A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Mit gondolsz, kiért bájologtam a fazonnal?! – tört ki Rékából a feszültség, miután kiléptek aNew Yorkból a forgalmas pesti utcára. Előttük autósorok tömörültek, Steve pedig majdnembeleütközött egy háromfős japán csoportba, akik gondtalanul csicseregtek egymás között, és csak azutolsó pillanatban vették észre.Steve oldalra lépett, utat nyitva nekik. Réka közben csípőre tette a kezét és ellenséges felállásbanvárta a választ, amit Steve szeretett volna elodázni. Nézte a japánok hátát, majd a New Yorkbejáratát és végül a mobilja után nyúlt, hogy megnézze, mennyi az idő.– Szerinted kiért? – kérdezte a lány ismét. Nem adta fel. Steve vállat vont.– Ez a Mézes láthatóan élvezte, akárkiért is bájologtál vele.– Rettenetes vagy.– Rajta! Már most megkapom? Nem kell várnom rá estig?– Szokás szerint most sem érkeztél pontosan!– Ó, tudtam, hogy ez lesz a nyitómondat.Réka kizökkent a veszekedésből. Egészen Steve elé lépett, és megfogta a kezét. Komolyan nézettfel rá.– Miklós István! Nem lehet csak úgy élni bele a nagyvilágba, ahogy te teszed! Ha valami bajodvan, elő a gitárral vagy hívjuk fel a haverokat… Ez az időszak már lezárult. Hány éves vagy? Kell,hogy legyenek terveid! Vedd már komolyan az életet!– Mit vegyek komolyan? – kapta fel a vizet Steve. – Ezt a felfuvalkodott Ernyei-klónt? Tudod,milyen esély volt ez, amit nyújtott? Semmilyen. Nesze semmi, fogd meg jól. Ha írsz, majdköthetünk egy olyan szerződést, ami minden szerződésnél jobb a világon. Nyilván aranytollal írjukaranypapírra. Ilyen a mesékben sincs! Ha és majd… Sokra megyek velük.– Ha meg sem hallgatod, akkor jobban jársz?– Nem cseszem el a délutánom.– Hát, köszi, hogy segíthettem.Réka hangjában annyi keserűség bujkált, hogy Steve észbe kapott. A mérge egy pillanat alattelpárolgott.– Ne haragudj – mondta –, nem úgy gondoltam. A lány szemében könny csillogott.– Nem tudom, hogy gondoltad.Ezt utálom, gondolta Steve. Ezzel a hanggal és hangsúllyal soha sem tudott mit kezdeni.Réka megindult a körúton az Oktogon felé. Steve majdnem elkapta, hogy villamossal menjenek,de aztán meggondolta magát és hosszú léptekkel felzárkózott a lány mellé.Réka majdnem egy fejjel volt alacsonyabb nála. Vékony, fekete hajú lány volt, vékony ajkakkal,nagy szemekkel. Rengeteg energia szorult belé, és rengeteg akarat. Sokkal több, mint Steve-be, s eznéha zavarta a fiút.– Köszönöm, hogy megszervezted – préselte ki magából a szavakat Steve. – Fogalmam sincs,lesz valamilyen eredménye, de attól függetlenül tényleg köszönöm.– Azzal köszönnéd meg, ha írnál nekik.– Nem tudom… Én úgy éreztem, valamit várt tőlem a pasas. És az nem a regény.– Ezt nevezik puhatolózásnak.