A FŐNIX ÉBREDÉSE

szerintem az sokkal jobban hasonlít a mostani helyzetre.– Nem érdekel.– Engem igen. Figyelj, nekem ez a harmadik ébredésem itt, de mi lesz, ha már az ezrediknéltartok? És ha találok valakit, aki tetszik? Ne feküdjek le vele, mert egy másik világban egy másikénem máshoz kötődik?– Figyelj! – állt fel Főnix. – Nem érdekel, mit csinálsz. Lehet, hogy két világban érzed magad…– megakadt. – Tulajdonképpen én is két világban érzem magam, de mindenhol ugyanaz vagyok.– Ez hülyeség.– Vedd úgy, hogy kirándulsz. A Bahamákra vagy Floridába. ..– Aha. Jó lenne.– Ez egy kirándulás. Nem több. Ott megcsalnád a barátnőd?– Komoly a kérdés?– Akkor mit érdekel a véleményem? – Főnix ingerülten legyintett. – Azt csinálsz, amit akarsz.Steve vigyorgott.– Ezt akartam hallani.Visszatért a szobájába, s közben elkészült a fürdő. Ledobálta a ruháit, és elmerült a vízben. Azudvaronc körülötte tett-vett. Elrendezte a szappanokat és a fürdőlepedőt. Aztán kiment a szobába, ésott szöszmötölt. Steve hirtelen arra gondolt, meg bírná szokni ezt az életet.Eddig ebből a világból csak a rossz jutott neki, harc, halottak, romeltakarítás, poros utak ésmogorva utazók, de ez a pillanat a gőzölgő, illatos fürdőben felülírt minden rosszat. Ez egy isteniajándék, gondolta hirtelen. Akármi is a cél, ez egy ajándék. Ellazult az ezüstkádban, két karjátkitette kétoldalra, és lehunyta a szemét. Érezte, ahogy az illatos víz (vajon mi van benne?) azsigeréig hatol és felfrissíti. Feltöltődött energiával. Lehunyt szemmel feküdt, maga sem tudta,mennyi ideig. Aztán egyszer csak az udvaronc hangját hallotta,– Ki kellene szállnia, uram!Steve kinyitotta a szemét, s a gőz rögtön megcsapta. Lemosta az arcát.– Tényleg?– A társai hamarosan készen állnak a fogadáshoz.– Elaludtam?– Igen, uram. Kétszer töltöttem a fürdőjébe friss, forró vizet.– Akkor ne késlekedjünk!Steve vigyorgott és kiszállt a vízből. Ha menni kell, hát menni kell, gondolta. Vár a király. Enneka világnak a leghatalmasabb uralkodója minket vár.És rájött, mennyire zseniális ez az érzés.Eronis király a belső trónteremben várta az álmodókat és mindazokat, akik ide kísérték őket.Khealnor már korábban tájékoztatta mindenről, mi történt Gastronisban s mi azután, atalálkozásuktól a megérkezésük pillanatáig. A király erősebben szorította a trónszék karfáját, amikorDeff alakja felrémlett előtte. Régen, nagyon régen találkozott utoljára a lovaggal. Két évtizede ismegvan már annak…A terem ablakain meredek szögben sütött be a délutáni napfény, és megsokszorozódott atükröződő felületeken, mintha arany szálak szőnék át a levegőt.