz megint.183

Malcolm Seward óvatosan a földre helyezte a feleségét, és szabadkezével gyöngéden elrendezte a karját a teste mellett. Aztán sajátszájába tette a pisztolyt, és meghúzta a ravaszt.Tess összerándult Aidan karjaiban, megmarkolta a férfi ingét, ésabba kapaszkodott.Egy hosszú pillanatig senki egy szót sem szólt. Aztán Murphyóvatosan visszatette a fegyvert a pisztolytáskába, és felsóhajtott.– Bassza meg! Hogy a rohadt életbe!A folyosó hirtelen megtelt élettel, a mentők berohantak Sewardlakásába. De a következő pillanatban mar álltak is föl fejüket rázva.Mindketten meghaltak – mondta az egyik. 911 hívják az orvosszakértőt!Tess elhúzódott, és a folyosó falának dőlt, majd ernyedten rogyott aföldre. Benézett a lakásba, Sewardra, majd fel Aidanre, az arcábólminden vér kifutott. A torkában dobogott a szíve, és a nyakánéktelenkedő vastag heg vöröslött.– Köszönöm – suttogta.Aidan nem bízott a hangjában, ezért csak bólintott.Murphy lehajolt, és fölvett valami színeset a földről. Tess kendőjét.A kendő azonban visszahullott a földre, amikor Murphy elengedte.– Csupa... – húzta el a száját Murphy. – Ezt már nem használhatod,Tess.Tess hangja üresen koppant.– Szükségetek van még itt rám? Vagy mehetek?Aidan úgy vélte, Tess aligha tudna megállni a lábán, nemhogyhazamenjen.– Hazakísérjük. De előbb föl kell vennünk a vallomását. – Igazábólnem volt szükség erre, legalább is nem ebben a pillanatban. Csak aztakarta, hogy Tess maradjon ott, ahol van, amíg valamennyire visszatér aszíne.Nagy meglepetésére azonban Tess fölállt.– Essünk túl rajta, hogy hazamehessek, és rendbe tegyem magam. –Megrángatta a blézerét, amelyet bemocskolt Gwen Seward vére ésMalcolm Seward izzadsága. Nagyot nyelt, és megingott. Azt hiszem,véres lett a hajam. – Zokniba bújtatott lábfejét nézte. – És a lábam is. Ó,istenem... – Meg borzongott, a kezét már kapta volna a szájához,184

amikor elrántotta, és csak bámulta a véres tenyerét. – Ó, istenem! –felkapta a fejét, Aidan fehér ingét nézte, amelyen vörös csíkokhúzódtak, ahol belekapaszkodott. – Összekentem magát is. Neharagudjon!Aidan torka elszorult, eszébe jutott, hogy a nő úgy kapaszkodottbelé, mintha az élete függött volna tőle.– Semmi baj. Már volt rosszabb is. – Előrelépett, hogy visszanyomjaTesst a padlóra, még mielőtt elájulna, de az egyik mentő megelőzte.– Hadd nézzem meg magát, még mielőtt bárhová menne.Jól vagyok – tiltakozott Tess gyöngén.Aha... – válaszolt a mentős minden él nélkül, és nekiállt végezni adolgát. Tess hagyta, hogy a férfi megmérje a pulzusát, a vérnyomását,és még a szemébe is belevilágítson egy pillanatra. De elhúzódott,amikor a mentős a torkára tette az ujját.Ez régi heg – mondta elutasítón. – Adjon egy nyomtatványt, ésfölmentem minden felelősség alól, ha úgy gondolja, de jól vagyok. Csakhaza akarok menni.Két embernek nem volt többé feje. Háromnak kellene halottnaklennie. De mint egy rohadt macska, amelyiknek túl sok élete van,Ciccotelli még mindig él. Még mindig lélegzett. Ez egyszerűen nemigazságos. De talán jobb is így. Amikor meghal, személyein jelen akaroklenni. Hogy minden percét kiélvezzem. Minden mozzanatát.És még egy dolog árnyékolta be a napot. Reagan nyomozó aztmondta Sewardnak, hogy bizonyítékuk van arra, hogy Ciccotellihangját utánozták. Reagan hazudott. Semmi kétség afelől, hogy Reaganszemrebbenés nélkül hazudott. Kifogástalan az egyezés Ciccotellihangjával, ahogyan ezt az egyik legjobb németországi hangstúdió megis erősítette. Nicole olyan jó volt, hogy még Ciccotelli saját anyját ismegtévesztette volna.TaIán elszámította magát azzal, hogy hangüzenetet hagyott CynthiaAdamsnek, de anélkül a rendőrségnek napokkal tovább tartott volna,hogy összehasonlítsák a dobozon lévő ujjlenyomatokat a Ciccotellivel.Ha egyáltalán eljutottak volna odáig.Nem, ott számította el magát igazán, amikor nem vette számításba,hogy Ciccotellinek még mindig annyi rendőr hajlandó hinni.Nyilvánvaló, hogy a rendőrőrsön közel sem volt olyan általános és erős185

a gyűlölet, mint ahogyan azt állították. Az, hogy Reagan nyomozó is azegyik védelmezője lett., nagy csalódás. Tőle többet vártam.De annak alapján ítélve, ahogy Reagan Ciccotelli szabadságáértküzdött, nem gyűlölte. Pont ellenkezőleg. Abból ítélve, ahogyszorította, amikor Seward végzett magával, sokkal jobban aggódott anőért, mint amennyire valószínűleg elismerte magának.Undorító. Mi a fene van ebben a nőben, hogy a férfiak csak úgyleborulnak a lába elé? A férfiaknak több eszük is lehetne annál, minthogy megzavarja őket egy csinos pofika és ringó fenék. A legtöbb férfigyönge.De én nem vagyok az.Két lépést kell megtennie. Először is, ki kell iktatnia Nicole-t. Ha arendőrség arra gyanakszik, hogy Ciccotelli hangját utánozták, akkorcsak idő kérdése, hogy megtalálják Nicole-t. Szerencsére feláldozható.Szerencsére már nincs rá szüksége, hiszen a tervet meg kell változtatni.Ciccotelli nem megy börtönbe. Legalábbis nem a szó hagyományosértelmében. Nem a magas falú, vasrácsos betonépületbe.Keserű csalódás. Olyan gondosan előkészített mindent. Annyi időtfektetett minden egyes lépésbe azzal a szent célkitűzéssel, hogyCiccotellit rács mögé juttatja. Ahol egyedül lesz, elszigetelve. Sekarrier, se barátok. És a végén élete sem.De többféle börtön létezik. Máshogy is el lehet szigetelni valakit.Félelemmel. Rettegéssel. Ciccotelli börtönében mindez meglesz.Mert mindezt megérdemelte.Március 14-e, kedd, 16.45Meg nem kérdeztek rá Seward titkára, gondolta Tess kábán, ahogyfigyelte Murphyt és Reagant, amint a lakásban folyó műveleteketirányították. Hatan jöttek ki a helyszínelőktől Jack Unger vezetésével.186

Az orvos szakértők hordágyakkal és hullazsákokkal érkeztek. És amentő kivételével mindenki kegyesen békén hagyta. Egyetlen személysem akarta megtudni, mi volt az, amit Malcolm Seward szerintelmondott. Legalábbis eddig nem. De meg fogják kérdezni.Kénytelenek. És el fogja nekik mondani.Most már valószínűleg úgyis mindegy. Malcolm meghalt. Gwenmeghalt. Gyerekük nem volt. Senki sem maradt utánuk, akiknek fájnaaz igazság.Tess csak ült a földön kint a folyosón, egy egyenruhás rendőr állt aliftnél, egy másik pedig a lépcsőháznál figyelt, nehogy illetéktelenek ahelyszínelési területre lépjenek. És – feltételezte – azért is, hogy ő nemehessen el azelőtt, hogy elmondaná a rendőrségnek azt, amit tudniakarnak. Mintha ez megtörténhetne. Miután hallotta, ahogy Sewardmeghúzza a ravaszt, felszökött benne az adrenalin, amely akkor erőtadott a mozdulatainak. Most azonban nem volt benne biztos, hogy megtudna mozdulni, még akkor sem, ha... nagyot nyelt, amikor a régi,elcsépelt mondás átfutott az agyán. Még akkor sem, ha pisztolyttartanának a fejemhez.A keze és a lába már tiszta volt, a véres térdharisnyáját gyöngédmozdulatokkal és bátorító mosollyal levette róla az egyik mentős. Alába meztelen volt. A mentős adott neki egy pár lábzsákot, amelynekrecés a talpa. De eddig még ahhoz sem volt ereje, hogy előrehajoljon ésfelhúzza.Az egyik cipője tönkrement, mert beborította Malcolm és GwenSeward vére és agyveleje. A másik cipője kirepült a folyosóra, és mostott hever a földön mellette. Nem mintha fölvenné még egyszer. Amikorhazaér, minden egyes ruhadarab, amelyet a mai napon viselt, megy aszemétbe. Amikor hazaér, tűzforró vízben lezuhanyozik, és addig mossaa haját és a bőrét, míg el nem fogy az utolsó csepp meleg víz. De mégakkor sem fogja tisztának érezni magát. Amikor hazaér, akár elő isveheti azt az üveg bort, amelyet Reagan ajánlott neki az éjjel, és addigissza, míg az utóbbi óra eseményei el nem homályosodnak a tudatában.De ez sem fog segíteni. Mert amikor fölébred, még mindig ennek arémálomnak a szereplője lesz. Malcolm és Gwen ugyanúgy halott lesz.Ahogy Cynthia és Avery is.187

Miattam. Józan eszével tudta, hogy ez nem igaz, de ugyanígy tudtaazt is, hogy az igazság nem igazán fog számítani, amikor a város reggela kezébe veszi az újságot, és elolvassa a híreket. Amikor ő megpróbálaludni ma éjjel. Az igazság az, hogy ezek az emberek bíztak benne,hogy segít rajtuk. Az igazság az, hogy négy ártatlan ember meghalt.Miattam.Az orvos szakértői csoport technikusai most tolták el mellette a kétholttestet. Egy nagy zsák meg egy kicsi. Tess a falnak döntötte a fejét,és lehunyta a szemét. Ezt a képet már végképp nem szerette volna atöbbi mellé tenni, de tudta, hogy sokáig, nagyon sokáig fogja kísérteni,annak ellenére, hogy mit szeretne. Annak ellenére, hogy azt parancsoljaaz agyának, felejtse el.– Tess?Kinyitotta a szemét. Aidan Reagan tornyosult föléje. Fürkészőtekintettel nézte, mintha attól félne, hogy Tess eltörik. Tess a következőpillanatban hideg ujjait még annál is hidegebb arcára nyomta.– Most kellene a vallomásom.– Ha már képes rá.– Képes vagyok. – Próbált fölállni, és csak bámult, amikor a férfileguggolt mellé, és úgy húzta fel rá a lábzsákot, mintha kisgyerek lenne.Aztán a férfi elfordult, és leült mellé a földre, és ő is a falnak dőlt. Hőáradt a férfi meleg testéből, és Tess megborzongott. Nagyon igyekezettnem gondolni arra, milyen érzés volt a férfi karjában lenni. Milyenerősen szorította a férfi. Milyen jólesett. Mennyire biztonságotsugárzott. Hogyan dobogott a szíve a füle magasságában. Ő ismegrettent. De tette a dolgát, magabiztosan és higgadt józansággal.Tartozik neki az életéért. Ismét megborzongott, mert másképp isvégződhetett volna az egész.– Egészen hideg – mondta a férfi tárgyilagosan.– Szent ég, kabát nélkül futott a rendelőtől egészen idáig?– Kikecmergett a kabátjából, és Tess vállára terítette, még mielőtt anő tiltakozhatott volna. – Ne ellenkezzen, Tess... – figyelmeztette,amikor a nő megpróbálta visszaadni a kabátot. – Úgy fest, mint akit egyötéves is ki tudna ütni.– Össze fogom vérezni – suttogta Tess, de Aidan megfogta az egyikkezét, és tempósan dörgölni kezdte, hogy fölélénkítse a vérkeringését.188

– Minden rendben. Istenem, a keze jéghideg. Miért nem mondottsemmit, doktornő?Tess nekidőlt a falnak, hirtelen végtelen fáradtság rohanta le.– Mert maga nem ért rá. – Körülötte minden mozgás, sürgés-forgáskezdett összemosódni, tompa morajjá halkulni, amiről tudta, hogy ezmár a kimerültség jele. – Megköszöntem már?Aidan megfogta a másik kezét, és azt is melengetni kezdte.– Igen – mondta gyöngéden. – Megköszönte. Meséljen a hívásról.– Egy páciensemmel voltam – ki is volt az? Mrs. Lister. Ez az. –Denise vette föl a telefont. A nő csak velem volt hajlandó beszélni.Ezúttal unottnak tűnt.– Ugyanannak a nőnek hangzott?– Nem. Sem fiatalnak, sem öregnek. Csak unottnak. Azt mondta,hogy Malcolm Seward és a felesége veszekednek. – A férfi végzett azujjai dörgölésével, és most csak lazán tartotta jobb kezét. Tess akárelhúzhatta volna, de nem tette. Nem tudta megtenni. – Azt mondta,hogy Malcolm épp akkor ütötte meg a feleségét, aki a földre esett.– Ez mikor volt?– Pár perccel azelőtt, hogy fölhívtam magukat, nagyjából. Deniseakkor hívta a 911-et, amikor én már rohantam ki az ajtón. – Összevontaa szemöldökét. – Nagyon sokára ért ide a rendőrség. Azt hittem, jóvalelőttem itt lesznek. – Fölnézett. A férfi le sem vette róla a szemét.Zsaruszemek, gondolta. Óvatosan kifejezéstelenek. – Nem akartam hőslenni, nyomozó. De senki más nem volt itt, aki segítsen. Malcolmberúgta az ajtót, és tudtam jól, milyen erőszakos tud lenni, amikorfeldühödik. Tudtam, mennyire félt attól, hogy egy napon visszaél azerejével a feleségénél. Elkapta a nyakát – a hangja megbicsaklott, mirea férfi megszorította a kezét.– Csak nyugodtan, Tess, ráérünk.Tess kihúzta magát, és csak azért is folytatta.– Azt hajtogatta, hogy fölhívtam a feleségét, és elmondtam neki atitkát. Gwen megfenyegette, hogy elhagyja, de őt senki nem hagyhatjael, mondta. Aztán lelőtte. – Tess egész testében összerázkódott, éserősebben szorította a férfi kezét. – Aztán félredobta. Próbáltam elfutni.De túl gyors volt. Aztán... hirtelen elvékonyodott a hangja, de erőt vettmagán.189

– A fejemhez emelte a pisztolyt. Nagyjából ebben a percben jelentekmeg a rendőrök.– Mivel kezelte Sewardot?Tess szomorúan nevetett föl.– Először konfliktuskezelés miatt jött. Megbüntették, mert az egyikjátékos orrát betörte, amikor összekaptak valamelyik meccsen.– Erre emlékszem.– Szemmel láthatóan a csapatvezetés is. Ragaszkodtak hozzá, hogyforduljon szakemberhez.– Ezért ment önhöz.– Nem, a csapatorvoshoz ment, a látszat kedvéért. Azután jötthozzám, segítségért. – A férfi szemébe nézett. – Malcolmhomoszexuális volt, nyomozó. Éveken át rejtegette, mindenki előtttagadta, még maga előtt is. De a személyes szükségleteit egyrenehezebben tudta kordában tartani. Felesége volt, karrierje. Rettegett,hogy mindent elveszít, ha kitudódik. És mivel ő Malcolm Seward volt,nem állhatott össze akárkivel. Észrevennék. Kihasználnák. Ezértsemmit sem tett. És napról napra egyre dühösebb lett.Aidan szeme meglepetten villant meg, de azonnal nyugodt lettmegint.– Meg is zsarolták?– Nem hiszem, de kétlem, hogy valaha is bevallotta volna nekem.Valójában sehova sem jutottunk a terápiával. Nem tett le róla, hogyhazudhat önmagának. Mert képes volt... elég gyakran kielégíteni afeleségét ahhoz, hogy ne gyanakodjon, de ez is kezdett megváltozni.Gwen gyereket akart, de Malcolm nem. Gwen azzal vádolta, hogyviszonya van valakivel.– A sors fintora – mondta Reagan csöndesen.– Igen. Malcolm egyre dühösebb lett, és idegenen töltötte ki amérgét. – Tess szomorúan sóhajtott föl. – Gwenen is. És ezfölemésztette. Szerette Gwent, tényleg szerette. Nem akarta bántanivagy szégyenbe hozni. A gimnáziumban szerettek egymásba. Gwenrégimódi volt. Nem fogadta volna el a férje homoszexualitását – nagyotnyelt. – De azt hiszem, ez már nem számít.Ismét megszorította Tess kezét, de meg sem kísérelte üresfrázisokkal vigasztalni, amit Tess nagyra értékelt.190

– Hogyan találta meg Seward?– Az Arany Oldalakon keresztül. Malcolm egyik barátjában sembízott meg annyira, hogy megkérje őket, ajánljanak neki valakit. Nemakarta, hogy megtudják, többről van szó, mint simakonfliktuskezelésről, amit a legtöbb csapattársa meg tudott érteni. Ésnyilván nem akarta, hogy Gwen megtudja. Tess lehunyta a szemét. Atompaság kezdett elmúlni, az agya lassan magához tért, és eszébe jutott,miről beszélgettek Harrisonnal ebéd közben. Három órával korábbanmég azt hitte, hogy valaki a kórház pszichiátriai osztályán keresztültalálhatta meg a pácienseit. Most szembe kellett néznie az igazsággal.Egyedül úgy tudhatott valaki mindhármukról, ha napi huszonnégyórában figyelte a rendelőm ajtaját, vagy valahogy betört anyilvántartásomba. – Már magától a gondolattól is rosszul lett, mármagától a lehetőségtől is. Az összes páciense aktája... veszélyben. Afogát csikorgatta, és igyekezett úrrá lenni a hányingerén. – Az eddigiesemények alapján arra hajlok, hogy a második történt.A férfi egy pillanatig nem szólt semmit.– Hol tartja az aktákat?Egy páncélteremben, Harrison nyilvántartásával együtt. Dr. HarrisonErnst a…– A társa. Szóval ki férhet hozzá a páncélteremhez, a rendelésiidőben és az után is?– Csak én, Harrison és Denise, a recepciósunk.A férfi elengedte a kezét, és kihúzta a jegyzetfüzetét a zsebéből. Tesskiegyenesítette az ujjait, hirtelen reményvesztett lett.– Olyan, mint egy banki páncélterem?– Nem, inkább egy nagy gardróbszobára hasonlít.– Elektronikus jegyzeteket is készít?Tess gyanakodva méregette.– Néha. De nem mindegyik páciensemmel. – Valószínűleg egybetege lehet, még öt évvel korábbról, akinek az aktáját nem tároltaelektronikusan, szóval gyakorlatilag nem hazudott.A férfi neheztelve nézett rá.– Nem akarok bekukucskálni az aktáiba, doktornő. Patrick majdhivatalosan bekéri. Hol tartja ezeket az elektronikus aktákat?191

– A számítógépen, a munkahelyemen. Begépelem a jegyzeteimet,kinyomtatom őket, és beteszem a mappába, be a...– Páncélterembe. És kitörli ezeket a fájlokat a merevlemezről?Tess habozott.– Nem olyan gyakran, mint kellene. De a rendszer jelszóval védett.– És háttérmentést csinál a merevlemezhez?Tess megint tétovázott.– Minden péntek délután. A nyilvántartást a flashdrive-on tartom. –A férfi szemöldöke kérdőn emelkedett magasba. – Amit akulcskarikámon tartok – tette hozzá – , ezért mindig nálam van – kivévetegnap, gondolta. A kulcsát a rendelőben hagyta, a retiküljében. Amiazt illeti, gondolta, és minden egyes másodperccel egyre nőtt ahányingere, valahányszor nincs a kezében a kulcsa, a fájlokat nem védisemmi.– Van még egy lehetőség, doktornő – mondta Reagan, és feszültenfigyelte. – Valaki lehallgathatta a rendeléseket.Tess szeme elkerekedett.– Úgy érti... Úgy érti, poloska van a rendelőmben? Szent isten!Tényleg erre gondol! – Szeme Seward ajtajára rebbent, amelyen éppenakkor lépett ki Murphy és Jack Unger. Alig lehetett észrevenni, hogyMurphy Reagan felé bólint. – Mi az? – amikor Reagan egy szót semszólt, Tess megragadta a karját. – Mondja meg, mi az!Reagan felsóhajtott.– Mind a három lakásban kamerákat találtunk. És mikrofonokat.Tess nekidőlt a falnak, szinte meg sem érezte, hogy a fejeodaütődött.– Kamerákat?A férfi bólintott.– Az internetre csatlakoztatva.Az ebéd, melyet eddig is alig bírt bent tartani, most feltolult, és Tesstalpra szökkent.– Nem. Ez nem lehet igaz! – Reagan is felállt, és szomorúmegadással nézte a nőt. – Szent isten! Miért? – kérdezte elfulladva.– Még nem tudjuk. Arra gondoltunk, hogy a kamerák arra szolgáltak,hogy az öngyilkosságokat felvegyék velük. Most már nem vagyunkannyira biztosak ebben. Idefelé jövet kezdtünk arra gondolni, hogy talán192

kamerák segítségével választja ki az áldozatait is. Ha kémkedik apáciensei után, akkor maga után is kémkedhet. Megengedné, hogy Jackmegnézze a rendelőjét?Tess tétován bólintott.– Igen. Igen, természetesen. Menjünk.– Még ne – mondta Reagan gyöngéden. – Most szépen hazamegy, ésrendbe szedi magát. Csak ezután megyünk a rendelőjébe. – Kezét a nőháta mögé csúsztatta, és a lift felé fordította. Érintése nyomán melegségáradt szét Tess testében, még a kabáton keresztül is. A férfi kabátja leérta földig, és vissza kellene adnia neki, de nem adta. A férfi Tess álla alátette az ujját, és ismét az arcát tanulmányozta. – Még nem érzi jólmagát. Kibírja a liftet, vagy menjünk a lépcsőn?Tess lesütötte a szemét, zavarba jött, hogy a férfi ilyen könnyenleleplezte a félelmét.– Ostobaság, nem? Egy pszichiáter, akinek ilyen közönséges fóbiájavan. Orvos, gyógyítsd meg önmagadat, meg a többi hülyeség.A férfi megszorította a felkarját, és gyöngéden megrázta.– Nem ostobaság. Ettől emberi, Tess.Tess felpillantott, és a férfi szemébe nézett. A kék szempárban csakmegértést és együttérzést látott. Lenézést nem. Vádlást sem. Tess szemehirtelen megtelt könnyel.– Köszönöm – suttogta. – Köszönök mindent.A férfi csak mosolygott le rá.– Szívesen. Gondolom, ennyivel tartoztam is.Tess remegve mély levegőt vett, és összeszedte magát.– Akkor kvittek vagyunk, nyomozó.A férfi mosolya egy leheletnyit elhalványult.– Akkor rendben. Egy csomó riporter van odalent. Egyedül akarkisétálni, vagy segítségre van szüksége?Tess kihúzta magát.– Egyedül akarok kisétálni. De menjünk a lépcsőn.Reagan némán ment le vele a lépcsőn, megállt, amikor Tessnekpihenésre volt szüksége, ami gyakrabban esett meg, mint Tess vártavolna. Az épület előtere hemzsegett a rendőröktől, akik igyekeztekkordában tartani a riportereket. Aidan odabiccentett az egyikegyenruhás rendőrnek.193

– A kitelepített lakókat visszaengedheti a lakásukba – mondta. Majdkinyitotta a bejárati ajtót. – Ne nyilatkozzon! Egy szót se szóljon!Éppen úgy beszél, mint Amy, gondolta Tess. Gyanította, hogy semReagan, sem Amy nem rajongana ezért az összehasonlításért. De agondolat belefulladt az arcok és vakuk tengerébe, amikor kilépett amédia keltette csődületbe. Legalább harmincan álltak odakint, egyesekmikrofonnal, mások kamerával a vállukon.Kamerák. Amint meglátta őket, eszébe jutottak a kamerák,amelyeket a rendőrség talált a három lakásban, amelyek megörökítettékpáciensei utolsó pillanatait. Mikrofonok. Lehet, hogy a rendelőjében isvan. Szent isten! Ennyi is elég volt ahhoz, hogy megint émelyegnikezdjen, és pont erre volt most szüksége... Hányni, valószínűleg élőegyenes adásban. Ezért lelkiekben fölkészült a vesszőfutásra.Egy mikrofont nyomtak az arcába.– Malcolm Seward meghalt? Fegyvert fogtak magára?Tess egyik kezével szorosan összefogta a nyakán Reagan kabátját. Amásikkal félretolta a mikrofont, es továbbment Reagannel az oldalán.Az utcát nézte, ahol Todd Murphy várta a kocsijával. Már csak egyperc.Meglőtték magát?– Látta Gwen Sewardot meghalni?– Igaz, hogy Malcolm Seward öngyilkos lett?A kérdések zuhataga egybeolvadt a fejében, míg egy kifogástalanulsminkelt barna hajú nő elé nem lepett. A nő szemében tűz égett, és amosolya ravasz volt, amitől Tessben azonnal megszólalt a vészcsengő.De túl későn.– Dr. Ciccotelli, Lynne Popé vagyok a Chicago On The Towntól.Malcolm Seward eltitkolt homoszexualitása vezetett a mai tragédiához?Döbbent moraj futott végig a tömegen, amelyet hitetlenkedőmormogás követett.Egyedül Aidan Reagan keze lökte tovább a karjánál fogva, mert azegész teste mintha megfagyott volna. Amikor Tess magához tért,közömbös arcot vett föl, de tartott tőle, hogy épp elég hosszú időremutatta döbbenetét ahhoz, hogy meghozza Popé étvágyát a szaftosabbpletykákra.– Egyelőre nem nyilatkozom.194

Lynne Popé csak ment utána, erőltetett mosollyal.– De Malcolm Seward meleg volt – hajtogatta. Maga erősítette megezt ma délután, doktornő.A közömbösség álarca lehullott Tessről, és mintha minden csepp vérkiszaladt volna az agyából.– Tessék?Murphy kinyitotta a kocsi ajtaját.– Csak szállj be, Tess!Popé elállta az útját.– Nem tudom, miféle játékot próbál játszani velünk, doktornő –sziszegte a riporter a mosolya mögül–, de nem teheti meg, hogy bedobjaa csalit, és utána elmegy. Ha azt hiszi, hogy iderángathat az év sztorijaígéretével, aztán meg közli, hogy nem nyilatkozik, akkor gondolja átmég egyszer! Ma este nyolc órakor a sztorim adásba kerül, azzal ahangfelvétellel együtt, amelyen közli velem, hogy Malcolm Sewarderőszakos és veszélyes lett, mert maga előtt is tagadjahomoszexualitását.Tess megmerevedett, ahogy az újabb eshetőségek felsorakoztak azagyában.A média. Ez a rohadék fölfedte páciense titkait a média előtt. Azösszes kezeltje hallani fogja, és elgondolkodnak, hogy legközelebbtalán az ő titkaik következnek.Dr. Fenwick és a bizottság nem fog örülni. Az engedélyemetvisszavonják. A karrieremnek vége. Ami, most úgy látszott, a főindíték.A halott páciensei képei villantak át az agyán. A szétroncsolt testek,világtalan szemek. Mi lesz, ha több páciense is meghal? Vagy ezzelvége? Elég lesz annyi, hogy tönkreteszi a karrieremet, vagy folytatja?Ki lesz a következő?Popé az arcát fürkészte, egyik szemöldöke kajánul felvonva.– Meglepődött, doktornő? Ne lepődjön meg!– Minden bejövő hívást fölveszek. Természetesen saját használatra.Ennek véget kell vetni. Most. A pácienseit figyelmeztetnie kell,akármilyen következményekkel jár is a számára. Tess felszegte a fejét.– Nem, nem rólam van hangfelvétele, Miss Pope. Hanem egy ügyescsalásról.195

Doktornő! – figyelmeztette Reagan suttogva. – Ne nyilatkozzon!Tess a szeme sarkából rápillantott.– Ezt a vádat nem hagyhatom elsiklani, nyomozó. – A férfi kurtánbólintott, beleegyezése jeleként, Tess megint Pope-ra nézett, akit,becsületére legyen mondva, sokkal jobban érdekelt ez a fordulat, minthogy dühös lett volna miatta. – Miss Pope, nem nyilatkozom. Csakannyit mondok, hogy határozottan tagadom, hogy bármilyen témábanbármikor is kapcsolatba léptem volna önnel. Terapeuta vagyok. Semmiértelme nem lenne az ön által említett módon kapcsolatba lépni önnel.Attól tartok, hogy átverés áldozata lett.Pope szeme felvillant, elégedetten, hogy mégis kicsikart valamiválaszt.– De ki vert át, doktornő?– Nem tudom – Tess összeszűkült szemmel nézett egyenesen akamerába. – De azon leszek, hogy kiderítsem.196

Tizedik fejezetMárcius 14-e, kedd, 17.10Aidan visszacsúsztatta a mobilját a zsebébe.– Patrick bírósági végzést szerez, hogy Popé ne használhassa föl afelvételt a mai adásban.Murphy odapillantott, majd visszafordult, és az utat nézte.– Megszerzi a felvételt?– Igen. Most Burkhardtnak még több anyagot kell összehasonlítania.– Mit ért azon, hogy még több anyagot kell összehasonlítania? – Akérdés a hátsó ülésről jött, ahol Tess némán ülte végig azt a tíz percet,amíg megtettek kétsaroknyi távolságot. A forgalom beállt, leginkább aváros szinte minden hírállomásáról ideözönlő közvetítőkocsi miatt.Aidan hátrafordult, hogy jobban lássa. Tess sápadt volt, és reszketett,a haja csapzott, egyik kezével a kabátot szorította össze a nyakán. Azajka vértelen, egyedül ott húzódott egy vörös csík, ahol beleharapott. Atekintete azonban tiszta. Olyan belső erővel tartotta magát egyben,amilyet Aidan nem is feltételezett volna vasárnap előtt, és most márértette, miért olyan hűséges még mindig hozzá annyi ember, akikvalószínűleg a legjobban ismerik.– Cynthia Adams is készített felvételt – válaszolt.Tess nagyot nyelt.– Rólam?– Nem. Nehezen lehetett kivenni, de kislányhangnak hallatszott.Tess lehunyta a szemét, majd elfordította a fejét.– Gyötörte.– Igen. A felvételt odaadtuk Burkhardtnak, hogy összehasonlíthassaa hangüzenettel.197

Tess kinyitotta a szemét.– Komolyan gondolta, amit Malcolmnak mondott? Be tudjabizonyítani, hogy nem én vagyok azon a szalagon?– Aidan Murphyre pillantott. Tess észrevette a pillantást, ésfelsóhajtott.– Csak azért mondta, hogy elengedjen... – Szája széle fanyarmosolyra húzódott, amitől Aidannek összeszorult a szíve. – Nemmintha panaszkodnék, értse meg. Csak csalódott vagyok.– Nem hazudott – szólalt meg Murphy, és a visszapillantó tükörbőlnézett rá.– Csak nem a teljes igazság volt – tette hozzá Aidan. – Burkhardttalált pár dolgot, ami különbség is lehet, de azt mondta, hogy többhangmintára lenne szüksége ahhoz, hogy biztos legyen benne.– Az elkövető úgy tervezte, hogy megtalálják a hangomat Cynthiaüzenetrögzítőjén – suttogta Tess.– Felém akarta terelni a rendőrséget, hogy azonosítsák azujjlenyomatomat. Hogy rám gyanakodjanak.És be is jöhetett volna a számítása, gondolta Aidan komoran, haTessnek nem lett volna annyi elszánt híve, mint amilyen Kristen ésMurphy, akik felsorakoztak mögé.– Azon gondolkodom, vajon tudja-e, hogy Cynthia és Lynne Pope iskészített felvételt – folytatta.– Szerintem nem. – Murphy megköszörülte a torkát. – Tess, Aidanemlítette a kamerákat.Tess összerezzent.– Igen. Mondtam neki, hogy átfésülhetitek a rendelőmet.Aidan tudta, hogy Murphy hova akar kilyukadni mindezzel.– Valószínűleg át kell fésülnünk a lakásodat is – mondta olyangyöngéden, ahogy csak tudta.Tess megmerevedett, a szája felnyílt, a szeme elkerekedett, és Aidanlátta, ez a fordulat föl sem merült benne.– Sajnálom – mondta csöndesen.– Csak... nincs semmi baj. – Pedig volt. Aidan látta, hogy Tesserősen küzd azért, hogy összeszedett maradjon. Észre sem vette, hogyringatja magát, az ujjai egészen elfehérednek, ahogy még erősebben198

szorítja a kabátot. Aidan már attól félt, megfojtja magát. – Szent isten.Szent isten...– Tess! – kiáltott Aidan, mire a nő fölnézett, még mindig döbbenten.– Már majdnem odaértünk a lakásához. Ott is várni fog a sajtó.Tess bólintott, és Aidan tanúja lehetett, miként szedi össze magátújra. Szemmel láthatóan megnyugodott, sápadt arca kifejezéstelen lett,sötét szeme higgadt.– Értem. Lehet, hogy össze kellene szednem pár dolgot, ésszállodába mennem. Muszáj... – Az ajka megremegett, de azonnaleltökélten összeszorította.– Muszáj lezuhanyoznom valahol. Még mindig érzem a ver szagát ahajamban.Maradj vele – mondta Murphy Aidannek halkan. Szólj Jacknek ésRicknek, hogy nézzék át a lakását, miután elment. Aztán vidd be akocsiját a rendőrségi telepre, és kérd meg Ricket, hogy azt is vizsgáljaát.Aidan bólintott, ahogy Murphy a járdaszegélyhez hajtott Tess házaelőtt, ahol egy kisebb, de annál eltökéltebb riportercsapat várt.– Hova mész?Spinnelli kikereste annak a színésznőnek, Nicole Riverának a címét,míg odarendeltem az orvlövészt. Megnézem. – Murphy leállította amotort. Ne veszítsd szem elől! Akárki van is emögött, most egy szinttelfeljebb lépett.– Ezt hogy érted? – kérdezte Tess.Murphy hátrafordult, hogy láthassa Tess arcát.– Úgy értem, hogy az utcán minden riporter hallotta, amikor Popeazt mondta, hogy kiteregetted a szennyest.– De nem én voltam – kifújta a levegőt. – Nem számít. Lesz pármérges páciensem.Aidan összevonta a szemöldökét.– Veszélyesek?– Némelyik. Senki sem szereti, ha a legféltettebb titkai élőtévéműsorban kerülnek a napvilágra. Mindenki szereti azt hinni, hogypár dolgot elrejthet, hogy van olyan hely, ahol tényleg egyedül lehet.Kihúzta magát, és kinyitotta a kocsi ajtaját. – Eddig én is azt hittem.199

Aidan kimászott utána, éppen akkor érte utol, amikor Tess az elsőmikrofont félrelökte. Aidan megelőzte, és utat csinált neki a kiáltozóriporterek között a ház bejárata felé, ahol egy aggódó portás várakozott.Aidan fölismerte, ugyanez a férfi volt ügyeletben vasárnap is.Szemmel láthatóan a portás emlékezete ugyanolyan jó volt, mert azarcára őszinte rosszallás ült, amint Aidan belépett a kis előtérbe. Azidősödő férfi előresietett, majd megtorpant, haragvó tekintete eltűnt, ésatyai aggódás vette át a helyét.– Dr. Chick! Csak mondja azt, hogy jól van!Tess felmosolygott a férfira.– Jól vagyok, Mr. Hughes. Izgalmas nap volt, de jól vagyok.– Nem engedtem be ezeket – mondta dühösen a kint tolongóújságírókra pillantva. Aztán mérgesen Aidan felé fordult. – És őt semengedtem volna be, ha nem lett volna muszáj.Tess kuncogása meglepte a portást.– Ó, Mr. Hughes. Annyira örülök, hogy látom!– Ethel azt kéri, feltétlenül mondjam meg magának, hogy egy árvaszót sem hisz el az egészből.– Mondja meg Ethelnek, hogy minden támogatásnak örülök, amitcsak kapok. De nem hiszem, hogy aggódnia kellene a nyomozó miatt. –Az arca ellágyult. – Ma délután megmentette az életemet.Hughes Aidanre pillantott, majd haragosan bólintott.– Akkor rendben. A barátait viszont fölengedtem, Dr. Chick. Dr.Cartert és Miss Millert. Odafönt várják. Dr. Carter megkért, hogyhívjam fel a mobilján, amint a doktornő megérkezik.– Nos, akkor hívja csak fel, Mr. Hughes! És még egyszer köszönöm.Ez alkalommal Aidannek kérdeznie sem kellett.Mar nyitotta is a lépcsőház ajtaját, és megvárta, míg Tess belép. Tessmegállt a lépcső alján, és nagyot sóhajtva nézett föl.– Magának van valami megszégyenítő fóbiája, nyomozó?Aiden habozott. Majd megvonta a vállát.– Nem kedvelem a nagy magasságokat. – Ez így enyhe kifejezésvolt. Nagy magasságban rettenetes szédülés fogta el, de ezt eddigegyetlen lélekkel sem osztotta meg. – Meg szeretne próbálkozni akikúrálásommal?200

Tess halványan, fáradtan mosolyodott el, de a férfit mégis minthaelektromos áram csapta volna meg. Vasárnap még azt hitte, hogy aszexi cigány lánynak kőszíve van. És annyira kívánta, hogy szinti márfájt. Most, ahogy itt állt mellette koszos hajjal vészesen sápadt arccal,még jobban tetszett neki. Gyöngéd, törődő szíve van, az akaraterejemégis erősebb, mint sok férfinak, akit ismer. Amikor Sewardkegyelmére volt bízva az élete, és a fejéhez fegyvert szegeztek, Aidanúgy érezte, soha az életében nem lesz képes újra rendesen lélegezni.Köszönöm – mondta Tess csöndesen. – Még akkor is, ha hazudik,értékelem a gesztust. – Az első lépcsősoron már föl is ment, amikormegfordult, lerogyott a lépcsőre, és fejét a vaskorlátnak támasztotta.Sápadt arca két oldalán egy-egy piros folt gyulladt, és verejtékgyöngyözött a homlokán. Nehezen vette a levegőt, és a keze, amelyeddig makacsul, szorította a kabátot a nyakánál, most elernyedt. A kabátlecsúszott a válláról, szabaddá téve a sebhelyei, amelyet eddig annyiraigyekezett elrejteni. Most mintha túl fáradt lett volna ahhoz, hogytörődjön ezzel. – Elnézést. Egy nyomorult lépcsősortól nem kellenekifáradnom.Aidan leült mellé.– Semmi baj. Szörnyű napja volt. Szerintem belefér egy kis harctérineurózis. Nagyjából négy perc alatt rohant át Seward házához.– Valószínűleg. Akkor nem igazán gondoltam végig.Tess hangja egészen elvékonyodott, ami megrémisztette Aidant.– Volt ebédelni?– Aha. Harrisonnal.– Hadd fogalmazzam újra. Evett valamit?Tess ajka megremegett.– Elrágcsáltam pár kekszet. Harrison sült húst evett, de én túl idegesvoltam ahhoz, hogy bármit is fogyasszak. Feltételezem, üzemanyaghíján kissé rozoga lettem.– Gondolja?A nő ajka mosolyra húzódott, még egy csapást mérve a férfiönuralmára.– Még egy percet kérek, és jobban leszek. – Szavához híven egyperccel később felállt. Kibújt a férfi kabátjából, és visszaadta neki. –Megfogná? Elég nehéz – mondta, aztán a hegymászókat is201

megszégyenítő elszántsággal ment föl a lépcsőn. Aidan két lépésselutána, ugrásra készen, hogy elkapja, ha esetleg összerogyna, de ehelyettközelről láthatta a nő formás fenekét, ahogy mentek fölfelé.Nagyon formás, gondolta, és a keze szinte bizsergett, hogymegérintse a minden lépéssel szépen ringatódzó női testet. Ösztönösentudta, hogy tökéletesen beleillene a nő feneke a tenyerébe, és egypillanatra a képzelete erotikus képeket vetített lelki szemei elé, hogyanis történne mindez. Milyen érzés lenne, amikor megfogná a fenekét, éserősen magához húzná. Hogyan bújna hozzá Tess, hogyan nyögne ésezzel mennyire megőrjítené. Milyen érzés lenne a karjában tartani,amikor a kéjtől már gondolkodni sem tudna.És nem remegne a félelemtől. A kép hirtelen elhalványodott, és azagya kitisztult. Már tudta, milyen érzés a karjában tartani, amikorrettegett. És pont ezért vagy itt, Reagan! – figyelmeztette magátkíméletlenül, ahogy fölértek Tess emeletére. Szóval, koncentrálj arra,hogy megvédd, és ne a fenekéről álmodozz!Tess a lakásához vezette, majd megtorpant, keze a kilincsennyugodott.– A barátaim azt fogják várni, hogy itthon maradok, hogygondoskodhassanak rólam. Azt mondom majd nekik, hogy maga szerinta riporterek miatt biztonságosabb lenne, ha máshol aludnék az éjjel.Nem fogom megemlíteni a kamerákat.Aidan gondolatát hirtelen egy kép kerítette hatalmába arról, pontosanhol is fog aludni Tess az éjszaka. Nálam. És még magát is meglepte,hogy a gondolat nem teljesen volt szexuális töltetű. Közel sem.Leginkább azt akarta, hogy Tess biztonságban legyen. Csak ezutánakarta meztelenül látni. Sikerült komolyan bólintania.– Az lenne a legjobb.A barátai épp a híreket nézték a nappaliban, amikor beléptek.Mindketten azonnal fölpattantak. Jon Carter két hosszú lépéssel azajtóban termett, és karjába zárta Tesst, Aidan a fogát csikorgatta azoltalmazó gesztus láttán.Csak a barátai. Tess mondta, és talán igaznak is hitte, de Aidannekegyértelmű volt, hogy a jó öreg Dr. Carter valami egészen mást gondol.Carter elhúzódott, és arca fintorra húzódott.202

– Szent ég, Tess! Úgy nézel ki, mintha bent lettél volna velem aműtőben, de sokkal rosszabb a szagod. Mi ez a ha... – elhallgatott,amikor Tess egész testében megmerevedett. Carter elborzadt tekintetétAidanre emelte, mire Aidan bólintott, megerősítve azt, amit a férfigondolt.Carter elsápadt.– Akkor igaz.– A felesége vére – mondta Tess tompán. – Rajta volt Malcolmon, ésamikor elkapott...Carter átfogta a vállát.– Mosakodj le, kicsim.Tess elhúzódott tőle, még mindig merev volt.– Le is fogok, de nem itt, Jon.Carter szemöldöke szinte összeért.– De mi a fenéért nem itt?Aidan előrelépett.– Mit hallottak a hírekben? Pontosan.– Hogy Tess harmadik páciense megölte a feleségét, majd önmagátis – felelte Amy Miller. Egy lépéssel sem jött közelebb onnan, ahol állt.– És azt, hogy Tess beszélt a sajtónak a férfi homoszexualitásáról. –Állát fölszegte, és egyenesen Aidan szemébe nézett, szinte követelvetőle, hogy ellenkezzen vele. – De tudjuk, hogy ez nem igaz.– A nyomozó is tudja, Amy, de lehet, hogy néhány páciensem elhiszi– mondta Tess, mire Miller szeme zavarodottan vándorolt Tess arcára,és Aidannek eszébe jutott, mit mondott Tess az előző este: „És azthiszem, különben sem az ügyvédem már." Tess és a barátnőjeösszevesztek, és most a szoba levegője csak úgy sistergett a sokkimondatlan érzéstől.– Szállodába megyek. Majd szólok, hol vagyok amintberendezkedtem.Miller bólintott, az álla egészen megfeszült.– Azt hiszem, ennek több értelme van. Gyanakodva pillantottAidanre. – Még mindig szükséged van védőügyvédre, Tess?Nincs – nagyot nyelt, és megköszörülte a torkát de a barátomra mégszükségem van.203

Erre Amy követte Carter példáját, átölelte Tesst, és egy hosszú,hosszú percen át el sem engedte.– Jonnak igaza van, Tess – mondta és elhúzódott. Ugorj be a zuhanyalá, míg én összecsomagolok neked.Tess megrázta a fejét.– Először inkább a szálloda. Mert amint tiszta vagyok, az elsőutamba eső ágyba bezuhanok.Aidan vére zakatolni kezdett a fejében, amikor Tess hátrament ahálószobájába ügyvéd barátnőjével, nem is sejtve, hogy az utolsómondatával fölpörgette Aidan libidóját.– Ugye tudja, hogy nem ő tette – mondta Carter, és ezzelvisszarángatta a valóságba.– Nem beszélhetek önnek arról, mit tudok és mit nem – mondtaAidan kimérten, aztán merő gonoszkodásból bombát dobott abeszélgetés kellős közepébe. – Mindenesetre akár önök is bennelehetnek.Carter döbbenten bámult.– Magának elment az esze.– Akkor feltételezem, hogy szerencsés vagyok, mivel épp egypszichiáter lakásában tartózkodom.Carter hirtelen hátravetette a fejét, és elnevette magát.– Nagyon jó, Reagan. Egy pillanatra megfogott – mosolyogva ráztaa fejét. – Csak nem arra gondol, hogy Tess és én...? – a kérdést nyitvahagyta. – Nos, nem vagyunk. – Ekkor végtelenül komoly lett. – De Tessaz egyik legközelebbi barátom, és nem akarom, hogy bántódása essen.– Ebben egyetértünk.– Tess veszélyben van, nyomozó?– Ebben a percben nincs. – Aidan megvonta a vállát. – Csak óvatosvagyok.Carter bólintott.– Azt látom. – Hirtelen sarkon fordult, és kihúzta a kanapé mögöttálló díszes asztal egyik fiókját. Teljesen otthon érzi magát, vette észreAidan azonnal. Carter kivett egy papírlapot, és fél oldalt teleírt, mielőttátnyújtotta volna Aidannek. – Az otthoni telefonszámom és néhány,vész esetén hívható szám. Ha Tessnek segítségre van szüksége, akkorhívjon fel.204

Aidan átolvasta a lapot.– Vagy Robint?– Éjjel-nappal, bármikor. Azonnal jövünk. – Carter habozott, a vállafölött hátranézett, mielőtt halkan folytatta volna. – Tess családjaPhiladelphiában lakik.– Említette.Carter szemöldöke meglepetten a magasba szökött.– Csakugyan? – megint hátrapillantott a válla fölött. – És azt isemlítette, hogy nem beszélnek?Aidan azon kapta magát, hogy Carterrel együtt bámul a hálószobafelé.– Nem. Csak annyit mondott, hogy négy bátyja van, akik akár sajátmaffiát is alapíthatnának.John elmosolyodott.Vito az egyik bátyja, Philadelphiában rendőr. A Többi tanár, művészés építész. Tess a kishúguk. Vitóval még mindig tartja a kapcsolatot. –Carter mosolya elhalványodott. – Ő volt az, aki feljött, amikor Tesstavaly megsérült.– A szülei nem jöttek? – Aidant meghökkentette a gondolat.– Nem engedte Vitónak, hogy megmondja nekik. Különben is, haTessnek segítségre van szüksége nyugodtan hívja fel Vitt. Így hirtelennem tudom megadni a telefonszámát, de ha felhív minket otthon, Robinvagy én előkeressük önnek. Kérem, vigyázzon Tessre, nyomozó. Olyan,mintha családtag lenne.Vigyázok. – És ebben a pillanatban Aidan tudta hogy megtartja azígéretét, bármibe kerül is.A nők visszatértek a hátsó hálószobából, Miller egy utazótáskátcipelt. Tess még mindig ugyanazt az összemocskolt ruhát viselte, de azokni eltűnt, helyette vászoncipőt húzott.A hölgyek visszatértek – mondta Carter, és színpadiasan kitártaelőttük a karját. – Amy, visszamegyek a kórházba. Szeretnéd, haelvinnélek az irodádig?– Nem, köszönöm. Kocsival jöttem. – Még egyszer megölelte Tesst.– Hívj föl, amikor bejelentkeztél A táskát átadta Aidannek, és kimentCarter után az ajtón.205

Az ajtó becsukódott mögöttük, és Tess válla lehanyatlott. A szájátfelnyitotta, majd összeszorította, ahogy a szeme végigpásztázta a lakástkamerák után kutatva.– Hadd etessem meg a macskát, mielőtt elmegyünk.Aidan utánament a konyhába, a fogát csikorgatta, amikor Tesslehajolt a mosogató alatti szekrényhez, megint öntudatlanul kínozva őtkerek feneke látványával. Kezét ökölbe szorította maga mellett, hogymég csírájában elfojtsa a vágyat, hogy megérintse. De nem fogjamegérinteni.Itt nem, ahol kamerák figyelhetik minden mozdulatukat. Nem most,amikor a délután borzalma még mindig ott tükröződik Tess elgyötörttekintetében. Mire Tess felállt száraz macskatáppal a kezében, Aidanvisszanyerte az uralmát a gondolatai és a teste fölött.Egy helyes teknőctarka macska tipegett be a konyhába, mertidecsalta a tálba hulló táp hangja. Tess karjába vette az állatot, és arcát apuha bundába temette.– Amikor beteg voltam, ez a cicus végig ott volt mellettem. Bárcsakmagammal vihetnélek, Bella – mondta –, de nem lehet. Egy szállodasem fogadna be. Keresnem kell neked egy kennelt.Abban a másodpercben megszületett a döntés. Tess nem megyszállodába. Nem lesz egyedül.– Van macskahordozója?Tess meglepetten pislogott fel rá.– Van. De utálja.– Szeretné magával vinni?– De nem lehet...– Tess, csak az időt vesztegetjük. Szeretne lezuhanyozni vagy sem?Tess felszegte az állát, a szeme villogott.– Ne parancsolgasson nekem, Aidan! Épp eléggé elvesztettem azirányítást a saját életem fölött az utóbbi három napban. – Mély levegőtvett, szemmel láthatóan erőt vett magán, hogy higgadt maradjon.– Igen szeretném magammal vinni, amennyiben ez lehetséges. Ismerolyan szállodát Aidan, ahova macskát is be lehet vinni?Nem készült fel arra az emésztő birtoklási vágyra, amely attól támadfel benne, hogy a nő kimondta a keresztnevét.206

Igen, tudok egy ilyen helyet. Induljunk! A maga kocsijávalmegyünk.Március 14-e, kedd, 18.30Tess Aidan Reagan fürdőszobájában állva meghúzta a derekán avadidegen valaki kicsi köntösének övét és öntudatosan tette meg a rövidtávot a hálószoba és a konyha között, ahonnan a férfi mély hangjáthallotta. Reagan nyilvánvalóan bolond. Csak ez lehel az egyetlen érv,amiért nem tekeri ki a nyomozó nyakát.Épp elég baj az neki, hogy idehozta, a saját házába Azt ígérte, hogyegy szállodába viszi. Igazából egy olyan helyet ígért, ahova Bellát ismagammal vihetem.Épp elég baj az neki, hogy idehozta, de az, hogy így beosont afürdőszobába, míg ő zuhanyozott, és , ellopta a ruháit... És én még azthittem, hogy bízhatom benne.Megállt a konyha ajtajában.– Reagan nyomozó!Két fej fordult felé, és Tess merev válla ellazult egy kicsit.– Kristen!Reagan sógornője óvatosan az asztalra helyezte a bögréjét, ésösszeszorította az ajkát.– Csukd be a szád, Aidan, mert beleszállnak a legyek.Reagan engedelmeskedett, de a szeme még mindig majd kiguvadt,amitől úgy nézett ki, mintha lenyelte volna a saját nyelvét. Tessfeszélyezetten húzta szorosabbra az övet, és a köntös két gallérjátösszébb fogta, hogy egymást fedjék, és eltakarják a nyakát. HabárAidan megérdemelné, hogy a saját hülye nyelvét lenyelje, és ottfulladjon meg.207

Kristen óvatosan méregette őket, és Tess igyekezett figyelmen kívülhagyni, hogy fülig vörösödött.– Te hoztad be ezt a fürdőszobába? – kérdezte Tess Kristent.Kristen beszívta az arcát.– Igen, én. Tettem ki másik ruhát Aidan szobájában az ágyra. A cicátis oda vittük be. – A rottweilerre mutatott, amely Reagan lábánál hevert.– Dolly édes pofa, de nem akartuk, hogy a cicád megijedjen.Tess bólintott, és óvatos pillantást vetett a nagy kutyára, melyReagan minden parancsának engedelmeskedett, amikor megérkeztek.– Köszönöm. De hol van az én köntösöm? Az, amit becsomagoltammagamnak.– A kocsid csomagtartójában – válaszolt Kristen.– És miért vannak a ruháim a csomagtartóban, Kristen?Barátnője a férfira nézett az asztal fölött.– Aidan?Reagan nagy érdeklődéssel tanulmányozta a bögre tartalmát.– Menjen átöltözni, Tess. Kristen főzött magának egy kis teát meglevest. Amikor visszajön, ennie kell. Tess a fejét rázta, a rettegés elűzteaz arcáról a mosolyt.– Kérem, mondja meg, Aidan! Tudnom kell. A férfi felsóhajtott.– Akkor üljön le. Némán engedelmeskedett, leült Kristen mellémegpaskolta a kezét.Reagan belenézett a szemébe, komolyan és elgyötörten.– Jack átfésülte a lakását, miután eljöttünk, Tess visszatartotta alélegzetét.– És?– Kamera minden helyiségben, Tess érezte, amint a vér kifut azarcából.– Minden helyiségben? A férfi bólintott, Tess nagyot nyelt.– Még a fürdőszobában is? – A férfi csak ránézett de nem szóltsemmit. Nem is kellett. – Milyen régóta voltak ott?– Jack nem tudta biztosra megállapítani. Régebb óta, mint a többi.Talán néhány hónapja.Valaki figyelte őt... hónapokon át. A gyomra összeugrott, és Tessmély levegőt vett, hogy összeszedett maradjon.– Szóval miért vannak a ruháim a csomagtartóban?208

– Jack nagyon alapos kutatást végzett – mondta Reagan. – Néhányblézerben mikrofont talált a bélesbe varrva.Tess szinte bénultan bámult maga elé, nem hitte el, hogy jól hallottaa férfit. De jól hallotta. A tüdeje elszorult, és rádöbbent, hogy elfelejtettlevegői venni.– Azt akarja mondani, hogy valaki kémkedhetett utánam, akárholvoltam?– Nem feltétlenül – dörmögte a férfi. – Attól függ, milyen messzetartózkodott a jelvevőtől.Tess a mennyezetre nézett. Túl sok gondolat kavargott a fejébenahhoz, hogy egyikből is kihámozhasson valami értelmeset. Kamerák.Mikrofonok. Jelvevők. És négy ember meghalt. A mennyezet nagy körtírt le fölötte, ezért lehunyta a szemét, hátha így a szoba abbahagyja aforgást. Nem fogsz hányni. Nyugodt maradsz.– Ezek szerint az összes ruhámat át kell nézni.– Attól tartok.Kristen megszorította a kezét.– Aidan felhívott, amikor Jack közölte vele a hírt. A ruháidat és atáskádat betettük az autódba. Jack küld egy vontatókocsit. Átnézi azautódat és a ruháidat. Elküldtem Beccát a Wal-Martba pár dolgotvásárolni, amivel átvészelheted az időt, míg elkészülnek a ruháidátvizsgálásával.A hálától elszorult a szíve.– Nagyon kedves tőle. De ki az a Becca?– Az édesanyám – válaszolt Reagan. A férfi figyelte, hogyan fog errereagálni. Az álla megfeszült, a szeme megkeményedett. Mintha nemtetszene neki valami. – Annyira izgatott, hogy segíthet, szóval tegyenúgy, mintha örülne annak, amit hoz, bármi is az.Tess összevonta a szemöldökét.– De miért ne örülnék?Kristen eltolta magát az asztaltól.– Azt hiszem, jobb, ha most hozom a levesedet Tess –, mondtagyorsan. – Tányérba vagy bögrébe kéred?– Tányérba, azt hiszem – válaszolta, de közben le sem vette a szemétReagan arcáról, és egyre forrt benne a harag. – Mondja, nyomozó, miértkellene tettem, hogy értékelem az édesanyja kedves gesztusát?209

Reagan még csak nem is pislogott.– Nem kételkedem benne, hogy értékeli a gesztust. Csak nem titokelőttem, hogy a maga ízlése sokkal drágább dolgokra terjed ki, mintamit a Wal-Mart kínál, doktornő. Ennyi. Tess szeme elkerekedett.– Azt hiszi, hogy sznob vagyok. – A férfi nem szólt semmit, csak ült,és nézte kemény kék szemével. Tess összefogta elöl a köntösét, és ülveodafordul! A tűzhelynél szorgoskodó Kristen felé, aki épp akkor mertea tányérba a levest. – Azt hiszi, sznob vagyok. – Valami furcsa okbólkifolyólag az aznap átélt minden szörnyűség és megrázkódtatás utánmintha ez a felismerés fájt volna neki a legjobban.Nagy zavarára hirtelen forró könnyek kezdték égetni a szemét, ezértlenézett a tányérra, amelyet Kristen csúsztatott elé.Kristen keze csitítón simogatta a hátát.Dobozos leves, de jobb, mint amit ma egész nap ettél, ami, ha nemtévedek, egy nagy adag semmi volt. Szóval egyél! – Ekkor nagymeglepetésére Kristen átnyúlt az asztal fölött, és fejbe vágta Reagant.– És Tess nem sznob! Értetted? A férfi a fejét dörzsölte.– A francba, Kristen! Ez fájt!Fájjon is! Most pedig hazamegyek. Abe ma este szolgálatban van, ésRachel vigyáz Karára. Most van Kara lefekvési ideje, Rachelnek pedigholnap iskolába kell mennie. Tess, edd meg a levest, aztán vedd föl amelegítőt, amelyet kitettem Aidan ágyára. Becca elvileg fél órán belülitt lesz egy farmerral – Megállt az ajtóban, és aggódó tekintettel nézettvissza. – Aidan, Rachellel minden rendben?Tess lesütött szempillája alól figyelte, ahogy Reagan arca megrándul,alig észrevehetően.– Miért ne lenne rendben? – kérdezte.Kristen megvonta a vállát.– Annyira magába volt fordulva. Azt mondta, semmi baj, de tudom,hogy valami aggasztja.– Majd beszélek vele – mondta Aidan komoran, és felállt, hogybecsukja Kristen mögött az ajtót. De nem fordult meg, amikorsógornője elment. A konyha csöndjében mintha fölerősödtek volna azérzései. Mérges volt. Az első éjszaka óta nem érzett így, ott Cynthia...öngyilkosságának helyszínén.210

Tess a levesét nézte. Akkor azt hitte, hogy gyilkos vagyok. Legalábbmár nem hiszi ezt. Helyette most egy arrogáns sznobnak tart.Egyáltalán nem kellene számítania, hogy a férfi mit gondol róla. Deszámított, és ő maga túlságosan fáradt volt ahhoz, hogy úgy tegyen,mintha nem így lenne. A levese fölé hajolt. A keze remegett, ésrádöbbent, hogy több mint egy napja egy falatot sem evett. UtoljáraRobin Blue Lemonjában evett, és az is csak leves volt. Tess kezdtekomolyan megutálni a levest.A férfi hirtelen szisszenésére kapta fel a fejét. Reagan ott állt,bámulta. Az álla alatti részt. Aidan lassan fölemelte a tekintetét, és Tessel is felejtette a levest. Nem csak harag villogott Reagan szemében.Vágyakozás is, tiszta, hamisítatlan vágyakozás. Tess-nek a vér afülébenben dobogott, ahogy a férfi ott állt, és az állában remegett egyizom. Reagan hirtelen hátat fordított neki, és amikor megszólalt, ahangja rekedt volt a légzése szaggatott.– A garázsban leszek. Amikor befejezte az evést, és felöltözötttalálkoznunk kell Jackkel a rendőrségen. Mindent át akar fésülni, még apáncéltermet is. Dolly gyere!Tess pislogva nézte a férfi hátát, míg el nem tűnt a másik ajtóban amögötte hűségesen kullogó kutyával. A fejében a lüktetés enyhült, éslenézett. Abban pillanatban elöntötte a forróság az arcát. Ahogy aleveses tányér fölé hajolt, a köntös sokkal jobban szétnyílt, mint amimég illendőnek számíthatott volna. Most már Reagan nemcsaksznobnak fogja gondolni, hanem olcsó nőszemélynek is. Többet láthatnia melléből, mint amennyit bárkinek is megmutatott Phillip óta, hogyrohadna meg.Leszámítva azt a személyt, aki a saját otthonában kémkedett utána. Őaztán tényleg mindent láthatott. Hónapokon át. Hogy rohadna meg ő is.De most nem fog ezen gondolkodni. Kristennek igaza volt, muszájennie, ezért makacsul bekanalazta a levest.Kamerák. Megborzongott. A lakásomban. Lelki szemei előttmegjelent, ahogy a képe ott villog az internetes pornóoldalakon, s ettőla leves kis híján visszajött.Azonban ez közel sem volt olyan szörnyű, mint a rendelőjébenelhelyezett kamerák. Vagy a mikrofonok a blézerei bélésében. Mindenegyes páciensének a magánélethez való joga kegyetlenül meg lett211

sértve, és a személyes információkat arra használták fel, hogy gyötörjékőket.Eltolta maga elől a tányért. Minél előbb tudja meg a teljes igazságot,annál jobb, gondolta, és elment megkeresni Kristen melegítőjét, és csakremélni tudta, hogy az nagyobb, mint a köntös.Március 14-e, kedd, 18.55Dolly, aki eddig Aidan mellett hevert, most felült, és halkan morognikezdett. Fél másodperccel később Tess jelent meg az ajtóban, ami akonyhából nyílt.– Bejöhetek?Aidan riadtan nézett föl a motorjáról, és megkönnyebbült, hogy anőn most már rendes ruha van. Kristen ruhája volt, ráadásul túl kicsi, deszerencsére a nő testének legfontosabb részeit elfedte. Nem volt bennebiztos, hogy túlélné, ha még egyszer annyit látna a melléből. Pedig pontolyan gyönyörű volt, mint amilyennek képzelte. Sima, telt és feszes.Minden csepp erejére szüksége volt ahhoz, hogy el tudjon fordulni, és akezét ne csúsztassa be a köntös alá, hogy megtudja, milyen érzésmegérinteni.Teljesen felajzva és végtelenül frusztráltan félretette a franciakulcsot,amellyel egy rozsdás csavart próbált levenni a motor aljáról.– Persze. Jöjjön csak be, de figyeljen, hova lép. Nagy a kosz idebent.Tess három méterről figyelte a motort.– Az új projekt?Aidan elégedetten nézett végig a járművön, amelyet egy hete vett.Bárhova inkább nézett, mint a nőre.– Talán. Attól függ, mit találok, ha behatoltam. Összerezzent, amikorrájött, mit is mondott. Önkéntelenül összerezzent, mert akármennyirekívánta is a nőt sosem fogja megkapni.212

Amikor Tess rájött, hogy mégsem szállodába fogja vinni egészénkemény lett az arca. De nem vitatkozott vele, csak némán besétált aházba, be a fürdőszobába, mintha királynő lett volna. Fájt, Aidan elkellett ismernie. Azt gondolta, hogy Tess értékelni fogja, hogy nem egysteril szállodában kell meghúznia magát. Tévedett. De akkor is, amikormeglátta Kristen köntösében, megkívánta. Ezért emlékeztette magátmég egyszer, hogy Tess a Michigan Avenue-n lakik, míg ő a Wal-Martkörzetében. Arra számított, hogy a nő egy kicsit dühös lesz. De arra,nem, hogy megbántódik. Nem akarta megbántani.Tess most háttal állt neki, a fényképeket nézegette, amelyeket Aidana Camaróról készített az újjáépítés különböző fázisaiban.Szeret helyreállítani... – mondta Tess a válla fölött hátrapillantva. –Kocsikat, motorokat. – Felé fordult, és a motor felé biccentett. – Abátyámnak is van egy ilyenje. A gyorsaság a lételeme.Aidannek eszébe jutott, amit Carter mondott. Hogy Tess nem beszéla családjával.– Melyik bátyjának? Dinónak, Tinónak, Ginónak vagy Vitónak?Tess arcára erőltetett mosoly ült.– Vitónak. Ő a család fekete báránya. Az anyám mindig aggódottmiatta, hogy két keréken száguldozik a városban, mint egymegveszekedett fenegyerek.– Az én anyám is aggódna. Ha tudná.– Értem. Titkolódzik a mama előtt? Szégyellje magát, nyomozó!Aidan megemelte egyik szemöldökét.– Csak nem azt tervezi, hogy beárul?– Én ugyan nem. Tudok titkot tartani – a mosolya eltűnt. – Kár, hogyholnapra már senki sem fogja elhinni.Aidan nem tudta, erre mit lehetne mondani, ezért inkább egy szótsem szólt, ahogy felkapott egy rongyot, és megtörölte olajos kezét.– Miért gondolta, hogy megbántanám az édesanyja érzéseit?Aidan felsóhajtott.– Nem gondoltam. Legalábbis nem direkt. Nézze, maga egészen másszínvonalon él. Drága butikokban vásárol. Mercedesszel jár, az istenszerelmére! Míg az én Camaróm tetejét egy szigetelőszalag tartja össze.– A maga lakásának árából öt ilyen házat lehetne venni – kitárta a213

karját. – Az én anyám semmit sem tud a divatról és a drága butikokról.De jó a szíve, és nem szeretném, ha bárki is megbántaná.– Most az édesanyjáról beszélünk, vagy magáról, nyomozó?Aidan a szemetesbe hajította a rongyot, mérges volt, hogy ígysarokba szorították.– Ugye, nem akar a díványra fektetni ezért? – Tess összerezzent akérdés hallatán, amit a férfi korántsem akart ilyen epésre. – Elnézést. Ezteljesen fölösleges volt. Elkészült? Mehetünk?– Gondoltam, megvárjuk az édesanyját, míg meghozza a ruhákat.Aidan haragosan nézett.– Rendben. Megvárhatja a konyhában. Nekem még van pár dolgomidekint.– Csak egy perc... – Tess végigsétált a garázson, átlépkedett amotorból kiszerelt alkatrészek fölött, és megállt, amikor már csak amotor volt kettejük között. Elég közel volt ahhoz, hogy Aidanmegérintse, elég közel, hogy a férfi érezze a bőre édes illatát még amotor olajos szaga fölött is. Elég közel ahhoz, hogy lássa hogyan lükteta nő pulzusa a nyakán.– Csak néhány dolgot szeretnék tisztázni, nyomozó. Nem vagyoksznob, és nem is szokásom megbántani olyanokat, akik segítenipróbálnak nekem. Gyerekkoromban csak álmodhattam a Wal-Martbólszármazó ruhákról. Az édesanyám két munkahelyen dolgozott, hogy azöt gyereket egyáltalán használt ruhába tudja öltöztetni. Ami új ruhámvolt, azt magamnak készítettem. Tudom jól, mennyit ér egy dollár. –Elhallgatott, az állán megfeszült. – A Mercedesemet örököltem. És alakásomat is. Szeretem azt a kocsit. És szeretek abban a lakásban élni.Rendes praxisom van, és jól keresek. – A fogát csikorgatta. –Legalábbis eddig jól kerestem. Tess...– Még nem fejeztem be. Nem fogok bocsánatot kérni sem magától,sem senki mástól azért, ahogy élek. De átkozott legyek, ha hagyom,hogy ezek miatt olyannak állítson be, amilyen nem vagyok. A férfikényszert érzett, hogy megvédje magát.– Nem akart idejönni, Tess a szemét forgatta.Persze hogy nem akartam. Csupa mocsok voltam, egy másik embervére és agya volt a hajamban! Lehet, hogy ez magának mindennapos,nyomozó, de a rohadt életbe, nekem nem! Nem zuhanyozhattam le a214

saját lakásomban, mert valami kibaszott gyilkos kukkoló éjjel-nappalképeket készít rólam. Még azt sem mondhattam meg magának, miértakartam szállodába menni, mert féltem, hogy az a rohadék a kocsimat isbepoloskázta. Csak egy helyei akartam, ahol rendbe hozhatom magam,és nem kell attól tartanom, hogy valaki más fürdőszobáját bepiszkítom– remegve fújta ki a levegőt, a haragjai kezdte felváltani a megbánás. –Sajnálom, hogy undok voltam. Felajánlotta a vendégszeretetét, azotthonát, én pedig durva voltam.Tekintetbe véve, hogy a nő min ment keresztül aznap, a tetteiteljesen érthetők voltak, és igen, Aidan ostobán viselkedett.– Bocsásson meg. Megint igazságtalan voltam magával. Azt hittem...– kényelmetlen érzésekkel vonta meg a vállát. – Azt hittem, hogy lenéz.– Nos, nem néztem le – mondta Tess komolyan. – Sosem nézném le.A harag, a zavarodottság és a megbántottság eltűnt, és a beállócsöndben egyre jobban tudatosult bennük, hogy valami történt közöttük.– Köszönöm.– Ha már itt tartunk, tetszik a fürdőszobája. Tess szája mosolyrahúzódott. – A gumikacsás tapéta nagyon ötletes.Aidan érezte, hogy elvörösödik.– A házat örököltem. Néha vigyázok az unokahúgaimra ésunokaöcséimre. Nekik tetszik, ezért megtartottam.– Ez nagyon kedves. – A mosoly elhalványult. Maga is az. Pár napjamég nem gondoltam volna.A férfi mellkasa elszorult.– Pár napja nem is adtam rá túl sok okot.– Csak a munkáját végezte – szegte fel a fejét Tess. – Ezt akkor isértettem.Tess őszinte volt vele, tisztázta a dolgokat. Ennyit neki is illikmegtennie.– Akkor többről volt szó. Pár napja gyűlölni akartam magát. – A nőarca megrándult, és egy lépést hátrált, de Aidan kinyúlt a motor fölött,hogy elkapja az alkarját, és ott tartsa. – Én sem fejeztem még be. –Enyhített a szorításán egészen addig, míg épp csak lazán körbefogta anő csuklóját. – Gyűlölni akartam, mert úgy tűnt, mintha nem érdekelnésenki és semmi. De nem tudtam anélkül magára nézni, hogy nekívántam volna, és ezt még jobban gyűlöltem.215

Figyelte, ahogy a nő nyakán lévő egyenetlen heg megmozdul, ahogynyel egyet.– Értem. És most már befejezte? – a hangja tenkitélyt parancsolóvolt, és korábban Aidan ezt a hangsúlyt gőgösnek és lenézőnek hittevolna.De érezte a pulzusa lüktetését a csuklóján, és ebből bátorságotmerített, hogy folytassa.Nem egészen. Könnyebb volt gyűlölni azt, hogy kívánom, amikorazt hittem, hogy Green miatt gyűlölöm. Aztán megtudtam, hogy hánygazembert segített rács mögé juttatni, sok olyat is, aki messze rosszabbvolt, mint Green.– A munkámat végzem, nyomozó.– Aztán könnyebb volt gyűlölni azt, hogy kívánom, amikor azthittem, hogy bűnös lehet. Elég jól beleéltem magam abba, hogy magahideg és szívtelen egészen addig, míg tegnap délután be nem sétált Mr.Winslow-hoz, mert akkor már ezt sem tudtam elhinni.– Sajnálom, hogy nem vagyok együttműködőbb mondta mereven.Aidan elmosolyodott, a nő csuklóját az ajkához emelte, mire Tessszeme elkerekedett.Hevesen dobog a szíve – suttogta Aidan. A nő ajka felnyílt, de szónem hagyta el a torkát. Aidan felbátorodott, és megcsókolta a csuklótott, ahol a legjobban lehetett érezni a lüktetést, majd a nő tenyerét amellkasára tette. Tess először elhúzódott, de végül megadta magát, éskinyújtotta az ujjait a férfi szíve fölött.Hamiskás mosoly jelent meg az ajkán.– A... tied is.– Tudom. Mostanában gyakran megesett – mosolygott szomorúan. –És nem mindig olyan kellemes okból, mint most.– Sajnálom, hogy nem vagyok együttműködőbb – ismételte ezalkalommal fojtottabban.Majd meglátjuk.– A reményem utolsó bástyája az volt, hogy gyűlölhetem azt, hogy...kívánlak, mert nagyvárosi lány vagy.– Mi a baj a nagyvárosi lányokkal?Aidan egyenesen a nő szemébe nézett.– Költséges ízlésük van. Drága vacsorák. Csillogó kövek.216

Tess szeme alig észrevehetően összeszűkült.– És?A férfi álla megfeszült.– Nem engedhetem meg magamnak, hogy... – a mondatotfélbehagyta, amikor Tess szeme halálos figyelmeztetéssel villant fel, ésaz ujjai megragadták az ingét.– Vigyázz, Aidan! Nem akarsz olyasmit mondani megint, amit nemúgy gondoltál. – Megrántotta az inget, és lejjebb húzta, egészen addig,míg az arcuk egy szintbe került. Tess szabad kezével megtámaszkodotta motoron, és előrehajolt. – Nem prosti vagyok, akit egy férfimegengedhet magának. Én magamat tartom el. Ha egy sokcsillagosétteremben akarok vacsorázni, akkor elmegyek. Ha otthon akarokmaradni, akkor is meg tudom főzni magamnak a vacsorát. Ha egycsillogó követ akarok, akkor megveszem. Értjük egymást?Aidan egy pillanatig csak bámulta lenyűgözve. Aztán beletúrt Tessnedves hajába, és megtette, amire már annyira vágyott, és megcsókolta.Félúton találkoztak, mert Tess is előrehajolt, elengedte az ingét és kezétAidan tarkójára tette, és úgy vonta magához közelebb. A nő szája forróvolt, és mohó, pont olyan, mint amilyennek Aidan álmodta, és habozásnélkül nyílt meg a férfi ajkának. Tess torkából hang tört fel, amikorAidan hevesebben kezdte csókolni, félig kéjes, félig türelmetlen nyögés.Tess előrébb hajolt, amitől a motor veszélyesen megbillent, és Dollyijedtében odább ugrott.Tess lehúzódott, mindkét kezét a kormányra tette, hogy megtartsa amotort, a mellkasa emelkedett süllyedt, ahogy zihálva vette a levegőt.Az ajka nedves volt, a mellbimbója szemmel láthatóan megkeményedetta feszes pulóver alatt. Az állát kihívóan szegte fel, mintha várná, Aidanmeri-e folytatni és a férfi hirtelen nyelni sem tudott. Megkerülte motort,és Tess szemébe nézett. Egy szót sem szólt. Csak átölelte, lehajolthozzá, megcsókolta, és magában fohászkodott, hogy ott folytathassa,ahol abbahagyta.Aztán hálát adott az égieknek, amikor Tess karja a nyaka köréfonódott, és ajka ismét felnyílt. A forróság azonnal, lehengerlően tértvissza. Vadul. Aidan kitárta ujjait Tess hátán, s a keze föl-le vándorolt,ahogy Tess egyre jobban hozzábújt, és a melle neki feszült amellkasának. Tess halkan felnyögött, feljebb húzta magát, s csak217

kínozta Aidant ringó csípőjével, amely még mindig túl alacsonyan voltahhoz, hogy bármelyiküknek is kellemes legyen Aidan teste lüktetett, ésa kezét túlságosan üresnek érezte.Elhúzódott annyira, hogy levegőhöz jussanak. Arcán érezte Tessziháló légzését, amitől egyre forróbb, egyre tüzesebb lett a vére.– Szeretnélek megérinteni – suttogta Tess száj ra. – Hadd érintselekmeg!Tess hátravetette a fejét, fölfedve nyakának ívét, mire Aidanelőrehajolt, és forró, nyitott ajkát Tess bőrére szorította, s úgy csókolta.– Hol?Aidan megmerevedett.– Mit mondtál?– Azt, hogy hol – suttogta zihálva. – Hol szeretnél megérinteni?Aidan Tess nyakához hajtotta a fejét, és megborzongott.– Istenem, Tess...Tess kibontakozott Aidan karjaiból, s tenyerébe fogta a férfi arcát.– Komolyan mondom. – Aidan meglepetten látta Tess szemében azönmagában való kétkedést. Mondd meg, hol, kérlek. – A kérés rekedtkönyörgésnek hatott, és Aidannek eszébe jutott, amit Murphy mondott.Tess menyasszony volt, de a vőlegénye elhagyta. Megcsalta. Hogyanlehetséges? Egyáltalán hogyan juthatott az eszébe ilyesmi?Aidan tudta, hogy az okoknál is sokkal fontosabb az, hogy Tesstekintetéből elűzze a sebezhetőség árnyát. Az, ahogyan a következő párpillanatot kezeli, megdobhatja az önbizalmát, de még jobban le isrombolhatja, egy ilyen napon, amelyen többször a poklok poklát jártameg. Hol szeretné megérinteni? Atyaúristen! Hol nem szeretnémegérinteni?– Mindenhol – sikerült kinyögnie. – Mindenhol, ahol csak hagyod. –Két keze végigsiklott Tess hátán és összezáródott a fenekén. – Itt – Tesslehunyta a szemét, kezét Aidan vállán nyugtatta, ahogy a férfi ujjai anadrág finom szövetén át a feszes húsba markoltak. Habár Tessmozdulatlanul állt, teste enyhe feszültségtől vibrált, arcán éhségtükröződött, ahogy Aidan simogatást simogatásra halmozott. Egyikkezét lassan Tess mellére csúsztatta, s tenyerén érezte a súlyát. – És itt –a hüvelykujja végigsimított a kemény mellbimbón, mire Tess háta218

megmerevedett. Aidan is. És mivel nem bízott magában, hogy le tudmajd állni, két keze közé fogta Tess állát és megcsókolta a homlokát.– Gyönyörű vagy, Tess.Tess szeme felnyílt, s sötéten izzott a kielégítetlen vágytól.– Miért hagytad abba?Aidan alig bírta megállni, hogy fel ne nyögjön. Mert pokoli nap vanmögötted, és nem foglak kihasználni. Ne nézz így rám! – kérte, amikorTess szemében megint kétkedés költözött. Aidan megmarkolta Tessfenekét, felhúzta magához, és odanyomta merevedése keményvonalához egy, két, három gyötrelmes pillanatra, majd visszaengedte aföldre, és eltolta magától. – Bízz bennem! – mondta bánatosan.– Legkevésbé abbahagyni akarom most. De nem akarlak siettetni.Főleg nem a jelen körülmények között.Tess csak nézett föl rá vágyakozó és óvatos tekintettel, kipirultarccal.– Milyen körülmények?Aidan megint felsóhajtott.– Én vagyok az első azóta, hogy ő... Nem?– Ezek szerint tudsz róla. – A pillantása kemény lett. – Phillipről,hogy ott rohadna meg.– Tess, az a pasas bolond volt. Nem érdekel, hogy milyen indokkaltette – ujjával gyöngéden végigsimított Tess arcán. – De meg kellmondanom, örülök, hogy eltűnt. Hárman már túl sokan lennénk – Forrócsókot nyomott Tess ajkára, és ebben a pillanatban Dolly morognikezdett.Aidan azonnal felkapta a fejét. Tesst maga mögé tolta, ahogy lehajolta tartalék fegyveréért, amely a bokaszíjhoz volt rögzítve. A konyhából agarázsba vezető ajtó kinyílt, és egy ismerős barna fej bukkant elő.Aidan leengedte a fegyvert.– A fenébe, anya!Az asszony összevont szemöldökkel nézett rá.– Velem ne beszélj csúnyán, Aidan. És tedd le azt a vackot!Aidan lesütötte a szemét.– Elnézést – dünnyögte. Háta mögött Tess kuncogni kezdett, ésAidan rájött, hogy ez csak a második alkalom, hogy a nőt nevetni hallja.Túl nagy sokk érte az utóbbi pár napban. Ha az ő kárára nevet, nem baj.219

Az anyja szélesen elmosolyodott.– Gondolom, maga Kristen barátnője. Meghoztam a ruháit. Kristenmegnézte a többi holmiját, és megadta a méreteket. Remélem, jóklesznek.Tess ellépett Aidan mellett, arcára mosoly ült.– Köszönöm szépen, Mrs. Reagan. Olyan kedves öntől, hogy ennyitfáradt értem. – Odament az asszonyhoz, óvatosan, nehogy valamelyikmotoralkatrészre lépjen. – Aidan épp most vezetett körbe a házban.– És eldicsekedett az új motorbiciklijével? – kérdezte az asszonyepésen, mire Tess megvonta a vállát.– Csak ne feledd, Reagan, hogy egy szót sem szóltam! Kinyitotta azasszony előtt az ajtót, és fáradt mosollyal nézett vissza a fegyverre,amelyet Aidan meg mindig az ágyéka előtt tartott. – Mintha megintkarácsony lenne, Mrs. Reagan.– Ki fogja törni a nyakát azon a vackon – mondta az asszony,ahogy Tess beterelte a konyhába.Aidan csak bámulta az ajtót. Aztán elnevette magát, ahogyátbukdácsolt a garázson. Majdnem belehalt, ahogy a kínzómerevedésével le kellett hajolnia a tartalék fegyverért, de Tess nevetésevalamennyire elviselhetőbbé tette a fájdalmat. Lassan elkomolyodvaelindult befelé, hogy felhívja Jack Ungert. A helyszínelőknektalálkozniuk kell velük Tess rendelőjében . Minél előbb megállítják ezta gyilkost, annál hamarabb visszatérhet a normális kerékvágásba Tessélete is. Ami valamilyen módon része lesz az enyémnek.220

Tizenegyedik fejezetMárcius 14-e, kedd, 19.45Tess fölnézett Reagan Camarójának szigetelőszalaggal összefogotttetejére, és magában azért fohászkodott, hogy a ragasztás kitartson, mertmegint zuhogott az eső. De egy szót sem mert szólni, mert attól tartott,hogy a férfi megint azt fogja hinni róla, hogy sznob. Valaki egyszernagyon megbántotta, gondolta Nagy ügyet csinált a pénzből. Aztéreztette vele, hogy alkalmatlan. Tess az alsó ajkába harapott. Bármelyik nő, aki alkalmatlannak gondolná, nyilván nem csókolta mégmeg. Még így, önfegyelmet gyakorolva is lenyűgöző volt. Aidannektermészetesen igaza volt. Nem lenne bölcs bármilyen testi kapcsolatbafejest ugrani vele vagy bárki mással. Minden esetre ma nem. DeTessnek szüksége volt arra, hogy Aidan bebizonyítsa neki, hogykívánatos. Egészen addig nem is tudta, mennyire szüksége van erre, mígAidan a karjába nem vonta.Elgondolkozott, milyen lehetett az a nő. Az, aki megbántotta, akitöbbre tartotta a pénzt, mint Aidant. De nem szívesen kérdezte volnameg. Még nem. Ennek ellenére kezdte nyomasztani a csönd.– Tetszett az anyukád. Aidan odapillantott, majd visszafordult avizes sötét út felé.– Mindenkinek tetszik az anyukám – ajkára mosoly ült. Deköszönöm. Annyira örült, hogy minden, amit hozott neked, tetszett.Tess ujja közé csippentette a puha pulóvert, amelyet viselt.–Ugyanazt választotta, amit én vettem volna le a polcról. Köszönöm,hogy szóltál neki, hogy garbót vegyen.– Szívesen.221

Tess kifújta a levegőt. És azt is köszönöm, hogy ekkora önfegyelmettanúsítottál. Rendes körülmények között nem dobom magam a férfiakkarjába.Aidan egy szót sem szólt, de Tess a mellettük elhaladó autókfényében látta, hogy a férfi álla megfeszül. Aidan felsóhajtott.– Tess, ha most bocsánatot kérni készülsz, ne tedd. És ne gondoldazt, hogy azért, mert ma leálltam legközelebb is le fogok. Tess bőremegbizsergett.– Legközelebb? Aidan épp csak odapillantott, de abban a rövididőben egyenesen Tessre nézett. Igen, lesz legközelebb, Tess.Tess elégedetten mosolyogva dőlt hátra– Akkor jó.A férfi rövid nevetésén kívül semmi nem történt egészen addig, mígmeg nem álltak a rendelő parkolójában. Tess kiszállt a kocsiból, ésösszevonta a szemöldökét.– Harrison kocsija még mindig itt van. Sosem dolgozik ilyen sokáig.– A gyomra összeugrott. – Ó, ne! – Rohanni kezdett a lépcső felé,Reagan szorosan a nyomában. Jack ott várta őket a rendelő ajtajában.Reagan kivette a kulcsot Tess remegő kezéből, kinyitotta a külsőajtót, és felkapcsolta a villanyt, majd azonnal elállta az ajtót a testével.– Ne menj be!Tess elnézett a férfi mellett, és hirtelen minden levegő kiszaladt atüdejéből.– Ó, szent isten! – Denise irodája romokban, a számítógépe ripityáratörve. Széttépett könyvek és magazinok hevertek szanaszét a földön, ésa faajtó, amely a páncéltermet takarta, most le volt tépve a zsanérról.Maga a páncélterem ajtaja csukva volt.Reagan és Jack lassan lépett be, kivont fegyverrel.– Rendőrség! – Reagan hangja visszaverődött a falakról, majd némacsönd lett.Tess Harrison ajtajára mutatott, amely résnyire nyitva volt. Mindigbe szokta zárni.– Aidan, nézd meg, kérlek, Harrison rendelőjét!A férfi kitárta az ajtót.222

– Nincs itt senki, Tess. De nagy dulakodás lehetett idebent. –Harrison szekrényeit valaki szétverte, és a kanapéját cafatokraszaggatta. A számítógép képernyője a földön hevert bezúzva.Jack kinyitotta Tess rendelőjének ajtaját.– Itt is ugyanez a helyzet, Tess. Valaki keresett valamit.Tess nagyot nyelt.– Kamerákat?Jack a fejét rázta. – Valószínűleg nem. Ez csúnya munka. Az, aki akamerát elhelyezte, sokkal aprólékosabb. Azt mondod, nem tartasznyilvántartást a rendelődben?– Nem, csak a páncélteremben. Reagan már akkor figyelmesenvizsgálgatta a páncélterem ajtaját.– Jack, gyere ide! – Az egyik nehéz zsanérra mutatott és Tessereiben megfagyott a vér.A zsanér széle sötétbarna volt. Alvadt vér. Jack hátrafordult felé.– Gyere ide, és nyisd ki... Csak légy óvatos! Mindenütt törött üvegvan.Tess reszketegen bólintott, és erőnek erejével leállította kezeremegését, hogy beüthesse a kombinációt, majd meghúzta a kart. Ésmajdnem felsikoltott.Valaki minden aktát kirángatott a polcokról, minden irattartótkiborogatott, minden dobozt fölforgatott. Papír fedte a padlót, egyeshelyeken tizenöt centiméter vastagon. A papír java része az egyik polcalá volt halmozva hosszú dombot alkotva. Emberhosszúságú dombot.– Harrison! – Tessnek a torkában dobogott a szíve, térdre rogyott,elhúzta a papírokat, szabaddá téve a vérrel szennyezett ősz hajat, majdHarrison arcát is. Ujját a nyaki verőérre tette. A lélegzetét isvisszatartotta, míg a pulzusát kereste. A pulzus gyenge volt, de legalábbvolt. Reagan leguggolt mellé.– Él?Tess bólintott.– Alig. Segíts, kérlek, elpakolni innen ezt a sok papírt. Muszájmegnéznem, hogy van-e más sérülése is. Óvatosan! Meg ne mozdítsd! –A háta mögül rendelőből hallotta Jack rádiójának a recsegései amintmentőt hív, míg Reagan a lábujjáig kitakart az idős férfit, lesöpörve róla223

a papírokat. – Még mindig vérzik a feje – mondta. – Muszájelállítanom.– Van elsősegélydobozod? – kérdezte Reagan.– A gyógyszeres szekrényben. – Beletúrt a zsebébe a kulcskarikátkeresve, de eszébe jutott, hogy még mindig Aidannél van. – Az egyikközepes kulcs az. A hatvanas. Köszönöm.Reagan megszorította Tess vállát, és elsietett.Harrison felnyögött, a szeme fölrebbent.– Tess...Tess fölnézett a férfi arcára, de keze továbbra is újabb vérző sebeketkeresett.– Pszt, Harrison. Már itt vagyok. Gondoskodunk rólad.– Tess... – Gyönge kezével elkapta Tess ruhaujját.Tess külső vérzést nem talált, ezért térden állva felkúszott a férfifejéhez, és közel hajolt hozzá.– Ki tette ezt veled?A férfi elhúzta a száját.– Páciens. A tiéd. Elkapott a kocsimnál. Késsel.Tess szíve egy ütemet kihagyott.– Ne haragudj...– Fogd... be, Tess. Figyelj. Elvitte az aktáját. Aztán azt mondta... –megint fintorgott. – Azt mondta, hogy nem akarja, hogy... kifecsegd atitkait. Azt is mondta, hogy... előbb öl meg téged.Tess keze a férfi kabátgombjaival matatott. Előretolta az állát, ésfolytatta, amit elkezdett.– Óvatos leszek, Harrison. Megígérem.Reagan odatérdelt mellé, és nyugodt mozdulattal kinyitotta azelsősegélydobozt. Átnyújtotta neki a gézt.– Melyik páciens volt, Dr. Ernst? Harrison ajka megremegett, decsak szánalmas mosolykísérletre futotta az erejéből, amitől Tessnekmajd megszakadt a szíve– Az egyik bolond... gondolom – összevonta a szemöldökét. Nemláttam... mostanában. Fiatal. Félcentis haj. Nagy fül – rekedten köhögöttfel.– fenébe ez fáj!224

– Hol? Tess nem foglalkozott a személyleírással csakis Harrisonrakoncentrált. Végre sikerült végig kigombolnia a kabátot, majd az ingetis, és összerezzent. Csúnya, sötét zúzódások borították a férfi testét.– Hol fáj?Megint egy mosolykísérlet.– Hol nem? – A férfi lehunyta a szemét, és felnyögött. A bordáim.Hátul. Nem akartam... kinyitni a termet... ezért megvert. Végül muszájvolt elmondani... – nehezen, baljóslatúan, szaggatottan. – Hívd föl Flót.Mondd meg neki... Tess torka összeszorult – Fölhívom, Harrison.Odajön a kórházba. Mondd meg neki, hogy szeretem, Tessnek szúrnikezdték a szemét a könnyek, ahogy tiszta gézt nyomott a még mindigvérző fejsebére.– Ne butáskodj, Harrison! Majd megmondod neki magad. Ez csakegy csúnya vágás a fejeden. A férfi csak ránézett, és Tess azonnal látta,hogy a férfi tudja, most nem mondott igazat. A sötét zúzódások súlyosbelső vérzésről árulkodtak, amelyet sokkal bonyolultabb lesz majdkezelni.– Ki az a Flo? – kérdezte Reagan csöndesen.– A felesége. Föl tudnád hívni? A mobilom a blézerem zsebébenvan. „Ernst otthon" néven van elmentve. Mondd meg neki, hogy jöjjöna kórházba, én is ott leszek. Idebent nincs térerő – Aidan bólintott, ismétmegszorította a vállát, és elvette a mobilt.Harrison tüdeje sípolni kezdett.– Jóképű fickó... ez a te rendőröd.Tess pislogott egyet, hogy kitisztuljon a látása, majd a vállába törölteaz arcát.– Pszt.– Láttam a hírekben. Majdnem olyan jóképű, mint én – viccelődött,és Tess nevetése inkább hangzott szipogásnak, mint nevetésnek.– Csöndesen, vénember – mondta, s próbált könnyed hangotmegütni. – Tartogasd az udvarlást Flónak.A férfi szeme kinyílt, tekintetében fájdalom és könyörgés viaskodottegymással.– Mondd meg neki, Tess. Kérlek.Tess megsimogatta az arcát.– Megmondom, megígérem.225

Ekkor a férfi megnyugodott, de minden egyes felszíneslélegzetvétele olyan volt, mintha papír zsebkendőn keresztül lélegzettvolna. Nagyon rossz jel volt.Reagan jelent meg Tess mögött, és fölemelte.– A mentő megérkezett, Tess. Hadd végezzék a munkájukat.Tess kábán figyelte, ahogy a mentők elviszik Harrisont. Reaganegész végig mögötte állt, s kezét a vállán nyugtatta. Aztán maga feléfordította a nőt, és a férfi kék szeme, amely korábban olyan vádlónnézett rá, most abban segítette, hogy szét ne essen.– Nem a te hibád – mondta Reagan.Kilyukadt a tüdeje – suttogta Tess, ügyet sem vetett a férfi vigasztalószavaira. – Szóltam nekik? Reagan gyöngéden megrázta.– Igen, szóltál. Most pedig szedd össze magad. Muszájgondolkodnod – megszorította a vállát. – TessTess pislogott, és kihúzta magát.– Mi az?– Kiről beszélt Harrison? Fiatal, félcentis haj.Nagy fül. Mostanában nem látta.Tess lehunyta a szemét, és eltompult gondolataiban kirajzolódottelőtte egy férfi arca. Olyan könnyű lenne. Csak egy név, és már rácsmögött ülne. Megbüntetnék. Olyan könnyű lenne. De nem volna helyes.– Nem mondhatom meg.– Hogy érted, hogy nem mondhatod meg? Tess kinyitotta a szemét,és Aidan arcán komor hitetlenkedést látott.– Ha tévedek, akkor teljesen fölöslegesen fölfedem az egyikpáciensem személyazonosságát. Aidan leengedte a kezét, és hátrábblépett.– Te viccelsz.Tess térde remegett, körülnézett, de sehova nem tudott volna leülni.–Bárcsak viccelnék.– Hallottad, mit mondott a barátod. Akárki tette is azzalfenyegetődzött, hogy megöl téged, Tess fáradtan odament a falhoz, ésnekidőlt.– Hallottam – szinte biztos volt benne, ki az, akire Harrison célzott.Nagydarab, fiatal, gonosz férfi, rajta kívül kevés olyan kezeltje volt,akitől tényleg tartott. Szemrebbenés nélkül megölne. Könnyek gyűllek a226

szemébe, a torka elszorult, ezért nagyot nyelt, nem akarta megadnimagát a kétségbeesésnek. –Félek – suttogta elcsukló hangon. – Érted?Reagan odament hozzá a falhoz, és ujjával föl emelte a nő állát.– Akkor csak nekem mondd meg... – suttogta. Senkinek sem árulomel, hogy elmondtad. Megígérem.Tess a fejét rázta, pedig nagy volt a kísértés, hogy elmondja. Nagy akísértés, hogy a férfi karja közé fúrja magát, és hagyja, hogy magáhozszorítsa.– Nem tehetem. Ma megvádoltak azzal, hogy megszegtem az orvosititoktartási esküt, de tudom, hogy nem igaz. Ha most elmondom, akkorigaz lesz– Tess, senki sem tudná meg.– De én tudnám – elfordította a tekintetét. És te is tudnád.Jack csapata közben megérkezett, és Tess most kábán figyelte, ahogya férfi bevezeti a többieket a páncélterembe.– Jack nem viheti el a papírokat bírósági végzés nélkül, Aidan.Reagan álla megfeszült, de bólintott.– Ne nyúljatok a papírokhoz mindaddig, míg nincs bírósági végzés,Jack – kiáltotta.Jack kidugta a fejét.– Nem is akartunk. Csak az ujjlenyomatvételhez visszük fel a port apolcokra és a falakra. Ha csak hárman léphettek be ide, akkor elégkönnyű lesz kiszűrni őket.– Hacsak nem viselt kesztyűt – mondta Reagan.Jack megvonta a vállát.– Született optimista vagyok.Reagan megfordult, nekidőlt a falnak, és csak a fejét fordította Tessfelé.– De legalább a helyes irányba terelnél? Tess habozott, majdbólintott.– Ha találtok ujjlenyomatot, akkor benne lesz a rendőrséginyilvántartó rendszerben.– Ezek szerint priusza van? Tess minden jókedv nélkül mosolyodottel.– Kilométer hosszú a bűnlajstroma. Ha az, akire gondolok. Azórájára pillantott. – Be kell mennem a korházba. Mennyi időre van227

szüksége Jacknek az ujjlenyomatvételhez? Be kellene zárnom apáncéltermet, mielőtt elmegyek. Aidan elkomorult.– Nem bízol bennünk, hogy nem nyúlunk a nyalánksághoz, ugye?Tess maga mellett ökölbe szorította a kezét és halkan folytatta.– Legszívesebben megütnélek ezért. A fenébe is, ennek semmi közesincs ahhoz, hogy bízom-e bennetek vagy sem. A törvényhez van köze.Ebben a teremben minden egyes papírfecni védett, nyomozó. Haodaadom bírósági végzés nélkül, akkor megsértem azt a rohadttörvényt. Ez számít neked egyáltalán?Aidan a fogát csikorgatta.– Az számít nekem, hogy egy megbomlott elméjű barom, akinekkilométernél is hosszabb bűnlajstroma van, azt tervezi, hogy megöltéged. Nekem ez számít. – Mély levegőt vett, és mérgesen fújta ki. –Sietni fogunk, és akkor bezárhatod. Tess kétségbeesése elpárolgott.– Már megint nem vagyok együttműködő, ugye?– Pontosan. De megértem. Nem tetszik, de megértem. – Kivette Tessmobilját a zsebéből. – Amikor fölhívtam Mrs. Ernstet, láttam, hogy voltpár nem fogadott hívásod.Tess kifejezéstelenül meredt a telefonjára, majd eszébe jutott, miért.– Némára állítottam a délutáni rendelés idejére – Felnyitotta atelefont, és nagyot nézett. – Harminc hívásom volt?– Valószínűleg a legtöbb különböző riporterektől.– Honnan szerezték meg a mobilom számát?– Honnan szerezték a többi információt?– Jó kérdés – összevont szemöldökkel nézte a telefont. – Lehet, hogyezt is lehallgatják?Most Aidan arcáról tűnt el minden kifejezés.– Fogalmam sincs. Az itteni telefonokhoz ne nyúltunk, de azenyémen fölhívhatod a hangpostádat, ha szeretnéd. – Kezét Tesstarkójára csúsztatta, és hüvelyk ujjával végigsimított a nyaka oldalán, ésmegkereste azt a pontot, ahol az izmai a legfeszesebbek voltak Tessmegborzongott. – Próbálj meg nem idegeskedni a barátod miatt –suttogta. – Rendben? – Átnyújtotta neki a mobilját, és visszamentdolgozni.– Harminc üzenet – suttogta Tess maga elé, ahogy felhívta ahangpostáját. Csak remélni tudta, hogy ez eléggé eltereli a figyelmét228

Harrisonról, míg Jack elvégzi az ujjlenyomatvételt. Ám tudta, hogy ezsem fog segíteni.Március 14-e, kedd, 20.50Aidan beült Murphy kocsijába az anyósülésre, és próbálta ellegyeznia füstöt.– A francba, Murphy! Az egész dobozt egyszerre szívod el?– Bocs. Murphy letekerte az ablakát, még egy utolsót a szippantott acigarettából, mielőtt elnyomta volna a telt hamutartó szélén. – Mi tartottolyan sokáig?Aidan azért mulasztotta el Murphy első hívását, mert épp Tesshasználta a telefonját, de ezt az információt megtartja magának.– Találkoztál a nővel? – kérdezte helyette. A „nő-vel NicoleRiverára vonatkozott, a különleges képességekkel megáldottszínésznőre.–Nem, de ott dolgozik – az utca túloldalán álló vendéglőre mutatott.– Drága hely – Aidan ezt tapasztalatból tudta. Már a hely látványa isrossz szájízt hagyott maga után.– Szmoking meg minden – helyeselt Murphy. Az üzletvezetőmegerősítette, hogy Rivera itt dolgozik. Habar nem szívesen beszéltvelem. Most még boldogabb lesz. Riverának már húsz perce meg kellettvolna érkeznie.– Lehet, hogy valaki fülest adott neki?– Lehet. Nagyjából két órája voltam itt. Akkor beszéltem először azüzletvezetővel. Megadta a címei melyet Rivera az adatlapjára írt.– Hamis?– Régi. A nő, aki ajtót nyitott, azt mondta, hogy Rivera nagyjából kéthónapja költözött el, amikor nem tudta kifizetni a lakbért.– Ha itt dolgozik, akkor jól keres. Meghagyta az új címét?229

Aha, és el is mentem oda, de nem volt otthon, és arra a címre mégnem volt meg a végzés. Most már van.– Nem lógattad a lábad.Murphy bólintott.– Még nem árultad el, miért tartott ilyen sokáig mire ideértél.– El kellett vinnem Tesst a kórházba. – A betörés részleteit márelmondta, azt is, hogy támadást érte Ernstet, és megfenyegették Tesst.Ettől Murphy megenyhült valamelyest.– Értesítetted a kórház biztonsági szolgálatát?– Persze – nézett rá Aidan komoran. – Nagydarab pasas, félcentishaj, nagy fül. Az ökle lehorzsolva, mert péppé vert egy öregembert. Névpersze nincs. – Tess némán állhatatos maradt, amit Aidan meg is értett,de épp eléggé kiborította ahhoz, hogy legszívesebben megüssönvalamit... vagy valakit. Remélte, hogy ott lesz, amikor Jack megtudja anevet a rendőrségi nyilvántartásból.– Szerinted Ernst rendbe jön?– Kicsi az esélye. Bár Tess szép munkát végzett, elállította a vérzést,mielőtt a mentő kiért. Nem vesztette el a fejét. – A saját öklét nézegette,eszébe jutott, Tess hogyan kötözte be az előző este. – Mindigelfelejtem, hogy igazi orvos.Murphy szomorúan mosolyodott el.– Ezt én nem mondanám így ki előtte.Aidan fáradtan fölnevetett.– Nem is fogom. Figyelj, az étterem hamarosan megtelik. Habeszélni akarunk az üzletvezetővel, akkor most kellene bemennünk.Kiszálltak a kocsiból, és Aidan hálásan szívta be a friss levegőt.Murphy keserű pillantást vetett felé.– Mondtam, hogy bocs.– Egy szót sem szóltam...– A francba morgott Murphy – Különben meg honnan tudtad, hogynemsokára megtelik ez a hely?– A volt barátnőm ide szokott elrángatni. A szimfónia után.Murphy füttyentett egyet, ahogy nyitotta az ajtót. Drága barátnődlehetett.Nekem mondod? – gondolta Aidan mogorván. A patyolatfehérasztalterítők látványára megrohanták a több értelembe is drága emlékek.230

Ez a hely volt Shelley egyik kedvence. Egyetlen vacsora koktéllal ésborral könnyen belekerült kétnapi fizetésébe, akkor még egyenruhásrendőr volt. Ezért véget vetett a vacsoráknak. És Shelley az ajkátbiggyesztette.Shelley meggazdagodhatott volna az ajakbiggyesztési órákból. Demár nincs rá szüksége. Elérte a célját, férjhez ment egy olyan férfihoz,aki el tudja tartani, ahogy korábban az apuci. Szegény ördög. A férjnem az apa. Shelley apja gazdag ördög volt. Mély levegőt vett. ÉsShelley most valaki másnak a problémája.Aidan sosem érezte magát jól az ilyen helyeken, mindig attól tartott,hogy a rossz villát veszi a kezébe. Őrültségnek tűnt fizetni ezért akiváltságért. De Tess valószínűleg jól érezné magát itt, gondolta, ésazonnal azt kívánta, bárcsak ne jutott volna az eszébe. Tess el tudjamagát tartani, mondta, és habár az embernek összefutott a szájában anyál, ahogy ezt mondta, nincs az az isten, aki kedvéért Aidan hagyná,hogy Tess fizessen.Milyen hímsoviniszta vagy, gúnyolta a lelkiismerete és? – vágottvissza. – És akkor rohadtul mi van?Régi história – mondta Aidan kurtán, és a felé siető felszolgálókarcát vizslatta. – Elnézést! – szólította meg a szmokingos főpincért, akileereszkedően mérte végig. – Nicole Riverát keressük.– Isten hozta a klubban – horkantott fel a főpincér. – Ha megtalálja,mondja meg neki, hogy ki van rúgva.– Azért, mert húsz percet késett? – kérdezte Murphy szelíden.– Nem, azért mert ez a harmadik műszak, amelyen az utóbbi kéthétben nem jelent meg.– Milyen napok voltak azok? – kérdezte AidanA férfi türelmetlenül sóhajtott.– Nem emlékszem.– Próbáljon visszaemlékezni! – kérte Murphy. Vagy tovább kellmaradnunk.A férfi a szemét forgatta.– Tegnap és szombat este is. Most pedig, ha megbocsátanak... –olyan megvetéssel kísérte őket az ajtóhoz, hogy Aidan legszívesebbenbeverte volna az orrát. Ehelyett átnyújtotta a névjegykártyáját – Hamégis megjelenik, hívjon föl!231

A férfi a sarkánál fogta meg a kártyát.– Természetesen.Kint az utcán Murphy megrázta a fejét.– Mennyibe fáj itt egy vacsora? Száz dolcsiba?– Per koponya – elnevette magát, amikor Murphy szeme kiguvadt ameglepetéstől. – Szorozd be hárommal, ha bort is akarsz.– Akkor ezért csak volt barátnő.– Na, menjünk, és nézzük meg Nicole lakásai megint. Talán egészvégig otthon volt, csak nem nyitott ajtót.Március 14-e, kedd, 21.40–Bassza meg dünnyögte Murphy. – Hogy a rohadt életbe! elkéstünk.Igazabb szavakat még ember nem mondott. Nicole Rivera csakugyanotthon volt, gondolta Aidan, ahogy a pusztítást nézte. De nagyon jó okavolt, hogy nem nyitott ajtót.Az ágya mellett térdelve találták fekete nadrágban és zsabós blúzban,amely hajdanán fehér volt; a munkahelyi egyenruhájában. A keze a hátamögé bilincselve, a teste az ágytakarón nyugodott, amelyet valaha kékvirágminta díszített. Most a fehér blúz a kék ágytakaró is csupa vér volt.Aidan visszatette a zsebébe a telefont.– Mar elindult az orvos szakértő. – Leguggolt a holtest mellé, és azegyetlen golyó ütötte sebet vizsgálta nő fejének hátsó felén.– Kivégzésszerű gyors és kegyelmes. Legalábbis sokkal inkább az,mint Adams, Winslow és a Seward házaspár esetében.– Ahogy nézem, egy huszonkettessel végezték el a munkát.Kimeneti seb nincs, szóval a lövedék még odabent van.Murphy benézett a gardróbszobába.–Kihűlt már?Aidan felhúzott egy pár kesztyűt, és megérintette a nő nyakát.232

– Langyos. Nemrég halhatott meg. Elkezdte nyitogatni a fiókokat.Zokni, trikó. Alsónemű, még több alsónemű... Hoppá! Nézd, mi van itt!– Egy maroknyi blokkot emelt föl, amelyek egy négy másikkalösszehajtott csipkés melltartó kosarából hulltak ki. – Másolatok.A Toy Box. Egy Baby Linda baba. – A többit is kinyitotta. – Egytepsi és egy játék maci a Wal-Martból, mind tegnap reggeli dátummal.Mindenit készpénzzel fizetett. – Félretette a blokkokat, hogy majdelteszik a bűnjeles zacskóba. – Ezek szerint tudták, hogy figyeljük ahitelkártyát.– Vagy a kártya csak egyszeri csali volt – szólt ki Murphy agardróbból. – Egyedül a liliomokkal terhelték meg a kártyát. A fenébeis, ennek a nőnek elég sok cipője volt ahhoz képest, hogy nem tudtafizetni a lakbért.– Lehet, hogy több kártya is van. Ma reggel kikértem a Tess nevénlévő összes hitelkártya aktivitásáról a kimutatást. Remélhetőleg azasztalomon lesz mire visszaérünk.– Jó ötlet – jelent meg Murphy a gardróbajtajában. Egy feketesporttáska lógott a kezében. –Ez ott volt föltekerve az egyik cipősdobozmögé dugva. Mintha virágillata lenne.Aidan a holttestre nézett.– De miért ölték meg? – kérdezte félhangosan majd mérgesen fújtegyet. – Ez az alak egész délután figyelt minket. Mondtam Sewardnak,hogy bizonyítékunk van arra, hogy Tess hangját valaki utánozta.Kiadtuk az infót...– Nem volt más választásod. Seward fegyvert tartott Tess fejéhez,Aidan. Helyesen cselekedtél.– De a halott nő nem tud vallani, hogy Tessnek adta ki magát.Murphy filozofikusan vont vállat.– Remélhetőleg a táska és a blokkok elegendőek lesznek ahhoz,hogy Patricket boldoggá tegyék. Hívom Spinnellit. Te meg hívd Jacket!233

Március 14-e, kedd, 22.55Akkor már tudta, hány darab kamerát talált Jack a lakásában, deszinte fejbe vágta, ahogy most így egymás mellé sorakoztatva láttaSpinnelli tárgyalóasztalán. Miután aznap végig föl-le ugrált azadrenalinszintje, mind személyes, mind szakmai okokból, egyregyengébb lábakon állt az önfegyelme. Okosabb lett volna, ha nem hívjafélre Ricket, hogy megkérdezze melyik kamerát pontosan hol találtaTess lakásában, rendelőjében, kocsijában és ruhájában, de az istenszerelmére, ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy megtudja.Különben is, ha nem kérdez rá, akkor úgy tűnne, hogy túlságosanbelebonyolódott, és éppen ez volt, ami ellen egész este hadakozott. HaSpinnelli úgy gondolja, hogy túlságosan belebonyolódott, akkor valakimást jelöl ki arra, hogy figyeljen Tessre.Túlságosan belebonyolódtam, gondolta. Mert erről volt szó. FigyeltTess Ciccotellire. És mivel ez törni nem tudta levenni a szemét az asztalközepére sorakoztatott kamerákról, főleg arról a modellről, amely kirítta többi közül. Vízálló, és enyhén penészes volt a széleken. Az a rohadéka fürdőszoba mennyezeti szellőzőjébe szerelte be a kamerát, ésegyenesen a zuhany felé irányította. A hangfelvételt nyilván tönkretettea ventilátor, de a videó biztosan tökéletes maradt.Az undortól felfordult a gyomra, amikor a gondolt, hogy az azidegen Tesst nézi, tekergő kígyóként siklott át az agyán. Vajon méghány nyáladzó perverz, nézte? A gondolatait ugyanúgy nem tudtakordában tartani, ahogy szíve heves dobogását sem.Tesst kihasználták, és már önmagában ezért megérdemli az arohadék a halált.Spinnelli a tárgyalóasztal fölé magasodott, kezét csípőre tette, és afejét rázta.– Szent isten! Nagyobb a készletünk, mint RadioShacknak.Ez igaz is volt. Aidan összeszedte magát, megzabolázta fortyogódühét. Jack és Rick hét csoportba rakta a kamerákat és mikrofonokat,amelyeket az utóbbi két napban találtak. Az első három csoport a három234

áldozat, Adams, Winslow és Seward lakásából származott. A negyedikvolt a legnagyobb csoport, Tess lakásából. Az ötödik feleakkora volt. Akészülékek a rendelőből érkeztek. A hatodik még, ennél is kisebb volt: amikrofonok, amelyeket Rick az első ötperces keresés során vett ki Tesskocsijából. Több is lehet, és valószínűleg volt is. A hetedik, legkisebbcsoportba varrótű méretű mikrofonok kerültek, amelyeket Rick Tessminden egyes blézerében és kabátjának bélésében megtalált. Még avörös bőrkabátban is, amelyet Tess vasárnap viselt. Amikorgyilkossággal vádoltam meg.– Akkor mondjad, Rick! – szólalt meg Spinnelli – Mit tudunkezekről a szarokról?Rick fölállt.– Nem olyan sokat, mint szeretnénk, de mondom. Először is, nemsikerült sem az átvitelt, sem az e-maileket lekövetnem Adamslakásában. Minden lakásban hagytam egy kamerát, hátha ismétműködni kezdenek, de mind leállt. Akárki tette is oda őket tudniakellett, hogy megtaláltuk.– Szóval feladjuk? – mordult fel Spinnelli.– Eleve szinte esélytelen volt – Rick felvidult. De van némi infómezekről a kis szépségekről . Az két kupacra mutatott. – A szerkezetek,amelyeket Adams és Winslow lakásában találtam, ugyanazok amodellek, egymás utáni sorozatszámmal. Spinnelli bólintott.– Ezek szerint ugyanakkor vásárolták őket.– Valószínűleg. Egészen két héttel ezelőttig ez volt a vállalatlegkeresettebb terméke. Két hete azonban bevezették ezt a modellt. –Rick Seward készülékek csoportjára mutatott. – Most ez alegkeresettebb. De ez nem azt jelenti, hogy a kamerát, amelyet Sewardlakásában találtam, később vették, de könnyen lehet.– Ezek szerint Seward nem volt része az eredeti tervnekgondolkodott Aidan hangosan. Koncentrálj Reagan! Kezdtefölemészteni annak a sok kamerának a látványa. – Adams főnöke aztmondta, hogy a nő hetek óta kiszámíthatatlan volt, és Tess azt mondta,hogy három hete kihagyott egy kezelést. Kamerák, amelyet Sewardnáltaláltatok, még nem volt kapható, amikor ez az egész elkezdődött.Lehetséges – Spinnelli leült, és a mellkasán keresztbe fonta a karját.– De tudni akarom, hogy a mi emberünk tette-e a kamerákat az összes235

helyre. A lakásba, a rendelőbe, a kocsiba. – Fölvette a tasakot,amelyben a tűméretű mikrofonok voltak. – A kabátokba. Ki az, aki azösszes helyre be tudott jutni?Egyelőre a leghasználhatóbb ötletünk az, hogy két napravisszamenőleg megnézzük Seward házának biztonsági kamerásfelvételeit, és összehasonlítjuk azzal, ami tegnapelőtt Winslow házábankészült – mondata Jack. – Feltételezve, hogy ugyanaz a személy tettemindkettőt. Winslow esetében legalább megvan az időintervallum. Az ababa nem volt három óránál hosszabb ideig a sütőben, szóval tizenegyés egy között kell megnéznünk.– Hogyan rakhatott be bárki is egy babái a sütőbe, anélkül, hogyWinslow észrevette volna? – kérdezte Spinnelli. – Istenem, ebben azegészben talán ez a legbetegebb.Aidan hevesen és rosszindulatúan szembeszegüli ezzel a gondolattal.A legbetegebb az a vízálló kamera volt, de most még csak gondolni semakart rá. Képtelenség volt, de mégis higgadt maradt.– Ha Winslow aludt, ha el volt kábítva, akkut nem feltétlenül hallottameg, hogy valaki matat a konyhában, de most, hogy megvan akörülbelüli időpont, újra végigjárhatjuk a lakókat. Mi a helyzet azokkala kamerákkal, amelyeket Tess lakásából hoztatok be?– Régebbi modellek – válaszolt Rick. – Három eltérő gyártótól.– Mennyivel régebbiek? – kérdezte Aidan feszülten.– Ez nem jelenti azt, hogy ugyanolyan régóta voltak ott... –figyelmeztette Rick, majd vállat vont – Fél éve voltak alegkeresettebbek – habozott, kivéve ezt az egyet – a vízhatlan modellremutatott. Ez nagyjából négyéves. De nem úgy tűnik, mintha régebb ótalett volna ott, mint a többi – tette hozza gyorsan. – Azt mondanám,hogy maximum hat hónapra kell visszamennünk.Aidan gyomra felkavarodott.– Hat hónapra? Ez a perverz már hat rohadt hónapja figyeli?Spinnelli szemöldöke a magasba szökött.– Honnan tudjuk, hogy perverz?Aidan fortyogott a dühtől, szinte a robbanás szélén állt, kinyúlt, ésfelkapta a vízhatlan modellt.– Mert ez a zuhany fölött volt, a rohadt életbe!236

Sziszegte összeszorított fogai közül. Elég mérges volt ahhoz, hogykárt tegyen valamiben, ezért remegő kézzel óvatosan letette a kamerát.Jack homlokát ráncolva nézett Rickre.– Ezek szerint elmondtad Aidannek? Rick megint megvonta a vállát,most kelletlenül.– Megkérdezte. Én nem... Mindegy.Aidan a fejét rázta, hogy kitisztuljanak a gondolatai.– Elnézést. Nem ti láttátok az arcát, amikor el kellett nekimondanom. Sajnálom – tenyerét végighúzta az arcán.– Hosszú nap volt.– Nicole Riverának nem – mondta Murphy csöndesen Az egészhelyet átkutattuk, Marc, de semmit sem találtunk, aminek alapjánelindulhatnánk a afelé a személy felé, aki fizetett neki ezért.– Megtaláltátok a kabátot és a parókát? – kérdezte Spinnelli.Murphy a fejét rázta.– Nem, de találtunk felvételeket Tess hangjával a kamrában egy sorfélkész kaja mögött. Tess kezeléseiről való hangfelvételek.Így tudott gyakorolni – Spinnelli a homlokát dörzsölte. – Ez elégkell, hogy legyen Patricknak, hogy visszautasítsa a fellebbezéseket.Talán a ballisztikusok találnak valamit a lövedékről is. Szóval mi történtma este a rendelőben?– A társa azt mondta, Tess valamelyik páciense volt válaszoltAidan. – Tess úgy sejti, tudja is, kicsoda, de nem mondja meg. – Ésátkozott legyen, ha nem csodálja a nőt a fegyelméért, nohalegszívesebbén jól megrázná emiatt.Murphy komor arccal Jack felé fordult.– Azonosítottátok azt a seggfejet?– Az egyik emberem most futtatja le az ujjlenyomatot a rendszerben– mondta Jack. – Egy órán belül elvileg kapunk eredményt.– Amikor megvan a név, én menni akarok Murphy hangja fojtottvolt, visszafogott, de a mélyén valami nyers harag lapult. Aidanpontosan tudta, hogyan érez a társa.– Valaki mást küldök – mondta Spinnelli, mire mindkettenfigyelmeztető pillantást lövelltek feléje – Ti ketten a kukkolórakoncentráltok. Értve vagyok?Aidan kurtán biccentett.237

– Értve. Patrick nem lesz boldog – mondta, elterelve a témát, hogyezzel Murphynek és magának is időt adjon lehiggadni. – Ha akarja,úgyis bekéretheti hivatalosan is a nyilvántartást, de napokba telik, mireazt a sok papírt a saját mappájába visszateszik. Legalább húszévnyianyag volt abban a páncélteremben, és minden egyes lap szét volthajigálva a földön. A legtöbb, amit Patrick tehet, hogy összeállítja apáciensek listáját, de abból sem fogja megtudni, ki a legfogékonyabbegy kiprovokált öngyilkosságra. – Egy gondolat ötlött fel benne.– Hacsak...Spinnelli előrehajolt.– Hacsak mi? Mondd csak, Aidan.Aidan kivette Tess kulcsát a zsebéből. Azóta nála volt, hogy beléptekTess rendelőjébe, és elfelejtette visszaadni. A kulcskarikán lógott egykis flashdrive, nem nagyobb, mint egy hüvelykujj.– Az összes fájljának biztonsági mentése ezen van.Murphy összeszűkült szemmel nézett rá.– Mi a franc ez?– Flashdrive – válaszolt Aidan. – Olyan, mint egy lemez, de ráférvagy... ötvenlemeznyi adat. Az egyik grafikai szemináriumon én ishasználtam ilyet. A számítógép USB-portjába kell bedugni.Murphy a fejét rázta.– Ötven lemez ezen a kis kütyün? Rick is a készüléket méregette.– Ezen? Inkább ezer lemez.– Azta! – Spinnelli kinyúlt érte, de Aidan a fejét rázta.– Ne! – pontosan olyan lenne, mintha benne lennék a rendelőjébe, éselhoznánk a dossziékat. Nem szabad.Spinnelli arca elkomorult.– Öt ember van a halottasházban, akik szerint szabad.– Én is akarom azt a listát. De azt is akarom, hogy mindenstimmeljen, amikor elkapjuk a tettest. És azt is akarom, hogy Tessnektovábbra is legyen praxisa, amikor ennek vége. Ha most ezt megnézzük,akkor biztosan elveszíti az engedélyét. Úgy fog kinézni mintha ő adtavolna ide. Várjuk meg a holnapot Patricknek addigra birtokában lesz abírósági végzés, nekünk meg az információ.– Holnap túl késő lesz – morgott Spinnelli, majd felsóhajtott. – Afenébe is, Reagan. Igazad van. Mióta vagy te a leghiggadtabb238

közöttünk? – A választ meg sem várva átnyújtott Aidannek egyösszehajtott papírlapot. – Adams toxikológiai vizsgálatának azeredménye. .Aidan elolvasta, majd átnyújtotta Murphynek.– Pszilocibin? Az meg mi?– Felhívtam Juliát – mondta Spinnelli. – Azt mondta, valamivarázsgomba. Nagyon hallucinogén. Adams vérében csak tíz százalékavolt annak, ami átbillenthette volna, de úgy néz ki, már jó ideje szedte.Kapszula formában is megtalálta az egyik orvosságosüvegben, amelyetAdams fürdőszobájából hoztatok el az orvosságosszekrényből.– De akkor minek a PCP? – kérdezte Aidan, majd kifújta a levegőt,mert már tudta a választ. – Ez volt a húga halálának az évfordulója. Akukkolónk biztosan türelmetlen lett, amikor a varázsgomba nem hatott.Tökéletes időzítésre vall Adams őrületét pont az évfordulónmeglódítani.– Winslow pedig amúgy is az összeomlás szélén állt – helyeseltSpinnelli. – Julia ugyanazt az anyagot fogja keresni Winslowtoxikológiai vizsgálata során is.Aidannek eszébe jutott Seward, a férfi eszelős tekintete.– És mi a helyzet Sewarddal?Spinnelli a fejét rázta.– Julia azt mondta, hogy az első vizsgálat semmit sem mutatott ki.Megsürgette, de még várnunk kell holnapig. – Habozott, majd Rick feléfordult. – Rick, muszáj hármójukkal egyedül beszélnem.Rick felállt.– Nem kell kétszer mondani. Jó éjt!Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Spinnelli fáradtan hunyta le aszemét.– Beszállt a belső ellenőrzés.Aidannek már ennek említésétől is összeugrott a gyomra.– Miért?Spinnelli szeme megvillant.– Mert ötféle ujjlenyomat van azokon a fenyegető leveleken,amelyeket Tess kapott Green után. Három közülük rendőré.Mindannyian Preston Tyler barátai.– És mi a helyzet a nyilvántartás hivatalnokával? – kérdezte Murphy.239

– Sikerült a nőnek azonosítania valamelyiküket?– Nem Azt hajtogatja, hogy nem emlékszik, de a belső ellenőrzésszerint csak nem akarja megmondani.– Meg fiatal – gondolkodott el Murphy. – Nem fél.– Ha valamelyikük benne van ebben a szarságban, akkor oka vanfélni – mondta Aidan komoran.– Szóval kik ezek, Marc? – kérdezte Jack.– Tom Voight, James Mason és Blaine Connell. – Spinnelli addignyújtózkodott, míg recsegni nem kezdett a háta. – Mindegyiknek tisztaa háttere. Sehol egy folt.– Aidan a fejét rázta, nem hitt a fülének.– Az nem lehet. Ismerem Blaine Connellt.– Ő nem tenne ilyet? – húzta el a száját Spinnelli. Tudom –hangosan felsóhajtott. – Tudom.Murphy elgondolkodva ütögette az öngyújtóját a tenyeréhez.– Ha az egyikük van az egész ügy mögött, akkor nem egyszerűencsak öngyilkosságokat provokállak ki. Valaki hidegvérrel kivégezteNicole Riverát. Nehéz elhinni, hogy rendőr lenne, de ha az...– Egy rendőr tudhatja, hogyan kell valakit gyilkosként beállítani –jegyezte meg Jack.Aidan egyenesen Spinnelli szemébe nézett.– Most, hogy vannak nevek, mi a következő lépés?Kopogtak az ajtón, mire mind a négyen az odakapták a fejüket. Rickdugta be a fejét.– Elnézést, de Dr. Ciccotelli itt van. Veled szeretne beszélni, Aidan.Nem fest túl jól.Aidan felállt, az aggódás hirtelen minden egyebet kiszorított agondolataiból.– Elvileg úgy volt, hogy fölhív, amikor el akar jönni a kórházból.Hol van?– Itt. – Tess betolakodott Rick mellett, majd megmerevedett, amikortekintete végigszántott az asztalokon heverő kamerákon. Eddig is sápadtvolt, de most minden vér kifutott az arcából, és egészen falfehér lett. –Ez mind? – suttogta. – Ezekkel figyelték a pácienseimet? És engem?240

Aidan megfogta a karját, és az egyik székhez vezette. Leguggoltmellé, és maga felé fordította a nő arcát, hogy rá nézzen, ne akamerákra.– Mi történt, Tess?Tess kibontakozott a szorításából, az ajka remegett. Megint azasztalra nézett, a szeme megállt a kulcskarikán. Aidan felé fordult,tekintete végtelen megbántottságot tükrözött, mire a férfi szíveelszorult.– Odaadtad nekik az aktákat? – suttogta szinte hang nélkül.– Én el akartam kérni, Tess – szólalt meg Spinnelli, mielőtt Aidanbármit is mondhatott volna. – De nem volt hajlandó odaadni.Tess bólintott, és a megbántottság eltűnt a szeméből, de a helyétmélységes bánat vette át. Aidan azonnal tudta. Ennek ellenéremegkérdezte, remélve, hogy tévedett.– Mi történt, Tess? – kérdezte megint, nagyon gyöngéden.Tess reszketve mély levegőt vett.– Harrison meghalt.A nő gyásza szíven ütötte, legszívesebben a karjaiba vonta volna, ésmegöleli, de nem tehette. Itt nem. Nem a főhadnagy előtt, aki már így isúgy, hogy ő és Murphy túlságosan érintettek.Ha tudná…, ezért csak Tess kezét fogta meg.– Mikor?Tess csak rázta a fejét kábán.– Fél órája. Már a műtőben volt, de túl kiterjedt volt a belső vérzés.A gyerekei bejöttek Flóval. Ezért eljöttem. Fölemelte a fejét, a tekintetefáradt volt, és űzött. Míg vártam, végighallgattam a hangüzeneteimet –folytatta üres, tompa hangon, amitől Aidan szíve hevesebben kezdettverni. – Az engedélyemet függesztették. És újabb három kezeltemmegfenyegetett, ha fölfedem a titkaikat...Aidan zakatoló szíve hirtelen mintha megállt volna.– Tudod, hogy kik azok?– Nem. Gondoltam, hogy mindenkit felhívok, minden egyes embert,aki csak a listámon van, és megmondom nekik, hogy egy szót semszólok, de azok, akik hinnének nekem, eleve nem is hívnának fel, hogymegfenyegessenek. És különben sem számítana már ha az a valaki azén hangomat használja. Már megvan a baj. Harrison azért halt meg,241

hogy megvédje a titkaikat. Az ő rohadt titkaikat – a hangjamegbicsaklott. – De a nagy semmiért halt meg. A fejét lehorgasztotta, scsak ült ott összekulcsolt kezével, némán könnyezve.Az ő szeme is szúrni kezdett, és összerezzent, amikor Tess könnye akezére hullt.– Tess, nagyon sajnálom. Borzasztóan sajnálom.A szavak annyira ide nem illőnek tűntek, de Tess bólintott, ésreszketve mély levegőt vett. Kezét elhúzta, és megtörölte nedves arcát.– Dehogyis, én sajnálom. Nem kellett volna ide betolakodnom. Minddolgoztok. – Fölállt, és kihúzta magát. – Hagyom, hogy folytassátok.Gondolom, nem mehetek haza.– Még nem – mondta Jack. – Talán majd holnap. Még egyszer átakarom fésülni a lakásodat.Tess elcsüggedt, de bólintott.– Köszönöm. Ha ideadod a kulcsomat, akkor megyek is.Aidan a vállára tette a kezét, és még a vastag garbó alatt is érezte,ahogy Tess összerezzen.– Tess, várj meg, kérlek! – Rickre pillantott, aki az ajtónál állt, arcánegyüttérzés tükröződött. – Várnál vele, míg végzünk?Rick bólintott.– Gyere, Tess! – átfogta a vállát. – Veszek neked egy kávét.Amikor az ajtó becsukódott, Aidan Spinnellihez fordult.– Meg kell neki mondani, hogy Rivera meghalt.Spinnelli a tarkóját dörzsölte.– Egyetértek. Már nem lesz vallomásunk Riverá-tól, de Tesslegalább megnyugszik, ha tudja, már senki sem telefonálgat az őhangjával.– Pontosan ez az, amit az elkövető akar, hogy tudjunk – mondtaMurphy lassan. – Túl könnyű volt, hogy csak úgy megtaláltuk Riverát.Valahol másutt is megölhette volna, hogy egy kicsit tovább tartsonazonosítani.Aidan kétségbeesve túrt a hajába.– Tudta, hogy Riverát keressük. Hallotta, amikor azt mondtamSewardnak, hogy bizonyítékunk van, hogy valaki Tess hangját utánozta.Vajon mi lesz a következő lépése? Nincs már meg ez a bábuja.– Lehet, hogy végzett – mondta Jack.242

Aidan a fejét rázta– Nem, még nem végzett. De azért lehet, hogy elérte a célját. Istentudja, hány pszichiátriai beteget ingerelt föl. Szeret színházast játszani,de a kezét tisztán tartja. Sikerült elérnie, hogy dühöngő őrültek vegyékcélba Tesst.– És még az is lehet, hogy jelvénye is van... Murphy tekintetemérgesen villant Spinnellire. – Mit tudunk a levélírókról? Spinnelli afejét rázta.– Én még semmit. Csak szerettem volna szólni, tartsátok nyitva aszemeteket és a fületeket. Hamarosan kitudódik, hogy a belső ellenőrzésbeszállt és eldurvulhatnak a dolgok. – Fölállt. – Jack, amint találat van arendelőből hozott ujjlenyomatokra hívjon föl! Behozzuk a fickót Dr.Ernst meggyilkolásáért. Aidan, vidd Tesst egy szállodába, hogyaludhasson valamennyit. Találkozunk holnap reggel ugyanitt.243

Tizenkettedik fejezetMárcius 14-e, kedd, 23.55Tess csak nézte a mellettük elsuhanó autópálya felezővonalát. Nemmegy szállodába. Legalábbis nem a városban. Reagan hazaviszi. Haza.A házba a gumikacsás tapétával és a motoralkatrészekkel telepakoltgarázzsal. Arra kellene kérnie, hogy vigye egy szállodába, de nem voltmeg hozzá a lelkiereje. Meg kellene köszönnie a férfinak. És meg isfogja. Amint ez a szörnyű nyomás a mellkasán elmúlik, és végre tudlélegezni.Elment. Harrison, aki Eleanorral együtt oly sok mindenremegtanította. Annyit adtak neki. Nem az ő hibája. Tudta, ahogyan aztis, hogy Harrison gyerekeinek vádló tekintete a gyászra és a fájdalomraadott normális reakció. Azonban a tekintetük tőr volt a szívében, ésehhez még hozzájött a sokk, hogy újabb három életveszélyesfenyegetést is kapott... Kábán állt föl, és egyedül jött ki a kórházból,leintett egy taxit, és elment az első helyre, amely az eszébe jutott. AidanReaganhez.Ostobaság volt. Mármint egyedül eljönni a kórházból. Az, hogyAidan ennyire vonzza, ostobaság-e majd kiderül. Wallace Clayborn ottleselkedhetett volna a kórház kapujában, várva a lehetőséget, hogylecsapjon rá, és megölje, ahogyan Harrisont is. Minél továbbgondolkodott ezen, annál inkább biztos lett benne, hogy ő az a férfi,akit Harrison látott. Tess emlékezett rá, Clayborn hogyan ült arendelőben, s nézte a kezét a büszkeség és félelem ijesztő keverékével aszemében. A puszta keze volt a fegyvere. Amivel megölte HarrisonErnstet.– Jack talált ujjlenyomatokat? – kérdezte fásultan.244

Aidan meglepetten pillantott rá.– Azt hittem, alszol.–Nem Még nem. – Majd később. Most túl sok minden kavargottbenne. Gyász. Félelem. Harag. Gyűlölet.– Talált?– Amikor eljöttünk, akkor még mindig a rendszerben futatta azujjlenyomatokat.Tess kinézett az ablakon. Felmérte, milyen kötelezettségei vannak apáciensei iránt. Harrison iránt.Saját maga iránt. De semmit sem látott, csak a vérző Harrisont. ÉsFlót meg a gyerekeiket, ahogy ott zokogtak.– Hívd fel Jacket... – nagyot nyelt. – Kérdez meg talált-e már nevet.Kérlek.Reagan egy szót sem szólt, hanem elővette a zsebéből a mobilját, éstárcsázott.Jack, Aidan vagyok... Nem, Tess jól van. Azt kérdezi, dobott-e márki a rendszer nevet. – Rövid csönd következett. – Ötven emberreszűkítette le. Mit akarsz tenni, Tess?Tessben forrni kezdet a düh, szinte már marta és égette.– Van, amelyik C-vel kezdődik?Reagan megkérdezte Jacket.– Van – közvetítette a választ. Három is.Szinte már fojtogatta a tehetetlen düh. Olyan könnyű lennekimondani a nevet. Wallace Clayborn De ha nincs a három között,akkor minden ok nélkül fölfedné egyik betege kilétét. Egy ártatlanembert. Aidan nem mondaná el. De én tudnám. És ő is. És hirtelen ezsokkal fontosabb lett, mint kielégíteni a haragját. A homlokát a hidegablaküvegnek nyomta, olyan kimerült volt.– Elnézést. Nem játszani akarok, de Jack meg tudná adni a neveket?Reagan megkérdezte Jacket, majd megismételte a hallott neveket.– Camden. Clayborn. És...– Igen. – A hirtelen megkönnyebbüléstől egészen megszédült. Egyikkezét fölemelte. – Clayborn. Wallace Clayborn.– Clayborn lesz az, Jack – mondta Aidan. – Szólj Spinnellinek! Acsapata már vár. – Tess hallotta, ahogy Aidan becsukja a telefonját, éselteszi.245

– Aidan... – Tess érzékelte, hogy mennyire remeg a hangja, de nemérdekelte.Aidan kezét Tess tarkóján a haja alá csúsztatta, és masszíroznikezdte a nyakát, mint korábban is.– Semmi gond, Tess. Megértjük, hogy csak úgy nem adhattad meg anevét. Spinnelli most azonnal elküld valakit érte, hogy vigye be.Tess ültében megborzongott, olyan jólesett neki Aidan kezénekérintése. Annyira szüksége volt rá.– Meg szeretnélek kérni, hogy tegyél meg mindent azért, hogy PaulDuncant kérjék fel a pszichológiai elemzés elvégzésére. Az a szemétClayborn majd megpróbálja a védelmet az elmebajra alapozni, de nembolond. Csak simán gonosz. Paul majd figyelni fog, hogy az esküdtszékmegértse, mi a különbség– Azt akarod, hogy megfizessen – mondta Aidan csöndesen.– Ez normális, Tess– Nem azt akarom, hogy megfizessen – mondta hevesen. Aztakarom, hogy meghaljon. De tudom, hogy ez nem fog megtörténni.Nem ítélnék előre megfontolt szándékú emberölésnek. – Aidanhüvelykujja megtalálta azt a merev ideget, és finoman nyomta. – Aztakarom, hogy Wallace Clayborn , élete végéig a börtönben rohadjon. –Kezdett sírhatnékja támadni. – Aztán talán valamelyik börtöntöltelékcsavargó megmutatja neki, mit érzett ma Harrison.Kocsi lassított, majd megállt. Aidan keze eltűnt és Tess inkább anyelvébe harapott, hogy ne kezdjen el könyörögni a férfinak, hogytegye vissza. A hideg szél bevágott a kocsiba, amikor a férfi kiszállt.Tess fölemelte a tekintetét, és érezte, hogy enyhül a nyomás amellkasában, ha csak egy keveset is. A garázsban voltak, és a férfi mármeg is kerülte a kocsit, hogy kinyissa neki az ajtót. Szó nélkül segítetteki, és a karjába vonta.A biztonságba. Tess már egy éve nem érezte magát ennyirebiztonságban, védetten. Nem, még akkor sem. Phillip mellett sosemérezte magát így.Nem marad így. A józanság hangja kiábrándító volt ezen az estén,amikor több rossz hírt már nem tudott volna elviselni. Ezért ajózanságot lerázta magáról, mély levegőt vett, és élvezte a férfi illatát,246

ahogy korábban nem tehette meg. Amikor csak az érdekelte, hogymilyen a férfi ajkának érintése az övén.Aidan ajka most a haját csókolta, a homlokát, és Tess átölelte aférfit, és magához szorította. A férfi szíve ott kalapált a füle mellett, ésTess egyszerűen csak hallgatta a dobogását. Aidan hagyta, csak tartottaa karjában, míg a vihar, amely Tessben dúlt, le nem csillapodott.Még mindig mérges volt. Még mindig fájt. De már nem fojtogatta.– Köszönöm.A férfi válaszul szorosabban ölelte.– Szívesen – ujjával feljebb emelte Tess állát, míg tekintetüktalálkozott. – Elviszlek szállodába, ha azt akarod.Nem akarta. De azt sem akarta, hogy Aidan ábrándokat kergessen atekintetben, ami köztük történhet.– Ha maradok, hol fogok aludni?A férfi arcára félmosoly ült.– Az ágyamban. Majd én a kanapén alszom. Kihúzható. – Aidanelkomorodott, s hüvelykujjával végigsimított Tess alsó ajkán. Tessegész testén borzongás futott végig, habár Aidan arckifejezése nagyonkomoly volt. – Tess, nem kell többet aggódnod, hogy valaki továbbhívogatja a riportereket vagy a betegeidet. Legalábbis nem a tehangoddal.– Miért nem?– Az a nő, aki neked adta ki magát, meghalt.Tess szeme elkerekedett.– Biztos vagy benne?– Biztosak vagyunk benne, hogy meghalt. Abban is elég biztosakvagyunk, hogy ő utánozta a hangodat. Nem akartam, hogy továbbaggódj. És azt sem, hogy azért maradj itt, mert azt hiszed, okuk vanazoknak a rohadékoknak, hogy beváltsák a fenyegetésüket– Ezt nagyra értékelem. – Csakugyan így volt. Aidan Reagantöbbször is bebizonyította, hogy tiszteletre méltó férfi.– De még mindig kívánlak – tette hozzá, mire Tess felszisszent,amikor elöntötte odalent a vágyakozás.– Nem akartam, hogy úgy maradj itt, hogy ezt nem érted meg.– Én – megint nem kapok levegőt. – Értem én. És köszönöm szépen avendéglátást.247

Aidan váratlanul elmosolyodott, és a látványtól Tess is felvidultkissé.– A doktornő tanítható – viccelődött Aidan.Tess gyomra megkordult, amire nem készült fel.– A doktornő éhes.– Én is. – Aidan elengedte, de a karját a dereka köré fonta, ahogy azajtóhoz kísérte. Most már nem csupán udvarias támaszt jelentett, jött ráTess. Ez már a birtoklás jele. És nem bánta. – Mintha valami eszembejutott volna a korábbi kis beszélgetésünkről. Aidan a motorbicikli felémutatott, és Tess érezte amint elvörösödik.– Nekem elég sok jut eszembe abból a beszélgetésből nyomozó.Aidan hirtelen megtorpant, szemöldöke szinte egymáshoz ért.– Ez nem tetszik.– Mi?– Amikor nyomozónak hívsz. A nevem Aidan, Tess értette, a férfimiért lett ingerült, tudatában volt annak, hogy a férfi jóval azelőtt akeresztnevén szólította, mint hogy ő ezt viszonozta volna. Így tartottafenn a falakat kettőjük között. A falak azonban már leomlottak a sorsvagy a körülmények jóvoltából. Talán a kettő egy és ugyanaz.– Elég sok minden jut eszembe abból a beszélgetésből, Aidan –helyesbített.A férfi komor tekintete eltűnt.– Azt mondtad, hogy ugyanolyan jót főzöl, mint amit egy étterembenlehet enni.Tess ajka megrezzent.– Tényleg azt mondtam. Ez azt jelenti, hogy szeretnéd, hamegetetnélek?A férfi szeme felvillant, a jelentése egyértelmű volt.– Igen. És igen. De menjünk sorba. Farkaséhes vagyok. Ebéd ótanem ettem. – Kinyitotta a konyhába vezető ajtót, majd hirtelenmegtorpant, ami miatt Tess neki is ütközött. Egy papírlap lógott azajtókereten Aidan feje fölött, melyet le is tépett. Tess sóbálvánnyámeredve állt, míg Aidan föl nem nevetett.– A kis pocok! – mondta szeretettel. – Rachel! Hazajöttem!Belépett a konyhába, meg sem rezzent, amikor a rottweilerugrándozva jött be, hogy köszöntse. Aidan Dollynak nevezte el ezt a248

nagy kutyát. Tess elmosolyodott a gondolatra. Egy fiatal lány jelentmeg, Tess macskájával a karján. Bella szemmel láthatóan otthon éreztemagát, meg sem ijedt Dollytól.– Már megint késtél – mondta Rachel, és végigsimított Bellán a fejetetejétől a meg-megremegő farka végéig.– És te megint nem vagy otthon – vágott vissza Aidan. A papírlapotaz asztalra dobta, és Tess látta, hogy kerek, fiatalos írással az áll rajta,„Aidan, itt vagyok." – Miért?A lány kissé zaklatottan méregette Tesst.– Vendéged van.– Csakugyan. Rachel, bemutatom Tess Ciccotellit húgom, Rachel.Nyilvánvaló volt, hogy a lány Aidan húga. A szemük ugyanolyanárnyalatú sötétkék. A Rachelé azonban árnyékoltabb volt, és Tessnekeszébe jutott, hogy Kristen azt mondta, a lány egészen magába vanfordulva. Viszont ez Reagan családjának a magánügye ezért nem ártjabele magát.– Örülök, hogy megismerhetlek, Rachel. Köszönöm, hogy vigyáztálBellára.Rachel az arcához dörgölte a macska pofáját.– Szóval így hívnak – mondta gyöngéden. – Illik hozzád.– Olaszul szépet jelen.– Tudom – Tess arcát vizslatta. – Maga az a pszichológus a hírekből.– Rachel... – figyelmeztette Aidan.– Semmi gond, Aidan. – Tess a lány felé biccentett. – Igen, azvagyok. Hogy bánik velem a sajtó?– Az irodalomtanárom azt mondaná, a sajtó „rágalmazza."Szövegértésórán tanultuk – tette hozzá, és Tess azon kapta magát, hogykuncog.– Örülök, hogy folyamatosan képzed magad mondta Aidan szárazon.– Beszélni szeretnél velem, pocok?Rachel nyugtalanul nézett Tessre.– Holnap is visszajöhetek.Bármi nyugtalanította is a lányt, az fontos volt.– Aiden, menjetek csak be a nappaliba. Én kint maradok, és készítekvalami harapnivalót.249

Aidan megint tenyerébe fogta a tarkóját, és Tess alig bírta megállni,hogy le ne hunyja a szemét, és fel ne nyögjön.– Biztos vagy benne?– Igen. Menjetek csak! Hadd főzzek!Húsz percen át beszélgettek fojtottan suttogva. Tess alig bírtamegállni, hogy ne hallgatóddzon, de hiába csörömpölt az edényekkel aszükségesnél is jobban, épp eleget hallott ahhoz, hogy tudja, RachelReagan nagy bajban van. És bizony épp eleget ahhoz, hogy ne lepődjönmeg azon, hogy amikor a lány visszajött a konyhába, fehér volt, mint afal, és olyan erősen reszketett, hogy alig állt a lábán.Tess első reakciója az volt, hogy beledobja a kanalat a serpenyőbe,és egy székhez kíséri a lányt, de Rachel arcára kiült a jellegzetes„hozzám ne érj" kifejezés, ezért csak állt ott, ahol volt. Aidan pármásodperccel később jelent meg. Ha lehet ilyet mondani, az ő arca mégfehérebb volt, mint a húgáé.– Rachel, várj meg a kocsiban! – Aidan megvárta, míg a lánykimegy, majd komor tekintettel Tess felé fordult. – Mennyit hallottál?Tess habozott.– Nem sokat. Igyekeztem nem hallani. De még így is eleget. Voltegy buli, amelyik félresiklott. Rachel eljött, de utána elszabadult apokol, és az egyik lánynak bántódása esett.Aidan álla megfeszült.– Nem bántódása, Tess. Megerőszakolták. Többször, egymás után. –Elfordította a tekintetét, alig bírt nyelni. – Brutális kegyetlenséggel.Tess szomorúan bólintott.– Sejtettem. – Kezét a férfi karjára tette, és érezte, ahogy az izmokmegremegnek. – Arra gondolsz, lehet, hogy a húgodat is.Aidan felkapta a fejét, és a szemében tükröződő szenvedés Tesstegészen szíven szúrta, annyira, hogy majdnem kiment alóla a talaj.– Szent isten! – suttogta Aidan rekedten. – Én... Tess a karjátsimogatta.– Nem hántották, Aidan férfi megborzongott, és a mellére hanyatlottaz álla.–Tudom. Tudom – fölemelte a fejét. – A másik lány nem jelentettebe. Tess nagyot nézett.– Ezt nem hallottam. Rachel most mihez fog kezdeni?250

– Nem tudom. Nagyon fél. Retteg. A fenébe, én is.– Honnan tudja Rachel, hogy a lány nem jelentette be?A lány ma nem ment iskolába, de megindult a szóbeszéd. – Az ajkapengevékony lett. – Gondolom, a fiúk egy ilyen nagy dolgot nemtudtak csak úgy magukba tartani. Rachel beugrott a lányhoz, hogymegnézze. A lány még a szüleinek sem mondta meg. Azt hiszik, hogycsak egy vad buli volt, és a lányuk azért van rosszul, mert túl sokativott. Egy hónap szobafogságra ítélték. Rachel megpróbálta rávenni,hogy hívja fel a rendőrséget, de nem akarja. Túlságosan fél– Ez nem szokatlan, Aidan. Te is tudod.Aidan a konyhapultra csapott, ami mindkettőjüket meglepte.– A franca, nagyon is jól tudom. – A válla lehanyatlott. – És azt istudom, hogy nekem viszont jelentenem kell.– Ha megteszed, Rachel érintett lesz.Aidan rászegezte a tekintetét.– Fél, hogy a fiúk rájönnek, hogy elmondta. Hogy őt is elkapják.Tess szinte érezte a férfi rettegésének keserű és fémes ízét. Tesspontosan tudta, Rachel mit érez.– Akkor mindent meg kell tenned azért, hogy a fiúk ne tudják meg,ki mondta el.A férfi feszes nyakkal bólintott.– Most haza kell vinnem. A szüleim betegre idegeskedik magukat. –A hátához nyúlt, és elővette a fekete félautomata pisztolyát az övéből,amely kisebb volt, mint az, amit a vállhevederben hordott, de nagyobb,mint az, amiről Tess tudta, hogy a bokája mellett visel. – Tudod, hogykell használni?Tess erőt vett keze remegésén, és átvette a fegyvert, majd letette apultra a frissen elkészített salátaöntet mellé.– Igen. A bátyám, Vito, megtanított rá.– Dolly gondoskodik arról, hogy senki ne jöjjön be. A szüleim házaalig tíz percre van csak, de beszélnem kell az apámmal. Ez eltarthat egyideig. A gőzölgő fazekakra nézett. – Nagyon sajnálom. Nagyon finomaz illata, de nem...– Nem romlik meg. Aidan, menj csak! Velem minden rendben lesz.A férfi becipzárazta a kabátját, majd megállt az ajtóban.251

– Fölhívlak az itthoni telefonon, amikor ideértem a garázshoz, hogytudd, én vagyok az. Dolly, fekszik!A következő pillanatban Aidan eltűnt, és Tess hallotta, amint nyílik,majd csukódik a garázs ajtaja, ahogy Aidan elindult haza Rachellel.Bella bejött a konyhába, és odadörgölőzött a lábához, mire Tessfelkapta, és arcát a macska bundájába fúrta.– Bella – duruzsolta. -, emlékszel, hogy Eleanor azt szokta mondani,a mennyből a pokolba zuhant? Ez pontosan olyan nap, mint amilyenrőlakkor beszélt. Ahogy Elanorra gondolt, szükségszerűen eszébe jutottHarrison is, és a fájdalom azonnal megrohanta. Légy pszichiáter! –mondta Harrison. Igaza volt Ideje abbahagynia, hogy áldozatkéntviselkedik. Munkára föl, Tess!Március 15-e, szerda, 6.00Az anyja reggelit készített, és mennyei volt az illata. Aidanmegfordult a kanapén, és arcát a puha párnába fúrta. Nagy nehezenfölnyitotta a szemét.Azonnal magához tért, mert egy kis tarka macska sárga szemébenézett. Az anyjának nincs is macskája. De Tessnek van. Hirtelen felült,az agya döcögve beindult, a macska pedig eliszkolt. A sajátnappalijában van, a saját kanapéján. Miután Rachelt hazavitte, és szintehajnalig beszélt az apjával, arra jött haza, hogy Tess alszik, rózsás arcaa karján pihent, és Dolly a lábánál hever.A közben aludt el, hogy jegyzeteket készített . Aiden egyik füzetébe,a toll még mindig ott volt lazán kezében, a pisztoly pedigkarnyújtásnyira, és Aidennek eszébe jutott, milyen hevesen kezdettverni a szíve a félelemtől, mert Tess nem vette föl a telefont, amikorhívta, és utána hogyan öntötte el a vágyakozás, amelytől a lélegzete iselállt. Tess meleg volt és kócos, és emberfölötti erőt kívánt Aidantől,252

hogy ne bújjon mellé be a puha ágyba. Ehelyett szépen betakarta, majdátballagott a nappaliba, és megágyazott magának a kanapén.Úgy döntött, ettől igazi szent lett.A gyomra követelődzőn korgott. Éhes szent. Nyögve tápászkodottfel, becaplatott a konyhába, és csak állt ott lenyűgözve. Tess Ciccotellia tűzhely előtt állt farmerban és Aidan régi rendőrségi pulóverében,amelynek könyékig feltűrte az ujját. Haja fekete hullámokban omlott ahátára, és zokniba bújtatott lába ütemesen dobolt a dübörgő Aerosmithszám ritmusára, amely a lehalkított rádióból szólt. Kicsit ringattahihetetlenül formás fenekét, ahogy megfordította a palacsintát aserpenyőben, és Aidan úgy érezte, ilyen tökéletes látványban mégsosem volt része.Két hosszú lépéssel Tess mellett termett, és mielőtt a nő egy szót isszólhatott volna, beletúrt a hajába, száját a nő ajkára tapasztotta, vadul,forrón és követelődzőn. Tess meglepetten nyögött fel, amely halknyöszörgéssé szelídült, és majd elvette Aidan eszét. Keze az elnyűttpulóver alá vándorolt, s a selymes és puha bőrt simogatta Tess hátán,miközben a nő karja a nyakára fonódott, a szája felnyílt, és vadulbefogadta a férfi nyelvét. Tess még mindig fogta a spatulát, amelynek anyele nyomta Aidan tarkóját. Nem érdekelte, mert Tess márlábujjhegyre állva igyekezett közelebb kerülni hozzá, a mellét a férfimellkasának nyomta, a csípője az ágyékához dörgölődzött, és Aidanmásra sem tudott gondolni, mint arra, hogy most, most, most. Keze amelltartó kapcsát kereste, majd ujjai a nő melle alá vándoroltak, amikorrájött, hogy a kapocs elől van.Tess nyöszörgött, és Aidan keze megremegett.– Siess! – suttogta Tess, de ajkát nem vette le a férfiéról. – Kérlek! –Aidan kioldotta a melltartó kapcsát, és végre kezébe omlott a nő melle.Tess megmerevedett hátradőlt a sarkára, s feje hátrahanyatlott. Az ajkafelnyílt, szeme lecsukódott, és Aidan ráeszmélt, hogy a nő lélegzetétvisszatartva várt. Várja, hogy ő megérintse. És hirtelen nagyon, nagyonfontos lett, hogy Tess öröme megérje a várakozást. Elengedte, kezétkihúzta a pulóver alól. Tess szeme felpattant, vadság, érzékiség észavarodottság csillogott benne.– Mi az? Miért?253

– Mert… megcsókolta, egyik kezével megfogta a spatulát, amásikkal pedig lekapcsolta a tűzhelyt.– Nem szeretnélek nem sietni. Elindult Tess-szel ki a konyhából,maga előtt háttal vezetve be a nappaliba, míg a nő lába neki nemütközött a kanapé háttámlájának. Akkor leengedte, és fölé hajolt ésTess fejét a puha párnára fektette. Majd elhelyezkedett Tess combjaközött. Tess feltolta a csípőjét es Aidan olyan erős vágyat érzett, hogymajdnem feladta az elhatározását. Nevetéssel keveredő nyögésselnyomta Tesshez a csípőjét, hatékonyan a kanapéhoz szegezve a nőt.Ne olyan hevesen – suttogta Aidan, inkább magának, mint Tessnek.Hirtelen mozdulattal átemelte Tess feje fölött a pulóvert, csapdábafogva a karját, fölfedve mellét. Elakadt a lélegzete. Szinte fájt amellkasa. – Szent isten... – lehelte. – De gyönyörű vagy, Tess. – És csaknézte, csodálta a nő tökéletes, kerek és feszes mellét. A mellbimbókmegkeményedve néztek vissza rá, szinte könyörögtek egy csókért, ezértAidan lehajolt, hogy próbát tegyen, de az utolsó pillanatban iránytváltoztatott, mire Tess kétségbeesetten, fojtottan nyögött fel.Kiszabadította a karját, amitől ringani kezdett a melle. Aidan szememajd kiugrott a helyéről.– Engedj el...– Nem. – Nyelvével végigsimított a bal mell alatt, amitől Tessmegborzongott. Erősen. – Még nem, Tess. Csak hunyd le a szemed. –Tess engedelmeskedett, és Aidan a másik oldalon is megismételte acirógatást, majd arcát a két mell közé temette, és belélegezte az illatát.– Aidan... – Tess hátrafeszítette a derekát, de a férfi elfordította afejét, megnyalta a nő jobb mellét, de megint túl hamar abbahagyta. Tessérezte a bőrén a férfi forró leheletét. Tess szinte égett, teste mindenidegszála azért kiáltott, hogy a férfi megérintse. Érezni akarta a kezét, aszáját a bőrén. Szüksége volt rá.Megpróbálta megemelni a csípőjét, de a férfi szorosan lenyomvatartotta, és a merev pénisz ott lüktetett a combjánál. Tess hirtelenmozdulattal kiszabadította magát, amitől a pulóver a szoba túlsó végéberepült. Tenyerébe fogta a férfi fejét, és odahúzta magához, és felkiáltott,amikor a férfi szája végre a mellbimbójához ért. És végre, végre szívnikezdte, teli szájjal, erősen, és a vágya kezdett egyre magasabbra hágni.– Ó, istenem. Ne hagyd abba.254

Aidan fölemelte a fejét, és csak nézett le rá, kék szeme szinte feketénizzott, az ajka nedvesen csillogott.– Nem tudom abbahagyni – suttogta. – Nem is fogom. – Aztánlehajtotta a fejét, és a másik mellét is ugyanolyan érzékien dédelgette,mint az előzőt, egészen addig, míg Tess hosszan és halkan fel nemnyögött csípőjét oda nem dörgölte a nadrág merev vonalához.Aidan fölemelkedett, Tess fejét a kezében tartva, vadul csókolta a nőajkát. Aidan ingatta, előretolta a csípőjét, Tess a lábával átfogta avádliját, hogy csípőjük egymásnak feszülhessen. A melle a férfi ingéhezdörgölődzött, s a durva vászon tovább ingerelte az érzékenymellbimbót. Tess remegő kézzel kezdete kigombolni az inget, s végresemmi sem volt közöttük. Kígyózó mozgással ölelte, és élvezte a férfitestének közelségét. Aidan szakadozva vette a levegőt és verejtékgyöngyözött a homlokán.– Ezt még egyszer! – kérte Aidan rekedten, és Tess folytatta, szemétle sem véve a férfi arcáról, megremegő álláról, lecsukódó szeméről.Aidan csípőjének ringása lelassult, s most mélyen, ritmikusan mozgott.Ha nem lett volna közöttük a nadrág, akkor rég benne lenne, és kitölti,robbanásig feszíti megadja neki azt az orgazmust, amelyet annyi ideignélkülöznie kellett.Szent ég, Tess ezt akarta.Aidan nagyot nyelt, és kinyitotta a szemét. Amikor megszólalt, ahangja érzéki volt, amitől Tess megint egész testében megborzongott– Mit szeretnél, Tess? – Előrehajolt, és ajkával végigszántott a nőállán. – Szeretkezni akarsz?Tess mindennél jobban szeretett volna igent mondani, de amikorelérkezett ennek az ideje, az apja hangja visszhangzott a fejében. Aképmutatása ellenére az apja okítása meggyökeredzett benne, ésegészen elbizonytalanította. Phillippel, hogy ott rohadna meg,hónapokig járt, mire lefeküdtek egymással, és előtte nemigen voltbarátja.– Nincs nálam semmi.Aidan csípője még egyet lökött rajta, és Tess felnyögött, annyiravergődött a vágy és a lelkiismerete szava között.– Nálam van – súgta Aidan a fülébe.Tess ennek ellenére habozott, és Aidan mozdulatlanná dermedt.255

– Ne mozdulj! – utasította most már remegő hangon. – Egy izmod seránduljon! – megragadta a kanapé támláját, föltérdelt, majd nemmozdult, csak itta mohón a szemével Tess látványát. – Gyönyörű vagy,Tess.És mindez egy olyan férfitól, akinek csupa izom a teste, gyönyörű azarca, olyannyira, hogy akár modellkedésből is megélhetne. De úgydöntött, hogy rendőr lesz. Hogy védjen. És szolgáljon. Eddigmindkettőt rendkívül jól végezte. Tess megköszörülte a torkát.– Te is.Aidan óvatosan fölegyenesedett, és száját elhúzva lehajolt, hogyfölvegye a pulóvert, amelyet eddig Tess viselt. Átnyújtotta neki, majdkomor eltökéltséggel elfordult, és háttal Tessnek gombolni kezdte azingét.Tess megigazította a melltartóját, majd felhúzta a pulóvert. Mégmindig bizsergett a teste, a lába között, mindenütt.– Ne haragudj.– Ugyan már – Aidan szomorú pillantást vetett felé a válla fölött. –Mondtam, hogy nem foglak kihasználni.– És nem is használtál ki. – Tess felállt, és csókot nyomott a férfiborostás arcára. – Észembe juttattad, milyen az, amikor kívánnak. Ésmilyen az, amikor én kívánok valakit. Köszönöm.A férfi szeme megvillant.– Gondolom, most jobb lenne reggelizni. – Elsétált és valamiolyasmit dörmögött az orra alatt, hogy szent a „nagy fenét". Tessutánament a konyhába.– Ülj le. Csinálok egy kis palacsintát. – Tess a – serpenyőnárválkodó sületlen masszát tanulmányozta.– Szerencse, hogy ez volt az utolsó adag. Ami megsült. Az mind ki ishűlt, de fölmelegíthetem a mikróban.Aidan arca megrándult, amikor leült. Nem kell főznöd rám. – Lábátkinyújtotta az asztal alatt, és Tess mosolyogva dőlt hátra, és nézte,ahogy a férfi elhelyezkedik. – És nem kell ilyen elégedett kepét vágnod– tette hozzá még egy utolsó jóindulatú morgolódással.– Mindig főzök, ha ideges vagyok. – Tess megterített és kávét töltöttAidannek. – Az anyám is – lebiggyesztette az ajkát. Ezt nem akartamondani. Aidan kíváncsi pillantást vetett rá.256

A barátod, Jon, azt mondta, hogy nem beszélsz szüleiddel.Tess a fogát csikorgatta mérgében.– A barátom, Jon, viszont túl sokat beszél – elhúzta a száját.– Elfelejtettem fölhívni Jont és Amyt, hogy szóljak, jól vagyok. –Felkapta a mobilját. – Az esete kapcsoltam. Gondoltam, úgyis az itthonitelefonon hívsz majd, és kezdtem paranoiás lenni, hogy a mobilompoloskás, vagy nyomkövető van benne. Hülyeség, nem? – A mikrócsöngetett, és Tess áttette az asztalra a tányért.Aidan palacsintákat halmozott maga elé.– Nem hülyeség. Valószínűleg nem ésszerű, de azok után, amikenkeresztülmentél, egyáltalán nem hülyeség. – A villával beleszúrt azegyik palacsintába, és felsóhajtott. – Palacsinta, Aerosmith, csodásfenék. Nem semmi nő vagy, doktornő.Tess fölnevetett, ahogy bekapcsolta a telefonját.– Milyen költői. Ó, a francba! Homlokát ráncolva nézett föl. –Kismillió üzenetem van megint. De ahogy nézem, a legtöbb Jontól ésAmytől. – Átnézte a számokat. – Kettő ismeretlen.Aidan álla megfeszült.– Megpróbáljuk lenyomozni a tegnapi fenyegetéseket.Tess próbált nem pánikba esni.– Köszi. És... – nagyot pislogott, amikor meglátta a következőszámot. – Vito?– A bátyád?– Igen. – Gyorsan visszahívta a számot. – Vito? Tess vagyok.– Hol a francban vagy?! – dörrent fel a férfi.Tess összerezzent.– Neked is szia.– Ne szórakozz velem, Tess! Majd megőrültem az idegességtől. Ésanya is.– Honnan tudtad meg?– Onnan, hogy tele van veled a rohadt híradó. A CNN és az ESPN.Veled és azzal a focistával, aki öngyilkos lett. Anya látta még este, ésfelhívott, teljesen kétségbeesve. Mégis mi a fenét gondoltál, Tess?Szent isten. Fegyvert fognak rád, és még csak nem is szólsz nekünk?Anya azt hitte, hogy meghaltál. Órák óta próbálunk az otthoni telefononelérni.257

– Nem vagyok otthon.– De nem ám, szivikém – dühöngött Vito. – Tudom, mert egész éjjelitt álltam a ház előterében, és vártam, hogy hazagyere.Tessnek leesett az álla. Itt vagy? Chicagóban?– Igen itt Chicagóban. Elkaptam az utolsó járatot, amelyik este indultPhiladelphiából.– Ó, Vito! Erre nem volt szükség. – A nap eseményeiről valóemlékek átcsaptak a feje fölött, és a torka elszorult– De annyira örülök, hogy mégis eljöttél. Az éjjel betörtek arendelőmbe.– Tudom. Ott a kép a Bulletin címlapján, ahogy az orvosokhordágyon kigurítják a társadat a mentőautóhoz. Hogy van?Tess mélyről feltört a harag, melyet Wallace Clayborn es az újságiránt érzett, amely ilyen érzéketlenül hasznot húzott a szenvedésükből–Meghalt.Vito némasága feszült volt.– Mi történt? Mit írt a cikk?– Csak azt, hogy egy ismeretlen támadó követte el és a rendőrségelindult a nyomokon – mondta Vito.– Mi történt?– Az egyik kezeltem látott a hírekben, és... mély levegőt vett – ...ésel akart kapni. De helyette Harrisont kapta el.– Szent isten! – A hangjában már nem düh vibrált. Hanem félelemremegett. – Hol vagy?– Biztonságos helyen. Majd találkozunk, de nem lakásomban.Miért? – kérdezte Vito óvatosan. Majd elmondom, amikortalálkozunk. Hol szálltál meg?– A Holiday Innben, a belvárosban.Tess letakarta kezével a telefont.– El tudnál vinni munkába menet? Aidan bólintott.– Persze.– Tess?! – dübörgött Vito hangja. – Egy férfival vagy?Tess felsóhajtott. Akárhány éves is, még mindig Vito kishúga, és őkmindannyian az apjuk gyerekei, akár tetszik nekik, akár nem.– Igen, Vito.258

– Nemcsak elhoz ide – mordult fel Vito -, ha nem szépen bejön, ésbemutatkozik nekem.Tess megint felsóhajtott.– Igenis, Vito. Akkor egy óra múlva találkozunk. – Letette, ésmegvonta a vállát. – Van kedved találkozni a bátyámmal?Aidan szeme tettetett riadtan kerekedett el.– Bántani fog?– Szerintem nem. Igazából sosem verte meg egyik udvarlómat sem.Mondjuk Phillipnek beverte az orrát, annyira, hogy vérzett is.– A dr. hogy ott rohadna meg orrát? – mosolygott, amikor Tess arcafölderült. – Azt hiszem, megérdemelte.– Meg is. – Tess elkomorodott, eszébe jutott, Aidan mennyireaggódott a saját húga miatt. – Mi történt az éjjel, Aidan? Rachellel?Aidan szeméből eltűnt a mosoly.– Apa azt mondta, hogy majd elintézi. Nyugdíjas rendőr, de mégmindig vannak barátai, akik kaphatnak névtelen bejelentést.– És ha valaki Rachelhez köti?Aidan elsápadt.– Akkor Abe és én gondoskodunk róla, hogy a srácok a sulibanmegértsék, hogy ha bárki is egyetlen ujjal hozzáér Rachelhez, az halálfia. – Újabb palacsintát tett a tányérjára. – Hihetetlenül finom lett.Sokkal jobb, mint amit anya süt, de ha megmondod neki, hogy eztmondtam, akkor az arcodba vágom, hogy hazudsz.Tess megértette, hogy Aidannek szüksége van arra, hogy témátváltson, és bólintott.– Tőlem egy szót sem fog hallani. Az este lingent készítettem neked.Fölmelegítheted magadnak vacsorára.Aidan egyik szemöldökét megemelte.Magamnak vacsorára? És te hol fogsz enni? Nem hiszem, hogy esteegyedül kéne kódorognod. Tessnek megint összeugrott a gyomra azidegességtől, de nem adta meg magát. Félrehajtotta a fejét, nézettAidanre.Csak azt akarod, hogy megint főzzek neked valamitA férfi lassan elvigyorodott, amitől Tess szíve ismét hevesen kezdettverni.259

– Aha, pontosan. Tess lefegyverezve fordította el a tekintetét, és azasztalon meglátta a füzetet, amelyikbe az éjjel írt.Van itt neked valami – mondta, és előrehajolt, hogy fölvegye afüzetet. – Az engedélyed nélkül nem akartam használni aszámítógépedet, ezért elhoztam az egyik üres jegyzetfüzetet azasztalodról. Ami azt illeti, elég érdekes könyvtárad van. Az ókoritörténelemtől a matematikai számításokig minden. Valamintpszichológia, filozófia és költészet vegyesen. Döbbenetes betekintéstkapott Aidan Reagan jellemébe azzal, hogy végignézett a polcokonsorakozó könyvek gerincén.Aidan egy pillanattal tovább hallgatott, mint kellett volna.– Nemrég fejeztem be az alapképzést. – A tekintete hirtelenmegváltozott. Megfejthetetlen lett. Ami viszont önmagában is sokatelmondott.Tess kimerülten sóhajtott fel.– A fenébe, ezt ne csináld!– Mit ne csináljak, doktornő?– Ne csinálj úgy, mint aki karót nyelt, nyomozó! vágott vissza. – Aztfeltételezted, hogy lenézem majd a képesítésedet, mert nekem pároklevéllel több lóg a falamon.Aidan hidegen méregette, majd vállat vont.– Elnézést. – A hangja azonban egy árnyalattal sem volt melegebb,és a szeme sem.– Ezt most miért csinálod? Miért feltételezed a legrosszabbat rólam?– dühösen lökte el magát az asztaltól. – Pár perccel ezelőtt még ottfeküdtem alattad. Most meg fölállítottál valami piedesztálra, és onnannézek le rád. Döntsd el, Aidan, mit akarsz. Le is tudok nézni, meg fel is,ahogy óhajtod.Valami villant a férfi szemében, mire Tess szeme is összeszűkült.Végül megtörte a csöndet, amikor a férfi nem mondott semmit.– Rendben. Erről ennyit – átlapozta a jegyzeteit – Míg te az éjjel aszüléidnél voltál, annak a személynek a pszichológiai profiljándolgoztam, akit keresünk. Még tegnap a számítógépemen kezdtem el...mielőtt jött volna a hívás Sewardról. – Eltökélten tolta félre a maradékrémületét, és kihúzta magát. – Még nem csináltam háttérmentést, éskétlem, hogy jelen pillanatban letudják szedni a merevlemezemről. –260

Mert a számítógépe darabokra törve hever a rendelő padlóján. – Mostpedig átöltözöm. Elkészülök, mire te is.– Tess...Tess már a nappaliban járt, de most megfordult és látta, hogy Aidana megjelölt oldalt olvassa. A férfi gondterhelten nézett föl.– Ezt pedig köszönöm.– Ez az, amit Harrison akart, hogy tegyek. – A szája megremegett.– Tegnap még együtt ebédeltünk. Konzultáltunk – A férfi kezébenlévő füzetre mutatott. Tessék. Megköszönöm, ha küldesz belőle –nekem is egy másolatot. – Elment a kanapé mellett ki a folyosóra,amikor Aidan megint a nevét kiáltotta.– Tess!Megtorpant, de ez alkalommal nem fordult meg.– Tessék?– Ne haragudj. Nem volt igazam, és sajnálom. Tess hallotta, hogyAidan átjön a szobán, és megborzongott, amikor a férfi a vállára tette akezét. – Nekem is van egy csomagom. – Megcsókolta Tess nyakátpontosan a sebhely fölött. – Valószínűleg mindkettőnknek.– Mi volt a neve?Shelley – elhallgatott, majd hallhatóan mosolyogva tette hozzá –,hogy ott rohadna meg. – Félretolta Tess haját, és finom csókokat lehelta tarkójára.– Lezuhanyozom, és húsz percen belül kész is leszek. A kocsibanelmagyarázhatod a pszichológiai elemzést. Vannak kifejezések,amelyeket nem ismerek.Elment mellette, és eltűnt a gumikacsás tapétájú fürdőszobában. Tessfelsóhajtott, megértette, hogy a tájékozatlanságának beismerésenehezebb volt a férfi számára, mint bocsánatot kérni. Eltöprengett, hogyki lehetett Shelley, és vajon mit tett, majd megrázta magát, éstovábbment.Muszáj készülődnie. Vito nem szereti, ha megvárakoztatják.261

Tizenharmadik fejezetMárcius 15-e, szerda, 7.20Nem volt nehéz kiszúrni Vito Ciccotellit, gondolta Aidan, amikorazonnal észrevette a férfit a Holliday Inn zsúfolt előterében. Ő lesz az anagydarab pasas azzal a hullámos fekete hajjal, és vészjósló tekintettel.Még a fegyverheveder árulkodó kidudorodása nélkül is messziről meglehetett mondani, hogy a férfi rendőr. De amikor átható tekintete Tessreesett, messziről meg lehetett mondani, hogy ő a báty, aki halálraaggódta magát a húgáért.Tess egy lépést tett Vito felé, majd mindketten futni kezdtek. Vito akarjába kapta, és úgy ölelte, mintha nála drágább kincs nem is létezne aFöldön, mintha majdnem elveszítette volna. Aidan torka elszorult.Mindkettő igaz is volt.Tess még a kocsiban elmesélte, hogy azóta nem látta a bátyját, hogyaz tíz hónappal ezelőtt kétszer is elrohant hozzá. Az első látogatást akórházba tette a „láncos gazember" után, ahogy Tess olyantárgyilagosan utalt a támadásra. Aidan eltöprengett, hogy Tess vajonészreveszi-e, hogy valahányszor erről beszél, mindig megérinti anyakát, noha úgy beszél róla, mintha mással esett volna meg. Amásodik alkalommal rá hat héttel jött el, miután Tess kiadta a dr. ottrohadna meg útját, és Vito beverte a doki orrát.Most Vito összevont szemöldökkel nézett a húgára.– Még mindig túl sovány vagy. Megint betegeskedtél? És miért nemvagy otthon? – Átnézett Tess válla fölött, és hűvös tekintettel mértevégig Aidant. Ez családi vonás lehet. – Ő az a zsaru?Tess hátranézett, és elmosolyodott.262

– Nem vagyok sovány. Nem betegeskedtem, és hosszú történet, ésigen, ő az a zsaru. – Tess megfordult, de Vito karja még mindig a vállánnyugodott. – Vito, bemutatom Aidan Reagant – felsóhajtott. – Ő pedig abátyám, Vito.Kezet ráztak, Vito szorítása erős volt, de nem gyilkosan az.– Vele alszol? – kérdezte.– Vito! – kiáltott fel Tess felháborodottan.– Még nem – válaszolta Aidan, mire Vito álla megfeszült. Egypillanatig senki nem szólt semmit, majd Vito összevonta a szemöldökét.– Tess miért nincs otthon?Aidan körbenézett.– Itt nem beszélhetünk. – Az órájára pillantott. Spinelli pontbannyolcra hívta össze a megbeszélést. – Nagyjából tíz percem van. Vettélmár ki szobát?– Aha. – Vito már el is indult, és húzta Tesst maga után a lépcső felé.– Csak két emelet, hugi. Szerencsés napod van. – Beengedte őket aszobába, majd mellén keresztbe font karral megállt az ajtóban – Akkorbeszéljünk.Aidan gyorsan, lényegre törően elmondott neki mindent, amiről úgyérezte, meg lehet vele osztani, míg Tess az ágyon ült, és a szemétforgatta. Amikor végzett, Tess gúnyosan intett.– Hahó, mint tudjátok, még mindig itt vagyok.Vito nagyon csúnyán nézett rá.– Aha, és szeretnénk, ha ez így is maradna. Visszafordult Aidan felé.– És kit gyanúsítotok?Aidan a fejét rázta.– Nem mondhatom meg.Vito haragja szinte tapintható volt.– Azért, mert nem tudod?Azért, mert rendőr is lehet.– Mennem kell – szeme sarkából Tessre nézett, majd vissza Vitóra. –Meddig tervezel maradni, Vito?A férfi habozott.– Pár napig.– Akkor jó – megint lenézett Tessre. – Clayborn még mindigszabadlábon van.263

Tess háta azonnal megfeszült.– Azt hittem, Spinnelli elküldte érte az embereit.– Még nem találták meg. Vele maradsz?– Aha – mondta Vito komoran. – Tess, hogy a fenébe keveredszmindig ilyen helyzetekbe?Tess talpra ugrott, és ököllel belevágott Vito vállába, annyira, hogy aférfi összerándult.– Most semmit sem csináltam, te barom!Aidan még mindig pislogott, olyan hamar ugrott fel Tess, és olyanerősen ütötte meg a bátyját. Egyik reakció sem áldozatra vallott.– Nem is tudtam, hogy ilyesmi van benned, doktornő.Tess gyilkos pillantást lövellt felé.– Most, hogy tudod, jobb, ha az eszedbe vésed! Menj! Elkésel. Majdhívj fel, amikor visszamehetek a rendelőmbe. Be kell mennem apáncélterembe és elkezdeni rendbe tenni a nyilvántartást – szemöldökétkeserűen emelte meg. – Patricknek szüksége lesz rá, mert hivatalosanbekéri őket.– Ki az a Patrick? – akarta tudni Vito.– Az államügyész. – Aidan megrángatta Tess kezét. – Beszélniakarok veled. – Kihúzta a folyosóra, és becsukta az ajtót a komor Vitoorra előtt. – Kezdem sajnálni Rachelt.Tess ajkára mosoly ült.– Szerencsés lány, hogy olyan bátyja van, aki imádja. Magáhozhúzta Aidan fejét egy gyors csók erejéig. – Ne várakoztasd megSpinnellit. Türelmetlen lesz.Aidan a kezét Tess hajába csúsztatta, és megkapta a várva vártcsókot, és amikor fölemelte a fejét, örömmel nyugtázta, hogy Tesshosszan, remegve vesz mély levegőt.– Én is az leszek. – Ismét megcsókolta, vadul. Követelődzőn. –Sajnálom, ami reggel történt. Nem akartalak megbántani.– Semmi baj. – És ez igaz is volt. Aidan látta a szemében, északatoló szíve megnyugodott. Elkezdett hátrálni, majd felkiáltott. Tess akarjába vetette magát, mielőtt levegőt vehetett volna. Karját a nyakaköré fonta, és úgy csókolta meg, mint reggel a konyhában, és Aidanelgondolkodott, hogyan is hihette akár csak egy pillanatra is, hogy Tess264

hűvös, amikor szinte szétégett a karjában. Megborzongva fúrta fejét anyakába.– Légy óvatos – suttogta nyomatékosan. – Hívj fel, ha szükséged vanrám.– Fölhívlak. Megígérem.Aidan csókot nyomott a homlokára.– Vacsorázz velem az este.– És mi lesz Vitóval?– Hozd el őt is! De csak akkor, ha nem marad éjszakára.Tess megborzongott.– És én maradok?Finoman megharapta a nő alsó ajkát.– Ez tőled függ. De most már tényleg késésben vagyok. Szia.Tess kézfejét az ajkához szorította. Hűha. Még sosem csókolták megígy. Soha. Még Phillip, hogy ott rohadna meg, sem. Senki sem.Bizonytalan lépést tett az ajtó felé, de az kinyílt, mielőtt kopoghatottvolna.– A kukucskálón figyeltél – vádolta meg Vitót, mire azelvigyorodott.– Mint mindig, hugi. Különben honnan tudhattam volna, kit rúgjakseggbe, ha nagyon ráhajtott a húgomra? – Elkomorodott, amikor Tessbelépett a szobába. – Anyu ide akar jönni.Tess minden jókedve elpárolgott.– Akkor jöjjön.– Azt szeretné, ha te kérnéd meg rá.– Már megkértem – túl sokszor az utóbbi öt évben. – Ne akarjbelekeveredni, Vito.– Már belekeveredtem, Tess.– Csak te – suttogta. Egyedül Vito állt ki mellette, szembeszegülveapjuk haragjával. – Hogy vannak? – Nem kellett pontosabbanmeghatároznia. A családra gondolt.– Dinóék megint babát várnak. Újabb fiú.– Szegény Molly. – Ezzel legidősebb bátyjának öt fia lesz. Kettő,akiket Tess még nem is látott, és három, aki meg sem ismerné.– Gino most kapott egy nagy szerződést egy új épületmegtervezésére, Tino pedig eljegyezte magát.265

Tess szíve elszorult.– És kedves a lány?– Aha – nagyot nyelt. – Igen, az. Tess, szeretném, ha hazajönnél.Haza. A szótól vágyakozás öntötte el a lelkét.– Miért?– Mert hiányzol. Mindannyiunknak. – Leült az ágyra, és lehunyta aszemét. – Apa beteg.Tessnek összeugrott a gyomra.– Mennyire beteg?– Szívinfarktusa volt.Tess fölemelte a fejét.– Már korábban is volt neki.– Ez most nagyon súlyos volt. Eladja a vállalkozástTess az ablak felé fordult.– És ő akarja, hogy hazamenjek? – Vito néma maradt, amiönmagában megadta a választ. Tess megfordult, összeszedte magát. –Ma reggel muszáj meg látogatnom Flo Ernstet. Át kell adnom Harrisonüzenetét. Eljössz velem?Vito felállt.– Persze. Tess, ez a zsaru...– Aidan? Rendes ember, Vito. Tényleg rendes. Imádja az anyját.A férfi elmosolyodott.– Akkor jó. Ezek szerint nem kell megölnöm.Tess is mosolygott.– Annyira örülök, hogy itt vagy.Március 15-e, szerda, 8.01Aidan összerezzent, amikor kinyitotta a tárgyaló ajtaját, és négyszempár meredt rá.266

– Elnézést – dünnyögte, és beült Jack és Murphy közé. – Mirőlmaradtam le?– Semmiről – mondta Spinnelli szárazon. – De Rick majd szétreped,szóval hagyjuk, hogy ő kezdje.– Találtam valamit az egyik kameráról. – Ricknek fülig ért a szája. –A legrégebbiről van szó.Arról a kameráról, amelyet Tess fürdőszobájában találtak. Arról,amelyik egész nap ott motoszkált agya hátsó részében. Még akkor is,amikor Tesst csókolta, simogatta, végig foglalkoztatta a komisz kérdés,hogy ki láthatta a nőt.– Mit találtál?– Eszembe jutott, hogy abban a modellben volt egy kapcsoló,amelyet be lehetett állítani, ezért megnéztem. – Rick fölemelte a kamerafedelét. – Részleges ujjlenyomatot találtunk belül.Murphy intett neki, hogy siessen.– Itt fogok megöregedni, Rick.– Lefuttattuk az ujjlenyomatot a nyilvántartási rendszerben, és többtalálatot is kaptunk – mondta Jack. – Ricknek ismerős volt az egyik néva listán.– Egy szexmániásé, aki kamerákat tett föl az egyik gimnáziumlányöltözőjében – mondta Rick. – Azért hívták ki, hogy bevezesse akábeltévét az épületbe, és magának is csinált egy mellékvonalat.Ugyanezt a kameramodellt használta.– David Bacon – mondta Spinnelli, és az asztal közepére lökte a férfiletartóztatásakor készített képet. – Három évet ült le az ötből az öltözősincidensért. A végén gyermekpornónak címkézték, mert a lányokfiatalkorúak voltak. Nyolc hónapja szabadult.– Amikor elítélték, úgy sírt, mint egy gyerek – mondta Rickmegvetéssel. – Kis szarzsák.Aidan csak bámulta Bacon képét és személyleírását, próbálta rávenniaz agyát, hogy logikusan gondolkozzon.– Sírt? Nem illik a képbe. – Kihúzta Tess kézírásos jegyzetét azsebéből. – Tess elkészítette a pszichológiai jellemzését az éjjel.Spinelli összeszűkült szemmel nézett rá.– És mikor adta oda neked?Aidan arca kifejezéstelen maradt.267

– Ma reggel beszéltünk, mielőtt bejöttem. Akkor adta ide a profilt.Spinnelli bólintott, de látszott, hogy nem sikerült meggyőzni.– Aha... Melyik szállodában van?– A Holiday Innben a belvárosban.– Aha... Szóval mi áll a jellemzésben, Aidan?Úgy tűnt, Spinnelli több szót nem is akar vesztegetni a dologra.Aidan leeresztett egy kicsit.Azt mondta, hogy a praxisában még nem találkozott ezzel atulajdonságkombinációval, és elég ritka, főleg az, hogy valaki ennyireösszeszedett és sikeres. Valószínűleg férfi, a megölt emberek számaalapján. Valószínűleg nem túl fiatal, a türelem és a belefektetetttervezés alapján. Antiszociális kukkoló, tanult, és szereti a színpadiasmegoldásokat. Lehet, hogy színész, vagy gyakran jár színházba. Az islehel, hogy bérlete van. Ismeri a hangutánzást, az imitátorokat és amegfigyelési technológiát is. Ért a gyógyszerekhez, főképp apszichotropikus szerekhez, és tudja, hogyan kell felhasználni őketahhoz, hogy befolyásolhatóvá tegye az embereket. Ismeri apszichológiát. Tess három legsebezhetőbb páciensét választotta ki, ésszemélyre szabott kínzást eszelt ki a számukra. De az is lehet, hogytudja, miről lehel fölismerni ezeket a tulajdonságokat másokban, és ígycsikarja ki az együttműködésüket.Aidan úgy tette le a lapot az asztalra, hogy Murphy is láthassa, majdfolytatta.– Szereti nézni mások szenvedését. Lehet, hogy kisebb kihágások isszerepelnek az előéletében, habár valószínűleg sosem kapták el. Túlokos ahhoz, hogy elkapják. Legalábbis eddig így volt. Nem szereti akezét bepiszkítani, de megteszi, ha muszáj. Nagyon céltudatos ésösszeszedett. Lehet, hogy saját vállalkozása van. Megszokta, hogykiosztja a feladatokat, és jól is csinálja. Valószínűleg nem olyasvalaki,aki alantas munkát végez – összevonta a szemöldökét. – Az ilyen embera saját anyját is megölné, ha ezzel elérheti a célját, és utána ugyanolyannyugodtan tudna aludni.– Elég alapos munka – mondta Spinnelli elgondolkodva. – Tess jósok időt fektetett bele.268

Aidannek eszébe jutott, ahogy Tess ült egyedül a házában, melletteaz asztalon a fegyver, lábánál a kutya, és aggódott, egészen addig, míg akimerültségtől mély álomba nem merült.– Egész éjjel nyugtalan volt. Azok után, amin keresztülment, nem iscsoda.– David Bacon kábeltévés volt – jegyezte meg Murphy. – Tudta,hogyan kell beállítani a vezeték nélküli átvitelt. Ez tanult emberre vall.– De egyedül dolgozott – mondta Rick. – Szeretett lányokat lesni éstudni, hogy ő az egyetlen, aki ezt megteheti. Ez az egyik oka annak,hogy csak öt évet kapott. Semmi jel nem mutatott arra, hogy lettekvolna tettestársai, vagy továbbadta volna a felvételeket.– Lehet, hogy Bacon csak az egyik szakképzett személy, akinek atettes kiadta a munkát – szólalt meg Jack Akárhogy történt is, nemfogjuk megtudni, míg meg nem találtuk Bacont.– Megtaláljuk – mondta Aidan csöndesen.– Nos, én is hoztam valamit – mondta Spinnelli. – A belső ellenőrzésmegtörte a nyilvántartási hivatalnokot, és a nő bevallotta, hogy BlaineConnellnek engedte meg, hogy megnézze Adams és Winslow aktáit.Aidan lehunyta a szemét.– Az nem lehet. – Sosem voltak barátok, de Connell mindig olyantisztességes fickónak tűnt.– A belső ellenőrzés ma hozza be. Rávetjük magunkat, amint őkvégeztek vele.– Már ha marad valami – dörmögte Jack. – A fenébe!Aidan törte meg a csöndet.– Mi a helyzet Wallace Claybornnal? Megtaláltuk már?Spinnelli a fejét rázta.– Kiküldtem két egyenruhást az éjjel, de nem találták sehol. Mareggel átadtam az ügyet Abe-nek és Miának. Tess egyedül van?Az, hogy Aidan bátyja és annak társa is az ügyön fog dolgozni,megnyugtató volt. Abe értett a szakmájához, ahogy Mia is. Mindenkövet megmozgatnak, míg Claybornt meg nem találják.– Nincs. Tegnap éjjel iderepült a bátyja Philadelphiából. Szemmelláthatóan Seward halála országszerte nagy hír, és Tess családja aggódnikezdett.269

– Én is láttam este az ESPN-en – jegyezte meg Rick. – Te isszerepeltél a szalagcímben, Aidan.– El ne szállj – mondta Spinnelli szárazon. – Milyen elvarratlanszálak vannak még?Jack a jegyzeteit nézte.– Még mindig várom azoknak a fegyvereknek a sorozatszámát,amelyeket Adams lakásában találtatok. Ha ebédig nem kapok hírt,akkor telefonálok.– Nálunk vannak a blokkok, amelyeket Nicole Rivera lakásábantaláltunk – mondta Murphy. Amint megtaláljuk Bacont, elmehetünk ajátéküzletbe, hátha valaki emlékszik, hogy látta a nőt.– És rá kell jönnünk, ki mehetett be mindhárom lakásba. – AidanSpinnellire nézett. – Meg tudsz kérni valakit, hogy nézze át a biztonságikamera felvételeit?– Persze. Srácok, ti igyekezzetek megtalálni David Bacont. EnyémConnell és a belső ellenőrzés. Mindannyiótokat fölhívlak, amintmegtudok valamit. Ismerem Connellt. Azt még el tudnám képzelni,hogy átadott egy-két aktát, de azt nem, hogy hidegvérrel lelövi NicoleRiverát. De már korábban is előfordult, hogy tévedtem. Menjetek, ésfolyamatosan tájékoztassatok. Ó, és Aidan...Aidan az ajtóból fordult vissza.– Tessék?– Mondd meg Tessnek, szükségünk van rá, hogy rendbe tegye azokata papírokat. Patrick hívott reggel. Megvan az engedély, hogy hivataliúton bekérheti a nyilvántartást, és szeretné, ha Tess velünk együttátnézné őket. Míg próbáljuk elkapni ezt a pasast, legalábbmegpróbálhatjuk megakadályozni a következő lépését. Mondd megneki, hogy egy egyenruhás rendőrt fogok küldeni hozzá a rendelőjébe,hogy felügyelje a rendrakást, aztán elhozza a papírokat és a flashdriveot.Patrick az elektronikus fájlokat fogja használni addig, amíg apapírok nincsenek rendszerezve.– Aggódsz, hogy nem adja át neked az iratokat?– Nem, mert tudom, hogy megteszi, amit meg kell tennie. De muszájdokumentálhatóvá tenni az őrizetbe vételt. Nem akarok jogi kiskapukathagyni a ravasz védőügyvédeknek, Aidan. Köztünk legyen mondva, az270

egyenruhás rendőr igazából a biztonsága miatt kell. Félek, hogyClayborn figyeli a rendelőt, megvárja Tesst.Aidan a gondolattól is rosszul lett.– Megmondom neki. Köszi, Marc.Abe már az asztalánál várta.– Beszélnem kell veled – közelebb hajolt. – Apa bejelentette.Aidan émelygése még kellemetlenebb lett.– Rachel ma bemegy a suliba?– Úgy gondoltuk, hogy sokkal gyanúsabb lenne, ha nem menne.– Valószínűleg. – Fölfelé fújta levegőt a homlokára. – Istenem, Abe.Valahol azt kívánom, hogy hagyta volna a fenébe az egészet, és sosemment volna el meglátogatni a barátnőjét.Abe megszorította a vállát.– Tudom. Ő is ugyanezt mondta. Aztán meg azt, hogy soha többetnem bírt volna a tükörbe nézni, ha annyiban hagyta volna a dolgot.A büszkeség valamennyire enyhítette a hányingerét.– Rendes gyerek, Abe – nagyot nyelt. – Ha bármelyik seggfej ferdénmerészel ránézni...– Tudom – mondta Abe komoran. – Miával kimegyünk megkeresniClaybornt. Próbálj meg nem idegeskedni.Aidan a homlokát dörzsölte, amikor megcsörrent Murphy telefonja.– Murphy biztosan odakint cigizik. Lassan én is rá fogok szokni.Olyan, mintha minden irányból nyilak záporoznának ránk.– Tudom, mit érzel.Aidan tisztában volt vele, hogy Abe csakugyan megérti. Nem sokkalezelőtt Kristen volt feldühödött gyilkosok célpontja.– Csak találjátok meg Claybornt, rendben?– Azon vagyunk. Fölhívlak, amint megvan. Aidan telefonja csörögnikezdett, mire Abe felvonta a szemöldökét.– Valaki nagyon akar valamelyikőtökkel beszélni. Na, szia.Aidan lerogyott a székére, és fölvette a telefont.– Reagan. – A noteszt lapozta, hogy kikeresse a feltételesszabadlábra helyezést intéző hivatalnak a telefonszámát. Nekik megleszBacon utolsó ismert címe.271

– Reagan nyomozó, a nevem Stacy Kersey – hallatszott abemutatkozás szinte suttogva. – Lynne Pope asszisztense vagyok aChicago On The Towntól.– Nem nyilatkozunk – mondta Aidan feszülten, és már tette is volnale.– Várjon, a francba is! – csattant fel a nő, majd suttogva folytatta. –Hallgasson végig!– Még nem végeztünk a hangfelvétellel. – Rivera utolsó hívása voltTess bizonyítéka.– Nem a felvételről van szó – sziszegte a nő. – Lynne Pope most jöttvissza egy megbeszélésről valami pasassal, aki azt állítja, hogypornófelvételei vannak CD-n a maguk pszichiáteréről.Aidan talpra ugrott, a pulzusa az egekbe szökött.– Tessék? Ott tudja tartani?– Egy rövid időre. Kezd nyugtalankodni. Elvileg kapok ötven dolcsitkészpénzben, amivel kifizetem a pasinak a videót. De nem fog sokáigvárni.– Hogy néz ki ez a férfi?– Százhetvenöt körüli, őszülő haj. Talán ötven lehet. Elhanyagolt.Bacon.– Negyed órán belül ott leszek. Kiküldök egy járőrt, hogy ott tartsa,hátha azelőtt elmenne, hogy odaérek. Köszönöm – berohant Spinnelliirodájába. – Bejelentés érkezett Baconről.Spinnelli fölnézett, a szeme összeszűkült.– Talán végre lesz áttörés. Menjünk! Hívom Tesst, és szólok neki,hogy kezdjen neki a rendrakásnak.Aidan Murphyt az őrs bejárata előtt találta, épp az utolsó slukkotszívta.– Gyere!Március 15-e, szerda, 8.55272

– Hogy a rohadt életbe! – káromkodta el magát Murphy.Aidan lehunyta a szemét, és igyekezett visszafogni magát. Öt rohadtperccel később érkeztek. David Bacon elment, és magával vitte a CDjét.– Sajnálom – Lynne Pope egészen összetörtnek tűnt. –Megpróbáltam itt tartani. Föl kellett volna hívnom a 911-et – megráztaa fejét. – Annyira sajnálom.Murphy mosolyt erőltetett az arcára.– Megpróbálta, és mi ezt nagyra értékeljük Mondott valamit a férfi,mielőtt elment? Bármit, ami segítene rájönni, hogyan találhatnánk meg?– Nem. Nagyon ideges lett. Mintha megérezte volna, vagy valami.Izzadni kezdett, aztán felugrott, és azt mondta, majd jelentkezik.Hívtam a biztonságiakat, de elrohant.– Először hogyan kereste meg magát, Miss Pope? – kérdezte Aidan,és próbált nem arra gondolni, hogy az a büdös rohadék odakint rohangála Tessről készített CD-vel.– A tegnap esti adás után felhívta az ügyeletet. Azt mondta, továbbiinformációkkal tud szolgálni dr. Ciccotelli etikátlan üzelmeiről. Mareggel találkoztam vele, és megmutatta nekem a CD-t. Azt mondta, dr.Ciccotelli most már helyi híresség, és ötven dolcsit kért.– Megvehette volna – mondta Aidan, és a nő dühös arcáttanulmányozta. – Miért nem vette meg?– Azt hallottam a rendőröktől, hogy nem szeretik a véletlenegybeeséseket – mondta barátságtalanul. – Nos, én sem. És azt sem, hahülyének állítanak be a kamerák előtt. Láttam tegnap dr. Ciccotelliszemében a megdöbbenést, nyomozó. Csak egy bábu, bármi folyik isitt. Én nem leszek az.Aidan átnyújtotta neki a névjegyét.– Dr. Ciccotelli is azt szeretné, ha megköszönném önnek. Hívjon fel,ha a férfi visszajön.Pope irodájából kilépve Murphy azonnal a lifthez sietett.– A szabadlábra helyező hivatal épp most nyitott ki. Szerezzük mega mi kis kukkolónk címét! – A szükségesnél erősebben nyomta meg agombot. – Aztán megszerezzük a végzést. Valahol valaminek elő kellbukkannia.273

Március 15-e, szerda, 9.45– Micsoda rendetlenség.Tess Vitóra pillantott, aki a páncélterem előtt állt, és a romokattanulmányozta. Mellette ott állt az egyenruhás tiszt, akit Spinnelliküldött, hogy felügyelje a rendrakást, de Aidan megmondta Tessnek azigazi okot, amiért Nolan jelen van, és ettől sokkal nagyobbbiztonságban érezte magát. Claybornnak szó szerint át kell verekedniemagát Nolanon és Vitón, ha meg akarja támadni. És ha sikerülne isegyedül meglepnie, Tessnél ott volt Aidan fegyvere a retikülben,amelyet Aidan anyukája vett neki még este.– Köszönöm szépen, Vito. Magamtól észre sem vettem volna.– Légy hozzám kedves, kisasszony. Én itt most vakációzom – ahangja könnyed volt, de az arca merev, ahogy a tekintete megállt avérfoltos papíron, amely még mindig a páncélterem padlóján hevert.Tess szíve összefacsarodott a fájdalomtól. Felhúzta a gumikesztyűt,és elkezdte összeszedni a tönkrement dokumentumokat.– Nem hiszem, hogy ezeknek sok hasznuk lesz. Beteszem őket egyzacskóba, és bűnjelként iktathatják.Nolan kurtán bólintott.– Az jó lesz, doktornő.A férfi nem kedveli, Tess tudta. Annyi időt töltött már el Aidannel,Jackkel, Murphyvel és Marc Spinnellivel, hogy majdnem el is felejtette,hogy a rendőrségi állomány többsége még mindig szívből utálja.Vitóval már csaknem egy órája dolgoztak megállás nélkül, amikor Amyhangja félbeszakította őket.– Tess! – Amy arca felragyogott. – Vito! Istenem úgy örülök, hogylátlak!A férfi visszamosolygott rá.– Jól nézel ki, Amy.– Mikor érkeztél a városba?– Ma éjjel. Aggódtam Tess miatt.Amy szeme fölvillant.274

– Mind aggódtunk. Valaki elfelejtette felhívni a többieket, hogyszóljon, minden rendben van.– Mondtam, hogy sajnálom – dörmögte Tess. Azért jöttél, hogypiszkálj, vagy mi?– Azért jöttem, hogy megnézzem, jól vagy-e. Amy arca megenyhült.– Szóval jól vagy?– Voltam már jobban is. – A látogatása Flo Ernstnél nem sikerült jól.Flo mély gyászban volt, és az orvosa benyugtatózta. Az egyik Ernst fiúfagyosan közölte vele, hogy jöjjön vissza a temetés után, amiszombaton lesz. Tess tiszteletben tartotta a gyászukat, félretolta amegbántottságot, és eljött, anélkül hogy bármit is mondott volna. – De,gondolom, voltam már rosszabbul is. – Amy bárkinél jobban tudhatja,mert azokban az időkben is végig ott állt mellette.– Tudom, szívem – mondta Amy gyöngéden. – És ezen is ugyanúgytúljutsz, mint minden máson. Körbenézett. – Hol van Denise?– Harrison rendelőjében. – Tess a csukott ajtóra pillantott, lelkiszemei előtt megjelentek a törött bútorok és a vér Harrison asztalasarkán. – Takarít. Én képtelen voltam rá.Amy egyik kezével végigsimított Tess haján.– Semmi baj. Nem kell mindennap szupernőnek lenned.– Dr. Ciccotelli? – A helyi futárszolgálat kabátját viselő fiatalemberdugta be a fejét az ajtón. – Csomagot hoztam. – Belépett, abiciklissisakját a karja alá vette, egyik kezében egy lapos kartonpapírborítékot fogott. – Alá kell írnia.Tess szemöldökét ráncolva írta alá az átvételi elismervényt, de Vitoodalépett, hogy ő vegye el a küldeményt.– Hadd nézzem meg! – mondta, és zsebre vágta az elismervényt.Megtapogatta a borítékot. – Egy CD. Vártál küldeményt?Tess a címkére nézett.– A Smith Enterprisestól? Nem. De folyamatosan kapok CD-ntankönyvmintákat véleményezésre. Kinyissam?– Majd én, lépj hátrább! – Vito az előtér legtávolabbi sarkába ment,és ott nyitotta ki a borítékot, majd kivett belőle egy papírlapot és egyCD-t. És elsápadt. – Hívd fel Reagant! Most azonnal.– Mi az? – Tess odament, és morcosan nézett a bátyjára, amikor azmegfordította a lapot, hogy elrejtse. A fenébe, Vito, hadd lássam!275

Elvette a papírt. Nem volt benne biztos, mit vár tulajdonképp. Aztmindenesetre nem, amit látott.Megdermedve bámulta... saját magát. Színesben Meztelenül. A képalá a következő szöveget nyomtatták: „Utaljon 100 000 dollárt az alábbiszámlára, különben a mellékelt videót eladom a médiának, teljesterjesztésre. Ma éjfélig van ideje." Tess gépiesen visszaadta a lapotVitónak, aztán óvatosan sarkon fordult, kilépkedett a folyosóra, aholtérdre rogyott és elhányta magát.276

Március 15-e, szerda, 11.15Aidan, még mielőtt a liftajtó teljesen kinyílhatott volna, már ki isugrott, s rohant végig a folyosón, ahol egy egyenruhás rendőr állt Tessajtaja előtt.– Hol van a boríték? – kérdezte Aidan.A férfi, akit Nolannek hívtak, a recepciós pult sarka felé mutatott.– Ott. A futár hozta. Aláíratta dr. Ciccotellivel meg minden.– Köszi, hogy megadtad a diszpécsernek a vállalat nevét – mondtaMurphy. – Sikerült kiküldenünk egy járőrautót, amelyik utol is érte afutárt, amikor a következő küldeményt kézbesítette.A futár bent várta őket a központban. Sem Aidan, sem Murphy nemvárt tőle többet, mint amit a kézbesítőszolgálat mondott. A csomagotaznap reggel dobták be hozzájuk egy pénzesutalvánnyal. A hivatalnokleírása nagyjából ráillett Baconra, de ugyan úgy a Chicagóban élőközépkorú férfiak felére is.– A futár főiskolásnak tűnt – mondta Nolan. Kétlem, hogy tudta, mivan nála. Megtartotta volna, ha tudja. – Feszengve nézett hátra a vállafölött. – Dr. Ciccotelli mindenben együttműködött velünk apáncélteremben lévő papírok ügyében. Erre nem számítottam.Murphy benézett a rendelőbe.– Ki volt bent ma reggel?– A bátyja, a recepciós és az ügyvéd barátja. Elsápadt és rosszul lett,amikor meglátta a CD-t, és a bátyja fel akarta hívni a 911-et, de dr.Ciccotelli nem engedte Az ügyvéd felhívta az orvos barátjukat, aki adniakart a doktornőnek valamit, hogy lenyugodjon, de azt sem hagyta. Akarbantartó feljött, hogy feltakarítsa a szőnyeget. Ennyi.Aidan kurtán biccentett.– Köszönöm. – Odabent Vito a recepciós pult túlsó végén állt. Karjátszorosan összefonta a mellén, és egy izom remegett az arcán, ahogybámult befelé Tess rendelőjébe, ahol húga ült sokkos állapotban afelhasogatott kanapé maradványán. Amy Miller és Jon Carterugyanilyen megrendülve ült mellette kétfelől, míg egy fiatalabb nő277

álldogált Ernst rendelőjének nyitott ajtajában, szemmel láthatóannyugtalanul. Ez lesz Denise Masterson, gondolta Aidan, ahogy eszébejutott, hogy olvasta a nevet, amikor utánanézett Tess praxisának és azalkalmazottainak.– Van fogalmad arról, mennyire meg akarom ölni ezt a szemetet? –dörmögte Vito az orra alatt, de le sem vette a szemét Tessről.Aidan csöndesen fújta ki a levegőt.– Igen, van.Vito felkapta a fejét, sötét szemében kegyetlen harag villogott.– Tudtál róla?– Ma reggelig nem. Nem tudtuk, hogy küldött neki egy másolatot.Vito szeme lecsukódott.– Másolatot. Ezek szerint több is van.Murphy megköszörülte a torkát.– Mennyi van még hátra, míg a papírok bekerülnek a dobozba?Vito kinyitotta a szemét, pislogott, mint aki csak most vette észre,hogy Murphy is ott van.– Bemutatom a társamat, Todd Murphyt. – mondta Aidan csöndesen.– Még csak most kezdtük el. Szólj a főnöködnek, hogy küldjönvalakit, aki befejezi a munkát. – Vito ellenségesen tolta előre az állát. –Hazaviszem Tesst– Még nem mehet vissza a lakásába – mondta Murphy nyugodtan,békéltető hangon.Vito a fogát csikorgatta.– Nem arra a mauzóleumra gondolok a Michigan Avenue-n.Hazaviszem. A következő repülővel megyünk Philadelphiába.– Nem. – Tess felállt a kanapéról, de nem indult el feléjük, minthaelőbb azt mérlegelné, képes-e megállni a lábán. Amy Miller és JonCarter felállt mögötte, készen arra, hogy elkapják, ha netánösszerogyna. Tess gyöngéden eltolta Amy kezét. – Jól vagyok, Amy. –Átment a rendelőn, és odaállt Vito mellé, míg Amy és Jon követte. – Ésnem megyek sehova, Vito. – Az arca sápadt volt, de a szeme tiszta.Fölszegte a fejét, és belenézett Aidan szemébe, amitől a férfit elöntöttea büszkeség. – Ez nem ugyanaz az ember.Aidan is tudta, de hallani akarta, Tess miért gondolja így.– Miért nem?278

– Hiányzik belőle a hidegség és az alapos előkészület, ami a többitámadást jellemezte. Ez sokkal inkáb… hasraütésnek tűnik. Mintha azegyik szolgája elrágta volna a póráz végét, és belerohant volna avakvilágba – megvonta a vállát. – A többi támadásnak a félelemkeltésvolta a célja, a leigázás. A beteg, kiszolgáltatott emberek kihasználása,míg meg nem törnek. A legrosszabb, amit ez el tud érni a végén, az az,hogy kellemetlen helyzetbe hoz. És azt is csak akkor, ha hagyom. Amithatározottan nem fogok.– Megtaláljuk, Tess – mondta Aidan.– Persze, hogy megtaláljátok. Ő az egyetlen kapocs ahhoz aszemélyhez, aki megölt négy embert. Én csak egy kicsi része vagyok.Rájuk kell gondolnom. Én jól vagyok, Aidan. Eleinte nem voltam, demár jól vagyok. Menjetek nyugodtan dolgozni. – A bátorságaalábbhagyott, amikor Aidan fölemelte a csomagot, amely Deniseasztalának a szélén hevert.– Ezt muszáj elvinned?– Bűnjel, édesem. De megígérem, hogy senki sem fogja látni, akineknem feltétlenül muszáj. – Aidan fölnézett Vitóra. – VisszamészPhiladelphiába?– Elkaptátok már azt a rohadékot, aki ezt tette? Vito még mindigdühös volt, és most kezét kitárva mutatott végig a szétvert rendelőn.Clayborn még mindig szabadlábon volt.– Nem, még nem.– Akkor maradok.– Ebben az esetben vacsorázz velünk ma este. Akkor többet isbeszélhetünk. Majd később hívlak, Tess. – Annyira lekötötték a sajátgondolatai, hogy csak akkor tűnt fel neki, hogy Murphy egy szót semszól egy ideje, amikor bemászott a mellé az anyósülésre. – Mi az?– Semmi – de Murphy ajka megrándult.– Mi az?Murphy odapillantott, mielőtt besorolt volna, a többi kocsi közé.– Azt mondtad neki, hogy édesem.Aidan a szemét forgatta. Lebukott.– És?– És Tess főzött neked.279

Ó, igen. A reggeli emlékek mind visszatértek, és Aidan mocorognikezdett az ülésen.– Te csak vezess, rendben? – A jegyzetfüzetére nézett. – Baconanyjának a háza a Cicerón túl van. Már megnézték azt a címet, amelyetBacon a feltételes szabadlábra helyezést intéző tisztnek adott meg, egyagyonhajszolt férfinak, akinek nem volt ideje arra, hogy ellenőrizze,hogy a „lakás" igazából egy állatkereskedés egy bevásárlóutcában.– Mi van, ha nem találjuk meg idejében? – kérdezte Murphy, ésminden könnyedség eltűnt a hangjából. – Ha annak a CD-nek az egyikmásolata kikerül, nem garantálhatjuk Tessnek, hogy nem mutatják bevalahol. Ma vagy tíz év múlva. Ezzel együtt kell élnie. Te képes leszelrá?Aidan nem volt benne biztos, és ez aggasztotta.– Csak együtt vacsorázunk, Murphy.Murphy már nyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, devégül csak megvonta a vállát.– Ha te mondod.Március 15-e, szerda, 11.55David Bacon csak egy ártatlan férfi, akit zaklat a rendőrség.Csakis így lehet. Ezt Bacon anyja mondta a szúnyoghálós ajtómögül. Egy hetvenes éveiben járó keserű asszony, akinek kusza feketehajának választékában széles fehér sáv húzódott, és vékony ajka vörösrevolt festve. A szúnyoghálón át Aidan orrát naftalin– és macskaszagcsapta meg.– Nem azért jöttünk, hogy zaklassuk – bizonygatta Murphy. –Bemehetünk?– Nincs itt – csattant fel a nő, és egész testében megfeszült. – Ésnem, nem jöhetnek be.280

– Arról a címről jöttünk, amelyet a fia a hivatalban adott meg, Mrs.Bacon – mondta Aidan csöndesen, és szeme a nő háta mögötti területet,feltehetően a nappalit, pásztázta. – Az egy állatkereskedés az egyikbevásárlóutcában. És mint ilyen, a feltételes szabadlábra helyezés egyikrendelkezésének a megszegése.A nő elsápadt, arca két oldalára egy-egy vörös folt ült ki.– Nem küldhetik vissza a börtönbe. Belehalna.Nem, előbb ölöm én meg. Vagy Vito Ciccotelli.– Hol van a fia, Mrs. Bacon? Magával lakik?– Nem, esküszöm. Elköltözött innen. – És ezzel mélységesenmegbántotta az anyját, ezt Aidan azonnal látta. – Azt mondta, térre vanszüksége. Nem tudom, hol van. Most pedig, kérem, menjenek.Aidan és Murphy egy pillantást váltottak, és Murphy bólintott.– Attól tartok, akkor velünk kell jönnie, Mrs. Bacon. – szólalt megMurphy.A nőnek leesett az álla.– Letartóztatnak?– Nem, asszonyom. – Murphy hangja megtévesztő módon kedvesvolt. – Csak szeretnénk, ha velünk jönne, és válaszolna néhánykérdésre, mivel a fia nem föllelhető, hogy őt kérdezzük meg.És azért is, hogy az anya ne hívhassa föl telefonon, hogyfigyelmeztesse, nyomában a rendőrség.A nő keskeny ajka megremegett.– De nem mehetek – tétován a háta mögé intett. – A cicáim. Ki fogjagondjukat viselni?– Nem hagyná itt őket hosszú időre, asszonyom – mondta Aidan. –Kitehet nekik egy kis ennivalót és vizet, ha gondolja, de muszájmagával tartanunk, míg megteszi.Bementek a nő után a konyhába, onnan a mosókonyhába, ahol azasszony elkezdte megtölteni a négy kistálat macskaeledellel. A szagsokkal erősebb volt a mosókonyhában, mert a hatalmas macskavécémár csordultig megtelt.Azt hiszem, el fogok ájulni, gondolta Aidan. Visszatartotta alélegzetét, szemével a kis helyiséget pásztázta, majd tekintetemegállapodott Mrs. Bacon szennyestartó kosarán, amelyet a szárítógéptetejére tettek, tele gondosan összehajtogatott pólóingekkel.281

Férfipólóingekkel. A mellrészre az elektronikus eszközöket árusító lánc,a WIRES-N-WIDGETS lógója volt hímezve. Aidan finomanmegköszörülte a torkát Murphy követte a tekintetét, és az arcára mosolyült– Hozza a kabátját, asszonyom – mondta Murphy. – Hideg vanodakint.Március 15-e, szerda, 12. 15– Kér még kávét? – kérdezte a pincérnő a pult mögül. Egy menőkisétterem volt, amelyet a negyvenes évek hangulatában rendeztek be,és a régi filmklasszikusok jeleneteit idézte föl benne. A MűvészetiIntézet közelében állt, és mindenféle rendű és rangú vendégeket vonzottüzletemberektől kezdve értelmiségiekig és élénk beszélgetés folyt afalai közt. Senki még csak ügyet sem vetett rá, ahogy egymagában ülegy csésze kávé fölött ezen a hideg délutánon.Általában idejött üldögélni és elmélkedni. Ma azonban bosszúsantöprengett.– Igen, de csak félig töltse, köszönöm. – Valami félresiklott. Azegyik szál elvarratlan maradt, és veszélybe sodorta az egész tervet. Egykamera Ciccotelli fürdőszobájában. Kinek jutott volna az eszébe?Nekem eszembe juthatott volna. Ellenőriznem kellett volna. Meg kellettvolna ölnöm a férfit. De ha ily módon öl meg valakit, akkor el kelltüntetni a holttestet, és még több szálat kell elvarrni. Baconbevonásának kockázatával számolt. De néha a kockázatvállalás nem jönbe.Most olyan filmfelvételek vannak odakint, amelyeknek a tartalma...nincs kontrollálva. Ezt a szálat el kell varrni. Most azonnal.A kávé keserű ízt hagyott a szájában, de nem keserűbbet, mint az atudat, hogy Ciccotelli ismét a talpára esett. A zsaruk védőbástyát vontak282

köré. Az éjszakát Reagannel töltötte. A kis ribanc. Ne csináld, Aidan.Eszembe juttattad, milyen az, amikor kívánnak, Aidan. Már ettőllegszívesebben öklendezne az ember.Reagant érdekli. Ezt is csírájában el kell fojtani. És pontosan tudom,hogyan fogom megoldani. De csak szépen, sorban. Baconnel kezdenikell valamit. Élvezet lesz kinyiffantani azt a rohadékot.De még nagyobb élvezet lesz látni Ciccotelli reakcióját az újabbveszteségére.A férfi annyit szenvedett, segítségért nyöszörgött. Ethelt hívta.Kegyelemért könyörgött, választ várt. Miért? Annyira szánalmas volt, akiáltozása még erőszakosabbá tette a bandát. A srácok szép munkátvégeztek. A férfin jól látszik majd, hogy megverték, de semmilenyomozható nem maradt. Lenne, aki a megoldásra azt mondaná,zsarolás. Én jobb szeretek úgy gondolni rá, mint egy üzleti ajánlatra,amely hasznos mindkét fél számára. A nap hirtelen kevésbé tűntlehangolónak. Nincs több szomorkodás. Várja a munka.– Kérem a számlát.283

Tizennegyedik fejezetMárcius 15-e, szerda, 15.10Aidan nagyot sóhajtva nézett föl az üzlet világító táblájára. Ez már aharmadik Wires-N-Widgets üzlet volt Chicago körzetében. A következőlegközebbi Milwaukeeban van, egy órára innen.– Három dobása volt eddig, még egy, és kiesik – dünnyögte, mireMurphy összevonta a szemöldökét.– Remélem, a hármas szám szerencsét hoz, Aidan.– Na ja. Hagyd abba a cigizést, és meglátjuk, úgy is olyan piszokélénk leszel-e. – Egyre inkább elveszítette a lelkesedését. Ha nemveszik őrizetbe Bacont, minden egyes órával növekszik az esélye annak,hogy valami farokverő az interneten bámulja Tesst. Nem akar azzal ahírrel visszatérni, hogy kudarcot vallottak, hogy lássa a szorongást aszemében.Bementek az üzletbe, föl a kiszolgálópulthoz, ahol egy bivalynyakúférfi állt, és alkatrészeket válogatott. A Wires-N-Widgets pólóingkitűzője szerint a neve Gus.Murphy letette a pultra Bacon képét, és Aidan látta, hogy Gus arcamegrándul.– Bacon már nem dolgozik itt – mondta Gus, és visszafordult az apróalkatrészek kupaca fölé.Murphy a pultra hajolt.– Miért nem?A férfi elővett egy köteg kis műanyag tasakot és elkezdte egyesévelbeléjük dobálni az alkatrészeket.284

– Mert a főnök kirúgta. – Aidan a zacskókra tette a kezét, mire Gusmérgesen nézett föl. – A rohadt műszakom végére ezt mind be kellcsomagolnom, érti?Aidan közelebb hajolt, míg csak pár centiméter választotta el anagydarab férfi orrától.– Gyilkossági ügyben nyomozunk, uram. Nem igazán érdekel, hogybecsomagolja-e a kondenzátorait vagy sem, de azt megígérhetem, hogynem fogja, ha nem áll velünk szóba most azonnal. Válaszoljon akérdésre! Miért rúgta ki a főnöke David Bacont?A férfi szeme elkerekedett.– Gyilkossági ügyben? Bacon megölt valakit?– Azt nem mondtuk – felelte Aidan. – De lehet, hogy ismer valakit,aki igen.Gus felsóhajtott, és suttogva folytatta.– Nem szeretnénk, ha híre menne.Aidan és Murphy egymásra néztek.– Csak nem ellopott valamit? – kérdezte Murphy.Gus a fejét rázta.– Rosszabb. Kamerákat találtunk a női öltözőben. A főnök belenézettBacon nyilvántartásába, és kiderült, hogy hazudott a jelentkezési lapon.Azt mondta, hogy sosem volt letartóztatva, pedig ült már, mégpedigazért, mert... – előrébb hajolt – gimnazista lányok után leselkedett –suttogta.– Tudjuk – mondta Murphy szelíden. – Itt nem szoktakháttérellenőrzést végezni?Gus elvörösödött.– Nagyon drága – dünnyögte, és a kép azonnal kitisztult.– A főnöke lazán vette a dolgokat, és most félti a seggét – vonta le akövetkeztetést Aidan.Gus dühös pillantást vetett rá.– Valahogy úgy.– Szóval mikor rúgták ki Bacont? – kérdezte Murphy.– Úgy egy hónapja.– Az anyjánál még mindig ott vannak a pólók – jegyezte megMurphy, mire Gus elhúzta a száját.285

– Akár meg is tarthatja. A pasas mindig macskahúgyszagot árasztott.Sosem tudnánk tisztára mosni azokat a pólókat. A főnöknek az is elégvolt, hogy elment. Nem akartuk, hogy valamelyik kolléganő pereljen.– Bacon meghagyta a címét, ahova a fizetési csekket küldhetik? –folytatta a faggatást Aidan.– Nem. Elnézést. – Gus összevonta a szemöldökét, amikor ők csaknézték kitartóan. – Nem hazudok. A főnök azt mondta, hogy nem adjaki neki az utolsó fizetési csekket, és ha még egyszer beteszi a lábát azüzletbe, akkor kihívja rá a rendőrséget. Bacon iszonyatosan elsápadt, ésúgy elhúzott, mintha ostorral kergettük volna ki. Amit szívesen meg istettünk volna.– Ismerem az érzést – mondta Aidan. – Van ötlete, hogy merrelakhat?Gus a fejét törte.– Nincs. De az egyik nap azzal jött be, hogy elege van abból, hogyaz anyjánál lakik, és keres magának egy saját lakást. Egész reggel azújsághirdetéseket bújta, és telefonálgatott. A főnök levonta afizetéséből, amikor rájött.Aidan érezte, hogy feláll a hátán a szőr.– Nem emlékszik, hogy pontosan mikor is volt ez?Gus megint eltöprengett, majd fölvidult.– Várjon csak! – kotorászni kezdett a pult alatt, és egy főiskolaikosárlabdameccsek táblázatával a kezében egyenesedett ki. – Decembermásodik hétfője – nézett föl. – Aznap este egy nagy meccs volt, és egyfickó kétségbeesetten jött be új tévét keresni, mert bulit szervezett, csakközben bedöglött a készüléke. Nekem kellett segítenem, mert Baconazon a rohadt telefonon lógott. Ez segít?Aidan komor mosolya megkönnyebbülésről árulkodott.– Nagyon is – átnyújtotta neki a névjegyét. Hívjon föl minket, hamég valami eszébe jut Baconről.Gus a névjegyre pillantott, majd fölnézett rájuk.– Most már emlékszem, hol láttam magát. Maga az a nyomozó, akittegnap láttam a tévében. Maga jött ki Sewardtól, miután öngyilkos lett.– A szeme enyhén összeszűkült. – Kérhetek egy autogramot?286

Murphy még egy óra múlva is ezen kuncogott, amikor átnézték aWires-N-Widgets híváslistáját, amelyet december második hétfőjérőlkértek ki. Aidan semmi vicceset nem talált hirtelen keletkezetthírnevében.– Mi az a kondenzátor, ha már itt tartunk? – kérdezte Murphy – AmitGus csomagolt.– Nem engedi, hogy a feszültség túl gyorsan változzon. – Aidan alakások listáját nézte. A város különböző pontjain voltak. Órákba telikegyenként végigjárni valamennyit. Fölnézett, és Murphy kérdőn hajtottafélre a fejét. – Villamossági képzésen is részt vettem, amikor...– …a képesítésedet szerezted. – Murphy a fejét rázta és mosolygott.– Tudom.Spinnelli jött oda hozzájuk, és megállt fölöttük, bajsza komoranfittyedt lefelé.– Mi olyan vicces?Aidan a szemét forgatta.– Semmi. Nyomon vagyunk, hol lakhat Bacon. – MegmutattaSpinnellinek a húsz telefonszámból álló listát, amelyeket Bacon hívottföl, amikor lakást keresett. – Egy tucatot már fölhívtunk, de egyik sememlékszik rá.– Valószínűleg másik nevet használt – mondta Murphy most márteljesen komolyan. – Meg kell mutatnunk a képét. A fél várost körbekell járnunk. Eltarthat egy darabig.– Osszátok fel – utasította őket Spinnelli tömören. Aidan a férfi azarcát tanulmányozta.– Mi történt, Marc?Spinnelli épp nyitotta a száját, hogy válaszol, mikor Abe és a társa,Mia Mitchell lépett be. Mindketten ugyanolyan baljós tekintettel néztek,mint Spinnelli.Aidan lassan fölállt, a szíve egyre inkább akadozva dobogott.– Clayborn?Abe a fejét rázta.– Egész reggel a nyomok után mentünk, de a pasas eltűnt. Egy másikhívást kaptunk, amire ki kellett mennünk.Aidan lelassult szívverése most hirtelen fölgyorsult.– Rachel?287

Mia hunyorítva nézett rá.– Mi a baj Rachellel?Abe még vadabbul rázta a fejét.– Semmi. Jól van. Aidan, ismersz egy Hughes nevű férfit?Aidan elgondolkodott, aztán lassan fölemelte a tekintetét, amikorbeugrott neki a név.– Tess házában a portás. Miért?Mia lehúzta a kabátja cipzárját, és levette a nyakából a sálat.– Mert meghalt. Az egyik sikátorban találták meg, nem messze alakásától. Péppé verve.Aidan lerogyott az asztala sarkára. Csak véletlen egybeesés. Annakkell lennie. De mélyen legbelül tudta, hogy nem így van.– Kirabolták?– Az irattárcájában csak a jogosítványát hagyták – mondta Abe. –Valaki azt akarta, hogy azonosítsák, de az arca alapján ez lehetetlenlenne. Nagyon csúnyán szétverték, Aidan, nagyon csúnyán. – Mélylevegőt vett. – Két dolgot tűztek föl az ingére. Az egyik egy nyomtatottlap, amelyen az állt: „Barátról ismerszik meg az ember."– A másik meg egy újságcikk volt Tessről – tette hozzá Miacsöndesen.Aidan a kézfejével a száját dörgölte. A következtetés, amelyetlevont, túl fájdalmas volt ahhoz, hogy el tudja viselni.– Tess barátja volt. Tess össze fog omlani, ha megtudja.Rövid csönd állt be, majd Spinnelli fölsóhajtott.– Igazad volt, Aidan. Még nem végzett. De legalább végre megvanaz indíték. Nem fellebbezésre játszik, és nem is nyereségszerzéscéljából rendezi meg az öngyilkosságokat.– Hanem azért, hogy tönkretegye Tesst – mondta Aidan csöndesen. –Bármi áron.Spinnelli elkomorodott.– És csak két személy van, akik nyomában elindulhatunk, egyrendőr, aki nem hajlandó beszélni a belső ellenőrzéssel, és Bacon.Abe szemöldöke szinte összeért, és lopva pillantást váltott Miával.– Egy rendőr?– Mikor halt meg a portás? – kérdezte Spinnelli.288

– Tíz órája – válaszolta Mia. – Plusz-mínusz harminc perc. Melyikrendőr, Marc? És miért?– Egy rendőr, aki egész napját a belső ellenőrzésen töltötte, szóvalbiztosan nem ő ölte meg Hughest – felelte Spinnelli, anélkül hogyigazán válaszolt volna. – Szóval marad Bacon. – Ujjával megkopogtattaa lakások listáját. – Menjetek, és keressétek meg!– El kell mennünk beszélni Hughes feleségével – mondta Abe. –Még nem tudja.– Meg kell mondanom Tessnek – mondta Aidan. Nem szeretném, haa hírekből tudná meg.– És még mindig elő kell kerítenünk Claybornt – tette hozzá Mia. –Melyik a legfontosabb, Marc?Spinnelli átgondolta.– Mia, a tiéd az özvegy. Abe, te közben megnézel néhány lakást,aztán visszajöttök, és együtt keresitek tovább Claybornt. Egész naphívogatnak Ernst gyerekei, tudni akarják, mikor kapjuk el az apjukgyilkosát. – A homlokát dörzsölte. – Szemmel láthatóan HarrisonErnstnek magas poszton lévő barátai is voltak, mert a fenti nagyfiúk ishívtak. Murphy, tiéd a lista fele, és Aidan, tiéd a maradék. Előbb monddmeg Tessnek, és utána indulhatsz keresni. – Az ajka minden jókedvnélkül húzódott mosolyra Az utolsó a záptojás.Március 15-e, szerda, 17.10David Bacon a száját húzva reteszelte be a lakása ajtaját. Attóltartott, hogy ennek a lakásnak örökre cigarettaszaga lesz. Kibújt azakójából. A szőnyeg miatt van. A szövetszálak úgy szívták magukba aszagot, akár a szivacs. De még ez is jobb volt, mint az anyjával élni. Acigaretta ezerszer elviselhetőbb, mint a naftalin és a macskahúgy. Ésnem sokáig kell aggódnia a szőnyeg miatt. Ciccotelli első kizsarolt289

átutalása után még Pope pénze nélkül is lesz elég zsetonja, hogy egyjobb környéken béreljen lakást Az utána következő átutalások pedighosszú időre elegyengetik előtte az utat, mert ezt a lovat addig hajtja,amíg össze nem rogyik, és ki nem múlik.Két lépést tett a nappaliban, és megtorpant. Valami megváltozott.Ledobta a zakót, odarohant a számítógépéhez, a szíve a torkábandobogott. Minden megváltozott. Valaki hozzányúlt, és a monitortlelökte a földre.– Ó, istenem! – suttogta. – Ó, ne! – Kirabolták.A laptop ki volt tépve a dokkolóból, a billentyűzet lefeszítve. Amerevlemez eltűnt. Eltűnt! Kényszerítette magát, hogy lélegezzen, hogygondolkozzon. Nagy baj, de nem a világ vége. Sosem hagyott semmit amerevlemezen, azok után nem, hogy legutóbb a zsaruk arra használtákföl, hogy rács mögé dugják. Minden, ami értékes, a CD-ken volt. Aszíve megállt Szent isten, a CD-k! Ha valaki ellopta a CD-imet,,,Berohant a fürdőszobába, és megtorpant. A rejtekhelye érintetlenvolt. Mély levegőt vett, s megkönnyebbülten sóhajtott föl.És észrevette, hogy a cigarettaszag erősebb. Lassan megfordult, hogymegnézze, miért. A cigaretta még mindig égett, és egy kesztyűbebújtatott kéz tartotta, amelyet nagyon régóta nem látott. Baconösszevonta a szemöldökét, egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát.– Mi a fenét keres itt?– Hozzád jöttem, David.A férfi megdermedt, és csak nézte a karcsú, 22-es csövét. És ahangtompítót.– Nem értem.– Becsaptál. Azért béreltelek föl, hogy elvégezz egy munkát, hogymegcsináld a kamerahálózatot Ciccotelli lakásában. De magadnak isfölszereltél egy kamerát. Gondoltad, hogy nem fogom megtudni?A férfi a fejét rázta, eluralkodott rajta a pánik, és az agyában zakatolta vére.– Nem maga bérelt föl.– Dehogyisnem. Csak nem személyesen. Add ide a videókat!– Nem – mondta, majd felkiáltott, ahogy a fájdalom szétáradt a jobbkarjában. Baljával megszorította a jobb bicepszét, és csak bámulta. A290

jobb keze már kezdett zsibbadni, a bal pedig meleg volt, és csúszós avértől. Hitetlenkedve emelte föl a tekintetét. – Maga meglőtt...A gúnyos mosoly láttán végigfutott a hátán a hideg.– Csak nem azt tervezted, hogy hívod a zsarukat, David? Valahogynem hinném. Bejönnének, és kutatni kezdenének, és ugyan mittalálnának? Videót garmadával. Cccc. Van új is, de a legtöbb még az,amit anyucinál rejtegettél, amíg a ketrecben voltál. Add ide. Most!– Honnan tudta? – kérdezte, és kétségbeesetten kereste a kiutat.– Tudtam, hogy abban a pillanatban, amint meglátod, hogy eltűnt amerevlemez, elrohansz, hogy megnézd, megvan-e a cucc. SherlockHolmes hasonló megoldást használt a Botrány Csehországban címűműben. Több klasszikust kellene olvasnod, David, ahelyett hogymeztelen csajokat bámulsz.Bacon lehántotta a tapétát a falról, és megalázottan hanyatlott előre aválla, amikor meghallotta a háta mögött a száraz kacajt.– Nagyon okos, David. De te mindig is az voltál. Csak sajnos nemelég okos. Húzd le teljesen!Bacon esetlenül megrántotta a gipszkartont, és felfedett... mindent.Mindent.– Nocsak, nocsak. Ilyen szorgos volt a kisfiú? Legalább... mennyi islehet?– Ötszáz – mondta a férfi nagy nehezen. Mindennek vége.– Ötszáz CD. Évekbe telhetett, David.Március 15-e, szerda, 17.15Aidan megkérte Tesst, hogy a házánál találkozzanak, hogy olyanhelyen mondhassa el neki a hírt, ahol nyugodtan, egymaga gyászolhat.Tess egy olyan autó anyósülésében várta, amelyet korábban nem látott,majd rájött, hogy bérautó, és Vito ül a kormánynál. A nő kiszállt, a291

járdán odasétált a garázshoz, majd bement, az arca dermedt volt arettegéstől. Vito utánament, a keze teli bevásárlótáskákkal.Tess leült a konyhaasztalhoz, míg Vito a padlóra tette a táskákat.Dolly egészen éber lett, a szőre égnek állt, torkából morgás tört fel,melyet Vitónak szánt.– Feküdj, Dolly! – mondta Aidan halkan, és a kutyaengedelmeskedett. Semmi értelme köntörfalaznia, azért egyszerűenkimondta. – Tess, Mr. Hughes meghalt.Tess arcából kifutott a vér.– Tessék?Aulán leguggolt eléje, és megfogta mindkét kezét.– Nagyon sajnálom, édesem.– Baleset volt? – De a hangja remegett, és Aidan tisztában volt vele,hogy Tess tudja a választ.– Nem – igyekezett a lehető leggyöngédebben beszélni. – Halálraverték, Tess. – Fölnézett Vitóra, a férfi elborzadt arckifejezéséből tudta,hogy ő is megértette. – Még van más is. Előbb vagy utóbb hallani fogszróla, szóval...– Mondd csak ki, a rohadt életbe! – sziszegte Tess. – Mondjad!– Volt egy üzenet... a holttesten. „Barátjáról ismerszik meg azember" – kifújta a levegőt. – És egy újságcikk rólad.Tess a szájához emelte a kezét, ahogy a hallottak eljutottak atudatáig. A szeme száraz volt, tágra nyílt, és döbbent rettegéstükröződött benne.– Ó, istenem... – suttogta, és alig láthatóan ide-oda ringatta magát. –Ó, istenem...Aidan a karjába vonta, s Tess csak ült ott mozdulatlanul. Nem akartaellökni, de hozzásimulni sem akart. Mintha csak egy márványszobor lettvolna, merev és hideg.– Tess? – Aidan a kezét a haja alá csúsztatta, és két oldalrólmegfogta az arcát. – Figyelj rám! – Addig fokozta ujjai nyomását atarkóján, míg Tess fátyolos tekintettel föl nem nézett rá. – Figyelj rám! -ismételte. – Nem te tetted. Nem te okoztad.A nő csak nézte. Aidan kétségbeesve és tanácstalanul nézett felVitóra.292

– Nem maradhatok. De nem akartam, hogy kint legyen az emberekközött, és valaki mástól hallja a hírt.– Ezt köszönöm – mondta Vito zavarodottan. -Elkaptátok Claybornt?– Még nem. De nyomon vagyunk a CD ügyében. Mennem kell. – Denem mozdult, képtelen volt ott hagyni Tesst. – Tess... – suttogta. – Afenébe is.A nő ekkor összerezzent.– Ethel tudja?– Az egyik nyomozó fogja megmondani neki. Elvileg valamikormost. Mia Mitchell.Tess bólintott.– Miát ismerem. Ő majd... – nagyot nyelt. – Kedves lesz.Aidan fölállt, fölsegítette Tesst, aki nekidőlt. Nem ölelés volt, hanema szükséglet néma kifejezése. Tess nem emelte föl a karját, amikorAidané körbezárta. A férfi csókot nyomott Tess állára, alig feljebb, minta garbó bordázott nyaka.– Mennem kell.Tess mereven biccentett, és hátrább lépett.– Hova menjek? Vissza a lakásomra?– Nem, oda még nem. Itt maradhatsz, ha akarsz. Aidan Vitórapillantott. – Kivihetem Dollyt a hátsó kertbe. Onnan is tud jelezni, hajön valaki. Viszont, ha úgy döntötök, hogy elmentek, nem fogvisszaengedni benneteket.– Értem – bólintott Vito még mindig zavarodottan.Aidan az ajtóhoz lépett, majd egy utolsó pillantásra hátrafordult.Tess lehunyt szemmel ült, keze Dolly nyakán. Törékenynek tűnt.Ami kor azonban kinyitotta a szemét, Aidan azonnal látta, hogy nemaz. Acélos eltökéltség keveredett a mélységes gyásszal.– Menj csak... – mondta Tess szomorúan, könnyekkel a szemében. –Találjátok meg! – a hangja megbicsaklott, és a könnyek kicsordultak aszeméből, és végiggurultak az arcán. – Kérlek.Március 15-e, szerda, 18.45293

Kész Joanna Carmichael még egyszer, utoljára átolvasta a sztorit,mielőtt kinyomtatta volna. Ciccotellit akarta, de egyelőre be kellettérnie az egyik léggyel, amelyet a légypapírral fogott. Talán a nőlegközelebbi barátai elkezdenek nyomást gyakorolni rá, hogymégiscsak adjon exkluzív interjút. Akárhogy is, jó szöveg volt, és arovatszerkesztő már el is fogadta a hétvégi kiadásba.Az ajtó kinyílt, ezért megfordult. Keith lépett be a lakásba. Fáradtnaklátszott, és elgyötörtnek. Utálta a munkáját a bankban. Joanna tudta jól.Egy fantasztikus állást utasított vissza egy nagy atlantai befektetésicégnél, hogy vele tartson Chicagóba, ahol Joanna megvalósíthatja azálmát, és kiléphet híres apja és az ő újságja árnyékából. A férfi mosolyaazonban nem ért el a szeméig, és ez ma nem a bank hibája volt. HanemJoannáé. Keith még mindig meg volt bántva a hétfő reggeli szóváltásmiatt.– Ne haragudj, Keith! Nem volt igazam.A férfi odament hozzá, és megcsókolta a nő feje búbját.– Tudom, bébi. Minden rendben. – Pedig nem volt. Joanna hallotta ahangjában az erőlködést.Elkezdte kinyomtatni a cikket.– Elmenjünk vacsizni?– Fáradt vagyok, Jo. Inkább rendeljünk pizzát. – Lehámozta magáróla nyakkendőt, és a szeme összeszűkült, amikor meglátta a nyomtatóbólelőbukkanó első oldalt. – Ez nem dr. Ciccotelliről szól. Jo, ez meg mi?Joanna megcímezte az e-mailt a rovatszerkesztőnek, és már csatoltais a fájlt.– Nevezzük egyszerűen gyöngéd ráhatásnak.A férfi szája kemény vonallá keskenyedett.– Inkább nevezzük zsarolásnak. Ezt nem teheted, Jo.A nő megnyomta a küldés gombot.– Épp most tettem meg.Keith hátrább lépett, a szeme kifejezéstelen lett.– Nem tudom, minek képzeled magad, de amikor úgy döntesz, hogykijózanodsz, akkor szólj! – Az ajtó felé fordult.– Most meg hova mész?– Sétálni, még mielőtt olyasmit mondok, amit megbánok.294

Március 15-e, szerda, 19.25Basszus dünnyögte Murphy. – Már megint elkéstünk.Aidan Bacon fürdőszobájának az ajtajában állt, mellén keresztbe fontkarral, és nézte a fürdőkádban heverő testet, és egyre inkább úgy érezte,hogy elkerüli a szerencse. Pont ő találta meg a jó lakást. Az ötödik volta listán. A lakást egy idős házaspár régi házának felújított alagsorábanalakították ki. A tulajdonosoknak fogalmuk sem volt róla, hogy egyszexuális bűnözőt fogadtak be. A férfi azonnal fölismerte Bacont aképről, azt mondta, a neve Mr. Ford. Aidan betelefonált egy végzésért,megvárta az erősítést, és a percek múlásával egyre elgyötörtebb lett.Murphy a végzéssel egy időben érkezett, ezért együtt mentek be.Bacon számítógépe tönkre volt téve, a monitorja szétverve, amerevlemez pedig ott olvadt egy tál kénsavban, már amennyiben amellette hagyott üvegen lévő címke igazat mondott. Bacon egy véresvízzel teli kádban lebegett. Fölvágta a csuklóját a rohadék.Egy kupac ruha hevert a földön a vécé mellett, és Aidan óvatosanfölemelte a nadrágot és az inget. A nadrágot teljesen átáztatta a kádbólkifröccsenő és széjjelfolyó víz. Megszagolta a ruhákat. És elfintorodott.– Ezt szagold meg, Murphy.Murphy megvonta a vállát.– Semmit sem érzek, csak cigifüstöt.– A nadrág füstszagú, az ing nem.Murphy megint vállat vont.– Bocs – gondterhelten nézett körül. – Miért épp ma? Miért épp macsinálta ki magát?– Én is pont ezen gondolkodtam. Elvileg azt hitte, hogy Tess fizetnifog neki, de akkor miért ma öli meg magát?– Elnézést, nyomozók! – A helyszínelők fotósa megérkezett, ésAidan ellépett az útjából. – Gyors leszek, amennyire csak lehet.Jack és Rick közvetlenül a fotós mögött állt, és Rick már fejcsóválvanézett körül a fürdőszobában.295

– Muszáj megtalálnunk a cuccait – mondta Rick. – Ezeknek afickóknak mindig van egy videogyűjteményük, és mindegyiknekmegvan a kedvenc rejtekhelye.Aidan utánuk ment a nappaliba.– Le tudunk szedni valamit erről a merevlemezről?Rick kétkedve méregette a savban ázó merevlemezt.– Nem hinném. Baconnek valami súlyosan terhelő lehetett azon alemezen. Első alkalommal is így sikerült elkapnunk, ha jól emlékszem.Mindent a merevlemezen tárolt. Minden videót, amelyet a lányokrólkészített. Anélkül nem tudtuk volna vád alá helyeztetni.Murphy tekintete a mennyezet felé irányult.– Keressünk kamerákat!– Elég valószínűtlen, hogy itt is lennének – mondta Jack. – De lehet,hogy szerencsénk van, és a változatosság kedvéért lesz egy képünk. Aza sors fintora lenne.– És szokatlan – tette hozzá Rick. – Bacon figyelmi, kukkolni szeret.Vagyis szeretett. Ha őt figyelték volna, attól úgy érezte volna, hogynem ura a helyzetnek. De azért megnézem, biztos, ami biztos.– Addig is, keressük meg a készletét – döntött Jack. – Mekkora lehet,Rick?– Van olyan fickó, akinek több száz videója van. Bacon már nagyonrég csinálja.Több száz, gondolta Aidan komoran. De nekem egyet kellmegtalálnom. Aztán elszégyellte magát. Minden egyes videó egyáldozatot jelent, olyat, mint Tess.– Én a hálószobába megyek.Mindannyian egy-egy helyiségnek álltak neki. Az orvos szakértőtechnikusa közben megérkezett, és kihalászta Bacon holttestét afürdőkádból. Aidan minden fiókot megnézett, sőt a matracokat és arugózatot is, mielőtt kinyitotta volna a szekrényajtót. És csak bámultdöbbenten. Majd magához tért.– Murphy!– Mit ta... hogy az a! – sziszegte Murphy, ahogy Aidan kivett egybőrkabátot a szekrényből vállfával együtt. – Nicole Rivera kabátja. És aparókája is.Aidan visszaakasztotta a kabátot.296

– Miért van Baconnél a kabát és a paróka?– És a fegyver.Megfordultak. Jack ott állt mögöttük, és egy félautomata pisztolytfogott a kezében.– Ugyanaz a kaliber, mint a lövedék, amelyei Riverában találtunk –mondta Aidan tompán.Jack bólintott.– A mennyezetben volt elrejtve pár más dologgal, amit szinténlátnotok kell.A pár másik dolog képek voltak – Cynthia Adams húgának és AveryWinslow kisfiának a rendőrségi fotóiról készült másolatok. TessCiccotelli pácienseinek listája és Tess napirendje, benne az, mikortornázik, mikor vásárol, sőt még a szokásos vasárnapi barátiösszejövetel is. Az, hogy jobb szeret lépcsőn menni.– Blokkok – suttogta Aidan. – Az eredeti blokkok a babáról és ajáték maciról.– És egy memóriakártya egy fényképezőgéphez – Rick akonyhaasztalra tette a fényképek és a blokkok mellé. – Megnézzük alaborban, mi van rajta. És még ezeket találtam – Rick két másikfényképet vett ki a kupac aljáról.Murphy felsóhajtott.– Blaine Connell. – Éjszakai felvétel volt, de tisztán ki lehetett vennirajta két férfit. Az egyiken Connell épp készpénzt fogadott el. A másikképen, amely közeli felvétel volt, Connell épp egy köteg bankjegyet fogmeg, a legtetején látni is lehetett Benjámin Franklin arcképét.– Ismered a másik pasast? – kérdezte Aidan, mire Murphybizonytalanul vonta össze a szemöldökét.Aztán elkerekedett a szeme, és bólintott.– A nevét nem tudom, de már láttam. A biztonsági kamerafelvételén, amelyik Seward lakása előtt a liftnél készült.Karbantartóruhában volt. Biztosan Bacon bérelte föl – Murphy nagylevegőt vett. – Bacon rendezte volna meg mindezt? Ezt az egészet?Aidan a képeket nézte, majd a fegyvert. Mindent.– Nem stimmel – olyan... katarzis nélküli volt. – De miért ő? Milyenindítéka lehetett?Jack egy papírdarabot csúsztatott középre.297

– Ez Bacon pszichológiai elemzése.Murphy homlokráncolva nézte át.– Tess készítette Bacon bírósági elemzését.– Még valami – Jack úgy tartotta a lapot, hogy mindannyianláthassák. – Ez egy búcsúlevél vallomással. Azt írja, ő tette.298

Március 15-e, szerda, 20.15Dolly morogni kezdett Tess lábánál, felült és a fülét hegyezte. Tesshallotta, amint a garázsajtó felnyílik.Aidan jött haza. Hozza a hírt a férfiról, aki filmre vette. Aki talánmár el is adta a képeit ki tudja, hány internetes pornóoldalnak. Lehet,hogy már fel is töltötték a videókat, és most bármilyen klikkelő-bajnokláthatja, és az égadta világon semmit sem tehet ellene. De akármennyireösszeugrott is a gyomra, leszegte a fejét.Elszégyellte magát, hogy a videók miatt aggódik, mikor EthelHughes élete valóban romokban hever.Mr. Hughes. Halálra verték. Hallani vélte Aidan gyöngéd hangját.Nem a te hibád. Igen, igaz. Barátjáról ismerszik meg az ember. Mr.Hughes azért halt meg, mert a barátja volt. Ki lesz a következő? Amy?Jon? Már felhívta minden barátját, hogy figyelmeztesse őket, legyenekóvatosak. Ne menjenek sehova egyedül. Ethelt képtelen volt fölhívni,hogy elmondja neki, mennyire sajnálja. Nem vitte rá a lélek. Dekénytelen lesz megtenni, csak nem most.Gyáva vagy, Chick. A keserű igazságtól feljött a torkába agyomorsav. A barátai veszélyben vannak, ő meg csak ül itt. És nem teszsemmit.Aidan belépett, és a szeme elkerekedett a meglepetéstől, amikorDolly fölugrott rá. Szeretettel megvakargatta a kutya fülét, és Dolly fejefölött megkereste Tess tekintetét.– Hol van a bátyád?Tess mutatóujját az ajkára tette.– A kanapén alszik. Mielőtt feljött ide, két műszakot végigcsinált, ésegész éjjel fent volt, mert miattam aggódott.Aidan benézett a nappali ajtaján. Vito ott hevert a kanapén, halkanhorkolt, a lába lelógott a kanapé szélén, Bella pedig a fenekén aludtösszegömbölyödve.299

– Valaminek nagyon finom az illata. – Kigombolta a kabátját,odalépett az asztalhoz, lehajolt, és elismerően beleszippantott a tálba. –Cannoli?Tess arcára mosoly ült. Az elismerés, mely a férfi hangjábólkihallatszott, enyhített a szorongásán, de csak egy kicsit.– Az. És ravioli is van. Magam főztem.Aidan belekóstolt a cannoliba, és lehunyt szemmel nyelte le.– Istenem, ez fantasztikus. Farkaséhes vagyok. Szóval honnanszerezted a hozzávalókat, hogy mindezt elkészítsd?– A helyi üzlet házhoz szállítást is vállal – legyintett, amikor a férfirosszallón nézett rá. – Vitót kértem meg, hogy nyisson ajtót. Nemvagyok hülye, Aidan.– Nem mondtam, hogy az vagy. Hogy érzed magad, Tess?Tess vállat vont, és nekiállt kihúzni a dugót a vörösbor palackjából,amelyet még kora délután vett. Azon kapta magát, hogy a dugóhúzóbedöfése, tekerése, rángatása kifejezetten élvezetes a számára.– Kérsz? Jót tesz a szívnek, ugye tudod?– Ezért iszol bort? – kérdezte Aidan.– Tulajdonképp igen. Az apámnak rossz a szíve, ezért hetenteháromszor futok, minden reggel beveszek egy aszpirint, és minden estemegiszom egy pohár vörösbort – hogy ne úgy végezzem, mint az apám.Több értelemben se. – Kérsz vagy nem, Aidan?– Csak egy kicsit. Az üzlet hozta ki a bort is?– Ezt? Nem. Ezt egy kis borszaküzletben vettem pár saroknyira arendelőtől. Ma reggel beugrottam, miután rendbe tettem a páncéltermet,és elküldtem Joanna Carmichaelt a fenébe.Aidan szemöldöke magasba szökött.– Carmichael odament a rendelődhöz? Miért?– Még mindig exkluzív interjút akar.– Akárhányszor kimentem a lakásához, sosem volt otthon.– Mert engem követett. – Tessnek eszébe jutott a fiatal lány azzal azártatlannak tűnő hajfonattal és azzal a ragadozó csillogással aszemében. – Megfenyegetett, hogy beszámolót ír a barátaimról. Szóvalarra is figyelmeztettem őket, hogy az újságba kerülhetnek, ésveszélyben vannak. – Mert a barátaim. Egész nap azon igyekezett,hogy ez ne eméssze föl.300

A férfi összevonta a szemöldökét.– Miféle rejtegetnivalójuk van a barátaidnak, Tess?Tess vállat vont, ingerült lett a kérdés miatt. Ingerült, hogy a barátaisebezhetők.– Mindenkinek van olyasmi az életében, amiről jobb szereti, harejtve marad, Aidan. Szerintem még neked is.A férfi tekintete megváltozott.– Ezek szerint elmentél vásárolni?Esetlen téma váltás, de nem tette szóvá.– Igen. Vettem cipőt, ajándékot az anyukádnak és bort. – Megintnekiveselkedett a dugónak, a rosszkedv megint átcsapott a feje fölött. –A nő, aki az üzletet vezeti, valamikor egy nagy hatalmú vezérigazgatófelesége volt, míg egy nap, hopsz... – a dugót hangos pukkanással húztaki a palackból. – A férje azt mondta: „vége, Marge", és kidobta egycsontos seggű kiscsajért, aki alig hagyta ott a főiskolát. – A szavakolyan keserűen törtek föl belőle, hogy még a testtartása is más lett.– Megcsalta – mondta Aidan kimérten.– Gondolom, ezen a területen kissé átlátszó vagyok. Különben is,Marge mindenét, amije csak volt, beleölte annak a kis üzletnek abeindításába. – Tess megszagolta a dugót. Jó illata volt. – CsakisMarge-tól vásárolok. Úgy érzem, megérdemli.Aidan fürkészve nézte.– Hogy érzed magad, Tess?A keze remegett, ahogy kitöltötte a bort, és ki is löttyintette a pohármellé.– Félek. Azon gondolkodom, most ki következik. Olyan gyávánakérzem magam, hogy itt bujkálok.– Ülj le!Leült, és felsóhajtott, amikor a férfi átkarolta a vállát, és magáhozvonta. Aidan meleget és erőt árasztott, amikor Tessben egyik sem voltmeg, ezért nekidőlt, és a fejét a férfi vállára hajtotta.– Nem vagy gyáva – suttogta Aidan a fülébe. – Még csak ne isgondolj erre!– A barátaim veszélyben vannak, mert... – nagyot nyelt, és csakrekedten suttogva tudta folytatni. – Mert rólam ismerszenek meg. Ésnem tudom leállítani, mert még azt sem tudom, mivel kezdtem el.301

Aidan csókot nyomott a hajára, erősen és hirtelen.– Nem tettél semmit. Tess. Hallottad már a David Bacon nevet?Tess fölemelte a fejét, és próbálta gondolkodásra kényszeríteni azagyát.– Azt hiszem. Eleanor írt róla bírósági elemzést, pont a halála előttkezdett bele. Majdnem négy éve volt.– Három éve és nyolc hónapja.– Nagyjából igen – félrehajtotta a fejét, és a férfit tanulmányozta. Aférfi tekintete kifejezéstelen lett. – Miért?– Eleanor volt az előző társad, ugye? – kérdezte Aidan válaszhelyett.– Igen. A szárnya alá vett, amikor még az egyetemre jártam.Kitanított, hogy átvehessem a praxisát. Azt hittük, sokkal több idejelesz. Szélütést kapott, minden figyelmeztető jel nélkül. Én vettem át abírósági elemzéseit, amikor meghalt. David Baconra is emlékszem.Eleanor a munka javát már elvégezte, szóval én csak egyszer beszéltemvele, aztán aláírtam a jelentést. Még csak tanúskodnom sem kellett abíróságon – megborzongott. – Ijesztő volt az a férfi.– Mintha elég jól emlékeznél rá. Ő volt az első bírósági elemzésed?– Nem, előtte volt több is, de ez volt az első eset, hogy kétigazságügyi szervvel is együtt kellett működnöm. Az FBI is benne volt,mert... Szent isten!A férfi kamerákat szerelt föl a lányöltöző zuhanyzójába.Gyerekpornónak számított, mert a legtöbb lány még nem volttizennyolc éves, és az FBI eljárást indított. Ő az, aki fölszerelte afürdőszobámba a kamerát?– Úgy néz ki.Tess félt föltenni a következő kérdést.– És... elkaptátok?Aidan komoran bólintott, és Tesst elöntötte a megkönnyebbülés. Azéjféli határidő, amely egész nap kísértette, nem létezett többé. Baconnem fogja eladni azt a felvételt a médiának, sem senki másnak Devalami nem stimmelt.– Meghalt, ugye?– Nagyon.– Ti öltétek meg?302

– Nem.– Azt hittem, jó hír lesz. Elvileg meg kellene könnyebbülnöm, nem?De miért nem könnyebbültem meg?A férfi kék szeme zaklatottságot tükrözött.– Mert nem áll össze a kép. Megtaláltunk minden bűnjelet, amely aztmutatja, hogy ő szervezte meg Adams, Winslow és Sewardöngyilkosságát. Megtaláltuk a fegyvert, amely ugyanakkora kaliberű,mint amilyennel megölték az imitátort. Megtaláltuk az elemzést,amelyet te írtál alá. Még bizonyítékot is találtunk, hogy az egyik rendőra régi őrsömön benne volt.– Így szerezte a rendőrségi fotókat – suttogta Tess. – Ezen én isgondolkodtam. Hol találtátok meg ezeket a bűnjeleket?– Minden szépen el volt rejtve az egyik mennyezeti elem mögé.– Ügyes. Bólintott Tess. – De szerinted nem ő volt.– Nem, szerintem nem.– Én csak egyszer találkoztam ezzel az emberrel, Aidan, de amireemlékszem, abból úgy rémlik, nem keltett olyan benyomást, mint aki...képes ilyen könyörtelenül szervezett lenni.Aidan fölsóhajtott.– Én is így látom. Holnap egy kicsit alaposabban utánajárunk Mr.Baconnek. Most viszont mennem kell.– Vissza, dolgozni?– Nem, az apámékhoz. Beszélnem kell Rachellel.– Jobban van?– Apa szerint igen, de azért én szeretnék vele beszélni – megvonta avállát. – A saját szememmel szeretném látni.Tessnek eszébe jutott, Vito hogyan ölelte meg reggel. Az aggódásaés a kézzelfogható, szinte kitapintható szeretete.– Vettem egy köszönőajándékot az anyukádnak. Odaadnád neki?– Gyere velem, és add oda neki magad! Hagyunk egy üzenetetVitónak.303

Március 15-e, szerda, 21.00Destin Lawe nem is volt olyan rossz, ahhoz képest, hogy egylerobbant, alkoholista, kiégett magánnyomozó. Elvégezte a munkát,mégpedig példásan. És most idő előtt nyugdíjba vonul.Lenyűgözve szállt be a kocsiba.– Új kocsi? – kérdezte a férfi.– Úgy valahogy – igazán kár. Lawe-nak, hiába volt olyan szépencsengő neve, egyáltalán nem okozott gondot, hogy megkerülje vagyakár megszegje a törvényt, ha szükséges volt. Tökéletes közbensőember volt. – Erkölcs nélküli férfi szerencsejáték adóssággal,italszámlákkal és azzal a hátborzongató képességgel, hogy általábanvéve jó embereket éppen akkor tudott elkapni, amikor éppen nagyonrossz dolgokat tettek. Nehéz lesz találni valakit a helyére.– Minek az esőkabát? – kérdezte Lawe, futó pillantást vetve a rondaesőkabátra, amely túl sokba került ahhoz képest, hogy csak egyszerfogja használni. – A meteorológus azt mondta, hogy tiszta, hideg időlesz még pár napig.– Én pedig azt mondom, hogy sokkalta hidegebb lesz. Megtaláltad anőt?– Persze hogy meg. Habár rejtély előttem, miért pont egy főiskoláslány kellett. Itt a neve és a címe meg az órarendje. – Elővett egypapírlapot a zsebéből, és átnyújtotta, míg a rádiót vizslatta a drágaMercedesben, amelyet túl könnyű volt ellopni. Annyi év után sem jöttemki a gyakorlatból. Az, hogy újabb modell volt, mint a Ciccotellié, csakmég értékesebbé tette a zsákmányt.A diák az egyetemi campusban lakott, közel ahhoz a cipőüzlethez,ahol Ciccotelli aznap járt. Szegény lány. Rossz időben, rossz helyen.Lawe a lány fényképét is visszaadta. Csodás. Joanna Carmichaelszorgosan fotózgatta Ciccotellit, akármerre ment is a városban, és ezzelsok utánajárástól megkímélte.– Rossz az ízlése a cipők terén.304

Lawe tekintete dermedtté vált, és az ajkára fagyott, amit mondaniakart. Még az utcai lámpák gyér fényében is látni lehetett, hogy mindencsepp vér kiszaladt arcából.A hangtompítós fegyver csöve általában ilyen hatást ér el.– Miért? – kérdezte a férfi rekedten. Lehet, hogy azt hitte, amozdulata észrevehetetlen, de a keze, ahogy elő akarta húzni a sajátfegyverét, éppolyan nyilvánvaló volt, mint a sápadtsága. Elég volt egylövés a csuklójába, máris felüvöltött, és fájdalommal kínlódvaszorongatta a karját. Gyorsan megfordult, kapkodni kezdett a kilincsután, de sehol nem találta. Az ajtónak lapult, alig kapott levegőt.– Ez a te érdeked, komolyan. Blaine Connell köpni fog,A férfi felnyögött.– Nem fog. A rendőrség semmit sem tud rábizonyítani! Esküszöm.– De most már igen.A férfi szeme elkerekedett, amikor eljutott a tudatáig, mi történhetett.– Odaadtad nekik? Miért?– Mert vagy téged kapnak el, vagy engem. – A következő hat lövésegyenesen a szívét érte, a nyolcadik és a kilencedik a fejét, amikorelőrebukott. – Nincs versenyhelyzet, Mr. Lawe. Ha döntésre kerül a sor,mindig magamat választom.Az esőkabátot feszes kis gömbbé lehetett gyűrni, ahogy a reklámbanállították. Valószínűleg a táborozóknak ez óriási plusz, akik, teljesenrejtélyes okból, imádják telepakolni a hátizsákjukat mindenfélével...hogy aztán tönkretegyék. A véres, kis labdába gyúrt esőkabát könnyeneltűnik bármelyik városi konténerben. Ez viszont nekem óriási plusz.Még egyszer belenézett a visszapillantó tükörbe, hogy utoljára lássaa Mercedest, amely közel sem ért annyit, mint eddig, most, hogy akárpitja teljesen tönkrement. Remélhetőleg a tulajdonosának mindenrekiterjed a biztosítása. Mert most ez Mr. Lawe végső nyughelye.Még harminc másodperc, és Mr. Lawe földi nyughelye eléri a halálutáni nyughelye hőmérsékletét. Három... kettő... egy. Nagyon szép. Alángcsóva rövid időre megvilágította az eget, majd a kocsi lassan,biztosan égni kezdett.Ezzel majdnem minden szálat el is vágott. Rivera, Bacon és Lawe. Abandát, amelyik megölte Hughest, még figyelni kell, de elég kicsi voltaz esélye annak, hogy bármelyikük is megadja magát bármi305

gyöngeségnek. De az, hogy elmulasztott gondoskodni az alkalmazottakteljes hűségéről, majdnem lehetővé tette Baconnek, hogy elsüllyessze ahajót. A rendőrök már meg is találták. Előbb, mint várta. Reagant jobbnem alábecsülni.De az összes bizonyítékot is megtalálták vele együtt, hogy egy időremegnyugodjanak, és lezárják az ügyet, mielőtt a következőre térnek.Képek, jelentések, a fegyver... Pompás ötlet volt a fegyver. Ha még énis ezt mondom. És ezt mondom. Azt fogják gondolni, hogy megoldották.Azt mondják Ciccotellinek, hogy biztonságban van, és ő azt fogja hinni,hogy igaz. Talán az éjjel még aludni is fog.Egészen addig, míg a következő áldozat ki nem dől. Ami nemsokárabe is következik. Barátjáról ismerszik meg az ember.Mire végzek, senki sem fog mellette állni. Egyedül lesz, és végülteljesen védtelenül. És akkor az enyém lesz.306

Tizenötödik fejezetMárcius 15-e, szerda, 21.45– Ez meg mi? – Aidan édesanyjának az arca földerült, amikor a fiabelépett a konyhába, de azonnal érdeklődő kifejezés ült ki rá, amikorTess is megjelent mögötte. Becca és Rachel a konyhaasztalnál ült, azédesanyja kuponokat vágott, míg Rachel kémiát tanult. Aidan letette afriss raviolit a pultra, és megcsókolta az anyja arcát.– Tess főzött vacsorát. Becca Tessre mosolygott.– Ez kedves magától, hogy gondolt ránk, Tess.Tess egy fodros masnival átkötött, fényes fóliába csomagolt doboztnyújtott oda neki.– Ezt magának hoztam, Mrs. Reagan. Köszönetképpen a tegnap estisegítségért.– Erre semmi szükség nem volt! – De már bontotta is ki acsomagolást, majd örömében még a lélegzete is elállt. – Istenem! – Egypuha kasmírpulóvert emelt ki a dobozból. De gyorsan le is tette. – Ez túldrága. Nem fogadhatom el.– Dehogynem fogadhatja el – mondta Tess könnyeden. – Akciós volt– és cinkosan rákacsintott. – A maga színe, Mrs. Reagan. Próbálja csakfel! Ha nem jó, akkor nálam van a blokk.Becca kisietett, és Aidan csak állt, és nézett utána zavarodottan.– Nem is tudtam, hogy szereti a kasmírt.Tess cöcögött.– Fogadni mernék, hogy fazekat és serpenyőt kapott anyák napjáratőled, ugye? – megrázta a fejét. – Naná, hogy azt. Szégyelld magad,Reagan. A mobilja megcsörrent, és Tess válla azonnal meg merevedett.– Ne, már megint... – suttogta. – Még, egy riporter, és istenre307

esküszöm... – Megnézte a híváskijelzőt, és megkönnyebbült. – CsakVito az. Biztosan fölébredt, és nem talált minket. Elnézést – ki ment amosókonyhába, hogy ne lássák, és Rachel kíváncsian pillantott abátyjára.– Főzött? A te konyhádban?– Cannolit is készített, igazit, nem félkész, bolti cuccot.Rachel azonnal éberebb lett.– Cannolit? És hol van?– Otthon. Csak nem gondoltad, hogy hozok neked is?A lány morcosan nézett rá.– Pukkadj meg! Te elhiszed, hogy az a pulóver ténylegugyanannyiba került, mint amit a Wal-Martban lehet kapni?Aidan a fejét rázta.– Dehogy hiszem el, de meg ne mondd anyunak! Annyira örült neki.– Leült Rachel mellé, és az arcát tanulmányozta. A lány fáradtnak tűnt.– Nehéz napod volt?– Aha. Állandóan az járt a fejemben, hogy valaki tudni fogja, hogyén mondtam meg, de senki egy szót sem szólt. A rendőrök az ötödik óraalatt jöttek, és három srácot el is vittek.– Ezek szerint Marie elmondta a rendőrségnek, hogy kikerőszakolták meg?Rachel lehunyta a szemét.– Gondolom, biztosan. Ma sem volt suliban, de elterjedt a hír, hogyaz apja bent volt az első óra után, és pokoli cirkuszt csapott az igazgatóiirodában, szóval Marie szülei biztosan tudják. – Kinyitotta a szemét, spanaszosan nézett Aidanre. – Azt tettem, amit kellett, Aidan?A férfi megölelte.– Igen, kicsim. Azt. – Remélte, hogy az igazat mondta,Tess visszajött, a telefont még mindig a kezében tartotta.– Vito beszélni akar veled.– Ki az a Vito? – Aidan még hallotta, ahogy Rachel megkérdeziTesst, amikor a nő leült mellé.Az én bátyám – válaszolt Tess. Megkocogtatta Rachel könyvét. –Mit tanulsz?– Kémia meg mérlegelv, egyenletek – húzta el a száját Rachel. – Denem megy.308

Tess a könyv fölé hajolt.– Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban tudtam, hogyan kellcsinálni. Nézzük csak, hátha még emlékszem...Aidan becsukta a mosókonyha ajtaját.– Igen, Vito? Mi a helyzet?– A szomszéd gyerek fölébresztett.– Tizenkét éves? Szeplős? Ő sétáltatja a kutyámat, amikor nemvagyok otthon.– Nos, nem azért jött, hogy a kutyát megsétáltassa. Majdnem kihívtaa rendőrséget, amikor én nyitottam ajtót. Nem akarta elhinni, hogyvendég vagyok.– Rendőr akar lenni – mondta Aidan szeretettel – Rendes srác.– Ja – mondta Vito gúnyos nevetéssel. – Veled. Velem csak akkorállt szóba, amikor minden egyes igazolványomat megmutattam neki.Azt mondta, hogy egész délután egy idegen kocsi állt pár házzal arrább.Nagydarab pasas, kopaszra borotvált fej.Aidannek még a hátán is felállt a szőr. Clayborn.– A rohadt életbe. Honnan tudta, hogy Tess nálam lakik? Honnantudta meg a címet?– Nem tudom. A srác azt mondta, hogy téged várt, hogy hazaérj,mert szólni akart, de belefeledkezett egy videojátékba, és elszaladt azidő.– Gondolom, a kocsi már nincs ott.– Mostanra kétszer körbejártam a háztömböt, de semmit sem láttam.Figyelj, pár dolgot el kell intéznem. Ugye, magad mellett tartod?– Le sem veszem róla a szemem. Ne aggódj!– Elkaptátok azt a szemetet, aki azt a CD-t küldte?– Úgy is mondhatjuk. Meghalt. Úgy néz ki, mintha megölte volnamagát.Vito egy pillanatig hallgatott.– Úgy néz ki, mintha?– Egyelőre igen. Mondjuk úgy, még pár kérdésre választ kellkapnom. Hol leszel? Mármint ma este?– Itt leszek a szállodában. – Vito hangja megváltozott, enyhénvészjósló lett. – Mondd meg Tessnek, hogy pár óra múlva megyek érte.Kivettem neki is egy szobát, szóval velem lehet.309

Aidan ajka megrándult az alig leplezett figyelmeztetésre. hogy tartsatávol magát Vito kishúgától.– Megmondom neki. – Az, hogy Tess engedelmeskedik-e abátyjának, már egy másik kérdés.Visszament a konyhába, és Tesst meg Rachelt beszélgetésbemélyedve találta. Tess Rachel ceruzáját fogta a kezébe, és a házifeladatában segített.Ekkor megjelent az édesanyja a kasmírpulóver gallérjával bíbelődve.– Mit gondolsz?Aidan rámosolygott.– Tessnek igaza van. Tényleg a te színed, anyu.Kocsiajtó csapódott odakint.– Haza jött az apád – mondta Becca összevont szemöldökkel. Aidanészrevette, hogy anyja futólag Tessre pillant, épp amikor az apjaberontott kintről.Tess is észrevette Becca Reagan pillantását. Óvatosan nézett föl,amikor a férfi bejött kintről. Termes volt, mint Aidan, fekete hajábaezüstszálak vegyültek, de a szeme ugyanolyan átható kék volt. Akonyha hirtelen megtelt tapintható feszültséggel.– Apa – szólalt meg Aidan. – Bemutatom Tess Ciccotellit. Tess, ő azapám, Kyle Reagan.Kyle Reagan, a nyugalmazott rendőrtiszt. Kyle Reagan, aki ebben apillanatban bozontos ősz szemöldöke alól bosszúsan méregette. Tessmély levegőt vett.– Örülök, hogy megismerhetem, uram.A férfi csak állt egy pillanatig, majd Aidan felé fordult.– Mit keres itt?– Kyle! – csitította Becca. – Elég legyen! A férfi felmordult, majdelment mellettük, be egyenesen a nappaliba.– Ne aggódj! – mondta Rachel könnyed hangon.– Kristenért sem bolondult eleinte. – Aidan felé fordult, és egyikszemöldökét megemelte. – És te sem.Aidan azonban nem válaszolt. Az arca kivörösödött, az állaelőremeredt.– Mindjárt jövök.Tess fölállt, s kezét a férfi mellkasára tette.310

– Aidan, ne! Semmi baj. Nem fogok az apád és közéd állni.– De igenis baj van. – Eltökélt arccal beviharzott a nappaliba.– Ó, istenem – suttogta Becca. – Ülj vissza, Rachel! – tette hozzá,amikor Rachel fölállt, hogy hallgatózzon az ajtóban. Rachel a szemétforgatta, de szót fogadott. A férfiak suttogva beszéltek, de Tess egy-kétszót azért kihallott, és a javát meg is értette.Legfőképpen azt értette meg, hogy Aidan és az apja vitatkoznak, ésőmiatta. És akármennyire... érdekelte is Aidan Reagan, nem akart mégegy családi viszály okozója lenni. Épp elég szörnyű, hogy a sajátcsaládja kettészakadt miatta. Csöndesen bebújt a kabátjába.– Köszönök mindent, Mrs. Reagan. – Megszorította Rachel vállát. –A bátyád nagyon büszke rád suttogta. – Ügyes voltál, csajszi. – Aztánhatározott léptekkel besétált a nappaliba, ahol Aidan apja egy régi,hátradönthető karosszékben ült karba tett kézzel, dacos arckifejezéssel.Aidan előtte állt terpeszállásban, csípőre tett kézzel. Az arckifejezésükegyforma volt, s kemény hangjukat meg sem lehetett különböztetni.Tess megköszörülte a torkát.– Uraim. – A két férfi elhallgatott, és felé fordult.– Mr. Reagan, nem tudom, mit vél rólam tudni, de tiszteletre méltógyermekeket nevelt, ezért azt kell hinnem, hogy ezt öntől tanulták. Nemvagyok az a személy, akinek képzel, és ha esélyt adna, akkormegláthatná. De nem fogok viszályt okozni a családjában. Hidd el,Aidan, nem éri meg. Kint várlak, ha indulhatunk.Sarkon fordult, és elment. Belül remegett, de eltökélte, hogy nemmutatja. Odaintett Beccának, mielőtt kiment volna a mosókonyhánkeresztül a ház elé. Odakint fagyos szél kapott bele a hajába. Aidankocsija a járda mellett parkolt. Csak pár lépés és...Valaki megragadta a haját, megrántotta, majd a következőpillanatban egy kéz tapadt a szájára, majd egy fegyvert szegeztek ahomlokának.– Egy szót se, doktornő!Clayborn. A rohadt életbe. Két nap alatt most másodszor szegeznekfegyvert a fejének, és ettől valami kétségbeesett bátorság támadt benne.Belekarmolt a férfi arcába, és kitépte magát a szorításából. A szemekönnybe lábadt, amikor éles fájdalom hasított a koponyájába, de nemtörődött vele, hanem kiszabadult, és már futott is volna el. A férfi311

felnyögött meglepetésében, de acélszorításával elkapta Tess vállát, ésekkor mintha minden robotpilótára kapcsolt volna. Tess kézfeje élévelorrba vágta a férfit, még mielőtt az fájdalmában felkiálthatott volna,térddel belerúgott a férfi ágyékába.Tess fújtatott, mint a kazán, nézte, ahogy a férfi a földre rogy, balkezével az ágyékát fogva, jobb kezével még mindig a fegyvertmarkolva. Ekkor minden súlyával belevágta az új csizmájának a sarkáta férfi csuklójába.Kicsavarta a fegyvert Clayborn kezéből, de fenékre esett. A hideg sárátszivárgott a farmerján, amitől azonnal magához tért. Sarkávalvédekezve hátrább kúszott, hideg ujjával fogást kereseti a fegyveren,kereste a ravaszt. Talpra ugrott, és támolyogva hátrább lépett.Clayborn térdre kászálódott. Ömlött a vér az orrából, és végigfolyt aműbőr kabáton. Egy adag vért köpött a felázott gyepre.– Te rohadt kurva! – üvöltötte. – Eltörted az orrom! Ezért megfoglak ölni!Lélegezz, Tess, lélegezz! Erőt vett keze remegésén és mindkét kézzelmegmarkolta a fegyvert, ahogy Vito annyi évvel ezelőtt tanította.Próbált nyugodt hangon megszólalni. Összeszedetten. Még akkor is,amikor a vér ott dobolt a fülében, és majd megsüketült tőle.– Ha csak egy lépést is közelebb jön, istenre esküszöm, hogyszétlövöm a fejét! – Félrelökte a szemébe hulló hajtincset, megint uravolt a helyzetnek és ezzel együtt hideg eltökéltséget érzett. – Most,hogy meggondolom, csak jöjjön! Ott ölöm meg, ahol áll, maga rohadtszemét. Harrisonért. Jöjjön csak! Csak egy lépés... Nagyon, nagyon megakarom ölni– Nem fogsz – mondta a férfi összeszűkült szemmel. A kabátujjávalletörölte az arcáról a vért, amely azonban ugyanúgy ömlött továbbra is.– Nem tudsz. – Megint köpött egyet, föltápászkodott, mire Tessmeghúzta a ravaszt.A férfi megdermedt, és csak nézte a földet, ahová a lövedékbecsapódott, alig pár centire a lábától.– Azt hiszi, nem tenném meg? – A szíve majd kiugrott a helyéről, deföljebb emelte a fegyvert, a férfi mellkasára. – Az életét is föltenné rá?Pokoli napom volt, Mr. Clayborn. Szóval, ha meg akarja próbálni, csak312

ajta. De figyelmeztetem, a ház ellen tesz. Nagyon, nagyon rosszak azesélyei.– Tess! Szent isten! Apa! – Aidan rontott ki a házból, és a következőpillanatban már ott állt Tess mellett fegyverrel a kezében. Pár pillanattalkésőbb Clayborn már a földön térdelt, a keze hátrabilincselve, de mégmost is úgy nézett föl rá, hogy Tesst elfogta a rettegés. Ha szabadonlenne, már megölte volna. Ilyen egyszerű.– Tess… – mondta Aidan gyöngéden. – Tedd le a fegyvert.Tess a kezében lévő fegyverre nézett, majd Claybornra.– Megölte Harrisont.– Tudom, szívem. És elkaptad. Már nem bánthat.– Megölte Harrisont – ismételte, és még mindig a fegyvertszorongatta. Most, hogy Clayborn ott térdelt előtte, a fejének szegezte.Ismét becsapódott az ajtó, és egy nyers hangot hallott, amelyik arrautasította Beccát, hogy hívja a 911-et. Egy perccel később egy kézóvatosan kifejtette a kezéből Clayborn fegyverét, és valaki átkarolta avállát.– Jöjjön be – mondta Kyle Reagan csöndesen. – Most már mindenrendben van.Tess elnézett Clayborn feje fölött, és Aidan szemébe nézett.– Hívjátok Abe-et és Miát. Mondjátok meg nekik, hogy megtaláltukClaybornt.Aidan bólintott.– Máris.Március 15-e, szerda, 22.45Aidan szíve még mindig hevesen vert, ahogy behajtott a Camaróvala garázskapun. Hiába ült mellette Tess teljes biztonságban, még mindigazt látta, ahogy ott áll a szülei előkertjében, és Clayborn fejéhez tartja313

annak a szemétnek a saját fegyveréi, biztos kézzel, az arcán hidegeltökéltséggel.Nem sokkal utána megérkezett Abe és Mia, hogy elvigyékClaybornt, és Tess olyan tömören, velősen válaszolta meg akérdéseiket, hogy szinte rá sem lehetett ismerni. Dühös volt. Mégmindig az. Hazafelé egy szót sem szólt, de Aidan érezte, hogy mégmindig forr a dühtől. Aidan levette a gyújtást. Tess abban a pillanatbankiugrott a kocsiból, és berohant.Aidan halkan felsóhajtva követte, és a hálószobában érte utol. Tessaz ágy végénél állt háttal neki, és a farmerja gombját rángatta. Apulóvere már a földön volt, a háta csupasz volt, a csipkés melltartótleszámítva, melyet Aidan aznap egyszer már levett róla. Visszanyelte afeltörő vágyat, fölemelte a földről a pulóvert, és megint nagyot nyelt,amikor érezte, hogy alvadt vér van a pulóver ujján. Clayborn vére, melya törött orrából ömlött. Két nap alatt ez a második eset, hogy másokvére kerül a ruhájára Könnyen lehetett volna a sajátja is.Tess lerúgta magáról a sáros famert, és elindult a fürdőszoba felé, dehirtelen megállt, és mellére ejtette az állát. Megborzongva fújta ki alevegőt.– Tudom, hogy meg kellene köszönnöm, hogy megállítottál.Megöltem volna, ha nem állítasz le.Aidan ezt nagyon is értette.– Nem ölted volna meg, Tess. Hidegvérrel nem.Tess fölemelte a fejét, és keserűen fölnevetett.– De jó lenne elhinnem, hogy ez így igaz. Fölhergeltem. Aztmondtam neki, próbáljon elkapni. Meg akartam ölni.Aidanben megfagyott a vér arra a gondolatra, hogy Tess egy örültgyilkost ingerelt föl maga ellen, de igyekezett higgadtan megszólalni,ahogy a pulóvert a farmerra dobta.– De nem tetted. Tess, nem hiszed el, hogy tudom, mit érzel?Vannak pillanatok, amikor majd felrobbanok, és legszívesebbenletépném az elkövető fejét. Attól vagyok jó rendőr, hogy nem teszemmeg. Attól vagyok ember, hogy ezt akarom tenni. Szemtől szembekerültél azzal, aki megölte a barátodat. Ha nem volnál dühös, nemlennél rendben.314

– Egészen úgy beszélsz, mint egy pszichológus. Lassan megrázta afejét. – Csak álltam ott... és hirtelen nem csak Harrisonról szólt ez azegész. Hanem... mindenkiről. Cynthiáról és Averyről. Gwenről ésMalcolmról – a hangja megbicsaklott. – Mr. Hughesról – suttogta. –Istenem, Aidan, ő is meghalt. Csak azért, mert...Aidan megfogta a vállát, és maga felé fordította. Hagyd abba! Nemerészelj így beszélni magadról!Tess szeme dühösen villant föl.– De így van – sziszegte.Aidan elkeseredetten szorította meg Tess vállát. A fenébe is! Ma esteakár meg is halhattál volna, Tess.Tess szeméből eltűnt a tűz, csak az űzött törékenység maradt utána,amitől Aidan elkeseredése is elhalványult.– Azt hiszed, nem tudom? – suttogta.A vészhelyzet okozta adrenalinszint-emelkedés lecsengése volt ez.Aidan a pályája során már száz meg száz áldozat esetébenmegtapasztalta. De e most más. Ez itt Tess. A nő szemében félelemvolt, és Aidan azt akarta, hogy ez eltűnjön.– Élsz – suttogta. Aztán a tőle telhető legjobb módon be isbizonyította, mert ajkát a nőére tapasztotta.Tess nem húzódott el, ezért hevesebben csókolta, a szíve mégvadabbul kezdett verni, amikor a csöndes megadás rövid pillanata utánTess mintha végre föléledt volna, s karját a férfi nyaka köré fonta,lábujjhegyre emelkedett, hogy közelebb feszüljön a férfihoz. Az elsőcsókot követte a második, majd a harmadik, ahogy Aidan kezevégigsiklott Tess hátánál-puha bőrén, be a mellet rejtő csipke alá. Aidanmegfogta Tess fenekét, feljebb emelte, még jobban megszorította,amikor Tess nekidörgölődzött, és mély nyöszörgés tört fel a torkából.Tess elhúzódott annyira, hogy lássa a férfi arcát, szinte kétségbeesettszenvedéllyel a szemében.– Ma éjjel, Aidan. Kérlek.Aidan nem tett úgy, mintha félreértette volna.– Nem hiszem... – hirtelen kiszáradt a szája, és egyáltalán nem tudottgondolkodni, mert Tess hátralépett, fürgén kikapcsolta a melltartót, éskibújt a bugyiból. Meztelenül lélegzetelállító volt. Aranyló bőr... és315

szédítő idomok. Mindenütt. Aidan nyelése hallható volt a némaszobában. – Istenem, Tess.Tess le sem vette róla a szemét, úgy húzta ki férfi ingét a nadrágból,minden egyes gombot módszeresen, eltökélten oldott ki, ami szintehipnotizálta. Tess már az ing felénél tartott, amikor Aidan érzékeiviharszerűen magukhoz tértek. Ügyetlen ujjakkal oldotta ki az övét,levette a nadrágot, a bokszeralsót, a cipőt, miközben Tess lassanfolytatta a gombolást. Aidan mélyről feltörő nevetéssel rántotta meg azutolsó gombot, kibújt az ingből, és ugyanazzal a lendülettel Tess-szelegyütt az ágyra borult. A hátára fordította a nőt, bebújt a combjai közé,és a várakozástól máris a torkában dobogott a szíve,– Legyél biztos benne – mondta Aidan rekedten.– Legyél csöndben. – Tess nekifeszült, csípője csak úgy ringott.Beletúrt Aidan hajába, s lehúzta magához, és olyan forrón csókolta,mint még senki soha. Combja Aidan csípője köré feszült, és a férfifojtott kiáltással hatolt mélyre, s Tess hátrahajolt és felkiáltott.Aidan megállt, a teste megfeszült.– Fájt?– Nem – Tess nem nyitotta ki a szemét, és mély levegőt vett. Csakrég volt... – ujja belemélyedt Aidan hátába. Elhelyezkedett alatta, ésmég mélyebbre húzta. – Eszedbe ne jusson abbahagyni!Aidan a megkönnyebbüléstől megborzongott, s újra mozognikezdett, mert Tess csípője hívogatóan megemelkedett alatta. Nézte a nőarcát közben, figyelte, ahogy Tess arca megfeszül, és fejehátrahanyatlik a párnán. Figyelte, ahogy az alsó ajkába harap, amint acsípője minden egyes lökéssel egyre jobban nekinyomódott. Hihetetlenérzés volt, de az, hogy látja, amint Tess egyre följebb és följebbjut…Istenem, gondolta, még sosem látott ennél érzékibb, ennélgyönyörűbb nőt. Ekkor Tess szeme felpattant, és barna mélységébenAidan sürgetést látott, áhítatot, amely meglepte, és azonnal tudta, hogyTess ezen a helyen még sosem járt.– Aidan –fojtott könyörgés volt, és a férfi tudta, hogy Tess már közelvan. Eltökélve, hogy Tess mindent megkap, Aidan a combja alácsúsztatta a kezét, széjjelebb tárta a lábát, és még mélyebbre hatolt, scsak egy cél lebegett a szeme előtt. Gyönyört akarok adni neki. Ésmagamnak. De már közeledett a végéhez. Még ne! Erősen beleharapott316

a saját ajkába hogy visszafogja magát. És végül, amikor mái azt hitte,nem bírja tovább visszatartani, Tess hátrahajolt, és eljutott a csúcsra,magával húzva Aidant is. A férfi Tess nevét kiáltva borult rá.317

Március 15-e, szerda, 23.35Tess arra ébredt, hogy Aidan ajka a mellét érinti. Kinyújtózott, mintegy macska, és befészkelte magát a férfi karjába. Aidan a lába közéfeküdt, a mellkasa ránehezedett a medencéjére, és ez annyira jó érzésvolt. Nem annyira, mint amikor benne volt, de azért így is piszkosulfinom. És határozottan jobb, mint az álom, amelyből Aidanfölébresztette.– Álmodtam.A férfi fölemelte a fejét.– Tudom. Kiáltoztál. Majd betojtam ijedtemben – szomorúanelmosolyodott. – Ahogy nézem, ez a szokásod.Tess összekócolta Aidan haját a tarkóján.– Bocsánat.– Mit álmodtál, Tess?– Ugyanazt, amit minden éjjel, csak egyre többen vannak benne:Cynthia. Avery Winslow. A Seward házaspár. Most pedig már Harrisonés Mr. Hughes is. – Emlékszel Michael Jackson „Thriller” videoklipjéreazzal a sok zombival? Nos, az enyéim nem táncoltak. – Egyik kezévelkisöpörte a haját az arcából. – Vasárnap éjjel kezdődött. Cynthiával... éste is ott voltál. Cynthia ott feküdt… – elhúzta a száját, amikorvisszaemlékezett. – Felnyársalva, a szíve még dobogott a mellkasában.És te ott álltál fölötte, és megfogtad a szívét, és odanyújtottad felém. –Azt mondtad, vegyem el.Aidan elborzadva nézett rá.– Szent ég.– Azt hiszem, akkor is kiáltottam, mert Jon fölébresztett.– Ott volt a lakásodban?Tess bólintott.– Van kulcsa.Aidan összevonta a szemöldökét.– Rajta kívül még kinek van kulcsa a lakásodhoz, Tess?318

– Amynek. Robinnak. Azt hiszem, Phillipnek is meg van még. –Fejét fölemelte a párnáról, hogy lenézzen a férfira, mert nem tetszettneki a kérdés hangsúlya. – Az nem lehet. Kizárt dolog, hogy bármiközük is legyen ehhez.– Nem mondtam, hogy van.– De gondoltad.– Ez a munkám, Tess. – Az álla megfeszült. – Az a dolgom, hogygondoskodjam a biztonságodról. Habár rohadt sok hasznomat vetted maeste.Tess visszahanyatlott a párnára, nem akart Aidannel vitatkozni abarátairól. A maga idejében úgyis rájön, hogy nem volt igaza.– Megakadályoztad, hogy megöljem azt a rohadékot. Azt hiszem, eztértékelnem kellene.– Ráér. Miért van ennyi embernek kulcsa a lakásodhoz, Tess? Nembiztonságos, hogy ennyi kulcs kering odakint a nagyvilágban. Valakiszabadon be tudott jutni a lakásodba, és elég hosszan bent lenni ahhoz,hogy az összes kamerát fölszerelje.Tess szívét a rettenet szorított vasmarkába.– David Bacon.– Lehet, hogy az első kamerákat ő tette föl, de mi a helyzet akabátjaidban és a blézerekben lévő mikrofonokkal? Mikor vetted őket?A kabátokat.– Régebben és mostanság – nagyot nyelt. – Attól függ, mikortaláltam jó akciót. Abban a vörös kabátban is találtatok mikrofont,amelyet vasárnap viseltem?– Igen.– Azt csak egy hónapja vettem. Valentin-napi kiárusításon –lehunyta a szemét. – Valaki járt a lakásomban valamikor az utóbbi párhétben.– Lehet, hogy nem. Elküldted a kabátokat a tisztítóba?– Mindet, kivéve a vöröset. Vadonatúj volt. Szent isten, Aidan.A férfi megcsókolta a melle közötti mélyedést– Pszt. Most nem idegesítjük magunkat ezzel. Mesélj nekem abarátaidról!Tess szeme fölpattant.319

– Nem. Ez lehetetlen. Nem gondolod, hogy tudnék? – A férfiazonban egy szót sem szólt, amitől Tess felbőszült. – Jont azorvosegyetem óta ismerem. Robint is. Amyvel pedig a gimi eleje ótabarátnők vagyunk, az isten szerelmére!– Lehet, hogy valaki ellopta a kulcsukat. Másolatot készített.Tess átgondolta.– Ez lehetséges.– Szóval miért van kulcsuk?– Phillip adta nekik, amikor beteg voltam.– Úgy érted, amikor tavaly megtámadtak?Tess a fejét rázta, utált még visszagondolni is rá.– Nem, a láncos gazember után. Pár napig kórházban voltam Phillipépp egy konferencián volt valahol, de előbb jött haza. Hazavitt, éságyba dugott – mennyezetet bámulta. – Csak állt ott, és nézett, mintha akövetkező pillanatban fölrobbannék, vagy valami. Nem nagyon tudottmit kezdeni a betegekkel.– Mit csinált? Mit dolgozott?– Ő is orvos. Vele is az orvosin találkoztam, mint Jonnal.Aidan a homlokát ráncolta.– De nem tud mit kezdeni a betegekkel? Ez nem jelent hátránytebben a szakmában?– Ezért ment át a kutatás területére.– Szóval miért voltál beteg? Ez az, amire Vito célzott azzal, hogy túlsovány vagy?– Vito mindig úgy gondolja, hogy túl sovány vagyok.– Kitértél a kérdés elől, Tess.Tess felsóhajtott.– Itt fekszem meztelenül, és arról akarsz beszélgetni, milyen voltambetegen? Ez nem normális, Aidan.Aidan az orrát belefúrta Tess mellébe, és megcsókolta, elég közel amellbimbóhoz, hogy Tess hirtelen ne kapjon levegőt, de elég messzeahhoz, hogy a háta ívbe hajoljon.– Mondd el, amire kíváncsi vagyok, és más témára térek.Tess fölnevetett.– Ez a megszokott vallatási technikád?– Tess... – figyelmeztette. – Komolyan beszélek.320

Tess megint fölsóhajtott.– Ez zavarba ejtő, érted? Nem szeretek róla beszélni, mertkellemetlen. Miután Phillip hazavitt a kórházból, elvileg egy hét eléglett volna a lábadozásra, aztán visszamehettem volna dolgozni, deakárhányszor kikeltem az ágyból, gyöngének éreztem magam, ésémelyegni kezdtem. Elmentem dolgozni, de a nap hetvenöt százalékát amosdóban töltöttem a vécé fölött öklendezve.– Mi volt a gond?Tess komor pillantást lövellt feléje.– Semmi. Összevissza vizsgálgattak, de senki nem talált semmi testielváltozást, amely a rosszullétet okozta volna.– Ezek szerint pszichoszomatikus volt.Tess a szemét forgatta.– Az orvos végül poszttraumás stressz szindrómának nyilvánította.Olyan megalázó volt. Pszichiáter vagyok, erre az egész csak a fejembenvan. Nem mertem dolgozni – megvonta a vállát. – De egyszer csaktöbbet nem számított, mert három héttel később elvesztettem aszerződésem a bírósággal. Többet nem kellett aggódnom a láncospszichopata bűnözők miatt.– Jobban lettél?Tess megint a mennyezetet nézte.– Ami azt illeti, sokkal rosszabb lett. Phillip kezdett türelmetlen lennivelem. Gondoskodott rólam, amennyire csak tudott, de azt akarta, hogyjól legyek... szexet akart. És én nem tudtam. Nem volt erőm, és ennisem tudtam. A ruhát alig bírtam föl venni, nemhogy lepedőakrobatalegyek. – Témát váltott. – Sokat utazott, ezért adott Jonnak és Robinnakis kulcsot. Amynek akkor már rég volt. Beugrottak, amikor túl gyöngevoltam ahhoz, hogy dolgozni menjek. Hogy megnézzenek – elhúzta aszáját. – Levest hoztak. Nagyon utálom a levest. Robiné legalábbfinom. Amyé undorító. Borzalmas szakács.– Ezt megjegyzem. Tess nem kér levest – tette hozzá rajzfilmhangon,mire Tess fölnevetett. – Szóval mi történt „dr. ott rohadjon meg”-gel?– Pár hónapnyi kényszerszünet után úgy döntött, hogy máshol elégítiki az igényeit. – A fájdalom újra a felszínre tört, de kevésbé erőteljesen,mint korábban. – Az én ágyamba vitte...Aidan hallgatott, s tekintetét le sem vette róla.321

– Bunkóság.Tess megint szomorúan fölnevetett.– Igen De még nagyobb bunkóság volt a csaj részéről egy fülbevalóthagyni a párnám alatt, és a bugyiját pedig az ágy lábánál a takaró alatt.Akkor történt, amikor az orvosnál voltam. Hazajöttem, és Phillip sehol.A csaj parfümje viszont mindenütt ott terjengett.– Számon kérted?– Igen. Nem tagadta. Csak összepakolta a holmijait és aznap éjjelelment. Végig egy szót sem szólt. Azóta nem beszéltem vele. Ennyi.– Mikor kezdtél jobban lenni?– A nászút után.Aidan szemöldöke a magasba szökött.– Tessék?– A hajóútra szóló jegyeket nem lehetett visszaváltani, azért, Amyvelvégigittuk az utat oda és vissza Mexikó nyugati partja mentén.Valamikor útközben a hányinger elmúlt, és amikor hazatértem,visszamentem dolgozni. Az összes barátunk tudta, mi történt. Nem lehetcsak úgy mindent lemondani két héttel a hatalmas esküvő előtt anélkül,hogy megmagyarázná az ember. Phillip nemkívánatos személy lett kisbaráti körünkben. A legutóbbi, amit hallottam róla az, hogy új barátnőjevan. Egy gazdag ribi North Shore-ból.Aidan elmosolyodott.– Tess, te is gazdag vagy.– Hát... Kényelmesen megvagyok. Eleanor volt gazdag. Gyere mostnyáron, akkor jár le a lakásbérlet, és majd kutyagolhatok be a városegyik kevésbe menő kerületébe.Aidan megint a homlokát ráncolta.– Bérlet?– Aha. Eleanor szeretett mindent előre kifizetni. Több évre előrekifizette a lakást, és amikor meghalt, rám hagyta a hátralévő hónapokat,a lakáson és a Mercedesen is. Június tizenharmadikán éjfélt üt az óra, ésminden átváltozik tökké. – Aidan meglepettnek tűnt, és ettől Tesstelégedettség öntötte el. Mondtam neked, hogy nem vagyok sznob.Inkább csak élek azzal, amit az élet fölkínál. És van tartásom.Aidan meglepetten nevetett föl.322

– Aha, ezt volt szerencsém látni ma este. Különben is, hogyan törtedbe a pasas orrát? Nem mondom el senkinek.Tess bemutatta, hogyan. Gyöngéden Aidan orrához érintette atenyere élét.– ÍgyAidan megcsókolta a csuklóját.– Vito tanította meg neked? – kérdezte suttogva.Tess habozott.– Nem. Vito azt tanította meg, hogyan használjak fegyvert.Aidan az ajkát Tess állára nyomta.– Már megint kitérsz a válasz elől.– Az apám tanította meg – mondta ingerülten, hogy a férfi ennyirekonok. – Elég durva környéken éltünk. Az apám addig nem engedettrandizni, míg meg nem tanultam az önvédelmi fogásokat. Habár egy fiúsem volt olyan hülye, hogy bármit is megpróbáljon velem. Főleg mivelnégy bátyám van.– Mind olyan nagyra nőttek, mint Vito?– Nagyjából – felsóhajtott. – Hiányoznak. Nagyon. Vito azt akarja,hogy hazamenjek. Huzamosabb időre. – Tess összevont szemöldökkelfigyelte a férfit. Az, apám nagyon beteg. Nem akarom, hogy számítson,de számít. Ma este, ahogy láttalak a szüleiddel… – lehunyta a szemét. –Nagyon rég láttam utoljára a családomat.– Mikor?– Öt éve.– És miért?– Elidegenedtünk egymástól.– Tess...Tess fáradtan emelte meg a vállát.– Az apám mindig nagyon szigorú volt. Nagyon katolikus és nagyonszigorú. Minden vasárnap elmentünk a misére. A Télapót és aFogtündért leszámítva őszintén hittem, hogy sosem hazudott nekem.– De mégis.– Hazudott... anyunak.– Megcsalta?– Igen. Anyuval eljöttek Chicagóba látogatóba. Akkor még nem voltmeg Eleanor lakása. Amyvel egy kis stúdiólakásban laktunk a323

kórházhoz közel, ahol gyakornok voltam, ezért a szüleim szállodábamentek. Anyuval elmentünk vásárolni. – Szomorúan biggyesztette le azajkát. – Szerettünk együtt vásárolgatni. Már odaértünk az üzlethez,amikor anyu észrevette, hogy elfelejtette magával vinni apu hitelkártyáját, ezért visszamentem a szállodába érte.– És az apád valaki mással volt.– Egy csontos seggű kiscsajjal, aki a lánya lehetett volna – bólintottkeserűen. – Szerintem azon a napon ért véget a gyerekkorom. Mindigapa kicsi lánya voltam. Most fogalmam sincs, milyen ember igazából.Tagadta, hogy bármi rosszat tett is volna, azt mondta, csak tévedés volt.– Nem lehet, hogy az igazat mondta?Tess álla megfeszült.– A nő meztelen volt, és egészen rámászott apura. Én ezt elégegyértelműnek tartottam. Először nem mondtam el anyunak, de aztánmégis, és anyu apunak hitt. Családi krízis lett belőle. Apu annyiramérges volt azért, hogy elmondtam, hogy kiabált és üvöltözött. Aszívbajt hoztam rá. Szó szerint – nagyot nyelt. – Azt hittem, csak tetteti,ezért nem segítettem. Elmentem.– De nem csak tettette...– Nem. Tényleg szívinfarktusa volt. Nem súlyos, de ahhoz eléggé,hogy az élete örökre megváltozzon. És az enyém is. Nem volt hajlandóbeszélni velem. A lánya, az orvos, otthagyta meghalni.– Apád elég drámai.Tess bólintott.– Tud az lenni. Szóval Vito szerint nagy a baj. Apunak el kell adnia acsaládi vállalkozást, az összes szerszámát. Műbútorasztalos. Az egyikutolsó nagy mesterember Philadelphiában. A város legfinomabbcsaládjainak készített bútorokat. Apu kékvérűeknek hívta őket.Viccesnek találta, hogy ezreket fizetnek neki egy könyvszekrényért, deaz utcán nem néznek a szemébe. Gyerekkoromban utáltam őket.Aidan szemében megértés gyúlt.– Mert sznobok voltak.Nem olyan nehéz kiismerni engem, nyomozó.Nehezebb, mint gondoltam – érkezett a halk válasz. – De megéri azigyekezetet. – Gyöngéden megcsókolta. – Az előbb nagyon siettem.Kihagytam pár helyet.324

Tess kinyújtózott, mire Aidan elmosolyodott.– Nem zavart.– Szerintem tudunk mi ügyesebbek is lenni. Ajkát Tess nyakáranyomta, ahol a heg éktelenkedett, mire Tess ösztönösen elhúzódott, ésAidan elkomorodott. – Ezt ne csináld, Tess... – kérte szelíd hangon, dehatározottan. – Ne rejtőzz előlem.Phillipet zavarta. Ami azt illeti, a sáljai felét tőle kapta abban az egyhónapban, ami a között telt el, hogy őt hazavitte, és hogy a másik nőthazahozta.– Csúnya.– Gyönyörű vagy. – Egyik oldalról a másikig végigcsókolta a nyakát,amitől Tess felsóhajtott. – Egyik hely... – lejjebb csúszott, míg a szájaismét elérte Tess mellét – ...szebb, mint a másik. Hadd mutassam meg.És megmutatta. És jobb volt, mint először. Minden testrészétáhítattal dédelgette, a szemével, a kezével és az ajkával. És Tesslehunyta a szemét, és elengedte magát. Hagyta, hogy Aidan szívja amellét, az egyiket, majd a másikat, míg a férfi ajkának mindenmozdulatára egyre vadabb lüktetés lett a válasz. Hagyta, hogyvégigcsókolja a hasát, a combja belső felét, és még egyszermegmutassa, Tess milyen fogadókész tud lenni. Szinte kétségbeesettkönyörgést csikart ki belőle, míg a hangja rekedtes nem lett. Ekkor Tessfeneke alá csúsztatta a kezét, és megemelte, hogy nyelvével mélyenvégigszánthasson rajta, amitől Tess majd megőrült. Az ajkával juttattael a csúcsra, majd mielőtt Tess heves szívdobogása lecsillapodhatottvolna, ügyes ujjaival megint az egekig emelte, s Tess egészen kiürült ésernyedt lett.És végül, ahol addig keményen és gyorsan mozgott, most lassan ésolyan áhítattal hatolt be, amitől Tessnek megtelt a szeme könnyel, pedigakkor már nyöszörgött a puszta gyönyörtől, hogy annyi egyedül töltötthónap után megint teljesnek érzi magát. Aidan vastag, merevférfiassága mélyre merült benne, olyan mélyre, amilyet Tess még sohanem tapasztalt meg. Pislogott, és a könnyek végigcsorogtak ahalántékán, bele a hajába.Aidan megállt, és teljesen mozdulatlanná dermedt.– Fájdalmat okoztam? – a hangja morgásként tört fel belőle,rekedtesen, feszülten.325

– Nem, dehogy. Ne hagyd abba... – Tess behajlította a térdét, ésmagasra tolta a csípőjét, hogy Aidan még mélyebbre merülhessen, shallotta, ahogy a férfi hirtelen mély levegőt vesz. – Csak annyira finom,amit csinálsz.Aidan nem állt meg. Addig folytatta, míg Tess szorosan, lüktetveráfeszült, és végre a gyönyör kiáltása tört fel belőle. Aidan arcára ősivadság ült, még egy utolsót lökött rajta, majd feszült mozdulatlanságbadermedt, ahogy elélvezett remegő karral, vicsorogva.Tess karjába omlott, hirtelen kinyomva a levegőt a tüdejéből. Asóhajtása kisöpörte a hajat a nő arcából. Izzadt, nehéz volt, akár egyszikla, de amikor megpróbált elhúzódni, Tess karjával átfogta, és nemengedte. Érezte, ahogy a férfi szíve ott dübörög a mellkasánaknyomulva.– Még ne! Maradj még!A férfi reszketve szívta be a levegőt.– Túl nehéz vagyok neked.Kint a folyosón Dolly morogni kezdett, és Aidan felkapta a fejét.Egy perccel később megszólalt a csengő, és a kutya őrült ugatásbakezdett.– Reagan! Nyisd ki!Tess szeme elkerekedett.– Vito az. Mit keres itt?Aidan lecsúszott róla, s a hátára érkezett, akár egy partra vetett hal.– Valószínűleg ellenőrizni akarja, hogy nem tettem-e meg, amit éppmost tettem meg. De nincs erőm fölkelni.Vito azonban elkezdett dörömbölni az ajtón, és Dolly ugatása egyreveszettebb lett.– Föl fogja ébreszteni a szomszédokat – sziszegte Tess. Kigurult azágyból, óvatosan, hátha nem tud megállni a lábán, mert rogyadozott atérde. Gyorsan fölkapott egy farmert és Aidan pulóverét, majd kimentkinyitni az ajtót.Vito odakint állt, és úgy festett, mint egy eszelős. Beljebb lépett,mire Dolly vicsorogva morogni kezdett.– Dolly, feküdj! – parancsolt rá Aidan halkan. – Nem szereti azéjszakai férfi látogatókat.Vito ügyet sem vetett Aidan megjegyzésére, kezét Tess vállára tette.326

– Bántott?Tess csak pislogott.– Ki, Aidan?– Nem – mondta Vito kétségbeesetten. – Wallace Clayborn.Próbáltalak elérni a mobilon, de nem vetted föl. Halálra rémültem –Tess arcát vizslatta. – Piros az arcod. – Hüvelykujjával végigsimítottrajta, majd tekintete Aidan borostás képére vándorolt. Elkomorodott.Aidan javára írható, hogy arcizma sem rándult.Tess megpaskolta Vito karját.– Gyere be! Mindent elmondok Claybornról. Büszke lettél volnarám.327

Tizenhatodik fejezetMárcius 16-a, csütörtök, 6.15– Tess, a macskád a mosdókagylóban van.Tess lustán az oldalára fordult, és Aidanre nézett, aki afürdőszobában, a mosdó előtt állt. Aidan Reagan még mindig meztelenvolt, és csuromvíz, mert most zuhanyozott le, és jó volt korán reggelerre a látványra ébredni.– Nyisd ki a csapot. Inni szeretne.– Azt hittem, a macskák nem szeretik a vizet.– Ő igen. – Tess bevánszorgott a fürdőszobába, leült a kád szélére, aférfira mosolygott, aki épp akkor zavarta el a macskát a mosdóból, majdbekente borotvahabbal az arcát. Bella sértett büszkeséggel ugrott át akád fölött Tess ölébe. – A te hibád, hogy nincs időnk megreggelizni.Csak még egyet, mondtad. Gyorsan. Aha.A férfi csak vigyorgott.– Pár perccel ezelőtt még nem panaszkodtál.Tess visszamosolygott rá, és olyan jó érzés volt.– Nem... – Még pár percig nézte a borotválkozó férfit, a dorombolóBellát simogatva. Hirtelen elkomorodott. – Mi a terved mára, Aidan?– Kézbe veszem a Baconnel kapcsolatos elvarratlan szálakat.Megnézem, hogy a helyszínelők találtak-e még valamit.– Mert szerinted nem ő tette.– Nem hát. De más ügyet is le kell zárnom.Tessnek eszébe jutott a boncolási jegyzőkönyv, amelyet a férfiasztalán látott.– A kisfiúét.328

– Igen. Még mindig nem találom sehol az apát. És szerintem az anyatudja, hol a pasas.– Az apa, aki a saját fiát megölte – nagyot fújt. Ezt sosem szokommeg.– Én sem. Szóval neked mi a terved mára?– Nem tudom. Bacon meghalt, Clayborn a börtönben... Valószínűlegbemegyek a rendelőbe, és elkezdek rendet rakni. És Harrisonbúcsúztatása is ma van. – A gyász ismét felszínre bukkant, fájdalmasan.– A temetés pedig szombaton lesz.– Mondd meg, hogy mikor lesz, és veled megyekMeleg hála járta át a szívét, ez enyhített valamennyit a fájdalmán.– Köszönöm. Ma meg kell látogatnom Ethel Hughest. Elmondjamneki, hogy milyen üzenetet találtatok Mr. Hughes kabátján? „Barátjárólismerszik meg az ember.”– Most délelőtt ezt is megbeszéljük. Majd szólok, mi a döntés. –Megszárítgatta az arcát, majd elkomolyodva fordult Tess felé. – Vanvalami, amit tegnap nem mondtam el. Gyere ide!Rettenet markolt Tess szívébe, ahogy fölállt, és Bella leugrott aföldre.– Rendben.Rick biztos benne, hogy Baconnek volt videogyűjteménye, de nemtaláltunk semmit.Tess nagyot nyelt. Valahol mélyen legbelül tudta ezt. Csak könnyebbvolt nem gondolnia rá.– Szóval a videó, amelyet rólam készített, még mindig kint keringvalahol.– Valahol. Lehet, hogy egy másik rejtekhelyre vitte. Van pár hely,amelyet elkezdhetünk átkutatni, de a gyilkossági csoportnál ez már nemélvez elsőbbséget. Az elektronikus bűnügyek alosztályhoz kerül. Őkdolgoznak az internetes pornó és hasonlók ügyében.Tess arca akaratlanul is megrándult.– Szóval, ha kikerül... számítani fog neked?A férfi tekintete komoly volt.– Egy kicsit. Nem csalok, és nem osztozom, és azt hiszem, maradtbennem annyi macsó hülyeség, hogy ne tessék, hogy más pasas is látja,amit én. Mit fogsz tenni?329

Tess próbált elmosolyodni.– Fogok egy naptárat, és beütemezem az autogram- körutat?A férfi fölnevetett, és megcsókolta Tess ajkát.– Öltözz fel. Ha fél nyolcra nem érek veled oda Vitóhoz, akkor elfogok késni a reggeli megbeszéléstől, mert szétveri a képem.Március 16-a, csütörtök, 7.30Aidan szorosan Tess dereka köré fonta a karját, és úgy kopogott Vitoajtaján, és jól tűrte, ahogy a báty némán tetőtől talpig végigméri.– Reagan, Tess.Tess a szemét forgatta, és puszit nyomott Vito arcára.– Az isten szerelmére, Vito. Hagyd már abba! Aztán Aidan nyakaköré fonta a kezét, és lejjebb húzta a fejét, hogy szűzies búcsúcsókotadjon neki. Most pedig siess, hogy el ne késs!– Tud még várni pár percet.Aidan összerezzent, ahogy Tess körme belevájt a nyakába. Ésegyként fordultak a megtermett, idősebb férfi felé, aki közbenmegjelent, és erős karját széles mellkasa előtt keresztbe téve megállt azajtóban. Erőteljes testfelépítése volt, a felsőteste hosszú évek keményfizikai munkájáról tanúskodott. Az arcára dühös ráncok gyűltek, pontígy néz egy apa arra a férfira, aki egész éjjel az ő drága kislányávalhancúrozott az ágyban.– Mr. Ciccotelli – Aidan kinyújtotta a kezét. – Aidan Reaganvagyok.Tess apja csak ránézett a kinyújtott kézre, és a pillanat egyrekínosabbá vált. Tess fáradtan sóhajtva fogta meg Aidan kezét.– Apa. Nem számítottam rád.A férfi hűvös, sötét tekintettel méregette, és Aidan rájött, hogy Tesshonnan örökölte ezt a nézést.330

– Feltételezem, hogy nem – szólalt meg a férfi végül. –Beszélhetnénk, Tess? Négyszemközt?Tess szeme sarkából óvatosan fölnézett Aidanre.– Menj csak! Majd fölhívlak.Aidan hátrább lépett, és ő is felsóhajtott, amikor az ajtót becsuktákaz orra előtt, majd megfordult, és elindult a lépcső felé. Nem akartegymás után két napon is elkésni.Március 16-a, csütörtök, 7.30Joanna összevont szemöldökkel nézett bele a fiókjába. Fotópapírtkeresett, hogy kinyomtasson pár képet, amelyet ahhoz a beszámolóhozkészített, amelyet dr. Jonathan Carterről írt, és meglepetten vette észre,hogy a készlet fele eltűnt.– Keith, te nyomtattál képeket?A férfi a nyakkendőjét kötötte, és föl sem nézett, úgy válaszolt:– Nem.Majd fogta az aktatáskáját, és elindult az ajtó felé.A férfi hangja hideg volt, mint a jég, és Joanna morcosan nézte ahátát.– Mondtam, hogy sajnálom, Keith.A férfi megtorpant, keze megállt a kilincsen.– Nem vagyok biztos benne, hogy érted a szó jelentését, Jo. Márabban sem vagyok biztos, hogy ki is vagy te valójában. Majd estetalálkozunk.Az ajtó kattanva csukódott be a férfi mögött. Jobb lett volna, habecsapja az ajtót, de Keith nem ilyen ember volt. Aztán Joanna vállatvont. Majd megbékél. Mindig megbékélt. Ciccotelli egyik barátjakiütve. Most jöhet a következő legyecske a légypapírra. Már végzett isegy kis nyomozást. Valami nagy dolog van készülőben. Érezte.331

Március 16-a, csütörtök, 7.40Michael Ciccotelli vészjósló ember volt. A szomszédos szobábólátjött Tess anyja, aki izgatottnak és fáradtnak tűnt. És mint aki beszorulta két szemben, álló fél közé.Tess aggódva nézett egyikről a másikra.– Mikor érkeztetek?– Múlt éjjel – válaszolta az édesanyja.Vito éjszakai látogatása hirtelen értelmet nyert. Tess leült.– Nem is tudom, mit mondjak.Az anyja legyintett.– Nem akartál hozzánk jönni, ezért...– Gina, ülj le! – Az apa gyöngéden lenyomta a feleségét egy székbe,majd odaállt mögé, s nagy kezét az asszony vékony vállára tette. – Mifolyik itt, Tess?A férfi sápadt volt, az ajka színtelen. Erős keze remegett.– Ülj le, apa.– Majd leülök, ha akarok. Azt kérdeztem, mi folyik itt. KezdhetedReagannel.– Kedves ember. Mi csak... – A szavak maguktól buktak ki belőle.Aidan vigyázott rá, de ez nem azt az önálló nőről való képet sugalltavolna, mint amit mutatni szeretne. – Járunk – mondta végül.Az apja szemöldöke megemelkedett.– Értem.Tess is felvonta a szemöldökét.– Ebben biztos vagyok – mondta hűvösen.– Tess... – korholta az anyja, mire Tess talpra szökkent.– Miért vagytok itt?– Ne légy udvariatlan! – suttogta Vito.– Ó, fogd már be! Nem hagyom, hogy bukott nőnek bélyegezzetek.Harminchárom éves vagyok, az isten szerelmére! És ő az első férfi,akihez... közelebb kerültem az utóbbi egy évben.– Phillip után – húzta el a száját az apja. – Hogy ott rohadna meg.332

Tess majdnem fölnevetett, pedig semmi okát nem látta a nevetésnek.Aidan „dr. ott rohadna meg"-nek hívja – mondta, mire az apja szájamintha megrezzent volna. Tess szíve kicsit elszorult, és szelídebbrefogta a hangját. – Apa, Vito szerint beteg vagy. Miért tetted ezt a nagyutat?A férfi nagyot nyelt.– Bajban vagy Az anyád jönni akart. Ezért eljöttünk.Az édesanyja szomorú fejrázással nézett rá a válla fölött.– Megígérted...A férfi lehunyta a szemét.– Rendben. Én akartam jönni. Biztos akartam lenni abban, hogy jólvagy. A saját szememmel akartam látni. – Kinyitotta a szemét, és Tessmegdöbbenve vette észre benne a könnyeket. Még soha nem látta azapját sírni. Soha. – Tavaly megsebesültél, és nem tudtunk eljönni, mertnem is tudtunk róla.Nem akartál szólni nekünk. Most bajban vagy, és a hírekből kellmegtudnunk. Felfogod, ez milyen érzés, Tess?Az anyja megpaskolta a férje kezét.– A hírekben azt mondták, hogy fölfedted a pácienseid titkait –szólalt meg. – Azt mondták, hogy nem viselkedtél etikusan, és azengedélyedet felfüggesztették.– Mocskos hazugság – dörmögte az apja, a hangja remegett azelfojtott dühtől. Fölszegte a fejét.– Ilyesmit sosem tennél.Tess szíve megint összeszorult.– Az engedélyezési bizottság tényleg felfüggesztett, apa. Honnantudod, hogy nincs igazuk?A férfi sötét szemét rászegezte.– Mert ismerlek. És mindenki másnál jobban tudom, hogy nemhazudsz. Annál jobban neveltelek.– Csak ennyi? – A hangja keserű volt, gúnyos.– Hiszel nekem?– Mindig hittünk benned, Tess – mondta az anyja csöndesen.– Szeretünk.Az apja felsóhajtott.333

– És tudom, hogy a dolgok nem mindig azok, mint amikneklátszanak.Tess lehunyta a szemét, nem akarta hagyni, hogy megingassák.– Tudom, mit láttam, apa.– És az rettenetesnek tűnt. De Tess, nem tettem semmit. Az a nő úgytett, mintha szobalány lenne, és mire föleszméltem, már bent volt aszobában, és...Tess kihúzta magát, a kép túlságosan is élesen jelent meg előtte.– Emlékszem. Ott voltam.A férfi előhúzott egy széket a kisasztal alól.– Azt hiszem, inkább leülök. Mindig te voltál a legmacerásabb,Tessa. Mindig olyan kérdéseket tettél föl, amelyekről fogalmam semvolt, hogyan lehetne megválaszolni. Mindig tudtam, hogy orvos leszel,vagy ügyvéd... valami nagy. Valami fontos – nehézkesen mély levegőtvett. – Jól vagyok, csak időnként elfogy a szuflám. – Kihúzta magát, ésa lánya szemébe nézett. – De Tessa, sosem kérdezted meg tőlem, mitörtént. Vártam, hogy meg fogod, de sosem kérdezted. Évekig vártam...– A felesége megfogta a kezét.– Láttam, hogy mi történt – mondta Tess összeszorított foggal, éshirtelen elbizonytalanodott, és gyűlölte a saját gyöngeségét, legalábbannyira, mint az anyjáét.– Csak egy részét láttad – folytatta a férfi. – Mindig azontöprengtem, hogyan lehetséges, hogy mindazok után, amiben felnőttél,egy ilyen szörnyűséget el tudtál hinni rólam. Hogyan volt képesegyetlen pillanat alatt átírni az életedet? – Elnézett oldalra. És nem istudtam, hogy valami ennyire fájhat.Tess a szülei egymásba kulcsolódó kezére nézett. Irigyelte a véd – ésdacszövetséget még akkor is, ha dühös lett tőle.– Én sem. Végig azt vártam, hogy elismered, hogy rosszat tettél,mint ahogy tőlünk is mindig elvártad, de sosem ismerted el. – A férfiösszeszorította a száját, de nem mondott semmit. – És te... – azédesanyja elgyötört arcát nézte. – Azt mondod, mindig hittél bennem,de ez nem igaz. Arcul ütöttél, hogy hazudok, és odakúsztál hozzá.Az apja csak a fejét fordította el, és döbbenten nézett feleségére.– Te megütötted?334

– Mérges lettem – sóhajtott az asszony. – Nem lett volna szabad,hogy megüsselek, Tess. Mérges voltam, fájt, és féltem is. De sosemkúsztam oda az apádhoz, sem senki máshoz. Megkérdeztem, mi történt.És hittem neki. – Ajka szomorú mosolyra görbült. – Baleknak tartasz.– Ezt nem mondtam. – De gondolta. És még mindig ez volt avéleménye.– Azért is baleknak tartasz, hogy most hiszek benned?– Nem – Tess a fejét rázta. – Mert én tudom, hogy én nem tettemsemmi rosszat.Az apja keserűen mosolygott.– Hát nem érdekes, mennyire párhuzamosak az ösvényeink? Mert énsem tettem semmi rosszat. Hazudnék, ha azt mondanám, más nőt sosemnéztem meg. De esküszöm, hogy soha senki máshoz még csak egy ujjalsem értem. Sem azon a napon, sem máskor.Az összehasonlítás Tess elevenébe vágott, megingott,elbizonytalanodott.– De egészen rád mászott, apa – suttogta.A férfi egyenesen a szemébe nézett.– Egészen rám mászott. De sosem értem hozzá, Tess.A hangjában meggyőződés és őszinteség csengett. Az apja itt van...pedig nem is volt muszáj itt lennie. Hitt neki, amikor olyan kevesenhittek. Lehetséges, hogy az egész csak ostoba félreértés?Elgondolkodott azon a napon, azon, hogy mit látott. A sovány ribi úgytapadt az apjára, mint egy pióca. De vajon az apja keze hol volt? Tessképtelen volt visszaemlékezni.Viszont tudta, hogy az előtt a nap előtt sosem kapta az apjáthazugságon. Egyszer sem. Az apja csak ült ott, mint aki halálra rémült,és Tessben tudatosult, hogy ez a pillanat örökre begyógyíthatja, de el ismérgezheti a sebet.– Meg kellett volna, hogy kérdezzelek akkor. Apa, mi történt azon anapon?A férfi remegve fújta ki a levegőt, a széles vállak megkönnyebbültenlazultak el, és Tess rájött, az apja nem vak elfogadást várt, csakbizalmat.– Egyszerűen besétált, Tess. Azt mondta, ajándék nekem, de énmegpróbáltam kitenni a szűrét. Mire azonban észbe kaptam, már335

anyaszült meztelen volt, és fogalmam sem volt, hova tegyem a kezem,hogy ki tudjam tolni az ajtón. Azt mondta, ne játsszam meg, hogy nehézmegkapnia. És öt másodperccel később beléptél. Miután elmentél,közöltem vele, hogy hívom a rendőrséget, ha nem távozik azonnal.Felfújta magát. Azt mondta, figyelmeztették, hogy kemény dió leszek,de az óvadék nem szerepelt a tarifában. És elment – megvonta a vállát.– Ennyi.Ennyi. Próbálta lenyelni a torkába toluló gombócot, míg az apja várt,arcára kiült a várakozás gyötrelme, és hirtelen annak a rettenetespillanatnak az igazságát elhalványította ennek a pillanatnak az igazsága.Az apja hitt neki, ez az ember, aki az ő hőse volt. Mert szerette. Tehet őennél kevesebbet? Tess szeme megtelt könnyel, és már alig látta azédesapját.– Ne haragudj, apa – suttogta. – Meg tudsz nekem bocsátani?– Gyere ide... – A térdére ültette, és a vállára vonta a lánya fejét. –Nem lehetne továbblépni és folytatni, ahol abbahagytuk?Tess belélegezte a cédrusillatot, amely mindig átjárta a férfi ruháit. Akönnyeit fölitatta az apja inge, de több már nem hagyta el a szemét.– Jó tervnek tűnik.A férfi Tess fejére hajtotta az arcát. Hiányoztál, kicsim.– Te is nekem, apa. Nehéz év van mögöttem. És még nehezebb hét.– Akkor meséld el, kicsim!Az anyja megszorította a férfi vállát.– Először feküdj le! Megígérted.– Még egy perc, Gina – mondta élesen, és türelmetlenül nézett föl azasszonyra.Az anyja a fejét csóválva tűnt el a szomszédos szobába vezetőajtóban, és egy oxigénmaszkkal meg egy hordozható pumpával tértvissza. Tess szeme elkerekedett.– Oxigént kapsz? És fölszálltál a repülőre? Megőrültél?– Látnom kellett téged – mondta, és a szemét forgatta, amikor afelesége az arcára igazította a maszkot. – Most pedig mesélj, Tessa –elkomorult. És kezdd Reagannel.– Megmentette az életemet, apa – mondta, és figyelte, ahogy a férfielsápad a maszk alatt. – Lélegezz! – csókot nyomott a homlokára. – Éslegközelebb, kérlek, fogj vele kezet, rendben?336

A férfi akadozva vette a levegőt.– Rendben.337

Március 16-a, csütörtök, 8.00– Szóval lezártuk – Spinnelli körbenézett az asztalnál ülőkön. –Végeztünk.Murphy és Aidan az asztal egyik oldalán foglalt helyet, Patrick Hurstállamügyész és Spinnelli a másikon. Rick és Jack pedig az asztalrövidebb végein ült.Spinnelli összevonta a szemöldökét.– Bacon meghalt, minden kép megvan, és a vallomása is. Claybornellen délelőtt emelnek vádat. Tess élete visszatérhet a rendeskerékvágásba.– Leszámítva azt, hogy az egész város azt hiszi, hogy egy lepcsesszájú görény – morogta Murphy. – Nem tudom, Marc. Valahogy nemstimmel ez az egész.– Talán, mert nem tartóztathattad le Bacont – mondta Patrick. – Nemkaptál elégtételt.– Részben igaz – ismerte el Aidan, és fölrémlett benne a sajáttehetetlen dühe, amelyet akkor érzett, amikor meglátta a kád vízbenlebegő halott Bacont. –De akkor sem stimmel. Elolvastam Baconpszichológiai elemzését. Nem Tess írta az egészet, ha már itt tartunk.Csak egyszer látta a pasast. Az elemzés nagy részét Eleanor Brighamcsinálta, aki meghalt, mielőtt befejezhette volna.Murphy aggodalmas pillantást vetett felé.– Semmi okát nem látom, hogy Bacon egyetlen találkozás miattennyire megutálhatta volna Tesst.– Én is így látom – mondta Aidan. – Bacon egy semmirekellő volt,egyetlen fogyatékkal: szeretett kukkolni. Egy munkahelyen sem tudottmegmaradni. Semmi könyörtelen eltökéltség, semmi igazi célkitűzés,csak annyi, hogy gyanútlan meztelen nőket meglessen.– Nem illik a profilba – gondolkodott el Jack.– Milyen profilba? – kérdezte Patrick.338

– A Tess által készített profilba – magyarázta Aidan Antiszociálisvoyeur. Összeszedett, céltudatos, hozzászokott, hogy kiosztja afeladatokat. Bacon nem illik bele.– TaIán Tess profilja téves – jegyezte meg Patrick. – Össze voltzavarodva.Aidan vállat vont.– Ez nem magyarázza meg az időzítést. Miért éppen most lettöngyilkos?– Lehet, hogy látta Lynne Pope irodaháza előtt a járőrautót – mondtaSpinnelli. – Tudta, hogy körül zártuk, és bepánikolt.– Az elkövető higgadt és számító, Marc – vitatkozott Aidan. – Többmint három héten át gyötörte Adamst. Nem tűnik bepánikolós fajtának.– Azt mondtad, nem „tűnik" – észrevételezte Patrick. – Ezek szerintnem igazán hiszed, hogy Bacon az elkövető.– Nem – Aidan elkeseredve nézett a bizonyítékokra. – De ez csakegy érzés.Spinnelli arca rideg maradt.– Aidan, tény, ami tény, hogy van egy aláírt vallomásunk. Az összesbűnjel Baconre mutat. Még a sikátorban heverő halott Hughesról is vanfényképünk azon a memóriakártyán, amelyet a képekkel találtál. Hanincs más, csak egy érzés, akkor lezárjuk az ügyet, és továbblépünk.– Nos, engem továbbra is aggaszt, hogy nem találtuk meg agyűjteményét – jegyezte meg Rick.– Sem a fényképezőgépet, amellyel Hughes fényképei készültek –tette hozzá Jack. Minden arc felé fordult. – A memóriakártya, amelyenHughes fényképei vannak, nem illik bele abba a digitálisfényképezőgépbe, amelyet Bacon lakásán találtunk. Egy másik géppelkészítették a képeket.– Basszus – dünnyögte Spinnelli, és most már nagyonelégedetlennek tűnt.– És ott az a pasas Connell-lel – folytatta Murphy. – Ő az, akiSeward lakásában elhelyezte a kamerát. Rohadtul hosszú elvarratlanszálak, Marc.Spinnelli Patrickre nézett.– Minden megvan, amivel leállíthatod a fellebbezéseket?339

– A felvételek Tessről, amelyeket Rivera lakásában találtatok,elegendőnek bizonyultak ehhez. A bőrkabát és a paróka pluszpontot ért.– Akkor rendben – mondta Spinnelli, és magasba emelte amutatóujját. – Még egy nap. Szerezzetek valami konkrétumot! Aidan, teitt maradsz! – Mindenki kiment, egyedül hagyva Aidant és Spinnellit. –Aidan, biztos akarok lenni abban, hogy ez a te megérzésedtapasztalatból fakad, nem pedig valami másból. Nekem az kell, hogytiszta fejjel tudj gondolkodni.Aidan sértetten húzta ki magát. Ezt nem érdemeltem meg, Marc.– Nem, de ez a dolgom. Közel kerültél Tesshez. A házadban lakik.Nem gyanúsított, szóval a te dolgod. És az övé. De nem akarom azösszes forrásunkat árnyékkergetésre fordítani, mert túlságosan isbelekeveredtél ahhoz, hogy hagyd lecsengeni.Aidan elfojtotta az indulatait.– A többiek is látják az elvarratlan szálakat.–Éppen ezért mentem bele, hogy még egy napot kapjatok. Másüggyel is kell foglalkoznod, Aidan. Ezt ne felejtsd el! Aidan kurtánbólintott.– Igenis, uram.Március 16-a, csütörtök, 8.15Tess becsukta az ajtót, amely apja szállodai szobájába nyílt.– Most alszik.Csakugyan aludt, de nem azzal az erős horkolással, melyre Tess méggyerekkorából emlékezett. A alvása felületes volt, és a férfi szélesmellkasa felszínes légzésről árulkodott. Tess a szakmai gyakorlata alatta kardiológián is dolgozott. Emlékezett a betegek szürke bőrére,nehézkes légzésére. A reménytelenségükre, ahogy a szívük kezdi őketcserbenhagyni, és már a halált várják.340

Az apja is nemsokára azok közé a betegek közé fog tartozni. Aszomorúság egyre jobban hatalmába kerítette, és ezzel együtt areménytelenség érzése is.– Fogalmam sem volt, hogy ilyen súlyos – suttogta, majd az ablakfelé fordult, ahol az anyja és Vito ült kávét iszogatva. Az anyja arcanyugodt volt, de a szemében lévő gyötrelem elárulta a keserű igazságot.– Nem engedte, hogy szóljak neked. Az isten a megmondhatója, volthonnan örökölnöd a makacsságodat.Tess kimerülten rogyott le Vito ágyára.– Azt mondja, fönt van a transzplantációs listán.– Valóban – vonta meg a vállát Gina. – De az ő korában... – kinézettaz ablakon, és nagyokat pislogott.Vito megszorította a kezét.– Anya, ne! Kérlek, ne sírj!Gina Tessre pillantott.– Amikor meglátott a hírekben... Nagy fájdalmat okozott neki.– Nagyon sajnálom.Gina a fejét rázta.– Most már mindegy. Nagyon sokat töprengett az elmúlt időbenrajtatok, kettőtökön. Néha, amikor azt hiszi, senki sincs a közelben, sír.Tess szeme megtelt könnyel, a torka összeszorult.– Ne mondd tovább... – suttogta rekedten,– Sajnálom – Az anyja csöndesen hörpintett a kávéból. – Nemakartam, hogy rosszul érezd magad. Csak azt akarom, hogy tudd,hogyan állnak a dolgok. Az orvosok szerint egy éve, de lehet, hogy csakfél éve van hátra. Az orvosa nagyon mérges lenne, ha megtudná, hogyeljött idáig.– Nem lett volna szabad eljönnie – suttogta Tess.– Az égadta világon semmi sem akadályozhatta volna meg, hogyfölszálljon arra a repülőre, Tess. Helyre kellett hoznia a dolgokat. Éppelég sokáig hagyta elmérgesedni az egészet. – Nagyot sóhajtva tettefélre a csészét, és fölállt. – Amit most elmondok neked, az a színtisztaigazság.Tess bólintott.– Tudom. De te azonnal hittél neki, én meg nem.Gina keserűen fölnevetett.341

– Nem. Én sem hittem.Tess a homlokát ráncolva nézett föl az anyjára.– Nem értem. Hiszen...– Tudom, mit beszélek. És azt is, mit tettem. És az utóbbi öt évbenezzel kellett együtt élnem. Tudtam, hogy valami szörnyűség történtazon a napon. Visszajöttél az üzletbe értem, és a frissen meszelt falnális fehérebb voltál. De ott és akkor nem mondtad el nekem.– Nem tudtam, mit tegyek. Nem akartalak megbántani.– Tudom. Amit nem tudsz, az az, hogy már egy hónappal azelőtt,hogy végül sikerült kiszednem belőled, tudtam arról a nőről.– Nem értem – ismételte Tess.Az anyja az ablakhoz lépett.– Tudtad, hogy a luxusprostituáltaknak névjegy kártyájuk is van?Később megtaláltam a kártyái az apád nadrágzsebében. Azt mondtammagamnak, ez semmiség, hogy valószínűleg csak egy új ügyfél, és te iscsak rosszul érezted magad, mint ahogyan állítottad. Amikor végülsikerült elmondatnom veled, mit láttál... Nem is tudom, mi ütött belém.Rettenetes dolgot tettem, és nagyon megbántam azóta. Megütöttelek, ésazt mondtam, hazudsz, aztán szembesítettem az apádat a hazugsággal,amit állítottál. És apád megerősítette. Valami hihetetlen történettel álltelő arról, hogy egy nő jelent meg a szállodai szobánkban, éslevetkőzött. És hogy egy ujjal sem nyúlt a nőhöz. És, mint ahogy egy jófeleséghez illik, azt mondtam, hogy hiszek neki.– De nem hittél – dünnyögte Tess.Gina hátranézett a válla fölött.– Milyen magára valamit is adó nő hitt volna neki?– Anya... – Vito egészen elhűlve nézett rá.Az asszony felsóhajtott.– Tudom. Miután odaálltam az apád elé, Tess, kérdőre vont téged.– Emlékszem. – Az anyja megkérte, hogy jöjjön haza, mertbeszélniük kell. Ez a kérés most érthető lett. – Aznap volt az elsőinfarktusa.A nő arca megfeszült.– Gondoskodtam róla, de minden percben gyűlöltem. Gyűlöltemmagamat is, hogy gyűlölöm, és azért is, amit veled tettem. Végül,342

amikor apád eléggé felépült, azt mondtam neki, hogy a nővéremhezutazom pihenni. Ehelyett idejöttem.Tess szeme elkerekedett.– Ide, Chicagóba? Sosem mondtad.– Nem akartam, hogy bárki is tudjon róla. Még mindig, megvolt anévjegykártya, és megtaláltam a nőt. – Gina most feléjük fordult. –Emlékezett az apádra, és megerősítette minden egyes szavát. Miután azapád kidobta a szobából, a nő felhívta az ügynökségéét. Ők fölhívták azeredeti ügyfelet, aki elnézést kért, és azt mondta, az ajándékot az egyemelettel feljebb, ugyanabban a szobában megszálló férfinak szánta.Bementem az ügynökségre, és ott megmutatták az ügyfél fizetésibizonylatát.Tess kifújta a levegőt, egyszerre érzett megkönnyebbülést ésvégtelen szomorúságot.– Tévedés volt. Öt évet veszítettem el egy félreértés miatt. – A szemeszúrt, és hunyorogva nézett az anyjára. – Az isten szerelmére, nekemmiért nem mondtad el?Gina egy ideig nem mondott semmit. Aztán nagyon halkanmegszólalt.– Mert akkor azt is el kellett volna ismernem, hogy én sem hittemneki. És akárhányszor a szemébe néztem, tudtam, hogy ezt képtelenlennék megtenni. Annyira sokat jelentett számára a tudat, hogy hittemneki.– De most miért mondtad el Tessnek? – kérdezte Vito bizonytalanul.– Mert ostorozta magát, hogy neki is hinnie kellett volna az apádnak,mint ahogy nekem – válaszolta, mintha Tess ott sem lett volna velük. –Hogy tévedett, és a makacsságával kis híján a halálba kergette azapádat. – Szomorúan mosolygott Tessre. – Ugye?Tess bólintott, de a torkában még mindig ott volt a gombóc.– Igen.– Mindig is az apád lánya voltál, Tess, inkább, mint az enyém. Azutóbbi öt évben az, hogy rosszban volt veled... majdnem belepusztult, ésez nem túlzás. De az, hogy Michael lánya vagy, még nem jelenti azt,hogy én kevésbé értelek vagy szeretlek. Most, hogy kibékült veled,tudtam, hogy nekem is ezt kell tennem. Nekem nehezebb bocsánatot343

kérnem, mert az apáddal ellentétben, aki semmi rosszat nem tett, énnagyon is rossz úton jártam. Sajnálom, Tess.Hosszú csönd következett, Vito csak ült lecsüggesztett fejjel, és Ginameg Tess csak nézték egymást.– Tudod, anyu, nem is tudom eldönteni, hogy hálát kellene éreznemirántad, hogy megpróbálsz megnyugtatni, vagy haragudjam, amiértilyen sokáig eltitkoltad előlem mindezt – suttogta Tess. Vito fölemelte afejét, s némán, fáradt szomorúsággal nézett rá.– Feltételezem, mindkettő kijár – mondta az édesanyja kimérten.– Az igazság az, hogy ez előtt a nap előtt valószínűleg úgysemhittem volna nektek. A mai naptól fogva viszont nem szükséges, hogyelhiggyétek. Szóval a kettő valahol ki is egyenlíti egymást.Tess tekintete az apja ajtajára vándorolt.– Úgy érzem, itt kellene maradnom... figyelni, ahogy lélegzik...Valami.– Nem várná el tőled. Mire visszajössz, ébren lesz.Tess Vitóra pillantott.– Rendbe kell tennem a rendelőt, és harcolnom kell azengedélyemért. Bacon meghalt, és Clayborn őrizetben van, szóval nemkell maradnod, ha nem akarsz. Így is sokáig maradtál el amunkahelyedről, Vito.Vito a fejét rázta.– Reagan szerint nem Bacon felelős a gyilkosságokért. Nem mondta,de látni lehetett.Tessnek elszorult a szíve.– Nem, szerinte tényleg nem Bacon volt. Valamit tudnod kéne. Aférfi, akit tegnap holtan találtak, kamerákat helyezett el az irodámban ésa lakásomban.Gina bólintott.– Innen tudtak a pácienseidről. Te magad mondtad.Tess a plafonra emelte a tekintetét.Azt viszont nem mondtam el, hogy a fürdőszobámba is tett egykamerát. A... zuhany fölé.Gina hangos csörrenéssel tette le a csészét az asztalra.– Szent isten! – lehelte.344

– Igen, ez van. Tegnap megfenyegetett, hogy eladja... a rólam készültfelvételt a médiának.– Akkor örülök, hogy meghalt – mondta az anyja felháborodva.– De a rendőrség nem találta meg a fájlokat. Az eredetivideofájlokat.Vito összevonta a szemöldökét.– Reagan azt mondta, hogy Bacon elpusztította a merevlemezét.– Csakugyan. De arra számítottak, hogy megtalálják a gyűjteményét,ez azonban nem sikerült. Ezek a rólam készült képek kikerülhetnek. Fölkell készíteni apát erre az eshetőségre. Nem fog jót tenni a szívének.– Még ne, Tess! – javasolta Vito. – Lehet, hogy megtalálják.Tess fölállt.– Rendben. Várok. Most pedig kitakarítom a rendelőmet, ésbevásárolok a vacsorához. Segítesz, megfőzni, anyu?Gina jóindulatúan biccentett, tisztában volt vele, hogy Tess ezzelolajágat nyújtott felé, és elfogadta.– Szerintem nincs szükséged a segítségemre, Tess, de azért segítek.Március 16-a, csütörtök, 8.45– Fiúk, ti aztán tudjátok, hogyan kell elszórakoztatni a lányokat –jegyezte meg Julia VanderBeck, amikor Aidan és Murphy belépett ahalottasházba. – Soha egy üres perc.– Megtudtál valamit Bacon boncolásából? – kérdezte Aidantürelmetlenül.Julia fáradtan mosolygott rá.– Mr. Bacon rengeteg mindent elárult nekem. Ha nem jöttetek volnale, én telefonálok föl értetek. Gyertek, vessetek rá egy pillantást!Félrehúzta Bacon holttestén a lepedőt, és Aidant ismét elöntötte aharag a férfi iránt és amiatt, hogy halálba menekült az345

igazságszolgáltatás elől. De félretolta az érzéseit, és csak azért isfigyelte Murphy higgadt hangját.– A halál oka?– Hadd fogalmazzak inkább úgy, hogy Bacont akár Raszputyinnak isnevezhetnénk. – Megfogta Bacon két karját, és úgy helyezte el, hogyláthatóvá váljanak az alkar belső felén a hosszanti, vörös bemetszések.Megvágták, valószínűleg azzal a sniccerrel, amelyet a kád széléntaláltatok.Aidan félrehajtotta a fejét.– Megvágták?A nő bólintott.– Meg. Nem maga tette, de elvileg ezt kellene hinnünk. Nézd akarját! A vágások lentről fölfelé haladnak. Na mármost, ez általában aztjelenti, hogy az áldozat sikeres öngyilkosságra pályázik, már ha létezikilyesmi egyáltalán.– De? – kérdezte Murphy, mire Julia elmosolyodott.A barátunk balkezes – fölemelte a férfi bal kezét. – Bőrkeményedésa középső ujjon az írás miatt. Szóval én emiatt arra számítottam, hogy avágás a jobb karján mélyebb lesz, és egyenesebb, mint a balon. Előszöra domináns kezét használná, a ballal vágná a jobbat, hogy hatásoslegyen. Általában a másik karon a vágás már nem olyan egyenes,ráadásul szaggatott, mert már fájdalmai vannak, és a jobb keze márzsibbad, és különben sem az a domináns keze. Akadozva vágja. És nemolyan mélyen.– De Bacon esetében nem így van – mondta Aidan.– De nem ám! A vágások pontosan ugyanolyan mélyek, és ilyennelmég soha nem találkoztam. Elgondolkodtam, hogyan vagdoshat megvalaki ilyen precízen egy felnőtt férfit, anélkül hogy az küzdene, desemmilyen védekezésből származó sebet nem láttam– Eszméletlen volt, amikor fölvágták a karját… – gondolkodott elMurphy.– Szerintem nem. Emlékszel Cynthia Adams toxikológiai vizsgálatieredményére?– Varázsgomba – mondta Aidan. – Pszilo...– Pszilocibin – fejezte be helyette Julia. – Bacon vérében egyáltalánnincs, viszont találtam valamit egy egész más növényből. Ha lenyelik,346

énulást okoz, amely bizonyos ízületekre lokalizálódik. Belélegezvegyorsabban és erőteljesebben éri el a hatást, ami így kiterjedtebb is lesz.Szerintem Bacon egész végig eszméleténél volt, míg felszabdalták, ésszerintem mindent érzett.– Akkor jó – mondta Aidan komoran, s Julia arcára félmosoly ült.– Ezzel egyetértek, Aidan. Menet közben elég vért vesztett ahhoz,hogy az eszméletét is elveszítse, és becsúszott a víz alá. A kádban lévővíz mennyisége, Bacon súlya és mérete alapján nem vártam volna, hogyelsüllyed, és a feje is víz alá kerül. De a tüdeje tele volt véres vízzel.– Valaki alányomta – mondta Aidan lassan.– Én is így gondolnám. De a sérülései nem állnak meg itt. Nézzétek!– Elfordította Bacon jobb karját, hogy jobban lehessen látni a vállát. –A nap folyamán valamikor lövedék súrolta.– Lövés, vágás, mérgezés, fulladás – Murphy a fejét rázta. – Igazadvan, tényleg Raszputyin. És melyik okozta a halálát?– Hivatalosan? Valószínűleg fulladás. De fiúk, ez a pasas nem öltemeg magát.347

Tizenhetedik fejezetMárcius 16-a, csütörtök, 9.35Jack Bacon lakásában találkozott Aidannel és Murphyvel.– Rick szerint meg kell keresnünk a videogyűjteményét, amelyetvalahol itt kellett tartania.– Meg fogjuk találni. De előbb jöjjünk rá, hogy mi történt itt! –Aidan visszament a fürdőszobába, megállt az ajtóban. – Lövés, vágás,mérgezés és fulladás. Hogyan?- Tudjuk, hogy a fulladás következett be legutoljára. – mondtaMurphy. – A mérgezés a vágás előtt volt, különben a késhúzások nemlettek volna olyan szabályosak. Marad a lövés.Aidan átgondolta a jelenetet.– Szerintem a lövés történt legelőször.– Miért? – kérdezte Murphy.– Emlékszel, amikor tegnap megtaláltuk a ruháit? Pontosan itt volt –mutatott Murphy a lába elé. Ing, nyakkendő, nadrág, bokszeralsó észokni. A zakója a nappaliban volt.– A zakó naftalin– és cigarettaszagot árasztott.– Mint az anyja háza.– De macskapisi szagát nem. Erre nem is gondoltam. Nem tudomelképzelni, hogy úgy leheled abban a házban a zakó, hogy ne vettevolna át valamennyire a macskaszagot. Mert a Wire-N-Widgets ruháiátvették.– Tegnap ruhásdobozokat találtunk a nappaliban – jegyezte megJack. – Erősen naftalinszagúak voltak. De macskapisiszagot egyáltalánnem lehetett érezni.348

– Van egy tárolója – mondta Murphy bólogatva. – De miért a lövésvolt először?– Mert a zakónak is izzadságszaga volt, de az ingének egyszerre voltcigarettaszaga és öblítőillata.Murphy szemöldöke magasba szökött.– Tiszta ing volt.– Jó orra van a pasasnak – nevetett föl Jack. Nekem viszont jó aszemem. Nézzetek ide.Aidan követte Jack ujját, hova mutat, egészen a fürdőszoba túlsófaláig.– Egy lyuk. – Előző nap nem vették észre, annyira elvonta afigyelmüket az odahelyezett bizonyíték.Jack elsietett mellettük, és megvizsgálta a parányi lyukat.– Lehet, hogy lövedék. Ha az volt, valaki kiszedte a falból. Mostcsak gipszkartonpor van benne. – Megfordult, és Murphyre nézett. –Menj ki a folyosóra... – Murphy engedelmeskedett, és Jack beállt azajtóba, háttal a zsanérozásnak. – Én vagyok Bacon, és nálad van afegyver – mondta Murphynek, és megrajzolta a képzeletbeli röppályát alevegőben. A lyuk magasságából és Bacon magasságából ítélve,valamint abból, hogy a lövedék vállon találta, nagyjából ott kellettállnia, ahol most te. És te alacsonyabb vagy Baconnél. Úgy öt-tízcentivel. Bacon százhetvenöt volt. Az elkövetőnek akkor nagyjábólszázhatvanötnek, maximum százhetvennek kellett lennie.Aidan komoran mosolygott.– Ezek szerint egy antiszociális kukkolónk van, Napóleonkomplexussal.Rendben, gyere ide „Bacon" mögé! A karjába lőtt, demiért?– Hogy bekényszerítse a kádba, vagy azért, hogy belélegeztesse velea mérget? – tette föl a kérdést Murphy.– Vagy mindkettő – mondta Aidan. – Egyenesen a válladat találja el,Jack. Mit teszel?Jack a bal kezét a jobb vállához kapta.– Aú! – mondta fapofával.Aidan fölnevetett.– És most csupa vér a bal kezed.Jack bólintott.349

– Hozom a Luminolt.Harminc perccel később Jack lekapcsolta a villanyt, és megjelentek afénylő cipőtalpnyomok a padlón és egy hibátlan kéznyom a falon a vécéés a mosdó között.Aidan a cipőjét a lábnyom fölé emelte.– Az én lábam negyvenötös. Ez mekkora lehet? Negyvenegyes?– Nagyjából – mondta Jack. – Öltönyhöz való cipőnek tűnik. Szóvalaz emberünk százhetven körüli, és negyvenegyes a lába. Kezdetnekmegteszi. Kíváncsi vagyok a kéznyomra. – A fürdőszobát kék virágosszegélyű tapéta borította. A bordűr fölött festett gipszkarton, alatta simakék tapéta. A kéznyom az alsó részen volt. – Ha én vagyok Bacon, ésbotladozom, a véres kezem magasabbra kerül, a szegély fölé. Szóvalnézzük meg, hogy miért nem ott van.Jack egy fémreszelőt csúsztatott a virágos bordűr alá, és óvatosanmeghuzigálta a kék tapétát, míg fel nem jött.– Nincs leragasztva – jegyezte meg Murphy.Jack hátranézett a válla fölött.– A sarka foszlik. Valaki többször is felhajtotta.Aidan szívverése hevesebb lett.– A videogyűjteménye. – Tess végül megmenekül mindenkellemetlenségtől. – Siess, Jack.– Gyorsan szeretnéd, vagy helyesen?– Így is, úgy is – vágott vissza Aidan.– Mintha Spinnellit hallanánk – szólt hátra Jack, mire Murphyelnevette magát.– Most tényleg olyan. Siess, Jack.Jack bedugta az ujját egy lyukba a falon.– Kapcsold föl a villanyt, Aidan. – Jack elhúzta a hatvanszorkilencven centis gipszkarton lapot, fölfedve a fa tartólécezetet.– Nos? – kérdezte Aidan, amikor Jack zseblámpával bevilágított anyílásba.Jack megfordult, és a fejét rázta.– Üres.Aidan lehorgasztotta a fejét, szinte tapintható volt a csalódottsága.350

– Nem akarom, hogy nekem kelljen megmondanom Tessnek. –Megint azt kívánta, bárcsak visszahozhatná Bacont az életbe, hogymaga ölhesse meg.Jack felsóhajtott.– Nagylány már. Sokkal többet el tud viselni, mint amit gondolsz.Aidan kihúzta magát, tudta, hogy Jack igazat mond. Tess erős nő. Ésazt remélte, ő maga is ugyanolyan erős.– Igazad van. – Az ajka szomorú mosolyra húzódott. – Tess aztmondta, hogy ha a videók kikerülnek, akkor naptárat csinál, és turnézniindul.Jack megnyalta a fogsorát.– Én még bottal sem nyúlok hozzá, Reagan. Féltem a házasságomat– egyenesen Aidan öklére nézett –, és az arcomat is.Murphy köhintett.– Fejezzük be, amit elkezdtünk! Sherlock fiú – tette hozzá szárazon.– Rendben. Szóval én vagyok Bacon – szedte össze magát Aidan. –Most jöttem haza a Lynne Pope-val való alkudozásból, és várom, hogyTess kifizesse a százezer dolcsit. Megzavar egy látogató – Murphyrenézett, és hirtelen leesett neki. – A gyilkos Bacon videogyűjteményéértjött.– Mégpedig fölkészülten. Minden apró bizonyítékot betett aplafonban lévő nyílásba, ahol tudta, hogy kamerákat fogunk keresni. Mivan azokon a videókon, amitől az emberünk ennyire fél?– Először rá kell jönnünk. Szóval te azt mondod, hogy „a videókértjöttem", én meg azt mondom, „menj a búsba".– Rád lövök, hogy megmutasd, hol vannak. Súrolom a karod.„Mutasd meg", mondom.Jack megütögette a falat.– A kezed véres, amikor engedelmeskedsz.Murphy a kádra mutatott.– „Most pedig mássz be a kádba", mondom, mert még mindig nálamvan a fegyver.Bemászom, és belélegezteted velem a mérget.– Cigarettacsikkeket találtunk a kádban – mondta Jack. – Azonnalbeküldőm őket elemzésre.Aidan bólintott.351

– Nem tudok mozogni, szóval megvágsz, megnyitod a vizet, ésfigyeled, ahogy vérzek.– De túl sokáig tart, az is lehet, hogy csak kegyetlen állat vagyok... –fejezte be Murphy. – Szóval addig nyomom a fejed a víz alá, míg megnem halsz, és itt hagyom a hullád, hogy a hülye zsaruk megtalálják.Aidan a kádra meredt.– Aztán letakarítod a falat, kicseréled az inget, és elhelyezed abizonyítékokat, hogy a hülye zsarukat félrevezesd. És így szabadontervezheted a következő gyilkosságot. – Elkomorulva fordult Murphyfelé. – Barátjáról ismerszik meg...Március 16-a, csütörtök, 11.00– Hűha! – füttyentett Murphy, amikor belépett az ajtón Tessrendelőjébe. – Clayborn tényleg szép munkát végzett idebent.– Tudom – mondta Aidan zordan. – Tegnap este Tessen is majdnemszép munkát végzett.Murphy ajka megrándult.– Szerettem volna látni a pasast, amikor Tess leszerelte.Denise, a recepciós jött ki Harrison rendelőjéből egy nagy dobozszeméttel. Először nem ismerte meg őket, de a szeme felvillant, amikorrájött, kiket lát.– Segíthetek?– Tesshez jöttünk – mondta Aidan a nőt tanulmányozva. Denisemeglepődött, hogy itt látja őket. Meglepődött, és egy kicsit megijedt. ÉsAidan elgondolkodott, vajon miért.– Egész délelőtt bent volt a rendelőjében – fejével a résnyire nyitottajtó felé mutatott. – Menjenek be!Aidan betolta az ajtót. Tess ott állt a szoba közélten, kezébencsipeszes jegyzettömb, a haja lófarokba fogva, amitől egyszerre látszott352

fiatalnak és szexinek. Tess megfordult, a pillanatnyi riadalmat azonnalöröm váltotta fel.– Aidan! És te is, Murphy! – tette hozzá, amikor Murphy játékosanlebiggyesztette az ajkát.– Egész szépen haladsz – jegyezte meg Aidan.– Végre kivittük a törött bútorokat – kinyújtotta a karját, amelyenegy kis fényképezőgép lógott. – Följegyzéseket készítek a biztosításikérelemhez.– Egyedül vagy idebent? – kérdezte Aidan a homlokát ráncolva.– Denise Harrison rendelőjében van. Vito pedig odalent a srácokkal,akik kicipelték innen a nehezebb dolgokat. Jon is beugrott –elmosolyodott. – Robin küldött levest.Aidan visszamosolygott rá.– „Tess nem kér levest."Tess halkan fölnevetett, az arca kicsit rózsásabb lett, és Aidan tudta,a nő most visszaemlékszik az előző éjszakára, amikor ugyanezt mondtaneki, míg ott feküdt rajta, amikor Tess combjával fogta körül a csípőjét,és a melle az arcát súrolta, valahányszor elfordította a fejét. A másiklábára nehezedett, megpróbálta arrább helyezni a sliccénél megjelenőnyomást.Tess megköszörülte a torkát.– Amy egy növényt hozott. Szuper kertész, de én valószínűleg csakmegölöm szegény növénykét – az ajkát harapdálta. – Szóval mi történt?– Bacon nem ölte meg magát, Tess – válaszolta Aidan. –Meggyilkolták.Tess lassan fújta ki a levegőt.– Értem. Akkor... még nem végeztünk, ugye?– Nem. Szeretném, ha óvatos lennél. Ha résen lennél. Sose maradjegyedül, érted?– Sejtettem én, hogy mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. És teis. Majd szólok Amynek, Jonnak és Robinnak, hogy megint legyenekéberek.Aidan legszívesebben megcsókolta volna a nő ajkát, mely egészenmegváltozott a félelemtől.– És mondd meg Vitónak!– Mit kell megmondania? – kérdezte Vito mögéjük lépve.353

– Azt, hogy a történet folytatódik. Az önjelölt operatőrünketmeggyilkolták. A barátai még mindig veszélyben vannak.Vito elkomorodott.– Remek. Szóval, öregem, mi a fenéhez kezdtek most ezzel azegésszel?– Tovább nyomozunk – mondta Aidan higgadtan. – Mikor mészhaza?Vito vigyora inkább vicsorgás volt már.– Ha te kérdezed, akkor nem elég hamar, nagymenő.Tess a szemét forgatta.– Vito. Aidan, a szüleim ma este szeretnének találkozni veled.Használhatom a konyhádat? Főzni szeretnék.Aidan annyira szerette volna megérinteni, hogy szinte a szájábanérezte a vágy ízét, de Vito haragos pillantása miatt inkább még a kezétsem vette ki a zsebéből.– Még mindig megvan a kulcs?– Igen. Dolly meg fog enni?– Valószínűleg nem. Ha rád morog, akkor hívd át Rachelt. Háromkorér haza a suliból. Hétkor találkozunk otthon, nálam, rendben?– Legyen inkább nyolc. – Tess szeme elhomályosodott. – Hétkor leszHarrison búcsúztatása.– Elkísérlek. Most viszont mennünk kell. – Röpke pillantást vetettVitóra. – Nyomozni...Ahogy közeledtek a lift felé, Murphy szeme sarkából vidámanodalesett.– Szülők?– Csak azt ígérd meg, hogy az életbiztosításom összegét egy arraméltó alapítványnak adományozod, rendben, Murphy?Murphy elnevette magát.– Rendben, nagymenő.354

Március 16-a, csütörtök, 11.00Andrew Poston, az egyik helyi vidéki tárgyalásokra kiszálló bíróságítészének a fia, épp ezért már biztonságban volt odakint, míg a többi fiú,akik szintén megerőszakolták Marie Koutrellt, de szegényebb családbólszármaztak, még mindig a megyei börtönben senyvedett. Poston kurta„nem bűnös" megjegyzést vetett a bíró felé, amikor vád alá helyezték,és hallották, amint azt motyogja, hogy ha elkapja azt, aki beköpte,puszta kezével fogja széjjeltépni.Postonnak nagyon messzire nyúlt a keze, ezért ez biztosan nem voltüres fenyegetés. Az ügyvédje azt javasolta, hogy tartsa csukva a száját,de Poston válaszként felsorolta, hova dughatja fel az ügyvéd a tanácsait.Összességben véve a srácnak meg volt a maga stílusa. Pár év múlvaremek bevethető erő lesz, már amennyiben sikerül megúsznia, hogybekasztlizzák. Ami lehet, hogy elég bajos vállalkozás lesz. Az áldozatőt név szerint említette. Ez önmagában még nem lenne olyan nagy baj –fél tucat fiú esküdne meg rá, hogy közös megegyezéssel történt. De egymásik tanú is alátámasztotta a személyazonosítást, függetlenül ésnévtelenül, azzal, hogy azt mondta, Poston ott volt az áldozat házában,részeg volt, vad, és nem kívánt módon, szexuálisan közeledett azáldozathoz.Ennek a névtelen tanúnak el kell tűnnie, különben Andrew Postonigen könnyen azon kaphatja magát, hogy priusza van. Egy kis éjszakaimulatozás egy ribanccal, aki megérdemelte, és egy fiatalember életeodalehet. Ezért a tanúnak el kell tűnnie.Természetesen az, hogy a tanú éppenséggel a legrövidebb út AidanReaganhoz, puszta szerencse. Kismet. Végzet. Igen jó karma. MertAidan Reagannek is kell tűnnie. Túl közel került Ciccotellihez. Mostelőször azóta, hogy a vőlegénye elhagyta, Ciccotelli... szexuális életetél.Ennek véget kell vetni. Reagannek el kell tűnnie. Veszélyes dologmegölni egy zsarut, és nem marad sem észrevétlen, sem büntetlen.Sokkal kellemesebb megoldás elijeszteni.355

Most otthon van. Andrew és az apja, a bíró. Egy Lexus terepjáróvalálltak be a ház elé. Mrs. Poston az ajtóban várta őket, arcán aggodalmaskifejezés, kezében egy bélelt boríték.Aznap reggel érkezett, Andrew-nak címezve. Természetesen, ha azanya kinyitotta volna, oda lenne a hatás. Bejelentést tett volna a tartalmamiatt. De lehet, hogy nem. Mindenesetre Andrew-nak ott a kezében aboríték, és a boríték bélésébe rejtett mikrofonon érkező hang alapjánépp most nyitja ki, hogy megtalálja a CD-t, amelyre egy sárgajegyzetlap van tapasztva. „Játssz le" áll a cetlin. Hosszú csöndkövetkezett. A felvétel gyönge minőségű, elmosódott, de mindentelmond a fiúnak, amit tudni akar. Durva, igen cirkalmas szitkozódáshagyta el Andrew ajkát. Megtalálta. Csodálatos. Némi csoszogáskövetkezett, majd a fiú megszólalt.– Szia, én vagyok – mondta fojtott hangon. – Tudom, hogy ki köpöttbe... Rachel Reagan. A kis kurva, kémkedett utánunk. – Elhallgatott,majd fölnevetett. – Ebben igazad van. Sokkal jobb lett volna vele, mintMarie-vel. Tégy egy szívességet, rendben? Továbbítsd neki aköszönetemet azért, hogy fölhívta a zsarukat. Úgy, hogy mindenképpmegértse, tudjuk, hogy ő volt az, és ha nem húzza meg magát, akkornagyon megbánja. És még ma intézd el! Köszi, haver! Megcsinálnámén is, de még pár napig lapulnom kell, míg lenyugszanak a kedélyek.Fülsiketítő kemény rockzene törte meg a csöndet, jelezve abeszélgetés végét. A kocsiban elég volt megnyomni egy gombot, és akakofónia elhallgatott. A kerekek mozgásba lendültek, szó szerint ésátvitt értelemben is. Rátaposott a gázpedálra, és már gurult is az autóvégig Postonék utcáján a főút felé. Ideje visszamenni dolgozni. És idejemeghallgatni a helyi híreket, hogy megtudja, vajon megtalálták-e márMarge Hoopert.Ciccotellit minden bizonnyal őrületbe kergeti a hír. Csodálatos.Hughesban egy barátot vesztett el, Hooperben egy ismerőst. NemsokáraReagant, a szeretőjét is elveszíti.Kizárt dolog, hogy Reagan vele marad, ha megtudja, hogy a húgabiztonsága veszélyben van. Amint a kis Rachel megkapta Postonbarátaitól a figyelmeztetést, Reagan nyomozó is megkapja afenyegetést, hogy a húgának még keményebb bántódása esik, mert356

Reagan is megismerszik a barátairól. Okos ember, a helyes utat fogjaválasztani.A következő csapás pedig még távolabbi lesz. Egy vadidegen, akinagy szerencsétlenségére teljesen véletlenül lépett kapcsolatba TessCiccotellivel. Ciccotelli bele fog őrülni. Bűntudata lesz. Annyira fogrettegni, hogy ki sem mer menni a lakásból. Egy élő lélekhez sem mermajd hozzá szólni. Szívderítő gondolat.Természetesen a kegyelemdöfés közelebbi lesz. Családi. Azzal, hogymegérkezett a bátyja és a szülei Philadelphiából, nagybanmegnövekedett a választási lehetőségek száma. Váratlan fejlemény volt.Igazi kétélű kard. Egyrészről megoldódtak a családi problémák, szóvalCiccotelli nincs többé egyedül a nagyvárosban. Ez kár. Másrészrőlviszont kellemes irónia. Épp amikor a család ismét egyesül, fűbeharapnak. De melyik legyen az? A bátyja vagy a szülei? Melyik fájnaneki a legjobban?De először is... következzen az idegen.Március 16-a, csütörtök, 12.15– Ez így nem lesz jó – suttogta Tess a dr. Fenwick vezetteengedélyezési bizottság ajtajában Vito mellett állva. – Tudják, hogynem tettem semmi rosszat, de mégis ragaszkodnak ehhez afelfüggesztéshez, így még inkább bűnösnek látszom.– El kellett volna hoznunk Amyt – mondta Vito.– Ő át tudta volna vágni magát ezen a szarságon.– Igazad van. Csak nem hittem volna, hogy ennyire igazságtalanoklesznek. – Legközelebb Tess nem fogja megkísérelni, hogy ügyvédnélkül beszéljen Fenwickkel. Úgy látszik, a férfi csak abból ért. –Menjünk! Apa már biztosan fölébredt, és készen áll az ebédre. –Egyenesen a lépcsőhöz tartott, a liftnél még csak meg sem állt.357

– Dr. Ciccotelli?Tess megmerevedett, amikor megszólalt a háta mögött a hang, és akeze megállt a kilincsgombon.– Riporterek – mordult fel Vito halkan. – Menj tovább.– Várjon! – Fiatal, hivatalosan öltözött nő volt az. – Ön dr.Ciccotelli?– Igen – válaszolt Tess. – És ön ki?A nő vastag papírköteget tartott a kezében, az arca kifejezéstelenvolt.– Beidézték, asszonyom.Tess meglepetten vett át az iratokat, majd átolvasta a fedlapot.– Bepereltek.Vito kikapta a kezéből a papírokat.– De ki? – Gyorsan átfutotta ő is. – A pácienseid azért perelnek, mertátadtad a nyilvántartást a rendőrségnek. – Homlokát ráncolva nézett föl.– De hiszen hivatalosan bekérték. Nem volt más választásod.Tess visszavette a papírt, és keserűen fölnevetett.– Fájdalom és szenvedés. Ötmillió dollár. Nem fog megállni, desokba fog kerülni, mire vége lesz.– Honnan tudták, hogy odaadtad a nyilvántartást?Tess vadul rázta a fejét.– Nem tudom. Nem volt a hírekben. A francba. Mi jön még?Mintegy végszóra, megcsörrent a mobiltelefonja, és egy Tess általnem ismert helyi számot jelzett ki. Legszívesebben föl sem vette volna,de eszébe jutott, lehet, hogy az anyja hívja a szállodából, ezért inkábbfölvette.– Ciccotelli.– Tess? Rachel vagyok. – A lánynak furcsa volt a hangja. Távoli. –Szük... szükségem van a segítségedre. Sürgős.Tess hallgatta az akadozó kérést, majd futva indult el a lépcsőn.– Siess, Vito!358

Március 16-a, csütörtök, 13.30Aidan fölnézett, amikor a barna papírtasak az asztalán landolt.Spinnelli állt fölötte, és komor arckifejezéssel nézett le rá. – Gratulálok.Aidan kinyitotta a zacskót, és beleszimatolt.– Baklava. Nagyon meg vagyok hatva, Marc – mondta szárazon.– Azt mondták, ezzel lehet téged a legjobban megvesztegetni –mosoly suhant át a férfi arcán, majd ismét elkomolyodott. – Jó volt aBaconnel kapcsolatos megérzésed. És abban is igazad volt, hogy akorábbi megjegyzésemet nem érdemelted ki. Az adott körülményekközött jelentős összeszedettséget és fegyelmet mutattál.Aidan elpirult. Majd vállat vont.– Részben azért igazad volt. Már ami azt illeti, hogy személyesérdekem fűződik az ügyhöz. – Egy papírkupacra mutatott. – Két napjahozzá sem nyúltam Danny Morris ügyéhez. Az apja mostanra már akárMexikóban is lehet.– Nincs ott. Valahova elbújt. Nemsokára úgyis előmászik.– Biztosnak tűnsz...Spinnelli leült az asztal sarkára.– Az is vagyok. Danny apja le sem szarta a gyereket. A tulajdonánaktekintette, amelyet irányíthatott. Nem is gondolja, hogy bárki mástérdekel a gyerek. De téged igen, és amikor a pasas előbújik acsatornából, ott fogod várni. Hazafelé menet nézz be a kedvenchelyeire! Ha újra meg újra felbukkansz, a haverjai idegesek lesznek.Valaki beszélni fog.– Köszi. Sokat segítettél. – Már kezdett bűntudata lenni, hogyelhanyagolja annak a szegény gyereknek az ügyét.Spinnelli összefonta a mellkasán a karját.– Szóval hol tartasz, Aidan?– Amikor üresen találtuk Bacon rejtekhelyét a lakásán, felhívtukRicket. Rick szerint az ilyeneknek legtöbbször pótpéldányaik is vannak.Murphy most épp Bacon raktárában van. Úgy gondoltuk, nincs ott mind359

a kettőnkre szükség. Visszajöttem, hogy kibogozzam, mi a kapcsolatDavid Bacon és Nicole Rivera meg az elkövetőnk között.– Szép munka volt – mondta Spinnelli. – Hogy megtaláltok a raktárt.– Nem kellett nagy ész hozzá. Amint megkaptuk a végzést az anyjalakására, a konyhaszekrény fiókjában megtaláltuk a számlát a raktárról– Aidan megszagolta az ingujját, és elhúzta a száját. – Sosem fogomtudni rendesen kitisztíttatni ezt az öltönyt.Spinnelli fölnevetett.– Én egy szót sem akartam szólni, de talán jobb lenne, hahazamennél átöltözni, mielőtt este elmész Tessért. – A tekinteteáthatóbb lett. – Szóval milyen kapcsolatot találtál?Aidan undorodva nézett az asztalon heverő papírokra.– Még semmilyet. Rivera színésznő és egyúttal pincérnő is volt.Bacon pedig hajdani börtönlakó, aki kütyük eladásából élt meg.Átnéztem a híváslistájukat és a bankszámlájukat, de semmi közös.Egyedül annyi, hogy mindkettőnek nagyon kellett a pénz, de Riveránakát kellett költöznie a régi lakásból a város lepukkantabb részébe, mertnem volt elég jövedelme, hogy kifizesse a lakbért. Ha titokban pénztkapott az emberünktől, akkor azt nem a számláira költötte. Majdbeszélek Rivera régi lakótársával. Remélem, megtudok tőle valamit.– Folyamatosan tájékoztass!Amikor Spinnelli elment, Abe jött meg, kezében papírokkal.– Most fejeztem be a papírmunkát Claybornról – vigyorgott. – Tessszépen elbánt vele, Aidan. Úgy nézett ki, mint akin átment az úthenger.Aidan a fejét rázta.– Nem hiszem, hogy az életben megijedtem-e valaha is ennyire.– Ezt az érzést ismerem. Nézd, Miával egész éjjel Claybornondolgoztunk. Végül beismerte, hogy nem akarta, hogy az aktái idegenkézbe kerüljenek.Abe a szemét forgatta. – Jelentkezett a rendőrtisztire, és nem akarta,hogy a pszichiátriai előzményei rontsák az esélyeit.Aidan elfintorodott.– A személyiségteszt biztosan lebuktatta volna.– Csak remélni tudom. A másik az, hogy megpróbáltunk rájönni,honnan tudta, hogy Tess elment veled anyuékhoz. Clayborn végülelárulta, hogy valaki fölhívta. És azt mondta neki, nézzen körül a360

házadnál. Még a címet is megadta. Nem akarta megmondani, ki volt az,de lekértem a híváslistáját a mobilra és az otthoni telefonjára is. Egyeldobható mobilról hívták, és gondoltam egyet. Megvan Tessvalamelyik híváslistája?Aidan átlapozta a papírkupacokat, míg végre megtalálta Tessrendelőjének híváslistáját.– Az otthoni telefonon csak egy hívást kapott, azon az éjjelen,amikor Cynthia Adams meghalt. A másik kettő a rendelőbe futott be –haragosan nézett föl Abe-re. – Nem engedte, hogy lehallgassuk arendelő telefonját. Orvosi titoktartás.– Az embered tudja ezt – jegyezte meg Abe. -Visszaél Tess erkölcsitartásával.Aidan összehasonlította Clayborn híváslistáját a Tessével, és apulzusa hirtelen az egekbe szökött.– Egy azonosság. Ez az a hívás, amelyet Tess Sewardról kapott.Nicole Rivera hívta fel. – Abe-re pillantott. – Mobiltelefont nemtaláltunk Rivera lakásában.– A gyilkos magával vitte.– A kabáttal és a parókával együtt. Ez ugyanannak az eldobhatómobilnak a száma. A rohadék. Megmondta Claybornnak, hogy hol vanTess.– Clayborn nevét nem adtuk ki a sajtónak, Aidan. Viszont arendőrségi rádión elhangzott. Kiadtuk a körözést.Aidan a fogát csikorgatta.– Akkor az emberünk tudja, hogy Tess velem van. Elhúzta amézesmadzagot Clayborn orra előtt. Az a rohadék. Mindig valakimással végezteti el a piszkos munkát. – Tekintete ismét Tess rendelőitelefonjának a híváslistájára vándorolt. És összevonta a szemöldökét. –Ezt eddig nem vettem észre. Annyira lefoglalt, hogy ezt jelentsem, hogynem is néztem a kimenő hívásokat.Abe odaállt mögé, és a válla fölött előrehajolt.– Erre a hívásra gondolsz, ami a 911-re ment ki?– Igen. Tess három óra tizenötkor kapta a hívást Sewardról. Aztmondta, kirohant, és szólt Denise-nek, hogy hívja a 911-et.– Denise a recepciós?361

– Igen. – Aidan még jobban elkomorult, amikor meglátta Tessmobiljának a híváslistáját. – Engem három huszonkettőkor hívott, hétperccel később.Abe kiegyenesedett.– Viszont Denise csak tíz perccel azután hívta fel a 911-et, hogyTess letette.Aidan hátranézett a válla fölött.– Tess azt mondta, nem értette, miért értek ki olyan sokára arendőrök Seward lakásához. Nem akart közbeavatkozni, de Sewardfegyvert tartott a felesége fejéhez. Tess arra számított, hogy a rendőrségmég előtte kiér.– És ki is értek volna, ha Denise rögtön akkor telefonál, amikorkellett volna. De miért nem telefonált azonnal?Aidan végiggondolta, amit a recepciósról tudhatott. Tess mindenaktájához, minden kezeltjéhez hozzáfért. Nemcsak akorelőzményekhez, hanem a címekhez, telefonszámokhoz is. Denise ottvolt, amikor a futár kihozta a CD-t, szóval tudhatott Bacon illegálisfilmfelvételeiről is. És nem tudott délelőtt a szemükbe nézni, amikorMurphyvel beugrottak, hogy szóljanak Tessnek Baconmeggyilkolásáról.Aidan szétterítette a papírokat az asztalon, és átnézte őket.– Denise Masterson. Már utánanéztem. Nincs priusza. – Gyorsanátfutotta azt a keveset, amit Mastersonról megtudott. – Már öt évedolgozik náluk. Előtte egyetemre járt. Semmi kiugró tartozás. Egytízéves kocsival jár, és egy lakótárssal osztja meg az albérletet.Összesen ennyit tudok. – Elgondolkodva fújta fel az arcát. – Egy óramúlva mennem kell, mert találkozom Nicole Rivera régi szobatársával.Utána visszarohanok, és beszélek Denise volt lakótársával is.– Megkérdezhetnéd Tesst.– Miről?Tess nézte, ahogy a két férfi döbbenten feléje fordult. Hátulról szinteegyformák voltak, ugyanaz a fekete nadrág, és széles hátukra szépenráfeszült a fehér ing. Ugyanaz a fekete haj, ugyanolyan pisztolytáska.De Tess tudta, hogy Aidant több tucat ugyanolyan férfi között isfölismerné. Az előző éjjel végigsimított azon a háton. Most viszontnagyon rossz híreket hozott neki.362

Aidan összeszűkült szemmel nézett rá.– Mi a baj?– Üljetek le! Mindketten.– Tess...Tess feltartotta a kezét.– Kérlek – Aidan visszaült a székbe, Abe pedig az asztalra.Ugyanolyan aggódó arckifejezésük volt.– Rachelről van szó. – Mindketten felugrottak, a vér kiszaladt azarcukból. Tess némán sóhajtva nézett föl rájuk. – Nem érte súlyossérülés.– Hol van? – kérdezte Aidan szinte fenyegetően.– Tess, ne játssz velünk!– Úgy nézek ki, mint aki játszik veletek? – csattant fel Tess. –Üljetek vissza a feneketekre! Kezdjük azzal, hogy pontosan ezért nemtiteket hívott föl. – A két férfi lassan leült. – Kint vár az előtérbenVitóval. Felhívta Kristent és a másik sógornőjét is, de csak a hangpostátérte el. Nem akarta, hogy ti vagy a szüleitek így lássák, és az este énmegadtam neki a számomat, amikor segítettem neki a leckében.Megkért, hogy találkozzam vele nálad, és segítsek rendbe tenni, mielőttlátnátok.Aidan nagyot nyelt, még mindig sápadt volt.– Ugye nem, vagy igen? Szükség lesz a... bizonyítékra.– Bevittem az ügyeletre, de nem... – tette hozzá, amikor a két férfiteste megfeszült – ...azért, mert olyan súlyos volt. Csak pár öltés kellett.Fölhívtam egy rendőrt, aki fölvette a bejelentést, és készített pár képet.Aztán egyenesen ide hoztam. – Leguggolt Aidan széke mellé, ésmegfogta a kezét. – Valaki megverte, elszakította a ruháit. Sokkalrosszabbnak látszik, mint amilyen valójában. Semmi más módon nembántalmazták. Érted, amit mondok?Aidan mereven biccentett.– És ki volt?– Két srác a suliból. Rachelnek borzasztó napja volt, ne rontsatokrajta még ti is. Ne nézz így... –felpillantott Abe-re. – Te se! Mindkettenúgy néztek ki, mint akik ölni tudnának. Rachel attól fél, hogyelveszítitek a hidegvéretek, bajba kerültök, aztán elveszítitek amunkátokat is.363

Abe mély levegőt vett, és nyugalmat erőltetett magára.– Menjünk ki hozzá!Tess rájött, hogy innentől csak rontana a helyzeten, ezértvisszasietett oda, ahol Rachel várt Vitóval, Tess új kabátjában,amelynek a gallérját teljesen felhúzta a füle hegyéig.– Fölkészültek, amennyire csak tudtak, kicsim – mondta Tess. –Essünk túl rajta.– Annyira dühösek lesznek – suttogta Rachel remegő ajakkal.– Persze hogy azok lesznek. Minden okuk megvan rá, de azért jóemberek. Nem fognak semmi ostobaságot csinálni. – Karon fogtaRachelt, és bevezette az irodai fülkébe, ahol ott állt a két báty. Elég voltegy pillantást vetniük húguk arcára, máris ökölbe szorult a kezük.Rachel megpróbált mosolyogni.– Tényleg nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. – És hála ajégnek és az elsősegélynek, valóban nem festett olyan rosszul, minteredetileg.Aidennek sikerült mosolyt erőltetnie az arcára.– Nem is tudom, pocok. Elég rosszul nézel ki. – A gurulós székételtolta az asztaltól. – Ülj le! – Rachel óvatosan leereszkedett a székre. –Mesélj!– A suliban az egyik lépcsőn egy csomó siető diák közé keveredtem.Most, hogy visszanézek, szerintem megtervezték, mert egyszer csakmegszólalt a csengő, és a tömeg azonnal eloszlott. Hátulról elkaptak, éseltakarták a szemem. Küzdöttem, de sokkal nagyobbak voltak nálam.Aidan és Abe még jobban elsápadt, és Rachel vállat vont.– Azt hittem, azt teszik majd velem, amit Marie-vel is, de nem.Rongyot tömtek a számba, és ütni kezdtek. Letépték a blúzomat, és afejemet a falba verték. Aztán rám parancsoltak, hogy számoljakötvenig, mielőtt felállok. Azért nem mentem be az irodába, mert akkorfölhívták volna apuékat, és nem akartam, hogy idegeskedjenek. Inkábbkisurrantam a vészkijáraton, és elindultam.Aidan a nadrágjába törölte a tenyerét.– Nem szólalt meg a riasztó?– Ki van iktatva. Mindenki ott szokott kiszökdösni.– És mondtak valamit, Rachel? – kérdezte Abe.A lány megvonta a vállát.364

– Hogy be kellett volna fognom a pofámat. Gúnyolódtak.Abe az ujjával óvatosan fölemelte a húga állát.– Szerinted tudnád azonosítani őket?– Aha – bólintott Rachel komoran. – Igen, mert később láttam őket.Amikor elkapjátok őket, tanúskodom.– A neveket megadta a rendőrnek, aki fölvette a bejelentést – mondtaTess. – Elvileg ebben a pillanatban gyűjtik be őket a járőrök.Aidan bizonytalanul elmosolyodott.– Ez az én húgom. – Ujjával megérintette a lány szemöldöke fölöttikötést. – Hány öltés volt, pocok?Csak három.– A fenébe is, tavaly a korcsolyázással több öltést szedtél össze.Mennyi is volt? Kilenc?– Tizenegy – Rachel megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. –Nyugodtabbak vagytok, mint gondoltam.Aidan mosolya elillant.– Piszok jó színész vagyok, pocok.– Miért nem hívtál föl minket, kicsim? – kérdezte Abe.Rachel Abe-re nézett, majd vissza Aidanre.– Mert sokkal rosszabbnak látszott. Nem akartam, hogy apu és anyukiboruljon, ezért elindultam hozzád – elnézett oldalra. – Tudom, hogyhülyeség volt egyedül elindulnom, de nem gondolkodtam tisztán.– Semmi gond – mondta Aidan. – A legjobbakkal is megesik. Mikorláttad meg őket?– Hátranéztem, és láttam, hogy követnek, és akkor ijedtem megigazán. – Arcára komor mosoly ült. – Szerintem azt hitték, valakinekszólok, és beijedtek. Kergettek, de én gyorsabban futottam. Odaértemhozzád, és kiengedtem a vérebet – ez utóbbit igyekezett szeretettelmondani, amivel mosoly akart csalni az arcukra, de a helyzetkomolysága miatt ez esélytelen volt. – Majd becsináltak Dollytól –fejezte be Vicces volt.Aidan gonoszan mosolygott.– Legalább elkapta valamelyiket?– Nem – Rachel ajka mosolyra húzódott, és a tekintete is vidámabblett. – De az egyiknek haza kellett mennie lecserélni a nadrágját. Dollyelképesztő volt. Megpróbáltam fölhívni Kristent és Rutht, de csak a365

hangpostát értem el. Tess este megadta a számát, ha esetleg volnakérdésem a házi feladatról, ezért fölhívtam. Orvos. Gondoltam, tudja,mit kell tenni.– Hogyan intézted el, hogy összevarrják szülő jelenléte nélkül? –kérdezte Abe. – Kiskorú.Tess lenézett Rachelre.– Én magam varrtam össze. Egészen keddig előjogokat élvezhettema megyei kórházban, szóval van kitűzőm, és senki egy szót semkérdezett. És a gyakorlat alatt dolgoztam az ügyeleten is, azért tudom,mit hol tartanak. A kórház nem felelős. Csak én – rákacsintott Rachelre.– De ha a családod be akar perelni, akkor be kell állniuk a sor végére.Aidan összevonta a szemöldökét.– Ez meg mit akar jelenteni?– Három páciensem beperelt személyesen engem mély fájdalom ésszenvedés okozása miatt, mondván, hogy átadtam nektek anyilvántartást – szomorúan mosolygott. – Ha eddig volt is pénzem,Aidan, most egy centem sem marad. – Végigsimított Rachel fején. –Mutasd meg a többit is, kicsim. Előbb vagy utóbb úgyis látni fogják.Rachel nagyot sóhajtva hajtotta le a gallért. Sűrű, fekete haja, amelyeddig a háta közepéig leért, most egyenetlenül lenyírva épp csak atarkójáig ért.– Ami azt illeti, egész jó érzés – mondta vidáman. – Legalább kétkiló hajtól megszabadultam.Aidan döbbenten érintette meg a lenyírt hajvéget.– Ó, édesem, nagyon sajnálom.– Hagyd abba! – csattant fel Rachel, és megfogta Aidan kezét. – Ezcsak haj, Aidan. Csak haj. Már beszéltem is a fodrásszal, akimegigazítja.Tess bólintott.– Robin egyik pincére mellékállásban fodrász. „csohdálatos lehszel,éhdes." Egy jó vágás, néhány világosabb tincs...Rachel megpaskolta Aidan kezét.– A végén jobban jövök ki belőle, mint ahogy belekeveredtem.– Úgy nézem, elég szépen elintézted a dolgokat, Tess – jegyezte megAbe. – Csak egy kérdésem lenne. Melyik rendőrt hívtad, hogy vegye föla vallomást? – Tess fél szemöldökét megemelve az iroda túlsó végébe366

nézett, Abe asztala mellett egy üres asztalra, mire Abe felsóhajtott. –Tudhattam volna, hogy valami nem stimmel, hogy ilyen hosszúebédszünetre ment. Most hol van Mia?Épp akkor hívták valahova, amikor kijöttünk az ügyeletről. Nemtöbb mint húsz perce. Megkértem, hogy ne hívjon föl benneteket, amígnem tudtam veletek beszélni. Azt kérte, hívjátok majd föl, mikor készvagytok.– Akkor azt hiszem, mennem kell – Abe a hüvelykujjávalvégigsimított Rachel zúzódásokkal éktelenített arcán. – Legközelebbhívj föl minket! Nagyfiúk vagyunk, pocok. Vissza tudjuk fognimagunkat.– Rendben – most, hogy túl volt rajta, Rachel kék szeme megteltkönnyel. – Sajnálom... – Abe leguggolt a széke elé, és a karjába vonta,és vigasztalva simogatni kezdte a hátát. – Ó, Abe, annyira féltem.– Tudom. De olyan bátor voltál. Viszont többet azért ennyire bátorne legyél, jó?Rachel megremegett, de bólintott, és Abe még egyszer megpaskolta,mielőtt felállt volna, és Tesst magához húzta. Megcsókolta a feje tetejét.– Köszönöm – mondta, és bizonytalan mosollyal elengedte. –Amikor lenyugszanak a kedélyek, szeretném, ha megtanítanád neki,amit Claybornnal csináltál az este. Nagyon, nagyon menő volt, Tess.– Megtanítom, persze. Menjetek, Mia már vár benneteket.Aidan leült az asztala sarkára, és mellén összefonta a karját.– Szóval mitévő legyek veled, pocok? Pár hívást el kellene intéznem.– Hazavihetjük – mondta Tess. – Vitóval.Aidan, mintha csak most vette volna észre Tess bátyját, Vitóranézett, aki ott állt a falnak támaszkodva.– Köszönöm, és... – megcsörrent a telefonja, és Tess gyönyörködvenézte, ahogy a karcsú férfitest előrehajol. – Reagan... Igen – a szemeTessre rebbent, és még fehérebb lett az arca. – Hívjátok Spinnellit –tátogta nekik. Tess elrohant, de mire visszaért Spinnellivel, Aidan márletette a telefont, és sietve tárcsázott is, kérve, hogy a hívását kövesséknyomon.Spinnelli le sem vette a szemét Rachelről.– Szent isten! Mi történt?367

Tess Aidan arcát nézte, és egyre jobban úrrá lett rajta a rettegés. Aférfit szemmel láthatóan megrázta valami, de nem mondott semmit,kerülte a tekintetét.– Aidan! Ki volt az? Mit mondott? – megrángatta a karját. – Aidan!Nézz rám, a fenébe is!A férfi lassan megfordult, csak nézett a szemébe, ahogy teltek amásodpercek, és egy izom rángatódzott az állán. Aztán a tekinteteRachelre vándorolt.És akkor Tess már tudta. Szája elé kapta a kezét, és megingott.– Nem... – Eszébe jutott, ahogy Rachelt találta, összeverve, vérezveés rettegve. Már az is elég borzalmas volt, hogy azt gondolta, ez bosszúRachel névtelen bejelentése miatt. Visszanyelte a torkába tolulógyomorsavat. – Barátjáról ismerszik meg az ember – suttogta.Aidan bólintott.– Szent egek! – dörmögte Spinnelli. Odahúzta Murphy székét azasztal túlsó oldalára. – Ülj le, Tess, mielőtt elájulnál. És maga ki?– Vito Ciccotelli – szólalt meg rekedten Vito Tess mögött,megszorította húga vállát, és lenyomta a székre. – A PhiladelphiaiRendőrkapitányságról. A bátyja vagyok.Spinnelli összeszorította az ajkát.– Felhívom az apádat, Rachel, hogy jöjjön érted.– Ne... – Rachel a fejét rázta. – „Barátjáról ismerszik meg azember?" Ez meg mit jelent?Azt jelenti, hogy azért bántottak, mert ismersz engem – mondta Tesstompán. – Nem te vagy az első.Rachel megint csak a fejét rázta.– Azok a fiúk azoknak a köcsög barmoknak voltak a haverjai, akikmegerőszakolták Marie-t. Semmi köze hozzád.Tess úgy fordította a fejét, hogy belenézhessen a lány kék szemébe.– És mit gondolsz, honnan tudták meg, hogy te voltál az, Rachel?Rachel kinyitotta a száját, de be is csukta, amikor eljutott a tudatáig,Tess mire céloz.– Az a sok ember... Mind azért halt meg, mert ismert téged? –kérdezte elkerekedett szemmel. Elborzadva. – Az orvos barátod is?Tess bólintott, az agya zakatolt, a teste lezsibbadt.– És a portás barátom is.368

Spinnelli habozott.– Tess...Tess odakapta a tekintetét. A férfi szomorúan rázta a fejét, és Tessérezte, hogy a szíve megdobban, majd mintha megállt volna. Az ajkanem tudta megformálni a szavakat.– Ki?– Ismersz egy Marge Hooper nevű nőt?Tess lassan pislogott, képtelen volt, sőt nem is akarta megérteni.– Övé a borszaküzlet.– Sajnálom, Tess – mondta Spinnelli. – Mia épp az előtt telefonált,hogy bejöttél értem. Most ott van a helyszínen, Abe is elindult már.A helyiség forogni kezdett körülötte, és Tess lehunyta a szemét, Vitokezének erejére összpontosított, ahogy fogta a vállát.– Hogyan?Spinnelli megköszörülte a torkát.– Nem hiszem...Tess felnyitotta a szemét, és dühösen bámult Spinnelli arcába.– A rohadt életbe! – sziszegte. – Mondd el, Marc!A férfi egy pillantást vetett Rachelre, aki csak ült döbbenten.– Itt nem. Most nem. Rachel, hívom az apádat, hogy jöjjön érted.Aidan felállt, az arckifejezése megint kifürkészhetetlen lett.– Majd én hazaviszem, Marc – mondta bőszen. – Úgyis mennemkell. Gyere, Rachel!A lány imbolyogva fölállt, Aidan megfogta a karját, hogy támogassa.Rachel kezdett volna kibújni Tess kabátjából, de Tess megrázta a fejét.– Tartsd meg a kabátot – mondta, és belenézett Aidan szemébe. –Úgyis tartoztam a bátyádnak egy szívességgel.A férfi egy szót sem szólt, csak biccentett és elsétált.Tess egészen tompa volt, meg sem moccant. Aidan elment. Szónélkül. De mit is mondhatott volna? Szia, Tess, köszi szépen az észbontószexet, de majdnem megöletted a húgomat? Igaza lenne. És még csaknem is hibáztathatja azért, hogy elmegy. Már azzal is kockára tette acsaládja, a húga épségét, hogy látták vele. Mindenki, akit eddigelkaptak, meghalt. Rachel is meghalhatott volna. Semmi sem számított,csak a lány biztonsága.Még a te szíved sem, Tess? Nem, még az sem.369

– Az a rohadék – dünnyögte Vito. – Legszívesebben., .– Vito, hagyd abba! Mi mást tehetne? Akkor még egy pontotszereznénk a rosszfiúnak – suttogta Tess. Miatta már az összes betegemretteg tőlem. Most már azok is félnek tőlem, akik fontosak nekem.Vito leguggolt mellé, és hideg keze köré fonta meleg ujjait.– Gyere haza velem, Tess! Oda, ahova tartozol.– Nem mehetek. Nem, amíg ennek vége nem les/. Nem fogok elbújni– fölnézett Spinnellire. – Mondd el, mi történt Marge-dzsal...– Valamikor éjfél és hajnali négy között elvágták a torkát.Tess lehunyta a szemét, majd kinyitotta, mert képtelen volt elviselnia képet, amely megjelent lelki szemei előtt.– Két gyereke van, Marc. Mindketten más városban főiskolások.Spinnelli kedvesen nézett rá.– Megtaláljuk őket, és szólunk nekik. Tess. Ami Aidant illeti... Nemakart udvariatlan lenni. Sokk érte, ahogy téged is.Tess próbált megállni remegő lábán.– Vito, most már mehetünk. Vigyél vissza Aidan házába!Vito eltátotta a száját.– Ezek után? Azután, ahogyan bánt veled?Tess bólintott.– Azt hiszem, el kell hoznom a dolgaimat – mondta, és ekkor abátyja leheletnyit megenyhült. – A ruháimat és Bellát. Ha a szállodanem fogadja be Bellát, akkor talán Amy vigyázna rá, mígvisszaköltözhetek a lakásomba.– Tess, ne tégy semmit meggondolatlanul... -mondta Spinnelli. –Kérlek!Tess figyelmen kívül hagyta a férfi kérését, kihúzta magát, éslenézett rá.– Marc, valaki, aki figyelt engem, tudta, hogy Rachelnek köze voltahhoz, hogy bejelentették azt a nemi erőszakot. Ez túlmutat a szakmaihírnevem bemocskolásán, túl bármi indokon, amelyet ez a betegesrohadék felhozhat ellenem. Valaki bántani akar, és nem érdekli, hogymenet közben ki az, aki áldozatul esik – felsóhajtott. – És senki nem juteszembe, aki ennyire gyűlölne engem.370

Tizennyolcadik fejezetMárcius 16-a, csütörtök, 14.00Aidan behajtott a forgalomba, füléhez szorítva a telefonját.– Kristen?– Aidan – szólt bele Kristen sietve. – Nyakig vagyok a munkában.Sürgős?– Rachelt bántották. – Rachel, aki mellette ült, kibámult az ablakon,és a fejét rázta.– Szent isten! – A háttérből hallatszó motoszkálás hirtelenfélbeszakadt. – Nagyon súlyos?– Csak pár öltés. Most viszem haza. – És már előre rettegett attól, mivár rá. Ki nem állhatta, ahogy a szülei néznek rá ilyenkor, azzal azaggodalmas és ijedt pillantással.És nehezteléssel a szemükben. Nem direkt csinálják, de Abe-belmegígérték az apjuknak, hogy vigyázni fognak a húgukra. Butaság voltmegígérni.– Meg tudnád nekem mondani, hogy a srácokat, akiket bejelentett,kiengedték-e óvadék ellenében?Hallotta, hogy Kristen gépelni kezd.– Csak az egyiküket. Andrew Postont ma reggel engedték ki óvadékellenében. Andrew-nak bíró az apja. Csúnya lesz, Aidan.– Rohadtul lecsinálom, hogy ki az apja. Kérek végzést Postonékházára.– Aidan... – Kristen habozott. – Nem lenne szabad belekeveredned.Nem a te részleged.371

– Közvetlenül azután, hogy Tess behozta hozzám Rachelt, felhívtaktelefonon, Kristen. Azt mondták, hogy legközelebb rosszabbul jár ahúgom, ha nem változtatok a baráti körömön.Kristen halk kiáltása szinte visszhangzott közöttük.– Abe mesélt nekem a portásról és az üzenetről. Férfi vagy nőhívott?– Nem tudnám megmondani. A hangot eltorzították.Kristen felsóhajtott.– Rendben. Megpróbálok kiharcolni neked egy végzést. Ígérd meg,hogy magaddal viszed Murphyt!– Persze, köszönöm. Újabb hívásom van. – Megnyomott egygombot. – Reagan.– Murphy vagyok. Megtaláltuk.Aidan hirtelen nem értette, miről van szó.– Mit? Bacon videóit? Megtaláltátok? Az összest?– Valószínűleg ezek a pótmásolatok. Év szerint vannakrendszerezve. Nők és... gyerekek. Istenem – tette hozzá Murphyundorodva. – Még soha nem láttam ilyesmit.– Murphy, és azok...– Amik Tessről készültek? – kérdezte, mert értette, Aidan miregondol. – Egy kolléganőt kérek meg, hogy nézze meg őket.– Köszönöm. Találkozzunk nálam, és mindent elmondok. Egycsomó dolgunk van, és megígértem Tessnek, hogy elkísérem Harrisonma esti búcsúztatójára. – A zsebébe csúsztatta a telefont, és Rachelrepillantott, aki elkerekedett szemmel bámult rá. – Mi van?– Elmész ma este vele? Tess-szel?– Ez nem randevú. Hanem búcsúztató, de igen, ma este elmegyekvele. Miért?– Csak mert úgy sétáltál ki az ajtón, mint aki soha többet látni semakarja.– Ez nevetséges. Tess biztosan nem így látja.– De igen, Aidan. Láttam az arcát, amikor kimentél. Pedig egyáltalánnem az ő hibája volt, meg semmi, de te undok lettél, meg mérges.Fogalmam sem volt, mit mondhatnék neki. Olyan kedves volt hozzám,te pedig dühös lettél rá.372

– Nem lettem rá dühös. Sokkal több esze van annál, mint hogy ezthiggye – tiltakozott.– Én pedig láttam, amit láttam. A helyedben fölhívnám, mert a végénmég elmegy. Sokkal, de sokkal kedvesebb, mint Shelley volt, Aidan.Shelley lenézett minket. Tess... illik közénk.– Ezt meg honnan tudod? Kevesebb, mint négy órát töltöttél el vele.Rachel felnőttként, hűvösen nézett rá.– Este és ma is mesélt a családjáról. Leginkább azért, hogy elterelje afigyelmemet a fájdalomról, míg összevarrta a sebem, de azért is, mertszerintem neki is szüksége volt arra, hogy valakivel beszéljen. Vicces.Sosem gondoltam volna, hogy a pszichiátereknek is szükségük van arra,hogy valakivel beszéljenek. A családja olyan, mint a miénk.Leszámítva, hogy az ő apja beteg, biztosan hallottad. Most tudta meg,hogy az apjának szívátültetésre van szüksége, különben meghal.Aidan szíve elszorult.– Szegény Tess. Mindennek a tetejébe még ez is.– Hívd föl, Aidan! Ne hagyd, hogy elmenjen, különben seggberúglak. Sőt, inkább ráveszem, hogy ő rúgjon seggbe. Tök király volt,ahogy este elintézte azt a pasit.Igen, az volt. És miután Aidan magához tért, az egészet hihetetlenülizgatónak találta, és ilyen jó szeretkezésben még sosem volt része. Tesshatározottan nem olyan volt, mint amilyennek elsőre elkönyvelte.– Honnan tudsz te ilyen okosságokat?Rachel rámosolygott, és Aidan eltöprengett, mikor is lett ennyirefelnőtt a húga.– Jók a génjeim.Március 16-a, csütörtök, 14.55373

– Tess, mi a fene tart ilyen sokáig? – mennydörögte Vito akonyhából.– Nem tudom Bellát betenni a hordozóba. – Aidan ágya szélén ült,teljesen kiszipolyozva. Csak nézte a fekhelyet, amelyet föltúrtakAidannel az alatt a négy elképesztő... Itt és most őszinte lehet magával.Eszméletlenül jót szeretkeztek. És talán, ha ennek az egésznek vége, ésmár nem jelent fenyegetést a körülötte lévők biztonságára, meginteszméletlenül jót szeretkezhetnek.De innen, ahol most ül, ez nem tűnt valószínűnek. Aidan úgy sétáltki, mintha Tessnek fertőző betegsége lenne. És mindent összevévepontosan így is van. De természetesen minden sokkal rosszabbnaklátszik, amikor az ember a poklok poklát éli meg.Marge Hooper szempontjából minden ezerszer rosszabb volt. Margemeghalt. Akkor kezdett eljutni a tudatáig, amikor jöttek Aidan házafelé. Marge-dzsal nem igazán voltak barátnők, inkább csak ismerősök.De Marge meghalt, és az üzenet egyértelmű volt. Senki, akit Tess ismer,nem kivétel.– Ez tényleg nagyon gáz nap volt, Bella – mondta Tess a macskának,mely ugrásra készen ült a közelben. A szülei vallomása, a zsarolás,Rachel Reagan sebének összeöltögetése, aztán ahogy Aidan elsétált...És mindemellett ott kísértett Marge, Mr. Hughes és Harrison. – Ategnapi nap után azt hittem, ennél rosszabb már nem is lehet. Tévedtem– felállt. – Szóval ne szórakozz velem, gyere szépen ide, hogyindulhassunk végre. – Kinyúlt, de a macska megint elillant, ruganyosmozdulattal felszökkent a hálószobafalat teljesen eltakaró könyvespolctetejére. A polcok meghajoltak a könyvek súlya alatt.A figyelmét mérges férfihangok terelték el, hallotta, hogy Aidan ésVito vitatkozik a konyhában. Fáradtan megcsóválta a fejét, és úgydöntött, hadd vitatkozzanak. Végül is nagyfiúk már. Neki pedig el kellkapnia a macskát. Lábujjhegyre állt, belekapaszkodott a legfelső polcba,próbálta megfogni Bella nyakörvét, amikor Aidan jelent meg az ajtóbandühösen.– Mi a frászkarikát művelsz?– Próbálom elkapni a hülye macskát – csattant fel. – És nem sikerül.– Tess... a francba! – Tess érezte, ahogy a polc elenged alatta, érezte,hogy Aidan abban a pillanatban elkapja, amikor sikerült megfognia374

Bella nyakörvét, aztán hirtelen mintha minden összedőlt volna. Bellanagyot ugrott, a polc elvált a faltól, és legalább ötven könyv leborult aföldre. A macska eliszkolt, sértetlenül, de halálra rémülten. Tess pedigcsak állt ott a macska nyakörvével a kezében, a szíve veszettül vert,mert Aidan karja átfogta a hasánál, fölemelte, és kemény testéhezszorította.– Nem esett bajod? – kérdezte fojtott, rekedt hangon.– Össze vagyok zavarodva, Aidan – mondta Tess csöndesen. – Mitakarsz tőlem?– Még nem tudom. – Maga felé fordította, és két kezébe fogta azarcát. – Azt tudom, hogy nem akarom, hogy elmenj. Így nem. Ha visszakell menned a szüleidhez, az egy dolog. De ne amiatt menj, amitmondtam.– Nem mondtál semmit. Épp ez volt a baj. – Fáradtan rázta meg afejét. – De a dolgokon nemigen változtat. Hogy van Rachel?– Otthon van biztonságban a családdal – keserűen fújt egyet. – Igazavolt a kis pocoknak. Azt mondta, hogy megbántottalak, pedig nemakartalak. Esküszöm. Azt hittem... – megvonta a vállát. – Hogymegérted, mit érzek. Nem rád haragudtam, Tess.– Akkor kire haragudtál?– Az egész helyzetre. Magamra. Elvileg meg kellett volna védenem,de nem tettem. De nem rád voltam mérges. Nem te vagy a felelős ezértaz egészért.– Ugye, nem csak azért mondod, hogy maradjak, és főzzek neked?A férfi arcára félmosoly ült.– Most, hogy mondod, az összes cannoli elfogyott. – Gyöngédenmegcsókolta, és Tess befészkelte magát a karjai közé. – Maradj velem,Tess!– Maradok, ha megteszel nekem valamit.Aidan az ágyra pillantott.– Nem lehet. Murphy pár perc múlva itt lesz.Tess elmosolyodott.– Nem arra gondoltam. Aidan, pszichiáter vagyok, nem pediggondolatolvasó. Ugye, érted a különbséget?Aidan a hüvelykujjával végigsimított Tess ajkcin.– Még mindig az ágynál tartok. Bocsi.375

Tess kuncogni kezdett.– Csak egy dologra tudsz gondolni. – Aztán elkomorodott, és ahomlokát ráncolta. – Nem tudom, mit érzel, ha nem mondod meg,Aidan. Az a munkám, hogy rávegyem az embereket, hogymegnyíljanak, és beszélni kezdjenek, és így ki tudom deríteni, mi jár afejükben. De te nem mondasz semmit.– Pedig egyfolytában beszélek.– De nem arról, ami fontos. Én mindent elmondtam magamról, de tefélretolsz.– Azt akarod, hogy beszéljek... pont most?– Nem pont most. De hamarosan. Miért jöttél vissza ide?– Találkoznom kell Murphyvel. Házkutatásra megyünk az egyikbaromarcúhoz Rachel sulijából. Aztán a város másik végében vantalálkozóm az egyik tanúval. – Vadul megcsókolta Tesst. – Idejébenvisszaérek, hogy elkísérjelek Ernst búcsúztatójára.Tess megfogta Aidan ingének mellrészét, de nem eresztette, amikora férfi megpróbált odább lépni.– Te is a baráti körömhöz tartozol, Aidan – mondta elkeseredetten.– Tudom. Óvatos leszek.– Próbáltam rájönni, hogy ki utálhat ennyire. De senki nem jut azeszembe.– Tudom, Tess.– Arra gondoltam, talán az illető eljön Harrison esti búcsúztatójára. –Az ujjai megfeszültek. – De ha elmegyek, akkor mindenki célponttáválik, aki csak ott van. Ha vásárolni megyek, akkor azok az emberek.Te is célpont vagy. A családod is. Az én családom is – lehunyta aszemét. – Kezdek beleőrülni.– Pontosan ezt akarják – suttogta Aidan. – De nem hagyjuk. – Ismétmegcsókolta, ez alkalommal lassan és komolyan, ami után mindkettenalig kaptak levegőt. – Most pedig mennem kell. Kísérj ki, és zárd be azajtót!Tess odakísérte a bejárati ajtóhoz, és integetett, ahogy a férfi beszálltMurphy kocsijába. Még mindig zakatolt a szíve. Becsukta az ajtót, ésmegfordult. Vito állt mögötte bosszús tekintettel.– Ne! – mondta Tess. – Most ne!Vito bement utána a konyhába.376

– Valami szép beszédet kellett hogy tartson odabent – mondtagúnyosan, mire Tess a konyhapultra csapta a macska nyakörvét.– Neked meg mi a bajod, Vito? Bökd csak ki!– Rendben. Még csak három napja ismered ezt a pasast.Tess bosszúsan nekiállt paradicsomot hámozni.– Négy, de igazad van. Egy szajha vagyok, aki túl hamar beugrik apasik ágyába. Ezt gondoltad. Ezzel az erővel ki is mondhatod.– Rendben. Túl korai.Tess meglengette bátyja orra alatt a hámozókést.– Te is lefekszel olyan nőkkel, akiket csak pár napja ismersz. És nemerd letagadni!Vito szeme csak úgy villogott.– Mostanában nem.– Akkor ideje beszerezned valakit. Talán attól kedvesebb leszel! –Letette a kést, és igyekezett megnyugodni. – Vito, nem tartozik rád,viszont szeretlek, és számít, amit rólam gondolsz, szóval elmondom.Egész életemben összesen négy férfival voltam. Néggyel.Mindegyiknek rohadt sokat kellett várnia, leszámítva Aidant. Nem rólaszólt. Hanem rólam. Hogy nekem mire volt szükségem. Per pillanat rávan szükségem. Szóval légy kedves vele! A kedvemért.– Nem is számít, hogy megpróbált megbántani téged?– Mikor? A rendőrőrsön? Az félreértés volt.– Apuval egy félreértés miatt öt évig nem álltál szóba, Tess. Ez apasas meg besasszézik, és egyszer csak vele laksz. Megbánt, és egypillanat alatt megbocsátasz neki – csettintett, hogy mutassa, miregondol.– Lehet, hogy az apuval való félreértés megtanított pár dologra.Rengeteg évet elpocsékoltam, Őszinte leszek veled. Phillip óta nagyonmagányos voltam. Hiányzott valaki. Nem hiszem, hogy ez olyan nagybaj.Vito a falnak dőlt, a válla lehanyatlott.– Nem akarom, hogy ez a pasas megbántson léged.– Ha megbánt, túlélem. – Bella beszaladt a konyhába, és Tessfelkapta. – Gyere, fogd le! Vissza kell lennem a nyakörvét – megfogta anyakörvet, és megrántotta a csatot.Majd megmerevedett. És csak bámult.377

– Ó, istenem!Vito lehajolt, és ő is csak bámult, majd fölnézett, szemeösszeszűkült, az arca eltorzult a dühtől.Tess letette a nyakörvet a pultra, kirohant a bejárati ajtón át azutcára, és vadul nyomkodni kezdte a gombokat a mobilján.– Aidan? Tudom, hogy honnan szereztek tudomást Rachelről.378

Március 16-a, csütörtök, 15.15Kristen Poston háza előtt várta őket, kezében a végzéssel.– Mi a baj? – kérdezte, amikor meglátta, menynyire komorak.– Tess rohadt macskája be volt drótozva hangtovábbításra –dörmögte Aidan. – Rachel egész végig az ölében tartotta a macskát,amikor elmesélte, mi történt. Innen tudták. Miért vagy itt?– Az idősebb Andrew Poston bíró. Patrick „kármegelőzésnek"nevezte...Mrs. Poston az ajtóban, halálra rémülten várta őket.– Mi a gond?– Házkutatási végzéssel jöttünk, Mrs. Poston – válaszolt Kristen, éselindult Aidan és Murphy után fel a lépcsőn. – Mindent rendben fogtalálni.Aidan be akarta lökni Andrew hálószobájának ajtaját.– Be van zárva. Engedj be minket, Andrew. -Amikor a fiú nemválaszolt, Aidan nekiveselkedett az ajtónak. Az ajtórecsegést Mrs.Preston dühös kiállása kísérte, ahogy Aidan berontott Andrewszobájába. A fiú csak állt ott egy CD-vel a kezében.– Add ide! – kiáltott rá Aidan.– Nem. – És azzal Andrew kettétörte a lemezt, ami olyan hangotadott ki, mint egy lövés. A fiú döbbent arckifejezését sunyi mosolyváltotta fel. -Azóta itt vagyok a szobámban, hogy reggel elhozott azügyvédem.Aidan a törött CD-t nézte a fiú kezében, aztán a gúnyos vigyort aképén, és vissza kellett fognia magát, mert tudta, ha letépné ennek ahülyegyereknek a fejét, akkor veszélybe sodorná az ügyet és akarrierjét. Ennek ellenére úgy érezte, Rachelért talán még meg is érné.– Fölfogtad, hogy aki ezt a CD-t küldte, nyolc ember haláláértfelelős? Amikor te is fölöslegessé válsz, ez a szám eggyel feljebbugorhat. – Andrew arcáról leolvadt a vigyor, és Mrs. Poston rémültenkiáltott fel.Andrew arrogánsan hátravetette a fejét.379

– Tudok magamra vigyázni.– Mint ahogy arra a lányra is hétfő éjjel? Meg ahogy RachelReaganre? – kérdezte Murphy alig palástolt haraggal.– A lányok akarták, hogy így legyen. Nem kell senkire semráerőltetnem magam. És a Reagan ribanchoz egy ujjal sem nyúltam. Haezt állítja, akkor mocskos hazudozó. Én itt voltam. Egész nap. Ugye,anyu?Az asszony a kezét tördelte.– Igen, itthon volt. Fölhívtam a férjem. Már úton van.– Remek. Mondja meg a férjének, hogy fáradjon be a rendőrőrsre.Mivel bíró, biztosan ismeri a helyet. Ó, és tudod, Murphy, elfelejtettünkbemutatkozni a fiatal Poston úrnak itt. Ő Murphy nyomozó. Az ottKristen Reagan államügyész. Jómagam pedig Reagan nyomozó vagyok.– A gyerek elsápadt, amit örömmel nyugtáztak. – Indulás, kölyök.– Hová? – A bátorsága nagyrészt elpárolgott.– Bejössz velünk a központba – válaszolt Aidan.– Egyelőre a nyomozás akadályozásának vesszük. Amint a végérejártunk, meglátjuk, mit tudunk még a nyakadba varrni.Március 16-a, csütörtök, 16.00– Meg tudod javítani? – kérdezte Aidan, miután Rick hosszúpercekig némán vizsgálta a CD-darabokat. Ő, Murphy és Spinnelliegészen eddig bírták szó nélkül.– Úgy, hogy le tudjuk játszani, mint egy rendes CD-t? Nem. De eznem jelenti azt, hogy nem tudok leszedni róla adatokat. Viszont időbetelik.– Mennyi időbe? – kérdezte Spinnelli türelmetlenül.– Pár nap? Olyan, mintha egy eltört hímes tojást kéne összeraknom.És lehet, hogy semmit sem találok.380

– Kezdd csak el! – utasította Spinnelli. – És mi a helyzet amikrofonnal, amelyet a macska nyakörvében találtunk?Rick megvonta a vállát.– Hasonló azokhoz, amelyek Tess ruháiban voltak Ez itt a vezetéknélküli internet kapcsolatodon továbbította a jeleket, Aidan. Be kelleneszerezned egy jobb tűzfalat. Megkértem Jack embereit, hogy fésüljék áta lakásodat. De több szerkezetet nem találtunk.– Köszönöm. – Aidan nem akart arra gondolni, hogy éjszaka milyenhangokat továbbíthatott a mikrofon. Sem ő, sem Tess nem volt túlcsöndes a...szenvedély hevében.Rick óvatosan összeszedte a lemezdarabokat.– Fölhívlak benneteket, ha találtam valamit.Murphy lerogyott a székre, amikor az ajtó becsukódott Rick mögött.– Lehet, hogy zsákutca.– Mindig azt mondod, hogy én vagyok pesszimista – mondta Aidan.– Lehet, hogy valami használhatóra bukkan. Még mindig bent van aPoston gyerek a vallatóban. Mihez akartok kezdeni a kis szemétládával?Spinnelli mérgesen nézett rájuk.– Egyelőre ki kell adnom a szüleinek. Nem akarom vád aláhelyeztetni semmiért, mindaddig, amíg nem tudjuk, mi van a CD-n. Hamár itt tartunk, behoztuk azt a két srácot is, akik bántották Rachelt. Mintbüntetés-végrehajtók nem végeztek valami jó munkát. A suliban szinteminden gyerek tudta, hogy betojtak utána, és megpróbáltak Rachel utánmenni. – A bajsza megremegett. – A kutyád, úgy tűnik, legendává nőtteki magát mostanra, Aidan. Kilencvenkilós szelindek, aki kiharapott egynagy darabot a fenekükből, ahogy sírva rohantak el.– Akkor jó. Bárcsak Dolly tényleg kiharapott volna egy... –Megfordult, mert valaki kopogott a tárgyaló ajtaján. Az egyikhivatalnok dugta be a fejét az ajtón, papírokat szorongatva.– Aidan, itt vannak a híváslisták, amiket kértél.– Köszönöm, Lori. Denise Masterson híváslistái – fordult Spinnelliés Murphy felé.– Denise Masterson Tess recepciósa – magyarázta MurphySpinnellinek.– Az, aki tegnap nem hívta azonnal a 911-et?381

– Pontosan. – Aidan végighúzta az ujját az oldalon, míg Lorivárakozott. – Itt is van. Egy perccel azután, hogy Tess elindult Sewardlakásához kedden. Nyolc és fél perces hívás – fölnézett. – Visszafelé isazonosítható ez a szám?– Már meg is néztem – Lori szemöldöke a magasba szökött. – Arovatvezető száma a National Eye-nál.Aidan nagyot nézett.– Egy bulvárlapnál? Tess titkárnője egy bulvárlapot hívott a 911helyett?– Ellenőrizzem a bankszámláját? – kérdezte Lori.– Igen. Amint lehetséges. Köszi. – Visszafordult Spinnelli felé. – Hátezért tartott olyan sokáig, míg a rendőrség odaért. Ha hamarabbodaérnek, lehet, hogy Malcolm Seward felesége még mindig él.– Hozzátok be! – adta ki az utasítást Spinnelli. – Hadd töprengjen,mivel vádoljuk.– Az összes páciens iratához hozzá tud férni. – Aidan gondolatbanvégigvette az elvarratlan szálakat. – Az emberünknek tudnia kellett,hogy Bacon videókat készített... ezért gyilkolta meg.Murphy elkomorodott.– Denise ott volt, amikor Tess megkapta Bacon zsarolós CD-jét,szóval tudott a kamerákról. Lehet, hogy ő is eszköz volt, csak nemtudott róla.– Hozzátok be! – ismételte Spinnelli. – És kérjétek meg Tesst, hogyjöjjön be megfigyelni. Ismeri ezt a nőt. Talán tud segíteni abban, hogymegismerjük az indítékait.Március 16-a, csütörtök, 17.05382

Tess az üvegen át bámulta Denise Mastersont, aki ott ült avallatóasztal mellett, és idegesen tekergette az ujján a gyűrűit. Tessoldalra pillantott, Aidan arcélét nézte hitetlenkedve.– Nem mondhatjátok komolyan. Denise? Nem gyilkos típus.Aidan nem mosolyodott el.– Lehet, hogy nem ölt meg senkit, de úgy látszik, információt adottel az Eye-nak. Ha képes információt eladni egy bulvárlapnak, akkoreladhatta másnak is. Valakinek be kellett jutni a rendelődbe, Tess, hogyfölszerelje az összes kamerát és a mikrofont. Ha nem ő tette, lehet, hogyő engedte be az illetőt. Pénzért.– Biztos vagy benne, hogy az Eye-jal üzletelt?– Ma reggel tízezer dollárt helyezett el a számláján, Tess – mondtaMurphy csöndesen. – Mostanában fizetésemelést adtál neki?Tess fölsóhajtott.– De nem tízezer dollárt. Basszus. Folytassátok.Spinnelli odalépett Tess mellé, ahogy Aidan és Murphy bement a kishelyiségbe, ahol napokkal korábban Tess foglalt helyet. Aidan az asztalDenise-hez legközelebb eső sarkára telepedett, és keresztbe fonta akarját a mellén. Murphy a nő mellett álló székben helyezte magátkényelembe.– Mennyit keres, Miss Masterson? – kezdte Aidan.Denise egyet pislantott.– Nem... nem hiszem, hogy ez magukra tartozik.– Aidan – mondta Murphy bűbájos hangon. – Tudod jól, hogymennyit keres. – Jóindulatúan Denise-re mosolygott. – Megnéztük,mielőtt behoztuk volna.A nő szeme Aidanre rebbent, majd ismét Murphyre nézett.– Akkor miért kérdezik?Murphy még mindig mosolygott.– Abban reménykedtünk, hogy elmondja nekünk, honnan származikaz a tízezer dollár... tudja, az a pénz, ami ma reggel megjelent aszámláján.A nő elsápadt.– Ajándék volt. Féltem, hogy dr. Ernst halála és dr. Ciccotellifelfüggesztett engedélye miatt elveszíthetem az állásomat. Anagynénémtől kaptam a pénzt.383

– A nagylelkű nagynéni... – Aidan egy kicsit közelebb hajolt. – Mi aneve?Denise megint megnyalta cserepes ajkát.– Lila Timmons.Tess Spinnellire pillantott, majd vissza a nőre, akiről eddig azt hitte,annyira ismeri.– Lila Timmons az egyik kezeltünk volt. Tavaly halt meg. Ennéljobb név nem jutott az eszébe?– Veled ellentétben a legtöbb ember összeomlik a nyomás alatt, Tess– mondta Spinnelli.Aidan felírta a jegyzetfüzetébe a nevet.– Utánanézünk. – Csak ült, és bámulta a nőt, de többet egy szót semszólt. Tess visszaemlékezett, hogy a férfi ugyanezt a taktikát alkalmaztavele is, és annak ellenére, hogy megvetette Denise-t azért, amit tett, egykicsit szánta is.Denise egy percig állta Aidan tekintetét, majd lesütötte a szemét.– Most már mehetek?– Nincs letartóztatva, Miss Masterson. De volna még egy kérdésem,mielőtt menne. – Aidan egy képel tett az asztalra, mire Tess arcamegrándult. Gwen Seward boncolási fotója volt. Denise a szája elékapta a kezét, hogy elfojtsa az elborzadt kiállást.– Miss Masterson, csak szerettem volna, ha látja, mi történt GwenSewarddal, miközben maga telefonon beszélt a National Eye-jal. Nemkap nyitott koporsót. Nem maradt szinte semmi az arcából.Denise öklendezni kezdett, és belehányt a szemetesbe, melyetMurphy készségesen a lábához helyezett.Aidan tovább feszítette a húrt.– Gwen Seward még mindig élne, ha maga felhívja a 911-et, ahogydr. Ciccotelli kérte.Denise eltakarta az arcát a kezével.– Nem én öltem meg. Hanem a férje.Aidan lehántotta a nő kezét az arcáról, és a szeme elé tartotta a képet.– Mert maga nem hívta fel a 911-et. Miért várt tíz percet, Denise?Denise összeszorította a szemét.– Vigye innen! Kérem, ne kelljen még egyszer ránéznem!– Mondja meg, hogy miért várt tíz percet!384

– A többiek mind halottak voltak már. Azt hittem, hogy nincs miértsietni.Aidan a fejét rázta, hátha attól kitisztul.– Most azt mondja nekünk, hogy azért hívta előbb a bulvárlapot,mert azt gondolta, Malcolm Seward már úgyis halott?Denise remegve bólintott.– Aznap reggel hívtak föl, és azt mondták, tízezer dollárt fizetnekegy kis bennfentes információért.Tess összevonta a szemöldökét.– Az Eye nem kapott információt, Marc. Vagy húsz másik riporter isott volt Seward háza előtt kedden, szóval semmit sem kellett volnafizetniük... – összeugrott a gyomra. – Szent isten. Denise ott volt,amikor a futár meghozta a CD-t – megszorította Spinnelli karját. –Derítsétek ki, milyen információt adott el nekik!Spinnelli megpaskolta Tess karját.– Adj még pár percet Aidannek és Murphynek!– Ezek szerint eladta dr. Ciccotellit – mondta Aidan.Denise fölszegte a fejét.– Semmi törvénytelent nem tettem. Az ügyvédem mondta.– És ki az ügyvédje, Miss Masterson? – kérdezte Murphy, és ahangja még mindig kedves volt, pedig Tess látta a szemében amegvetést. – Lehet, hogy rossz felvilágosítást adott.– Most már mehetek?– Még egy perc. – Aidan még egy képet vett elő a mappából.– Ki ez a férfi? – kérdezte Tess.– Az, akit láttunk bemenni Seward lakásába – suttogta Spinnelli.– Ismerem – mondta Tess, és figyelte, ahogy Denise szememegrebben. – És ő is.Spinnelli hátrakapta a fejét.– Ki az?– Nem emlékszem – mondta Tess. – Még nem.Denise a fejét rázta.– Nem ismerem. Sosem láttam.– Ó, ugyan, Denise – mondta Aidan gunyorosan – Magának isfizetett?Denise szeme összeszűkült.385

– Nem.– Kérdezze a CD-kről – mondta Tess. És ha bárkinek is szólt róla,akkor a saját kezemmel ölöm meg.Spinnelli bedugta a fejét, és intett Murphynek, hogy jöjjön ki, majdsúgott valamit a fülébe. Murphy bólintott, majd visszament Denise-hez.– Kíváncsiak lettünk, Miss Masterson. Először is, rögzíteniszeretném, honnan érkezett az a különös összeg. Lila Timmonstól, akimár egy éve halott, vagy a National Eye-tól?Denise a fogát csikorgatta.– Mondtam, hogy az Eye volt. És nem törvénytelen.– Rendben. Csak föl akarom tenni az i-re a pontot – mosolygottMurphy – Most pedig árulja el, miért fizettek magának tízezer dollártegy olyan hírért, amely alig egy óra múlva már érdektelen volt? Sewardnem volt bennfentes információ.Denise nagyot nyelt.– Hazamegyek.Murphy és Aidan egymásra néztek, és Tess látta, hogy Aidangyorsan fölvette a beszélgetés fonalát.– A videókról beszélt nekik, amelyek dr. Ciccotelliről készültek,ugye? – kérdezte Aidan, majd fölállt, és csípőre tette a kezét.Denise megmerevedett, a keze a kilincsen, és Tess gyomraösszeugrott.– És ha igen? Ez sem törvénytelen.– Nem, de megvetendő – vágta oda Aidan. – Hogy tehette?Denise megfordult, az arca eltorzult a dühtől.– Mert szükségem volt a pénzre. Mert szinte ingyen dolgozom. Mertő puccos lakásban lakik, és Mercedesszel jár, míg én egy tízévesrozsdás kasztnit vezetek. Eleanor a csatornából halászta ki, éskiglancolta. És ő ugyanezt tette? Megkérdezett engem, hogy szeretnék-ea praxishoz csatlakozni?– Nem emlékszem, hogy láttam volna orvosi képesítést azönéletrajzában, Miss Masterson – mondta Aidan hűvösen. – Sem PhD-t.Szóval milyen célt szolgálhatott volna?Denise remegett, az arcára piros foltok ültek.386

– Van képesítésem, ha nagyon akarták volna, akkor tehettek volnavalamit. Vártam, hogy ő meg az öregember ennyi év után megteszik,ami elvárható, de úgy kezelnek, mintha csak egy titkárnő lennék!– De hiszem maga titkárnő, Miss Masterson – mondta Murphyszelíden.Aidan odament a nőhöz, arcán megvetés tükröződött.– Ha én lennék a felettese, most kirúgnám. De ha holnap úgy dönt,hogy nem jelenik meg a munkahelyén, számomra az is rendben van. Ésszámodra, Murphy?Murphy csücsörített.– Számomra is. Kikísérem, Miss Masterson.Amikor elmentek, Aidan bement a hátsó helyiségbe, ahol Tess állt,és hitetlenkedve csóválta a fejét.– Harrison és én húsz százalékkal többet fizettünk neki, mint a hozzáhasonló tapasztalatú recepciósok átlagfizetése a városban. Ésegészségügyi hozzájárulást is kapott. Még azt is fölajánlottam, hogysegítek neki visszamenni az iskolába.– És mit értett azon, hogy Eleanor szedett össze? – kérdezteSpinnelli.Tess felsóhajtott.– Eleanorral akkor találkoztam, amikor főiskolás voltam. Amyvelalkalmi munkákat vállaltunk, hogy fizetni tudjuk a sulit, és azügynökség Eleanorhoz és Harrisonhoz küldött ki. Megkedveltek, ésmunkát ajánlottak. Nem tudtam teljes időben dolgozni, mert sulibajártam, de mindig ott dolgoztam náluk, amikor csak tudtam. A rendelésután és hétvégenként én végeztem az iktatást.– Ez nem tűnik olyan roppant jelentősnek -mondta Aidan a homlokátráncolva.Tess mély levegőt vett.– És... Eleanor beíratott az orvosira.Aidan nagyot nézett.– Nem semmi.– De nem ingyen. Kölcsönként kaptam, és banki kamatra dolgoztamle, miután végeztem az egyetemen. Így figyelhettem a tanulmányaimra.Nem kellelt hosszú órákat dolgoznom, hogy kifizessem a tandíjat. Már387

nyolcvan százalékát visszafizettem a kölcsönnek, amikor Eleanormeghalt. A végrendeletében elengedte a maradékot.– De miért adott Eleanor neked ekkora kölcsönt? – kérdezteSpinnelli.– Eleanor járókerettel közlekedett. Én segítettem neki a mozgásban.Elintéztem neki dolgokat. Nem a pénzért tettem. Hanem azért, mertEleanor kedves ember volt, és szerettem. És nagyon sokat tanultam tőle– elszorult a torka. – És Harrisontól is. Bevontak a praxisba, amikormegkaptam az engedélyem. Amikor Eleanor meghalt, azt hittem,Harrison valaki mást fog maga mellé venni, de azt mondta, annyirahozzám nőtt, és megkért, hogy maradjak. – Fölemelte a fejét. – De nemők glancoltak ki. Segítettek, hogy megtaláljam önmagam.Aidan összevonta a szemöldökét.– Denise honnan tudott erről? Közismert tény volt?– Nem tudom. Az akkori barátaim tudták. Phillip is tudta, mert énmeséltem el neki. Miért?– Mert ez egy olyan kis mag volt, amelyik kikelve gyűlöletet termetta recepciósod szívében.– Még mindig nem tudom elképzelni, hogy Denise tervezte volnameg azt a sok öngyilkosságot. Őszintén szólva, annyira nem okos.– De ismerte a képen lévő férfit – mondta Spinnelli. – Azt, akifölszerelte Seward lakásában a kamerákat. Lehet, hogy ő tette föl akészülékeket nálad is.Tess átgondolta.– Igazad van. Biztosan Denise engedte be, még akkor is, ha nemtudta, mit csinál a férfi. Rossz rágondolnom is, hogy Denise tudott róla.– Tess a homlokát dörzsölte, és fölpillantott Aidanre. – Szerinted Phillipis benne volt.Aidan állta a tekintetét.– Neked még nem fordult meg a fejedben?– Nem igazán. Viszont akkor sem tudom elképzelni, hogy Phillipilyet tenne, de hát azt sem láttam, hogy Denise ennyire haragszik. Nemkedveltem túlságosan, de nem arról van szó, hogy nem bíztam benne, hamondhatok ilyet.Aidan mobilja megcsörrent.388

– Murphy! Valóban? Akkor jó. Hívj fel, amikor megáll. – Lecsukta atelefont. – Murphy utánament. Denise telefonált egy nyilvános fülkébőlaz utca túloldalán. Visszakerestetem a számot.Tess a képet nézegette, amelyet Aidan mutatott Denise-nek.– Már láttam ezt a pasast, de nem emlékszem, hol. Készítenél nekemegy másolatot? Talán beugrik.Aidan az ajtóhoz kísérte.– Persze. Figyelj, még valahova el kell mennem, mielőtt hazaugrom.Ha kések, várj meg. Ne menj ki egyedül! Hogy jutsz haza?Vito odalent vár. Aidan, figyelmeztetnem kell mindenkit, aki ismer.– Figyelmeztetheted a barátaidat, hogy legyenek kicsit óvatosabbak.De ne említsd meg a cédulát!– „Barátjáról ismerszik meg az ember" – mondta Tess keserűen. –Nem fogom.389

Tizenkilencedik fejezetMárcius 16-a, csütörtök, 19.15Aidan átkarolta Tesst, amikor a nő megtorpant a ravatalozóajtajában.– Készen állsz?Tess gyorsan, határozottan bólintott.– Igen, azt hiszem – de remegett.– Essünk túl rajta! Aztán hazamegyünk, és hagyjuk, hogy azédesapád bottal megpiszkáljon.Tess fölnevetett, Aidan pont ezt akarta.– Nem fog bottal megpiszkálni. Remélem.Egy fekete ruhás férfi a zsúfolásig megtelt helyiség felé. mutatott.Odabent öltönyös férfiak és ízléses ruhába öltözött nők gyülekeztek.Igazi „Ki kicsoda?" Chicago felsőbb rétegeiről, gondolta Aidan, amikorfelismert több személyt is azokról a hivatalos partikról, amelyet Shelleymostohaapja annak idején adott.A helyiség elcsöndesedett, amikor beléptek, a beszélgetés elhalt,mígnem egyedül a hangszórókon át játszott klasszikus zene hallatszott.Egy törékenynek látszó nő állt a mahagónikoporsó mellett, körülötteHarrison gyerekei.– Szeretnéd, ha veled mennék? – suttogta Aidan.– Nem, maradj csak itt. Mondanom kell neki valamit, de nem tartsokáig. – Odament, átölelte Flót, és valamit súgott a fülébe, mire Flomegmerevedett, könnyek csorogtak végig az arcán, ahogy az ajkaremegő mosolyra húzódott. Tess visszament Aidanhoz, az ő szeme iskönnyes volt.390

– Mit mondtál neki? – kérdezte Aidan, és kezét Tess haja alácsúsztatta.– Azt, hogy Harrison utolsó szava az volt, hogy szereti. Flo tudja, demuszáj volt hallania.– Akkor örülök. – Elnézett Tess feje fölött, és a helyiséget pásztázta.– Látsz valakit, akit ismersz? Tess körülnézett.– Nagyon sok embert ismerek, de senki olyat, aki gyűlöl.– Maradjunk még egy kicsit – suttogta Aidan Tess fülébe. – Látniakarom, ki jön még. Itt maradok hátul, és figyelek. Te csak vegyülj el.Először Murphy jelent meg, gyűrött zakójában egészen úgy festett,mint Columbo egy vidéki klubban.– Sikerült visszakeresned Denise hívását? Aidan odalesett, ahol Tessállt a polgármesterrel beszélgetve. A polgármester. A fene vigye el.Shelley árnyai. Már attól ideges lett, hogy ezek között a nagyágyúkközött kell lennie. Inkább Murphy kérdésére összpontosított.– Igen. Egy Brewer, Inc. nevű vállalatot hívott lel. Sörimportőrnekvan bejegyezve.– Érdekes, mert Denise miután befejezte a hívást, egyenesen egyolyan lakáshoz ment, amelyik nem az övé, de senki sem volt otthon.Beszéltem a főbérlővel, aki azt mondta, hogy a lakás valami Lawe nevűpasasé. Azt is mondta, hogy ez a Lawe magándetektív, és azonosította aképről.– De miért menne Denise egy magánnyomozóhoz? Egy ügyvédhezinkább, de miért magánnyomozóhoz?– Nem tudom. A főbérlő azt mondta, Lawe-t tegnap reggel még látta,de a pasas azóta nem jött haza. Csomagja érkezett, de nem jött be érte.– Lehet, hogy pár napra elutazott.– Lehet. Leszámítva azt, hogy ettől kellemetlen előérzetem támadt,ezért fölhívtam a halottasházat. Nemrég vittek be egy férfit, ugyanolyanmagas és ugyanolyan testalkatú, mint a magánnyomozó. Csak éppenszénné volt égve.Aidan összerezzent.– Hú. Gáz.– Igen, a lopott autó, amelyben ült, fölgyulladt, de arrafelé hamarkiérnek a tűzoltók, ezért el tudták oltani a tüzet, mielőtt a férfi hamuváégett volna. A tűzszerészek egy kisebb csőbomba maradványait találták391

meg, amely egy kézi időzítőre volt kapcsolva. A férfi mellkasa tele voltólommal, ugyanaz a kaliber, mint amilyennel Bacont lőtték meg. Julianem volt a halottasházban, de Johnson azt mondta, hogy megsürgetik afogászati összehasonlítást, hogy igazolják, a megégett férfi csakugyanLawe.– Tess már látta korábban is. Csak nem emlékszik, hol.– Talán Denise-zel. A főbérlő szerint Lawe és Masterson jártakegymással.– Holnap reggel első dolgunk legyen Blaine Connell-lel beszélni,hátha ettől megered a nyelve. Rájöttem, hogy mi volt közös Baconbenés Nicole Riverában.Murphy fölvonta a szemöldökét.– Ki vele, öregem! – mondta, mire Aidan fölnevetett.– Nicole öccse börtönben van, a tárgyalásra vár. Nicole szobatársaszerint Nicole minden egyes centet félretett, hogy másik ügyvédetfogadjon a helyett a hülye helyett, akit a Jogsegély küldött.– Szóval Bacon és Rivera is kapcsolatba került azigazságszolgáltatással – gondolkodott el Murphy. – És ha már azigazságszolgáltatásnál tartunk, nézd csak, ki van itt.– Jon Carter és Amy Miller – egy másik férfival, akit Aidan nemismert. – Vegyüljünk el!– Reagan nyomozó. – Jon Carter komoran rázott vele kezet.– Dr. Carter. A társam, Murphy nyomozó.– Emlékszem önre – mondta Jon. – Ön látogatta meg Tesst tavaly akórházban.Murphy kezet rázott vele.– Pontosan. Ismerte dr. Ernstet?– Mindannyian ismertük. Szegény Flo. El sem tudom képzelni, minmehet keresztül. De leginkább Tess miatt vagyunk itt. – Az államegfeszült, az arca elkomorodott. – Ez egy nagy közös „baszd meg"üzenet annak, aki ezt az egészet csinálja. Azt hiszik, magára hagyjukTesst? Ez nem fog megtörténni.– Jon... – suttogta a másik férfi. – Ne itt! Ez nem a megfelelő hely.Jon megrázta magát, szemmel láthatóan igyekezett lehiggadni.– Elnézést. Csak ez az egész rohadtul felhúzott, Emlékszik Amyre,ugye, nyomozó?392

– Természetesen – mondta Aidan, és észrevette, hogyan vörösödik elJon, és egy ér kezd lüktetni a halántékán. A férfi mérges volt, de egészjól visszafogta magát. – Nagyon kedves, hogy mind eljöttek Tess miatt.Nehéz nap van mögötte.– Nehéz hét – helyesbített Amy szomorúan. Örülök, hogyviszontláthattam önöket. Köszönöm, hogy ennyire vigyáznak Tessre.Nem könnyű figyelni rá.– Ezt én is mondhattam volna – szólalt meg a másik férfi, éskinyújtotta a kezét. – Még nem találkoztunk. Robin Archer vagyok.Nagyon régóta ismerem Tesst.Aidan szeme elkerekedett, ahogy megrázta a férfi kezét.– Maga Robin?Jon szája szórakozott mosolyra húzódott.– Mondtam, hogy Tess-szel csak barátok vagyunk.Aidan megköszörülte a torkát.– Valóban mondta. Úgy hallom, remek levest főz, Mr. Archer.Robin elnézőn mosolygott.– Tess utálja, tudom én jól. Épp ezért viszem még mindig.Aidan kifújta a levegőt.– Nos...Jon beszívta az arcát.– Nos... – majd elkomorodott. – Mit találtak, nyomozó? Tess maemlítette, hogy nem az a férfi volt, akiről azt hitték.– Fontos nyomra bukkantunk. Majd értesítem, amint megtehetem.Dr. Carter, beszélhetnék önnel egy percet? – Aidan félrevonult vele. –Mivel említette nekem Tess apját, szerettem volna szólni, hogy itt van avárosban, és megint beszélnek egymással.Jon felsóhajtott.– Tess is mondta. Azt is, hogy az apjának beteg a szíve. Tessnek akövetkező hónapokban támaszra lesz szüksége. Visszakapja az apját,erre ez... Szegény Tess.– Volna más kérdésem is, ha nem bánja. Tudna valamit mondaniPhillipről?Jon felvonta a szemöldökét.– Úgy gondolja, hogy benne lehet?393

– Muszáj kérdéseket föltennem. Az elkövető olyasvalaki, akinekszemélyes sérelmei vannak.– No de Phillip? – Jon felsóhajtott. – Tess és Phillip az orvosintalálkoztak. Phillip csak Tess miatt tartozott a csoportunkhoz. Mi, atöbbiek, annyira nem kedveltük, de sosem mondtuk meg Tessnek.Sosem láttam, mi vonzza hozzá, de Tess, úgy tűnt, szereti. Mindig is aztgondoltam, azért, mert annyira nem hasonlít az apjához. Az apja hajlika drámai jelenetekre, és harsány, de Phillip nem volt ilyen.– Erőszakos volt?– Phillip? – Jon őszintén meglepettnek látszott. – Nekem sosem tűntannak. Összeszedett volt. Finnyás. Tess rájött, hogy megcsalja, kéthéttel a nagy nap előtt. A pasas még csak le sem tagadta. Csakösszecsomagolt, és elment.– Tess is ezt mondta – jegyezte meg Aidan elgondolkodva, mire Jonmeglepetése még nagyobb lett.– Mesélt Phillipről? Nekem úgy kellett harapófogóval kiszednembelőle még ezt a keveset is.Tess neki azonban könnyen mondta el, ahogy ott ölelte a karjaiban.Ma este ő is ugyanezt fogja tenni. Rábízza a legfájdalmasabb titkait.– Tudja, hogy ki volt az a nő?– Nem. Phillippel sosem beszéltünk. Ő inkább... konzervatívkötődésű. Nincs meg a lakáscíme, de tudom, hogy a Kinsale RákkutatóIntézetben dolgozik.– Mi a vezetékneve? – kérdezte Aidan fáradtan mosolyogva. – Éncsak dr. hogy rohadna meg néven ismerem.Jon halkan fölnevetett.– Ez jobban tetszik nekem is. Parks. Phillip Parks.– Még egy kérdés. Említette a csoportjukat... ki van még benne?A férfi szeme elkerekedett.– Nem gondolhatja komolyan... Bár nyilván muszáj. Még engem is...Nos, eleinte sokkal nagyobb volt, de sokan elmentek. Tess, én, Robin ésAmy, természetesen. Gen Lake, Rhonda Perez, de egyik sem jön márolyan gyakran.– Ki hagyta el a társaságot az utolsó... fél évben?Valami megvillant Jon szemében.– Jim Swanson.394

– Miért ment el?Jon habozott.– Afrikába ment az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezettel.Ez hosszabb történet lesz, Aidan azonnal átlátta.– Váratlanul?– Azt mondta, egy ideje már gondolkodott rajta. De mindannyiunkszámára hirtelen döntésnek tűnt.Aidan biztos volt benne, hogy Jon többet tud ennél, de úgy döntött,másik irányból közelít. Majd később megkérdezi Tesst.– Köszönöm, dr. Carter. Hálás vagyok az információért.– Bármiről kérdezhet, nyomozó. Robin után Tess a legjobb barátom.Március 16-a, csütörtök, 22.45Gyere ide, Tess! – az apja megpaskolta Aidan kanapéján a párnát,mire Tess letelepedett mellé, és fejét apja vállára hajtotta.– Jó volt? Mármint a ziti? – Sokkal izgalmasabb vacsorát tervezett,de mivel délután be kellett mennie a rendőrőrsre, kénytelen volt egyrégi, jól bevált recepthez nyúlni.– Majdnem olyan jó, mint anyádé – mondta a férfi elég hangosanahhoz, hogy a felesége is hallja kint a konyhában. Aztán suttogvafolytatta. – Pontosan olyan jó volt. Szóval, hol van a fiatalember?– Még mindig dolgozik. – Ki kellett szállnia valahova, és a hívásnagyon megrázta. Tess csaknem két órája azon igyekezett, hogy negondoljon arra, ez esetben ki lehetett az. – Előfordul az ilyesmi, ha azember lánya rendőrrel jár.– Kedvesnek tűnik. – Hallani lehetett, hogy nehezen áll a szó a férfiszájára, de Tess elmosolyodott.– Mert az is. – Figyelte, ahogy az apja lélegzik. – Apu, ne érts félre,de haza kellene menned.395

A férfi válla megmerevedett.– Miért?– Mert az orvosod közelében kellene lenned.– Hm – megcsókolta a lány haját. – Miért, Tessa? El bírom viselni azigazságot.Tess fölsóhajtott.– Mert itt nem vagy biztonságban. Három barátom meghalt. Aidanhúgát ma délután bántalmazták. Most kaptalak vissza. Nem akarom,hogy neked is bajod essen.– Ha velem jössz, akkor megyek.Tess összevont szemöldökkel nézett rá.– Ez nem tisztességes.A férfi vállat vont.– Akkor perelj be! Ez az alku, Tess. Hazamegyek, ha te is.– Azért menj haza, mert a kardiológusod közelében kell lenned. Énazért maradok itt, mert itt van az otthonom. – És furcsa mód a kép,amely fölsejlett előtte, ez a szoba volt. Csodálatos volt Eleanorlakásában élni, de Aidan házában otthon érezte magát. -Különben is, ittvan Aidan, aki vigyáz rám.– És nekem itt van Vito, szóval zsákutcába értünk. Azt mondod,cannolit készítettél?Tess elnevette magát.– Nagyon makacs ember vagy.– Tudom – föltápászkodott. – Jó volt Amyt viszontlátni. Szinte, minta régi szép időkben – Amy beugrott Harrison búcsúztatása után, ésvelük vacsorázott. Amikor mindenkit együtt látott az asztal körül,tényleg olyan érzés kerítette hatalmába, mintha a régi szép idők tértekvolna vissza.– Nem kellett volna csak azért távol maradnia tőletek, mert én is –mondta Tess.A férfi leemelte a fóliát a cannoliról.– Nem is maradt távol.– Michael! – Gina talpra ugrott, és kikapta a férje kezéből a tányért.– Ilyet nem szabad ennie – tette hozzá kedvesebben.– Egy adag nem árt – hűséges kutyaszemekkel nézett az asszonyra. –Tess készítette.396

– Mit akarsz azzal mondani, hogy Amy nem is maradt távol? –kérdezte Tess.– Nem! – mondta az asszony nyomatékosan, és eltette az édességet.A férfi felsóhajtott.– Amy minden hálaadásra hazajött. Azt hittem, tudsz róla.Tess a fejét rázta.– Nem, nem tudtam. Én a Spinnelli családdal töltöttem a hálaadást.Amy olyankor azt mondta, hogy a jogi karon megismert barátaival lesz.– Nem akart megbántani, Tess – mondta Vito kelletlenül, majdhátrálni kezdett, amikor Dolly felüli, és morgásba fogott. – Ez a kutyaegy agyrém.– Dehogy az! Csak szól, hogy Aidan hazajött. – Pár másodperccelkésőbb hallották is a garázsajtó csukódását. Tess gyomra összeugrott,már előre félt, hogy Aidan kit talált holtan, a kabátjára tűzött cédulával.– Elnézést – besietett a garázsba, mert szeretett volna egy percrekettesben maradni Aidannel.Aidan kiszállt a kocsiból, és a válla lehanyatlott, amikor megláttaTesst.– Ki volt az?A férfi szája megremegett.– Danny Morris édesanyja.– A kisfiú anyja – suttogta Tess maga elé. – Megölték?Tess még három méterről is látta a férfi szemében a fagyos dühöt.– Megölte magát. Búcsúlevelet is hagyott. Azt mondta, bűntudatavolt, hogy nem védte meg a fiát. És hogy igazam volt.Tess legszívesebben odalépett volna Aidanhez, de érezte, hogy aférfi jobb szeretne egyedül lenni.– Miben?Aidan lehorgasztotta a fejét.– Tisztában voltam vele, hogy tudja, hol van az apa. Hétfő éjjel,miután az a seggfej haverja megütött a kocsmában, visszamentem aházukhoz. Közöltem vele, hogy egy szörnyeteget védelmez. Megkérdeztem, milyen anya tenne ilyet? – Aidan fölnézett, a szeme csupagyötrelem. – Túlfeszítettem a húrt.– Nem, Aidan, nem feszítetted túl. – Képtelen volt tovább is azajtóban állni, odalépett, átölelte a férfi vállát, és fejét a nyakhajlatába397

húzta. – Nem mondtál neki semmi olyat, amit már eleve ne tudott volna.És ha nem érdekelte volna a fia, akármit mondasz, nem számított volna.A búcsúlevélben megírta, hol van a férje?Aidan fölemelte a fejét, a szemük csak pár centi re volt egymástól.– Igen, megírta, de a pasas már egyik helyen sem volt. Miből tudtad?– Láttam már ilyet. Sokan megpróbálják rendbe tenni a dolgokat,mielőtt megteszik az utolsó lépést. Úgy látom, ő megpróbálta.A férfi álla megfeszült.– Életben kellett volna maradnia, hogy tanúskodjon a férje ellen.– Te ezt tetted volna – mondta Tess csöndesen, mire a férfi szememegvillant.– Én nem hagytam volna, hogy egy állat meggyilkolja a fiamat.– Nem mindenki teszi azt, ami helyes, Aidan. Nem mindenki erős. –Tess gyöngéden megcsókolta. – Sajnálom.A férfi fáradtan hajtotta vissza a fejét Tess vállára.– Ismersz egy Sylvia Arness nevű nőt?Tess a fejét rázta, és a rettenet megint végigkúszott a hátán.– Nem.Aidan fölegyenesedett, és megfogta Tess felkarját.– Nem? Egészen biztos?– Egészen biztos. – Most már hevesen vert a szíve, annyira, hogyfájt.Aidan még erősebben szorította.– Afroamerikai, huszonhárom éves.– Nem. Aidan, mondd meg, miért kérdezed!– Mert meghalt. Howard és Brooks, a mi egységünkből, fogadta abejelentést, épp amikor eljöttem a Morris-féle tetthelyről. Felhívtak,amikor megtalálták a nő kabátján a cédulát.Tess torka elszorult.– Barátjáról ismerszik meg az ember?– Igen. Biztos vagy benne, hogy nem ismered? Sylvia Arness volt aszemélyi igazolványában.Tess lassan megrázta a fejét.– Lehet, hogy valaki lemásolta az előző gyilkosságokat.– Lehet. Bejössz a központba, és megnézed, hogy biztosak legyünkbenne?398

Tess tompán bólintott.– Természetesen. Szólnom kell a családnak, hogy elmegyek.Aidan megtorpant az ajtóban.– Az apád szí... meg fog ijedni, ha így lát.Szívbajt fog kapni. Aidan majdnem ezt mondta, de idejében észbekapott. Tess kihúzta magát, lehunyta a szemét, és összpontosított.Amikor kinyitotta a szemét, Aidan bólintott.– Sokkal jobb. Még így is tudni fogja, hogy baj van, de nem fogmegijedni.– Köszönöm – suttogta. – Nem gondoltam át.– Minden okod megvan rá. – Kitárta az ajtót, és fáradt mosollyalüdvözölte a várakozó családot. Elnézést, hogy ilyen sokáig távolmaradtam. Egy másik ügyhöz hívtak.Tess Aidan mögött lépett be a konyhába, megállt, és megkereste Vitotekintetét, és azonnal látta, hogy bátyja sejti, mi történt.– Apu, későre jár – mondta Vito. – Menjünk vissza a szállodába!Michael leült az ebédlőszékre, és makacsul előre tolta az állát.– Nem vagyok vak, és főleg nem vagyok ostoba. Mondd el az igazat,Tess!Tess megszorította Aidan kezét.– Köszönöm, hogy megpróbáltad – súgta, majd az apjára nézett. –Apu, Aidant csakugyan egy másik ügyhöz hívták. De amikor onnanvisszaindult, valami más is közbejött, aminek vagy van köze hozzám,vagy nincs. Be kell mennem segíteni. Kérlek, menj Vitóval! Muszájpihenned. Majd fölhívlak, megígérem!Michael fölállt, fejét fölszegte.– Ugye, egy pillanatra sem veszi le róla a szemét, Reagan?Aidan a fejét rázta.– Nem. Megígérem.Március 16-a, csütörtök, 23.20399

Spinnelli és Murphy már várta őket a halottasházban.– Ha lemásolták a bűncselekményt, akkor hamar eldurvulhat a dolog– mondta Spinnelli.– Tudni akarom, ha így van, honnan tudhatott az elkövető azüzenetről – dörmögte Murphy. – Ezt nem adtuk ki a sajtónak. Egészenmostanáig. Arness körül egész tömeg láthatta.Tess teste megfeszült, ahogy Aidanhez bújt.– Essünk túl rajta!Johnson a fémasztal mellett várakozott, amelyen egy lepedővelletakart test feküdt.– Kilenc-tizenötkor lőtték le. Ahogy nézem, közvetlen közelről. Alövedék nagy kaliberű, negyvenötös lehet. Hátul hatolt be, pont aszívénél, és teljesen átment – jóindulatúan nézett föl. – Nem érzettsemmi fájdalmat, nem tarthatott tovább egy percnél.– De biztosan rettegett ez alatt a kis idő alatt – suttogta Tess, ésszemét le sem vette a lepedőről, és Aidan tudta, hogy gondolatban ottáll a nő mellett, aki a halállal néz szembe. Tess mindig így tett. Abetegeivel együtt lépett be a lelkükbe, átélte velük a félelmeiket. Mertfontosak voltak neki. Furcsa éppen egy ilyen helyen erre a felismerésrejutni, itt, egy holttest előtt állva.– A lövés miatt futni kezdtek az emberek. Nagy kavarodás támadt,szóval senki nem látott semmit -mondta Aidan. – A helyszínelők mégmindig a tetthelyet vizsgálják.– Várj! – Murphy föltartotta a kezét. – Riverát egy huszonkettessellőtték le, és Julia szerint hangtompítót használt az elkövető. Miérthasznált negyvenötöst, amikor emberek voltak körülötte?– Azt akarta, hogy hamar rátaláljanak – mondta Aidan.– De arra még volt ideje, hogy feltűzze a cédulát a kabátra, pedigtudta, hogy jönnek. – Spinnelli bajsza morcosan görbült lefelé. – Ezaligha hasonlít a mi óvatos gyilkosunkra.Tess kihúzta magát.– Nem lehetne gyorsan túlesni rajta? Fölkészültem.Aidan megszorította a derekát, ahogy Johnson félrehúzta a lepedőt,és válláig kitakarta a nőt. Tess egy pillanatig csak meredt maga elé.– Sosem láttam... – hirtelen elhallgatott. – Várjunk csak! Hol találtakrá?400

– Az egyetemi városban. Ott...– Tanul – fejezte be Tess a mondatot a férfi helyett színtelen hangon.Az arcából kifutott a vér. Johnson gyorsan egy széket tolt alá, ésAidannel leültették rá. Tess megnedvesítette az ajkát. – Köszöntemneki. Ennyi.Aidan leguggolt, és fölnézett rá.– Mikor?– Tegnap. Új csizmára volt szükségem. Mert az összes ruhám és acipőm nálatok volt.Spinnelli gyöngéden megszorította a nő vállát.– A cipőboltban találkoztatok?Tess kábán bólintott.– Honnan tudtad, hogy az egyetemen tanul? -kérdezte Murphy.– Vitóval... Vitóval flörtölt. A lányok mindig flörtölnek Vitóval.Kiválasztottam a csizmát, és mentem a kasszához fizetni, és a lány ottvolt mögöttem. Köszöntem neki. Miután eljöttünk, Vitót ezzel húztam,ő meg azt mondta, hogy ez csak egy diáklány. Tőle tudta. Én csakköszöntem – alig kapott levegőt, olyan szaporán és felületesen lélegzett.– Ennyi. – Szája elé emelte a kezét, és a tekintete a távolba révedt. – Ésmost meghalt. Édes istenem... Hogyan figyelmeztessek olyanokat,akiket nem is ismerek?Aidan tudta, hogyan.– Itt az ideje, hogy támadásba lendüljünk. Holnap fölhívom LynnePope-ot a Chicago On The Town-nál. Nagy szívességgel tartozunk neki,és adok neki egy exkluzív interjút.– Te leszel a sztár, nagymenő – mondta Murphy szemtelenül.Aidan megfogta Tess térdét.– Benne vagy? Mindenki tudni fogja.Tess olyan elesettnek tűnt, hogy Aidan szíve majd meghasadt.– Senki sem akar majd szóba állni velem – suttogta Tess. – Elbújnakmajd, ha végigmegyek az utcán – Sylvia Arness arcára emelte atekintetét, és összeszorította az ajkát. – De életben maradnak. MegvanPope névjegykártyája?Aidan elővette az irattárcájából.– Tess, én beszélek vele.401

– Nem. Én. Nekem is van pár mondanivalóm ennek a baromnak.Visszaszerzem az életemet. Ez azt hiszi, hogy bezárkózom,összekucorodom, mint egy kisbaba, és... sírni fogok. Nos, nagyot téved,Johnson, szeretném használni a telefont.– Nem hagyom, hogy megtedd – mondta Aidan, és elállta az útját. –Annyira felbosszantod, hogy utánad ered.Tess az egyik oldalon beszívta az arcát, és dacosan nézett föl aférfira.– Sokkal erősebb védelmem van, mint neki volt – És hüvelykujjávalhátrabökve Sylvia holttestére mutatott. – Itt vagytok mind. Neki senkijesem volt. És a következő személynek sem lesz. És a rohadt életbe is,jobb lenne, ha nem lenne következő személy. Hadd jöjjön utánam.Készen állva várjuk.Március 17-e, péntek, 2 35Tess leült Aidan ágya szélére.– Kedves volt Lynne-től, hogy fogadott minket – A nő és azoperatőre egy egész részt leforgatott, míg Aidan föl-le járkált.Aidan kényszeredett mosollyal nézett hátra a válla fölött.– Tisztességes részesedést kap belőle, amint adásba kerül. – Levettea nyakkendőjét, és a fésülködőasztalra hajította. – Szerintem mindkettennyertetek vele.Tess izgatottan figyelte, ahogy a férfi lassan kigombolta az ingét, deellenállt a késztetésnek, hogy fölálljon és odamenjen.– Azt mondta, hogy a Good Morning, Chicagóban adják le, éskésőbb a Chicago On The Townban is, délben összefoglalóval – mondtaTess, tudatában annak, hogy fölöslegesen fecseg, de képtelen voltmegállni. A férfi kibújt az ingéből, és Tess szája azonnal kiszáradt.Felöltözve a férfi halálosan jóvágású volt. Meztelenül pedig...402

– Igen, ezt mondta. – Óvatosan nézett rá. – Tess, ideges vagy?Tess lehunyta a szemét, most már zavarba is jött.– Igen.Aidan leült mellé, és odahúzta magához.– Miért?– Épp most mondtam egy gyilkosnak, hogy „gerinctelen féreg", ésarra buzdítottam, hogy jöjjön utánam.Aidan kurtán fölnevetett.– Most gondolod át? – belecsókolt a hajába. -Megtetted, amit megkellett tenned, Tess. Nekem sem tetszik, de valamit valamiért.Az örvény, amely Tess lelkében kavargott, lassan lecsöndesedett, ésmélyebb, keményebb érzés lett belőle.– Nem akarok több temetésre menni, Aidan.– Tudom. Nemsokára megtaláljuk, és vége lesz ennek az egésznek.Tess fölemelte a fejét, belenézett a szemébe.– És utána mi lesz?Aidan nem tett úgy, mint aki nem érti.– Nem tudom. Te mit szeretnél, Tess?Tess átgondolta a választ, éppolyan alaposan, mint amilyen óvatosantette föl Aidan a kérdést. A válasza meg fogja határozni az egészkapcsolatuk ütemét – mert ez igenis kapcsolat már. Félelem szülte, denem kell így folytatódnia. Talán éppen ezért olyan ideges.– Otthont szeretnék, és valakit, aki szeret.– Férjet szeretnél.A férfi szavaiban sóvárgás bujkált, amitől Tessnek elszorult a torka.– Igen – mély levegőt vett. – És ha ez elijeszt, akkor jobb lenne mosttudnom róla.– Nem ijeszt el, Tess, legalábbis nem úgy ijeszt, ahogy gondolod.– Akkor hogyan? Mondd, el Aidan.A férfi elfintorodott.– Megpróbálom. De szerintem nem vagyok valami jó benne.Tess finoman megérintette Aidan ajkát a sajátjával.– Segítene, ha lefeküdnél a díványra? – kitárt ujjait a férfi szőrösmellkasára tette, gyöngéden megtolta, hogy a férfi hátradőljön, aki ígyfélig az ágyon feküdt, de meztelen talpa a földre támaszkodott Tessodaereszkedett mellé, és a könyökére támaszkodott. – Lazíts!403

Aidan a szeme sarkából, gyanakvón nézte.– Rendben.– Nem is lazítasz. – Tess lassan végighúzta kezét a férfi mellkasán,élvezve, ahogy a durva szőr csiklandozza a tenyerét.– Ettől nem fogok ellazulni, Tess – mondta Aidan szárazon.Tess keze megállt.– Bocsánat. Ki volt Shelley, Aidan? Mivel bántott meg?A férfi szeme lecsukódott.– Egy ideig a legjobb barátom volt. Vagyis azt hittem.– A barát okozta seb sokszor kétszer olyan lassan gyógyul.– Amikor kicsi voltam, Jason Rich volt a legjobb barátom. –Elhallgatott, és a hüvelykujjával simogatni kezdte Tess kézfejét. –Jasonnel elválaszthatatlanok voltunk. És igazi égetni való kölykök. –Szája mosolyra húzódott. – Tudtad, hogy a zöld játék katonák magashőfokon megolvadnak a serpenyőben?– Nem, de játszottam Vito G.I. Joe-jával. Joe pedig szerelmes volt aMalibu Barbie-mba. Szerintem haragudtam volna, ha tönkretetted volnaa serpenyőmet.– Anyu is az volt. – Elgondolkodva hallgatott. – Amikor tízévesekvoltunk, Shelley beköltözött a szomszédba. Az anyukája elvált volt, ésez nagy szörnyülködést váltott ki a környékünkön.– Mifelénk is így volt. Szóval Shelley is csatlakozott akatonaolvasztási hadművelethez?– Nem. Tudod, Shelley szemet vetett Jasonre, és én voltam afölösleges harmadik.– Nagyjából én is annak érzem magam, ha Jonnal és Robinnalvagyok – mondta Tess vidáman.Aidan fölnyitotta egyik szemét.– Elmondhattad volna, mi a helyzet Robinnal.– Nem kérdeztél rá. – Tess elkomorodott. – És ez sosem számítottnekem. A barátaim. Jason és Shelley a barátod maradt?– Persze, de minden megváltozott, amikor kamaszodni kezdtünk.Jason és Shelley elválaszthatatlanok lettek. Shelley teherbe esett,amikor tizenhét évesek voltunk. Jason „megszöktette".– Szent ég – suttogta Tess.404

– Shelley anyja közben újra férjhez ment, és elég kényelmesen éltek.Elköltözött, és a régi házat odaadta Shelley-nek és Jasonnek –felsóhajtott. – Aztán Shelley elveszítette a babát. De nem akart elvált nőlenni, mint az anyja, és tényleg szerette Jasont, ezért együtt maradtak.Én úgy döntöttem, hogy rendőr leszek, mint az apám és a bátyám. Jasonis. Én járőrnek merítem. Jason a drogos csapatba lépett be. Megrázta afejét. – Elkapták, mert személyes használatra „eltulajdonította" abizonyítékot. Kirúgták Shelley kiborult. Jason pedig... – összeszorítottaa száját – ...öngyilkos lett.Tess szíve hevesebben kezdett verni.– Ó, ne.– De megfontolt volt, az én Jason barátom. Nem akarta, hogyShelley holtan találja. Ehelyett átjött hozzám – nagy nehezen nyeltegyet. – Rengeteg tablettát bevett. Egy nagy adag Jack Danielsszelöblítette le. És lefeküdt aludni. Tizenkét órával később hazaértem aszolgálatból, és addigra már meghalt.– Ez kegyetlen volt tőle. – Tess hangja keményebb volt, mint akarta.A férfi fölnyitotta a szemét.– Azt hittem, együtt érzel az öngyilkosokkal.– Sajnálatot ébreszt bennem az érzelmi trauma vagy a mentálisbetegség, amely az embereket öngyilkosságra sarkallja. De azokkalérzek együtt, akiket hátrahagynak. Tisztelem azokat, akik segítségetkérnek. Jasonnek volt élete, de eltékozolta. És téged is magával rántott.Ez hitványság.Aidan szeme megvillant.– Mindig így éreztem, és azon töprengtem, szabad-e ezt éreznem.– Én így éreznék, ha valaki, aki fontos volt nekem, eldobná magátólaz életét. Természetesen, hacsak nem volt annyira beteg szellemileg,hogy nem tudott megálljt parancsolni magának. Jason beteg volt?– Nem tudom. Szerintem nem is fogom megtudni. De Shelleyteljesen összetört. Nem volt se jövedelme, se életbiztosítása. Senyugdíj-előtakarékossági számlája. Se iskolázottsága. Nem volt senkije,akire támaszkodhatott volna.– Csak te.405

– Csak én. Közel kerültünk egymáshoz. Mindig is kedveltem, márgyerekkorunkban is, de ő mindig Jasoné volt. Most az enyém lett.Boldog voltam.– És bűntudatos, mert a barátod kárán voltál boldog?– Egy kicsit. Igen. Szóval megkértem Shelley kezét, és igentmondott. Összegyűjtöttem egy kis pénzt, és vettem neki egy gyűrűtelfogadható nagyságú kővel.– Tetszett neki a gyűrű?– Azt mondta, igen. De nem mutogatta a barátnőinek. Egyszercélzott is arra, hogy nagyobb követ szeretne, de nemet mondtam. Nemtudtam megfizetni, és hát így... De az anyja új férje vagyonokatkeresett, amikor a vállalkozását a tőzsdére vitte. Az anyja egykomolyabb gyűrűt vett Shelley-nek.– Na ne...– De. Ez volt az első nagy veszekedésünk. És nem az utolsó. Anevelőapja úszott a pénzben, és elég nagylelkűen bánt vele. Shelley újruhákat, bundákat kapott. Aztán közölte, hogy a North Shore-on akarházat – az álla megfeszült. – Majd apuci segít.Ez nagy csapás volt az önérzetének.– És te nemet mondtál.– Naná, hogy azonnal nemet mondtam. Az a seggfej csak lenézett.Ez sok mindent megmagyarázott.– Szóval mi volt az utolsó csepp a pohárban?– Apuci állást ajánlott nekem – mondta szinte vicsorogva. – Nemakartam elfogadni, és Shelley húzta a száját. Azt mondta, háromszorannyit kereshetnék, mint amekkora egy rendőr bére. Egy rendőr bére –köpte ki. – így mondta. Mintha ez olyan szégyellnivaló lenne.Tess mindig igyekezett nem megítélni a páciensei családjának azindítékait, hiszen nem ismerte őket. De ez a férfi nem a kezeltje. Aszerelme, aki szenved.– Nem szeretett, ha meg akart változtatni. És nem ismert, ha azt hitte,hogy megváltoztathat.A férfi mellkasa kitágult, ahogy lassan, mélyen beszívta a levegőt.– Köszönöm.Tess az ujjaival az Aidanéit kereste, míg össze nem fonódtak.– És?406

– Ennyi.Nem csak ennyi volt. De egyértelműnek tűnt, hogy Aidan ennéltöbbet nem akar mondani.– Rendben.A férfi kinyitotta a szemét.– Rendben? Ennyi?Tess fáradtan mosolygott.– Azt akarod, hogy húzzam a szám? Nem az én stílusom. – Fejétbelefúrta a férfi vállába. – Viszont egyvalamit szeretnék tisztázni veled.A férfi megdermedt.– Mi az?– Harold Green.Aidan hirtelen fölült, Tess fekve maradt, és csak bámulta a férfiszéles hátát.– Nem.Tess összerezzent.– Miért nem?– Mert... – elhallgatott, és odament az ablakhoz.– Mert nem akarok róla beszélni. Baleset volt, semmi több. Vége abeszélgetésnek.– Ezt mondtad este az apádnak is.– Tess, hagyjuk. Kérlek.– Nem hagyom. Ha nem akarsz beszélni róla, akkor legalábbmeghallgatsz?– Megakadályozhatom? – kérdezte Aidan kurtán.Tess igyekezett nem megsértődni.– Igen. Mondd, hogy ne, és már megyek is aludni.– Mondtam, hogy ne, de még mindig erről beszélünk – a hangjafagyos volt, akár a jég.– Jogos – igyekezett kimérten folytatni. – Késő van, Aidan. Menjünkaludni. – Tess tehetetlen pillantást vetett hátra a válla fölött, és bement afürdőszobába, majd magára csukta az ajtót.407

Huszadik fejezetMárcius 17-e, péntek 2.55Tess Aidan egyik ingében jött ki a fürdőből, és meglepetten vetteészre, hogy a férfi meg sem mozdult közben.– Valaki van odakint? – kérdezte, mire a férfi megrázta a fejét.– Nincs. Dolly szólna, ha lenne.– Gyere lefeküdni, Aidan. Megígérem, hogy hagylak aludni. – Tessbecsusszant a takaró alá, lekapcsolta a villanyt, így félhomály borultrájuk. A férfi arcéle kirajzolódott a derengésben, ökölbe szorított kezecsípőre volt téve, és valamit figyelt odakint, amit csakis ő láthatott.– Én találtam meg... – szólalt meg hirtelen rekedten. – A harmadikkislányt.Tess felült. A harmadik kislányt, akit Harold Green különöskegyetlenséggel ölt meg.– Tudom. Murphy mondta az első este. Szörnyű lehetett.– Kizsigerelte. Ezt is tudtad?Tess nagyot nyelt.– Igen – borzalmas volt. A három brutálisan megcsonkított kisgyereklátványától bárki elszörnyedt volna, akiben csak egy kis jóérzés is van.De muszáj volt megnézni, hogy kezelni lehessen azt a férfit, aki ilyenocsmány sebeket ejtett rajtuk.– Azt hittük, még él – folytatta Aidan. – Green azt mondta, hogymég él.– Harold Green fejében még élt.– A nagy lószart – sziszegte Aidan. – Harold Green egy mocskosgyilkos volt.Tess úgy érezte, jobb egyenesen rákérdezni.408

– És én elengedtem?A férfi egy szót sem szólt, ami természetesen mindent elárult. Tessmegpróbált nem megbántódni, de nehezére esett. Ezért inkább visszatértaz ismerős ösvényre, és úgy beszélt Aidannel, mintha ő maga lett volnaa páciense, egyszer sem feledve, hogy ott ül a férfi ágyán, és semmimást nem visel, mint Aidan ingét.– Aidan, mit csináltál, amikor megtaláltad? A harmadik kislányt?Aidan ádámcsutkája föl-le mozgott.– Térdre rogytam, és sírtam, mint egy gyerek.– Biztos vagyok benne, hogy nem te voltál az egyetlen – suttogta.– Csak hatéves volt... – hangja megbicsaklott. -A rohadt életbe! Nemakartam, hogy eszembe jusson, de azon az éjjelen, amikor megláttamazt a nőt, ugyanígy szétroncsolva...Cynthia Adamst. Öngyilkosság, amelyhez egy olyan férfinak kellettkiszállnia, akin egy öngyilkosság már maradandó sebet ejtett. És mégisfélre tudta lenni, hogy megtalálja Cynthia gyilkosát.– És én elengedtem – ismételte Tess, mire Aidan szaggatottanfelsóhajtott.– Tévedés volt – mondta egy kissé túl kétségbeesetten. – Annyi másügyben ítéltél helyesen. Jogod van egyszer tévedni is.Tess értette, Aidan miért mondja ezt, de nem volt benne biztos,miképp mutathatná meg neki, hogy rosszul látja.– Láttad a Hatodik érzék című filmet? – kérdezte hirtelen, mireAidan hátrakapta a fejét. A szemében könnyek ültek. És döbbenet.– Most egy filmről akarsz beszélni?Tess bólintott, a hangja higgadt volt, annak ellenére is, hogy afeszültség összerántotta a gyomrát.– Igen. Láttad? Ebben van az, hogy a kisfiú szellemeket lát magakörül.– Láttam – mordult fel Aidan. – Négy csillagot kapott.– A legfélelmetesebb rész az volt, hogy nappal is látja a szellemeket,amikor elvileg biztonságban kellene lennie.– Ezzel hova akarsz kilyukadni, doktornő? kérdezte a férfi marógúnnyal.– Már mondom is. Harold Green nem szellemeket látott, Aidan.Démonokat, és nem csak éjjel, álmában. Ott voltak mindenütt, egész409

nap figyelték. Egész nap és egész éjjel, akárhová ment is, várták, hogyráugorhassanak és fölfalják. Vértől csöpögő szemfoguk volt. Kiderült,hogy a démonok a valóságban kedves kisgyerekek. De ő nem látta akülönbséget.– Persze hogy ezt mondta – csattant fel Aidan. -Bármit mondottvolna, hogy ne kelljen börtönbe mennie.– Többféle börtön van, Aidan. Voltál már pszichiátriai intézetben?– Nem.– Amikor ennek az egésznek vége, szeretném, ha eljönnél velem azegyikbe. Greent folyamatosan nyugtatózzák, hogy ne tehessen kárt aszemélyzetben. Sűrű ködben van, ahol csak erős gyógyszerekkel lehetkordában tartani a démonokat, de még így is látja őket. Üvölt éscsapkod, és oda kell kötözniük az ágyhoz a saját biztonsága érdekében.Sír és összevissza beszél, mert annyira retteg. Az egész létezése arrólszól, amit lát, és amin nem tud változtatni. Teljesen egyedül van.– A gazdag szülei nem látogatják? – kérdezte Aidan keserűen.Ez hogy kerülhette el a figyelmemet?– A pénz hatalom, de Harold Green esetében nem sokat számít. Azanyja néha-néha meglátogatja, de a látogatásai egyre ritkulnak. Mégmindig reménykedik, hogy a fia állapota javulni fog, hogy újra a régilesz. Az a fiú, akit szeretett. És akit mindezek ellenére most is szeret.De telnek a napok, és Green bent rekedt abban a börtönben ott afejében, fél, és egyedül van. – Mély levegőt vett, és lassan fújta ki. –Időnként... – megrázta a fejét, a szeme megtelt forró könnyel.A férfi feszülten állt, majd lassan megfordult, és végre Tesst nézte,és nem az ablakot.– Időnként mi, Tess? – kérdezte csöndesen.Tess előre szégyellte magát amiatt, amit mondani készült, de muszáj,hogy Aidan megértse.– Néha, amikor látom, mennyire fáj, mennyire szenved, arragondolok, talán jobb lenne neki, ha meghalna. És időnként... – elnézettoldalra. – Időnként arra gondolok, hogy én teszem meg. És sosemvagyok benne biztos, hogy kegyelemből vagy bosszúállásból... Atárgyalóteremben a sorsa a kezemben volt, Aidan, és megkíméltem azéletét, mert nem volt abban az állapotban, hogy per legyen, és a törvénykimondja, hogy nem lehet elítélni a tetteiért. De láttam, mit tett, és410

asszus... – a hangja megbicsaklott, de összeszedte magát, és folytatta.– A gyerekek anyjának a szemében láttam. És a megfojtott rendőrfeleségének a szemében. És gyűlöltem Harold Greent. De megtettem,amit meg kellett tennem. – Lehunyta a szemét, és a könnyekvégiggördültek az arcán. – És ha ugyanazok a körülmények lennének,megint ezt tenném.Aidan csak állt ott, és majd megszakadt a szíve a síró Tess láttán.Olyan nő, aki helyesen cselekedett, amikor az volt a legnehezebb.Valamikor azt hitte róla, hogy hideg, de most már tudja, hogytúlságosan is fontos volt mindez neki, és csak a vasakarata rejtette el ezta többiek elől, és csak így tudta a munkáját végezni. Ezt Aidan nagyonis értette: milyen az, amikor dolgozni kell, pedig majd meghasad azember szíve. Sokkal több volt bennük a közös, mint eredetileg gondolta.És valahol mélyen az összetört szívében kivirágzott valami. Egyelőreazonban hagyja, hogy egyszerű tisztelet legyen az.– Elnézést. Nem értettem meg – leült Tess mellé. – Ne sírj, kérlek.Tess fogcsikorgatva küszködött a könnyeivel.– Folyamatosan annak a nőnek az arcát látom magam előtt. SylviaArnessét. Bulikba kéne járnia, órákon ülnie, de meghalt.Aidan a hüvelykujjával letörölte Tess arcán a könnyeket.– Mert egy elmebeteg barom tudja, hogy így lehet a legjobban ártanineked. Nem hagyjuk, hogy nyerjen, Tess. – A nő zokogni kezdett, mireAidan a karjába vonta, és a hátát kezdte simogatni, s csókolta, ahogy asírás egyre erősödött, míg úgy nem érezte, hogy egyedül akkéntállíthatja meg a zokogást, ha megcsókolja Tesst.Eltolta Tess fejét magától, száját az ajkára tapasztotta, keményen,erősen. Néhány pillanatig Tess tiltakozott, majd föltérdelt, és a csókotkétségbeesett, fájdalmas erővel viszonozta, a tenyerét Aidan mellkasáraszorította, és ujjai a mellkasán játszadoztak. Aztán átvándoroltak amellbimbóra, amitől Aidan torkából mély sóhaj tört fel.Aidan kiugrott az ágyból, felállította Tesst, elkezdte kigombolni azinget, amelyet a nő viselt, mérgesen fölszisszent, amikor nem sikerültáttolni a gombokat a lyukon, ezért rántott rajta egyet, hogy a gombokszerteszét repültek, és Tess melle belesimult kezébe. Tess kezeszorgosan kereste Aidan nadrágján a gombot, már le is tolta bokáig, ésAidan a következő pillanatban félrerúgta a nadrágot. Tess ezután a411

okszeralsót tolta le, és ekkor ott állt Aidan meztelenül, egy szálkigombolt ingben. A férfi kezdett volna az ingétől is megszabadulni, demegállt, meglepetten, mert Tess felkapcsolta a villanyt.Tess haja kócos volt, ahogy Aidan beletúrt, az ajka megduzzadt acsóktól, és az arcát könnyáztatta csíkok borították. De a szeme izzott, ésAidan megborzongott.– Tegnap este nem láthattalak – mondta Tess. – Látni akarlak – azágyra lökte a férfit, meglovagolta, majd fölé hajolt, és a férfi kezétlenyomta a feje mellé a párnára, amikor kinyúlt felé. – Ne! – suttogta. Amai éjszaka az enyém. Engedd meg!Aidan tüdejében bent rekedt a levegő, bólintott, mert értette, hogy ezmost az uralkodásról szól. Tess élete lassan szétesett, darabokra hullott,és most romokban hever. Az éjszaka az övé.Tess lassan lefelé csúszott, a szája fürgén csókolta Aidant egyrelejjebb, míg a férfi ösztönösen följebb nem tolta a csípőjét. Tessmegállt, az ajka épp csak leheletnyire a férfi bizsergő férfiasságától, ésAidan felnyögött.– Tess.– Pszt, hadd csináljam. – Az ujjai végigsimították teljes hosszában,és Aidan összerándult. – Hadd csináljam... – Aztán a nyelve követte azujjai útját, mire Aidan megint felnyögött.– Kérlek – tolta magát még följebb kétségbeesetten. Könyörögve. –Kérlek...De semmi sem történt, és Aidan a könyökére emelkedett, hogylenézzen Tessre, aki feszülten figyelte, különös, fürkésző kifejezéssel azarcán. Mintha elemezné. Csak a fejét fordította el, úgy nézett a férfiszemébe, és az ajkára nem ült mosoly.– Ilyet még sosem csináltam.Aidan megdermedt. Ne hagyd abba! Kérlek, ne gondold megmagad!, hajtogatta magában vadul.Tess megnyalta az ajkát.– Szólj, ha valami olyasmit csinálok, ami nem jó.Köszönöm, istenem, gondolta, de tovább már képtelen voltgondolkodni, mert Tess ajka körbezárta, forrón és nedvesen. Őrjítőn.Lehunyta a szemét, és átadta magát az érzésnek. Hagyta, hogyelsodródjon az ocsmány valóságtól afelé, ami számít. Tess felé és a412

kimondhatatlan gyönyör felé, amelytől eláll a lélegzete, megfeszül acsípője, és egyre magasabbra emelkedik. Kezét Tess feje köré fonta,mutatta, hogyan szereti, majd nyögve elengedte, amikor a nő átvette aritmust.A férfi nyögése egészen föltüzelte Tesst. Gyönyört okozott neki, ésez fölfokozta a saját gyönyörét is. Egész teste borzongott, vibrált, ésszinte elviselhetetlenné vált a lüktetés a lába között. Akarta, nem,szüksége volt rá, mint soha eddigi életében. Sosem volt ilyen, soha ilyenszilaj vágta a beteljesülésig, soha ilyen sóvárgás. A szex eddig mindigolyasmi volt, amit tenni kellett. Élvezetes, de nem szükséges.Ezzel a férfival lenni azonban szükséges volt. Az, hogy kéjesnyögést csaljon elő belőle, fontosabb volt, mint a levegővétel, ezértmásik szögben tartotta a fejét, kevésbé szorította a szájával, ésgyöngéden tenyerébe fogta.A férfi fojtott kiáltással megfeszítette gyönyörű testét, majdmegdermedt, egyedül a sarkával és a feje hátuljával támasztotta megmagát. Tess elégedetten, erősnek és végtelenül nőnek érezve magátengedte el Aidant, és visszatolta a matracra. Meglovagolta, ésvégigcsókolta a testét. Aidan megmarkolta Tess fenekét, ésmegszorította.Aidan kinyitotta a szemét, és Tessnek még a lélegzete is elállt.– Hadd hatoljak be! – Meg sem várta Tess válaszát, megfordult vele,és egy erőteljes lökéssel már bent is volt, és egészen kitöltötte. Tesskiáltása beleolvadt Aidan nyögésébe, tekintetük egymásba fonódott,míg a férfi mozdulatlanul Tess fölé magasodott. – Nem akartalakkívánni – mondta Aidan rekedten, s minden szavának egy-egy lökésseladott nyomatékot. – Nem akartam törődni veled, de már akarok. Eztértsd meg!– Értem – Tess háta ívbe hajlott. A gyönyör szavak nélkülihangokként tört fel belőle, amikor Aidan megcsókolta a nyakát, majdszája a hegre tapadt, és erősen szívni kezdte. Tess megértette, hogyAidan így akarja a saját nyomát rajta hagyni azon a helyen, amelyet őannyira gyűlölt. Hevesen dobogó szíve szinte fájdalmasan facsarodottel. – Aidan.A gyönyör hatalmas erővel tört fel, túlságosan nagy erővel. Az érzésegyre csak fokozódott, az izmai lüktetve feszültek meg Aidan körül,413

ahogy a férfi egyre féktelenebbül lökte, egyre gyorsabban, és Tess úgyemelkedett fölfelé, ahogy a férfi szorítása a kezén erősebb lett. Tess félt.Félt, hogy sosem jut el oda, és rettegett, hogy mi fog történni, ha mégis.– Engedd el magad – lihegte Aidan a fülébe, mintha olvasott volna agondolataiban. – Lazíts. Hadd lássalak. Érezzelek. Kérlek, Tess.– Aidan – nyöszörgés volt, könyörgés, majd végre, végrediadalkiáltás, amikor a feszültség hirtelen engedett, és a tűz végigsöpörta testén. Megfeszült, felnyögött, alig volt tudatában annak, hogy Aidanis kielégült, hogy a teste megmerevedik, a fejét hátraveti a gyönyörtől,némán, hangtalanul.Aztán Aidan ráborult, a kezük még mindig egymásba fonódva. Atestük egymásba kapcsolódva. Tessnek fájt a mellkasa. A nyaka is fájt.Ilyen hihetetlenül jól még az életben nem érezte magát.– Ó.Aidan mellkasából sóhaj tört fel. Akár nevetés is lehetett.Egy örökkévalóságnak tűnt, míg így feküdtek, de Aidan egyszer csakelengedte Tess kezét, felkönyökölt és elkomolyodva nézett le rá.– Nem akartam, hogy most éjjel ez így történjen.Tess nagyot pislogott.– Mi?– Nem akartam ilyen vad és gyors lenni. Lassan akartalakelcsábítani, de azok után, amit csináltál... Lehetetlen volt.Tess elmosolyodott, és megcsókolta Aidan borostás állát.– Gondolom, megint nem működtem együtt.Aidan nem mosolygott vissza.– Miért csináltad?– Úgy érted...? Tudod... – nem tudta befejezni, elvörösödött, és atekintetét elkapta. – Biztos butának tartasz, hogy nem tudomkimondani.– Szerintem ilyen hihetetlen finomat még sosem éreztem – mondtaAidan csöndesen.Tess megpróbált nem felragyogni.– Komolyan?A férfi szája elnéző mosolyra húzódott.– Komolyan. De miért, Tess? Miért velem?414

– Azelőtt sosem akartam – válaszolt őszintén. – Aztán veled, múltéjjel... – felsóhajtott. – Nem akarok szemérmes lenni. Tudom, hogyvonzó vagyok, tudom, hogy a férfiak megnéznek. De Phillip nagypofont adott az önbizalmamnak. Miattad gyönyörűnek éreztem magam.Kívánatosnak. Azt akartam, hogy te is ezt érezd. – Zavartan vont vállat.– Biztosan nem érted.Aidan lenézett rá, tekintete átható volt az éjjeli lámpa gyöngefényében is.– Nem tudod, mi az, amit értek, Tess. – Ezzel felnyúlt, lekapcsolta alámpát, és magukra húzta a takarót. A sötétben úgy helyezkedett, hogyszerelme arca a mellkasához került, odahúzta magához, átkarolta, s Tesscsak hallgatta a férfi nyugodt szívverését.Tess légzése is szépen lelassult, mély lett, és már majdnem el isaludt, amikor Aidan megint megszólalt, a hangja ott vibrált Tess arcamellett.– Az után a nap után... amikor megtaláltam a harmadik kislányt...hazamentem, és Shelley lecsapott rám. Annyira ki voltam borulva, és őkihasználta ezt, és rábeszélt, hogy lépjek ki a rendőrségtől.Tess ujja hegyével simogatta Aidan mellkasán a durva szőrt, örült,hogy a nő nincs itt. Mert arcon vágná.– Ez önzés volt.Aidan rekedten nevetett föl.– A végén nem is értettem, mit láttam benne eleinte. Annyit tudok,hogy olyan üres voltam... annyira mérges... hogy legszívesebbenmegütöttem volna. A kezem már a levegőben volt, de... visszafogtammagam félúton. Aztán választás elé állítottam. Ha még egyszer azt kéri,hogy dolgozzam a nevelőapjának, akkor elmegyek. És komolyangondoltam.Aidan hosszan hallgatott.Végül Tess rákérdezett.– És végül? Elmentél?– Akkor nem. Egy ideig normálisan viselkedett és én őszinténhittem, hogy meg tudjuk oldani. De csak az után a nap után mentem el,hogy te ott tanúskodtál a bíróságon. Green tárgyalásán. Annyira dühösvoltam rád... Szabadnapot vettem ki, hogy elmenjek a bíróságra. Miutánaz összes rendőr felállt, és ellened tüntetve kivonult a tárgyalóteremből,415

én hazamentem. Szükségem volt valakire, és ennek Shelley-nek kellettvolna lennie.Tess szívét balsejtelem járta át.– És?– És arra értem haza, hogy Shelley egy másik pasassal van. A miágyunkban.Tess mély levegőt vett, és kimondta azt, ami először az eszébe jutott.Ugyanazt, amit Aidan mondott neki az előző este.– Bunkóság.Aidan komoran nevetett föl.– Talált. Látta, hogy ott állok. A pasas... meg épp nagyon el voltfoglalva. A mai napig azt hiszem, hogy az a fickó nem is tudta, hogy ottvagyok. De Shelley tökéletesen tisztában volt vele. Rám nézett a pasasválla fölött. Fölemelte a szemöldökét. És ennyi. Eljöttem, és soha nemtértem vissza. Kristen ment vissza a ruháimért, amikor Shelley nem voltotthon. Még előtte egyszer elhoztam Shelley-t ide, hogy nézze meg aházat, mert meg akartam venni, de csak húzta a száját. Két héttel későbbmegvettem, és gyökeret eresztettem. Shelley is. Pár hét múlva férjhez isment a pasashoz. Aki apucinak dolgozik, és megvan a ház is a NorthShore-on – felsóhajtott. – Most már mindent tudsz.– Köszönöm, hogy megbíztál bennem.Aidan arcán mosoly villant át.– Köszönöm... tudod, mit. Nagyon jó volt egy kezdőhöz képest.Tess szeme elkerekedett.– Azt mondtad, ilyen jó még sosem volt.– Nem is hazudtam. De szerintem így az első próbálkozás után csakfölfelé vezet az út.Tess ajka megrezzent.– Vagy le, ahogy az imént. Menj aludni, Aidan. Nemsokára reggelvan.416

Március 17-e, péntek, 7.30– Az a ribanc – Joanna a televízió előtt állt, tátott szájjal és csípőretett kézzel. Tess Ciccotelli betöltötte a képernyőt, az arca hol ideges, holszomorú, hol mesterkélten őszinte volt. Aztán váltott a kameraállás. –Lynne Pope-pal beszél!Keith összevont szemöldökkel nézett föl a reggeli napilapból.– Jo, hagyd végre abba. Nem kapod meg tőle a nagy sztorit. Fogaddel, és lépj túl rajta!Joanna dühös pillantást vetett felé a válla fölött.– Köszönöm a támogatást.– Nőj már fel, Jo – Keith összehajtotta az újságot.– Tegnap délután fölhívott egy atlantai bank. Azt szeretnék, ha jövőhónap elsején kezdenék náluk. Hatalmas lehetőség. Jo, haza akarokmenni. Gondoltam, ha volna okod hazajönni, akkor meggondolnádmagad.– Neked van okod hazamenni – csattant föl mérgesen. – A tekarriered. A te életed.– Amiről azt hittem, a tiéd is – mondta a férfi csöndesen. – Még nemadtam választ nekik. Most szépen felöltözöm, és indulok dolgozni. Estemegbeszélhetjük.Joanna dühösen nézte, ahogy a férfi kimegy. Nem akart rólabeszélni. Ő itt marad, és megszerzi azt a rohadt helyet a vezércikk alatt,még akkor is, ha belepusztul. A konyha felé fordult, amikor atévéképernyőn megjelent egy fénykép, amely megragadta a figyelmét.Sylvia Arnesst egészen közelről, egy nagy kaliberű fegyverrel lőttékle. A rendőrségi nyomozás folyamatban van. A szemtanúk állításaszerint lövést hallottak, majd megtalálták a holttestet. A nő kabátjára akövetkező üzenet volt tűzve: „Barátairól ismerszik meg az ember". Arendőrség egyelőre nem nyilatkozik az üzenet jelentéséről.Folyamatosan tájékoztatjuk önöket a...Joanna lassan leereszkedett a számítógépe elé, és addig kattintgatott,míg meg nem jelent a képsorozat, amelyet szerda délután készített417

Ciccotelliről. A borszaküzlet. A virágüzlet. A cipőbolt... Itt is van. Ahalott nő egyetlen képen Ciccotellivel. Alig beszéltek egymással. Ésmost a nő halott. Végigfutott a borzongás rajta. Szent isten! A gyomraösszeugrott, gyorsan visszalapozott a borszaküzlethez, és még egygondolat kapcsolódott a többihez. Összehasonlította a saját felvételét amai Bulletin negyedik oldalán szereplő kásás képpel.– Marge Hooper, ötvenhárom éves, a borszaküzletében történt rablásáldozata – írta a Bulletin. Ugyanaz a nő.Az összes többi képét is átnézte, visszatartott lélegzettel. A portás isott van a képein. Három halott. Ott vannak az összes képen, amelyetkészített. Visszagondolt a hiányzó fotópapírokra. Valaki belenyúlt afájljaiba. Megfagyott az ereiben a vér.Hívd a rendőrséget, Jo! Most azonnal. Rádöbbent, hogy remeg akeze, ahogy kinyúlt a telefonért, és riadtan ugrott egyet, amikor atelefon váratlanul megszólalt.– Halló.– Miss Carmichael? A nevem dr. Kelsey Chin, a Lexingtoni NőiKlinikáról, Kentuckyból. Úgy értesültem, hogy tegnap keresett.Joanna keze még mindig remegett, de föllapozta a jegyzetfüzetét,míg meg nem találta a nevet, amelyet a „légypapír-művelet"-nekelnevezett kutatása közben talált.– Dr. Chin. Köszönöm, hogy visszahívott. Egy témában kutatok, ésazt reméltem, a segítségemre lehet.Március 17-e, péntek, 7.30Aidan épp húsz perccel ezelőtt vitte föl Tesst a szülei szállodaiszobájába – épp idejében ahhoz, hogy lássa a Lynne Pope-pal fölvettinterjút. Tess apja egész végig mozdulatlanul ült, míg az interjú véget418

nem ért. A felesége ott kuporgott mellette, és fogta a kezét. Vito föl-alájárkált. Tess sóhajtozott.– Nem túloznak, amikor azt mondják, a képernyőn mindenki ötkilóval többnek látszik – mondta Tess könnyed hangon, deösszerezzent, amikor három dühös szempár meredt rá.– Biztos vagy benne, hogy ez bölcs döntés volt, Tess? – kérdezte azédesanyja. – Hogy fölingerled?– Naná hogy nem volt bölcs döntés – fakadt ki Vito. – Hol afrancban volt Reagan, amikor ezt az interjút fölvették?– Föl-le járkált, ahogy te most. A múlt éjjel még egy holttestettaláltak. Vito, emlékszel arra a fiatal lányra, aki flörtölt veled acipőboltban?Vito arcból kiszaladt a vér.–Meghalt? Ezért volt a kavarodás az éjjel? Nem is ismerted ezt alányt. Most már vadidegeneket gyilkol le?Tess bólintott.– Mindent meg kell tennem, hogy senki más gyanútlan embert nekaphasson el. Úgy gondoltam, Lynne Pope megfelelően nyúlt ehhez azérzékeny témához.Az apja felállt, a bőre szürke volt.– Kit bosszantottál föl ennyire, hogy ezt tegye? Te jó ég! Megölt egyvadidegen embert.Tess inkább félresöpörte az ingerültségét, amelyet apja szóválasztásakeltett benne.– Nem tudom, apu. A rendőrség alaposan átnézte azokat apácienseket, akiket én véleményeztem a bíróság számára.– Odaadtad nekik a kezeltjeid listáját?– Náluk van a lista, igen. Őszintén megvallva, kétlem, hogybármelyik páciensem képes lenne egy ennyire összetett dolgot kieszelni,vagy bármelyikük ilyen összeszedett lenne, hogy egy effajta tervetvégrehajtson, ha volna is neki. Ez olyan személyiségtípus, amellyel nemhiszem, hogy valaha is találkoztam. Apu, feküdj le. Rémesen nézel ki.A férfi leült az ágyra.– Nem érzem jól magam – ismerte el. – Gina, idehoznád agyógyszereimet?419

Tess gyöngéden fekvő helyzetbe segítette, és fölemelte az apjalábfejét az ágyra.– Pihenj. Óvatos vagyok, apu. Esküszöm. – Vitóval átment a bátyjaszomszédos szobájába, és Tess csak ott engedte el magát. A vállalehanyatlott. – Otthon kellene lennie.– Nem fog hazamenni, csak ha te is jössz – dörmögte Vito. – Tess,kérlek, gyere haza. Legalább addig, míg ennek nincs vége. Otthon, asaját területemen, meg tudlak védeni.Tess a fejét rázta.– Még mindig nem érted, Vito. Ez mind rólam szól. HaPhiladelphiába mennék, akkor ő is. És akkor csak egy másik városbaköltöztettük a bajt. Aidan és Murphy már nyomon van. Bízom bennük.– Megdörzsölte a bátyja karját. – Te nem?A férfi lerogyott egy székbe.– Annyira tehetetlennek érzem magam. Nemsokára vissza kellmennem dolgozni. Rendesek voltak a szabadsággal, de már háromnapja, hogy eljöttem.Tess arcát a bátyja fejére hajtotta.– Nemsokára vége kell, hogy legyen, Vito. Mielőtt még valakimeghal. – A zsebében megszólalt a telefonja, és Tess ereibenmegfagyott a vér. – Nem akarom fölvenni.– Lehet, hogy Reagan. Vedd csak fel!Tess kivette a telefont a zsebéből. Amy volt az.– Szia.– Tess? Amy vagyok. Hol vagy?Amy hangsúlya úgy hatott Tessre, mintha jeget borítottak volna rá.– Vitóval a szállodában. Miért?– Az Eye-ról van szó. Azzal vádolnak, hogy önként vállaltad avideózást – Amy habozott. – Az első oldalon vagy, Tess.Denise. Hogy ott rohadna meg!– Denise eladta a sztorit – nyögte. – Istenre esküszöm,legszívesebben... – mély levegőt vett. -Mennyire gáz?– Nagyon. Nagyon gáz. A... a második oldalon van egy kép. Az,amelyik a zsarolólevéllel jött, Tess. Sajnálom.Tess torkába tolult a gyomorsav. Vakon odanyújtotta a telefontVitónak, lerogyott az ágyra, és csak bámulta a kezét. Hallotta, ahogy420

Vito magyarázatot követel, hallotta, hogy sziszegve káromkodik. Aztána bátyja odatérdelt elé, és megfogta a kezét.– Mit tehetek? – kérdezte halkan és kétségbeesetten.Tess hosszú ideig csak ült ott, és a válaszon töprengett.– Megkérhetnélek, hogy öld meg azt a ribancot. De az törvénytelenlenne. – Döntött, és amint megvolt a döntés, eltökélten felállt. –Elvihetsz a bíróságra. Van ott egy ügyvéd, akivel beszélni szeretnék.Március 17-e, péntek, 7.30Támadásba lendült. Nem gondoltam volna, hogy van hozzá mersze.A kávézóban minden szempár a hírműsorra meredt, és hirtelenmindenki roppant együtt érző lett Ciccotellivel. De mindenki aztsuttogta, ha meglátják, inkább átmennek az utca túloldalára. Most már avadidegenek leszedése is nehezebb lesz. Talán a macska-egér játék avégéhez ért. A megmaradt elvarratlan szálak már hatásosan le vannaknyisszantva.Itt az idő a kegyelemdöfésre. És utána... a végső kielégülésre.A pincérnő odalépett hozzá egy teli kávéskannával.– Kér még?– Igen. És utána kérem a számlát.Március 17-e, péntek, 8.15421

Blaine Connell úgy nézett ki, mint aki napok óta nem aludt. Aszakszervezeti képviselője mellette volt Spinnelli tárgyalóasztalánál,gőgös volt, és látszott rajta, hogy kész vitába szállni bárkivel Spinnelliés Patrick az egyik oldalon állt, míg Aidan és Murphy leült azasztalhoz. A belső ellenőrzés fekete öltönyt viselő munkatársa a sarokbahúzódott, onnan figyelt bizalmatlanul.Murphy áttolta az asztalon azt a képet, amelyen Connell épp pénztfogad el Lawe-tól, mire Connell megmerevedett.– Ezt már megbeszéltük – szólalt meg a szakszervezeti képviselő. –Connell tiszt úr azt állítja, hogy nem ismeri ezt a férfit. Ez a fényképmerő manipuláció.– Tudjuk, hogy a férfi neve Destine Lawe – mondta Murphykimérten. – Magándetektív. És halott.Aidan figyelte, ahogy Connell válla kissé ellazul.– Megfenyegetett, Blaine? – Connell szeme megrebbent. Családjavan, Aidan tudta jól. – Sandrával vagy a fiúkkal?A férfi szeme ismét megrebbent, most észrevehetőbben, és Aidanfölsóhajtott.– Blaine, jó zsaru voltál. És még mindig lehetsz jó ember. Tízenmeghaltak. Ha Lawe a családoddal fenyegetődzött, akkor már nemárthat nekik. Segíts nekünk, Blaine! Mondd el, hol találkoztál vele. Megkell találnunk a kapcsolatot Lawe és a gyilkos között, különben másokis meghalhatnak.Connell a képviselője fülébe súgott valamit.– Mentességet kér – mondta a képviselő.Patrick összevonta a szemöldökét.– Attól függ, mit tett... Vakon nem adhatok mentességet.A szakszervezeti képviselő fölállt.– Akkor végeztünk. Gyere, Blaine!Aidan elkezdte kirakosgatni az elhunytak fényképeit.– Arness. Hooper. Hughes. Malcolm és Gwen Seward. Winslow.Adams – Connell arca megrándult, de leült, és a száját összeszorította.A képviselője megrángatta a vállánál fogva.– Menjünk, Blaine!Aidan folytatta.422

– Ártatlanok voltak. Most pedig nézd meg a cinkosokat. Azemberünk nem szereti az elvarratlan szálakat. David Bacon, NicoleRivera. Destin Lawe – Connell elsápadt, amikor meglátta Laweelszenesedett holttestét. – Egyik sem jött oda hozzánk. Tudomásunkszerint hűségesek voltak mindhalálig. Szerinted te leszel a kivétel? Haazt hitted, hogy a legnagyobb fenyegetést Lawe jelenti a feleségedre ésa gyerekeidre, akkor gondold át! Te is elvarratlan szál vagy, Blaine.– Menjünk, Blaine!Connell elhúzódott tőle.– Odajött hozzám. Szívességre volt szüksége, néhány helyszínelésifotóra. Azt mondta, ezzel tönkre lehet tenni az agyturkászt, akiszabadon engedte Preston gyilkosát.– Dr. Ciccotellit – mondta Murphy, mire Connell keserű arccalbólintott.– Igen, őt. Annak a ribancnak vér helyett jég van az ereiben.Aidan visszaemlékezett, Tess mennyire gyötrődött az éjjel, hogyanzokogott. Haragudnia kellene Tess nevében is. Ehelyett csakelszomorodott.– Nem, ez nem így van – mondta.Connell ajka vékony vonallá szűkült.– Vele alszol, Reagan, szóval aligha vagy hiteles forrás e tekintetben.Őszintén remélem, hogy a technikája tízest érdemel, mert arra cseréltedel a jó híredet – vicsorgott. – Az Eye a második oldal tetejénmegjelentetett egy kis ízelítőt. Azt hiszem, mind megláthatjuk, mitőlhúztad le a lelkiismeretedet a kibaszott vécén.Aidanben most fölforrt a harag. Érezte, hogy Murphy megdermedmellette. Aidan csak bámulta az asztalt, majd amikor ismét higgadt lett,fölnézett Connellre.– Hogyan lépett Lawe kapcsolatba veled?Connell más irányba nézett.– Elkapott, amikor kijöttem a bíróságról, majd később felhívott egytelefonfülkéből, hogy megbeszéljük, miként juttatom el neki a képeket.A tó melletti raktáraknál.– Emlékszel, melyik napon volt ez? – kérdezte Murphy.– December tizennegyedike a bíróságnál. Tizenhetedike az átadásra.423

– Biztosnak látszol a dátumok tekintetében – mondta Murphy. –Miért?Connell megint elfordította a tekintetét.– Csak emlékszem, ennyi.Aidan felállt.– Talán azért, mert te meg azon a napon húztad le a lelkiismeretedeta kibaszott vécén – mondta fojtottan. Murphy fölemelkedett, ésmegérintette a vállát.– Nem éri meg, Aidan – suttogta, mire Aidan mély levegőt vett.– Tudom. – Többet egy szót sem szólt, míg a négy férfi oda nem értMurphy asztalához, és Aidan lerogyott a székébe. – Annyira szerettemvolna letörölni azt a gúnyos nézést a képéről.– De nem tetted – mondta Spinnelli. – Dicséretes.– Mi a következő lépésetek? – kérdezte Patrick.– Utánajárok ezeknek a napoknak – válaszolta Murphy. – Háthavalami felbukkan.– És meglátogatjuk Tess hajdani vőlegényét, dr. Phillip Parkst. –Aidan az órájára pillantott. – Fél órán belül elvileg be is ér arendelőjébe.– És mihez kezdtek Connell-lel? – kérdezte Spinnelli.Patrick gondterheltnek tűnt.– A bizonyítékokkal való visszaélésről van szó. Kérvényezni fogomaz elbocsátását. Nyugdíj nélkül. A többiről majd értesítelek. –Visszament a tárgyalóba, ahol még várta Connell, a szakszervezetiképviselője és a belső ellenőrzés embere.– Láttam Tess interjúját a Good Morning, Chicagó-ban – mondtaSpinnelli. – Magabiztosnak és szavahihetőnek látszott. Remélem, hogyamikor ennek az egésznek vége, Pope megint meghívja. Akkor azemberek nem fognak átmenni az utca túloldalára, valahányszormeglátják. Ne aggódj a bulvárlap miatt, Aidan! Az ilyesmi pár nap alattleül.Spinnelli bezárkózott az irodájába, és Murphy leült az asztalához.– Igaza van az Eye-jal kapcsolatban, Aidan. Most szörnyűnek tűnik,de elül.Aidan a fogát csikorgatta.– Láttad?424

Murphy habozott.– Igen. A kép körbe van vágva, ezért nem igazán látszik semmi, de asztori tele van rosszindulatú célozgatásokkal. Szóltam volna, de azthittem, már láttad.Aidan a fejét rázta.– Nem akarom látni. Gondolom, ettől gyáva vagyok.– Nem, ettől vagy ember, Aidan. Szóval, hogy van ma Rachel?– Ma otthon maradt, nem ment suliba.Murphy együtt érzőn húzta el a száját.– Fáj a varrat?Aidan elnevette magát, mert eszébe jutott a húga reggel hat óraikétségbeesett telefonhívása.– Ami azt illeti, a haja fájt... A nagy vagánysága, hogy „ez csak haj",reggelre eltűnt, amikor fölébredt, és belenézett a tükörbe. Tess délutánelvileg elviszi egy fodrász barátjához, szóval estére megint csini lesz, éstrendi.Lenézett a följegyzésekre, amelyeket az egyik hivatalnok tett azasztalára. Eltökélte, nem fogja hagyni, hogy az Eye elvonja a figyelmét.Lawe a Brewer, Inc. elnökeként szerepelt a listán, a lakása a vállalatnevére volt kibérelve, és erre a névre szóltak a közüzemi számlák, ezena néven volt a kocsija, de még a hitelkártyája is. Három különbözőbankja volt városszerte. Valószínűleg volt pénze offshore számlán is.Mind a három bankban volt széfje, amelyeket meg is fognak nézni,miután meglátogatták dr. hogy ott rohadna meg-et. Eltöprengett, vajonképes lesz-e megőrizni a hidegvérét a pasassal, de az iménti szóváltásaBlaine Connell-lel nem hagyott benne kétségeket. Ha meg bírta állni,hogy beverje Connell fejét az után a mocskos megjegyzés után Tessről,akkor bármire képes.Aidan összevonta a szemöldökét. Szóval az Eye-nál van kép Tessről.Biztosan Mastersontól kapták. És ez illegális. Gondoskodni fog róla,hogy a kis Denise üljön egy kicsit. Egészen addig nem is tudott aképről, míg ki nem csúszott Connell száján. Aidan elgondolkodott,vajon Tess látta-e. Hogy Tess jól van-e. Este őszinte volt Lynne Popepal,kijelentette a kamera előtt, hogy a tudta nélkül készítettek rólafelvételt. Szóval az Eye vagy sokkal kisebb visszhangot kelt a425

megszellőztetett képekkel, vagy rekord eladást produkál azingyenreklám miatt.Akárhogy alakul is, Tess elég erős, hogy kezelje a helyzetet. És én isaz leszek.– Szóval annyi? – kérdezte Murphy a nagy semmiből, mire Aidanfelkapta a fejét. Murphy le sem vette a szemét az asztaláról, és a tollávala jegyzetfüzetébe firkálgatott.– Mi annyi?– Tess. Tízes.Aidan nagyot nézett, majd lassan elvigyorodott.– Nincs is a skálán.– Valahogy ez nem lep meg.Murphy bús beletörődése nevetést csalt ki belőle.– Szóval, Murphy, készen állsz, hogy meglátogassuk dr. hogy ottrohadna meg-et?– Miért is ne? Menjünk!426

Huszonegyedik fejezetMárcius 17-e, péntek, 9.30Kristen arca felragyogott, amikor Tess kukucskált be az irodájaajtaján.– Gyere be! Ülj le!– Nem maradok sokáig – mosolygott Tess fáradtan. – Neked mégvan állásod.Kristen mosolya elillant.– Neked is lesz, amikor ennek az egésznek vége-– Vagy nem. Ezt láttad? – kinyújtotta az Eye-t, és figyelte, ahogyKristen szeme összeszűkül, és az arca elvörösödik.– A rohadék – sziszegte. – Honnan szedhette?– A titkárnőmtől. – Tess fölnézett a plafonra. Mostanra komolyanmegingott a szakmai önbecsülésem. Ez a nő megvetett engem, és énészre sem vettem.– Tudom, hogyan érzel. Minden este együtt ettem egy gyilkossal, ésnem is tudtam róla. Az emberek időnként csak azt az arcukat mutatják,amelyről azt akarják, hogy a másik lássa. Ez még a pszichiáterekkel ismegesik.– Csak annyit tudok, hogy rohadtul belefáradtam abba, hogyidegeskedem, és ezért vagyok itt. Az éjszaka azzal az interjúvalmegtettem az első lépést, hogy újra a saját kezembe vegyem az életemet– és azzal, ami azután következett. Ha csak arra gondolt, ahogyanAidan reagált az ágyban, máris zakatolni kezdett a szíve. Amikorazonban arra gondolt, hogyan fog a férfi reagálni az Eye-ban megjelentképre, rosszul lett. – Be fogom perelni a titkárnőmet és az újságot. Megszeretnélek kérni, hogy ajánlj egy ügyvédet.427

Jól teszed, Tess. De miért nem Amy Millert kérted meg? Olyanrégóta vagytok barátnők.– Pontosan ezért. Amikor azt hittem, hogy büntetőjogi perben lenneszükségem védőügyvédként rá, csúnyán összevesztünk, mert nemtudtunk egyetértésre jutni arról, hogy együttműködjem-e a rendőrséggelvagy sem. Megbántottam, és ő is megbántott engem, és nem akaromkockára tenni a barátságunkat. Ó, és ennek az ügyvédnek polgári perbenis védenie kell majd. A régi ügyfeleim beperelnek. Fájdalom ésszenvedés okozásáért.Kristen elhúzta a száját.– Valami jó azért csak történt?– Aidanről akarsz kérdezni.Kristen csak vigyorgott.– És igyekszem diszkréten. Nos?– Majd meglátjuk. Nem tudom, mit szól majd ehhez – az újságramutatott.– Aidan normális pasas, Tess. Sokkal... változékonyabb hangulatú,mint Abe, de a szíve mélyén sziklaszilárd. Ami azt illeti, elég mélybenyomást tettél az apjukra. Kyle mindenkinek azt meséli, hogy ilyenügyes női utcai harcost még sosem látott.Tess a szemét forgatta.– Csodás. Mekkora elismerés.– Kyle Reagantől az is. Tisztelet, és a Reagan család számára ezminden.– Remélem, elég lesz. Fáradt vagyok. Az utóbbi pár éjszaka nem isaludtam.Kristen még szélesebben vigyorgott.– Ó? Csakugyan?Tess arca fölhevült.– Akkor hazamegyek, és pihenek egy kicsit.– Menj vissza Aidanhez, és aludj. Alvás után mindent szebbnek látszmajd.428

Március 17-e, péntek, 10.15– Hát, ez nem néz ki valami jól – mondta Murphy, ahogy Aidanleállította a kocsit az épület mellett, ahol Parks lakott. Három járőrautóés egy mentő állt a járdaszegélynél.– Megvolt a három dobás, kiestél, haver. Szerintem megintelkéstünk.– Szerintem meg igazad van – mondta Murphy komoran. – Mindiglemaradunk...Parks az ötödiken lakott, és az ajtaját könnyű volt megtalálni:egyenruhás rendőrök álltak őrt előtte. Odabent két nyomozó volt, akikaz egységükhöz tartoztak, Howard és Brooks, továbbá az orvosszakértő, Johnson, aki a földön térdelt, és fölnézett, amikor Aidan ésMurphy belépett.– Volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan megérkeztek.Howard meglepetten nézett rájuk.– Ki ez a férfi nektek?– Tess Ciccotelli exvőlegénye – mondta Murphy. Azért jöttünk,hogy most délelőtt kikérdezzük. A francba. Ez a harmadik eset, hogy túlkésőn érkeztünk– Ez kezd unalmas lenni – dünnyögte Aidan egyetértve. – Hogyan ésmikor?– Három lövedék az alhasba, a negyedik a fejébe – válaszoltJohnson. – A hasi lövéseket valószínűleg pár lépésről adták le. Azutolsót egyenesen a fejébe, valószínűleg a biztonság kedvéért.Tizenkettő-ötvenhatkor.– És tizenkét másodperckor – tette hozzá Brooks keserűen.– Zsebórát viselt – magyarázta Howard. – Mostanában nem láttamilyet. Az egyik lövés, amelyet a hasára adtak le, eltalálta. Ahogy nézem,éppen belépett az ajtón. Az épület biztonsági szolgálata most húzza ki akordonszalagot. Kéritek az ügyet? Murphy felfújta az arcát, és kifújta alevegőt.– Mostanra tele van mindkét kezünk.429

Jack rosszkedvűen jött be.– Srácok, én ma szabit akartam kivenni. Aidan a hátán heverő dr.hogy ott rohadna meg-et nézte, és körülötte a szőnyeget, amelyetátitatott a vér.– Nem szívesen mondom el Tessnek. Parks egy szemét volt, de... – aszeme összeszűkült. – Murphy, Cartert most este kérdeztem Parksról.És Parks öt órával később halott.– Carter? – Murphy kétkedve nézett rá. – Hiszen Tess barátja.– És kulcsa van a lakáshoz, és saját orvosi műszerei vannak.– A vágások Bacon karján... – komorodott el Murphy. – És agyógyszerészeti ismeretek. Rendben, kivesszük az ügyet a kezetekből,fiúk. Basszus.– Nyomozók? – Egy középkorú férfi dugta be a fejét az ajtón. –Elővettem a biztonsági kamera lemezeit ma éjszakáról. Az előtéri, aföldszinti és az ötödik emeleti liftkamerák felvételeit.Aidan megállt az ajtóban.– Jössz, Jack?Jack homlokát ráncolva állt meg a szoba közepén.– Nem, előbb sűrűfésűvel átfésülöm ezt a szobát. Valamit biztosanhátrahagyott.A biztonsági szolgálat feje bevezette őket a vezérlőbe.– Ez az ötödik emeleti lift videója. Tíz perccel a Parks lelövése előttiidőpontra állítottam. – Megnyomott egy gombot, és Aidan visszatartottlélegzettel figyelt.– Basszus! – Egy gyapjúkabátos, fekete parókát viselő alak lépett kia liftből, az arcát óvatosan elfordítva. – Ez nem lehet Tess.– Persze, hogy nem lehet – mondta Murphy. De előbb mondd el,miért.– Először is, klausztrofóbiája van. Sosem jött volna lifttel, mindig alépcsőt használja. Másodszor pedig velem volt – Brooks és Howardösszenéztek. – Velem, Lynne Pope-pal és az operatőrével – tette hozzábarátságtalanul. – Éjjel egykor annak a rohadt interjúnak a közepéntartott.– Ez elég biztos alibi – helyeselt Howard.430

– Ahogy nézem, valaki egyet fizet, kettőt kap akcióban vette akabátot és a parókát – dünnyögte Murphy. – Nézzük meg az előtérbenkészült felvételt.A férfi megnyomott pár gombot.– Ugyanaz az időkeret.Murphy egy lépéssel közelebb húzódott.– Ki tudná merevíteni ezt a képkockát? Aidan. Nézd a cipőt.Aidan hunyorogva odahajolt.– Hegyes orrú. Ugyanakkorának látszik, mint amilyet Baconfürdőszobájában láttunk.– A vállak is kissé szélesnek tűnnek – jegyezte meg Brooks. –Nézzétek, ahogy a kabát megfeszül a hátán. Lehet, hogy férfi nőiruhában.– Carter túl magas – mondta Murphy, majd megemelte aszemöldökét. – De Robin nem. Archer mennyi lehet, Aidan?Százhetven?Aidan pulzusa az egekbe szökött.– Menjünk.Március 17-e, péntek, 10.30Tess ledobta a retiküljét Aidan konyhaasztalára.– Vito, nem kell velem maradnod. Dolly itt van, és Aidan itt hagytanekem a fegyverét.Vito mérgesen nézett rá.– Szerinted ettől elmegyek? Fuss neki még egyszer, Tess!– Ahogy óhajtod. Egy kicsit ledőlök aludni, mielőtt Rachelt délutánelviszem a fodrászhoz. Neked mi a terved?– Keresek egy könyvet, és olvasok. Az biztos, hogy Reagannek elégsok olvasnivalója van.431

– Nemrég diplomázott. De nem tudom, miből.Vito egy leheletnyit összevonta a szemöldökét.– Pszichológiából.Tess megtorpant az ajtóban, visszafordult, és csak bámulta a bátyját.– Tessék?– Pszichológia szakot végzett. Azt hittem, tudtad.Másfajta szorongás fogta el. Ilyesmi köti össze őket, és Aidantitokban tartotta.– Nem, nem tudtam.Vito felsóhajtott.– Gondolom, attól, hogy a te neved előtt dr. áll, furcsán érezte magát,ezért nem mondta el. Ne legyenek rossz érzéseid, Tess. Ez amolyanférfidolog.– És honnan tudtál a képesítéséről?– A múlt éjjel rákérdeztem, mielőtt azt a hívást kapta. Akkor mondtanekem, apunak és Amynek, amikor ti anyuval a konyhában a vacsorátkészítettétek. – Vito átható tekintettel nézte. – Évekig járt iskolába,mindenféle tárgyat fölvett, próbálta megtalálni a helyét. Az volt abenyomásom, hogy valaki a pszichológia felé lökte, habár négy egyébszakot is fölvett. Meg kellene kérdezned tőle.Aidan választását a barátja, Jason, öngyilkossága vezérelte. De ezAidan magánügye, az ő fájdalma, amelyet csak vele osztott meg, ésTess eltette a maga helyére.– Ez megmagyarázza a sok könyvet. – Egyszerre érzett büszkeségetAidan eredményei láttán, és csalódottságot, hogy nem tőle tudta meg.– Azt kívánod, bárcsak ő mondta volna el... – jegyezte meg Vito. –Mondom, hogy férfidolog. Nem sokan tudjuk túltenni magunkat azon,ha az asszony magasabban van a táplálékláncban.Az asszony. A szótól melegség járta át.– Szerinted túl tudja magát tenni rajta?– Majd az idő eldönti. Te mit gondolsz?– Csak azt tudom, hogy mit akarok gondolni. Azt akarom gondolni,hogy igen, túl tud rajta lépni, és túl is fog. – Megmagyarázhatatlanokból a szeme megtelt könnyel. – Szerintem szükségem van egy isalvásra. Vito a karjába zárta.432

– Tess, vannak olyan dolgok, amelyeket nem tudunkmegmagyarázni. És időnként előfordul, hogy a rosszból jó születik.Talán Reagan lesz ez a jó.– Utálom, hogy a képem megjelent az újságban suttogta. – Utálommiatta és magam miatt is.– Tudom. De túljutsz rajta. Most pedig menj aludni! Alvás utánmindent szebbnek látsz majd.433

Március 17-e, péntek, 11.15– Nyomozók. – Robin Archer nyitotta ki az ajtót, amely egy ízlésesháromszintes, barna téglaházba vezetett. Meglepett arckifejezése hamaraggódó lett. – Mi történt?– Beszélnünk kell önnel és dr. Carterral – mondta Aidankifejezéstelen hangon. – Itthon van?– Igen. – Robin összevont szemöldökkel engedte be őket. – Erre.Jon, a nyomozó urak vannak itt.Jon felállt, amikor beléptek a télikertbe. Egyik kezében videojátékvezérlőlógott. Elég volt egy pillantást vetnie az arcukra, és márisholtsápadt lett.– Tess?– Ő jól van. Vito van vele – mondta Aidan. – Dr. Carter, föl kellönnek tennem pár kérdést. Bejönnének Mr. Archerrel a központba?Jon és Robin egymásra pillantottak.– Nem beszélhetnénk itt? – kérdezte Jon.Aidan és Murphy útközben megegyezett, hogy nem fogják erőltetni adolgot, ha nemet mondanak. Nem voltak elég közel ahhoz, hogyvégzést kapjanak a letartóztatásukhoz.– Mi ketten itt beszélhetünk. Mr. Archer és a társam... hovamehetnének?– Jöjjön velem – mondta Robin csöndesen. – Kimegyünk akonyhába.– Mi ez az egész, Reagan? – kérdezte Jon éles hangon, amikorkettesben maradtak.– Hol volt az elmúlt éjjel, dr. Carter? Miután eljött a búcsúztatóról?Jon leült.– Elmentünk vacsorázni. A Morton'sba.Aidan egyik szemöldöke megemelkedett.– Nem a Blue Lemonba?– Robin néha szereti más főztjét enni. Az étteremből fél tizenkettőkörül jöttünk el. Feltételezem, ez lett volna a következő kérdés.434

– Valóban. És utána?– Moziba mentünk. A Cherbourgi esernyőket néztük meg. Franciafilm. Nagyon megindító.– Láttam. Négy csillagot kapott. Elég késői időpont a mozizásra,nem?– Ez az egyik előnye annak, ha valaki a nagyvárosban lakik,nyomozó. Robin minden este éjfél körül zárja be a bisztrót, és az énidőbeosztásom is elég rendszertelen. Biztos vagyok benne, hogytalálnak valakit mind az étteremben, mind a moziban, aki megerősítheti,hogy ott jártunk.Aidan szíve elszorult. Pedig már majdnem. De nem volt kétségeafelől, hogy az alibijüket megerősítik.– Természetesen utánajárunk.Jon bólintott.– Válaszoltam a kérdéseire. Most elárulná, miről van szó?– Phillip Parks meghalt.Jon szeme elkerekedett a döbbenettől.– Szent isten. Mikor?– Éjfél körül. Alig pár órával korábban beszéltünk róla. Muszáj voltmegkérdeznem.– Értem. Tess is tudja?– Még nem. Dr. Carter, nem kell megengednie, de nagyon hálásaklennénk, ha hagyná, hogy megnézzük a szekrényeket. Az önét és Mr.Archerét.– Mit keresnek? – kérdezte a fejét rázva. – Elmondhatja. Megértem.Fél óra elteltével Aidan és Murphy csatlakoztak egymáshoz. Jon ésRobin a télikerben ült, és egy egyenruhás rendőr állt az ajtóban.– Semmi – dünnyögte Aidan. – Carter szekrényében semmiszokatlan nincs.– Archer sima félcipőt hord, nem hegyes orrút -mondta Murphy. –És fél számmal nagyobbat, mint amilyennek a nyomát Baconfürdőszobájában találtuk.Fölhívtam a mozit. Még nincsenek nyitva, de megtaláltam a kezeltmozijegyeket Carter nadrágzsebében. A Cherbourgi esernyőket néztékmeg. Megszólalt a telefonja. – Reagan.435

– Aidan, Lori vagyok. Pár perce kerestek telefonon Afrikából. Egybizonyos dr. Trucco az Orvosok Határok Nélkül szervezettől. Aztmondta, Jim Swansonról érdeklődtél egy e-mailben.A levelet éjjel küldte el, miután Tesst hazahozta arról az interjúról.– Mit mondott?– Azt, hogy dr. Swanson sosem járt Csádban. Trucco azt mondta,hogy kapott egy levelet Swansontól, amelyben azt írta, hogymeggondolta magát, és inkább Chicagóban marad.– Értem. Köszönöm, Lori. Sokat segített. – Letette a telefont, ésodafordult Murphy felé. – Swanson sosem ment el Afrikába.– Megkérdezted Tesst róla?– Nem volt rá alkalmam. Nézzük meg, hátha Carter többet tud, mintamit este hajlandó volt elmondani. – Csatlakoztak a két férfihoz atélikertben, és ők is leültek. – Nagyon sajnáljuk, de muszáj volt.– Megértjük – dünnyögte Jon.– Nem, nem értjük meg – tiltakozott Robin. Miért jöttek ide? Azótanem láttuk Parksot, hogy Tess szakított vele.– Hadd menjünk vissza egy kicsit az időben, vissza, tegnap estére –mondta Murphy. – Dr. Carter, azt mondta a társamnak, hogy a barátikörük egyik tagja elhagyta a várost, hogy az Orvosok Határok Nélkülleldolgozzon.– Jim. Jim Swanson. Csádba ment.Aidan a fejét rázta.– Nem. Nem ment Csádba.Carter és Archer zavartan néztek egymásra.– De elment – erősködött Robin. – Úgy hat héttel a távozása utánképeslapot is kaptunk tőle.– Épp most kaptam a hírt a klinikáról, ahol elvileg jelentkezniekellett volna. De nem jelentkezett. A – igazgató egy levelet kapott tőle,amelyben közölte, hogy meggondolta magát.Robin kiment a helyiségből, és egy képeslappal tért vissza.– Az unokahúgom gyűjti a bélyegeket, ezért megtartottam.Aidan megfordította a képeslapot.– Ez egy sima képeslap a maga kórházából, dr. Carter.– Előre megvett egy adagot. Nem tudta, hogy ott mihez jut hozzá. Dea bélyegen Csád áll. Franciául.436

– Dr. Carter – Aidan megvárta, míg a férfi a szemébe néz. –Mondom, hogy Swanson sosem érkezett meg. Ha többet tud róla, eztökéletesen megfelelő alkalom arra, hogy elmondja.– Mondd el nekik, Jon... – suttogta Robin. -Tudniuk kell.Jon lenézett a földre, majd nagyot sóhajtva emelte föl a tekintetét.– Őszintén azt hittem, hogy külföldön van. Jim vonzódott Tesshez.Valószínűleg ez mindig is így volt, de Tess Parksszal élt. Amikor Tesskihajította Parkst, Jim magánkívül volt az örömtől. Én megsejtettem, denem hiszem, hogy bárki más tudta. Nagyjából fél évet várt, és utánalépett. Előállt a farbával.– És Tess mit mondott? – kérdezte Aidan.– Azt, hogy Jim a barátja, és semmi több. Jim egészen összetört.Képtelen volt Chicagóban maradni. A következő vasárnap bejelentette,hogy úgy döntött, Afrikába megy. Természetesen mindannyianmeglepődtünk. Látszólag a semmiből jött. De láttam Tess arcát. Őt nemlepte meg. Hanem megrémítene De egyikük sem mondott semmit.– Akkor honnan tud erről? – kérdezte Murphy.– Az elutazása előtti este megjelent az ajtónkban, részegen – vette áta fonalat Robin. – Kiöntötte a lelkét, szegény fickó.– Megpróbáltam beszélni a fejével – folytatta Jon. – Másnap indult agépe. De amikor befejezte, akkor megértettem, miért kell elmennie.Tényleg szerette Tesst, és teljesen egyoldalúan. El sem tudom képzelni,ez mennyire fájhatott neki.Aidan sem tudta elképzelni. Tess Ciccotelli olyan nő, akit a férfiakmásodszorra, sőt harmadszorra és negyedszerre is megnéznek. Akirőlfantáziálnak. De valóban szeretni, és nem megkapni... Ez keserűvé tehetegy férfit. Bosszúvágyóvá.– Hazavittem kocsival, ágyba dugtam, és beállítottam azébresztőórát. Később telefonáltam, hogy megnézzem, fölébredt-e. Nemvette föl, és egy hónappal később a baráti körben mindenki kapott egylevelet, hogy berendezkedett, és jól van. A képeslapig semmit semhallottam felőle, és azóta sem.– Van fényképük Swansonról? – kérdezte Murphy.Jon elgondolkodott.– Nincs, de Tessnek van. A nappali falán. A Lemonban készült, azutolsó baráti összejövetelen Jim elutazása előtt.437

Aidan bólintott.– Láttam. A toll– és tusrajzok mellett, amelyet a testvére, Tinokészített a tengerpartról. De mindenki ül a képen. Milyen magas voltSwanson?– Nagyjából, mint én – válaszolt Robin. – Százhetven, talánszázhetvenöt.Igen!– És mikor ment el? Emlékeznek a pontos dátumra?Jon összevont szemöldökkel nézett Robinra.– Pár héttel karácsony előtt. December tizedikén talán?Aidan Murphyre nézett, látta, hogy a társa alig észrevehetőenbiccent. Swanson csak napokkal azelőtt távozott, hogy Lawe előszörkapcsolatba lépett Blaine Connell-lel. A két dolog kapcsolatban állegymással. Érezte.– Dr. Carter, említette a beszélgetésünket bárkinek is?– Robinnal vacsora közben megbeszéltük, de nem a búcsúztatón.Nem mondta, hogy nem említhetem senkinek.Aidan felsóhajtott.– Valaki tudta, hogy Parksra gyanakodtunk, mert Parks meghalt.Murphy a torkát köszörülte.– Be tudnák hozni a ruhákat, amelyeket tegnap este viseltek?Jon elindult.– Ó, nem. Azt gondolja... Persze hogy azt gondolja. Ugyanúgylehallgattak, mint Tesst.Amikor Jon visszatért a ruhadarabokkal, Aidan és Murphy már azajtóban állt.– Swansonnak volt kulcsa Tess lakásához? – kérdezte Murphy.– Nem hiszem. – Jon átadta a kabátokat, és átvette az elismervényt,amelyet Aidan addigra megirt. – Nézzék, nyomozó urak, Jim lehet,hogy beleőrült a szerelembe, de nem volt elvetemült. Nem tudomelképzelni róla, hogy ilyesmit tegyen.– Pedig valaki mégis ilyesmit tesz – mondta Aidan ridegen. – Ésegyelőre Swanson a legjobb nyom, amelyen elindulhatunk. Köszönöm asegítséget, uraim.438

Március 17-e, péntek, 12. 15Tess a telefonja csörgésére ébredt. Kábán nyúlt érte, kezévelelhessegetve Bellát a fenekéről.– Tessék...– Tess, Amy vagyok, kelj föl!Amy sürgető hangjától Tess azonnal magához tért. Gyorsan fölült.– Mi a baj?– Vito hívott. Az apukád a sürgősségin van, Tess. Már elindultamérted.Tess szíve megállt.– Mi történt?– Szívinfarktusa volt, drágám. Nagyon súlyos. Az anyukád hívtaVitót. Nem akart fölébreszteni téged, ha nem szükséges, de sokkalrosszabb, mint gondolta.– Istenem, istenem... – Tess kiugrott az ágyból, hirtelen azt semtudta, mi hol van. – Kell a cipőm. A francba, hol van a cipőm? És te holvagy?– Épp most fordultam be Aidan utcájába. Gyere ki a ház elé, ésbeviszlek a kórházba.Tess kapkodni kezdett, a szíve majd kiugrott a helyéről. Tarts ki,apu!Amy autója már ott állt a garázs előtt, és Tess gyorsan bemászott.– Indulhatunk. – Amy gázt adott, Tess pedig sikertelenül próbáltlevegőhöz jutni. – Nem kapok levegőt, a francba. Föl kell hívnomAidant. – Matatni kezdett, de az ujjai mintha megvastagodtak volna.Amy lehúzódott a járda mellé.– Tess, muszáj lenyugodnod.– Miért álltál meg? Menj már, az isten szerelmére.– Add ide a telefonod! Majd én tárcsázok. Te pedig megnyugszol,mert neked is infarktusod lesz. – Kinyúlt a mobilért, és megfogta Tesskezét. – Megijeszted az apád, ha így mész be hozzá. Nyugodj meg!439

Hadd segítsek! A masszázsterapeutám ezt a pontot szokta megnyomninekem.Tess lehunyta a szemét, és próbált mélyeket lélegezni, tudva, hogyAmynek igaza van. Még megöli az apját, ha ilyen feldúltan rohan behozzá. Amy a nyakát masszírozta, erősen megnyomva a gerince mellettifeszes izmokat.– Ez finom – suttogta Tess.Aztán összerezzent, amikor fájdalom hasított a nyaka ívébe.– Aú. Ez fájt.– Ez is reflexpont. Ettől elalszol, kicsim – suttogta Amy. – Aludj,Tess. Alvás után mindent szebbnek látsz majd. Majd meglátod.Tess szempillái elnehezedtek, és hátradőlt az ülésen. A kocsi ismételindult, ahogy Tess belesüllyedt a langymeleg homályba.Március 17-e, péntek, 14.1'.– Találtam valamit. – Aidan fölállt, hogy lássa Murphyt az asztalátbeborító papírhegyek fölött. Minden papírt elhoztak Lawe háromszéfjéből. Aidan az elmúlt egy órában ezeket válogatta, míg Murphymegpróbált Jim Swanson nyomára bukkanni.Murphy odament az asztal másik oldalára.– Határidőnaplónak látszik.– Az is. Dátumok és a legtöbb esetben az ügyfelek neve is. Mindenmunkánál bejelölte, ha kifizették, de magát a munkát csak kóddaljelezte. Ez a pasas rohadt sok pénzt keresett.– Ja, de utolérte a végzet, szóval rohadt sokat ér most ezzel apénzzel.– Köszönöm az összegzést. Te találtál valamit?– Eddig semmit. Ha Jim Swanson az országban van, akkor nemhasznál hitelkártyát, és az éves adóbevallását sem nyújtotta be. A szülei440

akkor haltak meg, amikor még egyetemre járt, és a tágabb családbólévek óta senki nem hallott róla. Ahogy nézem, magányos farkas volt.– Nos, én folytatom a határidőnapló átnyálazását, és... – megcsörrenta telefonja.– Reagan.– Halló! – suttogás volt. Női. Riadt. – Dan Morrist keresi?Aidan a kezével letakarta a telefont.– Danny Morris apjával kapcsolatos – megköszörülte a torkát. –Igen, asszonyom. Tudja, hogy hol van?– Itt. A lakásomban. Ha megtudja, hogy felhívtam magukat... – Nagyrobaj hallatszott a háttérben. – Ó, nem! Mennem kell. Ne! Kérlek! – Azutolsó két szó éles sikoly volt, és a vonal süket lett. Aidan elindította avisszirányú vonalkeresőt, és begépelte a kapott telefonszámot acímkeresőbe.– A város déli részén van – a papírkupacra nézni, majd Murphyre,aki bólintott.– Menjünk el Morrisért, hogy folytathassuk a munkát.Március 17-e, péntek, 14.45A lakás üres volt. Egyetlen bútor sem állt benne. Sehol egy lélek.– Mi a fene? – dörmögte Aidan.– Biztos a címben, nyomozó? – kérdezte a kommandósok vezetője.– Kétszer is leellenőriztem – mondta Murphy. -A hívás ebből alakásból jött.Egy védőfelszerelést viselő rendőr jött vissza a hálószobából.– Van odabent egy telefon, be van dugva a falba. Más nincs aszobában.– Azért, mert csak most költöztek be – lépett be a gondnok ahomlokát ráncolva.441

– Átvertek minket – mondta Aidan komoran. – Árnyékra vetődtünk.– Akkor viszont közel járunk – jegyezte meg Murphy.Aidan mobilja megcsörrent, és a szíve egy ütemet kihagyott, amikormeglátta a képernyőn Rachel nevét.– Aidan – a húga hangja magas volt, és vékony – Gyere haza, kérlek!– Rachel, kicsim, nyugodj meg. Mi a baj?– Tessnek elvileg jönnie kellett volna értem, hogy elvigyen afodrászhoz. De nem jött, ezért ra csörögtem a mobilján, de nemválaszol. – Aidan gyomra kezdett összeugrani a rémülettől.– Valószínűleg Vitóval van – kérlek, add, hogy Vitóval legyen! – Őtpróbáltad hívni?Murphy rémült arccal pördült meg.– Tess?– Vito itt van. Nálad. – Rachel egyre szaggatottabban beszélt, éshirtelen Aidan torka is elszorult. Aidan, Vitót odakint, az alagsorbavezető lépcső alján találtuk meg. Megsérült. Csúnyán. Anyu van vele.Felhívtam a 911-et, de... – a hangja megbicsaklott. – Kérlek, gyerehaza! Mindent átkutattunk. Tess nincs sehol.Aidan már rohant is, és még hallotta, hogy Murphy Spinnellit hívja.– Úton vagyunk Aidan házához – mondta Murphy. – Szóljatok JackUngernek, hogy jöjjön oda!Március 17-e, péntek, 15.00Koromsötét volt. Nem látok. Tess kétségbeesetten próbáltmegmozdulni, de a végtagjai nem voltak hajlandók engedelmeskedni.Aludj, Tess. Amy azt kérte, hogy aludjon el. Most vagy korábban?Megpróbált összeszedetten gondolkodni. Aludt. Még mindig alszom?Úgy vélte, hogy nem. Túlságosan erős volt a fájdalom.442

Megsebesült. A feje. A nyaka. A háta... Valami baj van a hátammal.Nem tudok mozogni. Autóbaleset? Az lenne? Hol vagyok? Hol vanAmy?Aidan. Aidant próbálta fölhívni. De miért? Fontos volt. Tudta, hogyfontos volt. Szedd össze magad! Gondolkozz! Megpróbált a valóságbakapaszkodni. De sehogy sem akart kitisztulni az agya, és már kezdettmegint visszacsúszni a langymeleg semmibe. Küzdött, de olyan volt,mintha erős karok húzták volna. Lerántották a mélybe. Ne, kérlek, ne!Már megint...Március 17-e, péntek, 15.15Vito Aidan konyhaasztalánál ült, amikor Aidan és Murphy berontottaz ajtón. Spinnelli a tűzhely mellett állt komor arckifejezéssel, és Dollya ház túlsó vége felé ugatott dühödten. Vito mellett Rachel és azédesanyja ült. Vito fehér volt, mint a fal. A mentőorvos Vitokoponyájának a hátulján keletkezett sebet látta el. Csak a halántékán ésaz arcán éktelenkedő zúzódások adtak némi színt az arcának.Vito a szemét Aidanre emelte, ijedten és tehetetlenül.– Eltűnt – mondta tompa hangon, suttogva, amitől Aidant szinteminden ereje elhagyta.Spinnelli megköszörülte a torkát.– Kiadtuk a járőröknek a személyleírását és a fényképét. Semminyoma erőszakos behatolásnak, Tess valószínűleg beengedte, vagy őmaga ment ki.– Dolly senkit nem engedett volna be a házba -mondta Aidan, ésképtelen volt a tüdejét teleszívni levegővel. – Az isten szerelmére, Vito,mi történt?– A kutyád morgott. – Összerezzent, amikor az orvos elkezdtebekötözni a fejét. – Kimentem körül nézni. Elővettem a fegyverem, és443

hátramentem. A következő, amire emlékszem az, hogy az alagsorban, alépcső alján heverek. A fegyverem eltűnt, és itt volt az édesanyád –lehunyta a szemét. – És Tess sehol. Fölhívtam Jont, Amyt és Robint,míg Rachel a 911-et hívta. Senki sem látta.Aidan alagsorába a hátsó ajtó felől, egy betonlépcsőn lehetett lejutni,amely másfél méterrel a kert szintje alá vezetett.– Odakint felázott a talaj. Hagyott lábnyomot maga után?– Igen – jött fel Jack az alagsorból. – Gipszmintát veszünk. A cipőugyanannak tűnik, mint amilyet azon a személyen láttatok, aki kijöttParks lakásából.Vito Aidanről Jackre kapta a fejét, majd vissza.– Phillip Parks?– Meghalt. – Aidan előhúzott egy széket, és lerogyott rá, hirtelenvégtelenül fáradt lett. – Lelőtték az éjjel. Mikor történt veled ez, Vito?– Dél felé. Tess elment aludni... Annyira feldúlta az újságban az arohadt kép... Mondtam neki, hogy alvás után mindent szebbnek látmajd.Aidanben felötlött egy gondolat, és összevont szemöldökkel nézettVitóra.– Te miért nem haltál meg? – türelmetlenül intett, amikor azédesanyja felhördült. – Úgy értem, mindenki más, aki keresztezi azútját, meghal. Téged miért kímélt meg?Vito eltakarta az arcát.– Nem tudom. Istenem, hogyan mondom meg a szüleinknek?Vigyáznom kellett volna rá. Apám bele fog halni.Aidan a homlokát masszírozta.– Nem tudok gondolkodni. – Az anyja felállt, odalépett a fia székemögé, és megszorította a vállát. Aidan nekidöntötte a fejét, hálás volt anőből sugárzó erőért. – Egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni.– Aidan, miért nem maradsz itt? – mondta Murphy gyöngéden. –Visszamegyek az irodába, és folytatom, ahol abbahagytuk, mielőtteltérített minket az az árnyékra vetődés.Aidan hirtelen fölpattant.– Én is megyek. Megőrülök, ha itt kell ücsörögnöm.Vito is fölállt, habár ingatagon, de sötét szeme tiszta volt.444

– Hadd segítsek! Eddig nem kértem, tudjátok jól, hogy nemavatkoztam bele. De a rohadt életbe, engednetek kell, hogy segítsek! –mérgesen nézett a mentőorvosra. – Nem megyek be a kórházba!Az orvos a kezét fölemelve lépett hátra.– Rendben...– A szüleidnek szüksége lesz rád, Vito – mondta Aidan.– Elmegyek értük, és elviszem őket hozzánk -szólalt meg Aidanédesanyja.Aidan megcsókolta az asszony homlokát.– Köszönöm, anyu. Vito, ha jössz, akkor gyere!Megszólalt egy mobiltelefon, és mindenki a zsebéhez kapott.– Az enyém – mondta Vito. Figyelt, majd visszarogyott a székbe. –Mikor? Maradj ott, ahol vagy. Mindjárt ott leszek. – Lecsukta amobilját, s csak ült ott bénán. – Az anyám volt – mondta olyan tompán,hogy Aidan hátán égnek állt a szőr. – Elszaladt vásárolni, mert az apámelaludt. Mire visszaért, az apám eltűnt.445

Huszonkettedik fejezetMárcius 17-e, péntek, 17.00Sötét volt. És még mindig nem tudott mozogni Megbénultam. De hamegbénult, akkor nem érezné a fájdalmat. Semmit sem kellene éreznie,mégis érzett. A teste fájt, tetőtől talpig. Az érzékei lassanalkalmazkodtak. Nem volt sötét, csak a szeme volt bekötve. És nembénultam meg. A keze és a lábfeje meg volt kötözve, a szája betömve.Megkötözve. Betömött szájjal. Elkapott. Rettegett. Egyedül vagyok.A háta fájt a rákényszerített görnyedt testtartás miatt. Jobbra tőlegyönge nyöszörgést hallott. Nem vagyok egyedül. De még mindigrettegett.A feje lüktetett, és a szíve olyan hevesen vert, hogy már fájt. Azorrán át mély levegőt vett, és nyirkos, rothadó földszagot érzett. Kintlennék? Nem, ahhoz nem volt elég hideg. Mi történt? Az utolsó, amireemlékszik, az, hogy a kocsiban volt Amyvel. Hol van Amy? Ő ismegsérült? Amy nyöszörgését hallotta?Kinyílt egy ajtó, és Tess megmerevedett. Várt. Léptek koppantak akemény padlón. És megint hallotta jobb felől a nyöszörgést, és föntrőlvalaki lecöcögött.– Szóval fölébredtél, öreg.Az ismerős hangra Tess zakatoló szíve megállt egy pillanatra, adöbbenettől egész testében összerándult. Hitetlenkedés támadt benne.Nem. Ez lehetetlen. Ez is csak valami imitátor. Vagy rémálom. Kérlek,add, hogy rémálom legyen! Egy borzalmas rémálom. De egy valóságosrúgás érkezett a hátába, amitől valóságos nyögés tört fel belőle.– Te is fölébredtél. Ahogy nézem, nemsokára kezdődik a mi kiscsaládi összejövetelünk.446

A kendő, amellyel a szemét bekötötték, a bőrébe vájt, ahogymegfeszült, majd hirtelen laza lett, és Tess azon kapta magát, hogyannak a szemébe bámul, akiben annyi éven át megbízott. A szempármost szokatlanul csillogott. Gonoszan. Eszelősen. Tess szívét félelemmarkolta meg, és egyszerűen nem tudta levenni a szempárról atekintetét. Szent isten.Amy mosolyától megfagyott a vér az ereiben.– Mondtam, hogy alvás után mindent szebbnek látsz majd. Látod? Ittvan apuci.Tess zsibbadtan fordította oldalra a fejét. Az apja összegömbölyödvefeküdt mellette, a feje alig harminc centire. Tess riadtan forgatta aszemét, hogy körbenézzen. A helyiség igazából egy gardróbszoba volt.Egészen kicsi. Hideg veríték lepte el a testét, és émelyegni kezdett.Nyöszörgés tört fel a torkából, mire Amy ismét elmosolyodott.– Ez egy picike szoba. Valószínűleg azon töprengsz, mi fog mosttörténni veled.Tess csak bámult rá.– Most arra gondolsz, hogy Amy megbolondult – Amy elkapta ahaját, és maga felé rántotta a fejét. A szeme most már kifejezéstelenvolt, és hideg. Megrázta a fejét. – Ugye erre? – elengedte Tess fejét,amely hangos koppanással csapódott a földhöz, amit Tess inkábbhallott, mint érzett. Minden eltávolodott. Mintha lebegne.– A nyugtató kezdi elveszíteni a hatását. Tudod, az a sokaggodalmaskodás a szíved miatt, az a sok edzés, az aszpirin, a napi egypohár bor... szükségtelen. Olyan erős vagy, mint egy ökör. Ha az a soknyugtató nem ölt meg, akkor semmi sem fog... – Kinyitotta az ajtót,majd fölnevetett. – Nem. Várjunk csak. Én meg foglak. De azt akarom,hogy teljesen észnél legyél. Azt akarom, hogy mindent érezz. -Becsuktaaz ajtót, és ott hagyta a döbbent Tesst. Védtelenül. Rettegve.Az apja felnyögött. Ki kell juttatnom innen. Különben meghal. Aztánriadt nevetés kaparta a torkát. Persze hogy meg fog halni. És én is.447

Március 17-e, péntek, 17.15Aidan a tárgyalóban fölállított fehér táblát nézte, teljesen tudatábanannak, hogy Tess már öt órája eltűnt. A tábla teleírva azokkal azügyfelekkel, akiknek a nevét Lawe határidőnaplójában találták meg.Mind semmitmondó vállalatnév volt, semmi más célt nem szolgáltak,mint hogy egy másik vállalathoz kapcsolódjanak, szinténsemmitmondóan. Nyilak mutattak minden irányba.A középpontban a Deering név állt, amely a Davishez kapcsolódott,amely a Turnerhez és az vissza a Deeringhez. Vállalatok kuszalabirintusa, amelyet pénzmosásra, valaki vagyonának éstevékenységének rejtegetésére hoztak létre. Ki volt Lawe ügyfele?A kusza labirintus nem árulta el, hol találhatják meg Tesst. Vito, Jonés Amy minden órában kétségbeesetten telefonálgatott, és minden egyesalkalommal ugyanazt kellett mondania nekik. Még mindig nincs meg.Még mindig dolgozunk az ügyön. Soha az életben nem érezte magátilyen keservesen tehetetlennek.– Mi a fene ez? – kérdezte mögötte Murphy. Belépett a tárgyalóba,és a táblára bámult. Általában békés arca most kemény volt, és dühös.– Ahogy nézem, nem találtátok meg Swansont.Murphy állán megremegett egy izom.– Nyomát se találjuk. A vámügynél nincs följegyzés, hogy elhagytavolna az országot. Beszéltem egy bélyegszakértővel, aki azt mondta, acsádi bélyeget gyűjtőtasakokban lehet kapni az eBayen. A postaibélyegző hamis. Senki sem látta Swansont. Vagy meghalt, vagy direkteltűnt. – Lehunyta a szemét. – Elnézést. Csak már öt órája...Aidan félresöpörte a félelmét, amely egyre feljebb kúszott atorkában.– Tudom.– Szóval mi a fene ez? Mint valami folyamatábra.– Ezek azok a vállalatok, amelyek Lawe ügyfelei voltak. Ahatáridőnaplójában található összes személyt ellenőriztem, a legtöbbjükválási ügy, szóval feltételeztem, hogy Lawe a vagyon után kutatott,448

vagy gyermek-elhelyezési perhez végzett megfigyelést. Ezek avállalatok gyanúsak, mert tökéletesen alkalmasak arra, hogy bárkiészrevétlenül üzleteljen a háttérben.– Itt a piros, hol a piros – mondta Murphy.– Pontosan. A és B összeáll, és létrehozza a C nevű vállalatot, amelyfölbéreli és fizeti Lawe-t. A jegyzékben egy árva személyt nem találok.De Deering a fő cég.Spinnelli és Jack jött be, és összevont szemöldökkel nézték a táblát.– Semmi? – kérdezte Spinnelli.– Semmi – válaszolt Aidan keserűen. – Kezdek beleőrülni.– Nos, hoztam valami újat – szólalt meg Jack. Megvizsgáltam dr.Carter kabátját, azt, amelyiket tegnap a búcsúztatón viselt. – Kinyújtottaa kezét, és a tenyerén ott hevert egy újabb bevarrható tűméretűmikrofon. – Visszamentem a házukba, és átnéztem a többi ruhát is dr.Carter és Mr. Archer szekrényében. Ez az egyetlen volt bedrótozva.– Akkor az emberünk ott volt tegnap este – mondta Murphy. – Abúcsúztatón.– Van pár dolog, amit látnotok kell. Az egyik emberem ezt találtaParks lakásában. – Egy kis műanyag tasak volt egy hajszállal. – NemParks menyasszonyáé. Ezt megállapítottam. Lehet, hogy a takarítónőé.Utánanézek. Női hajnak látszik. Kémiai festékanyaggal átitatva.Szőkítés.Aidan a hajszálat bámulta, az agya csak úgy zakatolt.– De a cipő.– Megvizsgáltuk a gipszmintát, amelyet az ajtó előtt találtlábnyomról készítettünk, Aidan. A körvonala tökéletesen egyezik azzal,amit a Bacon fürdőszobájának a padlóján találtunk. De az új lábnyomokmintája nem egyenletes. Változik a mélysége, elölről hátrafelé,oldalirányban is, mintha a láb csúszkált volna a cipőben. És a személy,aki hátrahagyta a lábnyomokat ötvenöt és hatvan kiló között lehet.– Nem férfi – jegyezte meg Spinnelli. – Hanem nő. Masterson?– Denise Mastersonra illik a leírás, de tegnap esti– nem volt ott abúcsúztatón, legalábbis addig nem, amíg mi ott voltunk – mondtaMurphy, míg Aidan próbált visszaemlékezni az előző estére és arra,kiket látott. Egy beszélgetésfoszlány bontakozott ki előtte.– Nem könnyű figyelni rá – dörmögte Aidan.449

Jack összevonta a szemöldökét.– Tessék?– Amy Miller ezt mondta Tessről tegnap a búcsúztatón. Azt hittem,arra gondol, hogy Tessre nehéz vigyázni. – Nem szívesen fogadta el,hogy a gondolatai erre kanyarodtak.– Az a magasság, az a súly – dünnyögte Murphy csöndesen,hangosan kimondva Aidan gondolatait. – A szőke hajában világosabbszőke csíkok vannak.– De húsz éve barátok. Gondoskodott Tessről, amikor beteg volt,megvédte, amikor Tess azt hitte, hogy őt gyanúsítjuk. Tess és Amygyakorlatilag olyanok, mintha testvérek lennének. De tényleg vankulcsa Tess lakásához, és a rendelőjébe is be tud jutni. – A homlokátdörzsölte. – Óránként hívogat, kérdezi, van-e már hír. Miért? Miérttenne ilyesmit? Semmi értelme.– Össze tudjuk kapcsolni Riverával vagy Baconnel? – kérdezteSpinnelli mereven. – Vagy Lawe-val?Muszáj több dologhoz is hozzákötni, nem csak Tesshez, hogyvégzést kaphassunk.Aidan fölállt, minden idegszála megfeszült.– Ha van kapcsolat, akkor megtaláljuk. Elsőként nézzünk szét alakásán! Lehet, hogy ott van Tess. Indulok is.Spinnelli visszatartotta.– Nem. Nem te.Aidant elfogta a kétségbeesés, de nem hagyta, hogy eluralkodjonrajta.– Semmi ostobaságot nem fogok csinálni.– Szándékosan nem is. De ha Miller az, akkor okos. Ha gyanút fog,hogy a nyomában vagyunk, eltűnik, és akkor nem találjuk meg Tesst.Legalább hozzuk be ide, ahol rajta tarthatjuk a szemünket, mígmegkapjuk a végzést a lakása átkutatására. Fölhívom, azt mondom neki,hogy valami nyomra bukkantunk, és megkérem, hogy jöjjön be, ésnézzen meg pár letartóztatási fényképet. Ti pedig megkeresitek akapcsolatot.– És mi a helyzet Swansonnal? – kérdezte Murphy. – Hagyjuk abbaa keresését?Spinnelli összeszorította a száját.450

– Biztos vagy benne, hogy Swanson nem volt ott este a búcsúztatón?– Megnéztem a felvételt, amelyet a ravatalozóban készítettünk –mondta Murphy. – Nem volt ott.Spinnelli bólintott.– Akkor koncentráljunk Millerre! Találjátok meg a kapcsot!– Bacon hajdani elítélt – szólalt meg Aidan. – Rivera öccsebörtönben van, a tárgyalásra vár, és Miller védőügyvéd.– Innen el lehet indulni – mondta Spinnelli. – Hívjatok fel, aminttaláltok valamit!Spinnelli fél óra múlva tért vissza.– Miller nem veszi föl az otthoni telefont, sem az irodait. Megvan amobilszáma?– Nincs. Tess a mobiljába mentette el. De Jon Carter száma megvan– az irattárcájából elővette a listát, amelyet Jon adott nekik vész esetéreazon a napon, amikor Malcolm Seward kis híján megölte Tesst. –Ebben az időben valószínűleg a kórházban van.Spinnelli habozott.– Nem akarom, hogy szóljon Millernek.– Szerintem nem fog – mondta Murphy elgondolkodva.Aidan a kezében lévő papírra bámult, fölidézte a délutánt, amikorCarter megírta a listát.– Egyetértek. Ami azt illeti, szerintem jobb, ha behozzuk Cartert.Ismeri Amyt. Ismeri a szokásait. Be kell jutnunk Amy fejébe, hogytudjuk, mire készül.Spinnelli kurtán biccentett.– Rendben. Hívjátok föl. De kérjétek meg, hogy jöjjön ide. Ittmondjuk meg neki. És mivel olyan embereket hozunk be, akik Millert alegjobban ismerik, hívjuk be Vito Ciccotellit és az anyját is. Vitobiztosan kezd már beleőrülni a tehetetlenség érzésébe.451

Március 17-e, péntek, 18.00A színpad készen. Minden színész a helyén. De elégedetlenségetérzett. Túl hamar következik be a vég.Annyi tervezés, annyi várakozás után sokkal hosszabb, sokkaljelentősebb lezárás illene. Ciccotelli életének egyetlen fejlövéssel végetlehetne vetni. Ami azt illeti, bármelyik Ciccotelli életének. Valószínűlegbiztonságosabb is lenne.De sokkal kevésbé kielégítő. Még egy kicsit eljátszadozom akisasszonnyal. Kicsit még elhúzom. Mert amikor vége, akkor semmi semmarad. A jövő üresen, siváran derengett a távolban. Miatta. TessCiccotelli miatt. Hogy ott rohadna meg.Lüktetett benne a düh, és a szeme előtt megjelent Ciccotelliszétszaggatott, megcsonkított teste. Kísértette. Hívogatta. Még nem.Fogd vissza magad. Ülj le, és fogd vissza magad!A számítógépszék volt az egyetlen, amelyre leülhetett, de ott amonitor hívogatta. Jobb, mint a varázslat. Hozzáférés. Teljes és totálishozzáférés bárkihez, bármikor. A hozzáférés információ. Az információhatalom. És a hatalom minden.Ellenőriznie kell a mikrofonokat. Most már kevesebbet, mertCiccotelli lakását és rendelőjét tisztára pucolták. De a lényeg, hogyCiccotelli egyik helyen sincs. Gyakorlatilag hajléktalan lett.Munkanélküli, így legalább volt értelme, hogy elvesztette a hozzáférést.Az, hogy a rendőrség megtalálta a készülékeket, várható volt. Amirenem számított, az az, hogy Ciccotelli megtalálja a mikrofont a macskanyakörvében. Ez pech.A felvétel gyönge minőségű volt, a macska dorombolásazajforrásként jelentkezett, de a megszerzett információ kiváló minőségűvolt, talán a leghasznosabb közülük a kis Rachel névtelen bejelentése arendőrségen és Reagan igyekezete, hogy megtalálja egy kisfiúgyilkosát. Csak pár diszkrét telefonhívás kellett, hogy megtudja, ki az akisfiú, és mi az apja neve. Elég volt felhívni egy női ügyfelét, akinekkomoly takargatnivalója volt, és máris megvolt a véletlenszerű452

hívássorozat, amely Reagant városszerte különböző helyekre csalta,ahol a kisfiú apja állítólagosán tartózkodott.Reagan hamar rájön, de egyik hívást sem hagyhatja figyelmen kívül,hátha valamelyik igazat állít. Az aggódó embereket olyan könnyűmanipulálni.Viszont Joanna Carmichael egy másik történet. A kevés megmaradtkészülékek közül az egyik nála volt, de a mikrofon csodálatosanműködött. A csaj szép munkát végzett, ahogy követte Ciccotellit.Először ijesztő volt a fenyegetése, hogy kipellengérezi Ciccotellibarátait, de eddig semmi komolyabbat nem tett, mint hogy megírta aztaz amatőr cikket Jon Carterről. Sajnos a hírveréstől legfeljebb megnőRobin bisztrójának a forgalma.És, most, hogy Jon és Robin az eszébe jutott, valószínű, hogy arendőrség megtalálta a videofelvételt, amely Parks lakásánál készült, ésmost a párocskát gyanúsítják. Parks elvarratlan szál volt, amelyet idejevolt eltüntetni, de nem maradt idő arra, hogy biztonságosabb helyrecsalja. A cipő okos megoldás volt, és együtt azokkal a hívásokkal,amelyekkel Reagant a város másik végébe terelte, a rendőrség elleszegy darabig. Mindent egybevéve a kék ruhás barmok még a sajátfeneküket sem lennének képesek egymaguk kitörölni. Habár Reagan ésMurphy egy kicsit okosabbnak bizonyult, mint a többség, ráadásullankadatlanul hűségesek.Ezt a fajta hűséget mindig is zavarba ejtőnek tartotta. Balekok egytőlegyig.A mappa, amelyből Joanna otthoni telefonját el érte, most nyitvavolt. Hat telefonhívás ment ki és jött be Joanna telefonján szerda óta.Egy kattintás az egérrel, és már indult is a felvétel. Az első öt hívásteljesen érdektelen volt, de a hatodik...– Miss Carmichael? A nevem dr. Kelsey Chin...A döbbenet szinte letaglózta. Megtalálta Chint. Chint, aki tudott egys mást. Privát dolgokat. Joanna találkozót beszélt meg Chinnel... madélelőttre. Ahogy korábban Bacon, most Joanna jutott illetéktelenülinformációhoz. Ahogy korábban Baconnek, Joannának is mennie kell.453

Március 17-e, péntek, 18.10Murphy letette a telefont.– Találd ki, ki védte David Bacont!Aidan föl sem nézett a listából, amelyen azoknak a nevei sorakoztak,akik meglátogatták Nicole Rivera öccsét a börtönben. Amy Millersehol.– Arthur valami a jogsegélytől. Már ellenőriztem.– De találd ki, kitől vette át a jogsegélyes Arthur az ügyet, amikor azillető érdekütközésre hivatkozva az ügy kellős közepén kimentettemagát...Aidan most fölnézett.– Amy Millertől?– Tőle bizony. Arthur azt mondta, Miller eljutott egészen azindítvány beterjesztéséig, amikor Eleanor Brighamet jelölték ki azügyre. Mivel Miller ismerte Eleanort Tessen keresztül, megkérte a bírót,hogy mentesítse. Arthur egész végig azt hitte, azért, mert Millernek márígy is túl sok ügye volt.Aidan pulzusa az egekbe szökött. Végre valami, amit föl tudnakhasználni.– Elég erős kapocs. Ismerte Bacon képességeit. Föltette a listájára,hátha később fölhasználhatja.Murphy fölemelte a telefonkagylót.– Hívom Patricket.– Ezek szerint találtatok valamit?Aidan megfordult ültében. Vito Ciccotelli állt az ajtóban azédesanyjával, mögöttük Spinnelli. Vito borzalmasan festett, és Aidanszíve együtt érzőn elszorult. Nehéz órákat élnek meg Gina Ciccotellivel.Este, útban a búcsúztatóra, Tess elmesélte neki, hogyan békült ki azapjával. Azt is elmondta, milyen szerepet játszott az édesanyja ebben azegész rettenetes félreértésben. Aidan úgy érezte, ő nem tudna ennyiremegbocsátó lenni. Viszont az ő anyja tiszteletre nevelte, ezért fölállt.454

– Lehetséges – mondta Aidan. – Üljenek le, kérem. Jon Carterrelegyütt szerettük volna behívni magukat, de a következő egy órában méga műtőben kell lennie. – Aidan kihúzott egy széket Tess édesanyjának,majd fölemelkedett, és belenézett Vito sötét szemébe, amely annyirahasonlított Tessére, hogy kis híján megint úrrá lett rajta a rettegés. – Azelkövető nő – mondta kertelés nélkül. – Úgy gondoljuk, hogy AmyMiller.Gina nagyot nézett, és odakapta a kezét a szívéhez.– Nem lehet. Ez egyszerűen lehetetlen. Mintha a saját lányom lenne.Sosem bántaná Tesst.Vito azonban feltűnően mozdulatlanul ült.– Nem is tudom, anyu. Szerintem, bántaná.– De miért, Vito? – kérdezte Murphy. – Mit tudsz?– Semmi konkrétat – dünnyögte. – Csak egy érzés, amely évek ótabennem motoszkál. Nem akartam, hogy ezt érezzem, ezért azt mondtammagamban, hogy tévedek. – Szája megremegett. – Hallgatnom kellettvolna magamra. Tudjátok, hogy Amy tizenöt éves kora óta nálunklakott.– Tess mondta, hogy olyanok voltak, mint két testvér – jegyezte megAidan. – De nem, nem tudtam, hogy nálatok lakott. Miért lakott ott?– Mert az apját meggyilkolták. Amy apja és az én apám üzlettársakvoltak, és jó barátok. Amy anyja... sokkal korábban meghalt.– Amikor Amy kétéves volt – suttogta Gina. – Öngyilkos lett.Vito összevont szemöldökkel nézett rá.– Ezt sosem mondtad.– Amy apja nem akarta, hogy a lánya megtudja, ezért sosemmondtuk el neki. Befogadtuk a kislányt. Sajátunkként neveltük. Vito,tévedsz. Amy nem lehet benne.– Hogyan gyilkolták meg az apját? – kérdezte Aidan feszülten.– Az apát és a menyasszonyát leszúrták, amikor a lakásukatkirabolták – Vito lesütötte a szemét. – Amyt bántották.Megerőszakolták. – Vito jelentőségteljesen elhallgatott. – Legalábbisezt mondta. Az egyik szomszéd gyereket tartóztatták le.– Leon Vannetit – mondta Gina remegő hangon. – Semmirekellőkölyök. Álladóan azokkal a motoros fiúkkal vadult – nagyot nyelt. – Temindig azt hajtogattad, hogy ártatlan.455

– Mert így is gondoltam.– Vito, úgy mondtad, hogy „legalábbis ezt mondta" – észrevételezteMurphy. – Miért?– Ismertem Leont. Vad volt, de nem rossz gyerek. De a kórházelvégezte a vizsgálatot. Spermát találtak, és néhány zúzódást. Mindentfelhoztak a tárgyaláson.– Azzal a véres késsel együtt, melyet a fiú ágya alatt találtak –csattant fel Gina. – Vito! Hogy mondhatsz most ilyeneket?!– Úgy, hogy szerintem ennek semmi értelme. Leon nem volt ostoba.Elrejtette volna a bűnjeleket. Azt mondta, soha egy ujjal sem értAmyhez, de az esküdtszék nem hitt neki. Rossz kinézetű motorosgyerek egy édes kislány ellenében. DNS-vizsgálatot nem végeztek, mertazt csak nagyjából hét évvel később kezdték el. Leon életfogytiglantkapott.– És Amy védőügyvéd lett – gondolkodott el Murphy. – Ha áldozatvolt, azt hinném, hogy az ellenkező irányba indul el, és közvádló lesz.Amy karrierválasztásának indokait fontolóra kellett venni. Aidanegyelőre félretolta a gondolatot.– Miért gondolod, hogy Amy bántaná Tesst?Vito kelletlenül vont vállat.– Inkább csak benyomás volt. Tess volt az egyetlen, akinek különszobája volt, mert ő volt egyedül lány, de nagyon örült, hogymegoszthatja Amyvel, amikor odaköltözött hozzánk. Amy saját szobátakart. Nagy cirkuszt csapott. Mindig különleges bánásmódot igényelt.– Nemrég vesztette el a szüleit – tiltakozott Gina.– Ezt el is mondtad nekünk – folytatta Vito. – Többször is. Aztánkezdtek eltünedezni dolgok. Apróságok, semmi lényeges. És aztán ottvolt az a pincés eset.Gina a fejét rázta, kétségbeesetten.– Véletlen volt. Vito, kérlek.– Pincés eset? – kérdezte Aidan, de úgy érezte, tudja, mi következik.– Tess tizenhat éves volt, amikor valahogy bezáródott rá a házunkalatti pince ajtaja – magyarázta Vito. – Kicsi volt, sötét és...– Tess ezért nem megy sosem lifttel – dörmögte Aidan, mire Vitobólintott.456

– Elmentünk otthonról a hosszú hétvégére. Tess és Amy elvileg átkellett volna hogy menjen egy barátjukhoz, de Amy meggondoltamagát, hazajött, és mégis velünk tartott. Tess, mint kiderült, követte apincén át, de rázárták az ajtót. Három napig volt odalent. Étel és víznélkül. Pépesre dörömbölte a kezét, kaparászott, míg a körmei tövignem törtek.Aidan arca megrándult.– Istenem...– Amy váltig állította, hogy nem tudta, hogy Tess közben úgydöntött, mégis hazajön, hogy ő is velünk tarthasson. De nehéz voltAmyt hibáztatni. Rettenetesen érezte magát. Napokig ápolta Tesst.Gina ellökte magát az asztaltól.– Vito, ez így nincs rendben. – Karba fonta a kezét, és mérgesenjárkált föl s alá. Aztán hirtelen megtorpant a tábla előtt, és az arcáramély döbbenet ült. – Ez mi? – kérdezte rekedten.Aidan felállt, és odament a táblához. Az asszony remegő kézzel,tétován érintette meg az egyik vállalat nevét. Deering. A kulcscég.– Ez a név. Már láttam – Vito felé fordult, a szeme megtelt rémültfelismeréssel. – Ez volt az az ügyfél, amelyik fölbérelte azt a nőt.Azt a nőt. Aidant szinte fejbe vágta a felismerés, és abban apillanatban Vito is talpra szökkent. Amy. Mar megint. Tess és azédesapja elidegenedése nem félreértés volt. Nem véletlen. Fortyognikezdett benne a düh.– Milyen nő? – kérdezte Murphy.Aidan kimérten, gyorsan elmondta a történetet.– Emiatt szakadt ketté a családunk öt rohadt évre – dühöngött Vito. –Az a számító ribanc. Amy azt akarta, hogy Tess eltűnjön a képből, ezértdirekt bajba sodorta apát.Miközben minden hálaadáskor leült az asztalunkhoz, ráadásul Tessszékébe. – Gina szeme meglelt könnyel.– És öt éven át bejött neki. – Aidan kimerülten nyomkodta ahalántékát.– Phillip Parks – szólalt meg mögötte Murphy nagyon halkan, ésAidan már tudta is.– Amy volt Parks másik nője.Murphy bólintott.457

– Ha kikérdeztük volna Parksot, lehet, hogy elmondta volna, és ezzelfölfedi.Aidan lerogyott a székére.– Szisztematikusan, éveken át tette tönkre Tess életét.– Miért lett öngyilkos Amy anyja? – kérdezte Spinnelli.– Paranoid skizofréniában szenvedett. – Gina egész testébenremegett. – Nagyon figyeltük Amyt. Tudtuk, hogy időnként öröklődhet.De Amy annyira normálisnak tűnt. Olyan boldognak. Nem akartukmegijeszteni, ezért sosem mondtuk meg neki.Vito lehunyta a szemét.– Istenem...– Tess tud róla? – kérdezte Aidan nyomatékosan, mire Gina csak afejét rázta.– Ez volt Amy apjának a kívánsága, hogy soha senki se tudja meg.Ezért titokban tartottuk.A tárgyalóasztalon megcsörrent a telefon, és Murphy azonnalfölkapta.– Köszönöm – mondta, majd letette. – Patrick azt mondja, hogytalálkozzunk Miller lakásánál, és hozza a végzést. Menjünk!458

Március 17-e, péntek, 18.45Néha a legjobb megoldás a nyílt színen elrejtőzni. A sürgetőkopogásra egy férfi nyitott ajtót. A barát... mi is a neve? Keith. Muszájemlékezni a részletekre. De nem a férfit kereste. Hanem JoannaCarmichaelt.– Segíthetek? – kérdezte a férfi déli akcentussal.– Miss Carmichaelt keresem a folyamatban lévő oknyomozó cikkeügyében.Keith álla megfeszült.– Ó – mondta tompán. – Amiatt. Nos, most épp nincs itthon. Későbbkell visszajönnie. – Már kezdte volna becsukni az ajtót, amikor a szemeelkerekedett a döbbenettől, ahogy a pisztolyra bámult, amelyrehangtompító volt rögzítve.– Nocsak, hol az a híres déli vendégszeretet, amelyről annyithallottam? Be sem invitál?A férfi gyanús szögben kezdett hátrálni, és nekiment az asztalnak,ami közvetlenül az ajtó mögött volt, és kezét a háta mögött tartotta. Aférfi gyorsan mozdult, de nem elég gyorsan. Előbb rogyott térdre, minthogy a fiókból előrántott fegyverrel célozhatott volna, és a következőpillanatban egy vörös folt kezdett terjedni a keményített fehér ingmellén. Így is jó Abban a pillanatban halott volt, hogy kinyitotta azajtót. Csak éppen felgyorsította az eseményeket, amikor előhúzta azt afegyvert. Ostobaság volt, komolyan.Valószínűleg úgysem lett volna elég bátorsága ahhoz, hogyhasználja. A férfi előrebukott, a fegyver kicsúszott a markából, és otthevert ártalmatlanul a szőnyegen. Elbűvölő szuvenír lesz. A lakáselrendezése meglehetősen hasonlított a Cynthia Adamséra, csak tízemelettel lejjebb. Carmichael nemsokára hazaér. A szekrény jó is lesz,hogy...Keith fegyverének dörrenése megrázta a levegőt, és ugyanabban apillanatban éles, forró fájdalom járta át. És a fájdalmat döbbenetkövette. Meglőtt. Meglőtte a karomat. A férfi felkönyökölt, és két459

kézzel, ingatagon tartotta a fegyvert. Ajkára komor mosoly ült. Arohadékban mégiscsak volt elég bátorság.– Baszd meg! – hörögte a férfi. Aztán összerogyott, rá a fegyverre.A döbbenetet pedig félelem követte. Fuss! Menekülj! Egymásodpercbe telt, mire a lába engedelmeskedett. A lépcső közelebbvan. Fuss! Le egy emeletet, nem, kettőt! Lélegezz! A bőrkabát ujjáncsinos lyuk éktelenkedett, és a szélét már átitatta a vér.Óvatosan levette a kabátot, kisétált a lépcsőházból a tizediken, akabátot a sebre borítva. A lift hamar megérkezett, és azonnalleereszkedett a földszinti előtérbe. Onnan semmi gondot nem okozotthidegvérrel kisétálni.Március 17-e, péntek, 19.00Nincs itt. Aidan Amy Miller nappalijának közepén állt, és figyelte,ahogy Jack csapata jeleket keres, amelyek arra utalnának, hogy Tess ittvolt. De sem mit nem találtak. Semmit. Átjárta a rettegés. Fagyosan.Legyöngítette. Nem, lebénította, olyan erős volt.Tess és az apja nincs itt. Sem Amy. Egyre jobban forrt benne a düh,és némán ökölbe szorította a kezét a combja mellett. Erőt vett magán,hogy mélyeket lélegezzen. Ha elveszti a fejét, azzal nem hozza visszaTesst a biztonságba. Ha megértik Amyt, azzal visszahozhatják Tesst.Ha kitalálják Amy következő lépését, mielőtt megteszi, azzalvisszahozhatják Tesst.Nem vagyok gondolatolvasó, mondta egyszer Tess. Hirtelen Aidandühödten azt kívánta, bárcsak ő az lenne. Annak kéne lennie. Bele kellhatolnia Amy fejébe.Ne akarj gondolatolvasó lenni! Rendőr vagy. Tedd a dolgod, mintbármely más napon! A gyomrában enyhült a görcs, épp csak annyira,460

hogy megint tudott koncentrálni. Juss be a gondolataiba! Aidan lassankörbefordult a szobában, és a falakat borító moziplakátokat nézegette.– Gyűjtő – suttogta halvány meglepettséggel. Meglehetőseneklektikus gyűjtemény volt, kezdve a harmincas évektől egészen akilencvenes évekig. Néhány filmklasszikus, néhány ismeretlenebbalkotás.Mindannyiuknak ugyanaz volt a témája. Aidan feje lüktetni kezdett.– Murphy! Gyere ide!Murphy két kezében egy-egy befőttesüveggel jött ki a konyhából.Mi az? – Fölnézett és füttyentett. – Ez szép pénzeket érhet.– Tény, de nem a pénzről van szó. Hanem a jelentésükről. Nézdcsak! – Az egyik fal végében megállt, és felmutatott. – A Gyilkosvagyok Barbara Stanwyckkel.– Sosem láttam – mondta Murphy.– Egy nő egy férfit használ ki, hogy megölje a férjét, és megússza agyilkosságot. Mindent Éváról.Murphy szeme felcsillant.– Anne Baxter egy manipulatív nőszemélyt játszik. Mind olyan film,amelyben a nő győz.Aidan a posztert nézte, amely az egyik fal közepén helyezkedett el,és a kirakós utolsó darabja is a helyére került.– Murphy, figyelj! – felolvasta a színésznők nevét. – Stanwyck,Turner, Davis, Baxter.Murphy szeme elkerekedett.– A vállalatnevek, amelyek a táblára kerültek. – Végignézett aposztereken. – De ott a Deering név volt középen. Ezt sehol sem látom.Aidan megkopogtatta a középső plakátot.– Az a Csend, csend, édes Charlotte című filmből van. Olivia deHavilland az őrületbe kergeti a „barátnőjét" Bette Davist. De Havillandszerepbeli neve Miriam Deering. Mindegyik film olyan nőkről szól,akik férfiakat vagy más nőket manipuláltak. Ez egy kibaszott térkép.Biztosan azt hitte, hogy olyan rohadtul okos. Tess több ezerszer kelletthogy lássa a plakátokat.– És soha sem gyanított semmit. Amy az orra előtt lengette azinformációt, de Tess sosem gyanakodott. Mennyit érhetnek ezek aposzterek, Aidan?461

– Ha eredetiek? Összesen csaknem kétszázezret.– Ugye filmtörténeti kurzust is fölvettél a képzésen?– Aha – mondta Aidan kurtán. Hamar elillant az öröm, amelyet akódfejtés fölött érzett. – De rohadt sokat érek most vele. Vajon melyikmondja meg ezek közül, hogy most hol van Miller?Murphy megfogta a vállát, és bátorítón megszorította.– Próbáld nem erőltetni a gondolataidat, Aidan Gondolj arra, amittudunk, és ne arra, amit nem. Gondold át. Kétszázezer dollár nagyonsok pénz csak fali dekorációra. Megnéztem Miller tavalyiadóbevallását, és csak hatvanezer dollárnyi bevételt vallott be. A lakásbérleti díja megfelel ennek. A plakátok viszont már nem.Aidan magasba emelte a szemöldökét.– Korábban mondtad, meglepett, hogy Miller nem közvádló lett. Haviszont zűrös alakokat keresel, akiket ugráltathatsz...– Védőügyvédként elérhette azokat a rosszfiúkat, akikre szükségevolt, hogy a piszkos kis terveit végrehajtsák. – Murphy körbenézett anappaliban. – Tudod, igazából én arra számítottam, hogy egy nagyszámítógépes rendszert találunk. Amikor Rick megmutatta azt a sokkamerát, egy James Bond-féle konzol jelent meg előttem, tízmonitorral, amelyek befedik az egész falat. De itt nincs számítógép.Monitor sincs.– Valószínűleg laptopja van.– Valószínűleg, de nagyon sok videofelvételt kellett végignéznie.Kamerák Tess lakásában, a rendelőjében, Cynthia Adams lakásában...Nem tudom elképzelni, hogy egyszerre csak egy felvétel figyeléséveltölti az időt, főleg, hogy a munkájára is időt kell szánnia. Legalább kétvagy három monitorra van szüksége, Aidan. Különben nem lehetlogisztikailag összehozni.Aidan komoran bólintott.– Akkor viszont van egy másik lakás is, és ott játszik. Megnézem avállalatainak az ingatlanjait, a Deeringgel kezdve.– Aidan, Murphy! – kiáltott Jack sürgetőn a hálószobából. – Gyertek,és ezt nézzétek meg!Aidan megtorpant a látványra. A szekrény ajtaja tárva-nyitva, rajtatöbb tucat kép. Egy arc mindegyiken megjelent.– Swanson – suttogta Aidan.462

Vito megállt Amy ágyának végében, lehajolt, és benézett a fodrosrózsaszín ágytakaró alá.– Itt is van... – mondta tompán.Aidan és Murphy közelebb hajoltak a szekrényajtón lévő képekhez.A legtöbb csoportkép volt.– Ezt Robin Archer bisztrójában készítették. Tessnél is van egyugyanilyen. – De amikor jobban megnézte, megint összeugrott agyomra. – Kivágta Tesst a képből.– Mindegyik képből – jegyezte meg Murphy. – Ahogy nézem,Swanson, ha tehette, Tess mellé ült. Miller megszállottan odalehet ezérta pasasért.Aidan Vitóra lesett.– Swanson három hónapja eltűnt.– Azt gondoltam, hogy meghalt, de ha Miller mindenhová követte,és leselkedett utána, akkor talán félni kezdett, és az Orvosok HatárokNélkül szervezetet használta fel álcaként, hogy eltűnjön – mondtaMurphy.– Ezt nézd meg! – Vito csak ennyit mondott, és ellépett az ágymellől.Aidan bedugta a fejét a lelógó fodrok alá, és csak pislogott.– Szent ég... – az ágy alatt halomban álltak a képek Swansonról. Aférfi, ahogy vetkőzik. Minden mozdulata megörökítve. – Úgy néz ki,hogy a pasas a hálószobájában volt, amikor Miller az ablakon átlefényképezte.– Tegnap elmentem Swanson utolsó ismert címére – vonta össze aszemöldökét Murphy. – A hálószoba az utcára néz. Akkor a képeketegy szemben lévő lakásból kellett készíteni. – Fölemelte a szemöldökét.– Lehet, hogy Miller ott játszik.Aidan szívében remény gyúlt.– Menjünk oda.– Fölhívom Spinnellit. Elkezdhet utánanézni a címeknek. Szerezzvégzést!– Várjatok! Mielőtt elmentek... – a hálószobából nyíló gardróbszobaajtajában ott állt Jack, és egy pár hegyes orrú cipőt emelt a magasba. –Pont az a méret. Véres a fűző – megfordította. – Nincs sár a talpán.Megnézzük, hátha a vér Baconé.463

– Akkor két pár cipője volt – gondolkodott el Murphy. – Ez és az,amit ma délután viselt, amikor leütötte Vitót.– Ennél azért jóval több holmija van – Jack hátrább lépett. –Nézzétek csak!Két hatalmas bőrönd hevert odabent a földön kinyitva, teleférfiruhákkal.– A poggyászcímke szerint Jim Swansoné – mondta Jack. – Itt vanaz irattárcája, benne a jogosítványa, a repülőjegy Csádba és az útlevele.És ez, egy ingbe csavarva. – Henteskés volt, sötétbarna réteggelbevonva.Aidan ereiben megfagyott a vér.– Akkor meghalt. Miller megölte.– De miért? – kérdezte Murphy. – Miért tenne ilyet?– Swanson megszállottja volt – mondta Aidan, és a gyomra mégmindig remegett. – Az elutazása előtti este berúgott, emlékeztek?Elment Jon Carterhez, és mindent kiteregetett. – Odalesett Vitóra. –Swanson szerelmes volt Tessbe, de Tess visszautasította. Ezért akartelmenni Afrikába.Vito szeme összeszűkült.– Ez az a pasas? Tess elmesélte, mi történt. De sosem mondta meg apasas nevét. Azt mondta, csak nekem mesélte el. Pokolian gyötörte abűntudat.– Akkor játsszuk el – Aidan magára mutatott. – Én vagyok Amy.Murphy, te leszel Swanson. Hazajössz Cartertől, részeg vagy, éselkeseredett. Alig állsz a lábadon. Én eközben epekedem érted. Egycsomó képem van rólad. Holnap indulsz, és lehet, hogy sosem látlakviszont. Elmegyek hozzád, és... mit teszek? Megvallom a szerelmemet?– Lehet – bólintott Murphy. – De én azt mondom, „szó se lehet róla,én Tesst szeretem". Feldühödsz. Mi történt olyankor, amikor Amyfeldühödött? Amikor nagyon dühös lett?Vito elsápadt.– Csak egyszer láttam nagyon dühösnek. Egy srác felültette, ésmégsem ment el vele az iskolai bálba. A srácot egy sokkal népszerűbblány hívta el. Amy teljesen szétverte a szobáját, mindent széthajigált... –Nagyot nyelt. – Felhasogatta a ruhát, melyet viselt volna, és a matracátis. Nekem könyörgött, hogy segítsek neki kivinni a tönkretett matracot a464

szobából, mielőtt apu és anyu megtudja. Azt mondta, hogy véletlenülhasította fel, de lyukak voltak rajta, mintha döfködte volna. Ha aszüleink legalább elmondták volna, mi történt az anyjával... akkor eztsosem tartottam volna titokban.– Biztosan megijedt, amikor látta, mit tett. Imádta Swansont, erremegölte – mondta Murphy lassan. – És a fejében mindez Tess hibájavolt.– Ez lehetett az, ami előidézte, hogy a rendszeres gyötrés átcsapottbosszúhadjáratba. – Aidan mély levegőt vett. – Mindent el akart venniTesstől. A karrierjét, a szakmai hitelét – az életét. Nem tudta magátrávenni, hogy ezt is hozzátegye.– Téged – folytatta a gondolatot Murphy. – Elvileg el kellett volnahagynod, amikor Rachelt megfenyegették.– De nem hagytad el – mondta Vito bizonytalanul. – Köszönöm.Aidannek eszébe jutott Tess nézése, amikor azt hitte, hogy elhagyta.Aidan akkor azt gondolta, Tess úgyis tudja, mi jár a fejében. Azt hitte,Tess kiismerte, szépen, rendesen, mert ez volt az, amit Tess csinált.Analizált és diagnosztizált. Segített az öngyilkosságra hajlóknak alegkiszolgáltatottabb pillanataikban. Megakadályozta, hogy gyilkosokés nemi erőszakot elkövetők őrültnek állítsák be magukat, hogy ezzelelkerüljék a büntetést. És Tess nagyon jól végezte a munkáját.Aidan azt hihette volna, hogy ez a készség már a vérévé vált,ösztönös lett, olyasmi, amit Tess mindenkivel megtett. De úgy látszott,azokat nem érintette a részletes vizsgálat, akik a legfontosabbak voltaka számára. Mivel nyíltan és minden fenntartás nélkül kimutatta azérzéseit, ugyanezt várta cserébe. Ezért kiszolgáltatott lett azok számára,akiknek önző és kegyetlen szándékaik voltak. Mint Phillip Parks.Denise Masterson. Amy Miller.– Jack! – a helyszínelők egyik technikusa jött vissza, egy barnaborítékkal a kezében.Jack egy kupac képeslapot húzott ki belőle, és egy ív csádi bélyeget.– Mind meg van írva – mondta Jack. – Azt tervezte, hogy párhavonta elküld néhányat.– Biztosan ő küldte a levelet a klinika igazgatójának – tette hozzáMurphy. – Hogy eltussolja, mit tett. Nézzük meg a lakásokat Swansonházával szemben.465

– És a többi ingatlant is, amelyek a Deering birtokában voltak. –Aidan épp lépett volna ki az ajtón, amikor megcsörrent a mobilja.– Reagan, Jon Carter vagyok. Most jöttem ki a műtőből, ésmegkaptam az üzeneteket. Az egyik öntől jött, a másik Amy Millertől.Aidan azonnal megtorpant.– És Amy Miller mit mondott?– Furcsa üzenet volt. Azt mondta, hogy szüksége van a segítségemre,mert vészhelyzet állt elő. Azt mondta, egy ügyféllel volt, egy fiatalsráccal, aki bepánikolt és meglőtte. Azt akarja, hogy menjek oda, ésvarrjam be a sebét, mert nem akarja, hogy a lőtt sebet bejelentsék. Aztmondta, nem akarja, hogy a gyerek élete tönkremenjen egy hiba miatt.– Hova kellene mennie?– Azt mondtam neki, hogy fél óra múlva otthon leszek, jöjjön oda.Azért hívtam föl magukat, mert míg bent voltam a műtőben,elgondolkodtam a tegnap estéről. Amynél volt a kabátom, míg leróttamkegyeletemet Flo Ernstnek. Remélem, hogy tévedek, de nem akarnámkockára tenni Tess életét.– Már indulunk is, Jon. Negyedóra, és ott vagyunk magánál.– Akkor igazam volt – elgyötörtnek tűnt a hangja.– Igen – Aidan mély levegőt vett. – Igaza volt.Március 17-e, péntek, 19.30– Tess! – gyönge nyöszörgés volt, alig hallható.Tess fölemelte a fejét, hunyorgott a sötétben. Annyiramegkönnyebbült. Az apja eszméleténél volt. Élt. Tess óvatosan azoldalára fordult, és az apja szemébe nézett. Az ő keze és lába is megvolt kötözve, de valami okból kifolyólag Amy nem tömte be a száját.Amy. Annyira hihetetlen. Egészen addig, míg el nem kezdte sorbarakni a dolgokat. A pince. Akkor annyira rémült volt, és Amy olyan466

gondoskodó. Pontosan úgy, mint a láncos gazember után. Levest hozottnekem. Undorító levest. Tess mindig úgy tartotta, Amy egyszerűen csakborzalmas szakácsnő. Most viszont az a hat hét, amelyet rosszullétektőlés hányástól gyötörve töltött el, hirtelen értelmet nyert. Megmérgezett.Mekkora szemét. De miért?Mert őrült, Tess. És Tess rég megtanulta, hogy időnként nincsszükség több magyarázatra. De Amy haragja megváltozott. CynthiaAdams előtt a haragja sosem volt halálos. Csak... gonosz. Mi változottmeg?Próbaképpen megbökte az apja térdét a sajátjával.– Tess – suttogta a férfi. – Hát élsz.Igen, de meddig? Ismét megbökte, vigasztalásként, az apjának ésönmagának is.– Van egy kés a zsebemben – suttogta az apja. – A faragókésem. Eltudod venni?A faragókése. Amikor kicsik voltak, az apjuk mindig szívesenfaragott nekik valami apróságot, és a kést az asztalosnadrág zsebébentartotta. Meg is jelent a lelki szemei előtt. Ha legalább elérhetné amegkötözött kezével...Március 17-e, péntek, 19.30Joanna ruganyos léptekkel tartott a házuk felé. A lexingtonilátogatáson felnyílt a szeme. Dr. Chin információja megadta neki azugródeszkát, hogy végre megírhassa a határozott újságírói eredménynekszámító cikket. Bár Ciccotellitől nem kapott exkluzív interjút, de talánjobb is lesz az, amit a doktornő legjobb barátnőjéről megtudott. Aligvárta, hogy Keithnek elmondhassa.Megcsinálta. Végre megcsinálta. Saját vezércikke lesz. És össze semhasonlítható azzal a felszínes firkálmánnyal, amelyet Jon Carter titkos467

életéről írt, mely úgyis csak a társasági pletykarovatban fog megjelenni.Ez viszont vérbeli újságírás. Első oldalra való. A hajtás fölé!Végre. És Cyrus Bremin ezt most nem happolja el tőle. Maga aszerkesztő ígérte meg. De a férfi már korábban is ígérgetett, és mégisátadta a sztoriját másnak, szóval most vár és figyel. De még így isszéles vigyorral fordult be a sarkon.A vigyor elillant, a léptei bizonytalanabbá váltak, amikor meglátta azépületüket. A héten másodszor áll mentőautó a járdájuk mellett. Azutolsó sarkot futva tette meg. Ahol korábban izgatottan állt, hogy írhatCynthia Adams öngyilkosságáról, most rettegés fogta el.Odarohant egy rendőrhöz.– Ebben az épületben lakom. Mi történt?A férfi ránézett, a szeme összeszűkült.– Hogy hívják?– Joanna Carmichael.A férfi szeme kifejezéstelen lett.– Magát kerestük. Jöjjön velem!Nem! Egyre jobban eluralkodott rajta a rettegés, amint a férfi a liftfelé vezette, és fölment vele. Nem. A lakásának az ajtaja nyitva.Emberek vannak odabent. Nem csupán emberek. Rendőrök. Keith!Pár lépésre az ajtótól megállította egy magas, fekete hajú férfi és egyalacsonyabb, szőke nő. A férfi a vállára tette a kezét.– Miss Carmichael?Tompán bólintott.– Mitchell nyomozó vagyok – mondta a nő. – Ez pedig a társam,Reagan nyomozó. Meg tudná mondani, hol volt egy órával ezelőtt?A szíve szinte megállt, annyira lelassult. A magas férfi Ciccotellizsarubarátjának a testvére.– A Bulletin szerkesztőjénél. Miért?A nő egyenesen a szemébe nézett.– Rossz hírt kell közölnünk önnel.468

A nő szavait elnyomta a hordágy kerekének nyikorgása. Egyhullazsák hevert rajta.– Keith?Elindult a hordágy után, a pánik minden mást kiszorított az agyából.A sikoltás, melyet hallott, a saját hangja volt.– Keith!469

Huszonharmadik fejezetMárcius 17-e, péntek, 19.30A vérzés mostanra már majdnem elállt magától, és a seb nem islüktetett annyira, mint amikor még friss volt. Ennek ellenére össze kellvarrni, különben fölnyílik megint. Jon nemsokára itt lesz. Összevarrja,és Ciccotelli kínzása kezdődhet is.Egysaroknyi távolságból, távcsövön figyelte Jon üres kocsibeállóját.És látta a Camarót is, ahogy araszolt az úton egysaroknyira a másikirányban.Aidan Reagan kocsija. Egy teljes másodpercbe beletelt, mire leesett.Jon Carter följelentette. Gyanakodnak. Lehetetlen. A cipő olyan ügyesmegoldás volt. Robin Archerre kellene gyanakodniuk, de a férfi otthonmaradt, hiába látogatta meg reggel a rendőrség. Most rámgyanakszanak. De hogyhogy?És ami a legfontosabb kérdés, mitévő legyen? Muszáj ellátni a sebet.Akkor majd Ciccotelli fogja. Remélem, az apja még él, mert csak azöreg fejéhez szorított fegyverrel tudja majd arra kényszeríteni, hogyrendes munkát végezzen. Amint a varrás kész, Ciccotellinek és azapjának meg kell halnia. Gyorsan és sokkal kevésbé fájdalmasan, minttervezte. El kell tűnnöm. Messzire.470

Március 17-e, péntek, 20.15– Biztosan meglátott bennünket. – Aidan undorodva dobta a kabátjátaz asztalára.– Háromnegyed órát vártunk – mondta Murphy Spinnellinek. – Nembukkant föl.Spinnelli fölsóhajtott.– Tudjuk, hogyan lőtték meg Millert. Rögtön azután kaptuk a hívást,hogy elindultatok a lakására. Joanna Carmichael barátját holtan találtáka lakásukban. A fiatalember a fegyverén feküdt, amelyet egyszer el issütött. És képeket találtunk a számítógépükön. Úgy látszik, Carmichael,amerre csak járt Tess a városban, képeket készített róla.Még egy halott. A rohadt életbe.– Tess mondta is, hogy Carmichael követte.– Nos, nagyon szép munkát végzett a háttérben. Találtunk képeketMarge Hooperről és Sylvia Arnessről, sőt egy tucat más személyről is,akikkel Tess aznap találkozott. Carmichael azt mondta Abe-nek ésMiának, hogy gyanakodott, hogy valaki belenézett a fájljaiba, de„elvonta a figyelmét" egy sztori. Szóval úgy látszik, Miller egy lőttsebbel mászkál valahol.– Carmichael túl közel jutott Millerhez – dörmögte Murphy. – Mivolt az a sztori?– Azt nem mondta. Mia szerint Carmichael végig azt motyogta, hogy„a hajtás fölött".– Szóval a barátja az életével fizetett azért, mert Carmichaelmegszállottan rátapadt Tessre, és rohant az exkluzív interjú után –sóhajtott Aidan. – Találtatok valamit Swanson régi lakásában?– Két hónappal ezelőtt egy fiatal pár vette ki -mondta Spinnelli. –Szóval Miller most nincs ott. De előtte a Deering, Inc. bérelte.Annyira közel jártunk már. De ez most akkor sem segít.– Utánanéztünk már a Deering tulajdonainak?471

– Lori éppen ezen dolgozik. Nagyjából egy óra múlva lesz is valami.Megint behozattam Denise Mastersont. Kérte az ügyvédjét, és mitgondoltok, ki a pasas?– Destin Lawe – mondta Murphy, mire Spinnelli bólintott.– Nagyon elszomorodott, amikor megtudta, hogy a férfi halott. Aztmondta Mastersonnak, hogy ügyvéd.– Ami megmagyarázza, hogy miért hívta rögtön azután, hogy tegnapelengedtük – mondta Murphy.– Még három hívást kaptunk azzal, hogy hol találhatjuk meg DannyMorris apját. Mind hamis volt.– Miller tudja, hogy minden bejelentésnek utánajárunk. Szemétribanc – sziszegte Murphy.Aidan legszívesebben üvöltött volna.– Ez mind nem segít megtalálni Tesst.– Kiadtuk az eltűnt személy utáni körözést Millerre – mondtaSpinnelli türelmesen. – Aidan, addig nem tehetünk semmit, míg Lorinem készül el a nyilvántartás átnézésével. Addig is töltődjetek fel -összeszűkült szemmel nézett rájuk. – Ez parancs. Amint kinyomtatjukaz ingatlanlistát, már indulhatsz is. Azt akarom, hogy összeszedett légy,amikor indulni kell.Aidan erőt vett magán, és kiment a fülkéből, de útban a lift felébelebotlott Rickbe.– Épp téged kereslek – mondta Rick. – Találtam valamit. – AmikorAidan értetlenkedve nézett rá, Rick összevonta a szemöldökét. – A CDn,amelyet a Poston gyerek eltört. Azon találtam valamit.Aidan hirtelen magához tért, és megtelt erővel.– Menjünk, és nézzük meg!472

Március 17-e, péntek, 20.15Tess majdnem elnevette magát. Röhejes kérés volt.– Mit akarsz tőlem, mit csináljak?Amy nem mosolygott.– Itt egy sterilizált tű és egy kis cérna. – Szabaddá tette az alkarját,fölfedve a felhasadt bőrfelületet. – Varrd össze! – A fegyvert a balkezében tartotta, és a csövét Michael halántékának nyomta. – Óvatosan,nehogy összerezzenjek. A bal kezem nem tartom olyan biztosan.Tess azonnal kijózanodott.– Rendben. Csak ne bántsd.– Úgyis meg fog ölni. Ne segíts neki! – A férfi felnyögött, amikorAmy hasba rúgta.– Fogd be, öreg!– Hagyd, apu... – suttogta Tess, majd Amy szemébe nézett. –Összekötözött kézzel nem tudok segíteni. – Egyórányi görnyedés utánsikerült kihúznia az apja faragókését a zsebéből. Mivel a keze a hátamögött volt összekötve, egyedül hátul a farmerja derékpántjába tudtaelrejteni a kést. Ebben a pillanatban a tokban volt, teljesenhasználhatatlanul. De amint Amy kioldozza a kezét...Amy fogta a saját kését, egy nagy henteskést, és átvágta a Tess kezétösszefogó kötelet.– Egyetlen fölösleges mozdulat, és az apádnak többet nem kellaggódnia a szíve miatt.– Fájni fog – figyelmeztette Tess. – Nincs semmim, amivelcsillapíthatnám a fájdalmad.Amy önelégült mosollyal pásztázta az őket fogva tartó kis helyiségpolcait.– Nekem van, de hülye lennék engedni, hogy használd rajtam.Tess igyekezett leküzdeni a hányingert, amelyet a szűk helyiségokozott, és most észrevette, mennyi növény és üvegcse sorakozik apolcokon. A legtöbbje gomba volt, és a kirakós még egy darabja ahelyére került.473

– Hallucinogének. Ezeket használtad a pácienseimen.Amy kinyújtotta a karját.– Fogd be, és varrj!Tess megrázta a fejét.– Hányingerem van idebent. Félek, hogy elszúrom.– Ezt a kockázatot örömmel vállalom – mondta Amy szárazon. –Kezdd már!Tess befűzte a tűt.– Ezeket a drogokat használtad a pácienseimnél?Amy türelmetlenül horkantott fel.– Igen. Ezeket.Tess egy öltést készített, mire Amy fölszisszent a fájdalomtól.– A levesembe is ezt tetted?– Természetesen. Tökéletes időpontnak tűnt ahhoz, hogyleválasszalak Philről.Tess tovább öltögetett.– Lefeküdtél vele? Phillippel?Amy gúnyosan mosolygott.– Természetesen. És le is fotóztam a nagy eseményt. Ez elég is voltahhoz, hogy meggyőzzem Philt, hogy otthagyjon téged. Nemengedhettem, hogy férjhez menj.– Miért nem?– Mert akkor boldog lettél volna. Ha akartam volna, akkor semtudtam volna jobbat kitalálni, mint Greent meg a láncos pasast. Csakmeg kellett lovagolnom az utóhatásait.– Azt hittem, kezdem elveszteni az eszemet – suttogta Tess,visszagondolva azokra a hetekre, amikor még ahhoz is túl gyönge volt,hogy dolgozni menjen, és attól félt, hogy a lelke így küzd a munkájaellen.Amy kedélyesen fölkacagott.– Tudom. Ami az illeti, komolyan mondtam vasárnap, hogy úgynézel ki, mint egy prosti.Tess összeszorította a száját.– Tudom. Eleanornak igaza volt veled kapcsolatban. Sosem szeretett.Amy karja megfeszült Tess keze alatt.– Ribanc. Ő is megfizetett.474

Tess fölnézett.– Tessék?– Mindig mindent megtett érted. Mindenfélét adott neked.Tessnek eszébe jutott, mennyire megdöbbentette őket Eleanorhirtelen halála.Megölted Eleanort, és úgy állítottad be, mintha szélütést kapottvolna.– Valóban – Amy ajka elkeskenyedett. – Olyan ráncos volt a bőr anyakán, hogy az orvos szakértő észre sem vette az apró tűszúrásnyomot.– De nem találtak a vérében semmi gyógyszert.– Ó, a levegő varázsa, Tess.Tess zsibbadtan pillantott le az öltésekre.– Levegőt injekcióztál bele.– Az öregnek ki kellett volna hajítania téged, mint a macskát szarni.– De nem ez történt – suttogta Tess. Hirtelen annyi minden érthetővévált.– De te talpra estél – mondta Amy keserűen. -Mint mindig. – Vadulrázta a fejét. – Eddig – tette hozzá. – A varázslatos kis életednek maeste vége szakad.Tess már az öltögetés vége felé járt, és a lába még mindig meg voltkötözve.– Mit akarsz velünk tenni?– Lelőlek. Akár egy nagy kör. Úgy kezdtem, hogy megöltem azapámat. És most úgy fejezem be, hogy megölöm a tiédet.Tess elhibázta a következő öltést, mire Amy elkáromkodta magát.Michael fölnézett, a szeme résnyire szűkült.– Megölted a saját apádat? De miért?Amy tekintete kemény lett, mint a kő.– Meg akart nősülni. Én meg nem akartam, hogy új asszonyt hozzon.A nőnek öt gyereke volt, és ellepték volna az én házamat. Elvettékvolna az én dolgaimat. – Gonosz kacaj tört fel belőle. – Sokra mentemvele, a te öt gyerekeddel kötöttem ki egy házban, szóval egy leheletnyitsem lett jobb.– Lecsukattad Leont – suttogta Tess, hogy húzza az időt az utolsóöltésekkel.475

– Könnyű volt. – Arca elkomorult. – Téged lecsukatnom is könnyűkellett volna, hogy legyen.– És miért nem volt az? – kérdezte Tess.– Féltem, hogy a zsaruk nem veszik észre a fontos jeleket, ezért túlsokat hagytam.– Túl jó munkát végeztél – dünnyögte Tess, folytatva a játékot.– Igen – válaszolta Amy elégedetten. – Na de az öregedet gyanúbakeverni volt az igazi.Tess a fogát csikorgatta. Ezt is Amy szervezte meg.– Átvertél.– A nagy pszichiáter. Nem jobb, mint bárki más. Azt látod, amit látniakarsz. – Amy behajlította az ujjait. – Szép munkát végeztél. Ezért azöreg gyorsan fog távozni.Tess tudta, hogy most kell cselekednie, vagy soha. Előkapta az apjakését a derékpántból, és míg Amy a varratot vizsgálgatta, nekilendült,és mélyen belehasított Amy ép karjába. Amy fülsiketítő hangonsikoltott fel, majd meglendítette a fegyvert, de Tess ugyanúgy reagálterre, mint amikor Clayborn támadt rá. Amy felüvöltött, ömleni kezdett avér az orrából. Ekkor Tess rávetette magát Amyre, és nekinyomta afalnak. A fejük fölött lévő polcokon imbolyogni kezdtek az edények, ésAmy egy pillanatra kővé dermedt.Tess fél kézzel megragadta Amy fegyverét, és a másik kezévelátvágta a bokáját körülvevő kötelet. Felállt, maga elé tartotta a fegyvert,míg Amy megvetően húzta el a száját.– Úgysem mered.Tess tudta, hogy Amynek részben igaza van. Ez a nő volt a legjobbbarátnője. És ez egész végig teljesen egyoldalú volt. Tess mégsem tudtamagát rávenni, hogy meghúzza a ravaszt, és elvegye Amy életét. Ez anő, akit testvéreként szeretett, elmebeteg. Annak idején megkímélteHarold Greent. Vajon Amynek kevesebb jár?– Nem akarlak megölni, Amy. De megöllek, ha muszáj. Állj fel, éshozzá ne érj az apámhoz, különben esküszöm, hogy megöllek!Amy felállt.– Milyen picike ez a szoba, Tess. Nem hiszem, hogy elég levegő vanbenne.Tess a fogát csikorgatta.476

– Szerintem elég jól vagyok a félelmem ellenére is. – És legnagyobbmeglepetésére ez igaz is volt. – Most pedig mozgás! El az apámközeléből! – Amy pár lépést tett az ajtó felé, de nagyon figyelt. Tesstudta, Amy csak arra vár, mikor pislog egyet. – Ez már elég messze van.Apu, nem vehetem le róla a szemem, hogy kikötözzelek.– Semmi baj, Tess. – Olyan gyönge volt. – Csak hívj segítséget!– Mozgás, Amy! Telefonálni fogunk, de ez alkalommal tényleg énfogok beszélni.Március 17-e, péntek, 20.20Aidan, Murphy és Spinnelli a fényképeket bámulták, amelyeket Rickterített szét az asztalon.– A képből hiányzó sávok megfelelnek a CD-ből hiányzódaraboknak – magyarázta Rick.– Képeket találtál? – kérdezte Aidan. – Azt hittem, hangfájloklesznek rajta.– Ó... – Rick a fejét rázta, hátha attól kitisztul. Túl sokáig bámultam.Hangfájlt is találtam, de csak foszlányokat. Mint egy telefonbeszélgetés,ami folyamatosan kihagy. De épp elég ahhoz, hogy Postont behozzuk.Míg az audioelemeket néztem, képfájlokat is találtam, egész mélyretemetve. Miller valószínűleg megpróbálta letörölni a lemezt, mégpedighatósági szoftverrel. Ez csak akkor tünteti el az adatokat, ha hétszervégzed el a törlést, de még így is visszamaradhat adat. Nézzük,jelentenek-e bármit is a képek.A fotón egy fal volt, képekkel. Tengerpartról készült toll– éstusrajzokkal. Aidan már látta ezt a falat. A szíve a torkában dobogott.– Ez Tess nappalija.Murphy felkapta az egyik képet.– Viccelsz.477

Aidan fölnézett.– Ugyanazt csinálta Tess-szel, mint Swansonnal. Ezeket Tesslakásán kívülről készítette. Kintről szórakozott vele.Murphy izgatottan bólintott.– A szemben lévő lakásból. De abban az épületben negyven lakásvan az utcafronton. Meg lehet a szögből becsülni, melyik lakás lehet?– Talán – mondta Rick. – A felbontás gyenge, de tippelni tudok.Spinnelli megkocogtatta az asztalt, hogy magára vonja afigyelmüket.– Pontosan kell tudnunk, melyik lakás az, hogy végzést kapjunk rá.Nem elég a tippelés.Aidan fölvette a telefont.– Lori. Megvan már a Deering-ingatlanok listája?Két perccel később Lori behozta a kinyomtatott listát, és Aidanvégighúzta az ujját a címeken.– Húsz lakás van a tulajdonában. De csak az egyik van szemben aTessével. Menjünk!Március 17-e, péntek, 20.45– Állj meg! – mondta Tess, és Amy meg is állt, gúnyos mosollyal azarcán.– És ha nem állok meg?Tess lőtt egyet, szándékosan úgy, hogy a lövedék egészen közelsüvítsen el Amy feje mellett.– Akkor lelőlek.Amy arcára vörös foltok ültek.– Te ribanc. Neked mindig minden sikerült.– És most sikerül téged börtönbe juttatni. Oda, ahová te akartálengem.478

– És össze is jött volna, ha nem lennének azok a rohadt zsaruk.– Pont úgy beszélsz, mint a Scooby-Dooban a gonosztevők – mondtaTess, mire Amy tekintete még sötétebb lett. – Ennyit afilmklasszikusokról – körbenézett, de nagy elkeseredésére sehol semlátott telefont.– Nincs telefon – mondta Amy önelégülten. – Csak internet. Mostakkor mi lesz?– Gyere velem! Bekopogtatunk a szomszédokhoz. Biztosan lakik ittvalaki, akinek van telefonja. – Maga elé intette Amyt, hogy induljon azajtó felé. – Gyerünk!Amy azonban rávetette magát Tessre, aki hátrarepült, és nekiesett azerkélyajtónak, és Amynek sikerült kicsavarnia a kezéből a fegyvert.Amy vérzett, és tele volt zúzódásokkal, mégis felállt, és Tess szívénekszegezte a fegyvert.– Most te gyere! Ki az erkélyre. A kör bezárul az apáddal, a körbezárul veled. Az egész akkor kezdődött, amikor leugrott a beteged.Most az újságok azzal lesznek tele, hogy te is leugrottál. Nyisd ki azajtót!– Nem. – Tess tudta, hogy abban a pillanatban, hogy kilép azerkélyre, halott.Amy kinyitotta az ajtó zárját, és kitárta, csak úgy süvített befelé ahideg esti levegő. Fél kézzel elkapta Tess haját, a másikkal pedigodanyomta a fegyvert a halántékához.– Azt mondtam, gyere! Most rögtön. – Kirángatta Tesst az erkélyre,és meglökte, hogy áthajoljon a korláton. Tess felkiáltott, amikor afegyver markolata a veséjébe vágott. Ösztönösen elhúzta magát afájdalom elől, de kibillent az egyensúlyából, és Amy meglökte.Tess átfordult.– Rendőrség! – Aidan félreállt, hogy a kommandósok betörhessék azajtót, és a szíve egy pillanatra megállt. Az erkélyen ott állt Amy.Egyedül. Alig kivehetően látható volt két kéz, amely a szegélybekapaszkodott. Tess. Aidan odarohant, de Amy Miller megfordult, atekintete vad volt, és eszelős.479

– Mindenki kimegy, különben rálövök a kezére – hangzott a hűvösfenyegetés. – És le fog esni, tizenkét emeletet. Ha nem hal meg, akkorazt kívánja, hogy bárcsak meghalt volna, és ti is azt fogjátok kívánni.Murphy odaállt Aidan mögé.– Háromra, Aidan – mondta halkan. – Egy, kettő...Három. Aidan és Murphy egyszerre lőttek, és a két lövés együttesereje áttaszította Amyt a korláton. Meg sem várták, hogy megnézzék,hova esett, Aidan odaszaladt, és Murphyvel visszahúzták Tesst, akiegészen falfehér volt, és lihegett. Túlságosan sokkos állapotban ahhoz,hogy akár csak egy szót is szóljon.Aidan a karjába vette, és úgy vitte vissza a nappaliba.– A járdán van – kiáltott be Murphy az erkélyről. – Meghalt.– A kör bezárult – suttogta Tess. – Ahogy Cynthia...Aidan úgy érezte, míg él, sosem fogja letenni Tesst. Legalább húszévet öregedett, amikor meglátta a két kicsi kezet, amely az erkélyszélébe kapaszkodik.Tess nagy nehezen fölállt.– Az apám. Hívd a 911-et! Oxigénre van szüksége.És Tessnek is, gondolta Aidan, de vele maradt, amikor Tesshátrarohant a folyosón abba a szobába, ahol ott feküdt MichaelCiccotelli még mindig megkötözve, sápadtan. A férfi fölnézett, ésmegkönnyebbülten hunyta le a szemét.– Hát élsz. Lövéseket hallottam.Tess térdre rogyott, és a kést kereste, hogy elvághassa a köteleket.Könnyek csorogtak az arcán, és Aidan úgy látta, Tess észre sem vesziőket. A keze remegett, s a kés kezdett veszélyesen bizonytalanulmozogni.– Meghalt, apu. Amy meghalt.– Tess – Aidan leguggolt, és kivette Tess kezéből a kést. – Ülj le, éslélegezz mélyeket! – Gyorsan elvágta Michael kötelékeit, és segített azidős férfinak kiegyenesíteni a végtagjait. – Mindketten bemennek akórházba, és nem vitatkoznak. Rendben?Michael Tessre nézett.– Megyek, ha te is jössz.Tess kezét a szája előtt tartva bólintott.– Rendben.480

– Tess! Apa! – Vito megtorpant a nyitott ajtóban. – Ó, istenem, Tess!– letérdelt mellé, és a karjába zárta. – Spinnelli felhívott, és akkor értemide, amikor még kint lógtál az erkélyről. Azt hittem, le fogsz zuhanni. –Megszorította, és ringatni kezdte.Michael szeme elkerekedett.– Az erkélyről lógtál lefelé?! Szent isten!– Azt hittem, ott menten szívinfarktust kapok -mondta Vito hevesen.– Anyuval ott álltunk. Képtelenek voltunk levegőt venni. Aztán Amyátbukott, és Reagan behúzott téged. – Bizonytalanul fölemelte a fejét, ésAidan szemébe nézett. – Köszönöm.Aidannek sikerült bólintania.– Szívesen. De én sem vagyok biztos benne, hogy valaha is képesleszek rendesen lélegezni. – Nagyot fújt, és kísérletképpen mély levegőtvett. – Azt hiszem, menni fog.Tess gyöngéden kibontakozott Vito karjából, és Aidanhez bújt. Afejét a férfi vállára hajtotta.– Nem tudom, örültem-e bármikor is ennyire valakinek, mint neked,amikor átnéztél a korláton. – Ajkát a férfiéhoz érintette. – Köszönöm.Aidan Tess nyaka ívébe temette az arcát, és megborzongott. Vége.Végre-valahára.– Szívesen. Előbb nézzenek meg az orvosok, és utána hazamegyünk.Tess fölemelte a fejét, félrehajtotta, és mosolyogva nézett Aidanszemébe.– De ma este nem főzök, nyomozó. A férfi fojtottan nevetett föl.– Semmi gond. Úgysem bírnék semmit lenyelni. Talán holnap.– Akkor holnap.Március 18-a, szombat, 20.30481

Tess óvatosan lépett ki a liftből Aidan emeletén, a szíve hevesendobogott. Egy pillanatra megállt, és mély levegőt vett.– Még mindig utálod a liftet, Tess?Fölnézett. Marc Spinnelli állt előtte, és kedvesen mosolyogvafürkészte az arcát, kezében pedig egy kávéspoharat tartott.– Aha, de azt hiszem, most már a magasságot egy kicsit jobbanutálom.A férfi elvigyorodott.– Azt kell, hogy mondjam, kedves doktornő, hogy jogos a fóbiád. –Átkarolta Tess vállát. – Tegnap este nem volt lehetőségem beszélniveled. Most már jól vagy?– Igen. Fáj itt-ott, de jól vagyok. – Egy órával ezelőtt ébredt fölAidan ágyában. A férfi korán reggel elment otthonról, de egy céduláthagyott a párnán. – Aludj csak – utasította, de ma reggel Tessválaszokat akart. Aidant akarta. – Aidan bent van?Spinnelli megértően bólintott.– Bent a tárgyalóban. Bekísérlek.Öt szempár nézett föl rá, amikor belépett. Jack, Rick, Patrick ésMurphy. És Aidan. A férfi felállt, szemöldöke szinte összeért.– Mondtam, hogy aludj.– Nem tudtam – kinyújtotta felé a reggeli Bulletint. – Ezt láttad?Aidan felsóhajtott.– Igen, láttam. Ülj le, Tess!Tess elfoglalta a széket, amelyet Aidan húzott ki neki, szétterítette azújságot, és megint a vastag betűs fekete sorokat nézte. A cím így szólt:A GYILKOS VÉDŐÜGYVÉD. A vastag betűs írás alatt két cikk volt.Az első hosszabb, Cyrus Bremin nevével. Részletezte Amy szerepét azelmúlt heti gyilkosságsorozatokban, amely Phillip Parksszal és KeithBrandonnal érte el a csúcspontját. A fényképük nézett fel rá az oldalról,és Tess csak szomorúságot érzett. A saját képe is ott volt, mégpedig aróla készült kásás fénykép mellett, ahogy épp az erkélyről lóg lefele.Ettől a képtől még most is összeugrott a gyomra, és émelyegni kezdett.Az éjszaka erről álmodott: az ujjai lassan csúsznak lefelé az erkélyszéléről, ahogy odalent dudálnak az autók. De nem aludt. Csak azemlékezete játszotta vissza újra és újra azt a borzalmas pillanatot. Mégiséletben maradt. Tizenhárom másik ember azonban nem.482

A második cikk rövidebb volt, de éppolyan sokkoló. Amy számosbefolyásos chicagói családnak dolgozott, vérdíjat kapott tőlük, amiértbörtönbe juttatta azokat az alkalmazottakat, akik nem tetszettek nekik.Ezek az alkalmazottak kivétel nélkül gyilkosság áldozatai is lettek, amihatásos üzenetet közvetített azoknak, akik árulást fontolgattak.Szemmel láthatóan ezeknek az alkalmazottaknak a körében Amy Milleregyet jelentett a biztos véggel. Valahogy Joanna Carmichael fölfedtemindezt. És ez a barátja életébe került.– Végül csak ott van a neve egy cikk mellett -suttogta Tess. –Mármint Carmichaelé.– Nagy árat fizetett érte – válaszolta Aidan csöndesen. – Jól vagy?Igen, kezdte volna mondani, de a tekintete ekkor a címlapravándorolt.– Nem, nem vagyok jól.– Hogy érzi magát az édesapád, Tess? – kérdezte Murphy.– Már stabil az állapota. – Sikerült halvány mosolyt erőltetnie azarcára. – Nyűgös. Haza akar menni. – A mosolya elillant. – Azt akarja,hogy menjek haza vele.Valami villant Aidan szemében, de azért mosolygott.– Majd megbeszéljük, ha minden lecsöndesedett. Ettél már?– Az anyukád kényszerített... – Tess tojás és szalonna illatára ébredt,és Becca Reagan kedves mosolyára, ami, úgy tűnt, még a legrosszabbhelyzet élét is elveszi valamennyire. Tess az előző estét a kórházbantöltötte, ahol megvizsgálták, és hamar ki is engedték. Az apjáttermészetesen bent tartották. Vito és a felesége még mindig ott ült azágyánál. Az apja azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Tess menjen haza.Aludjon egy kicsit. A haza Aidan házát jelentette.– Mit derítettetek ki éjjel?– Hogy minden, amit Carmichael megírt a cikkében, igaz. És mégtöbbet is.– Ártatlan embereket kevert gyanúba – mondta Patrick rekedten. –Volt köztük olyan, akiket én helyeztem vád alá. Ha a rendőrség túlközel került valamelyik család bűncselekményeihez, akkor a családbevonta Millert. Ő szerzett egy bűnbakot, elrendezte, hogy terhelőbizonyítékokat találjanak. Aztán „védte" a szerencsétlent, de úgy, hogyesélye se legyen bizonyítani az ártatlanságát. – Az álla megfeszült, a483

szemében megvetés villogott. – És soha még csak nem is gyanakodtam.Sem Kristen. Eddig miattad aggódtunk, hogy jönnek a fellebbezések.Most nagy eséllyel minden ügyet újratárgyalnak, amelyekben Millervédett.– A sors iróniája – suttogta Tess.– Nicole Rivera öccse is az egyik ilyen ártatlan -mondta Aidan. –Miller azért választotta a srácot, mert úgy gondolta, Rivera lenne alegmegfelelőbb imitátorod. Gyilkosságot varrt Miguel Rivera nyakába,majd kihasználta a nővérét.– A srácot kiengedték? – kérdezte Tess.Aidan bólintott.– Még az éjjel.– De a nővére meghalt – mondta Murphy tompán. – Senkije sincs.– Mert Amy megölte. – Tess lehunyta a szemét. – És annyimindenkit. És még mindig nem tudom, miért, csak annyit értek, hogygyűlölt. – Az asztal körül kényelmetlen és zavart volt a csönd. Tesskörbenézett az arcokon. – Mondjátok meg! Most rögtön!– Jim Swanson miatt, Tess – mondta Aidan gyöngéden. –Megszállottan szerette a férfit.– De Jim engem akart – ráncolta a homlokát Tess. – Jim háromhónapja elment Afrikába. Ez idézte elő ezt az egészet? – Aidan szememegvillant, és Tess azonnal rájött. – Meghalt, ugye?– Sajnálom, Tess. Swanson sosem jelentkezett a csádi klinikán.Megtaláltunk Jim holmijait Amy szekrényében, és egy kést, amelyenalvadt vér volt, mégpedig az ő vércsoportjának megfelelő vér. Amybiztosan dühében ölte meg. Aztán téged okolt.– Ennyi éven át gyűlölt – szája keserű mosolyra húzódott. – Szép kisszakember vagyok, mondhatom. Ott állt a gyilkos az ajtómban, és észresem vettem.– Az anyja skizofrén volt, Tess – szólalt meg Murphy. – Azédesanyád többet is tud mesélni, de úgy tűnik, Amy éveken át aszakadék szélén táncolt, csak elég okos volt ahhoz, hogy mindenki előlelrejtse. Még előled is.– Csupán mostanában kezdett az elmeállapota kicsúszni a kezeközül. – Aidan megszorította Tess kezét. – Már nem tudta eltitkolni.– Az anyám tudta? – Tess alig bírt nyelni. – Tudta?484

– Tudta, hogy Amy anyja beteg volt, Tess. De fogalma sem volt róla,hogy Amy is az volt.Tess mereven bólintott.– Nem számít. Amy megmérgezett, ha nem tudnád. A levesemmel.Jack, aki az asztal túlsó végén ült, elhúzta a száját.– A gombák? Julia is erre gondolt.– És lefeküdt Phillippel.– Ezt is kiokoskodtuk – mondta Murphy.Tess megint bólintott, és visszaidézte az előző este történteket.– És megölte a saját apját. – Nagy meglepetésére azonban senki nemhökkent meg. – Ezt is tudtátok?– Vito gyanította. Mint megtudtuk, a szomszéd fiút ítélték el.– Leon Vannetit. – Tess összevonta a szemöldökét. – Ártatlan volt,ahogy Vito hangoztatta. De ez csak az én szavam. Még mindig nincsbizonyíték. A szeme elkerekedett. – Amy azt mondta, hogy Leonmegerőszakolta. Akkoriban még nem végeztek DNS-vizsgálatot, de hamég mindig megvan a bűnjel, azzal talán most tisztázni lehet.– Még délelőtt odatelefonálok – ígérte Spinnelli. – Legalább ezt azegyet helyrehozhatjuk.Tess fölsóhajtott.– Megölte Eleanort is.Ez viszont megrökönyödést váltott ki.– Tényleg? – kérdezte Murphy. – És hogyan?– Levegőt fecskendezett a vérébe. Mert Eleanor kedves volt hozzám.Spinnelli megköszörülte a torkát.– Viszont van jó hírünk is, Tess. Rick?– Éjjel megtaláltuk Bacon eredeti fájljait a lakásban – mondta Rick.– Azzal a CD-vel együtt, amelyen a te neved állt. Lynne Popeazonosította, hogy ugyanaz a címke van rajta, mint amit azon a naponlátott, amikor Bacon megpróbálta eladni neki. Szóval legalább az összespéldány megvan.Tess szinte beleszédült a megkönnyebbülésbe.– Nem akartam ennyire aggódni miatta, de azért nyugtalanított.Spinnelli megpaskolta a vállát.– Nos, most már nem kell nyugtalankodnod.– Azt tudjátok, hogy miért kellettek annyira Amynek Bacon fájljai?485

– Amikor elhoztuk a CD-ket Bacon rejtekhelyéről, megkértem egykolléganőt, hogy nézze végig a felvételeket. Látta, amint Amy üvegeketvesz ki a gyógyszeres szekrényedből.– Az üvegek, amelyeket bevitt Cynthia lakásába.Aidan vállat vont.– Eléggé apróságnak tűnik, hogy ilyenekkel vesződött, de gondolom,félt, hogy Bacon megzsarolja, ahogy téged is.– Nagyjából össze is foglaltuk az egészet – mondta Spinnelli –,hacsak nincs kérdésed.Tess ismét az újságot nézte, de elkapta a szemét a képről, amelyen őlógott lefelé az erkélyről.– Szeretném tudni, honnan tudta meg mindezt Carmichael.Aidan kinyújtotta a kezét.– Akkor látogassuk meg! Utána beviszlek az édesapádhoz.Aidan becsatolta Tess biztonsági övét. Tess csak ült némán,összefont ujjait az ölébe ejtette, sápadt arca akár egy törékeny,kiszolgáltatott, meggyötört gyermeké. Aidan csak akkor szólalt meg,amikor már messze maguk mögött hagyták a rendőrőrsöt.– Otthon kéne lenned, és aludnod.– Nem tudnék aludni, Aidan.A férfi ezt pontosan tudta. Tess ott feküdt mellette éjjel, merev,dermedt testtel, a szeméből könnyek csorogtak, egészen addig, mígAidan meg nem adta maguknak azt, amire mindkettőjüknek oly nagyonszüksége volt. Tess olyan vadsággal reagált, amitől Aidan még most istetőtől talpig bizseregni kezdett. Isten a megmondhatója, hogy megintugyanazt szeretné érezni. Most azonnal. Ehelyett gyöngédenmegszólalt.– Bevehetted volna az altatót, amit Jon írt fel.– Tegnap olyan sok nyugtatót kaptam, hogy szerintem az életemvégéig kitart – mondta feszélyezett mosollyal. – De köszönöm. Rendbejövök, Aidan. Csak időbe telik.– Van időm, Tess.Tess komoly tekintete szinte ütésként érte Aidant. -Jó.– Viszont van egy jó hírem. Emlékszel Danny Morris apjának abarátjára?486

– Arra, aki miatt megsérült a kezed, amikor megpróbáltadletartóztatni?– Igen. Ma reggel, munkába menet megálltam nála. És mit gondolsz,ki aludt másnaposan a kanapéján?Tess szeme elégedetten szűkült össze.– Letartóztattad az apát.– Megpróbált elszökni, de túl kába volt ahhoz, hogy megálljon alábán. Gyilkosságért fogják vád alá helyezni.Tess komoly arccal bólintott.– Akkor jó.Aztán elfordította a tekintetét, és Aidan úgy vélte, érti, mit érezhetettTess, amikor ő zárkózott be a nő előtt.– Tess, mondd el, kérlek, mi bánt. – A kocsival befordult egy üresparkolóhelyre, és ujját a nő álla alá csúsztatta. Tess nagyokat nyelt,ahogy próbálta visszatartani a könnyeit, de azok mégis végiggördültekaz arcán. – Mondd el, kérlek.– Meg tudtam volna ölni Amyt, Aidan. Olyan volt, mintha atestvérem lett volna, és meg tudtam volna ölni.Aidan szeme összeszűkült.– Megérdemelte a halált, Tess. Annyi embert megölt.– De beteg volt – nagyot nyelt. – És sosem segítettem neki.Aidan felsóhajtott. Mégiscsak rendőr vagyok. És Tess mégiscsakorvos.– Tudod, mire jöttem rá tegnap délután, ahogy ott álltam alakásában? Egészen addig attól tartottam, hogy befurakszol agondolataimba, és semmit sem tudok majd megtartani magamnak.Aztán rájöttem, hogy ez azokkal nem működik, akik a legfontosabbak aszámodra. Emiatt voltál védtelen Amy és Phillip esetében. De ez egyalapra helyez velem.Tess pislogva nézett föl rá.– Szóval a szeretteim vonatkozásában alkalmatlan vagyok... ami jó.Aidan végighúzta a nyelvét a fogán.– Összességében véve igen.Tess elmosolyodott.– Ez olyan édes – megtörölte a szemét. – Borzalmasan nézhetek ki.487

– Gyönyörű vagy. Tess, tegnapelőtt este megkérdeztem, mit akarsz.Azt mondtad, hogy mindig is ezt akartad. Hogy valaki szeressen.Tess fölemelte a fejét.– És azt mondtad, hogy ez nem ijeszt el.– Nem ijeszt el, és nem is fog. De te akkor nem kérdezted megtőlem, én mit akarok.Tess az alsó ajkába harapott.– Nos? Mit akarsz, Aidan?A férfi habozott, zavarban volt.– Mindig olyan nőt szerettem volna, mint az édesanyám.Tess elmosolyodott.– Valakit, aki főz rád?– Azt is. De inkább arról van szó, amit ennyi éven át apámnakjelentett. Apám hazajött, fáradtan, kimerülve és feldúltan amiatt, ami aszolgálata alatt történt. És anyám ott volt mellette. Mindig... Egyszerűencsak ott volt. És annak szereti az apámat, ami.– Ezt megértem. Édesanyád nagyszerű ember, Aidan.– Te is az vagy, Tess – megfogta a kezét, és az ajkához szorította. –Azt hiszem, attól féltem, hogy te nem csak egyszerűen ott lennél.Hanem elemeznél, ítélkeznél, talán azt is mondanád, hogy bolondvagyok, mert néha annak is érzem magam.– Sosem tennék ilyet – ajka mosolyra húzódott. – Amint látszik,alkalmatlan vagyok.– De csak ebben. Minden másban igazi szakértő vagy. BeszéljünkCarmichaellel!Március 18-a, szombat 9.45Carmichael a háza előtt állt, kint a járdán, kezében bőrönd. Sápadtvolt, szemét sötét karikák árnyékolták. Látszott, hogy nem örül nekik.488

– Miss Carmichael... – szólította meg Tess. – Sajnálom, ami abarátjával történt.Joanna tetőtől talpig végigmérte, tűnődve, de révetegen.– Nekem is ezt kellene mondanom a barátnője miatt.De nem mondta, döbbent rá Tess.– Szeretnék beszélni önnel.Carmichael végignézett az utcán.– A reptérre megyek. Csak pár percem van.Tess bólintott.– Az elég is lesz. Tudni szeretném, hogyan jött rá, hogy Amy Millerszervezett bűnözésből élő családoknak dolgozott.Joanna arcára örömtelen mosoly ült.– Tényleg nem volt olyan nehéz. Piszkos dolgokat kerestem. És megis találtam. A barátja, Jon sztorija semmiség volt, de a barátnőjéé,Amyé... Nagy dobás. Tudtam, hogy azokkal az orvosokkal barátkozik,akik minden második vasárnap a Blue Lemonban találkoznak, éselgondolkodtam, hogyhogy annyi az orvos, de csak egyetlen, magányosügyvéd. Aztán megtudtam, hogy Kentuckyba járt az orvosegyetemre,míg maga itt Chicagóban tanult.– Nem tudtunk bejutni ugyanarra az egyetemre mondta TessAidannek. – Amy abbahagyta, mert nem bírta a hullák boncolását.Ironikus, nem?– Nem abbahagyta az egyetemet, dr. Ciccotelli. Kicsapták,pontosabban kicsapták volna, ha nem sikerült volna néhány inkriminálófényképet szereznie az egyik professzorról.Tess nagyot nézett.– Amy legalább következetes volt...– Lenyomoztam az egyik régi szobatársát az egyetemi dékáni irodánkeresztül. Mint kiderült, nem kedvelte Millert, és minden teketórianélkül a helyes irányba terelt. Elértem Kelsey Chint, aki mostLexingtonban orvos. Ő mesélt a kicsapásról és a képekről. Azt ismondta, hogy Miller megpróbált segítséget kérni tőle a fényképekkészítéséhez, de a másik szobatársukhoz fordult, amikor ő nemetmondott.– És honnan szerzett tudomást a szervezett bűnözésről? – kérdezteAidan türelmetlenül.489

– Elgondolkodtam, milyen elvek szerint dolgozhat egy olyan ember,aki ilyeneket tesz. Ráadásul elég sok ügyet elvesztett, és mégis voltpénze ruhákra és hajóutakra.– Ami azt illeti, a hajóutat én fizettem – mondta Tess.Joanna keserűen mosolygott.– Akkor csak mázlim volt, mert pontosan emiatt néztem meg, kik azügyfelei. Onnantól csak össze kellett kötnöm a pontokat. – Egy taxi álltmeg a járda mellett. – Most mennem kell. Hazarepülök, hogyeltemessem Keitht.– És utána? – kérdezte Tess.– Visszajövök – keserű mosolya megremegett. – Előléptettek. Nagyfizetésemelést kaptam. Ezentúl óvatos leszek, hogy mit kívánok... –vissza sem nézett, úgy szállt be a taxiba.A jármű eltűnt a sarkon.– Nem is tudom, sajnálom-e ezt a nőt vagy sem, Aidan.Aidan besegítette Tesst a kocsiba.– Azzal kell együtt élnie ezentúl, amit tett. Megrángatta a tigrisfarkát, és a barátja fizette meg az árát. – Beült Tess mellé, ésmegszorította a kezét. – Semmit sem tudtál volna tenni, Tess.Tess mély levegőt vett.– Tudom. És talán éppen ez az, amivel a legnehezebbszembenéznem.– Figyelj... Ismerek egy rendőrt, aki pszichológia szakon végzett, ésa díványa mérsékelt áron igénybe vehető.– Mérsékelt?– Ó, rendben. Beszélhetünk barterezésről is.– Miféle barterre gondolsz?Aidan elindította a kocsit, és visszakanyarodott a forgalomba.– Ha meg kell kérdezned, akkor nem vagy olyan okos, mintgondoltam.– Hiszen mondtam, hogy nem vagyok gondolatolvasó, nyomozó.A férfi csak vigyorgott.– Tényleg mondtad. Azt hiszem, kénytelen leszek később részletesenkifejteni. De előbb beviszlek az apádhoz. Már biztosan nagyon vár.490

EpilógusPhiladelphia, október 28-a, szombat, 19.25– Jól érzi magát – mondta Tess elcsukló hangon.Michael Ciccotelli a feleségével táncolt, aki most az egyszer nemszólt rá, hogy túlzásba viszi. Tess esküvője olyan nap, amikornyugodtan lehetett túlzásokba esni, és mindenki úgy élte meg, talán ezaz utolsó alkalom, hogy a Ciccotelli család teljes létszámbanegybegyűlt. Keserédes percek voltak ezek, de Tess megbékélt apjaállapotával, noha mindannyian abban reménykedtek, hogy akad donor.Aidan megállt Tess mögött, karját a dereka köré fonta. A lábátteljesen eltakarta a Tess nagymamájától örökölt szatén menyasszonyiruha csaknem kétméteres uszálya.– Igen, jól érzi magát. És te?Tess megborzongott, ahogy Aidan csókot lehelt meztelen nyakára.– Egyre jobban.– Garantálom, hogy holnap még jobban leszel. – A luxushajósnászutat leszavazták, mert az túl „phillipes", az európai körutat is, mertaz túl „shelley-s". Végül úgy döntöttek, hogy a jersey-i partokontöltenek el egy hetet. Aztán visszajönnek Chicagóba, és egy partitrendeznek a Lemonban az összes barátjukkal, habár a legtöbbjük mostis itt volt velük. Aidan családja is eljött, Rachel és Kristen mintkoszorúslányok. Abe volt a vőlegény tanúja, és még Murphy is hajlandóvolt szmokingba bújni, és úgy látni el a vőfélyi teendőket. Vito nagyonmagabiztosan viselte a szmokingot, és ebben a pillanatban épp egyelszánt fiatal nőt próbált elhessegetni. Ahogy Tess mondta, minden lányflörtölni akar Vitóval.491

Vito mellett ott állt a barátja, Leon, akit hónapokkal korábbankiengedtek, miután a DNS-vizsgálat kimutatta, hogy nem erőszakoltameg Amy Millert, Tess tanúvallomása és Amy elmebetegsége elég voltahhoz, hogy az ítéletet, amelyet Leon ellen hoztak, megsemmisítsék. Jóvolt látni, hogy végül az igazság győzedelmeskedett.Jack és Julia is itt volt, ahogy Robin, Jon, Patrick, Flo Ernst és EthelHughes is. Még Lynne Pope is megjelent, mert szeretett volna egykisebb összeállítást bemutatni az esküvőről a Chicago On TheTownban. Lezárásként, magyarázta. Mert természetesen az is volt.A terem másik felét a megszámlálhatatlanul népes Ciccotelli családtöltötte meg. Éppen Michael Ciccotelli közeledett feléjük, az arcán atyaibüszkeség ragyogott.– Ez az apa-lánya táncom, Tessa. El kell engedned, Reagan.Aidan elengedte Tesst, és észrevette, nem ő az egyetlen a teremben,aki a szemét törölgeti, amikor Michael a táncparkettre vezette a lányát.Gyönyörű pár voltak. Amikor a zene elhallgatott, Tess előrehajolt, éssúgott valamit az apja fülébe. Michael visszakísérte a lányát Aidanhez,és a mosolya szomorú lett.– Nagyon vigyázz rá... – mondta.Tess a szemét forgatta.– Tud a lányod magára vigyázni.Aidan ügyet sem vetett erre a megjegyzésre, és Michael felé fordult:– Az életemet adom érte. – És ezzel mintha meg is nyugtatta volnaújdonsült apósát. Michael visszasétált a feleségéhez, és leült a székre,még mielőtt Gina nyaggatni kezdte volna.– Mit mondtál neki?– Azt, hogy maradnia kell a következő családi esemény miatt. Nincsapelláta.Aidan szeme összeszűkült.– És mi lenne az a következő családi esemény?– Keresztelő.Aidannek majd kiugrott a szeme a meglepetéstől.– Tess?A fiatalasszony elnevette magát.492

– Nem, nem én... De hamarosan az szeretnék lenni. Ismerek egyrendőrt, akinek a díványát sokkal izgalmasabb dolgokra is föl lehetnehasználni, mint terápiás beszélgetésre.– Komolyan?– Ó, igen. Azt hallottam, mérsékelt díjért dolgozik.– Egyenesen olcsó...– Akkor meg mire várunk?Aidan forrón megcsókolta, mire mindenki éljenezni kezdett, aki aközelükben volt, és látta.– Már semmire sem kell várnom. Minden itt van körülöttem.VÉGE493