A FŐNIX ÉBREDÉSE

figyelte. A királyi testőrség öltözéke volt rajta. Két társa egy ládát hozott, ők jóval egyszerűbbenöltöztek, mint akármelyik lótifuti palotamunkás.A zenészek elhallgattak. Egyikük, amint letette bőgőjét, elájult. Nem volt mibe kapaszkodnia.– Harod vezért keressük – mondta a testőr hangosan, hogy mindenki hallja. Vagy tán a félelmétleplezte hangjával.– Megtaláltátok.A testőr intett a másik kettőnek, akik előre vitték a ládát, és letették a földre. A tömegből mostsenki nem mert még pisszenni se. Csak a tűz lángja lobogott a gír előtt.Felnyitották a láda tetejét.Az elöl állók melléből sóhaj szakadt fel, és suttogás kélt, mint őszi szél, arany. Arany.– Mi ez? – kérdezte Harod. – És ki kedveskedik vele nekem?– Orkhon parancsnok békét szeretne venni tőled Adesszában. Háromnapnyi békét.– Orkhon? – vonta össze a szemöldökét Harod. – A királyi testőrség vezetője?– Úgy van, uram.– És háromnapi béke kell neki Adessza városában. A követ bólintott.Harod felállt és az aranyakkal teli ládához ment. Mordovai pénz volt benne, vastag aranytallérok.Három nap – vigyorgott a rablóvezér. – Akármire is készül Orkhon, mondd neki, a békét avárosban megkapja. És öröm vele üzletelni.