A FŐNIX ÉBREDÉSE

Negyedik fejezetA városkapunál egy katonát rendeltek melléjük, hogy a palotához vezesse őket. Deff ugyanközölte, hogy nem kell kísérő, s az őrző is biztosította a toronyparancsnokot, hogy ismeri az utat, akatona mégsem tágított mellőlük mindaddig, amíg a palotaőrségnek át nem adta őket.– Kézről kézre járunk, mint a spangli – közölte Steve, de Főnixen kívül senki sem értette, mitakar ezzel mondani.– Két várfal van? – csodálkozott a palota falát szemlélve Főnix.– Mordov városát is körbekeríti egy – felelte Vendoris, az a katona, aki mintegy jutalmulbekísérhette a csapatot –, és a királyi palotát is.– Olyan, mint egy erőd.– Dicső uralkodók építtették fel. A falak magassága az ő erejüket jelképezi.– Van ilyen nálunk is – morogta Steve. – Minél magasabb, annál dicsőbb. Most Dubai ésMalajzia jár az élen. Komoly országok…– Ne becsüld le őket! – szólt oda Főnix.– Miért is? Netán Kuala Lumpurban élsz? Nem a méret a lényeg, nem mondták neked?– Soha. És neked milyen gyakran? – Hm.Steve alig pár órája jelent meg, és csupán harmadszorra ebben a világban, de Főnixet márisidegesítette. A második alkalommal már hosszabb időt, mintegy tizenhat órát töltöttek együtt. Főnixsok mindent elmesélt erről a világról, mindarról, amit itt megismert, átélt, de Steve még mindigegyfajta cinizmussal kezelte a helyzetet, amit lehetetlen volt tolerálni.– Szálljatok le a lovakról! – mondta Vendoris az őrzőnek és a két tündének, jól felmérve a csapatvezetőit. – Innentől kezdve a palotaőrség ügyel rátok. Az én feladatom véget ért.– Köszönjük a kíséretet – felelte Edvir. – Isten tartson meg egészségben!Vendoris maga elé morogta, hogy eddig ebben nem volt hiba, majd visszaindult a kaputoronyfelé.A csapat új kísérőjét Martinusnak hívták, és míg Vendoris barátságos és közvetlen volt, addigMartinus alig szólt öt szót a kaputól a fogadóteremig.Bezzeg Deff! A lovagon látszott, hogy nem szívesen van itt. A városban csendes volt, ám amikorbeléptek a palota kapuján, hirtelen megjött a beszélhetnékje, ám csak duzzogott, mint egy álmatlanmedve a tél közepén. A csapat tagjai hallgatták egy darabig, majd Edvir rászólt,– Fejezd már be az állandó morgást, öreg barátom! Deff vagy a felszólításra, vagy amegszólításra megsértődhetett, mert befogta a száját, és akkor sem szólt, ha kérdezték.Főnix és Steve nem vették észre a hangulatváltozást, minden érzékszervüket lefoglalta Mordovvárosa és a királyi palota. Eonis király palotája a teremtett világ legcsodálatosabb helye volt. Steveta neuschwansteini kastélyra emlékeztette, csak harmincszor nagyobb méretben. Hófehér falak,magasba szökő mesebeli tornyok, gigászi székesegyházak, masszív falak, a fal síkjából kiemelkedőhatalmas erkélyek és kerengők. Kiismerhetetlen labirintus, bejárhatatlan távok.Belül, ha lehet, még mesésebb volt, a folyosók során megannyi márványszobor, csillogópáncélok, falfestmények, aranyozott díszítés. A már-már szemet bántó gazdagság közepette lakájok,udvaroncok, felszolgálók hada sürgött-forgott színes, hibátlan ruhákban, sehol egy folt vagyfélrevarrt toldás nem látszott rajtuk.