A FŐNIX ÉBREDÉSE

– Ott jelensz meg, ahol a lovag és a tünde? – kérdezett vissza az őrző, és most nézett előszörFőnixre.– Pontosan.– Akkor vinnem kell a lovagot és a tündét is. Deff felnevetett.– Nem így terveztem az utam…Khealnor nem válaszolt. Főnix végignézett a társaságon. Deff még mindig a kardját fogta,csapásra vagy védekezésre készen. Edvir közönyt tettetett, Elesztriel pedig várakozás teljesentekintett rá. A tünde nő arckifejezéséből Főnix megértette, hogy neki kell feloldania a helyzetet.– Eronis királyról csak jót hallottam – mondta.– A látható világ legnagyobb uralkodója. Bölcs és barátságos.Főnix Deff mellé lépett.– Nem tudom, téged mi hajt, lovag – szólt hozzá halkan –, de talán menni kellene, ha a királyhív. Én ugyan nem tartozom ide, de mennék… Segíts nekem!Deff megingott, majd egy pillanatnyi tartózkodás után leeresztette a kardját.– Régen voltam Mordovban – morogta. – Már el se igazodom az utcáin…Szemben Khealnor is megpihent.– Egy okkal több, hogy gyere – tette a lovag vállára a kezét Főnix. – Végtelenül hálás vagyokeddigi segítségedért, és Edvir segítségéért is. De lehet, hogy éppen ez volt az oka, hogy mindigmellettetek ébredtem. Valami oka kellett, hogy legyen.Deff Edvirre pillantott.– Rendben – mondta aztán.– Én is megyek – szólalt meg Elesztriel. – Ha nem zavarok. Főnix elmosolyodott.– Dehogy… Khealnor intett.Akkor indulás!