A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Nem tudom…– Próbáld meg! Legfeljebb itthon adod el valakinek.– Ez nem megy. Itthon megbízásból kell írni. Csak abból él meg az ember. Művészként felkopikaz álla.– Na látod, hogy tudod.– Tudom. De amit ez a Mézes akart, az nem megbízás volt. A megbízásos ügyeknél általábanszerződés is szóba kerül. Meg árajánlat is… Ez… Ez semmi se volt. Megnézett magának engem,meg persze téged…Réka megint megsértődött.– Értettem. Értettem már elsőre is.– Rendben – torpant meg Steve –, nem akarok veszekedni. Bocsánatot kértem, ennél többetviszont ne várj tőlem.– Ne izgulj, nem várok. – A lány nem állt meg.– Réka! – kiáltotta utána Steve. – A francba – morogta aztán maga elé, és megint elindult.Hülyének érezte magát, hogy Réka így rángatja. – A fenébe, most hova rohansz?– Haza. Ha jól tudom, neked is dolgod van. Valami határidős munka. Menj te is haza!– Ne csináld már!– Szia, Steve.Steve mély levegőt vett, és eldöntötte, hogy nem fog tovább loholni a lány után. Ma már úgyiscsak veszekednének.– Oké – mondta. – Akkor jó utat hazafelé. Ha ráérsz, majd hívj!Sarkon fordult, és elindult visszafelé, a másik irányba. Előre, Réka után már közelebb volt avillamosmegálló, de a megfordulás olyan hatásosnak tűnt, mint ahogy a kemény, határozott léptekvisszafelé, azok is. Mert elhatározta, hogy nem fordul meg a lány után megint, ha a fene fenét eszik,akkor sem. Ment egyenesen tovább, összeszorított ajakkal, komor tekintettel.Közben tudta, hogy Réka ugyanezt csinálja.Az istenit a kemény fejének, gondolta magában.