A FŐNIX ÉBREDÉSE

– A városkapuban fogtuk el, felség. Egyik őrünk ráismert a hercegre.Az alak vontatott mozdulattal húzta le fejéről a csuklyát.Eronis döbbenten ismerte fel legkisebb fiát.Veras a közönséges emberek ruháját viselte, egyszerű szövetet bőrnadrággal, övvel és fejérekötött kendővel. A kendő tartotta hosszú haját. Az arca koszos volt, de látszott rajta ujjainak csíkja,mintha a herceg szándékosan kente volna össze magát.– Mire készültél, Veras? – kérdezte Eronis király. – A városkapuban. ..A fiúnak kellett egy kis idő, hogy apja előtt összeszedje magát, Eronis azonban kivárta.– Én… – kezdte a fiú. – Én… el akartam szökni.– El akartál szökni? – A király még mindig nem hitte el. Elismételte hát, mintha rosszul hallaná.– El akartál szökni?– Igen.– Mi elől?… Miért, Veras, miért?– Mert… mert… – A fiú hirtelen megváltozott, kihúzta magát, és egyenesen az apja szemébetekintett. – Ez hadd legyen az én titkom, apám.– A te titkod – sóhajtotta Eronis. – Nincs elég gondom a világgal, még a legkisebb gyermekem isszökésre adja a fejét. A szökés azonban semmire nem megoldás. Ha úgy érzed, teljesíthetetlenek akövetelmények, amiket eléd állítunk, csak szólj, mérsékeljük őket.– Nem, apám, örömmel dolgozom meg a kardomért.– Akkor hát miért? Ha nem a feladatok, akkor talán az udvar…– A te udvarod a legnagyszerűbb, apám.– Veras… – A király egy pillanatra megmerevedett. – Ah – mondta felismeréssel a hangjában –,csak nem szívügy?– Apám!– Értem én, értem. Illetve nem értem, mert én már régen kinőttem a szívügyekből. Anyád halálaután…Eronis elhallgatott, felmerült előtte Iliana arca. Második felesége mordovai bárói sarj volt, húsztavasszal fiatalabb nála, s olyan illatokat és fényt hozott a palotába, amelyre akkor nagy szükségevolt. És szült neki három gyermeket.Szomorú csend telepedett közéjük, amit az emlékeiből visszatérő király tört meg.– Volt netán valami terved, Veras, vagy csak úgy elindultál a nagyvilágba?– Arra gondoltam, beállok egy lovagi iskolába… és kitanulom a harcot.– Dicső dolog, bár úgy vélem, a király gyermekeként a legjobb mestereket kapod meg. Arra nemgondoltál, hogy én és a testvéreid mit fogunk érezni, ha nyomtalanul eltűnsz? A fiú hallgatásamindennél ékesebben beszélt.– Veras… – Kopogtak az ajtón, de a belépő katonát Eronis egy intéssel elbocsátotta, majd a fiaelé sétált. – Veras, ha eltűnnél, mire gondolhatnék? Arra, hogy baleset ért, hogy bajban vagy… hogynem élsz már. Ez eszedbe jutott?– Bocsáss meg, apám!– Én megbocsátok, de vajon elég lesz ez neked? Belátod ettől, mit tettél?– Azt hiszem, tudom…